Talán Attila barátnője

Beszámolók, hírek gyűjteménye Talán Attiláról és barátnőjéről.

Ambrus Attila megijedt, hogy milyen durva a Viszkis-film
Június vége óta forog Antal Nimród A Viszkis című filmje, amit 1,1 milliárd forinttal támogatott a Filmalap. A rendszerváltás utáni Magyarország talán leghíresebb bűnözőjéről szóló nagyszabású produkció hivatalos Facebook-oldalára most kiraktak egy kétperces werkvideót, aminek nagy része egy páros interjú Ambrus Attilával és a filmben őt játszó Szalay Bencével. A megszólalásaik között láthatunk néhány izgalmas részletet a film forgatásából is: a Viszkis felhajt egy pohárral akció előtt, vérző háttal áll a tükör előtt, amikor belép a fürdőszobába a barátnője (Móga Piroska), parókában, ideges felszólításokkal tereli a banki alkalmazottakat rablás közben, de van egy olyan snitt is, amin összekötözött lepedőkön ereszkedik le a rendőrség ablakából. Részletek A Viszkis werkfilmjébőlForrás: Viszkis Filmmiddleoff640360 Ambrus elmeséli a videóban, hogy már látott egy keveset a filmből, és annyi alapján úgy tűnik, hogy az hitelesen visszaadja azt a fajta attitűdöt, amit egykor képviselt. Hozzáteszi, hogy egy kicsit meg is ijedt a bankrablós jelenetektől, mert azokban durvábban lép fel Szalay Bence, mint ahogy ő tette annak idején. A 23 éves színész többek között az improvizáció fontosságáról beszél: "Hiába ez egy film, és ha azt mondom, hogy feküdjetek a földre, mindenki le fog feküdni, mert ez a feladatuk, de ha én meg tudom lepni valamivel a színészeket és a statisztákat, akkor egy olyan feszült helyzet jön létre, amitől izgalmasabb lehet a jelenet." Schneider Zoltán és Szalay Bence A Viszkis című filmbenFotó: Szabó Adriennmiddleon51683448 A Viszkis-film a tervek szerint valamikor a jövő évben kerül a magyar mozikba, a fent említett két színészen kívül szerepel még benne Schneider Zoltán, Csuja Imre, Gazsó György, Oszter Sándor, Klem Viktor és ifj. Vidnyánszky Attila is. A Viszkis már csinosítja a parókáját a bankrabláshozhttp://www.origo.hu/filmklub/blog/keszuloben/20160810-paroka-nelkul-szoba-sem-johet-a-bankrablas-a-viszkis-antal-nimrod-szalay-bence-moga-piroska.htmlDögmelegben is irtó klassz dolog bankot rabolni - riport A Viszkis forgatásárólhttp://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/forgatas/20160714-dogmelegben-is-irto-klassz-dolog-bankot-rabolni-a-viszkis-forgatasi-riport-antal-nimrod-szalay.htmlNem szeretném, ha szétszednének - interjúnk Móga Piroskávalhttp://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20160608-moga-piroska-interju-viszkis-antal-nimrod-szalay-bence-ambrus-attila.htmlBankot fogok rabolni pisztollyal! - interjúnk Szalay Bencévelhttp://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20160610-basszus-bankot-fogok-rabolni-pisztollyal-szalay-bence-interju-viszkis-antal-nimrod.htmlA Viszkis-film nem lesz Hollywood-majmoláshttp://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/sajtotajekoztato/20160602-nem-lesz-hollywood-majmolas-a-viszkis-antal-nimrod-ambrus-attila-szalay-bence-moga-piroska.html
2016.09.15. 14:10
Origo.hu
Alter POSZT - Független alkotók az országos színházi találkozón
Alternatív és független színházak produkciói is Pécsre költöznek.Pár szóban az idei POSZT-ról:Az idei évben Kiss B. Atilla, Kossuth-díjas operaénekes és Sólyom András filmrendező válogatta a Versenyprogramba kerülő előadásokat: 2015 márciusa és 2016 márciusa között több száz színházi előadást tekintettek meg, ezekből választották ki azt a tizenhatot, amelyek az ide Pécsi Országos Színházi Találkozó Versenyprogramját alkotják. Idén tíz nagyszínházi és hat kamaraszínházi produkciót választottak ki, amelyek június 9. és 18 között, a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán és kamaraszínházi termében, illetve idén a Piszkavas című előadás esetében a Pécsi Harmadik Színházban kerülnek bemutatásra. 2016-tól a Pécsi Országos Színházi Találkozó három alappillérre épül: a Versenyre, a POSZT bemutatja rendezvénysorozatra, illetve a POSZT Fesztiválra. A POSZT Versenyprogramjának előadásai a Pécsi Nemzeti Színházban (illetve idén a Piszkavas című előadás esetében a Pécsi Harmadik Színházban), a Fesztiválprogramok pedig a Zsolnay Negyedben, illetve a Kodály Központban kerülnek megrendezésre. A POSZT Fesztivál előadásaira kedvező áron váltható napijegy, illetve 3 vagy 9 napos, teljes árú és diákbérlet. A 9 napos bérlet ára, amely a Zsolnay Negyedben bármelyik napon, bármely produkció megtekintésére lehetőséget biztosít, mindössze 6500 Ft. A POSZT idején a 9 napos Fesztiválbérlettel rendelkezők számára a kiállítások megtekintése 10-18 óráig a Zsolnay Negyedben ingyenes. Kidolgoztak egy 3 napos bérlet konstrukciót is, amely bármelyik 3 egymást követő napon biztosít belépést a Fesztivál programjaira, 4500FT-ért. Ez a 3 napos bérlet diákigazolvánnyal rendelkező látogatóknak 3200 Ft. A napijegy, mely az adott nap minden programjára érvényes, 2800 Ft, diákoknak 1800 FT. 12 éven aluli gyerekeknek a belépés ingyenes. Annak érdekében, hogy senkinek ne okozzon gondot eljutni a belvárostól a helyszínig, a Pécsi Nemzeti Színház és a Zsolnay Negyed között ingyenes fesztiválbusz közlekedik majd.POSZT 2016Mit kínál az ALTER POSZT! programsorozat?JÚNIUS 10. - 40!AVAGY VÉGES ÉLET - D​UMASZÍNHÁZ ­ FÜGE PRODUKCIÓ Zsolnay Negyed | Bóbita Bábszínház, 20:30Az élet véges. 40­nél van vége. Vagy nem...?Újabb szókimondó a Jurányi Házból. A férfiak szexuális világát tárgyaló előadás után, most az öregedést veszi górcső alá Bánki Gergely, Stefanovics Angéla, Keszég László és Mészáros Béla a 40! avagy véges élet című produkcióban."A különböző színházakból összeverbuvált csapat (Stefanovics Angéla, Bánki Gergely, Keszég László és Mészáros Béla) megannyi témát vet fel a különálló, hosszabb-rövidebb jelenetek során: munkahelyi és családi gondok, álmodozás az újrakezdés lehetőségéről, érdektelenség, szenilitás, szexuális nehézségek és így tovább. Habár vannak vetített filmrészletek is, a többnyire üres színpadot a színészek töltik meg élettel. Egy ősz paróka jelzi általában, hogy ki játssza az aktuális jelenet hősét jelentő negyvenest. Az előadásban többféle humorral dolgoznak: megfér egymás mellett a láncon vezetett férj, aki mióta meglátta az első ősz hajszálát a tükörben, őrjöngve támad rá mindenre, ami fehér, egy keserédes vers a meg nem valósított álmokról vagy akár egy karinthys alapszituációt idéző házi feladat írás a gyerekkel" - írt a produkció kapcsán a 7óra7.JÚNIUS 12.: HAHAGÁJ ​- (RENDEZŐ: ÁRVAI PÉTER)​­ - F​AQ TÁRSULATZsolnay Negyed | JESZ, 21:00„A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei önkényesen egymásba olvadnak, ott fekszik egy zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a föld nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet.” Észrevétlenül lehetünk részesei egy kedélyes, jókedvű, derűs, tréfás, mókázó, viccelődő, víg, örömteli, jó kedélyű, joviális, örvendező, egészséges, jó hangulatú, mosolygós összeesküvésnek. Egy mesebeli sziget a nemzeti függetlenedés küszöbén áll, azonban a gyarmatbirodalom ezt a parányi helyet szemelte ki, hogy katonai repülőteret építsen, minek érdekében ki kéne pusztítani a növényvilág és így az állatvilág javát is. Ez egy olyan történet, amin már nem tudunk változtatni. Ez egy olyan történet…?„Szerencsések vagyunk itt, hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról. A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. A demokrácia nagyon jó dolog, de az áldásos diktatúra néha többet ér.”A darab Gerald Durrell A hahagáj című regénye nyomán készült.JÚNIUS 14. : FREAKFUSIONCABARET - FIREBIRDS Zsolnay Negyed | Fesztiválszínpad, 20:30A múlt századi vándorcirkuszok misztikus világa némi sötét humorral fűszerezve, varieté hangulatban. Látványos zsonglőr-, akrobata-, légtornász- és burleszk táncjelenetek a hazai underground cirkuszi élet krémjeivel! Bárhol bármikor bármi megtörténhet!2010-ben a Tűzraktérben került először megrendezésre a Freak Fusion Cabaret, mely esemény a Zsonglőr Negyed felújítására és fejlesztésére szervezett jótékonysági rendezvény volt. Azóta a Tűzraktér szomorú bezárása után a Zsonglőr Negyed egy része átköltözött az R33-ba, és megalapította az INspirál mozgásstúdiót.A nagy érdeklődésre való tekintettel a társulat továbblépett, és céljaként tűzte ki, hogy színesítse a hazai underground életet a zene és a cirkusz fúziója által, teret adjon a szabad kísérleti színpadnak és az alternatív cirkuszművészeteknek; összevonja (fuzionálja) a cirkusz, a zene, a vizuális- és más mozgásművészeteket.JÚNIUS 15.: MROZEK: EMIGRÁNSOK (R​endező: Mucsi Zoltán) ​– ​MANNA PRODUKCIÓ Zsolnay Negyed | JESZ, 21:00Mrožek darabja nem itt és nem most játszódik.(?). Egy egészen más Európában született meg, mint amiben ma élünk, mégis, témája és az általa bemutatott problémák örök aktualitásukkal az elevenünkbe vágnak. Mi késztet egy embert arra, hogy elhagyja hazáját, legyen az értelmiségi vagy éppen kétkezi munkásember? Kitéphetők-e végérvényesen a gyökerek egy jobb élet reményében? Hogyan élhet le valaki egy életet idegenként?Nem politikai drámáról van szó. A két névtelen alak (Géczi Zoltán és Molnár Gusztáv alakításában) egész előadáson át tartó szóváltásának elsődleges célja nem az, hogy éles rendszer- vagy társadalomkritikát nyújtson. Mucsi Zoltán először rendez Magyarországon a Terminál Workhouse felkérésére. A színpadra állítás során a színészi játék előtérbe helyezésével, sokkal inkább magára az emberre koncentrál, a benne lezajló folyamatokat szeretné megérteni. A két, egymástól nagyon különböző szereplő vitája az önmegismerés folyamatát, vagy inkább annak lehetőségeit kutatja.„Van két ember, akiknek látszólag semmi köze nincs egymáshoz, kizárólag az a közös bennük, hogy valamelyik kelet-európai országból jönnek és valamelyik nyugat-európai országban ülnek ketten egy nyomorúságos kis albérletben. Mind a kettőnek voltak álmai, amelyeket idővel elvesztettek. És ezzel egy időben teljesen kicsúszott a lábuk alól a talaj.”– mondja Molnár Gusztáv, a darab egyik figurájának megformálója.Az előadás szövegkönyvét Pászt Patrícia fordította újra, felfrissítve és közelebb hozva a ma emberéhez Mrožek szövegét. Az előadást Mucsi Zoltán rendezte, szereplői: Géczi Zoltán és Molnár Gusztáv.JÚNIUS 16.: HAMLET - (r​endezte: Tóth András Ernő) JESZ PRODUKCIÓ Zsolnay Negyed | JESZ, 16:30Hamlet klasszikusát a JESZ előadásában láthatják a nézők."A JESZ rutinos régi gárdája megbízható színvonalon valósítják meg a rendező elképzeléseit. A fiatal Zakariás Mátét csak dicséret illetheti a címszerep alakításáért. Hitelesen adja vissza a még tettre képtelen, tépelődő főhőst, a megjátszott őrültség mögött sejteti az értelmet és az érzelmet, utóbbit például az említett Ophelia-monológ jelenetben, és tud határozott, kemény is lenni, ha kell, mint a királynő anyjával megvívott szócsatában. Inhof László jelentősebb személlyé tudja tenni Claudiust, érzékelteti a hatalommal élés kínos nehézségeit. Mikuli János egyik legkiválóbb színészi teljesítményét produkálja Polonius főtanácsnok nem éppen egyszerű karakterének megformálásával. Igen meggyőzően alakítja a szigorú, de szerető apát, a darab elején a fiának adott tanácsok monológját kiválóan adja elő. Pásztó Renáta jól oldja meg nem könnyű szerepét, a királynő fiával vívott csatájában őszinte érzelmeket is meg tud villantani. Ophelia szerepében Vlasits Barbara nem a riadt kislányt játssza, hanem a szerelméhez hűségesen ragaszkodó, becsületes leányt, őrülési jelenetét nem játssza túl, alakítása pszichésen hiteles. Az első színészt alakító Szabó Márk József hibátlanul oldja meg nehéz szerepét, monológjában nem deklamál túlzottan, az értelmes szövegmondásra koncentrál. Kiemelhető Ahmann Tímea és László Virág, valamint későbbi előadásban Hollosi Orsolya kettőse, a sírásók jelenetét fergetegesre varázsolják, kiváló szövegmondással, mimikával és mozgással. Kuti Gergely határozott játéka hozzátesz a szerző által talán legkevésbé karakteressé tett Laertes szerepéhez. A mellékszereplők: Ágoston Gáspár, Horváth Marin, Kecskés Alexisz, Tál Achilles színvonalas szövegmondással egészítik ki a színészi összképet" - írta a produkcióról Rozs András kritikája.JÚNIUS 17.:BÜCHNER: WOYZECK (​Rendező: Menszátor Héresz Attila) ​ANYASZÍNHÁZ Zsolnay Negyed | JESZ, 21:00A Woyzeck valós eseményen alapul: 1821-ben, Lipcsében, Johann Christian Woyzeck borbély több késszúrással megölte barátnőjét – a korabeli közvéleményt évekig lázban tartotta a latolgatás, beszámítható-e vajon Woyzeck. Georg Büchner (1813-1837) mindössze három drámát írt élete 23 éve alatt. Ezek közül utolsó a Woyzeck, amelyen haláláig dolgozott, de már nem volt ideje véglegesíteni a dráma szerkezetét. Az első világháború idején, az annak hatására fellobbanó művészeti élénkülés kezdték méltányolni a mű eredetiségét, sajátos, félelmetes, és teljesen egyedi nyelvi világát, szinte filmszerű jelenetezési technikáját, és a szereplők átütő, lemeztelenített ábrázolását. A különös, látomásos szöveg a modern dráma élvonalába emeli a Woyzecket.Jegyvásárlás és tájékozódás a POSZT további programjairól itt! (X)
2016.05.20. 05:37
Szinhaz.hu
“Sokat kísérletezünk a darabbal” - Készül A chicagói hercegnő az Operettben
Kálmán Imre operettje Béres Attila rendezésében és Lőrinczy Attila átiratában április 22-én látható először a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. A premier kapcsán szervezett sajtótájékoztatón Lőrinczy György főigazgató hangsúlyozta, hogy az Operettszínház olyan, mint egy expressz vonat: mindig történik valami.Arról is szót ejtett, hogy a legkülönbözőbb helyekről kaptak segítséget az előadáshoz, például az amerikai életérzés elengedhetetlen kellékeként a Flipper Múzeumtól érkezett egy flipper gép, a Budapest Wolves amerikai futball csapat pedig “jelmezeket” bocsájott a színház számára.Lőrinczy György kiemelte, hogy A chicagói hercegnő sokszínűségét jellemzi a zenei kavalkád is: a jazz épp úgy hangsúlyt kap a darabban, mint a népi motívumok, a cigány muzsika és a klasszikus operett dallamok.“Évek óta tervezzük Kámán Imre méltatlanul elfelejtett darabjának színpadra állítását. Nemcsak zeneileg lesz változatos az előadás, a látvány, a koreográfia is több műfajből merít, így a néptánc, a sztepp és a modern színházi koreográfia is teret kap" – mondta, majd átadta a szót Kerényi Miklós Gábornak, aki jelenleg Szentpéterváron rendez, A mosoly országa próbájáról érkezett a sajtótájékoztatóra.“Több szempontból is kiemelném A chicagói hercegnőt: egyrészt azért is izgalmas mű, mert a legismertebb és leghíresebb operettszerzőnk tollából született, mégis Magyarországon ritkán látható, másrészt a társulatunk igazán otthonosan mozog már ebben a műfajban” – kezdte a színház művészeti vezetője, majd kitért arra is, hogy anno a Nagymező utcai teátrumot Kálmán Imre Színháznak keresztelték volna. A terv meghiúsult, de az ötletfelvetés egyáltalán nem volt véletlen.“Kálmán Imre nemzeti dicsőségünk, ezt sose felejtsük el” – vélte KERO, majd A chicagói hercegnőről elmondta: “A története sem emészthető azonnal, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy zseni előre megy a világban, megérzi a változásokat, amit a világ viszont nem egészen tud tolerálni. Nem ismerjük a darab jövőjét, de elképzelhetőnek tartom, hogy A chicagói hercegnő 100-200 év múlva a leghíresebb Kálmán mű lesz, mert többféle kultúrkör keveredik benne, egy jó átdolgozásnak köszönhetően pedig minden korban aktuális, “itt és most” érdekes lehet. A darab a zenés műfajok sokasága, egy új sikertörténet.”Béres Attila rendező arra emlékezett, hogy az előző olimpiai ciklusban pont a Viktóriát állította színpadra az Operettben, és ezúttal ismét az Olimpia évében dolgozik a társulattal.“Különböző színházi gondolkodást, műfaji követelményt és ellenkövetelményt gyúrtunk össze, kísérleteztünk a munka során és pont annyira formáltuk cinikussá és irónikussá az operettet, ami még nem sértő" – árulta el a rendező, majd arról mesélt, hogy hosszú idő után újra szabadon dolgozhatott, és bár a darab nagy kihívás elé állította, arra törekedett, hogy minél többet kísérletezzenek.Lőrinczy Attila daramturg vette át a szót, és úgy fogalmazott: “A 100 éves történeteket muszáj újraértelmezni, a színház ugyanis a pillanat művészete. Hét hónapig dolgoztam a szövegkönyvön és próbáltam elvinni a művet a groteszk és az abszurd irányába.”A sajtótájékoztató végén Mary, Edith, Lizaveta nagyhercegnő, Borisz és Alex először találkozott, velük együtt két zenei világ is érkezett a színpadra Fischl Mónika, Kalocsai Zsuzsa, Szulák Andrea, Bordás Barbara, Nádasi Veronika, Zábrádi Annamrária, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Oláh Tibor és Langer Soma előadásában.A bemutatót április 22-én és 23-án a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében tartják.A történetről:A halhatatlan komponista 1928-ban Bécsben majd Budapesten bemutatott operettje méltatlanul elfeledett darabja Kálmán Imre gazdag életművének, jóllehet aktualitása aligha vitatható. A történet szerint Mary, az elkényeztetett amerikai milliomoslány, fogadást köt barátnőjével, az ugyancsak dúsgazdag Edith Rockefellerrel, hogy melyikük tud európai útjuk során valami olyan különlegességet vásárolni, ami pénzért talán nem is kapható. A tét egymillió dollár. Az utazás során Mary megismerkedik Borisszal, egy képzeletbeli kelet-európai kis ország, Sylvária attraktív trónörökösével, és viharos találkozásukkal kezdetét veszi a világrendszerek küzdelme.A gazdag amerikai lány megvásárolja és átrendezi a reménytelen adósságokkal küszködő Sylvária uralkodói palotáját, de titokban Borisz szerelmére pályázik, a férfi pedig önbecsülését és kulturális hagyományait igyekszik megőrizni a mindent elsöprő tengerentúli befolyással szemben. Charleston vagy csárdás, pénz vagy monarchia, amerikai életstílus avagy európai tradíciók - ezek a darab alapkérdései, amelyek természetesen a mű zenei anyagában is megjelennek. A színpadon egy jazz- és egy népizenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operettmelódiák éppúgy felcsendülnek majd, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok.A chicagói hercegnő főbb szerepeiben Dolhai Attilát, Homonnay Zsoltot, Kalocsai Zsuzsát, Földes Tamást, Sipos Imrét, Dancs Annamarit, Szendy Szilvit, Dézsy Szabó Gábort, Ottlik Ádámot, Bordás Barbarát, Fischl Mónikát, Kerényi Miklós Mátét, Laki Pétert, Csere Lászlót, Vasvári Csabát, Szulák Andreát és Nádasi Veronikát láthatja majd a közönség.Az előadás díszlettervezője Horesnyi Balázs, a jelmezeket Velich Rita álmodja meg. A koreográfus, Bodor Johanna munkáját Lénárt Gábor néptánc társkoreográfusként, Hajdú Anita pedig sztepptánc koreográfusként segíti. A darabban Bársony Bálint és zenekara, valamint Ökrös Tibor hegedűművész is részt vesz. Bolba Tamás mellett Makláry László vezényletével szólaltatja meg Kálmán muzsikáját a Budapesti Operettszínház ének és zenekara, valamint a MÁV Pesti Broadway Stúdió növendékei.Vass Kata / Színház.hu
2016.04.14. 12:28
Szinhaz.hu
hirdetés
Sorin Militaru vitte színre a Tótékat Szatmárnémetiben
Sorin Militaru román rendező immár második alkalommal visz színre nagyszínpadi előadást alkalmazott társulati tagként a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával: ezúttal egy magyar klasszikus, Örkény István Tóték című tragikomédiáját.A Harag György Társulat ajánlója:Tóték, az erdők övezte, békés otthonukba kényszervakációra fogadják a II. Világháború keleti frontján szolgáló fiuk felettesét. Az őrnagy harcoktól megviselt idegrendszere nem csak őt magát, hanem a családot is próbára teszi. Az őrnagy személyében maga a hatalom toppan be életükbe. Az őrnagy, aki élet és halál ura a fronton, akitől a legfontosabb dolog, egyetlen fiuk túlélése függ, mint egy ős-pogány istenség, a háború szelleme, települ rá Tóték elméjére, és felforgatja az egész közösség mindennapjait.Félik és hódolnak neki, szendvedéseik közben is szeretni igyekeznek, hiszen rajta kívül nincsen is más remény. A legabszurdabb kéréseinek is engedelmeskednek, körülrajongják és kiszolgálják, életük egy folyamatos, abszurd imádság hozzá, egy végtelenül és feltétel nélkül szeretett gyermekért. De meddig tarthat ez a látszólag végeláthatatlan könyörgés? Hányszor alázható meg az ember? Örkény Camus-től vett hasonlatával élve azt is kérdezhetnénk: hányszor bírhatja rá magát Sziszüphosz, hogy az istenek ítéletét betartva a mindig visszaguruló sziklát, minden erejét latba vetve újra és újra felgörgesse a hegy tetejére? Fellázad-e, és ha igen, lázadása nem lesz-e kései?Egyáltalán hol kezdődött Tóték sziszifuszi küzdelme? És véget érhet-e valaha? Vajon a hatalom istene nincs-e mindig, mindenütt jelen? A látszólagos idill, a békés, erdők övezte otthon valóság volt-e egyáltalán? Mi van, ha mindez cifra falvédő csupán, látszatvalóság, a hatalom újabb és újabb megtestesülésének árnyékában?Amint azt a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón Bessenyei Gedő István, a társulat művészeti igazgatója elmondta, ennek az Örkény-klasszikusnak idődről-időre fel kell bukkannia egy kőszínház repertoárján. Szatmáron egyébként legutóbb ezt a darabot éppen 22 éve, 1994 áprilisában mutatták be.„A mostani előadásnak az is különlegessége, hogy két eltérő színházi hagyományt, a magyart és a románt ötvözi, ugyanis a román látványközpontúbb, míg a magyar textuálisabb, előszeretettel helyezi a szöveget az előtérbe. Ez a kapcsolódás most is, mint eddig mindig, egy igen termékeny próbafolyamatot és egy különleges hangulatú előadást eredményezett” – emelte ki Bessenyei, aki egyébként az előadás dramaturgiai munkáit is magára vállalta.Sorin Militaru rendező kifejezte köszönetét a színészeknek és a stábtagoknak az elvégzett munkáért. „Nagyon szívesen dolgozok ezzel a társulattal, ezzel a csapattal, hiszen nagyon tehetséges színészekről van szó. Az előadásról talán annyit bocsátanék előre, hogy egy igen komoly darabot vittünk színre, amely szövegéből szinte semmit sem lehetett kivágni, mert amint megpróbáltunk kihagyni valamit, azonnal éreztük a hiányát. Nagyon jól megírt szöveg, érdemes foglalkozni vele” – tette hozzá a művész. A szatmárnémeti Harag György Társulat Tóték-bemutatójára kivételes esetben ezúttal péntek helyett szombaton, 2016. március 5-én, 19 órától kerül sor a Szakszervezetek Művelődési Házában, ugyanis a megszokott pénteki nap a kultúrház zsúfolt időbeosztása miatt foglalt.A produkció szereplői: Nagy Csongor Zsolt m. v., Rappert-Vencz Gábor - Kovács György-díjas, Moldován Blanka, Bogár Barbara, Orbán Zsolt, Gaál Gyula, Bodea Tibor, Kovács Nikolett, Frumen Gergő, Nagy Orbán, Varga Sándor, Gál Ágnes, Marosszéki Tamás, Poszet Nándor, László Zita és Zákány Mihály.Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Márton Erika m. v., zenei vezetője Moldován Blanka, koreográfusa Bordás Attila, asszisztense Tamás Ágnes, ügyelője és súgója Szabó Ritta. Az előadás létrejöttét a budapesti Proscenium Szerzői Ügynökség engedélyezte.Plakát: Burus Botond Fotók: Czinzel László
2016.03.05. 16:38
Szinhaz.hu
Bál a Savoyban - Nyíregyházán rendezett Novák Eszter
Novák Eszter rendezésében március 5-én mutatják be a Bál a Savoyban című nagyoperettet a Móricz Zsigmond Színházban. A világhírű revüoperett ősbemutatóját 1932-ben, Berlinben tartották. Azóta eljátszották már a földgolyó szinte összes zenés színházában. Ajánló a darab eléA francia tengerparton áll a Hotel Savoy, ahol minden évben rendeznek egy bált. A Savoy bálja fogalom: oda tisztességes ember be nem tenné a lábát! Ott nyüzsög az alvilág, a félvilág, a művészek, na és persze az egész finom úri világ, csak ők többnyire titokban, álruhában. Hiszen a Savoy bálján a legforróbb a muzsika! A legmámorítóbb a koktél! A legszemtelenebbek a lányok! De az idei bálnak külön szenzációja is van: José Pasodoble, a titokzatos zeneszerző zseni leveti végre inkognitóját!A bált egyenesben közvetíti az összes rádióadó, Budapesttől New Yorkig. Mindenki a világon oda vágyakozik, a bálról álmodozik - kivéve talán egyetlen szerelmespárt. Aristid és Madeleine most értek haza az egy évig tartó, világ körüli nászútjukról. Őket nem érdekli a Savoy, ők csak arra vágynak, hogy összebújjanak a csöndes hálószobában.Na, de akkor hogy lehet, hogy éjfél körül Aristid mégis feltűnik a bálon, ráadásul a hírhedt tangókirálynő oldalán? És hogy lehet, hogy feltűnik Madeleine is, hogy mint félvilági démon őrjítse meg a férfiakat? Aztán egyszercsak kitör a botrány...A Bál a Savoyban világhódító útja 1932. december 23-án, Berlinben kezdődött. Az ősbemutatón maga a szerző, Ábrahám Pál vezényelt. Három szenzációs magyar művész: Alpár Gitta, Bársony Rózsi és Dénes Oszkár játszották a főszerepeket. A siker után hamar műsorra tűzték Európa csaknem valamennyi fővárosában, Londontól egészen Bécsig. Egy év múlva már a budapesti Magyar Színház közönsége ünnepelte a hazai sztárokat: Rökk Marikát, Lázár Máriát, Törzs Jenőt, Kabos Gyulát, Ráday Imrét és Gózon Gyulát."Angol waltzertől kezdve, swinges szál, bossa nova, latinos ritmusok és keleti dallamok is felcsendülnek majd az előadás során. A prózában az eredeti fordítást vettük alapul Kárpáti Péter dramaturg-íróval, a dalszövegeket pedig Romhányi Jenő fordította. A színház zenekari árkába pontosan tizenhat zenész fér be, velük foglalkozott Lázár Zsigmond zeneszerző" – mesélt a darab részleteiről a rendező a nyíregyháza.hu-nak..Grünwald – Löhner-Beda – ÁbrahámBÁL A SAVOYBAN (Nagyoperett)Fordította: Heltai Jenő Dalszövegek: Romhányi József Rendező: NOVÁK ESZTERSZEREPOSZTÁS:Henry de Faublas márki: VASZKÓ BENCEMadeleine, a felesége: KOSIK ANITADaisy Parker, az amerikai unokahúg: KISS DIÁNA MAGDOLNAMusztafa Bey, a török attasé: GULÁCSI TAMÁSLa Tangolita, az argentin táncosnő: HORVÁTH MARGITCelestin Fourmint, az ügyvédbojtár: RÁK ZOLTÁNPomerol, a főpincér: HORVÁTH SEBESTYÉN SÁNDORArchibald, a komornyik: HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILAPolette, Lili barátnője: NYOMTATÓ ENIKŐLili, Polette barátnője: BENDE KINGARené, Maurice barátja : FELLINGER DOMONKOSMaurice, René barátja: VARGA BALÁZSFigaro: LAKATOS MÁTÉ Karmester: TAMÁS ATTILA Díszlet- és jelmeztervező: ZEKE EDITKoreográfus: BÓBIS LÁSZLÓZenei vezető: LÁZÁR ZSIGMONDDramaturg: KÁRPÁTI PÉTERÜgyelő: T-LAFOREST CSABASúgó: NAGY ERZSÉBETRendezőasszisztens: RAJKÓ BALÁZS Külön köszönet Zöldi Gergelynek.Bemutató: 2016. március 5.
2016.03.03. 10:19
Szinhaz.hu
Musical és operett premierrel is vár tavasszal az Operettszínház
Közelít a tavasz, az Ikercsillagok éve pedig két nagyszínpadi bemutatóval folytatódik az Operettben. Többek közt egy teljesen új musicallel is várják a közönséget. Az Elisabeth, és a Mozart! világszerte népszerű szerzőpárosának legújabb darabja, a Kerényi Miklós Gábor Kero rendezésében március 4-én debütáló Marie Antoinette, Lévay Szilveszter és Michael Kunze különleges, drámai musicalje cselszövésről, forradalomról és szerelemről szól.Az Operettszínház ajánlója:Bemutatják a Marie Antoinette musicaltA híres nyaklánc botrány, amely sokak szerint a Nagy Francia Forradalom kirobbanásának egyik látványos előzménye volt, a címszereplő boldogtalan királyné és egy nehéz sorsú szegény lány, Margrid történetén keresztül elevenedik meg. Egyikük a királyi palotában táncol, flörtöl és mindmáig a női szépség és vonzerő jelképes alakja, míg a másik Párizs külvárosában tengeti életét, ám Orleans hercegének politikai játszmái folytán, sorsuk összekapcsolódik. Halálosan szerelmesek lesznek a vonzó svéd grófba, Axel Fersenbe, mígnem Marie Antoinette gyönyörű nyakát végül a guillotine hasítja ketté, Margrid pedig forradalmi hősnővé emelkedik.Az események során mindketten döntően megváltoznak, s miközben kiderül, hogy féltestvérek, két rendkívüli személyiség kétségeit, örömeit és szenvedéseit ismerhetjük meg. A darab címszerepére Polyák Lilla és Vágó Bernadett készül, Margridot Gubik Petra és Vágó Zsuzsi alakítja majd. A hataloméhes Orleans-t Szabó P.Szilveszter és Homonnay Zsolt, míg a svéd grófot Gömöri András Máté és Horváth Dániel játssza. Velük együtt mások mellett Szerényi László, Kocsis Dénes, Veréb Tamás, Kékkovács Mara, Siménfalvy Ágota, Mészáros Árpárd Zsolt, Magócs Ottó, Bálint Ádám, Angler Balázs, Peller Anna és Auksz Éva is látható az előadásban.Egy különleges születésnap is várÚjra megtekinthetik az idei évad talán legkülönlegesebb előadását, Fekete Gyula Egy anya története című operáját, mely az opera, az operett és a musical hangjait mind felhasználja, hogy elmondjon egy mesét az önfeláldozó szeretetről. Frankó Tünde, Dolhai Attila és Nádasi Veronika, Lukács Anita, Langer Soma és Blazsó Domonkos hangja csodálatos zenei képet alkot. Olyan nagy sikerű operettek társaságában kerül repertoárra, mint a századik évét betöltött Csárdáskirálynő, a szerepcserés komédia Én és a Kisöcsém, valamint a Csínom Palkó. Ugyanakkor a gyerekek kedvencére, az örökzöld Szépség és Szörnyetegre, a háromórányi nevetést ígérő Amerika Komédiára és a klasszikus tragédia, a Rómeó és Júlia előadásaira is válthatnak jegyeket.Március 14-én Kerényi Miklós Máté 33. születésnapját ünnepli, de a szokásos születésnapoktól eltérően, most az ünnepelt ad ajándékot a többieknek, a nézőknek. Kerényi Miklós Máté ugyanis meghívott vendégeivel együtt, nem hétköznapi, egész estés gálaműsorral készül.Jön a MASZK gálaA március 30-i MASZK gála, a színházi szakma egyik ünnepe. A színházi világnap alkalmából, 1999 óta minden évben látható ez a jótékony célú gála, melynek idén a Budapesti Operettszínház ad otthon. A "Színház az egész..." című látványos esten a Nagymező utcai teátrum művészei mellett fellép mások mellett Cserhalmi György, Dunai Tamás, Fehér Anna, Haumann Péter, Hegedűs D. Géza, Hirtling István, Kulka János, Molnár Piroska és Voith Ági is, de színházszakmai díjak átadására is sor kerül. A gála bevételéből az Országos Színészegyesület a rászoruló színészeket és az Ódry Árpád Művészotthont támogatja.Új operett-bemutatóra készülnek tavasszalA Budapesti Tavaszi Fesztivállal együttműködésben érkezik április 22-én a tavasz másik meglepetése, az új operett bemutató, A chicagói hercegnő. Kálmán Imre 1928-ban Bécsben majd Budapesten bemutatott operettje méltatlanul elfeledett darabja a halhatatlan komponista gazdag életművének, jóllehet aktualitása aligha vitatható.A Lőrinczy Attila által átdolgozott mű tagadhatatlanul mai témákról beszél, ellenállhatatlanul humoros módon. Béres Attila rendezésében látható lesz többek között Bordás Barbara, Fischl Mónika, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Kalocsai Zsuzsa, Földes Tamás, Sipos Imre, Szulák Andrea, Nádasi Veronika, Kerényi Miklós Máté, Laki Péter, Szendy Szilvi, Dancs Annamari és Ottlik Ádám is.A nagyoperettek sorát gazdagítja a decemberben debütált Sybill is, mely a téli hónapok után áprilisban újra látható! Szintén repertoáron lesz a Mágnás Miska, mely Peller Annával és Peller Károllyal a főszerepben, szintén újra látható áprilisban, csak úgy, mint a rockos köntösbe bújtatott Tamási Áron történet, az Ördögölő Józsiás.A Raktárszínház továbbra is kisebb létszámú, de ugyanolyan nagy léptékű előadásokra várja a nézőket, mint a nagyszínpad. A Virágot Algernonnak újra látható lesz, Kerényi Máté Miklós és egy fehér egér főszereplésével, és a Lili bárónő, a Jövőre, Veled, Itt, a Mária Főhadnagy és A régi nyár is visszatérnek.Forrás: Budapesti Operettszínház
2016.02.04. 10:16
Szinhaz.hu
"A színház nemcsak játék" - Hegyi Barbara 50 éves
Hegyi Barbara Jászai Mari-díjas színésznő január 16-án ötvenéves. Hegyi Barbara, Fotó: Marie ClaireHegyi Barbara pályájáról röviden:Budapesten született. Apja, Hegyi Barnabás Kossuth-díjas operatőr, aki a Körhinta és a Valahol Európában című filmeket fényképezte, lánya születése után három hónappal hunyt el. A filmes szakmával filmgyári díszletépítészként dolgozó anyja révén került kapcsolatba. Kisgyerekként nem engedték szerepelni, kamera elé először tizenhárom évesen állt Mészáros Márta Útközben című filmjében. A rendezőnővel a későbbiekben is többször dolgozott együtt, többek között a Napló szerelmeimnek, a Napló apámnak, anyámnak, a Kisvilma - Az utolsó napló és a Magzat című filmekben.1989-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és még abban az évben a József Attila Színházhoz szerződött. 1992-ben három hónapig Lee Strasberg neves Los Angeles-i színiiskolájában tanult. A Vígszínház társulatához 1996-ban csatlakozott, s azóta is a Szent István körúti teátrumban játszik. Párhuzamosan fellépett régi színházában is, Katherine Hepburnt alakította a Spencer című darabban, s láthatta a közönség többek között a miskolci és a Pécsi Nemzeti Színházban is. A Vígszínházban és kamaraszínházában, a Pesti Színházban az elmúlt húsz évben több mint harminc darabban lépett színre. Kiemelkedő alakítást nyújtott egyebek mellett a Sok hűhó semmiért, a Körmagyar, a Képzelt beteg című darabokban, jelenleg is játszik az 1983-ban debütált Játszd újra, Sam!-ben, a Tévedések vígjátékában, a Marton László rendezte Össztáncban, az Óz, a csodák csodájában, a Sógornőkben, a Mikve című darabban, a Vígszínház Házi Színpadán iraki orvosnőt alakít a Fátyol nélkül című drámában. 2000-ben önálló esttel mutatkozott be Szerep, nem szerep címmel.Színpadi fellépései mellett csaknem ötven játék- és tévéfilmben szerepelt, ezek között van a Hány az óra, Vekker úr?, az Elveszett paradicsom, a Sztálin menyasszonya, a Könyörtelen idők, A gólyák mindig visszatérnek, Az álommenedzser, a Szökés, a De kik azok a Lumnitzer nővérek?. 2004 és 2010 között állandó szereplője volt az Életképek című teleregénynek. Számos szinkronszerepet is vállalt, az ő hangján szólalt meg többek között a Dallas, a Twin Peaks, a Kórház a pálmák alatt, a Medicopter 117, a Született feleségek, a Kémcsajok egy-egy szereplője. Védjegye össze nem téveszthető, rekedtes hangja, amely miatt négyévesen még orvoshoz is vitték, de nem találtak nála semmi szervi problémát. A színművészeti főiskolára első nekifutásra nem is vették fel, mert azt gondolták "valami baja van" a hangszálainak. Művészi munkáját 2000-ben Jászai Mari-díjjal, 2001-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűvel ismerték el. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki sokoldalú művészi munkásságáért, emlékezetes alakításaiért. A Vígszínházban 2010-ben megkapta az évad legkiemelkedőbb művészi teljesítményéért az Ajtay Andor-emlékdíjat, majd az év végén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt. Férje, Sztevanovity Zorán Kossuth-díjas előadóművész, első házasságából egy lánya van. Szenvedélye a főzés és a futás, az elmúlt években két szakácskönyve is megjelent, az egyik 2012-ben a Libri aranykönyve lett.Hegyi Barbaráról saját szavaival:Kezdet: Miután édesapám operatőrként dolgozott, édesanyám pedig díszletépítész volt, túl sokat láttam a szakmából ahhoz, hogy ne érdekeljen. Az érdeklődés persze önmagában még kevés, hiszen menet közben derül ki, hogy valaki tényleg alkalmas-e erre a hivatásra, vagy csupán alkalmi fellángolásról van szó. Különféle próbáknak vetettem magam alá, és ma is azt tapasztalom, hogy még mindig ez érdekel a legjobban.Színész: Színész vagyok, minden este stílust váltok, és ez jó. 3 hónap Los Angeles: A főiskolára nagyon nehezen vettek fel - azt mondták, ezzel a hanggal nem lehetek színész -, az édesapám pedig ismert operatőr, Hegyi Barnabás volt. Szerettem volna kipróbálni magam egy másik helyen, ahol a nevem és a hangom nem jelent semmit, ezért befizettem három hónapra Lee Strasberghez. Kíváncsi voltam, hogy szakmailag mit látnak bennem. (…) Arra volt jó az egész, hogy valamiféle nyugalmat, biztonságot adott. (…) Ez csak egy kísérlet volt, mindig tudtam, hogy magyar nyelven több mindenhez tudok kezdeni. Nem is nagyon szeretnék máshol élni.Vígszínház: A diploma megszerzése után a József Attila Színházhoz szerződtettek, aztán a Vígszínház korábbi igazgatója, Marton László hívott át ide - ilyen egyszerű a történet.Kihívások: Nem tudnék feladatok, kihívások nélkül élni. Fontos a mozgás, a pörgés, a tervek szövögetése. (…) Szerencsére nem vagyok könnyen fáradó alkat.Mindig: Mindig sokféle karaktert játszhattam el, a tragikától az énekes szerepeken át a drámai szerepekig. A Vígszínház három játszóhelye, a Pesti, a Házi Színpad és a Vígszínház színpada nagyon sok lehetőséget, előadást jelent. (…) Minden új találkozásért hálás vagyok, mert mást, mert újat kapok tőle. De még nem akarok lezárni és összegezni. Gyűjtögetni akarok. A próbák lehetőségét. Hogy figyelhessem magamat, mit tudok benne kezdeni.Kisebb: Korábban volt önálló estem is, azért, hogy megtanuljam, milyen egyedül létezni a színpadon, de őszintén szólva jobban szeretek kettesben játszani. Nagyon szeretem a bensőséges, a kisebb léptékű darabokat, ahogy nagyon szeretem az egész társulatot színre vivő előadásokat is.Tévé: Azért nehéz erről beszélni, mert rengeteg kolléga elmegy különféle tévéműsorokba, amire szükség is van, ha az ember azt akarja, hogy lássák, és pénzt tudjon keresni. Ettől függetlenül nem mindegy, hogy mibe mész bele: ha úgy érzed, hogy valamiben nem tudsz valami pluszt nyújtani, akkor nem kell elvállalni.Emlékezet: A szerepekben elsősorban a saját érzelmi emlékezetemre támaszkodom. A figura élete és az én érzelmeim vannak összegyúrva a rendező instrukcióval.Dolog: A színpadon az a dolgom, hogy médiumként tépjem fel a sebeimet. Azért teszem, hogy neked ne kelljen, rajtam keresztül jutnak eszedbe a saját emlékeid. Ez a szakmám, nem csak játék. A színészek a rengeteg rajtuk áthaladó érzéstől amortizálódnak, de pont ez az, amiért csináljuk és szeretjük az egészet. Ez a hozzáállás a mindennapokban is jellemez. Egy tragikus szituációban is figyelek, felmérem objektíven, már-már perverz módon a részleteket. Emellett ugyanúgy megérint a fájdalom, csak másképpen dolgozom fel.Adrenalin: Mindenképpen beletelik egy kis időbe, amíg előadás után az ember adrenalinszintje visszaáll a hétköznapira.Szerepálmok: Szerepálmokról nem érdemes beszélgetni, mert egyszer csak megkapja az ember, aztán hatalmasat bukik benne. Mindig jön valami új és érdekes, sose gondoltam volna például, hogy a Babaarcú Démont fogom játszani a Maszat-hegy-ben, az Almodóvar-darabban pedig egy öregedő, leszbikus színésznőt. Lehetnek szerepálmaid, de közben véletlenül kapsz egy olyan szerepet, amelyről csak utólag derül ki, hogy akár a szerepálmod is lehetett volna.Anya: Ahogy minden anya, én is folyton vívódom önmagammal, eleget, jól foglalkozom-e a gyerekemmel. És óriási az önvád, amit nem akarok a körülményekre fogni, ezért állandóan megkérdőjelezem a döntéseimet, persze csak magamban. (…) Bevallom, nekem nagy a szám, lazának mutatom magam, közben nagyon lelkiismeret-furdalásos vagyok... De remélem, konzekvens, és nem túl szigorú.“Semmiből”: A színpadon hat hét alatt egy üres térben egy könyvből egyszer csak megszületik egy színekkel, fényekkel, gondolatokkal, érzelmekkel teli előadás, tehát az összeadott energia, az összeadott erő, a fantázia és a tehetség létrehoz valamit, amit át tudunk adni, és ami az embereknek jelent valamit. És valóban ez a helyzet az ételekkel is: a konyhában is a „semmiből”, az alapanyagokból egyszer csak összeáll valami, amitől egy másik ember boldog lesz, mert az étel jólesik neki. Ugyanakkor a színház mégis csak komolyabb műfaj: egy nagy csapat hihetetlen összmunkája. Ott a jelmeztervezőtől kezdve a világosítón, a súgón és az ügyelőn át a színészig mindenki azon dolgozik, hogy estéről estére olyan élményt adjon a nézőnek, ami után otthon van min (el)gondolkodnia, vagy van minek örülnie, vagy éppen van min búslakodnia… Szerencsés vagyok, hogy ezt csinálhatom, hogy ezt választottam hivatásomnak, és jó, hogy a színházi feladataim mellett vannak olyan, a munkámtól függetleníthető elfoglaltságaim, amelyekben örömömet lelem. Ráadásul nyilvánosan űzhetem a hobbimat, és igazán jó érzés, hogy az emberek egy része kíváncsi arra, hogy miként hódolok a szenvedélyemnek. Azt szokták mondani, hogy a legtöbb embert a negyvenes éveiben eléri az ún. életközépi válság, amikor is önkéntelenül is leltárt készít: sorra veszi, mik voltak a céljai, mit valósított meg ezekből, eleget dolgozott-e, kihasználta-e a kellőképpen képességeit, kiélte-e a tehetségét… Amikor negyven fölé keveredtem, akkor arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok: egyrészt színészként bárki lehetek, bárkinek a karakterét magamra ölthetem, és ez egy csodálatos lehetőség, de az is egy nagyszerű dolog, hogy emellett kipróbálhatok más dolgokat is, tehát tágíthatom egy kicsit a határaimat. Anno a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha szakácskönyvet írok, és nagyon meg is lepődtem, hogy egyszer csak lett egy könyvem, és a meglepődés pedig még mindig tart, mert most meg lett egy második is (nevet). De így teljes az életem, és ez engem boldoggá tesz. Tehát mindenkit arra bíztatok, hogy ha van olyan dolog az életében, ami neki örömet szerez, ami régóta érdekli és amiben szívesen kipróbálná magát, akkor azt használja ki, mert olyan jó, hogy erre lehetőség van. Főzés: Már gyermekkoromban szívesen időztem a konyhában, a családom hölgytagjai körében, akik szenvedélyesen és istenien főztek. Kiváltságos helyzetemből adódóan már kislányként megismerhettem az ízlésbeli különbségeket. Volt egy dadám, Magdus, akinek a mamája, Kovács néni a hagyományos konyha elkötelezett híveként jellemzően jó fokhagymás, bő zsírban kisütött bundás kenyérrel és agyoncukrozott teával kényeztetett. A másik véglet anyám volt, aki állandóan fogyókúrázott, és ezért a „húst salátával" kombinációra esküdött. Magdus képviselte az arany középutat a hagyományos és a diétás vonal között. Mindezeknek köszönhetően nem vagyok válogatós: mindent főzök és eszem is, sajnos.Könyv: Ha nincs a pótgyermekem, Sandra (Sztevanovity Sandra, Zorán lánya – a szerk.), akkor most valószínűleg a könyvemet sem lapozgathatnám. Ugyanis pár évvel ezelőtt Sandra csinált nekem egy gasztroblogot a születésnapomra. Bár néhány recept után a blogírás abbamaradt, ő addig győzködött, amíg rászántam magam a szakácskönyvírásra.Percek: Ha valakinek elmondod, hogy túrógombócot főzöl vacsorára spenóttal és paradicsomos sugoval, tágra nyitja szemét és elképzeli, hogy órákat töltesz majd a konyhában. Pedig nem, Te is láthattad, néhány perc az egész. A természetemből kifolyólag nem szeretem az elfecsérelt perceket. Nekem, aki 10-kor bemegyek a színházba próbálni, majd onnan kora délután hazaérek, van egy kis időm, hogy a családomnak enni adjak úgy, hogy még az esti előadás előtt le is tudjak feküdni. Kihasználok minden percet.Karácsonyi csoki: Tizenhat éve kezdtük el egy barátnőmmel. Isteni dolog, és emellett ajándékot tudsz adni. Fontos benne, hogy azt mi csináljuk a két kezünkkel. A gyerekek ebbe nőnek bele, valami archaikusba. A hagyományok számomra is nagyon fontosak. Összetart a barátokkal. Van mit átadni a gyerekeknek. Jó energiákat szabadít fel, meg azt, hogy jó lenni. Jó nálunk lenni. Erről szól a szakácskönyv. (…) A konyha, a főzés jó alkalmat teremt arra is, hogy közelebb kerülj a másikhoz, olyan témákról is beszélgethess, amelyek talán más helyzetben fel sem merülnének.Történetek: Mostanság bútorokat festek, van egy-két tönkrement fotelünk. Ehhez sem értek... Boldogan maszatolok vele, mert nagyon szeretem a régi tárgyakat és bútorokat, több élet sűrűsödik össze bennük. Közel érzem magamat az emberekhez, akik régebben használták őket, közös emlékeket és élményeket hordoznak a tárgyak. Van olyan főzőkanáltartóm, amelyet a nagynéném használt ötven évig a konyhájában. Ha valami törött vagy csorbult, az egy fontos történet része. Mikor megszülettem, meghalt az édesapám. Bár sok legenda maradt fent róla – hisz ismert operatőr volt –, mégis a fantáziámban kellett felépítenem őt. Ha velem vannak a dolgai, egy kicsit magam mellett tudom őt is. Képesség: Azt hiszem, megvan bennem a képesség arra, hogy örüljek a pillanatnak. Ha valami jó történik velem, azt észreveszem, és átengedem magamon.Idő: Gondolok-e néha az öregségre. Igen. Tudom, a kor előrehaladtával más szerepek találnak meg, és ez így van rendjén. Egyébként az öregedéstől nem félek, inkább az foglalkoztat, mi lesz, ha nem fogom tudni csinálni a dolgaimat, ha akadályoztatva leszek. Gyakran gondolom, meg kell tanulnom szemlélődni, szemlélődve élni. Amikor reggelente egy órát csak úgy bambulok, nézek ki a fejemből, rákészülök a napra, elképzelem, az öregség ennek a szemlélődésnek a megnyújtott változata lesz, és ez így már nem is olyan rossz.Forrás: MTI, www.kulturprojekt.hu, Nők Lapja, Színház.hu, Orlai Produkció, Blikk, veol.hu, Szimpatika.hu, Marie Claire, Life, Kultkikötő, stb. A fotók forrása Hegyi Barbara weboldala.
2016.01.16. 07:03
Szinhaz.hu
Anna Karenina a győri színházban - Címszerepben Szina Kinga
A világirodalom legnagyobb társadalmi regényének tartott Anna Karenina feldolgozását tűzte műsorára a Győri Nemzeti Színház. Ajánló a darab elé:Tolsztoj 1872-ben szemtanúja volt ahogy egy szerelmi csalódása miatta tehervonat alá ugrott egy nő. Talán akkor kezdte foglalkoztatni egy a társadalom szemében törvénytelen szerelem rajzát adó mű ötlete, amelynek főszereplője a teljes élet után vágyakozó férjes asszony, aki otthagyja boldogtalan házasságát fiatal szerelme miatt. A szerző állítólag Puskin lányáról mintázta a főhőse külsejét.Csiszár Imre rendező a produkcióról:"Az Anna Karenina még összetettebb mű, egyszerre három szálon futtatja a történetet. Tolsztoj általában minden regényébe beleírja saját magát. Ez esetben fellelhetjük a három szereplőben: Sztyivában, a léha életű férjben, aki hedonista módon élvezi az életet, Levinben, aki nagy affinitással van a paraszti élet és annak megmásítása iránt. És Karenin is Tolsztoj, a cári birodalom potentátja, egy előkelő alkotó ember. Ha ez a három szál ennyire fontos, mit hagyunk ki, egy több mint 800 oldalas regényből? Hogy lehet egy olyan példányt szerkeszteni, amiben benne van az összes fontos momentum és mégis fogyasztható? Morcsányi Gézával kerestük a válaszokat, és úgy érzem, sikerült érdekesen megoldanunk a feladatot, ahogy a hatalmas premier plánokat és az erős tájfestő színpadi jeleneteket is. (...) Szina Kinga szerepe gyönyörű, a legnagyobb színésznők játszották már el. Mivel sokat ki kellett hagyni a regényből, Kinga erős tehetségén rengeteg múlik, hiszen az egész alakítása egy sűrítmény. Mindenki a forrponton érkezik már a színpadra, azt kell megmutatni milyenné lesz bizonyos helyzetekben, a megismerkedésnél, odaadásnál, szerelmi csalódásnál. Hogyan esik szét a nagyon erős kapcsolata, ami hirtelen, szalmaláng módjára lángolt fel".Az előadásról képekben: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Fotó: BÉKÉSFOTÓLev Tolsztoj - ANNA KARENINA dráma 2 részben A színpadi változatot Székely Júlia adaptációjának felhasználásával készítette: Morcsányi GézaAnna Karenina SZINA KINGA Alekszej Alekszandrovics Karenin CSANKÓ ZOLTÁN Alekszej Kirillovics Vronszkij SÁRKÖZI JÓZSEF Sztyiva, Anna bátyja UNGVÁRI ISTVÁN Dolly, Sztyiva felesége MOLNÁR JUDIT Konsztantyin Dmitrijevics Levin FEJSZÉS ATTILA Kitty, Dolly húga MENCZEL ADNREA Ligyija Ivanova grófnő AGÓCS JUDIT Scserbackij herceg, Dolly és Kitty apja ÁTS GYULA Scserbackaja hercegnő, Dolly és Kitty anyja GYÖNGYÖSSY KATALIN Nordston grófnő, Kitty barátnője MIHÁLYI ORSOLYA Szerpuhovszkij tábornok, Vronszkij barátja JÁGER ANDRÁS Pap BEDE-FAZEKAS CSABA Szülésznő BENDE ILDIKÓ Pincér VINCZE GÁBOR PÉTER Annuska, Anna szobalánya JÓKAI ÁGNES Kornyej, Karenin inasa MOLNÁR ZSOLT Kapitonics, kapus SZIKRA JÓZSEF Állomásfőnök PINTÉR LÁSZLÓ Korszunszkij bálrendező MOHÁCSI ATTILA Dada (Dollyék birtokán), Első asszony JANISCH ÉVA Színésznő, Másik asszony LÁZIN BEATRIX Vasutas SZILÁGYI ISTVÁN Szerjozsa KOVÁCS ÁRMIN/TÓTH ZOLTÁN Grisa BALICS BÁLINT/ TóTH ZOLTÁN Tánya FEKETE HANNAKözreműködik a Győri Nemzeti Színház énekkara és tánckara Díszlet: CSISZÁR IMRE Jelmez: SZAKÁCS GYÖRGYI Súgó: VLASICS RITA Ügyelő: KARÁCSONY ANGÉLA Karigazgató: BALOGH ESZTER Korrepetitor: KERTES ANNA Rendezőasszisztens HORVÁTH MÁRTA Koreográfus: FEKETE MIKLÓS Rendező: CSISZÁR IMREPremier: 2015. október 10. 19.00 óra
2015.10.25. 06:26
Szinhaz.hu
"A színház olyan fórum, ahol értjük egymást" - Interjú Farkas Dénessel
Farkas Dénest estéről estére nagyon különböző szerepekben láthatjuk a Nemzeti Színházban – hol kán, hol költő, hol báró, hol nyakas paraszt –, de minden esetben olyan személy, aki bízik önmagában. Persze ez a magabiztosság nem jelenti azt, hogy időnként ne lennének kétségei, ne bizonytalanodna el egy-egy karakter felépítése során...Már apró gyermekként tudta, színész lesz! Legalábbis egy 5 évvel ezelőtti interjúban elmesélte, hogy amikor hazavitte az óvodából a csoportképet, és kérdezték, hogy ki kicsoda, nem a nevüket mondta, hanem mindenkit eljátszott. – Így történt. Valahogy hazakerült a fotó, és én próbáltam mindenkit utánozni. Szerettem bohóckodni, a középpontban lenni… Így nagyon hamar egyértelművé vált, hogy a színészi pálya felé kell vennem az irányt.De mit lett a parodistával?– Fiatalabb koromban ez könnyebben ment. Jól tudok utánozni másokat, főleg a hangjukat. Mindez persze hangulat kérdése. Ha jókedvem van, gyakran bohóckodom. Erről a barátaim tudnának mesélni.Pedig ezzel a képességgel hamarabb ismertté válhatna, mint a legnagyobb színházi szereppel. A tévébe biztosan hamarabb bekerülhetne. – Az egyetem alatt volt néhány lehetőségem filmezni. De nekem sem sikerült bekerülnöm a filmes bizniszbe, ahogy nagyon sok hasonló korú kollégának sem. Pedig jó lenne forgatni. Csak nem mindegy, hogy miben vállal szerepet az ember. De mire gondol? Ezekre az improvizációs műsorokra?Szentivánéji álom (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)Akár az improvizációs műsorokra…– Nem vagyok elég improvizatív alkat. Nem nagyon szeretek rögtönözni. Azt szeretem, ha tudom, mi a dolgom, ha le vannak fektetve bizonyos – jófajta – játékszabályok, ha ki vannak jelölve a határok az improvizáció előtt. Ha mindenki szabadjára engedi a fantáziáját, abból csak valami katyvasz következhet. Ezzel kapcsolatban sajnos sok rossz élményem van.Visszatérve az óvodáskori előadáshoz: onnantól kezdve nagyon simának tűnik a pályafutása. Elsőre felvették a színművészetire, az első munkahelye mindjárt a Nemzeti Színház!– Ez igaz. Olyan szempontból tényleg simán ment minden, hogy Budapesten, értelmiségi családban nőttem fel, nagyszerű iskolákba jártam. A Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola után a Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán tanultam. Nagyon jó tanáraink voltak. Az osztályfőnökünk, Beck Zsuzsa, aki most már az iskolai igazgatója, nagyon szereti a fiatalokat, ő maga is egy nyitott ember. A drámatanárunk Papp Dániel volt, aki akkor frissen végzett a főiskolán. Az osztályunkból négyen lettünk színészek – Molnár Áron, Mohai Tamás, Kovács Gergő és én.Hogy került a Nemzetibe? – A Színművészeti Egyetem nagyszínpadán volt egy vizsgaelőadásunk, az osztályfőnökünk, Gálffi László rendezte. Shakespeare-monológokat mondtunk. Megnézett minket Alföldi Róbert – akkor ő volt itt az igazgató –, és hármunkat, Szatory Dávidot, Fehér Tibit és engem választott, hogy töltsük a Nemzeti Színházban a gyakorlati évet. Utána pedig szerződést ajánlott mindhármunknak. Néha úgy érzem, amikor idekerültem, nem tudtam semmit, itt tanultam meg igazán a szakmát.Amikor az igazgatóváltás történt, akkor mindhárman maradtak. Gondolom, megbeszélték. Közösen döntöttek? – Természetesen ezt is megbeszéltük. Egyidős fiúk vagyunk, 18 éves korunk óta folyamatosan együtt töltjük a napjainkat! Hogyne számítana a jelenlétük, a véleményük?! Odafigyelünk egymásra. Amikor Vidnyánszky Attila lett az igazgató, tőle is lehetőséget kaptunk a következő évadra. Szerepeket, szerződést ajánlott nekünk, és ezt mi hárman egymás közt is megbeszéltük. Közösen döntöttünk: maradunk. Sajnos, most ez megváltozik: Szatory Dávid – nagy bánatomra – elhagyja a színházat, úgy döntött, szabadúszó lesz. Biztos vagyok benne, számára is megterhelő volt ez az elmúlt tíz év. Nagyon sokat dolgoztunk. Reggeltől estig a színházban vagyunk. Nincs idő a családra, a magánéletre, a hétköznapi dolgokra, az új impulzusok befogadására.A színművészeti után tanított is egykori iskolájában, a gimnáziumban. De két év után feladta…– Nem adtam föl. Egyáltalán nem. Még Alföldi Róbert igazgatósága idején történt, hogy az utolsó két évben tizenhat futó darabom volt, háromban főszerepem – sajnos ezek lekerültek a műsorról –, és az itteni létezésemen túl nem tudtam semmi más munkát vállalni. Ezért kénytelen voltam elköszönni az iskolától. Sajnáltam, mert csodás időszak volt. Pedig veszélyes üzem!Az iskola?! – Csupa eleven, exhibicionizmussal megáldott 16-17 éve ember! Igaz, mi is ilyenek voltunk. De tanárként meg kellett tanulnom felkelteni és fenntartani az érdeklődésüket. Nem volt könnyű feladat. Nincs pedagógus vagy drámapedagógus végzettségem. Gondolom, azért hívtak vissza tanítani, mert szerettek volna egy frissen végzett, szókimondó, tűzről pattant, vagány fiút, aki képes értelmes, összefüggő mondatokat mondani.Isten ostora (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)Tűzről pattant, vagány fiú – aki nagyon gyorsan beszél!– Bocsánat!Semmi baj! De azért megkérdezem: ez a gyors beszéd is a fiatalos pörgéstől van?– Ez érdekes felvetés. Bevallom, én is észrevettem, hogy az ilyen helyzetekben, tehát interjúk során mindig nagyon gyorsan mondom a magamét.Hogy minél hamarabb legyünk már túl rajta?!– Nem arról van szó. Inkább azért beszélek ilyen gyorsan, mert szeretném utolérni a saját gondolataimat. Szívesen megosztom másokkal is mindazt, amit fontosnak, helyesnek tartok, de jó lenne mindezt úgy átadni, ahogy elsőre megfogalmazódnak bennem egy-egy kérdésfelvetéskor. Ha lassan elfilozofálgatnék, nem lennék őszinte. Azt hiszem, sokkal mesterkéltebb lenne az egész.Tehát ott tartottunk, hogy nem adta fel a tanítást...– Nem adtam fel. Sőt! Pont most – egy órával ezelőtt – találkoztam a barátnőmmel. Megittunk egy kávét. Ücsörögtünk a napon. Élveztük a tavaszt. Boldogok voltunk, és arról beszélgettünk: mi lesz velem jövőre. Mert nagyon jól érzem én magam itt, a Nemzeti Színházban, sok szép feladatot kapok, azzal foglalkozom, amit szeretek, de az ember csak szeretne egy kis házat, aztán kellene egy jó kocsi is… Mindehhez pedig pénz kell. Ezért beszéltünk arról, hogy fel fogjuk hívni az iskolákat, hátha valahol szükség lenne rám. Tehát megpróbálkozom ismét – a színház mellett – a tanítással.Barátnője szakmabeli?– Nem szakmabeli, de rendkívüli tehetség. Nekem egy csodálatos barátnőm van! Őt elsősorban az írás foglalkoztatja, az újságírás és szépirodalom, de érdekli televíziózás is.Mi van a saját írásaival?– Éppen semmi. Szerintem az írás is gyakorlati szakma, tehát folyamatosan művelni kell. Sajnos kiestem a gyakorlatból. Az irodalomra sem volt elég időm. Nem tudom, képes lennék-e folytatni... De reménykedtem, hogy esetemben az írás nemcsak valami hirtelen fellángolás volt. Tizenöt-tizenhat éves koromig verseket írtam, utána jött a próza, pontosabban én úgy nevezném: prózai költészet. Iszonyatosan szeretem a szavak muzsikáját, a magyar nyelv ritmikáját. Minden mondatot próbáltam úgy megszerkeszteni, mint egy szépen csilingelő verssort. Az írás számomra nagyon intim önvallomás. Tulajdonképpen beszélgetés önmagammal. Ezen a síkon régen csend van körülöttem…A színházi szerepei kapcsán is „beszélgetne önmagával”. Ezekből is születhetnének írások. – Születhetnének… De nem születnek.Rábízza magát a rendezőre?– Rábízom magam a rendezőre – úgy 50 százalékban. Persze ez attól is függ, hogy kivel, milyen rendezővel dolgozom éppen. De szerintem az ideális állapot, ha – miután lefektetünk bizonyos szempontokat a színdarabbal és az én karakteremmel kapcsolatban is – megállapodunk alapvető dolgokban, és utána hagynak engem szabadon dolgozni. Szeretem, ha kiagyalhatok bizonyos megoldásokat, kitalálhatok kisebb-nagyobb poénokat, választhatok magamnak kellékeket, lehetnek kéréseim a jelmezemmel kapcsolatban. Tehát a közös munka híve vagyok. Ilyenkor érzem jól magam, ilyenkor vagyok felszabadult, és – úgy tűnik – erre most a Nemzeti Színházban lehetőség is van.Operett (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)Nagyon sok különböző nemzetiségű – román, lengyel, grúz, orosz – rendezővel dolgozott már együtt. Nem zavarja ez a sokféleség?– Azt gondolom, akik ide jönnek a Nemzeti Színházba, akik ide kapnak meghívást, általában világhírű rendezők. Valamennyien nagyon tapasztaltak, nevük van a szakmában, és azért tartanak zen a pályán ott, ahol, mert tudnak együttműködni különböző színházi stábokkal, egy-egy csapattal, ismerik ezt a fajta nyitott műhelymunkát.Értik egymást a különböző a kultúrákból érkezőkkel? – Ha egy vendégrendező a saját kultúrája, szocializációja miatt másképpen bont ki egy jelenetet, de mindez követhető, értelmezhető, akkor az teljesen rendben van. Itt volt például a romániai születésű, Párizsban élő Silviu Purcărete, aki az Ahogy tetszik című előadást rendezte. Vele is tökéletesen értettük egymást. Ráadásul a Shakespeare-darabok annyira örökérvényűek, hogy bármikor, bárhol a világon működnek. A színház szerintem egy olyan fórum, ahol mindenki érti egymást. Egy nyelven beszélünk, a színház nyelvét használjuk. Egyébként meg világhírű szerzők szövegeit mondjuk.Volt már 20. századi költő és másfél ezer éve élt kán, vagy bohém báró az operett világából és nyakas paraszt a magyar vidékről, de még hosszan sorolhatnám. Nem fárasztja a szerepek különbözősége?– Őszinte leszek. Ezek között a szerepek között végig-végig nagyon komoly összefüggés van. A különbözőségek ellenére a főcsapás mindig ugyanaz, ezek kivétel nélkül mind önbizalmat sugárzó, magabiztos emberek.Mert a játszó személy is magabiztos?!– Mindenképpen! Ezt az ember nehezen mondja ki magáról, de én vállalom. Hogy otthon milyen vagyok, az egy egész másik kérdés.Tehát a „másik kérdés”: színpadon kívül időnként elbizonytalanodik? – Folyamatosan elbizonytalanodom! Nagyon érdekes volt például, amikor a Gombrowitz-darabot, az Operettet próbáltuk, végig szenvedtem. Ez a Firulet báró is egy magabiztos, csajozós gépezet, de – bevallom – az énekléstől félek, talán mert kötöttebbek a zenei végszavak, összetettebb a feladat, bár érdekesebb munka. A főpróbahéten esténként folyamatosan sírva hívogattam a barátnőmet, hogy én erre képtelen vagyok, hogy én ezt nem tudom megcsinálni… Szerencsére ebből aztán semmi nem látszott a színpadon.A színpadon megszűnik a „fájdalom”?– A színpadon már nyoma sincs a szorongásnak. Ez a dolgom, hogy képes legyek legyőzni a kétségeimet. Szokták azt kérdezni, hogy mi a legnehezebb a színészmesterségben. A szövegtanulás? A próbafolyamat? Az előadások? Nem. Szerintem az a nehéz, hogy este hat órától hét óráig, a felkészülési időszakban összegyűjtsek annyi önbizalmat, hogy színpadra merjek lépni.Ebben erőgyűjtésben még arra is figyelnie kell, hogy aznap este éppen kicsoda!– Azzal nincs baj. Bár lehetnek kisebb kellemetlenségek. Amikor például főpróbahéten csak a bemutatóra készülünk, mást nem is játszunk, napról napra ugyanazzal a szereppel foglalkozunk, aztán a premier után másnap egy másik előadásban kell színpadra lépni. Ilyenkor néha bennem is felvetődik a kérdés: hol is vagyok, ki is vagyok?!Nagy előképek sem zavarják? Vegyük például a Körhintát! A legendás filmben Szirtes Ádám játszotta Farkas Sándor, a parasztgazda szerepét. – Láttam a filmet. Ismertem már korábbról is, aztán újra megnéztem a próbák előtt. De nem volt félelmem azzal kapcsolatban, hogy rossz irányba terelne, vagy zavarna engem a nagy előd példája. Egészen más műfajban, más korban, más helyzetben kaptam meg ugyanazt a szerepet. Hatvan éve készült a film, és az akkori színészek egészen másképpen játszottak, mint mi. Amikor próbál az ember, ott áll színpadon és dolgozik egy darabbal, olyankor már nincs semmi más. Ha a partnerem a szemembe néz, arra kell reagálnom. Nem lehet azon gondolkodnom, hogy valaki más most mit is csinálna. Maradva a példánál: az nem fordulhat elő, hogy állandóan azon törjem a fejem: volt-e ilyen jelenet a filmben, ha volt, akkor Szirtes Ádám honnan jött be a képbe, hogy nézett többi szereplőre?! Ez hülyeség lenne.De mi van akkor, ha a nézők azt a régi, önérzetes gazdát várnák?!– Megmondom őszintén: ez engem nem igazán nem érdekel. Én munkámat végzem, a tőlem telhető legjobb módon, de hogy annak milyen a megítélése, az már nem az én dolgom.A kritikákat sem nézi meg?– De. Olvasok kritikákat. Ha jót írnak, az jól esik, ha rosszat, az rosszul.Körhinta (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)Ha például másnak is feltűnik, hogy a haját begyűrte a kalap alá, nekem arról eszembe jut a kérdés: mire lenne képes egy szerepért, ha a haját sem engedte levágni?– Vágtak a hajamból! Csak nem eleget, ezért kellett begyűrni a kalap alá. A szakállamról is emiatt szerep miatt mondtam le. Bármire rá lehet venni, csak van néhány dolog, amire érzékeny vagyok. Ilyen például a hajam és a szakállam…Hiú?– Persze. Minden színész hiú. Engem folyamatos jelleggel ez motivál, ezért van értelme ennek a munkának, és ezért érdemes élni.Ez a lelkesedés átsüt a szerepein is. A Puck alakítása kapcsán is szinte minden kritikusa kiemelte ifjonti lelkesedését, elementáris erejét, önfeledt játszadozását, de magányát, boldogtalanságát, szomorúságát is. Milyen ez a Puck?– Nem tudom. De nagyon déneses! A Szentivánéji álom rendezője, David Doiasvili szabad kezet adott nekünk, megmondta: mit gondol a darabról, miről szól egy-egy jelenet, mit vár tőlünk, tehát lefektette az alapszabályokat, és ha mi ezt megértettük, onnantól kezdve engedte, hogy játsszunk. Kíváncsi volt, hogy mi mit tudunk még hozzátenni önmagunkból, megélt élményeinkből, megfigyeléseinkből.A Boldogságlabirintusban egy költőt játszik. Ehhez bőven megadatott a személyes élmény…– Alapvetően Pilinszky János megszemélyesítője vagyok, de nem őt másolom. Egyébként sem szeretem, ha arra kérnek a rendezők, hogy próbáljak valakit leutánozni. Azt szeretem, ha engem használnak, ha hagynak a saját benyomásaimból, emlékeimből építkezni.Ne is keressük ebben a költőben az édesapját, az ő gesztusait?!– Az édesapám, Osztojkán Béla szűkszavú ember volt, de ha foglalkoztatta egy gondolat, és megérintette valami – nevezzük ihletnek –, akkor szinte kitör belőle a költemény. Egyébként én is így vagyok a verssel. Nyilván az előadás, a Boldogságlabirintus költőjének szintén lehetnek ilyen gesztusai.Miért nem az édesapja nevét viszi tovább?– A Farkas nevet édesapámtól örököltem. Nem én választottam. Így hívták eredetileg. Nem tudom, hogy akkoriban volt-e más költő is ilyen névvel, vagy az édesanyja iránti tiszteletből vette fel az ő nevét. A lényeg, hogy Osztojkánként vált ismertté – mint roma költő, lapalapító, közéleti személyiség, a cigányság szószólója… Sajnos, már nem él.Ebből az örökségből mit visz tovább?– Bizonyos szempontból büszke vagyok a cigányságomra, bár csak félig vagyok az. Igaz, édesanyám is – jogászként és pedagógusként – elsősorban a nehéz helyzetben élőkért, a cigányság esélyegyenlőségéért dolgozik. Szüleim erre tették fel az életüket. Ehhez én annyit tudok hozzátenni, hogy nagyon tisztelem őket, és most készítek egy önálló estet édesapám műveiből. Megpróbálok azonosulni a gondolataival, és szeretném színészként a közönség elé tenni mindazt, amiért élt és dolgozott.A közügyek nem is érdeklik?– Hogyne érdekelnének?! De én elsősorban egy fiatal srác vagyok, aki szeret élni, szereti a barátnőjét, a jó vacsorákat, a rosét és az irodalmat. Színész vagyok! Alapvetően népnevelési szándékkal dolgozom. Világirodalmi remekműveket felhasználva kiváló kollégákkal, nagyszerű rendezőkkel azon vagyunk, hogy információkat közöljünk az embereknek empátiáról, szolidaritásról, szeretetről, szerelemről, becsületről, emberségről… Mondjam még?!Kérdezett: Filip GabriellaFarkas Dénes 1988-ban született Budapesten, a Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán érettségizett. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Gálffi László és Ács János színészosztályában végezett. 2010 óta a Nemzeti Színház tagja. Jövőre is látható lesz a Boldogságlabirintus, az Ahogy tetszik, a Szentivánéji álom, a Körhinta, az Isten ostora előadásokban, a 2015/2016-os évad új bemutatói közül pedig az Éden földön, a Szindbád, a Cyrano és a 6 című produkciókban lép majd színre.
2015.08.06. 05:00
Szinhaz.hu
"Mindent egy lapra tettem fel" – Interjú Szendi Szilvivel
Szendi Szilvi az Operettszínház stúdiójából indult, ma már a társulat meghatározó művésze. 2013-ban mégis úgy döntött, beül az iskolapadba, és megszerzi a hiányzó színészdiplomát. Legközelebb A Csárdáskirálynő Stázijaként láthatja és hallhatja a közönség augusztus végén, a darab születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett turné keretében Baján, abban a városban, ahova, mint mondja, hazatér.Szendi Szilvi született szubrett. Kiválóan táncol és énekel, remek a humora, de komoly drámai erő is lakozik benne. Minden szerepében lenyűgözi a közönséget, legyen az a Lili bárónő Clarisse-e, az Én és a kisöcsém Vadász Fricije, A kaukázusi krétakör Gruséja vagy A Csárdáskirálynő Stázija. - Milyen érzés a Csárdáskirálynővel, ami számodra egy emblematikus előadás, Bajára menni, ahol az ifjúságodat töltötted? Szendi Szilvi: Hihetetlen boldogság. Nagyon sokat jelent nekem ez a város, ott töltöttem a kamaszkoromat, ott voltam középiskolás. Épp 20 évvel ezelőtt érettségiztem. Zenei általánosban végeztem, de egy kicsit elegem lett a zenéből, ezért reálszakmát szerettem volna választani. Kecelről, ahol laktam, aki jó iskolába akart járni, Kecskemétre vagy Bajára ment. Baján két menő hely volt akkoriban, a III. Béla Gimnázium és a Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola. Jó voltam matekból és tanultam oroszul, németül, ezért a Türrbe jelentkeztem. Nagyon büszke voltam, hogy felvettek, de eleinte szörnyen magányos voltam. Úgy éreztem magam, mint a falusi kislány - már majdnem - Pesten, annak ellenére, hogy Baja csak 50 kilométerre van tőlünk, az apukám is ott tanult és minden zeg-zúgát ismertem. Aztán persze mindez megváltozott. Tulajdonképpen a Súgó patak mentén nőttem fel. Én oda hazamegyek. És fantasztikus, hogy pont a Csárdáskirálynővel léphetek fel, ami az egyik legfontosabb darab az életemben. Milyen fura, hogy a mű születésének centenáriumát ünnepeljük és ebben nekem is van húsz évem! Majdnem a legelső szerepem Stázi és csodás érzés, hogy egykori tanáraim most láthatnak benne. A bajaiak mellett persze Kecelről is szép számmal jönnek. Egy egész busz szerveződik.- Jobban fogsz izgulni, mint egy premieren? Szendi Szilvi: Azért, hogy megismerjem a volt tanáraimat... (nevet) Amikor kiderült, mikor játszom, első dolgom volt, hogy a régi osztályfőnökömmel felvettem a kapcsolatot, aki persze már tudott a dologról, mert mindig mindent pontosan tud rólam, az Operettszínházban is rendszeresen megnéz, de titokban, csak utána értesülök róla, hogy eljött, soha nem fogad el meghívást és ő mondta, hogy már értesítette is a még élő tanáraimat. A 20 éves érettségi találkozót pedig szerintem akkor fogjuk megtartani. - Hogyan kanyarodott vissza az életed a közgazdaságtantól a zene felé? Szendi Szilvi: Egy évet hagytam a sorsnak, hogy kiélje magát rajtam. (nevet) Eleinte a Bereczki kollégiumban laktam, messze a belvárostól, ezért mindenképpen szerettem volna beljebb költözni, a Kenyeres kollégiumba. Mellette van a zeneiskola. Gyakran sétáltam arra, hallottam a kiszűrődő zajokat, és egy idő után úgy éreztem, egy év száraz könyvvitel, számvitel mikro-, makro ökonómia után, mégis csak szükségem van a zenére. Amikor végül másodikban bekerültem a Kenyeresbe, azonnal beiratkoztam a zeneiskolába és elkezdtem énekelni tanulni Vígh Magdi magánének tanárnőnél. Az ő apukája a tanítóképző főiskola professzora volt, tőle tanultam zeneelméletet. Három éven át szinte mindennapom úgy telt, hogy miután kora délután végeztem a Türrben, átsétáltam a zeneiskolába és este a tanítóképző főiskolán fejeztem be. De nem az éneklés volt rám igazán nagy hatással, hanem a zeneelmélet, amibe teljesen beleszerettem, olyannyira, hogy érettségi után szolfézs-karvezető szakra jelentkeztem Szegedre. A felvételim persze nem sikerült, azt mondták, még kicsi vagyok. - De láttad magad előtt, amint tanítod a gyerekeknek a "dó-ré-mi"-t? Szendi Szilvi: Egyáltalán nem. Csak azt láttam, hogy zeneelmélettel foglalkozom, mert olyan fantasztikus mesterem volt, mint Vígh Laci bácsi, aki annyira megszeretette velem az összhangzattant, hogy képes voltam a strandon is összhangzattan példákat oldani. De nem láttam tovább. Meg azt tudtam, hogy végre nem kell a közgazdaságtannal foglalkozni, csak a zenével. Az éneklés eszembe se jutott, mert a vizsgákon soha nem teljesítettem jól, elméletből viszont kitűnő voltam. - Izgultál? Szendi Szilvi: Nagyon. De nem attól, hogy néznek, hanem hogy nem vagyok elég jó. A tanárnőm operaénekes volt, hallottam, ahogy ő énekel és hallottam magamat, a kettő pedig egyáltalán nem találkozott. Viszonylag fiatalon felmértem, hogy nem az opera a műfajom. De nem tudtam, mi mást énekelhetnék.- Hogyan találtál rá a zenés színházra? Szendi Szilvi: Rögtön a sikertelen felvételi után. Teljesen tanácstalan voltam, mert mindent egy lapra tettem fel. Nagy szomorúan elindultam a nagybátyámhoz Budapestre, hogy kipihenjem a kudarcot. A vonaton találkoztam egy lánnyal, aki arról mesélt, hogy a Fővárosi Operettszínházban - akkor még így hívták - van egy stúdió, ahol ő vendéghallgató volt, de vannak állandó tanulók is. Most végeztek, de mondta, hogy indul a következő évfolyam. Mire a vonat a józsefvárosi pályaudvarra ért, nekem már voltak telefonszámaim, hogy kiket kell felhívni. A nagybátyám várt az állomáson és közöltem vele, hogy azonnal keresnünk kell egy telefonfülkét, mert most rögtön telefonálnom kell. Domonkos Zsuzsával beszéltem, aki azt mondta, menjek be az Operettszínházba, meghallgat. Onnantól beindult ez a történet és azóta is tart. De én egyáltalán nem ismertem operetteket, nem is igen jártunk színházba. Az Operettben csak a Leányvásárt láttam annak idején. Domonkos Zsuzsa elmagyarázta, hogy a felvételi három fordulóból áll, az elsőről ugyan lemaradtam, de megpróbálja elérni, hogy a második rostán megnézzenek. Műdalokat ugye bőven tudtam, népdalokat is, mert volt népdaléneklési verseny múltam, ő pedig megtanított néhány operettet, de azt mondta, táncolnom is kell majd, mert én szubrett alkat vagyok. Azt se tudtam, mi az. Akkor említette Oszvald Marika nevét, akit persze ismertem a televízióból. Behívta hozzám Magócs Ottót és Láng Balázst, ők mutattak néhány lépést, az összes többi ösztönből jött hozzá. A második rosta a Zsebszínházban volt, a harmadik pedig az Operettszínház nagyszínpadán. Szinetár Miklós, az akkori igazgató volt a vizsgaelnök. Felvettek.- Hány embert vettek fel? Szendi Szilvi: Voltunk vagy háromszázan és tizenöten kerültünk be. Aztán hozzánk is jöttek vendéghallgatók, így lettünk körülbelül húszan. Mindenkinek volt valami múltja: rádió gyerekkórus, operakórus, színjátszó kör, Földessy Margit színi stúdió. Én meg azt se tudtam, miről beszélnek. Álltam, mint… Akkor voltam igazán a falusi kislány Pesten. Kivettünk egy albérletet a Nyugatinál. De hogy jutok el onnan a színházba? Emlékszem, amikor először mentem villamossal, magabiztosan felszálltam és mentem egy megállót, ahogy kell, aztán a Jászain szálltam le. Teljes káosz. De nagyon akartam. Rengeteg óránk volt, déltől este tízig mindennap bent voltunk. Úgy szöktünk ki előadásokat nézni. Próbáltam magamba szívni azt a lemaradást, amivel indultam. A kottatárból rendszeresen vittem ki kottákat és megtanultam a színházban játszott valamennyi szubrett szerepet magyarul és németül is. - Milyen érzés volt élőben találkozni azokkal, akiket korábban csak tévében láttál? Szendi Szilvi: Felfoghatatlan. Félreálltam, amikor valaki jött és messziről nagyokat köszöntem. Németh Marika bejárt hozzánk órákra és mindig azt mondta: "Itt az én kis szubrettem!" Az Operett Presszóban, ahol rendszeresen üldögélt is rendre így fogadott. Stúdiósként sorfalat álltunk a temetésén. Az első darab, amibe bekerültem, a Dobostorta volt, amit Szakcsi Lakatos Béla írt és Horváth Péter rendezett. 17 előadást ért meg. Horváth Péter válogatást tartott az osztályban és kiválasztott három plusz egy lányt. Én voltam a "plusz". Nem értettem, és nagyon bántott, miért én vagyok a "plusz". Kiderült, azért, mert engem hívott szerepre. Folytatódott az álmom, amiből nem is akartam soha felébredni. Rengeteg ismert művész volt az előadásban: Raksányi Gellért, Marik Péter, Lehoczky Zsuzsa, Kalocsai Zsuzsa, Csere Laci, Oszvald Marika, Bozsó József. Nekem csak a harmadik felvonásban volt egy kis szerepem, de a stúdió vezetője, Mikolai Laci bácsi kiengedett a próbákra és ott ültem a nézőtéren végig. Azt éreztem, ez mindennek a teteje. Én innen soha nem megyek el.- Mi volt az, ami ennyire megfogott? Szendi Szilvi: Az, hogy azokat az embereket, akiket addig csak a televízióban láttam, és még köszönni is alig mertem nekik a folyosón, láttam dolgozni, énekelni, láttam, hogy ott tanulják meg a táncokat és egyáltalán, ahogy összeáll egy előadás. Hogy ruhapróbára kell mennem, leveszik a méreteimet, saját cipőt készítenek nekem, jön a kalapos, aki leméri a fejemet, hogy a varrodában tűzögetik a ruhámat. Minden. Ahogy valaki megszólalt. Ahogy itt élhettem velük. Teljesen elvarázsolt és lenyűgözött. - Mikor kezdtél komoly feladatokat kapni? Szendi Szilvi: Azóta vagyok igazi szubrett, amióta Kerényi Miklós Gábor bizalmaz szavazott nekem. A stúdió elvégzése után szerződtetett az akkori igazgató, Halasi Imre. Akkoriban a Bozsó József -Teremi Trixi és a Vásári Mónika - Bardóczi Attila páros vittek mindent, a fénykorát élte az Oszvald Marika és Csere Laci kettős. Én még nagyon-nagyon fiatal voltam, csak ritkán csúszott be egy-egy szerep, például amikor Xantus Barbara elment szülni, átvettem az egyik szerepét. Amikor KEROt kinevezték, mindenkit minden szerepében megnézett. Nekem azt mondta, határeset vagyok. Castingok lesznek, és akkor majd meglátjuk hogyan tovább. Emlékszem, a második ilyen meghallgatás után épp a Stefánián játszottuk este A Csárdáskirálynőt, és Silló Pisti, az előadás karmestere azzal a hírrel jött, hogy én vagyok a nap felfedezettje. KERO csak rólam beszél és a szíve csücske lettem. Remélem ez azóta sem változott nagyon. - Gondolkodtál már azon, meddig lehet valaki szubrett? Szendi Szilvi: Ez egy nagyon nagy kérdés. Első pillanattól kezdve Marikához hasonlítottak. Nyilván azért, mert kicsi és szőke vagyok, mint ő, de közben az én lelki alkatom teljesen más. Borzasztón felnézek rá és csodálom őt. Ösztönös tehetség. Fantasztikus. - Mi lehet a folytatás? Szendi Szilvi: Remélem, hogy jön a próza, mert az operett műfajában nincs átmenet. Marika egy intézmény. Nincs hozzáfogható. De az ő pályája nem a tipikus szubrett sors. Ez az út csakis rá jellemző, senki másra. Azt hiszem, KERO tudja, hogy mást is szeretnék.- A Csárdáskirálynő mellett mik azok az előadások, amik meghatározóak a pályádon? Szendi Szilvi: Állomások vannak az életemben. Ilyen a Marica grófnő. Ott szereztem magamnak férjet. (nevet) KEROval érkezett egy stáb, aminek tagja volt Lőcsei Jenő balett igazgató. Egy idő után azt vettem észre, egyre több időt töltök a balett teremben, akkor is, amikor nincs ott dolgom. Nézegettem, hogy táncol Jenő és nagyon tetszett. Minden mozzanatra, minden próbára emlékszem, mert annyira intenzíven éltem meg, hogy miközben a csodálatos, új Operettszínházban egy fantasztikus szerepet próbálok, a legnagyobb művészekkel, még szerelmes is vagyok. Aztán a Lili bárónő, ami 10 éve robog, velem együtt. Azon a szerepen keresztül gátlástalanul kipróbálhattam és megcsináltam bármit. Ha az nincs, akkor semmi nincs. Alapkő a pályámon. Ráadásul az volt az első bemutatóm a szülés után. 10 éve haladok azzal a történettel. Soha nem voltam lekettőzve és nem is játszotta el soha senki azt a szerepet a színházban rajtam kívül. Borzasztóan fontos állomás volt a Menyasszonytánc, elsősorban a klezmer muzsika miatt, az Abigél, mert az az egyetlen musical szerepem, a Koldusopera, ami megint csak másfajta zene, más íz. És természetesen a Kaukázusi krétakör. Őszintén bevallom, lobbiztam azért a szerepért KEROnál. Végül Peller Annával ketten játszottuk Gruse-t. Ez volt Somogyi Szilárd vizsgarendezése, és az osztályfőnöke, Babarczi László velem látta az előadást. Az értékelésében kiemelt és még külön beszélt is velem. Nagy győzelemnek éreztem. - Mit tudsz a következő évadról? Szendi Szilvi: Meglepetésemre és persze nagy örömömre, bekerültem a Denevérbe, amit szeptemberben kezdünk próbálni. Októberben délkelet ázsiai turnéra megyünk egy operett gálával. Miután hazajövök, máris beleesem a következő próbaidőszakba. December 4-én mutatjuk be ugyanis a Sybill-t. Eddig elkerültük egymást Szabó Mátéval. Boldog vagyok, hogy most vele dolgozhatom. Aztán Izraelbe utazunk a Denevérrel, majd jön a szokásos müncheni vendégjáték és talán Kanada. Az évadot a Chicagói hercegnővel fejezem be, amiben újra találkozhatok Béres Attilával. Nagyon várom már.Forrás: Budapesti Operettszínház
2015.07.23. 05:03
Szinhaz.hu
hirdetés
"A tudat egy nagyon veszélyes dolog" - A Meggyeskert szakmai beszélgetéséről
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Csehov Meggyeskertjével szerepelt az idei POSzT-on. Az előadáshoz kapcsolódó szakmai beszélgetés felkért hozzászólói: Lőkös Ildikó és Sándor L. István.A szöveget szerkesztetlen formában közöljük.Lévai Balázs: Sok szeretettel köszöntök mindenkit a POSzT 9. napján. Tegnap két izgalmas határon túli előadást láthattunk. Elsőként a Sepsiszentgyörgyiek Meggyeskert című előadását fogjuk megbeszélni.Lévai Balázs: Láthattuk, hallhattuk a karakteres nézői véleményeket. Semmiképp nem volt hatás nélküli. Beszélgetőtársaim Sardar Tagirovsky rendező, Lőkös Ildikó dramaturg, valamint Sándor L. István kritikus. Kezdjük a címmel, a Cseresznyéskert címet az irodalomtörténeti legendárium szerint Kosztolányi Dezsőnek köszönhetjük. Szerinte ez szebb csengésű és sokkal jobban illeszkedik a csehovi hangulathoz. Nem Sardar az első, aki a Meggyeskert címet választja, de kezdjük ezzel, hogy ez is szimbolikus akart lenni. Miért döntöttél az eredeti orosz cím mellett? Sardar Tagirovsky: Azért, mert ez a címe. Gondoltam, jó, ha meghagyjuk az eredeti címét. Mást jelent a meggyfa jelenléte, mint a cseresznyefáé, illetve mást jelent a meggy íze, mint a cseresznyéé. A fához hozzátartozik a virágzás is. Lévai Balázs: Induljunk a primer élmény felől. Hogy tetszett az előadás? Lőkös Ildikó: Engem azzal szoktak csúfolni, hogy nekem minden tetszik. De ez egyáltalán nem igaz, mert ezen a fesztiválon is volt, ami nem tetszett. Ez az előadás lenyűgözött. Az egésznek a világa, a bátorsága, a szabadsága. Egy szöveget így kezelni, így gondolkodni róla, hogy benne van Csehov is, de benne van egy olyan világ is, amiben élünk, és amivel nagyon könnyű azonosulni. Sardar valahol azt nyilatkozta, hogy Csehov egy jós volt amiatt, hogy mennyire beletalált a mi életünkbe. Egyáltalán nem volt jós, szerintem olyan volt, mint Szophoklész vagy Shakespeare. Bármikor elővehetjük őket, mindig azt fogjuk érezni: jé, ezt ebben a korban írták. Interaktívan bánt velünk, ahogy a videóban is elhangzott, de ezt nagyon szépen csinálta az előadás. Minden előadásnak van egy ritmusa, egy ideje. Eleinte kijöttek közénk, aztán elvittek minket a bálba, a végén már teljesen együtt voltunk. Nagyon finoman voltunk bevezetve ebbe a világba, és ez nem csak egy rendezői gesztus volt, hanem az egész gondolatvilágába vezetődtünk be. A végén már egy álomvilágba kerültünk, ahol minden előfordulhat, a saját álmaimat is felismertem. Zseniális volt ez a Csehov. Mindenki megtalálja a személyességét, mintha azt láttam volna a színpadon, ami előző nap történt velem. Lévai Balázs: István másfélszer látta az előadást. Miután megnézte a viharos Bánk Bán című előadást, úgy érezte, szétfeszítik a színházlátogatói energiák, és beült még egyszer a második felvonásra. Egy primer nézői véleményt szeretnék tőled is kérni. Sándor L. István: Lelőtted a poénomat. Amikor először láttam az előadást, ugyanazt éreztem, mint tegnap Kovács Bálint egy másik előadás kapcsán, hogy nem biztos, hogy nekem van kapcsolódási pontom ehhez az előadáshoz. Nem biztos, hogy azt tudom mondani erre az előadásra, hogy tetszett. Közben visszagondoltam az előadásra, és csomó dolog tetszett benne, érdekes volt, de valahogy nem vitt magával. Nyugodtan hátradőlhettem volna, és mondhattam volna, hogy így nem lehet közelíteni Csehovhoz. Van, amit hosszabban kibont, mint Csehov, és van, amit meg el is hallgat? Egy nyikkanás lesz Lopahin és Várja találkozása? Kikérem magamnak, így nem lehet Csehovval bánni. Azt gondoltam, ez egy remek társulat és remek színház, és azt gondoltam, csomó minden tetszik, és szeretném még egyszer megnézni, hogy tudjam, bennem vagy az előadásban van a hiba. Sajnos az első részt nem tudtam még egyszer megnézni, mert emészteni kellett a Bánk Bánt, de a második részre belógtam, és nagyszerű előadást láttam. Ami sokkal jobban működött, mint a délutáni. Én is ittam egy kávét, és a közönség is sokkal jobban szerette. Háromszor annyira megtapsolták, mint délután. Valószínűleg jobban is működött. Lévai Balázs: A magyar színjátszásban van egy nagyon erős Csehov hagyomány. A néző, amikor bemegy az előadásra, van valamiféle prekoncepciója, hogy milyen színű, milyen szagú, milyen tempójú lesz. Ez az előadás ezt a kompromisszumot felrúgja, és helyette teljesen más színházi formanyelvet csinál. Ráadásul mintha két különböző felvonást látnánk, két különböző nyelven kezd el beszélni az előadás. Ez a formanyelv, amit a sepsiszentgyörgyi társulat kialakított mennyire hű Csehovhoz? Lőkös Ildikó: Egyrészt igazad van, te ezt láttad. Nyilván mindenki máshogy látja az előadásokat. Amit a Csehov hagyományról mondasz, szerintem Sardar visszanyúlt a régi hagyományokhoz. Amit szeretünk Csehovban, az nem más, mint az Ascher-féle realista, pszichologizáló játékmód, mintha bekukucskálnánk egy szobába. Az Ascher-féle iskolát teremtő Csehov játszás él most az emberekben. Nem sokkal korábban volt például a Horvai-féle Csehov ábrázolás. Lévai Balázs: Annak volt az Alfonso paródiája, ha jól tudom. Lőkös Ildikó: Nem, az a rossz Csehovok paródiája volt. Horvai a maga korában elég zseniális volt. A Három nővérnél végig hullottak a falevelek. Horvai előadásai igen artisztikusak voltak és Sardarnál is a látvány és az egésznek az artisztikuma bontakozik ki. Lévai Balázs: És a formanyelv? Sándor L. István: Van egy olyan mondat, hogy minden dráma kőbezárt színház. Nem véletlen, hogy Sztanyiszlavszkij tette híressé a saját megközelítésében Csehovot. Nyilván azért is, mert a Moszkvai Művészszínház a háború elől elment turnézni Amerikába. Így hordták szét a Csehov előadásokat a világban. Ez egyfajta olyan hagyomány, mint ahogyan a mai színház és mai közelítések kizökkenthetnek minket. Nem is az a kérdés, hogy hű-e egy hagyományhoz. Azt a kutatást lehet látni, hogy keresi a fordítások között azt, melyik az igazán megfelelő. Bizonyos részeket újrafordít, vagy saját részeket helyez el benne. A drámai szerkezetet nem dúlja fel. Nem teszi meg azt, amit Vidnyánszky Attila, hogy a 3. felvonással kezdi az előadást. Ilyen értelemben a dráma szerkezetét megtartja. Azt az esetleges zavart, amit esetleg a néző érezhet, mert van pesti művészszínházi emléke arról, milyen egy Csehov közelítés, le tudja küzdeni, de fontos, hogy ez az előadás a sepsiszentgörgyi színházban játszódik, ahol nincsenek ilyen kötöttségek, mert ez egy sokfajta színházi formát használó színház. Ott nem kellett megvívni ezzel a hagyománnyal. Szerintem szépen lehet menni, ezzel az előadással.Lévai Balázs: Szándékoltan borzasztóan lassan kezdődik el az előadás. Idén tartott Robert Wilson egy előadást a Vígszínházban. Wilson kijött és ránézett a közönségre, majd 10 percig egy szót sem szólt. Ültünk csendben, senki nem mert fészkelődni, mert ez egy színháztörténeti pillanat. Majd mintha semmi sem történt volna, Wilson megszólalt, hogy „good afternoon.” Itt is ezt éreztem, de kicsit azt is éreztem, hogy átvert az előadás, mert helyenként teljesen más ritmusban folytatódott a második felvonás.Fotó: Simara László Lőkös Ildikó: Az biztos, hogy egy másfajta nézői attitűd kell hozzá. Egyébként ezzel a kezdéssel Wilson is az egész életművét elmagyarázta. Ezzel a kezdéssel Sardar megkönnyíti a néző helyzetét. Most beleviszlek benneteket egy különleges világba, adok időt, hogy felkészüljetek. Bele van szőve a színpadképbe a színházi szék. Nem nagyon választódik el a színpad és a színpadkép, de közben mindig van néznivaló: az elsüllyedt világ a szekrénnyel, a vetítés. Azért lehet a második részben már könnyedebben menni az előadással, mert addigra már megtanultuk a játékszabályt, és tudunk együtt játszani. Nekem iszonyú izgalmas volt, hogy állandóan ide-oda játszik. Ezt az időkezelést valaki szereti, valaki nem. Gyorsan történnek a dolgok főleg a mai világban, de valaki szeret elnézelődni. Sándor L. István: Az első képnek tökéletesen megvan a párja, ami az utolsó kép, ahogyan kezdődik Lopahinnal, ugyanúgy fejeződik be Firsz-szel, aki bejön, és ugyanúgy végigjárja a teret és köze lesz mindenhez. Az időről, az életen túliságról és a halálról szól. Mondhatnám azt, hogy minek egy ilyen jelentős színészt Firsz szerepére szerződtetni, amikor egy szót sem szól a végén, ki van húzva az összes fontos mondata, miközben amikor másodszor néztem, láttam, hogy tökéletes az út amit végigjár. Azt tudjuk, hogy az előadás akkor kezdődik, amikor Lopahin zsebre rakja a kisórát, aztán a végzet akkor teljesedik be, amikor kirakja a színpadra a nagy órát. Jött, megnézte az órát, aztán a lámpaernyőt, amivel helyettesítettétek a létre nem jött házasságot, aztán visszamegy a hintalóhoz, és máris ott vagyunk a gyerekkornál. Ez egy olyan idő sűrítmény, amiben benne van az egész élet. Még a tükörhöz is elmegy. Azzal kezdődik, hogy a tükörbe Lopahin húz egy csíkot és mellérajzol egy pontot. Nagyon egyszerűen, de mély értelműen van elkezdve és befejezve az előadás. Pálffy nem egy Bob Wilson, de mégis egy olyan súlyú színész, akinek elhiszem, hogy a jelenlétét érdemes követni öt percen keresztül a színpadon. Lévai Balázs: Azon gondolkoztam, hogy a végét tök jól megmagyaráztad nekünk. Számomra volt sok olyan döntés, amit nem értettem, például hogy melyik szimbólum a kert? A legvégéig, amíg lebontották a színpadot, azt hittem, hogy a lufik a kert, vagy a székek. Úgy kell nézni ezt az előadást, hogy mindent azonosítok benne, vagy el kell fogadnom, hogy ebben van egy gazdag szövésű szimbólumrendszer, ami az egésznek a hangulatát erősíti? Sándor L. István: Amikor Czegő Csongor megszólalt a Hamlet végén, mintha a szívemből szólt volna. Ha az ember talál egy azonosítási pontot egy előadáshoz, azt gondolja, hogy megvan a kulcs, és olyan mértékig ragaszkodik hozzá, hogy utána elkezdi allegóriának nézni azt, ami szimbólum vagy álom. Egyszerre van benne több sík, mindig megzavarodik az ember, amikor egy másik érzet, erősebb érzet megpróbálja kimozdítani abból, amiről már azt gondolja, hogy otthonosan siklik tovább. Teljesen igazad van, lehetne ilyen kritikai megjegyzéseket tenni, hogy nincs rögzítve. De a rögzítetlenség számomra pontosan ezt az álomszerűséget tudta visszaadni. Ha az ember álmában egymástól távoli dolgok összekapcsolódnak, mégis van egy erős érzete, akkor nem rémülten ébred fel, mert nem rémálmot látott, hanem valamit, ami inkább a varázslathoz áll közel. Egyszerre benne van, hogy a színházról is gondolkodik. A színházi tér és a díszlet, a szék, a néző is része a darabnak. De a szereplők is nézők. Hányszor van olyan az előadásban, amikor ők maguk is belekerülnek ilyen helyzetekbe. Ezt egy gazdag szövésű világnak érzem. Ha bajaim vannak, akkor inkább a saját gondolkodásom zártságát kezdem el megkérdőjelezni. Lévai Balázs: Te azt mondod, hogy nincsen rossz előadás, csak rossz néző. Sándor L. István: Ez egy nagyon fontos kérdés. Vannak előadások, amikről süt a léhaság. Nincs benne munka, akarat, szándék csak megúszás és bérletkiszolgálás van. Ha azt látod, hogy az előbbiek benne vannak, akkor meg kell adni azt a tiszteletet, hogy elkezdesz menni az előadással, és ha nem megy, akkor inkább azt mondod, hogy köszönöm ez nem az én világom. Ez egy nagyon tehetséges társulat, és egy tehetséges rendezőt ismerhettünk meg. Lőkös Ildikó: Persze a néző veszi a jegyet, és szíve joga, hogy úgy viselkedjen, ahogy neki tetszik. Menjen ki nyugodtan, ha nem tetszik neki valami. De van az a fajta néző, aki szeret ugyanannyi munkát belefektetni, mint a színpadon lévők. Én is mondhatom, hogy a szórakoztató színházat szeretem, de engem például ez is szórakoztat. A díszletre visszatérve. Teljesen egyértelmű hogy, itt nem egy konkrét tér lesz, viszont nagyon izgalmas szimbólumokat tesz fel. A meggyeskert az életünk szimbóluma. A lufik a vágyaink, amiket sosem érünk el, próbáljuk lehúzni, de inkább elrepül. A vége pedig az, hogy lebontjuk a színházat - mondjuk ilyet már mások is csináltak. A cím sem csak ennyi, hanem nyilván a meggy savanyúsága a fontos benne. Kosztolányi pont azért mondta a Cseresznyéskertet, mert az olyan szép, dallamos, ízes, édes. Ők is ebből indultak ki, hogy mi mit idéz fel, csak ők azt a fajta csehovi hagyományt szerették volna megteremteni, ami a paródiában van. Lévai Balázs: A díszlet nekem első blikkre egy Beckett előadás díszlete volt. Amíg nem nagyon láttam, hogy mi micsoda, addig ezt hittem. Lőkös Ildikó: Ha már annyit beszéltünk a díszletről, említsük meg az alkotókat, Bartha Józsefet és Bajkó Blanka Alizt. Bartha fantasztikus képzőművész, és csodálatos munkái vannak. De beszélhetnénk a zenéről, a dramaturgról is, bár azt mondtad, a te munkád a szöveg is. Sardar Tagirovsky: Amikor nyáron készültem az előadásra, mert nekem ez az első hivatalos színházi rendezésem, akkor odaültem az íróasztal fölé és készítettem koncepciókat, őrjöngtem. Lőkös Ildikó: Miért őrjöngtél? Lévai Balázs: Azt mondjuk el, hogy Sardar a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezőszakos hallgatója. Sardar Tagirovsky: Igen, harmadéves vagyok. Az a helyzet, hogy amikor megérkeztem a térbe, találkoztam a színészekkel, volt két döntésem: vagy megpróbálom végigvinni azt a koncepciót, amit én akartam, vagy hagyom, hogy a tér és a színészek megingassák bennem az elképzelésemet. Annak a térnek volt egy nagyon nagy harsány csendje. Amikor beültek páran az egyik próbára, akkor érezhető volt a levegőben valami olyan csend, ami a színházi terek sajátja. Hallod az esti közönséget. Ebből akartam kiindulni, mert ez egy teljesen más jellegű csend, mint mondjuk, ami egy pláza WC-jében van. Ennek a meghallásából akartam, hogy elinduljunk. Az, hogy mennyire értelmezhető és mennyire kell értelmezni? Én úgy gondolom, az élet is ilyen. Ilyen értelemben realista vagyok, ha ránézek egy székre az egyik pillanatban jelent nekem valami mást, a másik pillanatban meg csak egy széket jelent. Mi az, ami nyomon követhető az életben és leképezhető a tudatunk számára, és mi az, ami kérdéses? Azt figyeltem meg, hogy Magyarországon nagyon sokszor nyomon követhető dolgokra van szükség. Arra, hogy megértsem, mi van előtte. Egyfajta intellektuális megközelítése van, és az érzékek valahogy elfelejtődnek. Gyerekkoromban máshogy éreztem a valóságot. Számomra az az állapot egy bizonyos értelemben valóságosabb, mint ez. Más az, amikor a játszótéren nincs szavakra szükség ahhoz, hogy értsük egymást és más az, amikor meg kell értenünk valamit egy megbeszélés során. A tudat egy nagyon veszélyes dolog. Ami a tegnap délutáni előadást illeti, csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon sok minden múlik a közönségen. Mindenképpen nehéz, hogy a zsűri késve érkezik. Azért fájdalmas számomra ez a dolog, mert több száz kilométert utazik a társulat, és a zsűri késik, mert fagyit nyal. Semmi konfliktus nincs bennem, csak nem értem.Fotó: Simara László Sándor L. István: Kétszer kezdődött el az előadás nem? Sardar Tagirovsky: Igen, de annak van egy folyamata és egy íve. Van egy mikro szerkezete, ahogy felépül. Onnantól kezdve, hogy megérkezik a zsűri, és fel kell a nézőket újra állítani. Mikor elkezdődik a nem elkezdődött előadás, akkor el kell kezdeni valahogy és az az egész előadást befolyásolja. Számomra ezek érdekes tapasztalatok. Lévai Balázs: A második előadás zökkenőmentesen indult? Sardar Tagirovsky: Gyönyörű volt. Sándor L. István: Pálffy jelenete után rögtön másik élményben volt részünk, ez Dunyasa jelenete. Megjelent és rá kellett döbbennünk, hogy egy néma szereplőt látunk, amiből lett egy bohóctréfa sorozat a virágokkal, amiken jót lehetett derülni, de közben még behozott egy olyan furcsa költői fájdalmat, ami az egyik legfontosabb összetevője az előadásnak. Annyira szép volt, ami Dunyasával történt, ez az egész bohócos alkat, olyan bohóc, aki végig bohóc volt, de közben megszületett benne a fájdalom és tragédia. Ezt egyszerű gesztusokkal lehetett elérni: a tálcával való játékkal, amire rá van írva, hogy Jasa, vagy amikor meztelenül megjelenik. Nekem ez a szál volt az egyik kedvencem. Lévai Balázs: Mi gyakorlott színházlátogatók vagyunk, nem lepődünk meg azon, hogy a második felvonás elején nem engednek vissza a helyünkre. Ezt a váltást ti hogyan értelmeztétek? Számotokra mit adott hozzá? Sardar Tagirovsky: Bál van. Lévai Balázs: Ez világos, hogy meg vagyunk hívva a bálba. De a bál után sem ülhetünk vissza a helyünkre. Új nézőpontra vagyok kényszerítve. Sardar Tagirovsky: Hiszek abban, hogy van egy tudatalattink, ami működik. A nézőtéri székek, ahogy háttal vannak nekünk, megindítják bennünk a magányt, egy fájdalmat egy másik régióban. Azért ültetem hátrébb a nézőket, hogy lássák a saját hűlt helyeiket. A nézőknek nem az a feladata, hogy mindenáron rájöjjenek arra, hogy én mit akarok. Mindenképpen sejtetni, éreztetni akarom, hogy azoknak a székeknek van egyfajta olyan érzete, mintha a kivágott fák lennének. Mi vagyunk a meggyfák, amelyeket szép lassan kivágunk egymás körül. Lőkös Ildikó: Ez nem szakmai, amit most mondani fogok, de Balázsra reflektálok. Én sem szeretek állni. Szerintem ez mindenképp kényelmetlen, de valami miatt érdekes helyzet. A bejátszásban volt egy idősebb hölgy, aki nagyon lelkendezett, és speciel pont láttam őt állva is, ráadásul utoljára tudott beülni, nagyon nehezen mozgott, akkor arra gondoltam, hogy most őt biztos elvesztette Sardar, és nem. Furcsa, hogy mit bír az ember, mert lehet, hogy a legkényelmesebb székben öt perc után menekülne, de ha kap valamit, akkor szívesen marad állva, mert az izgatja. Sardar Tagirovsky: Arányosan szerettem volna közelíteni ahhoz, hogy a színháznak mennyi lehetősége van, mert szeretnék rendületlenül hinni abban, hogy nem csak egy TV a színház, hogy ott van előttünk és ülünk és bámulunk. Mi egy elhalt szertartás után vágyódunk, ami az ősi időkben elmaradt. Ehhez nemcsak a pszichológia jár, hanem a testmozgás is. Sándor L. István: Így kezdődött az egész fesztivál. A Boross Martin rendezte előadás ki akart minket mozgatni a komfortzónánkból, Zsótér, Vidnyánszky és Urbán is ugyanezt csinálta, más eszközökkel. Úgy látszik, a fesztivál most azt üzeni: a színháznak az a dolga, hogy kimozdítson bennünket. Lévai Balázs: A színészi játékot már említettétek, nagyon helyesen. Milyennek láttátok a társulatot? Ildi korábban említette, hogy a csehovi befogadásnak kulcskérdése a darabon belüli kapcsolatok rétegződése, vagy az az analitikus megfogalmazás, ami meghatározta az elmúlt években Magyarországon a Csehov játszást. Mennyire voltak egyértelműek a szereplők közötti viszonyok? Kit milyennek láttatok? Lőkös Ildikó: Szerintem ugyanaz érvényes az egész előadásra, hogy nagyon egységes minden: a látványtervező, a zene, a képek és a színészek is, amit azért éreztem fantasztikusnak, mert jól játszottak, és még azt is meg tudták csinálni, hogy tárgyak legyenek a térben. Egyrészt úgy láttam őket, mint ennek a különös világú térnek az egyes elemei, tehát mintha szobrokat látnék, de közben mégis eljátszották szerepeket. Például, miközben Pálffy egy bohóc számot ad elő nekünk, lebontják az egész díszletet. Elég félelmetes volt, és nem csak a pezsgő. Ezeket a furcsa kettősségeket, és a humort például nagyon jól kezelte mindegyik szereplő. De egy nevet mégis kiemelnék, aki most beugró volt, ő Beczásy Áron.Lévai Balázs: Mesélnél egy picit erről az előadásról? Beczásy Áron: Szó esett a csehovi színjátszás hagyományairól. Szerintem érdemes árnyaltabban kezelni azt, hogy egy időben történt két emblematikus előadás két magyar területen, a ’80-as évek közepén a világhírű Ascher Tamás féle Három nővér, és Harag György Cseresznyéskertje. Ha pontosabban akarjuk megfogalmazni a Kárpát-medence csehovi színjátszás hagyományait, akkor érdemes valahol a gyökereknél keresni. A Három nővér ma is világhírű, az akkori nagy román mesterek Harag Györgyöt Peter Brooke-hoz hasonlították. A beugrásról annyit szeretnék mesélni, ami hátborzongató volt, hogy ugyanabban az időben kezdődött a nagy román televízióban Harag György legendás Cseresznyéskertje, amikor az én beugrásom.Fotó: Simara László Sándor L. István: A színészek és a forma. Kezdetben mondhattam volna a hiányérzetemet, hogy bizonyos jelenetek hangsúlyosabbak, mint az eredeti darabban, az arányok miatt bizonyos jelenetek eltűnnek, szűkülnek vagy csak egy gesztusra egyszerűsödnek, más jelenetek pedig hosszan kibomlanak ebben az előadásban. A kapcsolatoknak az a gazdagsága, ami egyébként benne van a darabban, hova lesz? Második nézésre azt láttam, hogy a bálban ott vannak a háttérben a színpadon a kapcsolatok. Nagyon pontosan lehetett követni a Dunyasa - Jepihodov - Jasa szálat, de pontosan lehetett követni Petyának és Ányának a történetét is, ami ebben a változatban kevésbé volt hangsúlyos. De végig a játékban ott volt, és szó volt erről. Ehhez a formához az is hozzátartozik, hogy miközben nyitottnak látszik a legtöbb eleme. pontosan végig van gondolva, mi miért történik. Lőkös Ildikó: Nekem az is jó érzés volt, ahogy a generációk együtt játszottak. Talán Benedek Ágnes volt a legfiatalabb és Nemes Levente a legidősebb. Pont annak a gondolatnak a mentén, ami nekem ebben a Meggyeskertben felsejlett, ahogy a színházban is együtt vannak, a Csehov műben is együtt vannak és pont egy ilyen fiatalember irányításával. Nagyon szép volt. Sardar Tagirovsky: A szövegben nincs szó arról, hogy Firsz és Ánya között milyen kapcsolat van. Nagyon rejtve van. Miért kérdezi meg pont Ánya a legvégén, hogy Firszet bevitték-e már a kórházba? Ez nem csak egy egyszerű kérdés. Ez az első felvonástól kezdve mint szándék, kapcsolat, viszonyrendszer ott van. Fontosnak tartottam, hogy ezeket a pici szálakat elmélyítsük. Azért is érdekes, mert a színészek az előadások során folyamatosan újabb szálakat derítenek fel. Minden előadáson van valami új változás. Olyan kapcsolatokat vesznek fel, amibe én belegondolni sem mertem. Jó, hogy van játék. Lévai Balázs: Azt mondtad egy interjúban, hogy megpróbáltál egyfajta kinagyított oroszságot nem direkt módon megjeleníteni az előadásban. Kifejtenéd, mit értesz ez alatt? Sardar Tagirovsky: Nagyon sok hülyeséget mondtam. Lévai Balázs: Gondolom itt a saját orosz gyökereidre is utalsz. Úgy folytatod, ahogy a szláv lelkűek egymás közt sírva vígadnak. A sírva vígadás nem feltétlen szláv specifikum nem? Sardar Tagirovsky: Nekem igen, mert ott születtem. Kazanyban egy faluban nevelkedtem a Volga mentén. Amikor a Volgában fürödtünk, akkor felmásztunk a hegyre és mentünk vissza a birtokra, abból az időből van egy-két emlékem. Egyszer elindult a vihar, és nem az történt, hogy elkezdtünk rohanni a félelmetes vihar elől, hanem anyám és az egyik barátnője kitárták a kezüket és a vihar felé ordítottak. Ez fontos, mert érzek benne valami szabadságot. Ha valakinek el kellett utaznia, akkor a nagymama már hajnali 4-kor sütni kezdte a pirogot, hogy 8-kor el tudjon indulni, aki épp elment. Mi meg felkeltünk és sírtunk, hogy nem látjuk többé a nénikénket, pedig csak egy hónapra utazott el. Ennek a jelen időnek az értékelésére mi hivatottak vagyunk. Nekünk megvan az a lehetőségünk, hogy felfogjuk azt, hogy ezek múlandó dolgok. Úgy éreztem, Csehov az egész dráma során arról beszél, hogy most el fogják adni a meggyeskertet, most el kell hagyni a színházat. Többé nem térhetünk vissza. Csehov zseni volt, mert megfogalmazta, hogy nekünk el kell hagyni a színházat. Ez már a szertartás maga. Ez az érzés észrevétlenül egy történetbe volt csempészve. Lőkös Ildikó: A szöveget hogyan fabrikáltad össze? Te is fordítottál hozzá. Különböző korszakokat vegyítettél. Lévai Balázs: Az van odaírva a szöveg alá, hogy fordította: Elbert János, Tóth Árpád és a rendező. Lőkös Ildikó: Tehát pont három generáció. Sardar Tagirovsky: Ilyen értelemben link voltam, mert többet is dolgozhattam volna a szövegen. A Tóth Árpád féle szövegek sokkal jobban álltak Ányának, mert kicsit negédesebbek, naivabbak a szövegei. Van egyfajta drazsé, szirup érzésed, amikor olvasod. Nagyon sok dolgot pontosan fordítottak, de voltak részek, amiket nem. Amikor olvasom az eredeti orosz szöveget, máshogyan működik a ritmus. Ezt a ritmust akartam átfordítani bizonyos szereplőkre. Lőkös Ildikó: Abban volt valamilyen rendszer, hogy ki téveszti el a meggyeskertet és a cseresznyéskertet? Lopahinnál és Firsznél vettem észre. Vagy ez csak vicc volt?Fotó: Simara László Sardar Tagirovsky: Lopahinnál volt rendszer. Ez a linkségemből fakadt. Az elején még egy nem fordított szöveget vittem, vagy nem végleges szöveget. A színészek mindig nyaggattak, hogy mikor lesz már szöveg, hamarosan bemutató van. Én meg mondtam nekik, hogy tanulgassátok a Tóth Árpád szöveget. Egyszer csak Hobo úgy mondta véletlenül, hogy cseresznyéskert, erre kijavították, és ezt benne hagytuk. Ez nem az íróasztal fölött született meg.Sándor L. István: Színészileg nagyon izgalmas az előadás. Az újságokban ezt úgy szokták leírni, hogy ez színészvezetés kérdése is, hogy egy rendező miképpen, hogyan közelít a színészekhez. Mindenki a legjobb formájában látható ebben az előadásban, úgy tűnik, a rendező nem kért tőlük olyasmit, ami számukra idegen, furcsa vagy megoldhatatlan lett volna. Mintha a rendező a színészekből építkezett volna. Ezekből hogyan lehetnek összetett, ellentmondásos, furcsa figurák? Erre sok variációt látunk ebben az előadásban. Hogy tűnik egységesnek a színészet ebben az előadásban? Miközben az első pillanatban megidézett lélektani realizmus eszünkbe sem jut, mégiscsak embereket látunk a színpadon. Az előadás egyik nagy titka szerintem ez, a formán és a rendezői közelítésen túl. Lévai Balázs: Ilyenkor szoktam megkérdezni a válogatókat, hogy mondják el, miért van itt az előadás. Balogh Tibor: Sardar azt mondta, hogy harsány csendet érzett a teremben. Amikor én ott voltam, vibráló mozdulatlanságot véltem felfedezni, és ez az első pillanattól az utolsóig kitartott bennem. Amikor vége lett az előadásnak összenéztünk Balázzsal, és rögtön mondtuk, hogy ennek az előadásnak itt a helye. Lévai Balázs: Balázs, mesélj erről az összenézésről. Milyen volt? Perényi Balázs: Egy általam nagyon tisztelt emberrel beszélgettem erről az előadásról, aki nagyon nem szerette, én meg nagyon szerettem. Mondatokat mondtunk egymás után. „Szerintem térbe ért költészet, fantasztikus sugallatos képek vannak.” „Blöff parádé.” „Fantasztikusak a színészek és nagyon mély, igaz és egyben markánsan megfogalmazott előadást láttunk.” „Egyenetlen a színészet, ez egy sokkal jobb társulat.” „Mély és alapos értelmezés, végig követhető.” „Felszínes olvasat.” Ezek után elgondolkodtam azon, hogyan lehetne érvelni, mert értékállításokat tettünk. Egy valamivel lehet érvelni az előadás mellett: nem léha munka. Vezessük végig a motívumokat, hogy vannak például a táviratok Párizsból? Hogy vannak végigvezetve a kapcsolatok? Szerintem az biztos, hogy ez egy nagyon alapos munka. Nagyon költői színház, amely nem a megmutatott lélektani történésekkel mesél csak, hanem a tér érzéki hatásával, a zenével, a hangulatokkal, a fénnyel, a filmmel, az üres székkel. Ez egy nagyon tehetséges munka. Mintha vitte volna magával a társulatot. Elhitték, hogy az a másféle gondolat, amit te megfogalmazol, érvényes lehet Csehovnál. Lévai Balázs: Vitt titeket magatokkal? Pálffy Tibor: Nálunk Szentgyörgyön húsz éve következetes színházi nyelvkeresés zajlik. Nagyon örvendtem ennek a találkozásnak Sardarral, mert ezt a nyelvkeresést nem törte meg, sőt új, mai fiatal lendülettel töltötte fel. Nagyon megfelelő időben, a megfelelő helyen történt ez a találkozás. Lévai Balázs: Van-e valakinek kérdése, hozzászólása? Egy néző: Valahogy úgy érzékeltem két alakításban, hogy kisüvített belőle a nagy októberi szocialista forradalom előjelzése. Rá szeretnék kérdezni Nagy Alfréd simléderes sapkájára, és arra, hogy az véletlen volt e? Valamint Pálffynak egy nagyon ijesztő megmozdulására, amikor valami olyasmit mondott a zsűri előtt, hogy majd meglátjátok. Ebben mi volt? Sardar Tagirovsky: Csehov egy jós volt, egy zseni, aki értette az emberi működést, és a pillanatnyi helyzetet abban a világban, amiben élt, illetve az addigi történelemben. Értette annyira a működést, hogy tudta, sinus hullámok szerint halad és meg is ismétlődik az új variánsokkal együtt. A helyzet az, hogy ez matematikailag is leképezhető illetve költőileg is megjósolható. Jelentkezik az arisztokrata világ, ami szép lassan kihal. Még Chaplin filmjeiben is látni lehet. Jelentkezik a kapitalista értékrend, ami most már ideológiává vált, illetve a forradalom szele, a vágyott testvériség megérzése. Ezek a világok folyamatosan kommunikálnak egymással, hogy végül melyik marad föntebb. Amit mond Trofimov Lopahinről, hogy a természet anyagcseréjében is úgy van, hogy kellenek ragadozók, ahhoz hogy ez az egész működjön, és Lopahin a ragadozó gyakorlatilag. Ahhoz, hogy ideáig eljussunk, szükségünk volt ideológiákra is. Szükségünk volt a 20. század mentén történő két ideológiára, hogy eljussunk addig, hogy ragadozók legyünk a korban. Elfeledkezünk arról a magról, amit Csehov üzent, azaz: vajon fognak-e gondolni ránk 150-200 év múlva? Az a helyzet, hogy nem. Csehov feltette a kérdést, és a mi korunk elég cinikus és intelligens ahhoz, hogy leszarja. Ez a fájdalom kell, hogy működtesse. Sándor L. István: Van néhány színházi közhely, az egyik ilyen, hogy a rendezők a Sirállyal szokták kezdeni, és a Cseresznyéskerttel zárni a pályájukat. Miért pont ez az első darabod? Sardar Tagirovsky: Én Sirály vagyok. De azért ezt választottam, mert a nagymamámnak volt egy almáskertje. Nagyon gyakran felmásztam a fára és néztem a felnőtteket. Nagyon izgalmas volt számomra, hogy soha nem látták, hogy ott vagyok. Az a gondolat merült fel bennem, hogy hátha én is elsétálhatok ezek alatt a fák alatt. Egy néző: Amikor a második felvonás elején rádöbbentem, hogy nem fogok tudni visszaülni a helyemre, egy kisebbfajta megrázkódtatás volt, és segített megérteni, hogy bár én csak a 6. sor közepére nem mehettem vissza, a szereplőknek az otthonukat és az életüket kellett hátrahagyni. Szándékolt mondanivaló volt, vagy csak bennem támadt ez az érzet? Sardar Tagirovsky: Szándék volt. Egy néző: Nem volt szó róla, de nekem az is nagyon feltűnt, ami a szünetben történt. Ez hagyomány? Van olyan színház, ahol ezt csinálják? Beczásy Áron: Ascher Tamásnál is volt ilyen. Lévai Balázs: Nem is mondtuk a kedvenc témánkat István. A visszatérő motívumok. Itt a forgalmista. A Szigorúan ellenőrzött vonatok után, itt is visszajött a vasút téma. A válogatók elképesztően sokrétűen szőtték össze a motívumokat. Lőkös Ildikó: Akik ott álltak, mint cselédek. Csomós Tündit ismerem, ő is dramaturg. Még így is be volt vonva az egész színház. Valamint találtam egy iszonyú jó trailert az előadásról, amit érdemes megnézni. Sándor L. István: Szerintem rosszul fogjuk fel ezt a Cseresznyéskert – Meggyeskert témát. Szerintem nem a nevekből, hanem az éghajlatból kellene kiindulni. Mi mikor nyílik és virágzik. Lőkös Ildikó: Szerintem annyira más. Ha meghallod, hogy ’meggyes’, más érzés önt el. Sándor L. István: Nem, szerintem az a kérdés, hogy éghajlatilag mikor van veszélyben az a kert. Sardar Tagirovsky: Hogy mondja Jepihodov pontosan az elején? Derzsi Dezső: „A cseresznye elnyílt, a meggy még mindig ágon áll.” Sardar Tagirovsky: A meggy virága fehér. Számomra az is izgalmas, hogy a makett asztalon a fának a virágai popcornból vannak. Lévai Balázs: Köszönjük szépen a figyelmet.A beszélgetés szövegét a POSzT munkatársai bocsátották rendelkezésünkre.
2015.06.17. 07:02
Szinhaz.hu
"Nem a remény színháza" – Az Erdély - Tündérkert szakmai beszélgetéséről
A Miskolci Nemzeti Színház előadásához kapcsolódó szakmai beszélgetésen Sándor L. István és Kovács Bálint felkért hozzászólók voltak Keszég László rendező és Lévai Balázs moderátor beszélgetőpartnerei.A beszélgetés szövegét szerkesztetlen formában közöljük.Lévai Balázs: A POSzT nyolcadik napján járunk. Ma délelőtt a Miskolci Nemzeti Színház Erdély-Tündérkert című előadásáról fogunk beszélgetni.Lévai Balázs: A mai napon beszélgetőtársaim Keszég László rendező, Sándor L. István és Kovács Bálint kritikusok. Visszatérő kérdésként felmerül a nagy epikus művek dramatizálásának lehetősége. Teljesen eltérő narrációs megoldásokat láttunk az elmúlt napokban, ehhez képest Ari-Nagy Barbara adaptálását ti milyennek láttátok? Az elmúlt napok adaptációihoz képest milyen megoldással próbálta ezt a hömpölygő nagy móriczi epikát színpadra állítani? Sándor L. István: Nagyon nehéz kérdés, amire egyszerűen tudok válaszolni: nagyon jónak látom ezt az adaptációt. Az előadásnak számos olyan pontja van, amiről érdemes lenne alapos szakmai beszélgetést és vitát folytatni. Különböző ízlések és vélemények feszülhetnek egymásnak. Egy következetes vállalás nagyon következetes végig vitelét érzékelem. Van az Erdély illetve a Tündérkert című Móricz regény, ami betöltötte Móricz egész életét. A ’20-as évektől kezdve a haláláig foglalkozott vele és a negyedik kötetről, amit még tervezett, lebeszélték a kiadók, mondván, ez úgysem érdekel senkit. Ez egy nagy vállalkozás, aminek az irodalomtörténeti értéke is teljesen ellentmondásos. Van, aki formátumos nagy kudarcnak, van, aki nem kellően értékelt műnek látta. Keszég László pedig kitalálta ezt az őrültséget, hogy ebből színpadi előadást kell csinálni. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy úgy tudom, Nyíregyházán volt már rá kísérlet. Závada Pálnak van egy adaptációja, amit 2007-ben Máté Gábor rendezésében a főiskolán mutattak be, aztán 2008-ban Marosvásárhelyen, valamint pár évvel később Hargitai Iván rendezésében az Új Színházban. A témának egy másik dimenzióját Móricz is tovább írta A boszorkány címmel. Viszonylag szűkös az a készlet, ahogyan az Erdély és a Tündérkert megjelenik a színpadon. Számomra ez egy nagy, megemészthetetlen mű. Egyszer 20 évvel ezelőtt végigolvastam, most a 150. oldalnál megint elakadtam. Gondoltam, hogy itt a fesztivál unalmában majd végigolvasom. Sajnos nem sikerült. Azért értékelem ezt a darabot, mert valamiféle határozott rendet vágott bennem. Kiválasztották azokat a szálakat, amelyek érdekelték őket, és ebből egy minta alapján készítettek egy darabot, amiről azt mondják, több mint adaptáció és kevesebb, mint önálló mű. Ragaszkodtak a móriczi helyzetekhez és mondatokhoz. Mi ez a minta és közelítésmód? A Shakespeare-i királydrámák lebeghettek előttük. Nagyon nem szeretem Móriczban, ahogyan a nőkkel bánik. Lévai Balázs: Megkérdezném Ari-Nagy Barbarát, hogy ez lebegett a szemetek előtt? Ari-Nagy Barbara: Nem pontosan ez, de valóban felmerült a forma. Nyilván nem hasonlítom magam Shakespeare-hez. Arra emlékszem, hogy amikor elkezdtem dolgozni a szöveggel, az volt az első mondat amit leírtam, hogy: „Állj, ki vagy?”. Ez nincs is benne a regényben, de ez elindított valamit a fejemben. Sándor L. István: A Shakespeare-i technikához hasonlóan zárt, mozaikos technikával követik egymást a jelenetek, és ebből kell összerakni valamit, amiben a hatalom működése a fontos. Mint néhány királydrámában, itt is egy különös, furcsa személyiség útja az, ami a középpontba kerül. Az eredeti műben, ha jól emlékszem egyértelműen Báthory áll a középpontban, Bethlen figurája itt hangsúlyosabb lett. Megpróbálták kétpólusúvá tenni ezt a történetet. Kovács Bálint: Kevésbé vagyok lelkes, mint István. Előre leszögezem, hogy mindaz, amit mondok és negatívan hat, abból indul ki, hogy ez egy magas színvonalú előadás. Ha szidom, az nem azt jelenti, hogy ez egy elfuserált vállalkozás lenne. Talán azért nem hasonlítom Shakespeare-hez, mert kevés volt számomra az emberi szituáció. Shakespeare királydrámáiban mindig az a csodálatos, hogy a történelem működésének a bemutatása után mindig van valami, ami emberivé teszi az egész történetet. Itt is voltak erre kisebb utalások, például a női utalások, amik szerintem a legjobban sikerültek az adaptációban, de mégis azt éreztem, hogy ebből a három órából a túlnyomó többség történelemkönyv. Úgy éreztem, hogy nem tud elég izgalmas lenni a szónak a drámai értelmében. Pontosan végigvitte a történelem leírást, és a politikusok jellemének leírását, mindez nagyon száraz maradt. Lévai Balázs: Laci, arra kérlek, még egy picit beszéljünk az adaptációról. Ti hova helyeztétek a fókuszokat? Van egy irgalmatlan nagy terjedelmű anyag, és ehhez képest amikor Barbarával rendet vágtatok, nektek mi volt fontos ebben a történetben? Keszég László: Azt hiszem, mi nem nektek készítettük ezt az előadást, hanem rendes KDNP-s szavazóknak, akik ebben a tömegpszichózisban, amiben mindannyian élünk és szenvedünk pillanatnyilag, esetleg meglátnak valami hasonlóságot a saját helyzetükkel. Ezt úgy próbáltuk megvalósítani, hogy a napi politikában folyó ócska diskurzust ne érintsük, hanem afölött vagy mellett lebegjen az előadás, de mégis észrevehető legyen az a nagyon fontos hasonlóság, amit Szegfű Gyula történész úgy mond, hogy a magyarok legnagyobb bűne az, hogy Mohács után nem tudtak egy királyt választani. Két királyt választottak, így lett két Magyarország és így született meg Erdély és a mai Szlovákia egy részterületét is magába ölelő Magyarország, és ez utána elmérgesedett, elgennyesedett. Ugyanazokat a köröket járja be a társadalom. Ez volt a lényeg. Előjön Shakespeare, de mi egyáltalán nem beszéltünk Shakespeare-ről vagy a királydrámákról, azért mert fragmentális a szerkezet. Ki kell választani olyan momentumokat, amiből kijön egy bohóctréfa sorozat. Ugyanazt csinálják, de mégis mulatságos. Ez volt a fókusz. Minden kis részletet lényegében elölről kezdeni. Minden jelenetben szándék szerint van egy begyorsulás, mint a lendkerék, aztán egy bizonyos helyzetnek belevágunk a közepébe, és valahova elferdül. Jön egy váltás és ez újra és újra megtörténik. Olyan, mint egy labdapattogás. Az nem járt a fejemben, hogy látszódjon, egy fantasztikusan komoly szubjektum rendezte. Ez egy rendvágás. A saját történelmünkkel találkozzunk egy kicsit.Fotó: Simara László Lévai Balázs: Az aktualizálás nagyon fontos kérdés. Erre nézve nagyon eltérő megoldásokat láttunk a POSzT-on. Kifele sétálva többen arról beszélgettek, hogy ez olyan mintha a Vitéz Mihálynak lenne az előzmény- és folytatástörténete. Majd megkérdezzük Perényi Balázsékat, szándék volt-e, hogy ennek a történelmi kornak ezt a 15 évét lefedjék. Béres Attila rendezése kőkeményen aktualizál, mai mondatokkal. Ti ezt egyáltalán nem csináljátok. Ebből a szempontból nagyon fegyelmezett a szöveg. Elhangzik a móriczi mondat és a többit a nézőkre bízzátok. Sándor L. István: Szerintem minden előadás elvárja magától, hogy tudja, mit is akart magától vagy a nézőtől. A királydrámák azért jutnak folyamatosan az ember eszébe, mert folyamatosan találkozik azzal, hogy ha van az európai történelemben olyan időszak, amit a Shakespeare-i királydrámákhoz hasonló gyors hatalomváltások véres hatalomszerzési technikái jelentenek, az erdélyi történelem néhány 10-100 éve. Ez egy olyan anyag, amiből érdemes dolgozni és gondolkodni. Móricz is azért kereste a történelmet, mert a gyökereket kutatta. Miből születik, ami most van? Az előadásnak is ez a lényege. Azért kezdtem azzal, hogy egy személyiségnek a középpontba állítása, mert itt egy mértékvesztésnek a történetét látjuk. Egy hatalomra került emberét, aki fokozatosan elveszti minden önkontrollját, majd végül minden lehetséges és morális gátat lerombol magában és ennek következtében a körülötte lévő emberekben is. Abban a világban ahol élnek, lerombolódik minden érték és viszonyítási pont, ami irracionális erőket szabadít fel, és a józan gondolkodás esélyét eltünteti. Ez az előadás szándéka. Azon lehet gondolkodni, hogy valóban eléri, vagy sem. Kovács Bálint: Amikor az előbb azt mondtam, hogy minden, ami negatív onnan indul ki, hogy ez egy magas színvonalú előadás azt arra is értettem, hogy bennem sem merült fel egy másodpercig sem, hogy jó de minek. Egyértelműen látszott benne a szándék, hogy a politikai rosszul működést bemutassa. Ez a dráma nem tud eléggé egyénivé válni. Fontos újra felhívni a figyelmet arra – hogy amíg vannak ilyen politikusok, akik talán sosem fognak kihalni -, hogy ez rossz. Nem jó, ha ez így működik. Mit jelent ez az értékvesztés, a morális csőd? Mégis úgy éreztem, hogy amikor vége lett az előadásnak, nem tudtam meg új vetületeit ennek az értékvesztési folyamatnak. Mintha egy ismert folyamatnak mutatták volna meg újra a lépéseit. Akár az emberi események, akár az átlagosnál bölcsebb, mélyebbre menő megközelítések sem tudták azt éreztetni velem, hogy igen, bár ismerem a politikusokat, de ezt azért nem tudtam eddig. Lévai Balázs: Laci azt mondta korábban, hogy egyes jelenetek a lendkerék ritmikájához hasonlítanak. Lassan indulnak be és pörögnek ki. Én elég érzékeny vagyok az előadások ritmusára és dinamikájára. Nekem sokkal inkább az egész előadás volt ilyen, mintha szándékoltan lassan kezdődött volna. Volt benne ilyen dinamizmus, hogy ahogy haladtunk előre úgy kezdett felpörögni. Ti milyennek láttátok az előadás ritmikáját, dinamizmusát? Sándor L. István: Azzal a nézői élménnyel próbálok szembesülni, amit Kovács Bálint nagyon határozottan elmondott. Ízlésünk, benyomásunk teljesen más, ha látunk előadásokat. Nem érdemes ízlésről vitatkozni, mert az az ember személyiségével függ össze. Az előadás működéséhez hozzátartozik, hogy nagyon pontosan fókuszálta a figyelmemet és irányította, hogy merrefelé gondolkodjak. Nincs benne a regényben a közös esküre készülés, ami rögtön azt a fontos szándékot fókuszálja nekem, hogy nem egy fejedelemről van szó, hanem két személyiségről. Azért vagyok hálás, mert a figyelmemet pontosan irányítja az előadás. Tudom figyelni az egyiknek és a másiknak az útját is. Igazad van, én is úgy látom, hogy egy lassú előadás, ami fokozatosan begyorsul. Azok a fontos pillanatok, amikor azt érzem magamban: de ki fogja ezt az embert megállítani? Mentem az előadással, de itt van egy kényes egyensúly, a nagyon határozott rendezői világ. Ez a világ egy nagyon szikár tér a le-föl járó láncokkal, forgó dobogókkal. Üres színpad, ahol a fények teremtenek meg különböző világokat. A tudatosan absztraktnak ható térben egy gazdagabb színészi játék jelenik meg, ha úgy tetszik hagyományosabb színészi játék. Valószínűleg van itt egy kényes egyensúly, ami azt jelenti, hogy azért jó a kettő, hogy ellenpontozzák egymást és kitöltse azt a szikárságot, azt a vérbőséget, ami a színészi játékában van. Akkor éreztem először azt, hogy nem teljesen azt az előadást látom, amit Miskolcon annyira szerettem, amikor indulnak a hadjáratba és Zayzon Zsolt elüvölti, hogyan kell majd regulát tartani. Azt éreztem, kicsit jobban felpörgött az előadás, ezért többen átmentek a szenvedélyesség bizonyos határain. Többet kiabáltak, mint ami a kényes egyensúlyhoz hozzátartozna. Szerintem Báthoryban nem csak a mértékvesztettség van benne, hanem az a gőgös irónia, amit az egész világgal szemben képvisel. Kaptam a színháztól egy DVD-t és délelőtt ellenőriztem. A második felében is benne van ez a libikóka, őrület, kifordulás. Azt érzem, hogy egy kicsit túlmentetek, nem tudom, hogy a fesztiválizgalom miatt, de több volt benne a szenvedély és ennek következtében a kiabálás, és kevesebb volt benne az irónia, ami szerintem végig benne volt ebben az előadásban, amikor Miskolcon láttam, és szerencsére a DVD-n is rajta van, szóval az utókor is találkozhat vele. Lévai Balázs: Laci, te ezt hogy érezted? Keszég László: Egyezem ezzel. Ráadásul még a rendezői képességeimet sem tudtam csillogtatni, mert csak egy sebességen működő mobilforgó volt, ami teljesen máshogy működik, mint a Miskolci Nemzeti Színházban. Van egy ritmus, amit szerettem volna megvalósítani, véleményem szerint egy teljesen hagyományos előadásban, ami reményeim szerint a minőségre helyezi a hangsúlyt. Nagy valószínűséggel kicsit a feszültség és az izgalom hozott ilyen dolgokat, de úgy gondolom, világosan fogalmaztak a színházunk színművészei. Testvérek között felelősségem tudatában kijelentem, hogy követhető volt tegnap az előadás. Mindenki vérvonala lélektanilag is lekövethető volt. Lévai Balázs: István említette, hogy ez a puritán, konstruktivista színpadkép eleve a színészi játékot hangsúlyozza. Nagyon szerettem a láncokat és a zászlókat. Nekem a színpadkép az állandóan változó történelmi helyzetet szimbolizálta, hogy hol közelebb vagyunk a leigázáshoz, hol szabadabbak vagyunk és ezt is lehet aktualizálni. Ebben a puritán játéktérben beszéljünk egy kicsit a színészi játékról. Mind a férfiakról, mind a nőkről érdemes beszélni. Azért hangsúlyoztam külön, mert van egy erős férfi vs. női szál. Milyennek láttátok a két férfi főszereplőt? Keszég László: Azt szeretném megvilágítani - az én szemszögemből -, hogy nem a politikusokról van szó. Állandóan arról a pillanatról szeretnék előadást csinálni, amelyben élünk. Itt a főszereplő a nép. A helyzet, amit mi mégis előidéztünk, hogy ki tudnak ugrani ilyen figurák. Ma mindenki ezt gondolja rosszul. Sajnos vannak a fejünk fölött olyanok, akikkel nem tudunk mit kezdeni. Ez belőlünk ered, hogy ők ilyenek. Ezt a felelősséget, hogy sehogy sem fedezik fel, és nem néznek szembe ilyen értelemben a helyzetünkkel, vagy a saját helyzetükkel az emberek, számomra döbbenetes. Ez olyasmi, amiről érdemes színházat csinálni, de az aktualizálás az én ízlésemtől távol áll. A probléma sokkal súlyosabb, minthogy kiszóljunk és reagáljunk ezekre a baromságokra, amikkel traktálnak bennünket nap mint nap.Sándor L. István: Ez azért is nagyon fontos, mert ami Báthory Gáborral történik az nem politikai, hanem emberi probléma. Itt az ember személyiségének vagy moralitásának problémáit látjuk. Ehhez képest politikusként jól működik. Keszég László: Van egy szituáció, ami lehetővé teszi, hogy az ilyen lelki problémákkal küszködő egyének kerüljenek a felszínre. Ők azok, akik a sztárok lesznek, mert annyira gátlástalanok. Az átlagszavazó nem néz szembe azzal, hogy ez az ügy mégis tőlem is függ valamennyire, nem független tőlem, hatalmas erők alakítják a Duna folyását.Fotó: Simara László Sándor L. István: Hadd védjem még a védendőt. A Shakespeare-i minta abban is benne van, hogy itt szétválik egymástól a hatalom köreiben mozgó figurák közege és a plebsz, aki itt két koldusként, menekültként jelenik meg. Ez nagyon tudatosan visszatérő két jelenet, ami egy alsó nézőpontot mutat ehhez a viszonyhoz. Nagyon fontos, hogy a legtöbb miskolci előadás társulati munka. Fontos és jó társulatot láttam, amiben az a rendezői koncepció, hogy néhány ember ki van emelve. Báthory, Bethlen és Györgyi Anna, mint Bethlen felesége nem kapnak több szerepet, a többiek azonban sok szerepet játszanak el. Más a színészi feladat, ha Harsányiról, Zayzonról vagy Györgyi Annáról beszélünk, és más ha Szegedi Dezsőről. Kovács Bálint: Beszélnék a női szereplőkről. Már említettem, hogy nekem a női szereplők tetszettek a legjobban ebben az előadásban, mert ők képviselték számomra az embert. Akik elsőre beugranak azok Györgyi Anna, Ullmann Mónika és Märcz Fruzsina. Ők hárman elképesztően jók voltak. Györgyi Anna karakterével kapcsolatban nagyon örültem, amikor megfogalmazták, hogy ő egy szent és nagyon okos asszony. Úgy is játssza ezt az asszonyt, mint aki elképesztően bölcs és tényleg egyfajta szent. Lévai Balázs: Az, hogy a legelső megjelenésekor egy öltönyszerű kiskosztümben van, ami leginkább a férfiak világához illeszkedik, számodra mit jelentett? Kovács Bálint: Nem is a kiskosztümöt vettem észre, hanem azt, hogy Györgyi Annának végig tökéletesen egyenes a háta. Egyáltalán nem hajlik meg soha semennyire, talán csak a legvégén. Az egyetlen ilyen karakter. Mert a végére Zayzon Zsolt is elkövet egy hatalmas morális hibát azzal, hogy elmegy a szultánhoz. Ő az egyetlen, aki végig tudja tartani az elveit, ragaszkodik hozzá. Ezzel kapcsolódik a POSzT-on látott előadások közül nem csak a nagy regény adaptációkhoz, a Vitéz Mihályhoz, de még a Brandhoz is, ami arról szól, hogy ha vannak elveink az életben, lehet-e tartani őket úgyis, hogy közben élünk és nem csak egy teológia könyv vagyunk. Györgyi Anna ezt a Brand-i feladatot képviselni tudja mindvégig. Sándor L. István: Szerintem, ha a női póluson van Báthoryhoz hasonlóan veszélyes figura, az Györgyi Anna karaktere. Ő az egyetlen ezen a világon, aki szembeszáll Báthoryval, aki vállalja a konfrontációt. Amikor keménykedik, ugyanolyan kíméletlen, mint ő. Közben ott van a féltés is, hogy szeretné szeretni a férjét, ha az hagyná. Mivel nem hagyja, ezért csak rosszul képes szeretni. Ebben az előadásban azt az emberi megközelítést láttam, amit más Móricz adaptációkban sokszor nem, hogy a Móricznál megjelenő számon kérő nőnek eljátssza az okait, a magyarázatát, úgyhogy én ezt a karaktert izgalmasnak és sokszínűnek láttam. Azt hiszem, az előadás tegnapi ritmusához hozzátartozott, hogy ami szintet Harsányi Attila megszabott, Györgyi Anna is ahhoz igazodott, ami több volt, mint kellett volna. Még a Zayzon Zsolt játszotta Bethlenről beszéljünk. Nagyon lényeges, hogy van az a pont, amikor ő is kivetkőzik magából, hihetetlen hisztit csap, mielőtt Konstantinápolyba menne. Szerintem nagyon szép, hogy ott mindketten elszégyellik magukat, hogy ez is bennem van, ez is én vagyok? Mindannyiunkban ott lakik a Báthory Gábor? Ha a hatalom közelébe kerülünk, a mértékvesztés, a hübrisz kísértése is a közelünkbe kerül? Lévai Balázs: A Györgyi Anna által megformált karakter az egyetlen olyan női szereplő, aki a férfiak világában nem alávetettként jelenik meg, szerintem ez nagyon fontos vonulat. Kovács Bálint: Lenne, de nem így van, mert alávetett kell, hogy legyen. Lévai Balázs: Akkor úgy fogalmazok, hogy nem lesz a szexuális alávetettségnek tárgya. Kovács Bálint: Ez igaz, de neki ez a kis alávetettség is borzasztó. Van az a jelenet, amiről István is beszélt, hogy ő nem hajlandó hazudni, de elnyomják, úgy mint egy cigarettacsikket, ezt ki is kéri magának, hogy ez most micsoda. Ott bukik ki a gender-vonulata ennek a történetnek, hogy hiába hord egy nő kosztümöt, hiába egyenes a háta, akkor sem állhat ki és mondhatja a királynak, hogy meztelen. Sándor L. István: Szerintem nem ez van az előadásban. Persze Báthory provokálja, hogy ő is csak akkor lett valaki, amikor Bethlenné lett, akkor született. Utána, mikor mindennek vége, Báthoryból már nem marad semmi, akkor is fontosnak érzi, hogy elmenjen hozzá, és azt mondja neki: mi akar lenni, a nap árnyéka? Ugyanazt üzeni, hogy bármit is csinálhat, ugyanolyan senki marad. Marad ugyanaz a maszkulin világértelmezés, amivel szemben Györgyi Anna azt mondja, hogy takarodjon. Én úgy látom, ő egy olyan nő, aki folyamatosan védi az autonómiáját, pontosan azzal, hogy ebbe a férfi logika által teremtett működésbe nem megy bele. Van más jelenet, ami ezt cáfolja? Amennyire lehet, a szabadságát a végsőkig megőrzi, és amikor a megalázott ember odamegy megalázni őt, akkor sem alázkodik meg. Kovács Bálint: Én sem azt mondtam, hogy hagyja magát, hanem hogy kényszerítik. Egyetértek azzal, amit mondasz, csak az az ő tragédiája és ennek a férfi központú világnak a tragédiája, hogy nem hagyja magát. Ettől még ugyanúgy nem tudja elérni életének a céljait, a kiteljesedést, hiába áll bármilyen egyenes háttal oda, hogy nem kellene gyilkolászni, ennek akkor sem lesz következménye, mert nem hagyják, hogy tegyen ellene bármit. Sándor L. István: Nagyon fontos az a pillanat, amikor az első összeveszés van, mert ott az emberről való gondolkodás legfontosabb szempontjai merülnek fel. Ez a jelenet a kivégzés után van, amikor a fejedelem azt kérdezi: nem kell talán megölni az ellenségeinket? Mire ő azt feleli, hogy de, de nem úgy, hogy ez mérhetetlen szenvedést okozzon. Ebbe bekapcsolódik Bethlen is, és ebből lesz egy vita, hogy mire való az ember? Arra való, hogy igavonó legyen, és hogy az én hatalmat szolgálja. Báthory így gondolkodik az emberről, Bethlen és a felesége pedig emberként gondolkodik az emberről. A hatalmi mértékvesztést ez is jelenti, hogy a hatalom gondolkodásából eltűnik, mi történik az emberrel. Szerintem ez egy fontos mozzanat és kijózanító pillanat a nézők számára. Lévai Balázs: Abban a jelenetben, amikor Bethlen alattvalóként elmegy a szultán udvarába, mennyi a Móricz és mennyi a miskolci megoldás? Keszég László: Az ópium hatására összeeső szultán? Az Móricz. Lévai Balázs: De körülötte a nők szerepeltetése az a ti megoldásotok? Keszég László: Természetesen, ez a kényszer. Lévai Balázs: Milyen kényszer? Keszég László: A színházban vannak olyan édes kényszerek, hogy egy adott számú színésszel kell, vagy lehet megcsinálni egy bizonyos előadást. Sándor L. István: Egy dologról még nem beszéltünk, hogy milyen remek Szegedi Dezső, Görög László karaktere, vagy Máhr Ági azokban a pici szerepekben. Remek villanások vannak ezekben a zárt jelenetekben, elviszik ezeket a jeleneteket a színészek. Ez nagyon fontos számomra. Ahogy az is, hogy az előadás a legvégén kilép a saját kereteiből. Lévai Balázs: Akkor nézzük meg ezt a záróképet. Számotokra ez a hangsúlyozottan civil kép mit sugallt, hogy értelmeztétek? Kovács Bálint: Az is volt a problémám az előadással, hogy néhány nagyon fontos és jól kivitelezett jelenet kivételével, amikor Harsányi és Zayzon egymással szemben állnak és beszélnek, nagyon kétpólusúnak éreztem. Az egyik szereplőnek igaza van, a másiknak nincs. Ez engem általában untat és zavar. Szokták mondani, hogy az Antigonéban Kreonnak és Antigonénak is megérzem az igazát, sőt, egyesek azt mondják, hogy csak akkor jó valami, ha így működik. Itt nagyon azt éreztem, hogy egyre egyértelműbb, így nem szabad viselkedni, úgy meg többé-kevésbé azért lehet. Az utolsó záró kép volt, ami számomra megadta a kegyelemdöfést. Ha jól emlékszem az az utolsó mondat: „Isten engem úgy segéljen”. Ezzel kinyilatkoztattuk, hogy ez a jó gondolkodás, amit eddig láttunk meg a rossz. Ez engem zavart. Keszég László: Szerinted hogy kellett volna? Kovács Bálint: Nem azt mondom, hogy az utolsó zárójelenetet kellett volna ahhoz átrendezni, hogy ne így legyen, hanem hogy az egész előadás ezt sugallta számomra, és ezt megerősítette a záró kép. Ha az más lett volna, feltehetően akkor sem éreztem volna úgy, hogy összetettebb a két főszereplő viszonya. Ez így még egyszer aláhúzta számomra, hogy ez az egész túl fekete és túl fehér. Sándor L. István: Az a legnehezebb, ha történelemkönyveket lapozgat az ember, a Vitéz Mihályban is láttuk, hogy a győztesek gátlástalanul megírják a történelmet fekete-fehér, jó és rossz, igaz-hamis alapján. Így születnek a sémák, rossz minták. Ebben az előadásban egyáltalán nem láttam azt, hogy fehér és fekete szereplők vannak. Minden őrülete ellenére a Harsányi játszotta Báthoryban is ott volt a nagyság. Bethlen is mondta neki, hogy ilyet senki nem képes gondolni. Ezek azok a grandiózus tervek, amik ép elmékből nem születnek meg. Az a kérdés, hogy lehet-e ebből valóság? Mit lehet építeni? Ezt színészileg is láttam több olyan jelenetben, amikor Báthory összeomlik, záporoznak rá a vádak, és látom, hogy jár az agya, hogy mindenhol csapdában vagyok, de lát valamit. Ez lehet, hogy csak délibáb, egy megsejtés, de ki tud valamit hozni a sarokba szorítottságból. A politikus, a stratégai nagyság megjelenik a színpadon. Móricz sokkal jobban szerette Báthoryt, mint ti a darabban, de a nagyságot ti sem vontátok meg tőle. Szeretem az előadásban, hogy szerettem volna Bethlent világosan ragyogó napnak látni, de folyamatosan a megalkuvásaival kell szembesülnöm. Mit kezdjek vele? Az első jelenetben lefoglalják az egész gabonakészletét, erre azt mondja: háborúra készül a fejedelem. Nem azt, hogy fogom a kardot. Sokszor van olyan helyzetben, amivel egyáltalán nem ért egyet, és akkor is kompromisszum kész - ha pozitívan fogalmazunk, megalkuvó - ha negatívan látjuk. Ebből a sok megalkuvásból épít fel egy nem céltudatos eredményt, ami elől folyamatosan ki akar térni - hogy ő fejedelem legyen-, de aztán a kényszerek hatására megteszi. És benne is ott van a kísértés, amiről már beszéltünk. Épp ezért egyiket sem láttam csak fehérnek vagy csak feketének. Nem bíznám rá a politikai jövőmet egyikre sem. Lévai Balázs: Azt jól tudom, hogy erre a jelenetre a szereplők az aznapi civil ruhájukban jönnek be? Csak mert érdekes volt, hogy Zayzon Zsolt Superman-es pólóban jött be. Az ember nem tudott mást nézni, mint hogy a hőssé váló fejedelem ilyen cuccban jött be. Sándor L. István: Ez engem mérhetetlenül zavart. Olyan rátétet vitt az előadásba, ami nincs benne. Itt nem Supermant kéne látnunk. Keszég László: Üzent a Zsolt. Lévai Balázs: Megkérdezzük a válogatókat is, hogy miért válogatták be ezt az előadást? Balogh Tibor: Kétszeresen vagyok könnyű helyzetben: egyrészt a KDNP-s metafora, amiről a rendező beszélt, roppantul tetszett nekem. Másodszor, mert aki mellettem ült a szünetben megsúgta, hogy egysebességes a forgó, ebből rögtön megértettem, hogy miért látom lassúnak az átváltozásokat. A miskolci előadást pont azért szerettem, mert a gyors változások következtében az átváltozások mint egy kinetikus szobrászművész performanszaként jelentek meg, asszociáltató erejűek voltak. És mivel folyamatosan asszociációkra kényszerültem, nem volt történelemkönyv érzetem, mert nem történelmet néztem, hanem elgondolkodtató eseménysort. De így ebben a tegnap látott formájában is beválogattam volna az előadást.Fotó: Simara László Perényi Balázs: Én is nagyon örülök, hogy itt van ez az előadás, talán nem is baj, hogy ennyire szétdobja a nézőket. Ez így volt Miskolcon is.. Én borzasztóan feszengtem, mert hülyeség, de úgy érzi az ember, hogy valahogy köze van az előadáshoz, amit beválogatott, és éreztem, hogy többet recsegnek a székek, jön a köhögés, de van, aki nagyon figyel, jó ponton nevet - ezt láttuk a videóban is. Ugyanígy voltak a kritikai visszhangok is: laudáció és heroikus, elismerésre méltó kudarc. Én nagyon szeretem, és fontosnak tartom ezt az előadást és sajnálom, hogy nem láttuk milyen is valójában. Sokkal többet veszített az előadás, mint gondolnánk, mert a forgó borzasztóan számít. A másik, hogy nem sikerült bevilágítani. A nagyszerű színészi játékokat sokszor nemigen láttuk, mert nem láttuk az arcokat. Lehet, hogy ennyi idő alatt nem lehet ilyen bonyolult jelsort teremteni. Fontos lett volna, hogy többet lássunk a színészekből, többet lássuk őket jónak, mert azok voltak. Még annyit a színészek kapcsán, hogy nagyon fegyelmezett színészi játékot láttunk. A fegyelmezett nem a szürkeség, a középszerűség metaforája, hanem hogy nincs szétjátszva az előadás. Mindenki tudja a dolgát, tartja a tempót még ebben a fesztivál változatban is. Meg mernek állni a színészek a színpadon, és nem érzik a folyamatos cselekvés- és mozgáskényszert, hogy el kéne adniuk azt, amit csinálnak, hogy meg kellene vesztegetni a nézőt jó vaskos, szaftos indulatokkal, érzelmekkel. Nagyon gondosan, plasztikusan gondolatokat közölnek, néha csak vitatkoznak, nagyon jól beszélnek, értik a mondatokat. Mindenki. Nem hajlandó senki sem elárulni a közös konstrukciót, a rendezést azért, hogy egy kicsit nyerjen színészileg. Ez nagy dolog, mert általában az X-dik előadás után szétjátsszák az előadást a színészek. Ez komoly társulati erény. Örülök azoknak, akik örülnek, akik meg bosszankodtak, remélem gondolatébresztő bosszankodásban vannak, és azt azért érzik, hogy ez minőség, nagyon szép munka. Keserű Katalin: Kérdés a női szerepekkel kapcsolatban. Csak Bethlenné került szóba, holott voltak alternatívái, például Báthory Anna. Az Erdély című trilógia is Báthory Anna és a harmatos fű - mezítláb szituációval kezdődik. Nagyon szívesen hallanék az ő jelenlétéről, jelentéséről, jelentőségéről. Bethlenné tudniillik kevésbé érdekes figura női szempontból. Sándor L. István: Igen, de ennek a történetnek Báthory Anna még nem a főszereplője, ez is egy későbbiekből átvett karakter. Keserű Katalin: De megjelenik a színen egy olyan nő, aki jelenségként, színben sem akármilyen. Egy másodperce van vagy kettő, de az döbbenetes. A mozdulatai, Bethlen Gáborral való kapcsolata, ezek jelentős dolgok. Kovács Bálint: Úgy éreztem, hogy abban a jelenetben nem is annyira nőként van jelen, mint inkább politikai kísértésként. Dramaturgiailag az jön be a képbe, hogy van más politika is, erre is el lehetne indulni, és egy elég vonzó mellékkörülménnyel, tálcán kínálták fel ezt a lehetőséget. Még több kerülőutat raknak a szereplők elé, amit vagy vissza kell utasítani, vagy nem. Sándor L. István: Az előadás működéséhez hozzátartozik, hogy Märcz Fruzsina játssza Báthory Annát, aki egyébként az Imreffyné által folyton megalázott Évuska is. Ez a szerepösszevonás többet hozzátesz a figurához, mint maga a megjelenése. Másrészt az előadás nagyon szép rendet vág Imreffynével és a háttérben a fejedelemnével kapcsolatban. Ők is nagyon fontos női figurák. Bethlennének ellenpontja Báthory felesége. A mértékvesztés először magánéleti szinten jelenik meg. Nem is az, hogy a listája szaporodik, hanem a szeretőjével azon vesznek össze, hogy hogyan hazudhat Erdély fejedelme? Pedig egyszerűen csak arról van szó, ki mennyivel idősebb a másiknál. Lévai Balázs: Zsolt, meghallgattuk a hozzászólok véleményét, te belülről hogy érezted, hogy ment tegnap? Zayzon Zsolt: A forgó kérdés, ami többször is elhangzott, elég erőteljesen befolyásolta a mi színészi játékunkat is. A hév, amiről beszéltetek, magamról beszélve: álltam, néztem, hogy nem fog befordulni a forgó, lejár Báthory mandátuma mire befordul, és abból az indulatból kezdtem - sajnos ez egy színészi hiányosság, hogy nem voltunk annyira higgadtak -, hogy ne érdekeljen a forgó. Azt éreztük, gyorsan menni kell előre. A fény is érdekes volt, a kedvenc jelenetemet a Harsányival sötétben elpuffogtattuk, nem láttam a szemét, ő sem az enyémet, ami pedig elég fontos lett volna. Mi nagyon szeretjük ezt a produkciót és mi hittünk Bori munkájában és Laci elképzelésében. Jó is, hogy ennyire megosztó, én az ilyen színházat jobban szeretem, mint a középszerűt. Supermanről meg annyit, hogy volt benne egy butuska kis tudatosság, szeretem ezeket a fricskákat, bocsássátok meg nekem.Fotó: Simara László Lévai Balázs: Működött, észrevettük. Más kérdés? Egy néző: A záró képre nem adtatok választ, hogy miért kell civilben kijönni a végén. Még februárban az igazgatóváltás előtt mutattátok be, ugye? Mert az igazgatóváltás után olyan mintha a hatalomváltás önkritikus analógiája lenne. Miért gondoltad azt, hogy civilben kell kijönni? Mert ez amúgy nem adódna az előadásból. Keszég László: Minden előadást valahogy be kell fejezni. Az antré és az abgang nagyon fontos a színésznek és az előadásnak is. Azért jönnek be civilben, hogyha a darab fókuszálása homályban maradt volna, kitisztuljon. Nagyon egyszerű, racionális gesztus, nem belemagyarázó. Ha eddig egy festményt láttam, ez olyan, mint egy fotó. Nincs különleges jelentősége. Nem speciális jelentést akartam adni, ez egy belső pontja lett volna a darabnak, hogy látszódjon: így néznek ki azok az emberek, akik megvalósították ezt az összetett mesét. Perényi Balázs: Annak nagyon örültem, hogy úgy ért véget az előadás, hogy jó lenne, ha a szász városok tovább épülnének, marhák legelnének, és nem elhajtanák őket. Szóval reményszínház, hogy mi lenne, ha ezek működnének. Ez nekem jól esett, nagyon egyszerűen, semmi odamondogatással. Keszég László: Én azt gondolom, hogy nem működnek a dolgok. Nem a remény színháza, pont az ellenkezőjére gondoltam, ha már ebben a kontextusban nézzük. Pont az ellenkezőjére gondoltam, kifejezetten szomorú a helyzet. Sándor L. István: Az igazság valahol középen van. A reményszínház a végén azt mondja, már van egy kipusztított Erdély, ahol böjtölni fogunk mások vendégsége után és dolgozni mások tombolása után, takarékoskodni mások pazarlása után. Amit én még lényegesnek tartok, hogy nagyon fontos a történetben az emberi lépték, a végesség tudat. Mindannyian ugyanoda jutunk. Bármilyen heroikus, eszement vállalkozás, ugyanúgy a számvetés kényszerét is jelenti. Meglehet-e tenni, érdemes-e? Ez kapcsolódik a Bérczes előadásához, a vége pedig ugyanaz, mint az Isten ostorának: szedjétek le, takarítsátok el. Lázok János: Görög Laci remek Pázmány monológjáról nagyon szívesen hallanám a véleményeteket, a helyéről, a hangsúlyáról. Illetve Harsányiról viszonylag kevés szó esett. A néhány túlkiabálással együtt egy nagyon magával ragadó, fantasztikus alakítás volt, amit ritkán látunk a színpadon. Ami még feltűnt, hogy a Vitéz Mihályban és ebben elhangzanak szinte ugyanazok a mondatok. És ott visítva röhögünk, itt meg csendben maradunk. Ez azért sok mindent elmond. Keszég László: Úgy tudom Mozart ugyanazokra a hangokra írta a Don Giovannit és a Figaro házasságát. Lévai Balázs: Az is kérdés volt, hogy hogyan került a Pázmány monológ a második Móricz kötetből a ti előadásotokba? Keszég László: Az ellenhang. A történettől távol működő és fortyogó ellenreformer hangja. Valamilyen módon szerettük volna, ha ez megjelenik, és szerintem egy rendkívül jól felépített teátrális monológ. Sándor L. István: Félelmetes. Lévai Balázs: Nagyon erős volt. Egy néző: Hiteles ez a monológ történelmileg? Keszég László: Minden hiteles természetesen. Pázmány Péter a mai kategóriák alapján az egyik legnagyobb playboy volt. Mondhatott ilyeneket. Lévai Balázs: Pázmány Péter prédikációja a végszó, köszönjük, hogy itt voltak!A szöveget a POSzT munkatársai bocsátották rendelkezésünkre.
2015.06.14. 08:18
Szinhaz.hu
Én és a kisöcsém Szatmárnémetiben - Bemutató szilveszterkor
Idén szilveszterkor az Eisemann Mihály és Szilágyi László szerzőpáros közkedvelt művét, az Én és a kisöcsémet mutatja be a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. A „vidám társasutazás” próbái már több hete folynak, készül a díszlet és a jelmez, a társulat igazi, önfeledt szórakozást ígér a család minden tagjának. Belépők elővételben már kaphatók a színház Horea úti jegypénztárában, illetve a biletmaster.ro internetes jegyértékesítő oldal segítségével is beszerezhetők. Az év végi előadás szereplői: Rappert-Vencz Gábor - Kovács György-díjas, Kovács Éva - Poór Lili-díjas, Bogár Barbara, Kovács Nikolett, Frumen Gergő, Péter Attila Zsolt, Kányádi Szilárd, Nagy Orbán, Varga Sándor, Gál Ágnes, Bándi Johanna, Bodea Tibor, Poszet Nándor, Marosszéki Tamás, László Zita, Nagy Anikó, Sándor Anna, Zákány Mihály. Idén is élőzenei kísérettel szólalnak meg a magyar operett-irodalom legismertebb slágerei. A zenekar tagjai: Manfrédi Annamária (zongora, zenekarvezető), Anderco Péter m. v. (szólógitár), Sabo Marcel m. v. (basszusgitár), valamint Cserey Csaba m. v. (ütőhangszerek).Az előadás rendezője Bessenyei Istvána díszletet Fornvald Gréti m. v. tervezte, jelmezei Szabó Anna munkái. A produkció zenei vezetője és a színészek zenei korrepetitora Manfrédi Annamária, dramaturgja Bessenyei Gedő István, koreográfusként pedig Gabriela Tănase dolgozott az előadás létrehozásában. A rendező asszisztense Végh Balázs, az előadás ügyelője és súgója Varga Katalin.A társulat, hagyományaihoz híven, idén is két év végi előadást játszik. A bemutatóra 2014. december 30-án kerül sor 19 órától 30 lejes bemutató-áron, a szilveszteri díszelőadást pedig december 31-én, 18 órától láthatja a közönség 50 lejes belépő ellenében. Az idei évadban újdonságként bevezetett színházjegy-ajándékutalvánnyal a kedves nézők szeretteiket is meglephetik például egy szilveszteri előadásra szóló belépővel. A karácsonyra, születés- és névnapra szóló utalványok már kaphatók a szervezőirodában. Az előadás a budapesti Hartai Zenei Ügynökség és Proscenium Szerzői Ügynökség hozzájárulásával jött létre.Eisemann Mihály és Szilágyi László „vidám társasutazása” hosszú idők óta a könnyed színházi műfajok legkedveltebbjei közé tartozik. Klasszikussá vált, sok slágerrel megtűzdelt, szellemes történet. A néző remek humorral, egy jó adag pimaszsággal, tobzódó ötletekkel találkozik, de a darab egy pillanatig sem rugaszkodik el a műfaj szigorú szabályaitól. Mire kiderül, hogy a főszereplő fiú tulajdonképpen lány, olyan komikus helyzetek sorozatának kell bekövetkeznie, amelyek a bohózat és ezáltal a szerzők mély emberismeretéről és ironikus életfelfogásáról tesznek tanúbizonyságot. Életbölcsességek példáján keresztül láthatja a néző, hogy az emberi sors sokszor csupán egyetlen tétova mozdulaton múlik, és nem mindegy, hogy jobbra vagy balra lépünk el a szerencsénk, vagy ne adj’ isten szerencsétlenségünk elől. De nem kell izgulni, főhőseinkre elkerülhetetlenül vár a boldogság.„Én és a kisöcsém, fütyülünk a nőkre az idén…” – talán ez a legismertebb betétdala ennek az operettnek, amelyet Eisemann Mihály és Szilágyi László 1934-ben írt, és amelyet minden évadban műsorára tűz valamelyik magyar nyelvű színház. A szerelmi történet Velencében játszódik, és egy kirándulás során összezárt, különféle sorsú és társadalmi helyzetű emberek találkozásáról mesél. A helyzetkomikum és szövegpoénok alapjául a nélkülözhetetlen félreértések szolgálnak.Bessenyei István színész-rendező, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti igazgatója 2012 júliusa és 2013 decembere között. Szakmai tanulmányait a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végezte, színész szakon. 1981-ben szerzett diplomát, azóta a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának (a későbbi Harag György Társulatnak) színésze. A kilencvenes évektől kezdődően rendez is. 1998-ban Parászka Miklós kettős igazgatása idején, a Harag György Társulat tagjaként maga is részesévé válik a Csíki Játékszín megalapításának (a két társulat „testvértársulatként” működik, közös igazgatóval), a színház első évadában rendez is itt. A két társulat szétválása után a Harag György Társulat színésze marad, tagja a Harag György Társulat művészeti tanácsának, a Proscenium Alapítvány elnöke. Az utóbbi évadokban hagyományosan ő rendezi – nagy sikerrel – a szilveszteri előadásokat.
2014.12.16. 14:10
Szinhaz.hu
A Ludas - Új bemutató Zsámbékon
A Ludas címmel új bemutató készül a MaNNa tehetséggondozó programja keretében a Zsámbéki Színházi Bázison. Az előadás készítése során az alkotók a klasszikus Lúdas Matyi történetből indultak ki, majd a színészek rögtönzései és a dramaturg, Boronkay Soma írásai alapján megszületett egy mai magyar „nem-mese”. Fotók: Gyenese PéterAz alkotók ajánlója:Egy fiatal felnőtt történetét mutatja be a darab, akit édesanyja egyedül nevel, és próbálnak életben maradni a tönkrement családi gazdaság maradványain. Libáztak. Aztán libákat felvásároló cégcsoport kicsavarta a kezükből a megélhetést, a lehetőséget. A fiú dühös. Bosszút akar állni.De kin áll bosszút a mi modern Matyink? A legelső emberen, aki útjába kerül, és feltételezhető róla, hogy ő szenvedései okozója? Vagy messzebb megy, keresi az összefüggéseket? Álruhát ölt, beférkőzik egy másik világba.„Az egyik fontos kérdésünk, hogy ki bűnös és ki ártatlan egy ilyen világban, ami nem fekete-fehér és nincs mese díszlet. Kinek van igaza, és van-e egy oszthatatlan, egyértelmű igazság egy olyan országban, ahol élünk. Léteznek-e még hősök a 21. században? Megpróbáljuk az eseményeket, és ezeket az archetipikus figurákat, mint Lúdas Matyi vagy Döbrögi, több oldalról megvizsgálni, és az ismert történet társadalmi hatásait is vizsgáljuk. A mai történet mellett előkerül a klasszikus mese és a bábok is. Az előadás történetvezetésének alapja a klasszikus Fazekas művet követi, de lényeges, hogy A Ludas fikció. Ugyan nagyon sok valós sztori áll a hátterében, de összefüggéseiben és kontextusában teljesen a mi találmányunk. Bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve.” – mondja a készülő produkcióról a rendező, Tengely Gábor. Az előadásban szerepet kap az a pár elhagyott liba is, akik magukra maradtak, és várnak. Talán a gazdájukat, a szüleiket, vagy csak valami változást. Tanúi lehetünk próbálkozásaiknak, hogy hogyan formálódnak közösségé, nőnek fel sajátos tudatlanságukban, szépen libasorban. 2013 nyarán Tengely Gábor rendezésében mutatta be a MaNNa Ravenhill: Állampolgári ismeretek című darabját, mely az elmúlt évad megkerülhetetlen ifjúsági előadásává vált – több szakmai fesztiválon is bekerült a versenyprogramba. Ivanics Tamás, az előadás főszereplője megkapta a legjobb színészi alakítás díját a VII. Kaposvári Biennálén. 2014-ben ugyanez a csapat állt újra össze, hogy most egy ízig-vérig magyar történetet vigyenek színre, saját írásaikból, improvizációikból összeállítva, ismét Tengely Gábor rendező vezetésével. A bemutató augusztus 18-án lesz a Zsámbéki Színházi Bázison.A LUDAS (nem-mese) A MaNNa és a Zsámbéki Színházi Bázis közös előadása Egy fiú - Mohácsi Norbert Az anyja - Nagy Mari A barátnője - Kerkay Rita Egy gazda - XXX Egy vezérigazgató - Krajcsi Nikolett Egy kommunikációs tanácsadó - Pál András Ludak - Bercsényi Péter, Fige Attila, Gergely Rozália, Ivanics Tamás Egy néző - Viktor Balázs Egy énekmondó - Spiegl Anna A szövegkönyvet írta: Boronkay Soma A bábelőadás szövegét írta: Markó Róbert e.h. Dramaturg: Kenesey Judit Zenei vezető: Bercsényi Péter Jelmez, bábok: Michac Gábor Rendezőasszisztens: Zsirai Viktória Produkciós asszisztens: Teklesz Zsuzsa Produkciós vezető: Gáspár Anna Rendező: Tengely Gábor Az előadás létrehozását támogatta a Budapest Bábszínház. Bemutató: 2014. augusztus 18. 20:00További előadások: 2014. augusztus 19 és 20. Zsámbéki Színházi Bázis Forrás: Zsámbéki Színházi Bázis Fotók: Gyenese Péter
2014.08.15. 07:05
Szinhaz.hu
A rendező, aki Dépardieu-t is "megizzasztja" - Béres Attila válaszolt
Béres Attila a nyár elején a Liliomot állította színpadra, Csányi Sándorral és Schell Judittal a főszerepben, a közelmúltban pedig Gérard Depardieu rendezőjeként került reflektorfénybe. A marosvásárhelyi származású rendező aktuális és jövő évadbeli munkáiról mesélt. Bár Gérard Depardieu mindössze 3 nappal a bemutató előtt érkezett Szegedre, mégis komoly próbák előzték meg a Háry János múlt heti bemutatóját. Két napon át szinte megállás nélkül folytak a próbák verőfényben és zuhogó esőben. - Az első másfél órányi próba pillanatok alatt elröppent, és azt, hogy milyen keményen dolgoztunk, abból vettem észre, hogy Gérard-ról annyira ömlött a víz, hogy pólót kellett cserélnie. Nem hozott magával csereruhát, így végül én adtam rá egy színházi pólót – avatott be a kulisszatitkokba Béres Attila, rendező.Gérard Depardieu és Béres AttilaA magyar alkotók büszkék lehetnek teljesítményükre, mert a világsztár a szerdai főpróba megtekintése után úgy nyilatkozott, hogy a magyar színészek magasra tették a mércét. A premier után a szállodájába invitálta a szereplőgárdát, ahol a séfek Depardieu személyes iránymutatása szerint készítették a sült húsokat. Az exkluzív vacsora végén egy komolyabb beszélgetésre is mód adódott, ahol a világsztár elmondta, hogy számára meghatározó élményt jelentett 4000 néző előtt egy ilyen színvonalas előadásban szerepelni.- A legnagyobb meglepetést számomra az okozta, hogy Gérard Depardieu viselkedésében semmiféle sztárallűrnek nem volt nyoma. Nem kért külön autót vagy testőrt, előadás előtt a színházi büfében üldögélt, akárcsak a többi kolléga, játszott a fellépő gyerekekkel, beszélgetett Bodrogival…- engedett bepillantást a kulisszák mögé Béres Attila. Depardieu Napóleon szerepében franciául beszélt, mondatai megformálásában nagy szerep jutott Béres Attila feleségének, Ari-Nagy Barbara dramaturgnak. A produkcióba olyan mondatok kerültek, melyeket mind Napóleon mondott egykor, mint pl. „A legjobb védekezés a támadás” vagy „Ha híres akarsz maradni a világban, ígérj meg mindent, és ne teljesíts semmit!”- A darabjaim dramaturgiai feladatait ezúttal is Barbara látta el. A feleségem rengeteget segít a szövegek megalkotásában, nélküle félkarú lennék A közös munkák miatt egész nap együtt vagyunk, talán ennek köszönhető az is, hogy már 23 éve kitartunk egymás mellett. Bevallom, nem túl szerencsés, hogy mi mindig hazavisszük a munkát. Nálunk éjjel-nappal másról sincs szó, csak színházról, bár a gyerek előtt néha megpróbálunk úgy tenni, mintha ez nem így lenne - mondta el Béres Attila.A rendező, akit a Háry János kapcsán ismét „merészségéért” dicsértek a kritikák, nem hisz a kategorizálásban, általánosításban.- Egy 1907-es Erdélyben megjelent antológiában azt írták Csehovról, hogy „orvos, drámaírással próbálkozott”. Aztán kiderült, hogy Csehov a legjobb drámaírók egyike – hozza példaként. - Ezúttal sem tettem mást, mint hogy megpróbáltam egy történetet mai szemszögből elmesélni. Ha a nézők úgy látják, hogy a metró szerepeltetése, vagy a mára való reflektálás merészség, ugyanakkor szerves részei az előadásnak, annak én örülök - fűzte hozzá a rendező.Béres Attila számára a nyár a Liliommal indult, melyet a Thália Színházban állított színpadra. Csányi Sándor, Schell Judit, Udvaros Dorottya, Molnár Piroska, Pindroch Csaba is szerepelnek a szeptembertől újra látható produkcióban. A következő nagy dobásának pedig Örkény István Tóték című darabja ígérkezik, melyet Miskolcon állít színpadra.- Nagyon várom ezt a munkát! Görög Laci játssza majd az Őrnagyot. Különleges szakmai barátság fűz össze minket, sok darabomat vele képzelem el, sok mindent kötök az ő gondolkodásához, személyiségéhez. Az általam rendezett Woyzeck és My Fair Lady után úgy éreztem, ideje eljátszania ezt a szerepet – mondta el a rendező.A jövő évadban egy ősbemutatóra is készül Béres Attila: elsőként rendezi meg Székely Csaba Mihály Vitéz című darabját, melynek bemutatóját Szombathelyen tartják. A Thália Színházban a cseh Peter Zelenka Hétköznapi őrületek című parádés vígjátékának színpadra állítására is vállalkozott.Nem múlik el úgy év, hogy Béres Attilát ne kérjék fel egy jelentősebb zenés mű megrendezésére - a West Side Story bemutatóját a jövő évadban Miskolcon készíti majd. S bár a legtöbben zenés rendezéseiről ismerik őt, a rendező erről is másként gondolkodik:- Nem hiszek a zenés és prózai műfajok megkülönböztetésében. Szerintem két fajta színház létezik - Peter Brook „élő” és „holt” színházát követe –, a jó és a rossz színház. A megközelítés alapvető módját mindig maga a történet adja, a műfajtól függetlenül.Forrás: PResston PR
2014.08.13. 06:00
Szinhaz.hu
Fesztiválhangulat az Oroszlános udvaron - Jön a Budavári Palotakoncert!
A Budavári Palotakoncert tavalyi sikere, illetve az idei rendezvény iránti nagy érdeklődés eredményeként augusztusban két egymást követő napon, 8-án és 9-én is lesz "Operett a Duna fölött", ráadásul fesztivállá bővül a nyár exkluzív szabadtéri eseménye, hiszen több kísérőrendezvény is társul hozzá. A Budavári Palotakoncert két producere, Vadász Dániel és Nacsa Olivér 2013-ban azzal az a céllal hozta létre az első operett-gálát az Oroszlános udvaron, hogy a színházi évad nyári csöndjét megtörjék, és az impozáns környezetben a lehető legtöbb emberhez juttassák el a ma már hungarikumként jegyzett magyar operett műfaját.Az Operettszínház idén is a kezdeményezés mellé állt, és a kétestés rendezvény műsoráról ezúttal is a teátrum színészei gondoskodnak. 15 szólista és 20 fős balettkar lép fel, a színház 50 fős szimfonikus zenekarát Makláry László dirigálja, az előadást KERO® rendezi. A műsor látványvilágát pirotechnikai elemek díszítik.Idén a műsorvezetői feladatokat Verebes Linda és Pindroch Csaba látja el. Vadász Dániel producer elmondta, minden évben szeretnének olyan művészeket, ismert embereket felkérni a házigazdai teendők ellátására, akik más műfajban bizonyítottak, de kedvelik az operetthez, és szeretnék még népszerűbbé tenni. A Pindroch-Verebes színészházaspár külön örült a felkérésnek, hiszen sok film- és drámai szerep mellett mindketten játszottak már operettben – Pindroch Csaba elárulta, Kálmán Imre Marica grófnőjében léptek színpadra, bár nem ugyanabban az előadásban, ráadásul Verebes Linda édesapjának köszönhetően már gyerekkorában rengeteget járt az Operettszínházba.Nem a műsorvezetők személye az egyetlen újdonság az idei Budavári Palotakoncerten. A műsorban lesznek meglepetés-számok, de olyan művek részletei is láthatók-hallhatók, mint a Marica grófnő, A Csárdáskirálynő, a Mária főhadnagy, A Cirkuszhercegnő, A víg özvegy, a Leányvásár, a Mágnás Miska, a Luxemburg grófja, a Viktória, A mosoly országa és a Cigányszerelem. Nemcsak a legismertebb és legnagyobb magyar operett-szerzők dallamai csendülnek majd fel, hanem olyan mára talán elfeledett alkotók slágerei is hallhatóak majd, mint Farkas Ferenc.A meglepetések között szerepel az Operettszínház jövő évi bemutatója, a Csínom Palkó két dala is. A két részes, 6 tematikus blokkra bontott gálaműsor teljes átfedést nyújt az operett-irodalomról.A szervezők nem titkolt célja volt, hogy a Budavári Palotakoncert rendezvénysorozat idővel fesztivállá nője ki magát. Ennek fényében az idei rendezvény keretein belül, augusztus 9-én, szombaton 15:00 órától operett-szimpóziummal várják az érdeklődőket. A zenés, ám de kötetlen beszélgetésen az operett műfaját jól ismerő külföldi és magyar színházi szakemberek, például a Szentpétervári Zenés Komédia Színház igazgatója, Jurij Schwarzkopf, a Bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operett Színház direktora, Razvan Ion Dinca, Glatz Attila, a Salute to Vienna amerikai és kanadai koncertsorozat ötletgazdája és tulajdonosa, valamint természetesen az Operettszínház főigazgatója, Kerényi Miklós Gábor vesznek részt.Ezt követi - hasonlóan kötetlen hangulatban - egy zenés kvízjáték értékes nyereményekkel és - Nacsa Olivér műsorvezetőnek köszönhetően - rengeteg humorral. A két programra a belépés ingyenes, a helyszín természetesen ezúttal is az Oroszlános udvar. A szervezők szeretettel várják az érdeklődőket és a sajtó képviselőit is.A Budavári Palotakoncertet csakúgy, mint a tavalyi évben, idén is a Magyar Televízió rögzíti és tűzi műsorra több alkalommal is, több millió emberhez eljuttatva ezáltal a nem mindennapi műsort. A gálaesten fellép: Bordás Barbara, Fischl Mónika, Frankó Tünde, Kállay Bori, Boncsér Gergely, Dolhai Attila, Vadász Dániel, Dancs Annamari, Kékkovács Mara, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Faragó András, Peller Károly, Kerényi Miklós Máté és Gömöri András Máté.Forrás: Budapesti Operettszínház
2014.08.05. 13:50
Szinhaz.hu
Örök kikelet - Ady-verseket dolgoz fel a PR-Evolution
Május 27-én, a Nemzeti Táncszínházban újra látható lesz a PR-Evolution Dance Company Örök kikelet című előadása, melyben Ady-versek szólalnak meg zenére, táncra hangolva. Ady szerepében Szervét Tibor látható. Ajánló az előadás elé:„Úgy van talán: szép a világ s jó, Mi vagyunk satnyák, betegek." /Ady Endre: A Csókok átka /Van egy nő. Köztünk él, keres, kutat, de nem talál. Se szerelmet, se békét, se önmagát. Hiány fojtogatja.Van egy költő, rég halott, szoborrá vált, elfeledték. Míg élt, "az élet-halál közt kifeszülő lélek napi igazságai alatt lappangó igazságot - az emberi lényeg titkát s a halállal határolt emberi idő titkát" kereste.Van egy alkalmazás, az Ady 2.0 – Ha letöltöd, eltéríti életed automobilját. Ős, buja földön gázolsz, és az elvadult tájon Ady vezet majd. Beszállsz?Teleki Gergő zeneszerző és zongorista kereste meg az együttest, hogy Ady szerelmi lírája mentén hozzanak közösen létre egy összművészeti táncelőadást.A csókok átka című versből kiindulva a társulat azt vizsgálja, van-e helye a mai világban az Ady-féle lírának, valóban ifjú szívekben él-e, s mindig tovább, ahogy remélte.Az előadásban Szervét Tibor színművész több szerepben, különböző helyzetekben jelenik meg: hol Ady-verset szavaló esendő apukaként, hol asztal alól ágáló Adyként, hol - mintha egy doppelgänger-történet egyik alakja lenne - Ali Tabbouch táncos tükörpárja. A Spala Korinna által játszott nőalak szeretne mindent befogadni, mégis hiánytól szenved. Ady talál rá, ő fedezi fel magának. A történések miliőjét az együttes hat táncosa - Csongor Nóra, Nagy Viktória, Rózsa Barbara, Krizsán Dániel, Schell Martin, Zsíros Gábor/Csizmadia Tamás - teremti meg.Spengler László videóinstallációiban futurisztikus városok, adathálózatok, interfészek, a verekedős játékok világa idéződik meg. A mozgó díszlet Fábián Zoltán képzőművész erre az alkalomra készített festmény-paravánjai. A zongora ellenpontjaként, illetve kiegészítőjeként Gergely Attila városi hangkulisszái és ipari ritmusai teszik a fül számára is érdekessé az előadást.Pr-Evolution Dance Company: Örök Kikelet- Ady-versek zenére, táncra hangolva -Táncművészek: Spala Korinna, Ali Tabbouch (Magyar Nemzeti Balett), Csongor Nóra, Nagy Viktória, Rózsa Barbara, Krizsán Dániel, Schell Martin, Zsíros Gábor/ Csizmadia TamásKözreműködik: Szervét Tibor, színművész (Ady szerepében) Teleki Gergő, zongoraművészJelmez: Mogyorós Luca Világosító: Bánki Gabriella Díszlet, és a paravánok műalkotásai: Fábián Zoltán, festőművész Video: Spengler László Dramaturg: Bíró Dénes Dramaturgiai konzultáns: Nemes Orsolya Zene: Gergely Attila Zeneszerző, zongorista: Teleki Gergő Koreográfia: Nemes ZsófiaElőadás: május 27., 19:00, Nemzeti Táncszínház
2014.05.26. 08:00
Szinhaz.hu
Dráma és játékosság – A mosoly országa bemutatójára készül az Operettszínház
Az idei évad utolsó bemutatójára készül a Budapesti Operettszínház. Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének premierje május 16-án lesz. Az alkotók és a művészek a Zelnik István Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum teaházának kertjében rendezett sajtótájékoztatón meséltek arról, mi teszi rendhagyóvá Lehár Ferenc művét.„A mosoly országa bemutatásával régi adósságot törleszt a Budapesti Operettszínház, hiszen tíz év után először állítjuk színpadra az operettek egyik legcsodálatosabbikát. Nem véletlen, hogy ezt az darabot a két világháború között, az akkori Magyar Királyi Operaház is többször műsorára tűzte" – mondta Kerényi Miklós Gábor, a darab rendezője. A direktor kiemelte, kollégáival ezúttal is arra törekedtek, hogy a klasszikus produkció mai hangvételt kapjon. A modern és a tradicionális vonal összhangját erősítik a jelmezek és a díszletek is. Gyamathy Ágnes díszleteiben a keleti és a nyugati világ találkozik. Az aprólékos részletességgel kidolgozott bútorok mellett, fő motívumként az európai illetve kínai stílusú legyezők jelennek meg. Horváth Kata jelmeztervező szerint nehéz, de egyben nagyon élvezetes munka volt a kosztümök elkészítése, megtervezése, ami hosszadalmas és alapos előkészítést igényelt. A több mint 300 színes öltözék természetesen szintén ötvözi a modern és a kasszikus motívumokat.„A múlt század elején kedvelték a keleti témájú zenés darabokat, Lehár műve mellett, ekkoriban születette Puccini Pillangóasszonya és Kálmán Imre Bajadérja is. Mindhárom műben közös, hogy ugyanarra a kérdésre keresik a választ: találkozhat-e egy európai és egy ázsiai ember érzelemvilága, avagy a különböző népek gyermekei közt létrejöhet-e igazi szerelem. Ez a kérdés abban az időben foglalkoztatta az embereket, és úgy gondolom, hogy ma is ugyanilyen aktuális, hogy hogyan lehetnek a különböző kultúrkörökből érkezők elfogadóak egymással. Manapság ez igazából nem csak a kulturális különbségeket érinti, hanem általában a másság elfogadását. A mosoly országának igen fontos üzenete van, mert ellentétben azzal a fajta elutasítással, ami napjainkat jellemzi mindennel szemben, ami kicsit is más, ismeretlen, megmutatja, rávilágít arra, hogy a különbözőségek az életünk szépségét adják" – hangsúlyozta KERO®.Makláry László, az Operettszínház főzeneigazgatója úgy vélte, A mosoly országáé az operett-irodalom legnagyobb ívű muzsikája. „Lehár Ferenc legtöbb emóciót, drámai szituációt felvonultató műve ez, nem véletlen, hogy világszerte operaházak repertoárján szerepel. A darab olyan erős vokális követelményeket támaszt a két főszereplővel szemben, amilyennel általában csak operaénekesek rendelkeznek. Mi különösen büszkék vagyunk, arra, hogy ezeknek a vokális és zenei elvárásoknak meg tudunk felelni, és saját művészeinkkel tudjuk színpadra állítani A mosoly országát, ráadásul hármas szereposztásban" - mondta a darab zenei vezetője, karmestere, aki mellett Balassa Krisztián is vezényli majd a Lehár-operettet.A Lizát alakító három művésznő közül Frankó Tünde, aki operaénekesként tesz néha kirándulást az operettek világába, Makláry Lászlóhoz hasonlóan a mű rendhagyó zenei szerkezetére hívta fel a figyelmet. „A mosoly országát a zenei felépítése különbözteti meg a többi operettől. Egy operai igényű és rendszerű műről van szó, ami olyan plusz nehézséget ad a két finálénak és a duetteknek egyaránt, amitől Puccini vagy Verdi darabjaival vetekszik. Nem véletlenül hasonlítottam A mosoly országát Puccini műveihez, hiszen Lehár Puccini egyik legjobb barátja volt. Fantasztikus szellemi szövetség jött létre kettejük között és hasonlóképpen fogalmazták meg véleményüket is a világról, a zenén keresztül - jó ebbe egy kicsit visszacsöppenni."Bordás Barbara először énekli Lizát, a szerep pedig több szempontból is kihívást jelentett számára. „Az évad elején még nem tudtam, hogy Lizát fogom énekelni, így nagyon gyorsan kellett elsajátítanom ezt a nehéz zenei anyagot. A karakter megformálása is nagyobb kihívást jelent, mint az eddigi szerepeim, hiszen a legtöbb operettben a primadonna és a bonviván a darab elejétől szeretik egymást, és az egész történet arról szól, hogyan keresik a lehetőséget, hogy ez a szerelem beteljesüljön, miközben az események alakulását külső erők akadályozzák, befolyásolják. Ezzel ellentétben A mosoly országában a két főszereplő nem a külvilággal, hanem saját magával vív valamiféle belső harcot: nem azért nem találják meg egymás mellett a boldogságot, mert valaki vagy valami ezt akadályozza, hanem mert a saját büszkeségük, értékrendjük befolyásolja őket ebben" – véli Bordás Barbara, aki szerint Lehár Ferenc műve igen összetett darab, mély érzelemvilággal, ami bonyolultabb karakterformálást igényel, mint a többi primadonna szerep. Lizaként Frankó Tünde és Bordás Barbara mellett még Lukács Anita is színpadra lép A mosoly országa előadásaiban.A férfi főszerepet szintén három művész alakítja: Boncsér Gergely, Vadász Zsolt és Homonnay Zsolt. „A mosoly országa mondhatni az operettek unikuma, Annak ellenére, hogy ötödszörre talál meg ez a főszerep, nagyon boldog vagyok, hogy újra énekelhetem Szu-Csongot, mert lelkileg már érettebben tudtam rákészülni a szerepre" – mondta Vadász Zsolt, hozzátéve, hogy a darab próbafolyamata is nagyon izgalmas volt, a bemutatóig pedig már csak az utolsó simítások vannak hátra. „A darab váza, a figurák, a szereplők személyisége, mozgáskultúrája, a gondolatviláguk már körvonalazódott, tulajdonképpen már a finisben vagyunk, az apró csiszolások zajlanak. Most azon dolgozunk hogyan tehetnénk még nemesebbé, még élvezetesebbé az előadást" - tette hozzá.Boncsér Gergely - aki szintén Szu-Csongot alakítja a Lehár-operettben - azt hangsúlyozta, hogy az általa megformált karakter személyisége fontos üzenetet hordoz a mai ember számára. „Arra az önuralomra és visszafogottságra, a mindig tiszta és őszinte megnyilvánulásra, ami Szu-Csongra jellemző, nem tudnék példát mondani a hétköznapokból. Emellett a herceg egy gondolkodó, mélyérzelmű figura, akinek minden szavából sugárzik a megfontoltság. A tettei mégis elárulják, hogy ő sem tökéletes vagy mindenható – elhatalmasodnak rajta az érzelmek, szenved, hatással van rá a környezete, és fejére tud nőni a hagyomány is. Bármennyire küzd ellene, végül mégis hagyja, hogy a konzervatív tradíciók győzedelmeskedjenek az érzelmei fölött – ezzel tulajdonképpen szintén egyfajta alázatot mutat, amivel manapság nem találkozunk" - mondta Boncsér Gergely.A mosoly országa nem csak a szereplők karaktere vagy zeneisége miatt jelentett kihívást az alkotók és a művészek számára, hanem azért is, mert egy olyan operettről van szó, aminél elmarad a „happy end". „A darab vége szomorúságba, elválásba hajlik, ez a közönség számára talán nem annyira vonzó, pláne, hogy A mosoly országában nem csak a fináléból hiányzik a vidámság, de a dalok nagy része is inkább melankolikus. Ezért az eddigi tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy átdolgozzuk a darabot, megtartva az eredeti zenét, de hozzátéve azt a vircsaftot, lendületet, ami csak a magyar előadásokra jellemző" – mondta Kerényi Miklós Gábor. A darab rendezője elárulta, hogy a történetbe beleszőttek egy erős táncos-komikus vonalat, ami jól ellensúlyozza az operett hangsúlyos drámai szálát.„Hatfaludy Ferenc gróf az eredeti darabban kicsit régimódi másodbonviván volt, mi pedig megpróbáltuk modernizálni a figurát, amelyből végül nem egyszerű huszártiszt lett, hanem egy katonakarmester, akinek tánc- és énekjeleneteit is igyekeztünk hangsúlyosabbá tenni. Annak idején Hatfaludy Ferit Rátonyi Róbert játszotta, aki több különleges betétet is rendelt ahhoz a két számhoz, amit Mi-vel adott elő: charlestont, angolkeringőt, foxtrottot - ez óriási sikert aratott. Ám miután Rátonyi távozott az Operettszínháztól, ezek a betéteket kivették a darabból. Sajnos, semmilyen formában nem maradtak fenn források, információk ezekről a táncokról, ezért Lőcsei Jenő koreográfussal újakat készítettünk, visszacsempészve az előadásba ezt a Rátonyi-féle ötletet" – avatott be a kulisszatitkokba KERO®.Hatfaludy Ferenc gróf szerepében Szabó Dávid és Kerényi Miklós Máté mellett az Operettszínház fiatal művésze, Kádár Szabolcs is látható, párjukat, Mi-t pedig Dancs Annamari és Szendy Szilvi alakítják.„Hatfaludy Feri már sok mindent megélt, sok mindent tud a világról, nagy meglepetést nem lehet neki okozni - egészen addig, amíg nem találkozik Mi-vel, ezzel a különleges kínai lánnyal, akitől kicsit megbolydul az élete. Bár útjaik elválnak, Hatfaludy három hónapon át azon gondolkodik, milyen hatással volt rá Mi, végül pedig arra az elhatározása jut, hogy a lány után megy Kínába, mert nem csak ő érdekli, de az a világ is ahonnan jött" - mesélte Kerényi Miklós Máté az általa megformált gróf-katonakarmesterről, aki a színész szerint sokkal komolyabb és okosabb karakter, mint ahogy ez egy áltlagos táncos-komikus szerepnél megszokott.„A táncos-komikus általában kicsit egyszerű, nagyon vidám figura, ezért válik viccessé. Feri ezzel ellentétben tisztában van vele, hogy mikor viccel, és melyik pillanatban miért mond egy-egy poént. A táncos komikus szerep valahol mindig ugyanolyannak tűnik, ám ettől válik nehézzé is a színész számára: meg kell találnod benne azt a karaktert, amilyen még nem voltál, vagy ahogyan még nem alakítottál egy-egy ilyen figurát" – véli Kerényi Miklós Máté.A május 16-ai premieren és az azt követő előadásokon a produkcióban látható még Földes Tamás, Németh Attila, Jantyik Csaba, Dézsy Szabó Gábor, Vásári Mónika, Kolti Helga, Faragó András, Józsa Imre, Kristóf István, Balogh Bodor Attila és Péter Richárd.Kodova Michaela, Színház.hu
2014.05.04. 06:00
Szinhaz.hu
Dráma és játékosság – A mosoly országa bemutatóra készül az Operettszínház
Az idei évad utolsó bemutatójára készül a Budapesti Operettszínház. Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjének premierje május 16-án lesz. Az alkotók és a művészek a Zelnik István Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum teaházának kertjében rendezett sajtótájékoztatón meséltek arról, mi teszi rendhagyóvá Lehár Ferenc művét.„A mosoly országa bemutatásával régi adósságot törleszt a Budapesti Operettszínház, hiszen tíz év után először állítjuk színpadra az operettek egyik legcsodálatosabbikát. Nem véletlen, hogy ezt az darabot a két világháború között, az akkori Magyar Királyi Operaház is többször műsorára tűzte" – mondta Kerényi Miklós Gábor, a darab rendezője. A direktor kiemelte, kollégáival ezúttal is arra törekedtek, hogy a klasszikus produkció mai hangvételt kapjon. A modern és a tradicionális vonal összhangját erősítik a jelmezek és a díszletek is. Gyamathy Ágnes díszleteiben a keleti és a nyugati világ találkozik. Az aprólékos részletességgel kidolgozott bútorok mellett, fő motívumként az európai illetve kínai stílusú legyezők jelennek meg. Horváth Kata jelmeztervező szerint nehéz, de egyben nagyon élvezetes munka volt a kosztümök elkészítése, megtervezése, ami hosszadalmas és alapos előkészítést igényelt. A több mint 300 színes öltözék természetesen szintén ötvözi a modern és a kasszikus motívumokat.„A múlt század elején kedvelték a keleti témájú zenés darabokat, Lehár műve mellett, ekkoriban születette Puccini Pillangóasszonya és Kálmán Imre Bajadérja is. Mindhárom műben közös, hogy ugyanarra a kérdésre keresik a választ: találkozhat-e egy európai és egy ázsiai ember érzelemvilága, avagy a különböző népek gyermekei közt létrejöhet-e igazi szerelem. Ez a kérdés abban az időben foglalkoztatta az embereket, és úgy gondolom, hogy ma is ugyanilyen aktuális, hogy hogyan lehetnek a különböző kultúrkörökből érkezők elfogadóak egymással. Manapság ez igazából nem csak a kulturális különbségeket érinti, hanem általában a másság elfogadását. A mosoly országának igen fontos üzenete van, mert ellentétben azzal a fajta elutasítással, ami napjainkat jellemzi mindennel szemben, ami kicsit is más, ismeretlen, megmutatja, rávilágít arra, hogy a különbözőségek az életünk szépségét adják" – hangsúlyozta KERO®.Makláry László, az Operettszínház főzeneigazgatója úgy vélte, A mosoly országáé az operett-irodalom legnagyobb ívű muzsikája. „Lehár Ferenc legtöbb emóciót, drámai szituációt felvonultató műve ez, nem véletlen, hogy világszerte operaházak repertoárján szerepel. A darab olyan erős vokális követelményeket támaszt a két főszereplővel szemben, amilyennel általában csak operaénekesek rendelkeznek. Mi különösen büszkék vagyunk, arra, hogy ezeknek a vokális és zenei elvárásoknak meg tudunk felelni, és saját művészeinkkel tudjuk színpadra állítani A mosoly országát, ráadásul hármas szereposztásban" - mondta a darab zenei vezetője, karmestere, aki mellett Balassa Krisztián is vezényli majd a Lehár-operettet.A Lizát alakító három művésznő közül Frankó Tünde, aki operaénekesként tesz néha kirándulást az operettek világába, Makláry Lászlóhoz hasonlóan a mű rendhagyó zenei szerkezetére hívta fel a figyelmet. „A mosoly országát a zenei felépítése különbözteti meg a többi operettől. Egy operai igényű és rendszerű műről van szó, ami olyan plusz nehézséget ad a két finálénak és a duetteknek egyaránt, amitől Puccini vagy Verdi darabjaival vetekszik. Nem véletlenül hasonlítottam A mosoly országát Puccini műveihez, hiszen Lehár Puccini egyik legjobb barátja volt. Fantasztikus szellemi szövetség jött létre kettejük között és hasonlóképpen fogalmazták meg véleményüket is a világról, a zenén keresztül - jó ebbe egy kicsit visszacsöppenni."Bordás Barbara először énekli Lizát, a szerep pedig több szempontból is kihívást jelentett számára. „Az évad elején még nem tudtam, hogy Lizát fogom énekelni, így nagyon gyorsan kellett elsajátítanom ezt a nehéz zenei anyagot. A karakter megformálása is nagyobb kihívást jelent, mint az eddigi szerepeim, hiszen a legtöbb operettben a primadonna és a bonviván a darab elejétől szeretik egymást, és az egész történet arról szól, hogyan keresik a lehetőséget, hogy ez a szerelem beteljesüljön, miközben az események alakulását külső erők akadályozzák, befolyásolják. Ezzel ellentétben A mosoly országában a két főszereplő nem a külvilággal, hanem saját magával vív valamiféle belső harcot: nem azért nem találják meg egymás mellett a boldogságot, mert valaki vagy valami ezt akadályozza, hanem mert a saját büszkeségük, értékrendjük befolyásolja őket ebben" – véli Bordás Barbara, aki szerint Lehár Ferenc műve igen összetett darab, mély érzelemvilággal, ami bonyolultabb karakterformálást igényel, mint a többi primadonna szerep. Lizaként Frankó Tünde és Bordás Barbara mellett még Lukács Anita is színpadra lép A mosoly országa előadásaiban.A férfi főszerepet szintén három művész alakítja: Boncsér Gergely, Vadász Zsolt és Homonnay Zsolt. „A mosoly országa mondhatni az operettek unikuma, Annak ellenére, hogy ötödszörre talál meg ez a főszerep, nagyon boldog vagyok, hogy újra énekelhetem Szu-Csongot, mert lelkileg már érettebben tudtam rákészülni a szerepre" – mondta Vadász Zsolt, hozzátéve, hogy a darab próbafolyamata is nagyon izgalmas volt, a bemutatóig pedig már csak az utolsó simítások vannak hátra. „A darab váza, a figurák, a szereplők személyisége, mozgáskultúrája, a gondolatviláguk már körvonalazódott, tulajdonképpen már a finisben vagyunk, az apró csiszolások zajlanak. Most azon dolgozunk hogyan tehetnénk még nemesebbé, még élvezetesebbé az előadást" - tette hozzá.Boncsér Gergely aki szintén Szu-Csongot alakítja a Lehár-operettben, azt hangsúlyozta, hogy az általa megformált karakter személyisége fontos üzenetet hordoz a mai ember számára. „Arra az önuralomra és visszafogottságra, a mindig tiszta és őszinte megnyilvánulásra, ami Szu-Csongra jellemző, nem tudnék példát mondani a hétköznapokból. Emellett a herceg egy gondolkodó, mélyérzelmű figura, akinek minden szavából sugárzik a megfontoltság. A tettei mégis elárulják, hogy ő sem tökéletes vagy mindenható – elhatalmasodnak rajta az érzelmek, szenved, hatással van rá a környezete, és fejére tud nőni a hagyomány is. Bármennyire küzd ellene, végül mégis hagyja, hogy a konzervatív tradíciók győzedelmeskedjenek az érzelmei fölött – ezzel tulajdonképpen szintén egyfajta alázatot mutat, amivel manapság nem találkozunk" - mondta Boncsér Gergely.A mosoly országa nem csak a szereplők karaktere vagy zeneisége miatt jelentett kihívást az alkotók és a művészek számára, hanem azért is, mert egy olyan operettről van szó, aminél elmarad a „happy end". „A darab vége szomorúságba, elválásba hajlik, ez a közönség számára talán nem annyira vonzó, pláne, hogy A mosoly országában nem csak a fináléból hiányzik a vidámság, de a dalok nagy része is inkább melankolikus. Ezért az eddigi tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy átdolgozzuk a darabot, megtartva az eredeti zenét, de hozzátéve azt a vircsaftot, lendületet, ami csak a magyar előadásokra jellemző" – mondta Kerényi Miklós Gábor. A darab rendezője elárulta, hogy a történetbe beleszőttek egy erős táncos-komikus vonalat, ami jól ellensúlyozza az operett hangsúlyos drámai szálát.„Hatfaludy Ferenc gróf az eredeti darabban kicsit régimódi másodbonviván volt, mi pedig megpróbáltuk modernizálni a figurát, amelyből végül nem egyszerű huszártiszt lett, hanem egy katonakarmester, akinek tánc- és énekjeleneteit is igyekeztünk hangsúlyosabbá tenni. Annak idején Hatfaludy Ferit Rátonyi Róbert játszotta, aki több különleges betétet is rendelt ahhoz a két számhoz, amit Mi-vel adott elő: charlestont, angolkeringőt, foxtrottot - ez óriási sikert aratott. Ám miután Rátonyi távozott az Operettszínháztól, ezek a betéteket kivették a darabból. Sajnos, semmilyen formában nem maradtak fenn források, információk ezekről a táncokról, ezért Lőcsei Jenő koreográfussal újakat készítettünk, visszacsempészve az előadásba ezt a Rátonyi-féle ötletet" – avatott be a kulisszatitkokba KERO®.Hatfaludy Ferenc gróf szerepében Szabó Dávid és Kerényi Miklós Máté mellett az Operettszínház fiatal művésze, Kádár Szabolcs is látható, párjukat, Mi-t pedig Dancs Annamari és Szendy Szilvi alakítják.„Hatfaludy Feri már sok mindent megélt, sok mindent tud a világról, nagy meglepetést nem lehet neki okozni - egészen addig, amíg nem találkozik Mi-vel, ezzel a különleges kínai lánnyal, akitől kicsit megbolydul az élete. Bár útjaik elválnak, Hatfaludy három hónapon át azon gondolkodik, milyen hatással volt rá Mi, végül pedig arra az elhatározása jut, hogy a lány után megy Kínába, mert nem csak ő érdekli, de az a világ is ahonnan jött" - mesélte Kerényi Miklós Máté az általa megformált gróf-katonakarmesterről, aki a színész szerint sokkal komolyabb és okosabb karakter, mint ahogy ez egy áltlagos táncos-komikus szerepnél megszokott.„A táncos-komikus általában kicsit egyszerű, nagyon vidám figura, ezért válik viccessé. Feri ezzel ellentétben tisztában van vele, hogy mikor viccel, és melyik pillanatban miért mond egy-egy poént. A táncos komikus szerep valahol mindig ugyanolyannak tűnik, ám ettől válik nehézzé is a színész számára: meg kell találnod benne azt a karaktert, amilyen még nem voltál, vagy ahogyan még nem alakítottál egy-egy ilyen figurát" – véli Kerényi Miklós Máté.A május 16-ai premieren és az azt követő előadásokon a produkcióban látható még Földes Tamás, Németh Attila, Jantyik Csaba, Dézsy Szabó Gábor, Vásári Mónika, Kolti Helga, Faragó András, Józsa Imre, Kristóf István, Balogh Bodor Attila és Péter Richárd.Kodova Michaela, Színház.hu
2014.05.04. 06:00
Szinhaz.hu
1 operett, 1 'szvingjáték' és 1 opera - Tavasz az Operettszínházban
Három premier, egy ünnepi operett gála, meglepetés-produkció, és a sikeres repertoár-előadások várnak a nézőkre márciusban és áprilisban az Operettszínházban. Az első tavaszi premier A Cirkuszhercegnő című operett lesz március 7-én. Kálmán Imre művének főbb szerepeiben Fischl Mónika, Bordás Barbara, Homonnay Zsolt, Vadász Zsolt, Stohl András, Mészáros Árpád Zsolt, Lehoczky Zsuzsa, Felföldi Anikó, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Szabó Dávid, Peller Károly lesznek láthatók. A rendező: Verebes István.A Budapesti Operettszínház színészei ebben az évadban már többször felléptek az Operettsztárok Budán rendezvénysorozat keretében - melynek vendége márciusban Feke Pál és Serbán Attila, valamint Janza Kata és Szabó P. Szilveszter lesz, áprilisban pedig Dolhai Attila zárja a programot - az Átrium Film-Színházban, de március 21-én egy ősbemutatóval avatja fel igazán 'új játszóhelyét' a teátrum, méghozzá az Amerikai komédia című szvingjátékkal.A történet 1938-ba, a La Paz nevű amerikai luxushajó fedélzetére kalauzol, ahol egyvégtében szól a szving, s eközben Frank, a szívtipró kalandor megpróbálja megleckéztetni az ő makrancos hölgyét, Tonyt, a férfigyűlölő, munkamániás, besavanyodott fiatal üzletasszonyt. Az új bemutató zenéjét - a kornak megfelelő szvinges, dzsesszes dallamokkal és ritmusokkal - az Artisjus és Fonogram-díjas komponista és szaxofonművész Bársony Bálint szerzi, aki a produkcióban maga is színpadra lép az általa vezetett zenekar élén. A librettót és a dalszövegeket Lőrinczy Attila írja, a harmincas évek nagy sikerű színpadi szerzőjének, Aszlányi Károlynak azonos című komédiája alapján. Főbb szerepekben Janza Kata, Dolhai Attila, Bálint Ádám, Földes Tamás, Falusi Mariann, Felföldi Anikó, Brasch Bence mutatkoznak be. Rendező: Réthly Attila.A tavaszi premierek sora április 17-én zárul a Raktárszínházban 2 opera-bemutatóval. Vidovszky László Nárcisz és Echo című remekműve tulajdonképpen pamflet, de magán viseli a mester kézjegyeit. Az ismert történethez fordulatokkal teli zenét és különleges hangszerelési ötleteket ígérnek az alkotók.A Váltságdíj Baranyi Ferenc librettója alapján készült. Dubrovay László kortárs magyar operája egy kicsi, távoli, talán dél- amerikai országban játszódik. Somogyi Szilárd rendezésében, amelyet középiskolás csoportoknak különösen ajánlanak, Vadász Dániel, Szécsi Máté, Kelemen Dániel, Kristóf István, Homonnay Zsolt, Frankó Tünde, Molnár Ágnes, Farkas Tamás, Kun Ágnes Anna, Birta Gábor, Kalocsai Zsuzsa, Rikker Mária lépnek színre.Március 15. pedig egy Ünnepi Operett Gálát tartogat azoknak, akik ezzel a műfajjal szeretnének megemlékezni az 1848-ban történtekről. Segítségükre lesznek a legkiválóbb magyar szerzők művei, például a szabadságharc alatt játszódó Mária főhadnagy slágerei Huszka Jenőtől.Forrás: Operettszínház
2014.01.23. 11:00
Szinhaz.hu
"Ez az egy év mindent megért" - Interjú Kiss Csabával
Egy éve igazgatja a Miskolci Nemzeti Színházat, a repertoárról az ő rendezése, A vágy villamosa került be a 13. POSZT versenyprogramjába. A darab kapcsán kérdeztük Kiss Csabát vélt és valós eredményekről, jobb és rosszabb napokról, két Sirályról és egy szerencsés döntésről. A színházban néha a váratlanul új gondolatok izgatják az embert, néha a lenyűgöző látvány tartja fogva a tekintetünket, olykor a rendező bátorságát bámuljuk; Miskolcon a színészek – az akaratosan törékeny Györgyi Anna, a csillogó szemű Lovas Rozi, a bűvölően félénk mosolyú Görög László – varázsolják el a nézőket. (Szigethy Gábor válogató A vágy villamosáról)A megválasztásod idején akadt, aki felhánytorgatta, hogy “túl sok földid van a csapatban", a polgármester "pártfogoltjának" is neveztek, a társulat Koltay Gáborra szavazott, elődöd, az idő előtt távozni kényszerülő Halasi Imre pedig sérelmezte, hogy nem tanúsítottál iránta szakmai szolidaritást... Döcögős volt a kezdés? Kiss Csaba: Nem, viszonylag gyors és sima a váltás volt. A hullámok hamar elültek, és dolgozni kezdtünk. Határozott elképzelésekkel érkeztem Miskolcra öt rendezőtársammal együtt. A művészeti tanácsot Béres Attila, Szőcs Artur (ők a földijeim) , Keszég László, Szabó Máté és Rusznyák Gábor és a két dramaturg Ari Nagy Barbara és Rácz Attila alkotta. Konkrét, számonkérhető pályázatot írtunk – egy új vidéki Nemzeti Színházi modelljét próbáltuk felvázolni. Ezt véleményem szerint sikerült megvalósítani, minden elképzelésünk, amit leírtunk valóság lett. A visszajelzések azt bizonyítják, hogy az új társulatot, az új szellemiséget befogadta, és értékeli a miskolci közönség. Nézettségünk április elején meghaladta a tavalyi szintet, vidéken továbbra is Miskolcon van a legnagyobb nézőszám. Ebben a Móricz - Háy-évadban közel 900 próbát tartottunk, 400 feletti az előadásszámunk, rengeteg külső akciót, felolvasószínházat, operabevatót, színházi nevelési–projektet (SZITU), vendégelőadást, nemzetközi fesztivált szerveztünk, gazdag, színes programot kínáltunk. Az első bemutatónkkal (Én és a kisöcsém: rendező Szabó Máté) megnyertük a Vidéki Színházi Fesztivál különdíját, Gáspár Tibor megkapta a legjobb alakítás díját a Dandin Györgyért (rendező Rusznyák Gábor) , A vágy villamosát meghívták a POSZT-ra, a Hamletet pedig a gyulai Shakespeare fesztiválra. Annak, amit a pályázatban ígértünk a másfélszeresét sikerült teljesíteni úgy, hogy közben megmaradt a csapat jókedve. Azt hiszem a tiéd is... Kiss Csaba: Igen, mert úgy érzem, a színház a helyén van – Miskolc egy olyan művészeti szigetté vált, ahol eredményes, elmélyült munka zajlik. A társulat is a helyén van – a régi és új rész összekovácsolódott, közel egységes színházi nyelvet beszél, a zenekarunk igényesen, jól szól, a tánctagozatként működő tánckar pedig április 28-án Miskolci Baletté alakult. Fantasztikusak a nézőink – egyre többen vannak, akiket ugyanazon a darabon harmadszor, negyedszer látok. És talán én is a helyemen vagyok, bár mondogatom magamnak, hogy 53 évesen már nem kéne ennyire lelkesnek lennem...Egyszer említetted, hogy már nem szorongsz annyira, mint régen, pedig még soha nem kellett ekkora felelősséget vállalnod. Kiss Csaba: Ez igaz. Hetente kétszer-háromszor most is jön a hajnali megébredés, negyven-ötven perc éber riadtság – de ilyenkor mindig Bodor Ádám jut eszembe: az éjszaka szorongásait feloldja a hajnal. A miskolci színház hatalmas intézmény, öt játszóhellyel, operával, balettel, 16 ezer négyzetméter, ahol 300 ember dolgozik és több, mint egy milliárd forintot költ évente. Nem tudtam, jól fogom-e irányítani, féltem attól, hogy a saját személyiségem sötét oldalait féken tudom-e tartani, mint vezető. Mire gondolsz? Kiss Csaba: Arra, hogy van bennem valami akaratosság, keménység, amit folyton le kell szerelnem. Ez mikor jön elő? Kiss Csaba: Amikor valami nem úgy megy, ahogy szeretném. Szelídnek tűnök, mosolygok, de engem is rág, ha valami nem sikerül, és ha ilyenkor elindul a görcsölés, az nagyon rosszat hoz ki belőlem... Valószínű más is így van ezzel, de én megpróbáltam ezen tudatosan úrrá lenni. Gyerekkorban gyökerező dolgok ezek – sokszor úgy érzem, hogy az ember kénytelen a gyerekkori konfliktusait felnőttként újraélni, újra feldolgozni. Például azt, hogy le kell mondanunk a dícséretről, mert nem ez ad értelmet a tetteinknek, és le kell mondanunk a sértődésről, mert felőrli a rugalmasságunkat. Azt is fontos volt újra tudatosítanom, hogy nem bízhatom rá magam az első érzéseimre, indulataimra, mert akkor komoly sebeket tudok osztani másoknak. Ezt igazgatóként végképp nem engedhetem meg. Attól tartottam, hogy a felelősség komoly napi stresszel fog járni, amitől elhatalmasodik rajtam a vágy, hogy mindent ellenőrizzek. Ha egy vezető teljes kontrollt követel, apránként megbomlik a személyisége, így elveszti a kontrollt saját maga felett. Nem egy igazgatót láttam már magára maradni társulatának tagjai között. Nem akartam, hogy nálunk is ez történjen. Ezért az évad során törekedtem arra, hogy laza maradjak, ne higgyem azt, hogy egyedül én tudom a tutit, hogy bízzak a kollegáimban. Voltak rossz napjaim, amikor úgy éreztem, nem tudok bizonyos ügyekben megfelelően fellépni, valami nem működik tökéletesen, nem úgy sül el, ahogy kellett volna, de azt hiszem ilyenkor is megőriztem a derűmet. Voltak válságos pillanatok is – ilyenkor mindig Asimov Alapitvány című regényének egy mondata lebegett előttem: Az erőszak a gyengék fegyvere. Melyek voltak a rosszabb napok? Mikor támadtak kétségeid a munkát illetően? Kiss Csaba: Általában a kétségeimet az egyre fokozódó rossz érzés határozza meg, hogy lassan húsz éve minden retro, nincs új gondolat, új szellemiség – minden csak reakció, lábjegyzet. Úgy látom, hogy az eredetiség elfáradt, az alkotók újra meg újra futják a saját köreiket, a fiatalok a formával bibelődnek. Szükségünk volna friss impulzusokra, hogy másként tudjunk magunkra nézni, hogy ne csak a színházról beszéljünk folyton, hanem a valóságról, a világról, az életről. A színház valamikor tömegeket vitt az utcára, és fontos dolgok közlésének terepe volt. Most azt tapasztalom, hogy a legtöbbször csak a közhelyeinket variálja, nem lep meg a kérdéseivel, a diagnózissal, legfeljebb odamondogat a politikának, az értékvesztéseknek, az egyházaknak, bárkinek, meg a szórakozni vágyó léha közönségnek. Mostanában tagadni, kiábrándulni, ironizálni illik és cinikusnak lenni. Az „állítás” kikerült a színházi kelléktárból. Ez engem fáraszt, untat és kielégítetlenül hagy. Olyan, mintha a színház szórakoztatóipari termékké vált volna, ahol aktuálisnak tetsző gondolatokat cserélünk. Nincs előadás, amit „nem szabad kihagyni”. Közben a szavaink is súlytalanabbá váltak, a nyelvben sem bízunk, nem a gondolat közlésének eszköze – hanem egy a színházi gesztusok közül. Amiről beszélek nem miskolci, nem is csak magyar, hanem 21. századi probléma. Ettől függetlenül Miskolcon is sokszor beleütközöm, és nagyon zavar. Ha a színház nem akar a showbiznisz tengerében elsüllyedni, akkor szellemileg is magához kell kötni a nézőket. Hogy pontosan milyen tartalmakkal, gondolatokkal, eszközökkel, azt én is csak keresgélem. Az a jó az állandó társulatban való munkánál, hogy módunk van megismerni a közönséget - minden réteg mást hoz az előadásnak, míg az egyik elmélyíti, a másik fellazítja ugyanazt a darabot... jó lenne sokkal érzékenyebben figyelni, kik ülnek a nézőtéren. Az ember vendégrendezőként nem foglalkozik ilyesmivel, hiszen örül, ha a rendelkezésére álló néhány próbahét alatt összerak egy produkciót. De ha évadról évadra egy adott társulat és ugyanaz a rendezőgárda gondolkozik erről, talán messzebbre juthat, akár esztétikailag is, hiszen megadatik számára a keresés nyugalma. Ti hol tartotok a keresésben? Kiss Csaba: Nagyon az elején... Az első évad az új társulat kialakításával, egymás megismerésével telt. De az, hogy hatan – sőt a dramaturgokkal, a zenei igazgatóval (Cser Ádám), a Balett művészeti vezetőjével (Kozma Attila) együtt tizen - felelünk a produkciókért, a napi munkáért sokat segíthet abban, hogy jövőre művészileg is nagyot lépjünk. A csapatnak jót tesz, hogy különböző látásmódok mentén formálódik. Rengeteget kell még beszélgetnünk, gondolkodnunk egymás munkáiról és a körülöttünk lévő világról, és közben egy népszínházi műsortervet játszó művészszínház vagyunk, amely néha a Lili bárónőben, A négyszögletű kerek erdőben vagy épp a Woyzeckben fogalmazza meg színházi kredóját. Egyébként ez a sokszínűség nem rossz dolog. Van olyan darab, amitől egy gyerekrajz őszinteségét kell elvárni, és van olyan, amelyik Rembrandt-i mélységeket is érinthet. A lényeg, hogy igyekezzünk feltárni mi visszhangozhat belőlük a nézőben. Hogy érzed, A vágy villamosánál mi visszhangozhat a nézőben? Kiss Csaba: (Mosolyog.) Azt remélem, hogy a női lét bonyolultságáról, az álmok feladásának hétköznapi tragikumáról sikerül beszélnünk a darabban, arról, hogy az ember az élete során milyen messzire sodródik attól, aki volt, és mennyire keserű érzés, amikor ezzel szembesítik. A hazugságok természetéről szól. A feleséged, Györgyi Anna játssza a főszerepet, Blanche-t... Kiss Csaba: Örülök, hogy Anna még mindig nem unt rám.... Az ő színészete évről évre gazdagabb. Talán többet is tud a színházról, mint én rendezőként. Tizennégy közös munkánk volt, néhány igazán jól sikerült előadással. De félek, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor hozzám fordul és közli: „ezt már mondtad”. Általában egy évadban egyszer dolgozunk együtt, és a próbaidőszak alatt kétszer veszekszünk. De nagyon. Szikrázik a levegő. Félünk is tőle, próbáljuk kerülni, elodázni, aztán valami semmiségen kirobban. De arra mindketten vigyázunk, hogy a próbákon soha ne lessen érezni, hogy együtt élünk – úgy dolgozom vele, mint bármelyik színésznővel.A darab kapcsán azt nyilatkoztad, megrendített, ahogyan Blanche az ő értelmezésében megjelent a színpadon... Kiss Csaba: A különböző feldolgozások ugyanazt a toposzt ismételgetik: Blanche egy bűnös, alkoholista, neurotikus asszony, akinek kisiklott az élete, és rejtegetni próbálja a múltját. Nem könnyen győztem meg Annát arról, hogy hagyjuk a régi értelmezést. Sokáig ragaszkodott hozzá, mert színészileg hálás feladatot kínál a megjátszás, a „hazudozás”. De végül a miskolci előadás és Anna alakítása igazolta számomra, hogy sokkal mélyebb, felkavaróbb A vágy villamosa ha nem egy nehéz múltú, bűnös nőről szól. Blanche azt jelenti, hogy fehér. Azt szerettem volna, hogy a mi értelmezésünk olyan Blanche-t mutasson be, aki nem adta fel. Szerintem Blanche nem azért fekszik le férfiakkal, mert a hús szenvedélye hajtja. Épp ellenkezőleg, azért megy bele olykor méltatlan helyzetekbe, (katonák, szállóvendégek, saját tanítványa) és azért ad esélyt teljesen reménytelen, olykor megalázó kapcsolatoknak is, mert valamit keres, mert még nem vesztette el a hitét, az ideált. Minden kapcsolatában ott a vágy, a rajongás, egy nagyobb érzés igérete. Mint amilyen szerelem első férjéhez, a 19 éves homoszexuális fiúhoz kötötte. Annak a szerelemnek a heve, rajongása kíséri. Körülötte már mindenki megkötötte a maga kompromisszumát, ezért kellemetlen nekik Blanche, mert a saját gyávaságukra emlékezteti őket. Egyébként Anna és az én személyes történetem is hasonlóan indult. Amikor mi találkoztunk, már mindketten 30 fölött jártuk, és kaotikus, zűrös időszakot hagytunk magunk mögött. Annával valami tisztaság lépett az életembe, az a fajta tisztaság, amit egy olyan nő tud képviselni, mint Blanche, aki nem hajlandó a megalkuvásra. Egyébként a darabról való gondolataimban az is megerősített, amikor a próbák idején derült ki számomra, hogy Tennessee Williams kedvenc szerzője Csehov volt. Amikor megkérdezték tőle, íróként kik gyakorolták rá a legnagyobb hatást, azt válaszolta: fiatalemberként Csehov, novellistaként Csehov, és drámaíróként Csehov. Ezt talán te is elmondhatnád magadról, hiszen nem egyszer alkalmaztál színpadra Csehov novellákat.Most pedig egy Csehov rendezésre készülsz. Kiss Csaba: Igen, sőt a következő évadban két Sirályunk lesz, egy a Kamaraszínházban, egy pedig a Csarnokban, eltérő szereposztásban, teljesen más felfogással, látványvilággal Az egyiket én rendezem, Makkai Imre klasszikusabb fordításában, a másikat Rusznyák Gábor, Morcsányi Géza maibb, modernebb nyelvén. Hogy miért két Sirály? - Nem tudtunk megegyezni abban, hogy kinek a víziója érdekesebb. (Mosolyog.) Aztán rájöttünk, hogy egy különös párbeszédre ad lehetőséget, ha mindketten nekivágunk. Te miért akartad a Sirályt? Kiss Csaba: Nekem az egyik nagy kedvencem, évek óta tanítom a Színház –és Filmművészeti Egyetemen, fél éves kurzusom van belőle, és minden alkalommal rengeteg újat találok benne. Az emberi helyzetek kimeríthetetlen példatára. Ráadásul úgy szól két szerelmemről – a színházról és az irodalomról – hogy közben „hús-vér” dráma. De ugyanakkor egy induló társulatnál programadó darab is. A Sirály egymás mellé állít tíz életmodellt, és arról beszél, mit kezdjünk önmagunkkal, a másik emberrel, anyánkkal, fiunkkal, a féltékenységgel, a viszonzatlansággal, az idővel, a halállal. Mit kezdjünk az életünkkel. Ha jobban megnézzük, reménytelen körbe-szeretés az egész. Trepljov szereti Nyinát, Nyina szereti Trigorint, Trigorin nem szeret senkit, bár fellángol Nyina iránt, Polina Andrejevna szereti Dorn doktort, Dorn kissé vágyódik Arkagyina után, Mása szereti Trepljovot, Medvegyenko szereti Mását. Mindenki a másik „élete” árán szeretne boldogulni. Csehov azt írta: „komédia három női, hat férfi szereplőre, négy felvonásban, tájkép: kilátás a tóra, sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény”. Ebben a szűk mondatban talán Gáborral is egyetértünk, de egy-egy figuráról, jelenetről olyanokat vitatkoztunk, hogy ne tudd meg! Hogy vitatkoztok? Kiss Csaba: Különböző kérdések kerülnek elő, nincs előre eldöntött menete a vitának. De nagyon fontos és hasznos. Volt egy olyan félmondata Gábornak, ami az egész rendezésemet, a hozzáállásomat megváltoztatta. Miután elmeséltem az elképzeléseimet a darabról, azt mondta, hogy igen, ez nagyon gazdag és színes koncepció, de „ne tedd a színészek vállára”, maradjon a te titkod. Én hajlamos vagyok megosztani a színészekkel mindent, amit a darabról gondolok, pedig nekik csak az adott szereppel, viszonyokkal kell foglalkozniuk, nem az egésszel. Egy másik ívet kell bejárniuk. Gábor pedig egy Trigorinos résznél gondolkodott el saját rendezői olvasatán. Az én előadásom négy tehetséges emberről szól, akik keményen vívnak, kínlódnak azzal, amit csinálnak. Erre azt felelte, ő másként gondolja, szerinte Trigorin egyértelműen kutyaütő író. Egy lektűr-celeb. Arkagyina pedig a múlt emlékeit folyton újraaranyozó vidéki díva. Erre én azt mondtam Gábornak, négy tehetségtelen ember beszélgetése a művészetről engem halálosan nem érdekel, mert nincs tétje. Ez az a pont, ahol a két Sirály elválik – ez nemcsak két különböző előadás, hanem két különböző darab. Csak a mondatok ugyanazok. Az én Trigorinom gyötrődni fog az irodalommal. Sejtem az ő kínjait, mert magam is követtem már el drámákat, tudom, milyen nehéz az ismeretlen, amikor olyasmit kell megfogalmaznod, amit még senki nem gondolt el előtted, és csak saját magadból meríthetsz. Nagyon nehéz, vergődő műfaj az írás, és szerintem Csehov az író pont ezt írta meg Trigorin figurájában, kielégületlenségében. De ha Gábor itt ülne, elmondaná, hogy ez mennyire nem így van. Milyen gyönyörű lesz, amikor ezt a vitát két előadás fogja lefolytatni egymással... Valószínűleg a közönség nagy része mindkettőt meg fogja nézni, ez viszont minket is fokozott őszinteségre kényszerít. Mi a tanulsága a vitáitoknak? Kiss Csaba: Az, hogy ha minden darabnál ennyire őszintén végig tudnánk venni a részleteket, akkor a miskolci színházból nagyon erős műhely válna, és talán arra is kínálna megoldást, amit az előbb problémaként felvetettem. Hat jó rendezőnk van, ez nem kérdés. De vajon tudunk-e olyasmit az életről, a társadalomról, a művészetről, a stílusról, ami miatt többet nyújtunk, mint az ügyes mesteremberek? Rálépünk-e arra az útra, amin még nem járt előttünk más? Le tudunk-e mondani néha arról, hogy mindenáron hatni akarjunk? Ezek a kérdések foglalkoztatnak a leginkább, a Sirály kapcsán is. Mahler azt mondta : „az érdekes könnyű, a szép nehéz.” Csehov Sirályában is elhangzik: csak az a szép, ami komoly. Érteni vélem ezeket a mondatokat, az esztétikai felhívással együtt. Az évad során megpróbáltál ennek megfelelni? Kiss Csaba: Azt hiszem a Hamlettel valamennyire sikerült is. Szinte szentségtörő módon azt mondtam a színészeknek az olvasópróbán: „Itt van a szövegkönyv, 167 oldal. Ennyi a darab, egy szóval sem több. És nincs több tudásunk róla. Nincsenek háttértörténetek, kitalációk, előzmények. Nincs Dánia, nincs Párizs, nincs Helsingör. Ennyi a darab”. Azt kértem, hogy koncentráljunk az adott pillanatra, próbáljuk meg elfelejteni az egyes akciók előzményeit, ne a történetépítésre helyezzék a hangsúlyt, hanem a jelenre. A színpadon megtörtént dolgokra. Ne fűzzük történetté a jeleneteket, húsz erős impulzus egy este. Húsz kiáltás. És hagyjuk, hogy a néző összerakja a fejében az egyes részeket, mint a mozaikot. Érdekes volt ezzel a módszerrel dolgozni. Egy radikálisan lélektani realizmus-ellenes rendezés sikeredett, részeredményekkel. Bizonyos jelenetek szikár erővel tudnak megjelenni a színpadon, megragadnak valami fájóan aktuálisat, ugyanakkor születtek félmegoldások is. De előadásról-előadásra érik a darab. Nagyon sokat várok a gyulai Shakespeare fesztiváli előadástól, ahol egészen más térben, más eszközökkel, a tószínpadon fogunk játszani, az öreg fűtfa lesz a Szellem Egy ilyen előadás nagy lökést adhat egy darab érési folyamatának.Ha választhatnál, hogy miben érezted magad a legjobban, mit mondanál? Kiss Csaba: Azt hiszem a játékosság volt az, amit a legjobban sikerült kiaknáznunk az évad során. A megfeszített munkatempó ellenére végig derűs volt a hangulat, rengeteg ötlettel, kreativitással. Talán a Szünnap Ünnep volt a legönfeledtebb, Béres Attila halászlét főzött, Cser Ádám a flaszteron zongorázott, Szabó Máté kedvenc filmjeit magyarázta a nézőknek – akik a színház köré kitett nyugágyakban pihentek a napernyők alatt. A pihenést ünnepeltük egész nap. A legutolsó akciónk a Színek Évada volt. Idén lesz 190 éves a Miskolci Nemzeti, a mai Magyarország első kőszínháza. A színházi homlokzatát begyepesítettük, bevontuk műfűvel, amin egész mezőnyi piros tulipán nő, és sirályok szálltak le közéjük. Fantasztikus látvány. Ezek játékos apróságok, de színt, derűt visznek a város életébe, és a színház kreativitását, gazdagságát hirdetik. Ebben a játékos marketingben jobban hiszek, mint az újsághirdetésekben. De volt egy ötnapos nemzetközi egyetemi fesztiválunk, amit a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel közösen szerveztünk. A Miskolci SZEM (Színházi Egyetemek Miskolcon) – München, Krakkó, Bukarest, Szarajevó, Varsó, Verscio (Svájc), Kaposvár, Budapest. Öt napon át százhúsz diák élt Miskolcon Európa különböző színi akadémiáiról. A fesztivál tiszteletére állítottunk egy SZEM-fát a társalgóba, és 100-120 miskolci képzőművészeti iskolás szemeket készített nekünk. Egy fát, amelynek ágain szemek nőnek. Van, aki Unicumos üvegből alkotott szemformát, van, aki kitalálta, hogy a pupillák CD-ből vannak. De van álomfogó szem, és Junoszt tv-ből készített szem is. A gyermeki kreativitás és képzelet életnagyságú mementója. Nagyon szeretem ezt a fát, egyik szimboluma a színházunk szellemiségének. Egyébként életem egyik legszerencsésebb döntésének érzem, hogy elvállaltam az igazgatást. Jöhetnek nehezebb évadok, pénzszűke, személyi ellentétek, nehéz konfliktusok, válság, szakadás – de azt, hogy mi megpróbáltuk és ilyen gazdag évad formálódott a kezeink között, ezt soha nem fogjuk elfelejteni. Ez az egy év mindent megért. Miskolc ma egy nagyon komoly ígéret. Egy lehetőség. Sziget. És ebben talán az én színházi gondolkodásomnak, idealizmusomnak is komoly szerepe volt. Ezért fontos ez az épp lezárult 189. évad. Mit erősített meg benned? Kiss Csaba: (Mosolyog). Erre nem tudok korszerű választ adni... Nagyon szeretem azt a monológot, amelyben Hamlet elmondja, milyen nagyszerű lény az ember, mennyire hasonlít egy istenségre. ’Mégsem gyönyörködöm az emberben’ – teszi hozzá. Azt hiszem, nekem az emberben való gyönyörködés a műfajom – furcsán hangzik, de nekem tetszik az ember, minden nyűgével, nyomorúságával együtt. Az elmúlt évadban sokszor volt alkalmam erre, és ezt a miskolci színháznak is köszönhetem.Tóth Berta / Színház.hu
2013.06.12. 05:01
Szinhaz.hu
'Világsikerek útján' – Új szlogen, új évad az Operettszínházban
Az eddigi 21 sikerelőadás mellett hat premierrel várja nézőket a 2013/2014-es évadban a Budapesti Operettszínház. Az új évad szlogenje: "Világsikerek útján". Kerényi Miklós Gábor direktor szerint egy teátrum életében mindig nagyon fontos, hogy rátaláljon az éppen aktuális darabokra, nem véletlenül választották a 2013/2014-es évadra a "Világsikerek útján" szlogent. "Mi most úgy éreztük, a következő szezonban a Közönség olyan világsikereket szeretne látni színpadunkon, amelyek alapján készült műveket egyrészt ismeri, másrészt kíváncsi arra, hogy a tavalyi évtől a nemzeti intézmények számát büszkén gyarapító Budapesti Operettszínház milyen meglepetésekkel képes ezeket a darabokat fűszerezni. "Világsikerek útján" - hangzik a szlogen, és ha csak a címeket nézzük, már akkor szinte magyarázni se kell, hogy miért."Jövőre is igen színes lesz a repertoár az Operettszínházban, operettek, musicalek és zenés játékok is szerepelnek a az új darbok közt. A bemutatótervben szerepel a Cirkuszhercegnő, amelyben a cirkuszi mutatványoktól a bravúros táncszámokon keresztül igazi, nagy formátumú előadás bontakozik ki, míg a másik operett-bemutató, A mosoly országa a Kolozsvári Magyar Operával koprodukcióban talán a műfajnak az operához egyik legközelebb álló darabját hozza el a közönségnek. Nem kevésbé tűnik izgalmasnak a nagy musical-bemutató sem, hiszen az Elfújta a szél a világ első, számos Oscar-díjjal elismert színes filmje volt. Minden idők egyik legolvasottabb könyvéből, Margaret Mitchell regényéből pedig Gerard Presgurvic készített musicalt. Ezt a három művet - a zenés színház vitathatatlanul legjelentősebb darabjai közé tartozókat - Zerkovitz Béla Csókos asszony, Lajtai Lajos A régi nyár és Bársony Bálint-Lőrinczy Attila Amerikai komédia című zenés játékának ősbemutatója veszik körül."A régi nyár és a Csókos asszony a múltnak és a jelennek egyaránt átütő sikerű darabjai, Bársony Bálint megzenésítésében pedig reményeink szerint ugyanilyen fogadtatás vár a rendkívül szellemes és szórakoztató Amerikai komédiára is. Tény, hogy a 2013/2014-es évadban a korábbi éveknél is színesebb repertoárra, több játszóhelyen magasabb előadásszámra törekszünk, ezért avatunk új játszóhelyet is: a Budapesti Operettszínház Budán, az Átriumban is tart előadásokat; miközben továbbra is fellépünk a Thália Színházban és természetesen a Raktárszínházban" - mondja KERO®, aki szerint A VILÁGSIKEREK ÚTJÁN jó lehetőség, de egyben nagy felelősség is: "Bízunk benne, hogy kedves Közönségünk nagy szeretettel és örömmel kísér minket ezen az úton, hiszen mindezt csakis a közönség kedvéért tesszük."Az új darabok mellett továbbra is műsoron lesznek az Operettszínház eddigi sikerelőadásai. A következő évad egyik "húzóprodukciójának" szánják a Ghostot, Dave Stewart - Glen Ballard - Bruce Joel Rubin musicaljét, mely az 1990-ben bemutatott, nagy sikerű, többszörös Oscar-díjas film alapján készült, és a budapesti premiert követő mintegy húsz előadására már elfogytak a jegyek. Továbbra is látható lesz a Ghosttal együtt 21 repertoár-előadás: A Csárdáskirálynő, a Marica grófnő, a Miss Saigon, a Mágnás Miska, a Veled, Uram!, a Viktória, a Menyasszonytánc, az Elisabeth, az Ördögölő Józsiás, a Rómeó és Júlia, az Oszi Boszi, a repülő nagyanyó, a Rebecca, a Musicalmesék, a Szép nyári nap, az Abigél, a Lili bárónő, a Tavasz ébredés, az Erdei kalamajka, A kaukázusi krétakör és a Jövőre, Veled, Itt!Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 Új előadások a Budapesti Operettszínházban a 2013/2014-es évadban: Zerkovitz Béla: CSÓKOS ASSZONY operett Rendező: Böhm György Főszereplők: Huszti Péter, Bordás Barbara, Dancs Annamari, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Peller Károly, Oszvald Marika, Szendy Szilvi, Peller Anna, Faragó András, Jantyik Csaba Felújítás: 2013. október 11., Budapesti OperettszínházGerard Presgurvic: ELFÚJTA A SZÉL musical Rendező: Somogyi Szilárd Főszerplők: Janza Kata, Szabó P. Szilveszter, Gubik Petra, Vágó Zsuzsi, Szomor György, Bíró Eszter, Nádasi Veronika, Brasch Bence, Veréb Tamás, Csengeri Ottília, Petridisz Hrisztosz, Szerényi László, Pálfalvy Attila Premier: 2013. december 13., Budapesti OperettszínházKálmán Imre:A CIRKUSZHERCEGNŐ operett Rendező: Verebes István Főszerplők: Fischl Mónika, Bordás Barbara, Homonnay Zsolt, Dolhai Attila, Stohl András, Mészáros Árpád Zsolt, Lehoczky Zsuzsa, Felföldi Anikó, Szendy Szilvi, Kékkovács Mara, Szabó Dávid, Peller Károly Premier: 2014. február 21., Budapesti OperettszínházBársony Bálint - Aszlányi Károly - Lőrinczy Attila: AMERIKAI KOMÉDIA zenés játék Rendező: Somogyi Szilárd Főszerplők: Janza Kata, Dolhai Attila, Brasch Bence, Falusi Mariann Premier: 2014. március 21., Átrium Film-SzínházLehár Ferenc: A MOSOLY ORSZÁGA operett Rendező: KERO® Főszerplők: Boncsér Gergely, Vadász Zsolt, Frankó Tünde, Lukács Anita, Kerényi Miklós Máté, Kádár Szabolcs, Dancs Annamari Premier: 2014. május 16., Budapesti OperettszínházLajtai Lajos: A RÉGI NYÁR zenés játék Rendező: Szabó P. Szilveszter Főszereplők: Kalocsai Zsuzsa, Oszvald Marika, Faragó András, Szendy Szilvi Premier: 2013. november 15., Budapesti Operettszínház - RaktárszínházForrás:Operettszínház.hu
2013.06.04. 06:21
Szinhaz.hu
A Fantom titkairól - Kulisszák mögé kalauzolt Kentaur
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 A 10 éves Az Operaház Fantomja, a jubileum kapcsán a Madách Színház játékra hívta a musical rajongóit. Az Operaház Fantomja alkotói és szereplői a héten vendégül látták a három kategóriában indított játék nyerteseit, akiket Kentaur, a Fantom díszlettervezője vezetett a kulisszák mögé. Vendégségbe várták a Fantom rajongókatHárom játékot is hirdetett a Madách Színház Az Operaház Fantomja jubileum apropóján. "A Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él" pályázatra a rajongóknak Fantom-maszkkal kellett fotót készíteniük magukról, minél érdekesebb helyszínen és helyzetben, illetve keresték Az Operaház Fantomja musical legnagyobb magyarországi rajongóját, aki jegyekkel tudta igazolni hányszor látta az előadást. A nyertes egyébként 76 Fantom előadás belépőjét őrizte…. A harmadik játékban a történet folytatására voltak kíváncsiak a darab alkotói. Szirtes Tamás, a színház igazgatója a nyerteseknek tartott közönségtalálkozón elárulta, annak ellenére, hogy maga a darab szerzője, Andrew Lloyd Webber is éveken át ellenállt annak, hogy a Fantomhoz folytatást írjon, a Madáchban úgy gondolták, hátha valamelyik magyar rajongó fejéből és tollából kipattan egy újabb zseniális ötlet a történet továbbfűzéséhez.A játékok nyertesei, akik ott lehetnek majd a csütörtöki, jubileumi Az Operaház Fantomja előadáson, találkozhattak a musical szereplőivel és alkotóival, majd Kentaur „tárlatvezetéséban” a darab titokzatos díszleteit is megismerhették. „Sok fantasztikus darab van a világon, de olyan, mint a Fantom csak egy. Nehéz racionális magyarázatot adni arra, hogy pontosan mi az, amitől ilyen különleges hatással bír, mitől „más”, mint a többi musical, de tény, hogy ellenállhatatlan őserő lakozik benne, amit színészek és alkotók egyaránt tapasztalnak az előadások során” – mesélte a Fantom rajongóknak Szirtes Tamás, akinek a gondolataival egyetértettek a szereplők is.Fonyó Barbara szerint egyfajta kiváltság, ha valaki szerepelhet Az Operaház Fantomjában. „Minden egyes Fantom tud valami újat nyújtani. Ez a musical az életem részévé vált, amikor eltelik 3-4 hónap úgy, hogy nem játszom benne, alig várom, hogy újra jöhessek, és eljátszhassam Christine-t ” – mesélte a színésznő.Mahó Andrea, aki szintén Christine-t alakítja, pályája meghatározó darabjának tartja Az Operaház Fantomját, hiszen 10 évvel ezelőtt, színészi karrierje kezdetén került a produkcióba. „Tulajdonképpen belecsöppentem egy mesébe, és nagyon sokáig a felhők fölött lebegtem, mindez a Fantomnak köszönhető. Rengeteget adott nekem ez a darab, a produkció kapcsán sok mindenkit megismerhettem, és közben fel is nőttem – ami nem egy utolsó dolog” – árulta el Mahó Andrea. A színésznő szerint a musical zenéje csodálatos, valami megmagyarázhatatlan varázslatot is rejt, Webber egyik legszebb munkája.A Fantom és a Hamlet viszonyáról„A Fantom szerepe a zenés műfajban, kicsit olyan, mint Hamlet szerepe a prózai műfajban” – vélte Posta Victor, aki szerint a két szerep között talán annyi a különbség, hogy Hamletet fiatalon kell eljátszani, a Fantom pedig kortalan. „Abban a furcsa helyzetben voltam, hogy egy darabig én voltam a világ legfiatalabb fantomja, amit a Madách Színháznak köszönhetek” – árulta el a rajongóknak a színész.„Ha Victor a világ legfiatalabb Fantomja, akkor én vagyok a legcsinosabb” – vette át a szót Csengeri Attila, nagy derültséget okozva. „Nekem a Fantom zenéje olyan, mint egy Puccini mű – ami nem meglepő, mert mint tudjuk Webber és Puccini gyakorlatilag ugyanaz” – utalt a Fantomot alakító Csengeri arra, hogy Webber Puccini reinkarnációjának tartja magát. „Gyakran megkérdezik, mi a szerepálmom. A Fantom után mit válaszolhatnék? Azzal, hogy tíz éve játszom ebben a produkcióban, gyakorlatilag úgy érzem, mindent elértem a pályámon, amit lehetett” – vallotta be a jelenlévőknek a színész.Sasvári Sándor kollégái gondolatmenetét folytatva elmondta, ha már a „leg”-ek jegyében folyik a beszélgetés, szerinte ő a „legöregebb Fantom”, hiszen ennyi év után még mindig övé a szerep – viccelődött a színész, hozzátéve, hogy imádja ezt a figurát, és szeretné még hosszú évekig magára ölteni a Fantom maszkját.Arról, hogy szerette meg a Fantom új otthonát„Nekem a többiekkel szemben az az előnyöm, hogy tudom mi van a tükör mögött "– vette át a szót a színészektől a Fantom díszleteinek megálmodója, Kentaur. „A Fantom jelentőségét az egész magyar zenés színház szempontjából fontosnak tartom. A bemutató óta nem volt ilyen nagy költségvetésű, ilyen hosszú előkészületekkel járó musical előadás Magyarországon, amit ráadásul egy nagyon szórakoztató kutatómunka is megelőzött volna” – fogalmazott Kentaur, aki szerint Az Operaház Fantomja volt az első lépés ahhoz, hogy a Madách Színházban nagy volumenű előadások születhessenek. „Mély betűkkel lesz majd belevése a színház falába, hogy még 2200-ba is olvashassák: itt játszották először Magyarországon Az Operaház Fantomját” – mondta Kentaur, aki vállalta, hogy körbevezeti a rajongókat a kulisszák mögött.Mielőtt azonban Kentaur és a Fantom rajongók elmerültek volna a díszletek világában, Szirtes Tamás búcsúzóul egy érdekes történetet osztott meg a jelenlévőkkel. Elmesélte, hogyan tudta meg, hogy Az Operaház Fantomja játszási jogaiért pályázó színházak közül a Madáchot választotta Andrew Lloyd Webber produkciós cége.„Három komoly színház versengett annak idején a játszási jogért, három, szakmailag kiváló pályázat jutott el Webber cégéhez, amelyről tudni kell, hogy igen alapos, jól megnézi hol és milyen feltételek közt állítanának színpadra egy-egy művét” - kezdte a történetet az igazgató-rendező, hozzátéve, hogy miután Webberék a Fantom kapcsán Budapesten is felmérték a lehetőségeket, hosszú időre eltűntek. „2002-ben meghívtak Londonba, a Macskák utolsó ottani előadására, amelyet 21 év után vették le műsorról. A záróelőadás szünetében, amikor mindenki Macskák lázban égett, odajött hozzám egy Patric Muphy nevű úr, Webber cégének produkciós igazgatója , és csak úgy mellesleg azt mondta, azt hiszem a Madáchban most sokan örülnek annak, hogy ti csinálhatjátok a Fantomot. Ez volt az a pillanat, amikor megörülhettem annak, hogy mi nyertünk, és meg kell mondanom, ez a pillanat igen hosszúra nyúlt” – folytatta Szirtes, aki bevallotta, ott és akkor nem igazán fogta fel, ez mit is jelent.„Mire megértettem, mi történt, itthon már komoly előkészületek zajlottak. Akkoriban a Madáchban még nem játszottunk ilyen nagy zenés darabokat, ezért nemigen tudtuk elképzelni, hogy ez valójában mivel jár, hogy egy ilyen produkció a színház minden egyes szintjét megmozgatja, a teljes színpadi tárakat, az adminisztrációt, a szervezést, a gazdasági hivatalt – rájöttünk, hogy mindent kicsit másként kell csinálni, mint eddig. A Fantom folyamatosan követelt valamit, ám a portástól az igazgatóig a színházban mindenki tudta, hogy egy csodálatos lehetőség van a kezünkben, amihez hozzá kell tennie a magáét. Ennek az intenzív előkészületi folyamatnak a vége volt a bemutató, ami technikai gondok miatt félbe is szakadt” – idézte fel a 10 évvel ezelőtti peremiert Szirtes Tamás. A Fantom azonban a kezdeti „lázadás” ellenére megszerette új otthonát, immár tíz éve remekül érzi magát a Madách Színházban, ahol minden egyes előadásnál a színpadon és a kulisszák mögött több mint száz ember dolgozik azért, hogy a közönség is élvezze az előadást. Ebbe a nézők által ismeretlen világba kalauzolta el a Az Operaház Fantomja játék nyertesei Kentaur a produkció díszlettervezője.A díszlet titkairólKentaurtól a kulisszajárás során, számos érdekességet tudhattak meg az érdeklődők, többek közt azt, hogy Budapesten a Madách Színházban található a legnagyobb forgószínpad, és az egyetlen, amiben több fajta süllyesztő van. Ezeket például a Fantom előadás során ki is használják. Kiderült az is, hogy a színpad előterében mindent mechanikus úton irányítanak, a hátsó színpadon viszont már az elektronikáé a főszerep, amely a süllyesztőket, hidakat mozgatja. „ A Madách Színház az egyik legnagyobb oldalszínpaddal rendelkezik. Talán az Operaháznak van még ilyen nagy színpadtere” – árulta el Kentaur a csodálattal nézelődő csapatnak, aki előtt feltárult a musicalben szereplő operaház is, azaz egy nagy, kézzel festett függöny.„Ahhoz, hogy ez a háttér megkapja azt a fajta sejtelmességet a színpadon, amit a darab megkíván, kézzel kellett megfesteni a függönyt. Így előadás közben a néző nem látja, csupán érzékeli, hogy ülnek az operaházi páholyokban – de pont ez a cél” – magyarázta a díszlettervező. A történet az eredeti regény szerint is a párizsi operaházban játszódik, így a díszlet is annak prosceniumát igyekszik imitálni. A kupola szintén a párizsi Garnier Opera kupolájának kicsinyített mása, aminek a tetején egy szoborcsoport is van, ám az a színpadi kupola belsejében „lakik”, ahonnan egy lift emeli ki a megfelelő pillanatban. „A párizsi operaház az egyik leggazdagabban díszített neoklasszicista épület. Ezt vettük alapul a látványelemeknél. A díszletek kialakításánál igyekeztünk korhűen gondolkodni, és megtartani az autentikus stílust, hiszen egy XIX. század közepén játszódó műről van szó. A díszletek a korra jellemző technológiával készültek, a színpadi szobrokat például ugyanabban a műhelyben csinálták, négy hónapon át” – mondta Kentaur.Arról, hogyan is zuhan le a párizsi opera csillárja?Az Operaház Fantomja egyik kultikus „kelléke” a kristálycsillár természetesen kiemelt figyelmet kapott a kulisszajárás során, minden apró részlet és trükk kiderült. „Álperspektivikusan készítettük el a csillárt, ellipszis formára alakítottuk. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus barokk színházakhoz hasonlóan, mi is arra törekedtünk, hogy a tárgyak elférjenek egymás mögött, de mégis megteremtsék annak az illúzióját, hogy a színpadon egy teljes csillár van. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a csillárt különböző rétegekből raktuk össze, így azok egymásba csúszhatnak és a színpadon a csillár teljesen összecsukódik, mint egy kempingpohár. Ettől a nézőknek az az érzése támad, hogy a csillár szinte kinő a padlóból” - magyarázta a Kentaur, aki hozzátette, a hírhedt csillár több száz kiló, ezért el kellett találni azt a maximális sebességet is, amelynél az érzékelhető a nézőtérről, mintha zuhanna. Ezt az ideális tempót hosszú kísérletezés után sikerült csak beállítani. „A csillár zuhanását pirotechnikai - és hang effektek is kísérik, illetve alkalmazunk még egy trükköt, hogy a zuhanás gyorsabbnak hasson: esés közben kicsit fölfele mozdítjuk a hátsó falat. Ebben a csillárban jó pár munkaóra és jó pár izzó van”- foglalta össze Kentaur, majd a csapat saját szemével is meggyőződhetett arról, hogyan is zuhan le az a bizonyos csillár a színpadon.A díszletek közti séta az előadás másik meghatározó díszleteleme, a tükör előtt ért véget. „Ezt a színházi tükröt, a krimik kihallgató szobáiból is ismerhetik a nézők, olyan fajta foncsorozása van, amitől az egyik oldala áttetsző, a másik nem. De ha meggyújtunk mögötte egy fényforrást mindkét oldalról áttetszővé válik. Ez a bizonyos tükör az előadás egyik alapmotívuma, hiszen a Fantom mindig ebben jelenik meg” – mesélte Kentaur, aki a díszlet-túra végén kiemelte azt is, hogy Az Operaház Fantomja előadás alatt, a színpadon és a kulisszák mögött a színészekkel, a 22 díszítővel, 8-9 öltöztetővel és 5 fodrásszal együtt több mint 100 ember dolgozik teljes erőbedobással azért, hogy a nézőknek tökéletes élményben lehessen részük.Csütörtök este a Fantom ismét feltűnik a tükörben. A Madách Színház azt ígéri, hogy a nézőtéren ülő Fantom-játék nyerteseinek is tartogat majd néhány meglepetést a jubileumi előadás.Szerző: Kodova Michaela / Színház.hu
2013.05.29. 06:05
Szinhaz.hu
Nyit a váci színház - Villáminterjú Kis Domonkos Márkkal
A Váci Dunakanyar Színház ünnepélyes megnyitó gálaesttel kezdi meg működését 2013. április 6-án, szombaton, 19 órakor. Erről mesélt az igazgató, Kis Domonkos Márk. Kis Domonkos Márk igazgató mesélt: Kitől származik a kezdeményezés, hogy alakult a Váci Dunakanyar Színház? A kezdeményezés Góczán Zsolttól indult, aki 1997-ben létrehozta Vácon a Fónay Márta Amatőr Színjátszó Egyesületet, melynek én is aktív tagja voltam egészen addig, amíg felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. A kezdetektől fogva nem titkolt vágyunk és célunk volt, hogy létrehozzuk az első váci színházat. A Fónay-Humánia-Társulat a mai napig aktív és fontos résztvevője a város kulturális életének, a csapat elmúlt 15 éve alapozta meg Fördős Attila Polgármester Úr elhatározását, hogy a terv mellé álljon. Múlt november végén, egy testületi ülésen pedig Vác Város Önkormányzata megszavazta 12 igen, 2 nem és 1 tartózkodás mellett a Váci Dunakanyar Színház Nonprofit Kft. létrehozását. Ezen a ponton szeretném megköszönni Góczán Zsolt munkáját, mert az ő erőfeszítései nélkül minden másként alakult volna, talán én se léptem volna színészi pályára... Szerinted miért van szükség a Váci Dunakanyar Színházra? Ma, amikor a gazdasági helyzet miatt színházak zárnak be, amikor az embereknek nincs pénzük arra, hogy bejussanak fővárosi színházakba, akkor egy vidéki városnak szüksége van saját színházra. Bár akényszerűség vitt rá arra a döntésre, hogy befogadó színház váljon a Váci Dunakanyar Színházból, azt gondolom, nem véletlenül alakult így. Egy befogadó színház ugyanis még szélesebb választékát tudja kínálni az előadásoknak, mint egy repertoárszínház. Miért vállaltad az igazgatói feladatokat? Egyrészt azért, mert Váchoz fűz a gyerekkorom, a szüleim, a barátaim, itt tettem meg az első lépéseimet a színpadon. Rengeteg élményés szeretet, erős lokálpatriotizmus köt ehhez az egyre szépülő városhoz. Sorsszerűnek érzem, hogy most újra itt van dolgom. Nem voltak bennem kérdések, kételyek, érvek pro és kontra. Nem is igazán tudom felidézni a folyamatot, ami idáig vezetett. Egyszer csak ott álltam az önkormányzat előtt és arról beszéltem, bárhogyan is, de hozzuk létre a Váci Dunakanyar Színházat. Mint említettem, régóta, pontosan 12 éves korom óta dédelgetem az elképzelést, hogy a városnak színháza legyen. Ez a cél azután is motivált, hogy eljöttem a Miskolci Nemzeti Színháztól. Hogy kell elképzelnünk a színház működését? Az első 1-2 évben biztosan befogadó színház lesz a váci. Már van saját épülete, ahol régen mozi működött. A sors furcsa fintora, hogy az épületet az 1928-as átadásakor színháznak szánták, de akkor ez a terv még nem tudott megvalósulni. Eleinte kisebb, kamaraelőadásokkal fogunk szolgálni, de később nagyobb produkciókat is szívesen fogadunk majd. Az önkormányzattal kötött közszolgáltatási szerződésben 68 előadást vállaltunk, melyet 2014. február végéig teljesítenünk kell. Saját előadásokat az előadó-művészeti törvény értelmében csak korlátozott számban tarthatunk, a bemutatók sorsa attól függ, mennyi támogatás áll majd rendelkezésünkre. Milyen támogatásból fogtok működni? Jelen pillanatban erre még nem tudok pontos választ adni. Vác Város Önkormányzata évi 8 millió forinttal támogatja a színház működését, egyelőre ez az egyetlen biztos anyagi forrásunk. Igen…, ez nagyon kevés, de hát innen szép nyerni, nem igaz? Dolgozom további támogatások megszerzésén. Mire számíthatnak a nézők a gálaesten? A megnyitó gálaestet Fördős Attila polgármesterfogja megnyitni. A fellépők között a Magyar Állami Operaház, a budapesti Madách Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház, a debreceni Csokonai Színház és váci születésű művészek lépnek fel. Színes, változatos műsorral készülünk., a versektől kezdve az operettig, operától a musicaleken át Molnár Ferencig sokmindennel találkozhatnak a nézők. Egy biztos, hogy aki eljön, jól fogja érezni magát. Jegyeket március 7-től lehet vásárolni a váci Tourinform Irodában: 2600 Vác, Március 15. tér 17. Tourinform Iroda telefonszám: 06-27/316-160 A GÁLAESTEN FELLÉP: Bajza Viktória (színésznő, Madách Színház) Balogh Tímea (operaénekes) Bakos – Kiss Gábor (színész, Csokonai Színház) Bereczky G. Zoltán (színész, Madách Színház) Derzsi György (színész, Vörösmarty Színház) Eke Angéla (színésznő, Színház- és Fimművészeti Egyetem) Everdance Táncszínház Gerdesits Ferenc (operaénekes, Magyar Állami Operaház) Kecskeméti Róbert (színész) Póka Éva (színésznő, Madách Színház) Posta Victor (színész, Madách Színház) Váci Néptáncegyüttes Váradi Eszter Sára (színésznő, Vörösmarty Színház) Várady Viktória (színésznő, Madách Színház) A műsort összeállította: Pankotay Péter Rendező: Ruzicska László Az est házigazdája: Kis Domonkos Márk Műsorvezetők: Ivanov Barbara és Smál Gábor
2013.03.18. 06:00
Szinhaz.hu
Átutazók a Vígszínházban - Eszenyi Enikő rendezésében
Március 8-án mutatja be a Vígszínház Hanoch Levin különleges humorú darabját, az Átutazókat Eszenyi Enikő rendezésében. Az Átutazók műfaja "komédia nyolc temetésben", de az alkotók szerint minden mondata hihetetlen életszeretetről árulkodik. Hanoch Levinről:A leghíresebb izraeli drámaíró több mint 50 színpadi művét világszerte hatalmas sikerrel játsszák Üzbegisztántól Kenyáig. Levin darabjai között tragédiát, komédiát, politikai és társadalmi szatírát egyaránt találunk, de a szerző költőként, prózaíróként és rendezőként is hírnevet szerzett, ugyanakkor közéleti tevékenysége is kiemelkedő volt. Méltatói színdarabjainak egyszerre szenvedélyes és melankolikus atmoszféráját, különleges, a költői és a drámai nyelvet ötvöző stílusát, a kisemberek iránti érzékenységét és hol finom, ironikus, hol nagyon is metsző, pengeéles humorát emelik ki – nem utolsósorban pedig azt, hogy Levinnek mindig kiváló érzéke volt az egész nemzetet érintő problémák éles bemutatására. Nemzetközileg legismertebb darabjai közül a Rekviem Levin saját rendezésében a Tel Aviv-i Cameri Színház előadásában Budapesten is vendégszerepelt. Az élet mint olyan című tragikomédiájának magyarországi bemutatója a Pesti Színházban volt 2006-ban, Ilan Eldad rendezésében, s ezt jelenleg is játsszák a Házi Színpadon. Átutazók (The Suitcase Packers) című Eszenyi Enikő rendezésében ugyancsak magyarországi ősbemutató lesz. Az Átutazók zenéjét Furák Péter írta, akinek ez az első önálló zeneszerzői munkája, a különleges hangzásvilág és hanghatások létrehozásában pedig Hunyadi Alex működött közre. A színpadi látvány megteremtésében kiemelt szerepe volt Balázs Juli és Boros Lőrinc díszlettervezőknek, és a jelmeztervezőnek Nagy Fruzsinának. Eszenyi Enikő a darabról: Bármilyen közösségről szó lehet, a problémák ugyanazok: mit csináljanak a nagymamával, amikor nincs elég szoba, és a fiú már nősülne, mit tehet az anya, aki társ nélkül, egyedül neveli fiát, mit csináljon a házaspár, amely külföldön taníttatja gyerekét, aki hazatérve azt mondja, nem akar itthon élni - sorolta a rendező.A darabot nem szakítják meg szünettel: folyamatos események, sok pici jelenet látható, sorsok, különböző emberek találkozása. Azok közül, akiket megismerünk, megszeretünk, folyamatosan veszítünk el embereket - ahogy mindannyian vesztünk el barátokat, ellenségeket, szerelmeket, de közben új élet is születik. Az élet folyik, ám mindenki egy ponthoz közeledik. "Mindenki ugyanoda tart. Egyvalamiben nagyon egyformák vagyunk: hogy ott fekszünk majd a fehér lepedő alatt" - fogalmazott a rendező, aki szerint ennek az útnak az abszurditása, drámája és sok humoros helyzete jelenik meg az előadásban. "Azt hiszem, hogy olyan érzelmi úton tudjuk végigvezetni a nézőt, amelyen átgondolhatja a maga és a körülötte lévők életét, és talán egy kicsit majd másképp néz a szomszédaira, barátaira, szeretteire" - jegyezte meg.Eszenyi Enikő elmondta: nehézséget az jelentett, hogy az Átutazók számos apró jelenete tulajdonképpen egy-egy színdarab, amely külön próbákat igényelt, mivel a színészeknek rövid idő alatt kell nagy érzelmi telítettséghez eljutni, egy egész világot megmutatni. Nehéz feladat, nincs semmi kapaszkodó, az üres színpadon játszanak.Egyszerű és őszinte darab, mindenféle sallang nélkül - hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy ezért is szerette volna, hogy ne legyen a színpadon más, csak a színész, mert a színész tudja a legjobban közvetíteni az érzelmeinket. A jelenetek olyan érzelmi hullámzáson visznek keresztül, amely ráébreszthet az élet értelmére - mondta. Törőcsik Mari szavaival a darabról: "Tavaly nyáron Enikő felkért, hogy vállaljam el Bobe Globcsik szerepét az Átutazók című darabban, de először visszautasítottam az ajánlatát. Aztán amikor elárulta, hogy egyetlen szót sem kell mondanom az előadásban, csak át kell mennem néhányszor a színen, azt feleltem: "ha neked fontos az, hogy én menjek át némán a színpadon, akkor természetesen vállalom a felkérést". Már sokszor elhatároztam, hogy kevesebbet dolgozom, de igazság szerint végtelen örömmel tölt el, hogy ilyen nagy szükség van rám. Nevetve szoktam mondani a Nemzeti Színházban, hogy a halálom után a másodvirágzásomat élem. Ötvenhét éve vagyok a pályán, és addig maradok, amíg úgy érzem, van még bennem valami tartalék, amit egy rendező talán még felfedez". Fesztbaum Béla szavaival: “Az Átutazók egy mély komédia. És attól igazán érdekes, hogy pont azokban a jelenetekben sugároz egészen egyedi humort, amelyek első hallásra a legsötétebbek lehetnének: a temetési jelenetekben! Minden egyes temetési képben egyszerre van jelen az ösztönös fájdalom és valami összehasonlíthatatlan, groteszk humor. Az egyik szereplő például azt mondja az előadás végén: „Uram, köszönjük neked a temetéseket, mert a temetések figyelmeztetnek az életre”. Ebben a közösségben a halált a lehető legegészségesebben és legtermészetesebben fogják fel – úgy, mint az élet részét, mint egyfajta át-utazást az életből a halálba. Az Átutazók egy többgenerációs történet – és már ez is unikum, hiszen szinte a teljes társulatnak lehetőséget ad megmutatkozni. És itt van velünk Törőcsik Mari is, akivel fantasztikus próbálni; rengeteget lehet tanulni tőle, és színházi történeteit is élmény hallgatni. Azt hiszem, pont olyasféle derű és életszeretet sugárzik az ő személyiségéből, mint ami az előadásból.” Átutazók BOBE GLOBCSIK TÖRŐCSIK MARI M.V. MUNJA, a fia REVICZKY GÁBOR LOLA, Munja felesége HEGYI BARBARA ZIGI, a fiuk VARJU KÁLMÁN ALBERTO PINKUSZ KERN ANDRÁS ELHAHAN FESZTBAUM BÉLA HENJA, Elhanan édesanyja BÖRCSÖK ENIKŐ, PAP VERA BRUNO LUKÁCS SÁNDOR CILA, Bruno felesége HALÁSZ JUDIT AMACIA, a fiuk JÓZAN LÁSZLÓ SAVTAJ SUSZTER HARKÁNYI ENDRE BIANKA, a felesége IGÓ ÉVA BELLA, a lányuk MAJSAI-NYILAS TÜNDE NINA, a lányuk TORNYI ILDIKÓ AVNER CHORI LENGYEL TAMÁS MOTKE, Avner bátyja PINDROCH CSABA CIPPORA, Motke felesége PÉTER KATA PROSTITUÁLT JÁRÓ ZSUZSA ELISA HOOKER, Nina barátjaGYURISKA JÁNOS CVI, Henja fiatalon meghalt férje KARÁCSONYI ZOLTÁN, PAPP DÁNIEL ALFONZ, Zigi barátja KARALYOS GÁBOR M.V. ANGELA, amerikai lány KOPEK JANKA E.H. TEMETŐSZOLGA KEREKES JÓZSEF UTCASEPRŐ VISZT ATTILA Jelmez: NAGY FRUZSINA Díszlet: BALÁZS JULI, BOROS LŐRINC Dramaturg: KOVÁCS KRISZTINA Zene: FURÁK PÉTER Fény: CSONTOS BALÁZS Zenei munkatárs: HUNYADI ALEX Hang: SZABÓ M. VIKTOR A zenei felvételen közreműködött: BUJTOR BALÁZS (hegedű) és NÉMETH ATTILA (klarinét) Jelmez asszisztens: BARNA CSILLA, VIZY BORBÁLA Ügyelő: WIESMEYERi ERIK Súgó: KERTES ZSUZSA A rendező munkatársa: EGYED MÓNIKA, RUJSZ EDIT Rendező: ESZENYI ENIKŐForrás: Vígszínház, MTI, Imedia
2013.03.08. 07:06
Szinhaz.hu
Négy év után ismét lesz Best of Webber
Januárban a Művészetek Palotájában, két estén is találkozhat a közönség kedvenc Webber musicaljei legkedveltebb dalaival és szereplőivel! A Madách Színházban már zajlanak a próbák, a Művészetek Palotája-béli koncertre. A Best of Webber koncertet először 2008-ban, a Andrew Lloyd Webber 60. születésnapja alkalmából rendezte meg a Madách Színház. Az különleges, ünnepi előadáson maga a zeneszerző is jelen volt. Akkor, a rendhagyó válogatás-műsor hatalmas sikert aratott, ezért 2009-ben megismételték a koncertet, amely szintén teltházas volt. Négy év szünet után január 26-án és 27-én ismét lesz Best of Webber, Ünnepi koncert a MÜPA és a Madách Színház közös rendezésében. Andrew Lloyd Webber 2008-ban a budapesti Bet of Webber koncerten Eleinte betiltották nálunk Webbert Andrew Lloyd Webber nevét 1970-ben ismerte meg a világ, a hírnevet a Jézus Krisztus Szupersztár hozta meg számára. Magyarországon is hamar népszerű lett a darab, 1972-ben magyar nyelven is bemutatták a Műszaki Egyetemen. Igaz, csak egy koncert keretében, az előadást mégis betiltották. Majdnem 15 évet kellett várni a Jézus Krisztus Szupersztár hivatalos magyarországi premierjére, ami a Rock Színház társulatához fűződik. A szabadtéri előadások után a Vígszínházban, majd a Fővárosi Operettszínházban és több vidéki színházban is színre vitték a darabot. 2010-ben a Madách Színház mutatta be a Jézus Krisztus Szupersztárt, modern, vetített díszletekkel és az eredeti rockzenei hangzással. A január 26-27-i koncertek első darabja nem véletlenül lesz pont a Jézus Krisztus Szupersztár nyitánya. Az első Webber darabból a koncert második részére is tartogatnak népszerű slágereket a szervezők: az Én hogy szeressem őt, mondd? című dalt Gallusz Nikolett, a Szupersztár -t Serbán Attila, Ladinek Judit, Várady Viktória és Wégner Judit előadásában hallhatja a közönség, a Gethsemane –t pedig Feke Pál énekli. Az Evita volt az első... Az első hivatalos hazai Webber-premiert, az Evitából 1980-ban tartotta szintén, az említett Rock Színház. Az argentin firstlady, Eva Perón életét bemutató musical hatalmas sikert hozott. Természetesen a MÜPA-ban, ismert slágerei is felcsendülnek: a Buenos Aires, Ladinek Judit és az Argentína Malek Andrea előadásában. 1983-ban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon debütált Magyarországon Webber talán legismertebb műve, a Macskák, amelynek világpremierje csupán két évvel azelőtt volt Londonban. A szerző úgynevezett „non-replica” előadás létrejöttét javasolta Magyarországon, ahol rekordidő alatt szerezték meg a játszási jogokat. A Madách Színház, a világhírű musicalből önálló produkciót állított színpadra, amelyre maga a szerző is eljött. A Macskák 2013. március 25-én ünnepli a 30. jubileumát, amire a Madách nagyszabású gálaelőadással készül. A Best of Webber koncerten, január 26-án és 27-én a Bál-t a Madách Színház tánckara adja elő, az Éjfél –t Malek Andrea énekli, Elvis Trén – A gyorsvonat macskáját Szente Vajk és Ladinek Judit adja elő. A József magyar bemutatója fellelkesítette Webbert A bibliai József története alapján íródott, kevéssé ismert Webber darabot 1982-ben mutatták be a Broadway-n. A József és a színes szélesvásznú álomkabát, amelyet a zeneszerző még a Szupersztár előtt írt, nem ért el átütő sikert. Ám a Madách Színház látott fantáziát a feledésbe merült műben, és a kilencvenes évek elején színpadra állította. Webber-t annyira fellelkesített a magyar produkció, hogy 1991-ben, Londonban is színpadra állította a Józsefet. 2005-ben Debrecen is bemutatták, itt hangzott el először a londoni előadáshoz írt Megamix. A Madách Színház 2008-ban felújította a darabot, amelybe bekerült a Szívkirály és A Fáraó új dala, amely Gáspár Laci előadásában felcsendül majd a Best of Webber koncerten is, a Művészetek Palotájában, több más József-slágerrel együtt. A bibliai József történetet 1996-ban, A Szerelem arcai követte a Magyarországon bemutatott Webber-darabok sorában. A musicalt a Madách Kamarában állították színpadra. A különleges Webber koncerten ebből a műből a Vágy, boldogság, szenvedés című dalt Feke Pál előadásában hallhatja a közönség. Andrew Lloyd Webber 2008-ban a budapesti Bet of Webber koncerten 17 évet vártunk a Fantomra Andrew Lloyd Webber szintén kultikus musicalje, Az Operaház Fantomja hazai bemutatójára a világpremier után, 17 évet kellett várni. Az előadás jogait három pályázó színház közül a Madách Színház nyerte el. Szirtes Tamás és a Madách csapata a világon elsőként, saját felfogásban állíthatta színpadra a Fantomot. Azóta a darab sikere töretlen, 2013. májusában, a bemutató 10. évfordulóján hétszázadszorra lesz látható az Operaház Fantomja. Természetesen a Fantom jól ismert dallamai is felcsendülnek majd a MÜPA-ban: Csak ennyit kérek én, Fonyó Barbara és Magyar Bálint előadásában, Az éj zenéje, amelyet Sasvári Sándor énekel, a Látjuk-e még egymást valahol? –t Mahó Andrea előadásában, és A Fantom… Mahó Andrea és Sasvári Sándor duettje. A Madách Színház 2005-ben is meglepte nézőit egy Webber musicallel. A Volt egyszer egy csapat színrevitelének előkészületeiből Webber is aktívan kivette a részét, és ahogyan Az Operaház Fantomjának bemutatóján, ennek a musicalnek a premierjén is jelen volt. A Volt egyszer egy csapatból a Döntő -t és az Isten országa -t hallhatja a MÜPA közönsége, Nagy Balázs, Serbán Attila, Szente Vajk és Posta Victor, illetve Mahó Andrea és Wégner Judit előadásában. A két részből álló Best of Webber ünnepi koncerten természetesen a Magyarországon bemutatott Webber musicalek dalai mellett, a szerző más népszerű műveiből is felcsendülnek részletek. Az ünnepi koncerten a Madách Színház művészei, zenekara, tánckara, kórusa és a Madách Musical Tánciskola gyerekkórusa mellett az Óbudai Danubia Zenekara is közreműködik. Az est karmestere Kocsák Tibor lesz.
2013.01.09. 08:08
Szinhaz.hu
Színésznő létére lovaggá ütötték - interjú Halász Judittal
Gimnazista korában válogatott díjugrató volt, és József Attila- meg Petőfi-összest olvasott Halász Judit. Ismert színésznőként magamagára osztotta máig tartó sikeres szerepkörét, az énekesit. A koncertjeire járó családokban a szülők is az ő dalain cseperedtek fel. Még nagyköveti megbízatást is kiérdemelt művészetével. Mátraházi Zsuzsa interjúja. Másként kelt fel vajon a Nap, amikor nemrégiben hetvenedik életévét töltötte be Halász Judit? - Lehetséges, hogy az a nap más volt, mint a többi - jegyzi meg mosolyogva az ünnepelt -, de nem vettem észre. Mintha a férfiak sokkal szívesebben ünnepelnék meg az ilyen kerek évfordulókat. A nyáron négy, velem egy évjáratú férfi születésnapi partijára voltam hivatalos, de egyetlen nő sem lelkendezett amiatt, hogy elérte ezt az élemedett kort. Pedig Halász Judit három születésnapot is ünnepelhetne. A valós mellett azt, hogy túlélte, amikor elütötte egy autó, meg azt, hogy lekűzdötte a rettegett rákbetegséget, amelyet nem titkolt, hanem közismertségét latba vetve állt ki a szűrővizsgálatok fontossága mellett. Ragaszkodó típus. Csak a diplomaszerzést követő első fél évadban játszott Pécsett, utána a Vígszínház szerződtette, amelyhez azóta is hű maradt. - A rendszerváltás előtt jóformán senki nem váltott társulatot - emlékeztet rá. - Nem volt semmiféle röghöz kötő törvény, mégis, mintha összebeszéltek volna az akkori igazgatók: "Ne merd elhívni az én színészemet, mert akkor én is magamhoz csábítom a tiédet!" A '90-es években kezdtek néhányan elszerződni, és egy-egy sikertelen váltás után kénytelen-kelletlen szabadúszók lettek. Ez a nehéz kenyérkereseti forma csak annak jött be, akit országos ismertség övezett. Emiatt tartom tragédiának a sorozatos színházbezárásokat. Sok nagyszerű színész maradt munka nélkül. A mi kis országunkban nem működik az a rendszer, amely például Amerikában kialakult: ha éppen nincs szerepe valakinek, elmegy pincérnek a következő felkérésig. Fotó: kotvefuzve.postr.hu Ha ez a játék egy szakma... Halász Judit előtt a sportolói pálya is nyitva állt volna. Gimnazistaként csapattag volt az 1960-as Velencei Ifjúsági Díjugrató Európa-bajnokságon, aztán bronzérmet szerzett a felnőtt Országos Bajnokságon. De akkor már tudta, hogy inkább a világot jelentő deszkák akadályait vállalja. Tízévesen csodálkozott rá a színházra, és döntötte el, hogy ha ez a "játék" egy szakma, akkor nem is néz más foglalkozás után. Ma is úgy érzi, jó, hogy esténként az előadáson mindent kiadhat magából, ami a lelkét nyomja. - A saját tapasztalatainkat visszük bele egy-egy szerepbe - fejti ki bővebben. - Bizonyos színpadi helyzetek hasonlítanak egy korábban megéltre, a jellemek valakire, akivel valaha találkoztam. Kell tudnunk igazán dühösnek lenni éppúgy, mint nagyon-nagyon szeretni. Csak az érzelmek széles skálájának alapos ismeretével lehet belemászni egy-egy figura bőrébe. A pályafutása elején a drámai szerepekre kellett jócskán várnia. Várkonyi Zoltán évekig vígjátékbeli alakításokat szánt neki, mert azon lehet igazán megtanulni a mesterséget. - Sokkal élénkebb a közönség reakciója - magyarázza -, a színpadon is érződik, hogy a nézők élvezik az előadást. Különben a felnőtt közönség többé-kevésbé fegyelmezett, csöndben unatkozik, talán csak mocorog. Legalábbis Magyarországon. Pár éve Avignonban tapasztaltam, hogy ha a francia nézőknek nem tetszik valami, felcsapják a széket, és hangos trappolással tömegesen távoznak. Nálunk esetleg szünetben mennek haza. Néha meg is kérdezzük a ruhatárosokat, hogy hányan kérték ki a két felvonás között a kabátjukat. Ha senki, akkor nagy szériára számíthatunk. Pályáján a Játszd újra, Sam! volt a leghosszabb sorozat, tizenhét évig játszotta Linda Christie szerepét. (Kern András azóta is, vagyis huszonnyolc éve játssza Allan Félixet, immár Hegyi Barbara partnereként.) - Bizonyos daraboknál a tizedik előadásnál is úgy érezzük, hogy ez már sok volt. De azt a Woody Allen-színművet nem untuk meg - húzza alá Halász Judit. - Talán mert a stílusa megengedi, hogy a színész engedje beleívódni napi változásait, hangulatait a szerepbe. Peter Brook azt mondta: öt év után, akármilyen sikeres és jó egy előadás, le kell venni a műsorról, mert változik a világ meg a színház formanyelve. Nem tudom, fordult-e azóta annyit a világ kereke, hogy ez a tézis is megdőljön. Vagy talán mégis igaza volt. Kern Andrással és Szegedi Erikával a pesti Színház Monokli c. előadásában A Keleti Márton rendezte Esős vasárnappal kezdődően közel negyven filmben és számos tévéjátékban szerepelt, egészen a rendszerváltásig. Netán a forgatókönyvírók feledkeznek meg azóta az érett színésznőkről? - A korombeli tehetséges színésznők az amerikai filmekben jobbnál jobb szerepet kapnak - állapítja meg. - Az idejét sem tudom, hogy itthon mikor született olyan film, amely a mi korosztályunk életét, gondját, örömét mutatta meg. A magyar sorozatokban a húszéves lány anyukáját harmincéves, a nagymamáját harmincöt éves színésznő játssza. A társadalom ilyen önáltató módon próbálja elhitetni önmagával, hogy nem múlik az idő.Nem szeretné veszni hagyni a kincset Beszélgetőtársam magamagára osztotta máig tartó énekesi szerepkörét, amely mérhetetlen versszeretetére vezethető vissza. Tizenévesen elejétől végéig kiolvasta Petőfi Sándor és József Attila összes műveit, hogy megértse a költő mellett az embert és a történelmi kort is, és ma is a lírát tartja a magyar irodalom legsúlyosabb, legfontosabb területének. Úgy véli, hogy a vers gondolati síkon hívja fel a figyelmemet a borzalmakra, a bánatokra, az örömökre, és megtanít fogalmazni. Nem szeretné veszni hagyni ezt a kincset, amelynek korunkban jó ideje nem kedveznek a körülmények. Vallja, hogy a strófákhoz kapcsolt dallam, ritmus és zene a verset is előtérbe helyezi, és segít, hogy a szöveg is belemásszon a fülünkbe. Koncertjeire manapság már nemcsak gyerekkísérőként mennek a szülők, hanem sokszor maguk is az ő dalain cseperedtek fel. Sorolhatnánk a Kossuth-díjjal megkoronázott állami kitüntetéseit, de Halász Juditot azok az elismerések teszik a legboldogabbá, amelyeket politikamentesen, civil szervezetektől és a nézőktől kapott. Gyerekközönsége a Mosoly-rend lovagjául választotta. És éveken át töltötte be az ENSZ Gyermekalapja, a UNICEF jószolgálati nagyköveti tisztét. - Október 1-jével megint kampányt indított a szervezet azért, hogy ne kelljen naponta tizenkilencezer gyereknek meghalnia az éhezéstől, a gyógyszer, a védőoltás vagy az ivóvíz hiánya miatt, esetleg azért, mert lecsap rájuk a szervkereskedelem - fejti ki. - A UNICEF a legkiszolgáltatottabbakon próbál segíteni, Magyarország hála Istennek nem tartozik közéjük. De fellépéseim alkalmával itthon is naponta találkozom az elborzasztó gyermekszegénységgel, amelyet nemzetközi támogatás nélkül, magunknak kell megszűntetnünk. A búcsúmegjegyzésre - amely szerint irigylésre méltó helyzetben lehetnek az unokái, akiket esténként kedves énekével, mesemondásával ringat álomba - elmondja, hogy általában hetente hozzájut ehhez az örömhöz, de csak akkor tudja szívből elvállalni Félix Sámuelt, Maxit és Leót, ha semmi más dolga nem akad, mert reggeltől estig százszázalékos odafigyelést igényelnek. Az interjút készítette: Mátraházi Zsuzsa, MTI-Press
2012.11.08. 13:09
Szinhaz.hu
Nem kellett a TV2 sztárjának - most szépségkirálynő lehet
Már tudni lehet, ki az a 27 lány, aki közül 20 biztosan ott lesz a Szépségkirálynő döntőjében. A versenybe talán Attila exe, Barbara is jelentkezett.
2012.04.27. 07:06
Hir24.hu
Talán Attila barátnője visszavág
A Megasztár ifjú tehetsége kidobta barátnőjét, miután a lány balhét rendezett az egyik klubkoncerten, ám Barbara mégsem tűnik el a reflektorfényből. Benevezett a TV2 A Szépségkirálynő című műsorába, és már be is jutott a legjobb nyolcvan közé.
2012.04.26. 12:18
Borsonline.hu
Talán Attila barátnője visszavág
A Megasztár ifjú tehetsége kidobta barátnőjét, miután a lány balhét rendezett az egyik klubkoncerten, ám Barbara mégsem tűnik el a reflektorfényből. Benevezett a TV2 A Szépségkirálynő című műsorába, és már be is jutott a legjobb nyolcvan közé.
2012.04.26. 11:12
Borsonline.hu
Ciki! Teljesen leégeti barátnője a Megasztár döntősét!
Talán Attila jobban járna, ha végre kitenné a lány szűrét, hiszen már ezt tervezi egy ideje.
2012.04.13. 14:29
Kiskegyed.hu
Kínos jelenetek: Talán Attilát lejáratja barátnője
Talán Attila népszerűségével arányosan erősödtek fel volt barátnőjében a szélsőséges érzelmek. A féltékeny lány hol ország-világ előtt rendez kínos jelenetet, hol pedig azzal dicsekszik, hogy összeköltöznek.
2012.04.13. 10:30
Borsonline.hu
Talán Attila barátnője sírva rohant ki az első megakoncertről.
Volt sírás-rívás a Megasztár első klubkoncertjén. Az egyik versenyző barátnője kiborult.
2012.04.06. 12:19
Storyonline.hu