töltött tök

Különleges menüt szeretnél a vendégeknek? Nézd meg cikkeinket és készítsd el a kiválasztott töltött tököt.

Gombával töltött tök
Amikor a bébitökök megjelennek a piacon, mindig örül a szívem: nemsokára lehet hetente akár többször is tökfőzeléket enni! De bébitökből egyértelműen töltött tököt kell készíteni.
04.29. 14:00
Eletforma.hu
Vakmacska vagyok, negyvenhét éves. Rákos.
Még, nem, most M-nek és Dr. G-nak A talpad alól ha kilökik a járdát, - szaltó mortále! - s a szaxafont a kukába bedobják, csodát vár a telt ház, de rossz a kotta, s a pálcád eltorott, a zenekar kirohog, mikor a nagy szoveg nem köll, a fejed hogy emeld föl, s itt a hír, amit nem vársz, s mint egy villanyszámla, megráz, és eldobod a fegyvert - legyen béke! - s egy jó barátot eltalálsz, rúgkapálsz és csak gyors gyors gyorsul a zuhanás... Lesz egy pár jó csatánk, ha a Sors rád szállt. Mutass rá, bárki bánt, s csak bízd ránk! S jönnek majd a katonák, a verhetetlen harmóniák, a páncél zongorák, a zene felszáll s a káosz kapituláll, és ilyen a dal, olyan a dal, s a Richter skála a kottánk. Lesz egy pár jó csatánk, ha a Sors rád szállt. Mutass rá, bárki bánt, s csak bízd ránk! Árnyék a víz alatt - De mondom, higgye el, nem látok itt semmit. Hány éves...? Talán amiatt van. Írok fel vérzéscsillapító cseppeket, de csak akkor használja, ha tényleg muszáj. Akkor már másodjára vagyok ott. Nem merek újabb spirált felrakatni, pedig eddig semmi problémám nem volt eddig, de ez valahogy nem jó. Nem igazán veszem az adást, hogy életkori sajátosság lenne. Negyvenfokos nyárban hívogat a Körös, de így hogy, a barátnőm meg elcipelt egy indiai főzőtanfolyamra, a felét se bírtam megfigyelni, mert egyfolytában azon rugóztam, mi van ha... a frissen vásárolt, elvileg 6-8 órákat bíró intimkehely másfél óra múlva tele van (én kis naiv, azt hittem, rosszul tettem fel), tárgyalni vagy aludni csak az ismert osztrák gyártó XXL-es gigastukájával merek, plusz betét. És persze sűrűbben is... az állítólag tényleg életkori jelenség, De igazából nem ez ijeszt meg, hanem a kis műanyag harangból egyre gyakrabban kicsusszanó izé. Jesszus, egy méhlepény...? Na, de akkor hol a magzat? Orvost is váltottam nemrég, szülészeti szakemberre már kevésbé lesz szükségem, onkológiai szaktudás viszont elkél. Amúgy is, baljós érzések vesznek néha erőt rajtam. Negyvenhetedikbe léptem, ezt a kort apám mindössze két héttel élte túl (azt is minek), anyám ennyi idősen ki-be járta a kórházakat, két komoly műtéttel, hálistennek végetért a pechszéria, azóta kutya baja. Én ezen a mizérián túl jól vagyok, hosszú évek vergődése után újra van „szakmai életem”, a családban alapjában véve rend van és nyugi (ahol nem, ott nem igazán tudunk segíteni), a helyemen vagyok. Mégis árnyékot látok a víz alatt mozdulni, hiába magyarázza a kedves, idősebb doki, hogy ott higgyem el, az égvilágon semmi. A rákszűrésem is tökéletes, na, ugye. Aztán karácsony táján nem jön a szokott időben, még mérgelődök is, mehettünk volna wellnessfürdeni, ha tudom. Majd egy hét késés után viszonylag kevésbé ijesztően érkezik, rendesen véget ér, illetve másfél nap múlva felkelek reggel és ...zutty. Na, jó, annyira nem zutty, pár csepp csupán, de a NYOLCADIK napon. Meg a kilencediken. A tizediken. A tizenegyediken elmegyek orvoshoz, ő ugyan most se lát az égegyvilágon semmit, de talán mégis kéne egy egészségügyi kaparás. Csak megnyugvás és miheztartás végett. Uhh, én egy héten belül indulok külföldre. Na, jó, akkor majd jelentkezzek. Harminc napig semmi, aztán viszonylag rendben (bár ismét alvadt darabokkal találkozom), majd húsz napra rá egy rokonlátogatáson matekozom, most akkor mi van, ezer éve nem volt nekem középidős... Meg a középidő nem ennyi. Nem, nem középidős. És ronda. És sok. Megmozdul az árnyék a víz alatt, ez nem a csónak. És a szokásos februári temetőlátogatáson bemozdul bennem J., akit megírtam, akinek mintha hasonló lett volna... hogy is mesélte nagyanyám akkor? Egy szót nem értettem belőle, talán azért jegyeztem meg szó szerint. Felkeresek másik dokit, aki barátnő hasonló baját eredménnyel diagnosztizálta-kezelte, ő is a kaparást mondja, annyi a konkrétum, amit lát, hogy vastag a nyálkahártya, és az általában nem jó. De én már megint külföldre készülök, repjegyem megvan, szállodám megvan, viszont megfogadom, még egy nagyobb gusztustalan szövetdarab és lesz ami lesz, járjunk a végére. A legközelebbi gusztustalan szövetdarabnál elkezd bennem sikítani öreganyám szövege, körbe-körbe, vég nélkül. De fejhangon ám, néha úgy tűnik, mások is hallják. „Mondta akkor már nekem, hogy jó ideje csak kínlódik a men... ment... menstruációjával, hogy össze-vissza meg sok, mondta, hogy ilyen nagy aludt vérek jönne,k akkor mondtam én néki te Joli há’ mér nem mécc orvoshoz, ez nem normális, ilyen nem szabad, hogy legyen... és akkor elment és megoperálták de biztos előbb kellett volna..." Közben túrom a netet, az ijesztőbb verziókra mind azt írják, nem én vagyok a célcsoport, hanem elhízott, hormonkezelést kapott, inkább változókor alatti-utáni nők, akik nem szültek, ötvenkét kiló vagyok, negyvenévesen még szültem, és ezer éve nem használok hormonokat. Jó napot, mondja az ismeretlen orvos az ismert rendelőben. Maga a bátyámhoz jár, ugye? Hogy véletlenül jelentkezett ide? Nem maga az első. Sebaj, mi a panasza, megvizsgálom én. Huh... nem mindenütt 15 milliméter a vastagság, de 11 felett rákmegelőző állapotról beszélünk minimum. Én mindenképpen javaslom azt a küretet, higgye el, nem akkora ügy, megnézem hisztereszkóppal, aztán ha hormonzavar, tudjuk kezelni. Csak épp időpont nem akar akadni... Ez messze van, az drága, itt nincs hely... de maga kőbányai, nem? Jó a Bajcsy is? Biztosan? Akkor... mit szól június kilenchez? Na, jó, majd mondom anyámnak, hogy előtte vagy utána való nap ünnepeljük a születésnapját. Igazából tényleg nem nagy ügy. Előtte kell keresnem valami Gyöngyit a vérvételhez, megismerem a magyar egészségügy általam ismeretlen oldalát: ahol már várnak, percre pontosan, minden papírom előkészítve, miután egy kis kockás füzetbe került a nevem valahol. Aznap nem majrézok, sóhajtok, mért kell nekem kórházba menni, hogy végre békén elolvashassak egy Hrabal-kötetet. A kiadott nyugtató (Xanax) azonban nem nagyon hat, a szokásos stílusomban ballagok ki délután fél egykor, hogy engem iderendeltek reggel hétre, nem ettem-nem ittam, sorrakerülök-e még ma, vagy menjek inkább haza. Kettő körül visznek végül, bocsi, sürgős császár volt (a szomszédban a szülészet van), a műtőben árad a napfény, mi baj lehet, az egyik fiatal altatóorvos verset mond, csatlakozom, a harmadik strófánál filmszakadás. A szobatársaim döbbenten néznek: másodperc alatt ébredek, felveszem a megcsörrenő telefont, felrántom az odakészített bugyit (az ápolónők szerint ez nem szokott egyedül menni), jó étvággyal bekebelezem az azóta kihűlt ebédet, aztán öt óra felé már átöltözve nagyjából közlöm, hogy elég volt, kérem a papírjaimat, mennék haza. Úgy meglepődnek, hogy kiadják és mehetek. Azon túl, hogy másnap leteper valami cifra hasmenés, a világon semmi bajom. Két, de inkább három héten belül ne is próbálkozzam a lelet elkérésével, mondja Dr. K., de utána gyűjtsem be és menjek vele hozzá el. Ehhez képest a postaládában találom a borítékot: leletem elkészült, fáradjak be érte. Eddigi tapasztalataim szerint úgy kellett verekedni érte, ajjaj, ezek mondani akarnak nekem valamit. Másnap a Kicsit meg a haverját vinném focitáborba a város szélére, előre megegyezek a szülőkkel, csak felnyargalok a papírért és megyünk, addig várjanak lent a kocsiban. Nyargalok, mondom két kiskölök vár rám... Az asszisztensnő kotor a papírok közt, kezembe adja, gyorsan olvasok, de a szokásos regényfordulat megvan: ez biztos az enyém? A nő is belepillant, egy pillanatra lefagy, tűnődik. Ööö... keressek egy orvost, aki... segít értelmezni a leletét?Vissza kell mennem Dr. K-hoz, így van megegyezve. Amúgy... értem, amit elolvastam. A nő elhallgat, odalép és megsimítja a karomat. Na hubazmeg, ha eddig nem jöttem volna rá, hogy irtó nagy gáz van, most biztos rájönnék. De nincs mese, két kisgyerek tényleg lenn vár a kocsiban, papírt levágom az anyósülésre, a kölkök önfeledten fecsegnek hátul. Nem gondolok semmire, csak arra, ne gondoljak semmire, a fenének kell még az egészre egy közlekedési baleset is. Na, Fanyűvő Fehérlófia, még csak akkora voltál, mint egy arasz, és már tudtam, egyszer meg kell vívjuk. Nosza, kardra vagy birokra. Visszafelé egyedül jövök már, nem is óhajtok soraim rendezése előtt beszélni senkivel, de nincs szerencsém, G. anyja (akit a focira vittem) hív, annyit tud, hogy szövettani leletet kellett begyűjtenem, érdeklődne, minden rendben-e. Amúgy szövettani laborban dolgozik (egy másikban), és pont ilyeneket szokott elemezni ő is. Úgyhogy megmondom neki. Némileg sokkolom szegényt, de nagyon értelmesen csak annyit szól, ha kell orvos az X. klinikán, szóljak, körbeérdeklődik. Jó, ha kell, szólok. Aztán felhívom a zembert, már melóban van, kijön egy percre. Nem drámázom túl, de szólok, most mondd, ha nem megy végigcsinálni, most sok volt (nincs egy hónapja, hogy a bátyja meghalt), mert nem ígérek semmit, se azt hogy meg tudok gyógyulni, se hogy cuki leszek, se hogy bármilyen legyek. Na, ne hülyéskedjek már, mondja, és szívből remélem, tényleg végiggondolja, mit vállal. Bár assetom, én mit vállalok. Akkor kerül elő először a három szó: még, nem, most. Egy kérdőjel, egy felkiáltójel. Még nem!!! Most?! A macskák, a sárkány, a hullócsillag, avagy az angyalok futószalagja Aznap aligha dolgozom sokat, inkább a netet túrom, nem, tényleg nem vagyok célcsoport, fiatalabb, soványabb és szültebb vagyok. Na és. Statisztika versus egyéni fátum, ugye. Viszont örvendezve látom, ez a fajta rák nem kemóra reagál, inkább szikével kezelik... viszonylag radikálisan, de túlélhetően. Azon nem drámázom, miért én és miért most, ha eldobok egy papucsot, nagy valószínűséggel találok el rákbeteg ismerőst, barátot, rokont és munkatársat, nem is értem, én eddig hogy maradtam ki. Valamelyik este a tükör elé állok, és mint valami félresikerült Anonim Alkoholista kimondom: Vakmacska vagyok, negyvenhét éves. Rákos. Anyámnál rejtélyes módon hirtelen előkerül J. akkori kórházi zárójelentése. Eszerint J-nak majd emberfej nagyságú daganata volt a méhében, rákos petefészkekkel. J. az orvostudomány akkori (és valószínűleg mostani) állása szerint menthetetlen volt, a műtét és sugár ellenére, a kötél ezek szerint csak siettette a folyamatot. Megrendülve olvasom. Nem sok mindenkinek fecsegem el.  Egy barátnőm azonban furán reagál a privátchat-bejelentésemre: Felhívhatlak? Persze. Felhív másnap reggel. A leletnél valamivel nagyobb gyomros először, amit mond: én nem tudtam eddig, de ő három éve volt méhnyakrákos. Műtét, sugár, kemó. De itt van. És ha akarja, beszél az orvossal, akinek nagy része volt abban, hogy itt van. Kutatok az emlékeimben, egy időre eltűnt ugyan, de volt ilyen korábban is... és pár hónappal utána már találkoztunk, éttermeztünk, beszélgettünk... és nekem semmi, de semmi olyan nem látszott, ami ekkora gázra utalt volna. Pedig de. És hát amit elmesél, az innen az egészséges oldalról sokkolóbb, mint a netes kutakodások,  a teremburáját, most kezdek el félni. Elmegyek Dr. K-hez, nagyjából megerősíti, amit a netes kutatásaim alapján összeraktam, úgyhogy nem lepődök meg. De műtéti időpont, az nincs. Nem baj, gondolom, kicsit körbekérdezek azért, bár innentől versenyt futunk az idővel, tudom. Visszafelé a Keletinél az égre emelem a tekintetem: uram, mondj valami biztatót! Az egyik ablakban két hatalmas cserepes virág árnyékában négy (!) macska tollászkodik, mint valami mediterrán naptárfotóm, alig hiszem, előkapom a telefonom, lekapom őket. Azt hiszem, ez nekem címzett Jó Jel. Ellátogatok Dr. G-hez, aki barátnőm szervezése alapján elvállalhat, ha akarom. Egész más mint az eddig megismertek: nincs csilivili recepciója, kevésbé életcsászára, mint szülészem vagy a második Dr. K. akihez némi elszervezés miatt kerültem, és akinek örökké hálás lehetek, hogy időben (?)  került sor erre a szövettanra. Dr. G. halk szavú és szerény, ugyanakkor meglehetősen határozott. Kéne egy MRI. Egy jó. Mihamarabb. Ő most nem tudja, utóbbit hol lehetne, ami jó is. De ha esetleg én tudok valamit... MRI. Nekem, a klausztrofóbiásnak – ez nem lesz kicsi majré, azt hiszem. V. a cég főnöke, első látogatásom után elmondom neki a frankót. Pont mikor beindul egy komoly projekt... és egyelőre nem látom, mi hogy lesz pontosan, csak hogy kéne egy MRI, lehetőleg nem két hónap múlva. V. bólint, felemeli a telefont. Félóra múlva átszól, te, le bírsz menni R-be (vidéki város) két nap múlva? Mert keresd ott X-et reggel és fogadnak. Menjek-e veled, tűnődik a zember, dehát nagykislány vagyok, lemegyek, visszajövök. Na, azért mégis. Oké, de akkor benne vagy, hogyha időben végzünk, félúton beugrunk megnézni a Balatont. Na, te se leszel már kergébb, de egye fene, menjünk. És milyen jó – egyedül nem bírnak velem, nyugtatójuk nincs (nekem meg sose volt), de alig indul a gép, indul a pánikroham is, végül fordítva kerülök bele, a keze valahol a homlokomnál, semmi romantika, egyszerűen tudatosul az agyamban: az a része a fejemnek KINT van, nem egy ládába bezárva. A földöntúli hangokról már csak a nemrég olvasott Michael Ende mese jut eszembe (Gombos Jim), ahol a főhősöknek át kell menni egy sötét alagúton, ahol tök sötét van, rémijesztő hangokkal, más nincs, de ez épp elég. Michael Ende elég jól leírta, milyen klausztrofóbiásan bekerülni egy MR-be. Egy óra múlva már a párhuzamos valóságban vagyunk egy másik Naprendszerben, ahol rántott húst lehet ebédelni, és utána úszni a Balatonban. Ha túlleszek ezen, add vissza a vizeimet majd, mondom az Odafennvalónak. (hohó, mondja a fejemben a gúnyos kis hang, előbb azt kérd, hogy műtét után adja vissza a vizeletedet!) X. úr irtó jófej, az MRI-leletet elküldi mailben, a telefonomon nyitom meg izgatottan, új telefon, kis híján kitörlöm a roppant fontos irományt, ami mint kiderül, csupa jó hírt tartalmaz. Ha van megfelelő szakmai partner, meg tudom csinálni laparoszkóppal, mondja Dr. G. ez az a pont, amikor eldöntöm, ő nyerte a feladatot, eddig attól rettegtem, felvágnak mint valami halat, hat hétig épp csak vánszorgok esetleg, összenövések, fertőzések, minden elvonul az orrom előtt, a laparoszkóp, az minden ismerős szerint egészen más ügy. Dr. K-nek elmondom, köszönök mindent, ő bólint, mégiscsak a szakellátásba kerülök, ő csak mást félrelökve tudna nekem időpontot adni még a nyár közepén, szerencsés gyógyulást kíván. Aztán csönd lesz, mert nincs és nincs időpont, nyár van, meleg van. Én meg úgy csinálok mindent, mintha utoljára csinálnám. A hangulatom időnként hullámzik – pörgök a medencében, röplabdázom és sprinteket loholok a Kicsivel, reggel a sáros Körös-toroki strandon kocogok és úszkálok,  kiélvezve minden percét, míg enyém a testem, a mozdulataim, aztán a Budapest Parkban a KFT-koncerten egyrészt „magamra veszem” a Somló Tamásnak küldött „gyógyító” dalt (két-három hét múlva hal meg szegény) és elkámpicsorodom, mi van, ha nem bírok jönni többet. Rajongótársam, Szilárd hátba vág: fogsz te még velem csápolni az A38-on. Hát, vannak kétségeim. Közben megérzem az ízét, milyen az, amikor mintha angyalok raknának valami futószalagra, a legjobb pillanatban érkezik a sorstárs-barátnő biztatással és szakemberrel, elém ugranak az információk, tolnak a segítő kezek. Mindenki olyan... ha mindig ilyen lenne, akkor csupa suhanás és kacaj volna az élet. De tudom, a VIP sornak ára van. Némi plusz önismeret: nem is attól majrézok, hogy kinyúvadok, az viszonylag egyszerű. Hanem megmaradni valami fenemód kényelmetlen testben, esetleg megváltozott személyiséggel... Megdöbbenek, mennyire nem bírok elfogadni egyelőre elméletben dolgokat, egyszerűeket és tényleg félelmeteseket is, a kövérségtől a tartós katéterhasználatig. Márpedig azért sok minden benne van a pakliban. Azon a nyáron leginkább az LGT Mozdonyoperája utazik a kocsimban, negatív pillanataimban a Füst meg a szél sorai keringenek, a pozitívakban a Bízd ránk meg a 424-es. Felismerem megint, mekkora erő a zene, a szöveg, az irodalom. Ha van még egy új világ, érted is eljövünk, ne félj! Eljövünk s elviszünk, csak tanulj meg várni ránk, állj ki a partra néha s ha tenger nyelne el, az égből jövünk el! Még nem? most? Aztán megszületik az időpont a műtétre – vártam is, féltem is tőle. A kölykökkel őrjöngök egyet gyerekkorom strandján, aztán nyargalok vissza Pestre, kell egy felülvizsgálat, műthető vagyok-e egyáltalán.  A fenti dallamot hallgatva zúgok a néptelen békési utakon, ismét felpillantok, jöjjön egy „jó jel” odaföntről, a gomolygó felhőseregből erre tisztán és felismerhetően kiválik Fuhur, a Végtelen Történet  fehér szerencsesárkánya. Van is dolga annak a bizonyos őrangyalnak, mert vagyok akkora hülye, hogy kilencvenperórával száguldva menet közben próbálom fél kézzel lefényképezni. Ahogy egyre több ember tudja, megdöbbenek: az ötvenen felüli nők úgy tűnik, nagy részének nincs méhe, ha más okból is távolították el, a világ leggyakrabban végzett műtéte a hiszterektómia. Anyámnak nincs, azt tudom, mióma miatt. A hasonló korú barátnőmnek se, hosszas kálvária után. De nem tudtam, hogy nincs K-nak, korahatvanas kolléganőmnek sem, és azt sem, hogy nyolcvanon túli, Ausztráliában élő nénikémnek (nagybátyám feleségének) sincs már régen, alig múlt negyven, amikor megtörtént. Ő biztat, ugyan már, klimax... kicsit meleged van időnként. Ő nem csúfult el tőle, idős korában is van benne valami kislányos báj. A kivizsgálás megint mintha valami távoli, fejlett ország VIP-klinikáján lenne. Az itteni Gyöngyi (őt se Gyöngyinek hívják) is pont olyan hatékony, mint a korábbi, előkészített papírokkal és széles mosollyal vár, akkor megjegyezte? Első emelet, harmadik emelet másik pavilon, aztán ha minden megvan nem hozzám, hanem az aneszteziológiára, ide csak ha baj van, rendben? Rendben, csak egyszer tévedek el, két fiatal rezidens külsejű kísér át a fura folyosón, pörgök mint a búgócsiga, fél négyre ígérték a végét, háromnegyed tizenkettőkor már kész vagyok, az ítélet: műthető. Nézzen rám, egy éve csináltam végig szakasztott ugyanezt, itt vagyok, mondja a kortalan altatóorvosnő a pult másik oldalán, mikor a lehetséges kockázatokról érdeklődtem. Úgy meghökkenek a válaszán, hogy elfelejtek tovább kérdezősködni és kipenderülök a klinikai komplexum nagykapuján. Van több mint három órám, amivel nem kell sehol elszámolnom. Hova is akartam... hopsz, itt szemben átvágok a Vérmezőn és felrohanok a lépcsőn, megtalálom a Titkos Liftet és már ott is állok a Modigliani-Picasso kiállítás előtt, ahova olyan reménytelenül sóvárogtam.  Bónuszként a Számítástechnika a művészetben kiállítás az épület tetején, szevasz, apám, mondja valami bennem, hirtelen belém hasít: ő mennyit töltött az intézményben, ahova épp készülök bevonulni. És annak a történetnek nem lett jó vége. De ez a hely már nem az hely, már ha a sugallatoknak hihetek. Kifelé menet komolyan elgondolkodom, hogy betérjek-e egy ebédre a Jamie's-be, de a hedonizmusnak is van határa, ugye. A kölyköknek nem ragozom túl és reménykedem, nem kényszerülök újabb megnyugtató magyarázatokra. A műtét előtti napon kell bemenni, addig van még egy nap, itthon nem találom a helyem, irány a Paszkál strand! Főúri mozdulattal mutatok körbe, rendeltek ma, amit akartok. Koktélt, persze... elmentek otthonról, fiam??? Állítsák meg a világot, túl jó. A szavak megint központozást váltanak: Még! Nem most! Este kimegyek a kertbe. Már nincs kertibudi, mint gyerekkoromban, ami fölött ragyogott a Nagygöncöl. Némi keresés után azért meglelem itt is... Hirtelen gondolattal sorolni kezdem csendesen a halottaimat: apám, Mami, Tata, Jutka, Béla, Böbe, Erzsike… kis szünet... Pista bácsi... az utolsó név után egy hatalmas, fénylő hullócsillag szánkázik az égen. Hihetetlen látvány, én életem negyvenhét éve alatt még egyetlenegy hullócsillagot se láttam még. Ez az első. A Mátyás-templom és a kápolna közt, avagy senki se gondol a spanyol inkvizícióra Igyekszem gondosan pakolni. Az őrzőre megalkuszom a nővérrel: vihetem az olcsóbbik mobilt és az ősöreg MP3-at, ígérem, nem hisztizek, ha eltűnne. Az MP3-on vannak a Bornai-dalok, amik nagy részét nem is ismerem, így kellően fognak szórakoztatni, ha nem bírok aludni vagy nyűgös vagyok. Aznap délután bejön egy nagyon kedves nő, egyházi kórházi önkéntes, elmegyünk vele és a szobatársak közül eggyel a kis kápolnába. Csendben mondjuk együtt és külön, amiket ilyenkor mondani szokás. Este kinézek az ablakon, a szoba döbbenetesen színvonalas, alig kórházszerű, van tiszta kis fürdőszoba, rendes kövezet, fény és nagy ablak. Este kinézek rajta: némá, a kivilágított Mátyás-templom, atyaég, mit fizetne ezért egy gazdag japán turista. Másnap már csak toporgok „indulásig”. Még nem???? MOST! A műtősnek odaúton idézgetem a Monty Python vonatkozó jelenetét (Meaning of Life), nem látta, ígéri, megnézi. Talán a Margit-dalt kellett volna stílszerűen idéznem (De ha megoperálnak hirtelen, nekem nem elég lesz egy kórterem, ha a hordágyról leesnék, én sírnék nélkülem...), aztán mire túl sokat gondolkodhatnék azon, hogy hülye helyzet-e ez, filmszakadás. Egy óra a következő, amit látok, szemben a falon, fél négyet mutat. Tizenegy tájban mentem be. Anyám következetes tilalmam ellenére benéz, őszintén szólva nem nagyon emlékszem, miről beszélünk, valami vicces papírruha és rengeteg monitor van rajtam. Nagy meglepetésemre nem fáj az égvilágon semmim, illetve egy idő után a gerincem, mert az őrző ágya egy vályú, amiben képtelenség kényelmesen létezni. Beröffentem a zenéket, mintha valami üzenetek lennének, elvihorászom a Ha meghaltál http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/11084/bornai-tibor/ha-meghaltal-zeneszoveg.html szövegén, sokszor-sokszor visszapörgetem a Mindig van remény-t, de az egész alaphangulatát a Bolond vagyok dallama adja. Csak a gerincem, az ne fájna. Nyugodtan forduljon oldalra, mondja a nővér, aki be-benézeget, szabad. Szabadnak szabad, csak nem megy, a vályú nem enged, próbáltál már megfordulni pár órával műtét után mindenféle szerkentyűvel egy vályúban? Senki se gondolt a spanyol inkvizícióra, jut eszembe a megfelelő mondat a negyedik kudarcom után, ezen úgy kezdek el vihogni, hogy ötödször is ugyanúgy visszagurulok. Amikor elég lesz a fülhallgatóból, még mindig nem bírok aludni. Kiderül, szobatársam is van, beszélgetni kezdünk, két testetlen hang az éjszakában, nagyon pozitív kisugárzása van, pedig nemcsak annyi baja, mint nekem, korábban vastagbélrákkal operálták, sztómás, most meg... nem gondolok bele. Két nap múlva felkeresem a kórtermében, látva is pozitív, mi lett veled azóta, Kati...? Játszol még az unokáddal? Másnap kiderül, csak fekve van akkora szám. Bár itt az a népszokás, hogy gyalog kell átmenni a kórterembe, nem ragaszkodnak hozzá esetemben, ölemben tartott vesetállal tolnak így is, bár végül üres marad. Egy katonás nő érkezik, ő a gyógytornász, megmutatja, hogy kell felállni. Na, inkább hagyj aludni, utána majd tárgyalunk erről. Talpra rángat mégis valahogy, lezuttyanás után némi vértócsába érkezem, további intézkedésig Kriszti nővér megtiltja, hogy felügyelet nélkül felkeljek, nem is erőltetem, délután a családtagjaim segítségével iszonyú hősi tettnek tűnik elmenni a szoba sarkáig fogat mosni. A teremburáját, pár napja még simán lefutottam a futókört. Hát egy darabig aligha fogom. De mivel közlik, hogy ha akarom, ha nem, a katétert kiveszik, kénytelen vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy holnap reggeltől egyedül járok a vécére. Akkor még mission impossible-nak tűnik elérni a folyosón a teás szamovárt, nemhogy kimenni a kertbe, pedig a hozzám belátogató G. doktor szerint ilyesmiket kéne tennem, elvégre két napon belül minden belőlem lógó zacsitól is megszabadulok. Pedig a hétvége valóban már mintha egy kissé egyszerűbb wellness-szállón telne, dolgom semmi, ebédet helyembe hozzák, nyílnak a virágok, vasárnap fogadom látogatóimat, majd misére megyek. Amikor a Nagy Kört teszem a kertben, mintha egy árnyalak fogná a kezem meg hirtelen, gyere, apám, sokat sétáltál te itt. Nem nagyon szól hozzám, de igen-igen tisztán érzem a jelenlétét. Mintha azt üzenné: nem, te most nem én vagy. Stupor! Capitulatus! Kissé törékeny porcelántárgyként érkezek haza. A kajla Kicsinél azt találom ki, ha szelesen futva próbálna belém csapódni ölelés címén, akkor képzeletbeli varázspálcámat kirántva idézem a Harry Pottert ordítva: STUPOR! (ha ez nem látszik elégnek: CAPITULATUS!) Persze tudom, mi vagyok valójában kívülről nézve ilyenkor: Comikulissimus. A macskáknak nem kell szólni: egyik se akar a hasamra telepedni, viszont ha lefekszem aludni, dorombolva őrzik az álmom, két cirmos szfinx. Rohamtempóban javulok egyébként, vissza is élek vele, hazaérkezésem napján mi a fenének akartam polcot pakolni? Be is lobban az infúzió helye azonmód, utána kezemmel zsebkendővel vezénylem, ahogy a kölkek önállóan (!) instrukcióim alapján szilvásgombócot készítenek.  Némi vérezgetésen és a kívül nincs bajom lassuláson (a sebességem öt-nyolc napig egy nyolcvanéves nénikét idézi, amint épp csigát sétáltat), és remélem, mostanában egy darabig tán nem is lesz. Hivatalosan még nem dolgozom, nemhivatalosan meg... a fene egye meg, pedig annyi szép tervem volt mimindent fogok én itt „lábadozás” címmel csinálni, a tizede sem jön össze. Viszont eszeveszett gyorsasággal jön vissza a "normális" élet. Azért hátravan a szövettan, amikor kérdezik mi a tétje, hát mondom,  ha mégsem jó, akkor a régi reklámszlogen szerint csak egy ugrás a Sugár... márminthogy kis s-sel ugye. Aztán a megbeszélt időpontban hívom Dr. G-t, aki elő is keresi rögtön a papíromat, és közli: ritka szerencsés példány vagyok, ha más bajom nincs, alighanem megnyertem a saját életemet. Mikor már magam olvasom a leletet, kiderül: a korábbi szövettan rettegett eredményét, a méhtestrák-daganatsejteket a kioperált szervekben nem lelték, ezek szerint olyan felületi stádiumban volt, hogy a küret eltávolította. Volt azért ez-az, jóindulatú kisebb problémák, amikkel még jó sokáig maradhattam volna „termékeny”, elvégre egyik petefészkemben egy érett, akár megtermékenyíthető petesejtet tartalmazó tüsző volt. Na, mindegy, negyvenhét évesen nem akartam már újabb gyereket. Egyelőre az előnyét érzem: hurrá, viszlát tamponok, viszlát PMS, agyő fogamzásgátlás, nyűg volt a nyakamon mind (a hőhullámok pedig csak szeptember közepén kezdődnek, addig kegyelmi állapotban sétafikálok). Azért tűnődöm, jön-e a hirtelen, látványos öregedés, csúfulás, hízás és a többi – de ha jól belegondolok, valahol az út végén így is, úgy is ilyesmi várható. Először a szépségünk, aztán az egészségünk, aztán az önállóságunk, majd az életünk távozik, van, akinek lassan, észrevétlenül, másnak rohamtempóban, hirtelen. Szégyenkezve kellett tudomásul vennem, hogy bár tudtam, ügyesen hárítva mégiscsak úgy voltam vele, ez egyelőre leginkább másokkal történik.  Édes istenkém, Macsesz, majdnem ötvenesként olyan sebezhetetlennek hitted magad, mint valami tizennyolc éves. Na, ez elmúlt, latolgatom a teraszon, most már nemcsak az eszemmel, hanem valahol mélyebben is el kell ezt fogadni. De a félelmetes felkiáltójelekkel és görbedt kérdőjelekkel tűzdelt három szó mostanra egyszerű, szürke kijelentő mondattá olvadt. Még nem most. És március 15-én, lemenő nap mellett, friss „minden rendben” eredménnyel, egyenletes, bár nem túl heves tempóban lefutom a Kicsivel a futókört. Vakmacska További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.22. 09:00
Bezzeganya.postr.hu
„Meg kellett volna gondolni az öt gyereket!”
Sziasztok! Irány a backstage! Ez most picit rendhagyó poszt lesz, mert magasabbra húzom a függönyt, hogy jobban belássatok mögé. Freitamásosan: Zsé, és ami mögötte van. Egész héten a múltkori poszton és az azokra érkezett kommenteken töprengtem. Nagyon sok minden felvetődött bennem (óóó, én balga, miért nem írtam le, akkor most lenne vázlatom ehhez a poszthoz….), és szeretnék egy-két dologra rávilágítani. Először is: a kommentelés. Tudom, hogy nagyon ritkán szólok hozzá a posztjaim alatti beszélgetéshez. Sosem ígértem, hogy non-stop itt leszek, mert ezt nem tudom megtenni. Nagyon szeretek beszélgetni, élőszóban és írásban is, így tudom, hogy ha egyszer elkezdem, nincs megállás. Mindig van egy új válasz, mindig van egy új gondolat… Egyszerűen nem fér bele az életembe. Ráadásul néhány komment felkavarja az indulataimat, ilyenkor nem jó hozzászólni. Megvárom, hogy leülepedjen a dolog, elválasztom a – szerintem – bántó hangnemet a tényleges mondanivalótól. Megígértem nektek, hogy minden tanácsot, kritikát meggondolok, és igyekszem is eszerint tenni, még akkor is, ha nem pont az én szájam íze szerint való. Senkit sem szeretnék megbántani egy visszavágással, mindig emlékeztetem magam, hogy aki elolvassa a posztomat, reagál rá, az rám szán valamennyit az értékes idejéből, és ezért végtelenül hálás vagyok (kivétel a troll, de olyan eddig még nem nagyon jött). Úgyhogy kérlek, fentiek miatt nézzétek el nekem, hogy nem vagyok jelen a beszélgetésekben. Nagyon érdekes volt, ahogy egyre többen gondoltátok, hogy a sztori nem vicces, hogy hullafáradt vagyok, hogy sanyargatom magam. Ehhez két – általános – gondolat. Én ilyen vicces vagyok. Sziporkázom, ha kell, ha nem. Nagyon szeretem a humort, a fanyar iróniát. A Monty Python – dr. House vonalon szuperül érzem magam. Sokat nevetek a való életben is, és szeretem humorosan felfogni, elmesélni, visszaadni a történéseket. Persze: amikor a fejemen széttört dédnagyanyám tányérja, akkor nem nevettem, hanem bőgtem… Másrészt nem tartom magam mártírnak. Sőt: sokat dolgozom azon, hogy ne legyek mártír. Biztosan ti is tudjátok, hogy nehéz leadni a feladatokból, nehéz elhinni, hogy más is meg tudja csinálni pont olyan jól, mint mi és nem dől össze a világ, ha egy napra kivonulunk belőle. Gyakorolom ezt a dolgot, ennek egyik eredménye, hogy eljárok edzeni. Az az én-időm, és ragaszkodom hozzá (pedig annyi más hasznos dolgot tehetnék abban a heti 3x1,5 órában…). Férj. Többen írtátok, hogy miért nem segít, miért változtattunk az életünkön, ha nem hozott a váltás jót. Sajnos nincs lehetőségem ezt teljesen körüljárni, mert ahhoz könyvet kéne írnom… A lényeg: tudtam, hogy a váltással (én többet dolgozom, ő kevesebbet, de visszatér a szakmájába) én veszek terhet a nyakamba. Egyszerűbb lett volna, ha ő marad a munkahelyén (ahol kiégett, amit utált, ami halálra frusztrálta) és talicskázza a pénzt haza, én meg dolgozgatok, mikor kedvem szottyan és a pénzt elköltöm a fodrásznál meg a ruhaboltban. Nyálas-csöpögősen hangzik ugyan, de nekem fontosabb a férjem, mint a fodrász. Szerettem volna segíteni a helyzetén és végre megtehettem, hogy több munkát vállalva az ő kieső pénzét én pótoljam. És ez nekem/nekünk is jó, mert azóta jobb a hangulata, energikusabb, visszatért az életkedve… Egyébiránt pedig mindig, mindenben segít: pelenkáz, mesél, etet, mosogat, főz, vásárol, orrot szív, angolt kérdez ki, rendet rak. Amit csak akartok. És jól működünk együtt, mert ami nekem nem megy, azt átvállalja ő és fordítva. Viszont vannak helyzetek, amihez ketten is kevesek vagyunk, ilyen az, ha három hetünket felborítják a beteg gyerekek, a halmozódó munka, a beteg szülő. Ilyenkor szedjük elő a humort, meg a bort és sztorizgatunk a srácokról esti nagy magányunkban. Ezzel töltődünk fel a következő napra. Lemondás. Hát igen, valamit le kéne adni ilyenkor, de mit? Anyukám tényleg nagyon beteg. Én nem tudok bármikor lemászkálni hozzá, most éppen a tesómhoz kellett alkalmazkodnom, aki szintén dolgozik, családja van, stb. Nem volt ideális a péntek esti utazás, de még így is jobb, mint egy egész hétvégi napot „feláldozni”, és Anyuval ugyanannyit tudtunk volna lenni. Anyósom? Hát, az külön megérne egy posztot, ugyanis ő nem jöhet hozzánk bármikor, mert apósom rövid pórázon tartja. Ráadásul múlt hónapban mellrákkal diagnosztizálták, eléggé be van ijedve. Így amikor kiderült, hogy a névnapok miatt el tud jönni, én nagyon örültem. Igaz, jött vele após is… Ezek ilyen villámlátogatások, a vasárnapi mise után jönnek és ebédre már haza kell érni. Tehát kb. 1 órát vannak itt. Ez nem olyan borzasztó megterhelő, ráadásul a gyerekeknek is jót tesz, mert szeretik a nagymamájukat. Amúgy épp megállapítottam, hogy ha idén egyikünk anyukája sem hal meg, akkor ez már egy jó év lesz. A kamasz lányom végtelenül belátó. Négy testvére van, soha egy rossz szava nincs, ha nem érek rá vele foglalkozni (cserébe mindig igyekszem időt találni, hogy vele legyek), viszont ezt a pizsipartit már kétszer halasztottuk. Szerettem volna kedveskedni neki és tényleg csípem a barátait. Tehát ezt sem mondtam le. Vásárlás? Két hónapja készültünk már rá, egy csomó olyan dolgot írtunk fel a listánkra, amikre már régóta vágytunk: finom kávék, illatos tusfürdő, egy szép körömlakk, embörnek a kedvenc dezodorja, stb. Tudom-tudom, máshol is meg lehet venni. De ez nekünk program volt, ráadásul utána a kék-sárga áruházban ebédeltünk, a gyerekek játszottak és kaptam két képkeretet, hogy a hobbiból festett alkotásaimat be tudjuk keretezni. Ez Férj ötlete volt és eléggé meghatódtam, mert nem gondoltam, hogy a mázolmányaim kereteznivaló szinten vannak… Nagyon jól éreztem magam. Gyerekek leckéje? Khmm. A nagy már 16 éves, eszem ágában sincs átnézni a dolgait. Jön, ha szüksége van segítségre én meg megbízom benne, hogy tanul. Az eredmények őt igazolják. Sok év munkája van benne, hogy önállóan tanul, nagyon büszke vagyok rá. A két kisebb viszont más tészta: a 2. osztályos lányom szépen, jól, önállóan tanul, viszont szereti elmutogatni, hogy miket csináltak a héten, hány csillagot kapott, mire válaszolt jól. Erre szívesen szánok 10 percet, mert ez minőségi idő és messze nem a tanulásról szól. A negyedikes fiam pedig ADHD-s. Ha nincs kontroll, nincs teljesítmény. Mostanában szépen javul a tanulásban is, de kell a szoros figyelem, hogy rendben legyen. És hogy miért én? Nos azért, mert a férjem német anyanyelvű is, a gyerekekkel csak németül beszél, így viszont nehéz a sulis dolgokat kikérdezni, magyarázni (pl. nyelvtanból a németek a latin kifejezéseket használják, mi viszont nem). Érdekes volt, hogy valaki szerint ez az egész életmódváltás nálam csak humbug. Ezt speciel kikérem magamnak. Lehet, hogy nem tökéletes, amit csinálok (ki szerint?), lehet, hogy vannak visszaesések (kinél nem?), viszont én legalább TESZEK magamért és erre büszke vagyok. Minden gramm cukor, amit nem eszem meg, nekem tesz jót, minden mozgással töltött alkalom engem edz. A legjobbat a végére hagytam, miszerint: ezt az egészet jobban meg kellett volna gondolni előre. Mármint az 5 gyereket. Hát srácok, ezzel én nem tudok mit kezdeni. Hogyan kell előre meggondolni ezt? Ugyan már mesélje el valaki, hogy pl. hogyan gondolta meg az első gyerekét? A másodikat? A nyolcadikat? Nyilván vannak paraméterek: anyagi helyzet, hajlandóság, karrier, stb. De ha ezek mind stimmelnek, akkor mégis hogyan kellett volna előre látnom, hogy milyen lesz 3-4-5 gyerekkel, ha mind beteg, ha sok a munka, ha a fejemre esik a tányér? Esetleg kölcsön kellett volna kérnem két gyereket, hogy lemodellezzem? Tök egyszerű a sztori. Én elváltam, a nagylányom az első házasságomból van. Érthető, hogy Férjjel szerettünk volna közös gyereket, és csak örültünk, amikor az egyből kettő lett. Így hát három gyerekünk volt, éltünk szépen békében, majd egyszer csak a gyógyszer mellett beugrott a negyedik. Nem vetettük el, mert megtehettük, hogy megtartsuk és szerettük volna megtartani. Születése után négy hónappal beköltözött hozzánk ötöske, aki cselesen kikerülte az óvszert. Megtartottuk, mert semmi okát nem láttuk, hogy elvetessük. Bár sejtettük, hogy nem lesz könnyű, a paraméterek rendben voltak. Nagyon boldog terhesség volt, álomszüléssel. Már 20 hónapos, és épp ma reggel néztem a cseresznyés pizsijében, hogy el sem tudnám nélküle képzelni a világot. Úgyhogy NEM, nem kellett (és nem is lehetett volna) jobban meggondolni. (A Férj meg azóta azzal marketingeli magát, hogy ő olyan, mint az Alien, mert a testnedve átégeti magát mindenen: gyógyszeren, gumin…) Igen, fárasztó az öt gyerek. Néha haragszom egyikre-másikra. Nekem is eszembe jut, hogy mi lenne, ha csak a két nagyobb lenne. Vagy a két kisebb. Vagy csak a fiam. Vagy csak a középső. Baromi nehéz választani, mert mindet szeretem, úgyhogy itt általában vége is a negatív gondolatoknak. És néha arra is gondolok, hogy ha nem lenne gyerekem egy se, akkor menő jogász vagy színész vagy orvos lehetnék és betegre keresném magam. Vagy nem. Ki tudja. Ilyenkor azonban arra is rájövök, hogy a legkisebb után alakult ki a mostani életem, amiben két, számomra nagyon kedves foglalkozást is űzhetek (könyvelek és grafikus/designer vagyok), rugalmas munkaidőben és beosztásban, tehát itt vagyok, ha kellek és nem rúg ki senki, mert a magam főnöke vagyok. Ennek van előnye és hátránya is persze. De elhatároztam, hogy jó leszek ezekben a dolgokban és jó is vagyok! És jönnek a munkák szépen sorban és tényleg igaz, hogy ha valamit igazán szeretnél és teszel érte, akkor az egész Univerzum összefog, hogy segítsen. Ezzel a pozitív gondolattal köszönök el, köszönöm, hogy elolvastátok ezt a hosszú bejegyzést. Jövő hétre remélem, mindenki meggyógyul, és visszatérek az edzéshez. Zsé További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.02.28. 13:00
Bezzeganya.postr.hu
hirdetés
Csak ciciből hajlandó enni a kisfiam
Korábbi terhesnaplónk szerzője, Zizik számol be a szülést követő hónapok eseményeiről. Előzmények itt>>> 2. rész A 6 hetes kontrollon minden rendben volt velem, megbeszéltük a szokásos dolgokat a nőgyógyásszal, majd rákérdeztem, hogy nem akarja-e kihúzni belőlem a varratcérnát. Ő meg pislogott szép nagyokat erre, majd közölte, hogy már régesrég óta felszívódó cérnát használnak, nincs vele semmi tennivaló. Én meg habogtam egy sort, hogy a kislányommal 5 évvel ezelőtt otthon még kihúzós cérnát kaptam. Mondjuk feltűnt, hogy máshogy viselkedik a varratom, féltem is, hogy benő a cérna, de én hülye arra nem is gondoltam, hogy felszívódó. Kb. 5 hetes lehetett Bogyó, amikor kijött rajta a hasfájósság. „Szuper” érzés volt. Szerencsére akkor még kijárt hozzánk a védőnő, hozott hasfájás elleni olajat, amivel masszírozni kellett a hasat, meg ajánlott cseppeket is. A masszázsolaj hangyafingnyit sem használt, ellenben a cseppek igen. Kezdetben minden etetés előtt kapott először 10, majd 15, végül 17 cseppet. Most hagytuk el, mert már nincs rá szükségünk. Halleluja, a harmadik hónapra elmúlt, bár ijesztgettek olyannal, hogy akár 6 hónapos korig is ki tud tartani a hasfájás. A cseppekhez tartozik egy aranyos kitérő: amikor először mentem a gyógyszertárba venni, a gyógyszerész azzal fogadott, hogy „Akkor gratulálhatok?” mármint a babához. Hiába, na, kezdek beépülni a faluba és már megismernek. A hasfájós időszak szerencsére azért nem volt annyira vészes, csak délután kezdődött a ramazuri, így általában este 6-tól 10-ig kézben volt, utána ha letettük a kiságyába, aludt. Szóval úgy érzem, hogy igazán olcsón megúsztuk ezt a dolgot. Illetve még az elején feladva az igény szerinti szoptatást, időzítetten háromóránként kapott enni, különben visítás volt. Kicsi volt még a gyomra, meg kellett nőnie. Mára már ezt is elhagytuk, és újra igény szerint szopik. Illetve beállt egy rendszer, miszerint felkelés után azonnal szopik jó sokat, majd próbál böfizni (ezzel továbbra is nehézségünk van), játszás, aztán friss pelus, játszás, majd egy kis komfort szopi (inkább csak ivás, mint evés) be a babakocsiba, ringatni hármat és már alszik is. Ezt napközben háromszor-négyszer „játsszuk el”, majd este fürdés, ismét szopi és alvás. Érdekes viszont, hogy ha nem fürdik, akkor nem tud este hosszan aludni, úgy viselkedik, mintha nappal lenne. Este olyan 9-től alszik, hol éjfélig, hol hajnal kettőig, majd kétóránként kel szopni. Múlt hónapban volt egy hosszabb időszak, amikor este fél 10-től kibírta akár hajnal 4-ig is, de ez most sajnos elmúlt. (Pedig nagyon tudtam élvezni!) Gondolom, a fejlődési ugrás miatt. Amúgy egy áldott jó gyerek, ha tele a pocakja, sok gondja egyébre nincs (kivéve, hogy úgy egy hónapja elkezdte a fogzást. Na, az „vidám” történet volt, amikor egyszerre volt hasfájós és még a foga is fájt.) Szeret egyedül nézelődni, nem kell állandóan lekötni, mint a nővérét, sokkal könnyebb baba. És gyorsabban is fejlődik. Testméretben és mozgásában is. Sokat számított azért az a plusz 7 hét, amennyivel Bogyó többet töltött odabenn, mint a nővére. Szinte folyamatosan vigyorog és mondja-mondja-mondja a magáét. Szoktam vele „beszélgetni”: én artikulálok, ő meg próbál utánozni. Elgondolkoztam már azon, hogy milyen jó lesz, ha olyan nagydumás lesz, mint a nővére, és az egyik oldalon az egyik fog duruzsolni nekem, a másikon meg a másik. Azt hiszem lesz egy-két helyzet, amikor majd inkább kiszaladok a szobából. Vagy a világból, csak hogy csönd legyen körülöttem. Na, jó, igazából már nagyon várom ezt a pillanatot. Találtam új gyerekorvost is, akinek a módszereivel teljesen tudok azonosulni, nem mellesleg beszél angolul (merthogy amerikai), így kommunikációs nehézségünk sincs már. A 3 hónapos vizsgálaton már 5 kilós volt Bogyó és 57 centi, kezdi behozni a lemaradását. Már kapott oltást is, meg beadattam neki a rota ellenit is, ami igazi áldásnak bizonyult, ugyanis a múlthéten elkapott minket, felnőtteket a háromnapos fosós-hányós. Első éjjel, amikor kiadtam magamból mindent, nem mertem szoptatni, így gondoltam, hogy a lefagyasztott, általunk „konzervtejnek” hívott anyatejjel etetem a fiatalurat cumiból. Meg ahogy azt a jóédesanyja elképzelte! A kisfiam annyira elszokott a cumitól, hogy képtelenség volt megetetni belőle. Nálam ordított, amikor a férjem próbálta cumiztatni, akkor lement vele vagy 15-20 ml, majd elkezdte jobbra-balra pöckölni a szájában és hatalmas vigyorokat küldött az apjának. Így kénytelenek voltunk kanállal etetni, de azzal is csak a szokásos mennyiség fele ment le. Személyes sértésnek vette a kisdrága, hogy nem kap cicit. Másnap reggel a dokinál kezdtem, aki megnyugtatott, hogy nyugodtan szoptathatok, így helyreállt mindenki lelki békéje. Viszont ezáltal kiderül, hogy csak két szoptatás között tudok majd elosonni, ha jönnek a nagyik, mert etetni képtelenek lesznek. Visszatérve a dokihoz: számomra tök érdekes volt, hogy fel voltak sorolva egy papírlapra az oltások és nekem kellett kiválasztani, hogy melyiket adatom be. Én kértem mindet, ami kötelező meg azon felül is, ami ajánlott. Így kapta meg a rotát, és így fogja megkapni a bárányhimlő elleni oltást is, ingyen. (Jobban mondva az egészségkassza terhére.) Vettem végül szoptatós párnát is, mert a kórházban olyan jól bevált, de itthon valamiért „nem működik”. A nagytesó amúgy egy tündér. Mérsékelten féltékeny, viszont babusgatja, énekel neki, próbálja szórakoztatni, a pelenkázás pedig egy kihagyhatatlan momentum. Vicces hallani, hogy ugyanazt mondja Bogyónak, ugyanazzal a hangsúllyal, mint én, ugyanúgy csitítja, stb. Kíváncsi vagyok, hogy megmarad-e ez a jó viszony akkor is, amikor már többet kell Bogyóval foglalkozni, illetve, amikor a fiatalúr elkezd helyet változtatni és megcsócsálja a kislányom játékait is, neadjisten még el is venné. Én pedig roppant büszke vagyok mindkét kisgyerekemre, és a világ legjobb dolgának tartom, hogy mindkettő van nekem. Annak ellenére, hogy az első pár nap, amikor hazajöttünk, komolyan elgondolkoztam, hogy biztos ezt akartam-e, hogy legyen még egy gyerekünk. Hisz eddig olyan jól elvoltunk, működtünk, mint egy család, voltak bejáratott dolgaink. Most meg minden a feje tetejére állt, azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány, és hogy az előző 5 percben mit csináltam, azt vallatással sem tudnám elmondani, mert nem emlékszem rá. És különben sem vagyok normális, megint kezdhetem elölről a fogzás-hozzátáplálás-bilireszoktatás-dackorszak és társai nyavalyáit. Hát kellett ez nekem?! Azonban már elkezdtem tervezni, hogy ha egy kicsit nagyobb lesz Bogyó, akkor megint mehetünk kirándulgatni hétvégente, és az milyen jó lesz. A többi hülyeséget meg kisöpörtem magamból, hisz ha az elsőnél átugrottam eme akadályokat, akkor talán a másodiknál is menni fog. Zizik
2017.02.20. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Helló Valentin nap, hol késtél eddig?
Ma van a Szerelmesek ünnepe, Valentin nap. Nem a mi ünnepünk, mégis befurakodta magát az életünkbe.Szerelem van a levegőben, na és a büdös pelenka szaga. Különleges alkalom ez a mai: Ma randinapot tartunk a férjemmel. Elmegyünk este a Tescoba pelenkát, WC papírt, tejet...vásárolni. Bébiszittyó lebeszélve: jön az anyósom vigyázni a gyerekekre, hogy 1-1,5 órán keresztül kéz a kézben sétáljunk, beszélgessünk, és shoppingoljunk. Minden Nő álma.:) Aztán kéne még valami apróságot is venni az anyósomnak, mivel Valentin nap nemcsak a szerelmesek ünnepe ugyebár. Majd veszek neki valami akciós csokit szív küldi szívnek felirattal. Adjuk meg egy randi módját Tesco ide vagy oda. Beleásom magam a fehérneműs fiókomba, félredobálom a pamutbugyikat, és keresek valami csinosan, csipkésen szexit. Ha egyáltalán még rámjön...Felveszek valami csini rucit, és a magassarkúm, amiben még remélem tudok menni. Azt hiszem a Tescos pamut szatyor helyett ma végre villogtathatom az O-bag-emet is, amit csak különleges alkalmakra hordok. Mint például a mai.:) Sminkbe vágom magam, és mehetünk! Bárhova, csak kettesben, és a négy fal közül ki!  Emlékszem, amikor nem kellett még Valentin nap ahhoz, hogy a tökéletes testemet végigvonszoljam a legmenőbb klubokban a legjobb rucikban, és virágcsokrokkal halmozzon el a férjem, és szexeljünk jó nagyokat. Ez a mai nap különleges. Nekem tökéletes, ha egymás mellett alszunk el a "Szerelmünk lapjai" DVD-n, megfürödve, egy csókot nyomva egymás arcára.  Hááát így megy ez, amióta anya lettem. Értékelem az apróságokat az életemben. Mint például, hogy az anyósom átjön, amikor elugorhatok kikapcsolódni a Tescoba, vagy este egy romantikus 5 perces zuhanyt ejthetek egyedül, és talán elalvás előtt még kinyögöm a férjemnek, hogy "Szeretlek, örülök, hogy te vagy az én férjem". Annyi minden kárpótol, ha lehet így is fogalmazni a lemondásokért. A csokorba szedett faágak, a négyesben eltöltött romantikus vacsora, a mozi helyett együtt töltött mese nézés. Ez emlékeztet arra, hogy van mellettem valaki, aki igazán szeret, akit igazán szeretek, és, akiket mi ketten igazán szerethetünk. Ha ez nem így lenne, jöhetne itt a Valentin nap...egyedül sétálgatnék a Tescoban a WC papírt, tejet megvenni... Tök mindegy mit csinálunk, és hol, a lényeg, hogy együtt.:) Boldog Valentin napot!:)  valentin nap
2017.02.14. 10:48
Cukimamik.hu
A jó baba olyan, mint egy vén disznó: böfög és fingik egész nap
Korábbi terhesnaplónk szerzője, Zizik számol be a szülést követő hónapok eseményeiről. Annyiszor elkezdtem már írni ezt a posztot, de valahogy sose fejeztem be. Na, majd most! Először az első hat hétről szerettem volna beszámolni, de valahogy „kicsúsztam” az időből, és úgy gondoltam, hogy jó, majd akkor két hónap után írok nektek. Mert megígértem, és szeretem tartani a szavam. De az idő csak pörgött, történtek a szokásos csip-csup dolgok, amik persze BORZASZTÓAN fontosak tudtak lenni adott pillanatban, és mire feleszméltem, már a harmadik hónapban jártunk. Így most egy összefoglalót kaptok. Az előzetes számításaimhoz képest két nappal korábban jöhettünk haza a kórházból Bogyóval. Így összesen 12 napot töltöttünk benn, ami igazán barátinak mondható, bár nekem már nagyon mehetnékem volt a végén, hiába na, nem vagyok kórház-kompatibilis. Még úgy sem, hogy az első hét után kiraktak a kórteremből – mivel gyógyultnak nyilvánítottak –, és kaptam egy hozzátartozói szobát. A két szoba között azért eltelt egy éjszaka, amikor otthon aludtam, mivel épp tumultus volt. A helyzet tipikusan a „melyik kezembe harapjak” esete volt. Örültem, hogy egy kicsit otthon lehetek a kislányommal, viszont „egyedül” sem akartam hagyni Bogyót a kórházban. Másnap reggel ugyanez játszódott le bennem a két gyerekre megfordítva. A hozzátartozói szoba, amit kaptam, egy kicsit sokkolt. Már a jó értelemben. A kórháznak egy külön szárnyában kaptak helyet a szobák, és nem tudom, hogy 1-2 éve építették őket, vagy csak újították fel őket, de nagyon pöpecül néztek ki. Leginkább egy egyszerűen berendezett szállodai szobára emlékeztetett az enyém. Napi háromszori étkezést kaptam hozzá, amit ugyanúgy ki tudtam választani, mint a rendes kórházi ellátás keretében. Volt egy síkképernyős tévé és ingyenes telefon is. Mondjuk ez utóbbi kellett is, mert a szobám a hegyoldal aljában volt, így térerő nem igazán leledzett amúgy. Én már egy kicsit túlzásnak is éreztem a szoba komfortfokozatát, de azt el kell ismernem, hogy megnyugtatóbb volt így kivárni a hazamenetel időpontját. Valószínűleg, ha Magyarországon is ilyen szobát kaptam volna, akkor nem mentem volna haza saját felelősségre két hét után annakidején. Bár az is igaz, hogy itt néha az egyágyasban magányosnak éreztem magam, míg otthon a hatágyasban igen jó társaság verődött össze és máig nem felejtem, hogy mekkorákat röhögtünk együtt. Főleg amikor éjfélkor benyögte az egyik sorstárs anya, hogy „na, fejjünk csajok!” És előkerült a hat kézifejő és félálomban hallgattuk az ütemes szívás-nyikorgást. Na, a fejés itt is megvolt, csak épp egyedül. A negyedik napon lövellt be a tejem, utána már nem volt szükség tápra, ismét átváltottam fejőstehén üzemmódba. Viszont azt eldöntöttem, hogy most nem fogok annyit fejni, mint a kislányommal, mert abba bele lehet őrülni. Szerencsére Bogyó is partner volt ebben, beállt a kereslet-kínálat egyensúly, akkoriban csak akkor fejtem, ha valami miatt kimaradt egy evés. Így is kb. 5 liter fagyasztott tej van a mélyhűtőben „esősebb napokra”. Hazajövetelünk utáni harmadik nap volt egy megzuhanásom a tejjel kapcsolatban. Előző nap lázasan próbáltam egy hebammét találni, aki hajlandó kijárni hozzánk. Kb. a 15. vállalt el, mert megsajnált. A legtöbben azt mondták, hogy már tele vannak, nem tudnak velem is foglalkozni, de volt olyan is, akinek túl messze voltam. (A túl messze az 15 km lett volna.) Sebaj, aki elvállalt, egy tündéri régi motoros, Ursula méretű hölgy volt. A lényeg, hogy annyit idegeskedtem emiatt, meg nem figyeltem, hogy igyak eleget, hogy másnapra elfogyott a tejem. Nem vicc, komoly. Bogyó csak rángatta meg rágcsálta a cicimet, látszott, hogy nem elég neki egy, a kettőből jött össze éppenhogycsak valamennyi. Miután megpróbáltam fejni, kb. 20 ml jött ki a két mellből összesen. Egész nap alatt gyűjtöttem kb. 60 ml-t és akkor én ezen összeomlottam. (A miheztartás végett: előtte 60 ml simán kijött egy mellből  szoptatás után egyszerre.) Hogy nem lesz elég kaja a gyereknek, biztos éhen fog halni, stb. És persze beindult az önhibáztatás is: biztos azért nincs tejem, mert nem ittam eleget, nem figyeltem oda, nem fejtem annyit, amennyit kellett volna… „Nem is anya az ilyen.”  Aztán a férjem állított le. Mondta, hogy két hétig kapott tejet, ez tök jó, ha ezután nem lesz, akkor majd kap tápot, meg megissza azt, amit eddig lefejtem. Sokan felnőttek már tápon, és még mindig élnek. És akkor én megnyugodtam. Hiába tudtam ezt magamtól is, más szájából hallani sokkal elfogadhatóbb volt. Főleg úgy, hogy tudom, hogy a férjem is preferálja az anyatejes etetést a táppal szemben. Két nappal később, amikor visszatért a tejem (mert pihentem és ittam sokat) mondta a férjem, hogy ő sejtette, hogy csak átmeneti az állapot és csak idegi alapon fogyott el a tej. Azóta is rendületlen a tejgyár. Melltartóbetétből már csak napi egy párat használok el a kezdeti 2-4 pár helyett. Mondjuk tény, hogy váltottam a legolcsóbbról egy márkásabbra, ami kevésbé mozdul el és jóval nagyobb is. Bogyó pedig issza és hízik tőle, mint egy kismalac. Az elején még küzdenie kell a tejjel. Na, nem azért, mintha nem jönne, épp ellenkezőleg! Szop rajta kettőt és a vákuum hatására belőlem elkezd dőlni a lé. Semmit nem kell csinálnia, csak innia. Szegénykém sokszor fulladozott tőle. Szerettem volna igény szerint szoptatni, de ez nem igazán valósulhatott meg az elején, mivel hasfájós volt.  Mondjuk nem csodáltam, hogy fájt a gyomra. A kórházban négyóránként etették/szoptattam, és a cél az 50-60 ml elfogyasztása volt. Már ott látszott, hogy sok neki a 4 óra (itthon a 2,5-3 órára álltunk be) illetve akkor még az előírt adag is nagynak bizonyult neki. Volt, hogy egy óra alatt 3 részletben ment bele az előírt mennyiség. De hát a kórházban szabályok és protokollok vannak, amiket be kell tartani. Én ezeket nem vitatom, a nővérkéknek sok gyereket el kell látni, nem lehet össze-vissza, mert belebolondulnának. Az is tény viszont, hogy nagyon készségesek voltak, és mindent megtettek azért, hogy ha én mentem, akkor egy kicsit el tudtak térni az időpontoktól. A kórházból 12 nap után 20 dekával többel jött haza. Aztán itthon elkezdett enni. Nem kicsit, sokat. Úgy 100-140 ml-t egy alkalomra. Meg is lett az eredménye: a következő két hétben 70 dekát hízott, így majdnem kereken egy kilóval volt több egy hónaposan, mint születésekor. Meg is látszik rajta, úgy néz ki, mint egy kispocok. (Anyukám szerint téesz-elnök feje van, a férjem szerint meg kobold.) A védőnő szerint (aki naponta jött, amíg le nem esett a köldökcsonk) az a jó, ha a baba „olyan, mint egy vén disznó: böfög és fingik egész nap.” Amúgy nemcsak Bogyót vizsgálta a védőnő, hanem engem is. Kétszer kaptam valami hasmasszírozás-félét és többször ellenőrizte a varratomat. Az első itthon töltött éjszakát leszámítva (amikor teljesen megzavarodott szegény kisfiam, hogy hol van), nagyjából nyugisak voltak az éjszakáink az elején. (Aztán még inkább) 6 hetesen így nézett ki a napirendünk: „Este 11 körül szopizott még egyet Bogyó, aztán kb. hajnal 2-ig aludt, majd menetrendszerűen fél 4 és 4 között ébredt megint, majd 6-kor van a reggeli. Ha nem zabálja degeszre magát, akkor a nappalaink is nyugisan telnek, kezd körvonalazódni egy napirend. Reggel elvisszük a kislányomat oviba, Bogyó ezalatt a babakocsiban békésen szunyókál. Aztán 10 körül felkel, eszik, fenn van 1,5-2 órát majd megint visszaalszik. 13 óra körül megint felébred, eszik, majd elmegyünk az oviba elhozni a nagytesót. Aztán megint alvás és evés, majd este 6 körül „vacsora”, ébrenlét-fürdés. Persze, ha degeszre eszi magát, akkor borul minden, előkerül a kendő és a délelőttöt, vagy délutánt, vagy estét ott tölti.” Folyt. köv. Zizik További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.02.13. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Ez most terhes, vagy csak kövér?
16. hét 2016.06.25.-2016.07.01. A héten nevet kapott a gyerek, és komoly felkészítést az életre. Mindezt a két húgomtól, akik az autóban hazafelé menet mindenféle okosat kérdeztek a babák e heti állapotáról, fejlődéséről, na meg, hogy mi lesz néhány bevett szokásunkkal, amikor majd megszületik. Kisebbik, mérgében, hogy nem árultam el neki, hogy fiú vagy lány, közölte, hogy jó, akkor ő innentől kezdve Gizinek fogja hívni, mert ő ugyan unokaöcsit szeretne, de „ez” biztosan lány. Ezek után pedig kórusban előadták neki a „Hé, kölyök, a törzs befogad” kezdetű számot, persze kicsit átköltve, s beleillesztve Gizit, s felsorolták az összes rosszaságot, amivel majd ők elrontják, ha jönnek látogatóba vagy épp mi megyünk haza. Jó volt ezt hallani, mert pont akkora korkülönbség lesz köztük, mint köztünk volt a csajokkal, mikor születtek. A hét második fele a várva várt nyaralással telt, ami így, ebben az állapotban végül elég érdekesre sikerült. Ugyan azt mondta a doktornő, hogy nyugodtan napozzak, fürödjek, de nem mindig esett jól a dolog, ami elég meglepő. Eddig határozottan imádtam a meleget, a tűző napot, hőséget, a tengert pedig még inkább, hát most egyik sem jött be annyira. A partra csak délután 4-5 körül merészkedtem ki, miután egész nap felpolcolt lábakkal döglöttem a szobában, sajnos a kéz- és lábdagadás utolért. Tudom, hogy a nagy meleg is rásegít, de ugyanakkor így, a 16. héten még korainak tartom kicsit. Azt a távot, amit minden évben naponta kétszer simán legyalogoltam a városig meg vissza, idén kétszer tettem csak meg, és a végén már nem tudtam behajlítani az ujjaimat a kezemen. Szörnyű, és hol van még az igazi nyár! Ez a „magányos” fekvés, amíg a többiek pancsoltak a parton, arra viszont tökéletes volt, hogy többet figyeljek a kölökre. Persze szintén picit korai volt várni már az elmúlt héten is, hogy mikor mozdul meg először, de most végre éreztem. Bevallom, elég hihetetlen volt, ha nem csinálja többször, akkor elgondolkoztam volna, hogy ez biztos az ő mocorgása-e. Történt ugyanis, hogy nagyobbik húgom elkezdett piszkálni, hogy márpedig ő játszik Gizivel (igen...), mivel én olyan unalmas vagyok, hogy csak fekszem. Miután próbált megcsiklandozni, olyan érdekes érzés volt a hasamban, ami nem lehetett a csiklandozás, mivel nem vagyok csikis. Elkezdtem egyre jobban figyelni, s én is piszkálni. Volt, hogy csak belül, de volt, hogy kívül is, a tenyeremen lehetett érezni valamit. Férjemnek mondtam, de ő egyelőre semmit nem vett ebből, na, meg mikor rátette a nagy kezét a hasamra, azonnal abba is maradt a buli. Nekem sem mindig sikerült, még csak türelemjátékot játszunk egymással. A nyaralás alatt végül egyszer bemerészkedtem a tengerbe, egyszer meg a medencébe (tengervízzel töltött, csak melegebb), végül tök jó volt mindkettő. Mindannyian nagyon élveztük, a medencében tök jót játszottunk, a végére szinte már csak mi voltunk bent hatan, így az egészet elfoglaltuk a macska-egér játékunkkal. Biztos vicces látványt nyújtottunk, mert a körülöttünk üldögélők egy idő után szurkolócsapatot alkottak, és nagyokat nevettek, amikor egyikünk-másikunk a víz alá került. Apropó, medence és a körülötte ülők. Miután a pocakom kezd épp akkora lenni, hogy behúzni már egyáltalán nem tudom, na, meg nem is akarom, fürdőruhában pedig kicsit tényleg úgy nézek ki, mint a jóllakott napközis, az emberek elkezdtek bámulni. Értem én, hogy elgondolkoztató a kövér VS terhes dilemma, de kissé zokon vettem, mikor egy magyar cicafiú és cicalány, gondolván hogy nem értem, amit mondanak, jó hangosan megkérdezték egymástól, hogy ez most terhes vagy csak kövér. Én meg nem kaptam szikrát, visszafordultam és kedvesen mondtam, hogy igen, kisbabát várok és igen, büszke is vagyok, hogy már ekkora a pocakom. Na, akkor ők nem tudtak hirtelen mit reagálni. A kaja, mint mindig, baromi finom volt, jókat ettünk, bár elég meglepő fordulat, hogy teljes valójában visszatért a laktózérzékenységem. Olyan kajáktól lettem rosszul, amiben rejtetten volt csak tejtermék, de így is kiütött teljesen. Az első után már minden ételről, amiről sejtettem, hogy lehet benne tej, megkérdeztem, hogy mi fán terem, de sajnos a szakácsok nem minden esetben beszéltek angolul. Bár alapvetően a kenőmájasban található tejsavó por után már nem kéne meglepődnöm, hogy pl. a rántottába is tesznek hígításként. A héten elkészítettük az első hivatalos fotót, amit felnyomtunk a nagy közösségi portálra, mivel eddig csak a közeli rokonok és az én közvetlen kollégáim tudták a dolgot. Még kicsit így is korainak érzem, mivel szerettem volna megvárni a 18. hetet, de mivel már nem nagyon tudom dugdosni a pocakot mondjuk vastag pulcsi alá, nincs értelme tagadni (meg babonából egyébként sem szabad). Így már hivatalos a dolog mindenki felé, hogy jövőre már hármasban jövünk nyaralni! absz További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.01.25. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
23 emlékezetes szülői pillanat, ami mosolyt csal az arcunkra...
Az újdonsült szülők viccesek – ezt nyugodtan mondhatom, mivel én is az voltam egyszer, és mivel ezt a cikket olvasod, gondolom, Te is így vagy (vagy hamarosan így leszel). Az egyik legviccesebb új szülőkkel kapcsolatos dolog, hogy mennyire gyanútlanok is vagyunk a gyermeknevelés terén; mind elolvassuk a szakkönyveket a témáról, de akkor is van valami, amit csak a gyakorlatban lehet megtanulni, ha az ember már csinálja a dolgot egy ideje. A férjem és én sok időt töltünk nosztalgiázással, hogy "Emlékszel! ... ezt és ezt csináltuk, amikor még kisbaba volt..” Persze, mi is, mint mindenki más, megpróbáltuk a legjobbat adni magunkból, de azért rengeteg olyan pillanatunk volt, ami utólag visszanézve mosolyt csal az arcunkra. 1. Emlékszel például mennyire féltél hozzányúlni az újszülött babához?Emlékszel, milyen óvatosan adtad fel és le azokat az icipici ruhákat? És arra, hogy milyen óvatosan fogtad meg a babát az első pár hétben? Minden új szülő fél attól az elején, hogy véletlenül eltöri a pici ujját vagy karját. {adselite} 2. ...és  arra, hogy mennyi időt töltöttél a babafelszerelések megismerésével és beszerzésével?Babakocsik, mellpumpák, szoptatós párnák, cumisüvegek, cumik… mielőtt bármit megvettél a babának, hosszas kutatómunkát végeztél előtte Te is, nem? 3. Minden pöttytől és kiütéstől halálosan megijedtél, ami a babán megjelent...Valld be: Te is sok pöttyöt és kiütést megkerestél a google-ben azon aggódva, hogy valami halálos kór jele, ami a babádon megjelent, hogy elcsúfítsa a bőrét. 4. Kifejezések, melyekre "rágugliztál" tök feleslegesenIlyenek: Hogy néz ki egy normális babapopsi? Miért nyáladzik a babám? Álmodik e a baba? Miért nincsen a babáknak szájszaga?.... Kép forrása: Pinterest; Fotó: Lisa Justine 5. Mindig hőmérővel állítottad be a baba vizének a hőmérsékletét......vagy, mint én egy olyan babakádat vettél, amibe be van építve egy komplett rendszer, ami megmondja, hogy nem túl meleg vagy hideg e a baba vize. 6. Rengeteg időt töltöttél azzal, hogy elemezd a babád alvási szokásait.Emeld fel a kezed, ha volt erre a célra egy külön füzeted, amiben percre pontosan vezetted, hogy mikor mennyit aludt a pici. És elemezted is az adatokat, hogy kitaláltad az ideális eloszlást, hogy a baba még többet aludjon. 7. Azt gondoltad az teljesen normális, hogy már 4 hónapos kora előtt együtt “játszottatok” más gyerekekkel.Valld be, Te jól szórakoztál, de a picinek biztos szüksége volt erre? 8. Pánikoltál, amikor a gyereked kicsit későn kezdett mászni.. . . Most meg egyetlen pillanatra nem tudod megállítani. 9. Milyen cukinak találtad, amikor a gyermeked először mondta, hogy "NEM"!Ugye nem követed el ezt a hibát soha többet?! 10. Emlékszel még hogy hányszor hívtad fel a gyerekorvost az első évben?Rengetegszer. De ez nem gond, mindenki ezt csinálja. 11. Megszállottan figyelted a pelenkakörüli aktivitást.Az a tény, hogy a babád 12 óráig nem kakilt, egész éjjel ébren tartott. 12. Komolyan úgy gondoltad, hogy a babád csak az otthoni készült bébiételt eszi meg.De komolyan – én elhatároztam az elején, hogy az én gyerekem nem eszik majd konzerv bébiételt. Aztán ez átalakult arra, hogy csak biokonzerv bébiételt ehet. Ami persze garantáltan kifogyott. Úgyhogy rájöttem, hogy a sarkon vett kész sült krumplit is le lehet turmixolni remekül. 13. Képes voltál folyamatosan levideózni a babát, amikor éppen semmit nem csinál.Többórányi videóm van arról, ahogy a kicsikém már éppen, majdnem elér életében először egy játékot. Halálra tudom magam nevetni ezeken a videókon. 14. Képes voltál felébreszteni az újszülötted, hogy egyen.Mi a fenéért csináltad ezt? A nagymamádnak igaza volt: sose kelts fel egy alvó gyereket. 15. Egész éjjel fent voltál, ha a picinek akár csak hőemelkedése is volt.Sosem felejtem el, amikor a babámnak először láza volt (vagy valami, amit én láznak gondoltam) és nem volt más baja. Természetesen azonnal felhívtam az ügyeletet. A baba hője csak 37 körül volt, úgyhogy azt mondták, hogy szóljak, ha magasabb lesz, ha nem, akkor meg nyugodjak meg. 16. Így visszagondolva mennyi buta kérdéseket tettél fel a gyerekorvosnakEgy komplett kérdéssorral mentél az orvoshoz, amin hasonló kérdések voltak: “Nem baj, ha a gyerekem egy vékony...., puha textilpelenkát rakott az arcára alvás közben? Megnézné ezt a képet, hogy vajon ez a cumi biztonságos -e? 17. He-he, mennyire féltél a fertőzésektől...különösen azoktól, amik más gyerekekkel érkeznek. 18. Fizettél a bébiszitternek, amikor nem is vigyázott a gyerekreMivel mindig beraktad a kiságyba aludni, mielőtt megérkezett, így gyakorlatilag azért fizettél, hogy a te kanapédon üldögéljen, ne a sajájtán. 19. Millió cuccot vittél magaddal, amikor elutaztatok...tulajdonképpen a fél lakást.Extra pelenkák, cumisüvegek, nasik, törlőkendő, váltóruha, ragtapasz, lázcsillapító, stb... 20. Ahogy a tökéletes szülői kézikönyvben meg van írva:  nem engedted a babát tévét nézniHa a baba a szobában volt, kikapcsoltad a tévét. Ha mégis lehetett tévét nézni, mérted az időt. Aztán persze rájöttél, hogy a tökéletes szülői kézikönyv csak elméletben létezik... 21. Hatalmas bulit rendeztél az első szülinapjáraNagyon izgalmas az első szülinap, tényleg. De utólag rájössz, hogy a pici semmit nem értett a dologból. Ráadásul minden gyermektelen barátod totál idiótának nézett. 22. Mennyit, de mennyit szórakoztál a bölcsi és ovi kiválasztásával...Hosszan agonizáltam, hogy hova is menjen az én elsőszülöttem bölcsibe és oviba. Tudod, amikor még csak alig pár órát járt oda egy héten. 23. Milyen sokat aggódtál az első külön töltött játszódélután miattAz első külön töltött játszós buli vagy szülinap nehéz dolog. Én felhívtam a másik anyukát, hogy megtudjam, hogy mit is fognak a picik csinálni (és végül csak a buli feléig bírtam a dolgot). Forrás: http://www.popsugar.com/moms/Parenting-Moments-Funny-Hindsight-36130553#photo-36132446  újszülötthumorvicces anyaság
2017.01.09. 14:06
Cukimamik.hu
23 emlékezetes szülői pillanat, ami mosolyt csal az arcunkra...
Az újdonsült szülők viccesek – ezt nyugodtan mondhatom, mivel én is az voltam egyszer, és mivel ezt a cikket olvasod, gondolom, Te is így vagy (vagy hamarosan így leszel). Az egyik legviccesebb új szülőkkel kapcsolatos dolog, hogy mennyire gyanútlanok is vagyunk a gyermeknevelés terén; mind elolvassuk a szakkönyveket a témáról, de akkor is van valami, amit csak a gyakorlatban lehet megtanulni, ha az ember már csinálja a dolgot egy ideje. A férjem és én sok időt töltünk nosztalgiázással, hogy "Emlékszel! ... ezt és ezt csináltuk, amikor még kisbaba volt..” Persze, mi is, mint mindenki más, megpróbáltuk a legjobbat adni magunkból, de azért rengeteg olyan pillanatunk volt, ami utólag visszanézve mosolyt csal az arcunkra. 1. Emlékszel például mennyire féltél hozzányúlni az újszülött babához?Emlékszel, milyen óvatosan adtad fel és le azokat az icipici ruhákat? És arra, hogy milyen óvatosan fogtad meg a babát az első pár hétben? Minden új szülő fél attól az elején, hogy véletlenül eltöri a pici ujját vagy karját. {adselite} 2. ...és  arra, hogy mennyi időt töltöttél a babafelszerelések megismerésével és beszerzésével?Babakocsik, mellpumpák, szoptatós párnák, cumisüvegek, cumik… mielőtt bármit megvettél a babának, hosszas kutatómunkát végeztél előtte Te is, nem?3. Amikor minden pöttytől és kiütéstől halálosan megijedtél, ami a babán megjelent..Valld be: Te is sok pöttyöt és kiütést megkerestél a google-ben azon aggódva, hogy valami halálos kór jele, ami a babádon megjelent, hogy elcsúfítsa a bőrét.4. Kifejezések, melyekre "rágugliztál" tök feleslegesenIlyenek: Hogy néz ki egy normális babapopsi? Miért nyáladzik a babám? Álmodik e a baba? Miért nincsen a babáknak szájszaga?....5. Mindig hőmérővel állítottad be a baba vizének a hőmérsékletét......vagy, mint én egy olyan babakádat vettél, amibe be van építve egy komplett rendszer, ami megmondja, hogy nem túl meleg vagy hideg e a baba vize.6. Hogy mennyi időt töltöttél azzal, hogy elemezd a babád alvási szokásait.Emeld fel a kezed, ha volt erre a célra egy külön füzeted, amiben percre pontosan vezetted, hogy mikor mennyit aludt a pici. És elemezted is az adatokat, hogy kitaláltad az ideális eloszlást, hogy a baba még többet aludjon.7. Hogy már 4 hónapos kora előtt együtt “játszottatok” más gyerekekkel.Valld be, Te jól szórakoztál, de a picinek biztos szüksége volt erre?8. Hogy pánikoltál, amikor a gyereked kicsit későn kezdett mászni.. . . Most meg egyetlen pillanatra nem tudod megállítani.9. Milyen cukinak találtad, amikor a gyermeked először mondta, hogy "NEM"!Ugye nem követed el ezt a hibát soha többet?!10. Hogy hányszor hívtad fel a gyerekorvost az első évben.Rengetegszer. De ez nem gond, mindenki ezt csinálja.11. Milyen megszállottan figyelted a pelenkakörüli aktivitást.Az a tény, hogy a babád 12 óráig nem kakilt, egész éjjel ébren tartott.12. Hogy komolyan gondoltad, hogy a babád csak az otthoni készült bébiételt eszi meg.De komolyan – én elhatároztam az elején, hogy az én gyerekem nem eszik majd konzerv bébiételt. Aztán ez átalakult arra, hogy csak biokonzerv bébiételt ehet. Ami persze garantáltan kifogyott. Úgyhogy rájöttem, hogy a sarkon vett kész sült krumplit is le lehet turmixolni remekül.13. Hogy képes voltál folyamatosan levideózni a babát, amikor éppen semmit nem csinál.Többórányi videóm van arról, ahogy a kicsikém már éppen, majdnem elér életében először egy játékot. Halálra tudom magam nevetni ezeken a videókon.14. Hogy képes voltál felébreszteni a babát, hogy egyen.Mi a fenéért csináltad ezt? A nagymamádnak igaza volt: sose kelts fel egy alvó gyereket15. Hogy egész éjjel fent voltál, ha a picinek akár csak hőemelkedése is volt.Sosem felejtem el, amikor a babámnak először láza volt (vagy valami, amit én láznak gondoltam) és nem volt más baja. Természetesen azonnal felhívtam az ügyeletet. A baba hője csak 37 körül volt, úgyhogy azt mondták, hogy szóljak, ha magasabb lesz, ha nem, akkor meg nyugodjak meg.16. Hogy milyen buta kérdéseket tettél fel a gyerekorvosnak.Egy komplett kérdéssorral mentél az orvoshoz, amin hasonló kérdések voltak: “Nem baj, ha a gyerekem egy vékony...., puha textilpelenkát rakott az arcára alvás közben? Megnézné ezt a képet, hogy vajon ez a cumi biztonságos -e?17. Hogy mennyire féltél a fertőzésektől.Különösen azoktól, amik más gyerekekkel érkeznek.18. Fizettél a bébiszitternek, amikor nem is vigyázott a gyerekre.Mivel mindig beraktad a kiságyba aludni, mielőtt megérkezett, így gyakorlatilag azért fizettél, hogy a te kanapédon üldögéljen, ne a sajájtán.19. ...hogy mennyi cuccot vittél magaddal, amikor elutaztatokExtra pelenkák, cumisüvegek, nasik, törlőkendő, váltóruha, ragtapasz, lázcsillapító, stb...20. Hogy soha nem engedted a babát tévét nézni.Ha a baba a szobában volt, kikapcsoltad a tévét. Ha mégis lehetett tévét nézni, mérted az időt.21. Hogy milyen nagy bulit rendeztél az első szülinapjára.Nagyon izgalmas az első szülinap, tényleg. De utólag rájössz, hogy a pici semmit nem értett a dologból. Ráadásul minden gyermektelen barátod total idiótának nézett.22. Hogy mennyit szórakoztál a bölcsi és ovi kiválasztásával.Hosszan agonizáltam, hogy hova is menjen az én elsőszülöttem bölcsibe és oviba. Tudod, amikor még csak alig pár órát járt oda egy héten.23. Hogy mennyit aggódtál az első külön töltött játszódélután miattAz első külön töltött játszós buli vagy szülinap nehéz dolog. Én felhívtam a másik anyukát, hogy megtudjam, hogy mit is fognak a picik csinálni (és végül csak a buli feléig bírtam a dolgot). Forrás: http://www.popsugar.com/moms/Parenting-Moments-Funny-Hindsight-36130553#photo-36132446  újszülötthumorvicces anyaság
2017.01.09. 14:06
Cukimamik.hu
Minek az e-napló, ha nem vezeti a tanár?
Nemrég meséltem az elsős kislányom értékelőfüzetéről, mely időközben olyan színes lett, mint az őszi erdő. (Gy.k. a magatartása még mindig hagy kívánnivalót maga után.) Kíváncsian vártam a tanulmányi eredményeivel kapcsolatos visszajelzést is. Nézegettem a munkafüzeteit, amiben az eleinte reszkető cicabetűk egyre erősödnek (bár egy jó nagy hisztit levágott év elején, hogy az írás neki NEM MEGY – nem tudom, kitől tanulta…), és a számokat is csodásan le tudja írni már rendezett sorokban. Aztán egyszer csak élesedett az e-napló, és megkaptam ömlesztve az első hetek értékeléseit. Jó és jeles „minősítés” szerepel a legtöbb tantárgynál, kivéve egy olvasás értékelésnél, ahol MEGFELELŐ került a naplóba (témazáró nagydolgozat). És itt egy kicsit elbizonytalanodtam, mivel kapott már JELES értékelést is a tantárgyból. Szóval akkor hogy is van ez az értékelőrendszer? Ha a MEGFELELŐ-ből indulunk ki, akkor a kategóriák így alakulnak: - nem felelt meg - megfelelt - jól megfelelt - kiválóan megfelelt Ha viszont a JELES szerepel az értékelési rendszerben, akkor az osztályzatoknál ezek szerepelhetnek: - elégtelen - elégséges - közepes - jó - jeles (Forrás itt>>>) Erre rá fogok kérdezni a következő fogadóórán, lehet, hogy csak elírás volt. És akkor térjünk egy kicsit vissza az e-naplóhoz. Tök jó, hogy van, én szeretem azonnal látni, hogy milyen jegyeket kapnak a gyerekek, és nincs több trükközés azzal, hogy nem írja be az ellenőrzőbe vagy nem mondja el aznap, ha rossz jegyet kapott. Ezzel viszont csak az a gond, hogy nem minden tanár vezeti rendszeresen az e-naplót, azaz ugyanott vagyunk: hiába látom rögtön, ha kap egy karót a hatodikosom, vagy hogy ötösre sikerült a matek témazárója, ha a tanár nem rögzíti az összes jegyet (folyamatában). Így előfordulhat az, hogy a beírt jegyek alapján örömködök, hogy a gyerek milyen jól teljesít, aztán kiderül, hogy két egyest még nem írt be a tanerő. Szóval csak úgy van értelme az elektronikus rendszernek, ha a tanárok rendesen vezetik az e-naplót. (És most akkor itt abba ne menjünk bele, hogy ehhez megvannak-e a tárgyi feltételek úgy mint normális számítógép normális wifivel, esetleg otthonról való hozzáférési lehetőség az elektronikus rendszerhez. Mert gyanítom, hogy nem mindig a tanár lustaságán múlik, hogy mikor írja be az e-naplóba a gyerekek jegyeit…) Tünde E-napló, az októbertől elvileg nálunk is élesedik. Elvileg mondom, mert eddig gyakorlati megvalósításról egy vak hangot nem hallottunk, sem hivatalos, sem nemhivatalos közlés formájában, arról sem, mikor várható valódi elérés és használat. Nem mintha egyelőre sok pluszt nyernék ki belőle: az ellenőrzők, sőt, maguk a dolgozatok is időben elém kerülnek, a tartalmuk meg kevésbé hektikus. Én egyébként mindig a fejemet csóválom, ha valaki tudása páros héten elégtelen, páratlanon jeles, ott valami hiba van a kréta körül. Már hogy konkrétan a kréta körül kell keresni a magyarázatot, mert ez a kép aligha tükröz valódi, hitelesen mért teljesítményt, ergo a gyereken mi alapján is kérnék számon és mit is. Bár idén kevésbé mutatott extra fáradtságot bármelyik gyerekem (a tavaly első félév a hatodikosnak konkrétan horror volt, nekem is, és a vége egy ingerült feljegyzés lett, amit kolléga-szülőtárs-barátnőnek írtam ugyan, de kacskaringós úton elérte az iskola igazgatóját is, aki nem bűnbakot keresett, se bennem, se a kollégáiban, hanem megoldást. Ilyen is van...), de nem jött rosszul az őszi szünet, hogy az időnként túlpörögni látszó hatésféléves higgadjon. Neki ugyanis ez kell: személyre szabott figyelem, mozgós-mesélős képernyőmentes napok (bár a pörgést néha pont a képernyő előtt vezeti le esténként), hogy hagyhassam néha akár este kreatívnak lenni, ha épp akkor jön rá (megtalálta például a két éve tesztelt filctollkészítőt, és két vidám estét töltött vele, míg ki nem fogyott az alapkészlet). Az ő osztálya egyébként sporttagozatos, és felvetették a szülők közt, nem sok-e a heti két délutáni edzés, hiszen van, aki emellett még jár más foglalkozásra is (labdás tornára, focira), nem hajtjuk-e túl puszta jó szándékból őket. A reakció meglepő volt: a legtöbb szülő egyrészt megkérdezte a gyereket (nem a feje felett mondott valamit), másrészt úgy látta, fizikailag nincsenek túlterhelve. Az én fiam konkrétan emelt és visító hangon közölte a kocsi hátsó üléséről, hogy nem kevesebbet, TÖBBET szeretne akár a kérdéses edzésből. Piros pont E. bácsinak, az iskola veterán testnevelőjének, aki huszonéve bírja energiával és fantáziával. Nem csak ilyen vidámságok történtek azért: az egyik tanító néni családjában baleset történt, lehetett volna akár rosszabb is, jó pár napig a párja és a hirtelen bevont helyettesítő igyekeztek helyt állni. Aztán hősiesen visszatért, őszintén szólva fogalmam sincs, hogy osztja meg az energiáját a saját gyerek megszaporodott problémái és a mieink közt, mindenesetre a szülőin és utána is pontos volt, összeszedett, figyelmes.  A helyében én nagyjából úgy estem volna széjjel, mint kutyagumi a nyári napsütésben. Vakmacska További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2016.11.24. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
hirdetés
Fetás töltött tök
2 db sütőtök 2 ek olívaolaj 40 dkg darált marhahús 2 fej lila hagyma 2 gerezd fokhagyma 4 db paradicsom 1 ág rozmaring 10 dkg köles 10 dkg feta sajt só bors őrölt kömény
2016.11.03. 12:00
Mindmegette.hu
Töltött tök kapormártással, ahogy Márti a legjobban szereti
Gyerekkoromban nem szerettem a tököt. Talán azért, mert apukám sem. (Ő ugyanis nem kedvelte a k-betűs ételeket... Még most sem!) Én azóta sokkal inkább. Talán azért, mert a férjemnek igazán nagy örömöt okozok vele. Ez a fogás a vasárnapi ünnepi asztalra is szenzációs így nyáron! Könnyű, finom, nem nagy macera. Ebben a szezonban pedig egész egyszerűen üdítő!
2016.07.20. 19:00
Eletforma.hu
Csirkemellraguval töltött tök
2 db zsenge tök (vagy kisebb méretű patisszon) 50 dkg darált csirkemell 2-2 főtt és nyers tojás maréknyi rizs 1 közepes fej vöröshagyma 2-3 gerezd fokhagyma 10 dkg aprított csiperkegomba só bors ételízesítő 1/4 másnapos kenyér kicsipkedett belseje 1-1 nagyobb paradicsom és tv paprika 2 dl tejföl 20-25 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is) 1 kávéskanál oregánó
2016.07.07. 11:00
Mindmegette.hu
6 isteni töltött zöldség recept, amit ki kell próbálnod!
A nyár kedvenc zöldségei, mint a cukkini, a padlizsán, a paprika, a paradicsom, a tök: mind rengeteg módon felhasználhatóak és elkészíthetőek. Töltött változatuk az egyik leghálásabb: egyszerű, gyors, változatos és általában pénztárcabarát is. Következzenek az idei nyár legkedveltebb töltött zöldségei, 6 kipróbált recepttel!
2016.07.06. 18:00
Mindmegette.hu
Egy autista kisfiú történetét vitte bábszínpadra - Interjú Szenteczki Zitával
Captatás szünet nélkül címmel egy autista kisfiú története elevenedik meg az Ódry Színpadon Szenteczky Zita, a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves bábrendező szakos hallgatója vizsgamunkájaként. A május 23-i premier kapcsán személyes érintettségről, a klisék elkerüléséről, a ránk zúduló ingerekről, az egyetemen megszerzett tudásról és jövőbeni munkáiról beszélgettünk a fiatal rendezővel.Egy autista fiúról szóló darab nem feltétlenül nagyszínpadra való történet. Miért döntöttél úgy, hogy ezt választod az Ódry Színpados rendezésül?Van egy autista fiú, akinek van egy képzeletbeli barátja. A darabban nem csak vele látjuk a fiút, hanem több élettérben -és helyzetben: az osztályával, a családjával, a szüleivel, a pszichológusával. Számomra a fontos az, hogy az előadás a világnak az autizmushoz és/vagy - már ha van ilyen - a normálishoz való viszonyáról beszéljen. Az autisták például neurotipikusnak hívnak minket, tehát már eleve az a szó, hogy „normális”, megkérdőjelezhető. Szerintem, a téma nagyszínpadot kíván.A téma miért érdekel? Van valami személyes indíttatásod?Hidegkúton, a Gyermekek Házában sérült és egészséges gyerekek együtt tanulnak. Édesanyám is ott tanít, a nagynéném az intézmény egyik alapítója és jelenlegi vezetője, én is oda jártam általános iskolába. Tehát mondhatjuk, hogy közelről ismertem autistákat. Az egyetem második évében, Gimesi Dóránál, kortárs gyermekirodalmi adaptációt kellett készítenünk. Én egy amerikai regénnyel, a Képzeletbeli barát naplójával kezdtem dolgozni. Abban inkább a krimiszál dominál, ami engem kevésbé érdekelt, így a végére nálam csak a fejlődés- és felnövéstörténet maradt meg. A munka miatt még jobban beleástam magam a témába. Felvettem Tarr Hajnalka képzőművésszel a kapcsolatot, mivel ő régóta autista gyerekekkel foglalkozik. Húgával, Tarr Bernivel rendszeresen dolgozom, ő szokott nekünk zenét szerezni. Hajnival elmentünk egy otthonba is, ahol találkoztunk egy fiúval, akinek van egy elképzelt világa, egy egész világelmélete, aminek „új történelem” a neve.Azt mondod, több személyes érintettséged is van a történetben. Mi még?Több gyerekkori trauma. A labdafóbiám, a tornasor – szerintem tök megalázó dolog sorrendbe állítani a gyerekeket annak alapján, milyen magasak – vagy a kidobós; ezek mind benne vannak az egyik jelenetben. Aztán van egy nagyon furcsa, bizarr családi történet. Egyszer az édesapám nagyon megijesztett. Egyedül voltam otthon és apukám maszkban jött haza, én meg azt hittem, hogy beengedtem az otthonunkba egy idegent. Halálra rémültem, aztán persze kiderült, hogy ő bújt el az álarc mögött. Jó szándékból induló, de rosszul elsült tréfa volt. Ezt beleraktam egy másik jelenetbe: az apa megijeszti a fiát. Az emberek jó szándékból, szeretetből meg akarják változtatni a másikat, pedig nem biztos, hogy számára az a jó út. Jót akarnak, csak rosszul. Ez az egyszerű történet szerintem sűrítve ábrázolja mindezt.A színpadi ábrázolásban hogyan kerülöd el az autistákkal kapcsolatos kliséket, sztereotípiákat?Sokat gondolkodtam ezen. Nem szeretettem volna illusztrálni. Nem szerettem volna, hogy Domi egy autista fiú mozgását, vagy beszédét utánozza, inkább színházi formákat kerestünk. Van például az a játék, aminek macskabölcső a neve. Sokan ismerik: a két kezünkön spárga van, és át kell adni egy másik embernek. A fiú és a képzeletbeli barátja így vannak összekötve. Ezért aztán Kovács Domokosnak, aki a főszereplő, nem kell eljátszania egy autista mozgását, mert attól, hogy össze van kötve ezzel a baráttal, eleve furcsán mozog. A többiek persze nem látják a barátot, sem a kötelet, a világ csak annyit észlel, hogy a fiúval nem stimmel valami. Ehhez hasonló megoldásokat kerestünk az egész előadásban.Hogyan született meg a színpadi változat? Megírtatok egy vázat és ehhez kerestetek megfelelő szövegeket? Eleinte a regényt próbáltuk adaptálni, de aztán – amint már említettem –, rájöttem, hogy nem ez érdekel igazán. A regényátirat valamelyik fázisába belekerültek Tolnai Ottó versek. Dolgoztam idén Szabadkán, ahol tele volt az antikvárium olyan kötetekkel, amiket itthon nem lehet kapni, sok új versét ismertem meg. Ezekből is beépítettem jó néhányat. Nem akartunk pszichologizáló szövegeket és jeleneteket írni, inkább a sűrű szövegekből és formákból építkeztünk. A díszlet építőkockákból áll, van a spárga rendszer, megpróbáljuk a ritmussal, a repetitív elemekkel még jobban megteremteni a fiú világát.Báb megjelenik-e az előadásban?Nem, konkrét báb nem jelenik meg a színpadon, ugyanakkor a tér- és a vetítéstechnika -használatban, az egész formavilágban lesz valami bábos.Mi a célod az előadással, már azon túl persze, hogy egy vizsgarendezés? Felhívni a figyelmet az autizmusra, az elfogadásra? A másságra való érzékenység természetesen lényeges, de én másra fókuszálok. Azt látom, hogy rengeteg információ ér bennünket pillanatról pillanatra. Az autisták nagyon-nagyon érzékenyek. Nem azért nem szeretik, ha hozzájuk érnek, mert érzéketlenek, hanem épp az ellenkezője miatt. Ha például bemennek egy plázába, minden hangot és fényt felerősítve hallanak és látnak, és ez számukra kibírhatatlan, nem tudnak ott maradni. Kicsit én is ezt érzem. Mondjuk, dolgozom a számítógépen, megnyitom a híreket, és rám zúdul a sok-sok információ, közben megállás nélkül kapom az emaileket és sms-eket. Annyi inger ér folyamatosan, hogy ez egy meglehetősen furcsa befelé fordulást eredményez. Azt gondolom, nem a fiú fura, hanem a világ. Az előadás inkább erre hívja fel a figyelmet és arra, hogy mennyire nehéz kommunikálni. Nem csak neki, mindenkinek.A negyedik év végén járunk. Jövőre diplomáztok. Azt kaptad-e az egyetemtől, amiért idejöttél? Egyáltalán, mire számítottál, amikor a bábrendező szakra jelentkeztél? Kifejezetten a bábrendező szak érdekelt, bár eleinte színész akartam lenni. Rögtön az érettségi után felvételiztem az egyetemre, egy, az édesapámmal közösen készített báb-bőrönddel, benne a Werckmeister harmóniák nyitójelenetéhez egy etűddel. Bár akkor nem vettek fel, a tanároknak tetszett, és megkérdezték, nem érdekelne-e inkább a báb. Marosvásárhelyen viszont felvettek a színész szakra. Egy évig voltam ott, ami nagyon meghatározó időszak volt az életemben. Elég hamar rájöttem, hogy igazából nem is akarok színész lenni. Azt vettem észre, hogy egy idő után kívülről nézek mindent, és sokkal inkább érdekel az egész egyben: az alkotás, a kitalálás, a kivitelezés. Ehhez kellett az az egy év. A Színművészeti Egyetemen akkor indult bábrendező szak. Úgy éreztem, minden összevág. Jelentkeztem, felvettek. Az első két évben folyamatosan bent voltunk, és nagyon sokat dolgoztunk, aztán egyszer csak elengedtek minket, amit mindenki máshogy élt meg. Hamar rá kellett jönnünk, hogy a Színművészeti is olyan hely, mint a többi egyetem: teljesen rajtunk áll, mennyit és hogy tanulunk. Most már alig vannak óráink, ami ad egy bizonyos szabadságot, de ugyanakkor ijesztő is. Ebben szerintem nem volt átmenet.Mi a legfontosabb dolog, amit megtanultál itt?Nekem talán az volt a legnehezebb, hogy helyén tudjam kezelni mindazt, amit mondanak egy-egy munkám kapcsán. Megtanulni, mi fontos a visszajelzésekből, mi nem, mi az, amiből fel kell tudni állni és továbbcsinálni, és mi az, amitől nem szabad elszállni. Mi vagyunk a második bábrendező osztály, és talán sok mindenben kísérleti nyulak voltunk. Ugyanakkor rengeteg mindent kaptunk, sok-sok technikai dolgot elsajátítottunk. Az egyik tanárunk, Csató Kata, Lengyelországban végzett, ő mutatta meg nekünk a tárgy-animációt. Egyfajta sűrített szimbólumrendszert ismerhettünk meg. Először éreztem azt, hogy mindent, amit be akarok szippantani, itt megkapok. Volt mozgás-, látványtervezés-, báb- és prózai óránk, bibliaismeret, művészettörténet. Minden, ami érdekelt, sűrítve itt volt. Aztán mindez egyszer csak elfogyott. De ami még nagyon fontos, hogy az itt töltött idő alatt találtam egy csapatot, akikkel most már több éve együtt dolgozunk. A két írótársam: Bíró Bence, aki dramaturg szakon végzett, Kautzky-Dallos Máté, aki még mindig idejár, Táborosi András operatőr, aki a videókat készíti, Tarr Berni, aki a zenéket csinálja és Juhász Nóra képzőművész-látványtervező. Biztonságot jelent, hogy olyan emberekkel dolgozom, akiknek számít a véleménye. Van egy hátterem, egy gondolkodó csapat, ami iszonyatosan jó. Ez az, amit itt tanultam meg az egyetemen: legyenek alkotótársaid, akikkel tudod, hogy együtt tudsz dolgozni. Persze nem lehet mindig mindenkit magaddal vinni egy-egy munkára, de amikor szabadon választhatsz, annyira szabadon, mint most itt az Ódryn, akkor alapvető, hogy velük dolgozom.A bemutatót követően milyen feladatok várnak a következő időszakban?Szerencsére sok munkám lesz, mind nagyon különböző. Rendezni fogok színházi nevelési előadást, operettet, hívtak kőszínházba, bábszínházba, csinálok felnőtt- és gyerekdarabot. A premier után közvetlenül elkezdem próbálni a Macskaherceg kilencedik életét, Gimesi Dóra meséjének adaptációját. Ez utóbbi az Ugródeszka Program keretében valósul meg. Mind az öt bábrendező szakos hallgató lehetőséget kap ugyanis egy-egy előadás létrehozására az évad végén a Manna Kulturális Egyesülettől. A darabot azzal a Maszkaronnak nevezett csapattal készítjük el, akikkel nyaranta szoktunk együtt dolgozunk: öt színész az osztályból, Dér Zsolt a prózai osztályból, Markó Robi bábrendező hallgató és én. Nagyon várom már, iszonyatosan kreatív alkotóközösség. Az évad elején a Kerekasztal Színházhoz megyek. Egy pályázatnak köszönhetem ezt a lehetőséget, aminek igazán örülök, hiszen gyerekkoromtól jártam az előadásaikra, a színházi nevelés mindig is érdekelt. Elég szabad kezet kaptam. Én választottam anyagot, Balázs Béla Csend című meséjét, amit Bíró Bencével írtunk át. Gimnazistáknak készül, az identitáskérdésről és az útkeresésről szól. Majd a Képzőművészeti Egyetemen Varsányi Peti osztálytársammal közösen dolgozunk a látványtervezőkkel, akiknek minden évben van bábos kurzusuk. Tavasszal a Budapesti Operettszínház új játszóhelyén, a Mouline Rouge helyén hamarosan megnyíló Kálmán Imre Teátrumban rendezem Lázár Ervin meséjét, a Szegény Dzsoni és Árnikát. Ez a munka óriási kihívás és nagyon nagy bizalom az Operettszínház vezetése részéről. Még soha nem csináltam operettet. A zenés műfajba már kicsit belekóstolhattunk – bár az egyetemen sajnos nem volt zenés mesterség óránk –, az idei évadban az Operaház jóvoltából mindannyian rendezhettünk egy kamaraoperát. Én Gluck Orfeusz és Euridikéjét rendeztem. Rettentően izgalmas műfajnak tartom az operettet, jó lenne közelebb hozni a gyerekekhez. Závada Péter írja a dalszövegeket, Szirtes Edina Mókus szerzi a zenét. Hívtak még a Bóbita Bábszínházba Pécsre és a Mesebolt Bábszínházba Szombathelyre. A Meseboltban A Kicsibácsi és Kicsinéni című mesét fogom színpadra állítani, amit Dániel András írt. Ő Kautzky-Dallos Máté, az állandó munkatársam édesapja, így ő is benne lesz a közös írásban. Ezen kívül Papp Endrével, aki most IV. éves színész szakos az egyetemen, készítjük el a Gólyakalifát.Föl lehet érvényesen készülni ennyi munkára?Az a jó, hogy sok minden feladatot már régóta tudok. A Macskaherceg szövegkönyvét Nagy Orsi már novemberre megírta, készülnek a maszkok, egész évben folyamatosan beszéltünk róla. A Kerekasztalos előadás egy tavalyi pályázatra született, azon csak keveset szeretnék változtatni, a Szegény Dzsoni és Árnika dalszövegei és zenéi íródnak, a Kicsibácsiról már múlt nyáron beszéltünk. Azt gondolom, ami nem hirtelen jött, váratlan felkérés, arra fel lehet készülni.Mit szeretnél? Saját társulatot vagy egy társulathoz csatlakozni, esetleg függetlenként járni a különböző színházakat? Furcsa érzés volt, amikor rádöbbentem, hogy mostantól egyedül fogok vándorolni a világban. Idén rendeztem Szabadkán, jövőre Pécsen és Szombathelyen dolgozom, miközben az osztálytársaim nagy része együtt megy a Vaskakasba. Azt hittem, magányos leszek amikor elmentem Szabadkára, de épp az ellenkezője történt, elképesztően jó volt megismerni egy új várost, egy más színházi kultúrát. Lehet, hogy igazából pont ez vonz. Néhány évig, amíg tehetem, amíg még nincs családom, szívesen mennék több helyre. Ráadásul szabadúszóként van leginkább lehetőség arra, hogy sokféle műfajban megmutassam magam. Később persze jó lenne valahol letelepedni. A saját társulat pedig nagyon régi vágy, de annak még nincs itt az ideje. Még nem tudok másokért felelősséget vállalni. Ahhoz még kell egy kis idő.
2016.05.24. 05:00
Szinhaz.hu
A baba kaki akták: Avagy különbségek az első és a második gyerek nevelése között
Ha buborékba csomagolhattam volna az első gyermeket, hogy biztonságban tartsam, megtettem volna. Egyet már elvesztettem, kislányom volt a szivárványbabám. Tovább rontott a helyzeten, hogy 6 héttel korábban született és hosszú időt töltött a gyerekkórház intenzív osztályán. Ha azt mondom, hogy túlságosan féltettem, azzal még nem is mondtam semmit. Az autósülése alá egy úszómedencés szivacs rudat ékeltem, pontosan a megfelelő szögben a maximális kényelem érdekében. Még a helyi tűzoltókkal is leellenőriztettem a munkám. De még így is félóránként megálltam, hogy megbizonyosodjam lélegzik-e. Ja, és táblázatot vezettem a kakilásáról. Ez teljesen igaz, tényleg van baba kaka aktám. És ez nem minden.De a második gyerekkel? Sok minden megváltozott. Elmondom.BacikElső gyerek: Ha egy gyerek az én gyerekem közelében köhögött a bevásárló központban, gyilkos pillantásokat vetettem a fertőző kis csemete szülőjére és eliszkoltam, kézipoggyász méretű pelenkás táskámban kotorászva kézfertőtlenítőért és fertőtlenítőkendőért.Második gyerek: A gyerekeim minden megnyalnak. Számukra ez olyan, mint egy kézfogás. A játékot, ami egész héten kint volt esőben, sárban. A falat. A bevásárlókocsit. A babarácsot. A nadrágomat. Igen, megnyalják. Sőt, van ettől rosszabb is. A múlt héten a kisebbik beletüsszentett a számba, de szó szerint. A számba.Tanulság: A gyereknevelés piszkos munka és a gyerekek megbetegedhetnek, bármit is csinálsz. Jó dolog a felkészültség, de mindennek van határa. Nyugi. TáplálkozásElső gyerek: Későn kezdtem el darabos kajával etetni, részben azért mert még mindig dühös voltam magamra, hogy kudarcot vallottam a szoptatással és titokban attól rettegtem, hogy megfullad. Mikor végre megengedtem neki a „rendes” ételt, csak organikus gyümölcsöket és zöldségeket kapott, amiket én magam pürésítettem a saját konyhámban, saját kis bébiétel-pépesítőmben, éjfélkor, mert ez volt az egyetlen alkalom, amikor volt rá időm. Miután kiadagoltam apró kis fagyasztható dobozkákba, amit természetesen dupla műanyag fóliába csomagoltam annak érdekében, hogy ne kapjon semmi nemkívánatos levegőt, elbotladoztam aludni.Második gyerek: Egy rövid ideig megpróbálkoztam a szoptatással, de hamar rájöttem, hogy nem fog megtörténni, úgyhogy tápszerre váltottam, több megkönnyebbüléssel, mint szomorúsággal. Tápszer mellett üveges bébiételt evett és bármi mást, amit a padlón talált, amikor járni tanult. Eh, tök mindegy. Tanulság: Mivel ezt a cikket olvasod, ez azt jelenti, hogy te egy nagyon intelligens lény vagy. Rendkívül intelligens lények nem hagyják, hogy a gyerekeik éhezzenek. Csak pihenj közben néha és csináld a dolgot a legjobb tudásod szerint. AlvásElső gyerek: Az első gyereket kétóránként ellenőriztem éjjel, hogy megbizonyosodjam nem fordult-e át és esetleg hason alszik. Azokban az esetekben, amikor a hasán aludt, átfordítottam a hátára, bár tudtam, ez azt jelentette, hogy akár fel is ébreszthetem. Amikor még nagyon pici volt, három óránként felébresztettem enni, bár ez azt jelentette, hogy én nem aludtam. Eldobtam egy gyönyörű rácsvédőt, amit ajándékban kaptam, mert a harmadik gyereknevelési könyv, amit olvastam, azt mondta nem biztonságos. Szorongásom mindig éjjel volt a legerősebb, úgyhogy mindig a legrosszabbakat gondolva ébredtem fel.Második gyerek: A kisebbik lányom már majdnem kettő és még mindig egy összecsukható járókában alszik a vendégszobában. Soha nem szerette a szép kiságyát. Amikor lefekszik aludni, hagyom, hogy aludjon.Tanulság: Ma már tudom, hogy egy alvó gyerek, olyan mintha kedvenc borodat találnád leértékelve. Maga a csoda. Ne szúrd el. Forrás: mamalode.comgyereknevelésmásodik gyerek
2016.04.14. 15:37
Cukimamik.hu
15 munkahelyi karakter, akikkel képtelenek vagyunk azonosulni
Ők azok, akikről mindenkinek meg van a véleménye az irodában. Ha lehetne elkerülnéd őket, de leginkább abban reménykedsz, hogy nem tartozol közéjük! :-) Alapvetően nem kenyerem, hogy bekategorizáljam az embereket, – sőt, a szakmámnál fogva, kimondottan ügyelek is rá, hogy ne legyenek előítéleteim -, DE! egykoron jómagam is dolgoztam céges kollektívában, és bizony én is megtapasztalhattam, mennyire nem jó bizonyos típusú figurákkal együtt dolgozni. Mert majdnem minden szervezetben van legalább egy „muki”, akit előszeretettel választ mindenki, – kimondva, vagy kimondatlanul-, a cég fekete bárányának. A napokban egy külföldi oldalon találtam egy, ezekről a különcökről szóló cikket, és úgy gondoltam, ez a téma belőlem is kikívánkozik, némi szarkazmussal, és öniróniával fűszerezve. Mert ugye, ki a megmondhatója, hogy egyszer valamikor, nem épp rólam gondolták-e valahol, hogy én vagyok a képbe nem illő fehér holló? Következzen tehát az az általam kigondolt gyűjtemény, ami azokra a kollégákra vonatkozik, amilyen,- vagy akinek a helyében -, lehetőleg soha, de soha nem szeretnék lenni. (A lista a teljesség igénye nélkül készült, természetesen bővíthető.)1. A negatív Akinek, soha (és ezt most szó szerint értsd) semmi nem jó. Nem csak, hogy nem elég jó, hanem egész egyszerűen nem tudsz jót cselekedni. Állandóan haragszik a világra, – valószínűleg arra is, hogy megszületett -, elégedetlenedik a munka, a főnök, a kollegák, az eső, a napsütés, a zene, a csend…szóval tényleg minden miatt. Ezekből az emberekből kerül ki a legtöbb energiavámpír is, akiktől nem árt minél távolabb tartanod magad. 2. Az irigy Akitől folyton csak azt hallod, hogy a másik kolléga, – legyen az bárki -, mit mivel érdemelhetett ki, kinek mi és miért jár jobban, mint neki. Valószínűleg sosem hitte igazán magáról, hogy ő jobban csinálná, vagy, hogy az ő munkája tökéletes, szimplán úgy gondolja, hogy neki minden alanyi jogon JÁR. Na, neki egész biztos, hogy nem tudod elmagyarázni ennek ellenkezőjét, légy akár a kollegája, vagy a felettese. 3. A lusta Az az ember, akire ha rábízol egy feladatot, meg sem fontolja, hogy azonnal kéne megoldani. Nem érdekli, hogy az ő saját világán kívül, hogy és milyen tempóban folynak a dolgok; életfilozófiája a lehető legegyszerűbb: „jó, majd megcsinálom.” Azt pedig lesheted!4. Az önző (seggfej) Már elnézést a megnevezésért, de ez a kategória is létezik. Ő az, aki mindenen és mindenkin keresztül átgázolva éri el a céljait, társait semmibe veszi, akitől segítséget még remélni is irreális gondolat. Egy valami vezérli: saját maga, az önös érdekei. Ezekért pedig gátlástalanul képes menetelni. (Jól gondolod, sok főnök tudhatja magáénak ezt a szerepet.) 5. A mártír Na, ő az, aki szeret a „megmentő” szerepében tetszelegni, holott mindig csak olyan feladatot vállal, ami már a kisujjában van. Annak elvégzését azonban egy kálváriaként tünteti fel, direkt és nyíltan sajnáltatja magát. Ha tehetné, arany piedesztálra emelné saját magát, és onnan letekintve várná a meghajlásokat. 6. Az érzelmileg nulla Mondhatni, ő az empátia feketelyuka. Soha, semmilyen együttérzés nem mutatkozott még az arcán, simán elmegy melletted – nem csak, hogy köszönés (ami azért alap), hanem -, egyetlen mosoly, vagy grimasz nélkül. A döntéseit csak racionális, megalapozott tények alapján hozza, gondosan ügyel rá, hogy nem mutassa meg, hogy ő is csak ember.[cikk=48315]7. A szagos Ez az a kategória, ami azért elég egyértelmű. Mindegy, hogy egy elviselhetetlen parfümöt, vagy a saját izzadságának szagát húzza maga után valaki, egy idő után az egész iroda ujjal mutogat rá, vagy szebbnél szebb jelzőkkel illeti titokban. Ha nem tudsz ilyenről a munkahelyeden, vigyázz, mert lehet, hogy épp te vagy az! Bocs! 8. Az inkompetens Az a fazon, akinek ötször küldesz el valamit ellenőrzésre, és ötször gond nélkül le is igazolja. Abszolút rossz helyen van, rossz időben, mert köze nincs ahhoz a munkához, amit kiosztottak neki. Rosszabb esetben nem is akarja megérteni, akkor pedig csak a gond van vele. Persze ettől még nem feltétlenül hülye, csak ő az, aki valahogy oda került, ahova igazából nem akart, vagy nem kellett volna neki. 9. A magának való Akiről tíz év után sem tudsz többet kideríteni, mint hogy hol lakik, vagy, hogy hányas busszal megy haza. Nem kommunikál, nem nyílik meg. És nem azért mert introvertált, hanem mert alkalmatlan a csapatmunkára, az együttműködésre, és idegen neki a szervezetben való munka. Ha egyszer mégis kiderül róla valami személyes, az tuti hogy olyan meghökkentő, amire álmodban sem gondoltál volna.10. A büdös „mikrós” Akinek még senki nem mert szólni, hogy a lilahagyma, vagy a ruszli, nos, nem éppen irodai kaja. Azt sem veszi észre, ha távoztával fél órán keresztül nyitva vannak az ablakok, valamint teljes természetességgel eszi két pofára a hétvégéről maradt töltött káposztát a számítógépe előtt. Ez utóbbihoz néha még a teli szájjal beszélés, vagy telefonálás is társul. Hát őrület! 11. A trehány Akire azért nem mersz semmit rábízni, mert rettegsz attól, hogy félúton elfelejti, vagy szimplán összecsapja. A precíz szó talán soha nem szerepel majd a szótárában és nagy valószínűséggel a készségei közt sem. Ezért ha néha fel is ajánlja segítségét, legtöbbször udvariasan visszautasítod. 12. A lemaradó Borzalmasan lassú észjárású, kimért és általában késő kolléga ő. Nem tud sietni, az igyekezet valahogy más dimenzió számára. Mindent ezerszer megkérdez, mert épp nem volt ott, vagy nem hallotta, vagy rosszul értette, vagy ezek kombinációja. Igazán terhes társaság, mert mellette folyton úgy érezheted, mintha papagájként ismételned kéne az aktuális dolgokat.13. A bűnbak Ha hiszed, ha nem, ilyen is mindig akad. Akire, minden apróságot rá lehet kenni. Az a típusú ember, akit a többiek nem tartanak velük egy szinten levőnek, ezért ha épp felelőst keresnek valamire, ő az, aki mindig kapóra jön. És ilyenkor tök mindegy, hogy volt-e köze a dologhoz: ha nem volt, tuti elintézik, hogy legyen. 14. A pletykás Különös ismertetőjele, hogy többet beszél, mint dolgozik. Ezeket a pletyka szeánszokat sokszor kávéval, vagy cigivel spékeli meg, és mindig mindenkiről van valami sztorija. Nem csak hogy valami, hanem friss és szaftos. Keveset van a helyén, lézeng a folyóson, állandóan beszélget, vagy a telefonján pötyög: vagyis non-stop infót gyűjt. Csak nehogy kinézzen magának! 15. A kakilóember Tudom, nincs is ilyen szó, de engedd meg, hogy elmondjam: évekkel ezelőtt kénytelen voltam mintegy nyelvújítóként létrehozni. Emberünkről biztosan tudja az iroda, hogy épp hova igyekszik, vagy honnan jön. Képes ugyanis az átlagosnál sokkal hosszabb ideig bezárkózni a mellékhelyiségbe, oda pedig gyakran a mobilját is magával viszi. Rosszabb esetben épp utána érkezvén a toalettre, az egyéb „mellékhatásokat” is első kézből megtapasztalgatod, mivel ennyi idő elteltével saját szagát nem érzi, így nem is törekszik annak eltüntetésére. Összegezve: adja az ég, hogy kevésszer kerüljenek az utunkba, de még inkább azt, hogy nehogy egy napon arra eszméljünk: mi magunk vagyunk „az a bizonyos”! Bízom benne, hogy jól szórakoztál, és abban is, hogy a legkisebb mértékben ismertél magadra! Ha te is tudsz nevesíteni ezekhez hasonló karaktereket, írd meg nekünk kommentben, hogy még többet nevethessünk! Köszönjük!
2016.03.25. 00:14
Evamagazin.hu
Almási Éva a Nemzet Színésze
Szerdán délután másfél órás tanácskozás után hozták meg döntésüket a Nemzet Színészei: Psota Irén helyére Almási Évát választották meg.Psota Irén halála után ültek össze a Nemzet Színészei16-án, szerdán délután három órakor a Nemzeti Színházban találkoztak a Nemzet Színészei: Törőcsik Mari, Szacsvay László, Király Levente, Tordy Géza, Haumann Péter és Bodrogi Gyula a színház igazgatói irodájában választották meg a Psota Irén elhunytával megüresedett helyre a Nemzet Színészét.Berek Kati, Cserhalmi György, Andorai Péter, Molnár Piroska és Máthé Erzsi személyesen nem tudott jelen lenni, ezért ők telefonon kapcsolódtak be a választásba. A Nemzet Színészeinek megbeszélése zárt, abban csak a tizenegy művész vesz részt. A Nemzet Színészei közel másfél óra elteltével hozták meg döntésüket, melynek értelmében a mai naptól Almási Éva színművész a Nemzet Színésze cím új birtokosa. Az új Nemzet Színészének elsőként Vidnyánszky Attila gratulált telefonon.Ki lehet Nemzet Színésze? A Nemzet Színésze és a Nemzet Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. A címet első ízben 2000. augusztus 22-én adták át, legfeljebb tizenketten viselhetik, akik életük végéig havonta nettó 630 ezer forint juttatásban részesülnek. Ha a cím egy viselője elhalálozik, a megüresedett helyre a cím többi birtokosa egyhangú szavazással választ új színészt. A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy szerepben – a Nemzeti Színház színpadán töltött.A Nemzet Színészei jelenleg: Berek Kati (2000-től), Bodrogi Gyula (2007-től), Haumann Péter (2010-től), Király Levente (2006-tól), Máthé Erzsi (2000-től), Tordy Géza (2008-tól), Törőcsik Mari (2000-től), Molnár Piroska (2011-től), Cserhalmi György (2014-től), Andorai Péter (2015-től) Szacsvay László (2015-től), Almási Éva (2016-tól).A cím korábbi birtokosai: Agárdy Gábor (2000-2006), Bessenyei Ferenc (2000- 2004), Darvas Iván (2000-2007), Garas Dezső (2000-2011), Kállai Ferenc (2000- 2010), Komlós Juci (2002- 2011), Lukács Margit (2000- 2002), Raksányi Gellért (2000- 2008), Sinkovits Imre (2000- 2001), Zenthe Ferenc (2005- 2006), Szabó Gyula (2006- 2014), Avar István (2001- 2014), Sztankay István (2012- 2014), Gera Zoltán (2014- 2014), Bitskey Tibor (2014- 2015), Kóti Árpád (2014- 2015), Psota Irén (2000-2016)Almási Éváról saját szavaival:Egyéb: Már általános iskolában beírták a bizonyítványomba, hogy "egyéb" származású vagyok - vált témát. - Ez akkoriban a társadalmilag legkevésbé támogatott kategóriát jelentette, ennél még a veszélyesnek tartott "értelmiségit" is könnyebben elfogadták. Azt sem restellem, hogy szegény családból származom, és anyukám megtanított rá, hogyan kell egy tojásból kettőt csinálni. Nekem ez nem fáj, mert ezzel együtt nagyon szép gyerekkorom volt. De azt érzem, hiába lettem színész, "értelmiségi", ma is "egyéb" vagyok.Kezdet: A zene az egy másik agyi állapot. Kilenc éves koromban kezdtem el hegedülni és tizennyolc éves koromig muzsikusnak készültem. Eszembe se jutott, hogy színésznő legyek. Tizenhárom évesen bekerültem az I. István Gimnázium zenekarába, amely egy nagyon híres zenekar volt. Beethoven V. szimfóniáját adtuk elő, Réti József operaáriákat énekelt, Schubert „Befejezetlen” szimfóniáját játszottuk. Tizennyolc éves koromban, amikor abbahagytam, abbahagytam végleg, de nagyon sok mindent köszönhetek annak az időszaknak. Elsősorban a ritmusérzéket, ami a színpadon nélkülözhetetlen. Másodszor a precizitást és az állóképességet. Ahhoz, hogy az ember egy darabot eljátsszon, a hangjegyeket pontosan kell tudnia. Megkönnyebbülés: Azt hiszem – nem tudom, mert velem nem történt ilyen -, hogy ha Rómeó és Júlia a való életben is szerelmesek, akkor az a színpadon nem biztos, hogy jó. Megmondom, miért. A színpad az a hely, ahol az ember sok-sok mindent elmondhat magáról, az életéről, amit egyébként nem mondana el. Ez olyan, mint a gyónás. Csak nem én mondom, hanem egy szereplő mondja. Ez egy megkönnyebbülés és egy nagyon erős felszabadulás is. De abban a pillanatban, amikor az ember a valóságot akarja egy az egyben eljátszani, önkéntelenül is védekezik. Pedig a színpad azért csodálatos hely, mert ott nem szabad védekezni, éppen azért, hogy az ember olyanokat merjen elmondani, amiket máskülönben nem merne elmondani soha. Persze ez csak akkor megkönnyebbülés, ha jól sikerül, ha nem sikerül, mert nem jön létre közben a kapcsolat a közönséggel, akkor az nagyon rossz érzés.Titokzatos dolog: Hogy meg tudom-e teremteni a kontaktust a nézőkkel. Mitől sikerül, miből lesz, ezt a mai napig nem tudom. Ha létrejön, az egy csodálatos szeánsz. A közönségnek is és nekem is. Az olyan, mint az igazi jó szeretkezés. Ugyanúgy kap az ember és ugyanúgy ad. Abban is hasonlít a két dolog egymáshoz, hogy ha az ember törekszik erre a kontaktusra, erőlködik - mint amikor az ember nagyon akarja a szerelmet -, akkor nincs. Megmagyarázhatatlan dolog, hogy mitől jön létre, nemcsak értelem, érzelem, hanem kémia is. Éppen azért jó, mert megmagyarázhatatlan.Jelen: Nem vagyok múltba nézős, nem zuhannak rám emlékek a múltból, a jövőbe se nagyon szeretek már belenézni. Inkább a jelent akarom megélni. Színészek: A színészek olyanok, mint az illat: emlékébresztők.Szubjektív: Még a zenészénél is szubjektívebb pálya a miénk. Ott alapfokon eldönthető, hogy valaki le tudja-e játszani Beethoven F-dúr románcának a hangjait. A színészetben vagy tetszik nekem valamitől egy alakítás, vagy nem tetszik. Ezt tudomásul kell venni.Pár: Van egy pár meghatározó szerep az ember életében. A Gellérthegyi álmokat említeném először, a Hedda Gablert, a II. Lajost, és utána következett a Popfesztivál. Miután ez volt az első rock musical, a fiatalok számára unikumnak számított. Szerencsés találkozás volt, amiben az embert a közönség és a szakma egyformán elfogadta.Vígszínház, Madách, Szolnok: „Elváltam”, és nagyon hamar kötöttem egy másik házasságot. Kellett volna hagyni egy kis időt, hogy az előzőt valahogy rendbe tegyem magamban, lezárjam. Bár hozzáteszem, az Antonius és Kleopátra elől jöttem el, nem azért, mert nem kaptam szerepeket a Madáchban. A mai napig rendkívül hálás vagyok, hogy tizennyolc boldog évet töltöttem ott. És ha megkérdezik, miért jöttem el, nem tudok rá válaszolni, még magamnak sem. A Madách Színházban volt párnám, papucsom, beköltöztem az öltözőbe. Ez soha többet semmilyen színházban nem fordult elő. Szabadúszás: Egyszer csak úgy éreztem, kell a szabadság. Megcsinálok mindent, ameddig bírom, de aztán megmakacsolom magam, eltépem a zablát és rohanok világgá. Mint Houdini, a szabadulóművész. Magamnak sem vagyok könnyű. Csak azt tudom elvállalni, amihez kedvem van. A szabadúszás azt jelenti, hogy szabadon úszkálhatsz és szabadon meg is fulladhatsz. Nem jön oda a csónak, hogy megmentsen. Mégis az összes veszélyével együtt szabadságmániás vagyok.Sokszor: Sokszor fölhívnak az ismerőseim, hogy kapcsoljak valamelyik csatornára, mert egy régi filmemet adják, odakapcsolok, nézem magam, és egy idő után egy tök idegen nőt látok, mintha nem is én lennék. És nem fáj! Ezt egyáltalán nem szomorúan mondom: a halál nagyon ismerős, csak nem vesszük észre. Mert éppen úgy nem ismerek magamra a régi filmeken, mint ahogy nem fogok magamra ismerni, ha véletlenül újjászületnék, hogy ez én voltam. Az ember többször hal meg, még akkor is, ha nem veszi észre. Olyan dolgokat föl tudok idézni, amikor először találkoztam a férjemmel, amikor először szerelmet vallott. Amikor én először szerelmet vallottam, amikor megkérte a kezemet. Amikor esküvőnk volt. Ilyenekre konkrétan emlékszem, amikor megszületett a gyerekem, amikor a ballagásán ott voltunk együtt. Ezeket mind-mind föl tudom idézni. Magamat nem tudom fölidézni.Szerelem: Szeretem jól érezni magam. Ha egy szerepre nemet mondtam, annak mindig ára volt. És mindig megfizettem az árát. Nemet mondtam, ha úgy éreztem, hogy annyi mindent elveszítek magamból, hogy az már nem éri meg. Emellett hiszek abban, hogy az embert a szerepek megtalálják. Életemben fel nem vettem még telefont, hogy valamit el akarok játszani. A színházat szerelemnek gondolom. Soha életemben nem kértem, hogy belém szerelmes legyen valaki. Engem meg kell hódítani. Ez biztos gőg is a részemről. Így működöm. És már nem fogok másképp - sajnos vagy hála Istennek.Forrás: MTI, Színház.hu, www.hvg.hu, Librarius
2016.03.16. 16:52
Szinhaz.hu
“Mindent szabad, ha igaz” – Villáminterjú Tengely Gáborral
Január 16-án a Jurányiban tartja közös bemutatóját a HOPPart Társulat és a Vaskakas Bábszínház. A csúnya kacsa Hans Christian Andersen A rút kiskacsa című meséje nyomán, Kolozsi Angéla szövegkönyvének felhasználásával készült. Tengely Gábor rendező ennek kapcsán adott interjút.Fotó: Borovi DánielGyerekként szerettél bábszínházba járni? Nagyon utáltam, egyetlen bábelőadást láttam egész gyerekkoromban, arról is ki kellett vinni, mert annyira sírtam. A bábfilmeket se szerettem, a tévében látott Vitéz Lászlótól például rémálmom volt, hogy jön egy piros ember, aki megver és utána meghalok.Mikor támadt fel a szerelem a bábszínház iránt? A Kolibri Színház stúdiójában: az első félévben, az alapozásnál még úgy éreztem, hogy ez nagyon gagyi, hogy nem erre gondoltam, amikor színházat akartam csinálni, aztán a második félévben, amikor egyre több kreatív feladatot kaptunk és elkezdtünk megismerkedni a különböző bábtechnikákkal, elkezdtem élvezni a dolgot. Az ott töltött harmadik évben pedig, amikor a Színművészetin kiírták a bábszínész szakos felvételit, már teljesen egyértelmű volt, hogy ez az én utam.Számomra úgy tűnik, hogy bábszínésznek lenni sokkal nagyobb szabadság, mint prózai színésznek, hiszen nagyon sokféle szerepben – alkattól függetlenül – kipróbálhatják magukat. A bábszínészet nagyon sokszínű foglalkozás, de sokkal több alázat is kell hozzá, hiszen például van, amikor hárman mozgattok egy bábot és te csupán a láb vagy, viszont ahhoz, hogy a karakter életre keljen, mindhárom mozgatóra egyformán szükség van. A prózai színészekkel ellentétben bábszínészként többet játszhatsz gyerekdarabokban, amelyek sokkal nagyobb teret engednek a képzeletnek és a kreativitásnak, jobban el lehet szakadni a realitástól. Valóban, egy bábos esetében a külső nem bír olyan nagy befolyásoló erővel, és akár vokálisan is sokféleképpen lehet torzítani. A műfaj megengedi, sőt, néha kifejezetten kívánja a túlzásokat képzőművészetben és színészi játékban egyaránt. A bábszínház nyújtotta szabadságot akkor is magammal viszem, amikor emberszínházat csinálok: először néha furán néznek rám a prózai színészek, aztán megörülnek, hogy ezt is, azt is lehet. Szerintem mindent szabad, ha igaz.Fotó: Borovi DánielGyerekként azért nem szerettem én sem bábszínházba járni, mert az előadások mindig valamilyen tanmesén alapultak és mindig mindenki valószerűtlenül szép volt bennük. Az önmagában való szépséget butaságnak tartom, azonban lehet olyan darab, amihez szükséges ez a bizonyos szépség, mert mondjuk annyira mocskos az anyag, hogy azt jól tudja ellenpontozni, vagy mert kifejez valami olyat, amit felpiszkálja néző rokon- vagy ellenszenvét. A pedagógiai célzatú bábjátékot tűzzel-vassal üldözöm, gyerekként is kimondottan zavart, ha megmondták, hogy mit kell gondolnom, tennem. Szeretném azt hinni, hogy demokráciában élünk, ahol megtanulunk bizonyos alapokat, majd összerakjuk a saját normáinkat és utána azokat mérlegelve gondolkodunk. A gyerekdarabok legfontosabb célja, hogy gondolkodni tanítsanak, nem pedig az, hogy a fejünkbe véssék, mit KELL gondolni, vagy hogyan KELL helyesen cselekedni.A felnőtteknek szóló előadásaidban – például a Csongor és Tündében vagy Az iglicben – is fontos szervezőelem a mese és a mítosz. A mese nem egyenlő azzal, hogy gyerekeknek való. Ha megnézel egy valóban jó, igaz és problémafelvetést tartalmazó gyerekelőadást, akkor azt ugyannyira fogod élvezni te is. Utálom, amikor megcsonkítanak egy mesét, amikor bizonyos részeknél bekötik a gyerek szemét: én például a kiherélt Grimm-meséken nőttem fel, sokáig nem tudtam, hogy a Hamupipőkének valójában nem a boldog házasság a vége, hanem, hogy odamennek a galambok a lányhoz, hogy „Szia Hamupipőke, tök jó, hogy megint találkozunk, nagyon szép a ruhád! Mit csináljunk ezzel a két görénnyel és a mostohaanyáddal, aki a legbunkóbb a világon?” „Vájjátok ki a szemüket!” – jön a válasz, és a galambok kivájják a szemüket, itt a vége, fuss el véle. Az eredeti Grimm-mese nem arról szól, hogy aki nagyon sokat szenved, az végül megkapja a boldogságát, hanem nekem például az igazságról: hogy forr benned a düh,de visszafojtod és a végén az a kérdés, hogy érdemes-e bosszút állni a sérelmekért. Ez egy Kill Bill történet, és ez mennyire szuper már!Fotó: Borovi DánielMilyen kérdést jártok körül A csúnya kacsa című gyerekelőadásban, melyet a HOPPart Társulat és a Vaskakas Bábszínház közös produkciójaként mutattok be a Jurányiban, január 16-án. Az eredeti Andersen-mese arról szól, hogy van valaki, aki beleszületik egy társadalmi közegbe, ami kitaszítja magából, mert más. Ezután a hősünk megpróbál különböző társadalmi színtereken érvényesen viselkedni, és rátalálni a saját identitására, végül ez nem sikerül neki és meghal. A történethez tartozik egy nagyon furcsa happy end, ami nekem kissé cinikusan hat, hiszen egész életében azzal támadták a főszereplőt, hogy rettenetesen ronda, majd végül a társadalom által kanonizált szépséggé: hattyúvá válik. (Persze, mindaddig szép egy hattyú, amíg úszik a vízen, de nézd meg a szárazföldön, hogy megy!) Ez a történet kisiskolás kortól kezdve mindenkinek szól, hiszen mire iskolába megy a gyerek, már túl van a második sokkon, az óvodában már megtapasztalta a csoporthoz való tartozást, majd iskolába menet a váltás, az új közösségbe való beilleszkedés nehézségeit is. Az adaptációnk legnagyobb vállalása, hogy ez a kis furcsaság, a mi “csúnya kacsánk” a mai Magyarországra születik. Olyan szereplői lesznek az előadásnak, melyekben a felnőttek pontosan felismerik, hogy melyik szomszédjukról van szó, a gyerekek pedig azonosítani tudnak egy-egy típust. Igyekeztünk megtalálni minden helyzet igazságát, és szerintem sikerült ezt az egészet rengeteg humorral nyakon öntenünk, így ki tudjuk nevetni a önmagunkat, a világunkat, a szomorúságot.Miért csúnya és nem rút ez a kacsa? Bár hűek maradtunk Andersenhez, azt éreztem, előfordulhat, hogy a néző mást várna el a mese elolvasása után az előadástól, mint, amit lát. Másrészt sokkal érthetőbb így a cím: én mondjuk gyerekként nem tudtam elképzelni, hogy mitől rúd ez a kiskacsa… Nem utolsó sorban pedig az új cím picit érzékelteti, hogy a költőiségből lehoztuk a mesét a földre, abba a világba, ahol élünk.Adott az utolsó kérdés: lesz az előadásban bábozás? Fölöslegesnek éreztem most ezt ezzel megterhelni, nem is kívánta az anyag, ráadásul a HOPPart prózai és zenés színészekből áll, ez a fő profiljuk és ezt várják tőlük az emberek. Persze nem tudom meghazudtolni magam és hasonlítani fog a bábszínházra – abból a szempontból, hogy rengeteg stilizáció lesz az előadásban, a figurák pedig nagyon viccesre, elrajzoltra sikerültek.Az interjút készítette: Antal Klaudia juranyihaz.hu
2016.01.17. 06:00
Szinhaz.hu
A születésnapomon érkezett a második gyerekem
Az első szülésem után (előzmények itt) úgy gondoltam, egy darabig most nem akarok újra szülni. Bár abban biztos voltam, hogy szeretnék még gyereket, a férjemmel mégis úgy gondoltuk, legalább egy évet várni fogunk, mielőtt egyáltalán próbálkozni kezdenénk a kistesó-projekttel. Hát, erre mondják, hogy ember tervez, Isten végez: a kisfiam alig múlt féléves, nekem pedig épp öt napom maradt, mielőtt újra munkába álltam volna, mikor egy szombat reggelen teljesen váratlanul pozitívat teszteltem. Az első sokk után (te jó ég, a két gyerek között 15 hónap lesz - hogy fogok tudni egyedül ellátni egy kicsit és egy még kisebbet??) egy jó hét kellett, hogy magamhoz térjek. Bár meglepetés-bébi volt, de nem sokat dilemmáztunk rajta, megtartsuk-e - ahogy a férjem mondani szokta: tervezett gyerek ő, csak korábban jött, mint vártuk. Az első vizsgálaton kiderült, hogy a terminus épp a születésnapomra esik - a doki poénkodott is rajta, de én nem vettem igazán komolyan, hogy tényleg aznap születhet - a 12. héten pedig azt is megtudtuk, hogy ismét kisfiút várunk. A terhesség maga zavartalan volt - leszámítva, hogy úgy éreztem, valamiféle időcsapdába kerültem, ahol újra és újra ugyanaz játszódik le: bár még nagyon is elevenen élt bennem az előző terhességem és a szülés minden momentuma, de már újra ott állok a startvonalon egy terhesség minden nyűgével: a rosszullétekkel, az állandó pisilésekkel, a végtelen hosszúnak tűnő munkanapokkal, a titkolózással az első 12 hétben, majd a nagy és egyre nagyobb has cipelésével - mindez egy félévesből lassan 15 hónapossá cseperedő kisgyerekkel nehezítve. Mivel külföldön élünk, a férjemet nem számítva nulla segítséggel csináltam végig ezeket a hónapokat. December elsején elértünk a 41. hét első napjához, de a ded semmi jelét nem adta, hogy szeretné végre megismerni a külvilágot. Ebédre kolbászos bablevest főztem a férjem kérésére, aki viccesen meg is jegyezte, hogy ez majd jól beindítja a szülést. Nem indítja azt már semmi, gondoltam magamban. Ekkor már hetek óta úgy éreztem, rám sosem kerül sor, és életem végéig hordoznom kell ezt a “terhet”. Ebben a szellemben - sose lesz már gyerek - még egy elkeseredett kilakoltatási kísérletet tettünk ebéd után, aztán elkísértem a férjemet a bölcsibe a kisfiunkért, mert hátha a séta végre kicsalogatja a kisebbiket is. A nagyobbik fiam nagyon fáradt volt, este hatkor kénytelenek voltunk letenni aludni. Nem számítottunk rá, hogy ennyire korán kidől, úgyhogy egyéb terv nem lévén, megvacsoráztunk, majd nekikezdtünk egy maratoni True detective-nézésnek. Fél nyolc környékén hirtelen belémhasított valami, ami egészen olyan volt, mint egy fájás. Mivel filmet néztünk épp, csak megjegyeztem az időpontot, és nem törődtem vele különösebben (addigra már legalább négyszer hittem azt különböző alkalmakkal, hogy most megszülök, de a fájások mindig abbamaradtak). Körülbelül 25 perc múlva ismét jött egy fájás. Innentől nagyjából 20-25 percenként jöttek a fájások és rámtört a hasmenés is. Ekkor már kezdtem gyanítani, hogy ez nem vaklárma lesz, úgyhogy a sorozatnéző maratont megszakítva szóltam a férjemnek, hogy szerintem ez már AZ. A hírre hirtelen felugrott a kanapéról, először a telefonja után kutatott, hogy stoppert állítson rajta, aztán a filmet megállítva mindenféle logika nélkül elkezdett random rendet rakni a szobában, majd kiment a konyhába és töltött magának egy fél deci vörösbort. - Mi bajod van? - kérdeztem. - Nem hittem volna, hogy a másodiknál is ennyire izgulni fogok - mondta, és húzóra lehajtotta a bort. Mivel a fájások elég ritkán jöttek, néztük tovább a filmet, csak a kanapé helyett átültem a hetekkel előre odakészített fit ball-ra. Ringatóztam a labdán - jól esett, a fájások csendesedtek. Koncentráltam a filmre, talán 1-2 fájás jött az egész epizód alatt. - Hát, ez megint jól felültetett minket - gondoltam, miután 40 perce jött az utolsó fájás, és azóta semmi. 22:20-kor a férjem javasolta, hogy feküdjünk le, de alighogy leszálltam a labdáról, őrületes fájdalom hasított belém. Négykézlábra ereszkedtem, és kb. két teljes percen keresztül nem bírtam ebből a pózból kiegyenesedni, annyira erős volt a fájdalom. A férjem ijedten rámnézett, aztán fel akart fektetni az ágyra, de én moccani se bírtam a négykézlábból, míg teljesen el nem múlt a görcs. Kibotorkáltam a mosdóba, és mintha csöpögött volna egy kis magzatvíz, de nem voltam biztos benne, mert 1. a hasamtól nem láttam honnan jön és 2. lehet, hogy csak vizelet volt, mert ha akartam, vissza tudtam tartani. Mire kijöttem, a férjem épp ágyneműt húzott fel a dadusnak meg nekünk. Kint ágyazott meg a nappaliban, távol a gyerekszobától, hogy ne zavarjuk fel a kicsit, ha esetleg kiabálok. Engem lefektetett, kérdezte, nem akarok-e pizsamát venni, de arra gondoltam, hogy csak összeáztatnám magzatvízzel, akkor meg már jobb, ha a háziruhám ázik el. Megpróbáltunk aludni, mert a fájások még mindig ritkán jöttek, mondván, nemsokára kelleni fog az erő. Meg is beszéltük, milyen jó, hogy most itthon vajúdok és nem a kórházban, mert ez az előző szülést alapul véve akár még órákig is eltarthat, és így azért sokkal kényelmesebb mindkettőnknek, mint egy kórházi ágyhoz szíjazva és egy műanyag széken görnyedve. A férjem a fáradtság és a bor hatására elég hamar elaludt. Én is álmos voltam, de egyre sűrűbben jöttek a fájások - mikor kezdtem volna elaludni, mindig pont felébresztett egy. Az órát most nem néztem, inkább a sötétséget és a karácsonyi dekoráció fényeit figyeltem. Csönd volt és nyugalom, csak azok a fájások ne lettek volna… A férjem, akit felébresztettem a nyögéseimmel, azt mondta, kb. ötpercesek. A negyedik ilyen után újra átültem a labdára és továbbra is sűrűn látogattam a vécét. Hiába, hogy ez már a második szülésem volt, mivel az első úgy indult, hogy elfolyt a magzatvíz, most tanácstalan voltam, mit is kéne csinálni: induljunk a kórházba, vagy maradjunk még. Végül úgy döntöttem, a jól bevált recepthez fordulok: elmegyek lezuhanyozni, és majd meglátjuk, hogy a meleg víz hatására elmúlnak-e a fájások, vagy felerősödnek. A zuhany nagyon jólesett, de a végére minden fájdalmam elmúlt, úgyhogy úgy döntöttem, visszafekszem és megpróbálok mégis elaludni. Amint a fejem a párnára tettem, azonnal jött megint egy fájás a semmiből. Egy darabig még szenvedtem az ágyon fekve, de éjfél után öt perccel úgy döntöttem, nem bírom tovább, és nem is merek itthon maradni, mert féltem, hogy innentől felgyorsulnak az események, és nem érünk időben a kórházba. Szólok a férjemnek, hogy telefonáljon a dadának, akivel előzetesen megbeszéltük, hogy ha éjszaka indul be a szülés, vigyáz a fiunkra, míg mi a kórházban leszünk. A férjem kétszer is megkérdezte, biztos vagyok-e benne, és elég kétkedve nézett rám, de azért csak telefonált, először a kórház szülészetére, hogy hamarosan érkezünk, aztán pedig a dadusnak, hogy jöjjön át. A dadus először nem vette fel a telefont (éjfél elmúlt), kicsit be is paráztunk, hogy akkor most mi is legyen, mert nincs más, akit mozgósíthatnánk, de öt perc múlva szerencsére visszahívott minket, hogy már jön is - mivel a szomszéd házban lakik, nem kell sokat várni rá, öt perc alatt tényleg meg is jött, hálóköntösbe burkolózva. Én ezalatt felöltöztem, a férjem meg valamit magyarázott a dadusnak, de már nem jutottak el az agyamig a mondatok, csak arra koncentráltam, hogy el tudjak indulni. Végül fél egykor szálltunk be a kocsiba. Sötét volt, akárcsak az első szülésemre menet, csak az utcai lámpák világítottak, embernek nyomát se lehetett látni. Hét perc alatt értünk a kórházhoz - kis vidéki kórház, de közel van hozzánk, és a szülészete tökéletesen fel van szerelve (labdák, kád a vízben vajúdáshoz, egyágyas szobák, szóval minden, ami szerintem fontos). A kiszállást még sikerült viszonylag rendben lebonyolítanom, de amint a kocsitől két méterre eltávolodtam, rámtört a következő fájás, és nem bírtam továbbmenni, meg kellett állnom. A férjem táskával a kezében próbált támogatni, miközben odakiabált egy kint cigarettázó embernek, hogy ugye erre van a szülészet bejárata. A pasas visszakiabált, hogy még menjünk tovább, de amikor látta, hogy kétrét görnyedve állok a betonon, megsajnált, és odajött hozzánk egy tolószékkel. Mivel a fájás még mindig tartott, egyesült erővel beletámogattak a székbe, aztán a - később kiderült, hogy mentős - férfi elkezdett betolni az épületbe, míg a férjem hozta a csomagokat. Bár mondtam neki, hogy mindent hozzon fel egyszerre, ő ragaszkodott hozzá, hogy most csak az én csomagomat hozza fel, a gyerek pakkja és a szoptatóspárna még ráér. Ebből aztán lett is később egy kis galiba, de akkor nem értem rá ezen tovább agyalni. A mentős közben feltolt a szülészetre, ahol leültettek a váróterembe, míg kerítenek valakit, aki gondjaiba vesz. Kihasználva, hogy épp két fájás közt vagyok, gyorsan felhívtam a családomat telefonon, hogy már a kórházban vagyunk és valószínűleg itt tartanak. Tudom, hogy hajnali 3/4 egykor ez nem túl magától értetődő, de mivel már hetek óta tűkön ültek és a legszimplább hívásomat is azzal vették fel, hogy “Elkezdődött???”, úgy gondoltam, most nem hagyhatom, hogy ne értesüljenek az eseményekről. Ezután értem jött egy szülésznő, hogy átkísérjen a vajúdószobába, de mikor indultunk volna, megintcsak rám tört egy fájás, és bár szégyelltem magam, hogy nem bírok megtenni 15 métert, de muszáj volt kivárni, míg elmúlik. A szülésznő nagyon kedves volt, mondta, hogy tart, ameddig tart, akkor indulunk, ha elmúlt. Ez volt az első olyan különbség, ami borzasztóan pozitív volt az előző szülésemkor tapasztaltakhoz képest. A vajúdóba érve átvett tőle egy másik bába, aki felrakta a ctg-t, és ismét egy fájást kivárva megvizsgált kézzel is. Nem hittem a fülemnek, mikor azt mondta, hogy ez bizony már 5-6 cm! A ctg közben mutatta a fájásokat, és a férjem, aki ott állt a fejemnél, mondta, hogy alkalmanként 140-150-et is mutat a gép. Hálistennek én nem láttam rá, de jobb is így, mert csak még jobban bepánikoltam volna, ha nem csak érzem, hogy borzasztóan fáj, hanem látom is, hogy mennyire kileng a mérő. A bába, aki egy szimpi fiatal csaj volt szépen kisminkelve (mintha csak buliba készült volna) és rövid fekete hajjal, amiben egy picike masni volt, közben átment a szülőszobába, hogy előkészítse számomra. Kértem, hogy hívja az anesztest is, mert az előző szülésemnél kicsit későn adták be az érzéstelenítőt - ezt most szerettem volna elkerülni. Sajnos kiderült, hogy a kórház méretéből kifolyólag az anesztesek éjszaka nincsenek bent, de már telefonáltak az ügyeletesnek, aki “15-20 percen belül itt lesz”. Na, ebből lett jó háromnegyed óra, ami alatt - nagyon nem vagyok büszke rá - de sikerült előadnom némi sikítást a húzósabb fájásoknál. Tudtam, hogy ha végre megkapom a fájdalomcsillapítást, akkor hirtelen minden jobb lesz, és úgy vártam az orvost negyed kettőtől kettőig, mint a megváltót. Lassan telt az idő, nagy volt a csend, az az igazi, mély fajta, mia csak éjszakánként tapasztalható - aludt a világ. A szülőszobában csak hárman voltunk: én, a bába és a férjem. Eleinte kérdezgettem, hogy itt van-e már az anesztes, mire mindig megnyugtattak, hogy hamarosan jön. Aztán mikor már több, mint fél óra eltelt, és a fájások már 2-3 percenként jöttek, az orvos meg még mindig sehol, kezdtem elveszíteni a türelmemet. Egyre jobban fájt, hiába próbáltam ellélegezni a fájásokat (a férjem és a bába felváltva lélegzett velem hűségesen), és kezdtem arra gondolni, hogy csak hitegetnek ezzel a “mindjárt jön” szöveggel, és most már úgy vannak vele, hogy ha ennyire előrehaladott az állapotom, megszülöm azt a gyereket epidurál nélkül is (tudom, túl sok magyar szüléstörténetet olvastam). Én viszont tudtam, hogy az erőm végén járok, és még a kitolásra is tartalékolni kell valamennyit, de ha ez így megy tovább, tutira nem marad semmi, amiből erőt meríthetnék. Plusz borzalmasan szégyelltem magam, hogy az erősebb, 150-180-as fájásokat csak sikítva bírom ki, és emiatt felébresztem az egész emeletet… Később hálistennek megtudtam, hogy egyrészt dupla ajtók vannak a szobákon, vagyis senki nem hallott semmit, ráadásul a férjem szerint csak öt olyan fájás volt, amikor sikítottam, a többinél meg nem (nekem sokkal többnek tűnt). A bába is tök rendes volt, folyton mondogatta, hogy engedjem ki, ha attól jobb, nem zavarok ezzel senkit, hozzá vannak ők szokva ehhez - ennek ellenére elég rosszul éreztem tőle magam, hogy nem tudok uralkodni magamon. A jobb kezemnél a férjem állt, akinek a kezdetektől vasmarokkal szorítottam a kezét, a bal kezemnél meg a fekete hajú bába, akinek időnként szintén mentőövként kapaszkodtam a kezébe. A férjem segített a légzésnél, és időnként fújt a számba egy kis vízpermetes sprayt, mivel inni már nem ihattam semmit, de a vízpermet mégis megnyugtatta a teljesen kiszáradt számat. - Istenem, én soha többet nem szülök gyereket, nincs az a pénz, hogy ezt még egyszer végigcsináljam, csak ez az egy jöjjön ki és vége, soha többé, max. császárral, vagy azzal se, nem érdekel, ha nem lesz lányom, de én ezt még egyszer nem! - gondoltam végig egy szuszra, és közben erősen néztem a műtőlámpára nyomtatott márkanevet - meg nem tudnám mondani, mi volt az, pedig akkor vagy ezerszer végigolvastam azt az egy szót. Végül jó háromnegyed óra várakozás után beesett végre az anesztes, egy idősebb férfi, aki szó nélkül, de szép alaposan készített elő mindent. Nekem meg kellett várnom, hogy egy fájás elmenjen, utána felültettek, de a felüléstől a gyerek lejjebb csúszhatott, amitől úgy éreztem, mindjárt szétszakadok és újabb fájás jön pillanatokon belül. Így azért nehéz volt megtartani a pozíciót, ad absurdum eldönteni, hogy ez most fájás lesz és ne szúrjanak, vagy már csak beképzelem. Végül azért sikerült beszúrni a helyi érzéstelenítést (nem volt kellemes, a férjem nyakába csimpaszkodva lógtam közben), és mikor azt hittem, már sínen vagyunk, közölték, hogy ja, ez még nem a péridural, hanem csak a helyi érzéstelenítő, azt majd még csak most fogják beszúrni. Éreztem, hogy jön a fájás, és nem fogom kibírni, de csodával határos módon - máig se tudom, honnan szedtem hozzá az erőt - sikerült kibírnom mozdulatlanul. Ez alkalommal olyan verziót adtak a fájdalomcsillapítóból, amiben magamnak tudtam szabályozni a csillapítás mértékét. Éltem is a lehetőséggel, és minden egyes alkalommal, mikor éreztem, hogy jön a fájás, bőszen megnyomtam a kapcsolót, a nyomaték kedvéért rögtön duplán. Sajnos az első két-három fájásnál ez mit sem ért - mint a bába magyarázta, kell 10-15 perc, hogy a cucc hasson - de aztán végre, VÉGRE éreztem a már ismerős megkönnyebbülést, és a “hirtelen levegőhöz jutok” érzését. Ezzel párhuzamosan azt is éreztem, hogy iszonyat álmos vagyok és most akkor én köszönöm szépen, de aludnék egy kicsit. Az anesztes orvos közben elköszönt, én nagyon megköszöntem neki, hogy segített és elnézést kértem tőle is a sikítozásom miatt, de nagyon korrekt volt, mondta, hogy már hozzászokott, és sok szerencsét kívánt a többihez. A bába szintén eltűnt valahova, a férjemmel kettesben maradtunk. Nagyon sokat segített lelkileg, hogy végig ott volt mellettem, ha nincs velem, talán nem is bírom ki ezt a tortúrát - az erősebb fájások alatt ő tartotta bennem a lelket, ráadásul életmentő volt, hogy szoríthattam a kezét - de szerencsétlen folyton cserélni akarta, amit én rendkívül sérelmeztem. Hogy őszinte legyek, a vége felé a szülőszobán párszor rá is ripakodtam (mint később elmondta, ezek nem estek jól neki), hogy ne simogassa az arcomat, és ne érjen a hasamhoz, mert az nekem rossz. Eltelt egy kis idő, talán 20 perc is, mire a bába visszajött egy csecsemősnővér társaságában, de nem bántam, mert így sikerült egy kis erőt gyűjtenem a továbbiakhoz. Éreztem, hogy közel a vége, és hogy a baba jönni akar. Ebben a szülésznő is megerősített, mert kiderült, hogy eddigre teljesen kitágultam. Az első szülésem előtt sokat olvastam arról, hogy a kitolásnál úgy érzi az ember, mintha kakilnia kellene - hát én ezt akkor egy pillanatig sem éreztem, gondoltam is utána, hogy ez vagy városi legenda, vagy csak nem tudják mihez hasonlítani az érzetet, és leginkább ezzel tudják körülírni. Most viszont tényleg olyan érzésem volt, hogy mindjárt odacsinálok a szülőágyra - rendesen meg is rémültem, hogy ezek szerint nem jártam eleget a vécére otthon. Eleinte próbáltam visszatartani, de aztán eszembe villant, hogy ez a kitolást jelezheti. A bába mondta, hogy mivel a magzatvíz még nem ment el, ezért az első nyomásnál érezni fogom, hogy víz önt el, de ne ijedjek meg. És tényleg kibuggyant a nyomás közepén egy csomó magzatvíz, de csöppet sem volt ijesztő, inkább kellemes volt, ahogy eláraszt a meleg víz. Ezután jött azonban a neheze: míg az első fiamat négy nyomásra sikerült megszülnöm, a kisebbiket valahogy a sokadikra sem. Egy idő után már nem is számoltam, hányadik nyomásnál tartok, míg el nem kezdett kibukkanni a feje. Bármilyen hülyén is hangzik, a következő nyomásnál konkrétan éreztem, hogy a gyerek arcának kiálló részei - homloka, orra, szája - végigsúrolják fent a hüvelyfalamat, ahogy csúszik kifelé a feje és azt is éreztem, hogy ezt nem lehet kibírni, én mentem szétrepedek. Annyira lefagytam ettől az érzéstől, hogy a gyerek feje visszacsúszott egy kicsit, így a következő nyomásnál ismét átélhettem ezt a rendkívül furcsa és egyben borzasztó fájdalmas érzést (az elsőnél semmi ilyenre nem emlékszm). Ezután viszont végre kint volt a feje, és éreztem, hogy a szülésznő irányba fordítja, majd az utolsó nyomásnál a vállánál fogva segít kihúzni - és hajnali 2:41-kor már ott is volt velünk, a maga remegő, síró, vöröslő valóságában. Akárcsak a bátyját, őt is rögtön megkaptam, a mellkasomra tették, úgy ahogy volt, csupaszon, míg a férjem elvágta a köldökzsinórt. Az én kis bogárkám nagyon sírt - mint később kiderült, borzasztó éhes volt - én meg csak potyogtattam a könnyeimet és tök hülyén csak annyit tudtam ismételgetni, hogy - Semmi baj, minden rendben van, nagyon ügyes voltál manókám! - de ő csak sírt vigasztalhatatlanul, egészen addig, míg bő két órával később nem kaptam egy kis tápszert, amivel végre megtölthette a gyomrát - egyből be is vágott 30 ml-t és onnantól békésen aludt. A férjem elment a kocsiban hagyott csomagért (itt lett meg a böjtje annak, hogy nem hoztuk fel az összes csomagot egyszerre, mert most a gyerek holmijai mind hidegek voltak és nem tudták felöltöztetni), így egyedül maradtam a kisfiammal meg a bábával. A bába közben megmutatta a méhlepényt - az előző alkalommal túl izgatott voltam hozzá, hogy megnézzem - aztán mondta, hogy egy kis felületi varrást kell csinálnia a gáton, ami megrepedt, és ehhez érzéstelenítő injekciót fog adni. Maga az injekció sem volt igazán kellemetlen és a varrás sem tartott 5 percnél tovább, úgyhogy közben inkább a kisbabámat néztem meg alaposan - és akkor láttam, hogy az egyik füle lefittyedt, mintha eltörött volna (ez később szerencsére elmúlt). A csecsemősnővér elvette a gyereket, hogy lemérje - 3800 gramm lett - de mivel a ruhái még nem voltak ott, továbbra is meztelenül rajtam hagyták, csak egy kis sapkát tettek a fejére és adtak egy kis takarót a hátára. Az időközben felhozott ruháit melegítő alá rakták, hogy átmelegedjenek, a fényeket lecsavarták, és elmentek. Hárman maradtunk. Annyira kifáradtunk, hogy nem igazán volt erőnk az ismerkedéshez - a férjem egy idő után átvette tőlem a gyereket, és végül a kezében tartva vele együtt elaludt a székén ülve, én pedig csak néztem őket, megkönnyebbülten és boldogan, hogy mégis véget ért ez a neverending terhesség, a szülést is túléltük és mindketten egészségesek vagyunk. Nincs ennél nagyobb boldogság… aztán félálomban még eszembe jutott, hogy mégiscsak a dokinak lett igaza, és ennél szebb születésnapi ajándékot, ha akartam volna, se kérhettem volna a sorstól. shadow
2016.01.10. 09:30
Bezzeganya.postr.hu
Tele a tököm!
Méghozzá zöldséges töltelékkel. Gyors recepttipp, ha még nincs meg, mi legyen ma ebédre. Töltött tök vagy cukkini.
2015.10.31. 08:34
Nyugat.hu
Fetás töltött tök
2 db kisebb sütőtök 2 ek olívaolaj 40 dkg darált marhahús 2 fej lila hagyma 2 gerezd fokhagyma 4 db paradicsom 1 ág rozmaring só bors őrölt kömény 10 dkg köles 10 dkg feta sajt
2015.10.27. 12:00
Mindmegette.hu
Halloween a konyhában - vicces receptek
Hamarosan itt a Halloween, a szellemek, boszorkák, szörnyek ideje. Hozd zavarba a családodat, barátaidat pókkal készített pizzával, vagy épp véres tortával. A receptek elkészítése nem túl körülményes, sőt, még a gyerekek is segédkezhetnek a konyhában. Meglepő ételek, kreatív családi pillanatokkal vegyítve, szerintünk ez egy szuper recept alapja.   {adselite} Lássuk hát, a Halloween recepteket: Pókos mini pizzák Hozzávalók 8-10 darabhoz: 700 gr pizza tészta (nagyobb boltokban kapható, a konyhatündérek házilag is elkészíthetik természetesen) Pizzaszósz: 400 gr paradicsomszósz 1 teáskanál szárított bazsalikom 1 teáskanál szárított oregánó 1 teáskanál szárított petrezselyem ½ teáskanál fokhagyma por 1 teáskanál balzsamecet Tetejére: 1-2 mozzarella sajt 1 üveg, vagy 2 tasakos nagy fekete olajbogyó Elkészítés: Melegítsük elő a sütőt 220 fokra. Vajazzunk ki egy tepsit, majd tegyük félre. Nyújtsuk ki a pizza tésztát, majd vágjuk ki a mini pizza formákat - használhatunk ehhez poharat, sütiformát... tegyük a kivajazott tepsibe, majd a már előre elkészített szósszal - a pizza szósz összetevőit keverjük jól össze - egyenként megkenjük őket, és a végén teszünk mindegyikre egy darab mozzarellát. Tegyük a sütőbe, kb. 8 perc alatt elkészül. A végén vágjuk fel az oliva bogyókat, hogy ki tudjuk alakítani a pók formát, majd tegyük a pizzácskák tetejére. Jó étvágyat! Apró sütőtökök, avagy töltött tojás variáció Hozzávalók: 6 tojás½ evőkanál hideg tej és majonéz2 teáskanál thai curry 1 teáskanál ketchup½ teáskanál paprika + amennyi kell a tetejére½ teáskanál mustárSs ízlés szerint A sütőtök megjelenés: piros paprika új-, póréhagyma szára Elkészítés: Tegyük a tojásokat hideg vízbe, majd forraljuk fel - a forrást követő 1 perc után vegyük le a tűzről és hagyjuk állni 10 percig. Ezután öntsünk hozzá hideg vizet, ezután már könnyen le tudjuk szedni a héját. Óvatosan vágjuk ketté, majd egy kiskanállal kaparjuk ki a sárgáját egy külön tálba. Adjuk hozzá a többi hozzávalót, és addig törjük/ keverjük egy villával, amíg sima nem lesz az állaga. A tojásfehérjéket helyezzük egy tányérra, tálcára, majd töltsük vissza a sárgájából készült masszával. Ezután egy fogpiszkálóval készítsünk sütőtökhöz hasonló barázdákat, hintsük meg pirospaprikával és a hagyma előre méretre vágott zöld részével alakítsuk ki a végleges tök formát.  Véresen szellemes torta Ne hátrálj meg a hosszú recept láttán, nem olyan bonyolult az elkészítése, mint elsőre hiheted. A végeredmény viszont abszolút egyedülálló. Torta hozzávalói: 1 csésze margarin 2 tojás 1 és ½ csésze cukor 2 teáskanál kakaópor 2 dkg piros ételfesték 2 és ½ csésze liszt 1 teáskanál só 1 csésze tejszín 2 teáskanál vanília kivonat 1 kávéskanál szódabikarbóna 1 teáskanál ecet Máz hozzávalói: 2 csésze margarin 3-4 csésze porcukor 1 teáskanál vanília kivonat ¼ csésze tejszín  Csokoládé bevonat hozzávalói: 450 gr étcsokoládé 350 ml tejszín Elkészítés: Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra. Egy tálban keverjük össze a margarint, tejszínt, tojást és a cukrot. Egy másik tálban pedig a kakaót és a piros ételfestéket. Ezután öntsük egybe őket, keverjük el, majd szitáljuk bele a lisztet, a sót, majd a vanília kivonatot. Ezt követően adjuk hozzá a masszához a szódabikarbónát és az ecetet. Süthetjük egy nagyobb tortaformában - ebben az esetben szimpla tortát kapunk, mert elég lapos lesz -, vagy két kisebben - ekkor kétrétegű torát készíthetünk. 30 perc, vagy tűpróba, az általános sütési idő. A máz hozzávalóit verjük simára - először a margarint a porcukorral, majd utána adjuk hozzá a tejszínt és a vanília kivonatot. Ezután - ha réteges a tortánk - kenjünk a két réteg közé egy keveset, majd vonjuk be vele az egész tortát, majd tegyük 15 percre hűtőbe, hogy a csokoládé massza ne keveredjen a mázzal. Amikor kihűlt a torta, öntsük rá a csokoládé masszát - az étcsokoládét gőz felett keverjük el a tejszínnel - és hagyjuk lefolyni az oldalán. 1 órán át pihentessük a hűtőben tálalás előtt. A tetejére készíthetünk habcsókból szellemeket is.gyorskonyhahalloweenreceptektorta
2015.10.19. 22:05
Cukimamik.hu
Lehet, hogy a kamrában, a befőttek alatt szülök majd
Hidegfront! Gondolom, nem csak én vártam erre úgy, mint a Messiásra. Múlt héten egymás után három éjszaka volt 35 fok körüli hőmérséklet a szobánkban, így a vasárnap esti 27 fok igencsak lázba hozott az alvási szándékaimat tekintve. És igen! Csak háromszor keltem fel éjszaka! De végre aludtam 8 órát. Ehhez némi köze annak is lehet, hogy vettem egy tönkölyhéjjal töltött szoptatós párnát, aminek pont jó alakja van ahhoz, hogy oldalt fekve a pocakomat ne nyomja, de a térdemet-karomat át tudjam vetni rajta, így tökéletes alvópózba kerülök. Már persze, ha Borka nem foglalja be, mielőtt rácsavarodnék... Kezdek igencsak kismama lenni. Szerdán vettem egy cipőt, amiben egyáltalán nem voltam biztos, így az eladóval sikerült megbeszélnem, hogy ha csak szobában veszem fel, egy héten belül visszahozhatom kicserélni. Ezt is már úgy választottam, hogy az idegbaj kerülgetett, hogy miért lóg ki a negyvenegyes(!) cipőkből a lábujjam vége, ez egészen jó. Aztán itthon felvettem fél órára, és elsírtam magam, hogy kilógnak a lábujjaim. Szerencsére a cseréhez vittem a Férjet, így egy óra toporgás, háromszorugyanaztfelpróbálás, semmisemjóvállrángatás után elfogyott a türelme, és felszólított, hogy vegyük meg azt a lábbelit, ami kényelmes is, jól is néz ki, és negyvenes létére közel sem lógnak ki a lábujjaim – hiába kerül kétszer annyiba, mint a másik. Úgyhogy most lelkiismeret-furdalás nélkül élvezem egy olyan cipő kényelmét, amiben a világ végéig el bírnék sétálni. (Előzőleg a 34. hét környékén vágtam le egy ilyen cipővásárlós hisztit.) A kívánóságom semmivel sem lett jobb. A dinnye és a sör fogy, mintha ingyen lenne, szerencsére a csokival vissza tudom fogni magam (főleg, ha nem vagyok itthon), de a dohos pince mellé most bejött a nedves virágföld utáni nyálcsorgatás is. Lehet, hogy az egésznek a szárazsághoz van köze, mert most hallgatva a csepergő eső kopogását az ablakon csak olyan bevillanásaim vannak, amik normálisnak mondhatóak (sós kesudió, mézes földimogyoró, csokiszuflé borsos málnafagyival...). Az elmúlt egy héten azon morfondíroztam, hogy hogyan tudnám megoldani a 36-37. heti labort nőgyógyász nélkül. Először magánban gondolkoztam, aztán az árakat meglátva inkább tovább is léptem az ötleten. Aztán a veresi háziorvos jutott eszembe, de szerintem nem ez lett volna a legmeghittebb későbbi kapcsolatot megalapozó első találkozás, így a régi, zuglói háziorvoshoz mentem el, felvértezve magam rövid és velős válaszokkal az összes esetlegesen felmerülő kérdésre. Aztán bementem, 5 perc múlva kint voltam a beutalókkal, pisikémcsővel, és egy „szép-szép” eredményű vérnyomásméréssel. Talán ezt egy kicsit túlizgultam. Ugyancsak kértem időpontot egy budai magánrendelőbe a bábánk által ajánlott doktornőhöz, és terveim szerint ultrahangra is oda fogok menni. Bár úgy terveztem, hogy szülésig még kétszer megyek orvoshoz, a nyári szabadságolás miatt legkorábban augusztus 10-ére tudtam volna időpontot kapni, de szerintem nem sok értelme lett volna a 34. majd a 36. héten is menni, így akkor marad az egy vizit. Ha bármi olyat érzek, ami szerintem nem normális, vagy nem vagyok benne biztos, hogy normális-e, akkor ügyeletre megyek. Ha az elmúlt 32 hétben nem volt ilyen, remélem a következő négyben sem lesz. A napokban találkoztam a dúlánkkal és a bábánkkal is. A szokásos „Hogy vagy?” „Hogy bírod a meleget?” kérdések mellett beszélgettünk a gyermekkoromról is, szóba került az előző szülésem és az utána következő időszak, illetve, hogy van-e valami, amit nagyon nem szeretnék szülés alatt. Na, mondjuk kórházba nem igazán vágyom, de amúgy nincsenek konkrét elképzeléseim. A medence ötletét – úgy tűnik – végleg elvetettük, mert számomra túl macerásnak tűnik (és sem a vétele, sem a bérlés nem olcsó..). Ha vízre vágyom, ott lesz a kád, kitolni szerintem nem ott fogom (aztán majd meglátjuk, van pár elég kifacsart póz, ami akár még egy százötvenes panelkádban is kényelmes lehet egy olyan hülye pózokat kedvelő vajúdónak, mint én), de leginkább a kanapénál térdeplő, Apára támaszkodó elhelyezkedés tűnik a legkényelmesebbnek. Aztán lehet, hogy a kamrában, a befőttek alatt szülök meg, mert ott érzem magam jól. Ezért szép ez a műfaj. Ha lesz rá agyilag kapacitásom, valahova egy vastag kötelet szeretnék fellógatni, amin tudok majomkodni az összehúzódások közben (képek alapján ez a segédeszköz tűnik a leghasznosabbnak), de lehet, hogy valahogy szerzek egy komplett bordásfalat is, ami amúgy is hasznos kiegészítője lehet egy kisgyermekes családi háznak (mi imádtuk a bátyámmal). De most nincsenek olyan konkrét elképzeléseim, hogy csak így és úgytutinem, igyekszem az aktuálisan felmerülő helyzetre reagálni, bízom a testemben, hogy jelezni fogja, amikor jó. Hívott a régi Védőnénink, hogy most akkor mi van velünk, mert próbált Pécelen és Veresen is megtalálni, elküldeni a papírjainkat, de senkinek sem kell. Mondtam, hogy az nagyon szuper, mert pont múlt héten beszéltem (megint...) a pécelivel, és (megint...) megbeszéltük, hogy már nem vagyunk ott, nem vagyunk ott lakcímileg sem, várhatóan augusztus második felétől leszünk megtalálhatóak Veresen, ezzel a feljegyzéssel küldje a papírokat az ottani kollégának. Remélem, jövő héten is megbeszéljük ugyanezt. Mindenesetre meglátogatjuk a régit szerdán, mert neki meg rossz a lelkiismerete, hogy nem kíséri senki a várandósságomat. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy fiunk lesz. Ugyan a pocakforma szerintem tök ugyanaz, de mégis minden annyira más, hogy ezt nem foghatom teljesen a felfogásbeli különbségre. Annak idején Borkával azon tanakodtam, hogy mit fogok kezdeni egy lánnyal, hiszen engem elég fiúsra neveltek, most pedig az foglalkoztat, hogy vajon egy lány után mennyire lesz más egy kukacot pelenkázni. Végre az Emberem is válogatott neveket, így a lány oldalon van tizenpár lehetőség, a fiún viszont csak nyolc, amiből a második név tuti, hogy Soma (ha a vezetéknevünk nem s-sel végződne, ez lenne az első), de továbbra is azt a megoldást részesítem előnyben, hogy miután megszületett, akkor nevezzük el. Az Áron tetszene nekem nagyon, de sokak szerint a Borsos Áron felnőttkorban elég esélyesen átanyakönyveződne. Bojszy További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos taratalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2015.07.29. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Szalonnás-krumplis töltött tök
Hozzávalók: 2 bébi főzőtök (egyenként 35 dkg) 4 nagy csipet só a tökök besózásához 7 dkg húsos szalonna 1 nagyobb újkrumpli 3 jó púpos ek tejföl 1 nagy csipet só 1 csipet őrölt bors 2 borsónyi házi fokhagymakrém 8 dkg füstölt sajt 1 ek olaj a sütőforma kikenéséhez Elkészítése: A kis tököket alaposan megmossuk, kicsit […] A Szalonnás-krumplis töltött tök bejegyzés először a Receptneked.hu - Kipróbált receptek képekkel jelent meg.
2015.07.01. 10:14
Receptneked.hu
Húsos töltött tök
Hozzávalók: 2 közepes főzőtök (2*800g) 125 g rizs 500 g darált sertéshús 1 közepes fej vöröshagyma 3 ek olaj 1 csapott kk só 1 késhegynyi őrölt bors 0,5 kk házi fokhagymakrém 0,5 dl víz 5 púpos ek tejföl 1 csipet só 8 dkg trappista sajt 5 dkg füstölt trappista sajt Elkészítése: A tököket jól megmossuk, […] A Húsos töltött tök bejegyzés először a Receptneked.hu - Kipróbált receptek képekkel jelent meg.
2015.06.22. 18:39
Receptneked.hu
Húsos töltött tök
Hozzávalók: 2 közepes főzőtök (2*800g) 125 g rizs 500 g darált sertéshús 1 közepes fej vöröshagyma 3 ek olaj 1 csapott kk só 1 késhegynyi őrölt bors 0,5 kk házi fokhagymakrém 0,5 dl víz 5 púpos ek tejföl 1 csipet só 8 dkg trappista sajt 5 dkg füstölt trappista sajt Elkészítése: A tököket jól megmossuk, […] A Húsos töltött tök bejegyzés először a Receptneked.hu - Kipróbált receptek képekkel jelent meg.
2015.06.22. 18:39
Receptneked.hu
Töltött tök
Hozzávalók: 1 db zsenge tök 0,5 kg darált hús 1 közepes vöröshagyma 15 dkg húsos szalonna 1 gerezd fokhagyma 2,5 dl tejföl 20 dkg trappista sajt só, bors szerecsendió 1 csomag kapor 0,5 dl olaj Elkészítése: A tököt félbevágjuk, megtisztítjuk, a belsejét kikaparjuk. A vöröshagymát kockára vágjuk és a szalonnával együtt üvegesre pirítjuk.Hozzáadjuk a darált […] A Töltött tök bejegyzés először a Receptneked.hu ( Korábban olcso-receptek.hu) jelent meg.
2014.12.17. 07:41
Receptneked.hu
Kapros puliszkával töltött tök – könnyű nyári fogás
A Két cica konyhája bloggerének receptsorozata csak nálunk – befejező rész! Berzselics Ildikó, a Két cica konyhája blog szerzője az Éva Konyhában is bemutatkozott. Néhány hétig rendszeresen küld nekünk recepteket. Most egy könnyű, nyári vega fogással lepett meg minket. Ez a cikksorozat befejező része! Hozzávalók A töltött tökhöz: 1 közepes nagyságú zsenge tök 100 g kukoricadara 1 liter víz 250 g juhtúró kakukkfű kapor só kevés vaj A „krumplifőzelékhez”: 1 kis fej vöröshagyma 1 gerezd fokhagyma 3 nagyobb krumpli a tök kivájt belseje 1 deci fehérbor 2 evőkanál tárkonyos furmintecet (Tokaji Borecet Manufaktúra) babér só kevés vaj A tököt meghámozzuk, és kivájjuk a belsejét. A kukoricalisztet a forrásban lévő vízbe öntve, kevés sóval és kakukkfűvel megfőzzük. Ha elkészült, belekeverjük az áttört juhtúrót és a kaprot. Megtöltjük vele a tököt, a maradékot egy vajjal kikent tűzálló tálba simítjuk. A tököt egy tűzálló tálba tesszük, kevés vizet öntünk alá, és lefedve az előmelegített, 160 fokos sütőbe helyezzük a tál puliszkával együtt. A puliszkát én 10 perc után kivettem, a tök kb. 30 perc alatt puhult meg. A „főzelékhez” a vajon megdinszteljük a hagymát, majd beletesszük a zúzott fokhagymát, a tök kivájt belsejét, a kockára vágott krumplit, egy deci fehérbort és a párolt tök alatt összegyűlt vizet, beletesszük a babért. Megsózzuk, és lefedve puhára pároljuk, vigyázva, hogy ne párologjon el a zöldségekből kifőtt lé. Végezetül a levével együtt simára turmixoljuk – én egy kevés tárkonyos borecettel ízesítettem. A felszeletelt töltött tökkel tálaljuk, a nagyon éhesek ehetik mellé a külön megsütött kapros puliszkát. Még több recept a Receptek a Két cica konyhájából című szakácskönyvben, illetve a Két cica konyhája gasztroblogon. Szöveg és fotó: Berzselics Ildikó / ketcicakonyhaja.blog.hu További receptek, tippek gasztrobloggerektől a 2014-es Éva Konyhában!
2014.06.10. 10:37
Evamagazin.hu
Töltött tök
Hozzávalók: 1 db zsenge tök 0,5 kg darált hús 1 közepes vöröshagyma 15 dkg húsos szalonna 1 gerezd fokhagyma 2,5 dl tejföl 20 dkg trappista sajt só, bors szerecsendió 1 csomag kapor 0,5 dl olaj Elkészítése: A tököt félbevágjuk, megtisztítjuk, belét kikaparjuk. A vöröshagymát kockára vágjuk és a szalonnával együtt üvegesre pirítjuk.Hozzáadjuk a darált húst, […]
2014.05.21. 10:43
Receptneked.hu
Töltött tök kaporral
Hozzávalók: 1 kisebb tök 15 dkg darált hús 15 dkg félig főtt rizs 1 tojás 1 vöröshagyma 2 csokor kapor 2 ek tejföl liszt só, bors
2014.05.05. 08:00
Anna.hu
Sertéspörkölt, tökbe töltve
          Valójában nem kellene beletölteni semmibe, hiszen egy jó minőségű, viszonylag sovány sertéscombból készült pörkölt vagy paprikás bármilyen körettel, savanyúsággal kiváló fogás. De igyekszem kihasználni az idény adta lehetőségeket, és egy zsenge bébitökbe töltve még kellemesebb: először elkészítem a pörköltet, majd a szafttal együtt a kivájt tökbe kanalazom, és az gyakorlatilag a pörkölt szaftban párolódik meg. Mellé kapormártást készítettem a tök kivájt belsejéből – így igazi tavaszi ebéd lett belőle.   Hozzávalók:       4 darab bébitök 1 deci fehérbor só, őrölt fekete bors 1 csomag kapor 3 deci tejföl 300 g sertéscomb kockákra vágva 1 fej főzőhagyma olaj őrölt piros paprika 1 paradicsom 1 deci víz 500 g újkrumpli     Először elkészítjük a pörköltet: az olajon megpirítjuk a kockákra vágott hagymát, megsózzuk, beletesszük a pirospaprikát, majd a sertéshúst. Jól összeforgatjuk, és tovább pirítjuk, míg a hús kifehéredik. Akkor megborsozzuk, beletesszük a felszeletelt paradicsomot, és aláöntjük a vizet. Fedő alatt puhára főzzük.   A tököket megmossuk, és egy almamagozóval kivájjuk a belsejüket - az ilyen zsenge tököcskéket nem kell meghámozni, mert akkor szétesnek a sütőben. A kivájt részt egy serpenyőbe tesszük, és a fehérborral enyhén megsózva puhára pároljuk. Akkor belekeverjük a tejfölt és az apróra vágott kaprot.   A pörkölttel megtöltjük a kivájt tököket, és lefedve 160 fokos sütőben 25 perc alatt puhára sütjük.   Az újkrumplit megmossuk, felkarikázzuk. Egy tűzálló tálba tesszük, megsózzuk, és megszórjuk borssal. Fél deci vizet öntünk alá, és fóliával lefedjük. 160 fokos sütőben 15 perc alatt elkészül – esetleg a fóliát levéve egy kicsit megpiríthatjuk a tetejét tálalás előtt.   A töltött tököt a kapros, tejfölös tökmártással és újkrumplival tálaljuk.       Másik kedvenc receptem sertéscombból a brassói (recept ITT található):                   Éljen a disznóhús! Comb: http://www.magyarsertes.hu/husok.html?page=comb Csülök: http://www.magyarsertes.hu/husok.html?page=Csulok Oldalas - http://www.magyarsertes.hu/husok.html?page=oldalas Karaj vagy tarja? - http://www.magyarsertes.hu/receptek.html?page=karaj www.voroshus.hu https://www.facebook.com/amcvoroshus    
2014.04.15. 09:52
Ketcicakonyhaja.hu
Sajttal-sonkával töltött rántott tökvirág
Nőtt egy tök a kertünkben, pedig nem ültettük, s virágozni kezdett. Már vagy 6 méter hosszú, s több oldalhajtása is van. Nos, két kicsit beáldoztam, de viszont nagyon finomat készítettem belőlük!
2014.04.03. 13:02
Receptvaros.hu
Csirkével töltött tök
Finom spárgatökkel és csirkével kombinált különleges recept, amely hamar elkészíthető.
2014.03.28. 15:00
Kertvarazsmagazin.hu
Gombával töltött tök
Hozzávalók : 1 közepes nagyságú tök, 40 dkg gomba, 1 beáztatott zsemle kicsavarva, 1 tojás ,só,bors,pirospaprika, 1 kisdoboz tejfel, 1 kanál liszt apróra vágott petrezselyemlevél, Olaj .
2014.02.04. 19:00
Kertvarazsmagazin.hu
Gombával töltött tök
Hozzávalók : 1 közepes nagyságú tök, 40 dkg gomba, 1 beáztatott zsemle kicsavarva, 1 tojás ,só,bors,pirospaprika, 1 kisdoboz tejfel, 1 kanál liszt apróra vágott petrezselyemlevél, Olaj .
2013.11.26. 20:00
Kertvarazsmagazin.hu
Töltött gombafejek saláta ágyon
Töltött gombafejek saláta ágyon Hozzávalók: 14 darab champion gomba 30 dkg darált hús 2 evőkanál étolaj 1 nagy fej vöröshagyma 3 gerezd fokhagyma 10 dkg cukorborsó 10 dkg darabolt tök 1 sárgarépa 15 dkg reszelt sajt 1 tk. oregano 1 mokkáskanál őrölt pirospaprika 2 csipet őrölt fekete bors 2 csípet rozmaring por 2 szelet áztatott ...The post Töltött gombafejek saláta ágyon appeared first on Receptkirály.hu.
2013.11.04. 18:33
Receptkiraly.hu
Csirkével töltött tök
Finom spárgatökkel és csirkével kombinált különleges recept, amely hamar elkészíthető.
2013.10.02. 11:00
Napidoktor.hu
Csirkével töltött tök
Finom spárgatökkel és csirkével kombinált különleges recept, amely hamar elkészíthető.
2013.09.25. 21:00
Kertvarazsmagazin.hu
Makranczi Zalán: "Kritikus ez a kor"
Makranczi Zalán az új évadot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban kezdi. A színész a Nők Lapjának elmondta: már régóta dolgozik a "karakterváltáson", és szeretné, ha a rendezők nem "csillogó szeműként" gondolnának rá. Lapszemle.A Nők Lapja cikkéből: "34 évesen annál feljebb, hogy az ország Nemzeti Színházában voltam öt évig, és tök jó szerepeket játszottam, nem akarok jutni. Vagyis de, akarok, csak Magyarországon hova? De mindez a közegen is múlott. Itt minden második színész Kossuth- vagy Jászai-díjas, kiváló és/vagy érdemes művész, ezért igazi csapatjáték alakult ki" - fogalmazott a színész.Makranczi Zalán elmondta, régen úgy gondolta, hogy amit 30-33 éves koráig nem ér el az ember, azt onnantól kezdve már nem is nagyon fogja tudni megvalósítani. "De közben nem erről van szó. Sok, ma már ismert színészt fel tudnék sorolni, akinek tíz-húsz pályán töltött év után jött a hírnév és a jó szerepek. Meg kellett érniük. De valóban kritikus ez a kor: már nem a csillogó szemű hősszerelmeseket osztják az emberre, de még az apákat sem lehet" - tette hozzá.A színész az új évadot már Székesfehérváron kezdi, ahol egyik szerepe a Lear királyban Edmund lesz. "Itt a Nemzetiben megvolt a jófiú, Edgar, most jön végre a másik oldal. Már nagyon régóta dolgozom azon, hogy megtörténjen ez a karakterváltás. Ha csak módom van rá, szakállas vagyok, ami azért jó – azon túl, hogy szeretem –, mert szeretném, ha a rendezők így gondolkodnának bennem, nem a csillogó szemű... Belőlük már annyit eljátszottam, hogy újat nem nagyon tudok benne mutatni" - hangsúlyozta Makranczi Zalán. Hozzátette, a lánglelkű szerelmes hősök korszaka nála már lejárt, arra ott vannak a frissen végzettek, ő inkább olyan figurákat játszana, akik árnyaltabbak.A színész arra a kérdésre, milyen érzései voltak az utolsó nemzetis előadásokon, elmondta, a társulat egyik fele nem vett tudomást a történtekről, míg mások – mint ahogy ő is – teljesen „bezártak”. "Ültünk az öltözőben ahelyett, hogy a büfében lettünk volna és közösségi életet éltünk volna. Tipikus gyászhárítás. Az utolsó egy hónapban érdekes volt a taps: a nézők tapsoltak a darabnak, majd eljött egy pont, ahonnan érződött, elkezdenek az elmúlt öt évnek tapsolni. Nagyon intelligensen csinálták. Nem futballhuligán módján demonstráltak, hanem egyszer csak éreztük, hogy átfordul a taps, fölállnak, és onnan jött a standing ovation... De olyan is volt, hogy azt éreztem, a nézők elveszik a gyászunkat azzal, hogy ők is gyászolnak minket. De ez így van rendjén" - mondta Makranczi Zalán. A teljes interjú itt olvasható.
2013.08.26. 13:09
Szinhaz.hu
Gombával töltött tök
Hozzávalók : 1 közepes nagyságú tök, 40 dkg gomba, 1 beáztatott zsemle kicsavarva, 1 tojás ,só,bors,pirospaprika, 1 kisdoboz tejfel, 1 kanál liszt apróra vágott petrezselyemlevél, Olaj .
2013.08.02. 12:00
Kertvarazsmagazin.hu
Kapros töltött tök
Kapor és tök? Gondoltál már a kettő párosítására? Jól tetted! Mutatunk egy kapros töltött tök receptet, ami biztosan tetszeni fog.
2013.06.28. 10:26
Kiskegyed.hu
Kapros töltött tök
Keverjük össze a darált húst és a félig megfőtt rizst, a megdinsztelt vöröshagymával és a tojással. Sóval, borssal és némi kaporral fűszerezzük...
2013.06.28. 07:37
Kiskegyed.hu
Hússal töltött tök, avagy a puccos tökfőzelék
Tudom, a legtöbb ember számára a tökfőzelék nem a legvonzóbb étel, de töltött tök formájában igen guszta és aki szereti a kaprot, imádni fogjaTovábbi részletek: Hússal töltött tök, avagy a puccos tökfőzelékHússal töltött tök, avagy a puccos tökfőzelékMoksha
2013.06.26. 20:06
Moksha.hu
Recept: Csirkés töltött tök (súlykontroll)
Hozzávalók: 12,5 dkg csirkemell 1 kisebb friss tök 1 dl natúr joghurt 1 közepes fej vöröshagyma fele 1 gerezd fokhagyma 1,5 evőkanál zabkorpa 1 kávéskanál őrölt pirospaprika 1 késhegynyi szerecsendió 1 kis csokor friss kapor só bors kevés olívaolaj
2013.06.21. 00:00
Mindmegette.hu
Csirkés töltött tök (súlykontroll)
Hozzávalók: 12,5 dkg csirkemell 1 kisebb friss tök 1 dl natúr joghurt 1 közepes fej vöröshagyma fele 1 gerezd fokhagyma 1,5 evőkanál zabkorpa 1 kávéskanál őrölt pirospaprika 1 késhegynyi szerecsendió 1 kis csokor friss kapor só bors kevés olívaolaj
2013.06.21. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Kapros töltött tök
Hozzávalók: 1 zsenge tök 15 dkg darált hús 15 dkg félig főtt rizs 1 tojás 1 vöröshagyma kockára vágva 2 csokor kapor összevágva 2 evőkanál tejföl liszt só bors
2013.06.10. 00:00
Mindmegette.hu
Csirkével töltött tök
Finom spárgatökkel és csirkével kombinált különleges recept, amely hamar elkészíthető.
2013.05.19. 20:00
Kertvarazsmagazin.hu
Vakuvillanás, pompa és a bőség asztala: ilyen egy indiai esküvő!
Laura betévedt egy bangalore-i esküvőre... Laura 25 évesen úgy döntött, hogy Indiába költözik a barátjával. Viszonylag gyorsan találtak munkát mindketten, összecsomagolták az életüket és kiköltöztek Bangalore-ba. Laura az ott töltött első néhány nap után rájött, fogalma sem volt róla, mire vállalkozott. Egyelőre fél évre terveznek, de ki tudja mit hoz az élet... Voltatok már olyan esküvőn, ahová nem hívtak meg? Indiában mindez így történt: Szombaton gasztro napot tartottunk, egy ír kollégámmal és indiai feleségével négyesben jártuk a várost egész nap és jobbnál jobb helyeken merültünk el a kulináris élvezetekben. Először egy Piszkos Fred törzshelyére emlékeztető csehóban voltunk, ahol tipikus dél-indiai ételeket szolgáltak fel: csípős szószókat finom tésztafélével, úgynevezett parathával és naan-nal. Egy kis kultúrprogram beiktatása után továbbmentünk a food street-re, ahol apró bódékban főztek ezerféle finomságot: tésztát, húst, édességet, joghurtot, stb. További öt (!) elfogyasztott fogás után úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. A parkoló felé tartva elhaladtunk egy épület előtt, ahonnan valami iszonyatos hangzavar áradt ki, a nagy rendezvényterem pedig, aminek az ajtaja az utcára nézett, zsúfolásig volt tömve ünneplőbe öltözött emberekkel, az embertömegből kiáramló pára pedig zúdult ki az utcára. Elkövettük azt a hibát, hogy megálltunk bámészkodni, mire egy tetőtől talpig aranyba öltözött lány azonnal odalépett hozzánk, közölte, hogy esküvő zajlik a teremben, és hogy jöjjünk be. Itt követtük el a második hibát, mert kíváncsiságtól hajtva elindultunk vele befelé, ahol szép lassan nyílt az út előttünk a tömegben – mindenki minket bámult. Fehér emberek az esküvőn! Futótűzként terjedt a hír, egyre többen tekergették a nyakukat felénk. Innen nem volt menekvés, pár másodperc múlva már az aranyba öltözött lány vonszolt minket maga után a színpad felé, ahol az ifjú pár karácsonyfára emlékeztető díszekkel felpakolva hatalmas virágos díszlet előtt állt és némán tűrte az akkor már feltehetően órák óta tartó fényképezkedést. --pagebreak-- Enni kell, nincs mese! Felvonszoltak minket a színpadra, hirtelen ezer vaku villant a szemembe, hatalmas lámpák az arcomba, az ifjú pár pedig vigyorgott, mint a tejbe tök. Mi farmerban, edző cipőben és pólóban, vörös fejjel, némán tűrtük a procedúrát, ami ekkor még el sem kezdődött igazán. Kismillió fénykép elkészítése után nagy nehezen lejöhettünk a színpadról, már iszkoltunk volna kifelé, amikor elénk toppant az aranyba öltözött lány és közölte, hogy bemutatja a rokonságot. Nem tudtam megszámolni, hogy hányszor nyújtottam a kezem a hatalmas vigyorral felém közeledő díszes indiaiaknak, de eltartott egy darabig. Ismét meg akartuk ragadni az alkalmat a távozásra, de ezúttal sem volt szerencsénk: ezután enni kellett. Hiába hajtogattuk, hogy egész nap ettünk, a vacsorát is csak most fejeztük be és egyébként is tényleg köszönjük, de most már megyünk, nem volt menekvés. A „Jajj, de csak egy kis édességet” noszogatásnak bedőltünk és felmentünk a rokonsággal az emeletre. A felső szinten aztán földbe gyökerezett a lábunk: több száz főnek volt megterítve egy kantinhoz hasonló teremben, ahol rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem pár falat sütemény elmajszolása, majd távozás lesz a következő program, hanem egy nagyon hosszú és kiadós, kötelező lakoma. Nem volt mit tenni, nem sérthettük meg a násznépet, leültünk az asztalhoz és a visszatartott nevetéstől fuldokolva vártuk a sorsunk jobbra fordulását. A pincérek leterítettek elénk egy hatalmas banánlevelet és elkezdték rá felszolgálni az ételt. Keralai típusú étkezés volt, tehát tisztában voltunk vele, hogy nyolc fogás alatt nem ússzuk meg. Így is lett. Az ember sokszor azt hiszi, hogy teljesítőképessége határához érkezett, de rá kellett jönnöm, hogy ha ételről van szó, nincs lehetetlen. Megettünk mindnet, Diarmaid, a kollégám még kétszer kért repetát, holott előtte fél óráig azt szajkózta, hogy ő egy falatot se bír lenyelni, annyira tele van. --pagebreak-- A menekvés Evés közben mindenki minket bámult és folyamatosan vigyorogtak, mi meg felváltva mosolyogtunk vissza és sütöttük le a szemünket szégyenlősen. Másfél óra (!) után felkeltünk az asztaltól és mondtuk az egyik rokonnak, hogy szeretnénk ajándékot adni az ifjú párnak, ha már ilyen kedvesen meginvitáltak minket életük nagy eseményére. „Persze, semmi akadálya – mondta a rokon-, a színpadon át lehet adni az ajándékot”. Újra fel kellett hát menni a színpadra, az azóta folyamatosan ott pózoló párnak hálás szavakkal megköszöntük a vendéglátást, akik szintén nagyon örvendeztek, hogy részt vettünk az esküvőn, de az ajándékot sehogy sem akarták elfogadni. Pár perc alkudozás után feladtuk, és elköszöntünk, majd elindultunk lefelé, amikor valahonnan ott termett a rokonság másik ága egy csomó nagymamával, akik mind velünk akartak fotózkodni. Aznap este többet voltam színpadon, mint eddigi életemben összesen. Visszamentünk hát az ifjú párhoz a rokonokkal, újabb vakuvillogtatás és farmerben pózolás után nagy nehezen elengedtek minket. Kifelé menet még mindenki odajött egy-két szóra, valamint meghívtak a ceremónia másnapi folytatására, ahová az aranyba öltözött lány szerint „feltétlenül el kell jönnünk, mert még több étel lesz”, de mondanom sem kell, hogy azt végül kihagytuk. Fotók: a szerző magánarchívumából
2012.11.29. 13:06
Evamagazin.hu
Juhtúróval töltött sült tök
A sült tök egy igazán vitamindús, ízletes finomság, ám általában csak egyszerûen, magában sütjük meg. Íme egy különleges recept, hogyan dobhatod fel.
2012.11.08. 11:14
Napiaszonline.hu
Kolbászos kuszkusszal töltött tök
A következő kolbászos kuszkusszal töltött tök egy fantasztikus mediterrán verzió, ami fél órán belül az étkezőasztalon lehet. Egyszerű, kiadós, finom, kevés mosogatnivalóval jár, aránylag egészséges is – így minden kockát kipipál.. Hozzávalók 1 nagy tök 10 dkg kuszkusz 1 citrom leve 1 ek olívaolaj 1 fej lilahagyma 10 dkg chorizo főzőkolbász 1 vörös grillezett paprika [...]
2012.11.08. 08:08
Tutitippek.hu
Lecsóval töltött tök
Hozzávalók: - kb. 40 dkg tök - egy zsemle - 50 dkg darált hús - 15 dkg szalonna - 1 fej vöröshagyma - 25 dkg paradicsom - 35 dkg paprika - 1 tojás - petrezselyem, só, bors, pirospaprika, erős paprika (ízlés szerint)
2012.09.24. 07:08
Anna.hu
Töltött tök lecsóval
Hozzávalók 4 személyre: egy zsemle, 40 dkg zsenge tök, 50 dkg darált hús, egy tojás, 1 ek finomra vágott petrezselyem, 15 dkg húsos szalonna, egy kis fej vöröshagyma, 20 dkg paradicsom, 40 dkg paprika, 1 tk fűszerpaprika, erős paprika, ízlés szerint.
2012.09.13. 17:33
Stop.hu
Zöldséggel és túróval töltött tök
Egyszer éppen készítettük elő a tököt a sütésre, amikor eszünkbe jutott, hogy mi lenne akkor, ha kicsit felturbóznánk.
2012.09.07. 15:55
Receptvaros.hu
Töltött tök másképpen
Hozzávalók 4 főre: egy hosszúkás, zsenge, kb. 1 kg-os tök, só, 2 zsemle, tej vagy víz a zsemle áztatásához, egy közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, egy csokor petrezselyem, 3 evőkanál olaj, 40 dkg darált sertéshús (még jobb, ha a fele marhahús), egy tojás, egy csapott kiskanál majoránna, egy mokkáskanál őrölt fekete bors, 5-6 vékony szelet főtt füstölt szalonna (sliced bacon), 1 kg paradicsom, 4 dl szűrt húsleves (leveskockából is készülhet), 6-8 dkg reszelt trappista vagy edami sajt
2012.06.05. 20:39
Stop.hu
Töltött tök, hússal III
Hozzávalók: 1 közepes nagyságú tök pici ecet 40 dkg darált sertéshús só bors húsfűszer 2 dl tejföl 1 tojás zsemlemorzsa
2012.05.30. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Darált hússal töltött tök II.
Hozzávalók: 1 közepes nagyságú tök pici ecet 40 dkg darált sertéshús só bors kakukkfű majoranna 2 dl tejföl 1 tojás zsemlemorzsa
2012.05.30. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Darált hússal töltött tök
Hozzávalók: 1 közepes nagyságú tök pici ecet 50 dkg darált sertéshús só bors fűszerkeverék 1 pohár tejföl 1 tojás zsemlemorzsa
2012.05.23. 00:00
Mindmegette.hu
Darált hússal töltött tök
Hozzávalók: 1 közepes nagyságú tök pici ecet 0,5 kg darált sertéshús só bors hús fűszerkeverék 1 pohár tejföl 1 tojás zsemlemorzsa Köret: burgonya
2012.05.20. 20:18
Mindmegette.hu
Töltött és rántott zsenge tök, cukkini és patisson
Megjelent a piacokon a friss, zsenge tök. Főzeléket még nem érdemes készíteni belőle, mert víztartalma magas, és csak ehetetlen pép lesz, ha legyaluljuk, és vízben főzzük. Íme azonban három tipp, mit készítsünk belőle:
2012.05.11. 11:42
Töltött tök kapormártással
Hozzávalók: 1 kg zsenge tök, 2 ek ecet, 1 fej hagyma, 2 ek olaj, 8 dkg előfőzött rizs, 40 dkg darált sertéshús, 1 gerezd fokhagyma, 1 tojás, só, bors, 1 dl húsleves, 3 csokor kapor, 1 dl tej, 1 dl tejföl, olaj, liszt
2012.04.02. 07:30
Anna.hu
Egészséges és finom:Töltött tök
A töltött tök kiváló vegetáriánus étel, kis módosítással pedig a húsos változata is könnyen elkészíthető.
2012.03.25. 10:54
Femcafe.hu
Hamvazószerda - 2012 február 22 - Zen makrobiotikus receptek
Hamvazószerda, a Húsvéti nagyböjt első napja, melyen szigorú böjtöt tartottak. További elnevezése: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda, aszalószerda.A húsvéti ünnepekre való előkészület ideje. Megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Minden vallás és nép hagyományaiban megtaláljuk a testi, elki megtisztulásra vonatkozó szabályokat. E természetes megtisztulásnak évezredes hagyománya van. A Biblia apokrif iratában az Esszénus béke evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézus kézrátételes és más módszerek mellett a betegeket böjt és tisztítókúra által is gyógyította. Ésszerű böjtöléssel meg lehet fiatalítani a testet, lelket, szellemet.Fontos a májtisztítás és a béltisztítás keserűsóval és / vagy beöntéssel!A böjt alatt fontos a transzcendentális tevékenység. Imádkozzunk, meditáljunk! Relaxációs gyakorlatokkal, pozitív megerősítésekkel segítsük önmagunkat a kritikus időszakban. A böjtkúrával megerősíthetjük önfegyelmünket.Nem véletlen, hogy a ma divatos Wellness programok, természetgyógyászok is ez idő tájt javasolják a szervezet tavaszi méregtelenítését a különböző kúrák széles tárházával. A VII. századtól vált szokássá a bűnbánati felkészülés.II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. "Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!" A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. A bűnbánat időszakában az egymással haragban lévők igyekeztek kibékülni egymással.A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje, illetve egészségmegőrző szerepet tulajdonítottak neki. Ezen a napon elsikálták a zsíros edényeket, mert zsírt a következő 40 napban nem ettek.Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános volt az a szokás is, hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak. A néphagyomány szerint ilyenkor húst vagy zsírt, zsíros ételt enni tilos. Csak kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, illetve ezekből készült meleg ételeket ehettek. A paraszti étkezésben az év egyéb szakában szokatlan módon vajjal, növényi olajjal főztek. Volt ahol napjában csak egyszer ettek, máshol a tojás és a tejes ételek fogyasztását is tiltották. A szigor az évszázadok alatt fokozatosan enyhült, a XX. századra az vált általánossá a keresztények körében, hogy a hívők a nagyböjt időszakában is csak a pénteki böjtnapot tartják, ilyenkor növényi táplálékot vagy halat vesznek magukhoz. Gyakran került az asztalra cibereleves. Ennek az ételnek az alapja a búza vagy rozskorpa, melyet cserépedényben forró vízzel felöntve néhány napig erjesztenek, majd liszttel, tejföllel behabarják, és főznek még bele kölest vagy hajdinát, hogy laktatóbb legyen. Aszalt gyümölcsökből is főztek tejfölös savanyított levest, néhol ezt is ciberének nevezték. Igen kedveltek voltak a böjti időszakban a hüvelyesek, a borsó, a bab és a lencse.A 40 napos böjt legszigorúbb időszaka a hamvazószerda és a nagypéntek. Ezeken a napokon csak háromszor lehet enni és csak egyszer szabad jóllakni. Azonban manapság már nem az étkezésről szól a húsvét előtti böjt, hanem egészen másról. A hívők a kényeztető, luxusdolgokról mondanak le 40 napra, például nem esznek édességet, nem fogyasztanak alkoholt, nem gyújtanak rá, vagy nem mennek el szórakozni. Az önmegtartóztatás lényege, hogy ezeken a napokon a hívő többet foglalkozzon Istennel, mint az év többi napján.A böjt után ügyeljünk táplálkozásunk minőségére. Az "újrakezdéshez" álljon itt néhány zen makrobiotikus recept, amit ajánlok A makrobiotika görög szó, amely a hosszú élet tudományát és művészetét jelenti. Az étkezés legyen egyszerű és kiegyensúlyozott. A Távol-Keleten George Oshawa,- egy japán szamuráj család leszármazottja volt - fejlesztette tovább ezt a szemléletmódot. Később Európában és az USA-ban is megjelenik, ahol az európai viszonyoknak megfelelően fejlődik tovább. A makrobiotika öt alapszínt is megkülönböztet, a zöldet, pirosat, sárgát, fehéret és feketét. A tavasz színe a zöld, jó hatással van az epére és a májra. A nyár, a tűz színe a piros, ami az életenergiát jelképezi, élénkít. A piros a szív és a vékonybél színe. A nyárutó színe a sárga, a lép, a hasnyálmirígy a gyomor segítője. A tüdő és a vastagbél színe a fehér, míg a fekete a veséé és a húgyhólyagé. Ezekből következően nem mindegy, hogyan terítjük meg asztalunkat. Az a jó, ha mind az öt szín szerepel, mert az öt szín együttes jelenléte jó közérzetet ad. A tavaszt a savanyú íz jelképezi a savanyú ételek gyorsító energiát adnak. Savanyú a jó kenyér, a savanyú káposzta, az ecet. Előnyös a májra és a epehólyagra. A nyárral a keserű vagy égett íz harmonizál. A keserű jó hatással van a szívre és a vékonybélre. Szétszóródó energiája van a pitypangnak, a bojtorjánnak, a fekete szezámmagnak, a kukorica néhány fajtájának. A késő nyárra inkább az édes íz jellemző, ilyenek a teljes gabonafélék, zöldségek, és a gyümölcsök egy része. Ezeknek tápláló energiájuk van. A természetes édes íz ellazítja a testet, nyugtató hatással van a lépre, a gyomorra, a hasnyálmirígyre. Az agresszív édes íz, a cukor és a méz éppen ellenkező hatást vált ki a szervezetben. Az ősszel a csípos íz harmonizál, hiszen az ősz is "csípős". A csípős ételelek, mint a hagyma, a retek, a gyömbér, a bors, segítik a keringést a testben, serkenti a tüdő és a vastagbél működését. Az egyes szervek különféle időpontban aktívak, mivel a testet működésben tartó energia ritmusa 24 órás. A tüdő 3-5-ig, a vastagbél 5-7-ig, tehát ekkor a legcélszerűbb székletet üríteni. A gyomor reggel 7-9 óra között, így ez a legalkalmasabb időpont a reggelihez. A lép működése 9-11-ig a legintenzívebb, a cukorháztartását ekkor hozza egyensúlyba a szervezet. Ebben az időszakban érzi úgy az ember, hogy tele van energiával, ilyenkor nagyon aktívak vagyunk. Ebből következik, hogy az ilyenkor elfogyasztott villásreggeli teljesen felesleges. A szív 11-13 óráig a legaktívabb, a vékonybél 13-15 óra között, ilyenkor újul meg a vér. Ebben az időszakban a lehető legkevesebbet szabad csak enni. A vacsorát pedig legkésőbb három órával lefekvés előtt költsük el. 15-17 óra között a hólyag a legaktívabb, míg a vese 17-19 óra között. Ebben az időszakban tolódik napunk a világos nappali jangból a sötétebb jin idoszak felé. 19-21 óra között a folyadékszabályozó rendszerünk működik a legaktívabban, minden testnedv ez időszakban kerül egyensúlyba. Érdemes megfigyelni, hogy ilyenkor a Föld vizei, a tengerek és a tavak is aránylag nyugodtak. 21-23 óra között a háromszoros melegítő merdián a legaktívabb, ez irányítja és ellenőrzi a test melegháztartását. Ilyenkor kellene ágyba bújni, és mivel az ember már eléggé megnyugodott, de a vesétől kapott vitalitása is megfelelő, ez idő tájt vagyunk a legalkalmasabbak a szexuális életre. Az epe 23-1-ig, a máj pedig 1-3 óra között dolgozik a legintenzívebben.HajdinakrokettHozzávalók:1 csésze hajdinadara4 csésze forrásban lévő víz1 evőkanál tengeri só1 csésze teljes őrlésű búzaliszt2 evőkanál szezámolaj2 kis vöröshagyma (reszelve)4-5 mogyoróhagyma (darálva)1 maréknyi apróra vágott metélőpetrezselyemMély serpenyőben pirítsuk a hajdinát szárazon barnára és ropogósra. Adjuk hozzá a forrásban lévő vizet és a sót. Főzzük 20 percig, majd hagyjuk lehűlni, és adjuk hozzá a lisztet. Egy serpenyőben forrósítsuk meg az olajat, és futtassuk meg rajta a hagymát. Hagyjuk lehűlni. Keverjük a lehűlt hagymát, a darált mogyoróhagymát és a petrezselymet a kásához. Gyúrjuk össze, és formázzunk belőle tetszés szerinti alakú és méretű kroketteket, forgassuk meg teljes kiőrlésű búzalisztbe vagy zabpehelybe, majd süssük ki annyi olajban, amennyi éppen ellepi az edény alját. Amikor szép barnára sültek, tegyük őket papírkendőre ami a fölösleges olajat magába szívja.CsapatiA csapati gyorsan készített, nagyon finom kenyér, ideális utazásra és piknikre.Keverjünk össze azonos mennyiségű teljes őrlésű búzalisztet és kukoricalisztet. Ízlés szerint sózzuk meg. Apránként dolgozzunk bele annyi vizet, hogy a tészta elváljon a tál falától és a kezünktől. Kezünkkel lapítsuk ki, és tegyük kiolajazott serpenyőbe. Süssük közepes lángon 10-10 percig mindkét oldalát.Meg lehet próbálni hajdina- és fehérlisztből is. Csináljuk a csapatit nagyon vékonyra.(további receptekhez klikk a további bejegyzésre!):Élesztő nélküli kenyérAlig rágható! Erről jut eszembe, járt mostanában fogorvosnál? Hogy ezt a csodálatos kenyeret élvezhessük, jó fogakra van szükség! Minél tovább rágjuk, annál jobb. Hozzávalók: 2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt 1 csésze hajdinaliszt 3 csésze kukoricaliszt 1/2 csésze szójaliszt 1 teáskanál só 2 evőkanál olaj 1 evőkanál szezámvaj Keverjük össze a listeket, a sót és az olajat egy tálba. Az olajat egyenletesen dolgozzuk be. Hagyjuk állni 1 órán át. (Ha azt akarjuk, hogy megkeljen hagyjuk másnapig állni.) Apránként adjunk hozzá vizet, és dagasszuk erősen míg a tészta ragadós és majdnem nyúlós lesz. Formáljuk cipóvá,lisztezzük meg, és tegyük kiolajozott kenyérformába. Hagyjuk 1/2 óráig állni. Süssük közepes sütőben 1 - 1 1/2 óráig.-------------------------4 csésze teljes őrlésű búzaliszt 2 csésze hajdinaliszt 2 csésze kukoricaliszt 2 csésze főtt rizs 1 1/2 teáskanál só 10 evőkanál olaj 1/4 csésze szárazon pirított szezámmag Úgy készül mint az előbbi, de sütés előtt a tetejét szórjuk meg szezámmaggal. -------------------------2 csésze teljes őrlésű búzaliszt 1/2 csésze hajdinadara 1 evőkanál olaj 1/2 teáskanál só-------------------------Akármilyen főtt gabona, pl. rizs, hajdina vagy köles belekeverhető a kenyértésztába. Jó szórakozást - mindenki saját belátása szerint keverheti a különböző liszteket. Leves zabpehelybőlHozzávalók: 4 kisebb vöröshagyma (hold alakúra vágva) 1 csésze zabpehely (serpenyőben megpirítva) tengeri só 1 evőkanál kukoricaolaj szójaszósz Forrósítsuk meg az olajat a aserpenyőben. Nagy lángon pirítsuk benne a hagymát 3-5 percig, állandóan keverve, majd kis lángon 8-10 percig, amíg szép aranysárga nem lesz. Öntsük a hagymát, a zabpelyhet és a sót 6-8 csésze forrásban lévő vízbe. Keverjük össze, és főzzük lassú tűzön 20-25 percig. Tálalás előtt keverjük bele a szójaszószt.KukoricasziromEz a mi "rósejbnink". Van egy óriási előnye: nem burgonyából, hanem kukoricalisztből készül!Hozzávalók: 2 csésze kukoricaliszt 1 csésze búzaliszt víz só Gyúrjuk össze a két lisztet fokozatosan hozzáadott vízzel; a tészta ne legyen se túl kemény, se ragacsos. Nyújtsuk ki nagyon vékonyra, és vágjuk tetszés szerint négyzetekre vagy körlapokra. 3-4 cm-nél ne legyenek nagyobbak. Bő forró olajban süssük meg: aranybarna színük jelzi, hogy elkészültek. Szedjük őket jó nedvszívó szalvétára, ami a felesleges olajat beszívja. Ízlés szerint szórjuk meg sóval.SárgarépalevesHozzávalók: 1 nagyobb vöröshagyma (apróra vágva) 3-4 sárgarépa (feldarabolva) 5 evőkanál teljes őrlésű búzaliszt 1 csipetnyi kakukkfű 1 babérlevél 1 evőkanál kukoricaolaj a zöldségekhez 1 evőkanál kukoricaolaj a liszthez pirított kenyérkocka tengeri só 6-8 csésze forrásban levő víz Pirítsuk meg a hagymát és a sárgarépát az olajon. Keverjünk hozá egy kis vizet és turmixoljuk össze. Pirítsuk a lisztet a másik kanál olajon aranybarnára. Keverjük a zöldségpürét és a lisztet a forrásban levő vízhez. Adjuk hozzá a sót, a kakukkfüvet és a babérlevelet. Főzzük lassú tűzön 30 percig. Tálaljuk kenyérkockával.---------------------------------------Röviden a makrobiotikáról A makrobiotika görög szó, amely a hosszú élet tudományát és művészetét jelenti, és követőinek is hosszú életet ígér. Már Hippokratész is azt vallotta, hogy a megfelelő élelmiszer alapozza meg az egészséges és hosszú életet. Az étkezés legyen egyszerű és kiegyensúlyozott. A Távol-Keleten George Oshawa,- egy japán szamuráj család leszármazottja volt - fejlesztette tovább ezt a szemléletmódot. Később Európában és az USA-ban is megjelenik, ahol az európai viszonyoknak megfelelően fejlődik tovább. Alapfilozófiája az egység: az ember a világ része, és a világmindenség törvényszerűségei vonatkoznak rá. Ha ezt az ember megszegi, az egészségével kell fizetnie. Mint ahogy a természetben, az emberi szervezetben is folyik a küzdelem az ellentétes erők között. Ezen erők küzdelmének az ingadozása, túlsúlyba jutása, a küzdelem kimenetele határozza meg az egészséget vagy a betegséget. A makrobiotikus elmélet alappillére a jin-jang. Dr. Eke Károly így írt erről: "Az ősi kínai tanítás szerint minden természeti dolog energiakettősből képzett. Ellentétes, de kiegészítő erők folytonos mozgásban reagálnak egymásra. Minden lény és dolog születése és létezése, változása és halála a jin és a jang állandó változásán nyugszik. A jin és a jang tehát a teremtés és minden dolog változásának, az univerzum minden lényének eredete, ősforrása. A jin-jang az univerzum törvénye, minden lény általános rendje, az élet és a halál alapja..." A szervek csak úgy funkcionálhatnak normálisan, ha táplálékhoz jutnak. A tápanyagok, az élelmiszerek a szervek tevékenységére utalva átváltoznak, hogy a szerveknek segítsenek mindenkori tevékenységükben. Az anyag megteremti az aktivitást, ami elősegíti, előhívja az anyagot. A makrobiotika szerint az egészségerősítő étrend, a jin-jang energia és az ezeket képviselő ételek között fennálló egyensúlyon alapul. A jin-jang egymásra hatásában általában érvényes, hogy a jin a jangot futtatja, de a jang a hatását a jinre gyakorolja, egyidejűleg stimulálva egymást. A makrobiotika tanai szerint ha valaki főképp jin természetű ételeket eszik, egész szervezete jin reakciót mutat. Ha pedig főleg jang jellegű ételeket fogyasztunk, szervezetünk főképp jang reakciójú lesz. Az energiák kiegyensúlyozását jól példázza a következő: forró, jang karakterű nyári napon hűsítő jin ételekre és italokra vágyunk, például gyümölcsre, salátára, zöldségre. Minusz 10 fokos téli napon viszont jobban esik a kicsit sósabb ízesítésű főtt étel. Ha az ember több jint fogyaszt, mint amennyire a szervezetének szüksége van, a testhőmérséklete csökken, fázóssá válik. Ha a táplálkozásunkban a jin és a jang egyensúlyát biztosítjuk, egészségesen étkezünk (óvakodjunk a szélsőséges táplálkozástól!) A legszélsőségesebb jang-étel a só, utána a marha- és sertéshús következik, majd a zsírok és olajok, ezután a tojás, a sajt majd a szárnyasok, a hal, a kagyló, a rák, és a csiga. A jang oldalon középen a gabonák állnak. A jin oldalon a legszélen a kábítószerek állnak, majd a vegyszerek és a gyógyszerek, ezután a cukor, kávé, alkohol és a nikotin áll, a jin élelmiszerek közül legbelül állnak a gyümölcsök, és a zöldségek. A vegetáriánusok jellemzően jin táplálékokat fogyasztanak: zöldséget és gyümölcsöket. Ez egy jang típusú betegségre igen jó hatással van. Ha azonban a vegetáriánus nem fogyaszt kellő minőségben és mennyiségben gabonákat is, egy bizonyos idő elteltével gyengül, erőtlenné válik. Ha pedig valaki eleve úgy áll a vegetáriánus konyhához, hogy jin túlsúlya van, tovább ront az állapotán. Kínai felfogás szerint valamennyi étel - ha helyesen fogyasztjuk őket - gyógyszer is egyben. Ez már a görög orvostudományban is jelen volt, a már korábban említett Hippokratész így fogalmazta meg: "Táplálékod legyen a gyógyszered, és gyógyszered a táplálékod." Az évszakok szerint is megfelelően kell táplálkozni: tavasszal, amikor minden kihajt, a tél után az energiák megindulnak, nekünk is meg kell adnunk a szervezetünknek az újrakezdéshez szükséges energiát. Ilyenkor magas energiatartalmú ételeket fogyasszunk: csírát, csírázó magvakat, rügyeket, friss hajtásokat. A tavaszi saláta alapanyaga lehet pitypang, frissen szedett csalán, tyúkhúr. Az idő teltével fogyasszunk egyre több zöldséget, ahogy teremni kezdenek, kezdetekben, amíg nem túl magas a hőmérséklet, párolva-főzve. Ahogy melegszik az idő, csökkenthetjük a főzési időt, és a fűszerezést. A nyár a nyers koszt ideje, ilyenkor szívesen fogyasztunk nyers salátát, gyümölcsöt. (Aki nem egészséges, annak ilyenkor is a párolást-főzést ajánlják inkább.) Még a meleg nyárban sem ajánlatos túl sok hideget fogyasztani, mert gyengíti az immunrendszert és a lépet. A gabonát ilyenkor is főzzük, nem hagyjuk el, de arányát csökkentjük. A zöldféléket rövid ideig pároljuk. A gabonapelyheket nyáron forrásban lévő vízbe tesszük, és csak rövid ideig főzzük. Ősszel a zöldségeket nagyobb darabokra vágjuk, és ahogyan a hőmérséklet csökken, egyre erősebben fűszerezzük. Hosszabban párolunk, főzünk, gazdagabb ízeket alkalmazunk. Kevesebb ételt fogyasztunk nyersen, aszalt vagy főtt gyümölcsöket teszünk az asztalra. Télen fontos, hogy meleg, kicsit sósabb ízesítésű ételeket együnk. Ha az ember több jint fogyaszt (vagyis gyümölcsöt, salátát, zöldséget), mint amennyire a szervezetének szüksége van, a testhomérséklete csökken, fázóssá válik, arcszíne kékes lesz. A tél gyümölcsei sülve vagy főve fogyasztandók (sült alma, sült tök, sült gesztenye). Ekkor van szezonja a savanyú káposztának is. A főzésnél kicsit több olajos magvakat, olajat használhatunk, mert ezek is mind melegítenek. Kerüljük viszont a fagyos ételeket, mert ezek felborítják az egyensúlyt! Ezekkel a tippekkel, ha az ételeket úgy fogyasztjuk, hogy a külső hőmérsékletet is figyelembe vesszük, energetikailag is egyensúlyba kerülünk. Nagyon fontos az egyensúlyt a jin-jangon belül is megtartani: ha hosszabb ideig fogyasztjuk a jin karakterű ételeket, nagyobb változások is bekövetkezhetnek, a bizonytalan járás, húsos, vastag, piros orr, egyenetlenségek a körmön, pirosas bőrelváltozás a test különböző részein, petyhüdt izomzat, és a vér is nehezebben alvad. Az ember mozgása lassú, vontatott lesz, viselkedése passzív, nehezen határoz, lélegzetvétele lassúbb, erősen izzad. A jang karakterű ember járása célratörő, határozott, orra keskeny, bőre sima, izomzata feszes, cselekvései aktívak, lélegzete erőteljes, testhőmérséklete magasabb az átlagosnál. A túl sok jang is kóros elváltozásokhoz vezethet: az ember fanatikussá, agresszívvá és zárkózottá válhat. A makrobiotika az ízeket és a színeket is kapcsolatba hozza. Öt alapízt különböztet meg, ezek az adott évszakkal harmonizálnak. A tavaszt a savanyú íz jelképezi a savanyú ételek gyorsító energiát adnak. Savanyú a jó kenyér, a savanyú káposzta, az ecet. Előnyös a májra és a epehólyagra. A nyárral a keserű vagy égett íz harmonizál. A keserű jó hatással van a szívre és a vékonybélre. Szétszóródó energiája van a pitypangnak, a bojtorjánnak, a fekete szezámmagnak, a kukorica néhány fajtájának. A késő nyárra inkább az édes íz jellemző, ilyenek a teljes gabonafélék, zöldségek, és a gyümölcsök egy része. Ezeknek tápláló energiájuk van. A természetes édes íz ellazítja a testet, nyugtató hatással van a lépre, a gyomorra, a hasnyálmirígyre. Az agresszív édes íz, a cukor és a méz éppen ellenkező hatást vált ki a szervezetben. Az ősszel a csípos íz harmonizál, hiszen az ősz is "csípős". A csípős ételelek, mint a hagyma, a retek, a gyömbér, a bors, segítik a keringést a testben, serkenti a tüdő és a vastagbél működését. Kerülni kell azonban a túlságosan erős ízeket, mert azok túlműködést okoznak, irritálják a beleket, a májat és a tüdőt. A téllel a só harmonizál, a jó minoségű só lágyítja a megkeményedett szerveket, erősíti a vesét és a húgyhólyagot. A makrobiotika öt alapszínt is megkülönböztet, a zöldet, pirosat, sárgát, fehéret és feketét. A tavasz színe a zöld, jó hatással van az epére és a májra. A nyár, a tűz színe a piros, ami az életenergiát jelképezi, élénkít. A piros a szív és a vékonybél színe. A nyárutó színe a sárga, a lép, a hasnyálmirígy a gyomor segítője. A tüdő és a vastagbél színe a fehér, míg a fekete a veséé és a húgyhólyagé. Ezekből következően nem mindegy, hogyan terítjük meg asztalunkat. Az a jó, ha mind az öt szín szerepel, mert az öt szín együttes jelenléte jó közérzetet ad. A színeket a jin és jang tulajdonságok szerint is besoroljuk, ami szerint a növényekről is megállapítható, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Itt a színskálát a szivárvány színei szerint osztották fel: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigókék és lila. A vörös, narancs és sárga inkább jang tulajdonságú, míg a kék, a lila inkább jin. A répa tehát inkább jangabb minőségű a céklánál. Figyelembe veszik azt is, hogy a növény a föld alatt, vagy a föld fölött nő. Amelyik a Föld középpontja felé tör, az a jang erők hatása alatt áll, és minél magasabbra nő egy növény a föld fölé, annál inkább jin tulajdonságú. A cseresznye tehát erősebb jin, mint a káposzta. A túlnyomórészt jang tulajdonságú növények lassan, míg a jin jellegűek gyorsabban nőnek. Az egyes szervek különféle időpontban aktívak, mivel a testet működésben tartó energia ritmusa 24 órás. A tüdő 3-5-ig, a vastagbél 5-7-ig, tehát ekkor a legcélszerűbb székletet üríteni. A gyomor reggel 7-9 óra között, így ez a legalkalmasabb időpont a reggelihez. A lép működése 9-11-ig a legintenzívebb, a cukorháztartását ekkor hozza egyensúlyba a szervezet. Ebben az időszakban érzi úgy az ember, hogy tele van energiával, ilyenkor nagyon aktívak vagyunk. Ebből következik, hogy az ilyenkor elfogyasztott villásreggeli teljesen felesleges. A szív 11-13 óráig a legaktívabb, a vékonybél 13-15 óra között, ilyenkor újul meg a vér. Ebben az időszakban a lehető legkevesebbet szabad csak enni. A vacsorát pedig legkésőbb három órával lefekvés előtt költsük el. 15-17 óra között a hólyag a legaktívabb, míg a vese 17-19 óra között. Ebben az időszakban tolódik napunk a világos nappali jangból a sötétebb jin idoszak felé. 19-21 óra között a folyadékszabályozó rendszerünk működik a legaktívabban, minden testnedv ez időszakban kerül egyensúlyba. Érdemes megfigyelni, hogy ilyenkor a Föld vizei, a tengerek és a tavak is aránylag nyugodtak. 21-23 óra között a háromszoros melegítő merdián a legaktívabb, ez irányítja és ellenőrzi a test melegháztartását. Ilyenkor kellene ágyba bújni, és mivel az ember már eléggé megnyugodott, de a vesétől kapott vitalitása is megfelelő, ez idő tájt vagyunk a legalkalmasabbak a szexuális életre. Az epe 23-1-ig, a máj pedig 1-3 óra között dolgozik a legintenzívebben. Németországban már sikerrel folynak olyan kísérletek, amelyek azt bizonyítják, hogy a megbetegedett szervre előírt gyógyszert, gyógyteát, homeopátiás kezelést célszerű annak legaktívabb időszakában, amikor a szerv energiával telítődik beszedni, illetve elvégezni, mert így jobban kifejti hatását, esetleg kisebb adag szükséges belőle. Mindezeken túl már csak egy tanács lehet, Varatojo azt mondja: "Éljünk száz százalékosan érdekesen!" És ezt kezdjük el mától! A makrobiotika szerint készített néhány étel receptje:LEVESEKFrancia hagymaleves Hozzávalók: 3 evőkanál növényi olaj, 1/2 kg hagyma, 1 evőkanál teljes kiorlésű búzaliszt, 1/2 l zöldségleves, 1 csomó leveszöldség, só, frissen őrölt fekete bors, 4-5 szelet teljes értékű llisztből sütött kenyér 1 cm vastagra vágva, 2,5 dkg reszelt trappista vagy ementáli sajt. Az olajat egy nagy fazékban felforrósítjuk, hozzáadjuk a finomra reszelt hagymát, aranysárgára pároljuk. Rászórjuk a lisztet, és állandó keverés közben hozzáadjuk a zöldséglevest, valamint az apróra vágott leveszöldséget. Sóval, borssal ízesítjük, lefedjük, felforraljuk, majd harminc percig kis lángon főzzük. A kenyérszeleteket mindkét oldalukon enyhén megpirítjuk. A levest jénai tálkákban tálaljuk, rátesszük a pirított kenyeret a tetejére, és sajttal megszórjuk. Sütőbe tesszük, és addig sütjük, míg a sajt aranybarna és hólyagos lesz. Gombaleves csicseriborsóval Hozzávalók: 35 dkg gomba tisztítva és szeletelve, 15 dkg csicseriborsó, 3 ek. hidegen sajtolt olaj, 1 fej vöröshagyma, 1 kávéskanál fehér bors, 3 ek. teljes kiorlésű liszt, 2 kávéskanál curry, 1 pohár yoghurt (elhagyható), 3 csipet tengeri só, 1 pohár kefír Az apróra vágott vöröshagymát az olajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a gombát. Felöntjük vízzel, sózzuk, majd a csicseriborsót is hozzáadva 20 percig főzzük. A lisztet egy dl vízben elkeverjük és a leveshez adjuk. Együtt készre főzzük. Tálalás előtt kevés yoghurttal dúsíthatjuk. A kitálalt levest megszórjuk curryvel. Vegyes zöldségleves napraforgómagos gombóccal Hozzávalók: 1 szál póréhagyma, 2 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 1 kisebb cukkini, 25 dkg gomba, 2 ek. hidegen sajtolt olaj, 2 ek. teljes kiorlésű liszt, 2 csipet tengeri só, bors. A gombóchoz: 1 csésze teljes kiőrlésű liszt, 3 ek. hidegen sajtolt olaj, 1/2 csésze napraforgómag. A karikára vágott póréhagymát olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a lisztet, és tovább pirítjuk 2-3 percig. Felöntjük vízzel. Beletesszük a tisztított, feldarabolt zöldségeket és a fűszereket. Forrástól számított 15-20 percig fozzük. A gombóc hozzávalóit összekeverjük, annyi vizet adunk hozzá, hogy tésztát kapjunk. Apró gombócokat formálunk belőle, és a levesbe téve, lefedve, lassú tűzön kb. 20 percig főzzük. Csalánleves Hozzávalók: 1 kg csalán, 3 gerezd fokhagyma, 1 ek. teljes kiőrlésű liszt, 2 pohár kefir, 2 csipet tengeri só, 1/2 kk bors, 2 ek almaecet A frissen szedett, apróra vágott csalánt sós, fokhagymás vízben megfőzzük. a lisztet a kefírrel összekeverjük, és a levest ezzel behabarjuk. Sóval, borssal, almaecettel ízesítjük. Levesbetétként főtt gabonát teszünk bele. Árpaleves Hozzávalók: 1 csésze árpa, 1/2 csésze bab, 1 fej vöröshagyma, 1 szál póréhagyma, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 ek. hidegen sajtolt olaj, 1 cs. petrezselyemzöld, vagy kapor, vagy friss menta apróra vágva, 2 csipet tengeri só. Az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a felkarikázott póréhagymát, és a fokhagymát. A tisztított árpát és babot is beletesszük, és tovább pirítjuk, majd felöntjük vízzel, sózzuk és felforraljuk. Utána kis lángon kb. másfél óráig főzzük, néha megkevergetjük. Tálalás előtt megszórjuk az apróra vágott zölddel.FŐÉTELEK Savanyú káposzta gombával Hozzávalók: 1/2 kg vágott savanyú káposzta, 1/2 kg gomba, 3 fej vöröshagyma, 4 ek. hidegen sajtolt olaj, 1/2 csésze árpagyöngy, 1 csipet tengeri só, bors, pirospaprika Az apróra vágott vöröshagymát és a tisztított, felszeletelt gombát az olajon megpároljuk, megszórjuk pirospaprikával. Hozzátesszük a savanyú káposztát és vízzel felöntjük. Beletesszük az árpagyöngyöt, sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt készre főzzük. Kínai serpenyős zöldség Hozzávalók: 1 ek. növényi olaj, 1 nagy hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ek. meghámozott, lereszelt friss gyömbér, 5 dkg gomba, 45 dkg cukorborsó, 45 dkg kínai kel, vagy más káposztaféleség, 10 dkg babcsíra, 5 dkg földimogyoró, 1 ek. szójaszósz, 5 ek zöldségleves-sűrítmény vagy víz, tengeri só, frissen őrölt fekete bors. Az olajat egy vastag falú lábosban vagy serpenyőben felforrósítjuk, hozzátesszük a finomra vágott hagymát, a szétnyomott fokhagymát, azután a gyömbért, és a finomra szeletelt gombát. 3 percig állandó keverés mellett hirtelen nagy lángon pároljuk. A borsót és a vékonyra szeletelt káposztát hozzátesszük, és további 2 percig keverjük. A megmaradt adalékokkal még 5 percig közepes lángon kavargatjuk, amíg a zöldségfélék nem főnek meg, de azért maradjon egy kicsit friss. Szójaszósszal és borssal ízesítjük, azonnal tálaljuk.Töltött cukkini Hozzávalók: 3 kisebb cukkini, 2 vöröshagyma, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 25 dkg gomba, 3 ek. hidegen sajtolt olaj, 3 ek. teljes kiőrlésű liszt, 3 ek. világosra pirított szezámmag, 1 csomó petrezselyem zöldje, 2 csipet tengeri só, fehér bors. Az apróra vágott hagymát a fokhagymával olajon megpirítjuk, majd hozzátesszük a tisztított, szeletelt gombát és 15 percig pirítjuk. Hozzákeverjük az apróra vágott petrezselyem zöldjét, a szezámmagot, sózzuk, borsozzuk, liszttel megszórjuk, és tovább pirítjuk, Felöntjük egy csésze vízzel és sűrűre főzzük. A hosszában félbe vágott cukkinik közepét kikaparjuk, megtöltjük a töltelékkel és kevés olajjal meglocsoljuk. Tűzálló tálban előmelegített sütőben 30 percig sütjük. Karfiol vadasan Hozzávalók: 1/2 kg karfiol, 2 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépa, 2 szelet zeller, 2 fej vöröshagyma, 2 babérlevél, 1 kk borsikafű, 1 pohár kefír, 1 ek. méz, 3 csipet tengeri só, 2 ek teljes kiőrlésű liszt, 2 ek. hidegen sajtolt olaj. A rózsáira szedett karfiolt enyhén sós vízben megfőzzük, félretesszük. A kockára vágott zöldségeket puhára főzzük, pürésítjük. Hozzáadjuk a fűszereket, majd a kefírt a liszttel simára keverjük és ezzel az egészet behabarjuk. Ebbe beletesszük a megfőtt karfiolrózsákat. Barnarizzsel tálaljuk. Köles brokkolival Hozzávalók: 1 csésze köles, 1 csipet tengeri só, 30 dkg brokkoli, 1 pohár kefír, 2 gerezd zúzott fokhagyma. A kölest a sóval együtt négy csésze vízben fedő alatt puhára főzzük. A brokkolit lobogó vízbe dobjuk, amikor újra forrni kezd, szűrőkanállal kiemeljük és hideg vízzel teli tálba tesszük. Lecsepegtetjük. A kefírben elkeverjük a fokhagymát. Egy tűzálló tálba terítjük a kölest, rátesszük a lecsepegtetett brokkolit, a tetejét meglocsoljuk a fokhagymás kefírrel. Közepes hőmérsékleten 20 percig sütjük. Zöldséges árpa egytál Hozzávalók: 2 csésze árpagyöngy, 2 csésze darabolt vegyes zöldség (pl. sárgarépa, hagyma, fehér káposzta), 2 csipet tengeri só, 2 ek. hidegen sajtolt olaj, 2 ek. metélőhagyma Az olajon 1-2 percig pirítjuk a zöldségeket. Hozzáadjuk a lecsepegtetett árpagyöngyöt, pár percig pirítjuk. Felöntjük négy csésze vízzel, sózzuk. Fedő alatt kis lángon, kb. fél órát főzzük. A tűzről levéve fedő alatt hűlni hagyjuk. Tálaláskor frissen vágott metélőhagymával díszítjük. Kölesfőzelék Hozzávalók: 1 csésze köles, 1 ek. olaj, 1 fej vöröshagyma, 1 kk. tengeri só, 3-4 csésze zöldségleves, 1 ek. petrezselyemzöld apróra vágva. A kockára vágott hagymát olajon üvegesre pirítjuk, majd szórjuk bele a kölest. Pároljuk együtt 2-3 percig, majd öntsük fel a zöldséglevessel, és sózzuk meg. Főzzük kb. 35 percig lefedve. Ha kész, keverjük bele a petrezselyem levelet.KÖRETEK Parajkrokett Hozzávalók: 1/2 kg paraj, 2 ek. teljes kiorlésu liszt, 1 nagy szelet beáztatott és kinyomkodott barna kenyér, 1 kk. szerecsendió, 1 kk. bors, 2 csipet tengeri só, 2 ek. zsemlemorzsa, hidegen sajtolt olaj a kisütéshez. A parajt enyhén sós vízben megfőzzük, lecsepegtetjük, feldaraboljuk. Egy tálba tesszük a többi hozzávalóval együtt. Ha nem áll jól össze, zsemlemorzsát szórunk bele. Pogácsákat formálunk belőle, zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Karfiolkrokett Hozzávalók: 1 karfiol, 1 vöröshagyma, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 cs. apróra vágott petrezselyem zöldje, 2 ek. teljes kiőrlésű liszt, 1 kk. bors, 2 csipet tengeri só, 2 ek. zsemlemorzsa, hidegen sajtolt olaj. A karfiolt enyhén sós vízben megfőzzük. Az apróra vágott hagymát a fokhagymát és a petrezselyem zöldjét a fűszerekkel együtt a karfiolhoz keverjük, beleszórjuk a lisztet és masszává gyúrjuk. Pogácsákat formálunk belőle, zsemlemorzsában megforgatjuk és bő, forró olajban kisütjük. Bundás hagyma Hozzávalók: személyenként 1-1 fej vöröshagyma, ujjnyi vastag karikára vágva, 3 ek. teljes kiőrlésű liszt, 2 csipet tengeri só, hidegen sajtolt olaj. A hagymát enyhén megsózzuk. A lisztből, sóból vízzel sűrű palacsintatésztát készítünk. A hagymakarikákat ebbe belemártjuk, és bő, forró olajban kisütjük. Fott rizs Hozzávalók: 1 csésze barna rizs, 1 csipet tengeri só A rizst előzőleg beáztatjuk, majd kétszeres, ill. két és félszeres mennyiségű vízzel és sóval feltesszük főni. Takaréklángon, fedő alatt 40 percig főzzük. (Fűszerezhetjük különféle gyógynövényfüvekkel: pl. borsikafű, kakukkfű, bazsalikom, oregano, borókabogyó, koriander.) Zöldséges rizs Hozzávalók: 2 csésze barnarizs, 1 fej vöröshagyma, 1 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, fél zeller, 1 cikk kelkáposzta, 3 ek. hidegen sajtolt olaj, 2 csipet tengeri só. Az apróra vágott hagymát az olajon megdinszteljük, rátesszük a rizst, és kétszeres mennyiségű vizet öntünk hozzá. A félig megfőtt rizshez hozzáadjuk a felaprított zöldséget. Megsózzuk, és elfőzzük róla a vizet.MÁRTÁSOK, PÁSTÉTOMOK Kapormártás Hozzávalók: 2 ek. apróra vágott kapor, 3 ek. hidegen sajtolt olaj, 3 ek. teljes kiőrlésű liszt, 2 csipet tengeri só A lisztet az olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a kaprot és tovább pirítjuk. Felengedjük vízzel, sózzuk és 5 percig forralva készre főzzük.Csalánmártás Hozzávalók: 3 csésze friss csalán, 2 ek. hidegen sajtolt olaj, 2 ek. teljes kiőrlésű liszt, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 pohár kefir, 2 csipet tengeri só. A csalánt enyhén sós vízben puhára főzzük, vágódeszkán apróra vágjuk. A lisztet az olajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a fokhagymát, és a csalán főzőlevével felengedjük. Hozzáadjuk a csalánt, sózzuk és készre főzzük. Kefirt keverhetünk bele.Lencsepástétom Hozzávalók: 2 csésze főtt lencse, 2 cs. főtt hagyma vagy répa, 2 ek. miszó, 2 ek. szójaszósz, 2 ek. szezámolaj, 1 ek. pirított, őrölt szezámmag, 1 gerezd fokhagyma, 2 ek. fűszer (kakukkfű, oregano vagy bazsalikom)Az adalékokból finom krémet készítünk pépesítőgéppel. Utána egy kiolajozott formában 1/2 órát kb. 225 C-on sütjük.SALÁTÁK Kertészsaláta Hozzávalók: 1 fej káposzta, 1 fej vöröshagyma, 4 db hónapos retek, 2 sárgarépa, 1 fej saláta, 1 ek. szójaolaj, 1 ek. almaecet, kevés méz, 2 csipet tengeri só. A felaprított káposztát, hagymát, retket, sárgarépát összekeverjük, lesózzuk. Elkészítjük az öntetet: szójaolaj, almaecet, kevés méz, kevés víz összekeverésével. Az összekevert, lesózott zöldségeket jól kinyomkodjuk, ráöntjük az öntetet, és a megmosott salátaleveleket hozzátépkedjük. Rizssaláta Hozzávalók: 1 csésze barnarizs, 1 babérlevél, 1 kk orölt rozmaring, fél ek. hidegen sajtolt olaj, 1 ek. almaecet, fél csomó petrezselyem, 1 csipet tengeri só. A rizst két csésze enyhén sós vízben megfőzzük. Hozzáadjuk a babérlevelet és a rozmaringot. Kihűtjük. Az olajból, almaecetből, apróra vágott petrezselyemből öntetet készítünk, és ezt a rizsre locsoljuk.Babsaláta Hozzávalók: 1 csésze apró szemű bab, 2 fej vöröshagyma, 1 ek. alma- vagy borecet, 1 kk méz, tengeri só. A vékony szeletekre vágott hagymát megsózzuk, és egy órán át állni hagyjuk. Az előző este beáztatott, majd puhára főzött babot a hagymával összekeverjük. Az ecetből, mézből és sóból salátalevet készítünk, és a babra öntjük.ÉDESSÉGEK Rizspuding Hozzávalók: 1 csésze rizsliszt, 1 csipet tengeri só, 1 kk. hidegen sajtolt olaj, 1 ek. méz, idénygyümölcs a díszítéshez. A lisztet négy csésze vízzel és sóval főzzük, amíg besűrűsödik. Mézzel édesítjük. Vizezett üvegtálakba adagoljuk, gyümölccsel díszítjük. Kukoricatorta Hozzávalók: 2 csésze kukoricadara, 8 csésze víz, 1 csomag mazsola, 1 csipet tengeri só, 1 ek. hidegen sajtolt olaj, díszítéshez: idénygyümölcs, dió A kukoricadarát a sós vízben folytonos keverés mellett megfőzzük. Hozzáadjuk a mazsolát és addig főzzük, amíg a kanál megáll benne. Kuglófsütőt vagy tortaformát az olajjal kikenjük, ebbe beletesszük a masszát és hagyjuk megdermedni. Ha kihűlt, egy tálra vagy tányérra kiüntjük, a dióval és a gyümölcsökkel feldíszítjük. Mézes pattogatott kukorica Hozzávalók: 1 l pattogatott kukorica, 2 csésze méz, 2 ek. hidegen sajtolt olaj. A mézet barnás pirosra pirítjuk, beletesszük az olajat, és folytonos kevergetés mellett a pattogatott kukoricát. Addig hagyjuk a tűzön, amíg a kukorica a mézet felszívja. Olajozott tányérra vagy deszkára öntjük, és vizes kézzel kis gombócokat formálunk belőle.Almás palacsinta Hozzávalók: 4 nagy reszelt alma, 1 kk sütőpor, 4 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt, 2 ek. hidegen sajtolt olaj, 4--4,5 csésze víz, 1 kk fahéj, méz, 1 csipet tengeri só, hidegen sajtolt olaj. A hozzávalókhoz csomómentes palacsinta tésztát készítünk, az almát a végén adjuk hozzá. Fél óráig pihentetjük. Egy serpenyőben olajat forrósítunk, merőkanállal kisebb adagokat teszünk bele, kissé ellapítjuk és mindkét oldalát pirosra sütjük. Szilvalekvárral, fahéjjal vagy kevés mézzel ízesítjük. Mákpuding Hozzávalók: 2 csésze darált mák, 1 csésze mazsola, 2 kk őrölt fahéj, 3 ek. méz, 4 csésze kukoricapehely liszt, idénygyümölcs díszítésre. A mákot a mazsolával feltesszük főzni. Hozzákeverjük a kukoricapehely-lisztet és besűrítjük. Fahéjjal, mézzel ízesítjük. Vízzel kiöblített tálkákban öntjük, és a tetejét idénygyümölccsel díszítjük.
2012.02.22. 07:25
Eletora.com
Recept: Zsenge töltött tök paradicsomos tökmártással
Hozzávalók 2 személyre főételként, 4 személyre előételként: 3 db zsenge tök (kb. 25-30 dkg/db) 20 dkg sárgarépa 1,5 dl füstölt basmati rizs (ennek híján: sima basmati rizs) 20 dkg csiperke gomba 5 dkg szárított vargánya 1 kis csokor petrezselyemzöld 2+2 teáskanál olívaolaj 2,5 dl víz 1 kisméretű tojás 5 dkg kemény sajt (pl. grana padano, pecorino) ízlés szerint: só és frissen őrölt bors A mártáshoz: a zsenge tök kivájt belseje 1 nagyobb salotta (vagy kis fej vöröshagyma) 30 dkg lucullus paradicsom 1 csapott kávéskanál Cayenne-bors 1/2 teáskanál szárított rozmaring só
2011.10.30. 00:00
Mindmegette.hu
Zsenge töltött tök paradicsomos tökmártással
Hozzávalók 2 személyre főételként, 4 személyre előételként:3 db zsenge tök (kb. 25-30 dkg/db)20 dkg sárgarépa1,5 dl füstölt basmati rizs (ennek híján: sima basmati rizs)20 dkg csiperke gomba5 dkg szárított vargánya1 kis csokor petrezselyemzöld2+2 teáskanál olívaolaj2,5 dl víz1 kisméretű tojás5 dkg kemény sajt (pl. grana padano, pecorino)ízlés szerint: só és frissen őrölt borsA mártáshoz:a zsenge tök kivájt belseje 1 nagyobb salotta (vagy kis fej vöröshagyma)30 dkg lucullus paradicsom1 csapott kávéskanál Cayenne-bors1/2 teáskanál szárított rozmaringsó
2011.10.30. 00:00
Mindmegette.hu
Gombás-lecsós töltött tök
Hozzávalók: 1 db közepes főzőtök vagy 2 db nagyobbacska cukkini1-2 db paradicsom3 db zöldpaprikapár szem gomba1 db hagyma1 tojásolajsóborssajttejföl2-3 evőkanál zabpehely
2011.08.28. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Gombás-lecsós töltött tök
Hozzávalók: 1 db közepes főzőtök vagy 2 db nagyobbacska cukkini 1-2 db paradicsom 3 db zöldpaprika pár szem gomba 1 db hagyma 1 tojás olaj só bors sajt tejföl 2-3 evőkanál zabpehely
2011.08.28. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Csőben sült töltött tök
Hozzávalók: 2 db hosszúkás zsenge tök, olyan 60-70 dekásak 50 dkg darált sertéslapocka 2 fej hagyma 2 gerezd fokhagyma 20 dkg csirkemáj 20 dkg erdei gomba 2 zsemle 1 csokor petrezselyem 2 dl tej 2 dl száraz fehérbor 20 dkg sajt (lehet fele füstölt) só frissen őrölt vegyes bors őrölt tárkony vaj vagy más zsiradék
2011.08.01. 00:00
Mindmegette.hu
Csőben sült töltött tök
Hozzávalók: 2 db hosszúkás zsenge tök, olyan 60-70 dekásak50 dkg darált sertéslapocka2 fej hagyma2 gerezd fokhagyma20 dkg csirkemáj20 dkg erdei gomba2 zsemle1 csokor petrezselyem2 dl tej2 dl száraz fehérbor20 dkg sajt (lehet fele füstölt)sófrissen őrölt vegyes borsőrölt tárkonyvaj vagy más zsiradék
2011.08.01. 00:00
Mindmegette.hu
Töltött tök
2011.07.23. 11:35
Hazipatika.com
Recept: Kapros rizzsel töltött tök
Hozzávalók: 1 közepes fej hagyma 2 gerezd fokhagyma 3 evőkanál olaj 20 dkg kerekszemű rizs só bors 3 + 2 dkg margarin 3 dkg finom liszt 3 dl tej 1 tojás 10 dkg reszelt füstölt sajt szerecsendió 1 közepes tök (1-1,5 kg) 1 db zöldpaprika 1 db paradicsom 1 csokor kapor
2011.07.13. 00:00
Mindmegette.hu
Kapros rizzsel töltött tök
Hozzávalók:4 személyre 1 közepes fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 3 ek olaj20 dkg kerek szemű rizssóbors3 + 2 dkg margarin3 dkg finom liszt3 dl tej1 tojás10 dkg reszelt füstölt sajtszerecsendió1 közepes tök (1-1,5 kg) 1 db zöldpaprika1 db paradicsom díszítéshez 1 csokor kapor
2011.07.12. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Spenótos túróval töltött tök fokhagymaszósszal
Hozzávalók: kb. 1 kg-os főzőtök vagy 2 közepes cukkini 50 dkg túró 2 tojás 20 dkg leforrázott spenótlevél 10 dkg reszelt sajt só bors zsemlemorzsa vagy zabpehely, esetleg gríz A szószhoz: 4-5 gerezd fokhagyma 4 dl húsleves 4 dkg vaj 2 evőkanál liszt só fehérbors 1 kiskanál cukor 1 dl tejszín
2010.08.08. 00:00
Mindmegette.hu
Spenótos túróval töltött tök fokhagymaszósszal
Hozzávalók:kb. 1 kg-os főzőtök vagy 2 közepes cukkini50 dkg túró2 tojás20 dkg leforrázott spenótlevél10 dkg reszelt sajtsóborszsemlemorzsa vagy zabpehely, esetleg grízA szószhoz:4-5 gerezd fokhagyma4 dl húsleves4 dkg vaj2 evőkanál lisztsófehérbors1 kiskanál cukor1 dl tejszín
2010.08.08. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Töltött tökszemek
Hozzávalók: 1 közepes nagyságú tök 8 karikára vágva 1 fej hagyma 50 dkg darált hús 1 pohár tejföl 1 csésze rizs 20 dkg sajt olaj
2010.08.02. 00:00
Mindmegette.hu
Töltött tökszemek
Hozzávalók: 1 közepes nagyságú tök 8 karikára vágva1 fej hagyma50 dkg darált hús1 pohár tejföl1 csésze rizs20 dkg sajtolaj
2010.08.02. 00:00
Mindmegette.hu
Töltött tök receptek - Könnyű, mégis laktató
Elképzelhető, hogy a menzás tökfőzelék nem volt a kedvenced, de ezek a receptek isteniek, próbáld hát ki őket, és készíts egy remek vacsorát!
2010.07.29. 11:15
Femina.hu
Recept: Mediterrán töltött tök
Hozzávalók: 50 dkg darált hús 5 dkg rizs 1 húsleveskocka 1 fej hagyma 2 nagy gerezd fokhagyma 1 kiskanál só fehérbors 1 kiskanál oregánó bazsalikom sűrített paradicsom 1 tök reszelt sajt tejföl
2010.05.02. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Kapros túróval töltött tökhajók
Hozzávalók: 2 zsenge kis tök 1 csokor kapor 50 dkg túró 2 tojás 5 dkg vaj 2 evőkanál búzadara 2 dl tejföl só olaj víz
2009.09.08. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Töltött tök hússal és zsemlekockával
Hozzávalók: 1 nagyobb tök 40 dkg darált hús 1 db hagyma (lehet lilahagyma is) 1 gerezd fokhagyma olaj kapor 1 csipet gyömbér 2 marék pirított zsemlekocka só 4-4 evőkanál tejföl 15 dkg reszelt sajt (füstölt is lehet)
2009.08.07. 00:00
Mindmegette.hu
Recept: Spenótos jázminrizzsel töltött zöldségek paradicsomos szósszal
Hozzávalók: A rizshez: vaj 20 dkg fagyasztott spenót 1,5 pohár jázmin rizs (helyettesíthető simával is) 3 pohár víz 1 gerezd fokhagyma só A szószhoz: 1 fej vöröshagyma olaj liszt 1-2 dl paradicsompüré (ízlés szerint) fokhagyma só bors cukor A zöldségek: tök paprika paradicsom (bármi, amit meg lehet tölteni)
2009.08.01. 00:00
Mindmegette.hu
Olvasnivaló: 2009. július 13. Burgonya-varázs
Bár minden nap hangosan kiabálnak utánam a zöldséges pultban üldögélő zsenge tökök és karalábé fejek, sosem viszem őket haza, mert Ká nincs jóban velük. Pedig kedvenc ételeim közé tartozik a töltött tök és a töltött karalábé - amiket most, hogy szezonjuk van -, érdemes lenne elkészíteni, de egyedül nincs kedvem egy héten át töltött tököt ebédelni. :-)
2009.07.13. 00:35
Mindmegette.hu
Diétás csirkés töltött tök
Imádunk változatosan táplálkozni, ami nem mellesleg az egészséges életmód egyik alapfeltétele is. Szerencsénkre már vannak olyan ételek, amelyek egy szigorú diéta mellett is fogyaszthatóak. Az alábbi receptet érdemes kipróbálni.
1999.11.30. 00:00
Femcafe.hu