Való Világ 6

Olvasd el a friss híreket, cikkeket és információkat a Való Vilát 6-ról, az RTL Klub sikeres valóságshowjáról.

VV Fecó szerencsejátékkal szeretne pénzt csinálni
VV Fecó szerencsejátékkal szeretne pénzt csinálni
A Való Világ ötödik szériájának játékosa sportfogadáson nyert több int 150 ezer forintot. Ezen felbuzdulva pedig folytatni akarja a könnyű pénzszerzést.
tegnap, 10:30
Hir24.hu
Hungarikum Fesztivál (Balatonalmádi, 2014. július 25-29.)
Klasszikus magyar finomságok tányéron és pohárban! Balatonalmádiban öt napon keresztül kóstolhatják meg az érdeklődők mindazt, ami egyedi a magyar gasztronómiában. Kisüsti pálinkák, kenyérlángos, kürtöskalács, házi húzott rétes, mangalicából, szürke marhából készült finomságok no meg a környék isteni borai várnak az ínyencekre. Itt mindenki talál kedvére való fogást. Az étel-italkínálaton túl népművészeti és kézműves bemutatók, a színpadon koncertek, a régiók és korok táncait bemutató előadások és klasszikus magyar népmesék is várják a látogatókat. Este retro diszkó zárja a programot. 2014. július 25. péntek    12:00 – 13:00  „ Jó ebédhez szól a nóta” – Galambsztegi Márta és Látó Imre műsora a balatonalmádi Zenepavilonnál  18:00 – 19:30 „Játékvár – Gyere, a játék vár!” Családi gyerkőc játékprogram  19:00   Vasút ARTjáró ünnepélyes átadója  19:45 – 20:00 Hungarikum Fesztivál ünnepélyes megnyitója  20:00 – 22:00 „A zene szárnyán” Látó Imre és Cigányzenekara, Molnár László és Galambszegi Márta énekes társai valamint az Esmaralda Tánccsoport  22:00 – 24:00 Táncház Szabó Sándorral és a Kőris Zenekarral  2014. július 26. szombat  16:00 – 20:00 KALANDOZÁS A MÚLTBAN - magyar történelmi  játszóház  18:30 – 19: 30 CIMBORÁNK A KOMOLYZENE! ,- de ezúttal ’könnyedén’ - Közreműködik: Érdi Tamás, Kovács Gergely /zongora/, Stark János Mátyás /hegedű/ és Vékes Erzsébet  /zongora/, Virág Mátyás /cselló/  20:00 – 21:45 Operett Gála a Jászai díjas, Érdemes művésszel, Kalocsai Zsuzsával és Bódi Barbarával valamint  Peller Károllyal  22:00 – 24:00 Retro Diszkó  2014. július 27. vasárnap  18:00 – 19:30 „Játékvár – Gyere, a játék vár!” Családi gyerkőc játékprogram  19:30 – 20:00 Kicsiknek és Nagyoknak mesél Horváth Márta a „Nagy mesemondó”  20:00 – 20:45 Felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központ növendékeinek előadása   20:50 – 21:00 Villa Almádi művészi pályázat díjkiosztója  21:00 – 22:00 "Isteni jól gurul a világ!..." - LGT Emlékzenekar koncertje   22:00 – 23:00 Táncház Szabó Sándorral és a Kőris Zenekarral 2014. július 28. hétfő 18:00 – 19:30 „Játékvár – Gyere, a játék vár!” Családi gyerkőc játékprogram  19:30 – 20:00 Kicsiknek és Nagyoknak mesél Horváth Márta a „Nagy mesemondó”  20:00 – 21:30 Horváth Gyula és Népi Zenekara Páva János nótaénekessel  22:00 – 23:00 Retro Diszkó  2014. július 29. kedd  18:00 – 19:30 „Játékvár – Gyere, a játék vár!” Családi gyerkőc játékprogram  19:30 – 20:00 Kicsiknek és Nagyoknak mesél Horváth Márta a „Nagy mesemondó”  20:00 – 21:45 Operett Gála  Sas Évával, Kékkovács Marával, Imre Sebastiannal és Peller Károllyal   22:00 – 23:00 Táncház Szabó Sándorral és a KőrisZenekarral  A műsorváltozás jogát a szervezők fenntartják! Forrás: http://www.balaton-almadi.hu/fesztivalok/hungarikum-fesztival/Select ratingGive it 1/5Give it 2/5Give it 3/5Give it 4/5Give it 5/5 Értékeljen bátran!ProgramajánlóBalatonBalatonalmádiMozaik
tegnap, 09:02
Alon.hu
Pálfi György kapta a legjobb rendező díját Karlovy Varyban
Pálfi György kapta a legjobb rendező díját Karlovy Varyban
Pálfi György Szabadesés című filmje több rangos elismerést is kapott szombaton a nyugat-csehországi Karlovy Varyban.A 49. nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjának zsűrije Pálfi Györgynek ítélte a legjobb rendező díját, míg a Szabadesést különdíjjal jutalmazta. A rendezőnek és a film producerének, Pusztai Ferencnek a díjjal együtt 15 ezer dolláros jutalom is jár. "Azért vagyok ma itt, mint a legjobb rendező, mert egy csodálatos stábom van" - jelentette ki Pálfi György, amikor a fesztivált záró gálaesten személyesen átvette a legjobb rendezésért járó díjat. A különdíj átvételéhez már a stáb is a színpadra vonult. "Nehéz ez a díj" - jegyezte meg mosolyogva Pusztai Ferenc, a film producere, amikor Luis Minarro, a versenyprogram zsűrijének elnöke kezéből a saját kezébe vette a Kristály Glóbuszt. Pusztai is megköszönte a film stábjának a munkáját, s egyben köszönetet mondott a rendezőknek is a meghívásért. A versenyprogram zsűrijének két díja mellett az Europa Cinemas mozihálózat zsűrije a Szabadesésnek ítélte az Europa Cinemas Label díjat. "A Szabadesés egy szokatlan kollektív élmény ígérete, amely képes ellentétes érzések és értékes viták kiváltására" - indokolta döntését az Europa Cinemas zsűrije. Pálfi György és színésznői: Buza Tímea, Gera Marina és Hőrich Nóra Lili Fotó: EuropressA Kristály Glóbusz-fődíjat az idén a Simindis kundzuli (Kukoricasziget) című, George Ovashvili rendezte grúz film kapta. A legjobb női szerepért Elle Fanning, az amerikai Low Down című, Jeff Preiss rendezte alkotásban nyújtott alakításáért, a legjobb férfi szerepért az argentin Nahuel Pérez Biscayar, a David Lambert rendezte Je suis a toi című belga-kanadai filmben nyújtott alakításáért kapott díjat. A Nyugattól keletre versenyszekció győztese a Klass Korrektsii című Ivan I. Tverdovszkij rendezte orosz-német film kapta. A díjjal 20 ezer dollár is jár. A dokumentumfilmek kategóriájában két film kapott díjat, s egyben ötezer-ötezer dollárt. A 30 percnél hosszabb dokumentumfilmek kategóriájában a Waiting for August című Teodora Ana Mihai rendezte belga filmet, míg a fél óránál rövidebb dokumentumfilmeknél az Autofocus című Boris Poljak rendezte horvát filmet díjazta zsűri. A filmszemlén Mel Gibson, valamint William Friedkin neves és elismert amerikai filmesek életműdíjat kaptak a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásukért. A fesztivál tavalyi (2013), 48. évfolyamában Szász János A nagy füzet című alkotása nyerte el a fődíjat, a Kristály Glóbuszt. "A Szabadesésben egymás alatti hét emeleten elhelyezkedő lakások és lakóik nem mindennapi történeteit ismerhetjük meg. A film főszereplői Molnár Piroska és Benedek Miklós, a további szerepekben többek között Tenki Réka, Trill Zsolt, Nagy Zsolt, Bordán Irén, Jordán Tamás és Hegedűs D. Géza látható. A forgatókönyv Pálfi György és Ruttkay Zsófia közös munkája, a film operatőre Pohárnok Gergely volt. Az idei Karlovy Vary filmfesztivál programját három magyar játékfilm és egy rövidfilm bemutatója gazdagította. A közönség Pálfi filmje mellett először láthatta Zomborácz Virág Utóélet és Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, valamint Ferenczik Áron Miért vannak olyan messze a székek a HÉV-megállóban? című rövidfilmjét" - olvasható a Magyar Filmunió, a Magyar Nemzeti Filmalap – Vertigo Média közös közleményében.Forrás: MTI
vasárnap, 09:15
Szinhaz.hu
hirdetés
Filmzene a világ körül - Új időpont
Szombaton, az esőnapon tartják meg a Filmzene koncert-show-t a Margitszigeten! Az időjárási helyzetre való tekintettel a mai esőnapon: 2014. július 12-én, szombaton 20 órától rendezik meg az előző évben is nagy sikert aratott filmzenei show műsort a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
szombat, 09:11
Vjm.hu
VV Viki le akar fogyni, amiért bántják a súlya miatt
A Való Világ 6 játékosa reméli, hogy ha lefogy, vége lesz az atrocitásoknak.
péntek, 08:13
Velvet.hu
VV Seherezádé szexi bikiniben térdel
VV Seherezádé szexi bikiniben térdel
A Való Világ ötödik szériájának bombázója a Réunion szigeten nyaral. A homokos parton ereszkedett alá.
07.10. 21:45
Hir24.hu
Köszönjük a nap aranyköpését VV Zsófinak
Amióta véget ért a Való Világ 6. játéka, van egyfajta hiányérzet bennem – ez tök normális, nem? –, ezért különösen örültem, hogy Istenes Bence, Dukai Regina és sok más híresség mellett néhány VV-s wannabe celeb is tiszteletét tette a napokban megrendezett egyik sajtóeseményen.
07.10. 12:30
Nlcafe.hu
Köszönjük a nap aranyköpését VV Zsófinak
Amióta véget ért a Való Világ 6. játéka, van egyfajta hiányérzet bennem – ez tök normális, nem? –, ezért különösen örültem, hogy Istenes Bence, Dukai Regina és sok más híresség mellett néhány VV-s wannabe celeb is tiszteletét tette a napokban megrendezett egyik sajtóeseményen.
07.10. 12:30
Nlcafe.hu
Nem tudta elviselni, hogy nézik, arcra ütött a Való Világ játékosa!
Nehéz elviselni, ha valaki "benéz". VV Teó sem bírta sokáig, inkább a kezét használta. Megint.
07.10. 09:44
Kiskegyed.hu
Megszületett VV Leonidasz gyereke
Megszületett VV Leonidasz gyereke
A Való Világ 4 egykori szereplője apa lett. Kislánya születéséről azonnal hírt adott közösségi oldalán, ahol meg is mutatta a picit.
07.08. 19:45
Hir24.hu
hirdetés
Ellenzik Gibson kitüntetését
Nyugtalanítja a cseh zsidó hitközségek szövetségét, hogy Mel Gibson Oscar-díjas színész, rendező a világ filmművészetéhez való hozzájárulásáért Kristály Glóbuszt kapott az idei nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban.
07.06. 16:25
Kulturpart.hu
Ellenzik Gibson kitüntetését
Nyugtalanítja a cseh zsidó hitközségek szövetségét, hogy Mel Gibson Oscar-díjas színész, rendező a világ filmművészetéhez való hozzájárulásáért Kristály Glóbuszt kapott az idei nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban
07.06. 15:49
Gondola.hu
Színészet iránt érdeklődő kamaszokat vár a People Team tábor
Színészet iránt érdeklődő kamaszokat vár a People Team tábor
13-17 éves, színészet iránt érdeklődő fiatalokat vár a 24 éve működő People Team tábor színházi képzésére. A Kecskeméten megrendezésre kerülő, három hetes színésztábor június 13-tól augusztus 2-ig tart. A People Team eredetileg nyelvi tábornak indult 1990-ben, de a választható témák kínálata folyamatosan bővül. A színházi szekciót Ötvös András indította el, az oktatók jelenleg Végh Ildikó, a Katona Klub projektvezetője, valamint Kautzky-Dániel Máté és Bélai Marcel. A tábor a tanulás mellett szabadidős programokat is kínál a diákoknak.A People Team felhívása:Színészet • A Képzelet Rehabilitációs IntézeteBeszédtechnika-órák, színpadi mozgás, ének-zene-tánc, olvasópróba... Végül pedig felgördül a függöny, és megelevenednek a drámairodalom híres-hírhedt szereplői vagy olyan figurák, akik a te és színésztársaid agyából pattantak ki.A KÉPZELET REHABILITÁCIÓS INTÉZETE • KÉPREHINT...avagy a homo ludens, a játszó ember kiáltványa 2008-bólA Képzelet Rehabilitációs Intézete (KÉPREHINT) egy– falak nélküli objektum,– világ,– ha úgy tetszik, olvasztótégely,– a világ megélésének és a benne való létezésnek egy szabadon választható formája,– lehetőség,amelyben olyan emberek találkozhatnak, akik mernek– szabadon kérdezni,– gondolkodni,– bármit elképzelni és– azután ezzel a bármivel játszani.A Képzelet Rehabilitációs Intézete (KÉPREHINT) egy– színház [És itt állj! Színház alatt nem az az intézmény értendő, amelybe szép ruhákban és fényes cipőkben betévednek az emberek, és lehetőleg a nézőtéren meg a színpadon is megpróbál valami nagyon emelkedettet érezni. Ha mégis, akkor az nem színház, hanem másfél óra haladék vagy múzeum.],– hely, ahol a néző és a játszó ember egyaránt a megismételhetetlenre vesz jegyet: a konfliktus és a jelenidő művészete,– ajtó és ablak, amin azért jó belépni és benézni, mert láthatod, hogy más is bajban lehet, nem csak te,– jelenidejű valóság (nem pedig valóságshow): előnye (a tévével vagy az XBox-szal szemben), hogy hús-vér emberek csinálják élőben,– tudat- és képzeleti állapot, ahol bármikor lehetsz bárki, hisz úgyis minden itt játszódik, a fejünkben.Ez az asztal… Csak asztal?Ez iskola. Csak fizikaelőadó?A szúnyogirtós flakon... Csak az?A szobám köztársaság!A buszjegyem az egyik pillanatban már államtitkokat tartalmazó, szigorúan bizalmas ügyirat, amit csak én vihetek el a célállomásra, és persze a kémek már a nyomomban vannak.A vécén ülve pedig simán lehetek egy második világháborús tengeralattjáró parancsnoka: a guriga – természetesen – a periszkópom!Kapisgálod?A KÉPREHINT a PEOPLE TEAM-táborban:– profi színészek és színházi emberek,– + ti,– + 3 hét,– a végén pedig előadás... Belőlük, belőletek, belőlünk!„A tréfa – gondolataink és érzéseink lepattanó szilánkja – szorosan együvé tartozik ezekkel. Az összes játékunk nem más, mint elvetélt cselekedeteink, vágyaink. A játékkal megsokszorozhatjuk életünket térben és időben.” (Kosztolányi Dezső) „Folyamatosan az idő szélén lenni – még nem tudni, hogy a következő pillanat tragédia vagy komédia lesz.” (Halász Péter) „Mennyire él az ember, ha izmosnak izmos, de nem kíváncsi?” (Arnold Wesker: Shylock)A Képzelet Rehabilitációs Intézete... Az ötlet Ötvös András fejében született meg. A folyamat nem tegnap kezdődött, ám biztató, hogy végtelen történetnek ígérkezik: Bánfalvi Eszter, Bányai Miklós, Gigor Attila és Ötvös András kezdték, Végh Ildikó, Kautzky-Dániel Máté és Bélai Marcel pedig folytatják.Színészként válassz 3 hetet a jelentkezési lapon 2 áráért!A táborról további információk a People Team honlapján érhetők el.
07.06. 07:07
Szinhaz.hu
Sztrájk miatt elmaradnak az Avignoni Fesztivál nyitóelőadásai
Sztrájk miatt elmaradnak az Avignoni Fesztivál nyitóelőadásai
Elmarad az Avignoni Fesztivál péntek esti két nyitóeladása, miután a dolgozók többsége sztrájkot hirdetett a szabadúszó művészeti dolgozók tiltakozó mozgalmának támogatására - jelentette be Olivier Py fesztiváligazgató. A világ egyik legrangosabb és legnagyobb színházi fesztiváljának állandó munkatársai közül 204-en a munkabeszüntetés mellett, 104-en pedig ellene szavaztak csütörtök esti közgyűlésükön, 4-en tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. A fesztivál dolgozói szabadúszó kollegáik tiltakozó mozgalmát támogatják a sztrájkkal. A mintegy 250 ezernyi alkalmilag foglalkoztatott művészeti dolgozó és kisegítő személyzet úgy véli, hogy az Európában egyedülálló munkanélküli-támogatási rendszerük a munkáltatók és egyes szakszervezetek között megkötött új egyezmény miatt veszélybe került. Ennek lényege, hogy a rendszerhez tartozóknak az év tíz hónapjában legalább 507 munkaórát, azaz megközelítőleg három hónapot kell dolgozniuk ahhoz, hogy a munkanélküliség idejére jogosultak legyenek állami támogatásra. A fesztiváligazgató már korábban jelezte: teljesen tiszteletben tartja a sztrájkjogot, a szabadúszók harcának törvényes keretekben kell maradnia, még akkor, is ha az Avignoni Fesztivál igazgatójaként nehéz megélnie, hogy a nyitóelőadás bizonytalanná vált.Fotó: horizon-provence.com Olivier Py, aki idén vette át a fesztivál vezetését, péntekre két premiert tervezett. A fő helyszínen, a Pápák palotájának díszudvarán Heinrich von Kleist Homburg hercege című darabját mutatták volna be az olasz Giorgio Barberio Corsetti rendezésében. Ezzel az előadással indította el egyébként 1951-ben Jean Vilar az Avignoni Fesztivált Gérard Philipe-pel a címszerepben. A másik premier Coup fatal címmel Alain Platel balettje lett volna, kongói zenészekkel. A július 27-ig tartó Avignoni Fesztivál programjában több mint ötven előadás szerepel 17 ország művészeinek közreműködésével, az off programokban csaknem ezer nemzetközi produkció tekinthető meg. A fesztivál számítása szerint minden elmaradt előadás 45 ezer euró veszteséget okoz, de a rendezvénysorozat maga nem marad el, miután kedden a dolgozók 80 százaléka a fesztivál megtartása mellett voksolt. Tavaly 128 ezer látogatója volt a háromhetes rendezvénysorozatnak. "A szabadúszók jelezni akarják, hogy jelen vannak és elkötelezettek, de ugyanakkor játszani is akarnak" - mondta Aurélie Filippetti kulturális miniszter az RTL kereskedelmi rádióban. Jelezte, hogy megérti a művészvilág aggodalmait. A szakszervezetek, köztük a szabadúszó művészek kétharmados többségét képviselő CGT péntekre valamennyi nyári fesztiválra "tömeges sztrájkot" hirdetett, szándékosan az Avignoni Fesztivál nyitónapjára időzítve. Hasonló akciót hirdettek július 12-re is. A sztrájkfelhívás célja egyébként a nyomásgyakorlás Párizsra, ahol a kormány kezdeményezésére már megkezdődtek a művészekkel való egyeztetések az új munkanélküli-támogatási rendszer kidolgozására. A kormány, attól tartva, hogy megismétlődhez a 2003-as eset - amikor is egy hasonló helyzet miatt sorozatban maradtak el a nyári fesztiválok, ami jelentős gazdasági hatásokkal járt a turizmusra és a vendéglátásra - az elmúlt hetekben többször is tárgyalóasztalhoz ültette a feleket a nyári szezon megmentése érdekében. Elemzők szerint egyébként az egyedülálló francia kulturális élet egyik alapját jelentő támogatási rendszerben nincsen olyan sok kivételezett, mint azt sokan gondolják: a segélyre jogosultak 3,5 százaléka művészeti dolgozó, akik az állami juttatásoknak 3,4 százalékát kapják. A tiltakozók pedig azt hangsúlyozzák, hogy a kultúrának is ára van. Azok pedig, akik nem tudják a kötelező 507 munkaórát teljesíteni, semmilyen támogatásra nem jogosultak, amikor nem dolgoznak. Problémát jelent viszont az, hogy a rendszer több szektorban is visszaélésekre teremt helyzetet, például a médiában sokszor foglalkoztatják alkalmi szerződéssel ugyanabban a munkakörben ugyanazt az embert állandó és biztosabb munkaszerződés helyett.Forrás: MTI
07.04. 10:07
Szinhaz.hu
Nem tetszik Mel Gibson Kristály Glóbusza a cseh zsidóknak
Nyugtalanságának adott hangot a csehországi zsidó hitközségek szövetsége csütörtökön amiatt, hogy Mel Gibson kétszeres Oscar-díjas hollywoodi filmszínész, rendező és producer a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért Kristály Glóbuszt kap az idei nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban.
07.04. 06:23
Stop.hu
Aggasztja a csehországi zsidó hitközségeket Mel Gibson díja
Aggasztja a csehországi zsidó hitközségeket Mel Gibson díja
Nyugtalanságának adott hangot a csehországi zsidó hitközségek szövetsége csütörtökön amiatt, hogy Mel Gibson kétszeres Oscar-díjas hollywoodi filmszínész, rendező és producer a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért Kristály Glóbuszt kap az idei nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban.
07.03. 14:10
Mon.hu
Egy rajongójába szeretett bele VV Teo
A Való világ 6 szereplője egy szórakozóhelyen ismerte meg a lányt, akiről úgy gondolja, nem a hírneve miatt kattant rá.
07.03. 07:24
Velvet.hu
18+ Bevallotta a Való Világ játékosa, hogy férfiaknak árulja a testét!
Nem volt értelme tagania VV Cristofelnek, hogy férfiaknak árulja a testét. Egy felvétel lebuktatta.
07.02. 08:40
Kiskegyed.hu
VV Ádám komoly párt akar
BUDAPEST – Felhagyott a kalandokkal VV Ádám (23) azaz Szirmai Ádám, a Való Világ 6. szériájának szereplője, aki egy hónapja randizgat egy lánnyal.
06.29. 23:04
Blikk.hu
Tiltakoznak a szabadúszó művészeti dolgozók Franciaországban
Tiltakoznak a szabadúszó művészeti dolgozók Franciaországban
Veszélybe kerültek Franciaországban a nagy nyári fesztiválok a szabadúszó művészeti dolgozók tiltakozó mozgalma miatt. Miután az elmúlt napokban több kisebb kulturális rendezvényt is kénytelenek voltak lemondani a szervezők, a július 2-án kezdődő aix-en-provence-i operafesztivál dolgozóinak többsége titkos szavazással a sztrájk ellen szavazott, így a vezetőség jelezte: a tervezett programot az öt operabemutatóval (Mozart, Rossini, Handel, Schubert és Bach) és húsz koncerttel mindenképp megtartják. A montpellier-i táncfesztivál esete azonban óvatosságra inti a szervezőket: annak ellenére, hogy művészeti dolgozók ott is a munkabeszüntetés ellen szavaztak, a vasárnapi nyitóelőadás, Angelin Preljocaj balettje elmaradt a tiltakozók nyomására. A szervezők ugyanis attól tartottak, hogy a sztrájkolók megzavarhatják az előadást. A szabadúszó művészeti dolgozók szerint veszélybe került az eddig méltányos munkanélküli-támogatási rendszer Fotó: Jacques Demarthon / AFAz idénymunkában foglalkoztatott művészeti dolgozók és kisegítő személyzet munkanélküli-támogatása miatt kialakult konfliktus egyelőre bizonytalanná teszi a világ egyik legrangosabb és legnagyobb színházi fesztiváljának, a július 4-én kezdődő Avignoni Fesztiválnak a sorsát. A szakszervezetek, köztük a szabadúszó művészek kétharmados többségét képviselő CGT ugyanis "tömeges sztrájkot" hirdetett a nyitónapra. A kormány attól tartva, hogy megismétlődhez a 2003-as eset - amikor is egy hasonló helyzet miatt sorozatban maradtak el a nyári fesztiválok, ami jelentős gazdasági hatásokkal járt a turizmusra és a vendéglátásra - az elmúlt hetekben többször is tárgyalóasztalhoz ültette a feleket a nyári szezon megmentése érdekében."A fesztiválszezon kivételes pillanat, hogy Franciaországra irányítsa a figyelmet" - mondta kedden Francois Hollande francia államfő. Miközben másfél évvel ezelőtt a művészek jelentős többsége a szocialista elnökjelölt mellett állt ki, egyre többen fejezik ki csalódottságukat Hollande politikájában. Az államfő viszont megerősítette, hogy Franciaország számára a kultúra mindig is előnyt élvezett. Manuel Valls miniszterelnök kedden egy három tagú bizottságot bízott meg a művészekkel való egyeztetésekkel az új munkanélküli-támogatási rendszer kidolgozására, köztük Hortense Archambault-t, az Avignoni Fesztivál korábbi társigazgatóját. A CGT üdvözölte a lépést és számos művész, valamint fesztiváligazgató arra kérte az idénymunkában dolgozó kollegáikat, hogy fogadják el a kormány gesztusát. A szabadúszók egy része, főleg a technikai dolgozók viszont egyre jobban radikalizálódnak. Az alkalmilag foglalkoztatott művészeti dolgozók és a kisegítő személyzet, mintegy 250 ezer fő úgy véli, hogy az Európában egyedülálló munkanélküli-támogatási rendszerük a munkáltatók és egyes szakszervezetek között megkötött új egyezmény miatt veszélybe került. Ennek lényege, hogy a rendszerhez tartozóknak az év tíz hónapjában legalább 507 munkaórát, azaz megközelítőleg három hónapot kell dolgoznia ahhoz, hogy a munkanélküliség idejére jogosult legyen az állami támogatásra. A kormány egyébként ígéretet tett arra, hogy kompenzálni fogja a rendszerhez tartozók támogatásából az új egyezmény miatt kiseső összeget. A tiltakozók szerint azonban nem az állam dolga a szolidaritási rendszer helyettesítése. Problémát jelent az is, hogy a rendszer több szektorban is visszaélésekre teremt helyzetet, például a médiában sokszor foglalkoztatják idénymunkás szerződéssel ugyanabban a munkakörben ugyanazt az embert állandó és biztosabb munkaszerződés helyett. Elemzők szerint egyébként a rendszerben nincsen olyan sok kivételezett, mint azt sokan gondolják: a segélyre jogosultak 3,5 százaléka művészeti dolgozó, akik az állami juttatásoknak 3,4 százalékát kapják. A tiltakozók pedig azt hangsúlyozzák, hogy a kultúrának is ára van, ami egyébként olyan közjó, amely a teljes társadalom javára válik. Ráadásul a rendszeren belül is nagyok a különbségek: a technikai dolgozók általában jóval több támogatást kapnak, mint a művészek. Azok pedig, akik nem tudják a kötelező 507 munkaórát teljesíteni, semmilyen támogatásra nem jogosultak. A rendszerhez tartozó technikai munkatársak éves jövedelme 2011-ben 29 ezer, a művészeké pedig kevesebb mint 22 ezer euró volt a 25 ezer eurós átlagbér mellett.Forrás: MTI
06.28. 09:07
Szinhaz.hu
Mindenki az RTL Klubnál akar dolgozni
Mindenki az RTL Klubnál akar dolgozni
Eddig hétezer ember jelentkezett a Való Világ hetedik szériájába, ebből ötezer ember a felhívás legelső napján. Tudjátok, a téma főképp azért érint érzékenyen, mert néhány ismerősöm is közöttük van. „De mégis miért?” – kérdeztem tőlük, amikor megtudtam, hogy ők is szíves örömest beköltöznének a luxusbörtönként emlegetett villába. Kivétel nélkül mindegyiküktől ugyanazt a választ kaptam.
06.28. 07:00
Nlcafe.hu
"Az emberek megfeledkeztek csodálkozni" - Iványi árpád a Hókirálynőről
"Az emberek megfeledkeztek csodálkozni" - Iványi árpád a Hókirálynőről
Május 21-én mutatta be a Noir Színház a Hókirálynő című darabot a Gózon Gyula Kamaraszínházban. Az előadás rendezője, Iványi Árpád mesélt az előadásról. Amikor választottál, hogy mi legyen a következő Noir produkció, miért döntöttél épp a Hókirálynő mellett? Régóta szerettem volna egy szép kiállítású, tartalmában mély mondanivalót hordozó mesét színpadra állítani, és a Hókirálynő az egyik kedvencek közé tartozik. Gyerekkoromban találkoztam először a mesével, egy híres orosz mesefilm kapcsán. Mély nyomot hagyott, még úgy is, hogy mai szemmel nézve már hiányérzetet kelt bennem. Mindig nagy lehetőséget láttam a Hókirálynőben, akár színpadi, akár filmes adaptációra gondolva, és őszintén, még nem láttam igazán méltó feldolgozásban. A történetben és a látványban is több lehetőséget éreztem, és a Hókirálynő karaktere már az eredeti mesében is kicsit mellőzöttnek hatott, holott ő a kulcsfigura. Szerettem volna egy látványos kiállítású, és dramaturgiai szempontból a Hókirálynőre több figyelmet szentelő előadást készíteni. Mostanra vált aktuálissá, hogy a mesét színpadra vihessük, mind anyagi, mind eszmei vonatkozásban.Mi alapján állítottátok színpadra, és hogyan találtad meg a szereplőket? Amikor elolvastam az eredeti mesét, hamar kiderült, hogy egy teljesen új feldolgozást kell készíteni, mert színpadi szempontból nézve a történet dramaturgiája, a rengeteg különböző helyszín és ezer különböző szereplő számos problémát vet fel. Kerestem színpadi feldolgozásokat, de igazán egyikük sem nyerte el a tetszésemet. Így már biztossá vált számomra, hogy meg kell írnom a saját verziómat. Törekedtem rá, hogy az eredeti mese eszmeisége ne csorbuljon, sőt, ha lehet, a mai néző számára markánsabban érvényesüljön. Több figyelmet szenteltem a címszereplőnek, mondhatni köré építettem fel a dramaturgiát. Andersen meséjében alig pár mondata van a Hókirálynőnek, nálunk fajsúlyosabb szerepet kapott. A millió szereplő mennyiséget is csökkenteni kellett: a gyerekek és a nagymama karakterén túl két új figurát építettem a mesébe, akik stílusukban, és karakterjegyeikben akár az eredeti Andersen mesében is felbukkanhattak volna, és akik dramaturgiában képviselni tudják az eredeti történet fordulatait és cselekményvezetőit. Nagyon fontos volt, hogy a mai gyerekek csillapíthatatlan vizuális-és akció szomjúságát is kielégítse az előadás: a produkcióban trükköket, látványos megoldásokat, történetvezetésben feszítettebb, izgalmasabb fordulatokat teremtettünk. A mese karaktereire casting-ot hirdettünk meg, és a rengeteg jelentkezőből végül megtaláltuk a legalkalmasabbakat: bátran mondhatom, hogy szereposztásban is méltó színvonalra került a mese.Mennyire volt nehéz a jeges birodalmat, és a Hókirálynő misztériumát színpadon megvalósítani? Mik voltak a legkreatívabb megoldások? Rendezői és látványtervezői szemmel nézve is óriási kihívás a Hókirálynő. Ennél már csak a színészeknek lehet fantasztikusabb kaland részt venni benne. A történet a mi adaptációnkban valahol, mesebeli hegycsúcsok között, megfagyott, havas tájakon, valamint a Hókirálynő birodalmában játszódik. Lényegében két helyszínre redukálódott a mese, tehát ki kellett találni, színpadon mi lehet a leglátványosabb, és szcenikai szempontból a legműködőképesebb megoldás. Egy speciális, festett transzparens vászon felezi meg a színpadot, és világítástól függően hol az egyik világot, hol a másikat látjuk. Mindkét világban többrétegű, kétdimenziós, festett díszletelemek vannak, és a látványt még hó-és füstgépekkel, speciális effekt lámpákkal, valamint egyéb vizuális trükkökkel gazdagítottuk: a néző többek között szemtanúja lehet Kay egy pillanat alatt lejátszódó jégruhába változásának, vagy Gerda lebegő csillagának. Mindehhez társultak még a jelmeztervezőnk, Veréb Dia fantasztikus kosztümjei, melyeket bármely nagy nemzetközi színház is megirigyelne. Talán minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy sikerült elvarázsolnunk a közönséget, melyet az előadás végén, a szűnni nem akaró tapsvihar is visszajelzett számunkra.Számodra ebben a mai világban kit szimbolizál a Hókirálynő és kit Gerda? Az előadásban a Hókirálynő egy nagy szerelmi csalódás következtében hidegült el a világtól, zárta el magát a szeretettől, és teremtett maga köré olyan helyzetet, melyben az érzelmeknek már nincs helye. Erről a szerelemről nem kapunk sok információt, de lényegében elegendő is ennyit tudni, hiszen az ember valóban hajalmos arra, hogy bezárja a lelkét, ha valamilyen csalódás éri, és ezzel nem csak önmagát, de környezetét is „megfagyasztja”. Ezen túl számomra több volt a Hókirálynő karaktere pusztán a szerelmi csalódásnál: valójában a megfagyott, kiüresedett lelket, az érzelmektől, nemes emberi értékektől megfosztott, és elsivárosodott világot szimbolizálja, melyben a jóságnak, a szeretetnek, az emberi nagyságnak, és a művészetnek már nincs értéke és helye, minden súlytalanná, könnyen pótolhatóvá, érzéketlenné, szenvtelenné vált. Ezen a szinten is nagyon aktuális a mese. Ha körülnézünk a világban, hasonlót tapasztalunk: az emberek különböző készülékekhez bekábelezve élik az életüket robotok módjára, totálisan elzárva magukat a valódi élettől. Az emberi érintkezések egy hamis, virtuális valóságba lettek kényszerítve, és ez ellen csak kevesek ágálnak, akik ezáltal bizonyos fokig nevetségessé is válnak a társadalom szemében. És ahogy a Hókirálynő tökéletes és gyönyörű, bármennyire nincsenek már érzései, úgy a mai trend is ezt várja el az embertől: lehetőleg érzelmek nélkül élje életét, hamis tökéletességet és magányos „biztonságot” kergetve. A Hókirálynő elmondja, hogy tulajdonképpen a világ azért fagyott meg, és az ő hatalma azért egyre nagyobb, mert „az emberek már nem kiváncsiak semmire, megfeledkeztek csodálkozni, és elfelejtettek csodát tenni…” Gerda karaktere képviseli a valódi értékeket, a szeretet, szerelmet, a hősiességet, a tiszta érzéseket, a hűséget, elkötelezettséget, a jó értelembe vett megszállottságot, bátorságot és hitet. Egy olyan minőséget, amin ma már leginkább csak nevetnek, gúnyolódnak, vagy éppen vicc tárgyává teszik. El is hangzik a mesében: „Mondták már neked, hogy nem evilági vagy?”. Szóval, ő az a mesehős, aki még ember, a szó legnemesebb értelmében, aki nem azonosult a világ által diktált „játékszabályokkal” és ezáltal szégyenletes módon kakukktojássá is válik a környezete szemében. Gerda személyesíti meg a rendíthetetlen hitet, a másik iránt táplált szeretetet, azt a félét, amikor képesek vagyunk akár a világ végére is elmenni kedvesünkért, mint az ikonikussá vált Margarita, aki „alászállt a poklokra” szerelméért Bulgakov: Mester és Margarita művében.A néző szerinted tud azonosulni a Hókirálynővel is? Mármint ha hosszabb időre megfagyasztja az ember a szívét, akkor lehet már sosem tér vissza bele a melegség? Igyekeztem úgy megírni a darabot, hogy az eredeti mese mondanivalója a mai néző számára is aktuális legyen. Ezáltal a közönség magára ismerhet a királynőben, vagy Gerdában, hiszen ez a két világ ütközik egymással: az érzelmi elsivárosodás és az embernek maradás. De azonosulhat a fiú karakterével is: Kay képviseli a reményt, a megfagyott állapotból való újjászületés lehetőségét. Én nem hiszek abban, hogy egy jéggé vált szívre ne lenne gyógyír: szerencsére az Élet mindig gondoskodik arról, hogy valaki, vagy valami feloldja a hidegséget, és onnantól már az emberen múlik, van-e benne hajlandóság az újjászületésre, vagy inkább makacs módon ragaszkodik az emberkerüléshez, és a magányhoz. Hitem szerint a szeretet ereje mindent felülír, és mindenre megoldást nyújt.A Noir Színháznak ez volt az első gyermekdarabja. Szerinted a gyerekeket vagy a felnőtteket nehezebb lekötni egy színházban? Mi a titka annak, hogy a Hókirálynő a gyerekek és a felnőttek figyelmét egyaránt elragadta? Azt gondolom, hogy a felnőttet csak az választja el a gyermektől, hogy megtanult viselkedni. De az ember a lelkében örök gyerek marad. Ha megőrizzük kiváncsiságunk és nyitottságunk, őszülő fejjel is tudunk gyermek módjára élni a világban. Ebből kiindulva ugyanolyan nehéz, vagy könnyű a közönséget lekötni, elkápráztatni, legyen az felnőtt vagy gyerek. Ha a művészet az ösztönökre hat, az érzékszerveinket, és a szívünket/lelkünket célozza meg, akkor egyaránt sikert könyvelhetünk el közönségünknél. A Hókirálynő titka a gyönyörű történetben, és a mese kiállításának lehetőségében rejlik: ha a mondanivaló eljut a lelkünkhöz, és emellett az érzékszerveink is kényeztetve vannak, elragadó élmény születik belőle. Számomra a színház és a művészet feladata a gyermeki látásmód megteremtése, az egyetemes emberi kérdések megmutatása, és kvázi az előjátéktól eljutni az extázisig, miközben folyamatosan kényeztetve van a lelkünk és az érzékszerveink.Hol láthatja a közönség a Hókirálynőt? Milyen volt az eddigi fogadtatása? Nemrég mutattuk be a Gózon Gyula Kamaraszínházban, ez egy elő bemutató volt. A nézőtér megtelt, pótszékes előadás volt hatalmas sikerrel. A közönség állva tapsolt, és óriási gratulációk követték az előadást. A produkció amúgy turné előadásnak készült, de reményeink szerint ősztől lesz budapesti bázisa is. Eddig több vidéki színház/művelődési ház mutatott érdeklődést iránta, de igazán szeptembertől indul útjára a Hókirálynő. Az interjút készítette: Szabó ZsófiaForrás: Noir SzínházH.C.Andersen: Hókirálynőmesejáték egy részben H.C.Andersen meséje alapján színpadra alkalmazta: Iványi ÁrpádHókirálynő: Veréb Dia Kay: Csató Gábor Gerda: Dömök Edina Nagymama / Minerva: Weisz IldikóManó: Illyés Viktor Mesélő: Harcsik Róbert Hókirálynő hangja: Orosz Melinda Hangkeverés: Csutorás Bánk Produkciós fotók: Sallak DóraKoreográfus: Sallak Petra Látvány: Iványi Árpád Jelmez: Veréb DiaProducer: Fábián Géza Rendezte: Iványi ÁrpádA NOIR Színház előadásaA produkció a SÍN Kulturális Központ támogatásával jött létre. További támogatók:Méltóság Napja Templomwww.hokiralynomesejatek.blogspot.comwww.noirszinhaz.hu
06.28. 06:00
Szinhaz.hu
Ezt hozza ez a hétvége: 2014. június 28-29.
Inkább az űr, mint a zűr... - Ezen a hétvégén ideje lekapcsolódni a „rendszerről”, elvonulni a világ zajától, magunk mögött hagyni még azt is, ami egy átlagos napon fontos és ahelyett, hogy kifelé figyelnénk és más-okkal foglalnánk le tudatunk, inkább magunk felé, befelé való, teljes, mély figyelemmel koncentrálni.
06.27. 20:44
Astronet.hu
Design trend 2014: az apró animációk uralkodása
Néhány hónappal ezelőtt Józsi egyik posztja nyomán poroltuk le a témát, és kezdünk el újra behatóbban foglalkozni az svg kínálta lehetőségekkel. Bennem is az élt még, hogy az svg valami pluginen keresztül támogatott, weboldalakon iszonyatosan körülményesen és pazarlóan használható formátum.  Közben a világ elég nagyot változott, gyakorlatilag univerzálisan alkalmazható, szóval tettünk vele még egy kísérletet. Az svg legelső és legfontosabb előnye nyilvánvalóan a vektorosságban rejlik a raszter képekhez (png, gif, jpg) képest.  A vektorfájl persze arra is csábítja az embert, hogy animálja azt. Hiszen megteheti. És részemről itt lett világos, hogy - túl az svg-ken - a finom animációk kidolgozása szemléletformáló erővel bír. A webdizájn fontos, meghatározó részét képezhetik a részleteiben kidolgozott mozgások. Van tehát a UI elemek animálásának egy szemantikája, amire elég könnyű rákapni, ha az ember elkezdi csinálni.  A UI elemek animálása rendszerint csak kontextusában érthető és értelmezhető a felhasználó számára. Mégis, a példa kedvéért íme egy részleteiben kidolgozott animáció, amin jól látható, hogy miről is beszélünk:  A fenti demo érdekessége, hogy teljes mértékben CSS keyframe-ekre épül, és a Bounce.js segítségével készítette Joel Besada, aki a kapcsolódó posztjában részletesen véggiveszi azokat az aprólékos, ám egyszerű lépéseket, amikből összeáll egy ilyen UI mozgatás.  Még egy példa, szintén SVG + CSS kombóval megoldva:  Mi első felvonásban egy spinner ikont mozgattunk meg. Itt is lehet látni. Hogy aztán egyre komplexebb megoldásokban is merjünk gondolkodni. Az animációkkal ugyanaz a veszély, mint bármi mással a webdizájnban: ha nem kellő érzékenységgel és visszafogottsággal használjuk, könnyen nevetségessé teszi a munkánkat. Ráadásul fölöslegesen zabálja fel erőforrásainkat. Viszont ha rászánjuk az időt, és kikísérletezzük az adott funkcióhoz és felületi jelentéshez/eseményhez illő minimális animációt, nagyon sok felületi problémától meg tudunk szabadulni, ráadásul életre is keltjük a dizájnt, pont annyira, amennyire a felhasználót segíti a weboldal, folyamat, navigáció értelmezésében.  Azért is írok minderről, mert úgy érzem, hogy erre a témára nagyon rímel az, amit tegnap a Google "Material Design" néven bejelentett. Persze más dolog oprendszert tervezni, mint mobil alkalmazásokat vagy weboldalakat, de ezzel együtt is én mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy szánjon rá pár napot, hogy elmélyüljön az svg animációk, css keyframe és ui elemek megmozgatása témakörben. Már amennyiben eddig még nem tette meg.  Ajánlom még tanulmányozásra az snapsvg.io oldalt. Illetve ezt a demót. Meg ezt, meg ezt. Nem vadonatúj dolgokról van szó, viszont szerintem hamarosan olyan uralkodó témává fog válni, mint pár éve a flat design. (A Google tegnapi dizájn demója még egy érdekes témát dobott be szerintem, ez pedig a való világhoz kapcsolódó felületi megoldások. De erről majd egy másik posztban.)
06.26. 07:22
Webisztan.blog.hu
Alicia Keys is kiáll a nők tanuláshoz való joga mellett
Alicia Keys is kiáll a nők tanuláshoz való joga mellett
Újabb világsztárok csatlakoztak az Amerikai Egyesült Államok kormányának kezdeményezése mellé, ami a lányok tanuláshoz való jogát biztosítaná a világ számos pontján.
06.25. 14:10
Noinetcafe.hu
Karlovy Varyban díjazzák az Oscar-díjas színészt
Mel Gibson amerikai színész, filmrendező és producer a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért Kristály Glóbuszt kap az idei 49. nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban.
06.25. 08:05
Kulturpart.hu
"Embernek kell lenni" - Benkő Nóra a színházi gyerektáborról
"Embernek kell lenni" - Benkő Nóra a színházi gyerektáborról
Benkő Nóra idén nyáron sem pihen. A Magyar Színház társulatának tagja immáron harmadik alkalommal szervezte meg saját táborát a Hevesi Sándor téri teátrumban, sőt, még a Pesti Magyar Színiakadémia vezetését is elvállalta. Táborról, nyárról és gyerekekről mesélt. Harmadik alkalommal tölti a nyarát a színházban gyerekekkel, táborvezetéssel. Honnan jött az ötlet, hogy gyerekeknek nyári programot szervezzen?Minden ott kezdődött, hogy tíz évvel ezelőtt születtek meg iker fiúgyermekeim, és amikor egy nő anya lesz, ösztönösen kezdi el figyelni a gyerekprogramokat, foglalkozásokat, hogy miként tud gyermekével hasznos programokon részt venni. A fiaim elsőként a sport iránt kezdtek érdeklődni, és szerettem volna, ha kulturális területen is találnak maguknak érdekes dolgokat, hogy az érzelmi intelligenciájuk is fejlődjön. 2005-ben készült egy gyereklemezem is Korom Attilával, amelyen Laczkfi János és Tóth Kriszta versei vannak megzenésítve. Ezt követően elvégeztem a Színház-és Filmművészeti Egyetemen a drámapedagógus szakot, és a Magyar Színházban drámafeldolgozó foglalkozásokat vezettem. Aztán a sok gyerekkel való foglalkozás és munka után, a Gáspár András, Balázs Ágnes vezette ÁSZ táborban lettem csoportvezető, ahol azóta is minden évben részt veszek. Szerettem volna azonban egy saját nyári tábort is a Magyar Színházban, ahol játszom.Hogyan zajlanak a táborozók napjai?Két korosztályban vannak a foglalkozások: kicsik 7-12 éves korig, nagyok 12-17 éves korig. Az első nap ismerkedéssel telik; olyan játékokat játszunk, amelyeken keresztül megismerik egymást, és oldódik a feszültség köztük. Az ebédet követően csoportbontásban kezdünk játszani, és estére kiderül, hogy egy-egy gyerkőcnek milyen szerep állna jól. Másnap reggel megkapják a szövegkönyvet, és elkezdődik a „munka”. Egész héten a történetben élünk, a szerepekkel foglalkozunk, jelmeztárba megyünk, próbálunk, és a hét végén bemutatjuk a szülőknek a darabot. A próbák között pedig mindig beiktatunk lazító játékokat, hogy valóban felszabadultan játszhassanak a táborozók. Milyen céllal érkeznek a gyerekek?Van, hogy a gyerekek döntenek a tábor mellett, de elég gyakran a szülők hozzák őket hozzánk. Miután a Magyar Színház ifjúsági és családi színház lett, így egész évben nagyon sok gyerek megfordul nálunk. Megnézik a Ruminit, az Égigérő füvet vagy az Almaszószt, s utána nem kell nagy rábeszélés, hogy jöjjenek, próbálják ki magukat, hiszen a gyerekelőadások zömében gyerekszereplők is vannak. Így van, aki azzal a céllal jön, hogy ő legyen a következő valamelyik előadásban. Valaki azonban csupán barátságokat akar kötni, s van, aki szeretné, hogy ne piruljon el a boltban, amikor csokoládét szeretne kérni. A színház és a benne lévő munka, amit ezek a gyerekek is átélnek, egy önismereti, személyiségfejlesztő és önbizalom-erősítő kurzus. Nagyon jó érzés, hogy akik a tavalyi táborban részt vettek, idén újra jelentkeztek.Kevesen tudják Önről, hogy a Magyar Színházban nem csupán játszik és tábort vezet, de Ön lett a Pesti Magyar Színiakadémia vezetője.Az életem mindig két szálon futott: egy tudományos és egy bohém vonalon. A színház és a bölcsész világ között ingadoztam; elsőként francia-magyar szakos tanár lettem, s utána színész. Miután azonban csak a színházban éltem, éreztem, hogy valamiért hiányzik nekem a pedagógia, és a fiaim születése után még inkább érdekeltek a gyerekek. A drámapedagógiát is ezért végeztem el. A közelmúltban az Akadémián változások történtek. Az addigi vezető elment, a színház, mint fenntartó megszűnt, alapítványi intézmény lett, s újra kellett alapítani az egész iskolát. Az elmúlt időben azonban nagyon sok jó dolog történt, aminek rendkívül örülök, s érzem az egységet a gyerekek között, valamint, hogy kívülről is elkezdik újra komolyan venni az intézményt.Nyári tábor a Magyar SzínházbanHárom különböző korcsoporttal foglalkozott; a műsora a kicsikhez szólt, a tábora az iskolás gyerekeknek, s az Akadémiai a nagyokról szól.A 14-20 éves korosztállyal tudok könnyebben kommunikálni, s talán éppen azért, mert a fiaim még kisebbek. Napi szinten foglalkozom ugyanis otthon a kisiskolásaimmal; számomra izgalmas, ha nagyobbakkal is lehetek, akiknek elsősorban már az értelmére kell hatni, s együtt lehet szárnyalni egy előadás megálmodásában. Ők hogyan viszonyulnak a színházhoz?Most úgy érzem, nem vonzza őket! Közelről látják, hogy ez nem csupán egy álomvilág. Ennek ellenére az egyik fiam nagyon tehetséges, úgyhogy még az is lehet, hogy színész lesz belőle. Ez az a pálya, amire ha nem születik az ember, elveszik. Színésznek lenni nem lehet szorgalomból, kitartásból. Anyaként mikor volt büszke magára?Őszintén? Az ember sosem érzi elég jó anyának magát. Ha otthon ül egész nap a gyerekkel, akkor azért, mert elvágyakozik otthonról, ha máshol van, akkor azért, mert nincs otthon. Embernek kell lenni, s merni, vállalni a hibáinkat, leginkább a gyerekek, a gyermekeink előtt.Forrás, fotók: Magyar Színház
06.25. 05:00
Szinhaz.hu
VV Dorka nem kell az X-Faktornak – videó
VV Dorka nem kell az X-Faktornak – videó
VV Dorka a Való Világ 6 után az X-Faktorban is szerencsét próbált, a tehetségkutatóban azonban nem járt sikerrel: nem hívták vissza a második castingra.
06.24. 13:30
Nlcafe.hu
VV Aurelio is a zene útjára lépett
VV Aurelio is a zene útjára lépett
Retteghet a magyar zeneipar, mert a Való Világ 6 még most is ontja magából az önjelölt sztárokat. Ezúttal a szájhős Aurelio vonult stúdióba.
06.24. 13:10
Hir24.hu
Mel Gibson Kristály Glóbuszt kap
Mel Gibson amerikai színész, filmrendező és producer a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért Kristály Glóbuszt kap az idei 49
06.24. 12:01
Gondola.hu
Mel Gibson Kristály Glóbuszt kap
Mel Gibson Kristály Glóbuszt kap
Mel Gibson amerikai színész, filmrendezõ és producer a világ filmmûvészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért Kristály Glóbuszt kap az idei 49. nemzetközi filmfesztiválon Karlovy Varyban.
06.24. 12:00
Napiaszonline.hu
Mel Gibson Kristály Glóbuszt kap
Mel Gibson Kristály Glóbuszt kap
A kétszeres Oscar-díjas színész az elismerést a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért kapja.
06.24. 11:59
Kisalfold.hu
Mel Gibson Kristály Glóbuszt kap
Mel Gibson Kristály Glóbuszt kap
A kétszeres Oscar-díjas színész az elismerést a világ filmművészetéhez való rendkívüli hozzájárulásáért kapja.
06.24. 11:59
Delmagyar.hu
Dolgozik! Nem találod ki, mit vállalt a Való Világ nagyszájú szereplője
A szórakoztatóiparba betörni nehéz. Alulról kell elkezdeni. Cristofel bevállalta.
06.23. 14:56
Kiskegyed.hu
VV Charlotte műnő lesz új pasija kedvéért
VV Charlotte műnő lesz új pasija kedvéért
A Való Világ 6 férfifalója hamar túltette magát villaszerelmén. Új párjának pedig műhajjal és műcicikkel próbál imponálni.
06.21. 15:05
Hir24.hu
 Boldogságra vágysz? Ahhoz előbb le kell mondanod néhány dologról
Boldogságra vágysz? Ahhoz előbb le kell mondanod néhány dologról
12 dolog, amitől azonnal meg kell szabadulnod, ha meg akarod találni a boldogságot. Fotó: Rick Schwartz/500px.com 1. A kontroll vágya Úgy érzed, kifolynak a dolgok a kezeid közül? Hogy semmi nem úgy történik, ahogyan szeretnéd? Ez, sajnos, örökké így lesz. Az egyetlen, amit valóban uralni tudsz az a te viselkedésed és a te reakcióid. Tán ezt a legnehezebb megérteni és elfogadni, de amint ez sikerül, minden százszor könnyebb lesz. 2. A megfelelési vágy A társadalom, a körülötted élők mind-mind számtalan elvárással vannak feléd. Egy idő után rá kell jönnöd, hogy képtelenség mindenkinek megfelelni - főleg mivel az elvárások között rengeteg egymásnak szögesen ellentmondó is van -, a legfontosabb, hogy önmagad légy és a saját elvárásaidnak megfelelj. 3. A maximalizmus Nos, a saját elvárásaid... Valld be, olykor ezek is irreálisak! Ismerd meg a korlátaidat - csak olyan célokat tűzz magad elé, amiket - józan ésszel végiggondolva - képes vagy teljesíteni. Legyen szó karrierről vagy csak az egy napra betervezett teendők listájáról, a legfontosabb mindenben a mértéktartás! 4. A túlzott büszkeség Nem lehet hely a szívedben valós emberi kapcsolatok számára, ha azt teljes mértékben a büszkeség érzése tölti ki. Arról nem beszélve, hogy ha ez az érzés irányít, nem leszel képes őszintén bocsánatot kérni, de őszintén megbocsátani sem. 5. A negativitás, negatív emberek Tudod: a pohár vagy félig üres, vagy félig teli. Rajtad áll, hogyan nézed. Ugyanakkor megnehezítheti számodra a pozitív szemléletmódot, ha túl sok negatív ember van körülötted. Próbálj tisztes távolságot tartani tőlük.--pagebreak-- 6. A bukástól való félelem Fotó: @liz_falcon "Botlik, aki jár" - mondta Márton kapitány Bárány Boldizsárnak, és bizony, nagy igazság ez, amiről gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Csak az hibázhat, csak az bukhat el, akinek van bátorsága tenni valamit! 7. A magánytól, elhagyatottságtól való félelem Ha a magánytól való félelem lesz életed fő "motiváló" tényezője, annak sok-sok rossz döntés és irracionális választás lehet a következménye. A párkapcsolat fontos, de a legfontosabb az önmagaddal való jó viszony. 8. A hasonlítgatás Mindenki a legjobb oldalát mutatja a világ felé, ezért ostobaság saját életedet, körülményeidet mások, álatalad csak felszínesen ismert életéhez, viszonyaihoz hasonlítgatni. 9. A pénz utáni sóvárgás Naná, hogy mindenki szeretné megnyerni a lottót! De gondold csak végig: azok közül a dolgok közül, amik a legutóbbi nagybevásárlás alatt a kosaradba kerültek, mik voltak azok, amire valóban szükséged volt az életben maradáshoz? Ugye, ez mennyire kevés? És mennyi ideig tett boldoggá a cipő, amit legutóbb vettél? Vagy a gyerekedet a tizenikszedik kisautó? Mennyi időre foglalta le? Ha elég jövedelmed van a mindennapi szükségletek kielégítéséhez, elég pénzed van a boldogsághoz is. 10. A cselekvéskényszer Attól, hogy kismillió dolgot csinálsz egyszerre, lehet, hogy fontosnak érzed magad és úgy tűnik, pörög az életed, ám boldogabb nem leszel tőle. A valódi boldogság csak akkor tapasztalható meg, ha az ember lelassít, és időt enged magának arra, hogy csak úgy "legyen". 11. A harag Csak akkor érthetnéd meg mások viselkedését, ha belebújhatnál a bőrükbe, de mivel ez nem lehetséges, nem sok értelme van azzal terhelni önmagadat, hogy a másik viselkedése által kiváltott haragodat, ellenérzésedet cipeled magaddal. Soha nem tudhatod meg, valóban bántani akartak-e, vagy csak balul sült el valami. Felejtsd el! 12. A tegnap és a holnap Hogyan is találhatnád meg az igazi boldogságot, ha leterhel a tegnapról hozott csomag és a jövőtől való félelem? Érdemes egy ici-picivel több jelentőséget tulajdonítani a mának!
06.19. 16:57
Evamagazin.hu
Nem hiszed el, milyen vállalkozásba fogott a Való Világ játékosa!
Hiába van sok fellépése, vállalkozásai sorra bebuktak. Most interneten fog saját tervezésű alsóneműt árulni hölgyeknek, hátha abból dől a lé.
06.17. 18:08
Kiskegyed.hu
Összejött VV Viki és VV Zsolt
Összejött VV Viki és VV Zsolt
Ezt aztán soha nem gondoltuk volna. A Való Világ 6 macsója és a nagyszájú lány egymásra találtak.
06.17. 15:45
Hir24.hu
"Nincs aktualizálva, hanem aktuális" - A tanítónő szakmai beszélgetéséről
"Nincs aktualizálva, hanem aktuális" - A tanítónő szakmai beszélgetéséről
Bródy Sándor darabját Rusznyák Gábor állította színpadra a Miskolci Nemzeti Színházban. Az előadást beválogatták az idei POSzT versenyprogramjába is. A szakmai beszélgetés leiratát olvashatják alább.Fotó. mnsz.euSzakmai beszélgetés Bródy Sándor: A tanítónő (Miskolci Nemzeti Színház)Felkért hozzászólók: Kovács Bálint, Őze ÁronA beszélgetést vezeti: Lévai BalázsLévai Balázs: Üdvözlök mindenkit a szakmai beszélgetések nyolcadik napján. Hadd mutassam be, hogy a mai első beszélgetésben - ami a Miskolci Nemzeti Színház A tanítónő című előadásáról szól – kik vesznek részt. Önöknek jobbról balra, az előadás rendezője, Rusznyák Gábor, mellette Kovács Bálint kritikus, újságíró, és mellette Őze Áron színidirektor, vagy mi szeretnél lenni? Őze Áron: Ennyi. Lévai Balázs: Jó, akkor bemelegítésnek nézzük meg, hogy a tegnap esti előadásról kijövő nézőknek hogy tetszett A tanítónő.Lévai Balázs: Láthattuk azt, hogy nagyon komoly hatással volt a nézőkre, van, aki még azt se tudta megmondani pontosan, hogy hány gyereke van, és milyen neműek. Azt gondolom, hogy színházrendezői szempontból tökéletes visszajelzés. A beszélgetés elé egy nagyon rövid színház- és drámatörténeti felvezetés. 1909-ben mutatta be ezt a színdarabot a Vígszínház, Ditrói Mór rendezésében. A próbafolyamat során sokat panaszkodtak a színészek, hogy hosszú és terjengős a szöveg. Ezért Ditrói, a korra amúgy nem jellemzően, sokat húzott az előadásból. Viszont akkora sikere volt, hogy még abban az évben, Berlinben Max Reinhardt rendezésében szintén bemutatták, és külön érdekesség, hogy háromszor filmesítették meg, a két világháború között kétszer, és 88-ban harmadszor. Ennyit elöljáróban, szerintem az nagyon fontos, hogy mikor keletkezett, és ehhez képest 2013-ban, 2014-ben hogyan működik a magyar színpadokon. Opponens urak, ti milyen előadást láttatok? Kezdjük az első benyomásokkal. A jegyzőkönyv számára rögzítsük, hogy tegnap nagy siker volt, a közönség egyöntetű pozitív érzésekkel fogadta ezt az előadást. Őze Áron: Jó reggelt mindenkinek. Nem tudom pontosan, mi itt a dolgom. Én azt gondolom, beszélgetni, és azt szeretném, ha ebbe mindenki részt venne. Bennem felmerültek kérdések dicsérni, szidni, vagy igazából, hogy jövök ki jól ebből az egészből? A kérdések, amelyek megfogalmazódtak bennem, teljesen civil kérdések. Azon kívül, hogy a kollegákat imádtam benne, de az hogy az előadás jól működik, ezen lépjünk túl. Az egyik kérdés bennem az, hogy néhol már majdnem parodisztikus az előadás, én kifejezetten már majdnem paródiát is éreztem abban, ahogy az előadás működött. A tanítónő szerepéből nem vonódik-e ki, nem tűnik-e el valami olyasmi talaj, vagy drámaiság, vagy olyan begyűjtenivaló, ami a második felvonásban a tanítónőnek a dolga, ezt kirobbantani, erről véleményt nyilvánítani, dönteni, és ebbe bármiféle értelemben is jelen lenni. Van az a bizonyos értelemben vett hármas befejezés, hogy elmegyek, meghalok, vagy pedig happy and a vége. Tudom, hogy ebből kettő az igaz és a harmadik a színházi változat. Nem tűnik el. Lévai Balázs: Azt, hogy parodisztikus, azt hogy érted? Úgy érted, hogy az aktualizálás miatt? Játékmód miatt? Őze Áron: Igen, tehát annyira erős, annyira éles, már-már kabarészerű karaktereket láttam a közegben, akik a tanítónőt körülveszik, hogy igazság szerint volt bennem egy olyan érzés, hogy ennyire értelmes, bizonyos értelemben tiszta nőnek, egy ilyen közeget ott kell hagyni a francba, és azt kell mondani, hogy ezek hülyék. Lévai Balázs: Áron nagyon jól csinálod, alakul a népfelháborodás. Ez nagyon jót fog tenni a beszélgetésnek. Őze Áron: Illetve azt gondolom, hogy a drámai vonal a tanítónő szerepe, és rajta keresztül kellene nekem ezt az egészet végigélnem. A második felvonásban van nagyon sok dolga. A előadás alatt a szerepe alól a második felvonásban bizonyos talajt éreztem kihúzva, ami bizonyos drámai pontokat nem is igazán éreztem megvalósítva a szerep mögött. Nem tudom, hogy érthető-e amit próbálok mondani. A legfőbb kérdésem ezzel az előadással szemben ez. Lévai Balázs: Bálint te érzed ugyanezt a parodisztikusságot? Kovács Bálint: Ha jól értem, amit Áron mond, akkor szerintem a darab problémája, nem az előadásé. Nem is parodisztikusságnak nevezném, hanem didaktikusságnak, szájbarágásnak. Azért nem gondolom, hogy parodisztikusan játszanak, akik kicsit egydimenziósak, mert így vannak megírva ezek típusok. Aki gonosz az nagyon gonosz, aki fekete az nagyon sötét, aki fehér az nagyon le van meszelve, és mindig újra meg újra megmutatjuk, hogy aki gonosz az tényleg nagyon gonosz, és aki jó az tényleg nagyon erkölcsös. Ez egy ilyen darab. Nem nagyon rajongok A tanítónőért, mint drámáért, de az előadásnak pont ez az érdeme. Amennyire csak lehet, leveszi erről a hangsúlyt, nem annyira érzem erősnek ezt a problémát, mint amennyire egyébként a dráma arra lehetőséget adna, hogy annak érezzem.Fotók: Simara LászlóLévai Balázs: Azon gondolkodtam, hogy borzasztóan erős előadás volt, szerintem az első kérdés A tanítónőnél, hogy ki lehet osztani, van olyan társulatom, aki ezt el tudja játszani?. Tegnap borzasztó erős társulati munkát láttam, azt láttam, hogy a Miskolci Nemzeti Színházban igenis ki lehet osztani. Picit vitatkozzak veled, én például Kocsis Pali figuráját egyáltalán nem éreztem egydimenziósnak, a káplán karaktere szerintem rendkívül összetett figura. Kovács Bálint: Igen én erre is ezt mondanám, hogy Kocsis Pali miatt szerintem nem feltétlenül ennyire összetett ez a figura, megírva, mint ahogy eljátszva az. De igazad van, nem akarom azt mondani, hogy minden karakter egydimenziós, inkább a helyzetek azok. A neuralgikus pont A tanítónőben mindig a tárgyalás jelenet, ami nyilván valahol a csúcsa. Ebben a dologban, arról érzem azt, hogy mi pontosan tudjuk úgy is, ezek mit akarnak, mi a problémájuk, képmutatóak, Flóra valójában nem bűnös, sőt az egyetlen szinte, aki nem bűnös. De akkor még egyszer megmutatják, hogy ezek ilyen gusztustalan szemét disznók, akik zabálnak is, aztán még egyszer megmutatják, hogy még a cigányt is utálják, aztán még egyszer megmutatják, hogy egyébként meg is akarják erőszakolni. Ezt addigra régesrég tudjuk, és újra meg újra sulykolják, erre mondom, hogy egydimenziós. Valóban nem feltétlen az egyes karakterek önmagukban, inkább ezek a helyzetek, amibe bele vannak írva. Lévai Balázs: Gábor, amikor elkezdtél dolgozni ezzel a darabbal mennyire érezted ezt a didaktikusságot, és mennyire próbáltál ellene dolgozni? Rusznyák Gábor: Az ember, amikor elkezd dolgozni egy ilyen darabbal, felismeri, hogy hogy van megírva. Ezek elrajzolt figurák. Ilyen vegytisztán, tiszta személyiség, mint Flóra szerintem kevés rohangál a világba. Ugyanúgy ennyire vegytiszta gonosz emberek, ez a sajátja ennek az anyagnak, ezt el lehet dobni, de helyette lehet mást csinálni. A törekvésünk az volt, hogy ezeknek lássuk valahogy a másik oldalát. Nagyon sokat küszködtünk, hogy a Flórának mi lehet a negatív oldala, vagy a sötétebb oldala. De nagyon nehezen találtuk meg. Bródytól sem venném el, hogy másrészt egy kabarészerző is, ezt használták, mint eszközt, nyilván megérintette valamitől ez a történet, és nagyon el akart mondani valamit. Valamit, amit lehet didaktikusnak, szájbarágósnak érzékelni. A mi törekvésünk az volt, hogy ne ez legyen, hanem egy polifon valami tudjon létrejönni. Nyilván néhol sikerült, néhol nem sikerült. Teljesen más dolgokon nevettek az emberek más előadáson, itt máson nevettek. Szeretem, amikor az emberek tudnak nevetni dolgokon, és nem ez a cél, hogy valami ízléshatár alá becsússzanak. Ha azt érzékelted, hogy parodisztikus, akkor rosszul csináltuk, mert nem ez volt a szándék. Az alapanyagban benne van, hogy ezek kicsit elrajzolt figurák. Lévai Balázs: Beszéljünk az aktualizálásról, a nézőktől is hallhattuk, hogy viszonylag pontosan dekódolták az előadás különböző mondatait, nagyon teátrálisan felírja a tanítónő, hogy 1907. november 8., azért, hogy senki ne értse félre, hogy hol járunk. Ehhez képest lehet érteni, vagy félreérteni a mondatokat. Mit sugallt számotokra a színpad tere, a díszlet, meg egyáltalán hogy viszonyult az előadás megszületésének idejéhez, illetve a jelen időhöz. Kovács Bálint: Már a videóban sem értettem egyet a szóval, hogy aktualizálás. Az előadás nincs aktualizálva, hanem aktuális. Ha azt nevezzük aktualizálásnak, hogy mai ruhákban járkálnak, vagy mai korsugalló díszletek között. De rögtön szembe is megyek magammal, amit az előbb elmondtam, amiatt nem szeretem A tanítónőt, viszont amiatt nagyon szeretem, hogy pontosan szól fontos dolgokról, és mindaz, amiről szól, aktuális. A hatalom és a kisember viszonyáról, a hatalmon lévők önértékesítő képességéről és képmutatásáról. A nőkkel szembeni hatalomfitogtatás, vagy a nőkkel szembeni fölényeskedésről. Ezek aktuális problémák. Annyira nincs aktualizálva, hogy amikor a darabot bemutatták Miskolcon, akkor még nem történt meg, viszont pár hónappal a bemutató utána a nácik tényleg könyveket égettek pont Miskolcon. Tehát nem hogy nem aktualizál a darab, hanem a darabot követi az aktuális jelen. Elmondják a darabban, hogy itt ez a zsidó Zola, és tűzre kell vetni, ez megtörtént, amikor volt a bemutató, de rá egy hónappal ez valóban megtörtént, nem a színpadon sajnos. Őze Áron: Szerintem is Bródy műve aktuális, amennyiben Bródy művéről van szó. De a direktorizálásokat én mindenképpen kihagytam volna belőle. Lévai Balázs: A stadionra gondolsz? Őze Áron: Mit keres az alkotmány az asztalon? Ezeket teljesen felesleges volt, mert nekem picivé vált abban a másodpercben, mert Bródy annyira aktuális, amennyire kell. Erős színvonalon ilyen értelemben a direktbetevéseknek nekem egyáltalán nem hiányoztak. Lévai Balázs: Többször ránk szóltak a szakmai beszélgetések során, hogy beszélgessünk többet a színészekről, mert a színházhoz kellenek ők is. Végiggondolom a POSZT eddigi versenyprogramját. Nem is tudom, hogy van e ennyire központi főszereplő, amikor valóban egy ember, és vannak a többiek. Nézzük meg a Lovas Rozi által formált Tóth Flórát ebben a szituációban, amit Áron picit parodisztikusnak érzett. Hogyan működik Lovas Rozi tanítónője, egyáltalán mennyire sikerül neki árnyalnia ezt a figurát. Ti milyennek láttátok őt tanítónőként? Őze Áron: Azt gondolom, rendkívül nehéz dolga van. Valahol egy picit nagyobb lelki nyomás alá helyeztem volna őt. Rajta keresztül kell nagyon sok mindennek megtörténnie, ami robban, aztán eljut egy döntésig. Az előadás fele környékén elkezdtem drukkolni neki, hogy csak tudja végig csinálni. Hova tudja ezt eljuttatni, mert rendkívül nehéz a dolga. Sajnos a Novák Eszter-féle tanítónőt a Nemzetiben nem láttam. Láttam viszont a Várszínházban Ivánka Csaba rendezésében. Láttunk egy szimbolikát, láttunk egy erős képet a színpad elején, egy stokit, alatta egy dunsztosüveget. Ez a dunsztosüveg hiányzott nekem, ami abban össze van zárva, és előbb utóbb robbannia kell. Erről szólt idáig az összes kérdésfelvetésem, és ebben A tanítónő elég nehezen tudott robbantani. Aztán láttunk egy almát, amibe Rozi beleharapott. Ez az alma felénk lett fordítva, elképesztő jónak találtam, és amikor felálltunk a szünetre, a harapás elkezdett barnulni. Utána történt egy szünet, az alma egy fekete almává változott, a szünetben viszont igazán nem volt időmúlás. Kaptunk egy visszapörgetést, ahogy kezdődött a második felvonás, az alma viszont hirtelen fekete lett, aztán az almára került rá a csirkeszárny. Ezekben kicsit szétszórva érzek egy csomó mindent, ahelyett, hogy maradtunk volna ebben a dunsztosüvegben, és akkor a tanítónő szerepének sokkal könnyebb dolga lett volna, főleg a második felvonásban.Lévai Balázs: Mennyire láttad szeplőtlen figurának? Valóban tiszta, erkölcsös? Őze Áron: Nem hiszem, hogy vannak szeplőtlen figurák, abban én sem hiszek. Egy embert sikerült ábrázolni Rozi alakításában, egy természetes natúr embert láttam, én még bele véltem látni hibákat is, aki ugye folyamatosan ütközik ezzel az egésszel. Úgy érzem, Rozinak nagy ugrásokat kellett volna megtennie szigetről szigetre átvezető híd nélkül. Nem tudom, hol volt az a pont, amikor a Nagy irányába érzelmileg, lelkileg elindult, vagy az csak a "beletörődtem, feladom, akkor legyen az a legjobb féle változat vagy megoldás" volt. Ezek az átkötő hidak, ezek az összekötések hiányoztak. Kovács Bálint: Azt tartom az előadás egyik erényének, hogy általában kerüli a szélsőségeket. Nagyon kirobbanó és ettől mindig túlontúl egyszerűen dekódolható a néző számára. Rozi játékáról ugyanígy éreztem, és pozitívumnak éreztem, hogy egy olyan egyszerű embert... És az egyszerű embert most abban értem, hogy nem egy ilyen Dosztojevszkij Félkegyelműt, nem egy Női Krisztust, hanem egy hétköznapi embert. Én se éreztem, hogy szeplőtlen, azt se, hogy szeplős, de azt se, hogy kiemelkedően szeplőtlen lenne. Azért szerettem Rozi játékát, mert úgy éreztem, hogy végig magában tart valamit. Nem tudni feltétlenül, mit, nyilván lehet a szöveg és helyzetek alapján tippelni, és néha ezeket ki tudta engedni. Mindig nagyon szeretem, ha valaki így játszik, az az egy-egy kiengedés annyira hatványozott súllyal jön át, mint nézőnek, hiszen nem arról van szó, hogy egy végig zokogó embert látunk, és egyszer csak még jobban zokog. Ellenkezőleg, a felszínt láttuk hullámzani, és amikor van rajta egy nagy hullám, akkor az jobban el tud találni, mert már vártuk, hogy mikor lesz ez. A Nagyhoz való viszonyról én is éreztem kicsit, hogy nincs egy hatalmas nagy szerelem, viszont nem feltétlen probléma. Lévai Balázs: Egyik oldalon sem? Kovács Bálint: Úgy fogalmaznék, hogy nem éreztem úgy, hogy van kémia. Most az, hogy szerelem, vagy nem, az egy dolog, de a kémiát nem éreztem úgy, hogy ez a két ember meglátja egymást, és kivédhetetlenül összefonódik a sorsuk. De ez nem feltétlen probléma. Így még érthetőbb is a végén, hogy amennyiben azt a véget tartjuk végnek, hogy nemet tud mondani, mert ha tényleg akkora nagy sorsösszefonódásról lenne szó, akkor miért mondana nemet. Kicsit szájbarágóssá válna, hogy csak azért mond nemet, mert ebben az erkölcsi példázatban nemet kell mondani. Ha nem ennyire erős, akkor ez elfogadható végkicsengés. Lévai Balázs: Az előadás vége felé, amikor megjön a vőlegényjelölt, akkor a tanítónő egy gyors, aprócska mozdulattal bekölnizi a nyakát, ez számotokra nyilván nem véletlen gesztus. Nagyon pontosan odatett pillanat. Számotokra ez a gesztus mit jelentett? Kovács Bálint: Több jelentése lehet. Egy női dolog, nyilván az ember tetszeni akar a másiknak. De lehetne akár valamilyen egészen súlyos kérdés is. Lehetne annak a reménynek a jele, annak a hitnek a pillanatnyi elhívése, hogy lehet, hogy itt mégis sikerül majd ebbe a faluba betagozódni. Jelentheti azt, hogy ha ezzel a Naggyal összejönnének a dolgok, akkor lehet, hogy megoldódna a probléma, és nem állna majd a bíróság elé. Őze Áron: Erről lemaradtam. Nyilván sokfajta megfejtés van ez is egy kérdés igazság szerint. Van egy közeg, ami ennyire szétszed, és van egy erő, akivel találkozik. Mindenki erről az erőről beszél, bejön és már az egész kánaánnak vége. Akkor már ragaszkodjak, tartozzak ehhez az erőhöz, mert megvéd az egésztől, lehet ilyen olvasat, változat is. Lévai Balázs: A Stockholm-szindróma. Értelmezhető ebből a szempontból úgy, hogy a túsz beleszeret a túszejtőbe? Őze Áron: Mondhatjuk, de amiről áttérnék, hogy kérdés, hogy a Nagyot alakító Szőcs Artúr ezt az erőt képviselte-e. Azt gondolom, annak a kérdése. hogy hol van az a pillanat, amikor elindulnak egymás irányába, nem egyoldali kérdés, Nagynak a kérdése is. Nagy szerepformálása is egészen érdekes volt, mert véltem felfedezni némi enerváltságot, ami bizony nagyon jelen van a mai világunkban. Ez a fajta enerváltság számomra nem erő, hanem gyengeség. Rusznyák Gábor: Nagyon elhatároztam, hogy nem fogok besértődni, meg tüskéket begyűjtögetni. Áron, te nem erről az előadásról beszélsz, amit én rendeztem. Ez az előadás ez az előadás, ez a szöveg ez a szöveg, ezek a játékok ezek a játékok, ezek a színészek ezek a színészek. Jól ment az előadás. Azzal sem akarnék takarózni, hogy Miskolcon október 8-án jobban ment, mert jól ment az előadás itt is, bár az érezhető volt, hogy fél 12-kor volt vége. A második részben már benne volt a fáradtság. Te másik előadásról beszélsz, de tőlem nyugodtan fikázhatsz bármennyit, csak kérlek szépen beszélj konkrétan. Beszélsz enerváltságról, mit értesz enerváltság alatt? Mondd meg nekem, az írott szövegben hol van az a pont, ahol Flóra beleszeret Nagy Istvánba? Jól ismerheted A tanítónőt, hisz úgy beszélsz róla.Őze Áron: Nemcsak írott szöveg esetén csinálhatom a jelen pillanatot, hanem ami az írott szöveg mögött van. Híres sztorik vannak az ilyen szakmai beszélgetésekről, én csak kérdéseket tettem fel. Egyébként valóban én láttam ezt az előadást, és én lettem meghívva a beszélgetésre, nem fikázom, ezek valóban kérdések. Sokféle olvasat van, ezek a kérdések bennem megfogalmazódtak anélkül, hogy fikáznék. Van egy szerep, amit gondolok, hogy az erőről kellett, hogy szóljon. Ez mennyire szól az előadás folyamán az erőről? Hol van ahhoz viszonyulási pont? Szűcs Kati: Csak néhány apró dolgot szeretnék, azok kapcsán elmondani, amik itt felvetődtek. Az egyik, amit Bálint mondott, hogy itt mindent tudunk előre, hogy ezek milyen nagyon gonosz emberek, és a második felvonásban minden olyan direkt és előre látható. Számomra ez az előadás éppen arról a fajta tehetetlenségről szól, pl. többek közt, amit az ember akkor érez, amikor mindent pontosan lát, pontosan tudja, hogy fogják elkaszálni, pontosan tudja, hogy működik a mechanizmus, és tökéletes tehetetlenséggel áll a dolog előtt, hiába van igazsága, hiába tudná bebizonyítani, nincs rá módja. Engem azért nem zavar ez a fajta ironikus kitettség, mert nagyon pontosan segíti ezt a jelentést, ami viszont elég fontos és mély. Nem egészen értem, hogy miért rettegünk annyira a groteszk és az irónia megjelenésétől a színpadon? A groteszk és az irónia nem feltétlen a kiröhögést, elkönnyítést jelent. A humor szerintem egy intellektuális valami, és nagyon sokszor segít részben a dolgok elviselésében, részben az értelmezésében, megértésében. Az, hogy itt elrajzoltság van, az szerintem pontosan ezt erősíti, hogy ezzel szemben ez a nagyon határozott, nagyon kemény nő is tehetetlen. Rozi alakításával kapcsolatban felvetődött, hogy annyira tiszta, és annyira pozitív minden, hogy az már elképesztő. Kovács Bálint: Azt mondtuk, hogy hétköznapi, túl tiszta. Szűcs Kati: Azt mondtátok, nagyon nehéz találni benne olyat, ami nem igazán szimpatikus. Érdekes, mert nekem ez a fajta keménység, amit Rozi az első pillanatban hoz, hihetetlenül határozott. Már-már erőszakosan betör ebbe a közegbe és ebbe a térbe, ez nekem picit ellenszenvessé teszi a figurát, nem Rozit. Természetesen nagyszerű színészi alakításnak tartom, picit ellenszenves, és számomra teljesen izgalmassá teszi ezt a kapcsolatot, hogy mi kezdődik egyáltalán. Számomra hatalmi harc az ő kapcsolatuk, és ott kezdődik ez a dolog, amikor Nagy István eljön. Az első gesztus, hogy én nem megyek oda. Artúr mennyire egész más alkat, mint amilyenek a Nagy Istvánok szoktak lenni. Nem ez a bugris alkat. Megjelenésében sokkal lágyabb a megszokottnál, ami azt erősíti bennem, hogy a közeg az, ami őt azzá teszi, hiszen eljön az első embernek, aki nem ment oda. Eljön, még nem tudja, hogy milyen, de eljön. A közeg teszi azt a legendát, amit ő övezi, egyáltalán nem biztos, hogy belőle fakad. Ennek nagyon pregnáns megjelenése az, ahogy megjelenik, és ezért teljesen elfogadható az ő figurája, mint ahogy Flóráé is. Kovács Bálint: Pont ezt akartam mondani, hogy több kritika írta ezt, hogy nem elég erős, vagy erőszakos, vagy agresszív. Valóban szerintem se, én ezt úgy éreztem, hogy izgalmassá teszi az előadást. Biztos mindenki ismeri, van egy kísérlet, amit majmokkal csináltak. A létra tetejére feltettek egy fürt banánt, és amikor az első majom felmászott lelocsolták vízzel, a másodikat is, és egy idő után már lerángatták, aki fel akart mászni, hogy nehogy lelocsolják vízzel, pedig már rég nem locsolták le őket vízzel. Ezt érzem ebben a közegben is, hogy Nagy nem erőszakos és agresszív ember, de ezt mondják róla. Ő az alfahím a faluban, és valójában ő már megél szépen ebből a hírnévből, vagy amit terjesztenek róla, lehet akár ez hízelgő, vagy egy teher is. Ez izgalmasabb értelmezés így, mint ha egyszerűen odamegy és egy agresszív állat. Szűcs Katalin: Visszaél vele. Lévai Balázs: Ez a keménység, amit említettél ez nálam aktivitásként csapódott le. Egy aktív szereplő érkezik egy tök passzív közegbe. Érdekes, hogy ezt mondjátok, mert nekem Szőcs játékába ez a keménység benne volt, de csak a Rozival való jelenetekben, abban a fojtott agresszióban, vagy frusztrációban. Faragó Zsuzsa: Pont erről akarok beszélni, hogy azt mondja Kati, hogy miért félünk a groteszktől a színházban. Miiért félünk a konfliktusoktól a szakmai beszélgetéseken? Nem szerettem volna ennyire indulatosan, nyugodtan akartam elkezdeni, hogy én nem értek egyet mindenben azzal, amit Áron mond. Tökéletesen értem, hogy az ő szeme előtt a klasszikusabb Várszínházi előadás van, mert az közelebb áll ahhoz, amit ő gondol a színházról. Ez neki szíve joga, de azt az egyet nem mondhatjuk arról, amit Áron mondott, hogy általánosságokat mondott volna. Ne haragudj, konkrétumokat mondott, látott, odafigyelt, olyan dolgokat vett észre, amiket én nem vettem észre, és azt mondta, ez miért van. És te pedig azt válaszoltad rá, rendkívül hevesen, e mögött nem Áron, hanem valami más düh van. Szeretném megtudni, hogy mi az a düh. Azt mondtad, hogy „mondd meg nekem hol szeressen bele”, ez fura álláspont, mert a néző nem fogja megmondani, hogy hol szeressen bele. Előfordulhat, hogy közben csinál magában minden néző egy előadást a fejében, függetlenül a tiédtől, illetve abból állandóan arra reagálva, és a saját fejében azt mondja, hogy lesz szerelem, vagy nem. Ez a kérdés megy minden ilyen alkalommal, minden olyan előadásban, ahol bejön egy nő meg férfi, lesz szerelem, nem lesz, ki fog beleszeretni kibe, mikor hogyan. Ez a nagyon konkrét kérdése Áronnak szerintem jogos, az is lehet, hogy egyébként nem kell megtörténni, és neked van igazad, de, hogy ő most jelölje meg azt a pontot, ebben nincs igazad. Azt akartam kérdezni, hogy miért vagy ennyire ingerült, mint amennyire én most?Rusznyák Gábor: Az általánosság alatt azt értem, amikor Áron azt mondja, hogy szerinte nincs benne elég erő, kimegy alatta a talaj. Ez nekem általános, bocsáss meg mást gondolok az általánosról és mást a konkrétról. Voltak ezek az úgynevezett megnézések, amikor megnéztük egymás előadásait, és utána volt arról beszélgetés is, és bárki, aki elkezdett a saját előadásáról beszélni, hogy ő azt hogy csinálta, nála az hogy lenne. Az, hogy ennek a darabnak a legfontosabb rétege a szerelem a két ember között, ez egy tévedés, ez ennek az egyik szála, és ez is félig-meddig megoldott dramaturgiailag. Hiszen pont egy első találkozást látunk, és valami hihetetlen négy hónap telik el. Azért választottam Artúrt, mert ilyennek gondoltam Nagy Istvánt. Érzékeny embernek gondoltam, nem vidéki macsónak, mert van a darabban más, aki eljátssza ezt a dolgot. Azt, hogy hogyan kompenzál, hogyan csajozik, és hogyan mutat valamit az egy dolog, de hát mégiscsak felépít magának egy kis kastélyt. Van virágház meg ilyen dolgok. Tele van romantikával, ott cipeli az elvesztett testvért, rengeteg frusztráltsága, fájdalma van. És természetesen rengeteg viselkedési mintát követ. A szüleinek vannak elvárásai vele szemben, és közben ki van nevezve a falu első emberének. De ha szerelemről beszélünk, azt épp nem látjuk, hogyan történik a két ember között, mert az alatt a négy hónap alatt történik, amit mi nem látunk. Nagyon éles helyzetben látjuk őket, ami furcsa. Ez körülbelül olyan, mintha valaki ma elkezd a facebookon valakivel csetelni, és a facebookon egymásba szeretnek. Nem ismerik igazából egymást, és furcsamódon, amikor találkozni fognak, akkor az a szerelem már van. Lehet, hogy én ebben tévedtem, nem látom konkrét pontját a darabban, ahol ez megtörténik. Az első jelenetben van az egymásnak feszülés, van hogy a lánynak megtetszik a fiú, eltervezte a lány, hogyan fog élni, eltervezte, hogy nincsenek férfiak. Beszél egy anyukáról, nem beszél apukáról, beszél sok testvérről. Van egy apa, aki elhagyta a családot, de konkrét erős tervek vannak az ő fejében, hogy hogyan is kell élni, és mit is akar az élettől és hol foglalják el a helyet a férfiak. Iszonyúan vágyik arra a megindító igazi szerelemre, de nem hisz benne. Így olvastam ezt a dolgot, de lehet természetesen máshogy, én nem azzal vitatkozom, hogy máshogy látja egyszerűen maga a tónus bántott meg engem. Ennyi, de biztos csak reggel van. Lévai Balázs: No, jöjjön egy másik tónus, az egyik válogató, Sándor L. István... Sándor L. István: Köszönöm, van mikrofonom. Elnézést kérek, rengeteg mindent szeretnék mondani és… Lévai Balázs: Na, várjál, mert az a Zsuzsát nagyon fel fogja húzni. Sándor L. István: Nem fogom mindet egyszerre elmondani, tehát reménytelenül fogom nyújtogatni a kezemet a továbbiakban is. Amikor először Áron felajánlotta, hogy beszélgessünk és azt mondta, hogy parodisztikus - akkor már rögtön elkezdtem itt nyújtogatni a kezemet reménytelenül -, hogyha ezt felveted, akkor ezt beszéljük meg. Hogy utána ne egy olyan alapvetésen induljunk el, amire utána hivatkozni is fogtok, ami szerintem érvénytelen az előadásra. Így alapvetés követett alapvetést, amiből tulajdonképpen az eddigi részben nem sok érvényes dolgot hallottunk arról a szakmai munkáról… Lévai Balázs: Bocsánat, akkor szerinted nem volt parodisztikus? Sándor L. István: Tisztázzuk ezt a parodisztikust. Tehát, hogy miről van szó? Szerintem tényleg arról van szó, amit a Szűcs Kati mond, hogy van egy olyan képtelen helyzet, amiben tulajdonképpen minden szereplőről látod azt, hogy milyen, hogy mennyit ér és mégis teljesen tehetetlen vagy vele szemben. Tehát ez a csúcspont, ez az iskolaszéki ülés, amiről úgy látjuk, hogy mindenkinek tudjuk a mögöttesét, a stikáját, a saját bűnét és így tovább. Mégis meg fogják itt most alázni és ez megtörténik, és tulajdonképpen a darabhoz képest felnagyítottan megtörténik. Nem egy parodisztikus helyzet, hanem egy abszurd helyzet. Az jutott eszembe, hogy a ’Csak egy szög’ Mohácsi János-előadásban, tudjátok, van az a bírósági tárgyalás, amiben azzal vádolják, hogy megette a másikat. És akkor jön tanúként az illető és mondja, hogy de hát megettél, nem ismered be, hogy megettél engem? Ő pedig ott áll és mondja, hogy nem. Tehát pont ez az abszurditás van benne ebben a dologban, hogy mindenről tudjuk, hogy hazugság és mégis igazságként fogják kihirdetni. Ez nem parodisztikus. Lehet nevetni az elképedésen, a képtelenségen, a tehetetlenségen, de nem lehet azt mondani, hogy parodisztikus. Azzal könnyítjük, azzal azt mondjuk, hogy valami könnyed és mulattató dolgot csinál, miközben egy nagyon mély üzenetet közvetít az egykori magyar valóságról és a mai magyar valóságról. Bálint, nem lehet azt mondani ilyen könnyed fölénnyel, hogy ezek egydimenziós figurák. Bródy Sándor szerintem egy forradalmi tettet hajtott végre, amikor a Vígszínházba a vidéki magyar valóságnak az elképesztő figuráit és mindent odaállított. Nyilvánvalóan vitatkozott is az az ízlés ezzel. Ezért is kellett egy jó befejezést írni a végére, hogy valahogy végig lehessen nézni, mint ahogy nagyon fontos ebben a munkában, hogy hogyan viszonyulunk az írott alapanyaghoz. Lehet nagyon klasszikusan viszonyulni, lehet úgy viszonyulni, mint ahogy Kerényi Imre csinálta Szolnokon – ő csinált belőle egy skanzent -, lehet úgy viszonyulni, ahogy a Kárpáti Péter és Novák Eszter csinálta. Ugye utóbbinál ott volt a Molnár Piroska és folyamatosan lábjegyzetelte, tehát mindent vagy kivetítettek, vagy elmondták. Annyira autentikusan benne volt a magyar valóságban, minden tulajdonképpen megfigyelésből, meg ilyesmiből volt, nagyon sokan éppen ezért nem szerették ezt az előadást, mert pontosan mutatta azt a távolságot, ami…Lévai Balázs: István, erről beszélgessünk most! Sándor L. István: Igen, igen. Hol is tartottunk? Tulajdonképpen egy csomó mindent csinál ebből a darabban - ami szerintem egy súlyos és nagyon erős drámai anyag, ami ebből az előadásból is kiderült. Mit akartam mondani? Azt akartam mondani, hogy szerintem nem aktualizál. Szerintem nagyon finom, hol drasztikusabban, hol bújtatottan beleír ebbe az anyag, és tulajdonképpen azt csinálja, hogy a saját mitológiája felé kinyitja - itt az Úri murira látunk utalásokat -, másrészt meg tulajdonképpen egy tágabb mitológia felé kinyitja. Nem tudom ki vette észre, hogy a postásnak a táskájából ez a gombolyag kikerült, amit aztán a végén olyan tehetetlenül próbál felgöngyölíteni és így tovább. A kövek, amik kihullanak, bibliai példázatra utal. Tele van olyan elemekkel, amik tulajdonképpen egyrészt közelebb hozzák ezt a drámai anyagot hozzánk, az abszurditását hagyják működtetni és egy tágabb, költőibb, mitológiai világ felé kinyitják ezt az anyagot. Ha az előadás természetéről beszélgetünk, ezekről a kérdésekről kellene beszélgetni.Kovács Bálint: Csak a jegyzőkönyv kedvéért, hogy ne rögzüljön rosszul, nem kezeltük alapvetésként hogy parodisztikus. Áron szerint az, én szerintem nem az. Másrészt az egydimenziós figurákat én aztán még árnyaltam és vissza is vontam részben. Ne mondjuk, hogy ezen az alapvetésen indultunk el. Őze Áron: Újabb kérdést szeretnék megfogalmazni. Fikázás nélkül. Azt gondolom, hogy itt most elindult egy beszélgetés és, ha más célunk nincs, akkor csak tényleg ez lehet. És tényleg távol álljon tőlem mindenfajta fikázás, de ezt tényleg hagyjuk is. Kérdés, hogy én láttam valamit, ami az a pont volt, hogy a tanítónőt, magát megerőszakolták-e vagy nem? Történt-e fizikai erőszak? És én bennem ez kérdésként van jelen, hogy kell-e ennek effektív fizikailag megtörténnie vagy egy lelki történetről elég, hogy csak szó esik vagy történik valami? Egyáltalán történt-e ilyesmi az előadásban vagy nem? Nekem valóban ez egy megint megfogalmazott kérdésem, hogy igazán meg is történt, de közben meg nem is. Nem tudtam igazán eldönteni, hogy ott pontosan, azon a ponton mi van. És még egy. Lehet, hogy én egy konzervatív, 19 évet lehúzott, vén f...sz vagyok - nem úgy nézek ki - de elhangzik egy mondat a darab végén, hogy miért ilyen kicsik az ablakok. És van egy válasz, hogy ne jöjjön be a hideg levegő. Most aztán lehet, hogy olajat fogok önteni a tűzre vagy benzint, de a góré és a góré használata az pont a kukorica szellőzésére való. Nekem ez a díszlet egy górét jelentett, azt, ahol szellőztetik a kukoricát, hogy az száradjon ki, hogy aztán elmorzsolják. Ilyen górén a hideg levegő csak be tud jönni és ez a dolga. Itt én megint ütköztem egyet, van egy kérdőjel, van tehát egy kérdésem a díszlettel kapcsolatban.Rusznyák Gábor: A másodikra egyszerűbb a válasz. Ott az ablakokról van szó, nem a góréról. Az úgy kiderül, hogy ez egy stilizált díszlet, ha nem, akkor tényleg nagyon rosszul csináltunk valamit. Az első pedig… Kovács Bálint: Bocsánat, arra inkább hagy válaszoljak én. Én azt írtam erről - most visszakerestem az egyik kritikám -, hogy majdnem realista. És ha felmerült az erőszak-kérdés, akkor ott van az egyik pont, ahol majdnem realista. Szerintem ezt az erőszak vagy nem erőszak-kérdést nem lehet máshogy értelmezni. Persze lehet, én nem tudnám máshogy értelmezni, mint egy metaforát, mint az egész előadásnak a metaforáját. Ha valami csak lelkileg történik – idézőjelben csak -, akkor az vajon mennyire hatásos. Kell-e, hogy megerőszakolják Flórát ahhoz, hogy úgy érezze megerőszakolták. Ez a jelenet ezt tulajdonképpen aláhúzza, vagy lehet úgyis érezni, hogy, ezt a kérdésfeltevést vagy metaforát aláhúzza. Ugyanúgy a nézőnek is el kell gondolkodnia, hogy megerőszakolták vagy sem. És ha erre nem tud választ találni, akkor rá kell jönnie, hogy de vajon miért kérdés ez és, hogy ez-e a kérdés? Ennyi.Lévai Balázs: Áron szerinted egyébként ennek a jelenetnek a kétértelműsége - hogy nem tudjuk, hogy ez az erőszaktétel megtörtént vagy sem -, ez mondjuk, gyengíti az előadás összegészét? Hogy ez igazából ilyen eldönthetetlen kérdéssé teszi? Csak próbálom megérteni… Őze Áron: Konzervatív, klasszikus felfogásom van, szerintem el kell dönteni a dolgokat. Ezek eldöntendők. És a kérdéseim erről szólnak, amiket én nem láttam eldöntve. Például ugyanígy a hármas befejezés, az ugyanúgy nem eldöntött kérdés. Van három visszapörgetett változatunk - de itt aztán meg abszolút lehet, hogy nem leszek népszerű -, én néhol a paródia fogalmát azért használtam, mint jelzőt, mert itt néha már majdnem kicsit televíziós sorozat eszközöket is véltem felfedezni. De lehet ez már abszolút az én konzervativizmusom. Lévai Balázs: A hármas befejezésnek utánaolvasva, irodalmi és színháztörténeti magyarázata van. Az első novella variációjában öngyilkos lesz, a színpadi ősbemutatón ráerőszakolták a happy endet, és valójában ez a harmadik befejezés, ahogy véget ér az előadás. Kovács Bálint: De ne használjuk a magyarázat szót. Ez inkább háttér, a magyarázat pedig a koncepcióra utal. Ha már ezt a szájbarágás szót olyan sokszor elhasználtam - ugye a szájbarágás definíció szerint azt jelenti, hogy minden válasz pontosan el van mondva és nem lehet máshogy érteni -, ezért mondtam, hogy az előadás erényének tartom, mert szerintem amennyire Bródy szájbarágósra írta meg, annyira Rusznyák mondjuk tompította azt. Ez a végső hármas befejezés valóban egy elég unortodox rendezői ötlet, de mégis eszmeileg én csak dicsérni tudom. Hiszen pont ezt a minden válasz egyértelműségét vonja vissza ezzel. Kicsit azt mondja, igen-igen, ez mégis csak példabeszéd, szinte egy ilyen erkölcsi játék, de mégsem az, hiszen nincs megmondva, minek kell lennie a végének. Kicsit a kezünkbe adja a döntést. Lévai Balázs: Picit bagatellizálja, hogy oké néző, válaszd ki magadnak, hogy neked ebből a háromból melyik jön be, ha ezzel egyetértetek. Egy dolgot szeretnék mondani, tegnap odajött hozzám egy úr a beszélgetés után, és mint a pengős malacot úgy leszúrt, hogy nem adtam szót neki. Elnézést, ha valakinek nem viszem oda, de úgy ki lettem osztva tegnap, úgyhogy elnézést. Nánay István: Négy napig megálltam, hogy ne szóljak. De ezt most nem bírom megállni. Magamtól veszem az időt, mert el kell mennem, tehát a következő beszélgetésben kevesebb időm lesz. Néhány dolgot… nem, nem reflektálok. Azt mondanám, hogy, ha a hármas befejezésről beszélünk, akkor az első jelenetről is beszélni kell. Az előadás az első pillanatban megadja azt az alaphangot, amivel tulajdonképpen az előadást nézzük. Megadja azt az alaphangot, hogy itt játszunk ezzel a történettel, mindenki egy happy endet fog várni, egy boldog végűt, majd meglátjuk, hogy mi lesz ennek a mesének a vége. Nem egyszerűen csak játék azzal az irodalom vagy színháztörténeti ténnyel, hogy milyen befejezései voltak ennek az előadásnak. Hanem tulajdonképpen kapunk egy indító pillanatot, és ez nagyon erősen meghatározza. Azt is meghatározza, hogy mivel ironikusan szól erről a fajta történetmesélésről, nem a happy end lesz a fontos. Hogy fontos lesz természetesen a szerelemi szál, hiszen ez fogja össze az egészet, de itt ez csak egy szál lesz. Ha valaha láttam nagyon pontosan kijelölni egy előadásnak a nézőpontját, amit vállal az előadás, nem muszáj, hogy én ezt elfogadjam. Ebben egyetértek az Áronnal, nem muszáj elfogadnom, mert lehet, hogy bennem egy másik előadás van. Ha én csak a ’88-as előadás láttam, akkor bennem rögzül a ’88-as előadás, mint etalon. Nagyon sokat küzdök azzal, mint kritikus, hogy vannak előadások, amik nagyon beégnek és minden újabb megnézés, az egy kemény küzdelem, hogy eltávolítsam magamtól ezt a bizonyos beégett előadást. Iszonyatosan sajnálom, hogy némiképpen indulatosan, de elment Szegedi Dezső, mert itt beszélgettünk Flóra – Ifj. Nagy István kapcsolatról, de azt gondolom, hogy ifjú Nagyról nem lehet úgy beszélni, hogy ne beszéljünk az apjáról. És, ha utánanéztek majd az előadás történetének, akkor azt láthatjátok, hogy az öreg Nagyot kétféleképpen szokták ábrázolni. Vagy ugyanolyan állat, mint a fia vagy egy tutyimutyi fickó, aki a felesége uralma alatt áll. Az utóbbi időben láttam egyre többet úgy, hogy, ez az ember ugyanannyira szeretnivaló ember, mint a Főúr. Igazából két szeretnivaló ember van ebben az előadásban, a harmadik természetesen Flóra. És a negyedik lesz az ifjú Nagy. Tehát a hatalmat, azt az öreg teremti meg. Nagyon fontos az a mondat, amikor azt mondja, hogy itt minden az enyém. Nem az ifjú Nagyé. Itt minden az enyém. Kimaradt, ha jól emlékszem egy olyan mondat, ami az ő mintagazdaságról szól vagy éppen csak említődik. De az egy nagyon lényeges dolog, hogy ez az ifjú Nagy, bár ő a falu bikája, de ő a modern gazdaság megteremtője is a faluban. A pénzt hozza az apja, ő kísérletezik. Amikor más utalás van az Úri murira, akkor azt gondolom, nem csak egyszerű játék van, hanem van itt egy nagyon szép rejtett összefüggés. Azért hoztam be az öreg Nagyot, mert én azt gondolom, hogy az egyik kulcsjelenete az előadásnak, az az első megkérés. Tehát nyilván a tárgyalás az nagyon lényeges, és nagyon lényeges a találkozás, az első találkozás. És az első találkozásba, akármit mondtok, akármit mondasz Te is, szerintem jogosan kéred számon, hogy hol születik a szerelem. A szerelem megszületik az első jelenetben, az teljesen nyilvánvaló. És az előadásban is megszületik a szerelem. Van egy nagyon jellegzetes gesztus-sor - nem biztos, hogy jó ez a szó -, amivel ti jellemzitek az ifjú Nagyot. Viszonylag erőszakosan ragadja meg mindig a nőnek a karját, kezét, nyakát, testét. Ilyen mohó birtoklási vágy. És ebben a játékban, hogy ezt hogy hárítja, mikor hárítja, és mikor nem hárítja, mikor hagyja ott a kezét Flóra, mikor ugye leülnek a lócára. Könyörgöm, ha ebben nem születik meg a szerelem, akkor hol az úristenben születik meg. Bocsánat. Kész, vége.Lévai Balázs: Kiss Csaba, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. Kiss Csaba: Igazából a Gábor melletti székre szeretnék ülni. Miközben nagyon értem az Áron a felszólalásának a lényegét, hogy bizonyos dolgokat számonkér egy előadáson. Ugyanakkor értem Gábor felháborodását is, mert ez mindig színvonalkérdés. Én azt érzem a szakmai beszélgetéseken - akkor is, amikor dicsérjük és akkor is, amikor szidjuk az előadást -, hogy általában van egy képünk arról, hogyan olvastuk mi Bródyt, és ezzel szemben ez az előadás meg nem úgy olvasta, és ezen méltatlankodunk, hogy az előadás miért nem úgy látta, ahogy mi láttuk. Amikor azt mondja Áron, hogy az ifjú Nagy enervált, akkor én magamban azt mondom, hogy egy férfi, akit épp visszautasítanak, mitől lenne nyugodt? Mit jelent az enerváltság? Nyilván erre Gábor enerváltan azt mondja, hogy mondd meg konkrétan, hogy mi bajod van azzal, hogy enervált a visszautasított férfi. Lévai Balázs: Nem enerváltan mondta. Kiss Csaba: De a paródiát nem súrolta még. Tehát lezárva a szakmai vita bírálatát, szerintem nekünk itt sokkal nagyobb ívben kéne gondolkozni. Ez a tetszik, nem tetszik… Szerintem egy kicsit így, kicsit úgy, és parodisztikus, de ironikus, és igazából groteszk, de abszurd elemek is vannak benne. Ez a teljes katyvasz, egy teljes fogalmi katyvasz. Tehát igazából soha nem tudjuk azt, hogy valaki az irónia alatt mit ért, az abszurd alatt mit ért. Dobálózunk ezekkel a kifejezésekkel. És nyilván, hogy Gábornak, aki egy fantasztikusan gyönyörű előadást fogalmazott meg, ez fáj. Fáj az a nyegle fogalmazás, hogy nagyon-nagyon könnyen lehet mondatokat így is, meg úgy is összerakni. Ha akarom, akkor felkunkorodik a vége a mondatnak, és odafut, hogy ez jó volt, a másik mondat meg úgy kezdődik, hogy szájbarágás. De kiderült, hogy jó a szájbarágás, az most pozitív fogalom. Igazából szerintem a gondolatmeneteket kéne tisztába tenni a szakmai beszélgetéseken. És végül, de nem utolsó sorban, nekem egyébként ebben az évadban ez az előadás volt a kedvencem. Szerintem ebben az évadban ez volt a legjobb előadásunk, mert véleményem szerint egy olyan elképesztően gazdag történelmi tablót rakott össze Magyarország elmúlt 100 évének a tragédiájáról, ha belegondoltok, és azt hittem, hogy ezeken a beszélgetéseken szó fog esni, nem csak arról, hogy szereti vagy nem szereti és kémia vagy biológia, nem ezen a szinten kéne beszélgetnünk. Ha belegondolunk, hogy a szerb nevű ember, a szolgabíró, aki felelős azért, hogy a szerbeket elnyomják. A tanító pedig Erdélybe fog visszamenni, mert onnan űzték el annak idején. Ott vált számára gazdaságilag folytathatatlanná az élet, és oda fog visszamenni, ahova hamarosan jönnek a románok. Ha belegondolok, a Nagy-Magyarország térkép, miközben az alkotmánytanban még a Ferenc Jóska-féle alkotmányról van szó. Tehát olyan szocialista szellemiségű a Tóth Flóra, de nyilván ez a szocialista mást jelent, mint ma. A konzervatív is mást jelent, mint ma. Olyan gazdag tablója az elmúlt 100 év magyar történelmének és olyan érzékeny kép arról, nem véletlen, hogy ennyire szereti a közönség. Egyike azon kevés politikai előadásoknak, amelyek nem azon a szinten vannak, hogy menjen a francba a FIDESZ, és az MSZP is megéri a pénzét. Nem ezen a szinten gondolkodik. Végiggondolja az egészet, hogy, hogyan jutott el ide, az elképesztő káoszig a magyar közélet. Hogy ezek a figurák - akik önmagukban nyilván férfiak és nők, tehát ösztönök és vágyak és szándékok és érdekek hajszolják őket -, hogyan raktak össze egy ilyen csődtömeget, mint ma Magyarország 2014-ben. Ez a csodálatos az előadásban. A saját működésünkről egy szót. Mi, a művészeti tanács, általában a főpróbahét hétfőjén szoktuk megnézni a darabot. Emlékszem, amikor ezt a darab került sorra, összenéztünk, és azt mondtuk, hogy ezért nagyon meg fogjuk kapni a pofánkra. Ezt a darabot a város nem fogja elfogadni, elsősorban az antiklerikalizmusa miatt, a jobboldal bírálata miatt. Nagyon féltünk tőle, hogy ezért meg fogják mosni a fejünket, ez azt jelenti, hogy 10 millió ugrott a szubvencióból. Nem azon múlik, hogy behívnak, és azt mondják, hogy szégyelld magad, hanem onnantól kezdve megnézhetem magam a következő pénzosztásnál. Gábor ennek a szakmai megbeszélésnek a lényegét olyan hihetetlenül szépen átvette, és úgy rakta ki a hangsúlyokat az elkészült előadásban, hogy, amikor megnézte a város a tanítónőt és rá egy hétre a My fair Lady-t , azt mondták, hogy az politikailag elfogadhatatlan, A tanítónő meg nagyon jó. Ezt a bravúrt sikerült ezzel, hogy a politikai tabló bölcs. Szerintem ennek az előadásnak ez a gyönyörűsége, hogy, hogy lehet ma egy olyan parabolát, olyan történelmi parabolát összerakni, amiben aktualitások is vannak és történelmi tények is vannak. Ezért fontos az 1907. Nem akkor vagyunk, onnan indulunk.Lévai Balázs: Egy korábbi gondolatodra visszatérek. Azért nincs univerzális recept a szakmai beszélgetések hatékony lebonyolítására. Az elmúlt 6-7 napban folyamatosan azt kaptuk a beszélgetések után, hogy miért nem beszéltek a színészekről, miért nem beszéltek a szerepek közti kapcsolatokról, az alakításokról. Mindegyik beszélgetés utána meghallhatjuk, hogy éppen miről nem beszéltünk? Szigethy Gábor: Csak egy lábjegyzet ahhoz, amit Nánay Pista mondott. Azt mondta, hogy beégett egy 88-as előadás. Nekem beégett egy 67-es előadás, ahol három-négy héttel a bemutató előtt az Esti Hírlapban Fencsik Flóra interjú-félét készített a Nagyot játszó színésszel, és megkérdezte: „Ez annyira nem a maga szerepköre, maga ehhez túl enervált”. Latinovits Zoltán játszotta a szerepet. Lévai Balázs: Fiatal hölgy ül az első sorban. Puskás Panni: Az előadásban minden materializálódik, ahogy a bibliai idézet szerint a végén kipotyognak az emberek száján a kövek. Úgy lehet egy csomó felmerült kérdést itt értelmezni, mint pl. ezt a szerelmi viszonyt, ami - ahogy Nánay tanár úr is mondta - erőszakos gesztusokban nyilvánul meg. A lelki megmérettetését Flórának így lehet megjeleníteni, szexuális erőszakban. Ahogy Isten neve felkerül a táblára, és kicserélik Ferenc József képére, egy csomó lelki intellektuális folyamat materiális képet kap az előadásban. Ezért kár feltenni ilyen kérdést, hogy miért erőszakolják meg a Flórát, szerintem ez egyértelmű. Lévai Balázs: Nem a miért volt a kérdés, hanem egyáltalán, hogy mi történik. Szűcs Katalin: Azt szeretném mondani, hogy egészen tragikus, amit Csaba elmondott, hogy a rendszerváltás után 25 évvel ilyenfajta öncenzurának kell működnie, hogy a megnézés után átgondoljuk, hogy ne haragudjon meg az önkormányzat. Ez egészen szomorú. A hármas befejezéssel kapcsolatban azt szerettem volna mondani, hogy én nagyon örültem ennek, hogy az előadás ezzel felkínálja azt a lehetőséget a nézőnek, hogy gondolj végig minden lehetőséget, gondolkodjál az előadásról, gondolkodjál arról, amit láttál, és vajon melyik mikor és hogyan lehet érvényes, vagy érvénytelen. Ez alapvető szemléleti különbség, ahogy mondjuk Áron beszélt, de nem csak ő. Olyanfajta szemlélet, ami válaszokat vár az előadástól a kérdéseire, és az a szemlélet, ami kérdéseket vár az előadástól. Azt gondolom, hogy Gáborék előadása ez utóbbiba tartozik, és arra készteti a nézőt, hogy gondolkodjon, ami szerintem rendkívül örvendetes. Balikó Tamás: Laurence Oliviertől, a legnagyobb Shakespeare szakértőtől megkérdezték, hogy Hamlet végül is megillette-e Opheliát, és azt mondta, hogy tájon mindig. Nagyon fontos szó hangzott el a kritikus úr szájából, a metafora. Azt gondolom, látom, tapasztalom, közhelynek hívjuk azt, aminek a tartalmát előbb unjuk meg, mint hogy megértenénk. Ez egy közhelyszerű metafora, az egész előadás, amit boncolgattok 70 perce, ez egy mese. Mégis milyen érdekfeszítő, korszerű, vagány. Ez ennyire fogyasztható, sikeres, nagyszerű és színvonalas. Elsősorban Gábor elemzésének, és elemző munkájának, és mellette ugyanolyan érvénnyel a hihetetlenül magas színvonalú színészi munkának köszönhető, hogy ebből a kliséből, sorsot, embert, életet, hátteret, motivációt, pszicho-tartalmakat, családi vonatkozásokat mélyre ásva és gazdagon, és játszi könnyedséggel nagyon imponálóan tálalták. Egy kérdésem van Gábor. Miért rendezted ezt az előadást, úgy hogy egy frontális díszlettel ülünk szemben, és mindenki háttal beszél, különösen a főszereplőket illetően, azzal mi volt a szándék? Rusznyák Gábor: Ez biztos Székelytől van. Azt mondta, hogy szerinte egy színésznek az egész testfelülete érdekes. Igyekeztem, hogy néha azért látszódjanak. Ha ez nem lenne, akkor nem érvényesülne a kukorica”. A másik a beugrás. Gyuriska János helyett Zayzon Zsolt játszott, és el szeretném mondani, hogy ez az előadás nem jöhetett volna létre a színészek nélkül. Egy jó előadás létrehozása, és egy rossz is ugyanannyi energiába és időbe kerül. Vannak szerencsés együttállások, amikor egy színészcsapat és egy anyag így tudnak találkozni. Szerencsém volt, hogy így történt. Nagyon örülök, és hálás vagyok a színészeknek, rengeteg dolgot továbbgondoltak azokból a kérdésekből, amiket megfogalmaztam. Nincs olyan pillanat az előadásban, amiről ne tudnám, hogy miért úgy történik, ahogy történik. Nem szeretem sem a didaxist, sem a direkt politizálást, sose volt szándékom. A színházat egy asszociációnak gondolom, nekem eszembe jut valami, a színésznek eszébe jut valami, a nézőnek eszébe jut valami, remélem, hogy ez a három nem ugyanaz. Ezért dolgozom, ezért vagyok, köszönöm, hogy 14 év után újra itt lehettem. Őze Áron: Csak annyit, hogy köszönöm, hogy itt lehettem, és hogy beszélgethettünk az előadásról. Kovács Bálint: Én nem köszönöm meg anyukámnak, csak még egy kérdést fűznék tovább szakmailag. Csaba mondta, hogy az emberek elmondják a saját olvasatukat a darabtól, és egyetértek, azt szeretem, ha egy rendező az én olvasatommal szembemegy, és ez az előadásban a legélesebben Nagy történetén keresztül valósult meg. Gábor használta azt a kifejezést, hogy mutass rá a szövegben. Itt is lehet mondani, hogy mutasson rá az olvasó a szövegben, hogy az ifjú Nagy egy macsó állat. Az ifjú Nagyról soha nem derül ki, hogy macsó lenne, az ellenkezője derül ki. Virágot küld, szerenádot ad. Bródy egy menthetetlen romantikusként írta meg az ifjú Nagyot, akit mindenki macsónak tart, amit a nézők is hajlamosak elhinni. Nagyon érdekes, hogy az előadásban ezzel szembemennek. Szűcs Katalin: A szemléleti kérdésről jutott annyi eszembe, hogy mennyire fontos a társulati működés, mert Miskolcon azt látjuk, hogy az egész színháznak törekvése egy ilyenfajta kondicionálása a nézőnek. A Sirályt kétféle rendezésben egy évadban bemutatták, nem egyféle olvasta lehet egy drámának. Nagyon szépen mutatja, azért mondom, hogy a társulati munkában ez tud megvalósulni, ami társulat nélkül nem annyira. Lévai Balázs: Nagyon köszönjük a részvételt és az aktivitást.Forrás: poszt.hu U.sz: Színház.hu Fotók: Simara László
06.14. 12:45
Szinhaz.hu
Idősebb nőt szeret az RTL szívtiprója
Idősebb nőt szeret az RTL szívtiprója
Nem szomorkodott sokáig VV Dorka után VV Zsolt. A Való Világ 6. szériájának macsójaként emlegetett srác máris szerelembe esett.
06.14. 09:55
Nlcafe.hu
Aurelio és Zsófi szeretnek ágyszelfizni
A Fókusz riportjában oltogatta egymást a Való világ aranyos párja. Zsófika szelfifüggő.
06.13. 22:00
Velvet.hu
"Nyomokban Molière-t tartalmaz" - A képzelt beteg szakmai beszélgetéséről
"Nyomokban Molière-t tartalmaz" - A képzelt beteg szakmai beszélgetéséről
Az Örkény Színház a POSzT-on is bemutatta A képzelt beteget Mohácsi János rendezésében. Az előadás szakmai beszélgetésének leiratát tesszük közzé. Szakmai beszélgetés Mohácsi testvérek: A képzelt beteg (Örkény István Színház, Budapest)Felkért hozzászólók: Forgách András, Háy János A beszélgetést vezeti: Lévai BalázsA szöveget szerkesztetlen változatban közöljük.Lévai Balázs: Folytatjuk a szakmai beszélgetést, mégpedig az Örkény színház A képzelt beteg című előadásával, amelyet még ma este is láthatnak itt a nézők Pécsen. Tehát egy köztes állapotról beszélünk, egy olyan előadásról, amit egyszer már meg lehetett nézni, de ma este is újra megtekinthető. A beszélgetés résztvevői: Mohácsi János, az előadás rendezője, Forgách András író, drámaíró, Kovács Márton zeneszerző és zenész az előadásban, Háy János író, drámaíró. Most is, szokás szerint, a nézői véleményekkel kezdjük.Lévai Balázs: Köszönjük szépen! Egyszersmind a kiváló televíziós szerkesztő munkára is egy mintapéldát láthattunk, bekezdünk lent és onnan felhúzzuk. Azért azt láthatjuk, hogy sokféle vélemény volt. Mondhatom így az elején: aurátok? A mű alcíme, hogy Molière után, helyett és valahol neki is. Azt gondolom, kezdjük talán ezzel. Minden Mohácsi előadásnál központi kérdés, hogy hogyan nyúlnak a jelen esetben klasszikus alapanyaghoz. Egyszerűsítem a kérdést: szerintetek Molière-nek tetszene-e az előadás? Forgách András: Azt hiszem, hogy szeretné. Lévai Balázs: Attól eltekintve, hogy az elején a saját halálhírével szembesül. Forgách András: A saját darabjába ő beleírta magát, tehát az rendben van. A eredeti képzelt betegben Argan szidja Molière-t keményen. Az ő darabja tele van betétekkel meg tinglitanglival, nyilvánvaló, hogy a XIV. Lajos szórakoztatására írta, ugyanezt az abszurdot csinálja. Egy dolog nem tetszett volna neki, a széttartó szerkezet, nála sokkal egyszerűbben és koncentráltabban mennek a dolgok. A poénszerkezet tulajdonképpen jól lett lefordítva. Háy János: Én is úgy gondolom, hogy nagyon helyén való volt ezt a darabot így kibontani, hogy ebbe a halál ügybe vittük bele a történetet, ez így közelebb volt hozzám. Maga az eredeti darab is önreflexív, logikus, hogy ez a fajta kibontás lehetséges legyen. Hogy Molière-nek tetszett volna-e, hát mit tudom én, ez érdekes kérdés? Lévai Balázs: Figyelj, vannak ezek a bemelegítő, felcsapó jellegű kérdések, de akkor kérdezzük meg, hogy Háy Jánosnak hogy tetszett az előadás? Háy János: Előző éjjel nem aludtam egyáltalán, álmos voltam, tényleg hosszú és meleg is volt és mégse aludtam el, ennél nagyobb siker nekem nem kell. Jól éreztem magam, nem minden volt százas, de ott voltam, együtt voltam az előadással. Szerintem a közönség is nagyon szerette. Ez is egy olyan furcsa dolog, nem tudsz fanyalogni, akkor, amikor látod, hogy megszólítod az embereket, ez egy ritmika, amiben benne van a közönsége, és ezen a ritmikán jó rajta lenni. Azt hiszem tegnap este ez egy sikeres, szép, tartalmas előadás volt. Forgách András: Egyébként szerintem nem értelmetlen kérdés, tehát a „nagymamának kerekei volnának” van értelme, más kérdés, hogy a válasznak nincs. Én gyorsan elolvastam a darabot, és ezt látva másképp olvastam a Molière-t. A Kurtág szokta mondani, hogy Schubert sokat tanult a Schönbergtől. Valamilyen módon hat visszafele neki, valahol, satöbbi, hihetetlenül pofátlanul, semmit nem tisztelve van megírva. Megpendítettél egy dolgot, ami megváltja az előadást, amitől megrendítő, mert egyébként az első pesti nézőkkel értek egyet, hogy irritáló volt és idegesített, hogy nevetnek rajta, rongálják a nézői ízlést sok helyen. Az elején azzal a hatalmas sötéttel, ahol a tűzoltó fények sem látszanak – amit amúgy nem tudom, hogy tudsz elérni, mert szinte törvénytelen, hogy egy színházban vaksötét legyen – belefut a Halál másodszori visszatérésbe, az megrendítő, pofon vág. Tömören arra jöttem rá, hogy becsap az előadás, mert nagyon vacak dolgokon keresztül jut el valami nagyon értékesig, megrázóig és borzongatóig. Miközben a vacak dolgok vacakok, és vannak jobb és rosszabb vacakok, én még szitáltam volna poénokon az Isó (Mohácsi István) helyében. Sajnálom, hogy nincs itt, elvileg tanítványom a Színművészeti Egyetemen, nagyon régen láttam. Bíró Kriszta: Ki nem jár be, te vagy ő? Mohácsi János: Nekem az öcsém, de szerintem régebben láttam, mint te. Forgách András: Örültem volna, ha itt van, és akkor lehetett volna valami konstruktív beszélgetést folytatni. De voltak briliáns dolgok is. Ez a nonszensz.Fotók: Simara László Háy János: Ennek az írásmódnak az a problémája, hogy átlátom a technikát és az megszólal. Tehát ez a oda megyünk, a hová/ahová? Amikor ezt a játékot játsszuk, ha ez technikává válik, nem érzek mögötte emberi tartalmat, tehát ha nem jelenik meg mögötte a halálfélelem, hanem látok egy l’art pour l’art társulat típusú poénrendszert, akkor ez engem eluntat. De ha igazi emberi erőket látok mögötte, akkor élvezem. Én is így voltam vele, vannak poénok, mint például kézen állt-e a halál, ezt ti is kihelyeztétek, mert éreztétek, hogy nagyon rezeg a léc. Forgách András: A negyedik és az ötödik ismétlésnél nem volt nevetés. Háy János: Megunták. Forgách András: Bergson azt mondja, hogy maga az ismétlés hozza létre a nevetés gesztusát, akkor itt valami nem stimmelhet. Háy János: Igen, én is ezt mondom, és ez a láda fia, ott megrendültem. Az nagyon idézőjeles volt. De erre is azt mondom, ízlések és pofonok, nekem nem minden tetszik ilyen poénba, van, akinek meg igen. Az előadás elbírja, én úgy vagyok vele, hogy sok minden belefér, ha az előadás alapszelleme működik. És persze van ezernyi más dolog a színpadon a szövegen kívül is, ott vannak a színészek, a zene. Én azt mondom, hogy ez a zene, ami indul egy tibeti tantrikusból, végig jelen van, kibont motívumokat, iszonyatosan jól ritmizálja a darabot. Te azt mondod, széttartó a struktúrája, de van egy zene, ami mint egy mágnes, mindig visszarántja. Egy nagyon jó akusztikus háttér van, ami azt a kompozíciós hátteret megteremti, ami nélkül félnél, hogy Molièrenek nem tetszene, vagy nagyon széttartó a darab. Szerintem ez nagyon jó dolog. Forgách András: Van még egy dolog, ami elég fontos. Sajnos én nem láttam az eredeti változatot, ami itt Pécsen volt és csak szuperlatívuszokban beszéltek róla. Akik azt látták erről mind kicsit fanyarul, sajnálkozóan beszéltek. Ott egy sellő úszik, itt meg egy pillangó kel ki a bábból, az egész át lett strukturálva. Érdekelne - hogy oktrojáljam Balázs szerepét -, ha már újra elővettétek, nyilván a helyhez is igazítva, hogy alakult át, és el mered árulni, hogy a szívedhez melyik áll közelebb? Mohácsi János: Most nekem van négy gyerekem, majd elárulom neked melyik áll a szívemhez legközelebb. A pécsi annyiban tényleg sokkal jobb volt, hogy az hosszabb volt vagy negyven perccel. Forgách András: Jónak mondod, mert én imádom a hosszú előadásokat, az egyik esszém, az egyetlen írásom, amiért Fodor Géza megdicsért, az Az unalom a színházművészetben című másfél oldalas dolgozatom, ami arról szól milyen pozitív az, ha múlik az idő. Én nagyon bírom a hat órás előadásokat, nekem semmi problémám nem volt, hogy ez most egy három és negyed órás előadás. Lévai Balázs: Lehet egy konkrét kérdésem? Azt mondtad, elolvastad a szövegkönyvet is meg a klasszikus eredetit is. Az előadás szövegkönyve nyomokban Molière-t tartalmaz. Forgách András: Nagyon kicsi nyomokban. Ha kémiailag ki lehet mutatni ezred milligrammokban. Lévai Balázs: Milyen viszony teremtődött az alapművel? Forgách András: A lényeg ott is az orvosokhoz, a természettudományokhoz való viszony. Molière-nek ez komoly problémája volt, de volt egy másik szerző, aki pont ugyanazt gondolta, mint a Molière, a Franz Kafka, aki természetgyógyászokhoz járt, aztán hozzájuk se. Tehát ez fundamentális, ez az orvosokhoz való viszony, és ezt elég jól átfogalmazta a XXI. századba az előadás. Elég jó típusokat vonultatott fel, kicsit túl sokat, meg túl szélsőségbe vitte a dolgot, de ez ennek a műfaja, ezt nem kérdőjelezném meg. Ami még fontos, hogy ott nincs ez a kiélezés, ami itt a Halál figurája által megtörténik, ami egy döntő dolog. Ott halál meg se suhintja, ott ez egy szokásos szerelmi kis játék a fiatalok között, van a báty figura, a szemtelen cseléd, mindez redukálva, meg a szörnyű feleség. Amit itt behoz a Mohácsi testvérpár dramaturgiailag, és ami nagyon idegesített, de bevett technika a francia bohózatokban meg az angoloknál is, ez a tükör szituáció. Te is egy szőke nőt vettél feleségül, én is egy szőke nőt fogok, Ruelle, a kishúg felöltözik először ennek a férfinak a ruhájába, aztán a másikéba. Amúgy én ezt nem teljesen értettem, lehet, hogy a Kriszta érti és majd elmondja miért van ez a beöltözés. Pontról pontra meg van csinálva a tükörjáték, de nagyon mechanikusan. És bocsánat, nem akarok Bergsonról kiselőadást tartani, de a nevetés az csak a mechanikából jön elő őszerinte, és erre rengeteg példája van. Tökéletesen működött tegnap az előadásban, engem is magával vitt a nézők nevetése. A nevetés, az ásítás meg a sírás ragadós dolgok. Ez végig volt víve, kezdve a rózsaszín fogamzásgátlótól, amit szintén nem nagyon kedveltem és nem nagyon értettem, de ezek az értelmetlen, üledékszerű, teljesen abszurd, kiagyalt dolgok megágyaztak a valódi történetnek. Az ahogy Gálffi leült a pillangó akvárium mögé, és rájön, arra hogy... Aztán később tudjuk meg egy csavarral, hogy tulajdonképpen mire is jött rá, egy pillanatra odadobja a tesóját a gépezetnek, az egy nagyon nagy színházi pillanat lett. Nagyon furcsa. És az, ahogy ott áll velünk szemben a Halál, és közli, hogy én is ötven éven belül, hát ez elgondolkoztatott, hogy tényleg működik-e ez az ötven, és valószínűleg igen. De nyilván az összes néző ezen elgondolkodott, egy nagyon erős fordulat állt be a dologban, amihez ez a kavicságy, nem tudom, minek nevezzem ezeket a vacakságokat, a vacak igazságokat (volt a Nádasdy Kálmánnak egy ilyen mondata), ezek megágyaznak, mert az életben is ilyen világban élünk, rengeteg vacakság között, aztán egyszer csak a döntő kérdéssel találja magát szemben az ember. Lévai Balázs: Én a tizennyolc éves lányommal láttam ezt az előadást, és utána azt kérdezte tőlem: oké, de ott miért röhögnek az emberek? Forgách András: Hol? Lévai Balázs: Ennél a résznél, az ötven évnél, amikor mondja a Debreczeny Csaba. Ő azon kiakadt, hogy nem értik? Forgách András: Abszolút értik, és pont a nevetéssel takarják el a félelmet. Ez klasszikus dolog. Háy János: Erről mit mond a Bergson? Forgách András: Itt akkor már a Freudról kellene beszélnem, a vicc szerepe a tudattalanban, ő viszont ezt megmagyarázza. Ha akarod majd kopi-pasztázom neked a megfelelő szövegeket. Ezzel bővíti ki a Bergsont és teszi kontrába. Bergson csak a mechanikát írja le. Mindegy, bocsánat, nem akarok filozófiai előadást tartani. Tehát míg Molière egy nagyon egyszerű mechanizmust rakott oda a XIV. Lajosnak, amiben ő is fellépett és gyalázta saját magát másfél oldalon keresztül, hihetetlenül szellemesen. Az majdnem egy az egyben onnan van átvéve, csak persze át van írva. Közben vannak ilyen balettszerű közjátékok meg minden, egyértelmű, hogy szórakoztató ipari termék. Azt a Mohácsiék tulajdonképpen az angol abszurd humorral - Monty Python meg rengeteg más ilyen sorozat - szakmányban legyártva létrehozzák a közeget, amin ez a ráismerés, ráébredés bekövetkezik. Tehát a valahol neki is tulajdonképpen igaz, hogy foglalkozhattál volna ezzel a toposszal is kedves Poquelin. Lévai Balázs: Ebben a Monty Python őrületben veszt nézőt az előadás szerintetek? Ugye azt láttuk, hogy volt néhány néző, akik nem tudtak ezzel a nyelvvel mit kezdeni. Forgách András: Nem baj, ha veszt nézőket, hát miért ne veszíthetne? Mohácsi János: Egyrészt én örülök neki, ha mindenki bent marad, valahol a nézőknek is készül ez a dolog, nem csak a Molière-nek. Meg örül is neki az ember, amikor csinálja. A másik, hogy azért a nagyszerű tévés munkán kívül az is kiderült ebből a videóból, hogy úgy hangzott a kérdés: unalmas volt az előadás? Ez volt a felvezető kérdés, ami viszont nem a jó tévés munkákhoz tartozik. Lévai Balázs: Mentve a kollégát, akit egyébként nem ismerek, valószínűleg az lehetett, hogy egy-két interjút csinált és gondolta, utána az ellenpontját is nézzük meg, hogy ki vélekedik erről másképp. Borzasztó érdekes kérdés, hogy milyen viszonyba kerül az előadás a nézőjével. Néhány hete láttam Szombathelyen a Zűrzavaros éjszakát, szintén Mohácsi produkció, és ott éltem meg azt, hogy a közönség eleinte a poénok harmadára reagált, tehát az elején csak én röhögtem. Aztán ahogy ment előre az előadás egyre többen, és a végére azt mondhattam, hogy a poénok hetven százalékán már nevettek. Mintha egy ilyen tanulási folyamat végbe ment volna, hogy ja, akkor most másképp szólnak hozzánk, felnőttek vagyunk és gondolkodnunk kell rajta, ja most már értem. És a végére tomboló nagy siker volt. Háy János: Azt akartam mondani, hogy az ilyen típusú szövegnél, ami folyamatosan reflexív és erőteljesen ironikus, ha csak reflexív és ironikus marad nem tudok emberileg mit kezdeni vele. Mert az, hogy ki van fordítva, meg van csavarva valami, érdekes, de nem szól hozzá az életemhez. Akkor érdekes, akkor válik fontossá, vagy húsbavágóvá, hogyha a reflexivitás leszakad róla. E tekintetben voltak hiányérzeteim, és többet és bátrabban lehetett volna érzelmileg megszólítani, úgy őszintén, hogy sírjak, és kevésbé kellett volna a reflexivitást fenntartani. Az a lényeg, hogy az ilyen fajta humor, beszédmód visszacsatol-e eredendő, mély emberi érzelmekre. Persze erre játszott az egész humor, de néha úgy éreztem, hogy csak a humor, csak a nyelvi lelemény működik. Tetszik, nem tetszik, ez egy másodlagos kérdés, voltak hiányérzeteim. És amikor a végén eljutunk oda, hogy kapunk egy nagy haláltáncot, és felsorolódik, hogy hogyan viszonyuljunk ehhez az egészhez, ott teremtődik meg egy retrospektív rendberakása az előadásnak érzelmileg.Forgách András: Azért az az előadás erényeihez tartozik, még ha engem irritált is és ízlésrombolónak tartom, hogy állandóan egy műfajt is megvalósít. A gesztusok a színészektől, a Für Anikó, Szandtner Anna, Trokán Nóra nagyon tetszett. Folyamatosan egy műfajt is felrak, az történik. Az emberek nagy része, a nézők meg nem azt nézik, hogy mi történik, hanem hogy szerintük mi történik. Szerintem ebben az előadásban egy műfaj is megtörténik, és a műfajon belüli változásnak a radikalitása és finomságai a tulajdonképpeni cselekmény. Csak ezt nehéz kibontani ezekből az abszolút abszurd félmondatokból, tébolyokból és néha nagyon lapos poénokból. Persze tudjuk, láttunk a Mohácsiéktól mást is, remek műveket is, hogy tudnának, de ez egy szabad választás. Mondjuk kicsit sokat dolgoztak az utóbbi néhány évben, de azt is meg lehet érteni. Biztos vagyok benne, hogy szabad választás ez a nívó, vagy, ahogy Peter Stein mondta „nivea-u”. Ez tudatosan volt így megszerkesztve, pont azért, hogy magát a műfajt, a műfaj elemeit végig tudják zongorázni, amit én most nem tudok meghatározni, csak a Monty Python meg a trash meg ezek jutottak eszembe, nyilván összerakódnak ezek a gesztusok akár a horrorfilmig terjedően különböző műfajokból. Lévai Balázs: Ha itt ül a Marci nyilván az ő munkájáról is essék szó. A Mohácsi előadásokban megszoktuk az állandó alkotótársak részvételét. Számotokra milyen volt ez a színpadi zene? Forgách András: Lenyűgöző. Meg gyakorlatilag színészek voltak. Állandóan elbűvölten néztem, legtöbbször főleg a Marcit, aki jól van előre rakva, hogy színészekként működnek. Lévai Balázs: Rozs Tamás és Benkő Róbert a másik két zenész. Forgách András: Mint egy japán színházban, pontosan ugyanolyan szerepük van, mint a színészeknek. Csodálatos jelenlétük van, levegőt teremtett. Amit a műfajiságról beszéltem, segít ahhoz, hogy az ember elviselje azt, ami esetleg irritálja. Háy János: Én tényleg úgy éreztem, hogy van egy olyan akusztikai tér, ami folyamatosan összerántja az előadást, érzelmileg is. Egyszerűen tudom, hol vagyok, tudom, hogy mibe gyalogolok bele. És szép, jó zene. Amikor úgy érezném, hogy a lényeg az, hogy ragadjon a bélyeg, amit Nagy Feró ’82-ben mondott egy Bikini koncerten először, ezek nem zökkentenek ki, mert megszólal a zene és már tudom megint, hogy hol járunk, mi ez az egész, amiben benne kell lenni. Forgách András: Egyet akarok kérdezni, csinálsz egy kör mozdulatot, és te csinálod a csengetést magát? Kovács Márton: Rettenetes nagy figyelem van, hogy nehogy lekéssek a végszóról. Forgách András: Egyébként azért csodáltalak, hogy nincs melletted egy példány és nem tartod, lényegében ez is igazolja, hogy ez egy színészi munka. De nem volt ott egy ilyen mozdulat? Kovács Márton: Nagyon hálás vagyok a Pilári Gábornak, nyilván itt sokan ismerik őt, ő csinálja a Jókai téri programokat, egyébként meg a MárkusSzínház beosztottja, a felesége az igazgató. Tőle kaptam egy gyönyörű bőrvágó kést, amit itt a Pécsi Bőrgyárból mentett ki. Ezt én mutogattam a Jánosnak, mert gyönyörű hangja volt. És amikor ezt csinálgattuk rájöttem, hogy kéne használni, mert annyira szép tárgy. Jól meg is vágta a kezünket, egy kör alakú kés, gyönyörű. Leköszörülgették az Örkény színházban, és akkor ott piszkálgattam a műszakot, hogy próbálják valahogy ügyesen fellógatni, hogy az legyen a csöngő. Értem mire vonatkozik a zenei kérdés, annyira szépen szól, nagyon hosszú a kicsengése neki. Ha megütöm, sokáig kicseng. Nem állítom le, és az a számomra hasznos, hogy más frekvencián szól, mint a tibeti tálak. Forgách András: Gyönyörű mozdulat is volt, csak ezt akartam mondani. Lévai Balázs: A zenéről mesélj még egy kicsit. Hogy született, mi volt a rendezői instrukció? Kovács Márton: Az volt egy döntés, hogy végig szóljon a zene. Kellett ugye nyitány, meg ki volt találva a Trokán Nórinak és a Polgár Csabinak a duettje. Tehát kialakultak a csomópontok, ahol kvázi zeneszámokat lehetett belőle csinálni. Minden más azon múlik, hogy mit visel el a szöveg. Ezek tulajdonképpen teljesen minimalista zenék. A pécsihez képest az egy nagyon nagy változás, hogy velünk muzsikál a Benkő Robi, aki úgy vettem észre az egész társulatnak, de a Tamásnak meg nekem is irtó nagy ajándék, olyan dolgokat tudott hozzátenni, amire én nem gondoltam volna. Először is faragott ilyen kis fadarabkákat, amiket néha bedugdos a húrok alá és ez nekem soha nem jutott volna eszembe. Mondjuk ismertem a Robit annyira, hogy tudtam kínai evőpálcája van, amire lehetett alapozni. Ezek apróságok ahhoz képest, hogy mindhármunkra az van bízva, hogy nagyon figyeljük a szöveget és azt, hogy mikor lehet megszólalni, az nem mindegy. Mert lehet rosszul is megszólalni, és akkor halálidegesítő lesz az, amit csinálunk. Tehát ez egy nagyon borotvaélen táncoló dolog minden este, hogy kellő koncentrációval szülessék meg az a dolog, ami alá tud menni a színészi játéknak. Tulajdonképpen minimalista dolgokból indul ki, valami metrikus, valami szabadon választott, van, ahol hangsor van megadva, hogy miből lehet válogatni, és a hangoknak az időbeli elhelyezése az a zenészekre van bízva. Pontosabban hármunknak egymásra és a színészekre is nagyon kell figyelni, hogy mit játszanak, mit mondanak. Háy János: Magyarán ez a zene minden este újraszületik? Kovács Márton: Tulajdonképpen igen. A fajtájuk megvan, variációik megvannak, de azon belül van amikor tágabb, van amikor szűkebb tere van az improvizációnak. Háy János: Volt-e olyan, amire utaltál, hogy ennek van egy ritmusa, ami a szövegre ráilleszkedik. Volt-e olyan, amikor elcsúsztatok, mi történik akkor? Kovács Márton: Akkor így szoktam csinálni [csitító kézmozdulat]. Ez azt szokta jelenteni, hogy halkabban. Az például egy nehéz dolog, a hangerőnek a kiismerése, ami tudom, hogy általában a színészeket idegesíti. Megkaptam a Katonában, hogy rosszkor veszem fel a hegedűt. A Nagy Ervintől, hogy pont a poénjába, és el fogom vonni a figyelmet. Szeretem a színészeket, de azért mindennek van határa. Znamenák István: Majd a hangerőről tényleg dumáljunk. Háy János: Ez egy kérdés számomra, hogy a színészek érzik, hogy dialógusban vannak a muzsikával? Lévai Balázs: Znamenák István határozottan azt mondja, hogy érzi. Azt javaslom, hogy beszélgessünk egy kicsit a színészekről, szerepekről, karakterekről. Szűcs Katalin: Én láttam a pécsi előadást is, és azt kell, hogy mondjam Moha, hogy ezt most hosszabbnak éreztem, annak ellenére, hogy az volt a hosszabb. Meggyőződésem volt, hogy az a rövidebb. És érteni vélem, amit a Háy Jani hiányol, miközben én ezt a fajta humort cseppet sem tartom vacakságnak. Biztos vannak sikerültek meg kevésbé sikerültek, ha végigmegyünk a poénokon, de nem egyszerűen poénoknak érzem őket. Amiért talán az előadásban másképp működnek egy kicsit, mint a pécsiben, annak talán az az oka, hogy itt a játék folyamatosan önreflektív. Így nem tudnak azok a pillanatok megszületni, azok a lírai mélységek, finomságok, ami neked hiányoznak, hogy hol röhögök, hol sírok. De nem is érzem hogy szándék lett volna, másképp szólal meg ebben az előadásban a darab. A viszonyok változtak meg azáltal, hogy a szereposztás alkatilag egész másképp alakul, mint a pécsi előadásban. Itt van például a Gálffi Laci alakja, semmi szánalmasat nem érzek benne, egy jóvágású pasi, és innentől kezdve az örökségre vadászó leendő özvegy sem igazán érthető, mert mi a baj ezzel a pasival? Aztán a testvér és a Toinette kapcsolata. Nem érzem azt, egészen a második felvonásbeli lánykérésig, az gyönyörű összeborulás, meg utána, szóval hogy ez a kapcsolat az első felvonásban úgy épülne, ahogy kell, igazi szerelemként. Az első felvonásban tényleg nagyon geci a pasi, ahogy például gesztusokkal elmeséli, elmutogatja a Toinettel való kapcsolatát, abból nekem nem következik, hogy ez egy mély, megrendítő, szép dolog, amibe becsöppen egy szörnyűség, amit utána nehéz helyrehozni, de az egy nagyon szívfájdító dolog volt, például a pécsiben. De ugye ott a Zayzon csinálta, aki egy kigyúrt fickó, egész más az életkoruk, másképp viszonyul a két szereplő egymáshoz, alkatilag is mások. Szerintem egész másról szól az ő történetük. Nem mondom, hogy ez számomra elfogadhatatlan, hogy itt mások a viszonyok, csak rám sem hatott olyan erővel. Pont ezt hiányoltam belőle. Én sokat tudtam kacagni, de a pécsi előadásban azok a gyönyörűséges megrendülések, egészen odáig, hogy a halál, mint probléma súlyosan megérintett, itt nem. Mit gondolsz erről, én ebben, a viszonyok megváltozásában látom, hogy másképp működik ez az előadás. Mohácsi János: Figyelj, én mondtam a Znaminak, hogy gyúrjon, de tulajdonképpen most látott neki, gyakorlatilag későn. Znamenák István: Egyenesen különbözünk egymással a Zayzonnal, egyenesen mások vagyunk, mást játszunk, hálistennek. Képzeld el, ha ugyanazt kéne. Lévai Balázs: Én azt javaslom induljunk el Argan figurájától, szerintem ez egy nagyon fontos és valóban központi kérdés, hogy Gálffi László egyáltalán nem kelti egy beteg ember benyomását. Mohácsi János: Míg a Stenczer egy halálos beteg benyomását kelti. Lévai Balázs: Nem is hipochondert játszik. Szűcs Katalin: Esendőség nincs benne, erre gondoltam, nem a betegségre.Lévai Balázs: Szerintem az borzasztóan fontos, hogy akkor az általa megformált figurának a drámaisága az hogy jelenik meg, az a helyzet elhihető-e hogy az örökségért megindul a harc, az egész küzdelem. Ti milyennek láttátok Gálffi alakját? Háy János: Nem megcáfolva, amit a Kati mondott, én szerettem ezeket a színészi alakításokat. Volt egy rendezői szándék, amelyben az volt, hogy ez az anyag kevésbé reflektívebb, hasonlóságra törekvő legyen. A színészek ezt játszották, szerintem nagyon-nagyon jó szinten. Nem akarom más Képzelt beteggel összehasonlítani, utoljára Reviczky Gábort láttam Argan figurájaként, az rettenetes volt. Én hiteles és szerethető alakításokat láttam, és tényleg ez egy kérdés, és ne haragudj János, erre lehetne válaszolni, és nem akarok abba a zsákutcába menni, amit nekem szoktak kritikaként írni, hogy az előző könyvemnél még tudtam írni, most már nem. Te érzed-e azt a változást, amit Kati mond, akartál-e magad számára egy változást, hogy megint úgy nyúlhass egy anyaghoz, hogy az kihívás legyen neked megcsinálni? Szűcs Kati: A színészek hitelességét nem kérdőjeleztem meg. Mohácsi János: Most már csak ne mentegetőzzél. Mindenki pontosan tudja, hogy mit kérdőjeleztél meg. Az a helyzet, hogy szembe köptem volna az Örkény társulatát, ha nem egy másik Képzelt beteget csinálok. Azt nem lehet, hogy amit csinálunk egy Molière-rel, azt nem csinálhatjuk meg egy Mohácsi szöveggel. Azt a szöveget ugyanúgy el kell dobni és újra kell építeni velük együtt. Nem véletlen az, hogy Laci sokat változtatott a szövegén, hogy kirántottunk belőle elég tekintélyes mennyiséget. Nem csak a Mácsainak az aggódása volt a szempont, hanem az, hogy egy része nem működött a dolognak. Az, hogy a szövegek meg a poénok általatok trashnek nevezett cuccok, azt tudnám nevezni másképp is, bőven vannak kabaréból való technikák benne. Igazából az azért van, hogy csak eljussunk valahogy a végéig. Ha az elejétől kezdve ezzel a halál úthengerrel mennénk végig a nézők lábán, akkor nem nagyon tudnának bent maradni a végén. Vagy már nem tudnák nekik mit mondani. De ez nem annyira fontos. A fontos az, hogy igen, az volt a szándék, hogy ez másik nyelven szólaljon meg, az meg hogy mi sikerült mi nem… Ha én annyira tudatos tudnék lenni, hogy itt most arrafelé hangolom a színészeket, hogy ez az előadás ne sikerüljön annyira, mint a pécsi, akkor a világ rendezője lennék. Lévai Balázs: Hogy alakultak át ezek a viszonyok a húzások miatt? Borzasztóan érdekes az a viszony rendszer, ami megjelenik ebben a drámában, a különböző testvérpárok, hogy Bíró Kriszta játssza a húgot, Trokán Nóra a nővért, ugyanígy Gyabronka József játssza Vajda Milán fiát, csomó ilyen játék van benne. A másik ezek a különböző párosok, akár a Für Anikó-Gálffi László, a fiatal szerelmesek, és az előadás második fele elkezd szólni a Znamenák-Szandtner Anna párosról, oda tevődik át a hangsúly. Ti ezt hogy láttátok ezeket a darabon belüli szereplő viszonyokat? Háy János: Amire eleve utalsz, a párosokba bele volt egy abszurditás víve. Rögtön abszurdként voltak felrakva. Marha érdekes kérdés, ezen gondolkodtam, amikor apa-fia, stb, ezeket a relációkat láttam, hogy mikor fordul át bennem az, hogy elhiszem. Egy idő után elfordult, és nem kérdőjeleztem meg, hogy Gyabi a fiú. Érdekes dolog, hogy mikor tud egy színház úgy hiteles lenni, hogy egyszerűen elhiggyem azt, amit mond nekem. És nem azért hiszem el, mert folyamatosan rágja a fülem, hanem azért, mert van hitelesség a dolog mögött. És az elején vicces volt, és azt mondom, ez jól húzza be az embert ebbe a játékba. Van ebben a darabban egy olyan fajta dolog, hogy na gyere kisöreg, nem tudod mi felé viszünk, de viszünk. És te belépsz, jaj, mert ezt is vicces, meg az is vicces, és a végén ott van, hogy van egy lista, és én hol vagyok ezen a listán. Ez a játék megy végig, és ha a végén ez marha nagyot üt, akkor van az, hogy az egész darab megtörtént benned. Úgyhogy én ezeket szerettem, és az is tetszett nekem, hogy nagyon ki volt hangsúlyozva ez a párkapcsolati viszony, nagyon szép szerelmi pillanatok voltak, főleg a második részben. Én is azt hiszem, hogy az első részben ezek a ki-hovák, minden érdekviszonynak tűnt, nem éreztem benne semmi érzelmi tónust, de a másodikban hirtelen megjelentek az érzelmi tónusok. Lévai Balázs: Az elején kérdezted a Krisztától ezt az átöltözést. Háy János: A Forgách kérdezte, hogy minek veszi fel a ruhát. Ez egy jelzés. Nem tudom mi a Forgách problémája vele. Sajnos elment, így nem tudjuk megkérdezni. Lévai Balázs: Mi van emögött? Valóban elviszed a szemet, vannak pillanatok, amikor nem lehet mást nézni, gondolom hálistennek. Bíró Kriszta: Nem tudom, nekem ez azt jelenti, hogy van egy ember, aki él egy családban, ahol annyira nem figyelnek rá, hogy történetesen felvesz egy abszolút nem oda illő öltözéket magára, és a kutya nem veszi észre, amíg kiderül, hogy ez a ruha honnan való. Háy János: Az a buli Kriszta, hogy én sem vettem észre, amíg nem beszéltek róla én sem vettem észre. Bíró Kriszta: Mert körülbelül ennyire van figyelve erre az emberre. Mohácsi János: Bocsánat, de kénytelen vagyok elmondani. A legkisebb fiam, amikor egy éves volt, akkor ki tudja miért felvette azt a szokást, hogy mindig más tárggyal aludt. Ezek a szerelmek napokig tartottak. Volt, amikor egy zöldhagymával vonult, aztán napokig a lábosokat részesítette előnyben, és szégyen szemre volt, amikor egy fedővel vonult ágyba. Ezt a gesztust szerettem volna a Krisztában, hogy hogy viszonyul a férfiruhákhoz, nyilván jelent többet is, de igazából innen csírázott a gondolat. Lévai Balázs: Ezt nem tudtuk felfejteni. Mohácsi János: Ezért osztottam meg ezt a kis ajándékot a POSzT-tal. Szűcs Katalin: Még csak kiegészíteni szerettem volna, hogy talán jobban értsétek a gondjaim egy részét. Ez a fajta színészi önreflexivitás azért is probléma számomra, mert ezek a szövegek, ha nagyon komolyan mondják őket, mérhetetlen butaságról és éppen az önreflexió hiányáról árulkodnának. És attól, hogy folyamatosan reflektíven hangzanak el, ettől ez a hatása számomra kioltódik. Amitől szerintem talán működőbbnek éreznék azok is ezeket a poénokat, akik itt most kifogásolják, -mert nem tud olyan erővel működni a reflexivitás, nem tudja azt a többletet adni,- hogy ezek iszonyatosan buta emberek, akik semmit nem vesznek észre maguk körül, magukat se látják és a másikat se látják. Ez egy önreflexív embertől nem hihető, hogy ő ilyen buta, ettől nem működik. Mohácsi János: Egész eddig azt hittem, hogy értem, amit mondasz önreflexió alatt, mi az, amit te színészi önreflexivitásnak nevezel. Nem akarok neveket mondani, de kénytelen vagyok. A Polgár Csabi kicikizi a saját alakítását? Ezt most utasítom vissza úgy, ahogy elhangzott. Azt szoktam kérni tőlük, hogy legyenek egyek azzal a dologgal, ami történik. Az, hogy a szövegük ennek ellent mond, az azért is van, mert bizony az én számból is kiestek otthon a saját háztartásomban olyan szövegek, amiktől a fejemet tudnám beleverni a falba. Amit nem szeretek a színházban az az egyik olyan dolog, amikor mi viccesen ki-ki kacsingatunk a saját szerepünkből, és ezt szerintem nem lehet a szemükre hányni a népeknek. Szűcs Katalin: Nem kikacsintás, az egy rossz minőség. Önirónia.Lévai Balázs: Ha már itt tartunk, a kikacsintás nem inkább szerepen belül történik? Amikor a szerepen belül van a szerep, amikor a pásztorfiúcskát játssza az opera betétben. Akkor kikacsint, de ugye a dupla csavar mögül. Próbálok békéltető lenni. Mohácsi János: Én nagyon szeretem a konfliktust, nehogy azt hidd, hogy összevesztem a Katival. Balogh Róbert: Vissza szeretném még hozni a pécsi előadást kicsit. Nem tudom, hogy négyszer vagy ötször láttam, de a ritmusa még itt volt a fejemben. Tényleg nagyon nagy várakozással és boldogsággal készültem gyermeki egész lényemmel, és bevallom őszintén nagyon-nagyon sok idő eltelt, amíg egyáltalán nevetni tudtam. Érdekel az, hogy miért vette elő ezt az előadást? Én pécsi előadást nem tökéletesnek, de olyan 95%-ig tökéletesnek érzem, a pécsi színházban a színészekből társulatot csinált. Amiket itt emlegetnek, egyetlen egy ilyen új megoldás született, ez a felajánlás, ami komolyabb színház eredmény volt. Az hogy lepkék vannak, nem hal… Nagyobb színházi megoldást nem láttam, mint ha ez egy esztétizáló előadás lenne. Mi volt a belső indok, hogy ezt a szöveget újra elővette? Bíró Kriszta: Milyen felajánlás? Balogh Róbert: Hogy az öccsét vigye el. Bíró Kriszta: Az a Vajda Milán, aki odalöki a fiát a halálnak, hogy inkább őt vigye el. Balogh Róbert: Akkor elnézést kérek. Az a fontos, hogy az előadás fontosabb eredményei, mivel nagyon erőteljes rendezőről van szó, számomra megismétlődtek, alig volt újdonság, tehát mi volt a belső ok, hogy ezt elővették?Mohácsi János: Egyrészt az, hogy ilyen szánalmas az eredmény részben azért van, mert nem tudtam átlépni a saját árnyékomon. Ez az egyik helyzet. A másik, hogy vannak bizonyos szövegeket, amik itt Pécsen lementek, sokat fogok mondani, 32-szer. És azt gondolom erről, hogy sokkal többet melóztunk rajta, sokkal többet nyitottuk fel a vénánkat az Isó-val annál, (illetve itt ez sokkal több részt az ő melója, mint az lenni szokott), sokkal többet melóztunk, sem mint hogy veszni hagyjam ezt az előadást. A másik oka pedig, hogy sokat beszéltünk a Palival arról, hogy mi lenne jó a társulatnak,és így merült fel ez a dolog. De még most sem bánom egyébként.Lévai Balázs: Azt akartam felvetni, hogy néhány nappal ezelőtt láttunk egy marosvásárhelyi Alkésztisz előadást, amiben szintén megjelent a halál. Sebestyén Aba formálta meg, és valóban a véletlen-e, vagy valamiféle alkotói közhangulat az, hogy a Csabához hasonlóan az Aba is egy nagyon elegáns figurát hozott. Sőt, az Aba igazán elegáns, disztingvált és visszafogott halál volt, a Csabánál ez némi demenciával párosult. El tudtok-e képzelni egyáltalán másik drámában vagy ugyanezekben egy másfajta halál megformálást? Háy János: Bármilyen halál megformálást el tudok képzelni. Kétszer volt halál élményem, de egyszer sem vizualizálódott a halál, de el tudom fogadni, hogy van ilyen lehetőség is. A Csaba és szerintem egyáltalán a halállal való dialógusok nagyon erősek. És az, ami ott kavarodik a végén, amire ti is utaltatok, hogy vidd el őt, inkább őt, nem, én felajánlom magamat helyette, ezek nekem nagyon hiteles és emberi gesztusok voltak. Ott hirtelenjében nagyon befeszült az előadás. De most hogy lehet ezt megcsinálni? A halál milyen legyen? Züllött alak? Milyen a halál? Van a halálnak fia? Szerintem ez jó választás, ezen elpoénkodni. Nyilván van egy metaforikus képünk, egyfajta idol, amit elképzelünk kaszával. Ezen végig ironizál az előadás, és megteremti, hogy miért nem olyan a halál, amilyennek elképzelték a középkori haláltánc festők, miért nem csontváz alakjába jött és miért nem kaszával. Bármilyen formája lehet, a lényeg az, hogy az a dialógus, ami a halállal kapcsolatban elhangzik, az nem egy valós dialógus, hanem egy belső monológnak egy dialogizált változata, ez a lényege. A halállal folyamatos dialógusba vagyunk, de belül, ez zajlik, ezt egyszerűen fogták, kiemelték a belső dialógust és megjelenítették. Én is ott vagyok, mert az én dialógusom is ki van emelve, ez az alfája és omegája az előadásnak, erre épül gyakorlatilag. Lévai Balázs: A főszereplő jelezte, hogy legyen vége. Laci még egy kérdést, jó? Én egy ilyen lelkiismeretes, becsületes néző vagyok, aki meg akar felelni a feladatnak, és az első perctől kezdve gondolkodtam ezen a lepke történeten, a lepke motívumon, aztán valahogy a felénél el is felejtem, de tudom, hogy a végén jönni fog, mert erőteljesen le van jelezve. Számodra az idealizált néző mit kezd ezzel a lepke motívummal? Mohácsi János: Szereti őt és gondolkodik rajta. Háy János: Én egy picit úgy látom a végét, most a tartalmi részeket leveszem, hogy többször van vége ennek az előadásnak, és olyan volt, mintha a különböző befejezési változatok lennének összegyűjtve, és az a lepke motívumos volt számomra Broadway verzió, a musicales befejezés. De tényleg olyan érzésem volt, lehet hülyeséget mondok, mintha lenne egyfajta ilyen típusa a dolognak, hogy hogy lehet lezárni, és mintha csináltál volna egy regisztert, hogy így, és így, és így lehet lezárni. Hál isten minden mögé került tartalom, tehát valami mindig bővült benne egy picit. Ez így volt? Mohácsi János: Igazából nem, de fel lehet mészárolni így is. Ez kivételesen olyan, aminek nagyon pontosan láttuk a végét valaha, és eléggé nyíl egyenesen tart a legvége felé. Az volt meg korábban is, és szerintem amire azt mondod, hogy több vége van, ott ha belegondolsz,ha jobban megrágod pontosan tudod, hogy ott még nincs vége a történetnek. Borzalmasan igyekeztem azon, hogy ne is keltsem a nézőben azt az érzést, hogy vége az előadásnak. Olyat már csináltam, amikor az volt a szándék, hogy úgy éljük meg, hogy ennek itt most vége van, és még sincs vége. De itt nem éltem ezzel a szenzációs rendezői fogással, hanem a végéig szerettem volna elmesélni a sztorit. Lévai Balázs: Köszönjük szépen, hogy eljöttetek és beszélgethettünk erről az előadásról, köszönjük a figyelmet, és holnap folytatjuk.Forrás: POSzT Fotók: Simara László
06.13. 13:51
Szinhaz.hu
Az X-Faktornál kapott munkát VV Viki
A Való világ fináléjáig jutott VV Viki segédszerkesztőként dolgozik a műsorban.
06.12. 08:01
Velvet.hu
"Közveszélyes aki gondolkodik" - A Fényevők szakmai beszélgetéséről
"Közveszélyes aki gondolkodik" - A Fényevők szakmai beszélgetéséről
A Katona József Színház Ascher-rendezése, a Fényevők is szerepel az idei POSzT versenyprogramjában. Az előadás szakmai beszélgetését olvashatják. Makszim Gorkij–Radnai Annamária: Fényevők (Katona József Színház) Szakmai beszélgetés Felkért hozzászólók: Forgách András és Koltai TamásA beszélgetést vezeti: Lévai BalázsLévai Balázs: Szép jó napot kívánunk, a POSZT szakmai beszélgetésének ötödik napjához értünk, a tegnap este látott Fényevők című előadást fogjuk átbeszélni, ami a budapesti Katona József Színház előadása. Beszélgetőtársaink pedig a következők lesznek: Radnai Annamária, az előadás dramaturgja, Ascher Tamás, az előadás rendezője, Forgách András író, drámaíró, fotógráfus, polihisztor valamint Koltai Tamás kritikus. Szokás szerint először nézzük meg a színházból kifáradó nézők első benyomásait.Lévai Balázs: Ezek voltak a nézői vélemények. Megtudhattuk, hogy az orosz bánat hozzánk is nagyon közel áll, szerintem alapvetően ez mindannyiunk számára ismerős gondolat. Minimális irodalomtörténeti bevezető. Gorkijnak egy trilógiájáról beszélünk a Nyaralók, Barbárok, és A nap gyermekei, amely most Fényevők címmel került színpadra. 1905-ben született ez a dráma. Kezdjünk innen, a címmel. Az előadás címe Fényevők, azért ez egy szempont, egy szemszögváltást is mutat. Kívülről látjuk ezeket az embereket. Most az opponenseket kérdezem. Szerintetek ez a címváltás, átalakítás mit sugall? Utána megbeszéljük, hogy a szöveg milyen átalakuláson ment keresztül. Forgách András: Erről nem is akarnék beszélni, erről inkább Annamari beszéljen, hiszen ő ennek a nagyon fontos irodalmi munkatársa. Ha arra kerül sor, akkor majd beszélek róla is, bár túl közel ül most mellettem, bár jókat fogok mondani. Lévai Balázs: Ezt nevezik rettentő jó felcsapó kérdésnek, fordítsuk meg, akkor nézzük az alkotói oldalt. Azt tudjuk, hogy a szövegbe beletoldottatok különböző részeket, meséljetek erről, hogy alakult ki az előadás szövegkönyve. Ascher Tamás: Radnai Annamari fog majd mesélni részletesen a szövegbetoldásokról. Ez nem helyes, hogy egyből az alkotók elkezdik értelmezni magukat. Mi azért ülünk itt, mert kíváncsian várjuk a véleményeket. De mégiscsak elmondom, hogy én is úgy gondoltam - Radnai Annamari ezt megerősítette, mint orosz szaktudós -, hogy A nap gyermekei címben ott rezeg már eleve valami irónia. Ezt a darab olvastával, pontosan érzékeljük. Egyfelől benne van valami igazi szláv hit, valami „szebben és jobban”. Valamint az a gyanú is, hogy vajon jogos és igaz-e adott pillanatban ez a hit. Az emberiség az maga a fényes jövő, és olyan fényesek vagyunk, mint a nap, ahogy a tudós is állítja. Miután ez a furcsa irónia benne van a címben, azt gondoltuk, hogy ezt erősítsük. Más szempontok miatt a lumpenproletárok világát is erősíteni gondoltuk, és így lett A nap gyermekeiből, egy az író iróniájából a lumpenproletárok hamis tudatán keresztüli megnevezés. Így lett A nap gyermekeiből Fényevők. Egyébként ez az én ötletem volt. Valakinek tetszett, valaki úgy gondolta, hogy ez valamiféle olcsó reklámfogás. Szerintem meg hatásos cím. Forgách András: Szerintem is. Ezt akartam mondani. Ez egy jó cím. Radnai Annamária: Én is hozzászólnék a címhez. Valóban arról van szó, amit a kérdésben felvetettél, hogy egy aspektusváltás megy végbe a cím cseréjével. Szerintem ez a legfontosabb eleme, nem is a hangzás megváltozása, hanem amit ezek az emberek magukról gondolnak, hogy ők a fény gyermekei az mások számára csak „humbuk”, és szócséplés. Tehát pontosan ezt akarta kifejezni a cím csere. Lévai Balázs: Ascher Tamás felszólított minket, hogy halljuk a szakértői véleményeket, szerintem kezdjük el. Nektek hogy tetszett az előadás? Forgách András: Két és háromnegyedszer láttam, tegnap a legelejét nem tudtam megnézni, tegnapelőtt igen és Pesten a második előadást láttam. Ez ugye baljós szám és tiltják a kritikusokat, barátokat és mindenkit. Ráadásul az történt, hogy akkor Fullajtár Andrea játszotta azt a szerepet, amit most Jordán Adél. Ez egy komoly problémát okozott, Tamás figyelmeztetett is rá. Kicsit aggódott, hogy nem azt az előadást fogom látni. Baleset érte Andreát, és Adél tíz nap alatt ugrott be. Azért kezdtem ezzel, mert egy nagyon fontos dolog történt véletlenül. Néha a véletlen egy nagyon nagy teremető erő. Azt vettem észre nyolcadikán is, és kilencedikén is, hogy Adélnak volt a legnagyobb sikere. Ezen azért elgondolkodik az ember, hogy miért kapja valaki a legnagyobb tapsot. Úgy gondolom, hogy Adél nagyszerű az előadásban. Nagyon fontos, hogy ő játssza, habár a véletlen miatt alakult így. Az ő színészete hihetetlenül rásimult erre a figurára, és egy nagyon fontos dolog megvalósult általa, ami nem mindenkinél sikerül. Azt akarom mondani, hogy amikor Pesten láttam azt a baljós második előadást ezzel a visszaugrással, akkor nem tetszett. Illetve tetszett, mert mindent szeretek, amit az Ascher csinált, és a Katona színészeit is imádom. Egy rajongó vagyok.Én le tudok menni kisgyerekbe, ha olyan előadást látok, és hát mind nagyon jó színészek, de egy fáradt, unalmas, idegesítő előadást láttam Pesten. Miután kilencedikén dolgom volt, azt hittem, hogy nem fogom látni az előadást. De megnéztem nyolcadikán, az már érdekesebb volt. Nem volt elég jó, de tudtam, hogy amikor megérkezik Pestről és be kell lakni egy idegen teret az nem jelent jót. Lélekszakadva rohantam, hogy amennyit tudok, lássak belőle másnap. Sokkal jobb előadás volt kilencedikén. Nem egyszerűen jobb előadás volt, hanem, ami a lényeg – ez Aschernél mindig nagyon fontos, és amiért szeretem az ő rendezéseit -, hogy megváltódott az előadás. Kicsit majd részletezem, hogy mi volt a problémám és mi továbbra is a problémám az előadással, mert vannak vele problémák. De elindult az a televényszerű organikus valami, ami Aschernél nagyon izgalmas. A másik, amit szeretek nála, az a részleteknek a gazdagsága. Csomó apróság történik a szöveg alatt és mellett, amitől a dolog hihetetlen izgalmas teátrálisan. Bevezetőleg ennyit mondanék, aztán később majd folytatom az észrevételeimet.Fotók: Simara LászlóLévai Balázs: Tamás felfogható-e ez az előadás úgy, mint egy alkimista kísérlet arra nézve, hogy egy Gorkij darabból egy Csehov drámát csináljunk? Koltai Tamás: Igen, amikor Gorkij maga is egy Csehov drámát ír. Annyit szeretnék mondani, hogy elhoztam ezt a kis ágyút. Ezt az Aschertól kaptam 1980-ban, amikor én még főcsővezető voltam a kritikusok között. Átadtam egy díjat és arra gondoltam, hogy azért adja nekem, hogy az az én feladatom, hogy ágyúzzak. Ez ma kiderült, hogy vesézzük ki inkább, mint hogy jókat mondjuk. Nagyon hálás feladat, mert ha az ember dicsér mindig meg van az a lehetőség, hogy az Ascher egyszer csak azt mondja, nagyon rosszul dicsérsz, mert nem így van. Ha viszont szidjuk majdnem 90%, hogy azt fogja mondani, igazad van, még akkor is, ha nincs. Ez nagyon nehéz feladat, de megpróbálok eleget tenni, holott ez egy elég nagy ellentmondás. Nyilván azért is lettünk idehívva, mert írásba lett foglalva, hogy én ezt az előadást szeretem, amit a premieren láttam. Tehát Jordán Adél volt meg nekem másodszor is. Félre lehet érteni. Arra szeretnék visszatérni, ez egy korábbi stádiuma a dolognak, amit itt az egyik néző mondott. Az előadásnak van egy utóélete, van egy visszhangja. Olyan mintha ma írták volna. Két fajta vélemény hangzott el erről, hogy baromi jó, hogy semmit nem hall át, nem jut eszébe semmi olyan, ami ma aktuális. Valaki meg azt mondta, hogy az a fantasztikus benne, hogy mindent eszünkbe juttat, ami ma aktuális. Ez a két szélsőség. Másik dolog az, hogy tudjuk, hogy amikor Gorkij ezt írta folyton Csehovval és a politikával foglalkozott. 1905-ben szónokolt, tüntetett, börtönben ült. A Péter Pál erődben írta ezt a darabot. Állandóan politizált, rossz helyen. Év végén belépett a bolsevik pártba, rengeteg hibát elkövetett, miközben írt egy remek darabot.Eszembe jutott az, hogy ha ma valaki követni akarja Gorkijt, akkor miért kell a Gorkijt játszani. Miért nem lehet egy mai darabot írni? Eszembe jutott, hogy Spirónak valaki azt mondja, hogy írjon egy mai típusú darabot, akkor szerintem nem is kell a Péter Pál erődbe zárni. Megírja ugyanúgy 2-3 hónap alatt. Azt gondolom, hogy azt mondanák, hogy nem lehet ilyen darabot írni. Holott végül is lehetne, mert mit tudom én, van egy szobatudós, aki a cellaenergiát, vagy energiacellát próbálja kitalálni, vagy a festő az erős embereket, nem a hajóorrban, hanem egy pitypangmezőn ábrázolja, vagy az alagsori embereknél is lehetne ilyen variáció. Mint például Kárpáti Péternél a Pitbull. Egy alagsori szörnyeteg beköltözik, aki nem tudjuk, hogy kicsoda. Meg lehetne írni, csak azt mondanák, hogy ez rettenetesen korszerűtlen. Itt van egy rettentő ellentmondás. Egyrészt ápoljuk a klasszikust, másrészt teljesen közel hozzuk a mához és ez a közelhozás valamilyen módon nagyon szemléletes is, hiszen valahol a kettő között tapad meg a cselekménye vagy a helyszíne. Nem is 1905, nem is 2014, hanem valahol a nyolcvanas évek körül. Van egy utalás is, a táskarádión Major Tamás hangja hallatszik. Többen próbálták kitalálni, hogy honnan van. Vannak erre mindenféle variációk. Az a szép benne, hogy úgy bonyolult és sokrétű. Kocsis Gergő mondja kétszer is az előadás legfontosabb mondatát: „rettenetesen komplikált”.Ascher rendezése szerintem azért nagyszerű - és azért gazdagodott az első próbák óta is - mert többrétegű. A figuráknak a nagy része, nincs eldöntve. Maguk sem tudják, hogy hova fognak lépni, magukban is van egy furcsa kettősség, és itt van ez a probléma, ami ma is jelen van. Ez egy kérdés lesz Tamáshoz, hogy szeretné-e hogy belehallanánk, vagy nem szeretné. Vannak intelligenciának nevezett valakik, akik cselekvésképtelenek, gondolatképtelenek, a saját kis köreikben mozognak, nem tudják, hogy mit akarnak. Valamint van az alagsori társadalom, amely utálja őket. A festő nagyon utálja a népet és azokat is, akiket fest. Kocsis Gergő figurája, nagyon szereti, de az a szeretet semmitmondó, nem jelent semmit. Valamint van a nép, akinek a tagjai amorf gyűlöletben élnek, mert a tudatuk annyira beszűkült. Nem is tudják a saját helyzetüket sem és nem tudnak mit kezdeni az életükkel, gazdáikkal. Az én kérdésem ez. Hogy miért van ez, hogy muszáj nekünk a klasszikusokat úgy átmenteni, hogy olyan legyen minthogyha egy mai dráma lenne? Pedig ha ilyen mai drámát írnánk, amit meg lehetne írni, akkor az valószínűleg nem működne, mert korszerűtlenül hatna. Igazából egy karaktert érzek nem problematikusnak, hanem megoldandónak, központinak, túlmutatónak, és kérdésesnek. Ez Pálmai Anna karakterével kapcsolatos. Forgách András: Én Balázs kérdésére válaszolnék. Nincs csehovizálva, ez egy külön világ. Annamari és Ascher írtak egy külön darabot. Nem tudom, hogy milyen technikával készült. Dolgoztam egy darabon 1985-ben, és zokogtam, hogy nincs kiírva, hogy Dosztojevszkij-Forgách, mert az a szokás, hogy Dosztojevszkij: Játékos. Egyébként itt teljes joggal van úgy kiírva, hogy Gorkij-Radnai. Itt nagyon komoly belső munka folyt és tulajdonképpen született egy Spiró darab. Készültem a beszélgetésre, Annamaritól elkértem a példányokat, rögtön hármat is hozzám vágott. Az első, amit oda adott az Aschernak, a második, amit felolvastak, a harmadik, pedig amit bemutatattak. Világosan látszik az ő közös gondolati munkájuk, mert a jelenetek sorrendje is megváltozik. Amit sajnálok, hogy azt az alvilágot, amit kiemelsz Jegornál és Trosinnál, az nagyon a felszín alá van kalapálva Gorkijnál. Briliáns dolgokat eszelt ki, Annamari a világirodalomba, és hihetetlenül jól vannak pozícionálva például Ötvös András, aki fantasztikus ebbe az előadásban.Ami a Csehov és Gorkij viszonyát illeti, ez egy nagyon érdekes dolog. Ez egy referenciális előadás. Azt a fehérre festett sövényfalat, én még beleérzem Zsámbéki kaposvári Ivanovjának a sövényzetét, ami hihetetlen fal volt a kertben. Ezen kívül Ascher Ivanov előadása az egy díszletben játszódott. Engem ez egy picit irritál. Az eredeti darabban van egy kint bent játék is. Azért mondtam bele az Ivanovot, mert a te rendezésedben nem változik, és ott elfogadtam, zseniálisnak tartottam, mert az egy köztér volt, egy művelődési ház, ami privátként is funkcionált. Itt egy picit meguntam, gondolkodásban ez egy nagyszerű felfogás. Nyilván technikai oka is lehet. Zseniálisan vannak összhangban a világítással, és a térhasználattal, a tér is nagyon jó. Nem tudom a fiziológiai unást, amit Brook mond, ha az unalom jelentkezik, akkor három lépést hátra kell menni, és megnézni, hogy az ember miért unatkozik. Azt nem tudom tagadni. Ettől függetlenül, arra utalok, hogy a Csehovok itt beszivárognak a Gorkijba. De Gorkij egy radikálisan más világ, megspékelve Annamari munkájával, illetve az ő dialógusaival. Azt is el tudom képzelni, hogy a színészek is hozzátettek. Nem homogén karaktereket kell játszani.Itt térek vissza a Jordán Adélra. Nem csak arról van szó, hogy nagyon jó színésznő. Nem homogén, egy hasadt figurát tud, aki különböző dolgokból van összerakva, egy nagyon tiszta ember, aki mocskosan eladta magát, másrészt hihetetlenül groteszk figura. A szenvedélyét tökéletesen elfogadom, jön ezekkel a tojásdobozokkal, de úgy nézek rá, mint Anyeginből Tatjánára, egyszerűen átalakul közbe. Hiába jön a tojásdobozokkal, nekem Tatjána lesz, ez a nagyszerű a dologban. Ez az egész egy véletlen, egy porszem került a kagylóba, és lett belőle egy igazgyöngy. Egy mércét hozott létre az előadás számára. Trosinnak is sikerült, azon a második előadáson egyszerűen knock outolva voltam tőle. A nyolcadikaiba nem annyira, a kilencedikbe teljesen le voltam nyűgözve, mert ugyanazt a dualitást meg tudta csinálni, mint Jordán Adél, hogy egyszerre egy ilyen szerencsétlen állomásfőnök helyettes, totális alkoholista roncs, de közben elkezdem tisztelni, és szeretni. Philip Seymour Hoffman jutott eszembe, hihetetlen technikával megcsinált szerep. A világ minden égtája felé mozog, hihetetlen bonyolult dolgokat mond. Puskáztam, kiderült, hogy pl. a Jerofejevből, és a Moszkva-Petuskiból is vannak neki mondatai. Tökéletesen a helyükön vannak a mondatok, és egyszerre ez a sokkal jobb sorsra érdemes ember, és egy szörnyeteg. Nem lehet észrevenni, hogy nem Gorkij írta. Órákig lapozgattam Makkait, hogy honnan vágták ide ezeket az orvos jeleneteket, de ezt tényleg megírta.Koltai Tamás: Nem Annamari érdemét levonva, hanem erősítve. Azt gondolom, én elolvastam Gorkijt premier után, nem kutakodtam, és azt vettem észre, ha nagyon akarom, filológiailag kimutathatom hol történt gyenge változás. Gyengét most úgy értem, hogy mennyiségileg. Az orvos jelenetben nyilván megjelenik az orvos, de a dramaturgia azt kívánja, az elején is legyen, szóval ne jöjjön be újonnan. Azért volt nagyszerű, mert tényleg Gorkij, a szövegfordításhoz képest maibb nyelven van. Forgách András: Szavadba vágok, nincs igazad. Rendkívül bonyolult dramaturg rendezői munka ezt a hibrid világot megteremteni. Ahogy a Major rádió jelen van, ahogy ez a díszlet egy 60-70-es évekbeli lakás, gesztusok, a kolera ugye már nem férne bele. Egy olyan világot kell teremteni, ahol a kolera is érvényes. Szavakon is múlik minden szó pozicionálása. Ilyen értelemben nem Gorkij darab. Gorkij annyiban, hogy zseniális a dramaturgiája, az össze szövöttsége, konfliktusok. Csehovnál sokkal homogénebb figurákat, egy nyílt és szétfeszítő ellentétet egybetartva csinálja meg. Teljesen más a dinamikája. Koltai Tamás: Brookot megkérdezték, amikor a Carment rendezte, hogy ez most a Bizet Carmenje, vagy nem? Azt mondta Brook, hogy ez egy baromi hülye kérdés, mert kit érdekel, hogy kinek a Carmenje. Az érdekes, hogy aki a másikat látja, annak mit mond, de ez egy mellékes kérdés. A másik, amit viszont továbbgondolnék, amit te mondasz a szereplőkről, kiemelve kettőt, vagy hármat, az szerintem mindenkire jellemző. A bizonytalanság, a sokrétűség és bonyolultság, ami egy karaktert elhelyez önmagába és szituáción belül az az összes szereplőre vonatkozik. Forgách András: Igen, de én nem így látom a színészi munka megvalósulásában. Koltai Tamás: Abszolút így látom mindenkinél kivéve - itt térnék vissza Pálmai Annára -, hogy ezek a bizonytalan figurák, akik nem tudják magukat sehol elhelyezni, akik szépeket mondanak, de el vannak telve azoknak a közhelyeknek az igazságaival, amiket hajtogatnak. Valamelyik pozitív, valamelyik negatív. Ónodi Eszter által játszott karakternek fogalma sincs, hogy mit akar unalmába. Jegor, aki a legvehemensebb figura, és a végén egy állatnak néz ki. Később kiderül, hogy igazából csak szeretni kellene őt. Ez mindegyik karakterbe benne van, kivéve a Pálmai Anna karaktere. Liza az a karakter, akiről sok mindent lehet mondani, hogy ideggyenge, fóbiája van az élettől, menekül, nem mer választani. Mintha ő lenne az egyedüli, aki ki tud lépni önmagából, aki azt, ami körülötte van, utálja. Valamiért nagyon elégedetlen. A többiek mind elégedettek, miközben szenvednek a saját életük boldogtalanságától. De például Kocsis Gergő egyáltalán nem szenved, ő csak a munkájának él. Itt van Liza, ugyanakkor egy váteszi jelenség. Az őrület már az első percben benne van. Nem csak önmagát nem tudja elfogadni, hanem az egész életet. Nincs benne az a többrétűség. Egy Kasszandra is benne van. A végén pedig ő lesz punctum saliens, ő lesz, aki megdermed és elmegy az öröklétbe, valami szimbolikus átmenetbe. Rajta kell ezt a drámát átélnünk, ő fogalmazza meg a jelenlétével azt a drámát, hogy szemben áll egymással egy úgynevezett intelligencia és egy nép amorf gyűlöletekkel. Nem tudnak egymással mit kezdeni, egymást ölik. Forgách András: Mást mondasz te, és mást én. Úgy gondolom, hogy Pálmai Anna nagyon a helyén van. Tamással beszélgettem tegnap és egy dolgot mondtam neki, hogy azt az ő action gratuite-szerű hihetetlen vehemenciáját a világ ellen, azt indokolatlannak gondolom. Kvázi idilli világból, folyamatos orrvérzéssel, vérfolyamokkal, amik nagyon szépen vannak megcsinálva. Ervinnel való viszonyban is fontos, hogy rögtön előkerül a zsebkendő. Borzasztóan jól van megcsinálva. Teljes hasadtság van egy-egy figurában összepréselve. Skizofrének a figurák. Azért emeltem ki Adélt, mert az van összepréselve benne, hogy ő egy írástudatlan, buta, tiszta, és nevetséges. Ezek a dolgok azok, amiket tényleg az orosz regényírók fogalmaztak meg a legjobban a 19. században. Én a nem homogén alatt nem azt értem, hogy sokféle, és sokrétű.Mondok egy általánosabb dolgot, hiszen opponensnek vagyunk itt és nem ismétlem, hogy kiknek is vagyok én a rajongója. Az Anamnesis című előadást láttam és akkor tűnt fel valami. Nem egy problémátlan előadás. Két társulat egymáshoz keveredett. Bodó Viktor, és a Katona József Színház társulata. Más színészetet műveltek, azt lehetne mondani, hogy ez természetes, hiszen Bodó Viktor társulata utazik a világba, másféleképpen gondolkodik, megvan a saját esztétikája. Őket érdeklődéssel figyeltem, de a Katona által nagyon szeretett színészeket kevesebb érdeklődéssel figyeltem. Eszembe jutott mindig Berlin. Sokat voltam Berlinbe, és onnan erednek bizonyos fokig a kontratudásaim a magyar színházi világhoz képest, hogy ott vannak olyan rendezők, akik ezt úgy oldják meg, mint egy baltával belecsapnak a társulatukba és hihetetlen sok olyan szereplőt hoznak be a színpadra, akiknek még a színészethez is alig van köze. Gondolok itt a Castorfra, Ostermayerra és Zadekre, aki ma már nem él. Én akkor a Schabühnebe voltam, ahol Peter Stein rendezett és Zadeknak volt egy híres mondata a Schaubühne színészeiről, akik a legjobb színészek voltak. Ő azért nem szereti nézni a Schaubühne előadásait, mert olyan, mint egy nagyon jól megfőzött húsleves, amiben minden zöldségnek ugyanaz az íze. Zseniálisan gonosz hasonlat a riválisáról, aki Peter Stein volt. Másfajta, az ascherihez sokkal közelebbi színházat csinált, egy ilyen szétvert világot rendez, ahol a véletlennek és a világ leírásának van szerepe.A tegnapi előadás után Tamásnak is mondtam, hogy hölgyek karéjában ültem a színház utolsó soraiban és olyan típusú nevetések szakadtak ki a hölgynézőkből, amik a gyomor alól jönnek. Nem egyszerűen csak kacagás és nevetés, az egész lényükkel rázkódva nevettek. Elementárisan hatott rájuk Adél, és bocsánat, hogy megint kiemelem, de azért emelem ki, mert ő ösztönösen beletrafált annak a közepébe, hogy színészileg hogy kell ezt a hasadt, nem homogén dolgot megoldani. Megmondom nagyon férfiasan, hogy problematikusnak látom a 3 főszereplő kiosztását. Protaszov, Csepurnoj és a Vagin. Úgy érzem, mindegyiket nagyon szeretem, mindegyiket remek színészeknek tartom, és úgy érzem, hogy azt a dolgot, azon a helyen ahol most vannak ezt a hasadtságot, ami az Adélnál meg van, és egyébként a Jegornál is. Imádom, ahogy bejön később egy kicsit Katona József Színházat csinál. De, ahogy bejön és megáll, egyszerűen úgy tudtam nézni, hogy álljon még ott, mert annyira imádtam, hogy ott áll a végén is. Az előadás vége az fantasztikus. Látványban és rendezésileg is, de ez már a második előadáson is kiderült a számomra, úgy jöttem el, hogy ha jó a vége, onnantól visszafele megszerveződik a dolog. Ennél a három embernél úgy éreztem, hogy túl homogénen színészetet csinálnak sokszor. Nem mindig, mert a figurák egyébként élnek, és tudok róluk gondolkodni harmadnap is, ötöd nap és fél év múlva is. Nagyon magasan van a léc és ők azt átviszik, csak most az a dolgom, hogy elmondjam ezt is. Lévai Balázs: Ascher Tamást figyeltem fél szemmel hol mosolyogva, hol összeszorított szájjal, de dobogó lábbal hallgatta végig a két opponenst. Beszéljünk erről a hasadtságról, erről a skizofrén állapotról. András által felvetett három szereplőben te mennyire érezted ezt a fajta hasadt személyiséget? Ascher Tamás: Erre lehet, hogy egyből nem fogok tudni válaszolni, hogy hol éreztem a hasadt személyiséget. Először had reagáljak összességében. Azt gondolom, hogy két féle dologról beszélünk egyidejűleg mind a kettőnek meg van a maga igazsága. Egyfelől Tamás által felvetett darabválasztás, a darab aktualitása és klasszicitása, hogy ez hogyan, milyen módon és miért így van. Mennyiben lenne korszerűtlen egy ilyen fajta totalitásra törekvő darabnak megírása egy mai nézőszögből, mai szerzőtől, ez az egyik probléma. Ez odavezet, hogy miért rendeztem, miért csináltam ezt a darabot és hogyan. A másik egy kicsit belsőbb probléma, aminek szerintem a súlya más, de attól még igaz, hogy mennyire egyforma ízűek a levesben a Katona József Színház színészei, ez is egy probléma természetesen. Azért szeretem a nagy szerzőket; Csehovot, Gorkijt, Osztrovszkijt, Shakespearet vagy Molièret, mert bonyolultak, sokrétűek, sok mindent jelentenek, nem kiszámíthatóak. Semmi kifogásom az iránydarabok és a zeitstückök ellen. Semmi kifogásom a politikai szatíra kabarisztikus megvalósítása ellen, de az engem kevésbé érdekel. Engem az érdekel, hogy bejönnek az emberek a színpadra és nem kiszámítható, hogy mi lesz velük. Egyszerűen elkezdünk belekeveredni abba a világba, elkezdünk töprengeni, gondolkodni, mindenféle hatások érnek minket, valamiféle életet kezdünk élni.A Gorkij darabjában az a különleges, hogy van valami nagyon tézisdráma-szerű abban, ahogy téziseket fogalmaznak meg a szereplők és azt is gondolhatnánk, hogy itt van Gorkij üzenete. Az egyik szereplő elmondja, hogy a tudományért élünk és nem sokára az egész emberiség is és akkor mondd valamit a Protavszov, hogy mi lesz az emberiséggel. A nő meg azt mondja, hogy milyen művészetet kell csinálni és olyan mintha ez lenne a darabnak a mondanivalója, holott szó sincs róla. Ezzel ábrázolja a szereplőket, hogy mikről beszélnek, és mikről gondolkodnak. Valójában nincs ember a nézőtéren, aki ki tudná számítani, hogy valójában ez a nő kit fog választani, mert olyan rejtélyesen, bonyolultan izgalmas dramaturgiával összeszőve, néhol beugratva a nézőt, hogy egy iránydarabot lát, pedig egyáltalán nem. Ez érdekel engem. Annyiban csehovi a darab, amennyiben a szereplőknek ezt a bonyolult és sokrétű jellemzését izgalmasan megvalósítja, azon kívül annyiban Gorkij, hogy a nyersesség a proletariátus, lumpenproletariátus alul levők világát élményszerűbben, érzékiebben tudja megjeleníteni, mint Csehov, aki másik kategóriában élt társadalmilag.Miért is rendeztem meg a darabot, és hogyan milyen módon fogtam hozzá? Tele voltam dühvel, bosszankodással és ádáz önbírálattal is azzal kapcsolatban, ahogy és amilyen módon a rendszerváltó értelmiség - ez az úgynevezett 68-as értelmiség -, vagy aki a 80-as évet táján voltak 30-40 közöttiek, ezek a szereplők. Hogy mi történt velük, és hogyan szúrtuk el az egészet? Ennek valami nagyon izgalmas vetületét láttam, nem egy precíz leírást ad, hanem egy izgalmas tükröződést láttam ebben a darabban, ezért akartam megcsinálni. Azt gondoltam, hogy egy tradicionális saját közegében való bemutatás nem lenne érdekes, azt gondoltam, hogy a mainál izgalmasabb számomra, hogy a hetvenes és nyolcvanas évek közé rakom az egész világot, mert azt ismerem a legjobban, ez volt az az idő, amikor a magyar progresszív értelmiség kimenekült Berlinbe, azok a festők ócska vacak lakásba laktak, de szabadnak érezték magukat és ott szegényedtek el vagy gazdagodtak meg. Azt tudom, hogy tényleg rengetek ilyen csaj volt, mint amilyen Liza, akik különlegesek voltak, túl érzékenyek voltak, az elmegyógyintézetben végezték vagy meghíztak és családanyák lettek. Volt egy olyan alapvető dühödt elégedetlenség bennünk az összes férfival kapcsolatban, az egész világba rendezéssel kapcsolatban, és azzal kapcsolatban is, hogy ő belőlük, hogy lesz férfiakkal egyenrangú alkotó teremtő ember, és ezt egy különös beteg idegérzékenységgel. Ismerem azokat a laza művészeket, akik akkor csak a világ szemszögéből akarták látni a maguk korát, azokat a derekas értelmiségieket, akik elindultak a tudomány útján. Ezt a világot nagyon jól ismerem, látom, hogy kik voltak, kik lettek és azt gondoltam, hogy ezt dolgom ábrázolni. Ezt a különös rokonságot az 1905-ben írt darab és a mai helyzet között és ezt valamilyen módon világossá tenni.Nagyon sokféle beszédmód létezik a művészetben, engem is sokféle beszédmód foglalkoztat, nemcsak a széles ecsetvonásokat foglalkoztató, sok szereplőt, sok helyzetet felvonultató ilyen gazdag valami. Nagyon izgalmas lehet egy sokkal stilizáltabb dolog, vagy egy élesen expresszív egy-két szereplős világ. Ki ne szeretné a Bergman Personáját, vagy Hanekének a filmjét, de számomra az is izgalmas, ahogy Altman a Ghosford parkot megfogalmazta, ahol rengeteg ember gyűlik össze, és egy bonyolultan kavargó cselekményből kell kiszálazni egyenként ezt a sokféle viszonyt és kapcsolatot, ami működik. Ezt a fajta beszédmódot gondolja az előadás megvalósítani, számomra ez érdekes feladat volt. Természetesen ez csak akkor érvényes, ha minden szerep a helyén van.Most akkor csak egy pillanatra térjünk vissza húslevesre, vagy zöldséglevesre. A Katona József Színház régóta dolgozik együtt, sok orosz klasszikust is színpadra állítottam velük, és más rendezők is. Egy bizonyos ismerősség áll elő, ha az ember elkezd szerepet osztani. Elmondom pontosan, hogy ennek a darabnak van egy teljesen stimmelő alakhelyes szereposztása, ahol a Protaszovot Fekete Ernő, az öngyilkos állatorvost Kocsis Gergő, és a bonviván festőt Nagy Ervin játssza. Azonban ilyen darabot már rendeztem, ilyen felállás már volt, nem is egyszer, és úgy gondoltam, hogy muszáj csinálni egy vetésforgót, még akkor is, ha karakterileg a másik eggyel jobban stimmelne rá. És szerintem helyesen tettem, és lehetséges, hogy nem ez a 100%-os kiállítása ennek az előadásnak, de a színházon belül a színészek számára fontos volt, hogy ne ugyanúgy álljanak szembe egymással. De így is ugyanazok állnak szembe, mindig ugyanúgy. Fekete Ernő és Ónodi Eszter fog egymással szembe állni akármit csinálok, de most egy más felállásban állnak egymással szemben, nem, mint férj és feleség, hanem mint szerető és szerető. Egyszer ilyen is lett. Azért mondom, hogy ez is probléma, de egy más típusú belső és színházszervezési társulati probléma. A másik egy alapvető dolog, ami arról szól, hogy miért Gorkijban rendezem meg azt, ami az életünkről szól?Lévai Balázs: Tamás említette ezt a tézisdráma jelleget, hogy azért abszolút benne van ebben a Gorkij műben… Ascher Tamás: Nem. Azt mondtam, hogy úgy tűnik, mintha benne volna, de egyáltalán nincs benne. Lévai Balázs: De ez nyilván az értelmiség felelőssége, az értelmiség szerepe részre vonatkozik. Az előadást nézve azon gondolkodtam, hogy ez egy nagyon fontos része ennek a kérdésnek, hogy valójában sokra hivatott embereket látunk-e? Ennek akkor van igazán súlya. Tehetséges embereket látunk-e? Ti milyennek láttátok? Forgách András: Vártam ezt a kérdést. Felkészültem belőle. Karinthy Frigyessel történt meg, hogy beült egy vendéglőbe és a vendéglős azt mondta, hogy „Ez a kis szar?”. Nagyon megsértődött rajta. Mozartra azt mondják, hogy disznófeje volt, billiárdozott a kávéházban és senki nem látta rajta, hogy egy zseni. Azt nem tudod megállapítani kívülről, még abból sem, ahogy beszél. Ugye Tamás Berlint mondta, Baksa-Soóssal többször találkoztam ott. Mezítláb verette meg magát kocsmában törökökkel. Ez egy akció volt, egy happening és csodálatos festményei voltak. De ha ránéztél, akkor szélhámosnak is tűnhetett, és zseninek is. Én egy zseniális embernek tartom, szerencsétlen most már nem egészen önmaga… ezt így kívülről és még a mondatokból sem tudod. A műből tudod, és miután nem látjuk a festő festményeit, nem tudjuk, hogy ez a sok tojás mire ment el, elképzelhető, hogy zsenik. És ennek nincs jelentősége, mert viszont az emberi attitűdjük az hajszálpontosan van megfogalmazva a példányban is, az előadásban is. Ebben vagyunk ma, a populizmusban - amiről nagyon jó leírások vannak -, ahol a parlamentben csupa egyetemet végzett ember van, és ők hogy tudják képviselni azokat az embereket, akik ABBA-t hallgatnak otthon?! Nem tudja képviselni. Lévai Balázs: Bár ABBA-t hallgatna mindenki… Forgách András: Ez jutott eszembe, teljesen mindegy. Egyszerűen kulturálisan nem tudja képviselni az az egyetemet végzett, diplomás őket. És ez a feszültség Belgiumban, Hollandiában, mindenhol meg van. Nem csak Kelet-Európában, hiszen látjuk a populizmus térnyerését. Itt ez zseniális egyébként, mert tényleg a Jegor, Trosin és ne felejtsem ki belőle Lengyel Ferit (házmester) sem - akinek a szerepe egyre nő az előadásban – nagyszerű triót alkotnak. Még beleértendő a háztulajdonos páros is, akiknek a duettje nagyon jó, amikor például kimennek a színpadról, a szobából. De a Tasnádi Bence, Pálos Hanna kettőse is remek. Ezen múlik különben, mert a Tasnádi Bence is nagyon jó ebből a szempontból. Ő már az a korosztály, aki ABBA-t hallgat - vagy mondj egy jobb előadót, Ákos például -, aki elvégezte az egyetemet, és akinek nagyon jó ötletei vannak. Közbe úgy látod, egy kicsit ezzel az orrhangú, kicsit cigányos izével, de közben hihetetlenül jó üzleti szimata van. Tehát itt látok egy nem homogén dolgot. Azért működik minden, kicsit felerősített opponálásokban, azért be kell látni, hogy milyen tehetséges fiatal színészek kerültek be a társulatba. Csakis azt akarom mondani, hogy a populizmus, mint olyan, az egy amerikai probléma is, ugye a tea party. Egyszerűen felkel, vagy radikalizálódik a nagy szegénység miatt a választóknak, illetve az országoknak. Koltai Tamás: Anélkül, hogy Tamás mondaná, tudjuk, hogy nem zeitstück párti, ugyanakkor hihetetlen, hogy amit mond a darab szereplőinek a bonyolultságáról és a helyzetek sorozatának a bonyolultságáról, az mennyire foglalkoztatta az akkori közvéleményt, amikor Gorkij írta. Tulajdonképpen Gorkij a maga módján egy zseniális zeitstücköt írt, hiszen az foglalkoztatta őt ami akkor volt a börtönben és a börtönön kívül. Ha végiggondoljuk azt, hogy ugyanabban az évben bemutatták ezt a darabot, Péterváron, utána bemutatták Moszkvában és valószínűleg ugyanúgy ültek a Balázs vezetésével a vitapartnerek, mint itt. A korabeli sajtóban pedig megjelent az, hogy nem tudták eldönteni, hogy mit gondoljanak a szereplőkről. Ugyanaz, amiről mi itt beszélgetünk. Nem volt eldöntve az, hogy milyen éles karakterek ezek. Bonyolultak, szélsőségesek, érdekesek és ők maguk nem tudják, így aztán mi sem tudjuk, hogy a következő percben mi történik majd. Tehát azt gondolom és most muszáj elmondani azt, hogy mennyire tudja ezt az Ascher csinálni és ezért is vannak neki vagy nagyon lelkes hívei, vagy akik nem értik. Mert az a néző, aki nem érti, az - ahogy egyszer Székely Gábor mondta -, szeretne az előadás előtt kapni a szereplőktől egy székéhez vezető zsinórt és utána annak a zsinórnak mentén szeretnék a megérteni a darabot, mert akkor az egy biztonságos út. Ez szörnyű, de sok néző ezt szereti, Ascher pedig ez ellen játszik. Aki ezt a bonyolultságot végig tudja magában gondolni, annak nagy előnye van, aki meg nem, az egészen biztosan nem fogja tudni megérteni, szeretni az előadást. Radnai Annamária: Szerintem semmiképp nem zeitstück ez a darab. Egyébként Gorkijt a kortársai ostorozták, amikor kijött ezzel a darabbal, hogy miért egy ilyen értelmiségiekről szóló nyunyogást ír, amikor annyival fontosabb és élesebb problémák vannak a világban. Akkor miért andalognak, festegetnek az ő darabjában? Mindenki azt várta, hogy sokkal harcosabb, idősszerűbb, zeit-szerübb dologgal fog kijönni, de nem így tett. Szerintem, hogy ha egy darabot 110 éve játszanak szüntelenül, és amíg itt beszélünk, Európában öt helyen játsszák jelenleg is ezt a darabot, akkor az már nem is zeitstück. Megszünteti azt a szűkítést a darab, hogy csak egy szituációra, vagy egy korra lenne érvényes, ami ugye a zeitstück. Lévai Balázs: Klasszikus… Radnai Annamária: Mondhatjuk, hogy ez egy klasszikus darab lett, igen. Egyébként egy orosz asszonnyal beszélgettem pár napja - volt a Katonában egy előadás külföldi szakembereknek -, aki megkérdezte, hogy miért gondoltuk erről a darabról, hogy ez érdekes vagy aktuális most. Mert Oroszországban éppen passzé, annyira cinikussá vált az értelmiség, hogy nem lehet azonosulni a problémáikkal, meg a dilemmáikkal és azzal, hogy hogyan közelítsenek, vagy közelítsenek-e egyáltalán az alagsor felé. Akkor azt válaszoltam neki, hogy lehet, hogy Oroszországban ez a helyzet, de Európában, a nyugati értelmiségnek ez egy létező problémája. A néppel való kapcsolatnak a lehetősége illetve a lehetetlensége vagy az arra való alkalmatlanság. Szerintem ez rendkívül érvényes dolog és rafinált módon tényleg ilyen szerelmi andalgásokba van ez bele öltve itt.Ascher Tamás: Valami fontosról nem beszéltünk, ami a zeitstück kapcsán jutott eszembe. Végül is az egész darabban, ahol rettenetes sokat beszélgetnek és nyavalyognak értelmiségiek, a végén az alagsoriak betörik a kerítést és deszkalécekkel agyonverik az orvosokat, mert biztos ők terjesztik a kolerát. Azt tudjuk történelemből, hogy a koleralázadás egy létező eset és ennek szegénység lázadásnak a tükre is a darab. Vagy is nagyon-nagyon hosszan, aggályosan, egyesek szorongva, mások reménykedve, valakik belebújva a saját mániáikba élnek, de közben valami érlelődik és a végén piff-puff. Mindjárt az elején, a lumpenproletár az alagsorból odatartja az öklét a tudós orra alá és aztán meg azt kérdezi, hogy miért nem szeretsz te engem. A végén meg jönnek, és csihi-puhi lesz. Vérző fejek és halottak maradnak utánuk.Szerintem az egyik legfontosabb dolog, az, amit megerősítettünk kicsit jelenetekkel, ennek az erősebb hangsúlyozására és nyomatékosítására. Ez az, hogy hogyan születnek a mítoszok, legendák, amik jogalapot adnak arra, hogy agyonverjék az okos embereket. És végül is, ha valami aktuális Magyarországon, akkor az ez az. Szemünk láttára születnek meg az új mítoszok, az új elméletek, ami után valaki azt mondhatja, milyen szeretni való Trosin. Trosin az egy közveszélyes, ami onnan indul, hogy valamikor elgázolták a feleségét és a gyerekét, mára pedig komoly elméletei vannak arról, hogy kiket, miért, hogyan kell majd megbüntetni. Van, aki hamis pénzt gyárt és van, aki fényevő. Hogyan születnek az értelmiségellenes mítoszok és hogyan van államilag, hatóságilag, illetve az egész magyar közmédiában megerősítve egy olyan megnyugtató önkép, ahol a reflektálatlan, de veszélytelen butaság jó. Mindenki más, aki gondolkodik az közveszélyes, mert terjeszti a kolerát. Én azt gondolom, hogy az előadás erre akarja nagymértékben felhívni a figyelmet, miközben széles sávban mutatja a különböző gondatlan, felületes, vagy aggódó emberi magatartásokat, végül pedig becsatornázódik egy katasztrófába. És ennek a katasztrófának a nyomasztó gondja az, ami előhozta belőlünk ezt az előadást. Koltai Tamás: Ezért fantáziáltam én, amikor egy fiktív Spiró darabban gondolkoztam, hogy ugye itt vannak ezek az emberek és át lehet osztani a szerepeket mai karakterekre. Lehet házmester mondjuk - ma nyilván a rezsicsökkentést hogy kell kiplakatírozni -, jöhetnek-mehetnek különböző emberek, vagy lehet egy szobafestő, aki éppen elmondja az alagsori problémákat. Most direkt propanizálom. A végén kisétálnak az utcára, mert szép októberi nap van és kiderül, hogy 2006 októbere van és megtörténik az, ami a darabban is megtörtént. Nyilvánvalóan én direkt primitivizálom és nem szabad megírni, de hát ez van mögötte. Megint igazad van teljesen zeitstück ügyben, de a zeitstücköt sokkal általánosabb értelemben értem, úgy gondolom, ha valaki saját világában/társadalmában - nem társadalmon kívül -, annak a társadalomnak a problémái között él, akkor egy Gorkij kell hozzá, hogy nem egy napi szinten, hanem egy mély szinten fejezze ki azokat a problémákat, amik a nap problémái.Mindenkinek ajánlom a Színház című lapban Hermann Zoltán megjelent írását erről az előadásról. Ő írja le, hogy egy héttel a szentpétervári bemutató után, volt az a nagy népünnepély (október 17-én) 2005-ben, amikor a cári alkotmányt kihirdették és Repin megfestette ezt. Azt írja, ott van a darab összes szereplője, hol lelkesen, hol gyűlölettel. Ott van az, amiből lehet egy hatalmas nagy lelkes ünnepély, mert a cári alkotmány akkor szólásszabadságot, meg gyülekezési szabadságot hirdetett, De előtte volt egy forradalom, volt egy vérfürdő, tulajdonképpen ott ül a börtönben Gorkij és ahelyett, hogy a napi aktualitásokat írja meg, olyan szinten írja meg a napi aktualitásokat, ami ma is érvényes. Persze, hogy rossz a zeitstück fogalmának ideráncigálása, de még is csak arról van szó, hogy megérezz valamit egy olyan világhelyzetből, egy olyan társadalmi szituációból, ami aztán ismétlődik, ismétlődik, folyton ráismerünk és valójában ennek a bonyolultságát érezzük magunkon. Nyilván nem zeitstück, hanem egy mély társadalmi dráma. Radnai Annamária: Még egy színháztörténeti adalékkal élnék, ami fogalmam sincs, melyik álláspontot fogja erősíteni. Volt egy ilyen feketeruhás, félmilitáris szervezet, az állam által hallgatólagosan támogatott, ám nem hivatalos katonai alakulat az ősbemutató idején. Az ősbemutató nyilvános főpróbája botránya fulladt, mert híre ment, hogy Gorkij darabja miatt ez a fekete alakulat be fog törni a színházba. Ettől eleve volt egy irtózatos felfokozottság és aggodalom. Lement az előadás, de amikor betörnek az értelmiségi lakásba a proletárok, akkor a közönség azt hitte, hogy ezek ők, tehát a fekete alakulat tört be. Iszonyú pánik tört ki és egymást letiporva hagyták el a nézőteret az emberek. Valóban az életbe beköszönt ott is az előadás. Koltai Tamás: Ez az, amikor nem a dráma utánozza az életet, hanem az élet utánozza a színházat. Lévai Balázs: Közbe kérdezném, hogy a közönségnek van-e esetleg kérdése az alkotókhoz? Amíg gondolkodnak, Tamás említette, hogy számára hogy ér véget ez az előadás, az én számomra sokkal kétértelműbben ért véget. Ott vagyok hagyva egy szituációban, hogy akkor most mi a jóisten lesz?! Utána egy konszolidáció-féle jelenik meg. Számotokra mit sugall ez a befejezés? Forgách András: Én azt akarom mondani, hogy én a befejezést esztétikailag tartom nagyon jónak, rendezőileg, színészileg. Ahogy együtt van ez a hármas csoportozat középen az nagyon szép. Hátul áll a Lengyel Feri, előtte a két félig agyonvert figura… Ezek zseniálisan vannak megrendezve. Ascher Tamás: De mit jelent? Értelmezd, legyél szíves! Forgách András: Nagyon szívesen. Ez a kétsoros mondogatnivaló jut eszembe Petri Györgytől; ”Cipőmre nézek fűzőbe, nem hiszem, hogy ez börtön lenne”. Azaz minden áron keressük meg a mondanivalót a jelentésben. Engem meg is lepett, hogy Tamás ennyire tudja, már-már ilyen vezércikkszerűen fogalmazta meg a dolognak az értelmét. Ennek muszáj is így lennie, nem akarom, hogy elvesszen egy l’art pour l’art esztétizálásban. Nyilván nem tudtad volna megrendezni a Trosint, ha valamilyen szeretethető, hiszen a darabban folyton ezen nyekegnek, hogy ezeket az undorító alja lényeket mért nem szereti senki. Ascher Tamás: De mindenkit szerettek. Forgách András: Jó csak volt egy ilyen félmondatod a Trosinnal kapcsolatban és csodálkoztam rajta, mert nem így van megcsinálva. Úgy van megcsinálva, hogy én látom rajta ezt a teljesen elárvult lelket… Ascher Tamás: Elárvult és veszélyes is. Forgách András: … és veszélyes is így van. Ascher Tamás: Mindig egyszerre két dolog van és a befejezésben is. Fenyegető és ugyanakkor teljesen tehetetlenül elbutult lényeg. Forgách András: Most is egy nyitott helyzetben ülünk és azért jó ez a befejezés, mert teljesen nyitott a helyzet, miközben művészet. Én még egy dologról szeretnék beszélni, habár erre nem kérdeztél rá. Peremfeltételei is vannak ennek az előadásnak, nem beszéltünk a zenéről. Én azon a bizonyos baljóslatú második előadáson... Ascher Tamás: Még egyszer ezt elmondod, megütlek… Forgách András: Próbáljuk ki. Nem hiszem, hogy ütnél. Üss meg! Akkor én úgy néztem őket, hogy, hát a mohácsi vízjel van beleültetve az előadásba. Ezt már Tamásnak felvetették azon a bizonyos nyílt próbán és azzal verte vissza, hogy bizony Kaposváron már használtuk ezeket a zenészeket. Esztétikai eszköz egy állítás, egy nagyon sikeres színházi nyelvnek egy eleme, azon a bizonyos ’nem tudom milyen második előadáson’, én akkor ezt úgy éltem meg. Most kilencedikén nem úgy éltem meg. Egyrészt zseniálisak a zenék. Azok a hihetetlen mély érzelmi gubancok nagyon jól jelentek meg. Az egyébként érdekelne, hogy miért látod szükségesnek, hogy ezeket a csodálatos zenészeket odarakd? Azon kívül, hogy egy nagyon sikeres márkavédjegyet használsz az előadásban. Hiszen ma már hiába, valamilyen módon hozzátartozik a mohácsi színházhoz, mint nélkülözhetetlen rész. Bocsánat, ezt akartam még elmondani, tudom, nem tartozik a kérdéshez.Koltai Tamás: Jó hogy mondtad. A Trosin befejezéshez, azt is lehet mondani, hogy Ascher Tamás tulajdonképpen nem tudja megállni, hogy az ellenpontot ne mutassa meg. Tehát nem lehet mindenki egysíkú és senki se egysíkú természetesen. Semmi szeretetre méltót nem látok a Trosin figurába, éppen ezért érdekes, hogy az ő záró monológja számomra egy melodráma, egy kilépés az egészből. Ebben nyilvánul meg az az össznépi önsajnálat, ami már nem intelligencia kontra alagsor, hanem egy ilyen össznépi, bumburnyák önsajnálat és önimádat. Hogy jaj minket oroszokat, természetesen jaj minket magyarokat (hiszen egy magyar színházban játsszák) nem szeretnek, nem értenek. Pedig most mutattuk be három órán keresztül, hogy nem tudunk semmit csinálni, cselekvőképtelenek, gondolatképtelenek vagyunk, semmire nem vagyunk képesek, de azért csak sajnáljanak és szeressenek minket. Szerintem ezt jelenti a befejezés. Ez, hogy melodráma azt nem ebben az ócska vagy romantikus értelemben értem, hanem ez egy műfaj ugye.A zenét egy ilyen melodrámának érzem, ez zenés műfaj a melodráma, a szöveg fölött van a zene. Meg kell mondanom, hogy én annyira az előadás hatása alatt voltam a premieren és most is, hogy mindig probléma, hogy utólag kell visszakövetni. Közben nem tudok gondolkodni, hanem csak elborít az előadás. De tegnap picit megpróbáltam erre figyelni. Szerintem akkor van szöveg fölött zene, amikor az is ellenpont. Tehát amikor túl nagy a nyüzsgés, amikor azt kell éreznem, hogy muszáj túlbeszélni a zenét, amikor az egymást követő és összezördülő vagy összetartó érzelmi hullámok egy pillanatban egyesülnek a színpadon, akkor kell alá a zene. Mert akkor nem is az az érdekes, hogy mit mondanak - nem igaz, mert érdekes, hogy mit mondanak -, de ez igazából ennek a hangulati aláfestése. Majdnem azt mondanám, hogy ironikus rábeszélés, kicsit távolságtartás. Nem lehet azt mondani egy melodrámára, hogy brechti, de még is csak egy ilyen elidegenítő szerep. És persze van, amikor más, van, amikor egy ilyen lirizáló hangulata van, és hát persze nagyon jól jön a képváltásoknál is. Nekem nagyon élvezetes volt. Ascher Tamás: A lirizálás is ellenirónia, mert akkor jön be líra és zene, mondjuk amikor áhítatosan visszatér a laboratóriumból Jordán Adél és egy ilyen a teljes intellektuális lelki szegénységből csodálattal jelzi, hogy micsoda tudományos és egyben érzéki élményhez jutott. Ezt kíséri egy olyan fajta melodromatikus zene, ami mindenütt máshol, egy normális helyzetben erősítene egy ilyen dolgot, de itt ez is és mint mindenütt szerintem ellenpontként szerepel. Csak azt szeretném mondani, hogy valójában eredetileg sokkal több mulatást képzeltünk. Úgy képzeltük, hogy a lumpenproletárok világa az állandóan mutat és az értelmiségieknek is vannak ilyen zenés, merengős estéik. Tehát egészen más dramaturgiai feladattal érkezett vagy szerettem volna a zenekart használni, de a munka közben kiderült, hogy nem így van és ezért lett egy más típusú funkció a zenekarra bízva. Koltai Tamás: Akkor úgy tűnik, hogy jól láttam, hogy az, ami nálad mindig számomra trükkös, a többértelműség és a dupla gondolatiság, annak tulajdonképpen a színészi játék mellett a zene ugyanilyen eszköze. Egy effekt, hogy még egy olyan bonyolító réteg jöjjön rá, ami az adott helyzetet elmélyíti és komplexebbé teszi. Forgách András: Azért volt kaján gondolata az embereknek, hogy akkor most használsz valamit, aminek van egy védjegye, azért mondom, mert én ezt nagyon jónak tartom. Aschert azért szeretem, mint művészt, mert azt láttam, hogy a nyolcadik bőrt nyúzza le, de a lényeg az ugyanaz maradt. De közben hihetetlenül figyel és tanul a fiatal rendezőktől, mindent megfigyel, magába szív és azt mondta, hogy miért ne használhatnám én ezt? Pláne, ha mulatás. Az eredeti példány egy Trosin jelenettel kezdődött volna, azt megkaptam. Az még jobban emlékeztetett volna – pláne, ha ott is van ez a kis cigánymuzsika -, a Mohácsi-féle zenehasználatra. Amit én nagyon jónak tartok. Azt akarom mondani, ezt egy nagyon bátor és jó gondolatnak tartom és most a 9-i előadáson, még hallatlan élveztem is. Annyira finoman összesimult különböző szinteken a zene és a játék. Ascher Tamás: Nagyon szívesen tanulok, teljesen igazad van. Mindez által leszögezem, hogy szerintem semmi köze a Mohácsi-féle zenehasználthoz. Itt a zenével Kovács Marci személye azonos valóban. Kis ország vagyunk és az ismeretségi körünk az úgy látszik, hogy részben közös, de én egészen más módon használom szerintem a zenét. Ezzel okoztam is sok fejtörést és problémát Marcinak, akinek abból a fajta ilyen bődületből és zaftból át kellett mennie egy másfajta zenei dologba. Forgách András: Csak egy anekdota zárójelben. Seurat, az egyik kedvenc festőm elment a szabadalmi hivatalba és a pointillizmust levédette. Majd feljelentette a Pizarrot hogy az ő szabadalmát használja. Elvesztette a pert. Ilyen értelemben a művészetben lehet, hogy őrült volt, de valamire rájött, ami de univerzálistan használható lett. Ezt tudományosan is le van írva egy tanulmányban. Lévai Balázs: Én azért még a Katona József Színház igazgatóját, Máté Gábort megszólítanám… Ascher Tamás: Én csak jelezném, hogy valaki is jelentkeztek, rögtön mikor megkérdezted és soha többet nem engedtük a közönséget szóhoz jutni.Balogh Róbert: Az egyik kérdésemre már megkaptam a választ, a zenére kérdeztem volna rá én is. Nekem a Major Tamás beidézésére, hogy a konkrétum az fontos volt, hogy miből beszél vagy csak személy megidézése volt a lényeg? Ascher Tamás: Ezek olyan véletlen dolgok. Szerettem volna valamit, ami tényleg ezt a ’70-’80-as évek közötti atmoszférát adja. Hogy az véletlen-e, hogy Major Tamás lett-e? Egy Hermann Zoltán nevű kritikus - akit nem ismerek-, de érdekes dolgokat ír. Ő feltételezi, hogy a Katona József színházbeli Imposztornak a megidézése. Valójában Móra Ferenc Csilicsali Csalavári Csalavér mesejátékáról van szó és tulajdonképpen egy huncutság, tehát egy kacsintás az egész. Szilágyi Tibor: Bocsánat csak pár gondolatot szeretnék reflektálni. Én egy csodát láttam tegnap. Nagy híve vagyok Aschernek, a Katonának, mindenkinek. És a leves hasonlatról… Ascher Tamás: Na, most, ha mindenkinek az tulajdonképpen gyengéd. Szilágyi Tibor: Katonán belül mindenkinek. Mindenki?! Jézusisten. Csak a leves hasonlatról annyit, hogy szívből kívánom az utánunk következőknek, a jelenlevőknek, hogy olyan bőség, meg csoda legyen színészeknek leves ügyben, a magyar színészetben, hogy ne tudjanak választani, hogy fehérrépa van túlsúlyban vagy a másik értékes zöldség. De nem ezt akartam mondani. Csodát láttam és nagyon boldog vagyok, hogy láttam, ezért jöttem különben tegnap. A másik az, hogy a kellékek egészen fantasztikusak és annak a használata és elhelyezése is. Nem csak a porszívóra gondolok, nem csak az érthető, hétköznapi funkciója van, hanem amikor a dada lehalkítja, mert bele akarja hallgatni a beszélgetésbe. De van egy fantasztikus motívum, amit nem hoztatok szóba, mint kellék. A házmester - Lengyel Feri - szerel valamit, ami egészen fantasztikus ugye, ami a külvilággal fogja összekötni. Én lehallgató készüléktől kezdve, telefonon, interneten keresztül, mindent bele tudok természetesen magyarázni. De megelőlegez egy kor előrelépést is. Ha erről mondanál valamit, nagyon boldog lennék. És nagyon köszönöm, hogy ezt a nagyszerűt láthattam. Örömmel néztem - 50 valahány évvel ezelőtt egy vizsgaelőadásban vendégként, Jakov Trosin próbáltam lenni - annyira örültem, hogy ennyire fel van dúsítva a szerepe, hogy hogy meg tudtam volna mutatni magam akkor jobban.Ascher Tamás: Házmester. Ez nem jutott eszembe, de szerintem helyes asszociáció, hogy, hátha beszerel valami lehallgató készüléket. Valójában itt Weöres Sándornak Az óda kispolgárhoz,című versén járt az eszem, aki így jellemzi a lumpenproletariátust; jártam, mit tudom én, mond három fontos költőt, például Ungarettinél, Eliotnál, mindenütt puritán rendfogadó, cifrától unalmas. De a házmester mindegyiknél motort berregtetett, négy-öt szeretője volt és este sírt zeneszó mellett, hogy ő a legmagányosabb, legszomorúbb ember a világon. Tehát van egy Óda a kispolgáros nagyszerű vers egyébként. A motor berregtetés epizódja úgy éreztem ez hozzátartozik. Az erőtől duzzadó és eszmékre szomjazó társadalmi rétegnek. Ugye Rudolf Steiner mondta annak idején, hogy a kommunizmus az nem egy ilyen presszió vagy nyomásprobléma, hanem egy szívásprobléma. Tehát a nagy orosz népben egy akkora igény van arra, hogy jöjjön egy értelmező eszme, ami értelmesen és világosan megmondja, hogy ki a bűnös és attól kezdve minden rendben lesz. Így odaszívódott fel a kommunizmus. Itt van egy csomó olyan ember, akit szeretni kell, mert szerencsétlenek és csomó íz van bennük, jó hát elveri a feleségét, istenem, de csak azért, mert több szeretetre vágyik. De van egy vágy az értelmezésre. És ott van az a sok okos ember, aki összevissza fecseg, ők pedig legyártják a maguk rettenetes és borzalmas ideáit, aminek a nevében aztán lehet ütni. Hát így. Lévai Balázs: Van e még kérdése valaki másnak esetleg? Nem akarom senkibe belefojtani… Az én kérdésem az lenne Máté Gáborhoz, hogy, ha jól számolom az elmúlt 4-5 évben ez a harmadik-negyedik Gorkij darab a Katonában? Ascher Tamás: Negyedik. Lévai Balázs: Hát, hogy erről a Gorkij éhségről… Máté Gábor: Barbárok volt, Kispolgárok volt. Radnai Annamária: Meg a Lószúnyog. Ascher Tamás: Azért mondtam, hogy a negyedik. Máté Gábor: Ja, igen, akkor négy. A Lószúnyog ment be a sufniba. Ezt akartad tőlem kérdezni? Lévai Balázs: Igen. Máté Gábor: Akkor válaszoltam. Lévai Balázs: De nem, nem. Nem válaszoltál. Azt akartam kérdezni, hogy miért? Máté Gábor: Az első Gorkij az Zsámbéki Gábor igazgatása alatt került be, még Fodor Géza iparkodott nagyon, hogy Ascher rendezze meg a Barbárokat. De Fodor Gézának ez egy 15 éves munkája volt. Emlékszem, amikor ültünk az igazgatói irodában és először mondta, Fodor Gáza Tamásnak, hogy neked a Barbárokat meg kéne csinálni. Ascher akkor nem csinálta meg. Mondhatnám azt, hogy nekem egy nagyon-nagyon szeretett szerzőm Gorkij, de a színház műsora nem úgy áll össze sajnos, hogy én mit és kit szeretek és akkor a többi rendező azt megrendezi. Tehát a Gorkijnál egy Csehov elfogyás is van mögötte természetesen. Ezt nem mondjuk ki, de van ebben egy ilyen is. És a másik az, hogy úgy érzékelem - mint egy ilyen menedzser -, hogy a nézők nagyon szeretik, hogy ha az Ascher orosz darabot rendez. A színészek is rendkívüli módon szeretik, és minden időszakban van egy akarás Tamás felé, hogy álljon neki valami ilyesminek. És néha sikerül elérni nála. Úgyhogy a következő években is remélem, hogy siker koronázza az ilyen törekvéseinket. Forgách András: Idővel a Gorkijok is el fognak fogyni… Máté Gábor: Hát akkor marad a kortárs. Lévai Balázs: Köszönöm szépen Gábor, van-e még valakinek kérdése? Hozzászólás, észrevétel is lehet. Köszönjük szépen az alkotóknak, opponenseknek! Önöknek pedig a figyelmet és azt, hogy eljöttek.Forrás: POSzT Fotók: Simara László
06.12. 06:00
Szinhaz.hu
VV Viki az X-Faktorban fog dolgozni
VV Viki az X-Faktorban fog dolgozni
A Való Világ 6 harmadik helyezettje tovább folytatja karrierjét az RTL Klubnál, a nagyszájú lánynak ugyanis állást ajánlottak a csatornánál.
06.11. 17:35
Hir24.hu
VV7: "Meztelenre azért nem öltöznék"
VV7: "Meztelenre azért nem öltöznék"
A Való Világ hetedik szériájának válogatóján jártunk. Úgy tűnik, a helikoperezés már nem menő, de a világmegváltást még most is a villaléttől remélik a jelentkezők. Videó.
06.10. 17:20
Hir24.hu
VV Aurelio érdekből barátkozik?
VV Aurelio érdekből barátkozik?
A Való Világ 6 nyertesének elég gyorsan változik a véleménye. Korábbi kijelentéseire úgy tűnik, már nem is emlékszik, legalábbis ha az érdek úgy kívánja.
06.10. 17:20
Hir24.hu
"Az emberi árvaság gyönyörű képe" - A Csipke szakmai beszélgetéséről
"Az emberi árvaság gyönyörű képe" - A Csipke szakmai beszélgetéséről
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Csipke c. előadását is beválogatták az idei POSzT-ra. A szakmai beszélgetés szövegét közöljük. Góli Kornélia–Mezei Kinga: Csipke (Kolozsvári Állami Magyar Színház) Szakmai beszélgetés Felkért hozzászólók: Faragó Zsuzsa, Turbuly LillaA beszélgetést vezeti: Lévai BalázsLévai Balázs: Szép jó reggelt kívánok! Sok szeretettel üdvözlök mindenkit a POSZT szakmai beszélgetésének negyedik napján! A tegnap esti Kolozsvári Állami Magyar Színház Csipke című előadásáról fogunk beszélgetni. Hadd mutassam be a mai beszélgetés résztvevőit! Két felkért hozzászóló, illetve két alkotó a vendégünk. Tőlem balra Turbuly Lilla kritikus, Faragó Zsuzsa dramaturg, Mezei Kinga, az előadás rendezője, és Góli Kornélia, az előadás dramaturgja, illetve ők ketten készítették a szövegkönyvet is. Mielőtt belevágnánk a beszélgetésbe, hallgassuk meg, hogy az előadásról kifele érkező nézőknek mi volt az első benyomásuk.Lévai Balázs: Az előadás alapanyaga Máté Angi Mamó című regénye, amely 2009-ben jelent meg, és amelyről egy mondatot hadd idézzek. Lackfi János azt írja róla: „Sok jó könyv jelenik meg manapság, ám ritka az olyan, amelynek a helye előre ott állna kitöltetlenül a magyar irodalom polcán. A Mamó ilyen szín a palettán. Csak most jövünk rá, hogy mennyire hiányzott”. Kivételesen kezdjük az alkotói oldallal, Kinga téged mi fogott meg ebben a könyvben? Mezei Kinga: Nagyon megfogott a nyelvezet, amelyben íródott, és az a hihetetlen, lebegtetett világ, az emlékfoszlányokból összerakott „csipke”, amely végigvisz bennünket a kislány életén. Ez a regény egy nagy monológ, és amikor elolvastam, akkor egy régi fénykép jutott eszembe. Tulajdonképpen innen is jött aztán a fényképek ötlete. Lévai Balázs: Mondtad, hogy a regény egy nagy monológ. Ezt át kellett alakítani egy színpadi művé, amiben Kornélia segédkezett. Milyen nehézségekkel találkoztatok az átalakítás során, illetve hogy lett ebből a monodrámából egy sokszereplős színpadi mű? Mezei Kinga: Elolvastam, de tulajdonképpen nem kezdtem neki még semminek. Kornélia egy kicsit későn kapcsolódott be, mert különféle variációk voltak, hogy fogunk dolgozni, aztán végül én egyedül nekifogtam. Először kirajzolódott a fejemben, hogy mit szeretnék, utána kezdtem el a szöveget ahhoz kitalálni. Körülbelül összeállt a fejemben, hogy mik azok a fejezetek, mik azok a részek, mik azok a pillanatok, kik azok a figurák, akikkel foglalkozni szeretnék, illetve melyek azok a történetek, emlékfoszlányok, amelyekből jeleneteket szeretnék csinálni. Az egész regény nincs benne, vannak részek, amik kimaradtak. Sok tartalék jelenet volt a fejemben, amiről nem tudtam eldönteni, hogy bele fog-e illeni, vagy sem. Ezekből végül egy, vagy egy sem maradt benne. Mikor már volt egy váz, akkor kértem meg Kornéliát, hogy segítsen, és hála Istennek éppen el tudta vállalni, sőt át is vette a munka oroszlánrészét, úgyhogy nagyon nagy segítségem volt. Lévai Balázs: Nézzük a befogadói oldalt! Számotokra mennyire képviselt egységes világot ez az előadás annak fényében, hogy egy monológból íródott? Turbuly Lilla: Először is szeretném elmondani, hogy nagyon örülök, hogy a negyedik napon végre egy kortárs szerző művével találkoztunk. Ahogy végignéztem a versenyprogramot, három kortárs mű van benne, a másik kettő Székely Csaba és a Brestyánszki Boros Rozália, és mind a három szerző határon túli magyar szerző. Már ha abból a szempontból nézzük, hogy a kiindulási pont is kortárs szerző műve. A szövegről annyit mindenképpen szeretnék elmondani, hogy Máté Angira nagyon ráillik egy másik mesekönyvének a címe, Az emlékfoltozók. Nem nevezném regénynek, inkább erősen lirizált prózafolyamnak, vagy prózafüzérnek, hiszen ez egy monológ, amely emlékekből áll össze. Nekem külön megmelengette a szívemet, mert ez egy nagyon személyes, önéletrajzi szöveg, mint a név egyezőségéből látjuk. Az alkotók részéről volt egy gesztus, hogy beidézték Az emlékfoltozókból a Tündérrigó királylány meséjét, amelyet a kislány mesél a nagymamának, mikor a nagymama beteg. Azt gondolom, hogy egy alapvetően prózai, de erősen lirizált monológot színpadra állítani úgy lehet, ha valóban egy saját világot tud teremteni a rendezés. Eleinte voltak aggodalmaim, de egy idő után egyszer csak bekerültem ebbe a világba, tehát úgy érzem, sikerült annak megteremtése. Faragó Zsuzsa: Az előadás után éjjel elolvastam a regényt és rettenetesen meglepett engem a történet. Változatlanul az a véleményem, hogy előbb szeretném hagyni, hogy hasson rám a mű és utána olvasom el, mi volt a kiindulópont. Megdöbbentett, mert valószínűleg igaza van a Lackfinak, mikor azt mondja, a könyv, amely szerintem nem regény, egy résbe talált bele. Annak a nyomozása, hogy az ember hogyan tér gyerekkorában tudatához, függetlenül attól, hogy hol, mikor és hogyan ismeri meg a dolgokat, az valami egészen meghökkentő pszichológiai tudással van itt jelen. Ez engem rettenetesen érdekelt és elkezdtem azon gondolkodni visszamenőleg, hogy ez az esti előadásban mennyire volt jelen. Ebben a keresztmetszetben néztem. Van egy mondat, amit megtanultam, bár nincs benne az előadásban, de számomra fontos volt: „Sokáig nem tudtam, s talán még most se tudom, hogy hogy igazak a dolgok”. Számomra döbbenetesen érdekes, hogy a kislány, Angéla számára az érzéki benyomások közti vándorlás ennyire fontos. Tehát többről van szó annál, mint ami az első olvasat lehet, hogy egy szomorú kisgyermek, aki magányban és szigorban él egy kietlen világban, megteremti a saját fantáziavilágát, mert ez pszichológiai evidencia. A kislány egy költő, többet tud annál, mint hogy betöltsön egy világot, ami hiányzik, illetve valószínűleg a felnőtt Angéla tud ennél többet. Van egy dolog, amit az előadás szándékosan hagyott ki, a ’80-as évek Romániájának be-beszűrődő realitása. Például van egy bolt, ahol cékla, marmalade és cukorkák állnak a polcon, nemigen van más. Akkor a szívemhez kaptam, amikor finoman eldobottan szerepelt benne az Amo szappan, ez jelértékű, és a Dörmögő Dömötör, ami vagy Budapestről érkezett, vagy nem. Szintén említek még egy történetet, ami kimaradt, amelyben az óvodás Angélát kivezénylik, vélhetően Ceaușescu érkezéséhez, hogy integessen, de ő igyekszik lemaradni az öltözködésben és lekési a buszt. Tulajdonképpen ez nagyon metaforikus, hogy lekési a buszt, ahol Ceaușescu-nak integetni kell. Ennyit szerettem volna mondani a kiinduló szövegről. Egy nagyon fontos kérdése a műnek, hogy „Én nem vagyok jó?”. A kislány úgy éli meg a dolgokat, ez szintén gyerekpszichológiai közhely, hogy mindenért ő a felelős, a kiskacsák is miatta halnak meg, az anyukája is miatta hal meg. Engem az előadásban ez a kérdés rúgott gyomron, hogy „miért nem kellek én a világnak?”. Megjelenik az ettől való fájdalom, illetve az emiatt való kétségbeesett kiabálás, ami az előadásban nem kiabálásként jelenik meg. Van némi hangsúlybeli különbség a mű és a megvalósítás között. Az tökéletesen működik, hogy van egy képzeletbeli fiú, akit nem lát senki, csak ez a leányka, az kérdez tőle, és ő válaszol. Azonban ennek az írásműnek a legnagyobb értéke az, hogy miközben költői, rettenetesen szikár. Tehát a kislány egy kicsit sem sajnálja magát, holott lenne miért. Aki felnőttként visszanézi a gyerekkori magányt, az nagyon könnyen csúszhat önsajnálatba, és azt éreztem, az előadás jobban sajnálja a kislányt, mint az eredeti írás. Nem a kislány sajnálja magát, hiszen az őt játszó Enikő nem defenzíven, hanem offenzívan játszik, ami nagyszerű, hanem az előadás maga. Az, hogy kiválasztottad azt a szót, hogy Csipke, amely egyszer egy mellékes mondatban hangzik csak el…Mezei Kinga: Nem azért választottuk a Csipke címet, mert benne van a regényben. Faragó Zsuzsa: Az egész előadásnak a lebegő, egyébként rettenetesen szellemesen működő képi világa egy olyan fájdalom burkot szőtt az egész köré, ami lehet, hogy a sajátod (Mezei Kingának). Ezt nem tudom, nem ismerlek. Magány és fájdalomburok. Mezei Kinga: Én egy másik szót akartam erre mondani, szerintem ez nem fájdalomburok, hanem sorsosság. A képekben, a lány történetében egy sorsosság van, nem is foglalkoztunk ilyen értelemben a fájdalommal, csak annyiban amennyi benne is van a regényben. Nekem az a szó, amit te mondasz, az a sorsosság. Faragó Zsuzsa: Sokszor van az, hogy valaki el akar érni valamit, de a hatás mégsem ugyanaz. Ezt százszor megéltük már színházban. Számomra ez egy kissé mégis a magány miatti fájdalom hatását váltotta ki. Egyébként ez nem történet a szónak abban az értelmében, ahogyan a történetet szoktuk érteni.Lévai Balázs: Lilla, te mit gondolsz erről? Mennyire osztod Zsuzsa véleményét? Turbuly Lilla: Én is szikárabbnak érzem a regényt, talán azért is, mert ott a nagymama alakjával kapcsolatban végig bizonytalan voltam, hogy szereti-e igazán ezt a kislányt, az előadás során azonban egy pillanatig nem voltam bizonytalan. A nagymama regény alapján engem A nagy füzet nagymamamájára emlékeztetett. Ugyanúgy egy Árvácska történet ez a könyv, és az árvácska megjelenik az előadásban is, ahogy a kislány a virággal simogatja az arcát. Én ezt teljesen tudatos döntésnek éreztem, hogy ez a feldolgozás kicsit lágyabb, inkább a mesék felé menő utat választott. Lévai Balázs: A másik kérdés, amit a Zsuzsa felvetett, vagyis a történet és a történetszerűség, szintén egy nagyon érdekes, és fontos témakör. Én úgy értelmeztem a művet, mint egy asszociatív kirakós játékot, amelynek vannak különböző elemei, és szép lassan, emlékfoltozásból áll össze a lány története. Az lenne a kérdésem, hogy számotokra összeállt-e valamiféle lineáris történetté, illetve egyáltalán érdemes –e keresni ebben lineáris történetet? A keretes szerkezeten, lekerekített történeten túl számotokra mit mondott? Faragó Zsuzsa: Épp azt kezdtem el mondani, hogy az eredeti tulajdonképpen nem írja ezt a furcsa öntudatlanságot, hogy a saját életkoráról, csak olyan mértékben tud, hogy van óvoda, iskola. Tulajdonképpen pár évnek a története ez, amiben ő először óvodába megy, aztán iskolába. Az iskola esetében még az is nagyon érdekes, amit a Kinga nyilván szándékosan hagyott ki, hogy Hazánk Sólyma is megjelenik, ami nálunk úttörő, vagy kisdobos. Az előadásban a kislány értelemszerűen offenzív, a történetben sokkal inkább ábrándozó és álmodozó, a dolgok igazságát kereső. Tetszettek a lány kis plusz akarásai, mint, hogy az eredeti műben a nagymama egyszer csak fogta magát és elvitte a kislányt Vajda Mihályhoz, az előadásban azonban a lány kéri meg, hogy vigye el őt a nagyapjához. Tulajdonképpen a darab története ennyi. A nagymama elviszi őt a nagypapához, a találkozás sikertelen és a lány leírja a könyvben, hogy most már nagypapája sincsen és a végén a nagymamája is meghal. Ez, ha úgy vesszük, nem is történet. Radványi Géza mondta, hogy ha egy filmben nincs nyolc fordulat, akkor nem jó a film. Ilyen értelemben itt csak egy fordulat van, a nagymama halála, az összes többi nem számít fordulatnak, de ez nekem teljesen összeállt így. Lévai Balázs: Kinga nagyot fújtatott, amikor azt mondtad, hogy nincs nyolc fordulat a történetben. Mezei Kinga: Inkább arra szeretnék reagálni röviden, hogy nem az a lényeg, hogy van-e történet, vagy nincs történet. Ez a mű egy önéletrajzi regény, egy sors. Nincsenek benne flikk-flakkok, pörgős, sárga, forgós, villogós dolgok, nőnek öltözött férfiak, és férfinak öltözött nők. Ez egy egyszerű emberi sors, Angélának a sorsa, aki a regény írója. Én találkoztam is vele és egyébként azóta se vette rá magát arra, hogy megnézze az előadást, pedig mindent tud róla, de nem tudta még megnézni. Inkább arról kéne beszélni, hogy ez mit jelent, nem arról, hogy ebben van-e nyolc fordulat, vagy csak egy fordulat. Neked (Turbuly Lilla) akartam még válaszolni, hogy igen ez egy tudatos döntés volt, és pontosan azért, mert mindig azt hallottam erről a regényről, hogy a nagymama terrorizálja Angit. De amikor elolvastam ezt a regényt egyáltalán nem ezt éreztem benne. Láttam egy nagymamát, egy idős asszonyt, aki egy faluban él, és akinek a nyakába szakad a lányának a kisgyereke. A lánya meghal, és ugyanolyan sorsba keveredik bele, mint amibe ő is belekeveredett, hiszen ő is egyedül nevelte fel Ilikét, a szájára vette a falu, most a saját lányát veszi szájára a falu. Tehát van egy tehetetlen helyzet, mely szerint neki fel kell nevelnie ezt a gyereket, és az összes keménykedés vagy morcosság ebből a tehetetlenségből fakad. Van egy helyzet, amit szeretne nagyon jól megoldani, de ez nem mindig működik. Főleg akkor nem működik, amikor Angika a templomban cirkuszol. Olyankor nyilván mérges a Mamó, mert azt nem szabad. Én pont azt éreztem, hogy nekem az lenne szimpla történet, hogy van a gonosz nagymama, meg a szegény szerencsétlen árva kislány. Engem ez nem érdekelt volna, hanem az érdekelt, hogy hol vannak az emberi viszonyok a kettőjük között. Lévai Balázs: Számomra nézőként épp ennek a két világnak az egymásmellettisége volt borzasztóan izgalmas. Van egyrészt ez a konok, bezárkózó elszántság, hogy itt kell élnünk e körülmények között, és ezekkel a szomszédokkal, ezekkel a feltételekkel, ezzel a sorssal. És emellett van a lánynak egy őszinte naiv, vidám, életigenlő világa, ami ebből a varázslatos nyelvből bomlik ki. A mű e kettőnek az összeszikráztatása volt számomra. Faragó Zsuzsa: Én nem azt mondtam, hogy hiányoltam a történetet, hanem, hogy ez nem egy történet, de nem is vártam el tőle. Mezei Kinga: Csak arra reagáltam, hogy lehet-e fordulatnak nevezni azt, hogy meghal a nagymama. Lévai Balázs: Vagy fordulat-e egy SZ betű meg egy A betű a megjelenése? Turbuly Lilla: Szerintem itt nagyon érdekes a nézőpont. Én úgy értelmeztem, hogy az elején felnőtt helyzetből indul el Angi. Van néhány perc, ahol Györgyjakab Enikő teljesen más hangon, felnőttként beszél, és egyszer csak elkezd visszaindulni az emlékeiben a múltba és meglátjuk a kislányt. A legvégén pedig ismét visszatér ebbe a felnőtt nézőpontba. A másik pedig ennek a falusi világnak, ennek a falusi miliőnek a megteremtése a képekkel. Nekem az csodálatos jelenet volt, amikor a vajákos asszony próbálja kiűzni a rosszat, a fogcsikorgatást Angiból, mögötte pedig ott van a kakasos ember. A jelenet látványvilága, a líraisága nagyon megfogott. Vagy a temetés jelenete az elején, ahol szinte szabad versszerűen írtátok át a szöveget, és a végén ugyanez tért vissza. Tehát egy nem-történetet raktatok át egy világba, amiben egyrészt ott van Angi saját világa, másrészt ott van ez a nagyon szigorú szabályok szerint működő falusi világ, amihez valóban a nagymamának alkalmazkodni kell, és amihez alkalmazkodik is. Ugyanakkor megjelenik, hogy mindez már csak egy emlék, amire visszanézünk valahonnan.Faragó Zsuzsa: Nagyon érdekes, hogy azt mondjátok, hogy szigorú szabályok szerint működik a falu. Én azt érzékeltem, hogy Angi pont a kék szobát érzi szigorúnak, és le is írja, hogy mindenre kíváncsi, ami a faluban történik, de nem engedik el sehova és senkit sem engednek oda hozzá. Ha ő átmehet valahova, az szabadság. Mindent csak megles, bizonyos értelemben magányosabb az eredeti műben, mint az előadásban, ahol óhatatlanul is dialógokba keveredik a többi szereplővel. Sokkal vidámabb, kedélyesebb, csipkésebb, ha tetszik, edényesebb a világ mindenütt máshol. Épp, hogy nem a falu szigorú szabályai kötik, hanem az a szigorúság, amit te mondtál (Mezei Kingának), ami a tehetetlenség miatt magába szorult nagymamától ered, aki egyszer hozott egy döntést, nem tudni, miért, és nem bír megbirkózni a feladatokkal. Valószínűleg nem bírt a lányával se, így nem bír az unokájával sem, és az ebből fakadó szorongása sokkal szigorúbb világot teremt a kislánynak, mint az egész falu. Ráadásul itt van ez a biciklis részeg, aki mint egy bohóc tréfa, a szó legjobb értelmében szórakoztatja őt és minket. Az ő alakjában nem éreztem semmi fenyegetőt, sőt rendkívül derűsnek találtam, mert én is mulattam rajta, és úgy éreztem, a kislány számára is derűforrás. Még a tojásköpködő ember is mulatságos. Minden izgalmas, minden felfedezendő, és minden bezárt, ami nem kívül van. Turbuly Lilla: Ebben részben egyetértek veled, hogy valóban ez a szekrénybe zárt élet, amit ők élnek, a falun belül egy nagyon zárt közeg, ahonnan a nagymama őt nem félti. Azt szeretné, ha ott ülne a szekrényben, és meg se mozdulna, nemhogy rollerezzen, vagy szánkózzon. Nem akarja kiengedni. De a falu szigorú szabályai a nagymama felé élnek. Ha a temetői jelenetre gondolunk látható, hogy elvárják, hogy november 1-jén kimenjenek és megfelelően szomorú arccal álljanak. Nagymama így éli meg, Angi nem így éli meg. Faragó Zsuzsa: Azt írja a kislány, hogy a nagymama szereti, ha sajnálják őket. Nem azért mennek ki a temetőbe, mert kell, pedig nyilván kell, hanem mert a nagymama szeret kijárni, hogy sajnálják. Angi pedig megy vele, mert ez a feladat. Ez rendkívül fájdalmas, bájos és mulatságos. Mezei Kinga: Lehet, hogy valami félreértés volt itt, mert te (Turbuly Lillának) arról beszéltél, hogy a nagymama szempontjából a falu szigorúsága, vagy a falu szája mit jelent, amitől ő tart, te (Faragó Zsuzsának) pedig a kislányt említetted, akinek a falu valóban szabadság. Ezért is csináltuk a falujelenetet, ahol megmutatjuk, hogy ő ebben a közegben hogy létezik. Faragó Zsuzsa: Lehet, hogy ezt rosszul gondolom, nem vagyok falusi lány, de ha már az Árvácskáról van szó, olvasmányi élményeim azt követelnék közhelyesen, hogy ha a nagymamát megvetéssel nézi a falu, és viselkednie kell, akkor a kislányt is lökdösik ide-oda, vagy nem jól bánnak vele. De ez a falu nagyon jól bánik a kislánnyal, szeretik, és tulajdonképpen kézről-kézre adják. Nem csak, amikor meghalt a nagymama, hanem már előbb is, és ez nekem csodálatos. Mezei Kinga: Gyakorlatilag a Fülöp bácsiékkal van kapcsolatban, mással nem nagyon. Faragó Zsuzsa: Az eredeti műben megjelenik még a boltos néni. Mezei Kinga: A boltos nénihez megy át ácsingózni, és nézni a cukrot. A cukorkával nincs olyan viszonyban, mint a Fülöp bácsiékkal, de velük sincs komoly viszonyban, csak mennek hozzájuk gyógyítani, és mindig kap gumellát. Sándor L. István: Van egy teljesen autonóm könyv, ami csak a nyelvében él, tehát ahogyan a nyelvét stilisztikailag elkezdjük elemezni, minden belül történik, és minden belülről jön kifelé. Tehát nagyon erős az a vita, hogy valóban regény-e vagy sem, hiszen ez alapvetően egy belső monológ. Ugyanakkor szerintem az a fontos ebben az előadásban, hogy egy teljesen autonóm szövegből egy attól teljesen független, autonóm színpadi világot épít. Szeretném, hogy legyen még időnk ennek az autonóm világnak az összetevőiről is beszélni. Vagyis a térről, a díszletről és legfőképpen a színészekről is, amiben az a furcsaság, hogy ez az előadás elkészült a két főszerepben két teljesen más színésszel májusban, és utána októberben mind a két főszereplő átvette a szerepet. Érdekelne, hogy el lehet –e készíteni kétszer egy előadást, színészileg hogy zajlott ez? Szűcs Katalin: Először is szeretném elmondani, hogy rettenetesen aggódtam az előadásért, azután, hogy tegnap István elmondta, hogy egyrészt a tegnapelőtti előadás sérült azáltal, hogy sokkal kisebb térből nagyobb térbe került, és emlegette a Csipkét is, hogy mi lesz ezzel. Azonban egy idő után ez a félelmem eloszlott, mert megragadott és beszippantott az előadás. Azért szeretem nagyon ezt az előadást, mert ez az emberi árvaság gyönyörű képe. Úgy gondolom, hogy minden ember árvaságának a gyönyörű képe, teljesen függetlenül attól, hogy szeretetteljes környezetben nőtt-e fel, vagy elvesztette a szüleit korán. Nekem egyetemessé tudott válni ez az árvaság-élmény, amit nagyon fontosnak és megrendítőnek tartok. Hogy milyen módon éri ezt el az előadás, arról azt mondtátok, hogy magányos a regényben, míg itt dialógusok vannak. Nekem iszonyatosan nagy emberi magányról szól. Kinga egyébként mindig nagyon lírai, másrészt szikár is, harmadrészt pedig általában ő a díszlet tervezője. Engem ebben a díszletben a szekrény világa, a dobozok, a fiókok a zegzugok fogtak meg. A kék szoba egy hihetetlenül meghitt, otthonos kuckó, és az ember felnőtt árvaságában néha szeretne elbújni egy ilyen kuckóba. A virágok hosszú berakodása pompázatos. Sok-sok cserepet beraknak, és ettől valami melegség lesz. Valószínűleg ettől tud olyan szépen élni a mű nyelve, költőisége is. Egy olyan miliő van köré teremtve, amiben ez a szöveg gyönyörűen érvényesül, a színészi játék által is. Nagyon érdekes, hogy két fiatal színésznő a két főszereplő. Az egyiknek vissza kell gyerekesedni, ami életveszély általában, mert vagy gügyögős, vagy affektáló hanggal kell azt megoldani. Miközben egész másképp szólal meg az Enikő felnőttként, de mégsem hangból oldja meg, hanem belülről, lélekből, emberismeretből, gyerekismeretből, élettapasztalatból. Csilla is gyönyörűen csinálja azt, hogy nem azt érzem, mint a főiskolai előadásokon, hogy aranyosan eljátsszák az öregeket, hanem ő is az idősség lényegét tudja megragadni, és egy percig nem éreztem, hogy ehhez bármi féle külsődleges eszköz lenne. Színészileg számomra ez volt a nagyon fontos, hogy az életkorokat hogy tudták fiatalítani, illetve öregíteni, úgy, hogy közben tökéletesen önazonosak voltak. Kovács Dezső: Azt szeretném elmondani, hogy úgy láttam, a tegnapi előadás egy komplex nyelvet használt, és nagyon fontos volt, hogy az élőzene együttműködött a színészekkel, a látvánnyal, a jelenetekkel. Amitől izgalmas lett ez az előadás, az maga az a nyelv, amit az alkotók, a Kinga, a színészek, a dramaturg és mindenki, aki benne dolgozott, megfogalmaztak. Ez a nyelv egy komplex nyelv, a hangok illetve a zenék együttese, a színészi játékok együttese, az a látvány, amit nagyon egyszerű eszközökkel, ámde nagyon rafináltan, és nagyon aprólékosan kidolgozva használt az előadás, mint például a leplek, a szekrény, az ablakokkal való játék és így tovább. Az előadásból időnként kisüvített egy-egy egészen groteszkké elrajzolt, színészek által megfogalmazott jelenetsor. Például Váta Loránd biciklis balettje, ami nem csak egy abszurdba hajló színészi öncélú játék, hanem mögötte nagyon komoly életsorsok és életminőségek fogalmazódtak meg. Illetve ugyanez elmondható a temetői jelenetről, amelyben ül a két nő, a nagymama meg a gyermek, és fogadják a többieket, akik odajönnek beszélni velük, aztán egy idő után elemelődik az a jelenet is, és groteszkké válik. Továbbá ugyanígy a húsvéti jelenet, amikor tojásevés, az ünnep kívánása zajlik párhuzamosan, csak mindezt a rendezés, és a színészek olyan mértékben el tudják emelni, hogy az már messze-messze elrugaszkodott attól az irodalmi, lírai karakterű anyagtól, ami tulajdonképpeni alap matériát adja. Azért is volt izgalmas ez az előadás, mert a regény, ami a háttérben van, szembemegy ezzel az előadással, olyan értelemben, hogy epika, bár lírai karakterű epika, az előadásban pedig drámának vagy legalább is párbeszédeknek, jeleneteteknek kell felszikráznia, és itt ez megtörténik. Ami picit szétfolyóbbnak tűnt, az azt gondolom, hogy magából az anyagból következett, tehát hogy egy lírai epika szólal meg például Mamó haldoklása illetve halála idején. Mamó a szekrényben tulajdonképpen már egy lény a párnák között, aki már mintha nem is lenne, hanem valamilyen tárgy, amihez még beszélni lehet, és aki még beszél. De ott is emberi életviszonyok szikráznak fel, és mindez attól volt nagyon tüneményes, és egy szinten mágikus is, hogy az egészet összefogta a háttérben egy vízió, egy látvány, és a zenék megjelenése.Sándor L. István: Tulajdonképpen az egész előadásnak van egy szertartás jellege, hiszen halállal kezdődik, halállal fejeződik be. Ehhez kapcsolódóan megjelenik a kérdés a temetőben, hogy az vagyok-e még én, aki voltam, tehát tulajdonképpen van egy moralitás jellege az előadásnak. Ez az, amit Kinga is mondott, hogy a sorsszerűség hangsúlyossá válik. Valóban elemezni lehetne, hogy ezek a lírai monológokból kivett mondatok hogyan állnak össze dialógusokká, hogy lesz a nagypapa meglátogatása tényleg szinte drámai jelenetté. Egy nagyon fontos találmány van, sok egyéb mellett, ami a zenében, a térben, a látványban benne van, és ez az a bizonyos belső barát. A fiú, aki úgy oldja a társtalanságot, hogy a végén, az utolsó pontban teljesen világossá lesz, belül van ez a barát, hiszen váltva, illetve párhuzamosan mondják Angi monológjait. Legutóbb a Kerekasztal mutatta be azt a Bond darabot (A széttört tál), amiben arról beszél a papa, hogy megőrült-e a kislánya, amiért ide képzel egy barátot. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg! Ez is azt erősíti, hogy minden belül történik a szövegben, a lírai szövegben, vagy a regény szövegben, ez itt hogyan tud külső attraktív, de igen bensőséges, és igen erős képekké, mozgásokká és akciókká változni. Beszéljünk egy kicsit a színészekről! Én lenyűgözőnek találtam Györgyjakab Enikő és Albert Csilla játékát, játéka, másrészt a többi színész alakítását is. Például Keresztes különböző karakterekben vagy Váta különböző karakterekben. Azt gondolom, hogy az előadás igen erős volt színészi játékban, színészi alakításokban is, nem pusztán egy erős rendezői víziót láttunk. Mezei Kinga: Eredetileg Pethő Anikó és Kali Andrea játszották a két szerepet. Pethő Anikó játszotta Angit, és Kali Andrea játszotta Mamót. Azonban elkezdtünk próbálni, és a próbafolyamat második hetében kiderült Mamóról is és a lányról is, hogy állapotosak. Ennyit a sorsosságról. Majd egy hét múlva kiderült a fuvolista lányunkról is, hogy állapotos. A bemutatót még megcsinálták, lejátszottak három előadást, utána elmentek szülési szabadságra. Amikor én visszamentem felújítani, már meg volt beszélve ki mit fog átvenni, a színésznőknek volt idejük készülni. Ezúttal nem tudtam olyan hosszú ideig ott lenni, mint amikor a másik két színésznővel próbáltam, de ott voltam egy hétig és folyamatosan kommunikáltunk. Látták a videót, ott voltak a bemutatón, ők mindent tudtak az előadásról, csak rövidebb volt a próbafolyamatuk. Nem beugró próbáról beszélünk, hanem szerepátvételről mindkét esetben. Amikor tudtam, mentem vissza, hogy tudjak segíteni, sokat e-maileztünk is. Tehát a fuvolista lány is új volt most, illetve a két főszereplő szintén. De még csak a vicc kedvéért elmondom, hogy a tegnap este játszó hárfás lány a kilencedik hónapban van, tehát Kisvárdán már egy új hárfás fog játszani. Lévai Balázs: Ha valaki a közelgő gyermekáldásban reménykedne, akkor valahogy be kell küzdenie magát ebbe a produkcióba. Komoly szakmai kérdésem: a tyúk személye változott-e? Mezei Kinga: Igen, volt egy tyúkunk, aki a bemutatót és a következő három előadást lejátszotta, amikor valamilyen úton-módon eltűnt. Amikor én visszamentem a felújító próbákra, akkor hoztak egy hasonló tyúkot, amiről azt próbálták velem elhitetni, hogy ez az a tyúk, de mondtam, hogy ez nem az. Ekkor töredelmesen bevallották, hogy valóban nem, ráadásul beteg volt, és el is hunyt. Ezután mentünk Györgyfalvára elkészíteni az előadásban megjelenő fotókat a második szereposztással is és megkértek engem, hogy szerezzek egy tyúkot onnan. Mondtam, hogy rendben, de Györgyfalván nem találtunk tyúkot, mert senki nem adott el. A sofőrrel beszéltünk, aki átvitt a hegyen egy másik kicsi faluba, ahol végre egy román asszonnyal, akivel nem nagyon tudtam kommunikálni, tyúk ügyileg elboldogultunk. Kicastingoltam a sok tyúk közül a tyúkot, de természetesen Váta Lóri a lelkemre kötötte, hogy milyen szempontok alapján válasszak, és próbáltam nagyon jól elvégezni ezt a feladatot. Aztán elbújt a tyúk fészerbe, a román asszony segítségével kipecáztuk és hazavittük Kolozsvárra a színészbüfébe, ahol átadtam a kellékesnek. Szűcs Katalin: Lóri a tapsrendben is ott egzecírozta. Mezei Kinga: Lóri teljes szimbiózisban van a tyúkkal. Lévai Balázs: Elvitte a show-t a tyúk, de hát akkor van egy másik kérdésem. Ha már Székely Csaba itt van, azon gondolkodtam, hogy az mennyire volt alkotói szándék, hogy ez a hagyományos, esztétizált Erdély-kép kicsit meg legyen karcolva? Tehát Csaba darabjaiban egy nagyon drasztikusan, nagyon erőteljesen más kép jelenik meg, akár a temetői jelenet, akár a biciklis jelenet, több ilyet lehet találni, ami egy picit azért valamiféle párbeszédet kezdeményez a fejekben lévő több száz éves Erdély-képpel. Ezt csak én éreztem bele, vagy volt ilyen szándék bennetek? Mennyire volt szándékos alkotói döntés, hogy ezek erőteljesen megjelenjenek? Mezei Kinga: Ez benne van a regényben. Én nem erdélyi vagyok, hanem vajdasági, de nagyon közel áll hozzám ez a világ. Ráadásul édesanyám székely, tehát Erdélyből származik. Nem szándékos, nem átgondolt dolog, ez benne volt, és hozzám ez nagyon közel állt. Tulajdonképpen automatikusan jön, nem volt ilyen konkrét szándék. Faragó Zsuzsa: Szeretnék arra reagálni, amit kérdeztél. Az eredeti történetben is, csak egész más hangsúlyokkal, rengeteg olyan dolog van, ami ez a bukolikus képet, amiről beszélsz már karcolja, mégpedig végtelen természetességgel, tehát anélkül, hogy ezt a szándékosságot egy pillanatig érezni lehetne. Ezért mondtam a 80-as évek Romániáját, mert van benne megérkező autó, van benne Nemzetközi Nőnap, kibodorított hajú asszonyok, igazi anyukák, akiket Angi vágyakozva néz, mert az ő nagymamája nem mosolyog és nem sír, és nagy nehezen találnak neki nagymamás verset. Itt sem lehet érezni, csak másképp karcolódik, mert nem autó, hanem biciklista, ami az előadásban önálló jelenetté válik, ez mulatságos és nagyszerű. De én nagyon fontosnak tartom, hogy Angit a falu mulattatja, az ő magánya ebben a kuckóban van, és kint a faluban ő nem magányos. Ez az én benyomásom, és ehhez engedjétek meg, hogy ragaszkodjak. Sándor L. István: Azt szeretném kérdezni, hogy az a két biciklis hogyan született? Mezei Kinga: A Lóri figuráját sokáig úgy hívtuk, hogy Jóska, aki Feri, aki Karcsi. Tulajdonképpen ez három vagy négy bácsi, akik megjelennek egy-egy villanásra. Egyik sem volt olyan fontos, vagy olyan erős szál, amiből egy konkrét történetet, vagy figurát lehetett volna csinálni, mint például a Fülöp bácsiékból. Ezeket összegyúrtuk és így született meg a Karcsi figurája.Sándor L. István: Ennek van valami alapja, vagy improvizáció? Góli Kornélia: Nekem az volt a fontos benne, hogy megtalálta magát az a Karcsi. Ez megtörtént abban a pillanatban, ahogy bekerült a tojásevős jelenetbe, kijött belőle a tragikum. Ez a jól vagytok, hát így vagyunk, én ebben élek. Igazából ez, ahogy körbe ment a történeten tökéletesen illeszkedett, attól függetlenül, hogy Karcsi több pici figurából állt össze, egy kerek, működő egésszé tudott válni. Faragó Zsuzsa: Nagyon érdekes dolog, hogy az eredetiben ez a Karcsi nem énekel Piroskának. Hanem ezt hasonlítja a kislány a falvédőhöz, amin egy cigány húz valamilyen szerenádot, és ő ezzel azonosítja Karcsit. Mert a regény csak annyit ír, hogy ez a bizonyos bácsi mindig megy haza, és mindig énekel, és ezt ő rakja össze a fejében. Szerintem nagyon remek találmány, és igazi színházi dolog, hogy szubjektíven összerakja metaforává, és itt valóságosan megjelenik, hogy Karcsi valamit énekel a Piroskának az ablakában, aki aztán jól a fejére dönt valamit. Szűcs Katalin: Egy dolgot szerettem volna, nekem a biciklis jelenetben picit sok volt az ismétlés, ez nem biztos, hogy kéne. De én azt érzem, hogy több tud lenni az előadás, sok-sok mozzanatában egyetemesebb tud lenni, mint maga a történet. Például az, amit a Nelli is említett azt akartam én is, ez a „Jól vagytok?”. Gyönyörű, hogy kétszer megkérdezi az ember jelenlétében, aztán amikor kimegy az ember, valójában akkor sem tud már többet mondani, mint az a gesztus. Fantasztikus, hogy akkor kipakolhatna, és minden benne van abban a szinte ugyanúgy megismételt gesztusban. Ilyen szűkszavúan ennyit elmondani arról, hogy hogy tud erről már egyáltalán megnyilvánulni, és közben minden kiderül, miközben nem tud már róla beszélni sem. Ilyen mozzanatok azok, amitől sokkal több tud lenni a konkrét történetnél az előadás.Lévai Balázs: Császár Angélát megkérdezhetjük, hogy mennyire volt a válogatásnál fontos szempont, hogy a főszereplőt Angélának hívják? Császár Angéla: Nem Angélának, hanem Angellának hívják, ahogy el is hangzik a darabban, vagy Anginak vagy Angicának, mert engem is ugyanezekkel a megszólításokkal szoktak hívni, a családom legalábbis. Engem nagyon elvarázsolt az előadás, amikor láttam Kolozsváron, és mindenképpen szerettem volna, ha itt megjelenik. Egy régi családi képre is emlékeztet, csipkére, függönyökre, díszes kis keretben, nagypapára, nagymamára, dédmamára, nekem is van ilyen a nagymamámról. És az a szikárság, és az a keménység, ami a nagymamát jellemzi, akiről azt mondja a kislány, hogy nem szeretett a szeme, mert soha nem tudott már mosolyogni. Annyi mindenen ment keresztül, annyi minden történt az életében, és annyi nehézséget kellett legyőznie, hogy már nem tud mosolyogni. Viszont a kötelességét teljesíti, a falu nyelvére nem akar kerülni természetesen, de mindenkin segít. Elmegy gyógyítani, elmegy vigasztalni, kimegy a temetőbe gyertyát gyújtani, fogadja a szomszédok jó vagy rossz kívánságát. Szóval ez a fajta élet ez annyira emberi, és annyira gyönyörűen megjelent a színpadon, hogy nem lehetett alóla szabadulni. Nagyon szerettem a nagymamát, nagyon szerettem a kicsi lányt, Enikőt, nagyon szerettem a boszorkány hajlott hátát, és az ujjait, ahogy mint a pók, gesztikulál, és próbálja megoldani a helyzetet. Ez annyira valóságos boszorkányos mégis gyógyító, mégis szerethető. A szeretetről szól mindenféleképpen, arról a szeretetről, amire annyira vágyunk mindannyian. Én csak köszönöm, hogy itt vagytok. Sándor L. István: Még a következőt szeretném mondani: nekem egy másik előadás is eszembe jutott az előadást látva. A Vojtina Bábszínházban Bartal-Kiss Rita rendezte a Boldog képek című előadást. A ’30-as években Boldog nevű Heves megyei községben készültek képek, és tulajdonképpen ezeknek a képeknek a kibontásával szerintem egy komplex színházi formában képek, zene, makettek, bábok, minden volt. Szerintem egy nagyon izgalmas, és egy nagyon bensőséges előadás. Másrészt az, hogy ez az előadás itt van, alapvetően Császár Angélának köszönhető. Nem azért, mert nem szeretem ezt az előadást, hanem mert volt bennem sok belső vita, két oldalról. Az egyik az, hogy Kolozsváron öt előadást láttunk, amiből négy nagyon izgalmas volt. Másrészt pedig Mezei Kingának volt egy másik előadása, Debrecenben a Novemberi éj című előadás, amit szintén nagyon izgalmasnak és érdekesnek tartottam, és egy meglepően erős, fiatal energiákat mutató társulatot láttam benne. Azt valakinek mondtam is, hogy ha ez az előadás nagyszínpadra felrakható lett volna, akkor mindenképp itt lett volna. Az utolsó héten beraktam egymás után a két előadás, a Csipke és a Novemberi éj DVD-jét, és akkor azt éreztem, hogy itt az előadásoknak egy nagy falat kell áttörni, és ezt mindenképp szeretném elmondani, hogy sokszor éreztem ezt a POSZT-on. Meg vagyok lepődve, hogy milyen befogadó közeg ez a fesztivál, én még csak nyitottságot láttam. De amikor a két DVD-t egymás mellé raktam, akkor azt éreztem, hogy a Novemberi éj nem törné át ezt a falat. Sokkal nehezebben befogadható, nagyon nehezen követhető, és picit azt éreztem, hogy erős, jó formát kell hoznia, hogy abban a labirintusban, amit ez a történet tulajdonképpen mitológiailag, történelmileg jelent, a néző ne tévedjen el, és ne adja fel öt, tíz perc után. A Csipke pedig egy olyan bensőséges, lírai előadás, hogy akinek van érzékenysége, az mindenképpen utat talál hozzá. Ezért, a te (Császár Angéla) javaslatodra szerepelt itt ez az előadás. 1. Nézői hozzászólás: Elnézést, hogy még egyszer hozzászólok, és visszatérek két dologra! Az egyik dolog a szeretet szó. Számomra a szeretet nagyon erősen jelen van az előadásban, részben Mamó oldaláról. Egyrészt azért, mert annyit csalódott az életében, hogy több fájdalmat és csalódást elviselni már nem tud, ezért nem meri szeretni a gyereket, és azt se akarja, hogy a gyerek őt szeresse, mert fájdalmat okoz. A kis libák nem kellenek, és számtalan dolog nem kell, mert fájdalmat okoz. A kislány részéről pedig azt érzem, hogy nála a szeretet mérhetetlen hiánya, egy simogatás hiánya van jelen, amit épp azért nem kap meg, mert félti tőle a nagymama, hogy fájni fog a gyereknek, ha majd elveszíti ezt a szeretetet. Ez egy nagyon erős feszültség az én érzelem-világomban, hiszen volt nekem is egy nagymamám, aki elvesztette három gyerekét, és többet mosolyogni és kedvesen simogatni nem tudott, holott nagyon szeretett minket, mert a kötelességét mindig teljesítette. Felnőttkorban láttam csak, hogy mennyire szeretett. Ez az előadásban benne van. Még az író sem tudta eldönteni, hogy őt szerette-e a nagymamája vagy sem, nem is meri megnézni az előadást, holott biztos vagyok benne, hogy szerette. A másik megjegyzésem a színészi alakításról szól. A kislánynak és Mamónak ez a bartóki, tökéletesen lényegretörő, eszköztelen lényeg megfogása mindenben, tehát belülről való játéka, tökéletesen átjön. Ezért lehetett látni a közönségben, hogy mindenkinek könny volt a szemében. Ez az érzelem átjött.2. Nézői hozzászólás: Nagyon tetszett az előadás. Már ahogy bemegyünk, a díszlet lélegzetelállító, az szerintem önálló videómunkaként is megállná a helyét. Ezen esetleg érdekes elgondolkodni, mert színházi előadásból semmi nem marad, és ez így meg tudna esetleg maradni. Elsősorban nem a szekrényre gondolok, ami nyilvánvalóan a játékhoz kellett, hanem a vetített hátterekre, ami elképesztő volt. Amit még szeretnék mondani, hogy minden eszünkbe jut, az Árvácska, A nagy füzet, de még valami több is. Nekem eszembe jut Marquez és a mágikus realizmus, ami válaszol arra a kérdésre, hogy bontja-e az előadás az Erdély-képet. Persze, hogy bontja. Azzal bontja, hogy új elemeket rajzol fel, és azok csak bizonyos kontextusban tudnak élni. Lévai Balázs: Valakinek van még esetleg hozzászólása? Sándor L. István: Balázs nem akarsz hozzászólni? Mert tegnap azt mondta Balázs, hogy gyereket még nem látott ilyen jól játszani, mint ebben az előadásban. Perényi Balázs: Én gyereket még ilyen jól játszani nem láttam. Sándor L. István: Vannak olyan külső gesztusok, amik a gyerekségre utalnak, ugyanakkor semmi olyasmi, ami gyakran előfordul gyerekszínházban, ahol tényleg gyerekkel kell játszani. Enikőben az volt a csodálatos, hogy miközben ott láttál egy felnőtt nőt, mégiscsak belülről valahogy gyerek lett. Ez a belső gyerekség, ami ebben az alakításban erős és fontos volt. Császár Angéla: Én azt szeretném megkérdezni, hogy a végén valami elrepült. Mi az? Mamó ment a mennyországba? Mezei Kinga: Igen. Az egy fekete csipke. Lévai Balázs: Van-e esetleg még valakinek kérdése, hozzászólása? Ha nem, akkor nagyon szépen köszönjük az alkotóknak és a hozzászólóknak!Forrás: POSzT Fotók: Simara László
06.10. 14:23
Szinhaz.hu
"Nagyszabású kisszerűség és pitiáner nagyság" - Az I. Erzsébet szakmai beszélgetéséről
"Nagyszabású kisszerűség és pitiáner nagyság" - Az I. Erzsébet szakmai beszélgetéséről
A Vádli–Szkéné–FÜGE koprodukcióban készült I. Erzsébet is bemutatkozott a POSzT versenyprogramjában. Az előadás szakmai beszélgetésének leiratát tesszük közzé. Paul Foster: I. Erzsébet (Vádli Alkalmi Színházi Társulás – Szkéné Színház, – FÜGE) Szakmai beszélgetésFelkért hozzászólók: Parti Nagy Lajos, Székely CsabaA beszélgetést vezeti: Lévai BalázsFodor Tamás az I. Erzsébet címszerepében (fotó: Kálmándy Ferenc, poszt.hu)Lévai Balázs: Szép jó reggelt kívánok, sok szeretettel üdvözlök mindenkit a POSZT szakmai beszélgetéseinek harmadik napján! Őszinte öröm számunkra, hogy ilyen sokan eljöttek, és érdeklődnek a szakmai beszélgetések iránt. A tegnap este látott előadást fogjuk most kivesézni: a Vádli Alkalmi Színházi Társulat I. Erzsébet c. előadását. Mielőtt még belevágnánk, hadd nyissak egy teljesen ide nem vágó, de talán nem kevés bulvár érdekességgel bíró részlettel: nem tudom, hogy előfordult –e valaha a POSZT történetében, hogy bekerüljön egyazon személy édesapjának is, és férjének is a rendezése a POSZT versenyprogramjába. Megkérdezzük Bérczes Annától, hogy ez milyen érzés. Bérczes Anna: Köszönöm szépen, nagyon jó érzés. Még várom a kisfiam munkáját… Lévai Balázs: Úgy tűnik, jó ómen a Te családodhoz tartozni, keresztanyai státuszt vállalsz? Bérczes Anna: Nem tudom, hogy eredményes lenne-e. Lévai Balázs: Mindenesetre szívből gratulálunk! Vajon mi lesz, ha a papa nyer, vagy a férjed nyer? Lesz- e családi viszály, békétlenség? Bérczes Anna: Erről inkább nem beszélnék. Lévai Balázs: Köszönjük! Elnézést, ha Karsai György itt van, biztos rögtön rám szól, hogy a szakmaiságot helyezzük a középpontba. Akkor jöjjenek a tegnapi előadás utáni nézői vélemények!Lévai Balázs: A beszélgetés résztvevőit hadd mutassam be: Parti Nagy Lajos, Szikszai Rémusz, illetve Székely Csaba. Egy mondatot elöljáróban: Paul Foster 1972-ben írta meg ezt a színdarabot. Ezt azért érdekes felhozni, mert hallhattuk, hogy a nézők szerint mennyire mai történetet, vagy mennyire magyar történetet láttunk. Kezdjük azzal, mert szerintem egy fontos részlet lehet, hogy Ti itt láttátok- e először ezt az előadást. Mert szerintem nagyon fontos a tér is, hiszen a Szkénében egy sokkal meghittebb, intimebb térben játsszák ezt az előadást.Parti Nagy Lajos: Én láttam a Szkénében, ott jobb helyen van. Erről egyik előadás se tehet, hogy ott van jobb helyen. Ott valahogy hamarabb robban el, közelebb van, ettől mindennek picit nagyobb a tétje. Ez a kamaraszínház egy nagyon impozáns tér. Kicsit nekem messzebb voltak ők, mint a Szkénében, de attól még ez egy számomra igen tetsző előadás volt. Székely Csaba: Én itt láttam először, és örülök annak, hogy láthattam, illetve hogy itt a POSzT-on szerepel ez az előadás, mert ez végül is egyfajta bizonyítéka a válogatás korrektségének. Az előadás témája elég érzékeny dolgokat feszeget. Azzal szokták vádolni a válogatást, hogy bizonyos, politikailag érzékeny dolgokat inkább mellőznek. Ebben az esetben nem így történt. Viszont amit Lajos mond, az valóban így van: ebben a térben kicsit távol voltak a színészek. Lévai Balázs: Rémusz, mesélj egy picit. Azt olvassuk, hogy Várady Szabolcs fordítása alapján Te dolgoztad át a szöveget. Én nem olvastam az eredeti drámát, de azt olvastam róla, hogy alapból kanavász jellegű, vagyis epizódok laza láncolata. Hogy dolgoztatok a szöveggel, hogy alakult ki a végső szövegkönyv? Szikszai Rémusz: Valóban így van: ami nyomtatásban is megjelent Fostertől, arról tulajdonképpen majdnem azt mondhatod, hogy egy előadás leírása. Bizonyos értelemben a kurzivált részei nem instrukciók, hanem konkrétan le van írva, hogy „akkor most csapjátok magatokat a földre, és csináljatok úgy, mintha vadállatok lennétek!” Ilyen jellegű instrukciók vannak benne, valószínűleg úgy készült, hogy adott témára improvizáltak, és annak a végső szövegváltozatát ő leírta. Ami kurziválva van, az mind egy előadás képét mutatja, és ezért van az, hogy mindenki, aki előveszi, megcsinálja belőle a maga változatát. Nyilván pont e miatt a korszak miatt van benne egy olyan réteg, ami nekem poros volt. A cselekmény vázát azt megtartottuk, és ezen kívül pedig belekerült egy s más. Találtam egy nagyon jó forrásmunkát. Ez a Székely György- féle Lángözön, ami a Shakespeare- korabeli színházról szól. Mikor eldőlt, hogy visszamegyünk Erzsébet korába, akkor ebben kezdtem el keresgélni. Konkrétan elhangzik az előadásban négy vagy öt Erzsébet- korabeli törvény, ami betű szerint úgy van; egy Jakab- korabeli törvény, ezen kívül olyan vitairatokból vett szövegek, mint amit a camebridge-i professzorok mondanak. Azok korabeli színház ellenes szövegek. Erzsébet korában ugyanis vitatkoztak, hogy kell-e színház, vagy nem kell. Ilyen szövegek vannak benne, ezen kívül van egy másik nagyon fontos rétege: Kovács András Ferenccel készítettük az összes prológot. A legelején és a második rész elején, nyilván az epilógot is ilyen módon, és az összes dalszöveget. Voltak benne dalok, de nekünk máshol is vannak dalaink. Eleve megpróbáltam úgy használni magát a dalt is, mint egy jelenetet. Ezért végigdumáltuk KAF-fal , hogy ide mi kéne, oda mi kéne,milyen legyen, milyen stílusban legyen, hogy legyen.Lévai Balázs: A nézői reakciókat végighallgatva egyértelmű, hogy a mai, divatos kifejezéssel ”átjött” a darab, illetve hogy mindenki pontosan tudta dekódolni. Amikor bármiféle politikumot színpadra viszel, az nagyon kényes helyzet, hogy hogy tudsz úgy egyensúlyozni, hogy ne legyen túl szájbarágós, ne legyen demagóg, ne legyen a másik oldalon túl szofisztikált, túl metaforikus. Szerintetek hogyan bánt ezzel a tartalommal ez az előadás? Parti Nagy Lajos: Előtte még a Rémuszhoz kapcsolódva egy pár mondatot mondanék a két szövegről. Én végül is tegnap délután, húsz év után elolvastam az eredetit, épp azt a példányt érdekességképpen, amiből a Rémusz dolgozott, tehát a könyvet magát. Amikor már ismertem az előadás szövegét, meg láttam az előadást, az én emlékeimben úgy élt, hogy egészen más volt az a szöveg hajdan, mint ez az előadás. De tulajdonképpen ahhoz képest nem. Nagyon-nagyon célratörően és sarkosan kiszedték az alkotók, ami fontos, vagy íróilag talán érdekesebb, és érvényesebb. Tényleg megtartották a jelenetvázat, és azt dobták ki, amit vagy technikailag képtelenség lett volna megoldani, vagy - fogalmazhatunk úgy - kicsit beporosodott. Egyáltalán, az eredetiben egy picit túlságosan sok a szöveg, akármennyire szárazra és pontosra fordította Várady Szabolcs. Annyit még a dalokról a Szabolcs kapcsán, hogy ő persze lefordított egy szöveget, és fogalma sem volt, hogy egy konkrét előadásban az a szöveg mit fog csinálni. Teljesen evidens, hogy fel kellett valakit kérni, hogy konkrét zenére ezeket a dalokat megírja. Egy valamit muszáj elmondanom: van egy nagyon finom ötlet az előadásban. Megjelenne egy ponton az Isten, és azon a ponton van egy nagyon szép, költői rész az eredetiben, amit ez a csapat kihúz, és csinál egy harminc másodperces emlékezést a társulat örökös tagjára, Huszár Zsoltra. Ez egy nagyon szép, finom gag az előadás közepén. Egy másik ilyen húzás példa, hogy az eredetiben a Szent Bertalan-éj után szőlőt taposnak mindannyian, vagyis a hugenottáknak a széttrancsírozott holttestét, miközben a Katalin szájából a többiek kihúznak egy pántlikát „vérfürdő” felirattal. Ez szép, de kicsit szájbarágós. Azt hiszem, ebben a térben, ebben a díszletben meg se lehetett volna csinálni. Mert azért a díszlet csak olyan, hogy amikor muszáj, egy furgonba bele lehessen dobni, hogyha menekülni kell. Azért ezt is hordozza az előadás, tehát ennyit még muszáj szövegről elmondani. Még valami, ezt is muszáj elmondanom íróként: nagyon nagy nyeresége ennek az előadásnak, hogy Kovács András Ferencet végre sikerült praktikusan is bevonni egy ilyen színházi térbe. Ez nem csak annyit jelent, hogy megírta a dalokat, és együtt dolgozott a Rémusszal, hanem hogy ebből az együtt dolgozásból - úgy tűnik - lesz egy könyv. Kovács András Ferenc tovább írta, írja ezeket a dalokat, jelentek meg most már az ÉS-ben, a POSzT-ra megjelenő Jelenkorban is lesz jó néhány belőlük. Lesz őszre egy könyv, amiben valamiféle fosteriádák lesznek, tehát a Foster apropójából, vagy ennek az előadásnak az apropójából egy önálló drámaszövegnek nevezhető szöveg.Fotók: Simara László Székely Csaba: Az volt a kérdés, ugye, hogy a politika és színház kapcsolatát hogyan használja a rendezés, hogyan egyensúlyoz. Azt gondolom, hogy a sorok között olvasás most eléggé elterjedt a magyar színházban. Olyan előadásokat látunk időnként, amik bizonyos utalásokat tesznek a jelenlegi hatalom és a művészet viszonyára. Ez az előadás egyébként nem cicózik ilyen szempontból, tehát nem fogja vissza magát. A sorok között olvasás inkább úgy működik, mint a parodisztikus beszédmódban: bizonyos viszonyrendszereket figuráz ki. Például amikor a himnusz felcsendül, az milyen himnusz: a „Hull a pelyhes fehér hó”. Teljesen olyan gesztusokat látunk, ami egy katonai diktatúra megfelelője, egy őrült vadállat vezényli ezt a himnuszt. Ha tényleg az eredeti himnuszt hallanánk, akár a mienket, akár az angolt, az direkt lenne, az nem lenne jó. Ez így jó, ahogy van. Így, sorok között olvasás formájában. Parti Nagy Lajos: Mindig ez a sorok között olvasás… csak ez egy olyan szöveg, meg olyan előadás, hogy nem kell a sorok között olvasni. Az egész anyag arról a nagyszabású kisszerűségről, meg arról a pitiáner nagyságról szól, ami mióta világ a világ, és hierarchiák vannak a társadalomban, a hatalmasokat és a hozzájuk törleszkedőket meglehetősen jellemzi. Tehát aki belül marad a hatalmon, az a hatalmasoknak nem mondhat kétszer nemet, hogy csak egy példát mondjak. Itt nem kell különösen beleképzelni, lehet persze a sorok között, allegorikusan olvasni, és megfeleltetni bizonyos személyeket bizonyos személyeknek. Ezek olyan magas labdák, hogy nem is nagyon érdemes, meg nem is erről szól az egész. Én eléggé szoktam a mai magyar viszonyokról beszélni, meg megfeleltetni, de nekem ez őszintén szólva már eszembe se jutott. Ez az előadás már azon az időszakon túl van, amikor még ennek a megfeleltetésnek ilyen bonyolult volt a koreográfiája. Igen, a hatalom, ahol hagyják, így működik. Így működik, mint a nagyobb- és a kisebbszerű hatalmasok között, az ember sárkányfogvetemény. „Ez a világ haddal tele, mégsem abba halunk bele”- hogy Balázs Bélát idézzem. Így működik az egész, egy ilyen hatalmas téboly, egy hatalmas őrület. Azon gondolkodik az ember, hogy végül is miért választotta ez a csapat ezt az előadást. Természetesen az áthallhatóság miatt is választotta, meg a miatt, amit Rémusz egy interjúban el is mond, hogy számára fontos volt, hogy erről a 23 évről, az elvesztett illúziókról beszéljen. De én azt érzem, hogy legalább annyira azért választódott ki ez az előadás, hogy el lehessen játszani ezeket az egészen frenetikus szerepeket ezekkel a remek, egészen nagyszerű színészekkel. A többi már rám van bízva, mint nézőre, hiszen Foster is gyakorlatilag majdnem mindent rám bízott. Hál’ Isten az előadás se akarta a számba rágni azokat az értelmezéseket, amiket az újságban nap mint nap - ha még van olyan - újság-olvasok. Lévai Balázs: Szerintem érdemes elmondani, hogy ez a rendezésed, ha tetszik, egy sorba illeszthető: a Caligula helytartója, a Képmutatók cselszövése és most az I. Erzsébet. Egyértelműen közös pont a hatalom és az egyén, a hatalom és a nép, illetve most a kultúra, a színház, illetve a hatalom viszonya. Lehet mondani, hogy ez neked elég erős fixációd rendezőileg, nem? Szikszai Rémusz: Igen, hát azt mondják, hogy az ideál csak akkor fixál, ha ragaszkodunk hozzá. Az igazság, hogy ez valóban így egy sor, és egyik involválta a másikat. Egyikből fakadt a másik, és valóban így van, ahogy Lajos mondja: a Képmutatóknál is az volt, hogy van rá ember, aki ezt megcsinálja, tehát volt XIV. Lajosnak, Molière-nek való színész. Meg az egész társulatnak való, tehát lehetett érezni, hogy jó meló lesz. Ugyanígy itt is. Ezért volt fontos az Erzsébet- kor is, hogy férfiak játszhassák ezt a történetet. Olvasva a Lángözönt, döbbenetes, hogy négyszáz évvel ezelőtti szövegek a maguk zártságával hogy élnek. Konkrétan egy A4-es lapon van egy ilyen szöveg, és nem tudod már megmondani a nyelvezetéből, hogy mikor íródott, mert ma is érvényes, holnap is érvényes lesz, holnapután is érvényes lesz. Vagy a tébolya például, a „ti festett koporsók”, a színházat szidó rész. Ez egy Stubbes-szöveg, aki konkrétan meg is jelenik. Az angolok, mikor elhangzik, hogy „Stubbes, csináljon fényt”, már ott röhögnek, mert ez valami toposz lehet, amit ők ismernek angolszász területen, hogy ki volt a Stubbes. De visszatérve a kérdésre, abszolút érdekel, hogy mitől van az, hogy ha az ember beleül egy székbe, egyszer csak elfelejt ember lenni. Minél magasabban van ez a szék, annál kevésbé bírja megtartani az emberségét, vagy a többi emberhez való viszonyát. Egyszerűen megfeledkezik róluk, nem érzi, hogy mennyire kiszolgáltatottá tesz másokat. A felelősség nélküli döntés is nagyon zavaró. Lévai Balázs: Az előző napokban néhányszor ránk szóltak, hogy ne csak bölcsészkedjünk, elemezgessünk, hanem beszéljünk a színészekről, merthogy mégis csak ők itt a legfontosabbak. Milyen színészi játékot láttatok? Borzasztóan izgalmas alaphelyzet, ahogy Rémusz is említette, hogy ennek az Erzsébet- kori szituációnak köszönhetően férfiak játsszák a női szerepeket. Illetve egy hölgy- Bodor Johanna- játszik az előadásban, külön izgalmas az, hogy ő egyszerre a varázsló boszorkány és porondmester segédje, és Erzsébet megjelenítője több szituációban is. Beszéljetek picit a színészekről, a színészi játék milyenségéről! Székely Csaba: Az látszott szerintem, hogy a színészek őrült jól érezték magukat ezekben a szerepekben. Ha én színész lennék, valószínűleg imádnám azt, hogy nőt játszok. Lévai Balázs: Ez is egy fajta coming out. Székely Csaba: Eljött az ideje, hogy bevalljam… Végül is az a helyzet, hogy férfiak úgy tesznek, mintha férfiak lennének, akik nőt játszanak. Ez ad egy ilyen különös csavart, és tényleg egyrészt elfelejted, hogy ezek férfiak, tehát látod a nőt bennük, másrészt ott van, hogy férfiak, tehát elfogadod a játékszabályokat, amiket Rémusz felkínál, meg amit a szereplők felkínálnak. Fantasztikus pl. Kaszás Gergő, amikor cicaként felmászik az asztalra, vagy amikor Bercsényi dalra fakad. Az a dal is Freddy Mercury és Paul McCartney falzettóját idézi. Vagy Pata Sola, a boszorkány, vagy bárkit említhetnék. Látszik, hogy őrült jól érezték magukat, és ezt marhulásból csinálják, de „én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan” – kb. ez a helyzet.Parti Nagy Lajos: Azért beszélek most csak a Fodorról, mert ő volt a főszereplő, és ő a legidősebb. Egyszerűen a Fodor lubickol ebben, és hihetetlen, hogy milyen komédiás. Ezt azért az elmúlt évtizedek alatt nem mindig lehetett ennyire evidensen tudni, hogy mi mindent képes a bohóckodásból is elbohóckodni, a nem bohóckodásból is elbohóckodni, mennyi rétege van ennek a játékának. Milyen apróból, milyen kicsikből játszik - ez a Szkénében jobban látszik, közelebb van a szőrős lába. Minél közelebb van, annál lidércesebb az egész, ahogyan egy mozdulattal, egy egészen apró moccanással meg tud valamit mutatni abból a cinikus férfi színészből, aki nőket játszó férfi színészt alakít. Csak hogy még egy csavar, egy Erzsébet-kori csavar legyen az egészen. Kifejezetten szomorú szerep ugyanakkor az Erzsébeté. Igazából egy tragikus hős egy brechti komédiában, akár leveszi a parókáját, akár nem. Valószínű, hogy ez a szerep áll a legközelebb a valódi modelljéhez, tehát a valódi Erzsébethez, ha van egyáltalán értelme ilyet mondani. Én azt gondolom, hogy erről a fajtaságról a Fodor elképesztően sokat tud. Persze mondhatnám a Kaszás Gergőt, mondhatnám a Tóth Jocót, aki csinál egy annyira egy tömbből épült idiótát, hogy az tényleg nagyon jó. Meg hát ezek a Stuart Mária-dalok egészen fantasztikusak. Nagyon igazságtalan vagyok, mert végig kéne mindenkit mondani. Mindenki nagyszerű ebben az előadásban, úgy is, hogy segíti a négy főszereplőt, és úgy is, hogy mindenkinek megvan a maga játéka és kis kabinettje. Nagyon-nagyon tetszik nekem, ahogy a két Pata Sola, illetve a Pata Sola két fele végig indázza ezt az egész előadást, Nagypál Gábor és Bodor Johanna is. Nagyon kellenek ők ebbe a dologba, holott minden ízében nyilván nem fejthető meg, hogy pontosan mikor mit jelentenek. De hát nem megfejteni kell, hanem érezni ezt az egész tébolyt, amit a díszlet, a jelmez, a zene, ez a nagyon finom, egyszerű eszközökkel megcsinált játék kiad. Lévai Balázs: A színészekhez valaki nem akar hozzászólni, csak hogy már itt, a beszélgetés első felében interaktívvá varázsoljuk ezt a megbeszélést? Ezek szerint nem… Mit kértél tőlük? Azon gondolkodtam, ahogy hallgattam Csabát meg Lajost, hogy vannak dolgok, amik borzasztóan egyszerűnek tűnnek kívülről. Felvesz a színész egy női ruhát, hogy most akkor nő lesz. De ebben annyi buktató van szerintem, pláne a dupla fedelű játék miatt is. Ti hogyan próbáltátok megközelíteni ezt a helyzetet? Szikszai Rémusz: Elsősorban akkor működik jól a színész, ha érti. Ha megvan a három réteg. Az olvasópróbán néztek rám, és azt láttam, hogy ha nem lenne szeretet a szemükben, akkor azt mondanák, hogy menjek a francba. Tényleg, amikor otthon olvastam, én röhögtem sok mindenen. Van egy érzete az embernek arról, hogy akkor majd itt olvasom, és röhögnek. Ehhez képest dermesztő, síri csönd volt, és láttam rajtuk, hogy” Jól van, hülye a gyerek, de majd valami lesz.” Szépen lassan, ahogy sejlett fel, hogy van egy alaptörténetünk: a Pata Sola története. Ennek utánanéztünk, ő egy dél-amerikai boszorkány, aki az őserdőt védi. A fő jellemzője az, hogy ha valaki ártó szándékkal megy az őserdőbe, akkor annak az alakját ölti fel, akit ez a személy szeret. A vágyott nő alakját ölti fel. Ő mesél el egy történetet, ez az alaptörténetünk. Ez az első szint, hogy van egy varázsló, aki elmond egy történetet. És ehhez képest van minden más. Hogy mikor mit jelent, az nagyon nehéz volt, nem ment könnyen. Meg egy picit kétdimenziósan vannak megírva a figurák, majdhogynem ilyen kártyalap szerűen: „Te vagy a Pikk Ász, akkor te vagy a Pikk Ász!” Nincsen igazán mélysége a történetnek, ezért másképp kell megtámasztani, vagy másból kell megtámasztani. Lélekből kell támaszt keresni hozzá, ami egy réteggel mélyebben van. A színész, aki játssza, a kétdimenzióst, az saját maga. Nem tudom, hogy érthető-e amit mondok: azt kell látnod, hogy színészből támaszt. Nem olvad bele vagy azonosul a figurával, hanem eggyel hátralépve támasztja meg ezt a dolgot. Nagyon sokat kínlódtunk vele, mert nagyon nehezek voltak. Meg egyáltalán, hogy hogyan folyjon egymásba, hogy tiszta legyen, mikor mi van. Hogyan lehet átszólni az egyik síkból a másikba, át lehet –e szólni, sokat vitatkoztunk, nagyon nehéz meló volt. Lévai Balázs: Író emberek ülnek itt. Ti hogy láttátok ezt az idősík- játékot, mert itt valóban nagyon sok játéklehetőség van. Akár csak a legvégét nézzük, amikor jön Jakab, és bejelenti Erzsébetnek, hogy meghalt Erzsébet, és Jakab a király. Onnantól kezdve visszafele, Ti hogy láttátok ebből a szempontból az előadás működését? Parti Nagy Lajos: Már annyi szó esett a végéről… Aki nem olvasta mondjuk az eredetit - én se olvastam volna, ha tegnap nem szerzem meg. Az eredetinek nagyon puha, költői puha vége van, ahol végül a Pata Sola a bűbájos almájával megeteti a professzorokat, lejuhászítja őket, amíg a csapat el nem tűnik. De a színtársulat is úgy tűnik el, hogy közben Erzsébetet, mint minden idők legnagyobb királynőjét dicsőíti. Vagyunk ekkor valamennyivel a Nagy Armada bukása után, ami után még pontosan 15 éve van az Erzsébetnek az Erzsébet-kor megteremtésére a történeti eredetiben, ha van ilyen. Itt viszont az előadásnak a változata nagyon egyszerű, és radikális: azt mondja nem sokkal az Armada bukása után, hogy „ezután nektek még rosszabb lesz, Jakab a király, és még azt sem lehet, amit eddig lehetett.” Ezt mondja ez a befejezés. Nem ok és nem értelem nélkül. Ez egy jó és egyszerű, nagyon világos befejezés, és nekem ez nagyon tetszett. Az idősíkok… Lévai Balázs: A legeslegvégén azt a Puck-i megszólalást hogyan értelmezted? Parti Nagy Lajos: Igen, a Vihar… Nekem tetszett, hiszen addigra az ember már nagyon benne van abba, hogy várja a KAF szövegeket is. KAF már annyira alkotótársává vált ennek az előadásnak, amit szünetben énekeltetnek a Kaszás Gergővel, az is egy KAF szöveg, és van még egy csomó. Én ezt teljesen kereknek gondoltam. Milyen idősíkokról, milyen váltásokról beszélünk igazából? Tulajdonképpen egy koron belül svenkelünk 10-12 éveket ide- oda, ez nem olyan nagy ördöngösség. A puritánoknak meg a természete nem sokat változott 300 év alatt. Tehát olyan nagyokat ugrálni nem kell, vagyis inkább ilyen megengedő gesztus ez a nézők felé, hogy öltönybe öltözteti az inkvizítorokat, vagy a perzekútorokat és a cenzorokat. Értenénk a nélkül is, de legalább elkülönülnek a színes ripacsoktól, ezektől a nagy, színes, ormótlan, borzalmas madaraktól, akik ezek az uralkodók voltak. Egyik inkább, mint a másik. Erzsébet volt közöttük a legracionálisabb, az biztos, vagy valószínűleg legalábbis a Foster szerint. Foster valószínűleg szerelmes is volt egy kicsit Erzsébetbe, mert tényleg egy dicshimnusszal fejezi be ezt a darabot, ami nem következik az egészből, és én nem éreztem feltétlen ironikusnak. Székely Csaba: Ami ezeket az ugrálásokat illeti: azt hiszem, hogy amennyiben az előadásnak vannak hiányosságai, azok a darab hiányosságaiból adódnak. Foster szövege meglehetősen hézagosnak, vázlatosnak hat. Ha például egymás mellé teszem egy olyan művel, mint Dürrenmatt: János királya, ami valahol picit ennek a párja. Az angliai politikai élet, illetve az, hogy hogyan hat a fenti hatalmi játék azokra, akik lent vannak, mennyire semmibe veszik. A két darabban kb. ugyanaz a téma, a dürrenmatti szöveg nagyon tömény, nagyon jól követhető, van egy nagyon szép íve. Nyilván azért, mert Shakespeare-ből inspirálódott, Shakespeare: János királyának az átirata. Ez pedig valóban olyan, mintha színpadon született szöveg lenne. Olyan, mint ahogy Shakespeare is dolgozott valószínűleg: a színészek improvizáltak, megcsináltak egy jelentet, majd ugrottak egy másik jelenetre. Ezek az ugrálások teszik néha sekélyessé a történetmesélést, úgy érezzük, hogy igazából nem ment eléggé mélyre. Például Erzsébet és a férjeiként kezelt udvariak viszonyáról akár többet is szívesen megtudhattunk volna.Lévai Balázs: Hadd kölcsönözzek egy problémafelvetést az egyik színikritikából, amit az előadásról írtak! Azt írta a recenzor, hogy az egy nagyon fontos, kiemelt pillanat, amikor megérkezik Erzsébet királynő követe, és azt mondja, hogy karácsonykor Ti fogtok játszani. 5 Fontot kapnak, mondván, hogy azzal húzzák ki az év végéig. Az a felvetés, hogy oké, látjuk a hatalom és a kultúra, a hatalom és a színház viszonyát, de igazából az a réteg nem domborodik nagyon ki, hogy miért csinálják. Hogy van-e egyáltalán más választás. Hogy van-e, és honnan táplálkozik ez a szent elhivatottság. Székely Csaba: Ezt a kérdést csak olyan ember teheti fel, aki nem művész. Ha művész vagy, akkor normális, hogy csinálni kell. Parti Nagy Lajos: Az a kérdés, hogy történet van-e itt mesélve, vagy ha úgy tetszik, történelem van-e itt mesélve. A legkevésbé sem, mert ha van szétírt, szétmesélt története az angolszász irodalomban a századoknak, akkor a XVI. század mindenképp azok közé tartozik. Mondhatjuk azt kis túlzással, hogy mindenki kívülről tudja, tehát a történelmet ebben a darabban nem kellett elmesélni. Legfeljebb ehhez a fajta történelemhez való nagyon szarkasztikus, ha úgy tetszik, pimasz viszonyt. Innen nézve, pont a darabszöveget olvasva, eszébe se jut az embernek számon kérni a “lukakat”, ahogy Te mondod. Pontosan ezek a lukak teszik az egészet picit izgalmassá. Ha most töményen el lenne mesélve az egész történet a lelki rugókig, akkor lehet, hogy érdekes dolgok derülnének ki, de az nagyon nem ez a darab lenne. Itt a történet helyett viselkedésmódok vannak elbeszélve. Tulajdonképpen ez ilyen Lombroso-szerű képeskönyv. Hogy milyen figurái, milyen változatai vannak a demokrácia eszközeinek felhasználásával létrejövő önkénynek. A Fodor mondja egy interjúban, hogy Erzsébet családja a demokrácia összes eszközét felhasználja arra, hogy önkényuralmat alakítson ki. Ez persze a többiektől sem áll távol. Tehát inkább viselkedésmódok vázlatos kaleidoszkópja ez a dolog. Ahogy én látom, viszonylag megtartja ezeket a fontos pontokat, hogy legyen valamiféle hosszanti váza, de különben nem érdekli a Fostert sem, hogy részletesen hogyan történt. Egyrészt mert tudja, másrészt feltételezi, hogy a néző is tudja. Sándor L. István: Parti Nagy Lajossal szeretnék egy picit vitatkozni. Azt mondtad, hogy nem nagyon van Fosternek arra oka arra az Erzsébet iránti szerelemre, amivel kifut az eredeti darab. Többször elhangzik az, hogy „itt született a dicsőséges Erzsébet kor”, vagyis hogy tulajdonképpen utána az a 15 év az még egy dicsőséges időszak, a nagyság időszaka volt. Azt gondolom, hogy a darabban is, és az előadásban is- ahogy most az utolsó hozzászólásodban erre utaltál- nagyon sok rétege van a hatalomnak. A hatalom természetének is nagyon sok változatát láttuk. Amit az Erzsébet mutat, vagy az Armadával való csatára való készülés-hogy a spanyolok hogy készülnek, meg az angolok hogy készülnek fel. Az a 200 pap, akitől meg sem lehet mozdulni a hajókon, de azért a hitet fogják sugározni, vagy hogy mi áll a középpontban, a Föld vagy a Nap. Az a racionalizmus, ami Erzsébet jellemzi, az a racionalizmus, ahogyan kezeli a dolgokat. Itt van az első résznek a jóvátétele: „sok minden van, amit nem kellett volna megtenni”, a Stuart Mária- ügy. Ez az egyik, amivel szemben születik egy sokkal racionálisabb kezelése a világnak, a hatalomnak, egyáltalán a világmindenségnek. Én fontosnak tartom ezt a rétegzettséget. Szerintem egy racionálisan működő hatalommal szemben egyikünk sem lenne kétségbe esve. Ha az ésszerűség működtetné a hatalmat. De az a döbbenetünk, hogy irracionális erők működtetik a hatalmat, és ezzel nem lehet mit kezdeni. Amire szerettem volna utalni, az a döbbenetem, amit most itt átélek a POSzT-on, és olyan könnyen átsiklottatok rajta. Szeretném ezt nyilvánossá tenni. Én egy előadást féltettem nagyon a válogatásból, a Fényevőket, amit az Angélával rákényszerítettünk a nagyszínpadra, pedig az egy kamara előadás. Nagyon izgulunk, hogy mi lesz majd vele. De azt látom, hogy itt stúdió előadásokat beraknak kvázi kamaraszínházi térbe. Olyan, mintha a Katona József Színházban játszottátok volna az Erzsébetet a Szkéné helyett. Vagy azt hallom döbbenten, hogy a mai Csipke, ami egy finom kis előadás, és tényleg egy szobatérben játszódik, akár csak az Alkésztisz, ugyanúgy fent lesz ezen a nagyszínpadon, ami a kamaraszínházban van. Miért kellett Neked ebbe a kompromisszumba belemenni, hogy ebben a nagy térben legyen ez az előadás, és ne lássuk Fodor Tamás szőrös lábát, vagy ne halljuk az előadás legszebb részét, amikor a színházról beszél, meg a világmindenségről beszél. Azt, hogy „röpködünk az űrben a semmibe”, alig lehetett hallani, pedig az egy döbbenetes erejű jelenete az előadásnak a sok harsány humorral szemben. Kicsit eltorzult szerintem az előadás. A harsánysága vitte az előadást, miközben itt vannak az ellenpontok, a finomságok, a más rétegek, a döbbenetek, és ebből nagyon kevés jött át ebben a sűrű, nagy térben. Nem tudom, miért hagytad ezt. Bocsáss meg, hogy ezt megkérdezem Tőled. Szikszai Rémusz: Azért, mert ezt lehetett választani a terek közül. A kamara lehetett volna, vagy a Zsolnay Negyedben van egy E 78-asnak nevezett hely. Az is például a grandománia meg az elmebetegség gyönyörű példája, mert csak a színházteremben van narancssárga, felszedhetetlen padló. Az egyik fala üvegből van, és nem lehet sötétet csinálni, úgyhogy a délutáni előadás is nagyon jó lett volna benne. Sándor L. István: A kamaraszínházban is lehet variálni a teret… Szikszai Rémusz: Nem, azóta nem úgy van, kérdezz meg mást, ha nem hiszel nekem. Fix nézőtere van. Vagy dönthettünk volna úgy, hogy nem jövünk. Ez a három lehetőség volt. Amúgy pedig, ha a normál terében játszottuk volna, tehát ha nincs betoldva az első sorig a nézőtér, akkor az első sor és a színpad között lett volna 4 méter. Még ezt lehetett volna választani, vagy azt, hogy felülnek ötvenen a színpadra, és akkor ötvenen látják, vagy kétszer ötvenen, ami viszont nem a POSZT sajátja. Valószínűleg ez történik a Csipkével, vagy bármi mással, nyilvánvalóan az érdeklődés miatt. Nagyon sok ember kíváncsi mindenre, és a kettőt valahogy ötvözni kell. Nem volt más lehetőség. Nyilvánvalóan a délutáni előadáson látszott elsősorban az, hogy ugyan bepróbáltuk, de a színészek fennakadtak azon, hogy kijöttek, és nekimentek egy üvegfalnak. Az egészet úgy éltem meg, hogy jönnek a pillangók, és így mennek neki az üvegnek. Hogy nem megy át semmi sehova. A nézőkön is ezt éreztem, hogy ez mi? Teljes joggal, mert volt köztünk egy vékony üveghártya. Azt éreztem, hogy melóznak, mint az állat, a rutinosabbak kevésbé, a kevésbé rutinosak... hogy mondjam… azt lehetett érezni,hogy elkezdenek rápakolni,amit nagyon nehéz ilyenkor elkerülni. Meg valóban egy nagyon picit megszeppentek, teljes joggal, de az esti előadáson már nem. Az estire mindenki átalakította a hipotalamuszában, hogy mi is van, és mit kell csinálni. De tényleg, ebben nincs választás, ez van.Székely Csaba: Csak egy picit még arról, hogy Erzsébethez íródott óda, azt akartam mondani, hogy az evidens rétegen túl, ami a hatalom és a művészet viszonya, legalább olyan fontos egy másik réteg is: a sir Francis Bacon által képviselt racionalitás, tudományosság. Ő egyébként egyfajta ilyen Macchiavelli. Kis kígyó versus a spanyol inkvizíció által fémjelzett bigott katolicizmus. Ez a két vektor hova vezet, milyen következményei vannak: Erzsébetnek sem egészen oké, hogy nem a Föld van a középpontban, de hát most mit csináljon. Ezt ő elfogadja, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy ő legyen a legracionálisabb figura ezen a történelmi tablón. Szikszai Rémusz: Egy dolgot mondanék a monológgal kapcsolatban: az egész előadás azért van, hogy az a monológ elhangozhasson. Az a lényege, a lelke az egésznek: az a végső monológ, ami már nem Erzsébet. Ül egy ember egyedül egy kádban az óceán közepén. Ez lenne a lényege, és ezért fontos, hogy így kötődik nekem ahhoz,hogy amit kértem a KAF-tól is: az az első mondata a darabnak,hogy „nem kacagtatni jöttem”. Ez egy Shakespeare mondat. A darab Shakespeare-rel kezdődik és Shakespeare-rel is van vége. KAF képes arra, hogy így írjon meg egy szöveget: a konkrét Shakespeare prológból úgy ment át, hogy szerintem azokon kívül, akik ismerik a szöveget, vagy ismerik a KAF-ot, nagyon kevesen veszik észre, hogy hol van a határ, hol csúszott át Németh László fordításából. Meddig tart a Németh László fordítás, és honnan KAF szöveg. És a végén dettó ugyanígy van, visszafelé. Én valamiért ragaszkodom ahhoz, hogy a formát bezárjam, tehát saját farkába harapjon a gyík, legyen benne egy kör. Lehet ez az én hibám, vagy ilyen formalista dolog. Lévai Balázs: De egyébként valaki mondta is, hogy formalista az előadás. Szikszai Rémusz: Van benne valami, de pont a kétdimenzióssága miatt, hogy nincs mélysége a figuráknak, a karaktereknek, hanem nagyon egy valamit kell képviselni. Ezért aztán konkrétan volt helyzet, amiről azt éreztünk, hogy ez olyan, mint egy vaudeville. Úgyis próbáltuk meg egymás mellé rakni a jeleneteket, hogy majdhogynem stílusparódiákat csináljunk. Amikor például kijönnek kunyerálni, az egy konkrét Hacsek és Sajó. Megpróbáltuk másképp is megcsinálni, de ledobta magáról. Lévai Balázs: Volt már, hogy valaha kaptatok pénzt? Szikszai Rémusz: Nagyon sok pénzt kaptunk, közlöm tisztelettel. Olyan sokat ,hogy most már félek is a bulitól , amit abból szervezünk… Ja, perselypénzt nem kaptunk soha. Eleve úgy nyújtják, hogy ne lehessen bele tenni. Lebuktatják magukat. Ez az én hibám, mert még nem szóltam nekik érte. Lévai Balázs: Angela, esetleg néhány mondat a beválogatás miértjéről? Császár Angela: Amikor először láttam a Szkénében, akkor kicsi fenntartásom volt, de aztán az ember mindig utánagondol a dolgoknak, és aztán feljönnek képek. Én igazán azért álltam István mellé, mert ő volt az indítványozó, mert olyan színészi munkát láttam az előadásban, amit mindenképpen jó, hogyha nagyon sokan látnak, és a szakmából itt a POSZT-on megjelenik. Nekem nagyon tetszett a Stuart Máriát játszó művész, Bercsényi Péter. A két figurája, amit az előadásban produkált, egészen különleges, és nagyon-nagyon szeretni való. Amikor megszólal, és énekel, az elbűvölő. Nagyon tetszettek a többiek is, finoman próbálták megoldani ezt a kényes játékot, amikor férfi játszik nőt. Nagyon finom mozdulatokkal, érdekesen, nagyon jól, úgyhogy én azért gondoltam, hogy ennek itt a helye. Lévai Balázs: Van-e esetleg kérdésük, megosztandó véleményük itt alkotókkal, író urakkal? Akkor még egy-két dolgot még kérdezek. Vannak az előadásnak kiemelt mondatai, és azon gondolkodtam, hogy vajon ez mennyire alkotói tudatosság. Nem tudom, belém is egy- két mondat belém égett. Kezdve attól, hogy „ami sikeres, az mindig jogos”. „A kritikusok tudják, hogy jó darab nincsen.” „Ki az ördög akar fogaskerék lenni?” Ezek a mondatok rólam szólnak, hogy nézőként ezt jegyzem meg, vagy megteremtettétek a szituációt, kiemeltétek ezeket? Szikszai Rémusz: Szerintem is-is. Nyilván törekedtünk erre. Abban van igaza Lajosnak, szerettem, amit az elején mondott, hogy már túl vagyunk valamin. Ez az előadás nem áthallásos, hanem valami poszt van benne. [nevet] Egyértelműen és világosan szól valamiről, nagyon pofátlanul. Azért jó rá ez a szöveg, mert valóban az történik, hogy toposzokat dolgoz fel. Főleg nyilván az angolszász irodalomban az Erzsébet- korról beszélni óvodától kezdve lehet. Lehet viccelni vele félszavakkal, lehet karikatúrát csinálni három mondatból , és egyszer csak megérted,hogy az egésznek a szerkezete valójában az,hogy ennek az őrült hatalomnak, ami a mindenkori hatalom, milyen sok oldala,milyen sok vetülete van. Olyan, mint egy kristály, akárhonnan nézel rá, másképp törik meg benne a fény. Mindnek ugyanaz a lényege, ugyanaz a mozgatórugója, de egyik sem hasonlít a másikra. Csak fővonalaiban, de küllemben teljesen más. Ezért jó az, hogy lehetett játszani a Katalinnal, az Erzsébettel, a Fülöppel, mindegyik nagyon- nagyon más,és ugyanazt az elmebajt találod meg bennük. Az egyiknél az Inkvizícióban,a másiknál az érdekeknél, a harmadiknál..és így tovább. Picit engem el is kezdett zavarni, hisz nyilván politikus előadás, de olyan mintha csak a politikáról szólna, mert nyilván ez üti meg az embereket. Ezért van az, hogy vannak Neked mondataid, meg biztos van másnak is három olyan mondat, ami eltalálja. Ami engem mozgatott az az „ágálunk, forgunk, fortyogunk, szerelemről és veszélyekről csicsergünk egy sötét szobában, amelynek a teteje alig nagyobb egy levélnél, és közben az egész bogárfaj utazik a semmibe”. Nekem ez a mondatom belőle, de hogy tényleg vannak ilyenek, hogy ami sikeres az… mondom, dadogok itten, mert lehet, könnyebben tudnék válaszolni, ha valaki jól leteremtene valamiért. Parti Nagy Lajos: Én úgy láttam, hogy Foster legjobb mondatai mind benne vannak az előadásban, és jobban látszanak egy pöttyel, mint a Fosternél, mert kevesebb körülöttük a szöveg, a töltelék. Itt minden nagyon meg van húzva, nagyon szépen ki van csontozva. Pl. ez az álomkanalazós szöveg, amit Rémusz az előbb említett, az egyik legszebb szövege a darabnak,és lehetne bőséggel ilyeneket említeni. Egyáltalán nem csak a politika. Engem az egésznek a politikai oldala különösebben nem izgatott fel, mert semmi olyan revelatívat nem tudtam meg belőle, amit eddig ne tudtam volna. Tessék kinyitni egy újságot, vagy csak beleszagolni a levegőbe, vagy csak tessék visszaemlékezni a XX. század diktátoraira előre és hátra. Ilyen értelemben nincs újdonság, szerintem a Foster szövegnek sincs ilyen értelemben újdonsága. Nem is ez volt a cél, hogy most valami olyat toljon le a közönség torkán, amit még az életében nem látott, és a szívéhez csap, hogy „Jézus Mária”. Ilyen értelemben is már az egészen túl vagyunk. Itt a beszédmód, a játszás mód, ahogyan erről a fajta viszonyrendszerről vagy dologról beszélnek a színészek, ezzel a rengeteg finomsággal, ezzel a melankolikus iróniával, vagy ezzel a költői cinizmussal adott esetben. Ez az, ami ezt az előadást számomra ilyen különlegessé teszi, és egyáltalán nem a megfeleltethetés, aminek van egy pikantériája, de ha túl sokat foglalkozunk vele, akkor mi esünk bele abba a csapdába. Lévai Balázs: Mi lesz a Vádli következő előadása? Danton halála? Szikszai Rémusz: Nem, a Rosencrantz és Guildenstern halott. Lévai Balázs: Hát, az is abszolút idevág, Stoppard művét sem kell bemutatni. Köszönjük! Ha nincs kérdésük, köszönjük, hogy eljöttek, és meghallgattak minket.Forrás: POSzT Fotók: Simara László
06.10. 12:16
Szinhaz.hu
VV Éva VV Kingával bulizott
A negyedik és ötödik Való világ hisztikirálynői Budapesten verettek egy hatalmasat szombaton.
06.10. 08:30
Velvet.hu
"Aki adja a pénzt, az diktálhat" - Az Opera ultima szakmai beszélgetéséről
"Aki adja a pénzt, az diktálhat" - Az Opera ultima szakmai beszélgetéséről
Az Újvidéki Színház Opera ultima című előadását is beválogatták az idei POSzT versenyprogramjába. A szakmai beszélgetés alább teljes egészében elolvasható. Szakmai beszélgetés Gyarmati Kata–Kokan Mladenović: Opera ultima (Újvidéki Színház)Felkért hozzászólók: Szűcs Katalin Ágnes kritikus és Balázs Attila íróA beszélgetést vezeti: Lévai BalázsLévai Balázs: Ezek voltak tehát a nézői vélemények: Beaumarchais fehéren – feketén. Ha tényleg párhuzamot keresünk az előző, erdélyi előadással, az az, hogy itt is klasszikus művek átdolgozásáról beszélhetünk. Hivatalos hozzászólónak Szűcs Kati és Balázs Attila lett felkérve. Itt van még velünk Kokan Mladenovic, az Opera Ultima rendezője és Gyarmati Kata, a darab dramaturgja - részben írója, valamint Lénárd Róbert. Tapasztalhatjuk, hogy óriási siker volt tegnap, a nézők borzasztóan szerették, nagyon nagy ünneplést kaptak a színészek. Nektek hogy tetszett? Ti mit láttatok? Balázs Attila: Azt hiszem, hogy amivel kezdeném, belefér ennek az előadásnak legalábbis az első részébe. Úgy szól, hogy amikor megkérdezték Stevie Wonder amerikai énekest,hogy nem zavarja –e hogy vak, azt felelte: „ Nem zavar, az sokkal jobban zavarna, ha - mondjuk - néger lennék.” Bizonyos értelemben ez a frappantéria benne lehet az előadásban is, meg annak a magyarázataként is szolgál, hogy miért nem veszem le a szemüvegem. Én nagyon szívesen pofán csapnám azt az embert, aki úgy beszél velem, hogy nem néz a szemembe, de egy szemműtéten estem át, és sajnos annyira érzékeny, hogy megpróbálom ezt a Stevie Wonder-i ábrát fenntartani. Egy kis történeti áttekintéssel kezdeném, amit rövidre fogok. Amikor anno a szerb történelemben brutális módon meggyilkolták Alexander királyt és kedves feleségét, Draga Masint, és kidobták őket az ablakon, utána egy történelmi fordulatra került sor. Az esemény megdöbbentette Európát. Mindenki úgy viselkedett, mintha az ő hazájában nem fordult volna elő ilyen. Ady Endre akkor azt mondta Szerbiára, hogy kis operett ország, amely a Balkánt veszélyezteti. Ez egy nagyon furcsa kijelentés, ha arra gondolunk, hogy egy olyan emberünk mondta ezt, aki leginkább tisztában van a szavak jelentésével és azoknak a hátterével. Vajon hogy nem gondolta át, hogy ezt a mondatot ő abban az országban mondja ki, ahol a Csárdáskirálynő uralkodik és a Mágnás Miska, a történelmet pediglen a Tatárjárás és a Gül Baba című operettek segítségével dolgozzák fel. Úgyhogy ez egy sajátos paradoxon, amin el lehet gondolkodni. Egyben el lehet azon is gondolkodni, hogy az operettnek nyilvánvalóan olyan szerepe volt, ami jócskán helyettesítette az operát. Az operett világnak komolyabb konnotációja van, mint ahogy így első hangzásra hallik, ezt bizonyítja az iménti Ady idézet is.Én Újvidéken születtem 1955-ben, nem látszik rajtam. Én úgy emlékszem, hogy az operának nem volt igazából magyar nyelven nagy tradíciója. Az operettnek volt, azt vidéken mindenfelé játszották. A Csárdáskirálynőt és az említett Mágnás Miskát stb. Az operának nem. Annak a Szerb Nemzetiben volt igazából hagyománya. Az előadás első hangját hallgatva, figyelve, és értelmezve elgondolkodtató, hogy érkezik egy felsőbb diktátum,- ami általában mindig érkezik, mert Beaumarchais idejében is érkezett-, hogy játsszunk operát a magyar színházban. A magyar színháznak- úgy tudom- nincsenek opera hagyományai, operett hagyománya sincs. A környezetnek van operett hagyománya, mint mondtam. Ellenben, ebben a Beaumarchais-i struktúrában, és szélesebben kinézve a helyzetből, abszolút nincs semmilyen bökkenő abban, hogy akkor játsszunk operát, mire a színészek azt mondják, hogy nem szívesen. Egyébként az előadás, ez a dinamikus, nagyon szórakoztató, a közönségnek is nagyon tetsző előadás tényleg magában hordoz egy nagy megdöbbenést, egy nagy kontrasztot, egy hökkenetet, mint esztétikai értéket. Nagyon érdekes, hogy ez az operett- opera világ az első részben megjelenik a maga kifordítottságában, a maga klisérombolászatában. A második része kapcsolódik igazából ahhoz, amelyre én emlékszem, hogy az Újvidéki Színháznak a hagyománya volt. Például említhetem a Mockinpott urat, vagy a Kedves Godot-ot, vagy a Play Strindberget kontra Csárdáskirálynő. A második része az előadásnak erre a viszonylag újabb hagyományra emlékeztet engem. Ehhez én ideírtam a következőt: „Beszédem célja meggyőzni Kierkegaardot, a dán filozófust, hogy Mozartnak nem a Don Giovanni-ja , hanem a Figarója a legkiválóbb alkotás. Továbbá mindenkit, arról, hogy az Opera Ultima, ez a szuperbináris produkció megérdemli, hogy elinduljon sikeres világkörüli útjára, és miután körüljárta a glóbuszt, Mozart operája mellé odakerüljön egy, a világűrbe kilövendő kapszulába az egész emberiség büszkeségére…csak miután tisztáztunk pár apró kérdést.” Szűcs Katalin Ágnes: Én most nem az apró kérdésekkel fogom kezdeni. Egy fesztiválon minden előadásnak helyi értéke van. Nagyon izgalmas, és a véletlenek csodálatos dramaturgiája volt az, hogy ezt az előadást éppen tegnap este láttuk, amikor délután itt a magyar színház helyzetéről, sorsáról beszélgettünk. Olyan elementáris hozzászólás volt ez az előadás, reflexió mindarra, amiről délután beszéltünk, hogy én a végén, amikor a késekkel átszúrták a leveleket, és néma csönd támadt, majdnem elbőgtem magam. Azt éreztem, hogy ez az előadás egyszerűen erőt ad, megrendít, és ez fantasztikus. Utána beszélgettünk a kocsmában a színészekkel, akik úgy érezték, hogy hosszabb volt ez a csönd, mint szokott lenni. Tehát megszületett a nézőtéren ez a drámai csönd, amit én is éreztem. Bár harmadszor láttam az előadást, nem emlékeztem, hogy ez milyen hosszú szokott lenni. Szóval elképesztően erős volt a hatás, ezt éreztük azért a tapsból is. Nyilván majd sok minden szóba kerül, én megint talán a forma felől közelítenék. Amúgy nem vagyok egy kifejezetten formalizmusra vevő és hajlamos ember, de azt gondolom, hogy nagyon sok esetben a forma alapvetően meghatározza azt, hogy hogyan tudok egy előadáshoz kapcsolódni. A saját nyelvét, azt, hogy hogyan tud engem bevonni a saját világába, tulajdonképpen a formával, a felütéssel próbálja számomra megadni. Ennek az előadásra számomra frenetikus a felütése. A nyitányt, ahányszor látom, annyiszor muszáj végigröhögnöm. Gyönyörűséges a pontossága, ahogy minden kis zenei nüanszra, gesztusra meg van a megfelelő színpadi gesztus. Gyönyörű előkészítése a drámai felismerésnek, hogy jött egy levél. Ez a formanyelv számomra lehetővé teszi azt, hogy utána szinte mindent elfogadjak az előadástól. Ez nagyon fontos, hogy megágyaz egy olyan fajta nyitottságnak, hogy itt bármi megtörténhet. Mert ahol ennyi humor, szellem, ötlet van, ott bármi megtörténhet. Az első felvonást, a Figaro történetet végignézve, az ember nehezen tudja elképzelni, amikor először látja, hogy mi jöhet még ez után. Hova lehet ezt még fokozni?Hihetetlenül izgalmas a váltás. Még erről a formanyelvről azt szeretném mondani, hogy rendkívül szimpatikus volt számomra a konzekvens volta. Ahogy emlegetik a nyitány résznél, illetve eldől, hogy hát akkor játsszunk operát, akkor papírból lesznek a díszletek. Ez gyönyörűen van megcsinálva: papírhengerekből, papírdobozokból, minden papírból van tulajdonképpen. Még a kiegészítők is abból, talán csak a ruhák, a szoknyák meg ilyesmik nem. Tehát a formanyelvét tekintve nagyon konzekvens, és utána- jól lehet- nem ezt a vonalat követi a második felvonás, de azt a fajta egyszerűséget, a semmiből teremtést, azt igen is konzekvensen tartja. Gyönyörű, amit azokkal a mikrofon állványokkal csinálnak. Például ahogyan abból puska lesz, az lehengerlő, lenyűgöző, fantasztikus. Ahogy korlátok épülnek belőle…vagy ahogy például a színészek testéből terem az eszköz, ahogy összekapaszkodva, fogaskerékként mozognak. Annyi finomság és pontosság van formailag, ami nagyon viszi magával az embert…engem legalább is nagyon vitt. És az egész előadás nagyon izgalmasan szól összességében számomra egyrészt a színházról, másrészt a világról, ami körülöttünk van.Nagyon mókás volt egy kolléga, aki még nem látta az előadást. Mellettem ült, és a szünetben megkérdezte, hogy: „ a Sándor L. azt írta, hogy itt politikai színház lesz. Kíváncsi vagyok rá, hogy hogy lesz ebből politikai színház.” Azt érzékeltem, hogy utána lelkesen tapsolt, ami kritikusoknál egyébként, legnagyobb bánatomra, elég ritka. Egyszerűen megőrölök attól, hogy miért nem tapsolnak eléggé, de azt láttam boldogan, hogy ő önfeledten tapsolt, megértette, hogy miért politikai színház ez. Nálunk most erről igen sok vita van, hogy kell-e politikai színház, mi az, hogy politikai színház. Azt hiszem, hogy ez az előadás nagyon markáns hozzászólás volt a témához. Azt csak szomorúan konstatáltam, hogy a mellettem lévő páholyból eltűnt az újonnan kihelyezett kulturális államtitkár úr a második felvonásra. Borzasztóan örültem volna, hogyha végignézi… úgy hallom, azt mondják, hogy csak elment másik páholyba. Volt, aki látta. Örülök neki. Nagyon fontosnak tartom, hogy a politika hogyan viszonyul a határon túli színházakhoz. Sokszor azt érzem, nem igazán tudják, milyenek ezek a határon túli színházak, hogy hogyan gondolkodnak, hogyan látják a világot, milyen eszközökkel, milyen formanyelvvel dolgoznak. Nagyon boldog vagyok, hogy ha ezt látta. Ez egy kiváló határon túli színház. Jó, ha az Alkésztiszt is látták, az is egy kiváló határon túli színház.[a marosvásárhelyi]. Tehát valami egészen más a határon túli színház, mint ami itt a politikai köztudatban létezik.Lévai Balázs: Ez valóban nagyon fontos központi kérdés: a politika, a színház, a hatalom kapcsolata, illetve hogy az egyén szintjére ez hogyan szivárog le. Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Tehát a gondolat volt meg, hogy Ti ezzel akartok foglalkozni, és ahhoz kerestetek darabot, vagy Beaumarchais kapcsán kezdtetek el gondolkodni, és jutottatok erre a fókuszra? Gyarmati Kata: Az alapötlet az volt, hogy szerettük volna ötvözni a Sevillai borbélyt és a Figaro házasságát. Központi figurának mindenféleképpen Figarot szerettünk volna megtenni, egy kicsit avanzsáltabb formában, mint ahogyan az eredeti darabokban van, tehát a mai kontextust nagyon kerestük benne. A tyúk volt előbb végül is, és a második résznek ez a fajta nyelvezete úgy alakult ki, hogy pontosan tudtuk, az elsőből mi az a szál, amit mi elkezdtünk szépen felfejteni, és amit a másodikban, úgy érzem, kiteljesítettünk. Nagyon sokan beszélnek arról, hogy a két résznek nincs köze egymáshoz. Azért tartom egy kicsit felületes szemléletnek ezt, mert akár mozdulataiban, akár tematikájában bizonyos dolgok igenis visszaköszönnek a második részben. Erre nagyon odafigyeltünk, nagyon következetesen bántunk ezzel. Azok a témák, amik a második részben jelen vannak, mind megvannak az eredetiben is. Azt fejtettük ki, azt írtuk át mai problémává, tettük a miénkké. Azt gondolom, hogy Balázs Áron utolsó monológja, miszerint ez a színdarab egykor forradalmat váltott ki, ma már nem biztos, hogy lehetséges, de legalább beszéljünk róla. Balázs Attila: Azt az egy mondatot akartam mondani, hogy meglátásom szerint ez nem is annyira lényeges. Nyilván akik készítették az előadást, érzésükkel is, meg a munkájukban szert tett tapasztalatukkal, emlékezetükkel úgy dolgoznak, hogy bizonyos szálak áthúzódnak a két rész között. Én azt látom ebben a dologban, hogy ez úgy funkcionál, mint egy metafora. Kedvenc nagy modernistaköltőm, Ezra Pound megalkotott egy metafora- elméletet, ami arról szólt, hogy ha két távoli dolgot közelítesz egymáshoz, és azt szerencsésen teszed, akkor átpattan az értelem szikrája, és így lesz a kettőből egy. Tehát így lesz a darabból metafora. Ezen a szikrán alapul egyébként Tesla rotor dinamója is, de… Lévai Balázs: Nagy szerencse, hogy ezt is megtudtuk. Azt javaslom egyébként, hogy mivel sokaknak lehet mondanivalója, nyugodtan, már a beszélgetés elejétől be lehet kapcsolódni. Ám előbb a rendezőt mindenképp szólítsuk meg. Szerintem borzasztó fontos kérdés, hogy van két felvonás, amik gondolati síkon összekapcsolódnak, ugyanakkor teljesen más játékmódot, teljesen más stílust látunk bennük. Ez megvolt az első pillanattól kezdve,vagy a munka folyamán jöttek rá arra,hogy ezt csak így lehet? Kokan Mladenovic: A kedvencem, amikor színházat kell játszani. Amikor Madách: Az ember tragédiájával foglalkoztunk néhány évvel ezelőtt, azon igyekeztünk, hogy megtaláljuk azt a színészi és rendezői metódust, ami ezt ma élővé teszi. Ezzel az előadással egy lépéssel tovább szerettünk volna menni: megtalálni azt a kérést, ami esetleg érkezhet fentről, és aminek nem tudnánk eleget tenni. Így jutottunk el a magyar nyelvű operáig. Az a keserűség, ami az előadásból árad,- tegnap is ez bizonyosodott be a közönség reakciói alapján,- nem csak Szerbia sajátja, hanem úgy tűnik, az egész régióé, vagy akár az egész világé, ami körülvesz bennünket. Egy olyan valóságban élünk, ahol lényegében nagyon csalódottak vagyunk, főleg a demokráciában, amiben élünk. A felettünk lévő hatalom műveletlen, és nem érdekli a kultúra. Az az ultimátum, amit a darab elején alapvetőnek veszünk, nem is annyira abszurd, mint amennyire gondolnánk, és tulajdonképpen bármikor megtörténhet. Lévai Balázs: Egy dolgot közbeszólhatok? [olvas] “Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése jóváhagyja a Hevesi Sándor Színházzal és a Griff Bábszínházzal kötendő első és második melléklet szerinti fenntartói megállapodást, azzal a kiegészítéssel, hogy a harmadik szervezet által vállalt előadói művészeti szolgáltatások 3/2/c alpontjában a klasszikus operettek számát legalább egy előadásban határozza meg.” Ez egy 2012-ben hozott, Zala megyei határozat. Kokan Mladenovic: Az első rész tulajdonképp válasz erre a kérésre, amit a hatalom felénk közvetít, a darab második része a pedig a mi véleményünk erről. A második részben megpróbáltunk arra fektetni hangsúlyt, hogy ez a Figaro a Beaumarchais-i Figaro legyen, aki tele van keserűséggel és revolucionista potenciállal. Európa megvédte magát Beaumarchais-tól azzal, hogy szinte kizárólag az opera verziókat játssza ebből a darabból, ami pont azt kerüli el, hogy meglegyen ez a keserűsége Figaro figurájának. Minden téma, ami a második felvonásban felmerül, teljesen Beaumarchais-i téma. Az, hogy a gazdagok és a szegények közt egyre nagyobb a szakadék, az, hogy triviális lesz a szerelem, az, hogy az ideálok, a nagy eszmék összeomlanak, mind nagyon releváns Beaumarchais-i téma. Szűcs Katalin Ágnes: Ezért akartátok a Sevillait és a Figarót összehozni, emiatt a forradalomra készítő funkciója miatt? Vagy miért pont a Figaró? Kokan Mladenovic: Azt hiszem, hogy ha megtesszük a lehetetlent, és válaszolunk erre a kérésre, hogy csináljunk operát, akkor ezzel kiharcoljuk a jogot, hogy a második részben tényleg kimondjuk azt, amit mi gondolunk. Balázs Attila: Nem csak poénkodni akarok, de hiába, eszembe jut. Kierkegaard Mozart hatalmas csodálója volt, és állandóan színházba járt. Mivel ő súlyos anyagi helyzetben is tudott lenni, és egyébként is ő az egzisztencializmus korai megalapítója, gyakorta nem vett jegyet, ahogy ezt vastag könyvében, a Vagy-vagy-ban bevallja. Bement, mert ott ismerték már. „ Hülye, jól van”- gondolták, de békén hagyták. Csak nekidőlt a falnak, és hallgatta a zenét. Csak a zenét, ami a falon át szűrődött ki. Aztán megírta annak az indoklását, hogy miért kellene Mozartnak benne lennie abban az űrszondában, amiben a zsenijeinket akarjuk bemutatni. Nem ezekkel a szavakkal, persze. Megírta, hogy miért Mozart Don Giovanni-ja a legjobb opera a világon. A rendező szavaira reflektálok egyébként, hogy ez az ember, ez az intelligens, egzisztencialista figura, úgy látszik, azzal, hogy a falnak dőlve csak a zenét hallgatta, kibekkelte a színházat, megvédte magát a színháztól. Úgy gondolom, hogy ebben a paradoxonban fogalmazható meg az előadás is, hogy lemaradna a színházról Kierkegaard, amennyiben kinn maradna erről a darabról, és csak a hangokra koncentrálna. Mert ez ebben az értelemben tényleg nem opera, abszolút prózai színháznak látom a dolgot, annak ellenére, hogy vannak nagyon szép dalbetétek. Azt gondolom, hogy ennek elsősorban a látható része a lényeg. Szűcs Katalin Ágnes: Itt jön az életveszély, azt gondolom, hisz mégiscsak az opera számos mozzanata megszólal egy prózai társulat által. Ez egy nagyon izgalmas kérdés, nyilván itt az ember nem a zenei élményt várja elsősorban. Nagyszerű már a cím is, hogy „próbálkozás”. Ezzel mintegy felmentődik az előadás az alól, hogy az ember számon kérjen énekesi teljesítményeket. Ezen kívül maga a keretjáték: hogy minél abszurdabb ötlettel kell előállnia a hatalomnak, hogy ez a helyzet előállhasson: nem értünk hozzá, nem tudjuk csinálni, semmink sincs hozzá,de megcsináljuk,mert életben kell maradni. Biztos sok zenekedvelőben meglehet a fenntartás, hogy „Jézus Mária, mi lesz ebből”. Szerintem az előadás nagyon nagy erénye, hogy humorával, a parodisztikus mivoltával, a prózistákhoz mérten jó énekteljesítménnyel állja a sarat. Ha szabad kis fenntartás jelezni, én körülbelül a két harmadánál úgy éreztem, hogy kifulladnak az ötletek. Rengeteg jó ötlet segít azon, hogy az ember a színészi játékot élvezze, és tényleg ne a zenei és énekesi teljesítményeken rágódjon, de van egy olyan pontja az előadásnak, ahol ez kissé kifullad. Én picit hosszúnak érzem az első felvonást, azt gondoltam, hogy „drága, jó Ámor, tekerjél már még egy kicsit bele”. Nagyszerű ötlet, nagyszerű dramaturgiai megoldás, hogy így lehet átsietni dolgokon egyébként. Ez egy nagyon apró zárójeles megjegyzés, mert tulajdonképpen nem csorbítja azt, amit elmondtam az elején az élményről. Teljesen igaza van a Katinak és egyetértek abban, hogy azért itt van egy társadalmi mondandó, üzenet, ami az első felvonásban játékosabban, majd a másodikban markánsan bomlik ki egy teljesen más formavilágban és más zenei világban. Pl. az, hogy szolga…Lévai Balázs: Mennyire láttátok az egyes felvonásokat műfaji kliséparódiának? Hisz amíg az első felvonás a zenés színház legtöbb kliséjét próbálta parodizálni, elképesztő mennyiségű ötlettel, addig ugyanúgy lehet mondani, hogy a második felvonás meg az elidegenített, felolvasó színházi, művész színházi stílust parodizálta. Ez hogyan tudott túlmenni ezen? Balázs Attila: Jó megoldással. Kierkegaard…Ott van kinn a szerencsétlen az előszobában, bent folyik az előadás, nincs neki pénze a jegyre. Hogy tudja, hogy mi történik, elmondják a színészek, hogy most oda megyünk, levesszük, feltesszük, stb. Ezzel nagymértékben segítik. Igen, mindkét rész egyébként kliséromboló, és ebben a klisérombolásban a humor játszik nagyon fontos szerepet. Hogy milyen széles skálán mozog ez, azt három példán tudnám bemutatni. Az egyik, ami az én szívemhez legközelebb álló: amikor Ámorra azt mondják, hogy „pi pi pi”, ez az angolos. Van az, amikor Rosina elpirul, és kicsit arrébb megy, és egy piros lámpa alá áll. Ez is egy módja, ami angolosból áthajlik „italo” megoldásba. És van az, amelyik egyetemes, a legintellektuálisabb, vizuálisan hat, és ott van az esztétika magaslatán: Ámornak az a finoman behajlított lába. Ezen felül van még egy, ami frenetikusan tetszik, az pedig a disc jockey- megoldás. Szűcs Katalin Ágnes: Én ezt a piros fényt nem annyira a klisék kifigurázásának értelmeztem. Ez az előadás minden technikai nyűgről is szól, ami a színházban létezik. A technikai megoldásokról, arról, hogy egy csomó minden technika. Amikor értelmezünk egy előadást, nem ritkán az ember megtudja utólag, hogy mi mindent belemagyarázott. „Micsoda szenzációs rendezői ötlet”- gondoljuk, aztán kiderül, hogy szimplán praktikus oka volt, hogy az a valami úgy van, ahogy. Ez a „gondolta a fene”- effektus mindig benne van, de nagyon izgalmas, hogy folyamatosan van egy önreflexió az előadásban: a színház csinálói reflexió. Azt gondolom, hogy mind a két rész persze klisé paródia is. A hitelét részben az adja, hogy a színészek mindkét részben másképp, de azok a színészek, akik úgy gondolják: „ha már muszáj, akkor viszont odamondunk, és arra használjuk a színházat, amire használni kell.” A szerepeket, amiket az első felvonásban inkább utálkozva kifiguráznak - már aki, mert ez azért különböző módon történik. A grófnő nyilván másképp csinálja, ő inkább az öntetszelgő színész alkatot hozza, míg az igazgatóban végig ott van ez az utálkozás, nagyon markánsan megmutatva. Ez a kettőség tulajdonképpen mindig benne van, a második felvonásban másképp, mert ott inkább felülkerekedik a formán, azt érzem. Ettől nagyon hiteles a második felvonás színészileg, és azért van ereje, azt gondolom, mert ott felülkerekedik a formán az, amiért színházat csinálnak. Egyszerűen az, hogy: „miért vagyunk itt, és ha már itt vagyunk, akkor mondjuk telibe”. Ez olyan hitelt ad a dolognak, hogy a klisé jelleg számomra megszűnik klisének lenni, hanem egy működő színházi forma lesz. Sándor L. István: Szeretnék javaslatot tenni a POSZT szakmai beszélgetéseinek szervezői felé, hogy a következő évtől kezdve szerződtessenek egy olyan embert, aki csak a színészeket figyeli, és csak a színészekről beszél. Szerintem fantasztikus volt. Nemcsak mint társulati erő volt lenyűgöző, hanem az a virtuozitás, amit a színészi munkában, technikában a tegnapi előadásban láttunk. Most belemehetünk a klisérombolásba, stílusparódiákba, színházi stílusokba, de fontos, hogy ezeket a stílusokat, és ezeknek az ironizálását, a ki- belépést a szerepbe, hogy hány regiszterben, és hány szinten tudtak játszani a színészek, és abban hitelesek tudtak lenni. Ez nemcsak hogy lenyűgöző, hanem technikailag is hihetetlen teljesítmény. Azt gondolom, hogy ez mindenkire érvényes. Egyrészt eljátszottak egy folyamatos figurát, amit a magyar színházban tudunk, hogy ívek vannak, de közben volt az első részben egy parodisztikus vonulat. Ezt a parodisztikus vonulatot hitelesítette az, ahogyan végigjátszották a saját viszonyukat ehhez a megpróbáltatáshoz. Tényleg különböző viszonyok voltak jelen. Ez képessé tette, hogy ironizálja a saját maguk helyzetét is. A második részben, ahogyan a dialógus neveket mondják,kilépnek a helyzetbe, belépnek, és akkor egy másik hangon tudnak hitelesek lenni…nem is tudom. Kellene egy ember, aki ezt végig nézi, még egyszer végig nézi, és tulajdonképpen elemezni tudja, hogy színészileg mi történt. Az előadás egyik alapja az, hogy nagyon erős koncepció van benne, sőt, tegyük hozzá, nagyon erős indulat van benne. Ez a szenvedés, az indulat mindenképpen meghatározó ebben az előadásban, de szerintem az is alapja az előadásnak, hogy szakmai virtuozitás is van benne színészi értelemben.Gyarmati Kata: Szeretném elmesélni, hogy nem olyan régen fejeződött be a régió egyik legrangosabb színházi fesztiválja, a Sztéria - Játékok. Úgy látszik, valóban van valami torzulás bennünk, mert ott is volt egy felszólaló, aki azt kérte, hogy beszéljenek már a színészekről is. Egyik előadás után sem említették meg őket. Így most ez már a második alkalom, hogy erről szó kerül. Császár Angela: Akkor színész szemmel én is szeretnék kicsit hozzászólni. Azt érzem, hogy ebből az előadásból is az derül ki, hogy a színészek mindenre képesek. Kevésbé használják ki a mi belső erőinket és belső energiáinkat, úgyhogy nagyon- nagyon gratulálok ennek a társulatnak ehhez a sziporkázáshoz. Az érdekessége az volt, hogy míg az első részben egyéniségeket láthattunk, külön- külön mindenki saját magát meg tudta megmutatni fantasztikus módon, a második részben egy olyan egységet képviseltek, ami irigylendő. A tegnapi beszélgetést visszaidézve: ha mi össze tudnánk így fogni, akkor talán a hatalom is jobban figyelne ránk. Ezt az egységet szeretném érezni a magyar színházi életben, amit ebben a társulatban láttunk. Szűcs Katalin Ágnes: Csak annyit szeretnék ehhez kérdéshez hozzátenni, hogy nem tartanám szerencsésnek, ha jönne valaki külön a színészi játékot figyelni. Lévai Balázs: Lenne erre jelentkező egyébként? Csak így a közvélemény-kutatás szintjén…Támogató arcokat látok. Szűcs Katalin Ágnes: Merthogy egy előadás az komplex műalkotás. Amikor mi arról beszélünk, hogy hogyan tudott működni ez az előadás, akkor hódolattal adózunk egyúttal a színészi játéknak is. Hiszen azért tud az a fajta értelmezés megszületni, amit itt próbálunk elmondani. Nagyon nehéz sokszor megfogalmazni, hogy mi az, ami megfogott, hogy hogyan fogott meg. Korábban is volt erről szó, hogy milyen nehéz,hogy hogy kerülök be egy eladásba, vagy hogy maradok ki egy előadásból. Ez nagyon komplex dolog: az előadást azért tudom úgy értelmezni, mert úgy játsszák a színészek, hogy ez az értelmezés átjön, hat rám az előadás. Ha ez nem történik meg, annak még mindig sok oka lehet, persze. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy ne dicsérjük ezerszer a színészi teljesítményt ebben az előadásban is. Csak jelezném, hogy nem arról van szó, hogy mi deformálódtunk, és egyáltalán nem vesszük azt észre. Attól tud az előadás ennyire erősen hatni, hogy észrevettük. Lévai Balázs: Gyors kérdés a színészek felé. Elhangzott többször, hogy ezek szerint regionálisan hasonló élményekkel küzdünk, merthogy szerintem úgy nézte a közönség ezt az előadást, mint egy magyarországi színházi produkciót. Ti sok helyen eljátszottátok ezt már, mennyire volt változó a közönség reakciója? A befogadása változó, vagy ugyanezt éreztétek, hogy mindenhol ez a fajta közösség érzés megszületett? Balázs Áron? Balázs Áron: Nem is tudom, sok helyen játszottuk az előadást, és persze mindig különböző reakciók vannak. Szerb ajkú közönségünk is van, ők máshogy követik végig az előadást, merthogy feliratozva van, de többnyire ilyen reakciókat vált ki a darab, mint itt. Én, bevallom, féltem egy kicsit, mert itt a POSZT fesztiválon kritikusok is megjelennek, és gondoltam, biztos majd keresik a csomót a kákán, de úgy érzem, nagyon szép fogadtatásban volt részünk. Balázs Attila: Összekapcsolnám a színészeket a rendezővel. Azt olvastam valahol, hogy Kokan Mladenović rendező azt mondta, hogy: „Gyerekek, amikor elkezdődnek a próbák, mindent felejtsetek el, amiről Titeket az akadémián véres verejtékkel megpróbáltak leszoktatni, a grimaszolást, hadonászást. Amikor a színészek ebbe belefeledkeznek, belemennek, gondolnak-e arra, hogy ez olyan szenvedélybetegség -szerű dolog? Arra, hogy ez aztán majd kárukra lesz a következő valamilyen másmilyen típusú előadásban? Lévai Balázs: Féltek Ti ettől? Rázzák a fejüket. Elor Emina: Már csak attól félünk, hogy mivel jön most majd elő a Kokan. Balettet fogunk csinálni, vagy mi?Császár Angela: Megint valami eszembe jutott: láttam a Nemzeti Színházbeli játékotokat is, és ott egy kicsit megijedtem, mert ahhoz képest, amit első benyomásként, annak idején, Kisvárdán kaptam, számomra szétesett az első rész: kevésbé volt pontos, hamisak voltak az intonálások. Azt éreztem akkor, hogy itt egy kis baj van, vagy régen játszottátok, vagy nem volt elég próba hozzá, és azt gondoltam, hogy valakivel üzenni kéne nekik, hogy szedjék össze magukat, és legyenek pontosak. Olyanok, mint amikor először láttam őket, mert az annyira hatásos és annyira jó. Most, a tegnapi előadásban mindent megkaptam, köszönöm szépen! Lévai Balázs: Akkor egy picit leszek én az ördög ügyvédje, jó? Egyértelmű a pozitív fogadtatás. Én Nektek már tegnap este szerelmet vallottam. Nagyon ritka egyébként, hogy egy néző az első felvonásban a röhögéstől sírja el magát, a második felvonásban meg nem a röhögéstől. Szerintem, ha egy előadás ezt el tudja érni, az már mindenképpen kimagasló teljesítmény. Második felvonás: a politikai színház. Ha kötekedni akarok, akkor ez nagyon a pacekba szól, nagyon direkt. Nem annyira eufemisztikus, majdhogynem a demagógia határát súrolja. Ti ezt hogy látjátok,mennyire törekedtetek erre a nagyon direkt hangvételre? Kokan Mladenovic: Hogy összeköthessük az előző kérdéssel a színészekről: nekünk, akik a szakmában dolgozunk, nagyon szeretnünk kell a színészeket, de nem feltétlen kell őket tisztelnünk. A szeretetet a színészi ügyesség, tehetség és képzelet váltja ki belőlünk. A tiszteletet pedig igazából az váltja ki, hogy a színész ember is. Ebben az értelemben az első rész kizárólag arra szolgál, hogy a társulat megmutassa az összes képzettségét és ügyességét. Azok a rögtönzések, amiket végeztünk, hogy létrehozzuk az első felvonást, nagyon vidám próbafolyamatot eredményeztek. A második szint inkább abból született, hogy mit gondolunk emberként. Mi az, amit a társadalommal kapcsolatban gondolunk. Az az összjáték, amiről a második rész kapcsán beszélünk, hogy csapatként működik az előadás, az annak köszönhető, hogy nem egy megrendezett, vagy előre megírt gondolatiság van mögötte, hanem pontosan ezt gondolja a társulat a társadalomról. Létezik ez a divat, hogy a színész inkább bebújik a szerepe mögé, és ezzel megvédi magát. Mi viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy mit gondolnak a színészek emberként, milyen emberi vélemény létezik e mögött. Nagyon szeretem őket az első felvonásban azért, ahogy játszanak, és nagyon tisztelem őket a második felvonásban azért, amit gondolnak. Szűcs Katalin Ágnes: Tulajdonképpen erről próbáltam beszélni, hogy így kapcsolódik a két felvonás egymáshoz: az elsőben a hatalom közvetítette társadalmi igénynek való megfelelés, hogy abban próbál valahogy evickélni egy társulat. A másodikban pedig azt mondják, hogy nesze nektek. Abban a pillanatban, hogy egy ilyen fajta düh megjelenik, hogy nesze nektek társadalmi igény, vagy igénytelenség, szerintem teljesen indokolt ez a fajta plakát -szerű megszólalás. Tehát ez a direkt szöveg éppen abból következik, hogy az elsőben alakoskodni kellett. Rejteni azt, hogy utáljuk ezt az egészet, és hogy mit gondolunk erről a társadalmi megrendelésről. Ilyen módon teljesen indokolt a plakátszerűség. Érdekes, amit a rendező úr mondott a színész személyes megjelenéséről, mint ember. Szeretnék utalni a magyarországi kollégáknak, bár talán a Kata is ismerte a Megbombáztuk Kaposvárt című előadást. Ez volt egy olyan Mohácsi rendezés, ahol egyszer csak a színészek, akik amúgy is a saját nevükön szerepeltek, odaálltak a színpad szélére, szembe a közönséggel, és azt mondták, hogy: „Te mit csinálnál? Megbombáznád?” Azt hiszem, a színész személyességének vállalása nagyon fontos dolog a színházban. Örültem, hogy erről ő is így gondolkodik, mert az is egy nagyon markáns élménye volt a magyarországiaknak, és ezek szerint talán ez egy létező igény a művészetben. Sándor L. István: Ezen a direktségen lehetne gondolkodni, de szerintem egyértelműen Brecht. Azokkal a direkt megfogalmazásokkal, amik a Brecht darabokban vannak, illetve ami a Peter Weiss Marat/ Sade-jában van. A második rész sok szempontból erre hajaz. Perényi Balázs, a következő évad válogatója tegnap este azt mondta, hogy megszületett a 2010-es évek Marat/ Sade-ja. Tudjuk, hogy volt a klasszikus, kaposvári előadás a 80-as évek közepén, aminek nagyon erős formája volt és nagyon erős politikai mondanivalója. Tulajdonképpen ugyanerről van szó: nagyon erős formával és nagyon erős mondanivalóval rendelkező előadás ez, a 2010-es évek Marat/ Sade-ja. Hizsnyan Géza, kritikus: Egy dologról nem esett szó. Nekem a második részben, a szöveg szintjén az első pillanatban az a dilemmám volt, amit Balázs felvetett, hogy nem túl közvetlen-e ez. Ez egy nagyon komplex előadás volt. Egy Gesamtkunstwerk, aminek zenéje volt. Nagyon nem értek Veled egyet, itt a zene borzasztóan fontos. Nekem az előadás nagyon nagy élmény volt, de az igazán elementáris élmény az volt, hogy a második részben a zene mennyire a bőröm alá hat, mennyire az agyamba, mennyire a szívembe, mennyire elmondja a dolgokat. A zene azt mondja el, amit szavakkal már nem lehet. Nekem a második részt a zene teszi hitelessé azzal is, hogy párhuzamba állítja a Rossinivel. Azzal, hogy a Rossinit nagyon aranyosan felvállalják az elején, semmi gond nincs, de ilyet már láttunk Csehországban is. Huszonvalahány évvel ezelőtt volt egy Sevillai Borbély, ami tündéri aranyos kis előadás volt: prózai színészek elénekelték, ahogy tudták. Nagyon aranyos volt. Felvállalták. Meg is nyerte az Évad előadása- díjat a cseh kritikusoktól, de semmi több nem volt. Itt viszont egy hihetetlen második rész következett nekem, a kortárs zene fanatikus hívének. Nagyon szeretem a klasszikus zenét, de nem értem, hogy miért érdekli a közönséget jobban 289-edszer a IX. Szimfónia, mint Jenei: Halotti szertartása, vagy Tornyai Péternek a Quatre Quatuors c. műve. A zenei oktatásba is bevezetném ezt az előadást, hogy nézzétek meg, a kortárs zene ennyire képes hitelesíteni dolgokat. Nagyon köszönöm, fantasztikus volt a zene, üdvözlöm a zeneszerző hölgyet is! Gyarmati Kata: Szeretnék én is válaszolni a direktségre: igen tisztában vagyunk vele, hogy ennek a nyelvezete ilyen. Próbáltunk szofisztikáltabban direktek lenni, próbáltunk félig direktek lenni. Nem tűri. Tudom, hogy nagyon sok minden ismétlődik benne, tisztában vagyunk vele. Egyszerűen ezt a keménységet kérte ez az anyag.Lévai Balázs: Van –e esetleg még valakinek kérdése? Szabó Ágnes: Szabó Ágnes vagyok a Gózon Gyula Kamaraszínháztól. Jelenleg, mint független producer tengetem életem, de volt egy korábbi korszakom, amikor nekem volt egy rendes szakmám: Zeneművészeti Főiskolát végeztem, és korrepetitorként kezdtem a Miskolci Nemzeti Színházban. Tudom, milyen prózistákat korrepetálni, tudom, mi az, amikor a díszítő fiú áll be a Palotásba, mert nincsen elég táncos fiú a Mária főhadnagyban. Tudom ezt az egészet. Szeretném mondani a társulatnak, hogy zseniálisan énekeltek, fantasztikusan, tiszta szöveggel, precízen, mozgással, érzelemmel, drámaisággal. Külön gratulálok a művésznőnek [Elor Eminának ]! Nekem nagyon tetszett az énektudása, és mindene. Az egész társulatnak meleg szívvel gratulálok. Azért mondtam csak el, mert tudom, hogy miről beszélek. Gratulálok a korrepetitornak, Klemm Dávidnak, csodálatos munkát végzett! Köszönöm szépen! Lévai Balázs: Valaki esetleg még? Kérdés, hozzászólás, személyes vélemény? Egy néző: A néző hangja is hadd szólaljon meg, aki egyáltalán nem szakember ebben az egészben. Tulajdonképpen nagyon fontos az, hogy ha egy színházi előadást néz az ember, az a nézőből milyen érzést vált ki. Ez a legfontosabb dolog, mert ha a nézőnek nem tetszik, elutasítódik az egész. Ha pedig tetszik, akkor tapsol, és elfogadja. Ha sikerül egy társulatnak megfogni azt a csöppet a világmindenség szent igazságából, vagy Istenből, amely benne van minden emberben, és amelyre minden ember lelke egy kicsit reagálni tud, akkor alkot nagyot. Ez ebben az előadásba benne volt. A másik dolog, amit szeretnék elmondani, az az, hogy most már két napja hallgatom itt a beszélgetéseket. Mint kívülálló úgy érzem, hogy a politika és a színház vitája vagy kapcsolata túlhangsúlyozott, hiszen a politika sem csinál mást, mint a nézők bizonyos elvárásainak szeretne megfelelni. Ha a politika úgy érzi, hogy egy vidéki városban az, amit produkál a színház, a nagyközönséget nem elégíti ki, legyen bármennyire is zseniális a vájtfülűek számára, akkor a közönség nyomására egyszerűen le fogja cserélni az igazgatót, vagy megrendeléseket fog adni neki. Ezen egyáltalán ne lepődjünk meg, a megrendeléseket a társulatok teljesítik. Ebben a teljesítésben, ebben az előadásban pontosan az volt, hogy lehet teljesíteni lakáj módon, és lehet teljesíteni úgy, ahogy itt lehetett. Tehát a mi véleményünk akkor is benne van az előadásban, a politika bármilyen megrendelést ad is. Nem kell túlhangsúlyozni a politikát, a pénzadó gazdánk mindig fog valamit elvárni, és nekünk is mindig lesz valami véleményünk. Sikerünk viszont csak akkor lesz, ha a közönség is velünk együtt ugyanerre reagál. Körülbelül ennyit szerettem volna elmondani. Balázs Attila: Én az Isten motívumhoz kapcsolódnék egy pillanat erejéig… erről Kierkegaard dán filozófus azt mondja, hogy az ember életében három stádiumon keresztül megy át. Az első az esztétikai, a második az etikai, és a harmadik maga a találkozás Istennel. Azt gondolom, hogy talán majd a harmadik rész erről fog szólni: találkozás Istennel. Ez majd eldől, de a háború és a halál motívumához kapcsolódva nekem az a kérdésem, hogy a színészek mit gondolnak a darabot előadásáról olyan emblematikus helyen, mint pl. Szarajevo vagy Vukovar. Lévai Balázs: Ez költői kérdés volt,vagy kérdés? Balázs Attila: Ez szerintem nagyon megválaszolható kérdés volt. Vagy akkor mi a véleményük Kierkegaardról? Elor Emina: Erről Tolnai Ottó egyik vese jut eszembe, „Mi volt, kérded, a legszebb Dániában”…Mi alapvetően rázni szeretnék ezzel az előadással, nem bántani. Nem tudom, hogy ha Crikvenicában játszanánk, akkor mit tenne az előadás. Bántana-e vagy felrázná őket? Nem tudom…Ugyanúgy, ahogy mi a színpadon együtt lélegzünk, valahogy a néző is minden helyen, ahol eddig játszottuk, együtt tudott lélegezni az előadásunkkal. Ez a lényeg, fesztivál ide, vendégszereplés oda. Kérdezted, hogy hogy reagálnak különböző helyeken. Talán fesztivál alkalmával annyi a plusz, hogy több a színházi ember, akik nem félnek reagálni. Mert akik nem ezzel a szakmával foglalkoznak, talán egy kicsit szégyellik a saját reakcióikat, nem tudják szabad vagy nem szabad, merjenek, ne merjenek reagálni. Balázs Attila: Nem véletlenül jutott eszünkbe Szarajevó, mert pontosan az a lap, amit itt lobogtattam… az előadás után szereztem egy példányt a színpadról, és a zsebembe tettem. Ez a lap egy boszniai nem tudom milyen cédula, amely az ottani oktatásügyben próbált valamit elintézni, vagy valamit lobbizik. Gyarmati Kata: Igen, de az csak egy papír, és amit éppen Te kaptál, az a véletlen furcsa összjátéka. Balázs Attila: Kétszer néztem az előadást, és mind a kétszer ugyanerre a papírra tettem szert. Rejtett üzenetet véltem felfedezni benne. Gyarmati Kata: Oda kell erre figyelnünk, mint színházi jelre valóban. Szűcs Katalin Ágnes: Nem szeretnék én most belemenni abba, hogy sokat beszélünk-e itt a politikáról vagy nem. Egyetlen dolgot szeretnék hozzátenni ahhoz, amit Ön mondott, hogy aki adja a pénzt, az diktálhat. Itt a hatalom, illetve a politika nem a saját pénzét adja. Neki azt kell biztosítania, hogy a lehetőségekhez képest minél szakszerűbben, minél optimálisabb körülményeket teremtve tudjon a művészet működni. A művészet pedig egy sajátos, öntörvényű valami, aminek megvan a társadalmi funkciója. Erről szól ez az előadás is, meg sok- sok beszélgetés, meg több előadás is. Arról, hogy pont nem az a feladata, hogy teljesítse, amit elvár a politika tőle. Még egy: nagyon fontos, hogy a közönség mit igényel, és nyilván minden színház tudja, hogy valamilyen szinten alkalmazkodni kell, hiszen be kell csábítani a nézőt. Ám ez az igény azért változtatható, kialakítható, formálható, az igényszint emelhető. Épp azért kell magasabbra tenni a lécet, hogy tudja a néző, hogy lehet másképp is. Amíg nem tudja, mert csak egy félét kap, vagy csak egy szintet kap, nem tudja, hogy van annál jobb is, más is. Ezért kell a művészek szabadságát meghagyni. Lévai Balázs: Van-e esetleg még valakinek megosztandó véleménye, reakciója? Géczy Dorottya: Én megint csak a színészi játékhoz megyek vissza. Rettentően finomítja az, hogy nagyon dominál a zene. Rögtön elkapja az embert a zenének a hangulata, és a Figaronak a kis félmondatai, amik azonnal reagáltak minden kis nüanszra. Az ő ájulásait pedig tanítani kéne… és a magas hangok, ez a skála… komolyan mondom, volt ez a négy oktávos énekesnő, elindult a mélyből fel, szédületes, egyszerűen nagyszerű. A második rész viszont olyan mélyreható, és Isteni, csatlakozom magához, hogy ott is él a zene. Ez egy olyan kifinomult előadás a maga humorával és a maga kritikájával, hogy megint csak azt tudom mondani, hogy tegnap lenyűgözve ültünk ott a színházban. Lévai Balázs: Van-e esetleg még valakinek hozzászólása? Akkor köszönjük szépen az alkotóknak, a fordítónak, szívből gratulálunk még egyszer. Holnap 11 órakor az I. Erzsébet előadást beszéljünk meg. Köszönjük! Forrás: POSzT Fotók: Simarafoto
06.09. 08:02
Szinhaz.hu
"Mindenki fél a haláltól" - Az Alkésztisz szakmai beszélgetéséről
"Mindenki fél a haláltól" - Az Alkésztisz szakmai beszélgetéséről
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Sorin Militaru rendezésével, Euripidész–Székely Csaba: Alkésztisz című darabjával vesz részt az idei POSzT-on. Az előadáshoz kapcsolódó szakmai beszélgetés leiratát olvashatják.Szakmai beszélgetés Euripidész–Székely Csaba: Alkésztisz (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat) Felkért hozzászólók: Faragó Zsuzsa, Kovács Dezső A beszélgetést vezeti: Lévai BalázsLÉVAI BALÁZS: Szép jó reggelt kívánok mindenkinek. A POSZT szakmai beszélgetésének második felvonása következik. Valaki felvetette, hogy lassan belépődíjat kellene szedni. Ekkora érdeklődésnél ez nem tűnik rossz üzleti ötletnek. Azt gondolom, hogy nagyon izgalmas két beszélgetés elé nézünk. Tegnap láthattunk két előadást, és én ilyen görcsös szerkesztői magatartással összeszedtem néhány hasonlóságot a két előadásban: Egyrészt mindkettő határon túli magyar színház előadása,- ez még nem annyira különleges-, de mind kettőt nem magyar nemzetiségű rendező rendezte, az egyiket román a másikat szerb. Bár mondjuk még ez se annyira különleges. A tegnap esti kocsmázás során derült ki számomra, hogy mindkét rendező harmadszor dolgozott a saját társulatával. Azt gondolom, hogy ez már így valóban érdekes. Először a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának Alkésztisz előadását fogjuk megbeszélni, ami ugye Székely Csaba átiratában került színpadra. Most pedig bemutatom a beszélgetés részvevőit: Faragó Zsuzsa dramaturg, Kovács Dezső kritikus, Zsuzsa balján az előadás rendezője, Sorin Militaru, és az ő balján pedig a szövegkönyvet elkövető Székely Csaba. Akkor kezdjük is talán a szöveggel: dramaturgként, kritikusként hogy tetszett nektek Csaba átirata, ami ugye egy klasszikus 2500 évvel előtt született drámának, mai átfazonírozása? FARAGÓ ZSUZSA: Csapjunk bele a lecsóba, mert ez tényleg bele a lecsóba! A szöveghez érkezünk, s a szövegből indulunk,- mindeközben zárójelesen, muszáj,egy nagyon erős zárójelben elmondanom valamit, - ami nélkül egyszerűen hiteltelen, amit beszélek. Én itt ültem bent, végtelen mély szeretettel, és elfogultsággal nézem a marosvásárhelyi színház bármely előadását. Akik a színpadon vannak, azoknak egy részét személyesen ismerem ezer éve. Nagyon szimpatikus nekem az, ami ott évek óta folyik. Székely Csaba darabjaiért rajongok, az előadásra így sokszoros elfogultság rabjaként ültem be. LÉVAI BALÁZS: Ilyenkor szokott jönni a „De” a mondatban. FARAGÓ ZSUZSA: Igen, van egy „De”, mivel sokszor azt éreztem, hogy valamiért kívül maradtam az egészen. Tegnap egész este azon gondolkodtam, hogy okosan el tudjam mondani - vagy ahogy a Spilák Klári kérte tőlem -, értelmesen el tudjam majd mondani nektek, hogy miért maradtam kívül. Mindenki különböző állapotokba ül be színházakba, s ez mindig szubjektív. Azt kell megfejteni, hogy az előadásban illetve a szövegben mi volt az, amitől én kívül maradtam, minden elfogultságom ellenére. A videóbejátszásban a riporter azt kérdezte egy hölgytől, hogy az eredetihez képest milyen különbségeket érez. Ezzel kapcsolatban azt szeretném tudni, hogy vajon az itt ülök közül hányan olvasták el Euripidész - Alkésztisz című művét, mert szerintem rettentő kevesen. Még jómagam is csak akkor olvastam, amikor színháztörténetből egy vizsga miatt el kellett olvasnom, s ez nem ma volt, hanem olyan harminc éve. .Akkor még nagyon ismertem a szöveget és a történetet. Most szándékosan nem olvastam el, mert arra voltam kíváncsi, mi van akkor, ha nem is emlékszem egészen pontosan, hogy pontosan miről is szól a darab, mik a mondatok, hogy megy a szöveg. Nem akartam irodalmi szempontból nézni, de megnéztem azért, hogy a görög mitológiában ki ez az Alkésztisz, és ki ez a Héraklész,és akkor itt jön most az ,hogy miért éreztem azt,hogy kívül maradtam. Ez a történet leegyszerűsítve ugye, nagyon emlékeztethet minket a "Szerelem próbája" című, magyar népballadára, amiből ezer változat van. Ez az a történet, amikor a fiúnak az ingjében egy kígyó van, és arra kéri a családtagjait, hogy vegyék ki. A történetben végül csak a szerelme veszi ki, így az egész család eltávolodik, és csak ők ketten maradnak. Az csak később derül ki, hogy a kígyó ártatlan volt, azaz nem volt méregfoga. A lány így nem hal meg, de a családtagok mindegyike azt hiszi, hogy mérges kígyót kell kivennie a fiú ingéből. Különböző variációi vannak ennek a balladának amelyet, egyébként Erdélybe gyűjtötték, - jegyzem meg zárójelesen érdekességként-. A szerelmesek jutalma, hogy életbe maradnak, s ketten kéz a kézbe elindulnak a boldogság útján, s otthagyják azokat az embereket, akik nem segítettek nekik. Nos, álláspontom szerint az Alkésztisz annak az ősi mítosznak, hogy - mit bír a szerelem-, ennek egy ógörög változata. Világos számomra, hogy az a szerelem, ami megment, de azon kívül még mi az a többlet, ami által ide eljutok? Most jutottam el oda, hogy úgy érzem, hogy a Csaba szövegében lényegében egy álló helyzetű leírását látom egy hideg, hazug, uralkodói családnak. Ebből a szempontból mindegy, hogy ez király, városvezető, polgármester, miniszterelnök, vagy iparmágnás, ez teljesen mindegy, bár a szövegben való utalások, azok azt mutatják, hogy ő valami államférfi. A lényeg hogy, a kapcsolatrendszer az azt mutatja, hogy egy gazdagsággal, és hatalommal teli, ám rendkívül hideg családot láttunk, amelyben van egy szomorú, barna lény, aki kedvesen mosolyogva, de ugyanakkor rémségesen szomorúan mászkál, s ez nem más, mint Alkésztisz. Egyik problémám az, hogy az alvilágba történő alámerülés meglehetősen közhelyesre sikeredett. LÉVAI BALÁZS: Egy picit had szóljak közbe, akkor nézzük meg a Dezső álláspontját, aki szerint, ha jól értem sokáig egy helyben áll a történet. FARAGÓ ZSUZSA: Nem a történet áll egy helyben, az nem baj,az csudajó és az is, hogy van egy várakozás,és hogy lassú a játék az nagyon jó, s álláspontom szerint ha valamit nagyon tud ez a társulat akkor az pont ezt fegyelemmel megcsinálni. Ezek nagyon nagy dolgok színészileg. Saját bőrömön szoktam tapasztalni, hogy a színész folyton rohanni, rohanni akar az ügyért, de fontos az is nagyon, hogy tudjon ülni, várni. Ergo itt nem a történet áll, hanem a viszonyok állnak. A viszonyok vannak előre lefektetve az első pillanatban, és utána ez úgy is marad. LÉVAI BALÁZS: Dezső szerinted ugyanez? KOVÁCS DEZSŐ: Én ezt egy picit másképp látom, de nekem is muszáj egy szubjektív bevezetőt nagyon röviden mondani. Azt gondolom, hogy örülök neki, hogy az előadás itt van a POSZT –on. Egyrészt a minősége okán, másrészt azért is, mert ilyen típusú ilyen dramaturgiájú, és ilyen nyelvű előadásokat magyar színházban nagyon ritkán látunk. S most rátárnék a Székely Csaba szövegére: Felmerült a kérdés, hogy vessük össze, Euripidészt, és Székely Csaba szövegét. Sajnos az Euripidészt nem olvastam, csak a Devecseri Gábort olvastam,(azaz a magyar fordítást) ami nyilvánvalóan már egy interpretáció. Én azt gondolom, hogy bár az alapvonalak megvannak a Székely Csaba darabjában, itt valójában két eltérő karakterű szövegről,és eltérő karakterű darabról van szó. Az Euripidészt én emelkedettnek, tragikusnak, fenségesnek, gondoltam olvasva. A Székely Csabában pedig működik az a jótékony irónia, humor, sokszor komikus beütésekkel, ami az ő nyelvét, az ő színházi gondolkodásmódját, és az ő dramaturgiáját jellemzi. Bennem az merült fel kérdésként, hogy hogy is jön össze az antik görög dráma tragikuma, emelkedettsége, és ez a groteszkség, és ez az irónia, ami ebben a Székely Csaba átiratban kétség kívül benne van. Én működőképesnek, és nagyon pontosan megrajzoltnak tartom azokat a viszonyokat, amelyeket a Székely Csaba darab bemutat. Úgy láttam, hogy ezeket a hangsúlyokat az előadás nagyon pontosan kiteszi, nagyon feszesen, nagyon hangsúlyosan. Meg kell állapítani, hogy nagyon kitett hangsúlyokról, gesztusokról, szavakról, mondatokról van szó. Egy rövid átvezetés az előadáshoz: erről már tegnap beszélgettem egy-két emberrel, köztük az egyik alkotóval is, hogy talán az a tér, ami itt adva volt ennek a színjátéknak, talán nem volt eléggé intim, vagy nem volt eléggé testközeli ahhoz, hogy mind azok a szenvedélyek, azok az érzelmek, és azok a lefojtott indulatok, amelyek a szereplőket mozgatják, amelyek bennük vannak, megfelelő módon kijöjjenek. Néha, egy picit nekem halknak tűnt ez a beszéd, ami a színpadról lejött. FARAGÓ ZSUZSA: Én még nem ugranék át az előadáson. Nem az Euripidészhez képest nézem, mert hogy csak az Euripidészt nem olvastam el újra, hanem a Devecserit sem. Tehát nem ahhoz nézem, hanem ahhoz nézem, hogy látok egy idős házaspárt, akik között természetesen az a gond, hogy a férfi nagyon unja a feleségét, a feleség utálja az alkoholista férjét, a feleség pedig a fiatal szolga után epedez. Alkésztisz pedig elnyomottan, halkan mászkál, a gyerekek pedig gépeznek. S most már természetesen az előadásról kezdek el beszélni. Ez egy királyi család, és ha őket betesszük egy panelbe, akkor ez különleges döbbenetet nem hoz. Igazán érdekesnek a halált tartottam, aki számomra rendkívül szimpatikus volt. Ott éreztem azt az iróniát, amiről Dezső beszél. LÉVAI BALÁZS: Mindig érdekes előadás, amiben a halál a legszimpatikusabb szereplő. FARAGÓ ZSUZSA: Igen, és a halál a legszimpatikusabb szereplő, hiszen az áldozat,- és most ezzel lelövöm a végét- az áldozat, hiába való. Ezek között az emberek között hiába való az áldozat, a szerelemi áldozat. LÉVAI BALÁZS: Az egyik válogató, Sándor L. István szeretne közbeszólni. SÁNDOR L. ISTVÁN: Zsuzsa nem értem az érvedet. Ha egy ártatlan néző betéved, nyilvánvalóan nem várhatjuk el tőle, hogy egy Euripidész kötettel menjen színházba. Ha szakmailag próbálunk egy dramaturgiai munkát megítélni, akkor nyilvánvalóan az a kiindulópont az alapanyag, hogy mit tesz Euripidésszel. Szerintem szakmai beszélgetésben ne helyezkedjünk abba a naiv, nézői álláspontba, hogy besétálok, és nem tudom, hogy mi történik. Euripidész, mint a legtöbb görög dráma, nem dráma. Ahol elkezdődik, ott már meg is történt minden. A halál valaki mást vihet el Admétosz helyett, ez egy gesztus a részéről. Tulajdonképpen az, ami itt történik, minden a darabban történik meg. A görög drámákban nem csak a hírnökök mesélnek, hanem -, mint itt is - sokan mások is. Két olyan jelenet van, ami valóságos történet, az egyik az, amikor számon kéri az apján, hogy miért nem halt meg helyette, a másik pedig az, amikor Héraklész megjelenik. Ez a két a mai drámai értékhez hasonlító drámai helyzet. Az, hogy ebből ír egy darabot, az egy szakmai munka. De szerintem ne a Székely Csabáról beszélgessünk, mert én láttam a YouTube-on a "Pezsgő" című műsort, ami az előadás után készült Marosvásárhelyen, és ott a Csaba azt mondta, hogy ő ebben a darabban alkalmazott munkás volt. A rendező lediktálta neki a darabot, majd ő egyébként a dialógusokat írta meg, s ő felelt a darabszöveg humoráért is, valamint bizonyos értelembe a figurákért is ő volt a felelős. LÉVAI BALÁZS: Óriási szerencsénk van, mert Székely Csaba itt van. Kérdezzük meg tőle, hogy még mindig kitart-e az akkori álláspont mellett? SZÉKELY CSABA: Köszönöm a kérdést. Igen, tulajdonképpen az egész előadás,az egész, ahogy önök látták ezt az Alkésztisz előadást, az úgy, ahogy van Sorin Militaru fejében született. Úgy történt a dolog, hogy Sorin azt mondta, van egy elképzelésem egy Alkésztiszről, amit szeretnék megrendezni. Tudom, hogy mit akarok, csak meg kell valakinek írni. Azt kérdezte, megírod? Mennyi időm van rá, kérdeztem én. - Két hét múlva kezdődne a próba – vázolta. Erre én azt mondtam: hát akkor persze, hogyne elkészítem. Ekkor elmondta jelenetről-jelenetre, hogy mit szeretne, mik a szereplők szándéka stb. Nekem karaktert kellett kölcsönözni, emberszerűvé kellett tennem a figurákat, és dialógust kellett adni a szájukba. Az, hogy a szereplők mit csináljanak, mi történjen egy jelenetben az mind Sorin-nak köszönhetően, van így, ahogy van. FARAGÓ ZSUZSA: Amit most hallottunk, amit a Csaba elmondott, klasszikus dramaturgiai munka, tehát akik itt ülnek dramaturgok, én magam is sok ilyen fajta munkát végeztem, tehát tudom jól milyen ez az alkalmazotti lét. Értem, hogy te most fel vagy háborodva, de én, meg viszont muszáj, hogy visszavegyem az érvelést. Azt gondolom, hogy ha még le is diktálják, és el is mondják a darabot, én utána azt fogom látni, amit látok, és nem tudok másról beszélni, mint, hogy milyen hatással van rám az, hogy valamilyen közhellyel szembesülök. Igaz, rendkívül pontosan, nagyon finoman, de még is csak közhelyet látok ábrázolva. Egy szeretetlen családot látok, s egy öntelt, a hatalommámorába beleszédült, határait nem ismerő férfit, aki nem törődik a feleségével. Ez egy olyan férfi, aki a cselédlány fenekét nézi, mint ahogyan általában minden pasas. Én a filmeken, és egyéb színdarabokon edződtem, tehát nem a görög drámán, ami nem dráma, mert én is tudom. Mai értelemben, ahogy ismerjük a drámát, úgy itt nem tudom mi fog történni. "Vajon ő lesz az? Szereti? Nem szereti? Visszaszeret? Átszeret?" Ebben az értelemben, ebben a darabban tisztán le van rajzolva, hogy az áldozat értelmetlen, és ez az áldozat felesleges. Viszont amint ez kiderül utána, van egy csodálatos pokol kép, ami másfajta, mint a kereszténységben szereplő pokol ahonnan nem lehet visszajárkálni. A görög alvilágba van visszajárkálás, igaz meghatározott körülmények között. Ebben a darabban egyszerűen elragadó volt az az ördög. Viszont az egész pokol kép akkor tud a szívembe markolni, (az által, hogy ő aztán majd a pokolban meglátja, hogy az egész áldozat értelmetlen volt), ha nem tudom az első pillanattól kezdve, hogy értelmetlen volt. KOVÁCS DEZSŐ: Csak egy pillanatra szeretném megakasztani a beszélgetést, mert végig arról van szó, hogy egy hiábavaló szerelmi áldozatról szól ez a történet. Azt gondolom, hogy ez az Alkésztisz mitológiai arról szól, hogy Alkésztiszben abban a pillanatban születik meg a döntés, amikor a halál átkarolja a két gyereket, és azt mondja, hogy válassz és ő ebben a pillanatban, felméri, hogy férje egy gyerekre fog rámutatni. Akkor, ha egy gyerekkel történik az áldozat, az én olvasatomban annak a mélyén ott van már a pokol. LÉVAI BALÁZS: Rendező Úr mi foglalkoztatta ebben az előtte írt darabban? SORIN MILITARU: Erről nagyon hosszan lehetne beszélni… Színházban mindig történik egy választás. Engem nem a klasszikus görög dráma vonzott, nem a Színházi Múzeum számára szerettem volna előadást készíteni. Nagyon tetszett a történet azért, mert egy választásról szól. Azt hiszem, hogy ez a történet bárkivel előfordulhat, hiszen a halál nem választ. Bárkivel előfordulhat az, ha a halál azt mondja: "te most meghalsz". Az eredeti darabot a múltból írták, elmesélik, hogy mi történt a múltban, minden, ami fontos volt az már megtörtént. Maga a darab az azoknak a siránkozása, a gyásza, akik már elvesztették Alkésztiszt. Én ezzel szemben szerettem volna az egészet jelen idejűvé tenni,hogy lássuk azt, ami elvezet a választáshoz. Én nem ítélem el a szereplőket, a szülőket sem. Mindenki fél a haláltól. Ez nem egy hősökről szóló történet. És ahogy a hölgy mondta, az igazi tragédia az, hogy Alkésztisz végül azt választja, hogy a gyerekek helyébe elmegy meghalni, de az ő áldozata, az végül is hiábavaló volt, utána nem történt semmi jó. Az, amit végül is Zsuzsa kifogásként fogalmazott meg, az a szándék volt. FARAGÓ ZSUZSA: Értem, hogy ez a szándék, meg tudom különböztetni a szándékot, és a véletlen eredményt. Látom a szándékot, és elfogadom - de, engem kívül hagyott. Talán, azért mert nagyon hamar tudtam, hogy mire megy ki a játék. Azt nem tudtam, ami a pokol képben mutatkozott meg, hogy a gyerekek mennyire borzasztó sorsra jutnak, de arra is rábólintottam a szívem mélyén. Ezt az apát, amikor bejött, láttam, tudtam, hogy ha erre az apára ott hagyják a két gyereket, és azt mondja az anya, hogy, csak egyet kérek, hogy olyan nőt hozzál a házba, aki szeretni fogja őket, az vak, mert nem látja, hogy az apa nem szereti őket. Tehát mindegy, hogy kit hoz a házba, itt nagyon nagy bajok lesznek. Számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy mindenféle családi szexuális borzalmak áldozatai lesznek a gyerekek. Meg kell jegyeznem, hogy mindezt gyönyörűen, nagyon finoman, iszonyú artisztikusan, és gyönyörűen ábrázolták az alkotók. A kislány az apáé, majd a bátyjáé lesz, s egymást keresztbe kasul szexuálisan bántalmazni fogják. Mindez egyenes következménye annak, amit az elején hosszan, szépen kitartva, és mulatságosan, bár kissé közhelyesen leírt a Sorin által diktált szövegben Székely Csaba. KOVÁCS DEZSŐ: Érdekes, amit mondtál. Nekem a darab és az előadás elsősorban arról szólt, hogy azok a viszonyok, amelyek az emberek között vannak, különösen a család relációjában szét vannak rohadva. Ezt az előadás nagyon pontosan megrajzolta, pontosan kitette ennek a hangsúlyait. Mondtad, hogy az Admétosz egy rendkívül durva, rosszindulatú, és szétesett ember, aki látszólag egy flott vezér, de amint szembe kell néznie azzal, hogy meghal, abba a pillanatban mindenféle rettenetek jönnek elő személyisége mélyéből, visszamenekül anyuci karjaiba, és hisztérikus gyerekké válik. Ezeket a viszonyokat szerintem az előadás eléggé pontosan, és elég szuggesztíven megjelenítette. Az alvilági részben viszont úgy éreztem, ugyanazok a viszonyok jelennek meg, nagyon stilizáltan, kifordítottan, és felnagyítottan. Mind az a rossz, ami egyébként az emberekben látensen jelen van,- csak a társadalmi gondolkodás miatt a tudati szint alá van száműzve -, az ott brutálisan előjön,és egy szürreális vízióként jelenik meg, mint a családon belüli erőszak, a gyermekkel szembeni erőszak, a pedofília,a gerontofília,és maga a patás ördög; az egészet félelmetessé teszi. Nekem az előadás első része egységesebbnek, és ha mondhatok ilyet, dramaturgiailag összefogottabbnak tűnt. Nagyon szuggesztív volt az a filmes elemeket tartalmazó, szuggesztív szürreális vízió is. Ugyanakkor, még is azt éreztem, hogy túl hosszúra van nyújtva, egy kissé szétesett. Úgy vélem, hogy azok a részek, amikor a teatralitás, vagy az artisztikum mutatkozott meg, mintha leváltak volna az előadás egészéről, vagy nem képezte annak szerves részét. Úgy gondolom, hogy a vízió zárlata, illetve, ahogy lezáródik a történet, szerintem az egy picikét megoldatlan volt. Úgy érzem, hogy többször nekifutott a zárlatnak a rendezés, de nem tudhatta a néző, hogy most lezárult a történet, vagy esetleg következik még valami. FARAGÓ ZSUZSA: Azt mondtam, hogy hagyjuk Euripidészt, és ki is kaptam érte, viszont most én megyek vissza Euripidészhez. Magát a darabot nem olvastam el, de tudom, hogy mi van benne. Az eredeti görög mitológiai történet úgy szól, hogy Héraklésznek sikerül visszahozni Alkésztiszt, happy end van. Ezt nevezzük komédiának. Olyan értelembe happy end, hogy felhozza őt letakarva, lefátyolozva. Ehhez mondjuk, a Héraklészt kellene ismerni, hogy ő mi mindenbe tudott belemenni. Héraklész, engem az egészbe az legjobban érdekelt volna a halálon kívül, - de tudom, hogy - ez az én mániám. Ezért is mondtam az előbb, hogy ez nem a keresztény értelmezésű pokol, ahova egyszer lekerültél és ahonnan nincs kijövetel. Itt bizonyos körülmények között az Istenek különböző kegyei, vagy beavatási szertartások során ki illetve vissza lehet jönni és, mint látjuk, Alkésztisz vissza is jön. Most pedig rátérek az előadásra: Az Alkésztiszt játszó, Tompa Klárit, már sokadik éve nézem. Ő egy igazi főszereplő színésznő. Sokadszor látom főszerepekben, amiben ő egyedüli hősként kell vigyen hátán egy előadást,sok rémes pasast kell ellensúlyoznia,az ő szelíd barna lényével. Azt érzem ebben az előadásban egy kicsit mindenki ráhagyatkozik a Klárinak a sugárzó barnaságára, mély tisztaságára, és emiatt kevés kihívás éri őt olyan szempontból, hogy passzivitásból aktivitásba lépjen át. Tehát ő a létezésével sugároz, és nem cselekedeteivel. Sorra kapja az ilyen jellegű feladatokat. Szeretném már látni - ez a személyes kérésem, és ezt üzenem Gáspárik Attilának -, hogy, mint egy aktív, működő, szenvedélyes szerepkört kapjon, és olyan nő lehessen, aki végre egyszer ezeket a pasikat seggbe rúgja, mert ez már tűrhetetlen, hogy mindig lent marad. LÉVAI BALÁZS: A rendező szerint beszéljünk inkább arról, amit láttunk, ne arról, amit szeretnénk látni.Többet jelentkeznek hát akkor… SÁNDOR L. ISTVÁN: Ismét Zsuzsával szeretnék vitatkozni. Én ugyan nem tudom női szemmel nézni ezt az előadást, de szakmai szemmel nézve azt gondolom, hogy egy nagyon jó döntés volt, hogy a Bányai Kelemen Barna játssza Admétoszt. Ha - tételezzük fel - női szemmel nézném akkor egy vonzó férfit látnék, egy erős színészi kisugárzással rendelkező figurát, aki itt a POSZT-on már - két egészen karakteresen különböző figurát alakítva is - díjakat kapott. Ebben a darabban egy teljesen más színészetet láttunk tőle, ugyanúgy ahogy a "Hogyne drágám" című darabban is. Azt gondolom, hogy egy olyan erős színészi kisugárzásról van szó, amit - nem tudom, hogy te milyen röntgen szemekkel nézed, hogy rögtön átlátsz rajta, és gyűlöletesnek látod ezt a figurát. Szerintem pont arról szól ez a történet, hogy jön egy vonzó férfi, és fokozatosan derül ki róla, hogy mi minden van körülötte. Hozzá kell tennem, hogy ez kifejezetten szobaszínház előadás volt Marosvásárhelyen. Ott ültünk ebben a térben a családnál szinte oda lehetne húzódni az asztalhoz. Amikor bejött az apa, aki egyszerűen csak mosolyog, akkor én úgy éreztem, hogy megint nagyon titokzatos kisugárzás van, ami viszi ezt a dolgot, és belengi az egész teret. Két remek férfi színész van rögtön ebben a térben, amiről beszélek. Nem azt látom, hogy a Tompa Klára méltatlan helyzetben van, hanem azt látom, hogy gyakorlatilag a némasága a visszahúzottsága, a csendességgel teremt egy nagyon erős figurát, akit akkor is kell nézni, amikor meg sem szólal. Tulajdonképpen egy nagyon erős kontrasztot teremet, ami azt jelenti, hogy egyetlen ember ebben a világban, aki a saját helyéből indul ki, tehát nem a saját égkiterjesztéséből indul ki, hogy ma éppen hogy foglaljuk el a világot, hanem hogy nekem mi a dolgom itt ebben a világban. Szerintem nagyon erős férfi színészek vannak az előadásban. FARAGÓ ZSUZSA: Férfi színészekről beszéltem én, vagy a férfi szereplőkről, micsoda különbség. Két csodálatos férfi színész játszott. Az egyik egy rendkívül izgalmas, mulatságos halált játszik. A másik pedig egy bejövetelétől fogva megállás nélkül,(tudom - nem kell hozzá röntgenszem -,hogy ez nem egy valódi családfő,ez nem egy értékes csávó,ez nem szereti a feleségét,én ezt látom) egy romlott pasast játszik finom ívvel. A másik nagyszerű színész - aki sokkal izgalmasabb pasit játszik-, boldogabb lettem volna, hogy ha ő vele való szerelem az vonzóbb lenne minden nő számára, aki lent ül a nézőtéren. Az viszont izgalmas, hogy egyszer csak vonzó lett a halál számomra. LÉVAI BALÁZS: Itt hívom fel a nézők figyelmét, hogy akár lehetne egy különdíjat is meghirdetni a POSZT-on a legjobb halál alakítójának díját. Konkrétan megnézhetjük, hogy Debreceni Csaba hogy játssza a halált, A Képzelt betegben, Sebestyén Aba után. Bocsánat… SZŰCS KATALIN ÁGNES: Érdekes, ahogy a Zsuzsa az ellenérzéseit, vagy a fenntartásait megfogalmazta. Azt mondta, hogy mindent tudunk előre. Erre szeretnék reflektálni: szerintem arról ez az előadás, hogy azt hisszük, mindent tudunk előre, és amikor az ember belekerül kritikus helyzetbe, amiről azt gondolja, hogy majd úgy lesz, ahogy ő gondolja, akkor szembesül azzal, hogy hoppá! Vajon tényleg, hogy viselkedem egy teljesen váratlan, felfoghatatlan, és végletes helyzetben. Nekem erről szól az előadás. Az viszont egy érdekes probléma, hogy vajon mitől van az, hogy úgy érezzük, hogy kívül maradtunk, vagy bekerültünk egy előadásba. Nyilván van ilyen, hogy az ember kívül marad, vagy bekerül, én arról tudok beszélni, hogy én hogy kerültem bele az előadásban, és azt gondolom, hogy ebben nagyon sokat számít a forma. Nekem ez a forma segített abban, hogy első pillanattól bekerüljek ebbe az előadásba. Ahogy például a Csabi elaraszolgatott, és már ott pofára esett. Tehát már a nyitányba benne van, hogy azt hisszük, hogy úgy van minden, ahogy szokott lenni, miközben még sem. Ott a nyitóképben megvan az, hogy semmi sem úgy van, ahogy hisszük. Utána pedig, ahogy lerakja a szolgálólány a hat széket, de az utolsó kettőt együtt viszi,- ott megint nem a szabály működik. Ekkor viszont, hogy a világ rendje helyre álljon, visszamegy szék nélkül, és megkoccantja, amit lerakott már egyszer. Én úgy érzem, hogy az előadás formanyelve nagyon pontosan, szépen van vezetve ebbe a világba. Engem a rendező teljesen megfogott ezzel az első két mozzanattal. Iszonyatosan fontos volt itt, és az egész első részében az idő szerepe. Hiszen ezzel küzdünk, és a halállal elég komoly kapcsolata van az idő fogalmának. Jómagam is osztom, amit a Zsuzsa is kiemelt, és egyetértek vele, hogy nagyon pontosan tartják végig a lassúságot, ami nem vontatottság. Azt kell mondjam, hogy végig hihetetlen feszültségben tartott ez az előadás engem. Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy az ember sejti, hogy egy kortárs előadásnak olyan nagyon jó vége azért nem lehet. Végig iszonyú feszültségben tartott a darab, és valóban még talán a krimi is igaz. Ugyanakkor a feszültség-fenntartás technikáit tekintve talán még sem az. Bejön egy szimpatikus vonzó férfi,akiről persze látom, hogy felszínes,hogy a családjával baromira nem foglalkozik, de azt nem tudom, hogy őt lehet-e szeretni,vagy nem lehet szeretni. Én el tudom hinni, hogy lehet szeretni, el tudom hinni, hogy ez egy olyan férfi, amilyen. Ez egy hétköznapian kihűlt, szertartásosan létező család. Nagyon szépen felveti a kérdést, amelyen aztán mindenki merenghet, hogy mit jelent a család. Mi az, hogy család? Mit várunk egymástól? És gyönyörűen megyünk bele az első két jelenttől abba, - amit elmondott a néző is, és amit átélünk szerintem sokan-, hogy tényleg mit lépnénk egy ilyen helyzetben? LÉVAI BALÁZS: Nekem erről az jutott eszembe az előadás közben, hogy tök érdekes, hogy mennyi olvasta van egy előadásnak, és már ez is minősíti magát a művet. Arra gondolok, hogy Alkésztisz felajánlkozása számomra egy picit a családi minták megtörése is volt. Látja azt, hogy Admétoszt szülei milyen mintát képviselnek, és hogy élnek, és csupán egyetlen dolog hozza össze a két gyereket; az életük megúszása. Ezen az egyetlen ponton kapcsolódnak össze, ott viszont nagyon. Tulajdonképpen azt látja, hogy Admétosz mellett ugyanilyen a sors várna rá. SZŰCS KATALIN ÁGNES: Pont azt akartam mondani, hogy az abszolút nem várható, hogy szerintem ez így fog bekövetkezni, szerintem az egy nagyon erős drámai pont. SÁNDOR L. ISTVÁN: Nekem a László Csabát hoztad, és ő is fantasztikus volt. Volt itt egy kórus figura, aki más görög képzeteket is behoz, aki mindent lát, és ezek a remek mondatok, teljesen más stílusban szólnak. Remek az a jelenet, amikor megpróbál a halálról magyarázni, a halálról filozofálni a halállal. És az is, ahogy eljutunk a totális ismeretlenséghez, és ahogy egy mosollyal el is tűnik belőle a látás képessége. Egy dolgot szeretnék kérdezni: Amikor bejön a patás, a halálnak a szolgája, akkor mindenféle torzított hangok szólnak. Ez értelmes nyelv, valamit mond, vagy ez csak…? GALLÓ ERNŐ: Nem kell érteni egyébként, de görög mondatokat mond. SÁNDOR L. ISTVÁN: És miket mond? GALLÓ ERNŐ: "Megeszem a húsod. Valaki az örök sötétségben születetett."- De nem kell őket érteni. SÁNDOR L. ISTVÁN: Nem is értettük, csak kíváncsiak voltunk. Egyébként szerintem körülbelül ezt értettük. KOVÁCS DEZSŐ: Még a színészekről szeretnék beszélni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy nagyon erős és gazdag színészi gárda vonult fel, és nagyon egységes volt a produkció színészileg. Kezdhetném a legkisebb szerepekkel, mint ahogy a Korpos András megcsinálta azt a lakájt, ahogy decensen bevonul, kivonul, behozza az üveget, tölt belőle, és így tovább. A szolgáló Benő Kinga, ahogy bejön, meg ahogy kimegy, mindnek meg van a nagyon erős sugárzása, súlya. Természetesen a gyermekek is nagyon a helyükön voltak, és tulajdonképpen mindenki. Nagyon egységes színészi munkáról lehet beszélni. Sok szó esett Bányai Kelemen Barnáról is. Úgy gondolom, hogy azt a furcsa lebegést, ami a Székely Csaba szövegébe benne van, és tulajdonképpen majdnem minden drámájában megfigyelhető, ő ezt nagyon pontosan meg tudta jeleníteni. Gondolok itt arra például: hogy egy picit előreszaladok, aztán visszalépek, láthatjuk tragikusnak, láthatjuk komikusnak, de mindenképpen valami összetett jellemnek, és összetett és sokszor nagyon el is rajzolja, és ott az is a helyén van. FARAGÓ ZSUZSA: Visszatérek a szubjektív mániámra, hogy amit itt láttunk, az egy társulat. Most élünk mi itt egy magyarországi színházi életben, amiben fejünk fölül a tetőt mindjárt ...nem mondom végig. Azt akarom mondani, hogy nem vagyunk biztonságban, és ezért rengeteg színházi előadás születik úgy, hogy alkalmilag jönnek össze emberek ez rendkívül szórakoztató. LÉVAI BALÁZS: Lábjegyzet: a második beszélgetés jórészt erről fog szólni. FARAGÓ ZSUZSA: Én rengeteget dolgozom úgy mostanában, hogy mindenhonnan jönnek össze emberek, válogatottan. Éltem évekig társulatban, elmondhatom, hogy ezt a fajta színészi egybehangzás, amit ők itt létrehoztak az csak évek alatt összeért, ízlés, és stílus tud eredményezni. Elnézést kérek Sorin, hogy erről beszélek, de aggódom amiatt, hogy hova fognak ezek a társulati értékek tűnni. Aggódom, amikor azt látom, hogy azok a színészek, akik rohannak, futnak,és megérkeznek, nagyon akarnak jók lenni, de épp annyi idő maradt,hogy megismerjék egymást. Amikor kezdenek összeszokni, vagy a szempárok összevillanni, addigra már le is futott az előadás. Ők vajon hogyan fogják megérteni, vagy megérezni, hogy mit jelent az, amikor már a főiskoláról bekerülő új színész is már abba a légkörbe kerül bele, amiben pontosan úgy találja meg a helyét, mint itt a fiatalok. Egyszerűen elragadó, és ezt három nagy pirossal aláhúzom, és három felkiáltójelet teszek a végére, hogy ilyen az, ha évekig dolgozik egy társulat együtt.LÉVAI BALÁZS: Egy két nézői reakcióra van még idő, többen jelentkeztek, Karsai György. KARSAI GYÖRGY: Őszintén szólva örültem volna, ha nem kell hozzászólnom, és nem, mint az előadás kritikusa, hanem mint filológus. Szeretnék néhány dolgot helyre tenni a görög mitológiában, és Euripidésszel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy nem ártott volna elolvasni, - akár Devecseri fordításában - az Alkésztiszt, és akkor rögtön lehetett volna tudni, hogy az Euripidészi Alkésztisz, az nem a szerelméért hozott áldozatról szól,- semmi köze hozzá. Ez egy olyan kiinduló pont, amit hogy ha szakmai beszélgetésen veszünk részt, akkor jó, hogy ha tudunk. A másik a görög alvilág. A görög alvilág és a keresztény között nem az a különbség, hogy a görög alvilágból vissza lehet jönni bizonyos feltételekkel. Egyáltalán nem lehet visszajönni. Az Istenek sem mehetnek le az alvilágba. Az a furcsasága az alvilágnak, hogy az Olümpuszi istenek egyike sem mehet le az alvilágba, büntetlenül nem lehet az alvilágot megközelíteni. Héraklész éppen ezért egy nagyon különleges figurája a görög mitológiának. Neki egyedül mind a három létszférába, tehát az istenek közé, a halandók közé, és az alvilágba is van bejárása. Ezt ki is használják, sokszor lásd: a Perszephoné történetet, amikor ő megy az odatévedt Thészeuszért, hogy visszahozza. Az Alkésztisz történet, még ezen belül is egy nagyon különleges példa, és ez nagyon fontos. Ha Alkésztisz eljutna az alvilágba, nem lehet visszahozni, ugyanis az Hádész. Nem véletlen, hogy Thanatosz, aki eljön érte, és nem Hádész. Hádész az alvilág ura, ha Hádészhez kerülne Alkésztisz, nem lenne visszaút. Amit Héraklész csinál az az, hogy amikor kijózanodik - és ez az előadásba nagyon szépen meg volt csinálva -, pillanat alatt magához tér, mert rájön, hogy őt becsapták, s hogy ebben a házban nincs is semmi baj. Elmegy, utoléri Thanatoszt, amint viszi Alkésztiszt, a sarkon megveri, elveszi tőle Alkésztiszt. De még nincsenek az alvilágban, ezt nem győzöm hangsúlyozni. Visszahozza, és visszaadja Admétosznak. Végtelenül izgalmas kérdés, hogy mi az Alkésztisz műfaja, és Euripidészt kellene valóban elolvasni hozzá, hogy valami kiinduló pont legyen, amit Sorin meg is tett. Azt gondolom, hogy ez egy példaszerű előadás volt arra, hogy mit kell csinálni a görögökkel ma, hogy hogyan lehet hozzányúlni, hogyan kell újraolvasni. Amikor az előadás elkezdődött, hosszú perceken át ültünk úgy, hogy nem történt még semmi, de már bent voltunk a családban. Erről beszélt István is. Azon törtem a fejem, hogy hogy fog kijönni ebből a rendezés az Euripidészi történethez képest. Hogyan lehet egyszerre minden szereplőt a színre tenni, hogy lesznek ebből viszonyok. Koturnuszt felejtsük el, mert koturnusz az egy lapos bőrtalp volt. Ha arra akarunk célozni, hogy a szereplők magas talpon mennek, akkor használjunk más szót. Rosszul tanultuk az iskolában, ünnepélyesen bejelentem a koturnusz a görög színpadon, egy egészen vékony kis bőrtalp volt, és a római színpadon elemelik ezeket a szegényeket, de csak azért, hogy a nézők jobban lássák őket. A görögöknek nem volt rá szükségük, mert ők felülről néztek le. Rómában körbe ülték, és azért kellett megemelni. Ilyen szavak vannak, amit rosszul használnak Rómában a görög színházzal kapcsolatban, csak mi ne használjuk legalább. Az előadásnak az értékeit, elemzését azért lássuk át, hogy nagyon fontos dolog történt. Az első rész filmszerűsége, az, hogy hány idézet volt, Pasolini Teorémája ahol megjelenik, aztán a Bunuel filmek, a Burzsoázia diszkrét bája, és az Öldöklő angyal, ahol egy családba, egy polgári miliőben megjelenik egy külső erő, ami ellen nem tudunk mit tenni,- ezt mind színpadra tette a Sorin. Egyre mélyebbre megyünk, és akkor látjuk, hogy hogyan kell a klasszikusokhoz hozzányúlni. Ez Euripidész ma. Egyébként sokkminden bajom is volt az előadással, de ezt nem tudtam megállni, azok után, amik itt elhangzottak. LÉVAI BALÁZS: Köszönjük szépen, még egy megszólalásra van idő, Csaba a megfelelő szóhasználatra figyelmeztetlek, próbálj meg az autentikus szavaknál maradni. VASVÁRI CSABA: A szakmai beszélgetés is arra van, hogy bennünket a feldolgozásban segítsen, az alkotóknak pedig visszajelzést adjon. Tényleg nagyon sokat lehetne beszélni az előadás, valamint a rendező, a színészek és a díszlet-jelmeztervező erényeiről. Szeretnék pár szót szólni az egyedüllétről, amit Zsuzsa próbált megfogalmazni, és amit én is valamiféle módon megéltem, és pont ezt tartottam a legértékesebb gondolatnak. Ha engem visz egy előadás, és sodor valahova, akkor valamilyen állapotba elkerülök. Azt tartottam kifejezetten zseniálisnak, hogy ez a darab eljuttatott ahhoz a felismeréshez,- hogy nem is az áldozat hiábavalósága, nem is a családi kapcsolat, nem is a gyerekért való önfeláldozás, hanem - hogy valójában mindannyian mennyire egyedül vagyunk. Gondolok itt arra, hogy a világ, amiben élünk, vagy a másvilág,- a teremtésnek ezekben, a szegmenseiben - mennyire nem lehet valakivel lenni, mennyire egyedül van az ember, s bármilyen kapcsolódási kísérlet, vagy szerelem, vagy akár az életünk feláldozása ellenére is, ez a fajta fura egyedüllét marad, csupán amiben élünk. DOMJÁN GÁBOR: Számomra kicsit a diktatúrák természetéről is szólt ez az előadás. Arra gondolok például, hogy abban a pillanatban, amikor már bukik a főhős, villámcsapásszerűen pártolnak el tőle azok, akik korábban egy abszolút főnökként tekintettek rá. Ez a diktatórikus helyzet családon belül is tud működni, illetve családban működő helyzet vissza tud utalni a társadalomban zajló diktatórikus folyamatokra. Ezt én egy nagyon szép újdonságként éltem meg. Csatlakoznék Kovács Dezső véleményéhez is. Az első részt sokkal élvezetesebbnek, és jobbnak tartom. Szerintem is a második rész levált egy kicsit a darabról, de a képszerűsége mindezért, azért kárpótolt. CSÁSZÁR ANGELA: A végén ez a csodálatos párbaj annyira torokszorító, olyan gyomorszorító, és olyan csodálatos volt mind a két színész részéről, hogy szinte megcsavarta az ember lelkét. Én csak gratulálni tudok ehhez. GÉCZY DOROTTYA: Színész szemmel nézem, csodálom az írást és magát a művészeket, elfogult vagyok, de imádom ezt a társulatot is. Lenyűgöznek a csöndbe való átmenések, ahogy minden italkitöltésnek jelentősége van. A család jelenet is csodálatos volt, ahogy belenéz a tükörbe a nagymama, ahogy a gyerekek bejönnek, s a tekintetük. Egy ilyen csodálatosan kidolgozott előadás egyszerűen lenyűgözi az ember, annyira elragadott, hogy nagyon köszönöm, hogy itt lehettem, és gratulálok! Köszönöm szépen!LÉVAI BALÁZS: Nagyon szépen köszönjük a hozzászólásokat.Forrás: POSzT Fotók: Simarafoto
06.09. 06:04
Szinhaz.hu
Rekordszámú előadással ért véget a Színek Évada Miskolcon
Rekordszámú előadással ért véget a Színek Évada Miskolcon
Rekordot döntött a Miskolci Nemzeti Színház a 190. évadban: a vendégszereplésekkel együtt összesen 610 előadást játszott a társulat, melyből a Déryné utcai játszóhelyeken 583 színházi estén vehettek részt a nézők. A miskolci színház beszámolója:A Színek Évada hű maradt nevéhez, számos szakmai- és közönségsiker fűződik a jubileumi évadhoz, a sokszínű kínálatból mindenki megtalálhatta a hozzá közel álló műfajt. Zenés előadásaink között musical, operett és opera is szerepelt, műsorra tűztünk komédiákat, drámákat, színműveket, a Miskolci Balettnek három bemutatója is volt és a gyermekeknek, ifjúságnak szóló előadásokból sem volt hiány. Színes és sikeres évadot tudhatunk magunk mögött, melyet az is bizonyít, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozón két előadásunk, A tanítónő és a Woyzeck is szerepel, valamint Don Giovanni előadásunk nyerte a Primavera’14 Fesztivál fődíját, így mi képviseljük Magyarországot Pilsenben 2015-ben, Európa Kulturális Fővárosában. A 2013-2014-as évadban a vendég- és tantermi előadásokat is beleértve összesen 610 alaklommal láthatta a közönség a Miskolci Nemzeti Színház valamelyik produkcióját, melyből a színház székhelyén 583 előadást tartottunk, ezeken összesen 130.534 néző tisztelt meg bennünket. Ilyen magas előadásszámra korábban nem akadt példa.Holdbeli csónakos (fotó: mnsz.eu)Az elmúlt évadban folytattuk azokat a programsorozatokat is, amelyek sikeresek voltak, és újakat is elindítottunk. Az évad drámája idén Weöres Sándor A holdbeli csónakosa volt, Az évad szerzőjeként Tasnádi István mutatkozott be, több előadását is láthatta a közönség. Idén is megrendeztük mindkét nemzetközi fesztiválunkat: a Színművészeti Egyetemek nemzetközi találkozóját, a SZEM Fesztivált, és a határon túli művészek találkozóját, a Határtalan Napok összművészeti fesztivált.Új arculatot kapott a játék/szín, ahol idén valódi elmélyült műhelymunka, és egyéb, a közönség felé nyitó, beavató jellegű program jöhetett létre. Saját repertoárral, személyes találkozásra lehetőséget adó, a hagyományostól eltérő színházi nyelven létrejövő előadásokkal újult meg. Számos sorozatot indítottunk el, amelyek végigkísérték az évadot, és stabil nézőtáboruk alakult ki.Ebben az évadban is szerveztünk egész napos rendezvényeket, melyek során kiléptünk a színházépület hagyományos teréből, és meglepő utcai akciókkal, a közvetlen találkozást segítő programokkal vártuk nézőinket. Ilyen volt a színház 190. születésnapja szeptemberben, a Diótörő-ünnep decemberben, és Shakespeare 450. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepség áprilisban, melynek különlegessége a város új látványosságának, az óriásmozaiknak az elkészítése volt.Kokainfutár (fotó: mnsz.eu)A helyi iskolákkal való szoros együttműködésünk is folytatódott. A Színház és Világ program keretében a művészeti iskolák számos akciónkban való tevékeny részvétele, a diákszínjátszó versenyek, a program keretén belül létrejövő előadások (Kokainfutár, Cyber Cyrano), a rendszeres színházbejárások, szinte napi kapcsolatot teremtettek a diáksággal. Egyebek mellett erre a jó kapcsolatra épül a jövő évad programsorozata, a Shakespeare drámák „örökbefogadása” is.A következő évad Shakespeare születésének 450. évfordulójának jegyében zajlik, így az első nagyszínházi bemutató a IV. Henrik című Erzsébet-kori királydrámája lesz októberben. Ekkor lesz a már színpadra állított Víg özvegy őszi premierje is. Novemberben Verdi egyik legismertebb operája, a Rigoletto, decemberben László Miklós finom humorú vígjátéka, az Illatszertár kerül színre. Februárban Móricz Zsigmond azonos című regénye alapján az Erdélyt mutatjuk be.A Kamaraszínház is bővelkedik premierekben, szeptemberben a Hamupipőke mesebalett, októberben a Tóték és Az eltört korsó, decemberben az évad szerzőjének, Pintér Bélának és Darvas Benedeknek a Parasztopera című műve kerül bemutatásra, a Robin Hood című zenés játékot pedig 2015 februárjában láthatja a közönség.Az évadzáró társulati ülésen átadott díjak is tükrözik, milyen sokan dolgoztak közösen a színház sikereiért.A díjazottak:Üzemeltetés: Homovics AndrásMűhelyház: Bredács AnitaSzabótár: Kocsisné Siráky AnitaDíszítők: Bodnár István ZsoltHangtár: Nagy SándorVilágosítók: Pepich ZoltánKellékes: Osztermann FerencÖltöztető: Madzin ÁgnesFodrász: Hudákné ImrénéTárvezetők: Kocsis Attila Backstage: Orehovszky ZsófiaGazdasági Hivatal: Csontos Nándorné Művészeti ügykezelés: Králik MónikaPályakezdő díj: Cseh Dávid Év hangja (Ferenczi Anett emlékére): Kolozsi BalázsZenekar: Fogarasi Tamás Miskolci Balett: Papp Bálint A 190. évad legjobb színésze a TVK támogatásával: Görög László A Kilátó-díjat Rusznák András kapta.Forrás: MIskolci Nemzeti Színház
06.08. 09:02
Szinhaz.hu
Az ország leghíresebb transzszexuálisa is jelentkezett a Való világ 7-be
Azt mondja, azért, mert itthon 4-5 élet kell ahhoz, hogy megteremtse azt az egzisztenciát, amit a Való világ-győzelem ad.
06.06. 20:38
Velvet.hu
 Miért hívják teavajnak a teavajat?
Miért hívják teavajnak a teavajat?
Mi köze a teának a vajhoz? Nagyon is sok! A világ bizonyos tájain, elsősorban Ázsia keleti és déli részén nagy hagyománya van a tea vajas ízesítésének. A tibetiek híres teája, a po cha, amelyet Kőrösi Csoma Sándor is sokat fogyasztott, úgy készül, hogy a felöntött teát sóval, cukorral, kendermaggal, árpaliszttel és legfőképp jakvajjal egészítik ki, igazi „erőlevessé” dúsítva az eredeti, híg főzetet. Minél zsírosabb a hozzáadott vaj, annál jobb ízű a tea – ezért kapta a legmagasabb, nyolcvan százalékos zsírtartalmú vajféleség a „teavaj” nevet. Kés a kővajban... hogy micsoda? Katt! Tea ízesítésére csakis ez való – ha szeretnénk kipróbálni, mi az a varázsszer, ami hosszú szellemi gyakorlataik közben frissen tartja a tibeti szerzeteseket, ebből pakoljunk az italunkba. Szöveg: Móray Gábor, fotó: Pinterest
06.06. 12:21
Evamagazin.hu
 "Egész nemzetének a vágyát teljesítette" - így búcsúzik a világ I. János Károlytól
"Egész nemzetének a vágyát teljesítette" - így búcsúzik a világ I. János Károlytól
Több európai vezető politikus és amerikai napilap méltatta hétfőn I. János Károly történelmi szerepét, amelyet a diktatúrából a demokráciába való átmenet folyamatában játszott.
06.02. 19:25
Hvg.hu
A közterületen való életvitelszerű tartózkodás szabályozásáról vitáztak
A Vitázik a világ ifjúsága (Jugend debattiert international) német nyelvű nemzetközi vitavetélkedő országos döntőjét tartották szerdán Budapesten. A szópárbajban a budapesti Pőcze Júlia és Bartha Regina érvei bizonyultak a legjobbnak, így ősszel ők k...
06.02. 08:05
Nyest.hu
Felújított Margitszigeti Szabadtéri Színpad várja a nyári fesztivál vendégeit
Felújított Margitszigeti Szabadtéri Színpad várja a nyári fesztivál vendégeit
Közel 3 ezer új székkel, látványtetővel és más fejlesztésekkel várja vendégeit az idei Budapesti Nyári Fesztiválon a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, melynek kétéves felújítása a fesztivál június 13-i nyitókoncertjére lezárul.Az augusztus végéig tartó programsorozat - melynek a Margitsziget mellett másik fő helyszíne a Városmajor - sokszínű, műfajokban gazdag előadásokat és komplex turisztikai csomagokat kínál az összes korosztálynak, hazai és külföldi vendégeinek. A csaknem száz program között vannak operák, koncertek, színházi és táncelőadások is - mondta Bán Teodóra, a fesztivált rendező Szabad TérSzínház Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója az MTI-nek."A margitszigeti nagyszínpad a főváros nagy értéke, nemzetközileg is versenyképes helyszín. Bár elsősorban az előadásokra épülnek a szolgáltatásai, fontos értéket képvisel a környező természeti és épített környezet is, így a kilátóként is szolgáló, felújított műemléki víztorony, az egykori domonkos apácakolostor romjai és a saját hajókikötő" - mutatott rá.A kikötőbe naponta öt hajójárat érkezik, köztük fesztiválhajók, melyek az előadásokra szállítják a vendégeket, onnan pedig vissza a városba, miközben a vendégek a kivilágított Budapest látványát is élvezhetik. A hajózás mellett olyan komplex csomaggal is csalogatják a turistákat, amelynek az előadásokon kívül szállás és wellness-szolgáltatás is a része.Az idei nyári fesztivál talán leginkább várt eseménye a londoni Globe Színház margitszigeti vendégszereplése. "A Globe Shakespeare születésének 450. évfordulója alkalmából kétéves világ körüli turnéra viszi a Hamletet, ebbe a sorozatba illeszkedik a budapesti előadás is, amely természetesen eredeti angol nyelven, felirattal kerül színre, különleges vizuális technika alkalmazásával" - mondta Bán Teodóra. Megjegyezte: a londoni teátrummal való kapcsolat értékes lehet a jövőre nézve is.A londoni Globe Színház június 21-i Hamlet-előadása köré kis Shakespeare-fesztivált is rendeznek. A június 20. és 22. között a Margitszigeten megrendezendő minifesztiválon lesz Szentivánéji slam komédia, a nagy angol író szonettjeit pedig Sena Dagadu és Ónodi Eszter dolgozza fel angol és magyar nyelven. Egy másik kiemelt program az Operaház Carmen-premierjének margitszigeti előadása lesz. Bizet operáját Oberfrank Pál új rendezésében, Rinat Shaham (Carmen) és Kiss B. Atilla (Don José) fellépésével viszik színre. "Eddig is játszottunk operákat a Margitszigeten, tavaly például Erkel István királyát és a Pillangókisasszonyt is bemutattuk, most viszont egy rendszeres együttműködés körvonalazódik az Operaházzal: minden évadjuk utolsó bemutatóját kihozzák a szigetre, és mi ezzel nyitjuk a nyári szezont" - magyarázta az igazgató. Az operák mellett a klasszikus műfajok kedvelőinek szól Sztravinszkij két balettje, a Tavaszi áldozat és a Tűzmadár is, amelyeket a Moszkvai Állami Akadémiai Klasszikus Balett társulata mutat be hagyományos előadásban a Margitszigeten június 27-én.A nyári fesztivál igazi színfoltját jelentik a néhány éve elindított szombat későesti dzsesszkoncertek. A margitszigeti víztoronyban megrendezett idei Jazzy Tower koncerteken fellép mások mellett Váczi Eszter és Harcsa Veronika formációja, a Bin-Jip. Mint Bán Teodóra kiemelte, a program sajátossága, hogy kizárólag hajóval lehet érkezni, sőt, a koncert már valójában a fedélzetre lépve elkezdődik. A könnyebb műfajokhoz tartozik egy legendás együttes, a kubai Buena Vista Social Club fellépése is - sajnos utoljára, és nem csak Magyarországon. Tizenhat évnyi nemzetközi koncertezés, több tízmillió eladott lemez és számos díj után a zenekar ugyanis bejelentette visszavonulását. A Franciaországból induló, Adios Tour című búcsúturné keretében lépnek fel a Margitszigeten július 26-án, hogy aztán további koncertek után, 2015-ben Havannában utoljára álljanak a közönség elé. Az idei fesztivál a Shakespeare-jubileum mellett más évfordulókhoz is kapcsolódik. A június 13-i ünnepi nyitókoncertet Snétberger Ferenc és barátai For my people (Népemnek) címmel a 70 évvel ezelőtti holokauszt roma és szinti nemzetiségű áldozatainak emlékére adják a Margitszigeten, a Keller András vezényelte Concerto Budapest közreműködésével. A Dózsa György-féle parasztfelkelés 500. évfordulója alkalmából pedig a Honvéd Táncszínház megújult formában mutatja be a Székely Dózsa György című táncjátékot augusztus 22-én a Margitszigeten Novák Péter főszereplésével, Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus színrevitelében.A Margitsziget mellett a másik helyszínt hagyományosan a Városmajori Szabadtéri Színpad biztosítja, ahol a fő program idén is a vidéki nagyszínházak és határon túli magyar teátrumok előadásait műsorra tűző színházi szemle lesz. "Szórakoztató, nyári, de színvonalas előadásokat hívtunk meg, a színházigazgatók javaslatai és a színpad adottságai alapján" - mondta a főszervező. A seregszemlére Budapestre érkezik a Pécsi Nemzeti Színház, a Veszprémi Petőfi Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a szombathelyi Weöres Sándor Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház, az Újvidéki Színház és a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata. A nyári fesztivál további neves fellépői közé tartozik Szalóki Ági, aki Karády-esttel készül, Tompos Kátya, aki első szólólemezét, a Keresztül Európánt mutatja be, és Lajkó Félix, aki világzenei koncert-show-val jelentkezik a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar közreműködésével.Forrás: MTI
06.01. 07:00
Szinhaz.hu
Miniévadot tartanak a végzős marosvásárhelyi színészhallgatók
Miniévadot tartanak a végzős marosvásárhelyi színészhallgatók
Miniévadra készülnek a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzősei. A tanév lejártához közeledve az évad minden előadását eljátsszák utoljára, május 31. és június 4. között a Stúdió Színházban. Május 31-én, szombaton a Köteles utcában 19 órától a Bernarda Alba háza című produkcióval nyit a Miniévad. Az előadást a másodéves magiszteri színészosztály vezető tanára, Patkó Éva rendezte.Az előadás szövege lecsupaszított, legtöbbször rövid és tömör replikák váltják benne egymást, egybeolvad az érzékeny líra és a feszültség. Ezt a megfeszítettséget oldja adott helyzetekben az előadás humora, játékossága. A folyton gyülemlő indulatok robbanását a dalok, a poénok és a táncok, beépített flamencomozdulatok hol oldják, hol még feszesebbé teszik.Június 1-jén, vasárnap 19 órától a Sebestyén Aba által rendezett Szerelem látható, szintén a Stúdió Színházban. A Szalay lányok reménytelen szerelmi sóvárgásának, boldogságkeresésének fájdalmasan groteszk történetét Csehov Három nővér című művével rokonítják. A vidéki kispolgári családban élő nővérek - három szenvedélyes, érzéki lány - nem Moszkvába készülődik, hanem egy biztos házasságba, egy oltalmazó, szerető férfi karjaiba. Barta Lajos színművét az illúzióvesztés bonyolult lelki folyamatainak hiteles, groteszk és az emberi esendőség iránti mély empátiáról tanúskodó ábrázolása teszi a mai közönség számára is érdekessé.Hétfőn, június 2-án két előadással is várják a közönséget. Délelőtt 11 órától a kicsiké a terep: a Levél utcai Stúdió 2.1-ben látható a Minden egér szereti a sajtot című produkció. Az elsősorban gyerekeknek szóló bábelőadást a harmadéves bábszínész szakos hallgatók adják elő vezető tanáruk, Máthé Rozália rendezésében. A commedia dell’arte és a bábszínészet határán mozgó előadás Shakespeare klasszikus tragédiáinak izgalmas újragondolása. A másságról és az elfogadásról szól, olyan stilizált, de könnyed és érthető formában, amely nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is élvezetes lehet.Szintén hétfőn, június másodikán 19 órától látható Kovács Levente előadása, a Kész csoda, a Köteles utcai Stúdió Színházban. Az előadás New Yorkba, a kilencvenes évekbe kalauzolja nézőit. Hat barátnő próbál boldogulni a párkapcsolatok szövevényes világában. Hetente egyszer összegyűlnek, hogy kibeszéljék mindazt, amit másokkal nem tudnak. Keresik önmagukat, a világ apró rezdüléseit, a csendet, a nevetést. Önfeledten társasjátékoznak minden összeülésükkor, a villámkérdések kereszttüzében mégis lehetőség nyílik egy-egy félmondatra, vagy akár hosszabb elmélkedésre is, amikor felszínre kerülnek az aktuális problémák. Sőt, sokszor nem is a kártyalapon lévő kérdés a lényeg, hanem a beszélgetésre nyílt lehetőség. Egyikük válása a kis csapat életét teljesen felforgatja, és talán az szenvedi a legnagyobb kárt, aki a legmegértőbb próbál lenni. Két spanyol fiatalember pedig teljesen új irányba tereli az események folyását… A sok poén, a nevetés mögött ott lapul a kérdés: hogyan ragadható meg a boldogság?Június 3-án, kedden 17 órától felnőtteknek szóló bábelőadással várják a Levél utcai Stúdió 2.1-ben a nézőket a harmadéves bábosok. Kozsik Ildikó rendezésében egy szívszorító történet, a Mankurt legenda elevenedik meg. A darab szavak nélkül meséli el a közép-ázsiai legendát, és keres válaszokat az emberi sors kérdéseire.Kedden, harmadikán 20 órától a Jazz&Blues Club-ban kerül sor a másodéves magiszteri osztály kocsmaszínházi előadására, a Tiramisura, melyet Sebestyén Aba rendezett. Az egyetem színész- illetve drámaírás szakos magiszteris hallgatóinak közös munkájából született produkció olyan, multicégnél dolgozó nőkről szól, akiket a karrieren, a pénzen és a szexen kívül látszólag semmi nem érdekel. A ál-tökéletességen túlról mégis megszólal a másik én, amelyik sebezhető, csalódott, szeretethiányos és – mint mindenki más – keresi a boldogságot. A Tiramisu előadásra a Jazz&Blues Club elérhetőségein foglalhatnak helyet.Szerdán, június 4-én, a Miniévad záróelőadásaként látható A másik szoba. Az elektromos áram hajnalán, a 19. század végén a hisztériás betegségekkel foglalkozó Dr. Givings legújabb, kísérleti jellegű módszereivel, elektromos terápiás vibrátorokkal kezeli a pácienseit. A történet középpontjában a doktor és családja, illetve pácienseinek élete áll, melyen keresztül nem csak a kor társadalmának konvenciói és gondolkodásmódja, de az egyén önmagához, társas kapcsolatokhoz, szexualitáshoz, halálhoz és magányhoz való viszonya is megmutatkozik. A szereplők a fényt keresik. Az utcán, az otthonukban, magukban, egymásban és a másik szobában. Patkó Éva előadása nemcsak az évad utolsó momentuma, hanem a legutolsó alkalom is, amikor a Stúdió Színház deszkáin még láthatjuk az idei év végzős színészhallgatóit.Az elősdásokra szóló jegyek megvásárolhatók a Stúdió Színház jegypénztárában, minden kedden 14 – 18 óra között, vagy az előadás helyszínén, kezdés előtt egy órával. Jegyeket foglalhatnak a 0736 350 686 telefonszámon vagy a jegy@szini.ro email címen. A színház arra kéri a nézőket, hogy a lefoglalt jegyeket legkésőbb előadás előtt fél órával legyenek szívesek átvenni.
05.31. 08:00
Szinhaz.hu
A nyúl tartása lakásban
A nyúl tartása lakásban
A nyulak házi kedvencként való tartása a 90-es években vált nagy divattá az Egyesült Államokban, és onnan terjedt el a világ más országaiba.
05.31. 06:30
Haziallat.hu
VV Viki: Én is tetszem a fiúknak
VV Viki: Én is tetszem a fiúknak
A Való Világ 6 nagyszájú provokátorát sokat bántották villatársai súlya miatt, a való életben azonban úgy tűnik, sok fiúnak tetszik így is.
05.30. 11:40
Hir24.hu
 Itt nézheti meg a világ legjobb vírusvideóit
Itt nézheti meg a világ legjobb vírusvideóit
Az alábbiakban megmutatjuk, hol nézhetik meg a világ legnépszerűbb vagy várhatóan azzá váló videóit.
05.30. 11:30
Hvg.hu
40 ezerre büntették a dorbézoló VV Dyát
A Való Világ egykori játékosa ellen még áprilisban tettek panaszt szomszédai csendháborítás miatt.
05.30. 07:40
Velvet.hu
Ez a hét vicce? VV Zsófi színésznő akar lenni!
Komoly és nagyravágyó terveik vannak a Való Világ 6-ban megismert játékosoknak. Zsófika most épp színésznői babérokról álmodik.
05.29. 15:47
Kiskegyed.hu
Öt magyar és öt New York-i virtuóz
Hatalmas sikerrel lépett fel helyi idő szerint szerda este a washingtoni Kennedy Centerben az öt magyar és öt New York-i virtuóz zenészből álló Glass House Project, amely a magyar holokauszt évfordulójának 70. évfordulójáról való megemlékezés jegyében adott a dzsessz, a világ- és a népzene elemeit felvonultató koncertet.
05.29. 08:08
Stop.hu
Aurelio betör a zeneiparba
Aurelio betör a zeneiparba
A Való Világ 6 magamutogató nyertese világmegváltó terveiről mesélt. Rapper lesz és híres divattervező.
05.28. 16:10
Hir24.hu
Magyarországon népszerűek a Google szolgáltatásai
A Google reprezentatív felmérése szerint Magyarországon használják a régióban a legnagyobb arányban a cég bizonyos alkalmazásait, szolgáltatásait az okostelefonjukon, táblagépeiken, számítógépeiken.       A budapesti Google Ground oktatóközpontban tartott háttérbeszélgetésen elhangzott: 62 százalék az internetet szinte naponta használók aránya, okostelefonját, táblagépét az internetezők 63 százaléka használja.      Magyarországon szinte minden negyedik internetező első dolga ébredés után, hogy felmenjen a netre és minden harmadik nyilatkozott úgy, hogy nem tudja elképzelni az életét internet nélkül - derült ki a felmérésből. Az internetezők 98 százaléka otthonról is használja a világhálót, 32 százalékuk még tévénézés közben is.    A megkérdezettek 52 százaléka zenehallgatásra, rádiózásra is használja az internetet és minden ötödik olvas e-könyveket is, 34 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy az interneten bonyolított videóhívásokat is használ a barátokkal, családdal való kapcsolattartásra.    A Google tulajdonában álló, a világ legnagyobb videómegosztó oldalán a magyarok leginkább filmelőzeteseket, oktatóvideókat néznek és minden tizedik tölt fel valamilyen videót az oldalra.    A felmérés szerint minden ötödik internetező iskolából, felsőoktatási intézményből is használja a világhálót, az összes megkérdezett 58 százaléka recepteket is keres az interneten, 14 százalékuk még vásárlás közben is internetezik.    A Google Térképet használók kétharmada az alkalmazás segítségével talál magának uticélt, vagy szállást, ez a régió országaiban a legmagasabb arány, míg a keresőoldal fordítóját 38 százalék használja nyaralása során, 30 százalék pedig még nyaraláskor sem csatlakozik le az internetről. Minden harmadik magyar Google Térkép használó az utcakép-nézegető szolgáltatás, a Street View segítségével tesz kirándulásokat.    A kutatást a Google megbízására az IIBR készítette 2014 márciusában online kérdőíves módszerrel. A kutatásban 5 országot vizsgáltak (Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Romániát és Lengyelországot), minden országban 1000 fős, a 15 évnél idősebb internetezőkre nézve reprezentatív mintán. internet
05.27. 15:20
Alon.hu
Magyarországon népszerűek a Google szolgálgáltatásai
A Google reprezentatív felmérése szerint Magyarországon használják a régióban a legnagyobb arányban a cég bizonyos alkalmazásait, szolgáltatásait az okostelefonjukon, táblagépeiken, számítógépeiken.       A budapesti Google Ground oktatóközpontban tartott háttérbeszélgetésen elhangzott: 62 százalék az internetet szinte naponta használók aránya, okostelefonját, táblagépét az internetezők 63 százaléka használja.    Magyarországon szinte minden negyedik internetező első dolga ébredés után, hogy felmenjen a netre és minden harmadik nyilatkozott úgy, hogy nem tudja elképzelni az életét internet nélkül - derült ki a felmérésből. Az internetezők 98 százaléka otthonról is használja a világhálót, 32 százalékuk még tévénézés közben is.    A megkérdezettek 52 százaléka zenehallgatásra, rádiózásra is használja az internetet és minden ötödik olvas e-könyveket is, 34 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy az interneten bonyolított videóhívásokat is használ a barátokkal, családdal való kapcsolattartásra.    A Google tulajdonában álló, a világ legnagyobb videómegosztó oldalán a magyarok leginkább filmelőzeteseket, oktatóvideókat néznek és minden tizedik tölt fel valamilyen videót az oldalra.    A felmérés szerint minden ötödik internetező iskolából, felsőoktatási intézményből is használja a világhálót, az összes megkérdezett 58 százaléka recepteket is keres az interneten, 14 százalékuk még vásárlás közben is internetezik.    A Google Térképet használók kétharmada az alkalmazás segítségével talál magának uticélt, vagy szállást, ez a régió országaiban a legmagasabb arány, míg a keresőoldal fordítóját 38 százalék használja nyaralása során, 30 százalék pedig még nyaraláskor sem csatlakozik le az internetről. Minden harmadik magyar Google Térkép használó az utcakép-nézegető szolgáltatás, a Street View segítségével tesz kirándulásokat.    A kutatást a Google megbízására az IIBR készítette 2014 márciusában online kérdőíves módszerrel. A kutatásban 5 országot vizsgáltak (Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Romániát és Lengyelországot), minden országban 1000 fős, a 15 évnél idősebb internetezőkre nézve reprezentatív mintán. internet
05.27. 15:20
Alon.hu
 Romantikus búvóhelyek, titkos partszakaszok
Romantikus búvóhelyek, titkos partszakaszok
Nincs tömeg és állandó hangzavar – rejtett tengerparti üdülőhelyek Európában. Olyan kevéssé ismert tengerparti menedékeket mutatunk most be, amelyek távol esnek a tömegturizmustól és egytől egyik valódi pihenést nyújtanak. Kea, Görögország Az athéniak szívesen ugranak át ide egynapos kirándulásra vagy a nyaralójukba. A turisták viszont elkerülik, ezért amikor a komppal megérkezünk, nem rohannak meg pólóárusok és tradicionális Zorba-estet kínáló vendéglősök. Nincsenek nagy hotelek és ormótlan betonépítmények, helyette szerény fehér házikók simulnak bele a hegyoldalba. Széles utak helyett romantikusan kanyargó gyalogösvényeken jutunk el a gyönyörű kis strandokhoz. greektravel.com/greekislands/kea Cirali, Törökország A természetvédelmi területen fekvő strandon néha még veszélyeztetett tengeri teknősök is sütkéreznek. Nekik is köszönhető, hogy az öblöt folyamatosan fejlesztik. A langyos azúrkék vízben való úszkálás után a kalandvágyók is megtalálják a számításukat: egy 250 éves malmot, éttermet egy vízesés közepén, hippi falut lombházakkal, vagy egy jó túraútvonalat a hegyekben. Az Olimpos Nemzeti Parkban megnézhetjük a lángoló köveket (avagy Chimaerát), ahol a föld alól természetesen felszabaduló földgáz a kőzetekben oxigénnel keveredik, öngyulladásba jön és kis lángokban tör ki (teljesen veszélytelen). ciralibeach.com Zlatni Rat (Aranyszarv), Horvátország Az egyik legkülönlegesebb strand Horvátországban: egy 500 méteres földnyelv nyúlik be a kristálytiszta tengerbe, mindkét oldalán aprókavicsos-homokos stranddal. A nyelv csúcsa folyamatosan változtatja formáját az ár-apály, a szélmozgások és egyéb természeti jelenségek függvényében. A délutánonként feltámadó nyugati szélnek köszönhetően a hely a szörfösök paradicsoma, akik a világ minden tájáról érkeznek ide. A legnagyobb hőségben a strand mögötti fenyőerdő hűvösébe is kellemes visszavonulni. Zlatni Rat 2 kilométerre található a bájos Bol kikötővárostól Brac szigetén. A nyári szezonban félóránként kisvonat visz a strandra, vagy egy kellemes húszperces sétával érjük el. visitbrac.com/destinations/bol/zlatni-rat Szöveg: Kádár Tímea, fotó: Europress/Éva magazin Még több rejtett tengerpart a közelben, megfizethető áron az Éva magazin júniusi számában! Beszerezted már?
05.27. 12:20
Evamagazin.hu
Templomok Éjszakája Sopronban
Idén negyedik alkalommal rendezték meg Sopronban a Templomok Éjszakája című rendezvénysorozatot. Az ausztriai mintára épülő kezdeményezésbe számos felekezet temploma kapcsolódott be, s változatos programokkal várta az érdeklődőket. Gabnai Sándor evangélikus esperes szerint a rendezvény híd lehet a különböző felekezetek, valamint hívők és nem hívők között egyaránt. Sopron 2011-ben csatlakozott az ausztriai Lange Nacht der Kirchen nevű akcióhoz, melynek lényege, hogy a templomok kinyitják kapuikat a látogatók előtt az esti, illetve az éjszakai órákban, bepillantást engedve ezzel a vallás máskor nem látott szegmenseibe. Idén hat templom csatlakozott a sorozathoz, mindegyik színes programokat vonultatott fel, melyen hívők és nem hívők egyaránt találhattak kedvükre való elfoglaltságot. - A rendezvény legfontosabb célja véleményem szerint az, hogy hidat teremtsünk a szakralitás és a világi dolgok között, vagyis, hogy olyan emberek is bevarázsolódjanak egy kicsit a templomokba, akik egyébként máskor sosem mennének be – mondta el Gabnai Sándor evangélikus esperes. - Úgy gondolom, hogy nyitnunk kell a világ felé, és remélem, testvérek és nem testvérek is hídépítésként tekintenek erre a napra.A soproni evangélikus templom A tavalyi évhez képest megfigyelhető némi változás a programok tekintetében, hiszen az esperes szerint mindig igyekeznek valami új színt belecsempészni. – A templombemutatás az állandó, de minden évben van egy-egy kuriózum, amiért érdemes a rendezvényre kilátogatni. Nálunk például idén az evangéliumi színháztársulat adta elő Madách Ember tragédiáját, ami a különleges akusztikával fantasztikusan hatott, és valódi élményt nyújtott a közönségnek – mesélte el Gabnai Sándor. -  A Templomok Éjszakáján nincs meghatározott célközönség, úgy vélem, ez is egyfajta híd. Érthető módon a templom inkább az idősebbeket vonzza, de örömmel látom, hogy azért folyamatosan csordogálnak be a helyiek és a turisták is mindenféle korosztályból – tudtuk meg az esperestől. - Általában ugyanazok az arcok bukkannak fel évről évre, és bár mindig van egy kis formálódás, alakulás, a rendezvényre látogatók száma egyenlőre sajnos nem növekszik. Természetesen örülünk ennek a kialakult stabil magnak, de jó lenne, ha sikerülne új embereket is idecsábítani, mert őszintén bevallva kicsit több résztvevőre számítottam – mondta Gabnai Sándor. Az evangélikus esperes már a jövő év terveiről is beszélt, melyben továbbra is szerepet kap az ideire is jellemző irodalmibb vonal, valamint toronybemutatóval és orgonabemutatóval színesítenék a kulturális palettát. Az alapkoncepción azonban nem szeretnének változtatni, így a következő évben is fellelhetőek lesznek az eddig megszokott és közkedvelt programok. Sopronegyház
05.26. 16:00
Alon.hu
Visszavonják-e a közterületen való életvitelszerű tartózkodásról szóló szabályozást Magyarországon?
A címben feltett kérdéssel foglalkoznak mélyrehatóan a Vitázik a világ ifjúsága projektben részt vevő magyar fiatalok a 2014. május 28-i IV. országos döntőn.
05.26. 08:08
Nyest.hu
VV Józsi egy nap után otthagyta munkahelyét
VV Józsi egy nap után otthagyta munkahelyét
A Való Világ 6 játékából önként távozó Gyúrós Józsinak nem fekszik a kétkezi munka, már az első napon felmondott.
05.25. 18:25
Hir24.hu
Elképesztő összeget keres VV Aurelio egy éjszaka alatt
A Vasárnapi Blikk azt írja, hogy noha semmilyen produkciót nem mutatnak be, mégis hatalmas összeget keresnek a Való Világ játékosai.
05.25. 10:30
Kiskegyed.hu
A VV-sek továbbra is a semmittevéssel keresnek pénzt
A VV-sek továbbra is a semmittevéssel keresnek pénzt
Véget ért a Való Világ és ahogy az lenni szokott, a villalakók körbehaknizzák az ország diszkóit, amiért alkalmanként akár százezer forintot is a zsebükbe dugnak.
05.25. 09:05
Hir24.hu
Megkezdődtek a Chicago próbái Veszprémben
Megkezdődtek a Chicago próbái Veszprémben
Megtartották a Chicago című musical olvasópróbáját pénteken a Veszprémi Petőfi Színházban. Fred Ebb, Bob Fosse és John Kander darabja a következő évad nyitóelőadása lesz. A rendező Eperjes Károly, a főbb szerepekben Rátóti Zoltán, Trokán Anna, Halas Adelaida, illetve Szűcs Krisztina lesz látható. A darabot színpadra állító stábot Oberfrank Pál igazgató köszöntötte, aki többek között arról beszélt, hogy hatalmas állomás a színház életében a Chicago bemutatása. Nagy lehetőség kapujában áll a társulat, hogy ismét emlékezetes előadás születhessen Veszprémben.Kép az olvasópróbárólEperjes Károly rövid bevezetőjében többek között arról beszélt, hogy 1981-ben Kaposváron Ascher Tamás rendezésében Billy Flynn szerepét játszotta a Chicago című musicalben, s az előadás akkor országos hírűvé vált. Abban az időben az amerikai lét utáni vágyakozás társadalmilag érdekes volt, viszont a bűn győzelmének bemutatása megfogalmazása szerint kicsit furcsa tapsot kapott. Amiért hosszú ideje szerette volna ezt a darabot színpadra állítani, az, hogy látta televízióban a 2001. szeptember 11-ei New York-i Világkereskedelmi Központ elleni támadást, és a repülőgép-becsapódások utáni gomolygó füstöt. A színészektől az kérte, nagy élvezettel formálják meg a szerepeiket. A musicalt Maurine Dallas Watkins 1920-as években készült műve alapján állítja színpadra. A díszlettervező Horesnyi Balázs, a jelmeztervező Rátkai Erzsébet, a koreográfus Kováts Gergely Csanád, a karmester Fekete Mária. "Ha a darabot ajánlanám, minden körülmények között azt mondanám, hogy ez egy klasszikus, vérbő amerikai musical. A vérbőt külön is hangsúlyoznám. A darab születése óta mutatja, hogyan működik a való világ, és mi vezérli azt. Ezt a jelenséget és látleletet szeretném megmutatni. Figyelmeztető jelnek szánt előadás készülhet reményem szerint" - mondta Eperjes Károly.Rátóti Zoltán az olvasópróbánA Billy Flynt alakító Rátóti Zoltán először lép színpadra a veszprémi társulattal. A színművésztől - aki a kaposvári színház igazgatója is egyben - megtudtuk: egy percet sem gondolkodott azon, hogy elvállalja ezt a feladatot, mert kihívást jelent számára ez a szerep. Soha nem játszotta még Billy Flynnt, a Chicagót színpadon még nem látta, csak filmen. "Jó barátom Oberfrank Pál és Eperjes Károly, a veszprémi színház légköre vonzó, a várost is szeretem, ezért örömmel jöttem. Jó pár ével ezelőtt az önálló estemmel már léptem fel a játékszínben, voltam itt egy vendégelőadás szereplőjeként, viszont a társulattal most játszom először. Nemrég láttam a színházban az Éjjeli menedékhelyet, ami figyelemre méltó előadás, és azt mutatja, hogy a színházban komoly szakmai munka folyik - mondta Rátóti Zoltán.A produkcióban Velma Kellyt Trokán Anna, Roxie Hartot kettős szereposztásban Halas Adelaida és Szűcs Krisztina alakítja. Morton mamaként Csarnóy Zsuzsannát, illetve Módri Györgyit láthatja a közönség. Amos Hartot Máté P. Gábor és Nagyhegyesi Zoltán játssza felváltva, csakúgy, mint Mary Sunsihen és Fred szerepét, amelyen Szeles József és Haumann Máté osztoznak. A konferanszié Tóth Loon lesz, a kihallgató rendőrt pedig Nyirkó István formálja meg. A további szerepekben színpadra lép még Terescsik Eszter, Dominek Anna, Perjési Hilda és Főző Ditta is.Forrás: Veszprémi Petőfi Színház
05.25. 09:02
Szinhaz.hu
Llewyn Davis világa: A Coen testvérek öröm- és bánatfilmje (kritika)
A világ már csak olyan, hogy nem oldódnak meg benne a dolgok. De a szomorúság szerencsére nem ellensége a szépségnek. Simán el tudom képzelni Joel és Ethan  Coenről, hogy egy szép napon – szigorúan közösen – arra a következtetésre jutottak, hogy örülnek az Oscar-díjaknak, a szakma és a közönség szeretetének, pénzük már vígan kitart életük végéig, így immár semmi akadálya annak, hogy egy kompromisszumok nélküli filmet csináljanak, amelybe nem muszáj Brad Pittet vagy Geoge Clooney-t szerepeltetni, és már fél szemmel sem kell nézni a mozipénztárak jegyeladási statisztikáit. A Llewyn Davis világa ugyanis majdnem művészfilm, pontosabban olyan művészfilm, melyet végtelenül professzionális amerikaiak készítenek. A felszínen jelentéktelen történetnek valójában riasztó mélységei vannak, olyanok, amiket nem szoktunk meg az amerikai filmektől, főleg nem olyan alkotóktól, akiknek nevük minden évben a filmakadémia díjai körül bukkan fel.A mű úgy pörög körbe, úgy harap önnön farkába, hogy közben megannyi gondolati síkon mozog, szimbólumhegyekkel, utalásokkal és számos értelmezési lehetőséggel.  Nagy élmény annak, aki szereti a szellemi, művészi kalandokat, ugyanakkor idegen, furcsa alkotás a nagyközönség számára. Pontosan olyan, mint a címszereplő maga, aki film végére nemcsak az idővel és a térrel, hanem a róla szóló filmmel és annak készítőivel is összeolvad.  A Llewyn Davis világa alapvetően egy szabálytalan road movie. 1961-ben vagyunk New Yorkban. A főhős (Oscar Isaac) egy folk-country-énekes és egyben tipikus Baudelaire-féle albatroszfigura, olyan ihletett művészember, aki a hosszú szárnyai miatt nem tud a földön sétálni. Emberi kapcsolatai ziláltak, művészi kompromisszumokra képtelen, egy nyakán maradt  macska iránt nagyobb felelősséget érez, mint a teherbe ejtett  nők iránt, és remek érzéke van részegen vagy józanon sértegetni másokat. Hiába tehetséges, csak önmaga körül kering, teljesen hiábavalóan, világnak nincs szüksége rá, a művészetben a könnyen emészthető, látványos középszert díjazza a közönség és a szakma.Mikor kifogy a lába alól az út és feje alól a vendégágyak sora, Davis egy hirtelen ötlettől vezérelve Chicagóba utazik, hogy nagyjából ugyanazzal szembesüljön, mint New Yorkban. „Nem látok sok pénzt ebben” – mondja neki - és talán a filmről is - az ottani menedzser, mire a zenész visszamegy, ahonnan jött, hogy ez a kör is visszatérjen önmagába. A ringlispílről letekintve felbukkan ugyan a polgári lét lehetősége és az elillanó élet fájdalma, de ezek is csak költői kérdésként lebegnek, és csak költői válasz van rájuk, dalok formájában. Nincs kiszállás, katarzis, nincs megoldás. Ebben kicsit hasonló ez a Coen-film a korábbiakhoz. Különösen a Nem vénnek való vidék pesszimizmusa juthat eszünkbe, de míg ott a jó és rossz rendhagyó összecsapását hollywoodi tálalású akciókkal teszik fogyaszthatóvá a tömegeknek, ebben a filmben az alkotók nem foglalkoznak a nagyközönséggel. Mindezek ellenére – ha rá tudunk hangolódni - a Llewyn Davis világa hihetetlenül magába tud szippantani.A közel két órás, gyakorlatilag történet nélküli történetnek egyetlen másodperc üresjárata sincs, minden jelenet és minden vágás   pont addig tart, ameddig kell, mindenki pont annyit mond vagy énekel, amennyit kell, minden karakter, helyszín, fény, szín, árnyék, hangulat és  humor végtelenül precízen a helyén van. A Coen testvérek saját kedvükre megcsináltak a világ talán legszomorúbb örömfilmjét. Egyébként, és mindezek után talán nem mellékesen, sokáig úgy volt, hogy Magyarországon nem is láthatjuk a mozikban Llewyn Davis világát, mert sokáig nem akadt forgalmazó, aki bevállalta volna. Értékelés: 9/10 filmkritikaFilm
05.25. 07:23
Alon.hu
Végre! Feleségül veszi kedvese Jennifer Anistont
A Jóbarátokban megkedvelt Jennifer Aniston (45) boldgoságáért azóta szorít a fél világ, mióta válással végződött Brad Pitt-tel (50) való házassága.
05.23. 12:47
Blikk.hu
Felpofozták VV Auréliót!
A Való Világ 6 győztese elcsábította egyik barátja nőjét, aki erre válaszul csúnyán összeverte a fiút.
05.23. 12:37
Starity.hu
Tömegek akarnak a Való Világ 7-be menni! Egy nap alatt 5 ezren jelentkeztek
Nem kell aggódnia az RTL Klubnak azon, fel tudja-e tölteni a Való Világ 7 villáját vállalkozó kedvű fiatalokkal.
05.20. 16:06
Kiskegyed.hu
Komolyan gondolta? Furcsa lépésre készül a Való Világ-győztes!
Tisztában van hírnevének nem túl tartós voltával VV Attila. Az egykori villalakó ezért nemcsak könyvet ír.
05.19. 17:50
Kiskegyed.hu
A kutyát macskák nevelték fel és pontosan úgy is néz ki. Annyira imádni való!
Tally a Husky keverék úgy járt, hogy macskák nevelték fel. Ettől lett a világ legaranyosabb állata.
05.19. 16:12
Kiskegyed.hu
Megint a magyar futballon röhög a világ - videó
Megint a magyar futballon röhög a világ - videó
De legalább most nem egy magyar játékoson: a kecskeméti, pontosabban szenegáli Bebeto tanítani való módon esett át a reklámtáblán.
05.19. 13:15
Borsonline.hu
Jonah Bokaer amerikai koreográfus a Ludwig Múzeumban táncol
Jonah Bokaer amerikai koreográfus a Ludwig Múzeumban táncol
Jonah Bokaer nemzetközi hírű táncos-koreográfus Other Myths című előadásának bemutatására május 24-én kerül sor a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum nemrég megnyílt Hantai Simon kiállításának kísérőprogramjaként. A táncművészeti alkotás nemzetközi együttműködésben valósul meg, öt különböző nemzetiségű – horvát, osztrák, brit, magyar, szlovén – táncos segítségével.Beyond Front@/Bridging New Territories program része a produkció A Beyond Front@/Bridging New Territories elnevezésű projekt Horvátország, Ausztria, Nagy-Britannia, Magyarország és Szlovénia kortárs táncszervezeteinek valamint társult partnereinek (Portugália, Görögország, Olaszország, Szerbia és Szlovákia) együttműködése, melynek célja, hogy fiatal táncosok és koreográfusok számára nemzetközi téren bemutatkozási lehetőséget és munkát biztosítson, valamint lehetővé tegye későbbi munkakapcsolatok kialakítását.E program keretében valósul meg az Other Myths című alkotás is, melyre egy nemzetközi felhívást követően választják ki a résztvevőket. A projekt során az öt sikeresen pályázó alkotó számára lehetőség nyílik megismerkedni és együtt dolgozni a térspecifikus előadások nemzetközi hírű táncművészével, miközben hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek a kéthetes, közös munkafolyamat során.Az együttműködés nem fejeződik be a bemutatóval, hiszen a hazai előadás után a darab egy európai nemzetközi turné keretében, 2014. május-júniusában ellátogat Zágrábba is, alkalmat adva a táncosok nemzetközi bemutatkozására.Kiállításra épül az előadás koncepciójaAz Other Myths című előadás koncepciója a bemutató helyszínére, a május 9-én nyiló Hantai kiállításra épül. A kiállítás Hantai Simon, magyar származású francia festő életművének átfogó jellegű, retrospektív tárlata lesz, amely bemutatja a nemzetközileg elismert alkotó művészetének fő aspektusait, korszakait, a Magyarországon készült korai munkáktól egészen az utolsó alkotásokig.Jonah BokaerrőlJonah Bokaer, az egyik legígéretesebb fiatal amerikai koreográfus munkáinak többsége – melyekben a koreográfiát digitális médiával vegyíti – gyakran a más művészekkel kialakított interdiszciplináris együttműködéseknek az eredménye. A klasszikus képzettségű táncos koreográfusi-, médiaművészeti- és térspecifikus munkáit számtalan díjjal jutalmazták, turnéi nemzetközi ismertséget hoztak neki.A 33 saját koreográfiát, tíz videót, három interaktív installációt, három motion capture-t (digitális mozgásrögzítés) alkalmazó előadást, két mobil alkalmazást, és egy filmet számláló alkotó munkái bejárták a világ fontosabb fesztiváljait és bemutatóhelyeit. Legutóbbi munkái Európa-szerte számos fesztiválon bemutatkoztak, köztük az Avigoni Fesztiválon is. Munkáival az Egyesült Államokon kívül többek között járt már Belgiumban, Kanadában, Kubában, Dániában, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Hollandiában, Indiában, Olaszországban, Luxemburgban, Spanyolországban, Svájcban, Thaiföldön és az Egyesült Királyságban. Saját munkájával most első alkalommal mutatkozik be a magyar közönség előtt.Múzeumi környezetre 2002 óta készít koreográfiákat, az első ilyen jellegű előadása a Solomon R. Guggenheim Museum tereibe készült. Majd ezt követte több másik felkérés a New York-i MoMA, a New Museum, illetve a Museum of Arts and Design részéről. Európai múzeumok közül többek között a Nîmes-i Le Carré d'Art, a valenciai IVAM, a svájci Kunst Halle Sankt Gallen és a luxembourgi MUDAM múzeumokban voltak láthatóak Bokaer munkái.2008-2009-ben ő volt az első táncművész, aki felvételt nyert a Francia-amerikai Alapítvány Fiatal Vezetői közé (Young Leader of the French-American Foundation), mindazon erőfeszítések elismeréseként, melyeket a két New York-i független, fiatal előadókat nemzetközileg is támogató művészeti központért, a Chez Bushwick-ért és a Center for Performance Research-ért tett. Bokaer eddig olyan művészekkel dolgozhatott együtt, mint Daniel Arsham, Anne Carson, Merce Cunningham, Robert Gober, Anthony McCall, Tino Sehgal, és Robert Wilson. Robert Wilson koreográfusaként számos operához adta nevét, ezek között megtalálható a "Faust" (Polish National Opera), az "Aïda" (Teatro dell'Opera di Roma), a "KOOL" (Japan/USA Guggenheim Works & Process), a "Fronteras" (IVAM Valencia), és az "On The Beach" (Baryshnikov Arts Center).A múzeumspecifikus munkákrólJonah Bokaert a múzeumi környezetben való munkában az a kihívás foglalkoztatja leginkább, hogy a színházi tértől eltérően a vizuális térben egy másfajta, sokkal közvetlenebb kapcsolatra adódik lehetőség a táncos és a néző között. Az előadás viszonylagos lecsupaszítottsága és a minimális technikai apparátus újabb és újabb feladatok elé állítja az alkotót, egyszerre adva inspirációt és állítva korlátokat.2007-től kezdett kikristályosodni a múzeumi térbe koreografált előadások koncepciója. Bokaer elkezdett kísérletezni egy olyan formanyelvvel, amely nem a tánc, hanem a múzeumi tér és az annak otthont adó épület narratívájára támaszkodik. Így a múzeum, annak terei, története és a kiállítások gyakran új értelmet nyernek koreográfiáiban.Múzeumspecifikus munkáinak másik célja, hogy a múzeumban kiállított művekre reflektálva, egy új és felejthetetlen látványban, élményben részesítse a közönséget. A tánc - megfoghatatlan természetének köszönhetően nem vehető egy kalap alá a vizuális művészet „gyűjthető", statikus darabjaival, viszont nagyon is alkalmas lehet a képzőművész gondolatainak a mozgásművészet eszközeivel való újraértelmezésére.2014-ben a budapesti Ludwig Múzeum felkérésére öt fiatal, különböző európai országokból érkező táncossal közösen készíti Jonah Bokaer a Ludwig Múzeum tereire megálmodott produkcióját.Táncosok: Pataki Szabolcs, Karolina Šuša (HR), Evin Hadžialjević (SLO), Katharina Illnar (A), Mikó Dávid.Az alkotásra a művészek egy-egy saját „mítosszal" készülnek. A közép-európai mítoszok kutatása, vizsgálata és megvitatása fogja meghatározni később a darab dramaturgiáját. Mindenkinek a saját mítosza egyenrangúként épül majd be a többi Más Mítosz közé.
05.18. 05:00
Szinhaz.hu
VV Viki még nehezen szokja a szabadságot
Budapest — Lassan egy hete élvezi a Villán kívüli életet VV Viki (23). A Való Világ harmadik helyezettje több kritikára számított játéka után, de egyelőre csak pozitív visszajelzéseket kapott. Közösségi oldalán akadt azonban egy fiú, aki mindent megtesz, hogy a lány rosszul érezze magát.
05.17. 13:12
Blikk.hu
Lengyel kulturális fórum vár az Artusban - Érkezik az Egy Vers Színház
Lengyel kulturális fórum vár az Artusban - Érkezik az Egy Vers Színház
Magyarországra látogat a Grotowski-hagyományokat követő lengyel Egy Vers Színház. Ez alkalomból kétnapos programsorozatot rendez az Artus május 23-24-én. Ajánló a programsorozat elé:A lengyel színház sajátos fejlődéstörténete markánsan különbözik a többi európai színházi kultúráétól. Míg a többi európai országban a kultúra és főleg a színház a középkori reneszánsszal fokozatosan profanizálódott, elszakadt a vallástól és a rítustól, addig a lengyel színházi világ megőrizte azokat a rituális, kultikus elemeket, melyek a színházi előadást szent tevékenységgé emelik. Ez a kultikus jelleg alapvetően meghatározza a kommunikációs módozatokat: a közlés mikéntjét és az alkalmazott jelrendszert. A vallás mindig is mellőzte a konkrét, egynemű kifejezésmódot s helyette a mítoszban gyökerező szimbólumok és metaforák szintjén kommunikált. Ezt a közlésformát az idők folyamán a lengyel színház megőrizte, s a legsötétebb és legelkeserítőbb történelmi pillanatokban képes volt a gyakorlati élet hasznossági szintjén is használni azt.A két napos kulturális fórum során egy kiállítással, a Teatr Jednego Wiersza szóló szerzői egyfelvonásosaival és a három társulat közös előadásával várja az érdeklődőket a Teatr Jednego Wiersza, az őket meghívó Kompánia Színházi Társulat és a rendezvényt befogadó, közreműködő Artus.A programról:Színházi és szcenográfiai kiállítás Megnyitó: május 23., 19.00, Artus StúdióKiállítás az opolei színház legizgalmasabb színházi kellékeiből, installációiból, saját készítésű hangszerekből és díszletelemekből, valamint előadásfotókból és tervrajzokból.Lengyel egyfelvonásos szóló szerzői előadásokmájus 23., 20.00, Artus StúdióA Teatr Jednego Wiersza abban a városban működik, ahol Grotowski színházi kísérletei kikristályosodtak, örökségét a Jednego Wiersza színház őrzi és örökíti tovább. Az Autorskie Jednoaktówki est célja a sajátos lengyel színházi látásmód és jelrendszer (alaposabb) megismertetése a magyar közönséggel. A fanyar humor és a groteszk világlátás mellett a mítoszok világa kap központi szerepet. A három szóló mind szerzői előadás, az alkotók egyszerre színészei, dramaturgjai, rendezői, díszlet- és jelmeztervezői saját darabjuknak.1. Elhasznált Idő Játszik - Krzysztof Wodziński Zene - a társulat Rendezte - Krzysztof Żyliński Az előadás időtartama - 40 percKísérlet a megállásra, egy pillanatnyi mozdulatlanságra, olyan pillanat teremtésére, mikor megfogalmazzuk életünk kulcskérdéseit. Egyetemes és allegorikus képeket látunk, egy olyan ember vízióit és gondolatait, akinek nincsen múltja, összerakható története. „Én - Az Időember (TIMER), fizikailag és mentálisan egészséges, a szemtanúk előtt - legyenek azok valósak vagy kitaláltak - ezennel az örököseimre hagyom a következőket: erőmtől és tehetetlenségemtől hajtva, saját tereimben elveszve elhagyom az időt! Különösen a múltat; annyira gyötör, hogy megkönnyebbülés lesz számomra az emlékeimtől való megszabadulás. A múltat a keményeknek, a realistáknak hagyom.Az elpazarolt időt itthagyom a halálos betegeknek, akik nagyra fogják értékelni, mert semmi más választásunk nincsen. Az értékes időt azokra hagyom, akik a hiúságukat legyezgetik! A jelen idő nyugodjon békében! Az időhiányomat, ami a szégyenem, a sötét oldalam, annak adom, aki csak akarja! A „meg nem történt" időt a magányosokra hagyom és a hajléktalanokra, hadd legyen az ő reményük! A jövő időt a naiv álmodozók és a hittel fűtöttek közé osztom! Bánjanak vele, ahogy akarnak!"2. „Retikulum" rendezte - Krzysztof Żyliński Zene- Michał Wawrzyniak Játszik: Paweł Warunek és Michał Wawrzyniak Az előadás időtartama - 40 percOlyan helyre invitáljuk önöket, ahol mikro és makro világok keletkeznek, ahol fejünk zárt tereiben ott élnek az istenek, akik hiányos válaszokat szülnek.Az előadás címe – 'Retikulum', egyfelől egy, a DNS-sejtek szerkezetét meghatározó széles lemezrendszerekből álló, összefüggő membránstruktúrát jelent, ugyanakkor egy kis csillagkép neve valahol a távoli univerzumban.Az előadásban a színész és a bábos szerepe ötvöződik. Michał Wawrzyniak adja az élőzenei kíséretet különféle, saját kezűleg gyártott, furcsa hangszer-tárgyakkal. A hangok körülfonják az előadás vízalatti és homályteli képeit, szürreális vízióit. A „kisbetűs" istenek más „kisbetűs" istenekkel találkoznak és nem mindennapi kirakós játékot játszanak, melyet teremtésnek hívunk.3. „XXX" Játszik – Alexandra Szczęsny rendezte – Krzysztof Żyliński Az előadás időtartama - 30 percMúltbeli választásaink (vagy a véletlenek) amelyek megtörténtek velünk (vagy épp ellenkezőleg, sosem történtek meg) határozzák meg a jelenünket. Mindennapi életünk kisszobájába zárkózunk be. A régi kolostorok elhagyatott folyosóihoz hasonló hosszú utakat jelölünk ki magunknak, melyeken kitartóan taposunk és súroljuk a lábaink alatt lévő viaszillatú hideg kövezetet. Rituálékat teremtünk. Gondosan véssük a bejegyzéseket az emlékezetünkbe, hogy később felidézhessük - ha csak egy pillanatra is - a fájdalom, az odaadás, a félelem és a bizonytalanság valódi érzelmeit. A belső magányban való létezésnek, úgy tűnik, egyetlen értelme van: az állandó egyensúlyozás az anyaság kirekesztése és a gyermeki gügyögés távoli emléke között. Egy előadás, ami egyszerre megrendítően női és mélységesen emberi. Lengyel–magyar rendhagyó Kérész Művek2014. május 24. , 20.00, Artus Stúdió A Kompánia Színházi Társulat, a Teatr Jednego Wiersza és az Artus társulat közös előadásaAz egyetlen intenzív nap alatt létrejövő előadás zenei tere egyedi, újrahasznosított hangszerekből és zenélő tárgyakból épül fel, Michal Wawrzyniak lengyel zeneszerző és re-hangszerkészítő vezetésével. rendező: Goda GáborJegyfoglalás, további info: info@artus.hu www.artus.hu
05.17. 09:05
Szinhaz.hu
Varga: A világ legfejlettebb netespénztárgép-rendszere a miénk
Végig egyetértés volt abban, hogy a netes pénztárgépekre való átállásra a magyar gazdaság érdekében szükség van – jelentette ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pénteken Budapesten, miután köszöntette annak az üzletnek a vezetőjét, ahol a százezredik új típusú pénztárgépet állították üzembe.
05.16. 17:30
Mno.hu
A volt x-faktoros apja a fegyveres ámokfutó
A Velvet információi szerint a Megasztárban, az X-Faktorban és a Való világ 4-ben is próbálkozott korábban az a fiatal, akinek édesapja, a 47 éves T. Lajos két embert megölt, kettőt pedig súlyosan megsebesített Magyarbánhegyesen csütörtökön délután.
05.16. 16:46
Blikk.hu
Baukó Évát merész dekoltázshoz festik
Az egykor Való Világ szereplő pillanatképen örökítette meg, hogyan sminkelik ki egy fotózáshoz.
05.16. 16:28
Velvet.hu
VV Olivér elhagyja az országot
VV Olivér elhagyja az országot
Az egykori Való Világ szereplő, Simor Olivér besokallt a magyar igazságszolgáltatástól. Nem érzi magát biztonságban, ezért kedvesével elhagyják hazánkat.
05.15. 16:20
Hir24.hu
Akkor most ők egy pár? Összejött a villán kívül a két Való Világ-játékos
Jelentkezzen, aki előre sejtette, hogy a harmincötéves VV Attila és a huszonegy esztendős VV Zsófi egymásra talál!
05.15. 07:59
Kiskegyed.hu
Biszku-ügy: ejnye-bejnyével statuáltak példát
Lehet, hogy megint rajtunk röhög a fél világ. A rendszerváltás után 25 évvel egyetlen emberen sikerült példát statuálni történelmi igazságtételből, a múlttal való leszámolásból.
05.14. 14:44
Nyugat.hu
Budapesten szerepel az izraeli Cameri Színház
Budapesten szerepel az izraeli Cameri Színház
Joshua Sobol Ghetto című darabjával vendégjátékra érkezik a tel-avivi Cameri Színház Budapestre: az Omri Nitzan rendezte előadást május 27-én és 28-án a Vígszínházban láthatja a közönség a Holokauszt-emlékév keretében.Ilan Mor izraeli nagykövet az esemény keddi budapesti sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a vendégjáték különleges jelentőségű: 70 évvel a holokauszt után egy izraeli színház Budapest központjában, a Vígszínházban adja elő a darabot héber nyelven. Kiemelte, hogy a Vígszínház és az izraeli Cameri Színház évek óta jó kapcsolatokat ápol, a követség is évek óta együttműködik a budapesti színházzal, ezért egyértelmű volt, hogy az előadást itt játsszák. Elmondta, hogy a Budapesten magyar felirattal látható darab a vilniusi gettóban játszódik, ahol 1941-ben megalakult egy kis színház. Mint megjegyezte, felesége édesapját épp ebbe a gettóba telepítették be. Az igaz történeten alapuló darab azt mutatja be, hogy a gettó lakói a legrettenetesebb időkben is megőrizték méltóságukat - színházat, pezsgő kulturális életet hoztak létre, így próbálva szembeszállni az embertelenséggel.A nagykövet hozzátette: a 27-i előadásra 500 diákot is meghívtak, mert fontos számukra, hogy a fiatal generáció is megismerje a történetet, és átérezze a tolerancia, a nyitottság jelentőségét. A nagykövet szerint fontos, hogy mindenki a maga erejéből küzdjön a kirekesztés, a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen. Hangsúlyozta, hogy a múlt hibáiból tanulni kell, mert ha ez nem történik meg, nem állhat előttünk egy szebb, jobb jövő. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója a Cameri Színházzal való régi kapcsolatról szólva elmondta: mintegy 25 éve a tel-avivi színház a Tévedések vígjátékával vendégszerepelt itt sikerrel, és ő maga is sok nagyszerű előadását látta a színháznak. A Ghettót különleges műnek nevezte. Mint megjegyezte, a darabot korábban Magyarországon több alkalommal is bemutatták: a budapesti Madách Színházban, Debrecenben, Kecskeméten és Pécsen is játszották.Eszenyi Enikő és Omri Nitzan rendező a sajtótájékoztatón. Fotó: Máthé Zoltán / MTIMarton László, a Vígszínház főrendezője kiemelte, hogy a vendégjáték művészi értékek összegzése. Felidézte, hogy a darabot 1984-ben mutatta be a haifai színház, és rögtön felkeltette a színházi világ érdeklődését, nem sokkal később Peter Zadek legendás előadást rendezett Berlinben, ezt követően számos helyen műsorra tűzték a művet, több mint 60 bemutatója volt azóta világszerte. Omri Nitzan, a Cameri Színház főrendezője 2010-ben bemutatott előadásáról elmondta: a darab a holokausztról szól ugyan, de nem a halálról, hanem az életről beszél, mégpedig nagyon szenvedélyes módon. A mű egyfajta allegória, amely a színház, a művészetek, a szabadság, az emberi szellem, az emberség mellett tesz hitet. Joshua Sobol színműve az NKA, a Fővárosi Önkormányzat és az izraeli külügyminisztérium támogatásával érkezik Magyarországra. A Vígszínház társulata ugyanebben az időben kolozsvári vendégjátékon vesz részt az izraeli Hanoch Levin Átutazók című darabjával, amely pozsonyi vendégjátékra is utazik júniusban.Forrás: MTI
05.14. 06:00
Szinhaz.hu
Budapesten vendégszerepel az izraeli Cameri Színház
Budapesten vendégszerepel az izraeli Cameri Színház
Joshua Sobol Ghetto című darabjával vendégjátékra érkezik a tel-avivi Cameri Színház Budapestre: az Omri Nitzan rendezte előadást május 27-én és 28-án a Vígszínházban láthatja a közönség a Holokauszt-emlékév keretében.Ilan Mor izraeli nagykövet az esemény keddi budapesti sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy a vendégjáték különleges jelentőségű: 70 évvel a holokauszt után egy izraeli színház Budapest központjában, a Vígszínházban adja elő a darabot héber nyelven. Kiemelte, hogy a Vígszínház és az izraeli Cameri Színház évek óta jó kapcsolatokat ápol, a követség is évek óta együttműködik a budapesti színházzal, ezért egyértelmű volt, hogy az előadást itt játsszák. Elmondta, hogy a Budapesten magyar felirattal látható darab a vilniusi gettóban játszódik, ahol 1941-ben megalakult egy kis színház. Mint megjegyezte, felesége édesapját épp ebbe a gettóba telepítették be. Az igaz történeten alapuló darab azt mutatja be, hogy a gettó lakói a legrettenetesebb időkben is megőrizték méltóságukat - színházat, pezsgő kulturális életet hoztak létre, így próbálva szembeszállni az embertelenséggel.A nagykövet hozzátette: a 27-i előadásra 500 diákot is meghívtak, mert fontos számukra, hogy a fiatal generáció is megismerje a történetet, és átérezze a tolerancia, a nyitottság jelentőségét. A nagykövet szerint fontos, hogy mindenki a maga erejéből küzdjön a kirekesztés, a rasszizmus, az antiszemitizmus ellen. Hangsúlyozta, hogy a múlt hibáiból tanulni kell, mert ha ez nem történik meg, nem állhat előttünk egy szebb, jobb jövő. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója a Cameri Színházzal való régi kapcsolatról szólva elmondta: mintegy 25 éve a tel-avivi színház a Tévedések vígjátékával vendégszerepelt itt sikerrel, és ő maga is sok nagyszerű előadását látta a színháznak. A Ghettót különleges műnek nevezte. Mint megjegyezte, a darabot korábban Magyarországon több alkalommal is bemutatták: a budapesti Madách Színházban, Debrecenben, Kecskeméten és Pécsen is játszották.Eszenyi Enikő és Omri Nitzan rendező a sajtótájékoztatón. Fotó: Máthé Zoltán / MTIMarton László, a Vígszínház főrendezője kiemelte, hogy a vendégjáték művészi értékek összegzése. Felidézte, hogy a darabot 1984-ben mutatta be a haifai színház, és rögtön felkeltette a színházi világ érdeklődését, nem sokkal később Peter Zadek legendás előadást rendezett Berlinben, ezt követően számos helyen műsorra tűzték a művet, több mint 60 bemutatója volt azóta világszerte. Omri Nitzan, a Cameri Színház főrendezője 2010-ben bemutatott előadásáról elmondta: a darab a holokausztról szól ugyan, de nem a halálról, hanem az életről beszél, mégpedig nagyon szenvedélyes módon. A mű egyfajta allegória, amely a színház, a művészetek, a szabadság, az emberi szellem, az emberség mellett tesz hitet. Joshua Sobol színműve az NKA, a Fővárosi Önkormányzat és az izraeli külügyminisztérium támogatásával érkezik Magyarországra. A Vígszínház társulata ugyanebben az időben kolozsvári vendégjátékon vesz részt az izraeli Hanoch Levin Átutazók című darabjával, amely pozsonyi vendégjátékra is utazik júniusban.Forrás: MTI
05.14. 06:00
Szinhaz.hu
Negyedik típusú megtévesztések — A földönkívüliek leleplezése
Döbbenetes video. Vajon az UFÓ észlelésekről és a földönkívüliekkel való találkozásokról szóló történetek csak néhány zavart ember képzelgései? Kaphatunk erre a kérdésre elfogadható választ? Joe Jordan a világ egyik legnagyobb földönkívüli kutatással foglalkozó intézetének munkatársa és immár 20 éve foglalkozik a terület tanulmányozásával. A videóból kimerítő választ kaphatunk a kérdésre és azt is megtudhatjuk, hogy kik vagy mik ezek az úgynevezett földönkívüli lények. "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!" - Máté 24:4
05.13. 12:48
Metropolita.hu
VV6: Dorka és Zsolt szakított
VV6: Dorka és Zsolt szakított
A Való Világ 6 legvalódibbnak tűnő szerelme is a múlté már. Dorka még folytatná, de Zsolt inkább kiélvezi a hírnév adta lehetőségeket.
05.12. 22:20
Hir24.hu
Késve és beállva érkezett élő adásba VV Iza - VIDEÓ!
Véget ért a Való Világ hatodik szériája, így az egykori villalakókat különféle műsorokban láthatjuk viszont. Már ha időben érkeznek és nem "aznaposan".
05.12. 19:03
Ma.hu
El a kezekkel Aureliótól! – kritika a VV-fináléról
El a kezekkel Aureliótól! – kritika a VV-fináléról
Véget ért a Való Világ 6., a hímvesszejét a centrifugális erőnek oly gyakorta kitevő bajai olasz vitte a csomagot az autóval, a milliókkal és a lakóingatlannal, az ország pedig ismét felháborodhat a primitívség újabb diadalán. De aztán nyugodjon is meg!
05.12. 18:30
Nlcafe.hu
VV Iza durván benyomva állt a kamerák elé
VV Iza durván benyomva állt a kamerák elé
Tegnap este véget ért a Való Világ 6, ma reggel azonban jelenésük volt a villalakóknak az RTL Klub reggeli műsorában. Iza késve és elszállva érkezett.
05.12. 12:30
Hir24.hu
„Két kakas nem fér meg egy istállóban”, avagy kié volt a VV6 ledurvább aranyköpése – szavazás
„Két kakas nem fér meg egy istállóban”, avagy kié volt a VV6 ledurvább aranyköpése – szavazás
VV Aurelio nyerte a Való Világ hatodik szériáját. Ez már biztos. De hogy az aranyköpésversenyben, melyik vv-s győzedelmeskedne, azt még mi sem tudtuk eldönteni.
05.12. 12:06
Nlcafe.hu
Vagy költözöl vagy megnyersz egy valóságshow-t
Véget ért a Való Világ hatodik szériája. Egy Aurelio nevű srác nyerte meg, de ez most mindegy.
05.12. 10:14
Stop.hu
Aurelio nyerte a VV6-ot - még a WC-t is megcsókolta
A Való Világ nézői vasárnap este Aurelio kezébe adták a végső győzelmet. A srác örömében még a luxusvilla vécéjét is megcsókolta.
05.12. 07:30
Stop.hu
<strong>Való Világ 6</strong>: Itt a döntő – percről percre közvetítünk
Való Világ 6: Itt a döntő – percről percre közvetítünk
Véget ér hát a VV6, Magyarország eddigi legunalmasabb valóságshowja! Hosszú volt, alig bírtuk fél lábon kivárni, ám a Hír24 a kultúra és a magas színvonalú szórakoztatás elkötelezettje, így kötelezettségünknek éreztük, hogy ezt a méltán nagy érdeklődésre számot tartó eseményt élőben közvetítsük T. Olvasóinknak.
05.11. 17:35
Hir24.hu
Charlotte Courage interjú
Charlotte Courage interjú
Szabi (Szinva rádió) beszélgető partnere szombat este, a Való Világ 6-ból ismert VV Charlotte volt, aki már több mint 5 éve Charlotte Courage néven pörgeti a lemezeket.
05.11. 12:24
Mon.hu
Rendesen lealázta Lilu az "IQ-hiányos" VV Zsófit
Szinte mindenki azon viccelődik, mennyire buta a Való Világ cuki lánykája, Zsófika. Szerencsére a rózsaszín ködben élő vattacukor kislány nem fogja fel a kritikákat sem.
05.11. 09:50
Ma.hu
Ki nyeri a VV6-ot? - Ex-villalakók latolgatták az esélyeket
Ki nyeri a VV6-ot? - Ex-villalakók latolgatták az esélyeket
Az már biztos, hogy a Való Világ utolsó párbaját Iza és Zsófi vívja egymással, a győztes pedig automatikusan a fináléba kerül, ahol Aurelioval és Vikivel küzdhet meg a főnyereményért.
05.10. 17:20
Hir24.hu
Ezek voltak a <strong>Való Világ 6</strong> legdurvább vitái – videó
Ezek voltak a Való Világ 6 legdurvább vitái – videó
Szombat este sor kerül a Való Világ 6 utolsó párbajára, vasárnap pedig az is kiderül, ki az az egy, aki mindent visz. A valóságshow hatodik szériája leginkább konfliktusaiban tűnik ki a többi közül. Mert hiába ütötte meg VV Zsuzsi VV Olivért a VV4-ben, olyan mocskos szája még senkinek sem volt, mint Izának. Összeszedtük a VV6 legdurvább konfliktusait.
05.10. 14:00
Nlcafe.hu
VV6: Ez nagyot fog szólni a szombati párbajon
VV6: Ez nagyot fog szólni a szombati párbajon
A Való Világ 6 utolsó párbajára különleges meglepetéssel készülnek a műsor készítői.
05.10. 12:50
Hir24.hu
Istenes Bence lesz az X-faktor házigazdája
Istenes Bence lesz az X-faktor házigazdája
A fiatal műsorvezető közösségi oldalán jelentette be a nagy hírt. A Való Világ után, az énekes tehetségkutatóban folytatja.
05.09. 23:10
Hir24.hu
Alekosz levelet írt mark Mark Zuckerbergnek - lol!
Ha változtatnak a Facebook szabályain, azt nyilvánvalóan a Való Világ győztesének köszönhetjük.
05.07. 17:30
Neon.hu
2014-07
Mindennapi Pszichológia Hírlevél Küldje tovább ismerőseinek! Feliratkozás Hírlevelünkre itt. Szeretettel üdvözöljük, kedves Olvasónk! Hírlevelünk kéthetenként jelentkezik új hírekkel, érdekességekkel, aktualitásokkal.Korábbi Hírleveleinket regisztrált olvasóink megtekinthetik Archívumunkban. Lapunkat egész évre, visszamenőleg is megrendelheti itt!Már bankkártyával is fizethet! Hírlevelünk végén további információkat olvashatnak a Mindennapi Pszichológia megrendelésével kapcsolatban.  ÁPRILIS–MÁJUSI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL:Rejtett kapcsolati szerződéseink Martos Tamás – Sallay Viola Rejtett szerződéseink az emberi faj történetében gyökereznek. Az újszülöttek néhány nagyon általános „szerződésmintával” jönnek a világra, melyeket aztán a konkrét kapcsolati tapasztalatok töltenek meg részletekkel. Olyan, mintha egy egyszerű alapszerződést mutatna fel: „Ha már ezt a nagy utat megtettem, arra számítok, hogy továbbra is törődésben, gyengédségben lesz részem, táplálni és védeni fognak. Cserébe cuki vagyok, szemkontaktust keresek, és hasonlítok rátok.” Ha pedig a szülők vagy gondozók nem teljesítik ennek a szerződésnek megfelelően a kötelezettségeiket, akkor a csecsemő azonnal jelzi, hogy szerződésszegést észlel, és követeli jogos jussát: legörbül a szája, sír, nyűgös – azaz ő sem teljesíti a szerződés rá eső részét. Mindaddig ezt próbálja tenni, amíg valamilyen gondoskodást nem kap. A csecsemő kezdettől fogva a mosolyával és a sírásával tárgyal: megpróbálja a fejlődése szempontjából leginkább előnyös feltételekkel kitölteni a szerződését… A rejtett szerződések középpontjában mindig alapvető pszichológiai szükségletek, igények, vágyak állnak – ilyen például a biztonságérzet, az összetartozás és törődés vágya, a változatosság és kihívások megtapasztalásának szükséglete, vagy a kompetencia és hatékonyság átélésének igénye. Ugyanakkor nem felejthetjük ki az elismerés és önértékelés mélyen bennünk gyökerező vágyát sem – mi az, ami jár nekem, mit fogok átélni, ha teljesül a számításom? Sok beszédnek miért nem sok az alja? Hargitai Rita A történetek – más szóval narratíva – átszövik mindennapi életünk eseményeit. A „Képzeld, mi történt…” kezdetű mondatok behálózzák a másokkal folytatott társas interakciót: a család apraja és nagyja történeteket szeretne mesélni a vacsoraasztalnál a nap eseményeiről, baráti társaságban sztorizunk legutóbbi kalandjainkról, kedves emlékeinkről, életünk sorsfordító eseményeiről. A másokkal kapcsolatban megélt mindennapi bosszúságokat vagy súlyosabb konfliktusokat ugyancsak történetek formájában osztjuk meg ismerőseinkkel. Mi több, a történetek a csoportok életében is fontos funkciót töltenek be: a közös élmények történetként való megfogalmazása illetve átadása a csoporthoz való tartozás biztosítéka. Gyakran azonban nem csupán a történet kimondott, konkrét tartalma hordoz jelentést számunkra, hanem az adott személyre jellemző történetszövési mód, illetve az egyedi élmény által előhívott sajátos elbeszélői forma rejt fontos információt. Ha például felidézzük kedvenc mesénket vagy filmünket, abban különböző szereplők meghatározott ok-okozati kapcsolatban álló cselekvéseket hajtanak végre adott helyszínen egy bizonyos időintervallumban. S van még egy kitüntetett jellemzője a történetnek, az, hogy kinek a nézőpontjából látjuk az eseményeket: a főhőséből, az áldozatéból, egy mellékszereplőéből, esetleg az elbeszélőéből. A szereplők és funkciók, az ok-okozati kapcsolatok, a térbeli elrendezés, az időkezelés, a nézőpont olyan kitüntetett jellemzői az elbeszélésnek, amelyek a kimondott szavakon túl rejtett pszichológiai információt hordoznak… KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!A készlet erejéig még megrendelhetők a Mindennapi Pszichológia 2010., 2011. és 2012. évi  teljes évfolyamait tartalmazó kötetek!Utánvétellel  egy kötetet 3 490 Ft + postaköltségért,két kötetet 6 300 Ft + postaköltségért,három kötet pedig 8 800 Ft + postaköltségértküldünk ki, RENDELJE MEG MOST!Hírek, érdekességek Gyengíti a gyerekek immunrendszerét A családon belül tapasztalható feszültség befolyásolhatja a gyerekek immunrendszerének működését – állítják svéd szakértők a Journal of Immunology című szakfolyóiratban megjelent tanulmányukban. » tovább Kutya-kötődés Osztrák kutatók szerint a gazdik és kedvenceik közti kapcsolat leginkább a kisgyerekek és szüleik közti mély érzelmi kötődéshez hasonlítható. » tovább A matematika szépsége A matematika szépségét tisztelő embereknél ugyanaz az agyi régió lép működésbe egy esztétikus képlet láttán, mint amit a műkedvelőknél egy zenedarab vagy műalkotás aktivál – derül ki a Frontiers in Human Neuroscience című szakfolyóiratban megjelent szakcikkben ismertetett kutatásból. » tovább A jövőben intelligens avatárok vigyázhatnak az idősekre Az intelligens avatár érzékeli, ha a megfigyelt személynek fájdalmai vannak, és értesíteni tudja a mentőket. A találmánynak köszönhetően az idős emberek hosszabb ideig maradhatnak önállók a saját otthonukban. » tovább Nem kell soványnak lenni – elég, ha fittek vagyunk Az USA-hoz hasonlóan ma már egyre több a súlyproblémával küzdők száma Európában is. Angliában például ma már a felnőttek közel 70 százaléka túlsúlyos, ezért a kövérség kérdése egyre fontosabbá válik. Egy nemrégiben kiadott könyv azonban meglepő módon azt állítja, hogy valójában nem a túlsúly a fő probléma, a legtöbb kárt pedig pont a fogyókúrák okozzák. » tovább Programajánló „9 hónap a világ megmentéséért” Időpont: 2014.05.15-17. Helyszín: ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Aula Határtalan Pszichológia - Az MPT XXIII. Országos Tudományos Nagygyűlése Időpont: 2014.05.15-17. Helyszín: Marosvásárhely Idén Marosvásárhelyen rendezi nagygyűlését a Magyar Pszichológiai Társaság. XXV. Magyar Hipnózis Találkozó Időpont: 2014.05.30-06.01.Helyszín: Walden Hotel, Dobogókő A részletes programok, illetve további események weboldalunkon olvashatók: http://mipszi.hu/programajanloOlvasson blogokat! Célozz meg tanulni! – Tanoda blogjaSínapló. Stava-Tesero. 2014. – bendeguza blogjaAz érzelmek habanerája – Herceg Attila blogjaKÖVESSE A MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA MAGAZINTA FACEBOOK-ON! Csatlakozzon hozzánk, keresse fel oldalunkat,ahol friss híreket, cikkeket, információkat, videókat talál! A Mindennapi Pszichológia magazin a Facebook-on Tanácstalan? Problémái vannak?Tegye fel kérdéseitA PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL rovatunkbanSZAKEMBERT KERES? SEGÍTÜNK! Felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy megújult weboldalunkon pszichológuskeresőt indítottunk – az adatbázisban szereplő szakemberek segíthetnek Önöknek problémáik megoldásában. Az érdeklődő szakemberek jelentkezését a pszichologuskereso@mipszi.hu címre, illetve weboldalunkon várjuk – a további részletekről tájékoztatást küldünk.  Kedves Előfizetőnk! Weboldalunk online megrendelés menüpontján figyelemmel kísérheti megrendelése „sorsát”: láthatja, mikor postáztuk a lapot, de akár azt is megnézheti, mikor jár le előfizetése.Felhívjuk kedves Megrendelőink figyelmét, hogy a weboldalunkon történő online megrendelés szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy lapunkat postára adjuk. Kérjük, hogy az Önök által választott módon (átutalás vagy csekk) szíveskedjenek az előfizetési díjat címünkre eljuttatni, hogy mielőbb postázhassuk a Mindennapi Pszichológiát. A folyamatot jelentősen gyorsítja, ha az átutalást választják! Tájékoztatjuk kedves Megrendelőinket, hogy a laprendelések átfutási ideje optimális esetben 2 hét. Amennyiben ez idő alatt nem kapták meg lapunkat, kérjük, jelezzék e-mailben: mipszi.szerk@gmail.com. Az Önök megrendelése fontos számunkra, s ha a postáért nem is tudunk felelősséget vállalni, megteszünk minden tőlünk telhetőt – vagyis kérésre elküldjük újból a lapot. Impresszum, kapcsolat Főszerkesztő: dr. Pápay Herbert Zsuzsa Kiadja a Média Connection Kft. 1137 Budapest, Katona J. u. 28.Telefon: (+36-30) 538-3706 - Fax: (+36-1) 349-3014E-mail: mipszi.szerk@gmail.com Médiaajánlat, hirdetésfelvétel: ajánlatunkat kérje közvetlenül munkatársunktól!hirdetes@mipszi.hu, +36-1-349-30-14A szerkesztő, Simon P. Györgyi a mipszi.szerk@gmail.com címen várja a megjelentetni kívánt híreiket, a rendezvényeikről szóló információkat.
05.07. 12:01
Mipszi.hu
VV6: Iza lett az utolsó kiválasztott
VV6: Iza lett az utolsó kiválasztott
A Való Világ 6 utolsó kiválasztásán egyértelmű döntés alapján Izára került a zöld kendő.
05.06. 23:30
Hir24.hu
Sírógörcsöt kapott Iza
Sírógörcsöt kapott Iza
A vasárnap esti párbajon kiesett a Való Világ hatodik szériájának hősszerelmese, Krisztián. Iza kiborult.
05.05. 18:00
Hir24.hu
VV Krisztián: Tudom, hogy mekkorát hibázott Iza!
Krisztián, a Való Világ vasárnapi kiesője volt a Blikk vendége és válaszolt olvasóink kérdéseire. Még azt is elárulta, milyen alsónadrág van rajta!
05.05. 14:07
Blikk.hu
VV6: Aurelio lett a villa bikája
VV6: Aurelio lett a villa bikája
A vasárnap esti párbaj végeredményeként Aurelio mehetett vissza a villába, és lett ezzel a Való Világ 6 legeredményesebb férfi játékosa.
05.05. 02:35
Hir24.hu
Való világ: eddig tartott a szegénylegény meséje
Az utolsó férfi a Való Világ hatodik szériájában egy németül beszélő, Svájcból érkezett olasz ifjú Bajáról. VV Krisztiánnak pedig itt a vége, fuss el véle.
05.04. 22:31
Ma.hu
Kérdezd Krisztiánt, a Való Világ kiesőjét!
Elvesztette szerelmét a Való Világ szegény legénye. Krisztián kikapott Aureliótól a vasárnap esti párbajban, így pár napig kedvese, Iza nélkül kell élnie.
05.04. 22:28
Blikk.hu
Ezek a Való világ-szereplők dolgoztak a szexiparban
VV Charlotte-ot UFO Zsolti segítette svájci szexmunkához, VV Szandika Grazban nyalogatott vibrátort.
05.03. 20:43
Velvet.hu
Fagyiárus lett VV Simon
Fagyiárus lett VV Simon
A Való Világ kiesett játékosa egy cukrászdában dolgozik, és abban reménykedik, a távolság nem szakítja el végleg Charlotte-tól.
05.02. 12:05
Hir24.hu
Freedom House: csak részben szabad a magyar sajtó
Egy ponttal jobb osztályzatot adott Magyarországnak, mint tavaly és három helyezéssel feljebb léptette, változatlanul a "részben szabad" kategóriába sorolta be a magyar sajtó állapotát a médiaszabadság globális helyzetét felmérő, 2013-ra vonatkozó, csütörtökön ismertetett jelentésében a Freedom House (FH).     A washingtoni székhelyű civil szervezet mostani jelentése szerint Magyarország a világranglista 71. helyén áll 35 ponttal. Magyarország a tavalyi jelentésben a 74. helyen állt és 36 pontot kapott.    A FH szerint súlyosak és folytatódóak azok az aggodalmak, hogy a 2010 óta végbement átfogó magyarországi törvényi és szabályozási változások negatív hatással vannak a média szabadságára. Pozitív fejlemény azonban, hogy a Fidesszel szemben kritikus Klubrádió fő frekvenciáját, több hosszas bírósági csata után, 2013-ban helyreállították.    A Freedom of the Press 2014 címmel kiadott jelentés szerint a globális sajtószabadság egy évtizede nem látott szintre esett vissza. A hanyatlást részben a több közel-keleti államban, köztük Egyiptomban, Líbiában és Jordániában végbement jelentős regresszió, a Törökországban, Ukrajnában és néhány kelet-afrikai országban történt észrevehető kudarcok, valamint az Egyesült Államok viszonylag nyitott médiakörnyezetében végbement romlás okozták.    Líbiát, Dél-Szudánt, Törökországot, Ukrajnát és Zambiát a FH "részben szabadról" a "nem szabad" kategóriába sorolta át a 2013-as fejlemények alapján és jelentős romlást állapított meg a Közép-afrikai Köztársaság, Egyiptom, Görögország, Jordánia, Kenya, Montenegró, Mozambik, Tanzánia és Uganda esetében.    A jelentés által "befolyásos tekintélyuralmi hatalomnak" nevezett Kína (Laosszal és Azerbajdzsánnal együtt, 84 ponttal a 183. helyen áll) és Oroszország (Szudánnal és Etiópiával együtt 81 ponttal osztozik a 176. helyen) esetében a FH egyaránt megállapította, hogy azok a nyomtatott és a sugárzott média mellett megpróbálták kiterjeszteni az ellenőrzést a blogszférára a és a külföldi médiaforrásokra is. Mindkét ország pótlólagos jogi lépéseket tett az online véleménynyilvánítás büntethetősége érdekében.    Az FH rámutatott, hogy az Egyesült Államokban, a világ egyik legnagyobb demokráciájában, amely 21 ponttal Ausztriával és Mikronéziával együtt a 30. helyen áll, tavaly az elmúlt évtized legkomolyabb hanyatlása volt megfigyelhető. Itt a kormány kísérleteket tett arra, hogy ellenőrzése alá vonja a hivatalos információáramlást, különösen a nemzetbiztonsági kérdések ügyében, újságírók jogi zaklatásnak voltak kitéve a források védelme miatt és megfigyelési ügyekre derült fény.    Egyfelől kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) kommunikációs metaadatokat gyűjtött, másfelől sajtóorgánumokat célzott lehallgatásnak vetettek alá.    A FH minősítési módszere az egyes országok esetében 23 metodológiai kérdésre és 109 mutatóra terjed ki, a jogi, a politikai és a gazdasági környezettel kapcsolatosan. Minél rosszabb valahol a sajtószabadság helyzete, annál magasabb a kapott pontszám. Az országokat 0-tól 30 pontig a "szabad", 31-től 60-ig a "részben szabad", 61-től 100-ig pedig a "nem szabad" kategóriába sorolják.    A felmérés szerint Magyarország esetében 2009 és 2013 között nettó 12 pontos visszaesés történt, az FH két éve, a 2011-es adatok alapján minősítette le a magyar sajtóviszonyokat a "szabadból" a "részben szabad" kategóriába. A legnagyobb, nettó 17 pontos hanyatlást ebben az ötéves időszakban az FH Görögországnál, a legnagyobb nettó javulást pedig Líbiánál és Tunéziánál állapította meg, egyaránt 32-32 pontosat.    A legszabadabb sajtójú országnak 2013-ban a FH Svédországot, Norvégiát és Hollandiát nevezte meg, egyaránt 10-10 ponttal. Magyarország a 71. helyen áll 35 ponttal, ugyanennyit kapott Kelet-Timor. A 197 országból és területből álló mezőny sereghajtója Fehéroroszország (93 pont), Eritrea (94), Üzbegisztán (95), Türkmenisztán (95) és Észak-Korea (97) volt.    A közép- és kelet európai térségből a FH Észtországot (San Marinóval és Írországgal megosztva, 16 ponttal a 15. helyen áll), Csehországot (St. Kitts és Nevis, valamint a Bahamák társaságában, 20 ponttal a 27 helyen áll), Szlovákiát (Nagy Britanniával és Máltával együtt, 23 ponttal a 36. helyen áll), Szlovéniát és Litvániát (Grenadával együtt, 24 ponttal a 39. helyen áll), Lengyelországot és Lettországot (Tuvaluval, Tajvannal és a Zöld-foki szigetekkel együtt, 27 ponttal a 48. helyen áll) minősítette "szabadnak".    A "részben szabad" kategóriába sorolt Bulgária (Montenegróval, Indiával, Salvadorral, valamint Antigua és Barbudával együtt) 39 pontot és 78. helyezést, Horvátország 40 pontot és 83. helyezést, Románia pedig (Dominikával és Botswanához hasonlóan) 41 pontot és 84. helyezést kapott.    A FH az Európai Unió többi tagállama közül szintén a "részben szabad" sajtójú országok közé sorolta be Olaszországot (amelynek Nauruval, Namíbiával és Chilével együtt 31 pontja van és a 64. helyen áll) és Görögországot is (amely 46 pontot kapott, a 92. helyen áll).    A jelentés szerint a világ lakosságának 14 százaléka - minden hetedik ember - él olyan országban, vagy területen amelynek a sajtója "szabad". Ebbe a kategóriába a FH azokat az entitásokat sorolta, ahol megítélése szerint a politikai hírekről "erőteljesen" számolnak be, az újságírók biztonsága garantált, a média ügyeibe való állami beavatkozás minimális, és ahol a sajtóra nem nehezedik súlyos jogi vagy gazdasági nyomás. sajtó
05.01. 14:49
Alon.hu
Új lakó költözött a Való Világ villájába – videó
Új lakó költözött a Való Világ villájába – videó
Az új lakó meglepte a VV6 játékosait, de nagy örömmel fogadták.
04.30. 16:30
Nlcafe.hu
Mundruczó legújabb filmjét is meghívták a cannes-i fesztiválra
Mundruczó legújabb filmjét is meghívták a cannes-i fesztiválra
Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét meghívta hivatalos versenyprogramjába a 67. cannes-i filmfesztivál.Mundruczó Kornéllal készített interjúnkat - melyben a Fehér isten c. filmjéről is mesélt - itt olvashatják.Az új Mundruczó-film világpremierje az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű programban lesz, amely a hivatalos válogatás második legjelentősebb versenye.A Fehér Isten a 39 éves rendező hatodik filmje és az ötödik, amely meghívást kapott a világ legrangosabb filmes találkozójának hivatalos programjába. A világpremier május 17-én, szombaton, a fesztivál leglátogatottabb napján lesz a cannes-i Fesztiválpalotában az alkotók és a szereplők jelenlétében.A Fehér Isten magyar-német-svéd koprodukcióban készült, vezető producere Petrányi Viktória. A filmes és színházi munkáival is világszerte elismert Mundruczó Kornél hatodik nagyjátékfilmje a Magyar Filmunió tájékoztatása szerint egy kislány és egy kutya barátságának történetét meséli el egy olyan utópisztikus világban, ahol a származás sorsdöntő kérdéssé válik. A filmben egy új törvény szerint minden korcs után különadót kell fizetni, ezért ebek százait dobják ki a tulajdonosok. A 13 éves Lili sikertelenül próbálja megóvni apjától a kutyáját, Hagent, az is az utcára kerül. Kisemmizett fajtatársai között talál menedéket, akik fellázadnak az emberek ellen. Hagen a nincstelen felkelők élére áll és a kutyák a város ellen indulnak. Amint Lili meghallja a távolból a falka ugatását, tudja, ő az egyetlen, aki képes lehet megállítani a vérengzést.Fotó: Proton Film "A Fehér Isten című filmmel vállaltan az a célom, hogy egy szélesebb közönséget szólítsak meg, a műfaji gondolkodás egy nagyon személyes megközelítésével. Tulajdonképpen egy érzelmes filmet szeretnék, ami filozófiai kérdéseket vet fel a felsőbbrendűségről és a felelősségről. Ahogyan azt J.M. Coetzee is mondja: ez az egyetlen létező élet - amin az állatokkal osztozunk" - idézte Mundruczót a Filmunió közleménye. A film forgatókönyvét a rendező Wéber Katával és Petrányi Viktóriával együtt írta. Az operatőr Rév Marcell, a vágó Jancsó Dávid, a zeneszerző a magyar származású izraeli Asher Goldschmidt, a látványtervező Ágh Márton. A főszerepben a 12 éves Psotta Zsófia látható, a további szereplők - többek között - Zsótér Sándor, Monori Lili, Thuróczy Szabolcs és Gálffi László. Az ötvennapos budapesti forgatás egyik különlegessége a mintegy kétszáz kutyaszereplő részvétele volt. Az állatok kiképzése már hónapokkal a forgatás előtt megkezdődött Teresa Miller amerikai kutyatréner vezetésével. A Los Angeles-i szakember, aki olyan világhírű filmekben működött közre, mint a Rex felügyelő, a Kutyám, Jerry Lee vagy a Cujo, Halász Árpád magyar állatidomárral dolgozott együtt.Fotó: Proton Film A Fehér Isten című film gyártását 280 millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap. Mundruczó filmje a Proton Cinema produkciójában készült a Filmpartners, a német Pola Pandora, a ZDF/Arte és a svéd Chimney Pot koprodukciójában, az Eurimages, a Medienboard Berlin-Brandenburg, a Film I Vast és a Swedish Film Institute támogatásával. A nemzetközi értékesítéssel a Match Factory foglalkozik. A cannes-i fesztivál hivatalos programját mintegy 1800 benevezett játékfilmből állították össze a szervezők. Az Un certain regard szekcióba a hivatalos versenyprogramhoz hasonlóan 18-20 filmet válogat be Thierry Frémaux művészeti igazgató. Idén 20 film kapott meghívást. Az önálló szekciót 1978-ban alapította Gilles Jacob, a fesztivál akkor újonnan kinevezett igazgatója, jelenlegi elnöke a filmnyelvet megújító filmek bemutatására. A program alapvető célja kezdetekben az volt, hogy ismeretlen, fiatal filmesek eredeti alkotásait segítse nemzetközi elismeréshez, illetve forgalmazáshoz. A szekcióba meghívott filmek között sokáig nem is osztottak díjakat. A válogatás legjobbjának odaítélhető elismerést 1998-ban Un certain regard díj elnevezéssel alapította a fesztivál. Ezt egy filmrendezőkből és filmes szakemberekből álló nemzetközi zsűri ítéli oda, amelynek elnöke idén Pablo Trapero argentin filmrendező, forgatókönyvíró, producer lesz. A díjjal járó 30 ezer euró (9,3 millió forint) - amelyet 2005 óta a Fondation Groupama Gan ajánl fel - a film francia forgalmazóját illeti. A fődíj mellett a zsűri két másik filmet is jutalmaz, a zsűri díjával és különdíjjal, valamint lehetősége van filmekre, illetve alakításokra szabott egyedi elismeréseket is kiosztani. Az Un certain regard a művészfilmek kategóriájának számít, de a résztvevők nem feltétlenül a legfiatalabb korosztályhoz tartoznak, és nem kevésbé ismertek, mint a hivatalos versenyprogramba meghívott alkotók. Idén például ebben a szekcióban mutatják be Mathieu Amalric francia színész-rendező legújabb filmjét, Ryan Gosling kanadai és Asia Argento olasz színészek első rendezéseit, valamint Wim Wenders dokumentumfilmjét Sebastiao Salgado brazil fotóművészről. A 67. cannes-i filmfesztivál május 14-én nyílik meg a francia Riviérán. A fesztivál május 25-ig tart, de az aznapi európai választásokra való tekintettel a hivatalos versenyprogram díjkiosztása kivételesen előző este, május 24-én, az Un certain regard díjainak átadása pedig május 23-án este lesz.Forrás: MTI
04.30. 11:21
Szinhaz.hu
Dupla bemutatót tart a Magyar Nemzeti Balett
Dupla bemutatót tart a Magyar Nemzeti Balett
Az idei évad utolsó balettpremierjén két koreográfiát mutat be a Magyar Nemzeti Balett az Operában. Május 3-án a Trójai játékok tánckomédiát és a balett-történelem egyik legkorábbi klasszikus-romantikus darabját, A Szilfidet tűzik műsorra.A Magyar Nemzeti Balett ajánlója:TRÓJAI JÁTÉKOKA világhírű Robert North amerikai származású táncos és koreográfus 1974-ben alkotta meg Trójai játékok című művét, amely meghozta számára az igazi áttörést. A klasszikus balettkomédia különlegessége, hogy a színen kizárólag férfiak szerepelnek. Igazi csemegének számít ez a balett, amelyben a közönséget humorral és nagyszerű férfitánc-élménnyel ajándékozzák meg – mindkettő ritkaság a balettszínpadon. North sajátosan ironikus látásmóddal kívánta megmutatni a férfiasság, a „macsó szellemiség" táncos kifejeződését, a ritmus, az energia és a jókedv bűvöletében, egyúttal különleges lehetőséget adva korunk férfitáncosai számára. A koreográfiában megjelenő tánclépések egy dél-amerikai turnén (1973) megismert mozgásötletekből származtak, de az alkotó a táncosok mindennapi gyakorlatainak elemeit, valamint az aikido japán harcművészet motívumait is beleépítette a koreográfiába. Robert North-t és a Londoni Kortárs Táncszínház táncosait (eredetileg hat szólistájuk számára készült a koreográfia) elbűvölte a brazil folklór színes elevensége és az akkor még Európában szinte ismeretlen capoeira, a brazil harcművészeti játék. Az egykori rabszolgák akrobatikus harci technikája, a gyakran a földön, vagy a föld közelében, kézen állva végrehajtott mozgáskombinációk, a színlelt rúgások, cselek, az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok, és a mindebben szabadon megmutatkozó természetes erő fontos inspirációt nyújtottak egy európai hagyományokhoz is – görög harci játékok emléke – kapcsolódó koreográfia megalkotásához. Az utóbbiból származik a balett címe: Trójai játékok, amelyből különös hangsúlyt kap maga a játék fogalma.Fotó: Csibi SzilviaAmíg a cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen átfordulások, különböző ülőhelyzetek, ugrások, szökellések egyaránt a brazil harcművészeti technika jellemzői, az összekapaszkodó birkózó mozdulatok, a fél lábon ugrálások az antik görög táncok emlékét idézik fel, úgy mintha a táncosok egyszerre lennének brazil harcművészek és görög atléták. A japán aikidó szellemiségének hatása pedig leginkább a partneri munkában fedezhető fel. A baletthez felhasznált zenének – szerző: Bob (Robert George) Downes – ugyancsak fontos inspiráló ereje volt a mozdulatok születésében. Ez a muzsika a batucada, a hagyományos brazil ütőhangszereken előadott, a szamba zene népi, utcai változataként élő irányzat. Az afrikai gyökerű, de Rióban született, dobokon és csörgőkön játszott örömzene mára az egész világon ismert és közkedvelt zenei műfaj lett, amelyet már nem csupán a riói karneválokon játszanak. A sok forgással, ugrással megtűzdelt, birkózó mozdulatokat imitáló koreográfia valóban úgy kezdődik, mint valamilyen harci, tánctermi, vagy birkózócsarnokbeli bemelegítés. A szépen világított színpadot nyúló-feszülő izmaikat megmutató férfias testek népesítik be, amelyeket kezdetben visszafogott, majd egyre elevenebb dinamika kerít hatalmába. A testekből épülő csoportokkal való játék azután a humor megcsillantására is lehetőséget ad, akárcsak a férfiasság olykor jogos, máskor túlzó fitogtatása. A vetélkedés a testek kontaktusát feltételezi, a férfi kettősök pedig változatos és látványos, egyszer lelassított, máskor fergeteges lendületű kapcsolódásai, sorozatai igazi jutalomjátékot nyújtanak a táncosok számára. A lüktető ritmus, az áradó energia és a változatosan kihasznált tér alkotja az alapelemeit ennek a táncjátéknak, amelyben a bemelegítés után az egymással való incselkedés, az ellenfél megtréfálása, ravasz megoldásokkal egymásra licitálás már egyéni szereplehetőségeket is kínál a laza macsó, a magakellető hím, vagy az örökmozgó, legyűrhetetlennek látszó ellenfél számára. Az atletikus duettek és csoporttáncok látványos rituálévá alakulnak, egyaránt örömöt okozva a táncosoknak és a nézőknek. A Trójai játékok Robert North számára az első igazi koreográfusi sikert és elismerést hozta, a mű pedig a bemutató óta bekerült a világ számos, jelentős balett-társulatának repertoárjába (Harlemi Táncszínház, Batsheva Együttes, Stuttgart Ballet, San Francisco Ballet, Tokyo Ballet).Fotó: Csibi SzilviaA SZILFIDAz est második felében az egyik legkorábbi klasszikus-romantikus balettkoreográfia, A Szilfid kerül színre. Az 1832-ben bemutatott darab a maga korában stílusteremtő, újításokkal teli előadás volt. Megteremtette a fehér balett, a spicctánc fogalmát, a tündérvilág és a halandók közti tragikus szerelmi történetével pedig későbbi romantikus balettek mintájául szolgált. Az eredeti Taglioni-koreográfia 1932-es párizsi bemutatója új mű alkotására inspirálta a dán August Bournonville-t. 1936-os premierje óta is ezt a változatot kedveli jobban a nagyközönség, a darab előadása pedig a mai napig kihívást jelent a balettművészeknek. A Szilfid ősváltozata nem is maradt ránk. Bournonville 1824-től Párizsban dolgozott, eleinte mint ösztöndíjas, majd mint az Opera táncosa. Az 1829/1830-as szezonban hazaköltözött, vezető táncosnak és igazgatónak szerződtették az elkövetkezendő 18 évre. Ez azt jelentette, hogy koreografálnia is kellett. 1834-ben visszalátogatott Párizsba, hogy eleget tegyen a Párizsi Opera meghívásának – ekkor látta Taglioni korszakos alkotását. A párizsi Szilfidet szívesen meg is vette volna a Dán Királyi Színház, azonban a zene jogdíjáért a komponista olyan magas árat kért, amelyet nem tudtak kifizetni. Ezért a norvég Herman Severin Løvenskiold komponálta meg a ma is hallható muzsikát. A cselekmény tekintetében elenyésző a különbség, a dán változat azonban természetesen magán viseli a koreográfus többi balettjében is fellelhető technikai és formálásbeli sajátosságokat. Bournonville 1829-ben, már Dániában kezdte el kidolgozni a mára már nevét viselő stílust és technikát, amely elsősorban a francia iskolán alapszik és egyedülivé vált a világon. Szinte teljesen hiányoznak belőle a látványos, széles mozdulatok, ezzel szemben gyors, aprólékos és nehéz munkát követel a táncosaitól, miközben mindez magától értetődően egyszerűnek és könnyűnek tűnik a szemlélő számára. „A művészi tökéletesség csúcsa az, amikor a mechanikus mozdulatokat és a fárasztóan nehéz elemeket a harmonikus nyugalom álarca alá tudjuk rejteni." – vallotta. A hangsúly a lábmunkán van, amit a „gömbölyű" kartartás tesz természetesebbé. A balettben a nemek egyenrangúak, így a férfiak az orosz vagy az angol iskolához képest keveset emelnek. Jellemző még az „épaulement" (alaphelyzet, amelyben a váll és a tekintet a szabad láb irányába fordul). A mester védjegyévé vált az ún. „dán ölelés" is, ami egy jellegzetes ugrás. Továbbá a koreográfus tudatosan kerülte, hogy táncosnői rövid tüllszoknyában táncoljanak, és ezáltal vonják magukra a férfiak tekintetét.Fotó: Csibi SzilviaA Szilfid Skóciában játszódó, első látásra ártatlannak tűnő meséje mögött valójában mélyebb emberi vágyak rejlenek. S ki másnak, mint egy férfinak a vergődése kerül a középpontba?! James békésen készül a menyegzőjére, amikor felbukkan a furcsa lény, aki először csak megzavarja, majd el is bizonytalanítja Effie iránti szerelmében. Később a Szilfid nyíltan megvallja Jamesnek, hogy a felesége szeretne lenni, végül addig-addig kérleli, igézi, amíg a férfi faképnél hagyja hús-vér aráját és követi az erdőbe a szellemlányt. A férfi tehát választ a realitás és az elérhetetlen, idealizált nőalak között: természetesen az utóbbit. Vajon miféle kimenetele lehet egy ilyen szerelemnek? Törvényszerűen valamelyikük veszte... A történetben szereplő Szilfid egyébként a „tündérosztályozás" szerint egyszerű erdei szellemlény. Tulajdonképpen a szilfid egyszerre gyűjtőnév és a darab címszereplője. Egyesek szerint szilfeket kellene emlegetni, akikből vannak nők és férfiak is, közéjük tartozik A szentivánéji álomból is ismert Oberon. Legfőbb tulajdonságuk, hogy könnyedek, nem véletlenül a magyar nyelvben a karcsúság egyik szinonimájaként szolgál a szilfid szó. A hazai nézők legelőször 1858 tavaszán láthatták Taglioni Szilfidjét a pesti Nemzeti Színházban, összesen három alkalommal. A következő találkozásra 1973 januárjának végén került sor, amikor az Operaház a Dán-est keretén belül A Szilfidet és az Etűdöket mutatta be. A Szilfid 24 alkalommal ment, s legközelebb 2010 tavaszán, a Dán Királyi Balett vendégjátéka során került színre egy alkalommal. A Magyar Nemzeti Balett 2014-es bemutatóján új látványvilágban: Csikós Attila díszleteiben és Závodszky Dalma jelmezeiben mutatják be a koreográfiát az Opera balett társulatának tagjai. Maina Gielgud, a darab betanító balettmestere 14 évet töltött az Ausztrál Balett vezetőjeként, most szabadúszó tanár, színpadra állító balettmester és koreográfus. A Szilfid budapesti színrevitelével kapcsolatban kiemelte: „Szeretném kifejezni, milyen nagy öröm, hogy ismét a Magyar Nemzeti Balettel dolgozhatom. Frissítően hat rám, hogy igazi táncos színészeket találtam az együttesben, akik nem félnek játszani, ugyanis főleg az angolszász országokban azt tapasztalom, hogy kezdetben idegenkednek a színészi játéktól. Úgy érzem, hogy a Magyar Nemzeti Balett egy új korszakba lépett, amely egyszerre tartogat értékes repertoárt és kiváló lehetőségeket a művészek számára."Fotó: Herman PéterTrójai játékokFérfi balettparódia egy felvonásbanA főbb szerepekben: Bakó Máté, Jurij Kekalo, Jevgenyij Lagunov, Medvecz József, Morvai Kristóf, Szegő András, Liebich Roland, Katona Bálint, illetve Bajári Levente, Cserta József, Leblanc Gergely, Jellinek György, Darab Dénes, Molnár Dávid, Yuya Takahashi, Tabbouch Ali ViktorZeneszerző: Bob DownesKoreográfus: Robert NorthJelmeztervező: Peter FarmerBetanító balettmester: Julian MossVilágítástervező: Kirk BookmanBalettmesterek : Bajári Levente, Solti CsabaA SzilfidKlasszikus-romantikus balett két felvonásbanA főbb szerepekben: Aliya Tanykpayeva, Shoko Nakamura és Cristina Balaban, valamint Dmitrij Tyimofejev, Simon István, Oláh Zoltán és Jevgenyij LagunovZeneszerző: Herman Severin LøvenskioldAugust Bournonville nyomán színpadra állította: Maina GielgudA balettmester asszisztense: Mark PaceDíszlettervező: Csikós AttilaJelmeztervező: Závodszky DalmaVilágítástervező: Kirk BookmanBalettmesterek : Kövessy Angéla, Venekei Marianna, Volf KatalinBemutató: május 3., OperaházTovábbi előadások: május 4., 8., 11., 14., 15., 17., 18., 21., 23.Forrás: Operaház A sajtóanyag az előadás műsorfüzetének (szerző: Major Rita, Gara Márk) szerkesztett, rövidített változata.
04.30. 05:01
Szinhaz.hu
Őrült rockabilly fesztivál az ausztriai Beleden – magyar fellépőkkel! (2014. május 3.)
Tíz év. Jubileum. Elvis ÉÉÉL, a rockabilly fesztivál pedig átesik az outingon: igazából nem más mint egy esztelen, de zeneileg (is) rendkívül (ÉRTED?! REND – KÍVÜL) magas színvonalú freak-show. És mindez alig 20 km-re Szombathelytől, Beleden / Bildeinben. Ez a 10. G’schertn Ball – 5th Central European Rockabilly Festival és Freak Show (C.E.R.F.) – 5. Közép-európai Rockabilly Fesztivál és Freak Show (azaz őrültek háza...) – rock’n’roll, garage, trash & insanity, azaz őrület... Legendás, sőt maga, a veszett lendületbe oltott rockabilly-buli-legenda: beretváltak és zselézett jampecek, ugyanitt dirndli pöttyös szoknyával!  A kerek születésnapon két meglepetéssel is készülnek a szervezők: halálának 37-ik évfordulóján a rock’n’roll királyára emlékeznek. Egyfelől az egyik legjobb Elvis-cover-zenekarral. Másfelől pedig magával a feltámadt Elvis-szel. Nem viccelnek, a színpadon egy igazi zombi is áll majd a mikrofon mögött... A rendezvény mottója: „El ne felejtsd otthon hagyni az agyadat!” (Itt úgyis csak eldobnád...) „Tégy valami sz@rt a fejedre“ („come with any shit on your head...”) és Te lehetsz Ms. vagy Mr. C:E:R:F. Vegytiszta Rrrockn’n’Roll: négy ország öt zenekara gondoskodik majd a talpalá- vagy inkább rongylábalávalóról – nem is beszélve a csípőtekerő ritmusokról. A headliner az ír The Pacifics. A holland Dead Elvis & His One Man Grave nevéhez méltón egészen elképesztő színpadi showval érkezik – és Elvis él. Izééé, hal. A rajongók pedig élnek-halnak érte. A burgenlandi The Howling Hounds veszettül (VESZETTÜL – a vérebek, érted?!) jó produkciót nyomnak majd a színpadon. Az Ed Philips & The Memphis Patrol szinte tökéletesen idézi meg az ifjú Presleyt. A szombathelyi és keszthelyi kötődésű Iron Cats pedig veszedelmesen meredek rockabillyvel csábítja a népeket a táncparkettre. Wild Evel már törzsvendégnek számít, a trashmuzsika ősembere aki ezúttal duplán suhogtatja majd szimbolikus bunkóját. Egyszer mint a hihetetlen DJ, Mrs. Sarah Lovett, majd pedig ceremóniamesterként Dr. Watusival (aki mellesleg a történelem- és a nyelvtudományok doktora, FH. Prof. Mag. Dr. Phil. Gerhard Baumgartner – és ez nem vicc... ). Ők ketten koronázzák majd meg a Ms. és Mr. G’schertnballt is.  A Vas megyei (Hosszúpereszteg, Szombathely) Crossroads Rockabilly Flash Team Táncegyesületnek köszönhetően idén sem kell nélkülüznünk a forró hangulatú táncbetéteket sem. Két grandiózus rendezvény igazán zseniális kombinációja: a legendás G’schertn Ball (azaz a Beretváltak Bálja: a G'scherten kifejezést a bécsiek használták anno a vidékiekre – mások szerint mindez épp fordítva volt), mint szórakoztató kultúrcserebere burgenlandiak és bécsiek közt, és a nemzetközi bandákkal tűzdelt Central European Rockabilly Festival (Közép-európai Rockabilly Fesztivál) ezen az éjszakán durván laza (vagy lazán durva?) partivá ötvöződik. A buli ebben a formában nem jöhetett volna létre a bildeini KuKuK és a bécsi Hawidere együttműködése nélkül. A buli neve idén kiegészül a Freak Show-val. Valóban szédületes őrületre lehet számítani. Pszichiáterek lehetőleg maradjanak távol...Egyedülálló eseményhez egyedülálló körítés dukál: a Stadlt az ötvenes-hatvanas évek stílusában rendezik be – lesznek spéci italok, kényelmes ülősarkok, Dickes-Bar featuring Sir Dickes of Essling, popcorn-stand és miegyéb. Wild Evel és Dr. Watusi, aki ezúttal is négy(!) nyelven kíséri a színpadra a bandákat. A bálnak álcázott fesztivál előterében igazából a legkülönfélébb (kultúr)körökből érkező vendégrétegek találkozása áll: jampik és jampipik, egyszerű vidéki báj, pöttyös kartonszoknya, prolis lazaság, extrém csudabogarak, némi monarchikus nosztalgia, félénk és egyáltalkán nem félénk falusi lányok, 57-es Chevy, ártatlan falulakók, őrült tetkók, Trabant 601, tulipiros ajkak és európai nyelvek kavalkádja keveredik (ÉRTED, ajkak és nyelvek!!), és garantálja a hihetetlenül szórakoztató és fergeteges bulit. Ami úgy indult, mint egy vicces kis kultúrcserebere bécsiek és vidékiek között, mára a nyelvi és országhatárokat szaggató kultfesztivállá nőtte ki magát. Ez a G’schertn Ball, ez a C.E.R.F. Ez Európa. Elbűvölően színes. Hihetetlenül szórakoztató. Egyszerűen páratlan. A közreműködő művészek The Pacifics (IRL) 4 ártatlan kölyöknek látszó dublini fiú. Lenyalt séró, iskolai egyenruha, decens mosoly. Aztán a színpadon... Átváltoznak dühöngő ÍR BESTIÁKKÁ. Repül a kardigán (és más ruhadarabok...) a sikogató csajok közé. Európa metropoliszain át vezető kanyargós útjukat széttört hangszerek, kottatartók és leányszívek szegélyezik. Igazi beatzene, bőven leborítva csípős garage és funky szósszal, és előadva hamisítatlan ír szívvel – húrszakadásig. https://www.facebook.com/pacificsdublin Dead Elvis & His One Man Grave (NL) Na, ja – tényleg azt hittük sokan, hogy Elvis él és a Schwedenplatz mellett van virslisütödéje. Hát... Tévedtünk. Az egyáltalán nem halott Király ugyanis ehelyett parádésan bizonyítja be, hogy mi európaiak az egyemberes zenekarok frontján bizony jópár orrhosszal amerikai barátaink előtt járunk. Ez a hollandiai „Disgracland”-ből származó magányos rock’n’roll bozótharcos műfaj legjobbja. Primitív rockabilly, vad garage-rock’n’roll kis countryval keverve és megfűszerezve egy csipetnyi horror-punkkal. A színpadon pedig... nos, hát valami elképesztő TRASSSSH-LIVE-SHOW. https://www.facebook.com/pacificsdublin Ed Philips & The Memphis Patrol (HU) Aki szereti Elvist és magyar, az ismeri őket. Elvist mindenki szereti. Ez itt egy magyar szöveg, tehát Te jó eséllyel magyar vagy. Ha még nem ismered őket, akkor Te vagy a kivétel... Hamisítatlan 50-es évek-hangulat. A zenekar az AlteRábán, a picture on-on és a Szentivánéjen is nagy sikerrel szerepelt már. Ed az újabb bizonyíték arra, hogy Elvis él. http://www.elvispatrol.com The Howling Hounds (Észak-Burgenland, AUT) Vlad Tepes Dracul egyik kései egyenesági leszármazottja és egy veszett farkasszuka fékevesztett nászából születtek: LOODWOLF, DEATHWOLF, FLESHWOLF és THUNDERWOLF az Ausztriából végtelennek látszó Fertő-tó körüli pannon pusztákon nőttek fel. Hamar feltámadt bennők az emberhús iránti vágy. Miután a környékbeli falvak hamar elégtelennek bizonyultak étvágyuk csillapítására, fejükbe vették, hogy inkább hangszeres zenét tanulnak, és megalapították a legfélelmetesebb zenekart, amit a világ valaha látott... https://www.facebook.com/pages/The-Howling-Hounds Iron Cats (HU) A szombathelyi és keszhelyi kötődésű Iron Cats magyarul nyomja a rockabillyt. Műsoruk főként saját szerzeményekből áll, de játszanak ismert magyar neorockabilly nótákat is. Számaikat humor és vadság jellemzi, a szövegekben a fiatalok zsigeri lázadása forr. Szerelem, zene, autók, barátok, ellenségek, nagy balhék, fájdalom, öröm, bánat... ez mind-mind megtalálható az Iron Cats dalaiban. A színpadi show elemei közül nem hiányozhat a nagybőgővel való fetrengés, a nagybőgőre állás, vagy épp a térdreesős gitárszóló sem! Az Iron Cats igazi tánczenét játszik – boogie ezerrel! http://www.facebook.com/ironcatstrio Crossroads Rockabilly Flash Team A Hosszúperesztegen székelő Crossroads Kulturális és Sport Egyesület rockabilly csoportja 2008 óta foglalkozik az 50-es, 60-as évek zenéjére épülő táncokkal: jive, boogie, rockabilly, rock ’n roll, és mindaz, amit a rongylábak elbírnak. Lendületes, lelkes táncuk mindenkinek kedvet csinál a bulihoz. https://www.facebook.com/CrossroadsKSE?fref=ts DJs & Master Of Ceremony (Bécs, AUT) Egyenesen Bécsből érkezik a C.E.R.F. keverőpultjához az ellenállhatatlan Mrs. Sarah Lovett (Little Weird Box), a kielégíthetetlen Mr. Wild Evel (Voodoo Hop) és – először Beleden – King Camp (Boneshakers). Bécs legjobb klubjait használják nappalinak (jelen esetben inkább éjjelit illenék mondani). Ezeket a klubokat pedig rendre a fejük tetejére is állítják. Erre lehet számítani Beleden is. 10. G’schertn Ball – 5th Central European Rockabilly Festival és Freak Show (C.E.R.F.) – 5. Közép-európai Rockabilly Fesztivál és Freak Show 2014. május 3., szombat Beled/Bildein, Stadl (WeinKulturHaus, Hauptstr. 113) rock’n’roll, garage, trash & insanity, azaz őrület concept by hawidere.at Kapunyitás: 19.30 | Kezdés:  20.30 Belépő elővételben: 13 €, a helyszínen: 16 €. Akció: Six-Pack 59,90-ért Jegyek kaphatók: Hawidere (1150 Wien, Ullmannstr. 31), Boutique SUNSETSTAR Graz, Oberwarter Musikhaus, KUZ & GUT Güssing, Lendls Cukrászda–Vendégudvar, Kaufhaus Zax és die Wirten Étterem (utóbbi három Bildeinben), PIANHO (Szombathely, Hollán E. u. 9.), illetve kényelmesen az interneten www.ntry.at/gschertnball Grátisz kempinglehetőség! Amerikai autók és vespák tulajdonosai ingyenes VIP parkolási lehetőséget kapnak (regisztrálni kéretik, az első öt jelentkező számára ingyenes belépést is biztosítanak). Info-Hotline: 0664/2201330 Internet: http://www.kukuk.at/ Rendező: KuKuK-Bildein ProgramajánlóBildeinAusztriaKoncertekFókuszKultúrveszély!
04.29. 17:30
Alon.hu
VV Simon elköltözött
Még véget sem ért az idei valóságshow-folyam, a Való Világ 6. szériájának egyik legjellegzetesebb figurája, Simon máris megunta a celeblétet - számol be a Hír24.
04.29. 16:28
Stop.hu
 Mikor az embert saját országába zárják
Mikor az embert saját országába zárják
Egy új tanulmány szerint a britek, svédek és finnek számára a legegyszerűbb az világ országaiba való utazás, vízumkötelesség pedig leginkább az afgánok külföldi kalandozásait lehetetleníti el - írja a Die Welt.
04.29. 14:20
Hvg.hu
Üzenet a Tánc Világnapján - Mourad Merzouki írt
Üzenet a Tánc Világnapján - Mourad Merzouki írt
A kultúra minden szónoklatnál jobban egyesít - fogalmaz a Tánc Világnapja alkalmából írt üzenetében Mourad Merzouki.Üzenet a Tánc Világnapján Mourad Merzouki-tól ‒ 2014Minden művészt büszkeséggel tölt el az, amit csinál.Minden művész mindig kiáll annak a művészeti formának a védelmében, amely megváltoztatta az életét. Védi azt, amit mindig is keresett, és végül megtalált, és amit meg akar osztani másokkal, legyen az a hangzás birodalma, az emberek számára írt szöveg, a zene, amely nélkül a környezet nem szólhat hozzánk, vagy a kecses mozgás világa.Táncosként és koreográfusként nemcsak büszke vagyok a táncra, de rendkívüli hálát is érzek vele kapcsolatban. A tánc egyfajta kikapcsolódást jelent nekem. A fegyelem révén hozzájárult az életem alakításához, és megadta számomra azokat az eszközöket, melyek segítségével naponta felfedezem a világot magam körül.Minden másnál közelebb áll hozzám, és naponta erőt merítek belőle azok révén az energiák révén, amelyeket csak a tánc adhat. Számomra a tánc egyfajta költészet, amely megnyugtat.Kijelenthetem, hogy tánc nélkül nem tudnék létezni? Nem élhetnék a tánctól kapott kifejezőképesség nélkül? A nélkül a bizalom nélkül, amelyet megtaláltam benne, és amelynek segítségével legyőzhetem a félelmeimet, és elkerülhetem az élet zsákutcáit? Igen. A tánc révén lettem igazi polgár, ahogy elmerülhettem a világ szépségének és összetettségének tanulmányozásában. Olyan polgár lettem, aki a másokkal való találkozásai során újra felismeri a társadalmi elvárásokat, ugyanakkor hű marad a negatív energiát pozitív erővé átalakító mozgáskultúra értékeihez.Megtiszteltetés számomra, hogy naponta átélem és belélegzem a táncot, ugyanakkor egyfajta aggodalom is van bennem. Látom, hogy a körülöttem felnövő, főleg munkásosztálybeli fiatalok közül sokan elvesztik a jövőképüket, mivel az életüket feszültség és frusztráció hatja át. Én is ilyen voltam, mint ők, és nagyon sokan vagyunk ilyenek. Késztetést érzek magamban, hogy példát mutassak, és életkedvet adjak nekik.Nem gazdagabb a társadalom akkor, ha mind hozzáadjuk a bennünk lévő értékeket?A kultúra minden szónoklatnál jobban egyesít. Legyen meg hát mindenkiben a bátorság, és vállaljon kockázatot mindazon akadály és gyűlölködés ellenére, amellyel kétségtelenül találkozik az útja során; a világ szépsége mindig mellette lesz. Mint ahogy a tánc is mindig mellettem volt. A segítségével képes voltam kiiktatni a társadalmi és etnikai megkülönböztetést, csak a testek mozgására figyeltem, és arra, hogy az emberi lények hogyan tudják igazán és őszintén, páratlan módon kifejezni önmagukat.Végezetül René Chart idézem, kinek szavai naponta emlékeztetnek, hogy ne hagyjuk, bárki csak bizonyos, előre kiosztott szerepek eljátszására kényszerítsen minket.„Próbálj szerencsét, bízz a jó szerencsében, és ennek érdekében, vállalj kockázatot! Ezzel másoknak is példát mutatsz." Próbáld meg, és hanem sikerül, akkor kezdd újra, de legfőképpen, táncolj, és ne hagy abba a táncot!Színház.hu
04.29. 05:00
Szinhaz.hu
 Gézengúzok mögött kendőzetlenül
Gézengúzok mögött kendőzetlenül
Segítségre, támogatásra mindenkinek szüksége van élete során, legyen az lelki, tárgyi, szakmai vagy anyagi természetű. A gondoskodás ösztöne is ott lapul minden emberben, jó érzéssel tölt el bennünket, ha adunk, és ha kapunk egyaránt. Azonban vannak olyan kivételes emberek, akik többszörösen, saját korlátaikat legyőzve, energiájukon felül adnak másoknak, hiszen hivatásuk a segítségnyújtás. Dr. Schultheisz Judittal, a Gézengúz Alapítvány orvosigazgatójával életének azon mozaikdarabkáiról beszélgettünk, amelyek megmutatják, milyen forrásból táplálkozik egy elhivatott segítő. Honnan jött az Alapítvány ötlete? Milyen személyes indíttatás vezérelt? Az élettől kaptam egy elhívást! Egyik gyermekem egy traumatikus szülés folyamatában, hibás orvosi döntés miatt felkarbénulást szenvedett el. 1986-ban a sérülten született gyermekeknek nem igen volt terápiás lehetősége a Katona professzor úr által kialakított terápiás módszeren kívül. A lányom gyógyítása közben komoly ellátási hiányokat ismertem fel, és a hiány felismerése nem hagyott többé nyugodni! Milyen voltál kislányként? Miről álmodoztál? Nyüzsgő kislány voltam, aki mindenre kíváncsi volt és mindent meg szeretett volna tapasztalni, sokszor a saját kárán is. Valami belül feszített és azzal szekíroztam anyukámat, hogy mondja meg mi ez az érzés. A belső késztetés miatt az iskola mellett több különórára is eljártam, hogy a válaszomat megleljem. Így mozgásművészetet, zenét, képzőművészetet is tanultam. Sokáig festő szerettem volna lenni, de éreztem, nincs bennem az a tehetség, amivel érdemes tovább ezen az úton ábrándoznom. De az igazság az, hogy már kicsi korom óta orvosost játszottam mindenhol, mindenkivel, így a művészettel kapcsolatos álmok csak legbelül színesítették az orvosi elköteleződésemet. Mennyiben játszott szerepet az Alapítvány létrehozásában az, hogy orvos családból származol? Az orvosi gondolkodás átitatta minden sejtemet. A betegekért való küzdelem, kitartás, szakmai alázat, és elhivatottság olvasva talán csak szavak, és nincs is jelentősége az olvasó számára, de nekem az életem gyökere, tengelye, és amikor gyötrelmes lelki fájdalmak, vívódások elé állít a sors, akkor a szavak mögötti tartalom a megtartó erő számomra. Hogyan kezdtétek el felépíteni az Alapítványt? Volt hozzá támogatás, példa, amit követni lehetett? Férjem gondolatata és támogatása volt az első momentum. Rövid élete utolsó éveiben a kardiológusi munka mellett mindent megtett azért, hogy az Alapítvány el tudjon indulni. Célunk az volt, hogy ne csak a nálam kezelés alatt álló gyermekeknek, hanem több családnak is segíteni tudjak. Emellett lehetőségem adódott a terápiás elképzeléseim megvalósítására is a nálam akkor már tanuló orvos és gyógytornász kollégákkal együtt. A rendszerváltás egy összekapaszkodó és ébredező civil világot jelentett, többen magunk kezdtük magalapozni a civil élet alapköveit. Az első komoly támogatást Belgiumból kaptam, akik kiválasztották az általam kialakított terápiás rendszert, és egy pályázati forrás keretében biztosították számunkra, hogy a hidroterápiás és egyensúlyterápiás módszereket taníthassuk, valamint külföldi mintákat nézhessek meg. Ekkor tanultam meg az igazi partnerséget a családokkal való együttműködésben. Van szakmai, emberi példaképed? Szakmai példaképem: édesapám, nagybátyám és hazai, külföldi szakemberek, akiket egyszerre kiáltanék bele a világba, hogy másnak is példa lehessen. Azt gondolom, hogy a csodák a hétköznapjainkban vannak, csak nem kapnak rivaldafényt. Ugyan megszokott, hogy a riportalany kiemel egy-egy nevet, és egy spontánnak látszó idézetet is mellé biggyeszt lehetőség szerint egy idősebb generációt kiemelve, de nekem kifejezetten példaképeim a mai fiatalok is. Azaz korsemleges mintaképeim vannak, akik a múlt értékeit a jelenbe átemelve biztosítják a jövőt, és ha ennek az átcsatornázásnak része lehetek, az az élet ajándéka. Voltak könnyes, álmatlan éjszakáid és félelmeid? A hitem a félelmemet megszelídíti. Könnyeim azonban számtalanszor csorogtak férjem korai elvesztése, családomért való aggódásom és a magam számára is nehezen kezelhető, túlérzékeny lelkem sérülései miatt. Álmatlan éjszakáimban ugyanakkor több gyógyulást éreztem már meg a kezelt gyermekeimmel kapcsolatban, amik valóra váltak, és megoldások születtek a gordiuszinak látszó csomók kioldozására is. Tehát nem ijedek meg, ha egy éjszaka „álmatlan”. Miért ezt a nevet adtad az Alapítványnak? Célom volt, hogy játékossá tegyem a terápiás utat, így érzelmileg könnyebbé váljék az intézetbe való belépés. Ezen felül egy üzenetet is hordoz, az egészségesessé válásra ösztönöz abban az esetben is, ha eltérően fog fejlődni egy gyermek. Mik azok a terápiák, amiket kifejezetten a Te nevedhez köthetőek? A Neuro-hidroterápia. A Katona professzor által kidolgozott neuroterápiás elemeknek megfelelő műfogásokkal vízbe emeltem, valamint csoportos vízi foglalkozásokkal egészítettem ki az idegrendszeri fejlődésünkben érintett gyermekek számára. Olyan ingerterápiát dolgoztam ki, amely a vízi közegben az egyensúlyérzékelésre ható terápiás elemeket hatékonyabban tudja kivitelezni, mint egy tornatermi helyzetben, ami pozitív érzelemre és szociabilitásra irányuló hatással egészül ki. Ezen a terápiás területen lehetett a legmegfelelőbben alkalmazni a családok integrációját, amely elindulásakor 1986-ban még meglepte a szakmai köröket. Először 1993-ban kaptam meghívást a terápia tudományos ismertetésére és oktatására az ELTE-n és a SOTE-n. Az oktatást munkatársaim a mai napig folytatják. A másik, saját szabadalmamhoz fűződik, és ez a Huple® program. A Huple® egyensúlyterápiás, orvostechnikai eszköz, amelynek alkalmazása a differenciáldiagnosztikában és az egyensúlyterápiában innovatív eljárásra adott lehetőséget. Az eljárás elsajátításához akkreditált posztgraduális képzést biztosítunk. Milyen eltérések vannak a különböző Gézengúz központokban? A Gézengúz központokat a helyi szükségleteknek megfelelően alakítottuk ki, így az egységes terápiás protokoll mellett a helyi adottságokat is figyelembe kell vennünk, valamint a helyi ellátórendszer hiányainak betöltését is igyekszünk biztosítani. Így számtalan szerződésünk van a helyi pedagógiai szakszolgálatokkal, hogy az összetett ellátásunkkal támogassuk a korai fejlesztők munkáját. Rendszeres igény a területeken különböző módon a korai szűrőprogramunk alkalmazása és a csoportos terápiák külső helyszíneken való biztosítása. Azáltal, hogy több régióban is dolgozunk, nagy a rálátásunk a helyi nehézségek szocio-ökonómikus beágyazottságában való eltérésekre. A különbségek markánsan láthatók, és ez mindig továbbfejlesztésre inspirál, hogy minél többet tudjunk segíteni ott is, ahonnan más „elmenekül”. Hogyan néz ki egy átlagos, dolgos hétköznapod? Mérhető munkaórában a munkátok, pl. szellemileg, lelkileg mennyire fárasztó egy foglalkozás a szakemberek számára? Az életem, ahogyan a gyermekeim mondják és megélik a mai napig is, meglehetősen kaotikus. A családomban, munkámban úgy igyekeztem helytállni, hogy a súlyozást mindig rugalmasan kezeltem. Nincsenek hétköznapi sztereotípiáim, minden nap más. Az Alapítványra tekintve ugyanakkor tudni kell, hogy a fogyatékossággal foglalkozó szakembereknek mindig szembe jön a kiégés, amit igyekszünk külső segítséggel megelőzni, vagy éppen „átvészelni”. A segítő szakma lelkileg nagyon megterhelő tud lenni, de ezért fantasztikus teamben dolgozni, mert merünk és tudunk egymásnak is segíteni. Melyik foglalkozást kedvelik a leginkább a gyerekek? Néhány hetes kortól a vízben való lét a kedvenc. Melyik foglalkozás áll hozzád a legközelebb és miért? Nekem szintén a hidroterápia a kedvencem, hiszen 28 évvel ezelőtt a lányom víz alatti mosolya oldotta fel bennem a terápia kell, fáj összeragadt előítéletét, és az abból történő kimozdulás indította el a terápia örömforrássá való konvertálását a terápiás hatékonyság vesztesége nélkül sőt, nagyon sok hozzáadott értékkel. Lehet tanulni a gyermekektől? Abszolút módon, de ahhoz el kell csendesülni belül és meg kell hallani, látni, amit közvetítenek felénk. Ezek a gyermeki nonverbális, verbális üzenetek késztetnek az Alapítvány folyamatos fejlesztésére is. Hogyan éled meg, ha esetleg valakin nem tudtok segíteni? Nem lehet hozzászokni a veszteségekhez. Nem és nem. Vannak olyan esetek, amikor a szülő jobban viseli a tenni akarás eredményének a totális kudarcát. A gyógyítás egyfajta kíséret a folyamatban, ahol a végponton mosollyal köszönünk el egymástól. Amikor nem tudunk segíteni, az is egyfajta kísérés, hiszen ilyenkor nagyon sok szakembert, intézetet vonunk be a folyamatba, és a végponton a mosoly helyett egy igaz tekintet marad, ami megfoghatatlan. Ezeket a tekinteteket kell lelkünkben megfelelő módon elhelyezni, ami nem egyszerű, de fontos üzenetként kezelni, hogy lehetőség legyen még erőteljesebb szándékkal tovább haladni a tudomány területén. Rengeteg gyermeken, családon segítesz. Kik azok, akik Neked segítenek egy-egy nehéz pillanatban? Az életemben nagyon sok nehéz pillanat volt, és különböző segítő kezek érkeznek nem várt módon. A szerelemben fogant gyermekeim életereje, családom, a kezelt gyermekek, családok, fantasztikus munkatársaim és a kisbabák mosolya. De hogy mennyire váratlan egy segítő pillanat, arra egy példát hadd emeljek ki, hiszen 22 év óta is könnybe lábad a szemem Dávid mosolyától. Amikor meghalt a férjem és ottmaradtam négy kicsi gyermekkel, akkor nem tudtam dolgozni, nem tudtam, hogy a világ visszanyeri -e bennem az egyensúlyát. Egyik reggel a gyermekeket iskolába, óvodába kísérve - rám szakadt magányomban és tehetetlenségemben - kisírt arccal bementem egyik kolléganőmhöz a hidroterápiás órájára, hogy megpróbáljak megfelelni a munkámnak. Nem tudtam senkihez sem szólni, leültem a medence szélére és néztem Dávidot, akit a balesetünk előtt az otthonában kezeltem, és aki most ott volt a vízben. Éppen egy merüléses feladat következett. Dávid rám nézett, lebukott a víz alá, elmosolyodott, és ezzel a mosollyal kapaszkodott ki a medencéből ott ahol ültem. Igen ez volt az a pillanat, amikor megértettem, nem adhatom fel a munkát, a fájdalom az enyém, de erőt kell merítenem ebből a mosolyból, hogy tovább tudjak dolgozni. Köszönöm Dávid, talán ez sikerült? Volt olyan, hogy feladtad? Volt olyan, hogy egy szülő adta fel? Az előbbi példát azért meséltem el, mert amikor a kétségbeesés elhatalmasodott rajtam jött valaki és valami, így nem adtam fel az életem nagy elhívásának beteljesítését. A szülők között is van olyan, akin az látszik kívülről, hogy feladja, de ez csak azt jelenti, hogy nem a mi szemünk előtt történik az ő krízisükben a saját továbblépéseiben szükséges kulcsoknak a megtalálása. Ha újra kezdhetnéd, ugyanezt a hivatást választanád? Azt gondolom, hogy ez nem egy egyszeri választás, hanem erre születtem és igyekeztem egész életemben az összes erőforrásomat arra fordítani, hogy helytálljak a családomban, hivatásomban és minél több családnak és gyermeknek tudjam a legtöbbet adni abból, amire szükségük van. Köszönöm mindazoknak, akik az életemben „emberemként” velem tartottak, velem tartanak e misszió betöltésében.
04.28. 15:08
Evamagazin.hu
VV Teo 22 évesen úgy döntött, ideje befejezni a szakközépiskolát
VV Teo 22 évesen úgy döntött, ideje befejezni a szakközépiskolát
VV Teo búcsúzott a Való Világ játékától: a bevállalás lány konfliktuskezelésről, közönségességről és terveiről is mesélt nekünk.
04.28. 13:00
Nlcafe.hu
VV Simon kivonulna a médiából
VV Simon kivonulna a médiából
Még véget sem ért az idei valóságshow-folyam, a Való Világ 6. szériájának egyik legjellegzetesebb figurája máris megunta a celeblétet.
04.28. 11:45
Hir24.hu
VV Attila olyan "jóképű", mint az idióta Johnny Bravo
Pörög a Való Világ hatodik szériája, VV Attila pedig nehezen viseli, hogy nem rá figyel a világ, ezért különböző selfie-ket posztol.
04.28. 07:00
Ma.hu
Bortavasz Alsó-Ausztriában
Összesen száznyolcvan borászat fogott össze Alsó-Ausztria három borvidékén, Kremstalban, Kamptalban és Traisentalban, hogy a Bortavasz (Weinfrühling) elnevezésű rendezvénysorozat keretében nyitott pincékkel és programokkal várja a vendégeket szombaton és vasárnap.     Április utolsó hétvégéjén Krems, Langenlois és Traismauer környékén a boré a főszerep: a három Duna menti borvidék eredetvédett (DAC) borai, a zöldveltelini és a rajnai rizling mellett a pincészetekbe látogatók olyan, helyben kevésbé tipikus fajtákkal is találkozhatnak, mint a muskotály és a sauvignon blanc vagy akár vörösborokkal, mint a zweigelt - közölte Alsó-Ausztria turisztikai hivatala az MTI-vel.    Nemcsak a korábbi évjáratok lesznek azonban kóstolhatók, a három borvidék termelői ugyanis a Bortavasz alkalmával mutatják be először 2013-as újboraikat.    Az érdeklődők 10 euróért vásárolhatnak karszalagot, mellyel a két nap során szabadon végigjárhatják az általuk kiválasztott borászatokat. A szervezők kisbuszokkal segítenek a pincékhez való eljutásban, és több helyen kerékpárt is lehet bérelni.    Az Ausztria talán legismertebb borvidékét, Wachaut keletről határoló Kremstal központja Krems an der Donau. A Duna-parti városka történelmi épületei között nagyon sok évszázados borospince bújik meg, a település határait pedig a szárazföld felől minden oldalról szőlőültetvények jelzik. Kremstal mellett terül el az egyedi klímájú Kamptal, ahol a Waldviertel irányából érkező hűvösebb légtömegek a Duna-völgy enyhébb levegőjével találkoznak. A borvidék központjában, Langenloisban a szőlők közé épült designhotel is várja a borkedvelőket.    A folyótól délre elhelyezkedő Traisental fiatal, dinamikus borvidékként határozza meg magát, ahol azonban szintén jó minőségű zöldveltelini és rajnai rizling terem.    A Bortavasz programjai közül a szervezők kiemelték a traismaueri kastélyba szombat estére Flaschenmob címmel meghirdetett találkozót, melyre a részt vevő 32 borász mellett minden borkedvelőt várnak, Kremsben pedig még a Képregénymúzeumban is a borról szól minden: a látogatók Nick Knatterton mesterdetektív segítségével nyomozhatnak az ízek és illatok után.    Április közepétől nemcsak Kremstal, Kamptal és Traisental, hanem Alsó-Ausztria többi borvidéke - Wachau, Wagram, Weinviertel, Carnuntum és a Thermenregion - is sok rendezvénnyel várja a látogatókat. Az alsó-ausztriai borvidékek gazdái csaknem 30 ezer hektáron gazdálkodnak, ez a terület Ausztria borszőlőültetvényeinek több mint felét teszi ki, és a régióban található a világ leghosszabb borútja is, amely 800 kilométeren át kanyarogva köti össze a nyolc borvidék mintegy száz települését. Programajánló
04.26. 12:14
Alon.hu
Nino Rota-operát is bemutatnak a Bartók Plusz Operafesztiválon
Nino Rota-operát is bemutatnak a Bartók Plusz Operafesztiválon
Az operák mellett gyermekprogramokkal, kórusestekkel, irodalmi és képzőművészeti bemutatókkal, valamint könnyűzenei koncertekkel várja látogatóit a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál június 13. és 22. között.A fesztivál nyitó hangversenyén Bartók romantikus arcát kívánják bemutatni, megszólal a Kossuth szimfónia és a III. zongoraverseny a MÁV Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában, Mladen Tarbuk vezényletével és Martina Filjak zongoraszólójával. A fesztivál egyik kiemelt programja Selmeczi György Bizánc című operájának ősbemutatója lesz a Bartók Plusz Operafesztivál és a Kolozsvári Magyar Opera koprodukciójaként. A mű megírására a Bartók Plusz kérte fel az elismert kortárs komponistát, azzal a szándékkal, hogy új nemzeti opera szülessen. Selmeczi Herczeg Ferenc Bizánc című, nagy eszmények és érzelmek mentén építkező regényét dolgozza föl kétfelvonásos, magyar nyelvű operájában - olvasható a szervezők beharangozójában. A fesztivál egy másik csúcspontja az elsősorban filmzenéiről ismert Nino Rota egyik operájának magyarországi bemutatója lesz. A zeneszerző többek között Fellini, Visconti, Zeffirelli és Francis Ford Coppola filmjeihez komponált zenét, A keresztapa trilógia második epizódjának zenéjéért Oscar-díjat is nyert. A Milliomos Nápoly című operája a háború utáni világot tárja elénk: egy szegény olasz család életét, a nápolyi feketepiac légkörét, egy olasz-amerikai szerelmi viszonnyal fűszerezve. Nino Rota gyönyörű ívű áriái, sokszor dzsesszes, szvinges zenéje valódi unikum lehet az operalátogatók számára. A kétfelvonásos, olasz nyelvű operát a luccai Teatro del Giglio társulata mutatja be.Kép A milliomos Nápoly c. előadásbólAz idei Bartók Plusz egyik sztárvendége Robert Dean Smith amerikai tenor lesz, aki Erich W. Korngold A halott város című operájában lép színpadra a debreceni Csokonai Színház vendégjátékában. A Budapesti Operettszínház két kortárs magyar kisoperával vendégszerepel Miskolcon. Dubrovay László Váltságdíj és Vidovszky László Nárcisz és Echo című operáját egy estén mutatják be "Férfiak célkeresztben" mottóval. A könnyedebb műfajok felé való nyitás szellemében műsorra tűzik Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjét is, melynek címszerepében a londoni Covent Gardenben, valamint a New York-i Carnegie Hallban és Metropolitanben is fellépő Vizin Viktória hallható. A darabot a Miskolci Nemzeti Színház társulata mutatja be Cser Ádám vezényletével, Rusznyák Gábor rendezésében. A szélesebb közönség bevonását célozza a "Legyen az opera mindenkié!" szlogen jegyében megrendezett ingyenes szabadtéri operaelőadás, amelyen Verdi Aidáját adják elő a Magyar Állami Operaház és a Bartók Plusz Operafesztivál koprodukciójaként. A Bartók Plusz Operafesztivál 2014-re is meghirdette operaíró-versenyét, mely a széles tömegeket megszólítani képes, korszerű népopera megteremtését célozza meg. A döntőbe jutott műveket - Eugenia Manolides La pisanella, Andrzrej Karalow Kepler és Szüts Apor A hallei kirurgus című alkotását - felolvasószínházi jellegű előadáson láthatja a közönség, a fesztivál utolsó napján pedig zenekari kísérettel csendülnek föl részletek az operákból. A június 22-i gálaest második részében Miklósa Erika lép fel. A Bartók Plusz Operafesztivál Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház akkori igazgatója, Müller Péter Sziámi és a jelenlegi fesztiváligazgató, Kesselyák Gergely elképzeléséből született meg 2001-ben. A seregszemle azóta meghatározó operafesztivállá nőtte ki magát, a Bartók-életmű legteljesebb bemutatásával pedig a világ egyik legnagyobb Bartók-fesztiváljává vált. A rendezvény az évek során kinőtte a Miskolci Nemzeti Színház falait, programjaival időnként a város templomaiban, a lillafüredi Palotaszállóban vagy épp az Aggteleki Cseppkőbarlangban is találkozhatnak a látogatók. A kulturális kormányzat idén 50 millió forinttal segíti a rendezvényt.Forrás: MTI
04.26. 11:22
Szinhaz.hu
Ennyi volt VV Charlotte és Simon nagy szerelme
Bár Charlotte szerint még tart, Simon barátja azt mondja, a Való Világ fura fiúját már rég ejtette szerelme.
04.25. 14:32
Kiskegyed.hu
Lerántották a leplet a VV6 titkairól – fotók
Lerántották a leplet a VV6 titkairól – fotók
A Való Világ 6 játékosai egymás titkait fecsegték ki a villa lapjában.
04.24. 14:00
Nlcafe.hu
VV6: Teo párbajra hívta Zsófit
VV6: Teo párbajra hívta Zsófit
Két lány mérkőzik meg azért, hogy bejuthasson a Való Világ Top5 játékosai közé.
04.24. 10:05
Hir24.hu
VV6: Teo párbajra hívta Zsófit
Két lány mérkőzik meg azért, hogy bejuthasson a Való Világ Top5 játékosai közé.
04.24. 09:00
Storyonline.hu
Édesanyja aggódik a lesoványodott Nóciért
A Való világ egykori műsorvezetője nagyon soványan jelent meg ittas vezetés miatt kitűzött tárgyalásán.
04.24. 07:47
Velvet.hu
Mucsi Zoltán: "Érdekel, hogy mennyire ostobák tudunk lenni"
Mucsi Zoltán: "Érdekel, hogy mennyire ostobák tudunk lenni"
Néző Képző fesztivállal ünnepelte 5. születésnapját a Nézőművészeti Kft. a Szkénében. Ennek kapcsán kérdezte Mucsi Zoltánt a Vasárnapi Hírek. Lapszemle.A Vasárnapi Hírek cikkéből:"Sok nézőt vártunk, akik jól érzik magukat, és ez sikerült is. Szinte az összes repertoáron lévő darabunkat eljátszottuk. Pici ünnep volt ez nekünk. Egyébként a nézőképzés egy szójáték, nevünk a Nézőművészeti Főiskola című darabból származik, amire szintén sokan voltak kíváncsiak a négynapos fesztiválon. Még egy év, és mehetünk iskolába, s abban a reményben készülünk a jövőre, hogy elérjük a tízéves kort" - összegzett Mucsi Zoltán.A színész elmondta, évi négymillió forint támogatást kapnak, ami talán egy bemutatóra elegendő, ezért pályáznak többfelé, koprodukciókban hozzák létre az előadásaikat, általában 180-at egy évadban, amelyeket 17 ezren tekintenek meg, ebben persze benne vannak az iskolai, tantermi előadásaik is.Fotó: Németh András Péter A zsidó című, legújabb bemutatójuk kapcsán Mucsi Zoltán elmondta: a felelősség kérdése, a múlttal való szembenézés és a múltfeldolgozás is lényeges, illetve az, hogy ha ezek nem történnek meg, annak milyen következményei lehetnek. "Ezek manapság mind nagyon fontos kérdések, itt, Kelet-Európában pláne. Ráadásul mi az egyik legérintettebb nemzet vagyunk. Ez a darab pedig jól nyúl ehhez a témához, ezért kezdtünk foglalkozni vele. (...) Van egy problémakör, amiről érdemes beszélni, gondolkodni róla, pláne, ha nem tudjuk a választ. Nekünk ez a téma fontos, például A zsidó című előadással talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz. Persze mi csak a problémafelvetésig jutunk ilyen keretek között. Akkor van lehetőség a továbblépésre, ha szembenézünk a cselekedeteink negatív tartományaival is, még akkor is, ha ez fájdalmas. Ha megvan a szándék, akkor jöhet, hogy van-e képesség és megfelelő eszköz" - tette hozzá a színész. "Az ember minden nyomorúságával szeretetre méltó lény és persze van, amikor utálatra. Engem a színházban az érdekel, amikor csetlik-botlik, ügyetlen, szerencsétlen az illető, és ebből a helyzetből néha szerencsésen vagy ügyeskedve jön ki, mindezt humorral ötvözve. Hozzánk tartozik a gyávaság, a bátorság, a félelem, a csetebotaság is. Érdekel, hogy mennyire ostobák tudunk lenni, mondjuk, egy szakításban. Attól izgalmas egy előadás, hogy kérdéseket vet fel, például, hogy milyenné lesz a vergődő ember" - mutatott rá Mucsi Zoltán."Amennyi kulturáltságom van, azt ebben az országban, ebből a közegből szedtem fel. Ilyen értelemben nyilván van közük a magyarsághoz, de azért ilyen tulajdonságú emberek a világ más tájain is előfordulnak. Tömegközlekedéssel utazom, és látom azt is, hogy a szakik, akik, mondjuk, villanyt szerelnek a lakásomban, hogyan dolgoznak. Ezek a létezés közbeni megfigyelések, s közben magamat is figyelem" - hangsúlyozta a színész.A teljes interjú itt olvasható.
04.24. 06:00
Szinhaz.hu
Vegye meg, vagy adja el 1%-ért VV Attila Való Világban nyert lakását
Való Világ Ati már nem lakja a tetőtéri legénylakást. Ön adna ennyi pénzt érte?
04.23. 22:06
Ma.hu
Kiderült, mennyire volt ittas a Való Világ műsorvezetője
Komoly alkoholszintet mértek Czifra Noémi vérében, miután megtalálták autójában az M0-áson. A volt műsorvezető kedden állt bíróság elé a másfél évvel ezelőtti ügy miatt.
04.23. 07:10
Hvg.hu
 XIXO Ice Tea - Az Év Terméke
XIXO Ice Tea - Az Év Terméke
Az Év Terméke 2014 díjjal jutalmazták a XIXO jegesteákat A hazánkban megjelenő innovációkat évente kitüntetésben részesítik a fogyasztók döntése alapján: a világ legrangosabb innovációs termékdíjazási rendszere, a PRODUCT OF THE YEAR által létrehozott értékelésnek megfelelően a fogyasztók a jegestea kategóriában a GfK Hungária által végzett reprezentatív, 2000 fős kutatás alapján választották ki a győztest. Az április elsejei díjátadónak az Opus Jazz Club, Budapest legújabb kulturális klubja adott otthont. 12 kategóriában osztották ki a napi fogyasztási cikkek, vény nélkül kapható gyógyszerek, gyógyhatású készítmények, háztartási eszközök és szolgáltatások nyerteseit. A XIXO jegesteákat kategóriájuk győztesének nyilvánították a termék attraktivitásának megítélése, az innováció mértéke és a termékkel való elégedettségi szempontok mentén kinyilvánított fogyasztói vélemények összessége alapján. A prémium jegesteák minden eddigi XIXO értékkel rendelkeznek, azaz mesterséges színezék nélkül, természetes teakivonatból készülnek, így antioxidánst is tartalmaznak. Az elismerésre és a vásárlók között kiváltott nagy sikerre való tekintettel a valódi gyümölccsel készülő körtés és szilvás jegesteák bekerültek az állandó választékba. Ezen felül a XIXO új ízzel, őszibarackos jegesteával lép piacra áprilisban.
04.22. 15:19
Evamagazin.hu
Te elhiszed? Ezt művelte kiesése után a Való Világ játékosa!
Megszámolta, hány nővel volt dolga a Való Világ óta. VV Laci megdöbbentő számot mondott.
04.22. 10:38
Kiskegyed.hu
Teót nem akarják a Való Világban látni
A Való Világ újabb kiválasztásán a játékosok úgy döntöttek, Teót küldik párbajozni.
04.21. 09:04
Kiskegyed.hu
Megvan a III. Tantermi Színházi Szemle versenyprogramja
Megvan a III. Tantermi Színházi Szemle versenyprogramja
A III. Tantermi Színházi Projektre benyújtott versenymunkák értékelését követően a zsűri meghozta döntését és kiválasztotta azt a 28 programot, amelyek bemutatkozhatnak a III. Tantermi Színházi Szemlén, április 24. és 26. között.A FÜGE Produkció 2014-ben harmadik alkalommal hirdette meg pályázatát, melynek célja olyan színházi nevelési előadások létrejöttének motiválása és továbbjátszásának támogatása, melyek pedagógiai szándékuk mellett, mobilitásuknál fogva, alkalmasak az iskolai vendégjátékra. A beérkezett projekteket szakmai zsűri bírálta el, melynek tagjai Cziboly Ádám pszichológus, kulturális menedzser, Kis Tibor drámapedagógus, gyermekszínjátszó rendező, Róbert Júlia dramaturg, valamint Ugrai István kritikus voltak.A Kuratórium 16 pályázót juttatott tovább, akik új bemutatóra, illetve 12 pályázót, akik már meglévő előadás továbbjátszására nyújtottak be pályázatot. A Szemle versenyprogramja felvonultatja a legizgalmasabb színházi nevelési előadásokat, melyek színes képet festenek a műfaj jelenlegi művelőiről - határon innen és túl. (A Szemle résztvevőiről a Füge Produkció honlapján lehet többet megtudni.)A III. Tantermi Színházi Szemlére 2014. április 24-26-án kerül sor a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban. A háromnapos eseményen a színházi nevelési programok bemutatása mellett kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, melyen a zsűri beszámol értékelés tapasztalatairól, valamint szakmai vendégek beszélnek a színházi nevelés magyarországi helyzetéről.A háromnapos szemle végén a Kuratórium által kiválasztott projektek anyagi támogatásban részesülnek.A pályázat feltétele, hogy a színházi nevelési programokban a művészeti értéket képviselő színházi előadás és a feldolgozó munka komplex, pedagógiai célokat megvalósító módon épüljön egymásra, szerkezetében és tartalmában igazodjon a közönség életkori és pszichológiai sajátosságaihoz, valamint hogy kifejezetten tantermi környezetben játszhatónak készüljön. Azok között a produkciók között, melyek ezeknek a feltételeknek megfelelnek, a Kuratórium összesen 20 millió forint támogatást oszt szét a Polgár Krisztina Emlékalap, a Nemzeti Kulturális Alap és az Open Society Institute jóvoltából.A szervezők nem titkolt célja, hogy a III. Tantermi Színházi Szemle alkalmat teremtsen arra, hogy ennek a még kevésbé ismert színházi irányzatnak legjobbjai bemutatkozzanak a szélesebb nyilvánosság előtt. Továbbá szeretnék, hogy a független színházi alkotók kezdeményezései teret nyerhessenek, és a vidéki, hátrányos helyzetű oktatási intézmények a támogatás révén minőségi kulturális élményhez juthassanak.A III. Tantermi Színházi Szemle programja: Kontraszt Műhely-Trainingspot Társulat: Eszter hangja(jelenet+prezentáció)április 24. 10:00 Szkéné TeremA Trainingspot Társulat új, Eszter hangja című zenés tantermi programját a középiskolát elvégző, továbbtanulás előtt álló diákoknak szánja. A Weöres Sándor Istár pokoljárása című verse nyomán készülő, zenés egyetemi közegbe helyezett modelljáték a következő kérdésekre helyezi a hangsúlyt: milyen lehetőségei vannak egy újonnan érkező fiatalnak az adott közeg befolyásolására? Mit tehet akkor, ha „világjobbító" szándéka félresiklik? Hogyan veheti fel a harcot céljai érvényesítéséért? Vagy legalább hogyan védheti meg magát attól, hogy a „halott" környezet bedarálja? Végső soron a legfőbb kérdés az, hogy a világ, vagy annak bármely szelete megváltoztatható-, módosítható-e „alulról"? Ezt a folyamatot egy egyetemi zeneszerzés szakra felvett vidéki lány sorsán keresztül szeretnénk bemutatni a felvételitől az egyetemről való távozásáig.Játsszák: Németh Eszter, Boros Ádám/Bora Levente, Király Krisztina/Benya Katalin, Takács Ádám, Manyasz Erika/Bagaméry OrsolyaDramaturg: Golden DánielProdukciós vezető: Meleg Gábor Írta és rendezte: Pap GáborInSite Drama: Kispad(jelenet+prezentáció)április 24. 11:00 Szkéné TeremEgy parkban babakocsit tologatva sétál egy férfi, majd megpihen egy padon. Eszik, újságot olvas, mesél az alvó csecsemőnek. Olyan dolgokról, amik vele történtek és olyanokról, amikről hallott. A történetein keresztül kerülünk egyre közelebb ahhoz a világhoz, amelyben él, azokhoz a problémákhoz, amelyekkel küzd. A dráma a csecsemő sorsáról szól: mi lesz egy emberrel, aki éppen ebbe a világba született? A Kispad olyan narratívákat hoz játékba, amikkel diákként és felnőttként nap mint nap kikerülhetetlenül találkozunk a buszon, a rádióban, az interneten, és egyre élesebben határozzák meg az életünket. A történetek szereplői bankárok, politikusok, cigányok és bevándorlók, a narratívák pedig újra és újra azt a kérdést vetik fel, hogy mennyire határozzák meg gondolkodásunkat a közbeszéd fordulatai, a gyakran ismételt történetek. A Kispad szerzője és rendezője Chris Cooper, a nemzetközileg elismert brit színházi nevelési szakember, a birminghami Big Brum társulat művészeti vezetője. Színész-drámatanár: Bethlenfalvy ÁdámDrámatanár: Sebők BoriJelmez, kellék: Ceri TownsendÍró - rendező: Chris CooperMU Színház - Szputnyik Hajózási Társaság: Pirézek(előadás)április 24. 11:40 Gólem Terem17-18 éves diákoknakA Szputnyik és a MU Színház tantermi előadása az előítéletek, a rasszizmus témáját veszi alapul. A két tanóra során beszélnek az előítéletek kialakulásáról, felismeréséről, megértéséről, elutasításáról. Az előadás végigveszi az előítéletek különböző megjelenési formáit, lehetőségeit: vizsgálja a családon, a különböző csoportokon (pl. iskolai osztályok), közösségeken, és akár országon belül, a politikában is megjelenő jelenségeket. Felmutatja ezek hatásait az egyénre, és lehetőségeket próbál kínálni az elutasításra, a nevelésre. Alkotók, szereplők: Fábián Gábor, Hay AnnaSZIÉTA Társulat: Cyber álarcok, avagy támad a fikció(jelenet+foglalkozás)április 24. 14:00 Szkéné TeremMa már mindennapinak számít a különböző közösségi oldalak és fórumok használata. Nap, mint nap kerülnek elő a régmúltból ismerősök, osztálytársak, ismerősök barátai, vagy ismeretlen személyek. Nem is sejtjük, hogy az élménykapcsolatokon kívül milyen veszélyt rejt ez az online labirintus. Az ártatlan like-ok, a bökések, a derűs kommentek, az ismeretlenül bejelentkező idegenek milyen váratlan eseményeket indítanak meg a regisztráltak életében. Máté, Zsuzsi és Barbi osztálytársak, egy vidéki középiskola tanulói. Barátok, akik sok időt töltenek egymással az iskolában, iskolán kívül, és az online felületeken. Bartáságukat rövid időn belül felkavarják az egymás között alakuló érzelmi szálak. Zsuzsinak évek óta tetszik Máté, Máténak azonban Barbi kell. Zsuzsi és Barbi jó barátok, egészen addig a pillanatig, amíg Máté találkára nem hívja Barbit. Zsuzsi ekkor akcióba lendül és a „szerelmes pár" életébe hamarosan külön-külön betoppannak az online szerelmi kapcsolatok. De hogy kik ezek az idegenek, senki nem tudja. Vagy mégis? A tantermi színházi program a három szereplő szerelmi életének kavalkádján keresztül mutatja be a cybervilág azon oldalát, amiről tudunk ugyan, de meggyőződésünk, hogy velünk sosem fordulhat elő. Mi van, ha mégis? A történet folyamatos kibontása és az események alakulása során a néző megszólalhat, véleményt nyilváníthat, állást foglalhat és játszhat. A közös játék záró beszélgetésének kérdéskörei: Bűncselekménynek számít-e a közösségi oldalakon keresztül történő visszaélés? Miért ad aggódásra okot a közösségi oldalakon zajló erkölcsi, szociális élet?Divadlo Thália Színház Kassa: Akárki(jelenet+prezentáció)április 24. 14:30 Szkéné TeremA kassai Thália Színház és a budapesti Káva kulturális társulás közös tantermi előadásának kiindulópontja Kárpáti Péter Akárki című drámája. A darabot Czajlik József rendezésében 2013 decemberében mutatta be a színház. Az utóbbi évtizedek egyik jelentős magyar drámai alkotása lényeges, de gyakran tabuként kezelt, elhallgatott témákat feszeget, melyek közül a legjelentősebbek a halál, a gyászmunka, a társadalom viszonya a haldoklókkal, az emberi kapcsolatok ezekben a valamilyen szinten szélsőségesnek tartott, végső kérdéseket feszegető helyzetekben, a szembesülés önmagunkkal és a környezetünkkel ezeken a szituációkon keresztül, valamint a felelősségvállalás kérdésköre. Már a nagyszínpadi előadás is érezhetően megosztotta a felnőtt közönséget, ezért is fokozottan fontos, hogy a fiatalok éppen egy tantermi előadás keretein belül, az alkotókkal közösen gondolkodva találkozzanak ezzel a problémakörrel. A tervezett tantermi előadás a szlovákiai magyar színházi közegben abszolút úttörő vállalkozásnak számít: ilyen típusú előadás professzionális keretek között még nem jött létre szlivákiai kőszínházban. A Thália Színház célja, hogy szlovákiai magyar szinten is legyen színházi-nevelési program. A megvalósuláson túl lényeges a létrejött előadás továbbjátszása, hogy minden jelentősebb szlovákiai magyar iskolába eljusson ez a tantermi színház, hogy meg lehessen szólítani az összes fogadóképes iskolát. A célközönség a 14-18 éves korosztály.Jelen Program - Füge Produkció: Páros oldal(jelenet+prezentáció)április 24. 15:00 Szkéné TeremA program azt vizsgálja, hogy a szülők megoldatlan párkapcsolati problémái hogyan jelennek meg gyermekeik párkapcsolataiban. Az előadás a 16- 18 éves korosztálynak készül. A magánélet alakítása a nagykorúság küszöbén álló fiatalok életében erősen összefonódik az olyan kérdésekkel, mint a szülőkről való leválás, az önállósodás és a jövőképalkotás. De milyen mintákat követünk kapcsolataink alakításában? Hogyan befolyásolhatják a vélt vagy valós szülői elvárások kapcsolatainkat? A 45 perces előadás ezeket a problémákat vizsgálja két féltestvér, a 17 éves Nóra és a 18 éves Anna történetén keresztül, és amiket egy 45 perces foglalkozás során kívánunk kibontani.Színészek:Boros AnnaRainer- Micsinyei NóraKeresztény TamásKirály DánielDramaturg, rendező: Pass AndreaDekia Társulás: Zsíros állás(előadás)április 24. 15:40 Szkéné Terem4 pályázó, 4 elszánt jellem, 4 izgalmas karakter, 4 külön vélemény, 4 titokzatos múlt és 1 hatalmas végső összecsapás az igazgatói állás elnyeréséért folyó harcban. A felvételiztető cég csoportos interjú keretében versenyhelyzetet stimulál, magánéleti titkokat tár föl és erkölcsi vitákat generál. Lassan lehull az álarc mindenkiről. Kiderül, kiben mi lakozik, hogy senki sem az, akinek látszik. Előadásunk komédia, nincs hőse, senkinek sincs igaza. A hatalmi helyzetbe került ember túlkapásairól szólunk, a megalkuvásról, a diszkriminációról, a toleranciáról, meg az elfogult elfogulatlanságról. Egyébként: te kit mentenél meg a halálból: egy papot vagy egy politikust?, Géza vagyok, zavar, hogy nő voltam? A legfontosabb kérdés azonban az, hogy te meddig mennél el egy baromi zsíros állás megszerzéséért?Káva Kulturális Műhely: Jelentés(előadás)április 24. 17:30 Gólem TeremA Káva Kulturális Műhely 2013 tavaszán hozta létre Az emlékezés drámáit. A program négy résztvevő színházi előadásból áll. A négy színházi játékot összeköti, hogy valamennyi egy-egy a XX. századi magyar történelem feldolgozatlan, traumatikus, vagy éppen tabu témának nevezhető történelmi korszakához, diskurzusához köthető. A négy téma: Trianon, holokauszt, ügynök-ügyek, cigánygyilkosság-sorozat.A Jelentés című, résztvevő színházi előadás az ügynök-ügyekhez kapcsolódik, és 9-12. évfolyamos középiskolások számára készült. A történet egy 17 éves lányról, Gigiről szól. Gigi nem találja a helyét az iskolában. Egy cél lebeg előtte: újságíró akar lenni. Gigi számára Laci, a barátja jelenti a kiutat. Vele megtalálja a hangot, vele tud beszélgetni. De hirtelen minden megváltozik. Édesapja segítségét kéri, hogy túl tudjon lépni a barátja okozta csalódáson. Ekkor szembesül édesapja múltjának eddig ismeretlen epizódjával. Az előadás által megközelíteni kívánt témakör: jel-jelen-jelent-jelentés.Színész-drámatanárok: Patonay Anita, Sereglei AndrásDramaturg: Róbert JúliaJelmez: Kiss GabriellaRendező: Sereglei AndrásSzakmai programvezető: Patonay AnitaCiróka Bábszínház: Címzett: Anyegin(előadás)április 25. 9:00 Gólem TeremTatjána szerelmes Anyeginbe. Anyegin nem szerelmes. Olga és Lenszkij kapcsolata jól működik, mert mindketten ugyanazt szeretik. Lenszkij Olgát, és Olga magát. Te voltál már szerelmes? Mondjuk úgy, hogy ő beléd nem. Talán meg is bántott. Talán nem is egyszer. De te még mindig... Miért szeretünk olyanokat, akik nem viszonozzák az érzéseinket? Miért vonzódunk olyanokhoz, akik elérhetetlenek számunkra? Persze, mondják, ilyenkor az eszünkre kéne hallgatni. Mégse megy. Az idő meg csak telik és nem történik semmi... Lehet, hogyha máskor találkozunk, másképp alakul? A szerelem csak a megfelelő pillanaton múlik? De nem múlhat minden pillanatokon! Jaj, de nehéz... Puskin Anyegin c. verses regénye alapján írta: Solt Róbert; Dramaturg: Upor László; Jelmez: Hubert Csaba; Drámapedagógiai konzulens: Végvári Viktória; Rendező: Ivanics Tamás; Produkciós vezető: Gáspár AnnaJátsszák: Aracs Eszter, Fülöp József, Ivanics Tamás, Nyirkó Krisztina, Szörényi JúliaKék Vonal Varjak Projekt: VARJAK(színházi nevelési előadás)április 25. 10:30-12:00 Szkéné terem „Nem kértem, hogy vigyázzon rám! Felnőtt ember vagyok."„Elhatároztam, hogy mostantól én írom a saját történetemet..."Szabadság. Önrendelkezés. Kiszolgáltatottság. Ki vagyok? Ki lehetek?A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkájának egyik célja a gyerekeltűnések, szökések megelőzése, a figyelem felhívása a jelenség veszélyeire, továbbá a szökések mögött álló okok feltárásának fontosságára, az ismételt szökések megelőzése érdekében. Ennek jegyében kérték fel Kaposi László rendező-drámatanárt egy színházi nevelési program létrehozására. A rendező és az általa meghívott, felkért szakemberek körének – színész-drámatanárok, színházi alkotók – közös munkája a VARJAK című program, amelyet az alkotóközösség állami nevelőotthonokban játszik, főként 13-16 év közötti fiataloknak.A 2,5 fél órás színházi nevelési előadásból a szemlén hivatalosan 1,5 óra nézhető meg. Nem hivatalosan pedig a teljes program: a zsűri távozása után (12 órakor 2 perc szünet) folytatják.Színész-drámatanárok: B. Péter Pál, Benkő Ágnes, Kazári András, Lipták Ildikó, Nagy Zsuzsi, Pesti ArnoldZene: Komlóczi Zoltán. Látványtervező: Ondraschek Péter. Dramaturg: Pass AndreaRendező: Kaposi LászlóAz alkotók nem akarják eltitkolni, hogy olvasták Murakami Haruki Kafka a tengerparton című regényét.Kompánia Színházi Társulat - Ijjas Tamás: Bőröndapu(előadás)április 25. 12:20 Gólem TeremA foglalkozás Ijjas Tamás, kortárs költő, író 2012-ben megjelent Bőröndapu című verseskötetén alapul, melyben a svéd típusú gyermekverseiben egy óvodás korú testvérpár szemüvegén keresztül mutat be, és humorral old fel családi és személyes kríziseket, traumákat. A fókuszban a gyermeki félelmek, és a szeretett lények hiánya (apa Amerikában dolgozik, nagypapa meghalt), a tőlük való elválás nehézségei állnak; a változások közös megélése.A résztvevők egy „ott-alvós" születésnapi zsúrra érkeznek, ahol egy éjszakára a család részévé válva átélhetik a család problémáit, azzal a távolítással, hogy a szülők nem elváltak, hanem apu Amerikába ment dolgozni. A főszereplő kislány és kisfiú áhítozva várják a találkozást édesapjukkal, miközben gyermeki fantáziájukkal átszövik a valóság perceit, ezzel könnyítve a hiányban nehezen múló idő terhét. Ám az Amerikába költözés attól válik függővé, hogy tudnak-e gondoskodni az itthon maradó nagymamáról.PartVonal Műhely: Én-Te-Ő(jelenet+prezentáció)április 25. 15:00 Gólem TeremA 35-40 perces tantermi előadás különböző élethelyzetben lévő karakterek bemutatásával beszél a kamaszkori identitáskeresés buktatóiról. Az ötperces jelenetekben a karakterek egy-egy feszült pillanatban válaszút előtt állnak: fel kell tenniük a kérdést: Ki vagyok én? Ki lehet belőlem? Petrát szülei modellpályára kényszerítik. Szeretethiányban szenved, ezért szülei és osztálytársai elvárásainak megfelelve másmilyennek mutatja magát, mint amilyen. A bulémia csak a jéghegy csúcsa. Peti egy pályaválasztással foglalkozó osztályfőnöki órán a tanári pályát jelöli meg, de egy barátja elszólja magát: kiderül, hogy Peti meleg. Lehet-e így tanár? Tamás „kocka" – remek programozó, virtuális világokban tölti szabadidejét. A sulibulin Petrának mesél virtuális kalandjairól, így próbálja meg elcsábítani a lányt. Linda el sem jut a kérdésig: ki vagyok én? Gazdag szülei elkényeztették, úgy véli, ő sikerre hivatott: nincs jövőképe, percről percre, a pillanatnak él. Levente otthonában a családi erőszak mindennapos. A így felgyülemlett feszültséget az iskolában a diákok terrorizálásával kompenzálja.Manna Kulturális Egyesület: Mesterségem címere(jelenet+prezentáció)április 25. 15:40 Gólem TeremAz előadás Szabó Borbála írónő forgatókönyve alapján készül. A mű nem egy színházi előadás lesz, hanem kiindulási alapja egy ifjúsági előadásnak. Egy alapanyag, amelyhez a színészek rengeteg improvizációt tesznek hozzá a munkafolyamat alatt. A készülő produkció központi témája a pályaválasztás, célközönsége pedig a 15-18 éves korosztály, hiszen számukra rendkívül fontos, hogy olyan lehetőségeket keressenek a középiskolai tanulmányok után, amelyek őszintén érdeklik őket és amellyel szívesen foglalkoznak hosszútávon is. Az előadás személyes történeteken és a közönség számára is felismerhető helyzetgyakorlatokon keresztül szólítja meg és segíti a fiatalokat. A téma tökéletes felgöngyölítéséhez pedig a kezdetekig nyúlunk vissza: megvizsgáljuk, hogy a gyermekkori álmaink és vágyaink miért felejtődnek és tűnnek el oly hamar, miért nem kapjuk meg azt a segítséget, ami a valódi boldogsághoz kell, és mik azok az akadályok, amelyek igazából meggátolják a fiatalokat tudásuk és kreativitásuk kiteljesedésében. Játsszák: Réti Adrienn, Csémy BalázsKerekasztal Színház: GÁTON(előadás)április 25. 17:00 Szkéné TeremKözösségteremtő monodráma középiskolásoknakÜlünk az osztályban. Lehet, hogy mindegyikünk ugyanarra gondol, ugyanarra vágyik, mégsem meri senki megtenni. Nem hogy megtenni, még csak beszélni sem merünk róla. Vannak örök érvényű normák, vagy minden a kontextuson múlik? Mi alapján alakulnak ki egy közösség normái? Mi lesz, ha eltérünk ezektől? Mi történik, amikor felszabadulnak gátlásaink? Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat és az újabb kérdéseket a rendhagyó monodráma, amit akár harmincan is játszhatunk. Észrevétlenül egy történet bomlik ki előttünk, melyből kiderülhet, mi köze van Assisi Szent Ferencnek, a világvégének, a Terminátornak, a lelkiismeretnek és egy majomnak egymáshoz. Hol ér véget a színház és hol kezdődsz Te?Írta: Hajós ZsuzsaSzínész: Árvai PéterZene: Tóvaj ÁgnesKonzulens: Szivák-Tóth ViktorRendező: Tárnoki MárkManna Kulturális Egyesület: AKÁRKIK(előadás)április 26. 9:30 Szkéné TeremAz Akárkik az első olyan tantermi előadás, mely a Manna felkérése alapján készült. Szabó Borbála írónő az alkotókkal együtt dolgozva írta meg a szövegkönyvet, a résztvevő drámapedagógusok pedig közösen találták ki az egyhetes drámaprogramot, amely az előadásra épül. Az előadás elsősorban a kamaszkori deviáns viselkedésre hívja fel a figyelmet. A szociológusok által deviánsnak mondott, az alapvető humán normáktól eltérő viselkedést vizsgálják a pályázatuk alapjául szolgáló színdarabban. A program során minden olyan típusú kirekesztést, megkülönböztetést megvizsgálnak majd, ami a középiskolások számára problémát jelent, amit esetleg nem tudnak megbeszélni szüleikkel, tanáraikkal, amit nem értenek és amivel kapcsolatban kérdéseik merülnek fel.Az Akárkik tantermi előadásként is bemutatható egy 60 perces drámapedagógiai foglalkozással, de az eredeti verzióban 7 alkalmas programsorozat keretében is előadható. Játsszák: Réti Adrienn, Kőszegi Mari, Sipos Vera, Sütő András Miklós, Horváth Zoltán, Jászberényi GáborDrámapedagógusok: Kálócz László, Ficzere Béla, Németh Dóra, Bechtel JuditSzputnyik Hajózási Társaság: Szociopoly(jelenet+prezentáció)április 26. 11:20 Szkéné TeremA Szociopoly egy érzékenyítő társasjáték, amelynek célja a szegénységgel kapcsolatos előítéletek csökkentése. A résztvevők a saját bőrükön tapasztalják meg a megoldhatatlan helyzeteket, önmaguk kényszerülnek olyan megoldások választására, amelyet a játék előtt esetleg erkölcsileg elítélendőnek vagy felelőtlennek találtak.A játék színházi változatában a nézők a játékmezőkön található lehetőséggel vagy problémával szituációs játékon keresztül szembesülnek. Vagyis a színész közvetlenül megszólítja és bevonja őket a játékba. Az előadás egyik része ezekből az interaktív játékokból áll, másik részében pedig a színészek által játszott nem interaktív, zárt jelenetek láthatók, amikből a nézők megismerik a velük kapcsolatban álló szereplők róluk alkotott véleményét, előítéleteit. Az előadás harmadik szintjeként egy népmesét játszanak el, ami a szegény ember számára happy enddel végződik, és erős kontrasztban áll a valóságot modellező játékkal.Fórum Társulat: Lépcsőkorlát(jelenet+prezentáció)április 26. 12:00 Jurányi LépcsőházAlessandro Baricco Novecento című monológja nyomán„Nem vagyunk bolondok, ha megtaláljuk a módját, hogyan meneküljünk meg. Agyafúrtak vagyunk csupán, mint a kiéhezett állatok. Nincs köze ennek az őrülethez. ... Én itt születtem, ezen a hajón. És elvonult itt az egész világ, de ezresével jöttek az emberek. És vágyak is voltak itt, de annál nem több, mi elférhet a hajó két vége között. ... A föld az én számomra túlságosan nagy hajó." A hajón bármi lehetsz. Bármi, ami a hajón lehetsz. De mi lehetnél a szárazföldön? Azt tudod? A 17-18 éves korosztálynak szánt, egy komplex színházi nevelési előadásból és egy arra épülő tanítási drámaórából álló programban az alkotók célja, hogy a résztvevők reflektáljanak az őket körülvevő, a születésüktől fogva adott szociális környezetre. Vajon az ebből a környezetből következő út megegyezik-e az általuk elképzelhető legideálisabb valósággal, vagy ennek eléréséhez ki kell lépniük ebből? A történeten keresztül annak fontosságára szeretnének rávilágítani, hogy a saját sorsunkról hozott döntésnek saját lehetőségeink és céljaink ismeretében kell megszületnie. Színész-drámatanárok: Kallós Viola, Márton Gábor Csaba, Montvai Hanna, Schefcsik OrsolyaRendező: Márton Gábor CsabaA rendező munkatársa: Bakonyvári L. ÁgnesRév Színházi Nevelési Társulat – FAQ Színházi Társulat: Menedékáprilis 26. 12:30 Szkéné TeremKomplex TIE előadás 5-6. osztályosoknak, a Kerekasztal Színház közreműködésévelAz alkotók E.T.A. Hoffmann A kis Zaches című műve alapján játszanak, gondolkodnak közösen a fiatalokkal a valóság és képzelet viszonyáról. Mi határozza meg, hogy mit fogadunk el valóságnak? Ki vagy mi kanonizálja a valóságot? A képzeletem befolyásolhatja a valóságot és a valóság is korrumpálhatja a képzeletemet. De akkor mi az igazság? A Menedék című előadást 2014 szeptemberében tervezik bemutatni Győrben.Színész-drámatanárok: Balla Richárd, Bálint Bernadett, Szántó Dániel, Orbán Borbála, Varju NándorÍró, dramaturg: Hajós ZsuzsaRendező: Tárnoki MárkKoMod Színház/ E23 - Holger Schober: Szürke tej(jelenet+foglalkozás)április 26. 15:30 Szkéné TeremA 17 éves Thomas egy auschwitzi osztálykirándulás alkalmával szembesül először a Harmadik Birodalom súlyos atrocitásaival. A fájdalmas tapasztalat után megtagadja német identitását. Ezután találkozik Tomasszal, a lengyel rendőrrel, akinek a történelemhez való hozzáállását nagyon személyes tapasztalata bélyegzi, és Tomasz lányával, akivel különleges barátságot köt.Schober darabja érzékeny humorral fűszerezve világít rá olyan közös emberi problémákra, mint a kirekesztettség érzése, a magány, ugyanakkor a sztereotípiákat kijátszva közelít a szereplők emberi lénye felé, miközben a szereplők érzelmein, félelmein, kételyein és bizonytalanságain keresztül felfedi a múlt borzalmait. A hatalom mibenlétét és ennek következményeit, az emberi természet kettősségét, a "hallgatás", a "magányosság, mint a gyengeség és az erő hordozója", illetve a "barátság, mint hovatartozás" témaköreit boncolgatja.A prezentáció közreműködői: Tóth János Gergely (rendező), Adorján Beáta (dramaturg), Herman Flóra és Varga Ádám (színészek)
04.19. 09:00
Szinhaz.hu
A szombatelyi Agora programja: 2014. május
 A szombathelyi AGORA kulturális központ programja:  2014. MÁJUS május 1. csütörtök Fő tér  TÁNC VILÁGNAPJA XI. Szombathelyi Tánc Világnapi Rendezvény A tavalyi évhez hasonlóan idén ismét Szombathely Fő terét töltjük meg egész napos táncos- és zenés programokkal. Az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ és a városban működő szépszámú táncművészeti egyesület, együttes közös vállalása és összefogása keltette életre a rendezvényt. Balettől a néptáncig 3 helyszínen folyamatosan láthatja ország világ, hogy miért is nevezik a tánc fővárosának Szombathelyt. Ezen a napon valamennyi táncos megmozdul, megmutatva, hogy városunk művészeti életének legjelentősebb ága az övék Tánctér – Táncgála Program:  - 13.30-18.30  Táncos produkciók 3 helyszínen: Fő tér - Rendezvénytér/Nagyszínpad; Császárkő/Színpad; Savaria tér/Claudia cukrászda előtti terület  - 18.30-19.30  Buda Folk Band koncert - Fő tér - Rendezvénytér/Nagyszínpad Zenéjüket úgy nevezték el, hogy „világi” népzene, mely szójáték arra utal, hogy meggyőződésük szerint a magyar népzene már önmagában is világzene. Ezt az elképzelést olyan hangszerekkel valósítják meg, amelyek Magyarország területén nem mind őshonosak, de a Kárpát-medencében és a környező népek kultúrájában megtaláljuk őket. Ilyen például a hagyományos magyar népi hangszerek mellett, a kaval, a tambura, a koboz vagy a tangóharmonika. Más szóval a Buda Folk Band saját hangszerelésében és stílusában szólaltatja meg a magyar népzenét. A népzene egyfajta városi hagyományőrzése. Első lemezük, a Sűrű Vándor 2011-ben jelent meg.  A Buda Folk Band kedvelt zenekara a magyarországi fesztiváloknak. Európa felfigyelt a Buda Folk Band 21. századi városi népzenéjére, a formáció Magyar Világi Népzene című lemez felkerült a World Music Charts Europe januári toplistájának második helyére. 19.40-20.00  Tavaszébresztés - Fő tér – Rendezvénytér Szombathelyi Szimfonikus Zenekar Rézfúvós Ötöse, Ungaresca Táncegyüttes, Boglya Népzenei Együttes, Mesebolt Bábszínház színésze és sok száz táncos közreműködésével 20.00-22.00 óra Táncgála - Fő tér - Rendezvénytér/Nagyszínpad Fellépők: Agora – Oladi KIKI Nyitra Utcai Iskolájának Gyémánt Mazsorett csoportja; Agora – Oladi KIKI Nyitra Utcai Iskolájának rock and roll csapata; Agora – Oladi KIKI Nyitra Utcai Iskolájának versenytáncosai; Attitude Balettiskola; Dr. Pesovár Ernő AMI; Energy Dance Team; Galaxy Rock and Roll Klub; ISIS Táncklub; Just For Fun Country Linedance Club; Kristály Tánccsoport; Kummer Táncegyüttes; Lorigo TSE; Mira Orient Art; Movement Academy; NYME-SEK Szökős Néptáncegyüttes; Prima Dance TSE; Rimányi Táncstúdió; Savaria TSE; Shamila és ISIS Gyöngyei; Szombathely Város Fúvószenekara; Ungaresca Táncegyüttes; Westside TSE.             A programok rossz idő esetén (viharos erejű szél, eső ) elmaradnak.  A 20.00 órakor kezdődő Táncgála az AGORA - Művelődési és Sportházban kerül megrendezésre. Kísérő program: IV. Magyar Lovas Hadtörténeti bemutató - Szombathely, Szent István park 9.00 – 18.00 09.00 - Táborverés 10.00 -  Hagyományőrző egyesületek bemutatói 14.00 -  Néptánc, népzenei műsorok 17.30 - Indulók, katonanóták Lovagoltatás Lovas kocsizás Könnyűzenei koncertek a Szent István parkban május 1- 2- 3-án 18.30 órától. május 3. szombat 9.00-12.00 óra AGORA – Gyermekek Háza kézműves kuckó Szombat délelőttönként 9.00-12.00 óráig újabb és újabb bütykölési lehetőséggel várjuk az ügyes kezű óvodásokat és iskolásokat, akik a hagyományos és az újabb keletű kézműves technikákkal változatos alapanyagokból készíthetik el saját alkotásaikat – legyen az akár játék, dísz- és ajándéktárgy vagy hasznos használati tárgy. Téma: Anyák napi meglepetés készítése Részvételi díj: 400 Ft/fő május 7-22. szerda-csütörtök AGORA – Gyermekek Háza SZENT MIHÁLYTÓL PÉTER PÁLIG Néprajzi kézműves sorozat óvodás és 1. osztályos csoportoknak Óvodás és 1. osztályos csoportoknak szóló néprajzi sorozat falusi munkákról, eszközökről, kézműves mesterek műhelyeiről és a hozzájuk kapcsolódó szokásokról, hagyományokról – a kézművesség mellett játékkal és énekkel várjuk az apróságokat. A foglalkozások időpontja hétköznap délelőtt és délután – előzetes bejelentkezés alapján, időtartama 60-90 perc. A 4. foglalkozás választható témái: - népi gyermekjáték készítése lányoknak, fiúknak; - vásárfia készítése (gyöngyfűzés, mézesbáb). Részvételi díj: 250 Ft/fő május 7-22. szerda-csütörtök AGORA – Gyermekek Háza MATÉRIA Kézműves sorozat 2-8. osztályosoknak Kézműves műhelyek és mesterségek, valamint különböző természetes anyagok és kézműves fortélyok világába hívjuk az érdeklődőket. Egy-egy a régmúltban gyökerező mesterséggel, már évszázadok óta használatos anyagokkal ismerkedhetnek meg a gyerekek. Az adott témához kapcsolódó eszközökön, tárgyakon és hasznos ismereteken túl mindenki saját kézműves tárgyát is elkészítheti. A foglalkozások időpontja hétköznap délelőtt és délután – előzetes bejelentkezés alapján, időtartama 60-90 perc. A 4. foglalkozás választható témái: - szálasanyag fonó; - ékszerkészítő; - illatszerkészítő. Részvételi díj: 250 Ft/fő május 8. csütörtök 14.30 óra AGORA – Gyermekek Háza TÖRTÉNELEM VETÉLKEDŐ - 3 fős 5. osztályos csapatoknak Téma: Az ókori Egyiptom Jelentkezési határidő: április 25. május 8. csütörtök 19.00 AGORA – MSH DUMASZÍNHÁZ Kiss Ádámmal és Beliczai Balázzsal! Jegyek 2500 Ft-ért kaphatók az Agora -Jegyirodában (Szombathely, Belsikátor 1. Tel.:06-94/511-266). május 9. péntek 19.30 AGORA – MSH HATÁRTALAN DAL A felújítás előtti utolsó nagy buli! Fellépők: Charlie, Dér Heni, Nagy Feró, Tóth Gabi, Varga Miklós, Méry Péter, Machine Mouse. Retro Disco Belépőjegy: 2.200 Ft (elővételben), 2.500 Ft. (helyszínen) Az első 100 vásárló részére 2.000 Ft a jegyár Jegyvásárlás: AGORA – Jegyiroda (Szombathely, Belsikátor 1. Tel.:06-94/511-266). május 10. szombat 9.00-12.00 AGORA – Gyermekek Háza kézműves kuckó Téma: Lampion dekorálása Részvételi díj: 400 Ft/fő május 10. szombat 19.00 óra AGORA – MSH CATHERINE GALLAGHER Írország hercegnője Írország Nemzeti Bajnoka egy fantasztikus új show-t hoz el a hazai közönségnek. A szombathelyiek saját maguk győződhetnek meg róla, hogy a géppuskalábú táncosok másodpercenként valóban tizenötöt koppantanak lábukkal! Gyönyörű fellépő ruhák, fergeteges ritmus, új, modern koreográfiák és akár önálló koncerttel is felérő ír dallamok. Catherine Gallagher új táncműfajt teremtetett, amely egyszerre őrzi az ír sztepptánc hagyományait, de mégis modern és megújult. A Queen of the Dance, nevének megfelelően valóban az ír sztepptánc Hercegnőjét mutatja be a hazai közönségnek - összetársít sokféle stílust és műfajt, legyen az akrobatikus tánc vagy balett, ezzel különleges és kihagyhatatlan kulturális élményt ígérve! Jegyek korlátozott számban kaphatóak az AGORA-Jegyirodában (Szombathely, Belsikátor 1. Tel.: 94/ 511-266) május 10. szombat 22.00 óra AGORA – Savaria Filmszínház COLORSTAR, BEAT DIS KONCERT Jegyvásárlás: AGORA – Jegyiroda (Szombathely, Belsikátor 1. Tel.:06-94/511-266). május 11. vasárnap 10.00-13.00 AGORA – Savaria Filmszínház CSALÁDI ZENÉS JÁTSZÓHÁZ Belépődíj: 500 Ft/fő május 11. vasárnap 14.00 órától AGORA – MSH V. HAUER LAJOS NEMZETKÖZI EMLÉKVERSENY május 16. péntek 19.00 óra NYME SEK Zenei Intézeti Tanszék (9700 Szombathely, Géfin Gyula utca 28.) SZÁSZCSÁVÁSI TÁNCHÁZ Kovács Norbert „Cimbi” táncpedagógus, a Népművészet Ifjú Mestere, örökös aranysarkantyús táncos, karizmatikus személyisége a hazai néptáncmozgalomnak. Számos erdélyi néprajzi táj, s ezen belül a Küküllő-vidék hagyományainak kiváló ismerője, gyűjtője. Feleségével, Gaschler Beáta táncpedagógussal ezúttal a szászcsávási cigányok virtuóz táncaiba vezetik be a táncház közönségét. Zene: Horváth Attila és zenekara Részvételi díj: 700 Ft / fő; Gyermek jegy: 300 Ft/fő május 16. péntek 19.00 AGORA – MSH MUZSIKÁL AZ OPERETT A HUNGAROPERETT bemutatja Anyák napi operett gála Oszvald Marikával Jegyek kaphatók az AGORA - Jegyirodában (Szombathely, Belsikátor 1. Tel.: 94/ 511-266) a jegy.hu-n. május 17. szombat 9.00-12.00 AGORA – Gyermekek Háza kézműves kuckó Téma: Kerti virágok csuhéból Részvételi díj: 400 Ft/fő május 17. szombat 17.00 AGORA – MSH SISSONNE TORNASTÚDIÓ ÉVZÁRÓ GÁLAMŰSORA május 18. vasárnap AGORA – MSH SAVARIA TSE ÉS MŰVÉSZETI ISKOLA ÉVZÁRÓ GÁLAMŰSORA május 20. kedd 19.00 óra AGORA – MSH ATARU TAIKO ÜTŐEGYÜTTES GÁLAMŰSORA Ismét beköszöntött az év egyik legmesésebb évszaka, a tavasz. Japánban már sorra nyílnak a lenyűgöző cseresznyevirágok, elkápráztatva a helyieket és a turistákat. Az Ataru Taiko sem feledkezett meg a tavaszról, sőt ezeken a gyönyörű napsütéses napokon már gőzerővel dolgozik új műsorán, amit kicsit később a megszokottnál, május 20-án tár lelkes közönsége elé. A helyszín és a hangulat a régi, azonban idén is újabb ritmusokkal és dallamokkal varázsoljuk el az érdeklődőket. A hagyománnyá vált SAKURA koncertsorozat 2014-es előadása sem okoz majd csalódást sem a pőrgösebb ritmusokra, sem a lírai dallamokra vágyóknak, sőt közönség-kedvencek is újra előadásra kerülnek majd. Várunk minden kedves "régi" és "új" rajongót, érdeklődőt, zeneszeretőt, minőségi kikapcsolódásra vágyót!!! Garantáltan ütős lesz! Jegyek kaphatók az AGORA - Jegyirodában (Szombathely, Belsikátor 1. Tel.: 94/ 511-266) és a jegymester.hu-n. Felnőtt jegy: 2.000 Ft/fő; diák-, gyermek jegy: 1.000 Ft/fő május 21. szerda 17.30 óra AGORA – MSH RITMIKUS GIMNASZTIKA ÉVZÁRÓ GÁLAMŰSORA Jegyvásárlás: AGORA – Jegyiroda (Szombathely, Belsikátor 1. Tel.:06-94/511-266). május 19-30. hétfő-péntek Szombathely – Vasszécseny TERMÉSZET KINCSEI – SOROZAT Ismerkedés az ásványokkal, kövületekkel – mini túra a vasszécsenyi Ásványmúzeum és Földtani Bemutatóterembe Tanulmányi túra a természet iránt érdeklődő csoportok, osztályok részére, hétköznap délutánonként és szombat délelőttönként, előzetes bejelentkezés alapján. A programon játékos és interaktív módon ismerkedhetnek meg a résztvevők a Föld mélyének titkaival és szépségeivel. A foglalkozások időtartama (utazással együtt) kb. két óra, hétköznap délután 14.00-16.00 óra között, szombaton délelőtt igény szerint, minimum részvételi létszám: 20 fő. A jelentkezéseket folyamatosan várjuk – az utazás előtt minimum egy héttel. Részvételi díj: 750 Ft/fő május 21. – június 13. szerda-péntek AGORA – Gyermekek Háza „MEGÁLLÓ” KIRÁNDULÓ OSZTÁLYOKNAK Jó és rossz időben egyaránt kínálunk néhány órás elfoglaltságot a városba látogató, aktív időtöltés iránt érdeklődő csoportoknak, osztályoknak. Programválasztási lehetőség: ügyességi játék és vetélkedő, kézműves foglalkozások. Igény szerint a programok külön-külön, de egy időben is választhatók. Foglalkozások díja: - ügyességi játék és vetélkedő: 250 Ft/fő - kézműves foglalkozás: 300 Ft/fő Jelentkezés: - két héttel a kirándulás tervezett időpontja előtt (jó és rossz idős programra egyaránt), - utolsó egyeztetés az időjárási viszonyok ismeretében az utazás reggelén, telefonon. május 23. péntek 12.00 óra Szombathely – FŐ TÉR QUADRILLE EURÓPAI TÁNCFESZTIVÁL A Guinness-rekord nyilvántartások alapján ez a rendezvény a legnagyobb az egy időben előadott szinkrontánc kategóriában.A tánc az e napokban érettségizőknek szól. Szombathelyen ebben az évben is a Fő téren zajlik a fesztivál, ahol több mint 500 középiskolás táncol majd egy időben a többi európai város diákjaival. május 24. szombat 12.00 AGORA – MSH 49. SAVARIA NEMZETKÖZI TÁNCVERSENY WDSF World Open Latin WDSF Junior Open Latin WDSF Ifjúsági Open Standard WDSF Senior Standard Open 12:00 óra elődöntők 19:00 óra középdöntők és döntők Jegyárak: elődöntők: 2.700 Ft és 2.200 Ft középdöntők és a döntő:  5.200 Ft és 4.700 Ft Az elődöntőkre a szombathelyi lakosok(személyi igazolvány és lakcímkártya felmutatásával) 20 % kedvezménnyel válthatnak jegyet. Jegyinformáció és jegyfoglalás: AGORA – Jegyiroda (9700 Szombathely, Belsikátor 1.Tel.:+36 94 511 266; +36 20 502 93 51) www.agorasavaria.hu www.savariadancefestival.com www.facebook.com Savaria Dance Festival május 25. vasárnap 17.00 óra AGORA – MSH LORIGO TSE ÉS MŰVÉSZETI ISKOLA ÉVZÁRÓ GÁLAMŰSORA május 25. vasárnap 13.00 Ferences kert- Történelmi Témapark VÁROSI GYERMEKNAPI FORGATAG – EZER LÁMPÁS ÉJSZAKÁJA Színpadi produkciók, interaktív játékok, kézműves foglalkozások, családi versenyek, művészeti bemutatók. 13:00 Kapunyitás 13.15 Mozdulj Szombathely Egyesület sportbemutatója 13:45- 14:30 AZ AGORA Gyermekművészeti Fesztivál 2014 szereplőinek bemutatója 15:00 Ezer Lámpás Éjszakája megnyitó 15:15-16:15 Varnyú Country Zenekar zenés gyermekműsora 16:30-16:45 Ezer Lámpás játékok a színpadon 17:00-17:30 László Attila (A Csillag születik 2011 győztese) 17:30-17:45 Ezer Lámpás Éjszakája játék a színpadon 18:00-18:30 Rocktenors (Az X FAKTOR legsikeresebb csapata) 18:30-19:00 Szécsi Saci & Szécsi Böbe (Voice 2013) 19:15- 21:00 Hien 21:10: Világító (ledes) lámpások kiosztása 21:30 Világító (ledes) lámpások felengedés egy időben az egész országban Kiegészítő programok: Gyermek programok: Babasátor, Varázskunyhó – interaktív óriás játék, Labirintus játék, Népi játékok, Tudor játékcsalád asztali játékai, Ördöglakat játszóház asztali játékai, Bóbita játszóház- fejlesztő játszószőnyeg, Kézműves foglalkoztató asztalok Rendőrségi bemutató Civil szervezetek bemutatkozása Fekete István Állatvédő Egyesület A programon való részvétel ingyenes!NYÁRI ÉLMÉNYTÁBOROK 6-12 éves kisiskolásoknak június 23-27.                        Egérfogó tábor – számítógépes tábor (2-4. osztályt végzett gyerekeknek) június 30. – július 4.                        Időutazó – élménytábor július 7-11.                        Mesterségünk címere… – kézműves tábor július 14-18.                        Törpök és hobbitok – kalandtábor július 21-25.                        Mancsok és tappancsok – állatbarát táboraugusztus 25-29. Irka-firka tábor – iskolára felkészítő tábor (leendő 2-4. osztályos gyerekeknek)4-6 éves óvodásoknak június 30. – július 4.                        Időmanók tábora július 7-11.                        Kisinasok tábora július 14-18.                        Törpicúrok tábora július 21-25.                        Kölyök mancsok és tappancsok tábora Helyszín: AGORA – Gyermekek Háza A táborok időtartama:hétfőtől péntekig 08.00-16.00 óraRészvételi díj:16 250 Ft/turnus/fő, szombathelyi lakosoknak Szent Márton kártyával: 13 000 Ft/turnus/fő. (A részvételi díj tartalmazza az ebéd és a programok költségeit.) Ugyanabban a turnusban résztvevő testvérek esetén kedvezmény – 500 Ft/turnus/fő.Befizetési napok:az adott tábort megelőző hét keddjén 07.00-18.00 óráigBefizetés helye:Szombathely, Jászai Mari utca 4.Információ:AGORA – Gyermekek Háza 94/512-370 * 30/928 0781 * www.agorasavaria.hu KRESZ Park Nyitva tartási ideje áprilistól október közepéig (csak esőmentes, jó időben): kedd – vasárnap: 14.30-19.00 óra, hétfő: szünnap A járművek használati díja: 250 Ft/30 perc. Helyszín: Brenner parkKIÁLLÍTÁSOKA kiállítások megtekinthetők: hétköznap 8.00-17.00 óráig, szombaton 9.00-12.00 óráig. május 5-17. (hétfő-szombat) KATASZTRÓFAVÉDELMI PÁLYÁZATI KIÁLLÍTÁS – gyermek képzőművészeti alkotásokból Szervező: Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Helyszín: AGORA – Gyermekek Háza Programfelelős: Katonáné Nagy Mária OVIS TÁRLAT Kiállítás óvodák, óvodás csoportok képzőművészeti munkáiból május 5-24. (hétfő-szombat) Bemutatkozik a Kőrösi Csoma Sándor Utcai Óvoda és a Weöres Sándor Óvoda. június 2-20. (hétfő-péntek) Bemutatkozik a Brenner János Óvoda. Helyszín: AGORA – Gyermekek Háza Szervező: Kardos Zsolt „REPÜLÉSTÖRTÉNET MAKETTEKEN” Állandó kiállítás Nyilasi László hagyatéki anyagából. A 270 darab repülőgép makett bemutatja a repülőgép gyártás fejlődését. A makettek között láthatók 1930-as, és 1940-es évek repülőgép típusai, II. Világháborús többmotoros bombázógépek, harci és felderítő repülők, bombázógépek, vadászgépek. Láthatók a II. Világháborúban a Magyar Légierő által használt repülőgép típusok, továbbá a sugárhajtású korszak repülőgépei is. Helyszín: AGORA – Gyermekek Háza Dátum: 2014. május 1. - 2014. május 31.ProgramajánlóAgoraSzombathelyAktuálisKultúrveszély!
04.18. 09:22
Alon.hu
Guess outlet nyílt!
Guess outlet nyílt!
A biatorbágyi outlet központban 2014. április 10-én nyitotta meg első magyarországi outlet üzletét a nagy népszerűségnek örvendő GUESS divatmárka. Négy budapesti üzlete után a hollywoodi bájt és francia eleganciát kombináló GUESS 2014. április 10-én megnyitotta első magyarországi outlet üzletét a Premier Outletben. A népszerű márka története egyébként 1981-ben kezdődött, amikor a francia Marciano testvérek úgy döntöttek, hogy Los Angelesbe költöznek és a farmert újra divatba hozzák. A sikert a szexi és merész Marilyn Monroe ihlette Marilyn farmer hozta meg számukra, amely az ötletes designnak köszönhetően örökre megváltoztatta a farmerrel kapcsolatos felfogásokat. A karcsúsított, kőmosott, három cipzáras boka farmernek köszönhetően a GUESS divatmárka termékei hamarosan mindegyik fontosabb amerikai áruházban megjelentek. Mára a GUESS globális, a világ egyik legszélesebb körben ismert és azonosítható márkájává nőtte ki magát szexi és stílusos termékeinek, valamint Claudia Schiffernek, Eva Herzigovának, Naomi Campbellnek és a többi GUESS-lánynak köszönhetően. Ma közel 1500 üzletben találhatjuk meg szerte a világon a brand női, férfi és gyermek kollekcióit, ékszereit, óráit, cipőit és táskáit. A hétköznapiságból való kitörést hirdető márka nálunk is nagy népszerűségnek örvend, 2007 óta képviselteti magát Magyarországon. A rajongók számára jó hír, hogy 184 m2-es területű első itthoni outlet üzletükben Guess Jeans, Marciano Guess, Guess Accessories, Guess Footwear és [...]
2014.04.16. 18:54
Lifemagazin.hu
Máris árulja RTL-es nyereménylakását VV Attila
Máris árulja RTL-es nyereménylakását VV Attila
Hosszas huzavona árán, alig egy éve költözött be a Való Világ ötödik szériájának nyereménylakásába VV Attila, és máris árulja.
2014.04.16. 09:00
Nlcafe.hu
Megrendítő vallomás a Való Világ korábbi játékosától. Ez tényleg durva!
Az Édes élet szeretplője bevallotta: nevelőapja gyermekkorában éveken át molesztálta - írja a Blikk.
2014.04.15. 16:12
Kiskegyed.hu
Itt a Google új szerzeménye: TITAN
A Google bejelentette hétfőn a napelemes drónokat gyártó amerikai Titan Aerospace cég megvételét, kiemelve, hogy bevásárlása hozzájárulhat az internetnek a világ távoli sarkaiba való eljuttatásához és más problémák megoldásához is.
2014.04.15. 10:35
Profitline.hu
A Facebook után a Google is lecsapott egy dróngyárra
A Google bejelentette hétfőn a napelemes drónokat gyártó amerikai Titan Aerospace cég megvételét, kiemelve, hogy bevásárlása hozzájárulhat az internetnek a világ távoli sarkaiba való eljuttatásához és más problémák megoldásához is. Az üzlet pénzügyi feltételeit nem árulták el.
2014.04.15. 06:39
Mno.hu
 200 tonnás monstrum: újjáépítik a világ legnagyobb tankját
200 tonnás monstrum: újjáépítik a világ legnagyobb tankját
A World of Tanks játékot fejlesztők úgy döntöttek, a való világban is újjáépítik a világ eddigi legnagyobb tankját.
2014.04.14. 23:25
Hvg.hu
Keressük a legerősebb valóságshow-s dugást
A Big Brother, a Való Világ, az Összeesküvők vagy az Éden Hotel adta nekünk a legjobb szexjelenetet?
2014.04.14. 21:44
Velvet.hu
Mai mesék - Színházi nevelési konferenciát szervez a Kerekasztal
Mai mesék - Színházi nevelési konferenciát szervez a Kerekasztal
A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ április 30. és május 2. között nevelési konferenciát szervez a Marczibányi Téri Művelődési Központba, Mai mesék - Összetett témákról fiataloknak címmel. "Nem akarok olyan népmesét vagy tündérmesét, ami úgy magyarázza meg az életet, hogy leegyszerűsíti. A fiatalok nem vennék komolyan." (Edward Bond)Számtalan színházi nevelési kísérlet zajlik ma Magyarországon. Valamennyien ismerjük a közhelyet, miszerint a gyerek nem hülye, csak fiatal. Ám sok esetben mégsem eszerint bánunk velük. Rengeteg példát tudunk sorolni, amikor lebutított történetekkel, álkérdésekkel bombázzuk a fiatalokat színházi előadásokon és színházi nevelési foglalkozásokon egyaránt.A Mai mesék konferencia résztvevői, főként a gyerekekkel és színházzal foglalkozó szakemberek, a téma- és történetválasztás nehézségeivel, annak elméleti és gyakorlati módszereivel szembesülhetnek. Szeretnénk, ha a résztvevők felismerhetnék a tabuk, az elhallgatások, a hazugságok visszahúzó erejét, és példák során fedezhetnék fel a bonyolult, összetett problémák vizsgálatának lehetőségeit különböző korosztályokkal.A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ 2014. április 30-án mutatja be Edward Bond A széttört tál című drámáját a 10-13 éves korosztálynak. Ez a történet (ami a darab magyarországi ősbemutatója), ahogy a legtöbb hagyományos mese (gondoljunk csak például a Jancsi és Juliskára vagy bármely ógörög történetre), az életkörülmények romlásának családokra gyakorolt hatását vizsgálja. Az előadás rendezője Chris Cooper, Edward Bond alkotótársa, a legavatottabb Bond rendező a világon. A konferencia témáját ez a bemutató és a közös munka inspirálta.A konferencia tervezett programja:2014. április 30.09.00 Edward Bond: A széttört tál - a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ bemutató előadása 5. osztályosoknak Egy város valamikor a jövőben. Szellemváros. Az utcák néptelenek. Csupán egy kutya és egy lámpaoszlop emlékeztet a valamikori civilizációra. Nincsenek újságok. Nincs TV. Az emberek nem tudják, mit gondoljanak. Kint a szél zörgeti az ablaktáblákat. Bent mindenki egyre éhesebb, és elkezdi bedeszkázni otthonát. A szülők igyekeznek gondoskodni gyermekeikről. Kevés az élelem. Az Anya bizonygatja lányának, hogy ennie kell. A Lány bizonygatja Apjának, hogy a képzeletbeli barátjának van szüksége élelemre. Küzdelem az élhető jövőért, a képzelet erejéért, ami képes megváltoztatni az életünket... A drámát 10-13 éves fiatalok számára írta a szerző, a kortárs brit drámairodalom egyik legmeghatározóbb alakja, Edward Bond. A Lány az a hős, aki a befogadóknak kapcsolódási lehetőséget nyújt a történethez, és lehetővé teszi, hogy alakján keresztül magukról, egymásról és a világról értsenek meg valamit az előadás során. Komplex és felkavaró történet, mely a ma társadalmának értékeiről, továbbélésük esélyéről hivatott beszélni. Szereplők:Anya – Lipták IldikóApa – Nyári ArnoldLány – Bagaméry OrsolyaFiú – Farkas AtillaFordító – Bethlenfalvy Ádám Design – Ceri Townsend, Theatre Ark, UKAsszisztens – Hajós ZsuzsaMunkatárs – Tárnoki MárkRendező – Chris Cooper, Big Brum TIE Co., UK 13.00 Beszélgetés Edward Bonddal és Chris Cooperrel az előadásról - moderátor és tolmács: Bethlenfalvy Ádám14.00 Edward Bond: Gyerekek - az Örkény Színház Kaptár csoportjának előadása„– Ígérd meg, hogy megteszel nekem valamit.– Nem ígérhetem meg, amíg nem tudom, hogy mi –– Az anyád vagyok. Ha megkérlek, hogy ígérd meg, akkor nem kellene kifogásokat keresned. Akarnod kellene, hogy megtedd."Edward Bond drámájában a szereplők szélsőséges szituációkból keresik a kiutat. De tetteikkel újabb nehéz helyzeteket teremtenek, és így egyre hosszabb az előttük álló út. Az előadás során felmerült kérdések: Milyen lehetőségei vannak a gyerekeknek a felnőttek világában? Mi az ő felelősségük? Mit tehet az ember, ha az ürességgel kell szembenéznie? Hogyan lehet klasszikus történetekkel fiatalokat megszólítani? Milyen módon érdemes – nézői és részvételi szerepet egyaránt kínálva – archetipikus helyzetekkel foglalkozni fiatalokkal?A darab különlegessége, hogy felnőtt színészek és egy fiatalokból álló csoport játszanak együtt. A kötött szövegű részek mellett a csoportos jelentekhez a szerző mondatokat kínál, de nagy szabadságot hagy a fiataloknak szövegeik alakításában. Izgalmas kérdés, hogy milyen további eszközökkel lehet segíteni a játszók kreativitását.Az elmúlt évadban elindított Örkény IRAM, az Ifjúsági Részleg és Alkotóműhely mozgásba hozta a színházat. Több mint 2300 fiatal vett részt eddig a különböző típusú programokon, a munkában a színház szinte valamennyi dolgozója közreműködött. Működésünk fókuszában a színház, e sok ezer éves társadalmi, művészeti jelenség mélyebb megismertetése, a „nézni tudás" színházi értelmű fejlesztése, valamint a fantázia és az alkotó képzelet serkentése áll. Közreműködnek az Örkény Színház színészei: Szandtner Anna és Ficza István. Fiatalok a KAPTÁR alkotócsoportban: Bakó Flóra, Bálint Ágnes, Beczők Bianka, Bráder Edina, Debre Anna, Dohy Balázs, Egri Zsófi, Kara Kata, Kereszty Anna, Kovács Laura, Lakatos Dorina, Ledő Barnabás, Mellári Zoé, Reseterics Luca, Stribik Eszter, Szalai Sára, Török Tímea, Zámbó Bianka Zenei munkatárs: Kákonyi ÁrpádMűhelyvezetők: Bethlenfalvy Ádám, Neudold JúliaFordította: Bethlenfalvy Ádám16.00 Beszélgetés Edward Bonddal és Chris Cooperrel az előadásról - moderátor és tolmács: Bethlenfalvy Ádám17.00 Kapcsolódások – A mese mint a világ megismerésének terepe - Chris Cooper workshopjaChris Cooper 2006 óta a Kerekasztal állandó szakmai partnere. Az egyik első és nemzetközi szinten legelismertebb angliai színházi nevelési társulat, a Big Brum Theatre in Education Company művészeti vezetője. Chris Cooper sokoldalú tapasztalattal rendelkezik a színházi nevelési előadásokkal kapcsolatban: főállásban foglalkozik Edward Bond drámáinak színrevitelével. Workshopján az általa két alkalommal is megrendezett, A széttört tál című színházi nevelési előadás kapcsán felmerülő kérdésekről, a témaválasztásról és annak feldolgozásáról tudhatunk meg többet.2014. május 1.10.00 Meséljünk együtt! - Edward Bond nyílt próbája a Kerekasztal színészeivelEdward Bond korunk egyik legizgalmasabb drámaírója, színházi gondolkodója. Munkásságát színháztörténeti szempontból mindenki méltatja, viszont kevesen vannak, akik kellő mélységben ismerik gondolkodását. Az utóbbi időben elsősorban fiatalok számára ír. Színháza azt vizsgálja, hogy a mai világban mit jelent embernek lenni. Mintája a nem lebutított ifjúsági színháznak: állítja, hogy az ember világszemlélete, tájékozottsága nem az életkorán múlik. Színházának fontos eleme, hogy nem látványosan, de annál megfontoltabban kapcsolódik azokhoz a kérdésekhez, problémákhoz, amelyek jellemzőek korunkra. A konferenciára való meghívásakor az előadásához kapcsolódó nyílt próba megtartására és egy beszélgetésre kérte őt a Kerekasztal, melyek lehetőséget adnak megérteni gondolkodását és extrém történetei mibenlétét.13.00 Színházi nevelési történetek – Egy kutatás tapasztalatai - Cziboly Ádám drámatanár, pszichológus, kutatásvezető előadása"A színházi nevelési programok száma az utóbbi években radikálisan növekszik Magyarországon. Az elmúlt színházi évad második felében Bethlenfalvy Ádámmal egy országos kutatás keretében felmértük, milyen főbb színházi nevelési gyakorlatok léteznek ma. A kutatás eredményeképpen megszületett Színházi nevelési programok kézikönyve összesen 119 szervezet 172 programját tartalmazza. A programok történetválasztása rendkívül szerteágazó: az irodalmi klasszikusoktól a kortárs ifjúsági drámákon át a megtörtént eseteken alapuló improvizációkig nagyon sok mindennel találkoztunk. A választott történetek dramatizálása, a színházi formanyelv, a történetben megtalált központi kérdés vagy állítás, a történet feldolgozásának módja is mind-mind nagyon széles spektrumon mozog. Az előadásban igyekszem erről összképet adni, és a fontosabb kérdéseket, dilemmákat is bemutatni." - Cziboly Ádám14.00 Szükséges szörnyűségek – A mese hatalmáról - Dr. Kádár Annamária mesepszichológus előadásaA mesékben a személyiségfejlődés különböző állomásai jelennek meg: a próbatételek valójában életpróbákról, életfeladatokról szólnak. Szimbolikus formában fellelhetők bennük a lelkünkben felmerülő konfliktusok is: az életkori krízisek, a szülőkről való leválás, a párválasztás próbatételei, a férfi-nő kapcsolat megpróbáltatásai, a döntések, az értékrend, ami mentén választunk, és az a mód, ahogy a kihívásokra válaszolunk. A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt. A mesében minden MI vagyunk: nemcsak a legkisebb királyfival, szegénylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, a hamuban sült pogácsa az erőforrásainkat, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amit meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a párválasztás, a királylány megtalálása a saját jobbik énrészünk megtalálását, a mesében az elérendő cél pedig az önmegvalósításunk. Járjuk végig együtt a mesehős útját, és nézzük meg, hogy mi az, amit megtanulhatunk a mesehőstől!15.00 Lehetőségek – A konstruktív mesélő - Nahalka István, a neveléstudomány kandidátusának előadásaAz előadás résztvevői megismerkedhetnek a konstruktivista tanulásszemlélet alapjaival. Ez a szemlélet nem fogadja el, hogy a tudás az emberekben annak közvetítésével formálódik meg. Az ember agya nem tudástartály, amelyet az iskolában és más erre hivatott helyeken fel kell tölteni, hanem eleven, állandóan „mozgásban lévő", alkotó képződmény. Tudásunkat mi magunk hozzuk létre, ezért megismételhetetlen, egyedi, csak a miénk. E konstruálás főként a már meglévő tudásból építkezik, állandóan értelmezve mindazt, ami a körülöttünk lévő világban üzenetként, inger formájában megjelenik. Így tapasztalataink nem a külvilág bevetülései, hanem szintén konstrukciók. Ezt az apparátust gyermekkorban a helytelen nevelés könnyen elronthatja: bárki elveszítheti kisgyermekként még meglévő hitét, hogy kis túlzással, a világot ő konstruálja. Azonban ez a hit meg is maradhat, így a konstruálásban nagy szerepet fog játszani a képzelet és a bátorság. A mesék ezt a folyamatot nagyban segítik, mert a mese a gyermek számára ugyanúgy nem csak egy átvett, „beengedett" történet, mint ahogy semmilyen tudásunk nem lehet egyszerű „tudásbeültetés", „ismeret-implantáció", hanem alkotás. Esti mesét hallgató gyermekeink, unokáink nem pusztán tágra nyílt szemmel fogadják be szavainkat, hanem kezelésbe veszi őket mindaz, ami már tudás bennük, ami már korábban megkonstruálódott. A mese így a dobhártyát mint határoló réteget elhagyva, az idegrostokon befelé vándorolva csodálatos világgá konstruálódik.16.00 Saját mesék - Kárpáti Péter drámaíró workshopja19.00 Kárpáti Péter: A negyedik kapu - a FÜGE, a Gólem Színház és a Titkos Társulat készülő előadásának munkabemutatójaA zsidó sátoros ünnepen a közösség tagjai kint éjszakáznak a kertben, egy sátorban, isznak, esznek, beszélgetnek, mesélnek, és nézik a csillagokat, amíg el nem alszanak. A sátoros ünnepen parancs: boldognak kell lenni, önfeledtnek, szabadnak. És ez nem könnyű dolog... Az előadás bemutatója augusztus végén lesz. A társulat jelenleg a próbafolyamat felénél tart. A nyílt próba során egy saját mesélési technikába avatják be a konferencia résztvevőit. Színészek: Fodor Tamás, Nagy Zsolt, Sipos György, Tóth Ildikó Zenészek: Csizmás András, Szabó-Sipos ÁgostonTér: Izsák LiliMozgás: Vadas Zsófia TamaraKonzultáns: Borgula AndrásMunkatárs: Kárpáti LizaProdukciós vezető: Kulcsár Viktória, Marcsa Barbara Írta és rendezte: Kárpáti Péter2014. május 2.10.00 Az emlékezés drámái – Szobor - a Káva Kulturális Műhely előadása középiskolásokkal„Nem vagyok a magam ura. Az embereket kell képviselnem. Ők pedig nem szeretnek tragédiákra emlékezni. Nem szeretik bűnösnek érezni magukat. És igazuk is van. Megtörtént. Nem tehetünk róla. Felejtsük el."A Káva színházi játékának alapja a romák ellen az 2008-2009-ben elkövetett magyarországi gyilkosságsorozat. A kiinduló alapötletet egy újsághír adta, melyben egy Magyarországon élő külföldi szobrászművész emlékmű-tervét több érintett falu önkormányzata is visszautasította. A Káva az előadás kapcsán a színház és a dráma eszközeit felhasználva emberség és előítélet viszonyát vizsgálja középiskolás vendégeivel együtt. Egy általuk írt történetet használnak, amely egy képzeletbeli magyar faluban játszódik, ahova egyik nap különös csomag érkezik... Polgármester – Takács GáborAnna, a lánya – Kőszegi MáriaMarci, Anna szerelme, az áldozat barátja – Kardos JánosÍró, dramaturg – Sebők BoriLátványtervező – Kiss GabriellaKivitelező – Iszlai ZoltánTechnika – Pintér István / Bodzsár GáspárRendező – Perényi Balázs13.30 Beszélgetés Takács Gáborral, Róbert Júliával és Sebők Borival az előadások létrejöttéről15.30 Varjak - a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kezdeményezésére létrejött színházi nevelési előadás nevelőotthonokban élő fiatalok számára készültA program a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kezdeményezésére és gondozásában, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ szakmai támogatásával és a Soltis Lajos Színházzal együttműködésben, az Európai Bizottság Daphne III. programjának pályázati támogatásával jött létre. A próbafolyamat és az előadás célja az állami gondozásból, a nevelőotthonokból megszökő, majd visszakerülő fiatalok érzékenyítése olyan problémákra, amelyekkel életük során nagy valószínűséggel szembesülni fognak. A történet főszereplője egy húsz év körüli fiú, aki két év kóma után egy katonai kutatóközpontban tér magához. Családjáról és a múltjáról semmit nem tud. Nem keresték, ő pedig nem emlékszik semmire és senkire. Elementáris igényt érez rá, hogy újradefiniálja önmagát... Színész-drámatanárok: Benkő Ágnes, Lipták Ildikó, Nagy Zsuzsi, B. Péter Pál, Kazári András, Pesti ArnoldDramaturg: Pass AndreaZene: Komlóczi ZoltánDíszlet, jelmez: Ondraschek PéterRendező: Kaposi László18.00 Beszélgetés Kaposi Lászlóval, az előadás rendezőjével
2014.04.13. 09:00
Szinhaz.hu
Szempillaspirál - A világ legnépszerűbb sminkszere
Szempillaspirál - A világ legnépszerűbb sminkszere
Az ókor óta divatos a szemek sminkkel való hangsúlyozása, talán ennek is köszönhető, hogy a szempillaspirál a legnépszerűbb kozmetikum. Íme pár érdekesség a legtöbb nő táskájában lapuló spirálról!
2014.04.11. 20:29
Femcafe.hu
Hatalmas botrány a VV6-ban! Ebből mi lesz?
Felbolydult a Való Világ 6 villájának élete. Hatalmas vita bontakozott ki Iza és Krisztián között, aminek a végén elcsattant egy köpés.
2014.04.11. 18:32
Kiskegyed.hu
Eladási rekordot döntött A varázsfuvola az Erkelben
Eladási rekordot döntött A varázsfuvola az Erkelben
Legújabb rendezésével eladási rekordot döntött a hazai operaélet doyenje. Szinetár Miklós A varázsfuvolát állította színpadra, melynek április 12-ei bemutatója előtt egy hónappal 16 110 jegy kelt el. Az Erkel Színház legújabb produkciójában nemzetközi hírű magyar énekeseink – többek közt Miklósa Erika, Rost Andrea és Bretz Gábor – állnak együtt színpadra.Az alig öt hónapja megnyílt Erkel Színház eladási rekordja a musicalvilágot övező népszerűséget hozott az opera műfajának. A rendkívüli érdeklődésre való tekintettel – a gyakorlattól eltérően – már a bemutató napján, április 12-én megnyitják a jegyértékesítést a jövő évad Varázsfuvola-előadásaira is, így a közönség a választott dátumot megelőzően, hónapokkal előre megvásárolhatja jegyeit. A következő széria december közepén indul és 2015 januárjáig tart. Az Erkel legújabb Mozart-produkciója ezzel az Opera több mint hatvanéves, tradicionális balettje, A diótörő versenytársa lett. Szinetár Miklós pályafutása során második alkalommal vitte színre Mozart legismertebb operáját. A felkérést 80. születésnapja alkalmából kapta Ókovács Szilvesztertől. Alkotótársaival, Velich Rita jelmeztervezővel és Horgas Péter díszlettervezővel látványos, nagyszabású előadást terveztek. A színpadkép fontos elemét képezik a fények és a különleges vetítéstechnikai eljárás; a 3D-mapping segítségével a színpadon elhelyezett, különböző mélységben lévő felületekre vetítenek majd, ezzel teremtve meg a darab egzotikus és titokzatos miliőjét. A korszerű technika egy több évszázados, mára szinte elfeledett kultúra, a szabadkőműves világ jelképeivel párosul.Horgas Péter nyilatkozatában elmondta: rendkívüli körültekintést igényel a vetítések megtervezése, hiszen fontos, hogy a látvány ne uralja el az egész előadást. Velich Rita a mozarti kor, a jelen és az operában körvonalazott fantáziavilág összehangolására törekedett, egységes, törések nélküli stílust megalkotva a színpadon. Szinetár Miklóssal közösen elemezték a szereplők személyiségét: egy-egy karakter belső tulajdonságai alapján kapta meg külső jegyeit. A varázsfuvola 2014-es színrevitelében a legnevesebb, nemzetközi hírű magyar énekesek állnak színpadra egy szereposztásban. Miklósa Erika emblematikus szerepében újra látható Budapesten, míg Rost Andrea Paminaként, Sarastro szerepében pedig – újabb külföldi fellépései előtt – Fried Péter lép színpadra, Bretz Gábor az Öreg pap alakját ölti magára, Tamino hercegként Klein Ottokárt láthatja a közönség a bemutatón.Szinetár Miklós Mozart Varázsfuvoláját olyan remekműnek tartja, amelynek minden figurája különleges. „Meseszerű alakok, akik azonban mégis olyanok, mint mi, emberek. Van köztük jó, aki nem is olyan jó, van rossz, aki azért mégsem annyira rossz, hős, aki nem olyan nagy hős, és van gyáva, akivel mégis együttérzünk. Fontos kiemelni, hogy Mozart alkotótársa, Schikaneder rendkívüli színpadi érzékkel bírt, a darabot ezért kétségkívül sikeres színházi előadásnak is szánták. Hogy az legyen, erre ma is minden esély megvan, hiszen magában hordoz minden érzelmet megragadó fogalmat: öröm, dráma, szomorúság és vidámság egyformán jelen van benne" - mondta a rendező.Szinetár Miklós pályafutása során másodszor állította színpadra a darabot. E színrevitel során az Erkel Színház adottságaihoz tervezett olyan előadást, amely a speciálisan széles közönséget látványvilágával is magával ragadja. A jegyeladási rekorddal kapcsolatban elmondta: „Megdöbbentem a hír hallatán, és remélem, megfelelünk annak a nagyarányú előzetes bizalomnak, amelyet megkaptunk." Az Opera március 30-án mutatta be A varázsfuvola gyermekeknek szánt, rövidített változatát Parázsfuvolácska címmel. Szinetár Miklós rendezésének bemutatójával, április 12-ével a gyermekelőadás jövő évadra szóló jegyeinek értékesítését is megkezdik.A varázsfuvola további előadásai: április 13., 15., 17., május 3., 4., 6., 8.A jövő évad előadási időpontjai: december 19., 23., 25., 26., 30., 2015. január 4.Forrás: Operaház
2014.04.11. 14:00
Szinhaz.hu
VV Iza és VV Krisztián nem kapnak büntetést
VV Iza és VV Krisztián nem kapnak büntetést
A Való Világ hatodik szériájában napról napra durvulnak el az események.
2014.04.11. 13:00
Nlcafe.hu
Bírság: fizethet az RTL II
Megbírságolta a román országos audiovizuális tanács a Romániában bejegyzett RTL II magyar nyelvű televízió csatornát, amely a Való Világ című műsorával megsértette a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályozást.  
2014.04.11. 09:49
Mmonline.hu
Megbírságolták az RTL2-t Romániában
Megbírságolta a román országos audiovizuális tanács a Romániában bejegyzett RTL II magyar nyelvű televízió csatornát, amely a Való Világ című műsorával megsértette a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályozást.
2014.04.11. 09:25
Mediainfo.hu
"A párbeszéd jegyében" - Meghirdette jubileumi évadát a Müpa
"A párbeszéd jegyében" - Meghirdette jubileumi évadát a Müpa
Tizedik évadát ünnepli a 2014/2015-ös szezonban a Művészetek Palotája. Az évad muzsikusa Ránki Dezső zongoraművész, míg az évad együttese az Amadinda lesz - mondta el Káel Csaba vezérigazgató csütörtökön, a jubileumi programokról tartott sajtótájékoztatón. Az igazgató hozzátette, hogy Ránki Dezső és a 30 éves Amadinda Ütőegyüttes is több koncert főszereplője lesz a tizedik évadban. Ránki Dezső feleségével, Klukon Edittel és fiával, Ránki Fülöppel is fellép egy közös hangversenyen. Az Amadinda többek között a Ju Percussion Grouppal és a Muzsikással ad közös hangversenyt. Elhangzott, hogy a Művészetek Palotája (Müpa) átadásának tizedik évfordulóján, 2015. március 14-én és 15-én az intézmény ünnepi rendezvénysorozatot tervez az első évtizedben fellépett világhírű magyar művészek közreműködésével.Káel Csaba kiemelte, hogy a jubileumi évadot - a párbeszéd jegyében - a Müpa műfajok és korosztályok iránti nyitottsága, az együttműködések, intézményi kapcsolatok erősítése és bővítése alapozza meg. Az intézmény 18 féle bérletet hirdetett meg közönsége számára.A következő szezonban a világ legjelentősebb zenekarai és előadóművészei közül többen is megfordulnak majd a Művészetek Palotájában, köztük Sir Simon Rattle és Berlini Filharmonikusok, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikusok, Sir John Eliot Gardiner és A Forradalom és Romantika Zenekara, Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara, Helmuth Rilling, Michael Tilson Thomas, Herbert Blomstedt, Valerij Gergijev, Philippe Herreweghe, a King's Singers, a Take 6, Marianne Faithfull, Branford Marsalis és John Scofield, valamint a Finzi Pasca Társulat. A szezonban fellépő magyar művészek között van a Takács- és a Kelemen-kvartett, Perényi Miklós, Fenyő László, Baráti Kristóf, Várjon Dénes, Simon Izabella és a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Várdai István, Fassang László, Demény Balázs, Gyöngyösi Ivett, valamint Pusker Júlia és Pusker Ágnes. Folytatják az együttműködést a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Müpa rezidens zenekarának Richard Strauss-sorozatában egy világszerte ritkán hallható művet, a bibliai történetet feldolgozó József-legendát állítják színpadra Juronics Tamás koreográfiájával, a Szegedi Kortárs Balettel. A Budapesti Fesztiválzenekarral (BFZ) közösen rendezik meg az Európai Hidak fesztivált, középpontban a német zenekultúrával, valamint 2015 februárjában a Stravinsky-maratont. Az évad egyik nagy szenzációjának ígérkezik Mozart A varázsfuvola című operájának félig szcenírozott bemutatója Fischer Iván rendezésében és vezényletével, szintén a BFZ-vel. Újdonságnak számít a Litván Nemzeti Operával való együttműködés, amellyel közösen mutatják be Händel Nagy Sándor ünnepe című oratóriumát, a vilniusi premiert követően a művet Budapesten is láthatja a közönség félig szcenírozott változatban. Folytatódnak a nagy sikerű sorozatok, így a Metropolitan Operából való élő közvetítések (új produkció lesz a Figaro házassága, John Adams Klinghoffer halála, Lehár A víg özvegy című műve, valamint Csajkovszkij Jolantájával együtt Bartók Kékszakállúja), a Literárium zenés irodalmi estek, valamint a Müpa Mozi filmklubja. A régizene szerelmeseinek külön fesztivállal kedveskednek 2015 januárjában. Jövő júniusban is megrendezik a Fischer Ádám művészeti vezetésével zajló Wagner-napokat, amely szintén a 10. jubileumát ünnepli 2015-ben. A Ring mellett A bolygó hollandi kerül színre Kovalik Balázs rendezésében. Johann Sebastian Bach születésének 330. évfordulója alkalmából 2015 márciusában 330-Bach-24 címmel 24 órás maratoni orgonakoncertet is terveznek, 24 hangversennyel és 24 orgonaművésszel, kiállítással, filmvetítésekkel.Forrás: MTI
2014.04.11. 08:01
Szinhaz.hu
<strong>Való Világ 6</strong>: életet mentett VV Dávid
Való Világ 6: életet mentett VV Dávid
Egy segítségért kiáltozó férfit mentett meg a Való Világ 6 egykori játékosa, VV Dávid.
2014.04.11. 04:45
Nlcafe.hu
A ValóVilág miatt büntettek a románok
Megbírságolta a román országos audiovizuális tanács a Romániában bejegyzett RTL II magyar nyelvű televízió csatornát, amely a Való Világ című műsorával megsértette a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályozást.
2014.04.11. 04:02
Stop.hu
Megbírságolták az RTL II televíziós csatornát egy valóságshow miatt Romániában
Megbírságolta a román országos audiovizuális tanács a Romániában bejegyzett RTL II magyar nyelvű televízió csatornát, amely a Való Világ című műsorával megsértette a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályozást.
2014.04.10. 20:30
Profitline.hu
Megbírságolták az RTL II-t
A román országos audiovizuális tanács a Való Világ miatt 100 ezer lejre (6,9 millió forint) bírságolta a csatornát.
2014.04.10. 18:02
Metropol.hu
VV Krisztián Zsoltot viszi párbajozni
A Való Világ 6 legújabb kihívását tartották szerdán, ahol eldőlt, Krisztián és Zsolt párbajozik egymással.
2014.04.10. 12:30
Kiskegyed.hu
Nagyon durván lefogyott a Való Világ játékosa!
Sokat foglalkozott a kinézetével a villában VV Kinga. Mára elérte az álomsúlyt. Sőt, szerintünk aláment.
2014.04.09. 17:39
Kiskegyed.hu
Szegedi lány luxus kendői londoni üzletházban
Szegedi lány luxus kendői londoni üzletházban
Lengyel Leona fiatal divattervező, aki luxus kendőivel hódította meg a londoniakat elmondhatja magáról, hogy körülötte mindig pezseg az élet, és ez most is így van. Az  Amaka Design House tavaly decemberben nyitott egy butikot a londoni  Westfield bevásárlóközpont luxus áru részlegében. Az üzlet célja, hogy segítse és támogassa a fiatal, induló márkákat a már jól ismertek mellett. A világ számos pontjáról, közel harminc tervező értékesít a boltban.  Lengyel Leona egyedüli magyar dizájnerként árulja luxus kendőit az Amaka Design House-ban, mely nem csak Anglia hanem Európa legnagyobb bevásárlóközpontjában található.    Vizuálisan lenyűgöző környezetben, exkluzív szolgáltatások felajánlásával gondoskodik arról, hogy a vásárlás feledhetetlen élmény legyen. Olyan márkák szomszédságába költöznek Leona kendői amelyek a Léna márkanevet viselik, mint a Burberry, Dior, Jimmy Choo. Az Amaka Design House azoknak való akik szeretnek stílusosan vásárolni. A fiatal dizájner 2014-es őszi/téli kollekcióját a Fashions Finest Show-n mutatta be a februári londoni divatnapok alatt, a szakmának és a közönségnek. Az Angliában készített luxus kendőkre az Amaka Design House szakértője is felfigyelt, és ez mellett a világ más pontjairól is vannak vásárlók, hiszen már a weben is rendelhetőek a kendők. Leona számára igazi elismerést jelent, hogy a kedvenc luxus divat márkáival egy polcon lesz az övé is. A luxus kendők elkészítésének [...]
2014.04.09. 11:14
Lifemagazin.hu
 Hogyan keletkezett a kutya?
Hogyan keletkezett a kutya?
Minden pár ezer éve kezdődött, amikor is egyik ősünk hazavitt magával egy farkaskölyköt... A legújabb kutatások ezt 20-30 ezer évvel ez előttre datálják, innen indul a kutya és az ember együttélése. A kutya, mint háziállat ezzel megelőzte a juhot, a lovat, a kecskét. Fotó: Photl.com Hű társa lett az embernek, s ezzel együtt esett át szükségszerű fizikai és lélektani változásokon. Követte őseinket hosszú vándorlásaikon, alávetette magát akaratuknak, s ezzel elvesztette természetének legsajátosabb vonásait. A kutya, amilyennek ma ismerjük, már az ember teremtménye, amelyet gondos kiválasztó munkával és keresztezéssel hozott létre. Haltenorth 1958-ban írta: "Minden ragadozó atyja a kutya". Úgy 40 millió éve alakult ki az ősragadozókból a ma is élő valamennyi ragadozócsalád, majd a kutyaszerűek (Canoidea) nagy csoportja, amely a kutyafélékből, a medvefékékből, a mosómedvefélékből és a menyétfélékből áll. A kutya szűkebb családja a farkasok, a házi kutyák, a rókák és a sakálok. (Valamikor a hiéna is ebbe a csoportba tartozott.) Öt súlyos hiba, amit a gazdi elkövethet - kattints! A kutyaszerűek története voltaképpen a creodontákkal kezdődött, amik a ragadozók rendjébe tartozó kis húsevő emlősök voltak. A dinoszauruszok korában éltek, ám nagyságuk alig haladta meg a mai egerekét, azonban alkalmazkodóképességüknek és mozgékonyságuknak köszönhetően túlélték a félelmetes óriást. Később belőlük alakult ki a Myacidák kis csoportja. A Myacidákból később alakulhattak ki a tágabb értelemben vett kutyák és rokonaik. A fejlődés során alkalmassá váltak a gyors futásra, s a falkába való beilleszkedésre. Fotó: Photl.com Az igazi "őskutya" a Tomarctus már nagyon emlékeztetett a kutyára. A pliocén korszak idején, amikor a nagy jégmezők hol előre nyomultak, hol visszahúzódtak, fejlődtek ki a "vadkutyák" jelenkori típusai, a farkasok, a prérifarkasok, a sakálok, a rókák, stb. A legújabb kutatások szerint a kutyák az európai farkasokkal állnak közeli rokonságban. A legrégebbi kutyaleletek is Európából kerültek elő, 15-35 ezer évesek. A vita még tart arról, hogy a háziasítás az európaiaknak vagy az ázsiaiaknak sikerült-e először, de akárhogy is volt, a megszelídített kutyák biztosan pillanatok alatt eljutottak a kereskedelem révén egyik helyről a másikra. Ma már rengeteg kutyafajtát ismerünk a törpepincsertől egészen a német dogig, de a legtöbb fajta az elmúlt 100 évben jött létre. Nektek van kedvenc fajtátok, vagy csak az állat természete a fontos? 10+1 híres macska a világtörténelemből. Tudod, hogy hívták a világ leggazdagabb macskáját? És tudod, hány évesen pusztult el a legöregebb cica?
2014.04.09. 10:40
Evamagazin.hu
Rekord! VV Viki 22 kilót hízott a Való Világ játéka alatt!
Ennyit még senki nem volt képes hízni a Való Világ sokéves történetében. VV Viki így magyarázkodik.
2014.04.08. 13:21
Kiskegyed.hu
VV Iza odaadta magát a nánási legénynek
Nem bírta tovább tartani magát a két húszéves: a Való Világ kamerái előtt teljesült be kapcsolatuk.
2014.04.05. 09:05
Ma.hu
Az utolsó pohár - Pinter-egyfelvonásost mutat be a Vádli
Az utolsó pohár - Pinter-egyfelvonásost mutat be a Vádli
Április 17-én mutatja be a Vádli Alkalmi Színházi Társulás Harold Pinter Az utolsó pohár című darabját a Stúdió K-ban. Ajánló az előadás elé:Valahol, valamikor - sem a helyszín, sem az idő nincs tisztázva -, egy értelmiségi házaspárt letartóztatnak, feldúlják a lakásukat, még a gyermeket is elviszik. Isten nevében. A haza nevében. Nem tudni, mit akarnak, és azt sem tudni, hogy miért akarják - csak azt, hogy bármit megtehetnek, és meg is teszik. Összegyűjtik az ellenzékieket, mert aki ellenük szól, azt hazaárulónak bélyegzik. Aki másként gondolkodik: hazaáruló. Istentelen."... Pinter elmesélte, hogy a chilei Allende-kormány politikai és részben fizikai likvidálása után egyre jobban foglalkoztatta a politika, és hogy, a darab közvetlen előzménye két török lánnyal való találkozása volt, akik bebörtönzött értelmiségiekről beszéltek közömbös hangon, s az ő felháborodására csak azt mondták : »Ó, magának akkora képzelőereje van, bizonyára azért tartja olyan nagy dolognak, hogy valakit megkínoznak.«""Nicolas: Ki szeretne lenni inkább? Maga vagy én?szünetNicolas: Én inkább én szeretnék lenni a maga helyében.Csak az a baj magával, noha aláírom, vannak értékes tulajdonságai, hogy beszorult a kapu elé, én meg tisztán állok a tizenegyes pontnál. Ért engem, ugye? Istenem, hadd tegyek magának egy vallomást, hadd valljak be magának valamit. Soha nem voltam annyira meghatva, soha életemben, mint amikor – épp a minap, múlt pénteken, azt hiszem – az az ember, aki ezt az országot irányítja, bejelentette az országnak: mindnyájan hazafiak vagyunk, egy emberként állunk a gáton, egy tőről fakadunk. Magát kivéve, nyilvánvalóan."Szikszai Rémusz, rendező az előadásról - Részlet a dívány.hu interjújából:Miért pont Harold Pinter: Az utolsó pohár című művét állítod színpadra a jövő hónapban?Ez a darab a Nagyvilágban jelent meg valamikor, nem adták ki külön, hiszen nagyon rövid. Voltaképpen olyan hat oldal volt, de az én példányom például 16 oldalas. Még egyfelvonásosnak is csak becézni lehet, mégis egy kerek egész. Nagypál Gábor fogalmazta ezt jól meg, aki azt mondta, olyan, mintha Pinter már eleve a húzott anyagot adta volna oda. Nem ad lehetőséget a rövidítésre. Ez egy végtelenül szomorú családi történet: három kihallgatásból áll, a férjéből, a feleségéből, és a gyerekéből. Nálunk a gyerek nem - azaz csak hangfelvételen - jelenik meg, mint a félelemkeltés eszköze. Nehezen tudok elképzelni annál durvábbat, minthogy meghallgattatják veled a saját gyermeked kihallgatását. Erről szól, meg a csendekről, meg arról a sötétről, amit képtelen a természet előhozni, amilyet csak az ember tud. Igazi kegyetlenségre vagy a gonoszra nem képes a természet. Ez a történet a csöndről szól, a félelemről és arról a sötétről amit a természet nem, csak az ember tud létrehozni. (...)A főiskola óta foglakoztat a Pinter darab, mégis ez lesz a hatodik rendezésed. Most jött el az ideje?Most közeleg az, ami ebben a darabban benne van. Nagyon közelinek érzem azt az időpontot, amikor eljöhet, hogy ha valaki neked útban van, akkor azt el lehet tenni onnan. Valahogy megint errefelé halad a világ. Mindig van a tágulás és a szűkülés időszaka. Azzal, hogy 2001 szeptember tizenegyedikén berepült az a gép a World Trade Centerbe, elkezdődött valami, másnaptól már máshogy engedtek fel a repülőgépre. A szabadságérzeted hétfőn még megvolt, most kedden meg a cipődet is levetetik. Ha az én pofámmal megállok a becsekkoláskor, rólam mindent levesznek. Ha ezt beszűkítjük, ugyanez történik a világgal. Volt egy időszak, amikor a szabadság felé tágult a világ, mit tudom én, például a rendszerváltás után azt éreztük, hogy ez most tök baba lesz, amerikai cigaretta lesz a zsebünkben és beutazzuk a világot. Majd egyszercsak kiderült, hogy frászt, mert ha nem lesz pénzed rá, akkor ugyanúgy beszorulsz a kis tócsányi mélybe, ami a saját életed. És megint minden szűkülni kezdett. Át kellett értékelni, hogy mi az, hogy szabadság, hiszen mindeközben csak arra vágyunk, hogy legyen meg a biztonságérzetünk. A teljes interjú itt olvasható.A Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a FÜGE és a Stúdió K bemutatja:Harold Pinter:Az utolsó pohárNicolas: Nagypál Gábor Victor: Kovács Krisztián Gila: Parti NóraFordította: Bátki MihályDíszlet: Varga Járó Ilona Jelmez: Kiss JulcsiRendező: Szikszai Rémuszbemutató: 2014. április 17. 19.30, Stúdió K
2014.04.05. 05:00
Szinhaz.hu
Szijjártó: Magyarország a világ oltóanyaggyártásának élvonalába került
Magyarország a világ oltóanyaggyártásának élvonalába került a GlaxoSmithKline-nal (GSK) való együttműködés nyomán – jelentette ki Szijjártó Péter pénteken a kormány és a gyógyszeripari cég közötti stratégiai együttműködési megállapodás aláírásakor Gödöllőn.
2014.04.04. 20:30
Profitline.hu
VV Charlotte igent mondott
VV Charlotte igent mondott
A Való Világ 6 legfurcsább párosa összeköti az életét. Simon tegnap megkérte villaszerelme kezét.
2014.04.04. 18:35
Hir24.hu
Nemtéma: „Bejön a pasiknak, ha rámenős a nő?”
Nemtéma: „Bejön a pasiknak, ha rámenős a nő?”
Amit a Való Világ 6. szériájából szinte azonnal megtudhattunk, ha elég szorgalmasak vagyunk, 27 éves korunkra simán lefekhettünk volna már 500 férfival is, illetve hogy egy igazi nő nem kertel, amikor meg akarja szerezni amit vagy akit akar... A „Nemtéma” című sorozatunkban a két nem képviselői, Ági és Dénes boncolgatják a női rámenősség kényes kérdéskörét.
2014.04.04. 18:33
Nlcafe.hu
 Ezek a világ legdrágább transzferei
Ezek a világ legdrágább transzferei
Kontinenstől függetlenül, ha nem vigyázunk, akár igen súlyos összegeket is fizethetünk a reptérről a városba való bejutásért.
2014.04.04. 17:45
Hvg.hu
Magyarország vakcinákban is az elsők között
A GlaxoSmithKline-nal (GSK) való együttműködés nyomán Magyarország a világ oltóanyaggyártásának élvonalába került – jelentette ki Szijjártó Péter pénteken a kormány és a GlaxoSmithKline Kft. közötti stratégiai együttműködési megállapodás ünnepélyes aláírásakor Gödöllőn, a cég vakcinagyártó telephelyén.
2014.04.04. 16:56
Mno.hu
Minden héten egy mese - Mészöly Ágnes: Babmese
Minden héten egy mese - Mészöly Ágnes: Babmese
Egy kora tavaszi délutánon Kata egy újságpapírba csomagolt valamit babusgatva érkezett haza az iskolából. Az előszobában óvatosan feltette a titokzatos csomagot a tükör előtti szekrénykére, nehogy valaki megkaparinthassa. Persze, az a valaki már ott ólálkodott. Mert kotnyelesebb, kíváncsibb valakit még nem látott a világ, mint Lencsit, Kata húgocskáját. - Nekem hoztad? - kérdezte nővérét köszönés helyett, és apró ujjacskáival már majdnem elérte a csomagoló-papír egyik sarkát. - Megmutatom - mondta Kata komolyan-, de csak ha megígéred, hogy nem nyúlsz hozzá, csak nézed! - Csak nézem! - ismételte Lencsi, bőszen bólogatva, Kata pedig szépen kicsomagolta a kincset: egy kopott joghurtosdobozt, tele földdel. - Ez az? - szöntyörödött el.  - Hiszen ez csak szemét, koszos, kukába való. - Jaj, de kis buta vagy! - legyintett rá Kata.  - Nézd csak meg! Ez egy igazi bab lesz! Köriórán ültettük. Ott bújik kifelé a földből. Látod már?
2014.04.04. 13:00
Bezzeganya.postr.hu
Eljárás indult VV Dya ellen
Eljárás indult VV Dya ellen
A Való Világ 5 egykori játékosa közmunkára vagy pénzbírságra számíthat, miután szomszédjai többször is feljelentették.
2014.04.03. 21:30
Hir24.hu
VV Charlotte kitálalt múltjáról
VV Charlotte kitálalt múltjáról
A Való Világ legutóbbi párbajának vesztesét kiesése után azonnal szembesítették a róla megjelent hírekkel, ő pedig mindenről őszintén mesélt.
2014.04.03. 15:30
Hir24.hu
VV Charlotte mindent bevallott
A Való Világ férfifalója kiesése után szembesült a róla megjelent cikkekkel, ezért most kitálalt svájci munkája részleteiről.
2014.04.03. 15:00
Storyonline.hu
Jirí Kylián darabjával kezdődik az idei Budapest Táncfesztivál
Jirí Kylián darabjával kezdődik az idei Budapest Táncfesztivál
Jirí Kylián világhírű koreográfus előadása lesz a sztárprodukciója az idei Budapest Táncfesztiválnak: a Nemzeti Táncszínház által szervezett fesztiválon öt hazai társulat és két külföldi együttes várja az érdeklődőket április 22. és 29. között. A rendezvény idén gyerekeknek szánt, ifjúsági és felnőtt programokat is kínál - mondta el a fesztivált beharangozó sajtótájékoztatón Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója. A Várszínházra és a Művészetek Palotája Fesztiválszínházára kiterjedő seregszemlének két külföldi fellépője lesz: a Kylian Productions és a Doug Varone and Dancers. Kylián East Shadow című produkcióját Roboz Ágnes táncművész ajánlotta az igazgató figyelmébe, miután látta a darab hágai előbemutatóját. A fesztivál nyitódarabját a koreográfus tavaly állította színpadra a japán Aichi Triennale 2013-ra, a művet a 2011-es japán földrengés és cunami áldozatainak ajánlotta. A hazai táncpaletta egyik képviselője az idén ötéves Duda Éva Társulat, amely új produkcióval, egy Muszorgszkij-átdolgozással érkezik a fesztiválra. A Flashback - Egy kiállítás képei című egyfelvonásos mű a kortárs és a klasszikus tánc találkozása. A Budapest Táncszínház szintén bemutatóval jelentkezik a seregszemlén. A Kislányom, Anne Frank című előadás a társulat első próbálkozása, amelyben prózával ötvözi a táncot. A darab a Gálffi László színművész által életre keltett Otto Frank szemszögéből mutatja be az eseményeket.PR-Evolutiopn: Örök kikelet (fotó: Spengler László) A Szegedi Kortárs Balett a frissen bemutatott Mimikri /Tavaszi áldozat című estjét hozza el a táncfesztivál közönségének. A Mimikri a Berlinben élő dél-koreai zeneszerző, Unsuk Chin zeneművére épült, a Tavaszi áldozatot pedig 17 év után gondolta újra Juronics Tamás, más kontextusba helyezve a darabot - mondta Pataki András, a társulat vezetője. A Bozsik Yvette Társulat gyerekeknek szánt új produkcióval jelentkezik. Az észak-amerikai indián népmeséket feldolgozó, Csillagokkal táncoló Kojot című darab a Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus-hallgatóinak közreműködésével született meg. A PR-Evolution Dance Company az Örök kikelet című összművészeti produkció bemutatójával érkezik. A darab, amelynek tematikáját Ady Endre A csókok átka című verse adta, azt vizsgálja, hogy a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője miként tud hatni a ma emberére. A darabban Szervét Tibor színművész is közreműködik. A rendezvény nemzetközi szekcióját gazdagító Doug Varone and Dancers az American Dance Abroad nevű szervezet jóvoltából érkezik a fesztiválra. A szervezet célja, hogy lehetőséget adjon az amerikai társulatoknak a nemzetközi táncszíntéren való bemutatkozásra. Több mint huszonöt éves fennállása során a Doug Varone and Dancers a világ számos pontján megfordult már, de most először érkezik Magyarországra. Doug Varone elmondta, olyan produkciót akartak hozni, amely ízelítőt ad a társulat repertoárjából, ezért három különböző darabot - Boats Leaving / The Bench Quartet / Rise - felvonultató esttel lepik meg a magyar közönséget. A fesztivál Horda2 elnevezésű tánc/színház pedagógiai programmal igyekszik megszólítani az ifjúságot. Az előadás célja, hogy az érdeklődő fiatalok megismerkedjenek a kortárs tánc műfajával, és a foglalkozás végén a produkció alkotóival, táncművészeivel együtt táncoljanak. A rendezvény kísérőprogramja Dusha Béla fotóművész kiállítása lesz a Nemzeti Táncszínházban. A fesztivált minden évben az április 29-ei Tánc Világnapjához igazodva rendezik meg. A táncművészet legnagyobb ünnepén a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége idén is gálaestet rendez a Művészetek Palotájában.Forrás: MTI
2014.04.03. 07:06
Szinhaz.hu
Jegyzet: Beszélni tudni kell
Jegyzet: Beszélni tudni kell
Az országgal való párbeszédben, gondolataik átvitelében, a Fidesz-KDNP pártszövetség kommuniká- ciója benne van a világ első három helyezettjében. Szerintem. Kovács Zsolt jegyzete.
2014.04.03. 05:19
Mon.hu
VV Charlotte már férjhez menne
A Való Világ 6 férfifalója lett a vasárnapi párbaj vesztese, de Charlotte számára vigaszt jelent a valóságshow-ban szövődött szerelme.
2014.03.31. 16:00
Storyonline.hu
VV Charlotte igent mondana Simonnak
VV Charlotte igent mondana Simonnak
A Való Világ 6 legutóbbi kiesője a férfifaló Charlotte lett, aki nem bánkódik túlságosan, hiszen egykori villabéli szerelme, Simon már tárt karokkal várta.
2014.03.31. 14:05
Hir24.hu
Kiszabadult a börtönből az egykori Való Világ-szereplő
Vasárnap hajnalban kiszabadult a börtönből a kábítószerrel való visszaélés miatt hét évig ülő Cz. Tamás, a Való Világ című valóságshow harmadik szériájának Segal becenevű lakója.
2014.03.31. 10:50
Hvg.hu
VV Iza kiütötte Charlotte-ot
Két lány, Iza és Charlotte csapott össze vasárnap esete a Való Világ stúdiójában a VV6 ötödik párbaján. A kiválasztott Izát Krisztián, Zsófi és Viki várta vissza, míg kihívottját, Charlotte-ot Zsolt, Teo és Aurelio - írja a Blikk.
2014.03.31. 10:16
Stop.hu
"Kiléptem a színházi függöny mögül" - Interjú Ruzsik Katával
"Kiléptem a színházi függöny mögül" - Interjú Ruzsik Katával
Ruzsik Kata 2010-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán, Gálffi László és Ács János osztályában. Azóta New York-ba költözött, elindult zenészi karrierje, és hamarosan felvételizni fog a legendás színészképzőbe, az Actors Studio-ba. Arról kérdeztük, mi következhet egy nagy váltás után. A Színház.hu új sorozatában olyan fiatalokat kérdez, akik külföldön találtak új otthonra és színházi elfoglaltságra. Ruzsik Kata és Mohai Tamás a Cseresznyéskert című előadásbanMiért döntöttél úgy a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után, hogy külföldre mész?Ruzsik Kata: Sokan mondják, hogy az egyetem semmire sem garancia, hogy teljesen kiszámíthatatlan, a későbbiekben kinek mi lesz a sorsa. Azt hiszem, nekem elég jó sors jutott, hiszen már másodévesen bekerültem egy előadásba az Örkény Színházban, később a Vígben és a Pestiben töltöttem a gyakorlatom, az osztályunk pedig játszott a Nemzetiben is. Volt ahol, szívesen ott ragadtam volna, mégis úgy éreztem, hogy máshol van dolgom. A Zsámbéki Gáborral, és a Forgách Péterrel való munka jelentette a fordulópontot. Egy pici szerepet játszottam az osztálynak rendezett Zsámbéki-előadásban, A goborlóban, de sok időt töltöttem a színen és imádtam a darabot. Akkor kezdtem kapizsgálni, mit jelent az, hogy az ember végig próbál jelen lenni egy szituációban, hogy teljesen koncentrált, hogy bármit mond, azt meg kell előzze a gondolat. Forgách-csal a Baal-on dolgoztunk, amikor megértettem, hogy egyaránt fontos a belső, illetve a külső kommunikáció, mert az egyik a másikból következik. Ezek mind alapvető színházi törvények, szinte közhelyek, számomra mégsem voltak magától értetődőek. Elkezdett foglalkoztatni, min múlik, hogy magunkévá tudunk-e tenni mondatokat, hogy eljutunk-e a kifejezésig. Akkoriban váltam Chaplin rajongóvá, akkoriban értek valódi színházi, színészi élmények, és egyszercsak azt éreztem, hogy mennem kell, ezeket az élményeket fel kell kutatnom máshol is, ahol a saját gondolataim teremtő erejét a körülményektől függetlenül megtapasztalhatom. Harmadév végén el is döntöttem, hogy külföldre megyek. Amikor erről beszéltem, azzal szembesültem, hogy az emberek többsége nem meri hinni, hogy a képzelet képes teremteni. Ez végképp meggyőzött arról, hogy ki kell szakadnom a megszokott környezetemből. Persze azt nem tudtam, mihez fogok kezdeni egy idegen helyen, nyelvtudás nélkül...Nem beszéltél angolul?Ruzsik Kata: Nem! De vadul elkezdtem tanulni, miközben azt hangoztattam, hogy én Angliába, vagy New York-ba készülök.Mit szóltak ehhez a tanáraid?Ruzsik Kata: Biztattak és nagy beszélgetéseket folytattak velem. Marton László kifejezetten támogatott, Gálffi tanár úr is (Ruzsik Kata egyik osztályfőnöke, a szer.), aki arra nevelt mindannyiunkat, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, a lényeg, hogy szívből tegyük... Mire átvettem a diplomám, nagy nehezen megszereztem a középfokú nyelvvizsgát, és akkor már tudtam, hogy New York a cél, ugyanis amióta hallottam róla, szenvedélyes szerelmemmé vált az Actors Studio. Ez egy ingyenes műhely színészeknek, ami már 1947 óta létezik. Az első igazgatója Lee Strasberg színész-rendező, drámapedagógus volt, aki Szatnyiszlavszkij módszerét oktatta olyan sztároknak, mint Marlon Brando, James Dean, Marilyn Monroe, vagy Al Pacino, aki jelenleg vezeti a new york-i stúdiót. Aki oda bekerül, egy életre tag marad. Részt vehet a stúdió mesterségóráin, belső castingokon, folyamatosan képezheti magát, találkozhat a városban járó színészekkel, szabadon alkothat, tehát kivételes helyzetben dolgozhat, ’hazajárhat’ a stúdióba. Az a nagy álmom, hogy engem is felvegyenek. Van időm, Dustin Hoffmann is csak a kilencedik próbálkozás után jutott be. (Mosolyog.)Az interjúban említett Baal produkcióról Mi történt miután eljöttél Magyarországról?Ruzsik Kata: Megpróbáltam kizárni a múltat, beiratkoztam egy nyelviskolába, majd fél évig csak az anyukámmal, telefonon beszéltem magyarul. Mindenhol szavakat jegyzeteltem, az utcán, a parkban, este az ágyban. Küzdelmes volt az indulás, de hatalmas élményt jelentett minden megtett lépés. Kicsit szorongtam, mert hiányoztak azok a fogódzók, amelyekbe korábban kapaszkodhattam, mégis éreztem, hogy a helyemen vagyok. Nagyon örültem, mert többen megjegyezték, milyen jól haladok az angollal, ez jót tett az önbecsülésemnek. Egyre otthonosabbá vált New York, hamar megszoktam, hogy minden nap hoz valami újat. Itt elképzelhetetlen, hogy úgy maradjon az ember, ahogy ide érkezett... Az, hogy egy másik nyelven beszélsz formálta a gondolkodásodat? Ruzsik Kata: Biztosan! Aki idegen nyelven beszél, új önmagára talál! Eleinte nagyon magas hangon szólaltam meg angolul, nem is tudom miért... Akkor kezdtem sajátomnak érezni a nyelvet, amikor a hangom már ismerősen csengett. Időbe telt, amíg a „hey, how are you?”-ra lazán tudtam válaszolni, vagy a reggeli kávé mellett értelmes szöveggé álltak össze a nyelvi dallamok, amik körülvettek. Határozottan éreztem, ahogy a gondolkodásom a közeg, az izgalmak hatására kezd átalakulni, és apránként elmúlnak a félelmeim, megszabadulok a megfelelési kényszertől, elindul bennem a túlélési mechanizmus. Mielőtt kijöttem, már elkezdtem kapcsolatokat építeni magyar színészekkel, ők rengeteget segítettek nekem a tájékozódásban. Elárulták, hol tudok például castingokról informálódni, milyen iskolák, internetes portálok léteznek, ahol az alkotni vágyók egymásra találhatnak. Miközben feltérképeztem a színészi lehetőségeimet, egy másik gyerekkori álmomat is elkezdtem hajszolni: teljes erőbedobással kerestem egy zenekart. Többszáz hirdetés közül rátaláltam a Cosmolingo (ma már King Holiday) együttesére, énekest kerestek. Annyira tetszett a kicsit funkys, kicsit rockos, kicsit jazzes anyaguk, hogy jelentkeztem. És felvettek! Másfél évig nyolc amerikai fiúval jártuk a várost, New York szinte összes helyszínén megfordultunk, ahol zenei élet zajlik. Hatalmas élmény volt a srácokkal játszani, mert feltárult egy új világ. Ebben a világban mindenki magából építkezik, az énekes, a dalszerző, a zenész egy és ugyanaz, és pont azért lesz belőle valaki, mert a mesterséget a maga teljességében űzi. Honnan ered a vonzódásod a zenéhez?Ruzsik Kata: Mondhatni, egész pici korom óta énekelek. Két és fél évesen kisszínpadot raktam össze otthon, és gagyi szöveggel nyomtam a rockzenét. Az egyetemi évek alatt pedig vokáloztam. Sokan biztattak arra, hogy komolyabban foglalkozzak a zenével, de csak New Yorkban, a sok koncert és pozitív visszajelzés hatására kezdtem azt érezni, hogy meg kell valósítanom a zenei ötleteimet. Ezek nem találkoztak a Cosmolingo elképzeléseivel, ezért kettévált az utunk. Időnként belekényszerítem magam új helyzetekbe, így kénytelen vagyok megcsinálni azt, amit tervezek. Könnyen lehet, hogy különben kibújnék a feladat alól...Mire kényszerítetted magad?Ruzsik Kata: Először arra, hogy használjam a gitáromat, a keyboardomat, és hogy angol naplót írjak. Az, hogy mennyire tudok angolul, akkor derült ki igazán. Az első pár oldalból született az első dalaim egyike a Not fair, ami édesapám elvesztéséről szól. Már itt éltem, amikor kiderült, hogy nagyon beteg, ezért Magyarországra kellett utaznom. Pár órával azelőtt, hogy odaérhettem volna hozzá a kórházba, meghalt. Akkor úgy éreztem, hogy vége a világnak, hónapokig káosz volt a lelkemben, de nem lehetett megállni. A zene segített megélni a gyászt és segített túllépni a fájdalmon is, ez pedig megerősített abban, hogy érdemes folytatnom a dalszerzést.Tervezed, hogy egyszer lemezt is készítesz...Ruzsik Kata: Igen, mindenképpen. Társszerzőkkel és producerekkel is dolgozom már az anyagon, például a new york-i Ryan Kellyvel, az RSK Audio producerével és egy kedves barátommal, aki régóta támogat, Víg Arnolddal, a Silverhill Studio zenei vezetőjével, aki szerzőtársam volt a Not fair című dalban. Ryannel egyébként egy ausztrál zenekar lemezén is együtt dolgozunk, én mint dalszerző szövegíró működök közre. Az utóbbi időben két angol producerrel, Eric Alamango-val és Bryan J Robson-nal is közös munkába fogtam. Illetve egy akusztikus projektbe is belevágtunk két zenésszel, akikkel részben a saját a dalaimat, részben feldolgozásokat játszunk. Az első koncerten már túl vagyunk, de egy egész koncertsorozatot tervezünk. Az egyik munka hozza a másikat. Most olyan az élet, mint a hurrikán, nagy lendülettel visz...A színház milyen helyet foglal el benne?Ruzsik Kata: Nemrég hallottam a rádióban egy interjút Gálffi tanár úrral, akit arról is kérdeztek, hogy vannak egykori diákjai, akik elhagyták az országot, és a pályát. Csak néztem magam elé... Úgy gondolom, én nem kanyarodtam le az útról, amin elindultam, aminek a színház része. A napokban fogok újra felvételizni az Actors Studio-ba, újabb és újabb projektekbe fogok belevágni a barátaimmal, akik között egyaránt található hangmérnök, filmrendező, zenész, színész, és folyamatosan keresni fogom a játék lehetőségét. Munka mindenhol van. Színházi kezdeményezések mindenhol vannak. Addig kell gyalogolni, amíg színészi munka is akad, vagy meg kell teremteni a körülményeit. Téged hogy talált meg a színészi munka New Yorkban?Ruzsik Kata: Megismerkedtem a New York-i Magyar Könyvesbolt egyik tulajdonosával, Zsédely Tímeával, aki pár évvel ezelőtt alapított egy magyar társulatot Pilvax Players néven. Ez egy szuper kis csapat, játszanak benne amatőrök, és profik is. Tímea felajánlotta, hogy ha van olyan projekt, amit szeretnék megvalósítani, támogat, mint producer, vagy mint szervező. Ezt megköszöntem, és hozzátettem, hogy főként angol produkciókban szeretnék részt venni, hogy gyakoroljak. Mire elmondta, hogy megrendezné Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című darabját, és arra gondolt, hogy én játszhatnám a főszerepet. A Liselotte életében megjelenő férfiakat pedig egy színészre bízná, akinek a kiválasztásában segítségére lehetnék. Így került a képbe egy nagyon jó barátom, egy tehetséges, fiatal színész fiú, aki öt éve költözött New York-ba: Kardos Kristóf. A mi előadásunkban Liselotte egy New York-ban élő emigráns nő, akihez különböző nemzetiségű férfiak érkeznek. A darab kifejezetten Dream Up fesztiválra készült, ami minden évben kiemelt médiafigyelmet kap New Yorkban. (A Dream Up az off-off Broadway világában egyedülálló fesztivál. A szerk.) Ott fellépni legalább akkora élmény volt, mint az, hogy angolul játszottunk. Hiszek benne, hogy lesz folytatás. Korábban kaptál olyan bírálatot, ami alááshatta volna a magadba vetett hited?Ruzsik Kata: Már stúdiósként, az Újszínházban is nagy szeretet vett körül, akárcsak a Színművészetin. Ács János (Ruzsik Kata másik osztályfőnöke, a szerk.) mindig azzal biztatott, hogy én egy fura, tragikomikus alkat vagyok, és ez ritka. Kaptam is tőle egy Piaf-könyvet... Soha nem ért olyan kritika, ami megkérdőjelezte volna a képességeimet, inkább azért toltak le, ha eltunyultam. Hittek bennem, pedig kezdetben nehéz lehetett velem próbálni. Amíg magunk között dolgoztunk az osztállyal, addig minden ment, de amikor jött a rendező, félve haladtam befelé, mert határozott elképzelésem volt arról, mit akarok csinálni és ehhez viszonyítottam. Tehát magammal vívtam a harcokat, pláne, hogy elég kritikusan szemléltem a saját működésem. Ma már nyitottan, zavartalanul próbálok. Ezt is New York-nak köszönhetem, mert megtanított a türelemre. Beláttam, hogy két lehetőség van: vagy vállalok egy feladatot, vagy nem. Ha nem, elvégzi más, ha igen, akkor nincs idő agyalni, tépni magam a hiányosságaim miatt. Ha egyszer megcsinálok valamit, akkor bármikor meg fogom tudni csinálni! Egyszer kell megcsinálni... Más megvilágításba kerülnek a dolgok, ha az ember körül eltűnik a védőfal, az „ide nem lehet bejönni, próba van” biztonsága. Jó kimozdulni a komfortzónából, mert egy idegen környezetben az árnyaid helyett csak az eszközeid maradnak, csak a tested van, a hangod van, a tudásod van, a helyzet van. Hogy látod, mennyiben múlik egy nagy váltás az anyagiakon, a szervezésen?Ruzsik Kata: Szerintem a váltás a bátorságon múlik, meg persze a rögeszméken. (Nevet.) Menni kell, mert gazdagabb leszel, ha nekivágsz, mert többet veszíthetsz, ha meg sem próbálod. Ha magadra vagy utalva, olyasmit fogsz megtanulni az életről, amit senki nem vehet el tőled. Megszűnnek számodra a távolságok, ami elérhetetlennek tűnt, közelebb kerül. Azt hiszem annak, aki felfedezőtúrára indul, egyre több dologról lesz mondanivalója, mint színész, mint zenész, mint festő vagy szobrász. Az indulás persze felőröl némi pénzt, de nekem elég hamar a saját lábamra kellett állnom. Huszonéves magyar lányként nem azzal az elvárással érkeztem Amerikába, hogy azonnal bekerüljek egy hollywoodi filmbe. De vonz ennek a lehetősége, és vonz az a hosszadalmas munka is, ami idáig elvezethet. Ma már biztosan tudom, hogy ez az a hely, ahol bármi lehetséges. Ha Amerikában keményen dolgozol, akkor minden csak idő kérdése. Ezt a környezetemben számos példa bizonyítja. A Liselotte májusban című előadásban Hogy látod, miként változtál az utóbbi időben?Ruzsik Kata: Megtanultam feltalálni magam, kiléptem a színházi függöny mögül, ahonnan minden olyan félelmetesnek tűnt, ahol nem tudtam, mi zajlik a világban. Azt sem tudtam, milyen, amikor az ember megkeresi magának a lehetőségeit, amikor megdolgozik értük, amikor kissé számkivetett, de nem hiányzik neki a támogatás vagy a példamutatás, mert olyan állóképességet fejleszt ki, hogy elmúlnak a félelmei a jövővel kapcsolatban. Most már tudom. Az elmúlt három évben sokkal többet tanultam magamról és a világról, mint az azt megelőző huszonkettőben. Megkeményedtem, életrevalóvá tett a város, a helyzet. Remélem nem hangzik nagyon nagyképűen, de engem már bárhol kirakhatsz a világban, a dzsungelben, Izlandon vagy akár újra Magyarországon, biztos, hogy túlélem és valószínűleg jól is fogom érezni magam. Nemrég valaki azt mondta nekem, hogy álomvilágban élek. Ezen nevettem. Az érkezésem maga volt a felébredés az álomvilágból.Tóth Berta / Színház.hu
2014.03.31. 07:00
Szinhaz.hu
Kiszabadult VV Segal
Kiszabadult VV Segal
A Való Világ egykori balhés miskolci szereplője éjjel hagyta el a márianosztrai börtönt.
2014.03.30. 15:00
Hir24.hu
Éjfélkor szabadult VV Segal Márianosztráról - hófehér limuzin várta
VV Segal luxusbörtönből került valódi rácsok mögé: kilenc kemény év van az egykori Való Világ-lakó mögött. Szabadulásakor rokonai és VV Indián várta, barátnőivel és egy fehér limuzinnal.
2014.03.30. 08:57
Ma.hu
Képzelt beteg lesz Budaörsön - Villáminterjú Lukáts Andorral
Képzelt beteg lesz Budaörsön - Villáminterjú Lukáts Andorral
A Budaörsi Játékszín március 29-én mutatja be Moliére Képzelt beteg című művét Novák Eszter rendezésében, Lukáts Andorral a főszerepben. Ajánló az előadás elé:Ugyan! Még hogy a Képzelt beteg valóban csak képzelt beteg volna?! Hiszen maga az író, Moliére is belehalt, amikor eljátszotta a szerepet! A legenda így szól: amikor összeesett a színpadon, lelkesen megtapsolták a nézők: "De szépen csinálja, ó, ez szebb halál volt, mint egy igazi!" Moliére belehalt, de a Képzelt beteg halhatatlan: lassan már háromszázötven éve retteg, figyeli a pulzusát, falja a kék, zöld, piros, epesárga orvosságokat, kapja beöntések ezreit, millióit, érvágás, piócák, satöbbi, még a nézők nevetését is kibírja. Igen, itt egyedül csak a nézők vannak veszélyben: hogy a rekeszizmuk megfájdul.Villáminterjú Lukáts Andorral - „Valami alapvető szorongás van Molière-ben…”:- Ön hipochonder?- Nem, egyáltalán nem. Nem voltam, és remélem, most már nem is leszek. Ebben az előadásban éppen erről van szó, hogy a környezetével milyen a kapcsolata annak, aki hipochonder, tehát annak, aki örökké el van foglalva önmagával. Hogy hogyan teszi tönkre, hogy teszi lehetetlenné a viszonyait. Argan, a történet végére azért változik, persze nem önmagának, hanem szolgálójának Toinette-nek és az öccsének köszönhetően, akik egy különös stratégiával elvezetik a felismeréshez: az orvosok becsapják és kihasználják.- Ilyenkor, amikor a karakter távol áll a személyiségétől, miből dolgozik?- Hogy magamból mit használok? Hát ahhoz nem kell hipochondernek lenni, hogy az embernek legyenek saját emlékei a betegségeiről. Például amikor Baján nekifutásból fejest ugrottam a Sugovicába, de nem volt benne víz. És akkor bent feküdtem a röntgenen, és utána a doktornő elemezte a diagnózisomat, vagy a látott képet, és nagyon tárgyilagosan és halkan olyanokat mondott, hogy: “Hát nézze, hogyha eltört a csigolya, hát az bizony halálos, ha megrepedt, azon lehet segíteni...” - és én feküdtem és ezt hallgattam. Abban a pillanatban természetesen nagyon fontos volt az életem. Aztán három hónapig feküdtem ott mozdulatlanul, és közben megfordult a fejemben az egészségem, meg, hogy mi lesz a világgal nélkülem, és mi lesz velem a világ nélkül. Szóval ezek úgy mind-mind ott voltak bennem, amik valószínű, hogy a hipochondriának az alapjai, amikor az ember nem tudja elképzelni, hogy nélküle hogy is működik ez a világ. Vagy, hogy van ez, hogy szeretik-e őt eléggé ahhoz, hogy megmentsék, átsegítsék a betegségen, megértsék, meg nem tudom micsoda. Tulajdonképpen nem egy bonyolult dolog ez, mert ugye az ember fekszik egy kórházi ágyon a műtét után és, ha nem is számolja, de észreveszi, hogy ki jön látogatni, és ki nem, ki hívja fel, kinek hiányzik, kinek nem hiányzik, kinek a látogatása felületes és csak arról szól, hogy majd elmondhassa, ha esetleg ő fekszik ott, hogy bezzeg én meglátogattalak. Azt nagyon jó megtapasztalni, hogy van néhány ember, aki természetes emberi módon keresi meg a bajba jutott hozzátartozóját, szerelmét, barátját. Szóval sokat meg lehet tudni ilyenkor egy látogató tekintetéből, a szavaiból, az időből, amit ott rákölt az emberre, és már menne, de látom rajta, hogy még nem meri eldönteni, hogy elmenjen-e, otthagyjon-e,...Én ezekre érzékeny vagyok, de ehhez nem is kell betegnek lenni, ez akkor is így van, ha éppen találkozom valakivel, és megpróbálja kifejezni a találkozás örömét, de valahogy annyira hamisnak sikerül, hogy legszívesebben gyorsan elszaladnék. Tehát sok effajta dolog van, ami hasonlít a beteg ember és az egészséges találkozására, a barátságban, szerelemben és egyebekben, a családi kapcsolatokban. A legerősebb bázisomban, a két fiamban semmiféle hamisság soha nem jelenik meg, és tulajdonképpen ez elég is az élettől, hiszen ennél sokkal több nem kell.- Molière-rel eddig milyen találkozásai voltak?- Eleinte, amikor még nem ismertem, valahogy azt gondoltam, hogy engem nem is nagyon érdekel Molière. Amikor elkezdtem őt játszani, az Úrhatnám polgárban, akkor jöttem rá, mennyire izgalmas. Kaposváron adtuk, Babarczy László rendezésében, én a filozófiatanár voltam. Akkor még csak egy-két évet töltöttem Kaposváron, és meglehetősen görcsös színész lévén, egy hokedliszerű díszlet vasszékkel úgy vágtam magam állon előadás közben véletlenül, hogy fölrepedt valahogy. De nagyon szerettem csinálni, Koltai Róbert volt az úrhatnám polgár. Aztán jött a Mizantróp – Ascher Tamás rendezése -, akkor be kellett látnom, hogy Molière a legjobbak között van. És ma is oda sorolom, Shakespeare-rel és Brecht-tel egy csapatba. Nagyon színes, nagyon jó humorú szerző. Aztán volt egy Tartuffe, amiben Orgon voltam, ezt Zsámbéki Gábor rendezte a Katonában, azt is nagyon szerettem. Már kicsit érettebb, vagy sokkal érettebb színésznek gondoltam magam, és itt is kiváló szereposztás vett körül, Rába Roland volt Tartuffe, majd pedig Fekete Ernő vette át tőle. Jó előadás volt, és abban játszott Bertalan Ági is, aki most itt is partnerem. És még színpadra léptem a Zsámbéki rendezte Fösvényben is, Haumann Péterrel, ahol Jakabot, a kocsist alakítottam, ami egy remek középméretű szerep. Úgy érzem, van valami alapvető szorongás Molière-ben, mint szerzőben - mint emberben és ez kivetítődik a különböző figuráira, főszereplőire. Szóval nagyon lehet érezni őt ezekben a szerepekben, hogy saját maga milyen lehetett. Akár a Mizantrópban, ugye Alceste-ben, akinek elege van az emberekből, és ki akar menekülni valahová, csak nem tudja hova, hogy ne is lásson senkit. Szerintem ezek mélyen jellemzik Molière-t, és rendkívül erős kritikai jelenléttel van a világban. Nem csak azért, mert az orvosokat szapulja, hiszen vannak jó orvosok és vannak kevésbé jók, hanem, ahogy a gazdagságot, pláne a hirtelen jött gazdagságot, vagy ezt az urambátyám szövetséget, ami az emberek közt fonódik és többnyire ostobaság és képmutatás párosul vele. Azt a vakságot, ahogy nem veszik észre a környezetüket, a családjukat a főhősei. Ahogy fogalmuk sincs, hogy mi történik körülöttük, annyira önzően, csak magukkal foglalkoznak. - Novák Eszter rendezővel együtt érkezett a Budaörsi Latinovits Színházhoz, ahol állandó társulat még nincs, minden itt alkotó művész részese az alakuló műhelynek. Eszterrel összeszokott kettőst alkotnak?- Tulajdonképpen ez az első nagyobb lélegzetű közös munkánk. Eszterben van valami nagyon fontos, amit Ascherban, Babarczy-ban, Zsámbékiban, Székely Gáborban, és ezekben az úgynevezett nagy rendezőkben találtam meg, tudniillik, hogy nagyon ismerik az embereket. Az emberi viszonyokat, az élet történéseinek az apróbb és nagyobb okait, a reakciókat, a viselkedéseket. Szóval ez az a terület, amiben én jól érzem magam, az a rendezői attitűd, amiben nagyon szeretek megmártózni, dolgozni. Mert ezen a szinten érdekel a világ illetve egy darab, hogy akivel dolgozom, ismerje a mögötteseket, hogy egy emberi mozzanatban, mozdulatban, gesztusban mi van, mi rejtőzik. Nem arról van szó, hogy pszichologizálnak, hanem, hogy ismerik az embert, ismerik, hogy mit miért csinál, mikor mire gondol, amikor mond valamit. Hogy arra gondol-e, amit mond, vagy valami egészen másra. Tehát az a fajta rendező Eszter, aki a tapasztalásait nem engedi el a füle mellett, hanem azok ott vannak mélyen benne, mint egy fában az évgyűrűk, bármikor megtalálja őket, hozzájuk nyúlhat. S ez volt a lényeg ezekkel az említett rendezőkkel való munkáimban, hogy nem volt kérdés. Tehát nem beszélnek mellé, hanem az életből gyűjtött temérdek tapasztalataik alapján instruálnak, és ez nagyon fontos. - Az egész csapat, kívülről nézve, igen összeszokottnak látszik…- Az biztos, hogy egy nyelvet beszélünk. A Három nővér filmemben Tóth Ildikó játszotta Mását, szenzációsan, az volt az első munka-találkozásom vele, színpadon viszont csak most először. Igazi, nagyszerű színésznek tartom őt, bohócnak, lazán, könnyedén, nagyon gazdag fantáziával. Isteni partner, nagyon jó, hogy - én legalábbis úgy érzem - sikerül egy húron pendülnünk. Gondolkodom is közben, hogy mit tudnék még vele együtt játszani, nagyon szeretném, és jó lenne őt rendezni is.Molnár Csaba kaposvári jó emlék, Bertalan Ági a Katonában volt partnerem, Chován Gábor pedig egy nagyon izgalmas, szürreális lény, nem ismertem eddig igazán, de már régen felkeltette a figyelmemet, ahogy nézegettem civilben is, azt éreztem, hogy nagyon sok föltárni való van benne, mint színészben. Tehát izgat, izgalmas. És persze kiváló Hegedűs Barbara is például, meg persze Marton Róbert, Rada Bálint, Urmai Gábor - de mindenkivel remek most dolgozni, azt gondolom, ez egy eltalált ügy. Szóval jobbnál jobb színészek jönnek-mennek itt a színpadon, kapaszkodni kell keményen. A próbákról képekben: próbafotók: Daniel Borovi1.2.3.4.5.6.7.8.9.10. 11.További fotókat itt talál.Moliére: KÉPZELT BETEG Fordította: Illyés GyulaArgan Lukáts Andor Toinette Tóth Ildikó Béline Bertalan Ágnes Angyalka/Lujzácska Hegedűs Barbara Béralde Molnár Csaba Cléante Rada Bálint e.h. Doktor Purgó Urmai Gábor Tamáska Chován Gábor Polichinelle Marton Róbert Gigi Juhász GabriellaRendező: Novák Eszter Dramaturg: Kárpáti Péter Díszlettervező: Fekete Anna Jelmeztervező: Zelenka Nóra Zeneszerző: Monori András Rendezőasszisztens: Juhász GabriellaMikor látható az előadás?:március 28. péntek 11.00 - nyilvános főpróba március 28. péntek 19.00 - nyilvános főpróba március 29. szombat 19.00 - BEMUTATÓ április 2. szerda 19.00 április 22. kedd 19.00 április 23. szerda 19.00
2014.03.28. 06:01
Szinhaz.hu
Sínapló. Stava-Tesero. 2014.
Sínapló. Stava-Tesero. 2014.   Kerekesszékkel síelni? Naná. A Dolomitok égbe nyúló csúcsai között? Természetesen. A méregdrága sípályán kétpofára zabálni az ingyen havat? A legjobb. 2014. március 9-14.     1.( kezdő) nap   Nagy a vidámság és boldogság zaja az Albergo Pozzole fogadóban. Teresa és Lorenza fáradhatatlanul hordja elénk egyik fogást a másik után. Lassan ma is túl leszünk a négyfogásos vacsorán. Előétel, leves, főétel, desszert. Mivel nagyon szépen mosolyogtam Lorenza-ra, a többiek legnagyobb derültségére dupla pannacotta-t kapok karamellöntettel. Fogyni nem fogok, az már biztos. Csodás ez a hely. Egész nap sütött a nap, hihetetlenül szép itt a hegyek közt. Állítólag szombatig ilyen szép időnk lesz. Imádom ezt a helyet. Ma Bellamonte pályán voltunk. Odafent a sípályáknál több méteres a hó. És a látvány odafönt 2400 méteren? Leírhatatlan. Csodálatosak a mesebeli házakkal meghintett kisvárosok is errefelé. Tesoro, Pampeago, Predazzo, Cavalese. Holnap Pampeagoba megyünk, ott még nem jártam, állítólag ott valamivel keményebb pályák vannak. Igyekszem nem összetörni magam. Ma sokan megdicsértek. Sokat és sokféleképpen estem. Átugrattam egy nagy buckán és szaltóval érkeztem a méteres hóba. Sokszor hóba haraptam. Volt, hogy szélsebesesen érkeztem le a lift elé ahol hirtelen megálltam majd lendületet vesztve nevetve dőltem el, akár egy liszteszsák. Két gyönyörű olasz lány ugrott a segítségemre, majd segített talpra. Vicces volt. Lehet, hogy sokkal gyakrabban kellene eldőlnöm. Még odalent az indulásnál egy csinos olasz anyuka lépett hozzám. "Te vagy a legbátrabb!", és a gyermekei és a férje szeme láttára egy gyors puszit nyomott a számra. Mondtam már, hogy több ok miatt is imádok síelni? És hogy imádom az olaszokat? Más világ ez itt. A síelés szubkultúra. Estem nagy sebességgel is, úgy pörögtem a fejem körül, mint egy búgócsiga. Párszor hóember lettem. Még könyökön is síeltem egy párszor. A napot az új hótaposónak, sínadrágnak és a kölcsönkapott kamáslinak köszönhetően száraz, meleg lábbal zártam, ami ahhoz képest, hogy hányszor szántottam fel jó mélyen a pályát, szinte hihetetlen eredmény.   2. ( bemelegítő) nap A hegy ma technikai KO-ra ment rá, de végül mégiscsak én győztem. A hegy maradt, ahol volt és pedig nevetve lesiklottam. Ma a Pampeago-i másik pályarendszerre mentünk át. Ahol azzal indult a reggel, hogy nem vettük észre a gumirámpát, így meg kellett mászni egy jó meredek havas dombot. Igen, síelni általában lefelé kell és lehet. Kivétel, amikor felfelé. Tegnap este olyan izomlázam volt, hogy meg sem bírtam magam emelni. Ez reggelre csak rosszabbodott. Reggel nyolckor az egyik társunk lóbalzsammal jó alaposan megmasszíroz, neki köszönhetően már fel tudok kelni az ágyból. Csak addig nehéz, míg összeszedelőzködünk. Utána már a nagyon síkos havon nemigen van választási lehetőség. Pampeago mellbevágóan gyönyörű. Fent az égig érő sziklák tövében tesz ki a felvonó. Majd a tengerig el lehet látni. Leírhatatlan. A pályákon ma keveset estem. De az összes liftet megkóstoltam. Estem a liftek alá, fölé, be, ki, le. Nem sorolom fel, az összes igekötőt ide lehet gondolni. Bukfenceztem ki liftből fejjel előre, úgy, hogy a bot is eltörött. Szorultam be az ülés alatt fekve bal, jobb oldalon és háton is különböző liftek alá. Hiába, ezek régebbi liftek. Én meg nem tudok kiszállni. Nem és nem. Pedig két éve úgy ment, mint a kisangyal. Kapuhoz szorultam be úgy, hogy azt hittük elő kell venni a flexet. Az összes liftet megszívtam. Izgalmas, vicces, érdekes volt. Mindenki oktatott. Mindenki másképpen. De fent a tetőn elállt a lélegzetem. És onnantól kezdve már csak úgy porzott lefelé a hó a nyomomban. Kogon Misi, aki harminc évre visszamenőleg mindenkit ismer, aki kis hazánkban székben síel, azt mondta, hogy kevesek síelnek jobban nálam. Ha már a pályán vagyok. Tibor barátommal, aki három napon keresztül fáradhatatlanul segített nekem és szedett össze mindenhonnan, tévedésből egy "panoramico" pályára tévedtünk. Olyan, mint egy havas crossmotor pálya a hihetetlenül meredek domboldalba építve. Egyszer csókoltam meg a havat, de akkor nagyon. Szaltó, a fal visszadobott és hason landoltam, a bob a hátamon, kifordult karokkal, fejjel a hóban nevettem percekig. Semmim sem fájt, de magamtól ezúttal meg sem tudtam mozdulni. Aztán csak kibányásztak. Ha síelni nem is, de nagyon jól tudok esni, mert kutya bajom. Csak a jobb hüvelykujjam fáj egy kicsit. Kocsmáról kocsmára járunk a hegyeken. Bőséges a választék. A nyugdíjas síelők egy jó nagy hányada kocsmákban ücsörögve, napozva múlatja a napot fent a hegyen. Némelyik letörés a piros pályán feketének is elmegy. Itt kiválóan be lehet a lassító technikákat, manővereket gyakorolni. Először lassan. Majd amikor felrobban bennem az adrenalin, gyorsan. Tibor szerint néha egy-két hihetetlen manőverrel kerültem el a nagy bukást. Én ebből menet közben annyit érzékelek, hogy kicsúszott az irányítás a kezemből, hogy meg erőszakolnom a pályát, hogy lécen maradjak. Ha az ember bobban ülve a fekete pályán bukik, általában az aljában áll meg. A napos és árnyékos szakaszok váltakozásánál csak érzékeled, nem látod a gyorsan suhanó pályát, a buckákat, a hosszanti nyomokat. Mindenfelé egyszerre kell figyelni. Ma megint a lankán buktam el. Ahol záróhoz tart a sebességem. A nap végére bemelegedtem, enyhült az izomláz, szinte jobb kondiban voltam, mint reggel. Csodás, hihetetlen érzés. Rég nem volt ilyen izomlázam. Ma este megérkeztek a többiek. Még öt magyar kerekesszékes síelő. Igazi tömeg. Holnap nagy élménysíelés várható. Ma este is megvolt a négyfogásos, saláták, zöldségleves, nyúl brokkolival, dupla adag pannacotta  vacsora egy csomó Venezianer koktéllal. Két dolog történik velem az Albergo Pozzole fogadó éttermében. Síelő karokat és pocit növesztek. Az egyiket otthon le kell majd adnom. Holnap délben a Boszorkányos étterem teraszán, ég és föld között feleúton élő jazzkoncert lesz. Nwm késhetünk el. Huhuhuhuhuhuhu.... Elképesztő, hihetetlen, csodás itt lenni !!!!!   3. ( csodálatos) nap Svédasztalos reggeli után kint a napon alaposan nyújtottam, tornáztam, propellerként pörgettem a karjaimat, majd elindultunk. A szállástól kocsival fél óra a pálya. Közben csodaszép kisvárosokon megyünk keresztül. Tesero, Predazzo, Bellamonte. Kipakolunk, belebújok a bobba és fel a pályára. Ma is Tiborral síelek a szinte hazai terepnek számító Bellamonte és Moena pályákon. Ez az a pályarendszer, aminek szinte minden zugát ismerjük már. Ma az első esés már az első kiszállásnál megtörténik. Puff, orra is esek. Felszednek, nem hagynak ott feküdni. Majd átmegyünk Moena-ba. Moena egyszerűen csodálatos, meredek, karcos, porhó pályákkal. Ma olyan gyorsan mentem, hogy néha a kísérőim sem bírtak követni. Az utolsó, legmeredekebb letörésen középtájon a botom keresztbe fordult és egy pillanat alatt csúcssebességnél haraptam hóba. Fejem csúsztam egy pár métert. Nagyon jó dolog a bukó, megint megmentette a kobakomat. Aztán pofán csúszva, a felesleges havat a szám két sarkán folyamatosan okádva átpördültem és sokáig bukfenceztem lefelé a negyvenöt fokos lejtőn, szemüveget, lécet, és egyebeket hagyva magam mögött. Kiköptem a havat és nagyon sokáig nevettem. A fiúk felállítottak és repesztettem tovább. Egyvalamihez, az eséshez minden kétséget kizáróan biztosan van tehetségem. Semmi bajom. Ezt kellene tanítanom. Tanítanám is, ha tudnám mi történik velem olyankor. Igen, lehetséges, hogy egy egészen kicsit őrült vagyok. De ártalmatlan és remélhetőleg egy kicsit szerethető is. Épségben megyek haza. Kutyabajom sincs. Állandóan jólesően hullafáradt vagyok, mintha egész nap követ törnék a bányában. Izomláz kínozza olyan izmaim, amelyek létezésről eddig nem volt tudomásom, de ezen kívül kutya bajom. Délben a Boszorkányos kocsmában jazz koncertet hallgattunk. Majd visszamegyününk arra pályára, ahol elestem, mert a napot nem fejezhetem így be. Lemegyek újra azon a pályán. Az utolsó letörés előtt egy egészen kicsit ráz a hideg, de nekiveselkedem és lerepülök, hóporfelhőben állok meg a lift előtt. A ma esti Teresa-menü: saláták, canelloni, pisztráng, pannacotta. Isteni. És most megyek és beleelájulok az ágyba, hogy reggel ki tudjak magam vakarni. Juhéhéhéhé...   4. ( nyugis ) nap A dolgok hirtelen megváltoztak. Tibor, hűséges kísérőm és segítőm, aki nélkül még most is valamelyik lift alatt vagy a hóban hűsölnék, ma reggel elvált tőlem, mert természetszerűleg szeretne ő is a maga stílusában a feleségével síelni. Hihetetlenül hálás vagyok, hogy a hat napból hármat nekem adott. Így ma reggel a többi kerekesszékes fiúhoz csapódom. És megint Bellamonte-ra mengyünk. Öt kerekesszékes egyetlen ép kísérővel. Géza, majd harminc éve tanít sérülteket síelni, előtte azt hiszem versenyzett is, majd a valamelyik csapat edzője volt sokáig. Géza végtelen türelemmel és rendületlen nyugalommal és erővel egyedül teszi, veszi pakolja órákon keresztül a sok eszközt, széket, bobot, botot ki-be, fel-le a kocsiból a pályára majd vissza. Van itt egy 17 éves Ricsi nevű fiú, aki három éves korában a negyedikről esett ki és törte el a gerincét. Eléggé magas sérülésa, de azért rendületlenül próbálkozik a síeléssel. Ma nem megy neki valami jól, sokat esik, a kanyarokban eldől. De itt van a pályán! Nélküle sokkal kevesebbnek éreznénk magunkat. Géza kora délután tandemben hozza le Ricsit a hegyről. Lelik Feri tapasztalt síelő, öreg róka, vele és a másik két sráccal megyünk egy pár kört. Sanyi, aki a legjobb magyar férfi para-síelő egy másik pályán van. A mai nap nyugodtan, szép lassú, technikás órákkal és részemről néha egy kis hirtelen vadulással telik. Ma rengeteg négy-öt éves gyermek, bambino van a pályán. Imádom nézni, ahogy szájat csücsörítve, arcukon full koncentrációval egymás után libasorban fenyőágaznak lefelé és amikor egyikük oldalra dől, az egész sor, mint egy erdei kisvasút hirtelen megáll. Csengő nevetéssel hálálják meg, ha köztük cikázva, természetesen esélyt sem adva semmiféle koccanásnak, nagyokat farolva beterítem őket porhófelhővel. Az egyik liftnél magyar szó üti meg a fülem. " Szegény... úgy sajnálom"... Ennyit hallok, nyilván rólam beszélhetnek, mert közben rám néznek. Pimaszul vigyorogok vissza, hangos ciao-val sokkolom őket. Nyilván nem tudják, hogy értem őket. Rosszul esik, amit hallok. Miért nem hagyják legalább ilyenkor otthon a tipikus, szetereotip ’szegény nyomorék’ gondolkodásmódot? Miért is sajnálnak? Mindannyian a pályán síelünk. Síelünk. Másfajta eszközzel. Na és? Nem foglalkozom túl hosszan ezzel, nem éri meg. És a lényeg. Bár ma szinte végig önállóan síeltem, egyszer sem estem el. Egyetlen egyszer sem. Ki és beszállás a liftbe és azután huss-huss, hasítottam a havat. Titánnak, szabadnak, de legfőképpen teljesen épnek éreztem magam. A sípálya igazi esélyegyenlősítő terep. Van a hó és a fizika. Van aki uralja és van aki nem. És ennek semmi köze a lábak számához, vagy a testi épséghez. Egyik kedvenc szórakozásom bob-lógatva ülni a liften és mintegy mozigépházból nézni odalent a csodálatosan színes, ezerféleképpen viselkedő millióféle embert. Minden egyes alkalommal izgulok a kiszállás miatt. A beszállás ’Katiban a gyermek’ nekem. De a kiszállásnál bizony előfordul, hogy eggyé válok az anyahóval. Miközben a Dolomitok szaggatott sziklás csúcsai szinte kiszúrják az ember szemét, ma a 2360 méter magasan síelőket okádó Bellamonte felső felvonójánál felfedeztem két kis faháromszöget a hóban. Ennyi áll ki két háztetőtőből. Két félméteres háromszögletű faék. Hihetetlen. Öt-hat méteres lehet ott a hó. Ma is hullafáradt vagyok, az izomlázam, mint a helyzet Nyugaton, egyre csak fokozódik, már gatyát rántani is igazi kínszenvedés. Na de a pályán, ha már itt vagyok, itt nincs sem izomláz, és semmi más, csak a hó meg én. Imádom! Félek minden egyes alkalommal, mintha belőném magam minden egyes elindulásnál, aztán a testem elkezd emlékezni, hogy mit és hogyan kell csinálni, megnyugszom és attól kezdve csak a léc hangos karcolása borzolja az idegeimet. A bobból a székbe visszaülve minden egyes alkalommal újra átélem a bénulás pillanatát, annyira suta és lassú a szék a bobhoz képest. A sípálya álomvilág, illúzió. Mindenkinek a sípályára kellene menni, hogy legalább egy hétre kiszakadjon a mindennapok küzdelmes világából, és oda visszakerülve aranyvérként keringhetne még a szívében sokáig. Lécre fel ! Ma meglepetés vacsora, „Diner gala” van a szálláson. Lorenza ,egy nagyon helyes és jó illatú mosolygós pincérnő a kedvencem. Keskeny lábfején " You are my life" tetoválás emlékeztet mindenkit arra, hogy ő Eugenio felesége. Ötfogásos a mai vacsora. Egy hideg, két meleg előétel, főfogás, desszert. Hasam, mint a duda... Vacsora után jön a szokásos pár üveg bor, majd megfejeljük egy Venezianer koktéllal. Ez a kedvencünk. És mára már csak egy nagy fejesugrás maradt. Az ágyba. Amiről természetesen a sílift jut eszembe. Beszálláskor fel kell emelni gólyaállásba a bobot és pont olyan laza mozdulattal kell előrehajolni, mint a medence mellett az ugróköven, majd amikor az ülés kiüti a bobot alólam hátrahanyatlani és élvezni a kilátást. És bízni benne, hogy minden rendben lesz. A legkisebb mulasztás, már egyetlen óvatlan mozdulat is eséssel végződik. Hihetetlen, hogy egyáltalán bobbal lifttel egyedül lehet menni. Odafent visszafelé történik a koreográfia. Előre kell magad vetni, mintha fejest ugornál a hóba, majd jó esetben az ülés a bobot kiüti alólam és máris mehetsz lefelé. Rossz esetben, mint én nem túl ritkán, beesel a lift alá nem kis bosszúságot és fejtörést okozva az alkalmazottaknak. Amit hangos nevetéssel és „Grazie”-val lehet leginkább semlegesíteni. Ma is a holnapi nap ígéretével alszom el...   5. nap Reggel hétkor kelek. Negyed nyolckor reggeli, többféle müzli joghurttal, egy pohár mézes forró tej. Nyolckor Bözsike, a MEREK pénzügyi igazgatója érkezik egy nagy doboz lóbalzsammal. Ezúttal már sígatyában és bakancsban vágom magam hasra, mert a fiúk már várnak odalent. Bözsike jól meggyúrja azt a makacs fibro mialgikus csomót a bal lapockámban, ami már hónapok óta keseríti az életem. Arany keze van. Visszafordítom a fonákjáról a szekrényben szárított kabátom, gyorsan megtöltöm a palackot vízzel és máris indulunk. Ma Pampeagoban a Latemar pályarendszer következik. A hat bobos és a három kísérő egy helyen lesz. Sanyi, az egyetlen profi, aki Paralimpián is volt, a mai napon szintén velünk lesz. Felfedezünk egy hosszú gumirámpát, nem kell a korábbi meredek havas emelkedőn szenvedni a bobokat felfelé tolva. Felcsatolom a kalucsnit, előkerül az ezeréves mínusz nullahetvenötös vezetőszemüveg, a tíz éves Ironclad, az ingyenreklámot mellőzendő évek óta márkajelzés nélküli kesztyű, amit a napokban varrattam meg egy apró miskolci cipészetben és egy kis segítséggel belepattanok a bobba. Torquemada, II. Fülöp spanyol király kedvenc inkvizitor nagymestere a hüvelykszorító és társai mellé biztos bevette volna a bobot is, ha lett volna róla tudomása. Kora délelőtt még vakítóan fehér a pálya. Balra és középen kék pályák, jobbra meredekebb piros pálya utolsó letörése, mint egy gigantikus rendszerezőgép ontja magából a síléces hangyákat. Besorolunk a beléptetőhöz. A beszálláshoz ki kell oldani az alsó reteszt a bobon, oda kell állni a kiskapuhoz, lendülettel fel kell emelni gólyaállásba a bobot, lehussani a műanyag szőnyegre, fókaszerű mozgással egy pár métert előrefelé mozogni, majd előre dőlni teljesen, a fejet lefelé lógatni. Ha a fejembe megy az összes vér, akkor jó a póz. Majd a szemem hátsó sarkából várni az érkező, beforduló ülést. Amikor hozzáér a bobhoz, nagy lendülettel hátra kell hanyatlani és egyben lehajtani a korlátot. És máris lehet élvezni a pazar kilátást. Kezdetnek a jobboldali lifttel megyünk fel. Géza szinte érzi rajtam a következő kiszállás miatti feszültséget. Csak a kiszállástól tartok. Minden nagyon jól megy már. Megbeszéljük, hogy amikor felérünk, nagy lendülettel előre vetem magam, leszúrom a botot és máris lelököm magam az ülésről. Menni fog, mennie kell. Persze, hogy menni fog. Megérkezünk, a védőháló után felcsapjuk a korlátot. Gyorsan előre vetem magam, minden remekül alakul. De észrevesszük, hogy a léc leoldott. Géza harminc éve nem látott ilyet. Akkora lendülettel jöttem le, hogy az ülés alja kioldotta a kötést. Ott állok léc nélkül, a bob alumínium papucsában, mint egy hülye bobba szorult fémlábú gólya. Remek. A lift áll, a rajta ülők megértő arccal nézik, hogy mi kerekedik ki ebből. A liftes srác és Géza ráállítanak a lécre, bekattintjuk és mehetünk tovább. Iszonyú hosszú időnek tűnik, pedig nem lehetett több egy percnél az egész. A többiek még mindig türelmesen mosolyognak az álló liften. Nem gond, senki sem türelmetlen, csak nekem megalázó, méltatlan a finoman fogalmazva sem túl elegáns kiszállás. 2130 méteren az igazán mellbevágó látvány egy szemvillanás alatt törli a kellemetlen érzést. Nem hiszem el, még mindig nem esik le, hogy tényleg itt vagyok. És már ötödik napja. Úgy örülök a kilátásnak minden egyes alkalommal, mint egy jóllakott óvodás, mint majom a farkának. Egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetséges olyan embereknek, mint én, akik szék nélkül egy lépést sem tudnak megtenni vízszintes száraz aszfalton, itt fent lehet lenni és le lehet csúszni a mélybe. A másik dolog ami minden egyes alkalommal megdöbbent, az amikor lenézek a majd ezer méterrel alacsonyabban fekvő völgybe. Oda kell lemenni. Oda fogok lemenni. Lehetetlen, kizárt, nem vagyok képes rá, le fogok esni, el fogok szállni. Oda nekem nem lehet lemenni. És mégis. Elindulunk. A nap első csúszásának kezdő méterein még alszik a testem. A több tíz éves feltétlen reflexek benyomják a riasztó csengőt. Nem fog menni, hisz járni sem tudsz. Aztán a test elegánsan fityiszt mutat az agynak és teszi a dolgát. Egyik kanyar jön a másik után. Bal élről jobb élre, majd jobbról-balra. Egyre gyorsabb és lazább ütemben dőlők jobbra-balra, jobbra-balra. Pár manőver és néhány hófelhő és máris lent vagyok az első meredek letörés aljában. A szívem boldog ökölként dörömböl a mellkasomban, majd kiugrik a helyéből. Már nem félek. Megnyugodtam, menni fog. Most már barátságosan tekintek a meredek havas lejtőkre. A hegy most már nekem dolgozik, érzem, hogy szeret, beadta a derekát. Óvatosnak kell lennem, a hegy vadállat, nem illik simogatni, kordában kell tartani.   És ilyenkor megeresztem a lécet. Imádom az léc érces karcoló hangját, a szemet-szájat betöltő porhót, a mellettem elsuhanó gyorshajtókat, a megelőzött nyugisabb síelőket. Fent vagyok a hegyen. Süt a nap, vakít a hó, szemembe vág a szél. Előfordul, hogy majdnem mindenki másnál gyorsabb vagyok. Nem vagyok tudatában a sebességnek, de a fülembe süvöltő szél lassításra int. Csigavér, barátom, ez nem verseny, ez élménysíelés. Lassítok, szeretek nagyon lassan is menni. Lusta, nagy széles kanyarokat venni. A meredek letörések peremén egy pillanatra szinte megállni, megbizonyosodni, hogy egyetlen deszkás sem napozik a következő métereken, senki sem esett el, majd nagy lusta ívet vonva nagy lendülettel ráfordulni a lankára. Nem is lehet, nem is érdemes másképp. Ha egy pillanatig habozok, nagyon lecsökkenne a sebesség és egy pillanat alatta az aljba bukfencezhetek. Én azt is szeretem. Dél van. Gézával a legfelső lift melletti kocsmában egy pohár forralt bor mellett az élet nagy dolgairól beszélgetünk. Alattunk a szemérmes hóködből épp kitárulkozó világ. Egy lány rózsaszín nadrágban söröskancsóval kezében ugrik a meredély szélén, mintha bele akarná vetni magát a magasba. Lefényképezem. Mellettem félmeztelen cseh titánok nevetnek. Pár asztallal tovább egyesek az asztalra borulva alszanak. A lift közben szakadtalan ontja magából a léces-botos embereket. A fejünk felett vidáman lóbálják a léceket és botokat. Felejthetetlen a pillanat. Kedvenc pálya, kedvenc letörés következik. Gyorsan, de kontrolláltan haladok. Párhuzamosan megyek valakivel. Túl közel van, balra kanyarodok, fékezek is közben. Az idősebb nő, mint egy hőkövető rakéta, belém csapódik. Nagy bukfenc következik. A nő vagy tíz méterrel lejjebb szedi össze a dolgait, csatolja fel a lécet. Kérdezem, hogy jól van-e, hangosan kérek elnézést, bár ő jött belém. Mindegy, idősebb nő, természetes, hogy én követem meg. Jól hóba haraptam megint, pedig azt hittem, ma már nem fogok esni. Nem fáj semmim, mozog mindenem. A fiúk talpra állítanak, felcsatolják a lécet. Megrázom a fejem, elment az önbizalmam, elfelejtettem síelni. ilyenkor elkap az ősi hitetlen pesszimizmus. Nem fog ez nekem menni. De, de, de, mondogatom magamnak. És nekilendülök, mert senki sem maradhat fent, pár kanyar és már megint nyelem a porhót. Zseniális az emberi test. Legnagyobb hőstett önmagunk legyőzése. Géza, mert megkértem videót készít rólam. A siratófalon óvatosabban jövök le, nehogy pont most essek el. Az alsó harmadában elengedem magam, üvölt a fülemben a szél. Hihetetlen, hihetetlen érzés! Gézáról és a kameráról teljesen megfeledkezem, hangosan csujjogatok, huhogok, röhögök magamon, hogy ennyire élvezek valamit, amitől jobban félek, mint a tűztől. Utolsó csúszás, ki a kapun, le a parkoló felé. Nem tudom megfogni a bobot, kicsúszok az aszfaltra, blokkol a léc, satufék. Az aszfalt másképpen viselkedik, mint a hó, megcsókolom azt is. Géza nevet, oda se mer nézni, nem hisz a szemének. Ilyet sem látott még. Mondom, cross-carving léc, keresztbordákkal. A lécet meg sem merjük nézni. Mindegy, jó lesz az még holnap. Misi és Géza megállapítja, hogy a lécem, amivel ilyen nagy lendülettel és bátorsággal siklok lefelé, és amin két éve tanultam, leginkább a kukába való. Nem kizárt, hogy onnan is származik. Gyenge is a súlyomhoz, keskeny és leginkább hitvány. Állítólag új korában is az volt. Olyan a felszerelésem, mintha egy tourdefrancos biciklis a szuper vázra feltenne két régi vacak kereket lyukas gumikkal és azzal ezerrel hasítana lefelé az aszfalton. Mindegy, mit mondanak, nekem az a léc a LÉC, én ezzel tanultam meg síelni, ez szerez nekem most is mérhetetlen örömet, ez az a léc, amit az ágyam fölé fogok kiszegezni. Szeretem ezt a lécet. Ez az első szerelemlécem. Stavaban a Pozzole fogadó előtt a teraszon vakít a délutáni nap. Kiterítem a kerítésre a bakancsot, zoknit, kalucsnit, pólót, kabátot. Nadrágban és alsógatyában majszoljuk Balázs otthoni sült oldalasát és pogácsáját. Leöblítjük egy Venezianer koktéllal. A vacsora ma is pazar. Lorenza, a kedvenc pincérlány, már kérdés nélkül hozza nekem a dupla pannacotta-t karamellöntettel. Nevetek, mindenki rajtam nevet. Ha nem lenne az a " You are my life!" tetoválás a lábfején. Amiben a „you” ezúttal is, még mindig, természetesen Eugeniot, a férjét jelenti. Pont jól van így, nekem tökéletesen elég a mosolya és a pannacotta repeta. "Lorenza, la magnifica!", dícsérem, mire mosolyogva nyugtázza, hogy természetesen, tudja, hogy ő „magnifica”. Hát persze, hogy nagyszerű. Valóban nagyszerű nő és pincér. És holnap következik az utolsó nap,   6. ( utolsó ) nap Ma nem megy a síelés. Állítólag van, létezik ilyen. Bár nem tudom elképzelni, hogy egyik reggel úgy ébredjek, hogy nem tudok biciklizni. Nem és nem. De a síelésben van ilyen. Lehet, hogy sok ez a hat nap. Három bőségesen elég lenne. Havonta. Itt állok, azaz inkább ülök a bobban a Refugio Agnelli felső liftnél és nem akaródzik lecsúszni. Muszáj, mert ember még nem maradt fent a hegyen. Bámulom a völgyet, nem akarok lemenni. Persze ezt jó mélyen titkolom Géza barátom és magam előtt is. Nekiveselkedek. Buta a testem, karjaim végén bénultan lógnak a símankók. Pedig nagyon gyorsan össze kell szedni magam, fel kell ébrednem, mert a hegy tegnap óta egy fokkal sem lett lankásabb. És ha testben vagy fejben nem vagyok itt, meg fog enni. Nagyon lassú, kényelmetlen kanyarokkal haladok az első letörés felé. Érdekes, míg tegnap hagytam a testem uralkodni, most fejben kell vezényelni. Mintha nem is én lennék. Pár száz méter után még mindig tetű lassan, dekoncentráltan, ebből kifolyólag nagyon lassan és bizonytalanul imbolyogva haladok lefelé. Mint egy nyugdíjas öregúr egy ménkű hosszú zebrán dudáló autók kereszttüzében a régóta zölden villogó lámpánál. Ma nem megy. Gyorsan hussanok le az egyik letörésen, kicsit magamra találok, ma nem élvezem, most nem. Akkor is le kell menni. Pedig minden pont olyan csodaszép, mint tegnap és tegnapelőtt és azelőtt. Mi van velem? Mi történhetett? Megengedem a bobot, de nagyon gyorsan meg kell állni, az átkötés narancssárga hálóval van lezárva. Hatalmasat farolok, megállok. Verseny van a kedvenc pályámon, ma nem tudok oda átmenni. Persze, mások is azt a pályát szeretik. Nem csodálom. Zegzugos átkötéseken keresztül jutok le a lifthez. Ezen a részen igazi pálya-labirintus téveszti meg az egyszerű halandót. Vissza a hegyre. Kezd megjönni a kedvem. Utolsó nap utolsó siklások következnek. Többször is felhívták a figyelmem, hogy utolsó nap főleg az utolsó menetnél nagyon kell vigyázni. Ülünk Gézával a felvonón. Megáll. Már több, mint hat perce áll. Géza már nem találja izgalmasnak. Én még élvezem a szemdöglesztő kilátást. Tíz perc múltán elkezdünk visszafelé csúszni. Na, na, mi lesz ebből? Tizenhat percnél tartunk, amikor újra elindulunk felfelé. Nagyon készülök a kiszállásra. Nagy lendülettel indulok neki, erre megint lecsatolódik a léc. Megint itt állok. Egy hülye alumínium papucsban. Nevetünk rajta. Okulva a tegnapi malőrből leengedem a bobot, így meg tudom magam emelni, gyorsabban tesszük vissza a sínre, azaz lécre. Új, nagyon meredek pályán hasítok. Napos és árnyékos szakaszok gyors egymásutánban váltogatják egymást. Jojózik a szemem. Felugratok a hosszú középső porhóbuckára, feldob a levegőbe és mivel jégre érkezem lappal, már csak azt észlelem, hogy mint egy hason fekvő búgócsiga pörgök lefelé. Ma sem úsztam meg, csak megcsókoltam a földet, azaz a jeges havat. Nagyokat prüszkölök. Meredek pályán nagyon könnyű felállni, ha már egyszer a bob méltóztatik abbahagyni a pörgést. A szemüveget leengedem az orromra és nyomás lefelé. Bemelegedtem. Az esés helyrerakott, eltűnt a korábbi ernyedtség. A hó keménysége felébresztett. Ma váltott társakkal különböző pályákon hasítunk. Átmegyünk Obereggen felé is. Ott van egy elképesztő pálya, ami egy cirkuszvölgy legtetejéről indul. Kiszállásnál az egyik botom összecsuklik és beesek az ülés alá. A srác ugrik, leállítja a liftet. Szabályosan beszorultam az ülés alá. Alaposan szemügyre veszem, ha már így alakult. Már megint. A kiszállás nem az én műfajom. Ülés műszaki ellenőr lett belőlem. Alulról, természetesen. Feküdjek nyugodtan, hajtsam le a fejem és húzzam össze a vállam, hogy el lehessen indítani a liftet. A következő ülésen négy lányka lélegzetvisszafojtva figyel. Azt hiszik megütöttem magam, hogy ez fáj nekem. Nevetek, megnyugszanak. Csak a lelkemnek fáj. Eggyel több vagy kevesebb kék folt a hatodik napon már nem számít. Kikászálódok, a srácok talpra állítanak, vállon veregetnek, ettől megint majdnem eldőlök. Röhögünk. Hihetetlen labilis jószág egy ilyen álló helyzetű bob. Sebességgel él, lélegzik. Lassan siklunk lefelé a fiúkkal, hatalmas buckákkal és hósáncokkal küszködünk. Időnként némelyikünk megharapja a havat. Szeretjük. Laposan süt a nap, ideje hazafelé indulni. Ahhoz még kétszer kell felmenni lifttel, majd lesiklani. Jutalomként élem meg, hogy az utolsó két kiszállás csont nélkül megy. Lassan haladunk lefelé a leginkább mélyszántásra hasonlító hóban. Lassan, csak lassan, figyelmeztet Sanyi, a legtapasztaltabb közülünk. Küszködünk a millió tonnányi jégkásával. Fogja a bobokat, mintha be lenne húzva a kézifék. Az árnyékos szakaszokon dühödten gyorsulnának a bobok, de nem engedhetjük, mert méteresek a buckák. Ugratunk, zötykölődünk, mindjárt lent vagyunk. Olyan érzés, mintha légkalapáccsal ütnének alulról. Nem szeretjük. A finisben Tomi megengedi egy kicsit, nagyot bukik. Kikerülöm, bámulom és vagy tíz méterrel lejjebb én is bukással búcsúzom az utolsó napon az utolsó métereken. Fiatal lányka kérdezi, hogy segítsen-e ? Igen, mondom, miután kiköptem az összes jeget a számból. Megfog, a behajlított bal könyökömnél fogva felemel, mosolyog. Brávo! Úgy látom szeretnek bennünket a pályán, annak ellenére, hogy sok bajt kavarunk. Lent vagyok, egyben vagyok, semmim sem fáj. Vége. Ennyi volt idénre. A fiúkat a segítők leengedik a parkolóba, én itt fent a lift mellett várom meg Misiéket. Imádom, soha meg nem unom a síelőket bámulni. Van itt mindenféle ember elképesztően színes ruhában. Első pillantásra a pálya alja olyan, mint egy hangyaboly, nem látni a különbségeket. De ha az ember szán rá elég időt, menten árnyalódik a kép. Átülök a bobból a székbe, lefejtek magamról mindent, csak bakancs, gatya marad rajtam. A többi vackot kiteszem a bobra száradni. Majd egy órája napozok, megszáradtam. Hirtelen mielőtt felfognám mi is történik fél köbméter jégkása terít be. Egy deszkás srác későn fékezett, majdnem el is gázolt, pedig a legszélén állok a pályának. Hat nap után az utolsó utáni órában a gatyám mégis telemegy jégkásával. Fagyok meg. A jeges víz a lábszáramon folyik ki, azaz inkább be a bakancsba. Ettől a véletlen incidenstől eltekintve majd egy hétig izzadtam. Ki mondta, hogy hideg van a sípályán? Napokig az izomláz is fűtött. A hat nap alatt akkor éreztem némi hideget, amikor a pálya nem üzemszerű használata következtében a hó(lé) a nyakamon be majd a lábam közt kifolyt. Még mielőtt a deszkás srác okozta kényszer hidegfürdő miatt bosszankodni kezdenék, inkább nevetek. Ez egy sípálya, baby! Vége. Erre az évre vége. Lécre fel, következik a 2015 évad.  NBL. 2014. március 14     Képgaléria:
2014.03.26. 14:24
Mipszi.hu
VV Alexa számára ez a legtesthezállóbb szakma
A Való Világ 6 első kiesőjének élete nagyot fordult szereplése óta. A lány azóta kitalálta, hogy mivel szeretne pénzt keresni és az igazira is tárt karokkal vár.
2014.03.26. 12:00
Storyonline.hu
Bajban több magyar híresség! Kitálal a drogról a börtönben ülő Való Világ-szereplő
A botránykönyv írása manapság a pénzszerzés egyik bevett módszere. VV Segal állítólag tudna miről mesélni.
2014.03.24. 12:02
Kiskegyed.hu
<strong>Való Világ 6</strong>: Ádám kipakolt egykori villatársairól
Való Világ 6: Ádám kipakolt egykori villatársairól
VV Ádám szerint egyértelmű, hogy kivel méri össze az erejét a vasárnapi párbaj során Iza.
2014.03.24. 10:00
Nlcafe.hu
Továbbfejleszt a Ustream
A világ egyik legdinamikusabban fejlődő, magyar fejlesztésű élő videó platformja a mobileszközökön való megjelenés optimalizálására, valamint a felhasználóbarát kezelőfelületek továbbfejleszre koncentrál az idén.
2014.03.24. 09:37
Mediainfo.hu
"Mindenkin nyomot hagyott a pusztítás" - Villáminterjú Marton Lászlóval
"Mindenkin nyomot hagyott a pusztítás" - Villáminterjú Marton Lászlóval
12 évvel a Pesti Színházban tartott ősbemutató után Marton László ismét Spiró György Elsötétítés című drámáját rendezi, ezúttal a Rózsavölgyi Szalonban. Az április 11-i bemutató főbb szerepeiben Söptei Andreát, Szervét Tibort és Hirtling Istvánt láthatja a közönség. Ennek kapcsán nyilatkozott.A darab 1941-ben játszódik, azon a napon, amikor Magyarországon a III. zsidótörvény életbe lépett. A történet középpontjában egy házaspár áll: a férj „zsidó származásúnak” minősül, a feleség pedig keresztény, de négy éves kislányuk státusza nem egyértelmű.Más most, 2014-ben hozzányúlni ehhez a szöveghez, mint 2002-ben? Az elmúlt 15-20 év egyik legfontosabb darabjának tartom Spiró művét. Ha cinikus lennék, azt mondanám, hogy a mondanivalója és a problematikája ugyanúgy aktuális, vagy talán még aktuálisabb, mint anno. A történet 1941-ben játszódik, de jócskán túlnő a zsidókérdésen, egy sokkal szélesebb perspektívát tár fel. A kapcsolatok és az emberi élet minőségének megmentéséről szól. Azt mondja ki, hogy ha a világ körülöttünk irracionálissá, embertelenné és pusztítóvá válik, akkor semmilyen emberi értéket: sem a szerelmet, sem a házasságot, sem pedig a legfontosabbat, a gyermekeinket és a gyermekeink életét nem lehet átvinni a túlsó partra. Arról beszél, hogy abban a világban, ami tele van előítélettel, rasszizmussal, homofóbiával és gyűlölettel, nem érdemes élni. Az a világ halálra van ítélve. A legősibb kérdésre keresi a választ Spiró: arra, hogy miért jött a földre Ádám és Éva, és miért maradtak itt az utódaik? Ezt egy egészen különleges szerkezettel és stílussal teszi. Olyan tömör és erőteljes az Elsötétítés, mint egy görög dráma vagy egy Racine-mű. Egyetlen helyzetet vázol, egyetlen helyszínen. Egy idillikus házasságba vezet be, de egy tökéletes összeomlást követhetünk végig. Nem véletlenül válik ez a spirói életmű egyik legfontosabb darabjává.Nagyon pontos instrukciókat ad Spiró arra vonatkozóan, hogy mit lehet, illetve inkább mi mindent nem lehet a színészeknek. Komolyan veszik a munka során ezeket a szigorú írói utasításokat?Komolyan kell őket venni. Amikor a görögökkel és Racine-nal példálóztam, akkor tulajdonképpen erre utaltam. Bizonyos segédeszközöket itt nem lehet használni. Kizárólag a belső történésre és annak igazságára kell figyelni. Tehát, ha ez a látszólagos akadály beépül a színészi játékba, az hihetetlenül pontos és őszinte ábrázolásra ad lehetőséget.Ma már tudjuk, hogy mi történt ’41 után. Ennek az ismeretnek a birtokában, nézőként a férfi mellé állunk, aki a nővel szemben érzi a közelgő veszélyt. Ha megpróbálnánk elvonatkoztatni a tudásunktól, vajon mindkettőjüknek igazat adhatnánk? Nyilván mindkét félnek megvan a maga igazsága. Miért ne lenne igazsága annak a nőnek, aki a szerelmet akarja megmenteni, aki hisz a házasságában, hisz a szerelmében? Ráadásul a külvilág történései az ő szemszögéből közel sem tánnek olyan vészjóslónak, mint a férfi szemszögéből. Spiró azért is kiváló író, mert mindegyik alakjának egyszerre ábrázolója és ügyvédje.A darab két jól elkülönülő részből áll. Az első egy órában, egy hosszú beszélgetés során kiderül, a férj azt a tervet eszelte ki, hogy elválik feleségétől, aki házasságra léphet egykori keresztény hódolójával, aki örökbefogadhatja kislányukat. Megismerjük, miként döntenek, aztán egy nagy váltás következik, már a háború után járunk, és néhány perc alatt rengeteg információt kapunk arról, mi lett hőseink sorsa. Ráadásul új szereplők lépnek a történetbe. Mennyiben illeszkedik a második rész az elsőhöz? Olyan, mint egy kóda a zeneművek végén.Szükség van rá?A nagy írók mindig megfontolások mentén alakítják történetüket. Spirónak fontos ez a kóda, fontos megmutatnia, hogy olyan méretű volt a pusztítás, hogy mindenkin nyomot hagyott. A túlélők humánuma, embersége csorbult, nézeteik naivvá váltak. Szükségét érzi annak, hogy rámutasson: olyan sok mindent tett tönkre a gyűlölet kora, hogy lehetőség sem maradt arra, hogy valami normális dolog sarjadjon ki belőle. Miért tartja fontosnak, hogy ezt a darabot most játsszák? Ebben a pillanatban, sajnálatos módon, megjelentek a régi eszmék hangos és agresszív szószólói, akik azt hangoztatják, amiről hittük, hogy végleg bebizonyosodott: szemétdombra való. Vannak, akik ismét tudják gyűlölni embertársaikat származásuk, vallásuk és hovatartozásuk miatt. Erről ki kell mondani, hogy mélységesen a tízparancsolat ellen való. Az előadásban egy nagypolgári család életébe pillantunk bele. Mennyiben illeszkedik a Rózsavölgyi Szaloné a darabbéli térhez?Remélem, érdekes lesz az a minimalista megoldás, amit találtunk, mi szeretjük. Olyan, mintha a Szalon teréből ragadtuk volna ki a teret, még a bútoraink is ebből a teremből valók. Tulajdonképpen ez is azt bizonyítja, hogy ez a történet, ami ugyan történelmileg tökéletesen hiteles, átszól a mába, a mi életünkbe, egyszerűen a lelkiismeret hangján figyelmeztet: vigyáznunk kell arra, hogy a gyűlölködő eszmék ne tegyék újra tönkre az életünket és ne pusztítsák el gyermekeinket. Az interjút készítette: Spilák Klára Usz: Színház.hu
2014.03.24. 06:04
Szinhaz.hu
A bíróságon folytatódhat Baukó Éva és Barsi Adrienn cicaharca
Egy nyilvános üzenet miatt akár kétmillió forintot is fizethet az egykori Való Világ szereplő.
2014.03.23. 09:15
Velvet.hu
Simonságát árulja a VV csodabogara
Budapest – Nem tétlenkedik a Villából való szabadulása óta VV Simon (26). A Való Világ csodabogara nem mindennapi üzletet indított, „Simonságára" akkora volt a kereslet, hogy úgy döntött, pénzt csinál belőle. A csodabogár ezért pólókra nyomta Simonságát és így már bárki magára veheti, akinek csak megtetszik. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nemes cél hajtja, a bevétellel ugyanis nagy tervei vannak.
2014.03.23. 05:20
Blikk.hu
"Senki sem születik hősnek" - Villáminterjú Mátray Lászlóval
"Senki sem születik hősnek" - Villáminterjú Mátray Lászlóval
Március 7-én mutatta be a Nemzeti Színház Petőfi Sándor János vitézének színpadi feldolgozását, melyben a címszerepet Mátray László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze játssza. Vele olvashatnak rövid interjút. A sepsiszentgyörgyi színház egyik vezető színészeként milyen élmény most a Nemzetiben vendégszerepelni?Mindössze egyszer játszottam más társulattal, a bukaresti Metropolis Színházban, egy román nyelvű Hamlet-előadásban voltam Laertes, de akkor is sepsiszentgyörgyi igazgatóm, Bocsárdi László rendezett engem, így ha otthon nem is érezhettem magam, mégsem volt teljesen idegen számomra a környezet. Most viszont nemcsak a magyar főváros és a Nemzeti Színház a maga hatalmas apparátusával, de általában minden újnak hat. Sepsiszentgyörgyön mindössze hét perc alatt eljutok a lakásomtól a színházig, s ezen az úton nem sok impulzus ér. Mindenesetre kihasználom ezt a rövid sétát egy „szereplesre”: így nevezem azt, amikor olyan embereket figyelek meg, akiknek egy-egy gesztusa magán hordoz valamit abból, amit fel tudok használni az adott szerepemhez. Budapesten viszont szinte túl sok is az inger számomra, mert a nagy forgalom, a rengeteg történés megosztja a figyelmemet. Ráadásul az a színház, amelyet Vidnyánszky Attila képvisel, rengeteg szokatlan kihívással szembesít: sajátos koreográfiája, ritmusa van az előadásnak, ami alaposan próbára tesz. Ezek miatt nagyon izgalmas részt venni ebben a próbafolyamatban.2010-ben többek között azért jelölték a kollégái Kaszás Attila-díjra – amit végül meg is kapott –, mert az egész társulatra ösztönzőleg hatott a művészi elhivatottsága. Ritka, hogy egy ilyen fizikai adottságokkal rendelkező színész nyughatatlan, ambiciózus alkotó ember legyen. Mi hajtja önt?Túl könnyű lenne, ha csak a fizikai adottságaimba kapaszkodnék. Úgy váltam el a marosvásárhelyi színművészeti főiskolán Lohinszky Loránd tanáromtól az utolsó vizsgámon, hogy arra intett búcsúzóul: „Arra vigyázzon, nehogy pusztán egy díszes kulissza legyen!” Merthogy valóban adná magát, hogy bonvivánszerű szerepekre használjanak a rendezők egy életen át. De ha csak emiatt hívtak játszani, igyekeztem kibújni a feladat alól. Nemcsak arról van szó, hogy nem szeretném ebben a skatulyában végigjátszani a pályámat, hanem arról is, hogy valami bennem nem hagyja, hogy megelégedjek ennyivel. Mindig úgy állok neki az adott szerepnek, hogy a szerzőnek valami baja volt a világgal, azért írta meg a darabot. Az általa felvetett problémába igyekszem belehelyezkedni. Miből fakad például János vitéznek az a gyönyörű mondata, hogy „Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú, / nagyon kivánt dolog nekem a háború”? Mi feszíthette Petőfit, amikor megszületett benne ez az ellentmondásos gondolat? A mostani szerepemnek ezek a súlyos mondatok adják meg a gerincét. Ha nem dolgoznék minden színészi képességemmel azon, hogy ne csak a vájt fülű nézők hallják meg ezeket a gondolatokat, a közönség nagy része számára könnyen elvesznének Petőfi legfontosabb sorai, ezt pedig nem engedhetem meg. Muszáj együttéreznem ezekkel a mondatokkal, hogy méltó módon fejezhessem ki őket, és ehhez sok munkára van szükség.Milyen karakternek látja János vitézt?Egyrészt van a mostani előadásban egy folyamatos kölcsönhatás a gonoszt képviselő figurával – akit Szűcs Nelli alakít –, s ez a viszony meghatározó a szerepértelmezésemben. Elsősorban nem az a fontos, milyen karakterjegyekkel játszom el János vitézt, hanem az, hogy milyen jelenlétre vagyok képes ebben az egész darabot meghatározó ellentétben. Ugyanakkor természetesen ha erről a szerepről gondolkozunk, szembesülnünk kell a hős fogalmával is. Sokat töprengtem azon, hogy mit is jelent az, ha valaki hős, és rájöttem, hogy erre a kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz. Az alvilág számára például az a hős, aki leüt egy embert, más dimenzióban viszont az, aki megmenti egy embertársát. Jancsi ellentmondásos személyiségét is egy ehhez hasonló dilemma feszíti. Arra jöttem rá a róla való gondolkozás során, hogy a döntései teszik hőssé. Abból például, hogy ellenáll a kísértésnek, és elutasítja a zsiványok pénzét – ami pedig megoldhatná az egész szerelmes küldetését –, az derül ki, hogy Petőfi egy olyan karaktert akart írni, aki nem éri be az alacsonyabbrendű megoldásokkal, van benne erkölcsi tartás. Amikor a szerepre készülve azt kerestem, mi a közös bennem és Jancsi karakterében, erre jutottam: a könnyen szerzett kincsnek nincs értéke. Én is azt tapasztaltam, hogy amiért nem kell személyesen megküzdenem, annak nem is tudom kiélvezni a gyümölcsét. Emellett Petőfi nagyon pontosan megjelöli az elbeszélő költemény elején, ki is Jancsi. Árva, sebezhető, valósággal kitaszított – vagyis egyáltalán nem egy eleve elrendelt dolog, hogy hős lesz belőle, hanem a döntései teszik azzá. Közelről ismerek árva gyerekeket, és amikor Vidnyánszky Attila felkért a János vitéz címszerepére, ők jutottak eszembe, az, hogy hogyan reagálnak bizonyos helyzetekre. Merthogy Jancsi is a világ árvája, szép és kegyetlen is tud lenni. A sebezhetősége miatt a sorsa két szélsőséges végkifejletet is magában hordoz, ha nem vigyáz, áldozattá válik, ha viszont helyén van az esze és a szíve, hős lehet belőle. Talán ez a János vitéz egyik legfontosabb üzenete. Hősnek senki sem születik - legfeljebb a görög mitológiában. Az interjút készítette: Lukácsy GyörgyU.sz.: Színház.hu
2014.03.22. 14:14
Szinhaz.hu
VV Dorka énekesnői babérokra pályázik
A Való Világ 6 sztárja két hét pihenő után nekilátott a karrierépítésnek, ugyanis a jövőben énekléssel szeretne foglalkozni.
2014.03.21. 17:00
Storyonline.hu
Így járt Margaret Thatcher Magyarországon
Hogy került Margaret Thatcher a hidegháborús Budapestre? Milyen világpolitikai játszmák előzték meg a Kádár Jánossal való találkozást? Hogyan vélekedett a brit Vaslady az '56-os forradalomról és a szabad világ erkölcsi fölényéről a szovjet kommunizmussal szemben? „Thatcher, Reagan és a magyar kompromisszum, 1979-84” címmel tartott előadást Dr. Christopher Collins (Margater Thatcher Foundation) Budapesten, a Danube Institute és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politikatudományi Intézet szervezésében. Tudósításunk. [...] Bővebben!
2014.03.21. 10:55
Mandiner.hu
Vasziljev, Fosse és Fokin is érkezik - Nemzetközi fesztivál a Nemzetiben
Vasziljev, Fosse és Fokin is érkezik - Nemzetközi fesztivál a Nemzetiben
13 ország 19 előadása érkezik a Nemzetibe, ahol március 26-án kezdődik és április 7-ig tart a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó. A MITEM-ről:A MITEM meghívására Magyarországra látogat többek között Anatolij Vasziljev, az orosz rendezőóriás; Rimas Tuminas, a kortárs litván színház egyik legnagyobb alakja; Jon Fosse, a norvég bestseller drámaíró; a Sztanyiszlavszkij-díjas Viktor Rizsakov, a világ minden színházában elismert orosz rendező; Claude Régy, a francia rendezők doyenje és Valerij Fokin, a Mejerhold Központ alapítója, az Alekszandrijszkij Színház művészeti vezetője."A MITEM tizenhárom napja tömény színházi kultúra - nézőink az európai színjátszás legnagyobbjainak előadásaiból kapnak válogatást. A Nemzeti Színház célja a fesztivál megszervezésével nem pusztán az, hogy elismert rendezőket, színészeket, társulatokat hozzon hazánkba, hanem az is, hogy a MITEM életre keltésével hazánkat „feltegye” a színházi fesztiválvilág térképére. A magyar színházi hagyományokra mi magyarok joggal vagyunk büszkék, a külföldiek pedig elismeréssel beszélnek róla. A MITEM terepet, lehetőséget kínál arra, hogy más kultúrák, nemzetek vérfrissítő hatással legyenek a hazai színházi szakmára, valamint a külföldi szakemberek megismerkedjenek hazai előadásokkal, művészekkel" - közölte a fesztivál kapcsán a Nemzeti Színház.A fesztivál 13 napja alatt 12 ország színházaival és hazai eladásokkal találkozhatnak a nézők, a Nemzeti 620 külföldi vendéget fogad, 19 előadást állít színpadra, ezek összhosszúsága 2630 perc, azaz közel 44 óra. Az előadásokon összesen 6179 ülőhely van, a jegyeknek több, mint 80 %-a már elkelt. Az előadások közül 10 a Nagyszínpadon lesz látható, a többi stúdió előadás. A leghosszabb az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház három felvonásos, 6 óra hosszúságú, rendkívül izgalmas Csehov előadása, a Sirály. A legrövidebb a Bagdadi Nemzeti Színház 50 perces Camp című darabja. Az előadásokat feliratozva vagy szinkrontolmácsolással mutatják be, így a nézők számára nyelvi akadályok sem lesznek. A színházi estéket a MITEM szakmai programjai kísérik: mesterkurzus, filmvetítések, beszélgetések, közönségtalálkozók, kiállítások. A MITEM teljes programja olvasható a www.nemzetiszinhaz.hu/mitem és a facebook.com/mitem2014 oldalon. A programokat, fotókat, interjúkat tartalmazó műsorfüzet honlapunkról letölthető. A MITEM médiatámogatója a Heti Válasz, az MTVA, a Magyar Rádió és az InfoRádió. A MITEM a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében kerül megrendezésre.Vidnyánszky Attila a fesztiválról: Kornya István tudósítása: Nem szabad félni a nyitástól, a változástól! Végső soron a színházművészet lényege az útkeresés, a világra való rácsodálkozás, a lét újrafelfedezése és megfogalmazása őszintén és magas színvonalon – mondja a Madách Nemzetközi Színházi Találkozót (MITEM) szervező Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila. Míg a szomszédos Romániában például számos nemzetközi fesztivál működik, addig Magyarországon már évtizedek óta „hiánycikk” egy igazán jelentős, nemzetközileg is jegyzett színházi szemle. Joggal merül fel a kérdés: miért alakult ez így hazánkban? Vidnyánszky szerint talán az öntudat, a határozottság, a magabiztosság hiányzott, hogy beengedjük színpadainkra a világot. Kishitűségünkben csak magunkra figyelünk, miközben távoli teljesítményekkel példálóznak sokan, akik orrunk alá dörgölik a provincializmus vádját. Valamiért úgy alakult – fogalmaz –, hogy a szakma meghatározó személyiségei nem akarták, hogy legyen nemzetközi színházi fesztiválunk, pedig minden ilyen kezdeményezés csupán elhatározás, akarat kérdése.A Nemzeti igazgatója sem vonja kétségbe, hogy vannak tradícióval rendelkező nemzetközi kitekintésű fesztiválok, mint amilyen a szegedi Thealter vagy a gyulai Shakespeare Fesztivál, és a Budapesti Tavaszi Fesztivál, és az egykor őszinek, ma már Budapest Cafénak nevezett eseménysorozaton is láthatók jelentős külföldi produkciók, a Katona József Színház pedig két alkalommal adott otthont az Európai Színházak Uniója fesztiváljának. De igazán nagy, átfogó, önálló arculattal, koncepcióval rendelkező fesztivál eddig nem volt Magyarországon. Ám nemcsak nemzetközi, de igazán rangos nemzeti fesztiválunk sincs – teszi hozzá Vidnyánszky. – A Pécsi Országos Színházi Találkozó, a POSZT – bár a köztudatban így él – nem az évad legjobb előadásait vonultatja fel. A szubjektív válogatás helyett új koncepció kialakítása a színházi szakma képviselőinek közös feladata. Az évtizedes bezárkózás után a nyitás és a minőség fontosságát hangsúlyozza a Nemzeti Színház igazgatója: nem szabad félni attól sem, hogy megmérettessük magunkat. A magyar színház híre külföldön sokkal jobb, mint ahogyan azt idehaza sokan láttatni akarják. Bátran és nyitottan kell a világ felé fordulnunk, és lehetőség szerint tágra nyitott kapukkal kell fogadnunk más kultúrák, értékvilágok, hagyományok és útkeresők képviselőit.Hogyan várjuk el a világtól, hogy ránk figyeljen, ha mi nem vagyunk kíváncsiak rájuk?! Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a magyar néző egy sor előadást látva szintén megteheti a maga összehasonlítását.Folytatást a MITEM oldalán talál.
2014.03.21. 10:17
Szinhaz.hu
Negyedszerre is plasztikáztatott VV Kinga
Negyedszerre is plasztikáztatott VV Kinga
Kivasaltatta arcát és feltöltette ajkát az egykori Való Világ játékos, VV Kinga.
2014.03.21. 04:51
Nlcafe.hu
VV6: mindent kitereget magáról Aurelio
VV6: mindent kitereget magáról Aurelio
Nem titkolja szenvedélyét a Való Világ 6 játékosa, VV Aurelio.
2014.03.20. 04:29
Nlcafe.hu
A Transzcendentális Meditáció technikájának elsöprő népszerűsége a Wall Streeten
„Mi lehet Transzcendentális Meditáció sikerének kulcsa a Wall Streeten?” Tette fel a kérdést a milliárdos üzletember Ray Dalionak Nicole Goodkind a Yahoo! Finance – The Daily Ticker riportere. Egy sor nemrégiben történt sajnálatos haláleset a világ közvéleményének figyelmét a Wall Street világára terelte. A bankárok élete köztudottan a stresszesebbik fajtából való. A nagyobb pénzintézetek a tragikus halálesetek kapcsán megpróbáltak releváns választ adni a problémára, mely tagadhatatlanul ennek az életvitelnek a következménye. Vizsgálatok kimutatták, hogy a tőzsdei ügynökök háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek [...]
2014.03.19. 13:03
Tminfo.hu
VV Leonidasz apai örömök elé néz
A Való Világ 4 egykori játékosa hamarosan apa lesz. Menyasszonya, Betti már a hatodik hónapban jár.
2014.03.18. 19:00
Storyonline.hu
Andrzej Wajda életműdíjat kap
Andrzej Wajda neves lengyel filmrendező, Dieter Kosslick, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál elnöke és Isaach de Bankolé színész kap a világ filmművészetéhez való jelentős hozzájárulásáért Kristián-díjat a csütörtökön kezdődő idei prágai Febiofest filmfesztiválon - közölték hétfőn a szervezők.
2014.03.18. 01:01
Stop.hu
A Való Világ után az Éjjel-nappal Budapestben a dögös tanárnő!
Mindent megtennék, hogy az enyém legyen, gyönyörű a mosolya, szépek a szemei - áradozott VV Aurélio Fellinger Julianna tanárnőről.
2014.03.17. 17:01
Kiskegyed.hu
Andrzej Wajda életműdíjat kap
Andrzej Wajda neves lengyel filmrendező, Dieter Kosslick, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál elnöke és Isaach de Bankolé elefántcsontparti színész kap a világ filmművészetéhez való jelentős hozzájárulásáért Kristián-díjat a csütörtökön kezdődő prágai Febiofest filmfesztiválon.
2014.03.17. 16:10
Mno.hu
<strong>Való Világ 6</strong>: Ádám megalázóan beszélt Vikiről
Való Világ 6: Ádám megalázóan beszélt Vikiről
Helikopterező kettő alulmaradt helikopterező eggyel szemben. Ádámmal a kiesése után beszélgettünk, a fiú elárulta, bármit megtett volna, hogy megnyerje a fődíjat, még azt is, hogy megalázza egyik társát...
2014.03.17. 13:00
Nlcafe.hu
Megvan a Városmajori Színházi Szemle idei programja
Megvan a Városmajori Színházi Szemle idei programja
Idén 7 színház előadása kapott meghívást a második alkalommal megrendezésre kerülő Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjába. A nem budapesti színházak kiválasztott szórakoztató előadásai között a kaposvári, a szombathelyi, a veszprémi, a miskolci, a pécsi, határon túlról a temesvári és az újvidéki színház egy-egy előadása szerepel. A 2014. június 10. és július 17. között megrendezésre kerülő Városmajori Színházi Szemle a Budapesti Nyári Fesztivál kiemelt eseménye, melyet szakmai és - idén újdonságként - közönség-zsűri is figyelemmel kísér, akik a produkciókat több kategóriában is díjazzák.Az idei programot Karsai György egyetemi tanár, kritikus, PécsiJúlia producer, a KÉK Művészügynökség ügyvezetője és Nagyszentpéteri Miklós, a Magyar Állami Operaház magántáncosa válogatta a fővároson kívüli színházak aktuális repertoárjából, figyelembe véve a teátrumok ajánlásait is. 39 lépcsőfok - Pécsi Nemzeti SzínházKözel 50 előadás megtekintése után az alábbi előadásokat választották ki: 39 lépcsőfok – Pécsi Nemzeti Színház (rendező: Horgas Ádám)Adáshiba – Veszprémi Petőfi Színház (rendező: Tordy Géza)A tanítónő – Miskolci Nemzeti Színház (rendező: Rusznyák Gábor)Cudar világ – Weöres Sándor Színház, Szombathely (rendező: Czukor Balázs)Hippolyt, a lakáj – Csiky Gergely Színház, Kaposvár (rendező: Guelmino Sándor)Opera Ultima – Újvidéki Színház (rendező: Kokan Mladenović)Parasztopera – Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár (rendező: Szikszai Rémusz)Hippolyt, a lakáj - Csiky Gergely Színház, Kaposvár„Évek óta rendszeresen szerepelnek vidéki és határon túli színházi társulatok a Városmajorban, tavaly azonban úgy döntöttünk, hogy csokorba gyűjtjük és egy néhány hetes koncentrált időszakban – a fesztiválszezon elején, amikor bezártak a kőszínházak és nyitnak a szabadtéri színpadok – mutatjuk be a meghívott előadásokat” – nyilatkozta Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház ügyvezetője.A Szemle olyan baráti találkozóként indult, amely lehetőséget teremt a művészek és alkotók egymással, illetve egy újfajta színházi közeggel való találkozására. „Nem akartuk versenyeztetni az előadásokat, ám a kiemelkedő teljesítményeket szerettük volna megjutalmazni, ezért kértünk fel színházi szakembereket a zsűrizésre. A díjak és a díjazás azonban nemcsak a Színházi Szemle rangját emeli, hanem nagy népszerűségnek örvend a nézők részéről is, akik az interneten szavazhatnak kedvenceikre” – mondta el a fesztiváligazgató.Parasztopera - Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár Idén az is újdonságnak számít, hogy a Szemle időszakában versenyen kívüli előadások is szerepelnek a programban, melyeket ugyanúgy a vidéki színházak aktuális repertoárjából válogattak. A fehérvári színházból az Indul a bakterház és a Pillangó, Győrből A kripli, Kaposvárról A király beszéde, Veszprémből A kávéház érkezik a Városmajorba. A válogatók a versenyprogram kiválasztásánál igyekeztek műfaji-tartalmi megkötések nélkül, a szórakoztatást a szó legszélesebb értelmében alapfeltételnek tekintve kitágítani a szempontrendszert. „Mindvégig mindenre nyitottan végeztük a munkánkat, kizárólag a minőség volt a meghatározó: a választott alapanyag, a rendezés, a színészi játék, a színpadkép, a közönségre gyakorolt hatás, hogy melyik alkotóközösség mit tekint fontosnak a színház missziójával kapcsolatban és mennyire tekinti partnernek, felnőttnek a közönségét. Célunk egy magas színvonalú fesztiválprogram összeállítása volt, mely a pozitív jellegzetességeteket kiemelve fest reális képet az ország fővároson kívüli színházi állapotáról” – nyilatkozta Karsai György válogató.Forrás: szabadter.hu
2014.03.16. 13:00
Szinhaz.hu
Összeverekedtek a Való Világ 6-ban
Ádám és Aurelio már jóval a vasárnapi csata előtt egymásnak feszült a Villában, és sok más feladat mellett egy kíméletlen szópárbajban is összemérték erejüket.
2014.03.15. 18:02
Ma.hu
VV Simon áruba bocsátja magát
VV Simon áruba bocsátja magát
A Való Világ 6-ból kizárt játékos mindent megtesz azért, hogy a köztudatban maradjon és népszerűsítse önmagát.
2014.03.14. 16:40
Hir24.hu
Hámori Ildikó és Mácsai Pál is Kossuth-díjas
Hámori Ildikó és Mácsai Pál is Kossuth-díjas
Áder János államfő pénteken átadta a Kossuth- és Széchenyi-díjakat. "A mai díjazottak és kitüntetettek életében is ott találjuk mindazokat, akiknek személyes példája fontos ösztönzést jelentett számukra. Akik lelkierőt és inspirációt nyújtottak mindahhoz, amit elértek, amit megvalósítottak, amiben sikeresek lettek" - hangsúlyozta a köztársasági elnök a Parlamentben mondott beszédében. Idén Jókai Anna író kapta a Kossuth Nagydíjat. Húsz művésznek ítéltek oda Kossuth-díjat, a Vujicsics Együttes tagjai pedig megosztva részesültek az elismerésben. Széchenyi Nagydíjjal tüntették ki John Lukacs magyar származású történészt, 19-en pedig Széchenyi-díjat kaptak. Magyar Érdemrendet 29-en vehették át. Az elismeréseket Áder János Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök társaságában nyújtotta át.Fotó: kultura.huMagyarország köztársasági elnöke - a miniszterelnök előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmábóla Kossuth Nagydíjat adományozta: JÓKAI ANNA Kossuth-díjas írónak, esszéistának, az MMA rendes tagjának a magyar prózairodalom területén létrehozott kimagasló életművéért, valamint az urbánus irodalom nemzeti és keresztény ágának kiemelkedő képviseletéért; a Kossuth-díjat adományozta: MŐCSÉNYI MIHÁLY Széchenyi-díjas építésznek, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának professor emeritusának a tájépítészet szakterületének hazai elismertetése és az egyetemi oktatásban való bevezetése érdekében végzett tevékenységéért, valamint csaknem hét évtizedes, hazai és nemzetközi szinten is kimagasló alkotói-tervezői, oktatói és iskolateremtő tudományos pályája elismeréseként; DOBAI PÉTER József Attila-díjas és Babérkoszorú díjas írónak, költőnek, dramaturgnak, az MMA rendes tagjának kimagasló színvonalú költői, regény- és forgatókönyvírói tevékenysége elismeréseként; TEMESI FERENC József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas írónak, műfordítónak, színműírónak, az MMA rendes tagjának műfajteremtő költői, írói munkája, valamint műfordítói tevékenysége elismeréseként; BOHUS ZOLTÁN Munkácsy Mihály-díjas üvegtervező iparművésznek, érdemes művésznek, az MMA rendes tagjának a konstruktivista szobrászat és az üvegművészet területén létrehozott egyedi stílusú alkotásai és újító szellemű művészete elismeréseként; NÉMETH JÁNOS Munkácsy Mihály-díjas keramikusművésznek, érdemes művésznek, az MMA rendes tagjának a tradicionális népi kerámiavilág mondanivalóját a modern szobrászattal és kerámiaművészettel ötvöző mintegy fél évszázados művészi tevékenysége elismeréseként; BORÁROS IMRE nyugalmazott színművésznek, a komáromi Jókai Színház alkotójának a felvidéki magyar színház- és előadóművészet, valamint az egyetemes magyar kultúra határokon átívelő, magas színvonalú művelése és terjesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként; HÁMORI ILDIKÓ Jászai Mari-díjas színművésznek, kiváló művésznek, a Pesti Magyar Színház tagjának a magyar színház- és filmművészetben betöltött meghatározó szerepe és generációk számára meghatározó, emlékezetes alakításai elismeréseként; KÓTI ÁRPÁD Jászai Mari-díjas színművésznek, kiváló művésznek, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagjának több mint öt évtizedes, kimagasló színművészi pályája elismeréseként; MÁCSAI PÁL Jászai Mari-díjas színművésznek, rendezőnek, érdemes művésznek, az Örkény István Színház igazgatójának sokoldalú színészi pályája, egyedülálló rendezései, valamint színházalapítói és a magyar színházi életet is gazdagító közéleti tevékenysége elismeréseként; BARÁTI KRISTÓF Liszt Ferenc-díjas hegedűművésznek, az MMA levelező tagjának számos rangos nemzetközi versenyen is díjazott, kora gyermekkorától megmutatkozó és kiemelkedő tehetsége, érett muzikalitással megformált, a klasszikus és modern stílusok mellett a kamaraműfajban is autentikus és virtuóz hegedűjátéka elismeréseként; BÉRES JÁNOS furulyaművésznek, népzenekutatónak, zenepedagógusnak az élő népművészeti hagyomány továbbörökítése, a népzene művészi fokon történő művelése és annak oktatása, valamint a társadalom széles rétegeit elérő televíziós és rádiós műsorokban folytatott közművelői tevékenysége, valamint iskolaalapítói és igazgatói munkája elismeréseként; HEGEDŰS ENDRE zongoraművésznek, professzornak kiemelkedő zongoraművészi pályája során egyedülálló muzikalitással megformált, virtuóz előadásaiért, valamint kiemelkedő kamaraművészi és oktatói tevékenysége elismeréseként; JÁVORI FERENC "FEGYA" zeneszerzőnek, előadóművésznek, érdemes művésznek, a Budapest Klezmer Band zenekarvezetőjének a magyar zenei kultúra szerves részét képező klezmer stílus nemzetközi népszerűsítéséért, valamint kiemelkedő zeneszerzői és előadóművészi pályája elismeréseként; KISS B. ATILLA Liszt Ferenc-díjas operaénekesnek, a Magyar Állami Operaház művészének, az MMA rendes tagjának a világ legrangosabb operaszínpadain sikert aratott énekművészete, a tenor szerepek széles skáláját felvonultató sokszínű repertoárja, valamint hiteles és szenvedélyes alakításai elismeréseként; KOBZOS KISS TAMÁS Liszt Ferenc-díjas előadóművésznek, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatójának, népzenetanárnak, az MMA rendes tagjának egyedülálló előadóművészi pályája, népzenei oktatómunkája, valamint a magyar népzene hazai és külföldi népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként; KOVÁCS KATI előadóművésznek, dalszövegírónak, színésznőnek a magyar könnyűzenei kultúrában játszott műfajteremtő szerepéért, határainkon túl is nagy népszerűségnek örvendő, gazdag előadóművészi tevékenyégéért, több évtizedes művészi pályafutása elismeréseként; ORBÁN GYÖRGY Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docensének széles műfaji skálát betöltő zeneszerzői pályafutása és kiemelkedő zenepedagógiai tevékenysége elismeréseként;SNÉTBERGER FERENC gitárművésznek, zeneszerzőnek a nemzetközi zenei életben is kiemelkedő előadóművészi pályája, a klasszikus, a roma, a flamenco és a dzsessz páratlanul egyéni ötvözését kiérlelő zeneszerzői tevékenysége, valamint az ifjú tehetségek gondozása érdekében végzett áldozatos munkája elismeréseként; TAKÁCS KLÁRA Liszt Ferenc-díjas operaénekesnek a világ legrangosabb színpadain énekelt mezzoszoprán főszerepek páratlan megformálásáért, valamint a nemzetközi zenei életben is kimagasló, több évtizedes operaénekesi pályája elismeréseként; TIMÁR SÁNDOR nyugalmazott koreográfusnak, néptáncpedagógusnak a magyar néptáncoktatás egyedi módszertanának kidolgozása, a hazai táncházmozgalom elindítása és fenntartása, valamint a magyar néptáncművészet nemzetközi népszerűsítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként;a Kossuth-díjat megosztva adományozta: a Kárpát-medencei délszláv népzenei tradíciót közkinccsé formáló, egyedi hangzásvilágot kiérlelő, példaértékű művészi pályafutásuk, valamint a zenei örökség áthagyományozása érdekében végzett sokoldalú tevékenységük elismeréseként a Vujicsics Együttes tagjainak: BORBÉLY MIHÁLYNAK; BRCZÁN MIROSZLÁVNAK; EREDICS ÁRONNAK; EREDICS GÁBORNAK; EREDICS KÁLMÁNNAK; SZENDRŐDI FERENCNEK; VIZELI BALÁZSNAKForrás: MTI
2014.03.14. 14:46
Szinhaz.hu
Konfitált tőkehal lett a legjobb és a legszebb is – képekkel
Konfitált tőkehal lett a legjobb és a legszebb is – képekkel
A világ legrangosabb szakácsversenye európai döntőjén való részvételt nyerte el a Bocuse d’Or Magyar Döntő győztese. A zsúfolásig megtelt nézőtér közönsége előtt hat fiatal séf mérte össze tudását szerdán a Hungexpón. A magyarországi selejtezőn a menü alapanyagai majdnem megegyeztek a stockholmi döntőre előírtakkal: kötelező alkotóelem volt a malaccomb lábbal, vér és/vagy bél, a Belon osztriga, a kék kagyló és a fekete tőkehal.
2014.03.14. 11:00
Eletforma.hu
VV6: kiderült Ádám titka
VV6: kiderült Ádám titka
Ördögként táncolt egy szórakozóhelyen a Való Világ 6 játékosa, Ádám – írja a Blikk.
2014.03.14. 04:45
Nlcafe.hu
VV6: látványosan elhízott Viki
VV6: látványosan elhízott Viki
A Való Világ 6 nagyszájú játékosára felszaladtak a pluszkilók.
2014.03.13. 04:37
Nlcafe.hu
A Munkáspárt igazi arca: Gyúrós Gyula
A Munkáspárt igazi arca: Gyúrós Gyula
Miután a Való Világ hatodik szériájából kiszállt Gyúrós Józsi, egy ideig azt hittük, a nemzet gyúrás nélkül marad, de aztán megérkezett a Munkáspárt elnöke.
2014.03.12. 21:20
Hir24.hu
Ismert orosz művészek álltak ki Putyin Ukrajna-politikája mellett
Ismert orosz művészek álltak ki Putyin Ukrajna-politikája mellett
Az orosz kulturális élet több vezető személyisége: színészek, színházi vezetők, zenészek álltak ki Putyin Ukrajna-politikája mellett. Nyílt levelüket a kulturális minisztérium tette közzé szerdán honlapján. Orosz filmesek ugyanakkor elítélik hazájuk katonai beavatkozását a Krím-félszigeten. A levélben azt írják, hogy azokban a napokban, amikor eldől a Krím és honfitársaik sorsa", az orosz kulturális élet szereplői "nem lehetnek kőszívű, közömbös megfigyelők". "Azt akarjuk, hogy a orosz és ukrán népnek és a két nép kultúrájának közös jövője erős legyen". Az aláírók kijelentik, hogy ezért támogatják "határozottan az orosz államfő Ukrajna-politikáját és a Krím félszigettel kapcsolatos álláspontját. Az orosz kulturális élet neves és befolyásos képviselői közül a levelet 104-en írták alá. Olyan hírességek is, mint Nyikita Mihalkov, az orosz hatalmi körökben jó kapcsolatokkal rendező színész-rendező, Oleg Tabakov, a Moszkvai Művész Színház (MHAT) igazgatója, és Vlagyimir Urin, a moszkvai Nagyszínház vezérigazgatója.Oroszbarát tüntetés Szimferopolban (Fotó: Reuters) Az orosz államfő Ukrajna-politikája és a Krím-félsziget Oroszországhoz való csatlakozása mellett tett hitet Fjodor Bondarcsuk színész-rendező (Szergej Bondarcsuk) fia, és a levél aláírói között szerepel a 85 éves Alekszej Batalov, a Szállnak a darvak című, kultuszfilmmé vált orosz alkotás férfi főszereplőjének neve is. Vlagyimir Putyint támogatja Jelena Gagarina, a Kreml Múzeum igazgatója, (Jurij Gagarin, a világ első űrhajósának lánya) és Vlagyimir Szpivakov karmester-hegedűművész, az orosz Nemzeti Filharmónikusok és a Moszkvai virtuózok nevű kamarazenekar vezetője. Aláírta a levelet Valerij Gergijev karmester, a szentpétervári Mariinszkij színház művészeti igazgatója is. A Szvoboda rádió (Radio Free) orosz nyelvű szerkesztősége ugyanakkor beszámolt arról is, hogy az orosz filmesek a múlt héten támogatásukról biztosították ukrán kollégáikat, akik aznap nyílt felhívást intéztek hozzájuk, hogy ne higgyenek az orosz propagandának, amely eltorzítja a Majdant, és azt "fasisztoid fiatalok és háborúzó nacionalisták harcának" tünteti fel. Az orosz filmesek szövetségük honlapján tették közzé válaszukat, amelyben igazat adnak ukrán kollégáiknak abban, hogy példa nélkül álló ukránellenes propagandakampány folyik az orosz állami televíziós csatornákon "a Janukovics szégyenteljes rendszerével szembeni népfelkelés" ellen. A filmesek hangsúlyozták, hogy határozottan ellenzik az orosz katonai beavatkozást Ukrajnában.Forrás: MTI
2014.03.12. 14:36
Szinhaz.hu
<strong>Való Világ 6</strong>.: Zsófit sokkolta Ádám – videó
Való Világ 6.: Zsófit sokkolta Ádám – videó
VV Zsófi az egyik villatársa, VV Ádám miatt került sokkhatás alá.
2014.03.12. 13:00
Nlcafe.hu
Való Világ: fülledt erotika lepte el a hálót - videók!
Krisztián és Iza között folyamatosan történt "valami", ráadásul Teo vére is nagyon forrt...
2014.03.10. 19:54
Ma.hu
Durvul a villa: lefogták Zsófit, hogy Viki tortát nyomjon az arcába
Zajlik az élet a Való Világ villában, Viki megint túllőtt a célon, és Zsófi hiába tiltakozott visítva, gyenge volt Zsolthoz képest... VIDEÓ!
2014.03.10. 19:24
Ma.hu
<strong>Való Világ 6</strong>.: Éjszaka beteljesült Krisztián és Iza szerelme – videó
Való Világ 6.: Éjszaka beteljesült Krisztián és Iza szerelme – videó
Tovább bonyolódik VV Iza és VV Krisztián románca. A kiválasztás éjszakáján a két fiatal a paplan alatt talált egymásra, és bár Iza a csúcsra tört, megbánta a dolgot.
2014.03.10. 13:00
Nlcafe.hu
<strong>Való Világ 6</strong>.: Őt viheti párbajozni VV Ádám
Való Világ 6.: Őt viheti párbajozni VV Ádám
A villalakók úgy döntöttek: VV Ádámmal nem szeretnének együtt élni a továbbiakban.
2014.03.10. 10:00
Nlcafe.hu
VV Simon meglopta az RTL Klubot
VV Simon meglopta az RTL Klubot
A csodabogár villalakó egy meglepetés bulin vallotta be, hogy meglovasította az RTL Klub tulajdonát, amely a Való Világ játékában is látható volt korábban.
2014.03.09. 22:05
Hir24.hu
Mátyás Győző (168 Óra): Zsozsómese
Most éppen üresedés van a Való Világ 6-ban, be lehetne küldeni a Janit, ő bírja a bezártságot, van némi gyakorlata. [...] Bővebben!
2014.03.09. 14:28
Mandiner.hu
Fideszes zuschlagolás ipari méretekben
Fideszes zuschlagolás ipari méretekben
Most éppen üresedés van a Való Világ 6-ban, be lehetne küldeni a Janit, ő bírja a bezártságot, van némi gyakorlata.
2014.03.09. 09:02
168ora.hu
Mirelit pizzától dagadnak a Való világ-játékosok
Kólát kólával isznak a villában, mirelit kaján élnek, VV Dorka négy kilót hízott a bent töltött négy hét alatt.
2014.03.08. 10:23
Velvet.hu
Való Világ Krisztán odacsapott féltékenységében - videó!
A jócsaj sajnos nem őt hívta jutalomvacsorájára vendégnek, ami miatt Krisztián keze ökölbe szorult és lecsapott...
2014.03.07. 16:25
Ma.hu
Hivatalos! Itt van a Való Világ legszexibb lánya
A VV6 játékosainak az volt a feladata, hogy a lányok közül döntsék el, ki a legszexibb diáklány. Megtették.
2014.03.07. 14:47
Kiskegyed.hu
<strong>Való Világ 6</strong>.: Teo után Krisztián is lebokszolt egy ajtót – videó
Való Világ 6.: Teo után Krisztián is lebokszolt egy ajtót – videó
VV Iza veszélyes vizekre evezhet kegyetlen játékával. A szupermodellségről álmodozó lány miatt ugyanis egyre csak gyűlik a feszültség Krisztiánban.
2014.03.07. 14:00
Nlcafe.hu
VV6: ismét bedobta magát Aurelio
VV6: ismét bedobta magát Aurelio
A Való Világ 6 bőgőmasinája ezúttal a tornatanárnőt szemelte ki magának.
2014.03.07. 04:38
Nlcafe.hu
VV Aurelio ennyire nem bírja szex nélkül? Furcsa, amit tett
A Való Világ játékosai - csakúgy mint az előző szériában - beültek az iskolapadba. Aurelio balszerencséjére kaptak egy szexi tanárnőt is.
2014.03.06. 15:12
Kiskegyed.hu
Édesanyja elárulta sebezhetetlennek tűnő VV Viki gyenge pontját!
Nem véletlen, hogy VV Viki elérzékenyül, amikor a családja szóba kerül a Való Világ 6 villájában.
2014.03.06. 10:59
Kiskegyed.hu
<strong>Való Világ 6</strong>.: Aurelio sminkeli magát
Való Világ 6.: Aurelio sminkeli magát
VV Aurelio a vasárnapi párbajra feldobott egy kis szemceruzát.
2014.03.06. 10:00
Nlcafe.hu
VV6: ezzel a betegséggel küzd Aurelio
VV6: ezzel a betegséggel küzd Aurelio
Háromszor járta a tizedik osztály a Való Világ 6 játékosa, ugyanis nagy nehézségeket okoz neki a matematika - írja a Blikk.
2014.03.06. 04:43
Nlcafe.hu
VV Veronika természetes szépség lesz
VV Veronika természetes szépség lesz
A Való Világ kacsaszájú műnője úgy döntött, leszámol a szilikonnal, ezért újra kés alá fekszik, hogy visszakapja természet adta kinézetét.
2014.03.05. 16:35
Hir24.hu
<strong>Való Világ 6</strong>: Zsolt teljesen összeomlott
Való Világ 6: Zsolt teljesen összeomlott
VV Zsolt Dorka után epekedik.
2014.03.05. 04:52
Nlcafe.hu
Súlyos titok derült ki a Való Világ kiesőjéről
VV Dorka nem vágyik vissza régi szerelméhez, hiszen kapcsolatuk elég viharos volt. Gyakran verekedtek össze, ami lelkileg megviselte a villalakót - írta a Blikk.
2014.03.04. 16:22
Kiskegyed.hu
VV Dorka: Charlotte rámászik Zsoltra
VV Dorka: Charlotte rámászik Zsoltra
A Való Világ 6 legutóbbi kiesője a céltudatos Dorka lett, aki nem csak a főnyereménynek inthet búcsút, de villaszerelmétől is el kellett köszönnie egy időre.
2014.03.04. 00:15
Hir24.hu
 "Ezt nem engedhetjük meg a világon" – Timosenko a CNN-nek adott interjút
"Ezt nem engedhetjük meg a világon" – Timosenko a CNN-nek adott interjút
Arra kérte a világ vezetőit hétfőn Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök, hogy "minden lehetőséget felhasználva akadályozzák meg" a Krím félsziget Ukrajnától való elszakítását.
2014.03.03. 19:50
Life-style.hu
Timosenko a világ vezetőinek segítségét kéri
Arra kérte a világ vezetőit hétfőn Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök, hogy "minden lehetőséget felhasználva akadályozzák meg" a Krím-félsziget Ukrajnától való elszakítását.
2014.03.03. 19:06
Stop.hu
8 kiló szemetet kell lehoznia a Mount Everestről minden hegymászónak
8 kiló szemetet kell lehoznia a Mount Everestről minden hegymászónak
Áprilistól legalább nyolc kiló hulladékot kell leadnia minden hegymászónak a világ csúcsáról való leereszkedés után - jelentette be a nepáli turisztikai minisztérium hétfőn.
2014.03.03. 15:30
Delmagyar.hu
<strong>Való Világ 6</strong>.: Ádám azt állítja, lefeküdt Charlotte-tal – videó
Való Világ 6.: Ádám azt állítja, lefeküdt Charlotte-tal – videó
Gyűrűvel várta a párbajon Charlotte-ot Simon, ám lehet, hogy a villaszerelemnek hamar vége is lesz? Ádám azt állítja, a párbaj előtti éjszakán lefeküdt a lánnyal.
2014.03.03. 15:30
Nlcafe.hu
VV Dorka tudott VV Charlotte múltjáról
VV Dorka tudott VV Charlotte múltjáról
A Való Világ 6. évfolyamának legújabb kiesőjével a párbaj után többek között VV Charlotte-ról és a tehetségkutatós múltjáról is beszélgettünk.
2014.03.03. 11:00
Nlcafe.hu
"Dolgozik bennem egy motor" - Villáminterjú Udvaros Dorottyával
"Dolgozik bennem egy motor" - Villáminterjú Udvaros Dorottyával
Február 14-én mutatta be a Nemzeti Színház Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát, melynek szereposztásában az egyetlen nő a Jacques-ot alakító Udvaros Dorottya. A Kossuth-díjas színésznő a próbafolyamat közben nyilatkozott az előadásról, és arról, milyen hozzáállással érdemes részt venni a próbákon. Önt kivéve csupa férfi játszik az Ahogy tetszik című előadásban. Első hallásra furcsán hangzik az ötlet: a női szerepeket – a fiatal szerelmeseket is – férfiak alakítják.Udvaros Dorottya: Minden azzal kezdődik majd, hogy a társulat bemegy a színpadra, és egy előadásra készülődnek. Ez egy olyan alaphelyzet, ami sok játékra ad lehetőséget. Egy "színház a színházban" helyzet, ahol aztán tényleg mindent szabad. Az Ahogy tetszik tele van játékkal – a nemek felcseréléséből fakadó helyzetek humorával. Egy férfi színész női szerepet kap, Rosalindáét. A történet szerint ez a női szereplő férfiruhába öltözik, majd ez a férfiruhába öltözött női szerepet játszó férfi azt mondja a partnerének, Orlandónak: játsszuk azt, hogy én lány vagyok, és udvarolj nekem. Ezt rakjuk össze! Amikor Rosalindát játszottam, nagy kérdés volt számomra, hogy vajon ez a szereplő miért nem mondja meg Orlandónak: „figyelj, én vagyok az, akit szeretsz, csak száműztek, ezért egy férfi álruhájába bújtam!”Ön az egyetlen nő a szereposztásban, viszont egy férfit alakít.Udvaros Dorottya: Jaques figurája nem feltétlenül kell, hogy férfi legyen. Legalábbis abban az értelemben nem, mint egy klasszikus shakespeare-i macsó, mondjuk Othello. Nem az a fontos, hogy Jaques nő-e vagy férfi. Ő a szellem embere, filozófus, aki erős kritikai érzékkel minden disszonanciára élesen reagál. Érdekes figura azért is, mert a darab végén hazatérhetne ugyan a gazdájával a száműzetésből, ám ő inkább a gonosz – a darab végére megjavuló – trónbitorlóval marad. Nem nyugodt életre vágyik, hanem az új helyzet különlegessége izgatja.Udvaros Dorottya az Ahogy tetszik c. előadásban. Fotó: Eöri Szabó Zsolt A méla Jaques-é a drámairodalom egyik leghíresebb monológja.Udvaros Dorottya: „Színház az egész világ…” Annyit elárulhatok, hogy különleges körülmények között mondom majd ezt el. Szinte kényszeríteni fognak rá... A napokban éppen ezt próbáltuk.Szeret próbálni?Udvaros Dorottya: Egyik szereptől a másikig élem az életem. Némelyik szerepemmel akár évekig is együtt élek, és ezek a szerepek mind a próbákon születnek meg. Nagy tehát a tét, másfelől a próbafolyamat a színészi munka legérdekesebb része. Jelen esetben ráadásul megismerek egy olyan embert, aki egy teljesen más kulturális közegből érkezett. Purčarete sokfelé dolgozott már, igazi nagy alkotó, és a román színházat, amelyet képvisel, nagyon erősnek tartom. A próbák minden pillanatát élvezem. Mikor, mitől jó a munka?Udvaros Dorottya: Alapvetően minden próbafolyamat hasonló módon zajlik le. Az ember figyeli a munkatársakat, akikkel éppen egy csapatba került, és nézi, hogy kinek mi jut eszébe az anyagról. A legfontosabb az, hogy a rendezőnek mi jut eszébe, aztán hogy mi jut eszembe nekem, és végül, hogy a gondolataink hogyan illeszkednek egymáshoz. Szerencsés esetben a rendezőtől nagyon erős impulzusok jönnek. Az olyan rendezőket szeretem, akik tudják, mit akarnak - velük mindig könnyű. Az a tapasztalatom, hogy egy-egy nagy rendező fejében pontosan él egy vízió a darabról, sok-sok apró részletet kidolgozott már elméletben, de mindig hagy mozgásteret a színésznek. Nem elégszik meg azzal, hogy csupán végrehajtsam, amit ő kigondolt. Arra is kíváncsi, ami bennem megfogalmazódik. Hiszen valamiért engem választott a szerepre, és nem mást. Ez a kíváncsiság nagyon inspiráló. Fotó: Eöri Szabó ZsoltAzt mondja, jó rendezővel könnyű dolgozni...Udvaros Dorottya: Nem az a kérdés, hogy nehéz vagy könnyű. Az út a lényeg. Ilyenkor van sírás, nevetés, kétségbeesés – ezerszer. De dolgozik bennem egy motor, ami arra sarkall, hogy ezeregyedszer is megpróbáljam. És sokszor megtapasztaltam már, hogy ha elég munkát fektet az ember a dologba, akkor az egyszer csak elkezd működni. Az elején még sosem lehet tudni, hogy hogyan alakul majd a próbafolyamat. Lehet, hogy a második héttől borzalmas napok jönnek, mert nem találom a kulcsokat a szerephez, lehet, hogy csak a végén jön a pánik… Amikor belefogok egy új darab próbáiba, sosem az a cél, hogy minél könnyebben megússzam, hanem hogy minél gazdagabban föl tudjam tárni a mű, valamint az én szerepem többi szereplőhöz való viszonyának mélységeit. Ehhez azonban össze kell raknom magamban az egészet, mint egy kirakós játék apró darabkáiból a teljes képet. Ez akár elementáris élmény is lehet. De nem szoktam ezzel törődni, mert ezt nem lehet akarni - az ilyen élmények egyszer csak megszületnek. Egy előadás, egy alakítás sikere is ilyen élmény. Nem lehet előre tudni, hogy hogyan fog sikerülni, és nem lehet tudatosan akarni vagy felkészülni rá. Nem is ezzel a céllal kezdek bele a munkába. Mindig jó akarok lenni, de nem azért, hogy learassam az összes díjat. A sikerre nincs is garancia…Udvaros Dorottya: A színészi pálya kudarcok sorozata. Az a néhány sikeres szerep, amire a nézők emlékeznek, csupán pár pillanat. Mindaz, ami a pillanatok mögött van, hosszú, keserves munka, olykor gyötrelmek sorozata. Gondoljunk egy táncosra! Egy tökéletes mozdulat sokszor szinte kegyetlen testi gyötrelem árán születik meg. Ki tudja, hányszor műtötték a táncos térdét, hogy hány véres balettcipőt nyűtt el... Aztán a színpadon azt látod, hogy könnyedén röpül, száll. Ugyanígy megkínlódik a színész, hogy a monológja hitelesen hangozzon el a színpadról, csak más eszközökkel és módszerekkel kínozzuk magunkat a hatáskeltés érdekében. De amikor kint állok a színpadon, már engem sem érdekel, mennyi munka van a szavaim, a hangsúlyaim mögött. A néző sem erre kíváncsi.Mikor tud a színpadon örülni?Udvaros Dorottya: Nekünk, színészeknek az a fontos, hogy estéről estére közösen járjunk be egy utat a nézővel. Ők ezért jönnek a színházba, mi pedig azért megyünk fel a színpadra, hogy ezen a közös úton vezessük őket. A nézőtér csöndjeiből, a közönség nevetéseiből, elérzékenyüléseiből, sírásából és a tapsokból nagyon finoman levehető, hogy ez sikerült-e. Ha nem, elégedetlen vagyok, és keresem a hibát, elsősorban magamban. Ha sikerül, örülök és boldog vagyok.Az interjút készítette: Babarczy VeronikaU.sz.: Színház.huForrás: Nemzeti Színház
2014.03.03. 06:00
Szinhaz.hu
Kérdezd Dorkát, a Való Világ kiesőjét!
Beleőrült a gondolatba, hogy elveszítheti szerelmét Zsolt (21). A fiatal fiú már szombat óta letargiában van, ugyanis belegondolt abba, mi lesz vele, ha Charlotte (26) a párbajban kint hagyja szerelmét, Dorkát (20), ő pedig egyedül marad.
2014.03.02. 22:00
Blikk.hu
Eldőlt! Charlotte még megnyerheti a Való Világot
Vasárnap este a Való Világ harmadik párbaján VV Charlotte és VV Dorka párbajozott. Eldőlt, hogy ki esett ki.
2014.03.02. 21:52
Kiskegyed.hu
VV Dorka kiesett a Való Világból
Vasárnap este a Való Világ harmadik párbaján VV Charlotte és VV Dorka párbajozott. Eldőlt, hogy ki esett ki.
2014.03.02. 21:52
Kiskegyed.hu
Botrányos kijelentést tett Istenes Bence. Méghozzá élő adásban!
Az egész azzal kezdődött, hogy Lilu tűzpiros ruhát vett fel a vasárnapi Való Világ összefoglalóra.
2014.03.02. 20:38
Kiskegyed.hu
Újabb verekedés a Való Világban
Újabb verekedés a Való Világban
A Belevaló Világ szombati adásában egy telefonáló hívta fel a figyelmet Iza pofonjára, melyet online közvetítés során látni lehetett, az adásból viszont kimaradt.
2014.03.02. 10:00
Nlcafe.hu
VV Ádámot kirúgták a középiskolából
Tahitótfalu — Annak idején kirúgták az iskolából, mert balhéba keveredett a Való Világ legújabb lakója, VV Ádám (23), akinek eddig nem igazán sikerült megkedveltetnie magát a bentiekkel. Igaz, a már több mint egy hónapja játékban lévő lakók nem is adtak neki sok esélyt erre.
2014.03.02. 05:15
Blikk.hu
Enélkül nem látja el a gyerekeket az orvos
Legkevesebb ötvenmillió gyereknek nincs születési anyakönyvi kivonata a világ negyedik legnépesebb országában, Indonéziában, ami egy frissen közölt ausztrál–indonéziai tanulmány szerint megnehezíti a kiskorúak oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz való hozzáférését.
2014.02.28. 17:28
Mno.hu
Már csak öt hét a világ
Már csak öt hét a világ
Pontosan úgy történik minden, ahogyan várható volt; a kormánypárt többféleképp próbálja korlátozni a parlamenti választás szabadságát. Tudjuk persze, bármilyen regnáló hatalomtól naivitás volna elvárni, hogy teljesen lemondjon a számára egyoldalúan kínálkozó befolyásolási eszközökről, de a velük való visszaélésnek normális demokráciában mégiscsak vannak határai. A 2014-es Magyarországon azonban nincsenek.
2014.02.28. 13:15
168ora.hu
A világ legnagyobb hidroplánjának fedélzetén
A Beriev Be-200 sugárhajtású géppel, a világ jelenlegi legnagyobb hidroplánjával való repülés négy éve számomra izgalmas kalandot ígért.
2014.02.28. 10:04
Mno.hu