szülés

A legfrissebb hírek, cikkek, információk gyűjteménye a szüléssel kapcsolatban.

A <strong>szülés</strong>znő az ágy alá mászott szívhangot hallgatni
A szülésznő az ágy alá mászott szívhangot hallgatni
A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után.Ezen a héten absz mesél nekünk a szüléséről. Egy négynapos kórházi wellnesstől eltekintve problémamentes terhesség után értünk a finisbe, 2016 decemberében. Baromira izgultam, mivel december 19-re voltam kiírva, s a karácsonyt nem igazán akartam kórházban tölteni, illetve leginkább a család nélkül tölteni. Sokáig húztuk-halogattuk az ünnepek tervezését, aztán végül 19-én, mikor még híre-hamva nem volt a gyereknek, lefixáltuk, hogy az egész család (laza 15 fő) nálunk karácsonyozik, mivel én már nem bumliznám végig az országot. Nosza, rám eső kaja- és süti tervezés, legalább volt mivel tölteni az időt. Persze ez előtt-alatt minden másnap jártam ctg-re, ahol kb. semmit nem mutatott a gép. Összesen 4 vizsgálaton voltam, abból az utolsónál sikerült úgy feltenni a tappancsokat az asszisztensnek, hogy értékelhetetlen volt a lelet. A többit a szülésznőm csinálta, vagy kora hajnalban vagy pedig este, műszakja után. 20-a este ctg és a 40. heti méhszáj vizsgálat, fájásgörbe mint az Alföld, méhszáj 2111-es, ezzel akár szülhetnénk is, na, de fájás híján még nem úgy tűnik. Azzal váltunk el a doktornővel, hogy két nap múlva ctg, ha semmi nem történik, akkor ünnepek után vár a motyómmal, aztán pár nap alatt kiimádkozzuk a gyereket. Ja, és a legfontosabb, Szenteste ügyeletes, ha megvolt a vacsi, akár jöhetünk is, de szerinte addigra már túl leszünk ezen a hajcihőn. Ez nagyon megnyugtatott, mivel a legnagyobb izgalom amiatt volt bennem, hogy ügyeletesnél kell szülnöm. Találkoztam az összes dokival már, s nem igazán voltak szimpatikusak, illetve a szülésznőmmel azért végigbeszéltük, hogy egyikük-másikuk milyen  beavatkozásokat végez rutinszerűen/kötelezően, amik nekem nem voltak ínyemre. Bevallom őszintén, ekkorra már baromira nehéz volt minden, plusz 18 kilónál tartottam, kb. minden nap bőgtem és rohadtul untam az „egyben vagy még?!” telefonokat. 21-e délután több nekifutásra elment a nyákdugó, de nem voltam biztos benne, hogy az, mivel teljesen átlátszó volt, se nem darabos, se nem véres (bocsi), inkább csak nagyon sűrű. Este azért még nekiálltam megsütni a gesztenyés karikát karácsonyra, nehogy már ne legyen kész. Épp az utolsó adagot raktam a hűtőbe dermedni, s húgommal beszéltem telefonon, mikor jött az első fájás. Ez volt este 11-kor. Olyan hirtelen és erős volt, győztem elbúcsúzni a telefonba úgy, hogy lehetőleg ne ijesszem meg a lányt. Utána Férj segítségét kellett kérnem, hogy el tudjak vánszorogni a vécéig. Kértem, hogy nézzen rá az órára, mennyi az idő, majd meglepődve konstatáltuk, hogy ez a legelső fájás 5 percig tartott. Ez után 15 perc szünet és jött a következő, hasonló erős, aminek hatására szintén a vécén görnyedve kötöttem ki. Ekkor már sejtettük, hogy valami lesz, úgyhogy elmentünk mindketten zuhanyozni, Férj pedig ledőlt szundítani egyet, mivel aznap hajnal óta talpon volt, s tudtuk, másnap is hosszú napja lesz. Én pizsamába bújva betettem egy filmet angolul, gondolva, ha erre tudok figyelni, akkor még nem is fáj annyira. Közben stopperral mértem, hogy mennyi időnként jön a fájás és milyen hosszúságú. (Off: ha bárki ilyenre vetemedik, dugja be tölteni a telefonját, az enyém pont a szülés utánra totál lemerült, élmény volt kutatni a töltőt...) A fájásszünetek elég gyorsan rövidültek, kb. 2 fájás alatt feleződtek, a hosszúságuk pedig 1-2 perc volt. Szünetekben a labdán üldögéltem, a fájás alatt pedig a levegővételre nagyon odafigyelve hol négykézláb, hol az ágyra hajolva próbáltam lazítani, több-kevesebb sikerrel. Voltak erősebb és gyengébb fájások, volt közte olyan, aminél azt gondoltam, hogy ez nekem nem fog menni, nem bírom ki. A szünetekben viszont azon gondolkoztam, hogy vajon ez már tényleg a vajúdás, úgy igazán élesben. Na meg persze vártam, hogy vajon hány perc múlva érezik a következő összehúzódás. Kivártam a 2 órát, az utolsó percben még leszedtem a teregetőt, elraktam a tiszta ruhát, de ez már csak két részben ment, illetve előkészítettem magamnak az indulós göncömet. Még egyszer ellenőriztem a csomagjaimat is, főként a szülőszobait, hogy minden kéznél legyen, amire szükségem lehet. Fél 2-kor hívtam a szülésznőt, hogy akkor azt hiszem, szülünk. Kifaggatott, hogy mióta jönnek a fájások, milyen gyakoriak, stb. Kérdeztem, hogy szerinte innentől még mennyi idő, mert nem szeretnék feleslegesen bemenni és sok órát tölteni a vajúdással bent, inkább itthon kényelmesen. Ő viszont határozottan azt mondta, időszerű elindulni, öltözködjek szépen, főként, hogy a 6 perces fájások hirtelen már csak 4 percesek lettek. Az öltözködés már elég nehézkesen ment, többször meg kellett állnom, s a cipő vételnél kérdeztem Férjem, hogy fog-e ez ennél jobban fájni. Erre félig nevetve közölte, hogy nem akar elkeseríteni, de szerinte igen. Az autóban a 10 perces utat végigszenvedtem, mivel ott nem tudtam a számomra kényelmes testhelyzetet felvenni. Amikor meg az éjszaka közepén a tök üres úton piros lett a lámpa, s kb.  1 percet kellett állni, míg átváltott, na, akkor nagyon morcos lettem. Út közben próbáltam értesíteni a tesóimat, mivel lelkünkre kötötték, hogy nekik szólunk, viszont mind az igazak álmát aludták, lenémított telefon mellett. Már ők sem hitték, hogy valaha is kijön ez a gyerek... Az osztályra hajnali 2-kor értünk be, egy fájásnyit elidőzve a porta padjára borulva. Szegény srác ajánlgatta a tolószéket, mondtam neki, hogy kizárt, hogy abba beleüljek, az ülésnél rosszabb most nincs. Hálóing felvétel, adategyeztetés, szokásos kérdések, s bár jeleztem, hogy azért már kb. 2-3 percenként jön a fájás, elég szkeptikusan álltak hozzá, mondván ilyen gyorsan nem szokott ez menni első szülésnél. Aztán szóltam, hogy nekem vécére kéne mennem, erre megijedtek, hogy csak nem kell még nyomni, mintha „nagy dolog” lenne, mire mondtam, hogy de, ez megy már órák óta, ahogy meséltem is. Gyors ébresztés az ügyeletesnek, vizsgálat, ami nem épp a legfinomabb módon történt, de akkor már magasan volt a fájdalomküszöböm. A méhszáj bő 3 ujjnyi, amire kétszer visszakérdeztem, hogy mennyi?! Az eü személyzetnél már csak én lepődtem meg jobban. Kicsit el is pityeredtem, mert izgultam, hogy a dokim nem fog ideérni jó 40 km-ről így tél közepén, a szülésznőért közben Férjem már elment. Az előkészítést nem úsztam meg, de valahogy így kényelmesebb volt a későbbiek során, hogy a szülőszobán tudtam, max. a magzatvíz csorog a lábamon. Kb. 30 percig ücsörögtem, addig írtam a kollégáknak/barátoknak, hogy helyzet van, reggelre ebből baba lesz. Meglepődtem, mert majdnem mindenki vissza is írt, azóta se tudom, mi a fenét csináltak hajnali 3-kor ébren netezve. Hamar megérkezett a szülésznőm J., s pár perccel később befutott a doktornő is. A szülőszobára még mosolygósan mentünk be, gyors vizsgálat, szívhang-hallgatás, majd burokrepesztés jött. Szerettem volna bemenni az alternatív vajúdóba a kádba, de várni kellett pár fájást a burokrepesztés miatt. Nagyjából 5 perc után újabb vizsgálat, aminek a végeredménye az lett, hogy a kádról szó sem lehet, ahhoz már túlzottan a végén vagyunk, innen már csak külön megyünk ki. Kb. még fél órát vajúdtam az ágy mellett állva, félig rádőlve. Mindenki ott volt körülöttem, de diszkréten beszélgettek. Ekkor már nem kellett elsóhajtozni a fájásokat, mondta a doktornő, ha úgy érzem, nyomni kell, nyomjak csak, jöjjön lejjebb a baba feje. Összesen kétszer volt szívhang-hallgatás és akkor sem kellett felmásznom az ágyra, hanem J. hajolt be alá, ahogy tudott. Férjem sokat segített már csak azzal, hogy kiszolgált, egy szóból értette, mit szeretnék (inni, cukrot, meleget a derekamra, hideget a nyakamba, stb.) Az ágyra 4-kor másztam fel, és innentől kicsit összefolytak a dolgok. Újabb vizsgálat (szám szerint a 3. és egyben utolsó), méhszáj 4 ujjnyi, viszont a peremét el kell simítani, mert a baba feje már nagyon beilleszkedett. Ezt fájás alatt csinálta a doktornő, s nem fogok hazudni, ez rohadtul fájt, talán ez volt a szülés legrosszabb része. Szerencsére max. 1 percig tartott, addig pedig szorítottam Férj kezét és hangosan káromkodtam, mint egy bérkocsis. Viszont utána felkerült a lábzsák, lehetett végre nyomni. Semmi kengyel, csak kétfelől ültek mellém az ágyra, hogy segítsenek.  Szépen elmagyarázták a technikát, lábat, kezet hova tegyem, levegővétel, stb. Viszont valami oknál fogva nekem baromira nem volt kényelmes (kicsi voltam, rövid kezekkel és óriás pocakkal), így kértem, hogy inkább tartsanak ellent a lábamnak én meg támaszkodom, s akkor jóval nagyobb erőt tudok kifejteni. Közben Férj a fejemnél állt és tartotta a fájás alatt. Ezt egyébként ott, akkor nem is érzékeltem, utólag mesélte, illetve azt hallottam, hogy doktornő irányította, mit csináljon. Egy fájásra hármat nyomtam, az elsőnél viszont elszakadt a cérna, kiestem a ritmusból és kicsit kiborultam. Aztán határozottan rám szóltak, hogy kapjam össze magam, szem becsuk, nagy levegő és hadd szóljon. Szerintem leginkább nagyon meglepődtem azon, hogy milyen érzés volt, ahogy a gyerek elindult kifelé, s azért kezdtem el szétesni. Onnantól viszont ment minden, mint a karikacsapás, csak a végén kellett egy kis oxitocin, mivel elkezdtek nőni a fájásszünetek. Maga a fájdalom nem lett kisebb, csak a szünet hosszabb. Mikor beadták, kérdeztem, hogy mennyivel lesz ezután rosszabb, de mondták, hogy ez nagyon egyéni dolog. Nekem végeredményben semmivel nem volt erősebb, sőt, azt hiszem a legjobbkor kötötték be az infúziót. A doktornő bátorított, hogy ez már a vége, látja a buksiját, szép nagy, sötét haja van! Valamikor ekkortájt szóltak a csecsemős nővérnek, illetve a gyerekorvosnak is. Amikor a nővér bejött, láttam, hogy elkezdett előkészülni a kis lukban, ahol ellátják a babát. Ekkor mondták (mivel kikönyörögtem, hogy határozzunk meg egy célt, hogy még hány fájás van hátra), hogy ha ügyesek vagyunk, 2-3 fájás és megvagyunk. Kérdeztem, hogy kell-e vágni, még nem tudták, de J. igyekezett nagyon, hogy ezt elkerüljük.  Jött is az első összehúzódás, a buksija félig kibújt, viszont utána nem szabadott nyomni a fájásszünet alatt. Na, az elég szar érzés volt, már nem fájt, nem görcsölt, csak feszített. Meg is kérdeztem, hogy nem lehetne-e, hogy ugyan nem fáj, de én azért nyomok?! Ezen jót nevettek, mondták, hogy nem, de nyugodjak meg, jönni fog az mindjárt. Kicsit még váratott magára, amit én baromira sérelmeztem, vagy háromszor elmondtam, hogy de nem jön, nem jön, nem fog jönni!!! Aztán számoltunk vissza, hogy akkor emlékszem-e, hogy még 2 fájás és megvagyunk, amikor is belépett a gyerekorvos. Itt már tudtam, hogy ez tényleg a finis, ami akkora erőt adott, hogy csak nyomtam, nyomtam, mint az őrült, aminek hatására végül 1 fájás alatt (összesen 4 nekifutásra), 4.30-kor, gátvédelemmel megszületett a kislányunk. Én csak egy pillanatra láttam, mivel a nyomás alatt csukva volt a szemem, utána pedig visszaestem az ágyra és csak zokogtam. Csórikám csupa lila volt és teli torokból üvöltött. Aztán a hasamra rakták, addigra már szépen megjött a színe és csak nyekergett. Én meg nem győztem simogatni a kis buksiját, pocakját, amit elértem. Hamar elvitték ellátni (ezt utólag sajnálom), Férj is odament, majd csak annyit hallottam, hogy Úr Isten, ne akard tudni mekkora. Az én először hatalmasra, majd icipicire becsült babám végül 3530 grammal, 51 centivel és 35-ös fejkörfogattal született. Közben engem elkezdtek ellátni, levenni a köldökzsinór-vért, megszületett a lepény, elég húzós, közel 2 kilós súllyal. Belülre kaptam egy 8-10 öltésből álló, hosszú varratot, mivel a baba mindkét keze a feje mellett volt, s úgy igyekezett kifelé. Tartottam a varrástól, de igazából nem éreztem belőle túl sokat, csak az utolsó két öltést, ami már a gátnál volt, illetve előtte pár icipici szúrást, amivel az érzéstelenítőt adták be. Az egész kb. 1/2 órát tartott, a végére már nagyon türelmetlen voltam, kimerült és szerettem volna a gyereket is megfogni végre. Férjem közben ott ült mellettem, kezében a bepólyált babával. Szegénykém csak nyekergett, de amint meghallotta, hogy beszélek hozzá, elhallgatott és nézett nagy kerek szemekkel. A megfigyelés ideje alatt jött a csecsemős nővér, segített a szoptatásban, s szerencsére a kisasszony rögtön tudta, mi a dolga, mint egy vákuumgép, úgy cuppantott a szájával. Doktornő a háttérbe vonulva megírta a papírokat, aztán visszajött, hogy megnézheti-e a babát. Kézbe vette, megdajkálta kicsit, megdicsérte, hogy nagyon ügyes volt és hogy jó, hogy végre itt van, ha már ilyen sokat vártunk rá. Hihetetlen volt látni, hogy tényleg milyen örömmel végzi a munkáját, nem csak kötelességből. Összességében úgy gondolom, könnyű és gyors szülésem volt, az első fájástól 5,5 óra alatt a kezünkbe foghattuk a gyereket. Cseppet sem bántam, hogy fogadott orvosom és szülésznőm is volt, mindketten vérprofik, s tényleg úgy zajlott minden, ahogy megbeszéltük, ahogy szerettem volna. Persze ebben nagy szerepet játszott az is, hogy nem jött közbe semmi komplikáció. A szülőszobán kérdezték, hogy így, hogy túl vagyok rajta, mit gondolok a kistesó témáról, akkor azt mondtam, hogy ahhoz másik feleséget kell keresnie a férjemnek, de harmadnapra, mikor hazamentünk, már azt mondtam, ha csak ennyi lesz, akkor jöhet. A Szentestét a kórházban töltöttük, hármasban az egyik VIP szobában, s karácsony első napján mehettünk haza, együtt ünnepelni, hiszen volt mit! absz További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
tegnap, 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Szoptatás, hordozás, pelenkázás: pénteken ünneplik az anyatejes világnapot Tatán
Az ingyenes programon nemcsak a babákkal kapcsolatos kérdéseikre kapnak választ az érdeklődők, de megismerhetik a várandós és a szülés utáni tornát is.
csütörtök, 13:15
Kemma.hu
Nem állok még készen a <strong>szülés</strong>re!
Nem állok még készen a szülésre!
38. hét A hidegfront se tudta előcsalogatni belőlem a picit, úgyhogy még mindig egyben vagyunk. Sőt, nekem kifejezetten jót tett ez a lehűlés, visszatért az energiám. Múlt hét elején már olyan fáradt és kedvetlen voltam, hogy legszívesebben egész nap csak feküdtem meg ücsörögtem volna, és hozzám ne szóljon senki, hagyjon engem mindenki békén. Csakhogy az ovi-beszoktatás hetében ez a verzió nem nagyon működhetett. Ha már ovi-beszoktatás, hadd dicsekedjem egy kicsit: bezzeganya bezzeggyereke sikerrel vette az akadályt! Jó, azért meglepődtem volna, ha pont az én nyílt, mindenkivel szóba álló és barátságos lányomnak lett volna problémája, de hát az ember sose tudhatja. De már az első félóra után közölte az óvó néni velem, hogy holnaptól nyugodtan adjam csak le délelőttönként, abban a kb. két órában meg pihenjek otthon. Mondjuk nem sok idő az a két óra, általában valami házimunkát vagy bevásárlást vagy ügyintézést kellett addig elvégeznem, de legalább Hajni addig sem sertepertélt körülöttem, nyugodtan tudtam haladni a dolgaimmal. Mivel egész hétre nem volt még ebédje, ezért nem is volt tervben, hogy ott alszik a héten, amit a legjobban a lányom sajnált, mert szívesen maradt volna még. De ezen a héten már egész napos, aminek ő is (és titokban én is) nagyon örül(ünk), úgyhogy most minden járókelőnek, ismerősnek, szomszédnak ezt újságolja. A múlt héten a csütörtök volt az orvosos napom, délelőtt ctg, kora délután védőnő, este nőgyógyász. A ctg-n rendben volt minden, bár megint sikerült a széket és egy kényelmetlen pózt kifognom, de a baba most aktív közreműködő volt, nem ficergett el, kellő mennyiséget mozgott, így legalább hamar végeztünk. Védőnőnél is rendben voltak az eredmények, vérnyomásom teljesen jól tartja magát, így egyelőre nem aggódunk a vizesedés felől, amely már sehogy sem akar múlni, akkor sem, ha fél napokra felteszem a lábam és akkor sem, ha kenegetem. Sőt, a hidegebb időjárás sem nagyon vitte le, és nem is igazán a bokám, mint inkább a lábfejem van bedagadva. Mindegy, ezt a kicsi időt már kihúzom így, első alkalommal is szülés utáni napon annyit pisiltem, hogy második napra visszakaptam a terhesség előtti karcsú bokámat (remélem, ez most is így lesz). Dokinál is voltam, teljesen zárt vagyok továbbra is, és mivel szinte nulla keményedésem van, jóslókról meg még csak nem is hallottam, az orvosom nem biztatott azzal, hogy magától kibújna ez a gyerkőc. Éppen ezért jövő kedden az újabb vizsgálatkor, ha továbbra is ez a helyzet, kitűzhetünk egy időpontot, amikor megindítja a szülést. Szóval szerintem kb. két hét és kint lesz a gyerek. És valószínűleg megint indításból. Férjem szerint ez valahol pszichés dolog lesz nálam, hogy képtelen vagyok elengedni az egész szülés-dolgot, és jobb nekem, ha fix időpont van kitűzve. Sajnos azt kell, hogy mondjam, lehet benne valami. Elképzelni nem tudom, hogy milyen lenne az, ha egyszer csak mondjuk napközben elfolyna a magzatvíz és akkor kellene nekünk gyorsan bemenni a kórházba. Vagy azt se tudom elképzelni, hogy itthon meginduljanak a fájások. Mint ahogyan arra is rájöttem, hogy bármennyire is mindent előkészítettünk már, és tényleg nem kell pánikba esni, ha érkezne a baba, lelkileg mégsem állok készen sem a szülésre, sem az újabb picire. Na, ez aztán a szép helyzet, mi? Hiszen hetek, hónapok óta arról írok, hogy jön a gyerek, nyilván nem ér meglepetésként a dolog, szépen össze is van készítve minden, és mégis… ha arra gondolok, hogy mondjuk mindenórás kismamaként ma vagy holnap beindul a szülés, elfog a pánik! Hogy én még nem állok készen! Hogy nekem kell még egy kis idő! Azt nem tudom megmondani, hogy mire, de kérek még egy kis haladékot! Valahogy nem bírom elképzelni, hogy 1-2 héten belül nekem megint szülnöm kell, engem megint felvágnak, megint el kell kezdeni szoptatni, kisebesedik a mellbimbóm, fájni fog a hegem, még nehezebben fogok mozogni egy ideig, és itt lesz újra valaki, aki 24 órában rám (meg persze a férjemre) lesz utalva. Tudom, hogy szeretnék még egy kisbabát, egy illatos, pihe-puha csomagot, akit majd jó lesz babusgatni, dédelgetni, ringatgatni, de hogy most már bármikor megérkezhessen? Nem, most olyan jó, hogy napközben van időm, különben is, főzök, bevásárlok, mosok, délutántól kezdve a lányommal vagyok, őt látom el, hova fog ide beleférni egy pici baba? Megint kialvatlan leszek, fáradt leszek, sőt, sokszor nyűgös is (most ezeket estére korlátozom, mire végképp kipurcanok), minek vágtunk bele ebbe egyáltalán, végre a lányunk kezd önálló lenni, van egy kis időnk mellette, nem kell állandóan haptákban állni mellette. De aztán ránézek délután a játszótéren valamelyik másik anyuka pici babájára, és arra gondolok, hogy milyen jó is lesz, hogy hamarosan nekem is lesz saját kis gombócom, hogy végre nem lesz már nagy hasam, hogy ősszel babakocsival mehetek a lányomért az oviba, hogy mennyire jó lesz a két gyerekemet együtt látni, hogy milyen jó lesz, hogy mi így négyen leszünk hamarosan és mennyire boldog leszek, amikor hétvégente mind a négyen összebújunk majd együtt az ágyon lustálkodva, élvezve az őszi napfényt, és akkor rájövök, hogy igazából már alig várom a találkozást az újabb babámmal. Gitta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
szerda, 06:00
Bezzeganya.postr.hu
hirdetés
Öngyilkos lett egy kínai nő, mert családja megtiltotta a császáros szülést
Pedig orvosok császárt javasoltak, mert a természetes szülés túl veszélyes lett volna a kismamának.
kedd, 16:16
Mno.hu
Így néz ki egy átlag anyuka a <strong>szülés</strong> után
Így néz ki egy átlag anyuka a szülés után
Megosztó fotót posztolt nem sokkal szülése után egy nő, aki megmutatta, hogyan is néz ki a has 9 hónapnyi terhesség után.
kedd, 09:10
Cosmopolitan.hu
A zárójelentésre rá volt írva: óriás újszülött
Ahogy előzőleg írtam, a második babám elvesztése után három hónappal ismét pozitívat mutatott a teszt. Természetesen több doki is elmondta, hogy mennyit is kell várni a műtét után: egy ciklus, három ciklus, három hónap, amennyi idős volt a terhesség. Meg azt is mondják, hogy akkor mikor már fel vagy készülve lelkileg, illetve „ha akar, jön, és marad úgyis”. Hát nálunk így jött ki, vontunk egy átlagot kb. Azt nem mondom, hogy nem volt bennem para az elején, tekintettel az előzményekre, de egyáltalán nem rettegtem végig a terhességet az amúgy is „szokásosnál” (genetika, ne legyen koraszülés, stb.). A pozitív teszt után egyből szóltam a dokinak, aki felírt gyógyszert, és visszarendelt kb. másfél hét múlva ultrahangra. Akkor úgy volt, hogy hozott is, meg nem is jó híreket, jó helyen volt a baba, de szívhang sehol. Ismét egy hét múlva kellett kontrollra mennem, ahol igen ott volt az az édes, erőteljes kis lüktetés, amit minden kismama vár! A kicsi nagyon jól vette a genetikai vizsgálati akadályokat a bátyjával ellentétben. A terhességem szinte eseménytelenül telt, leszámítva azt a tényt, hogy a kötelező ultrahangokon sorra lekörözte a testvérét, aki szintén nem volt egy pici baba, így felkészültem ismét, hogy nem átlagos méretű bébim lesz. 26 hetesen a 4D ultrahangon kiderült aztán, hogy ismét fiút várok. A számtalan „Nem baj, hogy megint fiú, majd a harmadik lány lesz!” kijelentésekkel ellentétben nagyon is örültünk, hogy megint fiunk lesz. Így haladtunk szépen a kiírt dátum felé. Mondanom sem kell, hogy ő is ráhúzott még egy picit. A 40. héten szépen elkaptam a nagytól azt a jó kis kéz-láb-száj fertőzést, és tele lett a tenyerem, és a talpam viszkető hólyagokkal, azt hittem megőrülök. Ez, plusz nagy pocak, illetve a hiperaktív baba a pocakban eléggé megviselt az utolsó napokban. Aztán következett a kötelező ctg vizsgálat, de előtte még megmutattam a dokinak a pöttyöket, aki elküldött a bőrgyógyászatra. A rendelés persze csak délután volt, de oda már nem jutottam el! A ctg alatt hirtelen éreztem egy kis fájást, majd még egyet 10 perc múlva. Persze a gépnek nem volt meg az a tappancsa, ami a méhtevékenységeket érzékeli, de én optimista voltam. A rendelőből kifelé jövet hirtelen elöntött valami, később kiderült, hogy nem a magzatvíz volt az, de egy percet sem gondolkoztam tovább, irány a szülészet. Ott megvizsgáltak, már 3 ujjnyira nyitva volt a méhszáj. Most már ne menjek sehová, kapok egy szép kórházi hálóinget, és majd meglátjuk, mi lesz. Közben a férjem is beért a kórházba. Kimentem hozzá, és együtt vártuk az eseményeket. Egy idő után elkezdtem nézni az órát, már 3 percenként jöttek a fájások, és durvultak is. Mondtam is a férjemnek, hogy ugyan még van egy fél óra a megbeszélt vizsgálatig, de bemegyek, mert szerintem történések vannak. A doktornő megvizsgált, közben meg is repedt a burok, és megállapította, hogy a méhszáj teljesen eltűnt, irány a szülőszoba. Persze a magzatvizem most is mekóniumos volt. Gyorsan riasztották apát, nekem meg bekötötték az oxit. A hatásairól eddig csak hallottam, mert az első szülésnél nem kaptam, de durván beindította a fájásokat, szinte összefüggő lett. Ez volt életem legkeményebb egy órája, folyt rólam a víz, és kapaszkodtam a férjem kezébe rendesen, de végre elérkeztünk a tolófájásokhoz. Az elején a picim buksija eléggé fent volt, kérték, hogy álljak fel két fájás között, de olyan nem volt, hogy ne lett volna fájás. Szerencsére így is szépen leszállt a buksi. Végre nyomhattam! Az elején megint nem ment, és a levegőt is elpazaroltam, de miután leszúrtak, hogy jobban koncentráljak, ráéreztem a dologra. A doki néni ismét a hasamba könyökölve segítette a babát. Alig pár nyomás alatt kibújt a kisfiam feje félig. Elég sokat kellett várni a következő fájásra, de akkor végre kinn volt az egész gyerek! 40+3 napra 4 órával az első fájás után, 15.22 perckor megszületett a második kisfiunk 4370 grammal és 54 centivel. Egyből felsírt! Lepucolgatták, megtörölgették, amit apa bőszen követett a fényképezőgéppel. Közben jöttek a tippek a súlyára. Nekem is megmutatták, majd vitték el melegedni. Aztán következett számomra a neheze! Esküszöm, rosszabb volt, mint maga a szülés: a varrás! Először is nehezen született meg a lepény. Szétnyomkodták a hasamat. Azt hittem, ha a dokinő még egyszer megnyomja, lekeverek neki egyet! Kb. fél óra volt ez a művelet. Aztán rendesen szétnéztek odabent, sebet kutatva, gondolom… Majd a varrás, az igazából nem volt vészes, nem volt nagy a vágás, de helyre kellett tenni az anno repedést, amit még az elsőszülöttem hagyott maga után. A doktornő a végén gratulált, mert nem gondolta volna, hogy megússzuk vákuum, illetve császár nélkül. Ezt főként a drága szülésznőmnek köszönhetem, de a doki is nagyon profi volt! Közben a férjem körbetelefonált mindenkit a jó hírrel, és visszajöhetett. Megkaptuk a babánkat is végre, aki egyből profi módon szopizott, majd elaludt a karomban. Mi pedig örültünk nagyon, hogy ezúttal a párom bent lehetett. Sokat jelentett mindkettőnknek. Két óra múlva kikerültem a megfigyelésből, apa haza, én meg zuhanyozni mehettem. Hát nem volt egyszerű művelet, mert eléggé megszédültem, így másnapig inkább csak feküdtem az ágyban. Magam sem gondoltam volna, hogy így legyengülök. Az első szülés után este már „szaladgáltam”. No, meg az utófájások, főleg, mikor szopizott a fiam. Az első nap csak 3 óránként kaptam meg a babámat, de a következő nap már végre mellettem lehetett. A viziteken a dokik mindig gratuláltak, mikor meglátták a születési súlyt, pedig nem volt extrém nagy a súlya. Jóval nagyobb babákat is szülnek! Még a zárójelentésre is rá volt írva: Óriás újszülött. Persze szegény gyerekemet agyonszurkálták, a cukor miatt, pedig nem voltam a terhesség alatt cukros, és csak 7-8 kilót híztam. Megállapították, hogy nem cukros. A kórházi tartózkodás jól telt. Hamar megindult a tejem, Ő pedig profin szopizott. Annyi volt csak a bibi, hogy a harmadik napon vették észre, hogy a kulcscsontja el van törve. Szerencsére ezzel sem volt baj később, szépen meggyógyult! titi További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
vasárnap, 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Útmutató kismamáknak, a szülés utáni első 6 hétre 1. rész
Még a legoptimistább, legfelkészültebb anyukák számára is valóságos (érzelmi és fizikai) hullámvasút egy újszülött érkezése. A valódi kihívások a kórház óvó falain túl, az otthonunkba hazatérve várnak ránk. Mi most megpróbáltunk összeállítani egy kis „használati útmutatót” magunkhoz és a csöppséghez, az első hat hétre.
vasárnap, 05:00
Babanet.hu
Az apákat is érinti a szülés utáni depresszió
Szerencsére egyre több híresség – köztük Brooke Shields, Drew Barrymore és Chrissy Teigen – beszél nyíltan szülés utáni depressziójáról, így az érintett nők nagyobb eséllyel azonosítják a tüneteket és kérnek professzionális segítséget. Ha azonban egy férfi teszi ugyanezt, többnyire durva támadásokkal kell szembenéznie.
09.02. 10:00
Vital.hu
Ha jó nő vagyok, rossz anya vagyok?
Ha jó nő vagyok, rossz anya vagyok?
Sok-sok éve csináltattam először. Mármint mellplasztikát. Mert nem volt cicim. Volt viszont annál több gátlásom. Mert kimondtuk, hogy vége, azzal a fiúval, aki életem első nagy szerelme volt. Mert alakulóban volt valami új, valami izgalmas, valakivel, akit nagyon akartam, de féltem, hogy így kevés leszek. Ez adta meg az utolsó lökést a régóta dédelgetett vágyaimhoz, így hát belevágtam. Nem bántam meg. Magabiztosabb lettem, imádtam. Igen. Kb. négy évig, amikor is megszületett a nagyobbik gyerekem. Rá két évre meg a kisebbik. Hála Istennek egészséges, stramm babák voltak, köszönhetően a rengeteg anyatejnek (is). Bokáig jártunk benne, cirka egyéves korukig. Nem is értettem, honnan ez a rengeteg flamó az én egykori csöpp cicijeimből? De örültünk, hogy van, hogy egészségesek a srácok. Más nem számított. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy találtam rá én is újra önmagamra. Félreértés ne essék. Nem volt célom, hogy szülés után iziben lőjek magamról egy szelfit, amin bikiniben (vagy szexi csipkés fehérneműben), kisimult arccal, csillogó szemekkel, homorú hassal, feszes popsival, frissen ondolált frizurával és persze enyhén pucsítva, lábujjhegyről csücsörítsek a plafonig érő előszobatükörből, hogy aztán egy bölcs, (lehetőleg angolul írt) idézettel palástolt lájkvadászat keretében, megosszam azt ország-világgal. Majd heti (netán kétnaponkénti?) szinten dokumentáljam, minként laposodik és kockásodik a hasam, válik egyre kerekebbé a fenekem, egyre duzzadtabbá a bicepszem, miközben elhelyezem a fotókat egy-egy titokzatosan semmitmondó baba libi-lábi, kisujj körmi és az adott napra megfőzött és lefotózott hatfogásos napi menü közé. Szó nem volt erről. Csupán egyre inkább erősödött bennem az igény, hogy ne csak anya legyek, hanem nő is. Az oviból rendszeresen hazahozott hányós-fosós vírusnak hála megvolt a testsúlykontroll. Az otthonra szinte állandósult madárfészek frizura, kipúzott mackó outfitet szép fokozatosan felváltotta a sportos, kevésbé mamás viselet. Gondoltam, menőzök és egy tengerparti nyaralásra életemben először rakattam fel géllakkot. Mivel akkorra már a srácok is rég lejöttek a pelenkáról, bátran növeszthettem kicsit a körmeimet, mert többé nem kellett a hátközépig felcsapó híg fosás eltakarításával néha óhatatlanul együtt járó, köröm alá kerülő kakitól sem. Strapabíró volt, remekül bírta a mosogatást, kádsikálást, virágültetést, non-stop pakolást. Szóval végül annyira megtetszett, hogy elkezdtem rendszeresen járni manikűröshöz. A lenőtt hajtöveimben csillámló töméntelen mennyiségű ősz hajszálaimmal is a körmösnél szembesültem, mikor azok láttán, finoman köhintve ajánlott egy szuper fodrászt, így aztán két-háromhavonta eljártam oda is. A fodrászszalonban meg a sok csajos téma – úgy mint, plasztika, pasik, sorozatok, sorozathősök, Justin Bieber, előző esti szex (vagy épp annak hiánya), Fermat tétel, legközelebbi randi, színházműsor, filmek és az örökérvényű „mitvegyekfel” és még sorolhatnám – között merült fel a pillázás. Egy újabb olyan dolog, amit a fél világ már felfedezett magának évekkel korábban, de nekem csak most, a harmincas éveimben sikerült megismerkednem vele. Micsoda luxus, mondogatta a párom. Szerinte már rég le kellett volna vágatni a hosszú hajam, a pilla és a köröm meg tök felesleges, mert egyrészt pénzkidobás, másrészt a gyerekektől veszem el az értékes, drága időt, meg hát ki nézi… No comment. Igyekeztem szabadnapokra, délelőttökre szervezni a szépségprogramokat, de ha nem is mindig jött össze, úgy voltam vele, hogy ennyi nekem is jár. A manapság oly sokat hangoztatott „én idő”-re hivatkoztam, mondván a munka, a háztartás, a kert, meg a két gyerek mellett ez az, ami kikapcsol, feltölt, amitől jobban érzem magam a bőrömben. „Mert megérdemlem” - amolyan L’oreal módra. Úgy gondolom, ettől még nem leszek rosszabb anya, max. jobb nő. Aztán két-három éve elkezdtem kattogni az implantátum cserén. Szerettem volna megint szép, kerek, formás ciciket, de ugyanakkor úgy voltam vele, hogy jó ez így, elvégre minden rendben velük. Kontrollra rendszeresen jártam, mondták, egészségügyi oka nincs a cserének, esztétikailag meg olyan, amilyen. Félreértés ne essék, nem úgy néztem ki, mint egy afrikai törzs aszott, elaggott varázslónője, aki a fűszoknya miatt, zseb híján nem tudja hová tenni a tubákot, így hát… mindenki találja ki, hová csapja.. De azért szíven ütött, mikor anyajegyszűrésen a fiatal és jóképű doki azt mondta, hogy „emelje fel a mellét”, mert szeretné látni, nem bújt-e meg ott is egy huncut kis anyajegy. Szóval egy ideje, mikor senki nem látja, amint behúzott hassal pucsítok a tükör előtt, észrevettem, hogy ha a 2-3 havonta fodrászolt és amúgy még mindig hosszú hajamat a fejem búbjára tornyozva megtartom és közben iszonyú dögösen nézek, akkor lám, előbújik rejtekéből az a huncut kis anyajegy. Kár, hogy kis terpeszben, alapállásban meg frusztráló módon jól el tud bújni. Mivel a kattogás egyre csak erősödött, elhatározásra jutottam. Így esett, hogy mostanában esténként, mikor már elaludtak a gyerekek, a géllakkos körmeimet a billentyűzeten koptatom, plasztikai sebészek után kutatva. Ha jó nő vagyok, rossz anya vagyok? A kettő vajon fordítottan arányos? Hazel További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
09.02. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Megindult a <strong>szülés</strong> Serena Williamsnél
Megindult a szülés Serena Williamsnél
Serena Williams és férje csütörtökön mentek be az egyik floridai kórházba, amely teljes mértékben felkészült a már most híres baba világra hozatalára. Állítólag annyira, hogy az épületben egy teljes emeletet lezártak a biztonság kedvéért. Forrás: Nők Lapja Café: Megindult a szülés Serena Williamsnél
09.01. 21:30
Nlcafe.hu
hirdetés
Át ne lépje apuka a piros vonalat a Jánosban!
Át ne lépje apuka a piros vonalat a Jánosban!
Ha 2016-ban vagy 2017-ben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá. 2015-ben született a kislányom a János kórházban. Miért ez a kórház? Kissé leegyszerűsödött a dolog, mert orvosom volt előbb, hozzá ragaszkodtam, s mivel ő itt dolgozik, hát nem is álltam neki böngészni a budapesti kórházak tárházát. Jókat nem hallottam róla előtte, így mint aki a legrosszabbra készül fel a nagy harcban, álltam én is a dologhoz, a végén pedig széles mosollyal hagytam mögött a kapukat (habár lehet, hogy kifelé mindenki boldogabb, mint befelé menet). Ismerkedésünk a kórházzal a keddi szülésfelkészítők folyamán nyílt. Ha eddig valaki gondolkozott rajta, hogy menjen-e, nosza, rajta, mert jóóóóó! Elég szkeptikusan álltam hozzá, gondolván magamban, hogy biztos lesz 5-6 anyuka, pocit simogatva szőnyegen ülve, és lélegzünk ki-be. Na, NEM! Hat téma megy sorra hétről hétre, így bármikor be lehet kapcsolódni. Az épület megtalálása nekünk elsőre ha nincs segítség, nem hiszem hogy megy, de kezdés előtt jó sok kismama menetel egy irányban, követni őket, és nem lesz gond. Egy szülésznő tartja, aki ott is dolgozik, egy nagy terem TÖMVE kismamákkal és kispapákkal, szuper hasznos dolgokkal. Egyszerűen imádtam. Hálás köszönet innen is érte! Apropó, kinézet... Na, ettől senki ne várjon sokat, szocreál a maga valójában. Kinézetre kissé sivár, belül is az. A szülőszobák viszont szépek Öt szoba, van benne kád, zuhanyzó, vécé, tévé, labda, LÉGKONDI! Nem is macerálják az embert, hagynak, hadd dolgozzon meg az élet, na, meg a gyerek. A falak szépek, mindegyik szoba más színű, ha valakinek ez számít, és a kilátás is fás, ha jól emlékszem. Az ágy átalakítható, ha odaérünk, szülésre alkalmassá teszik, aminek én nagyon örültem, mert ha életem múlt volna, se bírtam volna felkelni a kitolásra, és átmászni máshova. Jó volt, hogy az első vizsgálat – na, ma szülünk után „beköltözöl egy szobába”, és ha nincs komplikáció, maradsz itt végig, nem rángatnak sehova. Egy hozzátartozó bent lehet végig. Ami vicces, a szülőszoba fenn van az épület tetején, nincs lift, szóval még járni képes állapotban elindulni. Fogadott szülésznő nem volt, de egy rossz szavam sem lehet, mindenki nagyon emberségesen bánt velem. Nem ugráltak körül, de nem is igényeltem, jobb volt magamban és a férjjel őrlődni. A szülés utáni elhelyezésre javaslom az alapítványi szobát. Nem olcsó, viszont az, hogy csak maximum egy emberrel osztozol, nekem jó volt, plusz a saját fürdő-vécé is vonzó. Szülés után mindenki tudja, milyen idegőrlő az első nagyvécé. Na, ez nekem kétórás hidegháborús-állóháborús hadművelettel ért fel, ha nincs saját vécé, szerintem a kulcslyukon át szednek ki. Nagyjából az előnyök itt ki is merülnek. Habár nem erőltetik meg magukat, kukazsák az nincs, szerencsétlen takarító  az agyonhasznált zsákot önti mindig ki, ebből adódóan néha van egy kis buké. Ágyneműcsere, na, az nincs, amikor jössz, kapsz egyet és slussz. Amikor szóltam, hogy na, ez kérem véres lett, akkor szájhúzogatva cserélték. A vécét az elején ruhafogassal kellett lehúzni, folyt, a zuhany kissé eldugult állapotban, a zuhanyfüggönyt messziről kerülni, és meztelen testtel véletlenül se hozzáérni! Ablakot a fürdőben lehetett nyitni és onnan szellőzött a szoba, ami pokol volt. Hormonzavarosan frissen szülve is katasztrófa, de a hozzátartozók is megizzadtak egy-egy röpke látogatás alkalmával. Pokolian melegek ezek a szobák a hőség idején. Szappant, vécépapírt hozzon mindenki. A kaja... no comment, az ebéd egész ehető (menzakaján edződtem), viszont a reggeli-vacsora kombó egy kiscsoportos óvodás kalóriabevitelét fedezi kábé. Ha nem hoznak enni a hozzátartozók, én felfordulok éhen, sokszor már nem is kértem, hogy letegyék. Csecsemősök... Nos, róluk se lehet sok jót hallani, most, hogy nekem volt szerencsém vagy tényleg jól jött ki, három volt csak, akit a hátam közepére kívántam, a többi segítőkész. Ha kérdezel, segítenek. Sőt, ha kell, meg is vigasztalnak. Anyuka mehet csak be a babáért, van egy vonal a csecsemősöknél, idegen, pl. apuka is csak addig mehet. Első nap, amikor kb. menni nem bírtam, a férj vitte vissza a babát a csecsemőshöz, de vesztére a háromból pont az egyik volt, leordította kb. a maradék haját, mert átlépte a vonalat, és addig nem kérdezhetett, amíg egy lépést hátra nem lép, a bizonyos PIROSSSSS vonal mögé... A babák egész nap velünk lehetnek, kétszer kell beadni 1-1,5 órára (fürdetés, orvosi vizsgálat), az éjjelt is mellettünk töltheti a baba, ha úgy szeretnénk, de be is lehet adni éjjelre. Sőt, arra is van lehetőség, ha éjjel meggondolnánk magunkat, akkor csöngetünk és beveszik. Etetés. Cukros víz van, cumisüveg. Még előtte gondolkodtam a svéd itatópoháron, de látva az újszülött babamennyiséget, letettem róla. Tej nem nagyon indult be, így kértem tápszert. Aki azt hiszi, minden baba olvassa a tankönyvet, hogy milyen tartalékkal születnek... Na, az enyém nem. Születése után 30 órával 65 ml tápszert bevert, és végre nyugodtan aludt. Mert előtte csak sírt... sírt... és sírt. Senki nem nézett rám csúnyán, kértem, adták. Lehet bevinni saját cumisüveget, csak akkor jól feliratozni, de van ott is rengeteg. A látogatási rend annyiban szigorú, hogy reggel kb. 6-kor már lehet jönni, viszont este 7 körül (már erre sem emlékszem) menni kell. Jön az őr, elég határozottan terel mindenkit kifelé, aztán zár. A vizit nagyon laza, volt, hogy az ajtóból kérdezte oké?, mondtuk, oké, és ment is tovább. Tipikus nagyvizitre senki ne készüljön, hála, nincs macerálás. Összességében pozitív volt a tapasztalat, olyannyira, hogy ha lesz még szülés, visszajövök! Nálam 8 pontot kap az intézmény. Orsi Ha 2016-ban vagy 2017-ben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá. További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
09.01. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Elképesztő Nikki Reed alakja 1 hónappal a <strong>szülés</strong> után
Elképesztő Nikki Reed alakja 1 hónappal a szülés után
A színésznő nemrég osztott meg Instáján egy képet, amin jól látszik, milyen elképesztő formában van kevesebb, mint egy hónappal a szülés után.
08.30. 09:55
Cosmopolitan.hu
A vagina így változik meg szülés után
A terhesség alatt számos változás megy végbe a női testben, ám a baba megérkezésével a folyamatnak még nem lesz vége. Lássuk, hogyan változik a nők vaginája a szülést követően! ...
08.29. 05:00
Hazipatika.com
„Imádom, hogy két gyerekem van, de néha cefetül nehéz”
„Imádom, hogy két gyerekem van, de néha cefetül nehéz”
A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Most Zizik számol be a szülést követő eseményekről. Az elmúlt időszak számokban: 11, 8,5?, 2, 13. Bogyó 11 hónapos lett, 8,5 kiló, 2 foga van én meg 13 kilóval vagyok nehezebb, mint szeretném. Megmondom őszintén az első 6 hónap cefetül nehéz volt. Voltak jó pillanatok is, de csak pillanatok. Bele kellett rázódni a kétgyerekes létbe. Hogy a lakás többnyire egy bombatámadás utáni állapotban van, engem meg csak a kávé tart életben. Hogy soha nem tudok már annyi időt egyikre se szánni, mint szeretném. Mert hol az egyik akar, hol a másik. Vagy többnyire egyszerre, féltékenységből. Igen, a kicsi is tud féltékeny lenni, és ugyanúgy nem ülök fel a vonatára, mint a nagynak. De ilyenből igazából nincs sok, mert nagyon ügyelek, hogy lehetőleg mindkettővel egyenlően foglalkozzak. A kislányom egyelőre nem annyira tud mit kezdeni a kistesójával. Szereti, néha énekel neki, néha birkóznak egy rövidet, de nincs túl sok interakció a két gyerek között. Ez vagy így marad, vagy változik, amiben én azért reménykedek. Ha Bogyón állna a dolog, egyfolytában egymás szájában lennének, mert számára a nővére egy isten. Ha egész nap nem is mosolygott (ami nála ritka) a tesóját meglátva mindig kerít elő egy hatalmas vigyort. Amúgy is egy mosolygombóc Bogyó, mindenkivel kokettál és huncutkodik. Ugyanakkor a nyaralás alatt, amikor a kislányom már befejezte az ebédjét, Bogyó meg nyűgösködött, odament hozzá és azt mondta nekünk: „Éneklek neki, addig ti egyetek.” Hát majd’ elolvadtam ott helyben. Nyaralásra amúgy repülővel mentünk haza. Egyszer csak látom, hogy Bogyó kikandikál az ülés mögül, huncutkodik, a stewardessek, meg úgy vihorásznak neki, mint valami tinilányok. Ez oda is meg visszaúton is megvolt. Ha így folytatja, a lányok benzint fognak pisilni utána, mert olyan csábos a mosolya, hogy George Clooney simán elbújhatna mögötte. Ja, és egyáltalán nem vagyok büszke. (hehe) A kisfiam jelenleg még csak hason kúszik, kissé el van maradva a mozgása. Ezt fel kellett dolgoznom magamban, ami nem volt egyszerű. 8 hónaposan még mindig nem akart forogni, így elvittem egy gyógytornászhoz, aki olyan feladatokat mutatott, hogy a 2. alkalom után már pörgött Bogyó, mint a ringlispíl. De azt elfogadni, hogy a kicsit is gyógytornászhoz kell vinnem nagyon nehéz volt számomra. Hiába tudtam, hogy ez jó lesz neki és amúgy muszáj is, az járt bennem, hogy „nem lehetek ilyen szerencsétlen, hogy a második is problémás.” Reménykedtem abban, hogy semmilyen kihatása nem lesz annak, hogy 5 héttel korábban jött, de ezt az álmomat szétzúzta a valóság. Márpedig az álmokat elengedni elég nehéz, így egy kissé meg is zuhantam. Amúgy is ez a terhesség és kismamalét szellemileg jobban megvisel, mint az első. Nagyon várom már, hogy mikor lesz az, amikor először átalussza az éjszakát, hátha akkor én is jobban tudok pihenni és kiegyensúlyozottabb leszek. Visszatérve a mozgáshoz. Mostanság már próbálkozik a négykézlábra állással, de szerintem ehhez kell még neki kb. 1 hónap. Azért számítok rá, hogy ővele is kell majd mennünk Korai Fejlesztőbe. Viszont beszél. Nem hülyéskedek, komolyan. A nyaralás előtt is mondta már, hogy „igen” (ige’), meg kaka, de a nyaraláson annyira begyorsult a fejlődése (a kalapját is kinőtte 2 hét alatt), hogy most már mondja, hogy anya, adjál (agyá), kacsa (katy), kérsz/kérek (kééé) keksz (kesz), kettő (ezt nem tudom mire mondja) „nem”  és mindezt teljesen tudatosan és pontosan. Illetve a neki tetsző szavakat érthetően, - de azért nem pontosan - , utánunk mondja. Nagyot dobott rajta a nyaralás, annyi élmény meg inger érte, hogy lesz mit feldolgoznia. Megtanult tapsikolni és rámutatni dolgokra is. Illetve most már ő is sír, ha a nővére hisztizik. A férjemmel ilyenkor kínunkban már csak röhögni szoktunk. Az egyik oldalról jön a visítás a hiszti miatt, majd fél perc múlva jön rá a kánon a másik oldalról. „A kétgyerekes lét örömei.” Haja is van, nem lesz 1,5 éves koráig kopasz. Viszont a születési fekete haját elvesztette és lett helyette szép szőke. A hozzátáplálással is jól haladunk, nagyjából mindent megeszik, amit elé rakok. A lényeg számára, hogy a pocakja teli legyen, a pelusa meg üres, és akkor ő már jól van. Igazán könnyen kezelhető baba. Ami meglepett, hogy allergiás a rizsre. Elkezdtem a hozzátáplálást és a 3-4. összetevő volt a rizs. Akkora ekcémafolt jött ki az arcán, hogy csuda. Szerencsére nem kellett sokat kísérleteznem, hogy mitől alakult ki, de azért pár napba beletelt. Mióta elhagytuk a rizst, el is tűnt az ekcémája. Mondjuk a babakaja választást ez eléggé behatárolta, mert a legtöbben van rizsliszt, de azért meg lehetett oldani. Én ugyanis az első időket üveges kajával oldottam meg, vele is meg a nővérével is. Nem szeretek fölöslegesen pacsmagolni, habár nem a legolcsóbb megoldás. Most már, hogy eszeget a saját kajánkból is, az üveges verzió lecsökkent és a saját kajánkat pépesítem össze. Pl. a lecsót imádja. Többnyire még pépeset eszik, de a rágással sincs gondja. Mondjuk üvegesből csak a pépeset eszi meg a darabosat nem, mert azoknak az állaga olyan fura a keményítőtől. Szeptemberben még pont az egyéves szülinapja előtt lesz egy rutin-operációja, finomhangolni kell a „puskát”. Kissé aggódom emiatt, mert habár rutin műtét, de mégiscsak altatásban lesz. Mindent összeszedve: imádom, hogy két gyerekem van, de néha cefetül nehéz. Zizik További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.28. 10:00
Bezzeganya.postr.hu
Négykilós babám <strong>szülés</strong>éhez vákuum kellett
Négykilós babám szüléséhez vákuum kellett
Azon szerencsés emberek közé tartozunk, akiknek nem kellett sokat várnia a babára. Az esküvő után egy hónappal már kezemben volt a nagyon halvány pozitív terhességi teszt (persze a férjem nem is hitte el, csak mikor már elég erősen látszott az a bizonyos második csík). Sajnos a terhességem nem indult valami zökkenőmentesen. Először is volt egy cisztám a baba mellett. Nem mondom, be voltam tojva. Ezért az elején sokat láthattam az én pici pöttyömet a folyamatos ellenőrzés miatt, de szerencsére a ciszta egyre kisebb lett, a babám meg egyre nagyobb. Nagy volt a boldogságunk, és már az elején a rokonságban, és a közeli barátok körében mindenki tudta a jó hírt, de szélesebb körben még nem akartam megosztani, csak a bizonyos 12. heti genetikai ultrahang után. Persze ott sem kaptunk megnyugtató eredményt, nagy kockázat jött ki a Down-szindrómára. Ezután úgy döntöttünk, hogy biztos, ami biztos alapon megcsináltatjuk az amniocentézist. Nagyon féltem tőle! Szerencsére minden jól alakult, nem lett belőle semmilyen szövődmény. Amikor letelt a négy hét, türelmetlenül hívtam a kórházat, hogy lehet-e már tudni valamit. A válasz az volt, hogy telefonon keresztül nem adhatnak tájékoztatást, de az eredmény megvan, be kell érte menni személyesen. Mivel akkor épp dolgoztam, mondtam a főnökömnek, hogy muszáj elugranom egy órára. Életem leghosszabb egy órája volt, mire odaértem a szomszédos város kórházába. Az eredmény persze tökéletesen negatív volt, és innentől kezdve 100 százalékra tudtam, hogy kisfiunk lesz. Mondták, hogy azért nem ártana egy magzati szív ultrahangot is csináltatni biztos, ami biztos alapon. Ez a 20. hét körül volt esedékes, szerencsére ott is rendben volt minden, így kicsit megnyugodhattunk. Volt még közben egy kis toxémia-gyanúm is, de abból sem lett semmi. Mondom, nem volt zökkenőmentes… Június 18-ra voltam kiírva, persze az égvilágon nem történt semmi egy-két kisebb jóslófájáson, meg iszonyat derékfájáson kívül. Viszont a napi húsz telefon a „Mi van már?” kérdéssel kiakasztott rendesen! Következő este aztán mondja a férjem, hogy ő most gyorsan lefekszik időben aludni, nehogy ne legyen kipihent, ha menni kell. Hát ő már tudott valamit. 20-án hajnal egykor sikerült csak elaludnom, de kettőkor furcsa fájdalmakra ébredtem, elkezdtem mérni, 5 percenként jöttek, de egyáltalán nem durvák. Mivel volt egy első babáshoz „méltó” vaklárma miatti 4 napom a kórházban, így vártunk egy kicsit, hogy tuti legyen az ügy! 3kor aztán úgy döntöttünk, hogy irány a kórház. Mikor megérkeztünk felvették az adataimat, szokásos dolgok történtek (vizsgálat, ctg, beöntés, borotva). 7 órára durvultak az események, de a tágulással jól haladtunk, így délelőtt 9 óra körül indulhattam a szülőszobára. Aznap hárman szültünk szinte egy időben, nem volt fogadott orvosom, se szülésznőm, és csak egy volt éppen ügyeletben. 60 fok volt az apás szülőszobában, és persze csak egy mobil klíma, így az apás szülés ki volt csukva, pedig nagyon készültünk rá! Helyette viszont volt tandemszülés egy másik kismamával. 9-kor burkot repesztettek, persze a magzatvíz mekóniumos volt. Mivel a kisfiam még nagyon fent volt, ezért mondták, hogy álljak fel egy picit, és szóljak, ha érzem a tolófájásokat. Mondanom sem kell, hogy kb. egy percet sem álltam, és máris nyomni kellett, ezzel nem is volt baj, csak hogy épp a mellettem lévő kismamának is, így nekem szóltak, hogy várjak a soromra – na, köszi szépen. Így egy picit még szenvedtem, mire rám került a sor. A kitolás nagyon nem ment, nem éreztem elég erősen a fájást, meg nem is voltam igazán profi, és persze „biztattak” is, hogy nem pici a baba. Így a doki jött, és könyökölt ezerrel a hasamba, de csak nem bírt kibújni a fejecske. Fél óra próbálkozás után, elkezdett romlani a szívhang is, ezért a doki a vákuum mellett döntött (még jó, hogy nem olvastam előre utána a vákuumnak). Egy fél másodperces vákuumos beavatkozás után kinn volt végre a kisfiam feje, majd a következő nyomásnál kicsusszant az egész emberke is, de olyan sebességgel, hogy alig bírták elkapni! 40+2 napra kb. 8 óra alatt, 10.20-kor megszületett a kisfiunk 3930 grammal, és 54 cm-rel. Azt a megkönnyebbülést… Életemben nem voltam ennél kipihentebb, fittebb, és boldogabb! Egyből felsírt! Azt hittem, síni fogok örömömben, de csak vigyorogtam, mint egy vadalma, hogy végre megérkezett az a pici lény, akit 9 hónapig hordtam a szívem alatt! Megpucolgatták, megmérték és megmutatták, de sajnos vitték is el. Ezután még következett fél óra varrás, de a doki nagyon profi volt, nem éreztem szinte semmit belőle. Majd beengedték kicsit a férjemet a szülőszobára – aki közben megnézhette a kisfiát –, hogy egy kis ömlengős időt tölthessünk egymással. Mondta, hogy sajnálja, hogy nem lehetett benn, de megbeszéltük, hogy majd a következőnél ott lesz! Mivel vákuummal szültem, így 4 órát kellett dekkolni az őrzőben, de a doki rendes volt, mert kikérte nekem a fiamat, és végre először eltölthettem vele egy kis időt. Csak csodáltam, hogy milyen pici, és milyen tökéletes. A kórházban töltött idő alatt sem volt semmi fennakadás, mindenki kedves volt velem, és sokat is segítettek. Szerencsére nagyon hamar összehangolódtunk a Picimmel, és jól alakult a szopizás is. Eszik, alszik baba volt. Azóta is „mintagyerek”, olyan „pont nekünk készült”! titi További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.27. 09:50
Bezzeganya.postr.hu
„INKÁBB A HASAM VÁGJÁK, MINT A GÁTAM!” – TÉNYLEG ANNYIRA KIRÁLY A CSÁSZÁR?
Napokkal ezelőtt egy tévécsatorna riporterei töltötték be a nappalimat jelenlétükkel, információéhségükkel, kameráikkal. Azért jöttek, hogy a császármetszésről beszélgessünk, mert nemrég megjelent egy cikk, miszerint a műtét útján történő szülés kihat az evolúcióra. A véleményem kérdezték, és hosszú beszélgetésünből az időhiány miatt csupán egy-két mondat került adásba, így arra gondoltam, leírom: talán ezen a fórumon is eljut oda, ahol szükség van rá.
08.27. 00:00
Babanet.hu
10 dolog, amit semmiképpen se mondj egy újdonsült anyukának
10 dolog, amit semmiképpen se mondj egy újdonsült anyukának
Ha akadnak érzékeny lelkek a világon, hát az újdonsült anyukák garantáltan ide sorolhatóak. Kialvatlanok, fáradtak, hormonnal telítettek, és úgy vélik, ez már soha nem is fog változni. Persze nincs így, minden nehéz időszaknak vége szakad egyszer, de ezekkel a mondatokkal garantáltan nem kerülsz közelebb hozzájuk! „Jaj, nem akar enni? Az enyémek imádták a hasukat! Jaj, nem alszik? Az enyémek végigaludták az éjszakát az első pillanattól kezdve!” – Igen, ez a legjobb módja annak, hogy aláásd az egyébként sem éppen szárnyaló anyuka önbecsülését, és biztosítsd arról, hogy tuti rosszul csinál valamit. Illetve mindent.  „Olyan fáradtnak látszol!” – Na, ne mondd, észre sem vettem! Nézzük meg, te hogyan festesz 36 óra vajúdás és néhány hetes alváshiány után! ;) Fotó: www.mother.ly „Olyan cuki, megfoghatom?” – Velem van a baj, de nehezen mondok nemet az embereknek, bár ezen a hiányosságon erősen dolgozom. De egészen idáig nem igazán tudtam erre a kérdésre nemmel válaszolni. Most már azonban megoldja helyettem a kislányom, aki gőzerővel tiltakozik, ha egy idegen egyáltalán felé nyúl. (Ilyenkor képzeletben persze összepacsizok vele.) Egy friss anyuka azonban a legkevésbé szívesen adja ki a kezei közül a gyermekét, ugyanis azonnal lejátszódik a szemei előtt, hogy fogod elejteni, vagy miként rohansz el a világ végére féltett kincsével.  „Miért nem szoptatsz? Nem tudod, hogy az a legjobb a gyereknek?” – Kedvenceim egyike. Őszintén irigylem azokat, akik gond nélkül szoptattak, és még nagyobb gond nélkül elválasztották a gyermeküket. Ó, bocsánat! Hagyták, hogy gyermekük a megfelelő időpontban elválassza magát. Biztos van ilyen is, tisztelet nekik! Azonban hazánkban nem az a jellemző, hogy valaki direkt nem szoptat, hanem az, hogy mindent, de tényleg mindent megpróbált, és mégsem sikerült neki, vagy csak rövid ideig. Feltételezzük már, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyermekének, és ezért mindent meg is tesz! „Nem akarlak megbántani, de terveztétek, hogy gyereketek lesz?” – Ezt a kérdést mi is megkaptuk egy régi ismerőstől. Már eleve bosszantó, mert akár igen, akár nem a válasz, senkinek nincs köze a körülményekhez. Engem mindenesetre őszintén meglepett, hogy valaki azt gondolta rólunk, nem vagyunk képesek védekezni, vagy éppen felelősségteljesen dönteni a csalásalapítás kérdéséről. Akkor már 7 éve együtt voltunk, 4 éve együtt éltünk, építkeztünk, életkorunk ideálisnak tekinthető… Mégis volt, aki azt gondolta, hogy véletlenül lett gyerekünk. El sem merem képzelni, kevésbé tökéletes helyzetben levő párok mögött hányan súgnak össze emiatt?! „Ne aggódj, biztos lemegy majd a hasad! Én is már néhány héttel szülés után visszafogytam eredeti súlyomra!” – Hát, köszi, legalább idáig a külsőm miatt nem aggódtam. Ennél már csak az a jobb, amikor végre egyedül lefutsz a boltba, míg apa ringatja a kicsit, és megkérdezik tőled, mikorra vagy kiírva… Fotó: clickinmoms.com „Annyira édes! (hatásszünet) Tiszta apja!” – Valahogy az újszülöttekre jellemző, hogy az apukájukra sokkal jobban hasonlítanak. Ennek talán evolúciós okai lehetnek, így az apukák DNS-teszt nélkül is meggyőződhetnek róla, hogy van közük csemetéikhez. De lényeg, a lényeg: nem minden anyuka akarja hallani, hogy a babája kizárólag az édesapjára hasonlít, akitől nyilvánvaló cukiságát örökölte. Hát ki mástól tehette volna szegény gyerek? „És, apa hogy bírja a nélkülözést?” – Így van, rúgjunk bele még egyet anyába, hadd aggódjon végre a párkapcsolatáért is! Megdöbbentő, egyesek mennyire nem tisztelik a magánszférát. Vajon milyen válaszra számítanak? Arra, hogy apa így is megkapja, ami jár neki, nem kell aggódni. Vagy, hogy kiszolgálja magát? Vagy, hogy fogalmad sincs, hol volt szombat este, de nem is érdekel? Vagy esetleg azt szeretnék tudni, hogy felnőtt és érett embernek gondolod, aki tisztában van azzal, mivel jár a terhesség és a szülés? Á, ebben nincs semmi érdekes… „Tényleg nem akartál inkább fiút/lányt?” – Tényleg nem mindegy? Nem fogom visszavinni a kórházba, visszadugni meg főleg nem. Nem is akarom elhinni, hogy valakiknek még téma, hogy a szülő milyen nemű gyerek után áhítozott, ha egyáltalán áhítozott. Ennél már csak az a szebb, amikor két lány után benyögik, hogy ne aggódj, a harmadik majd fiú lesz! {adselite} „És, akartok kistesót?” – Komolyan nem elég jelenleg egy újszülött? Még ha akarunk is, nem hiszem, hogy egy frissen szült, az élményeket – egyelőre – korántsem kiheverő anyukának kell azt hallgatnia, hogy mikor fog ismét teherbe esni. Amikor én erre a kérdésre rávágtam, hogy nem lesz kistesó, akkor megkaptam, hogy csak azért mondom, mert most szültem. Próbáljuk elhinni, hogy vannak emberek, akik egy gyereket sem szeretnének, és olyanok is, akik a lehető legboldogabbak egy csemetével!derűvicces szülőségvicces anyaságanyának lenniújszülött érkezéseújszülöttbabalátogatás
08.25. 20:28
Cukimamik.hu
Beyoncé <strong>szülés</strong> utáni depresszióval küzd
Beyoncé szülés utáni depresszióval küzd
Neked is feltűnt, milyen sokat posztolt magáról az utóbbi időben az énekesnő? Állítólag azért aktívkodik ennyire Instán, mert talán még soha nem volt szüksége ennyire a megerősítésekre és a visszaigazolásra, mint most!
08.25. 16:30
Cosmopolitan.hu
Ez történik a babáddal, ha <strong>szülés</strong> után nem teszik a hasadra
Ez történik a babáddal, ha szülés után nem teszik a hasadra
Van, aki úgy gondolja, hogy ha nem teszik a babát szülés után rögtön a hasára, akkor alapjaiban és végérvényesen sérül a gyerek. Másnak a gyereke viszont koraszülöttként heteket tölt a PIC-en, a gyereket a szülő mégis kiegyensúlyozottnak mondja, szerinte nyoma sincs a traumatikus kezdetnek. Hogy van ez? Kinek van igaza? Az egyéni élményt és a hozzá kapcsolódó narratívát kár lenne vitatni, ugyanakkor az egyszeri tapasztalat nem tudja megragadni a valóság komplexitását, ami sokkal inkább statisztikai valószínűségekkel írható le. Mivel többesélyes a kimenetel, mindenkinek igaza lehet - valamekkora valószínűséggel. A születés körüli (perinatális) stressz a csecsemőkre komoly hatással van. Állatkísérletekben kimutatták, hogy még a születés előtti stresszhatások is fokozott stresszhormon-reaktivitást eredményeztek a későbbiekben, azaz élettanilag megváltozik az újszülöttben a mellékvesekéreg működése és az agyi hálózatok struktúrája. Szintén állatoknál tapasztalták, hogy az első három hétben ismétlődően beiktatott néhány órás szeparáció csökkentette a glükokortikoid receptorok sűrűségét az agyban élethosszon át (!), tehát tartósan romlott a szervezet stresszel összefüggő működése. Hasonló jelenségeket figyeltek meg az ember esetén is, például a nehéz szülést átélő gyermekek 4-6 hónapos korukban nagyobb stresszválaszt adtak az oltásokra, mint a perinatális traumát el nem szenvedő társaik. Azonban a kutatók azt is észrevették, hogy lehetséges volt kompenzálni ezeket a negatív hatásokat, méghozzá „babusgatással”. A taktilis ingerek bősége egerekben a korábbi változások visszafordulását eredményezte (az érintett agyi területeken növekedett a glükokortikoid-receptorok génexpressziója, és fokozódott a stresszel kapcsolatos negatív feedback hatékonysága is). Kimutatták, hogy az intenzív anyai törődés tartósan és kedvező irányban befolyásolja az utód biológiai stresszrendszerét ember esetében is, így a gyermek stresszreakciói későbbi életkorában már nem tértek el lényegesen a kontrollcsoporttól. A kompenzáló gondozás tehát képes ellentételezni a gyermek által átélt nehézségeket – biológiai szinten is kimutatható módon! Mindezt vigasztalásul szerettem volna leírni azok számára, akiknek máshogy alakult a szülésük, mint megálmodták, és emiatt a babájuk is elszenvedett nem szükségszerű nehézségeket. Nem szerencsés, ha az újszülött több napra inkubátorba kerül, mert a szeparáció túl nagy stressz  számára, és ennek vannak következményei (persze, ha nem kerülne inkubátorba, annak még súlyosabb következményei lennének…), de a kórházi protokoll vagy a koraszülés miatti szeparáció mégsem kőbe vésett végzet, hanem olyan hátrány, amit vissza lehet fordítani! A babát ért – születés körüli – stressz hatásait igazoltan csökkenteni lehet szoptatással, hordozással, masszírozással, ölelgetéssel, tehát minél gyakoribb testi kontaktussal! lorella További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.25. 09:00
Bezzeganya.postr.hu
Volt pocak, nincs pocak! Ilyen szuper formában van Nikki Reed a <strong>szülés</strong> után
Volt pocak, nincs pocak! Ilyen szuper formában van Nikki Reed a szülés után
A 29 éves kismama az Instagramon osztott meg magáról egy friss fényképet.
08.25. 09:00
Starity.hu
Beyoncé értelmezhetetlen videóval mutatta meg <strong>szülés</strong> utáni alakját
Beyoncé értelmezhetetlen videóval mutatta meg szülés utáni alakját
Ne akarjon válaszokat kapni a látottakra, nem a történetvezetés a lényeg!
08.24. 11:24
Velvet.hu
Mindenen bőgök, bálna vagyok, és még van négy hét a <strong>szülés</strong>ig
Mindenen bőgök, bálna vagyok, és még van négy hét a szülésig
36. hét Mennyire vártam már egy ilyen nyugodt hetet! Gyerek bölcsiben (igen, jó szaranya vagyok), program nulla, végre elkezdhettem a fészekrakást, készülődést és pihengethettem kedvemre. Sokkal nyugodtabb is lettem, elmúlt a pánik, hogy én azonnal szülni fogok annak ellenére, hogy a keményedések azért megmaradtak, és esténként eléggé be is durvulnak. Tudom, hogy ez természetes, de az előző alkalommal szerintem pár héttel később, a 38-39. hét környékén lett ennyire kellemetlen a hasam esténként. Nagyon nehezen alszom tőle, lent nagyon nyom a gyerek, sokszor nehezen találom meg a kényelmes alvópózt, és túl sokáig nem is bírok egy pózban maradni, muszáj forgolódnom, ami szintén nem egyszerű. Ráadásul éjjelente menetrendszerűen hajnali 2 óra 30 perckor fel kell kelnem. Már röhögök, amikor kimegyek a konyhába vízért és megnézem az órát és látom, hogy maximum 10 perc eltérés van ehhez a 2 óra 30 perchez képest. Lassan az órát is hozzám lehet igazítani. De legalább már nem ébredek izzadtan, ez legalább javulás az elmúlt hetekhez képest. Bár a pánik elmúlt, terheshormonjaim továbbra sem hagyják abba munkájukat, most épp az érzelgős énemet hozzák elő belőlem. Sírok és könnyezek szinte mindenen, a gyerekes reklámokon, videókon, a kutyás videókon, az összes esküvői videón és körülbelül mindenen, ami szembejön velem. Természetesen pár könnycseppet elmorzsoltam a kis babaruhák mosása és vasalása közben is. Egyrészt attól, hogy visszaemlékeztem, melyik kis ruhát mennyire szerettem, amikor a nagyobb lányomra adtam még őket, másrészt attól, hogy milyen hamar elrepült az idő és ismét ezeket a kis holmikat veszem elő, harmadrészt meg attól, hogy hamarosan új kis tulajdonosa lesz ezeknek a ruháknak és milyen pici és csöpp lesz a nagyhoz képest! A nagylány is teljesen bezsongott már a kistesótól. Naponta simogatja és puszilja a hasam, minden ismerősnek eldicsekszik találkozáskor, hogy nekünk kisbabánk lesz, aki anya hasában lakik. Tudja, hogy hol van a feje, merre a teste. Nemrég megkérdezte tőlem, hogy mit csinál egyébként ott bent és hol is van, és válaszoltam neki, hogy képzelje el, a baba úszik a hasamban, bár kicsi a hely. Pár napra rá ezért gyermeki logikával megkérdezte, hogy ugye, anyu, akkor azért iszol sokat, hogy legyen vize a babának úszkálni? A legjobban egyébként a hálózsák tetszett neki, ami az övé volt, egy rózsaszín macis vastag hálózsák. Ebbe rögtön bele is akart feküdni, ahogy felhoztuk a tárolóból, de mondtam neki, hogy most már kétszer olyan hosszú, mint akkor volt, amikor benne feküdt, nem fog beleférni. Viszont felajánlottam neki, hogy hozza valamelyik babáját, azt belefektethetjük és akkor meg tudom mutatni, hogyan is működik ez a hálózsák. Természetesen lelkendezve hozta is az egyik babáját, és onnantól kezdve egész este azt játszotta, hogy a babát betakarta, lefektette, altatta. Nagyon örülök, hogy így viszonyul a dologhoz, bár szerintem és férjem szerint is picit koppanni fog, amikor rájön, hogy a valódi babát, a kistesóját azért nem fogjuk hagyni, hogy így hurcibálja és rángassa piciként, ahogy azt a babáival teszi időnként. De majd igyekezzük mindenbe bevonni őt, ha szeretné, és képességeihez mérten hagyni, hogy játsszon és törődjön a testvérével. Végre eldöntöttük a kiságy-kérdést is, hogy hol lesz, amikor megszületik a pici. Bár a terv az, hogy majd egy szobában lesznek a lányok, kezdetben jobb, ha inkább mellettem alszik a pici, ezért szétbontjuk az ülőgarnitúrát a nappaliban, ami a szekrényágyunk mellett van, és az ülőgarnitúra egyik felének helyére tesszük be a kiságyat, ami így pont mellettem lesz éjszaka. Igaz, hogy leülni így macerás lesz kicsit, de reméljük, hogy csak pár hónapról lesz szó, addig meg olyan családtagok és barátok jönnek hozzánk látogatóba, akik nem fognak fennakadni azon, ha alternatív ülőmegoldást kell találniuk. Elkezdtem egy listát is írni arról férjemnek, hogy mik azok a dolgok, amiket addig kell elintézni, amíg a kórházban leszek, mert helyhiány miatt – vagy mert még elvileg messze van a szülés – nincs értelme előbb megcsinálni. Mondjuk egy részét, ha addig kitartok, az utolsó héten mégis megcsinálom – itt pl. a babakocsi huzatának átmosása és a babakocsi lemosása szerepel –, de férjem szerint előbb felesleges, mert csak porosodni fog addig és kezdhetjük úgyis elölről. Meg elkezdtem beszerezni a kórházba, illetve az itthon töltött első időkre szükséges holmikat. Jövő hét végére szerintem a kórházi pakkot is összeállítom biztos, ami biztos alapon. Jelenleg bimbóvédő vadászatban vagyok, a normális nem volt elég, túl kicsi a mellbimbóm, van egy hosszabb és vékonyabb fajta, az vált be első alkalommal is – igen, egy évig bimbóvédővel szoptattam, nem tudtunk leszokni róla, aztán a fogacskák megjelenése után már nem is nagyon akartam leszokni róla –, viszont eddig egyetlen drogériában sem bukkantam rá. Lehet, hogy megnézem interneten és maximum onnan rendelem meg, ha nem találok. Bimbóvédő krémet már vettem, hátha kelleni fog az első napokra, múltkor pár napig, amíg igazán be nem indult a tejtermelés, eléggé kisebesedett és fájt, a krém segített rajta. Melltartóbetétből maradt még az elmúlt alkalommal, ha most is olyan tejtermelés lesz, mint a lányomnál, akkor szükségem is lesz rá. Bevallom, ezt utáltam a legjobban a szoptatásban, hogy állandóan betétet kellett viselnem, és akkor is előfordult, hogy átázott mindenem, és nemcsak a kezdeti pár hétben. Részben ezért se szerettem az első hónapokban sehova eljárni, mert állandóan ezen aggódtam és görcsöltem, ráadásul nem ok nélkül. Mindegy, ez még a jövő zenéje, előfordulhat, hogy most gondok lesznek a szoptatással – ne legyen úgy –, vagy jobban beáll a mellem a kereslet-kínálatra és nem lesz nagy túltengés. Azért most már érzem, hogy az utolsó szakaszba, az utolsó hónapba léptem. Keményedek, könnyebben fáradok, és kezdem magam bálnának érezni. Ráadásul mostanra jött meg az étvágyam és az igazi kívánósság. Eddig egész nyáron dinnyére vágytam, azt kívántam, ami ugye nem is volt baj, meg vízhajtó hatása miatt nem is jött rosszul. Hát most elkezdtem az édeset, az édességet kívánni, és győzöm magam visszafogni, hogy ne az utolsó hetekben hagyjam, hogy elszabaduljanak a kilóim, ha eddig olyan ügyesen vigyáztam rájuk. Szerencsére van itthon elég gyümölcs, igyekszem azokból nassolni, amikor megkívánom, és igyekszem az étkezéseket is visszafogni, bár nem mindig egyszerű. A védőnő szerint eddig aggodalomra semmi ok, főleg, hogy teljesen egyenletes a hízásom üteme, de azért nem árt figyelnem. A végén azért nyilván attól is függeni fog a felszedett kilók száma, hogy mennyi ideig tartok ki. Azért remélem, hogy legalább két hetet még kitartok egyben, hogy túl legyünk az óvodai beszoktatáson is, meg a dokim is hazaérjen a nyaralásából. Utána viszont szerintem már alig fogom várni, hogy kibújjon a hasamból és végre magamhoz ölelhessem. Gitta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.23. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Így néz ki Beyoncé 2 hónappal a <strong>szülés</strong> után
Így néz ki Beyoncé 2 hónappal a szülés után
Nem véletlenül érdemelte ki az énekesnő a Queen B becenevet! Beyoncé újabb dögös képeket osztott meg magáról, a világ pedig ismét a lábai előtt hever.
08.22. 16:30
Cosmopolitan.hu
A gyerek<strong>szülés</strong> óta alig szexel velem a párom
A gyerekszülés óta alig szexel velem a párom
Azt hiszem, meglehetősen átlagos a történet, de talán segít másoknak folyamatában látni a dolgokat. Azért írom le, mert tehetetlennek érzem magam, miközben látom, ahogy lassan, komótosan, fájdalmasan eltávolodunk egymástól és semmiféle tanult/olvasott eszköz nem segít. Adott egy harmincas pár. Több mint ötévnyi kiegyensúlyozott kapcsolattal. Szóba kerül a házasság, a gyerek. Végül a gyerek lesz a fontosabb. Minden simán megy. Szép terhesség, csodás gyerek. (Kivéve, hogy rossz alvó kezdetektől, és ez így is marad.) Bár elméletben mindketten nyitottak abban, hogy a háztartás és gyereknevelés nem női-férfi szerepekre bontandó, azért a tradíciók és megszokás többé-kevésbé hozza a megszokott sémát, kis áttörésekkel. Minden rendben levőnek tűnik, de közben én (anya) mégis sokszor érzem, hogy megfulladok és üvölteni szeretnék. Az első komolyabb beszélgetésünk a gyerek négyhónapos korában volt. Mégpedig arról, hogy a párom nem igazán érdeklődik szexuálisan irántam. Ekkor még el-elhittem, hogy ez majd változni fog. Aztán nem változott. Voltak időszakok, amikor kicsit javulónak éreztem, de aztán mégsem. Csak, hogy számszerűsítsük: kb. havi egy szex... Munkahelyi gondok? Igen vannak. Most, meg régebben és a jövőben is lesznek (neki is, nekem is). Ez nem lehet mindenre magyarázat. Próbáltam sok mindent. Tematizálni, nem tematizálni,  csak óvatosan kezdeményezni vagy máskor vadabbul. Eredmény szinte semmi. Tudtam, hogy lesznek nehézségek, ezért próbálok/próbáltam beszélgetni róla. Kérdezni, hogy mi az, amit szeretne(nem csak intim kérdésekben). Pl. Vágyom a romantikára, és ezt is elmondtam, de minimálisan érzem csak, hogy ő tenne ezért. Arra szokott hivatkozni, hogy kevés a kettesben töltött idő. Viszont a két és fél év alatt minden esetben én szerveztem, kezdeményeztem, hogy legyen valami program kettesben. Egyre messzebb kerül az, ahogy élünk, attól, ahogy szeretnék élni egy párkapcsolatban. Érintések, ölelések, kommunikáció. Hiányzik, főleg az, hogy ennek természetességét érezzem a páromtól (bocs a szóért, mindenki írjon be helyette valamit, ami nem zavarja...) Felfoghatatlan, hogy ő miért nem törődik azzal - legalábbis én nem látom-, hogy egy kapcsolattal foglalkozni kell, mindkét félnek, különben eltörik, eltűnik. Próbálom élni az életem, nem állandóan ezen pörögni, de ha már nem is foglalkoznék vele, akkor félek, visszafordíthatatlan lenne. Úgy, érzem ő elvan ebben talán bármeddig. Mondja, hogy szeret és érzem is, de nem tudom, miként lehet ezen javítani. Persze Bridget Jones is akkor jött rá, hogy a ruhák széthagyása a lakásban (vagy mi) nem súlyos vétség amikor a helyi lányok a „valós” bántalmazásaikat mesélték el a börtönben.  Persze tudom, hogy van sokkal-sokkal nehezebb helyzet, de nyilván én a sajátomat szeretném jobbá tenni. Se nem megszokni se nem megszökni, hanem fejlődni, javítani. Na, de, hogy a fenébe? További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.22. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Lelketlen dög, aki sírni hagyja a kisbabát
Lelketlen dög, aki sírni hagyja a kisbabát
A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Ezúttal yzzma beszámolóját olvashatjátok. Amikor az ötéves lányomra nézek, amint teljes beleéléssel énekel egy maga által költött dalt a tükör előtt meztelenül, fején egy takaróval, amit valami sosem használt és elfelejtett fejkötővel rögzített fenékig érő szőke hajára, ilyenkor egy pillanatra gondolatban hátradőlök, hogy mégis valamit jól csinálhattunk, és nem is volt olyan nehéz az út idáig… Áááááá, dehogy. 2012. február végén a kiírt napra megszületett Hanna lányunk. Attól a naptól vezetek róla naplót, melyről ő is tud, és ha valami fontos dolog történik vele, megkér, hogy írjam bele. A naplóm szerint egyenletesen szépen fejlődő csecsemő volt, bár ha engem kérdeznek az első hónapokról, két dolog jut mindig eszembe azonnal. Az egyik, hogy nagyon hasfájós volt és tulajdonképpen a 24 órából 20-at üvöltött, mi pedig a fáradtságtól már nem voltunk beszámíthatóak. Emlékszem olyan esetre, hogy számológéppel kellett kiszámolnom, hogy ha délben evett, és két óra múlva ismét ennie kell, (mert elhittem a védőnőnek és mindenki másnak, hogy az a jó a babának, ha két-, majd háromóránként eszik), akkor annak az ideje délután kettő. A másik dolog, ami beugrik, hogy valahogy senki nem akarta elfogadni a tényt, hogy egy érzékeny, hasfájós csecsemőről van szó, és az a legjobb neki is és nekem/nekünk is, ha velem van, vagy az apukájával. Gyakran jöttek hozzánk látogatni a családtagok, barátok, az utóbbiakkal még szót lehetett érteni, de a családtagoknak külön el kellett magyarázni, hogy legyenek szívesek visszaadni a kislányomat, mert a torkaszakadtából való üvöltés, amit nem lehet nem észrevenni, nem annak szól, hogy jól érzi magát. És ha ez nem lett volna még elég, természetesen megszámlálhatatlanul jöttek a kéretlen tanácsok, ezek közül is a „kedvencem” az állandó sétára való invitálás volt a gyermekem nélkül. Vannak anyukák, akiknek jólesik kimozdulni egy kicsit, lemenni a közértbe, vagy csak a postaládát megnézni, de én nem ez az anyuka vagyok, és pont. A mai napig nagyon jól érezzük magunkat együtt, és mégis megvan a saját életünk, érdeklődési körünk, elfoglaltságunk, amit egymástól külön teszünk, és vannak dolgok, amiket együtt. Erre az összhangra nem kellett mesterségesen nevelni Hannát, pontosan érzetük, meddig jó együtt lenni, és mikor van az a pont, mikor mindenki elvonul egy kicsit. Hát a mai napig nem értem, miért is kellett ebbe beleszólnia bárkinek is. És igen, ha sír egy gyerek, szüksége van a biztonságos szülői ölelésre. Aki azt mondja, és nálunk is volt ilyen, hogy hagyni kell sírni a kisbabát, az szerintem egy lelketlen dög. Most, hogy erről írok, még mindig felzaklat, amondó vagyok, menjünk is tovább, végre ennek vége. A hasfájásnak egyik nap csak úgy, mintha elvágták volna, vége lett. A következő akadály Hanna hetedik hónapjában volt, mert hát el is ment a tejem, nem is nagyon akart eleinte mást enni, és ráadásul levelező tagozaton elkezdtem egy másoddiplomát (szükséges volt, az okok nem ebbe a blogba tartoznak). Emlékszem, hogy bár havonta egyszer-kétszer egy-egy napra kellett bemennem, de úgy éreztem mintha a szívemet tépték volna ki. Azóta persze már lediplomáztam, és Hanna nem is emlékszik az egészre. Kilenc hónaposan az egyik Ringató foglalkozáson vettem észre, hogy valami nem stimmel. Ekkorra ugyan már meg tudott fordulni, de miután hasról hátra fordult, csupán gyönyörű mosolyát mutogatta a világ felé ökölbe szorított kézfejjel. Elvittem a Heim Pál Kórházba, és szerencsémre találkoztam egy csodás emberrel, aki Dévény- módszerrel dolgozott. Azonnal látta, hogy Hanna hypotón. Az első kezelés után hazajöttünk, és feltérdelt. Elsírtam magam a látványtól. Nem akartam elhinni, hogy ennyire hatékony, annak ellenére, mennyire sírt. Tizenöt hónapos koráig jártunk oda. Hannus soha nem volt a játszóterek csúcsragadozója. Egyrészt a hypotónia miatt sem volt egy túlmozgásos gyerek, másrészt hamar kiderült, hogy amennyire lassan fejlődik a mozgása, annyira gyorsan fejlődik verbálisan. Naplóm szerint is, de emlékeimben is úgy él, hogy Hannussal nagyon gyorsan kialakult az értő kommunikáció. Eleinte jöttek a sajátosan kiejtett szavak, úgy mint például a „gege”, ami kisbabát jelentett, vagy mint a „be”, ami a bárányt. Nem volt egyéves, amikor kis kezével mindenkinek puszit dobált, persze csak ha a közelünkben maradt, vagy a kezemben tartottam, és azt mondta, hogy nektektek. Rengeteget olvastunk neki, az első perctől kezdve érdeklődve, fegyelmezetten végig ülte a mesét, és többször kérte az ismétlést. A mesékben szereplő állatok hangját kezdte eleinte utánozni, és így mesélte el magának a történeteket. Ez volt az ő szokása, játéka. Játékaival, egyéb eszközökkel jóval később kezdett el foglalkozni, játszani. Majd másfél éves korában fedezte fel a babákkal, figurákkal, plüssökkel való szerepjátékot, ami azóta is tart, de mára már saját meséket talál ki. Annyira izgalmasak, érdekesek a történetei, hogy néha az apukájával csendben hallgatjuk. Van egy állandó kitalált mesefigurája, egy sárkány, aki egyszerre alakváltó és színváltó is. Gyakran kérdezi tőlünk, hogy meséljen-e a sárkányról, és akkor mesél és mesél. Észrevettem, hogy gyakran így meséli ki magából az örömeit, de van úgy, hogy a csalódását, bánatát is. Van még egy rá jellemző dolog, amit szeretnék elmesélni, mielőtt egy nagyobbat ugranánk az időben. 20 hónaposan mondatokban beszélt, és körülbelül ekkor kezdődött az éneklés szeretete. Ebben az esetben nem egyszerűen arról van szó, hogy nagyon szeret énekelni, hanem hogy ez az élete. Ma már énekelve beszél, operákat néz, mert nagyon szereti, zenei válogatása van. Maga is költ dalokat, melyeket előad. Első hallásra bármilyen dalt visszaénekel. Kétéves korában úgy alakult az életünk, hogy vissza kellett mennem dolgozni. Sokáig bölcsiellenes voltam. Hanna sokszor úgy közlekedett a lakásban, hogy a lábfejemre ült, lábszáramba csimpaszkodva, én meg így jöttem-mentem, főztem, miegymás. El nem tudtam képzelni, hogy hogyan fog ő egy bölcsődében helyt állni. Találtunk egy csodás bölcsődét (két másikat előtte kipróbáltunk, de egyik rosszabb volt a másiknál). A beszoktatás rettenetes volt, neki is és nekem is. Hanna az ajtó azon felénél, én ezen felénél sírtam. Februárban kezdte a bölcsődét, és májusban mentem érte úgy először, hogy vidáman futott elém. Onnantól kezdve szeret közösségben lenni. Hálás vagyok a bölcsődének, hogy Hannát hagyták a maga tempójában kibontakozni. A dadája egyszerűen csak a kis „könyvtárosnak” hívta, mivel ott is leginkább olvasgatott. Amilyen jól ment a bölcsis élet, annyira okozott gondot az evés. Körülbelül egyévesen leszokott minden zöldségről és gyümölcsről. Ezen a bölcsőde, és később az óvoda sem tudott segíteni. Ma már az almát és a banánt megeszi, de mást nem. Remélem, hogy ez még változik. A bölcsődéből végül szobatisztán, vidáman, énekelve ballagtunk, azzal a plusszal, hogy tudott motorozni. A többiek ekkora már túl voltak a motorozáson, futóbicikliztek, de ahogy írtam Hanna nem ebben erős. Egy csodás nyár után 2015. szeptemberében Hannus elkezdte az óvodát. A beszoktatás ezúttal teljesen apára maradt, munka miatt nem lehettem ott. Sajnáltam, ugyanakkor láttam, hogy gyorsan, ügyesen helyt tudott állni, és hamar megmutatta érdeklődési köreit, cserfes egyéniségét nem lehetett nem észrevenni. Sajnos az első évben valami nagyon komoly hiba csúszott a gépezetbe , és egy igazi szociopata óvó nénit sikerült felvennie az óvodának, de szülői erővel gyorsan megszabadultunk tőle, és azóta jó kezekben vannak a gyerekek. Ez a kis malőr szerencsére nem okozott nagy törést Hannában, azt a pici szorongást, ami kialakult benne, mára már sikerült feloldani. A nagyobb baj, hogy az a nő még mindig dolgozik, és óvónőként. Hanna az óvoda mellett balettozik, úszik, és nagyon édesen az óvodatársaival délutáni összejöveteleken vesznek részt, hol spontán a játszótéren, hol pedig megbeszélt randik keretén belül. Ezeket a találkozókat komolyan ők szervezik az óvodában, mi, szülők csak a kivitelezésben segítünk. Szerintem nagyon ügyes, kreatív, önálló csapattal hozott minket össze a sors. Szerencsésnek érzem magunkat. Nos, ő Hanna, és ha a decemberben született húga, Abigél is legalább ennyire lesz kedves, aranyos, kreatív, kicsit hisztis, gyönyörű, okos lány, akkor már tényleg nem is kívánhatunk többet a sorstól, úgy érzem, mindent megkaptunk, amire vágytunk. yzzzma További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.21. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Van kedve ma szülni?
Van kedve ma szülni?
Hétfő reggel a szokásos szívhang vizsgálat. Már sokadszorra mentem, kezdett kicsit menetrendszerű lenni, kétnaponta ugyanaz történik. Szép szabályos görbék, a baba azonban még szívesen maradna odabent. Korán kisettenkedtem a lakásból, míg a nagylányom és a férjem aludt, hétkor már a hentesnél voltam. Túrós csuszát terveztem aznap ebédre, jó kis kolozsvári szalonnát vettem. 8-ra már a gépre kötöttek, fél óra, olvasgattam, ritka kiváltság az elmúlt két évben egy sajtkukac gyermek mellett. Szívritmus rendben, méhösszehúzódásokat mutat a gép, kérdezi is a szülésznő, nem érzi? Nem én, semmit. Jön az orvosom is, megvizsgál, három centis méhszáj, pont, mint két napja. Megkérdezi: „Van kedve ma szülni?” Viccnek hittem, viccesen válaszoltam: „Persze!” „Rendben, akkor burkot repesztünk.” „Öööööö, izé, komolyan? Akkor előbb felhívnám a férjemet, meg hazaszaladnék zuhanyozni, lábat borotválni, meg ott a szalonna a kocsiban, meg fog romlani...” Mosolygott, borotválásra semmi szükség, és kérte, hogy már ne menjek haza. Nővéremet hívtam, hogy vegye át a nagylányomat a férjemtől, aki hamarosan megérkezett. Burkot repesztettek, csordogált a magzatvíz. Két óra telt így el, azonban a fájások nem indultak el. Izgatottan beszélgettünk, hívtuk a családot, hogy ma valamikor ebből gyerek lesz. Két óra múlva úgy döntött a szülésznő, hogy kapok oxitocint. Beszúrta a tűt, de meg el sem indította a csepegést, abban a pillanatban jött az első fájás. Rögtön öt perccel  utána a következő. Az ötperceseket hamarosan kétpercesek váltották fel, rendkívül intenzíven. A szülésznőt kértem, hogy hadd menjek ki a vécére, amíg lehet. Az első szülésnél emlékszem, a szervezetem olyan jól elrendezte a „kitakarítást”, nem kellett beöntés, mert a fájások előtt hasmenésem lett magától. Most is éreztem ennek szükségét, ki kellett mennem. A szülésznő elkerekedett szemmel kérdezte, már kakilni kell? Megvizsgált, és felkiáltott: „Eltűnt a méhszáj, most már nem mehetsz sehova, szülünk!” Elkerekedett a szemem, mert én arra számítottam, hogy még órák vannak hátra. Határozottan emlékszem, mit válaszoltam: „Én még erre nem vagyok felkészülve!” A szülésznő azonban közölte, hogy rég látott ilyen szép méhszájat, úgyhogy gyerünk, nincs visszaút! Az orvosom mindeközben csak felügyelt, mellettem állt, de nem avatkozott be. Aktívan bevonták a férjemet, utólag elmondta, hogy úgy érzi, ő is részese volt az eseményeknek, nem csak szemlélő, aki nem tudja enyhíteni a szenvedésemet. Ő tartotta a fejemet, előre a nyomáskor, és megpihenni a következő előtt. Mindig kértem inni közte, de csak kortyokat. Fekve nyomtam, de nem kellett öt nyomásonként fordulni, mint a grillcsirke, az első szülésnél ez úgy volt. Amikor már látszott a hatalmas frizurája, kérték, hogy csak lihegjek a következőnél a gátvédelem miatt. Olaj következett, de nagyon csípett, valószínűleg már akkor repedtem. Jött a baba megállíthatatlanul. Amikor a feje már kint volt, kérdezte az orvos, hogy meg akarom-e simogatni.  Óriási erőt adott az utolsó percekhez, amint megérintettem a kis fejecskéjét. Még egy nyomás, és kiszaladt a kis teste is. Ami nem is volt olyan kicsi: 3540 gramm és 57 centiméter. Mivel kevés időt töltött a szülőcsatornában, nem deformálódott a feje csúcsosra, szép kerek, rózsaszínű kis tündérként tették a mellkasomra. Olyan volt, mint egy pár napos csecsemő. Másfél óra telt el az első fájás óta. Megvárták, amíg lüktet a köldökzsinór, csak ekkor vágták el. A méhlepényt sem kirántotta belőlem az orvos, mint az első szülésnél, hanem megvárta, amíg magától kicsusszan. Egy enyhe nyomással a hasamon segítette leválni. Ami ismerős volt, az a csillapíthatatlan lábremegés, ami a szülést követte. Szegény férjem hiába takargatta még a pulóverével is. Nem fázás, hanem izomremegés, az orvos szerint a fáradtságtól, megterheléstől. Mindenesetre nehezítette a dolgát varrás közben. Sajnos az első gátmetszés helye berepedt, azt is helyre kellett hozni. És hát a kisasszony olyan tempóval jött, mint a gyorsvonat, nem volt idő semmire. A nagy sérülés ellenére mindössze négy napig fájt, aztán szépen regenerálódott. Ami miatt megírtam a történetet, nem is igazán a technikai részletek, azt úgyis mindenki máskent éli meg. Nem kívánom újra szítani a császár kontra hüvelyi szülés állóháborúját sem. Hanem az, hogy az én beállítottságomhoz mennyire passzolt ez a tervezettség. Szeretem előre tudni, mi fog történni, és a szüléssel kapcsolatban nehéz volt elfogadni, hogy nem irányíthatok. A túlhordás, meg az alig kétéves testvér miatt állandóan azon rettegtem, nehogy a játszótéren folyjon el a magzatvíz. Bárhova mentünk, mindig lepergettem előre egy lehetséges aznapi forgatókönyvet: hogy jutnánk be a kórházba, ki vigyázna a nagylányra, hol a cucc, mit ettem aznap, mindent. Volt egy éjszakai és egy nappal riasztható családtagunk a felvigyázásra. Minden este úgy feküdtünk le aludni, hogy talán ma éjjel mehetünk végre a kórházba. Ez a bizonytalanság engem felőrölt, feszült voltam, az egész család érezte. Ezért kimondottan hálás vagyok az orvosomnak, hogy mérlegelve az egészségügyi faktorokat, a döntésben kikérte a véleményemet. Hogy én fel vagyok-e készülve. „Van kedve ma szülni?” Még ma is elmosolyodok rajta. Végiggondoltam, beszéltem a férjemmel is, és úgy döntöttünk együtt, hogy igen, van kedvünk! És ez meghatározta az egészhez való hozzáállásomat. Összességében pozitív élményként zártam az - egyébként pokoli fájdalmakkal teli - világrajövetelét. Persze, biztosan sokan úgy gondolják majd, miért ugrasztottuk ki a babát a bokorból, miért nem vártuk meg, míg neki a legalkalmasabb. Hangsúlyozom, az orvos úgy látta, nem érdemes megvárni a 41. hetet, elég nagy baba, áramlás és méhlepény is rendben volt. Tudatosan döntöttünk így, együtt. Az egyenlet így is többismeretlenes maradt a szülés kimenetelét tekintve, legalább egyet, a mikor-t tudtam előre. Lehet, hogyha vártunk volna, a bizonytalanság okozta stressz kihat az egész szülésélményre, csak legyünk túl rajta! Így viszont izgatottan vártam, hogy aznap bekövetkezzen. Aki programcsászárral szült, az is hasonlóan érez? E. További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.20. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
MIÉRT FÁJ A SZÜLÉS?
Sokszor, pontosabban majdnem mindig azzal a kéréssel fordulnak az anyák hozzám, hogy segítsek nekik abban, hogy a lehető legkevesebb fájdalommal ’vészeljék’ át a saját gyermekük szülését.
08.20. 00:00
Babanet.hu
Orrszívóval mentette meg koraszülött öccse életét a tízéves kissrác
Azonnal az édesanyja segítségére sietett, amikor az otthonukban megindult a szülés. Bátorságának köszönhető, hogy megmenekült a kisöccse.
08.19. 19:52
Ma.hu
Az első ctg után közölte az orvos: azonnal császár!
Az első ctg után közölte az orvos: azonnal császár!
Hosszú lesz a történetem, csak jelzem azoknak, akik csupán egy gyors kávé mellé szánják. Ha csupán egyetlen olvasó erőt merít belőle, már nem írtam le hiába. 2014 tavaszán kezdődik a történetem, amikor három év ismeretség után összeházasodtunk a párommal. Sajnos én csak 32 évesen jutottam odáig, hogy gyermeket szeretnék. Egészen addig ez a vágy nem jelentkezett nálam. Későn érek, de ez van. Körülbelül egy évig próbálkoztunk, de nem tudtam teherbe esni. Miután a ciklusom óraműhöz hasonlóan működött, biztos voltam abban, hogy termékeny vagyok. Nőies az alkatom, férjem pedig nagyon férfias, biztos voltam benne, hogy ahogy elhagyom a fogamzásgátlót, azonnal terhes leszek. A körzeti orvos ajánlott egy nőgyógyászt, nála is voltam a „nagy projekt” előtt. Laborvizsgálatot nem kért, fizikálisan pedig mindent rendben talált. Már letettem a dologról magamban, abbahagytam a magzatvédőt is, amikor osztálytalálkozóra hívtak. Ott is szóba került a téma, keseregtem, hogy sajnos nincs gyermekem. Közben észleltem néhány napja, hogy késik, és másnap reggel pozitívat teszteltem. Volt nagy öröm! Férjemnek szóltam, és legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy legyünk biztosak előbb, aztán tud örülni. Ez nem esett jól. Én kis naiv rögtön másnap kértem is időpontot nőgyógyászhoz. Természetesen semmit sem látott. Következő találkozásnál is csak üres petezsák volt. Azt mondta, a következőnél biztosan lesz szívhang. Erre a vizsgálatra már elkísért a párom is. Sajnos nem volt szívhang. Le voltunk sújtva. Párom is. A dolgot egy nagyobb lelki megrázkódtatás előzte meg. Anyukám kórházba került. Ültem bent az ágya szélén, és azon gondolkoztam, mondjam-e neki, hogy jön az újabb unoka. Nem mondtam, mert még bőven a 12. hét előtt jártunk. Nem sokkal utána pedig közölték velem, hogy sajnos nincs is szívhang. Meg kell szakítani a terhességet. A műtéten átestem 2015. november 20-án, anyukám pedig szerencsére látszólag felépült, hazatérhetett. Én viszont nem hagytam annyiban, ragaszkodtam a kivizsgálásokhoz. Sikerült találnom egy nőgyógyász-endokrinológust. Arra ugyanis hamar rájöttem, hogy a nőgyógyászokkal sokra nem megyek. Küldtek terheléses cukorra, az eredmények alapján nem vagyok inzulinrezisztens, de eltérnek az értékek a normálistól. Küldtek dietetikushoz is. Diabéteszes diétát javasolt, de szerencsére a kalóriát nem kellett figyelnem, csak számolnom a szénhidrátbevitelt. Rohamtempóban olvadtak le rólam a kilók, bár egyébként sem voltam túlsúlyos. Férjem megelégelte a dolgot, mert attól félt, hogy elfogyok. Az említett nőgyógyász-endokrinológus laborvizsgálatokra küldött, többek között AMH-t is néztek. Gyakorlatilag az összes értékem olyan volt, mint egy menopauzán áteső nőnek. Azt mondta, hogy spontán fogamzásra nagyon kicsi az esély, érdemes lenne felkeresni egy meddőségi centrumot. Illetve ezzel egy időben életem párját is meg kellene vizsgálni. Neki ugyan van egy nagykorú fia, de azóta eltelt néhány év. El is cipeltem páromat egy andrológushoz, nála minden rendben volt. A véremben a D-vitamin szintje is a béka hátsója alatt volt, tehát azonnal extra nagy adagot írt fel. Közben anyukám 2016. május 30-án elhunyt. Halálán volt szegény, én meg nem csupán attól szenvedtem, hogy hamarosan elveszítem, hanem attól is, hogy a fránya menzeszem is éppen akkor jött meg, de nagyon fájt is. Anyukám elvesztése már mindennek a teteje volt. Utáltam a világot. A munkahelyemen is egyre több embernek szóltam be, nem tartottam magamban a véleményemet. Férjem nagy nehezen rábeszélt arra, hogy hagyjam abba ezt a szerinte felesleges diétát, menjünk el nyaralni. Közben júniusban hiába vártam a menzeszt, nem jött, terhességi teszt negatív. A nyári uborkaszezonban hiába akartam visszamenni a már említett nőgyógyász-endokrinológushoz, szabin volt. Felkerestem egy másikat. Megvizsgált, terhességre utaló jelet nem talált. Javaslatára hetente teszteltem. Ciklus júliusban se jelentkezett. A nyaralás jót tett. Kicsit visszazökkentem a normál életembe. Abbahagytam a diétát, a kilók a legnagyobb megdöbbenésemre nem jöttek vissza. Tehát ún. „jojó-effektus” nélkül megszabadultam tőlük. Elmentem én is egy meddőségkezelésben jártas orvoshoz. Javasolta, hogy ciklus 3-5. napján jelentkezzem vérvételre, abból tud majd kiindulni. Tehát vártam szorgalmasan a ciklust. Nem jelentkezett. Mondtam is a páromnak, hogy klimaxolok 34 évesen, bár egyéb tünetem nem volt, ami erre utalt volna. Ő biztos volt abban, hogy teherbe tudok esni. Hiába mutogattam neki a laboreredményeket, nem érdekelte. Aztán egy szép reggel 2016. augusztus elején újra két csíkot láttam a teszten. Szerintem mindenkinek megvan a csöpögős filmekből a jelenet, amikor a nők sírnak a teszttel a kezükben. Én örömömben csupán néhány könnycseppet morzsoltam el, és megfogadtam, csak akkor mondom el páromnak, ha biztos leszek ebben. Látta, hogy milyen lelkiállapotban vagyok még mindig, ezért augusztus 20-a körül kivettünk néhány nap szabit, hogy egy mini-wellness üdüléssel lezárjuk a nyarat. Munkahelyemen nem volt gond, főnököm látta, hogy anyukám halála után nem jöttem rendbe, elengedett szabira. Közben én meg tartogattam édes kis titkomat. Pechemre akkor hívtak fel a klinikáról az orvosi vizsgálat miatt, amikor sehová se tudtam elhúzódni a párom elől. Miután így „lebuktam” csak annyit kérdezett: „Mégis mikor akartad elárulni? Amikor a hasadon libikókázol mellettem az ágyban?”. Tehát boldognak kellett volna lennem, de engem állandó kétségek mardostak, vajon minden rendben van a magzattal? Lányom szépen fejlődni kezdett. Egyetlen dolog zavart, hogy nem tudtuk, mennyi idős a magzat. Általában az előző ciklushoz nézik a korát, de az nekem május végén volt. Egész terhesgondozás alatt ez az egy kellemetlenség volt, hogy ezt mindig magyarázgathattam minden ultrahang előtt. Miután valahogy számolni kellett, így az első vizsgálatkor az embrió mérete alapján határozták meg a terhességi hetet, és utána mindent ehhez számoltak. Gombhoz a kabátot… A terminus április 20-a volt. Később látni fogjátok, hogy ez tévedés volt, de senkit sem hibáztatok. Közben megtaláltam azt az orvost, akinél szülni szerettem volna. Így a terhesgondozást az említett nőgyógyász-endokrinológusnál kezdtem, de a választott szülészorvosomnál fejeztem be. A 33. héten már olyan nagynak látta a babát, hogy le is állított a magzatvédőről, illetve hörgőtágítót írt fel. A méhszáj teljesen zárt volt. Olyan érettnek látta a magzatot, hogy szerinte március végén indítanunk kell, különben nem tudom megszülni. De az elkövetkező két hétben pihenjek, nehogy meginduljon a szülés. Azt mondta, hogy 35. héten találkozunk már a kórházban, a megbeszélt időpontban vár ctg-re. Ez az időpont 2017. március 14-e volt. 13-án laborra mentem, illetve szemészhez, hogy kiállítson egy papírt arról, hogy szülhetek hüvelyi úton annak ellenére, hogy rövidlátó vagyok. 14-én reggel láttam, hogy e-mail útján küldték a laboreredményeket. Otthoni nyomtatónkkal futottam néhány kört, mire sikerült kinyomtatnom. Beletettem a terhes kiskönyvembe. Beáztattam a kései ebédre szánt babot, siettem 11-re az első ctg időpontra. Férjem minden olyan vizsgálatra elkísért korábban, ahol látható volt a kicsi, vagy akár csak a szívét hallhattuk. Erre sajnos nem tudott jönni, azt mondta, el kell mennie egy oktatásra, különben pont akkor fogják berángatni, amikorra várjuk a babát. Így egyedül mentem be a vizsgálatra. Tömtem magamba a csokit, hogy élénk legyen a baba. Éreztem is a mozgását. Hasamra tették a pántot. Gyanús volt, hogy a nővér nehezen találta meg a szívhangot. Bejött a választott orvosom, leült, szinte régi ismerősként váltottunk pár szót, mutattam neki a laboreredményeket. Problémamentes volt a terhesség, 12 kilót híztam csak, mindketten azt hittük, könnyű menet lesz, ez pedig habkönnyű vizsgálat. Aztán felugrott, és nézte a papírcsíkot. Azt mondta, baj van. Elégtelen a szívhang, kóros és beszűkült oszcilláció. A kórházban maradok, 24 órás ctg-re tesznek. Aztán ultrahangon is megvizsgált. Méhszáj zárt, baba biztosan 2,5 kg felett van, most császározunk! Azt hangoztatta, hogy nem akar börtönbe kerülni, nem enged haza, azonnal műtenek. Hívta a műtőt, én közben a férjemet, aki először nyilván azt hitte, hogy megbolondultam. Én azonban rövidre zártam a beszélgetést: „Gyere azonnal! Császár lesz.” Majd letettem. Előkészítettek, bekísértek lábon a műtőbe. Megkaptam az injekciót a gerincembe. Közben férjem is megérkezett. 13 óra után néhány perccel rám tették a lányomat. 2870 grammos, 53 centis boldogságcsomagocska. Elkezdődött a közös életünk. Hálás vagyok választott orvosomnak. Fenyegető magzati asphyxia miatt császározott. Ha később megyek ctg-re… Nem tudom, akkor mi lett volna. Semmiképpen sem tudtam volna természetes úton világra hozni, mert rövid volt a köldökzsinór. Vélhetően ez okozta a ctg anomáliát is. Ki sejthette előre, hogy egy gondozott, problémamentes terhesség ennyi hibafaktort rejt magában? Költői kérdés, a választ szerintem senki se tudja. Első alkalommal, amikor megvizsgált, kérdezte, hogy miómát sose találtak nálam? Nem. Több orvosnál is jártam, de nem. Kiderült, hogy a méhem tele volt vele, ezért is küzdöttek, hogy visszamasszírozzák a helyére. Atonia is fellépett a császározás során. Örülök, hogy ott szültem, ahol. Bevallom, ez egy magánintézmény. Családi tragédia miatt (nővérem fia 10 naposan meghalt késleltetve indított szülés miatt) megfogadtam, csak magánklinikán szülök. Kérem, hogy aki ezt felrója nekem, ne is írjon inkább hozzászólást. Nem vagyok krőzus, én erre az egészre évek óta spóroltam. Utólag egy dolgot csináltam volna másképp. Nem vártam volna egy évet a rendes kivizsgálásokkal. Ha valaki tanácsot kérne tőlem, ezt az egy dolgot tudnám neki javasolni. Remélem, tudtam segíteni néhány olvasónak. Sissi 82 További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.19. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Serena szülés után is versenyezne
A női teniszező a Vogue magazinnak ennél „vadabb” elképzeléseiről is beszélt.
08.17. 05:56
Nepszava.hu
Serena Williams gyerekvállalás után visszatér
A szülés előtt álló Serena Williams indulni szeretne a januári ausztrál nyílt teniszbajnokságon.
08.16. 14:35
Heol.hu
Nézd meg Selena Gomezt <strong>szülés</strong> közben!
Nézd meg Selena Gomezt szülés közben!
A bájos Selenát egyik legújabb filmjében úgy láthatod, ahogy eddig még soha: vajúdás közben!
08.16. 13:58
Cosmopolitan.hu
Serena Williams elárulta, mikor tér vissza a <strong>szülés</strong> után
Serena Williams elárulta, mikor tér vissza a szülés után
Nem tervez túl hosszú szülési szabadságot Serena Williams.Forrás: Nők Lapja Café: Serena Williams elárulta, mikor tér vissza a szülés után
08.16. 13:53
Nlcafe.hu
Beyoncé szuperszexi a <strong>szülés</strong> után
Beyoncé szuperszexi a szülés után
Az énekesnő így kezdte el visszanyerni ikerterhessége előtti alakját.
08.15. 02:00
Wellnesscafe.hu
Magyarországon évente több tízezer nő szenved el súlyos sérüléseket szülés során.
A sérülések miatt minden nőnek szakember által támogatott kismedencei rehabilitációra lenne szüksége a szülést követően.
08.15. 00:00
Babanet.hu
Magyarországon évente több tízezer nő szenved el súlyos sérüléseket szülés során.
A sérülések miatt minden nőnek szakember által támogatott kismedencei rehabilitációra lenne szüksége a szülést követően.
08.15. 00:00
Babanet.hu
A tudatos babavárás lemondások nélkül-nálam ez bejött! :)
A tudatos babavárás lemondások nélkül-nálam ez bejött! :)
Immár lassan 3 gyermekes édesanyaként túl vagyok két terhességen, „Hármaska” pedig már úton van. Tudatosan készültem és készülök az anyaságra anélkül, hogy rágörcsölnék. Ha ismertél volna a 20-as éveimben, soha nem gondoltad volna rólam, hogy anya leszek, azt meg pláne nem, hogy 3 gyerekes anyuka. Mint ahogy én sem. Addig a pontig, amíg el nem terveztük, hogy családot alapítunk. Karrierista lévén bele sem mertem gondolni, hogy fogom a munkám anyaként egy pici babával egyeztetni. Őrült sok elképzelésem volt, biztos voltam benne, hogy szülés után rövid időn belül otthonról dolgozni fogok, a gyereknevelés témában pedig elméletben én voltam a legjobb. Aztán persze hamar rájöttem, hogy ez közel sem úgy működik, ahogy mindezt én elképzelem. Egy dolgot tudtam biztosan: vágytam az anyaságra, tele voltam kérdésekkel. Egyre többször azon kaptam magam, hogy kavarognak a gondolatok a fejemben, „Mi lesz a szabadságommal?” „Milyen lesz hármasban?” „Lehet készülni az anyaságra tudatosan?” „Hogyan készüljek fel testileg-és lelkileg, miközben a munkám nagyon stresszes?” Tele voltam kérdéssel, és mire élesben belevágtunk a dologba, úgy éreztem, felkészültem testileg-lelkileg- már amennyire lehet. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felkészüljek az anyaságra. Nem többet, és nem kevesebbet. Talán ennek köszönhetem, hogy nem görcsöltem rá. Elengedtem a gondolatot, és tettem a dolgom. [/quote] Terveztük a babát, így tudatosan átgondoltam, melyek azok a dolgok, amelyekkel rásegíthetek a csöppség érkezésére. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Itt a lehetőség, hogy megoszd véleményed a gyermekvállalással kapcsolatban, mellyel egy balatoni hétvégét is nyerhetsz! Elgondolkodtatok már a babatervezésen, vagy netán már bele is vágtatok a „projektbe”? Akkor töltsd ki a Ragaszkodj hozzá! kampány Nagy Családalapítási kérdőívét, hogy egy átfogó képet kapjunk a magyar párok családalapítással kapcsolatos elképzeléseiről. Minden vélemény nagyon sokat számít, ezért kérlek, 5 percet szánj a kitöltésre ITT! Köszönjük! [/quote] 1. Étkezés Amin változtattam: A kiegyensúlyozott táplálkozás, ami a hormonháztartásunk egyensúlyát pozitívan befolyásolja eddig ismereten volt számomra, így fontosnak tartottam, hogy a szervezetemet felkészítsem, és változtassak néhány dolgon. Megismerkedtem a konyhával, ami addig az otthonunk kedvenc buli helyszíne volt, főzésre nemigen használtam. Közös programként egyre többet főztünk együtt egészséges ételeket. Rákaptam a piac hangulatára, kerültem a feldolgozott élelmiszereket, amelyek ismeretlen betűkódokat, színezékeket és ízfokozókat tartalmaztak. Friss zöldségeket, gyümölcsöket, inkább természetes alapanyagú ételeket fogyasztottam. Kerültem a gyorséttermeket, nem röptében kaptam be két falatot munka közben, hanem leültem, és élvezettel ettem a tápanyagokban gazdag élelmiszereket. Amiről nem mondtam le: Hiszem, hogy meg kell találni az arany középutat. Nem mondtam le a hamburgerről, a pizzáról, a kenyérről, a húsról. Felfedeztem a kézműves helyeket, a kézműves termékeket, így nem lemondásként éltem meg a változást, csupán egészséges életmódra váltottam. 2. Sportolás A stressz az életem része volt, nem sokat aludtam, viszont annál többet dolgoztam. Hetente 2 alkalommal jártam boxolni, hogy levezessem a felgyülemlett feszültséget, ami tombolt bennem. Tudtam, hogy ez a legjobb alkalom, hogy a stresszt kiiktassam az életemből. Kerestem azt a sportot a boksz mellett, ami boldoggá tesz, és egy kicsit lelassít.  Kipróbáltam több jógastúdiót, mire rátaláltam az igazira. Rendszeresen elkezdtem jógázni, megismerkedtem a jóga filozófiájával, ami nagyon sokat segített felkészülni az anyaságra lelkileg és testileg (egyes izomcsoportok ráerősítésével a terhességgel járó kellemetlen hátfájás elkerülésére). Jó tanács: Már a terhesség előtt érdemes a hasizmunkat és hátizmunkat megerősíteni, mellyel felkészülhetünk a fokozottabb fizikai igénybevételre. 3. Káros szenvedélyek kiiktatása Nincs mit szépíteni a dolgokon, imádtam a szórakozóhelyeket, talán úgy is voltam vele, hogy egy-egy megerőltető hét után nekem ez kötelezően jár, a bacardi cola és a cigi kíséretében. Amin változtattam: Nem tartottam magam nagy dohányosnak, de dohányoztam reggel, a munkában, és este. Az első tudatos elhatározásaim között szerepelt a dohányzás elhagyása, valamint már nem fogyasztottam alkoholt, ha kiruccantunk.  Amiről nem mondtam le: Nincs az az isten, hogy én lemondtam volna a társasági életről! Sőt! Továbbra is eljártunk szórakozni, koncertekre, társaságba, csupán nem dohányoztam és alkohol helyett limonádét vagy alkohol mentes koktélt fogyasztottam. A munkahelyen pedig cigi helyett répát rágcsáltam. A kávé tekintetében pedig,mivel imádtam (és imádom a kávét), nem mondtam le erről a szenvedélyemről. Áttértem a gabonakávéra, illetve alkalomadtán koffeinmentes kávét fogyasztottam. 4. Vitaminok Elmentem szűrővizsgálatra mielőtt belevágtunk volna a projektbe. Miután mindent rendben talált az orvos, elkezdtem vitaminokat szedni, melyek jótékony hatásáról sokat olvastam, valamint kellő tájékoztatást kaptam.    [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Ahogy ezeket a változásokat beiktattam az életembe, azt vettem észre magamon, hogy belülről megnyugodtam, sokat változtam, és készen állok, hogy babát vállaljunk. Mint láthatod egy csomó dolgon változtattam, de összességében nem mondtam le semmiről, ami nem káros. Éltem tovább az életemet, mígnem egy nap a teszt is kimutatta az eredményt: TERHES VAGYOK. [/quote] Kép forrása: rollercoaster.ie ….ezután jött az igazi para: Uram Isten, most mi lesz velem? Szponzorált bejegyzéskismamaterhesség
08.14. 16:28
Cukimamik.hu
Nem volt idő kórházba vinni a nyírbátori kismamát, a mentősök segítették világra a babát
Vasárnap délután riasztották a nyírbátori mentőket egy 36. hetes terhes kismamához - a kórházba azonban már nem értek be vele, a szülés azonnal megindult. Később az anyánál komplikáció lépett fel, a mentősöknek azonban szerencsére sikerült stabilizálniuk az állapotát.
08.14. 11:17
Csaladinet.hu
Fogamzásgátlás terhesség után
Szülés után egy bizonyos idő elteltével ismét fogamzásgátlásra van szükség a nem kívánt terhesség ellen. Mikor és hogyan védekezhet?
08.14. 09:00
Vital.hu
A negyedik gyerek is képes meglepni
A negyedik gyerek is képes meglepni
A Bezzeganyán hétről hétre olvashatjátok az aktuális terhesnapló szerzőjének bejegyzéseit. Az elmúlt közel hét év terhesnapló-szerzőitől most megkérdeztük, hogyan alakult az életük a szülés után. Fogadjátok szeretettel elsőként Barnalány beszámolóját. Körte. Körte lesz a jele az óvodában a kisfiamnak. Hihetetlen, hogy elszaladt ez a három év! Szeptemberben ovis lesz, bár ha valaki őt kérdezi, akkor iskolába megy. Igen, azt is kezdjük, a kislányom. Megint duplázunk. Mint három éve, amikor ő született. Ha így visszagondolok, az volt életem egyik legnehezebb időszaka. Már a szülés sem volt könnyű, ráadásul negyedik szülés ellenére sem tudtam eldönteni, hogy most tényleg itt-e az idő… A villamoson, az Allee magasságában. Na, ott már tudtam… Az a szeptember egy újszülöttel, egy ovi- és egy iskolakezdéssel elég pörgősre sikerült. Kislányom három napig lelkesen ment oviba, ameddig fejen nem találta egy kisautó. Azt követően minden reggel küzdöttünk (bizonyos formában még három évig). Délután a nagylányom szolgáltatta a műsort, aki képes volt egy kis színezés fölött összeomlani – mivel kötelező. Párhuzamosan kisfiam bömbölt hónapokig minden délután 4-től 6-ig. Az egyetlen, akinek „simán” ment tovább az élete, a nagyfiam volt – ő nyomta az alapozó tornát, logopédiát, fejlesztéseket, tűrte, ha valaki nem érti meg rögtön, amit mond, és élt, mint hal a vízben. Mi is túléltük. Kisfiam az első naptól kezdve az ügyeletes „kis cuki” lett, és ez töretlen a mai napig. Kisbabaként ezt könnyű elérni ugye, a tesóknál a probléma ott kezdődik, amikor a kedves öcsike rátalál a nagyok féltett kincseire. Szerencsére nem tudtak rá sokáig haragudni, pedig 11 hónaposan elindult, és rekordgyorsasággal jött rá, hogy valamire felállva könnyen elérhető a kilincs… Mára megtanult azonnal és profin bocsánatot kérni! Vannak dolgok, amik nem változnak – nálunk legalábbis. Általános jellemzőnk, hogy a gyermekeink nem alszanak, nem esznek és nem beszélnek. Jó, kicsit sarkítottam… Az alvás másfél-két éves kortól már egész jól ment. A legrosszabb evő címért nagylányom és kisfiam verseng, keveset esznek és válogatnak. Kisfiam is erős logopédiai eset, bár legalább beszél. A logopédus néninek már bemutatkozott az oviban, szeptembertől szűri a hároméveseket is – biztos fennakadunk. Mondta, hogy szeretettel várja őt is, mint előtte két nagyobb tesóját. Az állandóságok ellenére még a negyedik gyerek is képes új dolgokat produkálni. Vele kerültem közelebbi ismeretségbe például a II. Gyerekklinikával és a különböző fajtájú fülbetegségekkel. Van valami kedves abban, hogy a tündéri doktor néni a fülészeten minden alkalommal jó ismerősként üdvözöl, de talán meglettünk volna nélküle. A hétköznapjaink finoman szólva mozgalmasak voltak. Kisfiam szerencsére nagyon szeret menni. Bárhová. Akárhová indulunk, ő az első az ajtónál, és indul, zokniban is, ha nem vagyok elég gyors. Ez a mázlink, hiszen zokszó nélkül csinálta végig a programokat, amíg a tesókat összeszedtük, elvittük, megvártuk, hazaértünk. Nem könnyű negyedik testvérnek lenni, na! Minden nap hálát adok érte, hogy ő van. Nagyon jó négygyerekes családanyának lenni, minden nehézség ellenére. Most, nyáron együtt mozgunk a szünetben, egyre többen állítanak meg, és mondanak pár kedves szót a gyerekekre. Nagyon jó élmény. Nekik köszönhetem életem első saját baracklekvárját is. Százhalombattán, a Régészeti Parkból kijövet egy idősebb úr megállított: „Adnék egy kis gyümölcsöt a gyerekeknek!” és már szaladtak is vele, szedték a barackot, mesélt nekik, kisfiam jött lelkesen: „Nézd, anya, a bácsitól kaptam almát!” (Került az is a barack mellé.) Ritkán találkozunk ilyen kedvességgel! Annyi barackot kaptunk, hogy nem bírtuk megenni, és egy szemet sem akartunk kárba veszni hagyni az ajándékból – így lett a lekvár. És igazán finomra sikerült! Itt tartunk, élvezzük a nyarat, várjuk az ovit, próbálkozunk a szobatisztasággal, futjuk a köreinket. Mint egy átlagos többgyerekes család. Szeptemberben pedig megint jönnek a változások. Mindenki intézményben, talán lesz időm magamra találni újra. Egyelőre itthon maradok, unatkozni nem fogok, úgy érzem. Aztán majd kitalálok valamit, mert a gyerekek már kérdezgetnek: „Anya, te mi leszel, ha nagy leszel?” Barnalány További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.14. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Szinetár Dóra megmutatta, hogyan várja gyermeke születését
Szinetár Dóra megmutatta, hogyan várja gyermeke születését
Miközben egyre közeledik a szülés időpontja, Szinetár Dóra egymás után tölti a “pocakfotókat” Instagram-oldalára. Forrás: Nők Lapja Café: Szinetár Dóra megmutatta, hogyan várja gyermeke születését
08.13. 14:54
Nlcafe.hu
Legalább harminc gyerek halt meg egy indiai kórházban
A legtöbb gyerek szülés közben fellépő komplikációk miatt halt meg.
08.11. 23:55
Origo.hu
Háborítatlan <strong>szülés</strong>
Háborítatlan szülés
Minden nőnek megvannak az igényei, hogy hogyan és milyen módon szeretné világra hozni a gyermekét. Senkinek nem tisztje megítélni a másik anya hozzáállását, sőt sokszor nem is felelős a nő egy kialakult helyzetért. Csak belesodródik, félti a babáját, és végsőkig bízik az orvosában. Meggyőződésem, hogy az orvost a jó szándék vezérli, és a saját eszközeivel próbálja átsegíteni a rábízott kismamát a vajúdáson, gyorsítani, és elviselhetővé szeretné tenni számára ezeket a nehéz órákat. Valószínűsítem, hogy a magyar egészségügyben gyakorlatot szerzett szülészorvosok nem sok háborítatlan szülést láttak, vagy akartak látni. A tapasztalatlanság miatt pedig nem mernek belemenni számukra ismeretlen helyzetekbe. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Mostanra viszont lassan útnak indul az igény a nők részéről, hogy tudatosan, felkészülten vágjanak neki a természetes szülés megélésébe. Egyre többen hisznek már önmagukban, és tudják, hogy a képesek beavatkozás nélkül is világra hozni a gyermeküket. [/quote] Nekik már kevés a “ki kell bírni” felállás. Az elkötelezett szakemberek pedig tisztában vannak vele, hogy a szülő nő támogatása, és szülés végigkísérése a valódi feladatuk. Ők sokszor beavatkozás nélkül is képesek átlendíteni a kismamát egy nehézségen, vagy fel tudnak oldani egy megakadást. A babának is elképesztően fontos lenne, hogy annak rendje módja szerint, természetes úton lássa meg a napvilágot, majd az édesanyja mellkasán hallgathassa azt a megnyugtató szívdobogást, amit a létezése óta ismer. Az aranyóra fontossága pedig elmondhatatlan nemcsak a szoptatás, hanem a kötődés kialakulása szempontjából. Miért is ilyen nehéz eljutni a természetes szülés megéléséhez? Először is a sztereotípiákat kellene lerombolni. Édesanyám sokszor mesélte, hogy mikor ő 17 évesen, egyedül bement szülni a kórházba az egyre erősödő, kibírhatatlan fájdalmakkal, néhány óra után könyörgött a császárért. Majd még kétszer átesett a műtéti szülésen. Láttam a hasát, a hegeket, és bizonyosan kihívás nőként ezekkel élni. A szoptatás tökéletes katasztrófa volt számára a méhösszehúzódások okozta görcsök miatt. Mégis azt mondja, hogy ő inkább végigcsinálna még 3 császárt, de a spontán szülés kínjait köszöni, nem kéri. Szerintem sok mai anya hallotta ezeket a szavakat a családjában. A félelem a szüléstől hatalmas méreteket öltött a társadalomban. Ina May Gaskin,-egy amerikai zárt közösség világhírű bábája- ír egyértelműen a tapasztalatairól, melyek igazolják, hogy nincs fontosabb, mint a félelem hátrahagyása, és a támogató közeg. Ezen a településen háborítatlanul zajlanak a szülések, és beavatkozások csak nagyon indokolt esetben történnek. A császármetszések aránya 2 % alatt mozog! Így szül az anya, a lánya, a keresztanya, az unokatestvér, a szomszéd… Tisztában vannak azzal, hogy nehéz lesz, de nem rettegnek. Biztonságban érzik magukat, az egymással megosztott pozitív tapasztalatok pedig csak erősítik az önbizalmukat, és oldják a félelmet. Megélni akarnak minden pillanatot, nem túlélni. Ettől válik csodás élménnyé az egész. A mai modern világban a nő nem akar fájdalmakat átélni, ha nem muszáj. Talán küzdeni sem akar. Ezt csak erősíti a medikalizált szülészet gyakorlata. „Minek szenvedni, ha lehet fájdalom nélkül is, kevesebb kockázattal gyorsabban szülni?” Nem biztos, hogy tisztában van a vajúdó nő a fájdalom jótékony élettani hatásával, ami ráadásul teljesen más jellegű, mint a „normál” fájdalom. Tudatosulnia kellene, hogy kellő pszichés felkészüléssel át tudjuk magunkat adni az összehúzódásoknak, és hogy a „fájdalom” segítségével vagyunk képesek előre vinni a vajúdást. Így az anyaméh erőit koncentráltan fel tudjuk használni a cél érdekében. Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen fájdalomcsillapítási lehetőségek vannak, hogy folyamatos a CTG-zés, hogy az oxitocin beadása, és a gátmetszés szinte kötelező elem, hogy bármikor jogos indok nélkül indíthatják a szülést, és netán műtőben köthet ki… Ezeknek a következményeiről viszont még minden nem esik elég szó. Az egyik legfontosabb dolog, hogy bármilyen jellegű beavatkozás húzza magával a következőt, hiszen belenyúlunk, kibillentünk egy tökéletes egyensúlyban lévő rendszert. Bonyolult homonjáték következménye a szülés. Ha például epidurális érzéstelenítést kér a szülő nő, ő egyszerűen kilép ebből a játékból. Nem éli meg azokat a szükséges hormoncsúcsokat, a megváltozott tudatállapotot, ami mind szükséges a szervezet számára a természetes szülés, a tágulás, az „elengedés” gördülékeny lebonyolításához. Ennek a következménye lehet gátszakadás, vákuum, fogós szülés, és persze császármetszés. Sajnos átjut a méhlepényen a szer, és a baba szervezetében lassan bomlik le. Mivel hat a babára is, ezért pont az aranyórát befolyásolja negatívan, ezzel szoptatási nehézséget okozva. Növelheti a sárgaság bekövetkezésének kockázatát is. Ráadásul a fertőzésveszélyre is gondolnunk kell. Kanyarodjunk vissza kicsit a beavatkozásokkal okozott dominó effektushoz. Magyarországon nagyon gyakori a császármetszés. Arányaiban nézve a WHO 12 % körüli ajánlásával szemben kishazánkban közel 40 %-os a császármetszések aránya. Amikor az ember lánya benne van a szülés folyamatában nem sok energiája van vitatkozni egy határozott, megbízhatónak tűnő orvossal. Nagyjából mindenbe beleegyezik a gyermeke egészsége érdekében, és elhiszi, hogy szükségesek a beavatkozások. Előre kell tájékozódni, mert a vajúdás nem a tiszta fejjel való gondolkodás időszaka.    Mihez van joga szülő nőnek? -Tudatos döntést hozni arról, hogy hogyan, és hol szeretne szülni, sőt az őt segítő szakembereket is megválaszthatja. Már törvény szabályozza az otthonszülés lehetőségét, és egyre több szó esik az ambuláns szülésről is. -Döntési szabadságot gyakorolni minden olyan helyzetben, amikor nem veszélyezteti a születendő gyermeke jóllétét. Tehát amíg nincs életveszélyben senki, addig el lehet fogadni, és vissza lehet utasítani beavatkozásokat. -Legalább egy nagykorú személyt bevinni magával a szülésre kísérőként. -Betekinteni a saját szülészeti dokumentációjába. -Megfelelő tájékoztatást kapni mindenről. Legjobb esetben ez nem csak az orvos fejében létező menetrend. -Végig az újszülöttel egy szobában tartózkodni, ha ezt a baba és a mama állapota is lehetővé teszi. Sajnálatos módon nem mindenhol működik a rooming-in rendszer. Egyébként spontán szülés után minden anya akkora adrenalin löketet kap, hogy egyszerűen nem tud aludni, pihenni. Az anya pihenése tehát nem lehet indok elkülönítésre. Mit is jelent a tulajdonképpen a természetes szülés? Milyennek kellene lennie? Fontos tudni, hogy a háborítatlan szülés, mint olyan, nem igazán létezik. Minden szülés valamennyire „vizsgálva” van. Manuálisan, néha CTG-vel követve, indokolt esetben pedig a szakembernek meg kell lépnie a szükséges beavatkozásokat. Lehetséges, hogy érdemes burkot repeszteni, vagy oxitocint beadni. A természetes szülés pártán álló szakemberek nem vakbuzgók, és nem fogják veszélyeztetni sem a magzat, sem a baba életét. DE! Nem történik rutinszerűen beavatkozás. Nem manipulálják, és nem irányítják a folyamatot. Megőrzik a női kompetenciát, és tisztelik a nők ösztönét, valamint segítő támogatással a folyamatos megerősítésre törekednek. A szülésznők, dúlák szerepe kiemelkedően fontos. Bizonyított tény, hogy az általuk kísért szülések nagy része természetes úton zajlik, és kevesebbszer kerül sok műtéti befejezésre. A szülés megindulásánál lényeges, hogy spontán történjen, hiszen a testünk tudja, hogy mikor jött el az idő. A szabad mozgás vajúdás közben szintén nagyon megkönnyíti a szülő nő helyzetét. A testhelyzet megválasztását a nők ösztönösen érzik, de egy ügyes dúla is rengeteget képes segíteni. A kitolás is ugyanilyen ösztönszerűen kell jöjjön. Nem ijednek meg a segítők az elhúzódó kitolástól sem. Nincs erőltetett „nyomatás”, szabad testhelyzet viszont van. A gátvédelem pedig nem csak ábránd. Az oxitocinnal is csínján bánnak, és nincs időbeli korlátja a méhszáj tágulásának. Az alapja viszont mindennek az, hogy az anya-baba egységét ne bontsák meg, ne zökkentsék ki. http://www.awakeningjaguarundi.com WHO szülészeti ajánlása is eltér a hazánkban tapasztalható gyakorlattól. Szemezgettem néhány pontot: A lehető legkevesebb beavatkozás mellett fontosnak tartja, hogy a nő biztonságban érezze magát, megőrizze az önbizalmát. Többek között nem tartja indokoltnak a korai burokrepesztést, a gátmetszés rutinszerű alkalmazását (hazánkban a majdnem 80%-ban ez megtörténik), a kőmetsző pozíciót. Támogatja, hogy a problémamentesen zajló szüléseket szülésznő vezesse. Nem látja indokoltnak, hogy előzetes császárral ne lehessen spontán szülni. Hazánkban ez is ritkaság. Az ajánlás a szülés alatti magzati monitorizálást sem tartja szükségesnek. A borotválás, beöntés szintén nem lehet indokolt. Javasolja a szülő nő számára az evést, ivást a vajúdás alatt. Meggondolt, csak indokolt szülésindítást javasol. A méhüreg rutinszerű kimosását, és kézzel való ellenőrzését szülés után, a nő hasára gyakorolt nyomást a kitolásnál, oxitocin adását, a kitolási szak időbeli korlátozását az esetek többségében mind mind elkerülhetőnek tartja. És persze támogatja, hogy szülés után rögtön mellre kerülhessen a baba. Mindenkinek joga van a saját döntéseit meghozni. A háborítatlan szülésre való törekvés is egy út. Nem az egyetlen, nem is biztos, hogy mindenki megtalálja magát benne, de érdemes gondolkozni a szemléleten. Különleges, szemléletformáló könyvek a témában: Ina May Gaskin: Útmutató a szüléshez Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol  szüléstermészetes szülésdúla
08.11. 21:02
Cukimamik.hu
Beyoncé teste a <strong>szülés</strong> után 8 héttel nagyon kiborította a kismamákat
Beyoncé teste a szülés után 8 héttel nagyon kiborította a kismamákat
Két hónapja hozta világra az ikreit, de Beyoncé hasa laposabb, mint a terhesség előtt. Az énekesnő legfrissebb fotói miatt kiakadtak a kismamák. Mint gondolsz, joggal? Forrás: Nők Lapja Café: Beyoncé teste a szülés után 8 héttel nagyon kiborította a kismamákat
08.11. 15:00
Nlcafe.hu
Útmutató kismamáknak, a szülés utáni első 6 hétre 2. rész
Már túl vagytok a szülés utáni első pár héten? Nem is volt olyan borzalmas, ugye?! Ha már eltelt ez az időszak, akkor a feldolgozása miatt, ha pedig még előtted áll, akkor a felkészülés miatt érdemes elolvasni a következő sorokat.
08.11. 00:00
Babanet.hu
Útmutató kismamáknak, a szülés utáni első 6 hétre 2. rész
Már túl vagytok a szülés utáni első pár héten? Nem is volt olyan borzalmas, ugye?! Ha már eltelt ez az időszak, akkor a feldolgozása miatt, ha pedig még előtted áll, akkor a felkészülés miatt érdemes elolvasni a következő sorokat.
08.11. 00:00
Babanet.hu
Útmutató kismamáknak, a szülés utáni első 6 hétre 1. rész
Még a legoptimistább, legfelkészültebb anyukák számára is valóságos (érzelmi és fizikai) hullámvasút egy újszülött érkezése. A valódi kihívások a kórház óvó falain túl, az otthonunkba hazatérve várnak ránk. Mi most megpróbáltunk összeállítani egy kis „használati útmutatót” magunkhoz és a csöppséghez, az első hat hétre.
08.10. 14:20
Babanet.hu
A homeopátia működik! Csak nem úgy…
A homeopátia működik! Csak nem úgy…
Itt, a Bezzeganyán sokszor előkerülnek praktikák, tuti tippek, csodacseppek, hiszen annyi nyavalya jön elő a terhesség-szülés-gyerekezés során, de nehéz eligazodni a javaslatok között. Én ezzel a poszttal a placebo jelenségére szeretném ráirányítani a figyelmet, mert fontos tudatosítani a placebohatás lehetőségét, hogy ne váljunk fanatikussá egy-egy módszert illetően. Évekkel ezelőtt viszkető kiütések kínoztak. Én biztos voltam benne, hogy allergia okozza. Elmentem a bőrgyógyászhoz, és egyértelműen megállapította, hogy ez csípés. Adott rá valami kencét, ami nem használt. Általában reggelre jöttek ki az újabb piros pöttyök, amik annyira viszkettek, hogy majd’ megőrültem. A biztonság kedvéért az egész szobát oda-vissza kitakarítottam, rovarnak sehol semmi nyoma nem volt. Aztán végül vásároltam a patikában homeopátiás szert. Bevettem. Pár óra múlva nyoma sem volt a kiütéseknek, és nem is jöttek ki újabbak! Megszabadultam a szenvedéstől, alig hittem el! Eufóriámtól vezérelve onnantól kezdve fűnek-fának ajánlottam a homeopátiát mint csodaszert, a gyereknek is adagoltam már ezer fajtát. Igaz, hogy többé egyszer sem használtak ezek a szerek olyan látványosan, mint első alkalommal, de ez nem tántorított el még jó ideig. Mivel elég drágák a homeopátiás bogyócskák, egy idő után már nem szívesen adtam ki rájuk pénzt a biztos hatás helyett csak úgy a „biztonság kedvéért”. Elkezdtem utánaolvasni a dolgoknak. Amikor megtudtam, hogy az egyik termék alapja a pézsmaréce mája és szíve, hányingerem lett, és valahogy zsigerileg biztos voltam benne, hogy ez nem hathat, pláne, hogy annyira híg az oldat, hogy úgysincs benne már belőle semmi. Ez csak a kezdet volt, később még nagyon sokat olvastam a témában, és azóta meggyőződésem, hogy a hatóanyag nélküli cukorgolyócskák nem beszélgetnek a sejtjeimmel elárulva nekik az egészséges rezgési frekvenciát. Akkor mégis mitől múltak el a kiütéseim? Én úgy tartom, hogy a placebo-hatás miatt. A placebo 30 százalékban hat, és felerősíti a test gyógyulási folyamatait. Átlagosan három esetből egyszer beválik! Ez nem is tűnik olyan rossz találati aránynak! Igaz, hogy a homeopátia „hazugság” abban a formában, ahogy ők magyarázzák („hasonlót a hasonlóval”), és irtózatos nagy üzleti hasznot realizál a gyártó cég a semmivel, de talán össztársadalmi szinten kihasználhatunk vele egy olyan hatást, amit amúgy elvesztegetnénk. Mindezt ráadásul kontrollált formában: a homeopátia legalább nem árt. Az, hogy gyógyszertárban kapható annak ellenére, hogy nem gyógyszer, teljesen félrevezető, de egyébként ez csak növeli a placebo-hatást. A homeopátia helyett írhattam volna a gyógygombáról, az energetizált vízről, a Schüssler-sóról, a köldökgyertyáról, vagy a Bach-virágterápiáról. Nem elfeledkezve az „ősi” és „titkos” tudásokról, miszerint például az orrszarvú szarva porrá őrölve vagy a tigrisbajusz holdtöltekor bevéve bármire jó. Adott esetben ezek mind „hatnak”, persze nem úgy, ahogyan állítják, hanem más módon: a placebo-hatáson keresztül. A placebo hatóanyag nélküli szer, amiről a beteg azt hiszi, hogy hatásos. A placebo hatásmechanizmusa nem tisztázott, de a pszichés tényezők jelentősek. Fontos, hogy a placebót a beteg „hiteles”, gyógyító szerepben lévő személytől kapja. Azt feltételezik, hogy a tekintélyszemélynek számító kezelőszemély elvárásának való megfelelés váltja ki a hatást a betegből. A placebohatást egyéb tényezők is befolyásolják a szer színétől kezdve a méretén át az adagolásig sok minden. „A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága”. A placebo különösen hatásos pszichés hátterű betegségekben: álmatlanságban, hangulatzavarban, szorongás esetén. A placebo kifejezetten alkalmas fájdalomcsillapításra is, mely kimutatható élettani változásokon alapul. Tudományosan igazolt, hogy – akárcsak a morfin adása esetén - placebo hatására fokozódik az agyi opioid receptorok aktivitása. A modern orvoslás etikai megfontolásból nem szívesen alkalmaz placebót, ugyanis a hatás nélküli szer adása sérti a beteg legjobb ellátáshoz való jogát. Persze, ez nem zárja ki, hogy a háziorvos által felírt antibiotikum ne fejtené ki áldásos placebo-hatását a vírusos náthánkra. Az orvostudomány a direkt kezelés helyett a kutatásban használja a placebót: a kettős vak, randomizált, placebókontrollos vizsgálatok a gyógyszerkipróbálás legmagasabb szintjét képezik. Sok mindent tudunk már a placebohatásról, ennek ellenére sok a megválaszolatlan kérdés ezzel kapcsolatban. Mindez nem tudományos érdekesség, hanem a hétköznapjaink természetes velejárója, amivel ha nem vagyunk tisztában, bizonyos jelenségeket tévesen értelmezhetünk. lorella Források: http://kodpiszkalo.blog.hu/2013/10/31/placebo_nincs_benne_semmi_tehat_hatastalan   http://kodpiszkalo.blog.hu/2012/03/24/influenza_homeopatia További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.10. 12:30
Bezzeganya.postr.hu
Női problémák lelki háttere
Méhgörcs Túlzott prosztaglandinhormon-képződés a méhnyálkahártyában, méhnyálkahártyaszövet-vándorlás, fogamzásgátló spirál használata, mióma vagy korábbi hasi műtét okozza, de a további görcsösségért a fájdalom visszatérésétől való félelem is felelős. Lelki okai:félősség, kényeskedés, elfojtott konfliktusvágy, megmagyarázhatatlan jelenség miatti félelem, munkahelyi súrlódás miatti szorongás, botrány miatti félelem. Mentális okai:visszatérő krónikus betegségek miatti negatív jövőkép, zűrzavar miatti negatív jövőkép, gátlás miatti emlékezetbeli gátak.Menstruációs zavarok A hormonegyensúly– stressz, pszichés tényezők miatti – felborulása okozza; a peteérés zavara (amit a hipotalamusz-agyalapi mirigy működési zavara vált ki) vérzészavarokkal, vérzéshiányos időszakok és nagyon erős vérzéses időszakok váltakozásával jár együtt. Lelki okai: elfojtott félelem a kapcsolatoktól, tettetés, titkolt félelmek miatti gátlás, anyagelvűség, énközpontú érzelmek, tudatalatti érzelmi igények. Mentális okai:mentális befolyásolhatóság, perverz ötletek miatti bűntudat, tisztátalan gondolatok.Gyulladásos emlőrák Az emlőrák egyik típusa; az emlő vörös, duzzadt és meleg tapintatú; a bőr vörösségét és melegségét az idézi elő, hogy a ráksejtek gátolják a bőr nyirokereiben az áramlást. Lelki okai:megkeseredettség, határok semmibevevése, úrhatnámság, egzisztenciális szorongás, belső diszharmónia, elfojtott érzések, haragtartás miatti gátlás, szexuális zavartság miatti szorongás, elfojtott önzés, elfojtott énbeteljesítés, elfojtott lelki trauma, elfojtott lelki keserűség, túlzott szűklátókörűség, túlzott gazdagság iránti vágy, túlzott félelem az önértékeléstől, elszigetelődés miatti szorongás, ártószándék miatti kíméletlenség, túlzott bőség utáni sóvárgás, hosszantartó sikertelenség. Mentális okai:átvett negatív anyai minták, önistenítés, más becsületébe gázolás, megállapodás felrúgása.Genitális herpesz A lázzal, gyengeséggel, hidegrázással, a szeméremtest egészére kiterjedő fájdalmas duzzanattal, bőrpírral, apró víztiszta hólyagocskák jelentkezésével járó Herpes simplex vírus okozta fertőzésre hajlamosít a terhesség, a menzesz, az antibiotikumos kezelés és az erősebb fizikai igénybevétel. Lelki okai:despotizmus, határok áthágása, haragtartás, lelkizés, rátartiság, magatehetetlenség, szexuális vágy ébredése, elfojtott becsvágy, túlzott megcsömörlöttség, csúfolás miatti gátlás, elfojtott félelem a nevetségessé válástól, szellemi elerőtlenedés miatti félelem, túlzott luxusimádat. Mentális okai:üzleti bonyodalmak miatti hitehagyottság, hiábavaló szellemi erőfeszítés miatti hitehagyottság.Kismedencei gyulladás Nemi betegségből származó nőgyógyászati fertőzés következtében a méh, a petevezető és a petefészek gyulladásos folyamatai átterjedhetnek a női nemi szervek környezetére, és ott igen súlyos gyulladásokat okozhatnak, Lelki okai:keserűség, trauma, rejtőzködési szándék, bajlódás, apától eltávolodás, álszemérem, elfojtott félelem a vétkezéstől, túlzott követelményszint miatti tudatalatti szorongás, átok miatti kudarcba fulladt terv, munkaundor ártóimpulzusa, szenvedés miatti szeretetfogadási képtelenség, Isten megátkozása miatti szenvedés, átok miatti életigenlés hiánya. Mentális okai:átokszórás, mentségkeresés, elfojtott gondolatok, átgondolatlan beszéd miatti bűntudat, tekintélyvesztés miatti ártószándék.Méhszáj hámjának daganata Humán papilloma vírus okozta fertőzés miatt a méhszájon létrejövő kóros szövettani elváltozás, amely leggyakrabban a méhszáj kisebesedésében manifesztálódik. Lelki okai: nyájösztön, bírálatra érzékenység, hideg becsvágy, felajzottság, túljátszott indulatoskodás, más által betáplált kielégülés iránti vágy, szellemi befolyással visszaélés miatti szorongás, elfajzottság, kajánság, társadalmi kirekesztettség miatti gátlás, tiltás miatti félelem, jogfosztottság miatti szenvedés. Mentális okai:acsarkodás, hatalomvesztés miatti ártószándék, anyagi manipuláció, becsmérlés, lesújtó vélemény miatti ártószándék.Petefészek működészavara Az agyalapi mirigy működésének zavara, a petefészek fejlődési zavarai és a nemi hormonok termelésében résztvevő enzimek részleges vagy teljes hiánya idézi elő a petefészek működési zavarát; emiatt nem termelődik benne elég női nemi hormon, és nem következik be petesejtérés.Lelki okai:kiszámíthatatlanság, jelen életbeli bűnös hajlamok, alázatoskodás, alkalmatlankodás, testi fájdalom elfojtása, lelki megterhelés, félelem az ellenkező neműektől, túlzott szeszélyesség, tudatalatti védtelenség, elfojtott dominanciaigény, túlzott irgalmatlanság, öncélú élvezetszerzés ártóimpulzusa, mentális konfliktus miatti szorongás. Mentális okai:különlegessé válás kényszeres vágya, demoralizáltság, részrehajlás miatti bűntudat.Hormonzavar Szédüléssel, idegességgel, depresszióval, fáradtsággal, lábvizesedéssel, rossz közérzettel, hízással, hőhullámokkal, magas vérnyomással, vizelési és székelési problémákkal, szexuális zavarokkal, erőteljes szőrösödéssel, izomgyengeséggel, növekedési problémákkal, krónikus fejfájással, látászavarokkal, menstruációs zavarokkal, pattanásokkal, cukorbetegséggel jár. Lelki okai:élhetetlenség, feltartóztathatatlan vágy, sértődősség, szeretetfogadási képtelenség, túlzott céltudatosság, túlzott szívtelenség, túlzott félelem a valóságtól, túlzott állati érzékiség, tudatalatti rossz előérzet, megszorongatás miatti félelem, tudatalatti félelem saját mágikus erőinktől, tényeket mellőző kijelentés miatti szorongás, csaló szándék miatti szorongás, sikerkényszer miatti gátlás, halál miatti félelem.Mentális okai:megrögzöttség, önkárhoztatás, túlzott durva beszéd, szellemi megterhelés miatti negatív jövőkép, lelki fájdalomokozás miatti bűntudat.Menopauza utáni vérzés A peteérés elmaradása után megkésett petesejt érése vagy nőgyógyászati daganat okozhat vérzést. Lelki okai:despotizmus, határok áthágása, haragtartás, lelkizés, rátartiság, magatehetetlenség, szexuális vágy ébredése, elfojtott becsvágy, túlzott megcsömörlöttség, csúfolás miatti gátlás, elfojtott félelem a nevetségessé válástól, szellemi elerőtlenedés miatti félelem, túlzott luxusimádat. Mentális okai:üzleti bonyodalmak miatti hitehagyottság, hiábavaló szellemi erőfeszítés miatti hitehagyottság.Emlőcsomók A csomók lehetnek folyadéktartalmú zsákok (ciszták) vagy tömött csomók, ún.fibroadenomák; nem rosszindulatúak, de azzá válhatnak.Lelki okai:harag, idegenkedés, feszesség, elvetemedettség, szülőtől rettegés, utánozási hajlam, alvási rémület, rosszkívánság miatti meddő küzdelem, sértettség ártóimpulzusa, túlzott igények miatti szorongás, tudatalatti félelem a felelősségre vonástól. Mentális okai:nézetfeladás miatti bűntudat, lesújtó vélemény miatti hitehagyottság.Emlőfájdalom Sérülés, az emlő mirigyeinek tömlős elváltozása, gyulladás, daganatos elváltozás okozhatja. Lelki okai:viszonzatlan szerelem, kitörés, beteges hajlamok, erős szexuális beállítottság, túlzott anyagiasság, megcsaltság, túlzott kapkodás, tudatalatti önállótlanság, elfojtott félelem az időtől, elfojtott feleslegesség érzés, munkahelyváltás miatti félelem, Istennel dacolás miatti szenvedés, nézeteltérés miatti félelem. Mentális okai:mentális depresszió, titkolt félelmek miatti bűntudat, kényszer miatti rosszkívánság, jellemhibák miatti bűntudat, áldemokratikusság, más pocskondiázása.Emlőgyulladás Szülés körül, vagy sérülés illetve műtét utáni időszakban alakul ki a gyulladás, amely duzzadt, vörös, meleg és érzékeny területet alakít ki a mellen. Lelki okai:kihasználtság, jelen életbeli test okozta gyötrelmek, érzelmi korlátozottság, tudatalatti egykedvűség, tudatalatti szétszórtság, elfojtott megtermékenyülési vágy, átok miatti szerelmi beteljesületlenség, elszalasztott lehetőségek miatti szorongás, sorssal szembeni belső ellenállás miatti szenvedés, szellemi beszűkülés miatti szorongás, elintézetlen érzelmi ügyek, munkahelyi helyezkedés.Mentális okai:szitkozódás, életpálya módosítás miatti hitehagyottság, önagresszió miatti bűntudat.Méhnyakgyulladás A szexuális úton terjedő kórokozóval fertőzött partnerrel való közösülés során bekövetkező fertőzés hüvelyfolyással, vizelési panasszal, enyhe lázzal, rossz közérzettel jár.Lelki okai:félelem a házasságtól, szülő iránti vegyes érzelem, átok miatti személyiségtől idegen tettek, mártírkodás, zaklatottság, tudatalatti szeretetszomj, összetűzés miatti félelem, jelen életbeli mentális blokkok miatti szenvedés. Mentális okai:önleértékelés, állásvesztés miatti ártószándék, élet lekicsinylése, kockázatkeresés.Petefészekciszta A folyadékkal telt, hártyával, vagy vaskosabb fallal körülvett képlet kialakulhat az elmaradt tüszőrepedés miatt felszaporodó folyadék (savó) hatására, endometriózis kapcsán is kialakulhat a menstruációs vérhez hasonló folyadékkal telt tömlő, a petefészek állományában, a magzatfejlődés korában betokozódott rendellenes sejtmaradványok miatt is létrejöhet és alkati tényezők, illetve a petefészket stimuláló magasabb hormonszint miatt is. Lelki okai:kínos érzés, rossz kapcsolat munkatárssal, érzelmi gyöngeség, elfojtott gyermekkori traumák, kárhozat miatti gátlás, negatív jövőkép miatti utálatos viselkedés, látszatvalóság-megtartó érzelmek miatti szorongás, kihívásnak megfelelés miatti szorongás.Mentális okai:nyereségvágy miatti ártószándék.Petefészek-gyulladás Szexuálisan terjedő kórokozó miatti fertőzés és a méh üregében elhelyezett fogamzásgátló eszközök okozzák a hányingerrel, hányással, alhasi kellemetlenséggel járó megbetegedést. Lelki okai:undor, neheztelés, galádság, csökönyösség, elérhetetlen szerelem, érzelmi gátak, megviseltség, elfojtott rosszindulat, elfojtott hatalmi komplexus, tudatalatti sértődékenység.Mentális okai:szexuális félénkség tévhite, kitanultság, nézet feladása, elfojtott korlátozó illuzórikus gondolatok.Meddőség A méh, a méhkürt, petefészek alaki rendellenessége mellett a leggyakoribb oka a nemi szerv fertőzése; hormonális oka a hipotalamusz, agyalapi mirigy, petefészek, mellékvese, pajzsmirigy megbetegedésében keresendő. Lelki okai:csalás, elfogódottság, elhanyagolt magánélet, megvalósulatlan remények, riadalom, emberiszony, elkomorodás, túlzott sötét érzelmek, túlzott metafizikai szorongás, anyai befolyásoltság miatti gátlás, túlzott feltűnni vágyás. Mentális okai:affektálás, boldogtalanság tévhite, önfejűsködés, önmagával szembeni túlzott elégedetlenség, érzelmi egyensúlytalanság miatti hitehagyottság, Isten elleni vétkek miatti bűntudat. Petevezeték-gyulladás Kismedencei gyulladás, nemi úton terjedő betegségek, szülés, abortusz, hashártyagyulladás, tuberkulózis és baktériumvérűség okozzák a petevezeték gyulladását. Lelki okai:sorsára hagyott gyermek, félelem a kapcsolatoktól, érzelmi gát, lelki fájdalomokozás. Mentális okai:lelki válság miatti hitehagyottság, mások törekvéseinek semmibevétele, szellemi tunyaság, isteni energiák befogadására képtelenség, túlzott önkínzás, szeretetfogadási képtelenség miatti ártószándék.Szeméremtesti fájdalom Szeméremtesti neuropathia, szeméremtesti neuralgia, a szeméremtesti ideg nyomása, szeméremtesti ideg elzáródása és sérülés okozzák a szeméremtest fájdalmát. Lelki okai:felületes öröm,vállalt nélkülözés, elfojtott teljesítményszorongás, elfojtott vadság. Mentális okai:ártószándék sejtés, önkompromittálás, hiteszegettség.Szeméremtest kifekélyesedése Herpes simplex, bőrgyulladás, sérülés, kenőcsök és szappanok miatti irritáció, laphámsejtes rák, lichen planus, aftás fekélyek, granuloma inguinale, Paget-kór, Behcet-kór, disszeminált lupus erythematosus, Stevens-Johnson-szindróma, pemphigus vulgaris, és Chlamydia trachomatis okozzák a szeméremtest fekélyét. Lelki okai:komolytalanság, harcképtelenség, aktivitáshiány, jelen életbeli megvalósíthatatlan életcélok, családban elszenvedett fizikai erőszak, túlzott őszinteség, átok miatti erőszakos gyűlölet, tudatalatti félelem a szerelmi csalódástól, tudatalatti pénzimádat, szenvedélyfüggőség miatti szorongás, elérhetetlen szerelem miatti szenvedés. Mentális okai:döntési nehézség, önkívület.Genitális pikkelysömör Szoros ruházat (amely dörzsöli a bőrt), fogamzásgátlók, egészségügyi betét, tampon, kemény WC-papír, nemi aktus, genetikai hajlam, stressz, túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, szteroidok megvonása, kábítószer, szalicilátok, jód, lítium, fenilbutazon, oxifenbutazon, trazodon, penicillin, hidroxiklorokin, calcipotriol, interferon-alfa, és a rekombináns interferon-béta-befecskendezés, erős, helyileg irritáló gyógyszerek, vegyszerek (pl. kátrány, anthralin, szteroidok, sampon), fertőzések, napfény vagy fényterápia, epeelzáródásos sárgaság, hypocalcaemia és kalciumhiány hajlamosítanak a nemi szerveken kialakuló – vörös, sima, fényes foltokkal, a bőr fájdalmával és gyulladásával járó – pikkelysömörre. Lelki okai:élvhajhászás, érzelmi birtoklásvágy, másik bekebelezése, jelenlegi életet kényszernek érezni, érzelmi kötelékek kerülése, családon belüli elidegenedés, elfojtott félelem a szerepléstől, agresszív nemiség miatti félelem, kiszámíthatatlan következmények miatti gátlás, átok miatti meghasonlottság, haláleset miatti szenvedés. Mentális okai:szellemi holtpontra jutás, szándékos megtévesztés ártóimpulzusa, ártatlanság tévhite, tudatalatti önkáromlás.Klimaxos panaszok A petefészek működésének megszűnése (az ösztrogén- és progeszteronhiány) következtében alakul ki a menopauza tünetegyüttes: hőhullámok, hangulatzavarok, fáradtság, rossz közérzet, hüvelyszárazság, menstruációs ciklusok hiánya. Lelki okai:emberkerülés, nyomott kedély, félelem a büntetéstől, túlzott áldozatszerep, elfojtott rosszallás, elfojtott alantas hajlamok, állandó szemrehányás miatti gátlás, gyötrelem miatti szorongás, elhagyatottság, zsarnokság, őssóvárgás, tiltott sóvárgás, élettel szembeni bizalmatlanság, tudatalatti önsajnálat, tudatalatti becstelenség, elfojtott félelem a kapcsolatoktól, elfojtott szexuális félénkség, tudatalatti munkamánia, félelem miatti bosszúvágy, titkolt félelmek miatti gátlás, szörnyűség miatti szorongás, anyagi szükségletekkel kapcsolatos bizonytalanság miatti gátlás, elfojtott szenzitív képességek miatti szorongás, elfojtott tevékenységigény, elfojtott kötődésvágy, kísértés miatti szenvedés. Mentális okai:tudatalatti bűntudatból eredő komplexusok, kritikus cinizmus, pusztító erő manifesztálás, negatív gyermekképzet, túlzott negatív gondolati beidegződések, hatalomgyakorlási mánia miatti ártószándék, érzelmi feszültség miatti negatív jövőkép, perverz ötletek miatti bűntudat, tisztátalan gondolatok, önmagával szembeni keménység miatti bűntudat, zsarolás miatti negatív jövőkép.Forrás: Késmárki László:Test-lélek szótár A betegségek lelki, mentális és karmikus okai Ankh Kiadó 2012.A könyv megrendelhető: https://www.facebook.com/testlelekszotar/photos/a.1099703556831415.1073742717.353635278104917/1099703570164747/?type=3&theaterFacebook oldalunk: https://www.facebook.com/utmutatoaleleknek1/?fref=tsAktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető: https://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html
08.09. 15:50
Elozoeletek.hu
Romlott az epilepsziám a második terhesség alatt
Romlott az epilepsziám a második terhesség alatt
2. rész Az első rész itt olvasható>>> A szülés után az epilepsziára a gyógyszert továbbra is szedtem, de átmentem egy másik neurológushoz, aki – felvéve a kórtörténetemet – azt gyanította, hogy ez nem is epilepszia, hanem csak a hormonok játszottak velem. Ez a megállapítás sokat segített nekem az elkövetkező hónapokban, mert elkezdtek nőni Zsófi fogai, és 4 hónapig nem sokat aludtam, ami az epilepsziának nem tesz jót. De én nem aggódtam, hiszen csak a hormonok játszottak velem. Azért az orvos elküldött MR vizsgálatra, biztos, ami biztos, de mire annak meglett az eredménye, a fogzás durva része lezajlott. Az MR vizsgálat ugyanis egyértelműen kimutatta az epilepsziát. Sebaj, azt mondta az orvos, hogy 30 százalék az esélye annak, hogy javulni fog a betegség, 40 százalék, hogy ilyen marad, 30 százalék, hogy rosszabb lesz. Én pozitívan gondolkodom, és úgy jöttem el, hogy hurrá, csak 30 százalék az esélye annak, hogy romlani fog! Aztán elkezdtük tervezni a második babát, kis korkülönbséget (kb. 2 év) szerettünk volna. Újabb hormonvizsgálat, ultrahang. Jobb lett a helyzet, mint Zsófi előtt, de így sem volt túl sok esélye annak, hogy „rásegítés” nélkül működjön. Ezért jött megint a peteérést serkentő gyógyszer, most viszont kiegészítettük egy tüszőrepesztő injekcióval. Megkaptam az injekciót délelőtt, és délután kezdtem furcsán érezni magam, vagyis a fejem. Előkaptam az injekció papírját, ahol nagy betűkkel ott volt, hogy epilepsziásoknál csak nagy körültekintés mellett szabad alkalmazni (ez még ugyanaz a nőgyógyász, mint az előző terhességnél volt). Gyorsan felhívtam a neurológust, hogy mit csináljak, mondta, hogy azonnal emeljek a gyógyszer adagomon, aztán menjek a következő rendelésre. De egyébként több gyógyszer mellett kaphatom az injekciót. Ez még az a mennyiség volt, ami mellett nincs mellékhatása a magzatra a gyógyszernek. Az első ciklusban nem történt semmi. A következő ciklus utolsó napja szilveszterre esett. Csak mértékkel fogyasztottam alkoholt, és kb. 10 percenként mentem a vécére megnézni, megjött-e már. Ahogy teltek az órák, egyre biztosabb lettem abban, hogy itt valami történik. Most – tanulva a korábbiakból – vártam pár napot a teszttel, és tényleg pozitív lett. Most az orvoshoz rohanással is vártam pár napot, aztán lelkesen rohantam az ultrahangra. Az orvos nézi, és azt mondja: úgy látom, ez nem élő terhesség. Kb. fél perc múlva: vagyis várjon, ott dobog a szíve. Ismét ugyanaz az orvos. Akkor lettem 100 százalékig biztos, hogy nem én esem mindig 1-2 héttel később teherbe, mint kellene, hanem az orvos vak. Biztos hülyék vagyunk, de ekkor sem váltottuk le, mert ismét biztosak voltunk abban, hogy nem lesz itt gond a terhességgel és a szüléssel (én úgy értékeltem utólag is az elsőt, hogy nem volt gond.). Most nagyon lelkiismeretes volt, már túlságosan is, kétszer paráztatott be minket: egyszer a feje, egyszer a szíve volt túl nagy a babának, de szerencsére mindkettőről kiderült, hogy az orvos nem lát jól. Aztán a leváltás kérdése megoldódott, elköltözött külföldre zenét tanulni (komolyan), így kaptunk egy nagyon jó orvost, szóval jó volt a csere. A terhesség 16. hetében kezdtem furcsán érezni magam, vagyis a fejem. Rohantam a neurológushoz, mert ekkor már tudtam, hogy ez nem jó jel. Azt mondta, van egy jó híre, meg egy rossz. A jó hír az, hogy szerencsére mindig érzem, ha romlik az állapotom, a rossz az, hogy rosszabb lett. Teljesen kiborultam. Addig azt gondoltam, hogy ez nem egy betegség, hanem egy állapot, szedem rá a gyógyszert, és nem lesz gond. Viszont így, hogy most rosszabb lett, azt kezdtem el érezni, hogy ez mégiscsak egy betegség. Hogy fogom így felnevelni a gyerekeimet? A probléma a memóriaközpontomban van, azt képzeltem, teljesen el fogok butulni, a saját nevemre sem fogok majd emlékezni, nemhogy az övékre. Megemeltük a gyógyszeradagot, szerencsére a terhesség ezen szakaszában már nincs káros hatása a babára a több gyógyszernek sem. Aztán emeltük tovább, már naponta nem kétszer, hanem háromszor szedtem, ha délben nem vettem be, kora délután már rosszul voltam. Két hónappal a kiírt nap előtt begörcsölt a hasam, benn tartottak a kórházban megfigyelésen. Először nagyon ki voltam akadva, hogy miért kell nekem itt lennem, de amikor beindult a tejem, visszafogtam magam, valószínűleg tényleg közel volt a szülés. Így hát fekvésre ítéltek, ami egy kétéves gyerek mellett nem egyszerű. Vagyis azért nem volt olyan vészes, mert Zsófi ekkor már bölcsibe járt. Nem akartam vinni, de amikor rosszabb lett az epilepszia, beláttam, hogy komolyan kell vennem az alvást, és két gyerek mellett a sok alvás nem magától értetődő. De nem bántam meg a bölcsit, nagyon szeretett ott lenni Zsófi, és ekkor még nem tudtam, de a kisfiam elég problémás (=hisztis, anyás, stb.) baba volt, mellette nem sokat tudtam volna a nagyra figyelni. Az új nőgyógyásszal abban állapodtunk meg, hogy császárral szülök, de megvárjuk, amíg magától beindul a szülés. Tudom, hogy emiatt sok mindenki elítél, de én magam választottam a császárt. Amennyire nem féltem a szüléstől az elsőnél, most annyira rettegtem. Tudom, baromság, de attól a gondolattól, hogy kicsusszan belőlem egy gyerek, rosszul lettem. Nem a fájdalomtól, hanem attól, hogy kiszakad belőlem. Nem a szexuális életemet féltettem, hanem undorodtam ettől. (Már most elnézést kérek mindenkitől, nem másokat akarok bántani ezzel, a saját testemmel kapcsolatban érzetem ezt.) Így hát kértem a császárt. A kiírt nap előtt egy nappal hajnalban beindult a szülés, de most nem szabályos fájásokkal. Néhány óra után mégis elindultunk a kórházba, mert biztos voltam benne, hogy itt az idő. Először a kórházban nem teljesen értettek ezzel egyet, de aztán begyorsult, hívták az orvost, jöhetett a császár. Na, megbüntetett a sors azért, amiért a „könnyebb” utat választottam. (Első császárra várók ne olvassanak tovább!) Valamit elbénáztak az érzéstelenítéssel, és szinte egyáltalán nem hatott. Üvöltöttem, akkora fájdalmaim voltak. Az aneszteziológus mondta, hogy ha nem bírom elviselni a fájdalmat, elaltat. Mondtam neki, hogy most már mindegy, én elviselek bármit, most már nem szeretnék elaludni, mindjárt vége. Még próbálkozott azzal, hogy biztos, csak rosszul viselem a fájdalmat, meg hogy biztos az első szülés is ennyire fájt. Mondtam neki, hogy ne szórakozzon velem. Aztán a szülés után három napig annyira fájt a fejem, hogy kettesével kapkodtam a fájdalomcsillapítókat, pedig amúgy sosem veszek be. És a lényeg: 7.01-kor megszületett Ádám 3560 g-mal. Őt a szülés után csak 12 órával hozták szopizni, a nővérek most nem segítettek. A császár után most még gyorsabban lábadoztam, és a tejem szerencsére még hamarabb beindult. És az epilepsziám néhány hét alatt visszatért a „régi kerékvágásba”. A gyógyszert ismét le lehetett csökkenteni, és az orvos szerint, ha ennyi év alatt (5 éve volt a roham) nem lett rosszabb (terhesség alatti romlás nem számít), már kicsi az esélye annak, hogy romlik a helyzet. Valószínűleg nem sok érzelmet lehet kiolvasni az írásomból, de ennek csak annyi oka van, hogy így is nagyon hosszú lett, pedig csak tényszerűen próbáltam bemutatni az eseményeket (inkább a negatív elemeket, mert azok voltak „érdekesebbek”.) Ha még az érzelmeimet is leírtam volna, háromszor ilyen hosszú lett volna. Judit További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.08. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Útmutató kismamáknak, a szülés utáni első 6 hétre 1. rész
Még a legoptimistább, legfelkészültebb anyukák számára is valóságos (érzelmi és fizikai) hullámvasút egy újszülött érkezése. A valódi kihívások a kórház óvó falain túl, az otthonunkba hazatérve várnak ránk. Mi most megpróbáltunk összeállítani egy kis „használati útmutatót” magunkhoz és a csöppséghez, az első hat hétre.
08.07. 06:00
Babanet.hu
Az utolsó percben kísérték kórházba a vajúdó nőt a rendőrök
Az M7-esen állt a dugóban, amikor beindult a szülés.
08.06. 15:25
Origo.hu
Az M7-esen a dugóban indult meg a szülés
Az utolsó percben kísérték kórházba a vajúdó nőt a rendőrök.
08.06. 12:43
Ma.hu
A bedugult M7-esen álltak, amikor beindult a szülés
A rendőrök is szerencsére éppen az autópályán voltak, így rögtön tudtak segíteni.
08.06. 11:11
Index.hu
<strong>Szülés</strong> után kezdődött a vészhelyzet
Szülés után kezdődött a vészhelyzet
A Ne aggódj, ezek csak jósló fájások című poszt olvasása adta az ötletet, hogy leírjam saját szüléstörténetem. Három szülésemből egyiknél sem volt fogadott orvosom, pedig a hetvenes-nyolcvanas években is bevett szokás volt. Szinte hallom, ahogy felhördül némely olvasó! Az egyik régebbi poszt kapcsán írta valaki egy tizennégy éves történetre, hogy visszamegyünk a középkori szüléstörténetekhez. Csak érzékeltetni akarom, hogy a mostani kismamák édesanyja sem az árokparton szült, és mekkora különbségek voltak már akkor is, a kórházak között. Első terhességemmel, dolgoztam a kiírt időpont előtt még egy hónappal is. A kezdeti émelygésen kívül semmi kellemetlenséget nem éreztem, igaz nem hatott át valami mennyei érzés, szinte nem is tudatosult bennem, hogy nemsokára anya leszek. A szüleimnél szilvesztereztünk vidéken, így ha lett volna is orvosom, akkor sem valószínű, hogy utazott volna száz kilométert, hogy levezesse a szülésem. Újév napján még jókat derültünk az esti bulin, én csak annyit éreztem, hogy az addig csinos, hegyes hasam „lóg”. Másnap akartunk hazautazni, de hajnalban arra ébredtem, hogy olyan hasfájásom van, mintha hasmenésem lenne. Anyukám hívott mentőt, mint mondta legfeljebb hazaküldenek. Nem küldtek haza! Helyette megkaptam a beöntést, borotválást, és mehettem a szülőszobára. Hát az nem volt egy leányálom! Öt, vagy hat, hagyományos szülőágy, és egy függönnyel eltakart vaságy volt bent, én ide kerültem. De szerencsére alig egy órát töltöttem ott. Hajnal volt, mindenki fáradt, legalábbis annak tudtam be azt, hogy mindenki morcos. Fél hatkor értünk be, és kilencre megvolt a fiam. Na, akkor kezdődött az igazi vészhelyzet. Ugye, a protokoll szerint, kitolják a folyosóra az éppen szült kismamát, így engem is. Előzőleg jól leteremtettek, mert olyan remegés jött rám, hogy két nővérnek kellett a lábaimat fogni, hogy a doki összestoppolhasson. A remegés nem múlt, társult mellé szédülés, meg hányinger, pedig előző nap óta semmit nem ettem. Egy arra járó nővér nézett rám, aztán csak arra emlékszem, hogy szaladgálás van köröttem, visszavittek a szülőszobára, valahányszor lehunytam a szemem, valaki mindig arcul ütött. Szerencsére el tudták állítani a vérzést, kaptam vért három palackkal, két napig nem kelhettem fel, azért a csecsemősök behozták a fiam, és még segítettek is a szoptatásban. Az, hogy anya lettem, az, amikor bepárásodik az ember szeme, ha a gyerekére gondol, úgy fél év múlva talált meg. Másfél éves volt a fiam, amikor úgy döntöttünk, jöhet a kistesó. Szinte rögtön terhes maradtam. Szaladgáltam a másfél évesem után, kertészkedtem, nagyokat sétáltunk. Szintén csak kis émelygéseim voltak. Most nem éreztem, hogy „lóg”a hasam, délután egyszer csak elfolyt a magzatvíz, minden előzmény nélkül. Akkoriban még nem volt majd’ minden háznál autó, így újra mentő jött értem. Itt is megkaptam minden nyalánkságot, ami jár szülés előtt, de nem kellett feküdnöm. A doki meg sem nézett! A szülésznő, azt mondta, szépen haladunk, szóljak, ha jön a fájás. Mondom: nincsenek fájásaim! Nem akarta elhinni, szerinte már félig ki voltam tágulva. Sétálgattam a folyóson, kaptam egy nagy adag papírvattát, azt szorítottam a lábam közé, mert még folyt a magzatvíz. Fél óránként nézett meg az osztályon Madám-ként szólított szülésznő. Itt, apró kis fülkék voltak kialakítva, minden fülkében volt egy ránézésre hagyományos vaságy, de szinte egy mozdulattal, szét tudták kapcsolni deréktájt, hogy felhelyezzék a kengyelt. Erre csak akkor került sor, amikor össze kellett varrni, utána visszaállították rendes ággyá, és itt lehetett maradni arra az időre, amíg nem vittek az osztályra. Aztán már nem engedett felkelni, hiába mondtam neki, hogy nekem sürgősen vécére kell mennem. Jött a doki és mondta, ha úgy érzem, jön az inger, nyomjak. Második próbálkozásra meglett, ő is fiú, mindössze két óra alatt! Mielőtt elunnátok, a legkisebb fiam meg sem várta a mentőt, meglett otthon! Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, amiről senki nem, beszél! Hányan vagytok, aki volt ortopédusnál, mielőtt elindította a babaprojektet? Hányan tudtok arról, hogy születésetek után kengyelt, vagy feszítős gumibugyit hordtatok? Egyik posztoló írt, a pingvinjárásról. Neki szerencséje volt, hogy helyreállt a csípője. Én ezt nem mondhatom el. Mindenki szerencsésnek tart, hisz a három gyereket szültem annyi erővel, mint más egyet. Csakhogy ennek ára van! Minden szülésnél csúszott a csípőm, mivel addig nem tudtam arról, hogy gondom lenne vele. Utóbb kiderült, az ötvenes-hatvanas években még nem volt divat a csecsemők ez irányú vizsgálata, és nekem ezzel a csípővel, nem három, hanem egy gyereket sem lett volna szabad természetes úton szülnöm! További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.06. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
A betegellátás szervezése is növelheti a császármetszés kockázatát
Bizonyos kórházak szülészeti egységeinek betegellátása miatt fokozott a kockázat a császármetszés szükségére és a szülés utáni vérzésre.
08.03. 09:30
Vital.hu
Ezekre lesz szükséged, ha megszületik a tesó
Ezekre lesz szükséged, ha megszületik a tesó
Az előző posztomban arról meséltem, hogyan hangolódtunk a második gyermekünk érkezésére, most a szükséges felszereléssel kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg. Amikor elvétve volt némi időm (az egy szem délutáni alvása alatt), próbáltam átgondolni, mire lehet szükség a második gyerkőcnél. Ugyanis teltek a hetek, hónapok, és még mindig nem vettem semmit. Jó, nyilván a nagyobb dolgok már megvoltak, a rácsos ágy már felszabadult, a pelenkázót már kinőtte a leány (pelenkázás a lakás bármely pontján, általában a földön), elővettem a tetrapelusokat, átválogattam a régi kisrucikat (fehér, sárga, zöld színek). Babakád még megvolt, bár rózsaszín, ezen nem problémáztam. Elővettem a rég elpakolt bébijátékokat, játszószőnyeget, átnéztem, hogy valóban megvan-e minden része a rezgő-pihenőszéknek. A gyerekorvos segítségével a terhesség végén előre beszereztem a D-vitamin cseppeket, a K-vitamint, gyógyszertári babafürdetők rémet, babapopsikrémet, alkohol+vatta/fülpucoló+10x10es steril mull-lap a köldökkezeléshez (bár a legújabb infók szerint ez már nem kell..?),  popsitörlő, OMG, egyes pelus. Ezen kívül vettem még két kisebb táskányi használt fiúruha kezdőcsomagot, két kedves ismerős fiús anyukától. Szonjánál még beszereztünk egy doboz egyes tápszert (hátha nem lesz tej), de sose volt rá szükség, így most bátrabb voltam, ezt kihagytam. Cumit ismét vettem, és megint csak nem mentem vele semmire, még egy ujjszopissal gyarapodott a család, aki ráadásul nem is akárhogy, metálvillában tolja - csak a két középső ujját szopizza. Mi az, ami még hasznosnak bizonyult? Nem voltam egy hordozós típus, de még a szülés előtt beszereztem egy karikás hordozókendőt. Esküszöm, én elsőre is megpróbáltam, volt nálam kétszer egy hordozási tanácsadó még Szonjapocakkoromban, sőt, magam is elmentem egy hordozós klubba Bajánpocakkoromban, de hogyismondjam… akkor úgy éreztem, hogy annyira „nem jött át”. Az előnyeit messzemenőkig elismerem, de például a hordozási tanácsadó csajszi a 3,5 éves 17 kg-os kislányát a hátán hordozva hozta, és a kislány a két óra alatt többször is csak úgy felmászott rá (pedig ott volt rengeteg gyerek), nekem az már sok volt, de mások vagyunk. Viszont néha valóban hasznos, technikailag, értitek? Amikor minden húr szakad, és miért nincs több kezem, és a 2,5 éves ordít, és/vagy a kicsi ordít, vagy egyszerűen csak nyugodtan csináltam volna reggelit a nagynak, úgy, hogy közben a kicsi se sírjon, vagy  a kistesó egyszerűen anyanapot akart tartani, de nagytesóval ugye közben ugyanúgy játszani kell, hát magamra kötöttem. Pontosítok, a karikást előre be lehet állítani, amikor beletettem Bajánt, csak húztam rajta egyet, mikor kivettem, csak lazítottam, de nem szedtem szét teljesen. Hasznos volt, tényleg, volt úgy mentünk a játszóra, boltba, fagyizni. Őszintén, néha életet mentett a hordozás. A másik fontos dolog, a babakocsi. Hát nekem volt jó pár,hiába „csak” két gyerek. Mivel Szonja a sajátját nagyjából addig használta, míg el nem indult, hamar eladtam, ez egy multifunkciós volt, mózes és sport egyaránt, illetve volt hozzá bébihordozó is, így az autósülés is meg volt oldva. Mikor egyes részeit már kinőtte, eladtam és vettem egy külön sportjárgányt, de ezt már nem használtuk sokat, mire a tesó a finisbe érkezett, ezt is eladtam, és vettem egy fiúsabb színű multifunkcióst ismét. Ezt a típust (raf pol fenix) már csak használtan lehet venni, de mindenáron ezt szerettem volna, mert jó masszív és volt egy óriási előnye: a két hátsó kerék közötti tengelyen egy megvastagított műanyag-gumi megerősítés volt, így a nagylány erre könnyedén felállva jöhetett velünk, ha elfáradt a sétában. Biztos, ami biztos alapon vettem egy testvérfellépőt is (univerzális, bármely babakocsira felszerelhető, használtan vettem hétezerért), de ezt így nem sokat kellett használni. Más típusú babakocsinál viszont úgy gondolom, szinte elengedhetetlen tartozék a kis korkülönbséges (jelen esetben 27 hó) testvéreknél. Ennél kisebb korkülönbség esetén speciális testvérbabakocsiban vagy akár ikerbabakocsiban gondolkodtam volna. Amivel nem számoltam, hogy ez a  masszív járgány őrülten nagy és nehéz, és lévén egyedül két gyerekkel, sokat kirándulva, akár autóval. Hát, gyerekek, volt, hogy leszedtem az összes szentet az égről, mire bevarázsoltam a csomagtartóba (hiába relatíve nagy kombi csomagtartóm van, alig fért be), és szokj hozzá, vagy egy szabad kezed lesz, vagy egy se, úgy megoldani egy ekkora benga kocsi ki-be pakolását (tárolóba, autóba, lépcsőházba), hát finoman szólva kihívás. Így amint lehetett, és a kisebb gyermek is már stabilan ült, eladtam, és vettem egy hiperkönnyű, egy kézzel pakolható és könnyedén irányítható sportkocsit, ami a mai napig a szerelmem. Fő választási szempontok kellettek volna, hogy legyenek: hátsó kerekek távolsága (lépcsőházajtó, tárolóajtó szélessége), mérete kinyitva, összecsukhatóság menete (ez utóbbit egy mozdulat!), mekkora, ha össze van csukva (befér az autóba?), mindenképpen egykaros legyen (a másik gyereknek fogni kell néha a kezét!), könnyen irányítható (elöl bolygó, hátul fix kerekek), súlya (én sokat emelgettem, pakoltam a kocsikat, és erre mindig csak maximum egy szabad kezem volt), háttámla dönthetősége (csak elalszik benne néha), kupola méret. Ez utóbbi egyes modelleken mintha csak dísz lenne, pedig igenis számít, hogy ne tűzzön be a nap a kicsire, de ha mégis, akkor már feltalálták a napvitorlát, amely egy babakocsira szerelhető különleges árnyékoló, guglizzatok rá. Ami még szóba jöhet, hogy olyan babakocsit nézzetek, amelyre mindkét irányban feltehetőek a mózes/sport feltétek, VAGY váltókaros maga a járgány. Persze legyen benne ötpontos biztonsági öv, és ne legyen horror az ára, de minden más sokadrangú tény a döntés meghozatalakor. A lakásban pedig elengedhetetlen volt a bébihordozó (igen, a multifunkciós babakocsi autóshordozó része) és a pihenőszék (az enyém rezgős és zenélős volt). Ugyanis a nagy után ugyanúgy futkosni kell otthon, mész vele a konyhába enni, vasalás a nappaliban, amíg ő rajzol a kanapén, játék a gyerekszobában, vagy fürcsi este. A kicsi mindenhova jött velünk, a hordozóban! Illetve ha egyik sem volt kéznél, akkor egy vastagabb plédre a szőnyegre is letettem, de nálunk inkább a járólap+parketta a jellemző. Még egy isteni találmány... Egy barátnőmtől kaptam ajándékba, nem is tudtam, hogy van ilyen, de nagyon jó szolgálatot tesz a mai napig. Nem írom ki a nevét, mert nem reklámozni akarom, ez egy vászonheveder, két gyerekülésekben/babakocsiban is található csattal, amely segítségével anyuka magára /hátára kötheti a kismotort, futóbiciklit (kismotorra csatolható vállpánt). Mert a lényeg, ha elindulsz a játszóra/bevásárolni két gyerekkel, a nagyobb biciklivel/motorral, a kicsi meg ugye babakocsival vagy hordozva, tízből kilencszer a kezemben landolt a verda, és ugye egy kézzel (a másik kézzel) a babakocsi, (aminek a karfáját fogja a nagy is, de tudjuk, hogy hiába lett jól megtanítva, azért egyszer-egyszer elengedi), hát mit csinálok, ha a leányzó mégis rosszkor ered futásnak?? Na, ezt a cuccot arra találta ki egy magyar anyuka (mily meglepő), hogy a biciklit/motort felköthesd magadra, ha olyan a szituáció. Mondanom sem kell, sokszor olyan a szituáció. Tudom, hogy ezer meg egy dolog van még, most leginkább azt szerettem volna körbejárni, hogy hogyan hangoljuk a nagytestvért és milyen plusz alapfelszerelést érdemes beszerezni még a tesó érkezése előtt. Remélem, találtatok jó ötleteket, és ti is ki tudjátok még egészíteni, hogy minél többet segíthessünk azoknak az anyukáknak, akik még azon hihetetlen élmény előtt állnak, amire mi már nem is emlékszünk: egy gyermekük van, és éppen most készülnek a nagy lépésre: egyről a kettőre. Giovanna További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
08.01. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Dögös magyar edzőanyun ámul a világ
Dögös magyar edzőanyun ámul a világ
A pécsi Csíkos Andrásné Juca szülés utáni depresszióját csatornázta valami sokkal jobba: így lett Instagram-elismert.
07.31. 11:51
Velvet.hu
Nagy port kavart az egynapos szülészet híre - Utánajártunk az érintettek véleményének!
Amennyiben a kormány jóváhagyja a szaktárca tervezetét, a jövőben a kismamákat a szülés után 24 órával elbocsáthatják a kórházak. Habár a jogalkotók szerint a kismamák szabadon dönthetnek arról, hogy élnek-e a szülés utáni gyors hazatérés lehetőségével, a kórházaknak valószínűleg érdekében áll majd az újdonsült anyukák és egynapos csecsemőik hazatérése, mivel ezzel jelentős összeget - kétnapi szolgáltatási költséget - spórolhatnak meg.
07.31. 11:25
Webbeteg.hu
A másodikat nem úgy akartam szülni!
Vannak, akik olyan szörnyű élményeket éltek át az első szülésük során, hogy elhatározzák, a második, harmadik gyereküket már nem így akarják a világra hozni. Anyukánk, aki szintén közéjük tartozik nem szívesen vállalta nevét, de élményeit örömmel megosztja a Babafalva baba-mama portál olvasóival. Ő is átélte azt, amit oly sok nő: az első szülés a halálfélelmet […]
07.30. 06:10
Babafalva.hu
Horváth Éva a kisfia születése után máris modellkedik – szerinted megéri?
Horváth Éva a kisfia születése után máris modellkedik – szerinted megéri?
Horváth Éva kisfia, Kristóf még csak két és fél hónapos, de ő máris munkába állt. A modellért kapkodnak a különböző márkák, hiszen szülés ide vagy oda, Éva elképesztően jó formában van.Forrás: Nők Lapja Café: Horváth Éva a kisfia születése után máris modellkedik – szerinted megéri?
07.28. 14:00
Nlcafe.hu
Epilepsziás rohamot kaptam félidős terhesen
Epilepsziás rohamot kaptam félidős terhesen
1. rész Az én történetem tinédzser koromban kezdődött: 13 évesen menstruáltam először, ezt követően pedig évente 1-2 alkalommal jött meg. 16 évesen anyukám elvitt nőgyógyászhoz, aki fogamzásgátlót írt fel a tünetek kezelésére. Ma már azt gondolom, hogy egy ilyen esetben az okokat kell megkeresni, és azt kezelni, nem a tüneteket, de 16 évesen ezen még nem gondolkodik el az ember. 18 éves koromban kiderült, hogy nagy a trombózisra való hajlamom, ezért abba kellett hagynom a gyógyszer szedését, majd mégis újrakezdtem egy másik orvosnál, aki szerint „fiatal vagyok még, nincs más kockázati tényező”, ezért szedhetem. 27 évesen férjhez mentem, és úgy terveztük, hogy az esküvő után jöhet is a baba. A múltamat tekintve – hogy gyógyszer nélkül nem túl gyakran jött meg – nem bíztam abban, hogy természetes úton teherbe tudok esni, de hát, gondoltam, ennyi év alatt változhatott a dolog (persze miért változott volna). Fél évvel az esküvő előtt abbahagytam a gyógyszer szedését, de mivel utána egyáltalán nem jött meg, az esküvő után egyből (na, jó, csak néhány héttel később) a nőgyógyászhoz vezetett az utam. Ő elküldött vérvételre, ultrahangra (miután megjött a menstruációm egy gyógyszer hatására), és persze semmi, se peteérés, se normális hormonszintek. Ekkor kaptam újabb gyógyszert, amitől megjött, és egy másikat, ami serkentette a peteérést. Igen, ekkor sem jártunk utána, hogy mi okozhatja a bajt, csak kezeltük a „nem-menstruálás” tüneteit. Mondhatnátok, hogy 27 évesen miért nem volt több eszem, mint 16 évesen, de megmondom őszintén, kicsit túl lazán vettem az életet, ami azóta szerencsére már megváltozott. A másik ok pedig az volt, hogy több mint 20 éve azt gondoltam, és éreztem, hogy nekem nem lehet természetes úton gyerekem. (Persze ennek nem volt komoly tudományos alapja, csak arra építettem, hogy az első években nem jött meg túl gyakran, és a hormonvizsgálatokon nem szerepeltem túl jól, ennél azért alaposabban utánajárhattam volna). Így tehát az esélytelenek nyugalmával indultam, már a lombikot terveztem, vártam, hogy minél hamarabb túl legyünk az első, gyógyszeres próbálkozásokon, és belevághassunk a lombikba. Még a férjemnek is azt mondtam az esküvő előtt, hogy úgy vegyen el feleségül, hogy nem biztos, hogy lesz saját gyerekünk. Persze ő – örök optimista – csak nevetett rajtam. Elkezdtük a gyógyszeres kezelést, az első ciklusban nem történt semmi. Vagyis az történt, hogy a peteérést serkentő gyógyszer jól hatott, mert az ultrahangon láttak érett petesejtet, mindjárt kettőt is, de azok végül nem termékenyültek meg. A következő ciklusban nem voltam ultrahangon, mert épp elutaztunk a férjemmel, de ott azért „tettük a dolgunkat”. A ciklus végén nem jött meg, gondoltam, ennyire rosszul működik a szervezetem. Mindenesetre csináltam egy tesztet, mert este ünnepeltük a szülinapom, és nyugodtabban fogyasztottam volna alkoholt, ha tudom, hogy nem vagyok terhes. Negatív lett. Eltelt egy hét, gondoltam, visszamegyek a dokihoz, hogy adjon egy másik gyógyszert, mert ez nem segít, még csak meg sem jön tőle. Azért reggel csináltam egy tesztet, mert úgyis azzal kezdi a dolgot, hogy „nem lehet, hogy Ön terhes?” És pozitív lett! El sem akartam hinni, a férjemmel sírtunk örömünkben. Még aznap elrohantam az orvoshoz (akkor már betöltöttem az 5. hetet), de csak annyit mondott, hogy egy üres petezsákot lát, nem lehet tudni, hogy ez élő terhesség-e. Szerintem ezt el lehet ezer féle módon is mondani, de neki sikerült úgy, hogy sírva jöttem ki az ajtón. Persze hamar megnyugodtam, ilyenkor gyakran nincs még szívhang. Egy héttel később újra találkoztunk, de a helyzet nem változott. Betöltött 6. hét, szívhang sehol. Az orvos ismét azt mondta, hogy ez valószínűleg nem egy élő terhesség, egy hét múlva megszakítjuk. Persze azért előtte még csinál egy ultrahangot. Teljesen összetörtem. El sem tudom képzelni, hogy mit érezhet az, aki félidősen vagy még később veszíti el a babáját, ha én ennyire kiborultam egy olyan „valaki” elvesztésén, aki tulajdonképpen még nem is létezett. Aztán néhány nap alatt megnyugodtam, újra elkezdtem reménykedni, mert lehetnek még csodák. A munkahelyemen bejelentettem, hogy nőgyógyászati műtétem lesz, nem leszek pár napig, bementünk a kórházba csomaggal, hálóinggel, köntössel, de még egy kis kitérőt tettünk az ultrahang felé. És ott volt a szívhang! Előtte megfogadtuk, hogy kirúgjuk a dokit, ha mégis minden rendben lesz, de annyira boldogok voltunk, hogy már nem is foglalkoztunk ezzel. Egy heamatoma miatt feküdnöm kellett az első trimeszterben, ezért a munkahelyemen szóltam, hogy nem alakult túl jól a „nőgyógyászati műtét”, otthonról kell dolgoznom (mindenki azonnal tudta, hogy terhes vagyok). Az első hetek nagyon jól teltek, semmi „mellékhatás”, sem mellfeszülés, sem hányás, még émelygés sem. Aztán a trimeszter végén már nem bírtam otthon, lassan kezdtem visszajárni a munkába, de ez nem is volt gond, mert közben felszívódott a heamatoma. Dokit tehát nem váltottunk, bár azért néha elgondolkodtunk rajta, mert sok mindent elfelejtett, például vizsgálatokra küldeni, vagy szólni, hogy egy heamatoma mellett nem szabad szexuális életet élni, de végül is kitartottunk, abban bíztunk, nem lesz semmi komoly gond, ami miatt „jobb” orvosra lenne szükségünk. Aztán a kezdeti nyugalom után kezdett izgalmassá válni a terhesség. Először csak apróságok (az autónkba hajtott egy másik autó, influenza a H1N1 tombolása alatt stb.), de egyik sem járt nagyobb bajjal. Aztán a terhességem 21. hetében éppen a szüleimnél töltöttem a hétvégét (a férjem Budapesten maradt, reggel jött utánam vonattal). Reggel felébredtem, kinyomtam az ébresztőórát, és minden elsötétült. A szüleim tudták, hogy fodrászhoz készülök, és mivel nem hallottak mozgást, bejöttek a szobámba, és ott feküdtem az ágyon eszméletlenül, a fél arcom csupa vér volt. Gyorsan hívták a mentőt, és olyan lélekjelenlétük volt, hogy apukám felhívta a fodrászt, hogy nem megyek, anyukám meg szép pizsamát adott rám, mire odaért a mentő. Mire a mentő Debrecenbe ért (20 km), a nővérem már ott várt turmixolt reggelivel, mert a szüleim szóltak neki, hogy valószínűleg nem tudok enni, mert mozognak a fogaim. Hihetetlen családom van. A kórházban nem tudtak egyértelmű választ adni, hogy mi történt, csak hogy valamilyen rohamom volt, ami olyan erős volt, hogy kimozdultak a helyükről a fogaim, és ettől lettem csupa vér. Elvittek egy MR vizsgálatra, hogy kizárják az agyi trombózist, szerencsére itt rendben találtak mindent. Az az érdekes, hogy én végig mosolyogtam, egyszerűen éreztem, hogy nem lett a kislányomnak (akkor még nem tudtuk, hogy kislány) semmi komoly baja, magammal meg nem nagyon foglalkoztam. Sőt, az MR vizsgálatot különösen élveztem, mert akkor mozdult meg először a kislányom. Persze az a tudat nem töltött el örömmel, hogy erre a nagy zajra kezd el mozogni, de hát akkor is, végre éreztem. Visszatérve Budapestre diagnosztizálták az epilepsziát, és bár egy roham után még nem feltétlenül kap az ember gyógyszeres kezelést, nálam elkezdtük a terhesség miatt. Kis adaggal kezdtük, lassan emelve a dózist (kéthetente), de így is megviselt. Az gyógyszerszedés kezdetén és utána minden emelésnél két napig nem aludtam, egész nap sírtam, már pszichológushoz akart küldeni a nőgyógyász, de aztán rájöttünk, hogy ez a gyógyszer mellékhatása, és 2-3 nap alatt mindig elmúlt. A fogaimat egyébként egy fogorvos visszahúzta a helyükre, és egy kis sín tartja azóta is a helyükön őket. Ezt követően már nyugodtan telt a terhesség. Nem féltem sem attól, hogy bármi probléma felmerülne, sem a szüléstől. Azt tudtam, hogy a naponta adott vérhígító injekció (a korábban említett trombózisra való hajlam miatt) mellett nem kaphatok epidurális érzéstelenítést, de így sem féltem (nagyon). Eközben minden ultrahangon azt jósolták, hogy legalább 4 kilós lesz a baba. Bár az azért beárnyékolta egy kicsit, hogy az epilepsziás rohamom után pár héttel a férjemre elkezdtek pánikrohamok törni. Egyrészt miattam, másrészt a baba miatt aggódott, plusz – ahogy a háziorvos mondta – elérte őt is a mai kor népbetegsége: a fiatal apukák pánikolása. Attól, hogy nekik kell eltartani a családot, képesek lesznek-e rá, jó apák lesznek-e stb. De az orvos szerint ez általában elmúlik, amint megszületik a baba, mert akkor már nem magukkal fognak foglalkozni (Ez így is történt.) Aztán 6 nappal a kiírt időpont előtt begörcsölt a hasam, de nem úgy, ahogy a fájásokat képzeltem, hanem kb. 2 percen keresztül nem bírtam megmozdulni, olyan volt, mintha egy kést forgatnának a hasamban. Másnap felhívtam az orvost, aki amúgy szabadságon volt, mondta, hogy inkább menjek be a kórházba, nézzen rám valaki, mert lehet, hogy belgyógyászati problémára utal. Bent megvizsgáltak, és arra jutottak, hogy ez bizony jóslófájás volt, befektetnek, mert biztos közel van már a szülés. Én boldogan feküdtem be a kórházba, mert abban bíztam, hogy akkor itt az idő. Hát nem volt. Öt napig feküdtem benn úgy, hogy nem történt az égvilágon semmi. Nyár volt, 40 fok, sorban mentek el mellőlem szülni a szobatársak, horror sztorikat hallgattam a terhespatológián. Még enni sem tudtam egy rendeset, mert az volt a parám, hogy ha a szülés előtt bezabálok, akkor az a szülés közben jön ki, ami nem néz ki túl jól (ebben a kórházban nem volt beöntés). Aztán feladtam, kértem egy óriás menüt a mekiből, ettől visszatért a jó kedvem, és újra boldogan várakoztam. Aztán a kiírt napon reggel 6-kor felébredtem, és egyből 20 perces fájásokkal végre elindult. Boldogan pakolásztam, vártam az orvost és a szülésznőt, akik aznap jöttek vissza a szabadságról (tudott a gyerek időzíteni), 9-kor megvizsgáltak, és mondták, hogy megyünk szülni. A férjemnek még nem szóltam, mert aznap reggel 9-re ment a kardiológushoz (a pánikbetegség nála úgy jelentkezett, hogy a szíve hevesen vert, és azt hitte, meg fog halni), és nem akartam, hogy kihagyja a vizsgálatot. Azt éreztem, hogy ha ott minden rendben találnak, akkor megnyugszik, és elmúlik a pánikbetegség. Háromnegyed 10-kor, mikor hívott, hogy végzett, mondtam, hogy ne beszéljen, jöjjön. Én addig sms-eket írtam a szülőszobáról, gondoltam, ha ilyen a szülés, akkor nem lesz itt gond. Fél 11-kor megrepesztették a burkot, és mire a férjem beért, pont akkorra durvultak be a fájások. Akkor valahogy már nem akartam sms-eket írogatni. És valahogy az sem zavart, hogy kb. 10 orvostanhallgató nézi a lábam közét, tudomást sem vettem róluk. Bár tudtam, hogy szülés közben nem jó feküdni, de én annyira szerettem volna! A férjem és a szülésznő alig bírt rábeszélni, hogy sétáljak, mert úgy jobb lesz. Aztán a zuhany alatt, labdán ülve valóban jobb lett. Fél 1-1 körül megvizsgált az orvos, aztán elkezdett halkan beszélgetni a szülésznővel. Megijedtünk, hogy baj van, aztán mondták, hogy baj nincs, csak beakadt a baba feje, és innen visszatolni már nem lehet, ki nem tud jönni, császárra van szükség. Gyorsan aláírtam mindent, és mentünk a műtőbe. Tudom, a legtöbb nő császárellenes, de előttem csak egy dolog lebegett: mindegy, hogy jön ki, a lényeg, hogy egészséges legyen. Arról nem is beszélve, hogy a szülés utáni hetekben kiderült, hogy gyakorlatilag nem tudja előre hajtani a fejét, tehát tényleg nem tudott volna befordulni a szülőcsatornába. És a lényeg: 13.29-kor megszületett Zsófi 3700 g-mal (hah, még hogy 4 kg). A szülés után néhány órával már hozták szopizni, a nővérek segítettek, hiszen mozogni még nem tudtam, nagyon kedvesek voltak. A császár után nagyon gyorsan lábadoztam, néhány nap után már szinte szaladtam, a tejem is hamar beindult. Az epilepsziás rohamnak szerencsére nem lett nagyon komoly hatása Zsófira. Egyrészt hypotonia, másrészt a nyakában és a hátában annyira be voltak feszülve az izmai, hogy nem tudott előre gömbölyödni, még 2,5 hónaposan sem tudta egy milliméterre sem megemelni a fejét. De röpke egy év gyógytorna alatt teljesen rendbe jött. Akit nem rettentett el a hosszú olvasmány, az legközelebb folytathatja a 2. résszel a 2. gyerekről. Judit További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
07.28. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
„És akkor jött egy snitt” – interjú Nagy Judittal
Egy szülés utáni váratlan komplikációra lehetetlen felkészülni. Nagy Judittal, az ismert tévés műsorvezetővel és coach-csal Ébredéseim című könyve kapcsán beszélgettünk születés- és halálélményről, anyaságról és karrierről, és a trauma utáni önismereti útjáról.
07.27. 11:00
Marieclaire.hu
Kisbaba született egy repülőn
Kisbaba született egy repülőn
Az utaslista váratlanul bővült tegnap egy repülőn, ugyanis megindult a szülés egy terhes nőnél.
07.27. 08:46
Femcafe.hu
Jobb, ha nem látogatod meg az újszülöttet a Szent Imrében
Jobb, ha nem látogatod meg az újszülöttet a Szent Imrében
Idén újraindítjuk kórháztesztes sorozatunkat, melyben meghatározott szempontok szerint lehet értékelni az intézményt, ahol szültél. A teszteket szerkesztés után megjelentetjük a Bezzeganyán, így segítve azoknak, akik még nem döntötték el, hol fognak szülni, vagy csak szeretnének „nem hivatalos” információkat kapni az adott kórház szülészetéről. Ha 2016-ban vagy 2017-ben szültél, az itt található szempontsor alapján megírt posztot várjuk a bezzeganya@bezzeganya.hu oldalon. 2016 októberben született meg a lányom a Szent Imre kórházban. A mi történetünket bonyolította a leányzó farfekvése. Idő szűkében (olyan sebességgel jött, vajúdni szinte nem is volt idő) hüvelyi úton született. A Szent Imre kórházra azért esett a választásom, mert a nőgyógyász, akihez egy pár éve elkezdtem járni, ott dolgozik. Az orvosválasztásnál számomra csak az volt a fontos, hogy nő legyen, és közel legyen a rendelője a munkahelyemhez. A gyermeket nem terveztük, de mivel a doktornőt már ismertem, adott volt, hogy ő legyen a választott orvosom, bármelyik kórházban is dolgozzon. Szülésznőt is választottunk, de gyakorlatilag az utolsó hetekben, így a felkészítő tanfolyamon már nem vettünk részt. A szülőszobát meg tudtuk nézni, és szimpatikus volt. Maga a terhességem nem volt komplikációmentes, egy terhességi cukorbetegséggel, ami inzulinkezeléssel járt, illetve egy be nem forduló magzattal nehezítettem a helyzetemet. A diebéteszt is a Szent Imrében kezelték, hetente egyszer kellett a rendelésen megjelennem, ahol ellenőrizték a mért értékeket, és ha kellett, módosították a beadandó inzulint. Ami nem volt szimpatikus, hogy az orvos ezen a rendelésen soha nem jelent meg, és a nőgyógyászom kérdésére, miszerint kell-e terminálni a szülést a diabétesz miatt, is csak telefonon keresztül válaszolt. Amikor a szülés elindult, még nem folyt el a magzatvíz, így kis tanakodás után mégse hívtuk még fel a szülésznőt, hanem bementünk inkább a kórházba. Az ügyeletes orvos vizsgált meg, meglehetősen durván. Nem tudom megítélni, hogy ez mennyire normális, mindenesetre a második vizsgálatnál szóvá tettem, és rögtön finomabb lett. Végül még hazajöttünk, mert nem akartam ki tudja, meddig egyedül vajúdni egy hatágyas szobában. A vajúdóba ugyanis az apa nem jöhet be. Amikor másodjára mentünk vissza, már ott volt a választott orvosom is, és a szülésznő is úton volt. A gyerek olyan gyorsan jött, hogy császárról már szó se lehetett. A szülőszoba maga szép és kellemes, nincs kórház kinézete. Van mindenféle vajúdásra lehetőség, labdán, kádban, bordásfalnál, és van külön olyan szoba is, ahol gyakorlatilag otthoni, hálószobai körülmények között lehet szülni. A szülészeten dolgozók kedvesek, egyedül az éjjeli ügyeletes orvossal nem voltam megelégedve. A kórház maga oktatókórház, ezért sok a tanuló, ami egyáltalán nem baj. A farfekvés miatt sokkal többen voltak jelen a szülésnél, mint normál esetben szükséges, és nagyon figyeltek mindenre, biztattak, ha lankadtam, dicsértek, ha kellett, és az utasításokat is kedvesen mondták. Szülés után két órát hagyják az újdonsült szülőket a gyerekkel, sajnos ez nekünk nem adatott meg, a gyermekem viszonylag kis súllyal született, illetve a farfekvés meg az én terhességi cukorbetegségem miatt is hátrányos helyzetűnek számított. Az osztályra átkísért a szülésznő minket, a férjem tudta hozni a csomagokat és segíthetett berendezkedni. Van lehetőség egyágyas szobára, pénzért, de ha az épp nincs szabad, akkor a többágyasba tesznek. Én kértem egyágyast, de első éjszakára csak egy háromágyasba tudtak tenni, igaz, az éjszaka feléig egyedül lehettem. A gyereket sajnos nem tudtam magamhoz venni, de a normál úton születettek amint az anyához kerülnek, amint kipihente magát. Természetesen a csecsemősöknek bármikor oda lehet adni megőrzésre. A gyermekágyi részleg tiszta és rendes, bár szappan egyik folyékony szappantartóban sincs. A többágyas szobák mellett van a vécé-zuhanyzó, az egyágyasokhoz külön fürdő tartozik. Sajnos az ágyak rettenetesen gödrösek és nyikorognak, nem valami kényelmes. Minden dolgozó kedves, de meglehetősen túlterhelt. Sajnos a bent töltött három nap alatt sose tudtam, hogy aki épp rám nyit, az a csecsemős nővér, védőnő, gyerekorvos, hiába mutatkoztak be az első alkalommal. Azt nem figyeltem meg, vajon névtáblát hordanak-e. A túlterheltségük miatt nem jutott idő arra, hogy a szoptatás, pelenkázás, fürdetés rejtelmeibe beavassanak egy totál kezdő anyát. Ha fogadtunk volna külön csecsemős nővért is, elvileg több lehetőség lett volna tanulni, de ezt végül is nem tettük meg. A kórházban a felnőtt ember számára nagyon meleg van, de a kicsiknek még ez is kevés, a gyerekem keze három napig jeges volt. Egy bodyt és egy vékonyabb rugdalózót adtak rá, saját ruhát nem kell bevinni. (Azt nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e a hazamenetelen kívül saját ruhát adni a gyerekre.) Ráadásul szerintem a fürdetés se az újszülöttnek megfelelő kb. 37 fokos vízben történt, hanem sokkal hidegebben. (Erre már itthon jöttünk rá, amikor hőmérővel megmértük az elkészített vizet, és kellemesebb volt, mint a kórházban tapasztalt. Amúgy meleg víz mindig volt a zuhanyzóban.) A kórházban kapott étel ehető, nekem még elég is volt. Látogató a gyerekágyas osztályra nem jöhet be, csak üvegen keresztül lehet az újszülöttet megmutatni a családnak, ami nem éppen kényelmes. A folyosó, ahol a látogatót fogadni lehet, kicsi, a frissen szült nő le se tud ülni, hiába van pad, és ha sokan vannak, akkor zsúfolt és zajos is. Talán ha nem ősz lenne, lemehettünk volna a kórház parkjába, ami amúgy szép és gondozott.  Összességében én nem bántam meg, hogy a Szent Imrében szültem, az egyágyas szobáért is megérte számomra fizetni, ugyan nem a Hilton, de kényelmesebb volt egyedül. A többágyas szobák se zsúfoltak és kényelmetlenek. A gyerekágyon tapasztalható apró kellemetlenségek szerintem beleférnek, és a nálam előforduló komplikált szülésnél is profin jártak el, tudtam, mi fog történni, mi a feladat, és mindig igyekeztek megnyugtatni (a farfekvés miatt két szülész-nőgyógyász volt jelen, a választott orvosom és az ügyeletes, ez utóbbi is sokat biztatott, segített). Én 10 pontot adok a kórháznak. Judit További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
07.27. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
A szavak igenis számítanak! – fotósorozattal kampányoltak a nőket, anyukákat érő kritikák ellen
A téma örök és elnyűhetetlen: hogyan változik meg anyaként a testképünk, hogyan tud a környezetünk elfogadni minket a szülés okozta (sokszor végleges) nyomokkal… De legfőképpen, MI hogyan tudjuk elfogadni önmagunkat. Most Natalie McCain fotós „Őszinte Test” projektjének képkockáit mutatjuk be Nektek.
07.22. 00:00
Babanet.hu
Hírességek őszinte mondásai terhességről, szülésről, gyereknevelésről
A terhesség, szülés, szoptatás nem válogat: a celebanyukák ugyanúgy élik meg ezeket, mint akármelyik hétköznapi nő. Következzen néhány világhíres színésznő, énekesnő és botrányhősnő vallomása arról, hogyan élték meg a gyerekvállalást. Többségük nem hazudtolta meg önmagát.
07.21. 18:17
Csaladinet.hu
Beyoncé megmutatta <strong>szülés</strong> utáni testét
Beyoncé megmutatta szülés utáni testét
Alig egy hónap telt el az ikrek születése óta, de  Beyoncé máris megint bombaformában van!
07.21. 08:00
Marieclaire.hu
<strong>Szülés</strong> után ne szégyelld az érzéseidet megosztani!
Szülés után ne szégyelld az érzéseidet megosztani!
Sok friss anyuka borzasztóan ramatyul érzi magát szülés után, és ennek messze nem csak az az oka, hogy erőteljesen hatnak rájuk a hormonok. Hanem bizony az is, hogy magukban tartanak minden feszültséget, mert a környezetük szerint (is) jelenleg kirobbanóan boldognak kellene lenniük. A szülés Nem mindenkinek leányálom a szülés, bár vannak, akik másoknál sokkal könnyebben veszik ezt a fájdalmas akadályt. Azonban mindenkinek van elképzelése arról, mi vár rá, mindenki tart kicsit (vagy nagyon) tőle. Van, aki totálisan felkészül a természetes szülésre, de hirtelen beüt a krach, és császárra van szükség – ez éppúgy okozhat törést, mint egy-egy rossz élmény a szülőszobán. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Azonban panaszkodni „nem illik”, mert hát ott van az a csöppség, és ez a lényeg, nem? Hát nem. Illetve nem csak ez. [/quote] Fotó: essentialbaby.com Nyilván a legfontosabb, hogy ő ott van, hiszen minden érte történt, és egyértelmű, hogy utólag az összes fájdalmas pillanat megérte. De mégis te vagy az, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre, és bár őt is megviseli a szülés, te vagy az, akinek szinte ideje sincs feldolgozni a történteket, már jönnek is a fárasztó, csecsemős mindennapok. A legkevésbé sem kell úgy érezned, hogy nem panaszkodhatsz, senkinek sem sírhatod el, hogy életedet legrosszabb élménye volt a szülés, és bárcsak választottad volna a császárt. Nyugodtan mondhatod, hogy te ezt soha többet nem vagy hajlandó végigcsinálni, és elmesélheted, hogy a legbunkóbb ember, akivel valaha találkoztál, pont a szülészorvosod. Miért ne mondhatnád? Utóbbi esetén polgári jogod, hogy panaszt tegyél. Akkor éppen a családod előtt kellene titkolóznod? Pont előlük kellene elrejtened, mi az, ami bántott abban a borzasztóan kiszolgáltatott helyzetben? Az első hetek Én kifejezetten sokat tudnék mesélni az első hetek nehézségeiről, mert bőven kijutott belőlük. Ugyanakkor tudom, hogy nem mindenkinek olyan problémás ez az időszak, sok gyerek tényleg eszik-alszik, ha ébren van, figyelmesen nézeget. Az ő szüleik mázlisták, de mindenkit biztosíthatok, az összes gyerkőcnek van nehéz időszaka. Ha az nem a csecsemőkor, akkor lesz a kisgyerek- vagy a kamaszkor. Na, de lényeg a lényeg, még nyugodt, jó alvó baba mellett sem könnyű az első néhány hét, hiszen a terhesség legyengítette a szervezetedet, a szülés pedig a maradék energiáidat is elvette. {adselite} Az állandó vérzés sem derít jobb kedvre, és valószínűleg – legalább kicsit – te is küzdesz, mire beáll a kereslet-kínálat a szoptatás terén. Ráadásul ott van minden, ami korábban is ott volt: házimunka, csekkek, esetleg vállalkozás, kis tesó. Rosszabb esetben úgy jársz, mint én: a férjed külföldön dolgozik, és bár itthon volt a szülés idején, most újra mennie kell. Te pedig egyedül maradsz egy borzasztóan hasfájós csecsemővel, aki csak akkor nem sír, ha alszik (és sajnos nem olvasta azok könyveket, amik szerint sokat kellene szunyókálnia). Ha ezt végre mégis megteszi, akkor pedig borogathatod a gyulladt melleidet, mert tejed van bőven, csak éppen igény nincsen rá. Nekem a szülés bakfitty volt ahhoz képest, ami az első néhány hétben várt rám. És hogyan éltem túl? Hát egy szintén frissen szült legjobb barátnő társaságában. Tudtam, hogy bármit írok, mondok neki, nem fog rám rossz szemmel nézni, és ő ugyanezt joggal elvárta tőlem is. Szóval így éltünk, napról napra bátorítottuk, támogattuk egymást, és alig vártuk, hogy vége legyen az első néhány hónapnak. Hát ezt sem szép leírni, nem igaz? Nem is illik, ugyebár. Nem akarom újfent azt közvetíteni, hogy az anyaság baromi nehéz, és szívás, de bárkivel, tényleg bárkivel cseréltem volna akkoriban. Most már persze ismét önmagam vagyok, és a legboldogabb emberek közé tartozom egy – nem éppen könnyű természetű, de – imádni való egyéves kislány anyukájaként. Na de akkor? Engem alaposan és totálisan elmosott a baby blues, a gyermekágyi szomorúság. Amiről persze korábban nem is hallottam, mert nem vagyok az a típus, aki mindig mindenre felkészül – gondoltam, az anyaság magától értetődő, miért pont nekem ne menne?  Fotó: hushhushlittlebaby.com Most mégis azt hiszem, nem valószínű, hogy totális becsavarodás nélkül túléltem volna a barátnőm nélkül, úgyhogy, ha te is ebben a cipőben jársz, csak azt tanácsolhatom, hogy minél előbb keress néhány sorstársat! Család, barát a legjobb, mert ők már átestek hasonló nehézségeken, és nagyon szeretnek, bármi is legyen jelenleg a véleményed. De, ha nincs ilyen ismerősöd, akkor ott az internet: megannyi anyuka kutat most is éppen aziránt, hogyan tudná könnyebben átvészelni az aktuális nehézségeket. Azok ugyanis mindig lesznek, csak mindig másmilyenek. Mégis, talán a rengeteg változás és fizikai megerőltetés miatt éppen az első időszak az, amelyik a legnehezebb: igazi mély víz, hihetetlen hullámvölgyekkel és örömteli pillanatokkal.szülésélményszülés utánszülés utáni depresszióbabybluesanyának lennianyává válni
07.20. 12:28
Cukimamik.hu
Várandós és szülés utáni torna – videósorozat
Nagy sikerű várandósság utáni torna sorozatunk 8 részét, most összeszedtük Neked egyetlen cikkbe, hogy könnyeben megtaláld a számodra megfelelő videót, elérd könnyen a teljes gyakorlatsort! 1. terhesség utáni torna videó: Az első gyakorlatsorban a tartásunkat rendezzük, amely segít a deréktáji panaszok megszüntetésében. Van 5 perced? Várandós- és szülés utáni tornavideó-sorozat 2. várandósság utáni torna videó: A […]
07.19. 14:51
Babafalva.hu
Kockahas, bikini: így néz ki Horváth Éva két hónappal a szülés után
Visszanyerte régi alakját, amivel büszkén pózolt is egyet.
07.19. 11:55
Origo.hu
Vajúdnom kell majd a császár előtt
Vajúdnom kell majd a császár előtt
31. hét Az első hét, amikor végre tényleg itthon voltam, és nem mentem se dolgozni, se képzésre, se nyaralni! Már nagyon vártam rá, hogy egy kicsit pihenhessek napközben is, amikor a lányunk bölcsiben van. Kellett is, mert a pihenéssel együtt az első keményedések is megérkeztek, így egyáltalán nem bántam, hogy nyugodtan ledőlhetek és pihenhetek amellett, hogy a lakás takarításának is nekiálltam. A keményedések mellett a baba mozgása is volt, hogy fájdalmat okozott. Az előző terhességnél nem emlékszem, hogy a mocorgása meg a rúgásai ennyire fájtak volna, itt volt, hogy szabályosan felkiáltottam, amikor hirtelen egy ütést, rúgást éreztem az alsó fertályomon, ami kedvelt helye neki. Más meséli, hogy neki a lélegzetvétel esik nehezére, esetleg refluxa van, nekem az alsó felem szenvedi meg a baba mocorgását, emiatt elég sűrűn kell mosdóba járnom. A leggyakoribb kérdés, amit kaptam a héten, az persze az volt, hogy hogyan bírom ezt a hőséget. A kellemes nyaralásos 25 fokból ugyanis a 35 fokos szaunába értünk haza, és csütörtökig ezt a sivatagi időjárást kellett „élveznünk”. Szerintem nem viseltem rosszabbul, mint ahogy nem-terhesen viseltem volna. A legidegesítőbb a folytonos bokadagadás, illetve az izzadás volt, hogy folyamatosan folyt rólam a víz. Meg persze az alvás okozott nehézségeket, most már egyhuzamban nem is bírom végigaludni az éjszakát, muszáj legalább egyszer kijárnom a mosdóba. De pár hete kaptam kölcsön egy szoptatóspárnát, és azzal most elég kényelmesen el tudok helyezkedni. Mondjuk valaki beszélhetne a babával, hogy a tudósok meg a könyvek szerint a bal oldalamon lenne célszerű aludnom az ideális vérellátás miatt, mert valahányszor balra fordulok, a baba mindig erőteljes rúgásokkal jelzi, hogy neki nem igazán nyerő ez a pozíció. Érdekes, hogy az előző terhességemnél is fennállt ugyanez a probléma, a lányom se értette meg, hogy érdeke lenne a bal oldalon fekvés. Úgy látszik, nekem már csak ilyen gyermekeim vannak, vagy ők úgy helyezkednek el odabent úgy, hogy inkább jobb oldalamon fekve kényelmes nekik. A héten voltam védőnőnél meg dokinál is, szerencsére a súlyom, a vérnyomásom, méhszájam teljesen rendben van, hozom a szokásost. Rákérdeztem a dokinál a szülésre, hogy akkor hogyan is leszünk ezzel a császárral, mire számítsak. Elmondta, hogy mivel csak a kitolási szak okozhat nálam gondot, ezért semmi akadálya annak, hogy legyen vajúdás a műtét előtt most is. Vagyis császárra készüljek a végén, de ne programozott császárra. Kivárjuk a betöltött 40 hetet, adunk esélyt a babának, hogy meginduljon magától, ha 41. hétig nem indul el, akkor indítunk, de hasonlóan, mint az első szülésemnél, vagyis oxitocin, vajúdás, tágulás, aztán műtő. Kicsit vegyesek az érzelmeim. Egyfelől ezt már ismerem, tudom, hogyan zajlik, nem lesz ismeretlen terep. Az nem zavar engem, hogy császár lesz a vége annak ellenére, hogy előtte vajúdok, mert ezt már lerendeztem magamban, ezt dobta nekem a gép, a lényeg, hogy a baba is és én is épségben túlessünk rajta, a lényeg úgyis utána jön. Még az sem feltétlenül rossz, hogy vajúdok előtte, mert hiszem, hogy ez segít az én testemnek és a babának is, hogy felkészüljünk az elválásra és az utána következő regenerációra (bár a fájdalmat persze szívesen megspórolnám). Ami miatt kicsit csalódott vagyok, az az, hogy nincs végső határidő, amikor tudnám, hogy na, maximum idáig kell kibírnom. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik az egész, de az előző szülésem és terhességem legrosszabb része az volt, hogy 10 nappal túlhordtam a babát és még így is indítani kellett. Hogy nem indult meg magától a szülés. Pedig bábakoktél kivételével szinte minden praktikát bevetettem már, illetve beszéltem is a lányomhoz, hogy ideje lenne már kibújni, anya nagyon szeretné, eléggé kifejlődött ő már ahhoz, hogy itt kint éljen. De valamiért az én lányom nem akart kibújni, lehet túl jó dolga volt ott benn. Mindenesetre ez volt a legrosszabb és bár tudom az eszemmel, hogy nem az én hibám, valahol mégis bénának tartottam és tartom magam amiatt, hogy nem volt képes magától beindulni a szülés. Szóval most leginkább annak drukkolok, hogy induljon meg magától a dolog! Szeretném átélni azt, ahogy vagy elfolyik a magzatvíz, vagy olyan fájásaim vannak, amikkel izgatottan elindulunk a kórházba, azzal a felkiáltással, hogy szülünk! Mindegy, a legfőbb dolog, hogy épségben túl legyünk rajta. Eddig azt hittem, nem izgulok túlzottan a vége miatt, de a héten kicsit előjött a pánik, hogy úristen, mennyi minden történhet még velünk akkor is, ha vigyázok magamra. De igyekszem a pánikomat visszaszorítani, és arra koncentrálni, hogy a szülést nem úszom meg, ez a gyerek vagy így, vagy úgy, de valahogy ki fog most már jönni belőlem, hiszen nem maradhat így a hasamban. Az első terhességemnél is megvolt ez az enyhe pánik, ami a végére elmúlt, mert már annyira untam az egészet és olyan elegem volt, hogy már csak arra tudtam gondolni, hogy legyen vége, hadd láthassam végre a lányunkat! Most néha érzem azt, hogy lehetne már vége, a bő két hónap, ami vissza van, még nagyon hosszú, kezdek lassulni, bálnásodni, szívesen tartanám már a pici babát a karomban, máskor meg úgy vagyok, hogy jó, hogy még van két hónapom felkészülni lélekben arra, hogy a napjaim megint egy pici babáról fognak szólni. Gitta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
07.19. 10:45
Bezzeganya.postr.hu
Két férfi kipróbálta, milyen érzés a <strong>szülés</strong>
Két férfi kipróbálta, milyen érzés a szülés
Veled is előfordult már, hogy haveri összejöveteleken szóba jött a szülés témája, és a srácok csak legyintettek, hogy biztos nem is fájhat annyira? Na, akkor küldd tovább nekik ezt a cikket!
07.19. 06:49
Cosmopolitan.hu
Irina Shayk bugyira vetkőzött, hogy megmutassa, miként fest három hónappal a <strong>szülés</strong> után
Irina Shayk bugyira vetkőzött, hogy megmutassa, miként fest három hónappal a szülés után
Vagy csak úgy szelfizett egyet, ok nélkül. Instahíradónkban egyébként Vajna Tímea és Sarka Kata is kitett magáért.
07.18. 13:33
Velvet.hu
Mona Lisa-lézer, a nők egészségéért
Enyhe fokú vizeletinkontinencia kezelésére, a szülés utáni hüvelylazaság enyhítésére is kiválóan használható.
07.17. 13:45
Weborvos.hu
Szerelem első pillantásra – megható képek egy 25 éves anyuka terhességéről, és a kisbabájával való „első találkozásáról”
Bár már rengeteg szülés/születés utáni fotót osztottuk meg Veletek, mégis azt gondoljuk, hogy mivel minden szülés más, minden anyuka máshogy éli meg ezt a csodát: ezekből a képekből sosem elég! Most egy fiatal anyuka történetét hoztuk el Nektek.
07.17. 00:00
Babanet.hu
Beyoncé már miniszoknyában pózol <strong>szülés</strong> után - Fotó
Beyoncé már miniszoknyában pózol szülés után - Fotó
A dögös sztáranyuka szülés után is elképesztően fest.
07.16. 20:03
Femcafe.hu
Beyoncé máris fogyókúrázik a <strong>szülés</strong> után?
Beyoncé máris fogyókúrázik a szülés után?
Még csak egy hónapja, hogy világra hozta az ikreket, az énekesnő állítólag már bele is vetette magát az edzésekbe, hogy leadja a terhesség alatt felszedett plusz kilókat.
07.16. 10:16
Cosmopolitan.hu
Két pasi be akarta bizonyítani, hogy a <strong>szülés</strong> nem is olyan durva - így jártak
Két pasi be akarta bizonyítani, hogy a szülés nem is olyan durva - így jártak
A nők úgyis mindig túloznak - gondolta a két férfi, mielőtt elment kipróbálni a szülési fájdalmakat szimuláló gépet.Forrás: Nők Lapja Café: Két pasi be akarta bizonyítani, hogy a szülés nem is olyan durva - így jártak
07.14. 23:30
Nlcafe.hu
Mit lehet, és mit nem terhesség/szoptatás alatt?
Mit lehet, és mit nem terhesség/szoptatás alatt?
Hoztam nektek néhány tévhitet, illetve megfontolandó gondolatot a terhesség, és szoptatás időszakára. Egyszerűen képtelenség minden károsnak vélt dolgot kiiktatni az életünkből, és nem is kell rágörcsölni - erre sem. Nagyon kevés tiltólistás dolog van, és mint szinte mindenben itt a mértékletesség a fontos. Mit szabad és mit NEM terhesség és szoptatás alatt Hajfestés, kozmetikai termékek Nem kell kismamaszörnnyé változnod semmilyen szinten, csak légy körültekintő. Nem tudni pontosan hogy a hajfestékek magzatra, babára gyakorolt hatása eléri-e a negatív értelemben vett "érdemleges" szintet. Sokan azt mondják, hogy nem veszélyes, de azt is tudjuk, hogy kemikáliák egy része a bőrön keresztül felszívódik, és a véráramba kerül, onnan pedig a babához jut. Ennek egyébként a terhesség első 12 hétben van jelentősége. Ebben az időszakban érdemes olyan hajszínezési módszert választani, amely során nem ér festék a fejbőrhöz. Vagy természetes alapú hajfestéket használni. Továbbá elmondható, hogy akkora hormonális változás megy végbe a szervezetben az első trimeszterben, hogy nem lehet tudni mi lesz a hajfestés pontos végeredménye. Ledobja a színt, más árnyalatot produkál a megszokott színre is, gyorsabban nő, hajszerkezeti változással kell számolni stb. Az első időszak után szabad a pálya, és természetesen szoptatás alatt is. A normál kozmetikumok káros anyagai egyébként nem képesek annyira beszívódni, hogy a babánál kárt okozzanak. Egyedül a ránctalanító krémek túlzott használata kerülendő, mert az képes mélyebb rétegeket is elérni. Viszont úgy gondolom, hogyha megtehetjük miért ne figyeljünk erre is oda. Az illatokra való érzékenység remek ösztönző arra, hogy megismerkedjünk a parabén, és mindenmentes kozmetikai, és pipere termékekkel. Sport Itt inkább a kismamáknak kell odafigyelni. Első és legfontosabb dolog, hogy aki terhesség előtt soha nem sportolt, az ne várandósan kezdje el az aktív mozgást. A legjobb választás a kismama torna. Ezt jó szívvel ajánlom. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Ha rendelkezel némi sport múlttal, akkor annyi a dolgod, hogy figyeled a tested jelzéseit, és azonnal leállsz, ha valami nem stimmel. Amennyiben semmi gond nincs, és jól esik a mozgás, akkor hajrá! A folyadékpótlásra fokozottan figyelj![/quote] Kismamaként van néhány mozgásforma, amely kerülendő: pl. a biciklizés, a lovaglás, a lépcsőzés, a nagyobb súlyok mozgatása. Pocakkal ezek balesetveszélyesek.  Szülés után 6 hétig pihenj, de aztán semmi akadálya hogy újra mozogj, persze “normál” keretek között. Szoptatás esetében a mellek kiürítése lesz fontos az aktív tevékenység megkezdése előtt. Varrás nélküli, nem túl szűk melltartót viselj! Aktívmami blogunkban sok hasznos tanácsot olvashatsz a szülés utáni sportolásról! Szolárium A várandósság alatt a bőr érzékenyebb lesz, viszketés is előfordul (néhány esetben ez májproblémàra utal), fokozott pigmentáció jelentkezhet, vagy az anyajegyek besötétedése is lehetséges, esetenként májfoltok megjelenése is jellemző. Ilyenkor ne szolizzunk! Sőt a fényvédelem kismamaként még a nyári időszakon túl is fontos! Szoptatási időszakban semmi akadálya az ilyen jellegű barnulásnak, persze mértéket tartva! Szauna Problémamentes terhességnél egyáltalán nem teszünk kárt vele, de azért ne kismamaként kezdjük el. Heti 1-2 alkalommal 5-10 perc igazából csupa pozitív hatással bír, pl. segít az ödémát, visszeret kordában tartani. Arra viszont oda kell figyelni, hogy nem szabad azonnal belecsobbanni a hideg vízbe szaunázás után, hanem fokozatosan kell visszahűteni a testet pl zuhanyzással. A szoptatásra pedig tudjuk, hogy jó hatással van a meleg, tehát a szoptatás sem akadály. A folyadékpótlás ilyenkor is nagyon fontos! Uszoda, termál víz, élővíz Szoptatásnál azt kell tudni, hogy az uszodai nagyon hideg víz csökkentheti az anyatej mennyiségét. Várandósan pedig a fertőzésveszély miatt kell meggondolni az úszást. Megbízható uszodában viszont nagy valószínűséggel nem történik baj. Érdemes olyan helyre járni, ahol babaúszást is tartanak. Ez garancia a jó minőségű vízre. Ha van lehetőség akkor mindenképpen a kisebb kockázatot jelentő élővizet válaszd! Egyébként maga az úszás kifejezetten jó hatással van a mamára, és a magzatra. Kismamaként a termál vízben fürdőzés nem ajánlott. A meleg víz vérbőséget okoz, ami elindíthat olyan folyamatot, ami a szülés megindulásához vezethet. Azt is jó tudni, hogy a meleg vízben rengeteg baci van forgalomban! Koffein, dohányzás, alkohol, drog A kávéfogyasztással nincs semmi probléma, ha mértékkel történik. Nagy mennyiségben viszont károsíthatja a magzatot, szoptatás esetében pedig nyugtalanná, alvászavarossá válhat a baba. Napi 1-2 alkalommal ihatsz, ha jól esik, pláne ha segít egy alacsony vérnyomás miatt kialakult rosszulléten. Alkohol fogyasztás esetén nyílván nem lesz semmi végzetes következménye, ha megiszol egy pohár sört egy grillezésnél. De tudni kell, hogy az alkohol átjut a méhlepényen, és megérkezik anyatejbe is .A rendszeres iszogatás tehát nagyon káros a magzatra, és a babára is. Dohányzás magára a szoptatás kimenetelére is rossz hatással van, mert a nikotin hatására csökken az anyatej mennyisége, ezen kívül fokozza bölcsőhalál, allergiák, krupp kialakulásának kockázatát. A szinte folyamatos oxigén hiány minden területre rányomja a bélyegét. Rendszeresen dohányzó kismama nagy eséllyel hoz világra kis súlyú újszülöttet, vagy koraszülött babát. Jó ha a családtagok sem gyújtanak rá zárt térben a várandós anya közelében, hiszen a passzív dohányzás is igen kártékony. A drog fogyasztàs is nagyon komoly következményekkel jàrhat. A magzati ártalom mellett a fertőzésveszély is nagy rizikófaktort jelent. Gyógyszerek A krónikus betegségekről már terhesség előtt jó konzultálni a nőgyógyásszal, és a kezelő orvossal. Ők olyan gyógyszert fognak javasolni, ami nem veszélyes a magzatra, mamára. Normál terhességbe belerondító betegségeknél is mindig kérjük ki megbízható szakember véleményét, aki megfelelő mérlegelés után dönt a gyógyszerszedés szükségességéről. Nagyon sokféle gyógyszer szedhető szoptatás alatt. Szuper adatbázisok vannak szakembereknek, és laikusoknak is. Ez itt egy angol nyelvű: http://e-lactancia.org/. Terhességben persze sokkal óvatosabbnak kell lenni, és fontos, hogy soha ne saját kútfőből kezd el az öngyógyítást! http://www.medicalnewstoday.com Szoptatás lázasan Ezt már remélem senkinek sem kell külön mondani: lehet szoptatni lázasan! Sőt nagyon ritka az a fertőző betegség, amivel az anya nem szoptathat. Szóval hétköznapi cseppfertőzéssel, lázzal megengedett. A mellgyulladás miatt kialakuló láznak pedig kifejezetten "gyógymódja" is a gyakori szoptatás. A terhesség első trimeszterében viszont a magas láz jelenthet problémát. A lázas állapot valamilyen fertőzésre, gyulladásra, vírusra utal. Ezek együtt jelentenek igazi veszélyt. Érdemes a kezelőorvossal megbeszélni a teendőket, és csillapítani a lázat. Tetoválás, piercing Terhesség és szoptatás alatt nem ajánlott sem kozmetikai, sem normál tetoválás a fertőzésveszély miatt. Ezen kívül fontos, hogy várandósan megváltozik a szervezet, tehát érzékenyebb lesz, és nem lehet előre tudni hogy reagál a festékanyagra. Akár tetoválás esetén is okozhat gondot egy terhességi cukorbetegség, amely nehezebb sebgyógyulást okozhat. A piercing szintén a fertőzések kockázata miatt kerülendő. Mellplasztika Nagyon át kell gondolni, hogy akarsz-e még gyermeket, ha ilyen jellegű beavatkozást tervezel. Ha mégis szeretnéd a műtétet terhesség előtt, akkor mindenképpen ki kell rá térni, mert a sebészek megpróbálják megóvni a mirigyállományt a beavatkozás során. A mellkisebbítés, mellbimbó áthelyezés miatt is jelentkezhet probléma a szoptatás során, ezért inkább gyermekvállalás után vállald az operációt.  Véradás Nem ajánlott sem várandósan, sem szoptató anyaként. Ebben az időszakban egyensúlyban kell tartani minden szempontból a szervezetet. A terhesség alatt megváltozik a keringés fiziológiája is. Megnő a vér volumene, az egységnyi vérben vörösvértest száma csökken, több vért keringet a szív, csökken a vérnyomás stb. A szülés, szoptatás is nagy terhet ró a szervezetre, sokszor előfordul vérszegénység is. Rendszeres véradóként is érdemes most magadra gondolnod! Nyers hús, tojás Toxoplasma, szalmonella veszélyes a babára terhességben, tehát a tatárbifsztek, steak fogyasztása kilőve. A nyers tojás fogyasztása szintén kockázatos lehet a szalmonella fertőzés miatt. Koplalás Nem szabad hirtelen megvonni fontos építőköveket a szervezettől. Életmódváltás, változatos egészséges étrend, és mozgás mellett heti fél kg fogyás megengedett. Röntgen Nehéz kérdés, figyelembe kell venni itt is, hogy milyen a kockázatokkal jár egy vizsgálat, és milyen előnyökkel. Ennek tükrében érdemes dönteni. Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy muszáj elvégeztetni a vizsgálatot, akkor tudd, hogy kapsz ólomkötényt, ami megvéd téged, és a babádat a szórt sugárzástól, így csak azt a területet éri a sugárzás, amit szükséges.  Ha még nem tudtál az érkező babáról, és az első néhány hétben történt a vizsgálat, akkor konzultálj az orvosoddal.   www.babycenter.com Méregtelenítés, nyirokmasszázs, cellulit kezelés Terhesség, szoptatás alatt ezeknél az eljárásoknál kiürülő méreganyagok eljuthatnak a babához. Próbálj egészséges életmóddal próbálkozni, így máris csökkented a bevitt káros anyagok mennyiségét. Illetve hidd el, hogy méregtelenítésben a máj a befutó. Tehát egészséges életmód mellett nem kell semmi mást tenned, csak hagyni hogy dolgozzon érted.  Szoptatás várandósan Általában ilyen esetben az elválasztást javasolják a szakemberek, mert az oxitocin termelődés (amely beindítja a tejleadó reflexet is) méhösszehúzódást okoz, ezzel nő a vetélés kockázata. Ezen kívül a szervezetet nagyon megviselheti a terhesség, és a szoptatás miatt a több irányú helyt állás. A harmadik szempont, hogy várandóság alatt elkezd átalakulni a pocakban lévő baba számára az anyatej. Ennek más íze lesz, kolosztrummá válik, kevesebb lesz, és a nagyobb babák egy részének ez nem fog tetszeni.Mindenek előtt azt tartsd szem előtt, ha kismamaként szoptatni szeretnél, hogy mindig odafigyelj a tested jelzéseire, illetve a lelki állapotodra. Ha rendben vagy, és a gyermeked is szeretne tovább szopizni, akkor ennek semmi akadálya!kismamaegészségbaba fejlődéseszoptatás
07.14. 21:57
Cukimamik.hu
Babapénztár - a hatékony egészségpénztári megoldás
Babapénztár - a hatékony egészségpénztári megoldás
Egy gyerek érkezése a mérhetetlen öröm mellett nagyon sok költséggel, esetenként anyagi áldozattal jár, de szerencsére számos kedvezmény és támogatás is jár hozzá. A csed, gyed, gyes, családi pótlék, családi adókedvezmény mind közismert juttatások, azonban a szintén jelentős kedvezményt biztosító egészségpénztári számlára történő befizetés kevesek által ismert. Ilyen például a sokoldalúan és egyszerűen felhasználható Babapénztár, ahol egészségpénztári kártyával tudjuk megvásárolni a kicsi érkezéséhez szükséges dolgok nagy részét. Az egészségpénztári számlára történő befizetés után 20% - maximum 150.000.- Ft - adókedvezményt lehet igénybe venni. Ezt az összeget az szja benyújtását követően a NAV utalja a választott egészségpénztári számlára, ez az összeg pedig felhasználható akár babaápolási termékek vásárlására is.  A kártya használata mindenképpen leszűkíti a lehetőségeinket, hiszen alapvetően olyan helyen kell vásárolni, ahol elfogadják az egészségpénztári kártyát. Ez általában a gyógyszertárakra és gyógytermékeket árusító üzletekre igaz, itt azonban lényegesen magasabb áron lehet beszerezni mindent és a választék sem túl széles. Ha olyan üzletben vásárolunk, ahol nem fogadják el az egészségpénztári kártyát, akkor is visszakapható az elköltött összeg, de számlát kell kérni az egészségpénztár nevére, azt postán el kell küldeni, ez alapján utalják vissza a számlánkra a pénzt. Ez persze idő, pénz, fáradtság, logisztika, az embernek egy rohanós nap után se kedve, se ideje a gyerekkel sorban állni a postán, hogy utána várjunk a pénzünkre.  A babapenztar.hu webáruházban viszont közvetlenül, az egészségpénztárak felé történő előfinanszírozás nélkül fizethetőek pelenkák és egyéb babaápolási kiegészítők, ami nagy segítség lehet a szülőknek az első pár évben. Nem kell postára járni, megspórolható a postaköltség és a sorban állás ideje is.  A webáruház széles spektrumon kínál babaápolási termékeket, már egészen újszülött kortól. A számtalan pelenka, törlőkendő, popsikrém mellett a szüléshez is kínálnak praktikus megoldásokat, a kórházi csomag összeállításához szükséges termékeket. Ilyenek például az apás szülés szett, a szülés utáni betét ill. bugyipelenka, a sterilizáló tasak, és minden olyan felszerelés, amely a nyugodt és háborítatlan szüléshez, valamint a kórházi tartózkodáshoz elengedhetetlen. A kiváló minőségű és prémium kategóriás Libero és Pampers törlőkendők és pelusok mellett nagy kiszerelésű, gazdaságos pelenkák is széles választékban kaphatók, koraszülöttől a szaladgálós méretig, és még a strandoláshoz, fürdőzéshez elengedhetetlen úszópelenkákat is beszerezhetjük a babapenztár.hu weboldalon. A webáruházban jelenleg a következő egészségpénztári kártyákat tudják elfogadni: OTP Egészségpénztár Medicina Egészségpénztár TEMPO Egészség-és Önsegélyező Pénztár Az alábbi egészségpénztárak kártyáit nem tudják közvetlenül elfogadni, azonban a kiállított számla elektronikusan továbbítható utólagos elszámolásra: Patika Önkéntes Kölcsönös Egészség- és Önsegélyező Pénztár Új Pillér Önkéntes Kölcsönös Kiegészítő Egészség- és Önsegélyező Pénztár Prémium Egészségpénztár  Természetesen a weboldalon nem csak egészségpénztári kártyával lehet fizetni, használható készpénz, utalás, vagy bankkártya is, futárszolgálattal történő kiszállítás esetén pedig utánvétre is lehetőség van.  A babapénztár.hu hatékony megoldást kínál a szülőknek a baba érkezése utáni zaklatott és anyagilag megterhelő időszakra, megkönnyítve a babaápolási termékek olcsó és gyors beszerzését.  A webáruház elérhetősége: http://babapenztar.hu/  babapénztárbabaápolásegészségpénztár
07.14. 10:42
Cukimamik.hu
A bunkóság netovábbja: beszólni egy kismamának
Gyanítom nem én vagyok az egyetlen nő, akin plusz kilók maradtak szülés után. Nem olyan sok, de azért maradt - az már más kérdés, hogy én előtte sem voltam sovány. Na, de azért arra azért mégsem számítottam, ami a napokban vásárlás közben esett meg velem...
07.14. 00:00
Babanet.hu
Fogamzásgátlás terhesség után
Fogamzásgátlás terhesség után
Szülés után egy bizonyos idő elteltével ismét fogamzásgátlásra van szükség a nem kívánt terhesség ellen. Hogy mégis mikor érdemes újra védekezni, és hogy milyen lehetőségek közül lehet választani, arról dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa beszélt.
07.13. 08:00
Eletforma.hu
Első fotó Horváth Éva fiáról, Kristófról
Első fotó Horváth Éva fiáról, Kristófról
Két hónappal a szülés után Horváth Éva úgy érezte, eljött az idő, hogy ország-világ előtt megmutassa a kisbabáját. Exkluzív babaképek mellett a modella magánéletéről is mesélt.Forrás: Nők Lapja Café: Első fotó Horváth Éva fiáról, Kristófról
07.13. 07:20
Nlcafe.hu
Egy apa halálra rémült felesége szülése közben, képei bejárták az internetet
A Scarymommy hozta le azt a spanyol videómegosztó oldalon található felvételt, amelyen egy kispapa ijedezik a szülés folyamata láttán.
07.10. 07:19
Csaladinet.hu
Szülés után muníció kellene, nem útilapu
Sem a házi gyermekorvosi, sem a védőnői szolgálat nincs felkészülve az egynapos babák fogadására, ellátására
07.10. 07:05
Weborvos.hu
Szülés után muníció kellene az anyáknak, nem útilapu
Csak a kórházak szemszögéből gondolták végig az „egynapos szülészet” új szabályait.
07.09. 20:00
Nepszava.hu
A doki még az ágyat szerelte, nekem már nyomnom kellett
A doki még az ágyat szerelte, nekem már nyomnom kellett
Két éve már bontogatta szárnyait a nyár, amikor azt vettem észre, hogy egyre többször vagyok rosszul, kezdenek úrrá lenni rajtam azok a bizonyos tünetek. Ez 1-2 héttel a születésnapom előtt volt, és tettem egy olyan meggondolatlan kijelentést, hogy csak a szülinapom reggelén csinálok tesztet. Hát mondanom se kell, alig vánszorogtak a napok, pedig a kisfiam igazán sok időmet lefoglalta. Végre eljött a nagy nap, és megkaptam a legszebb születésnapi ajándékot, ugyanis két csík jelent meg a teszten. A várandósság további része szinte végig eseménytelen volt. Az utolsó 1-2 hónapban egyre többször kezdett fájni a csípőm meg a medencecsontom, de próbáltam gyorsan túltenni magam ezen. Január végén megünnepeltük a kisfiam 2. születésnapját és elkezdtem járni hetente ctg-re. Mindig szépen ficánkolt a kicsike, így gyorsan végeztünk is. A 39. hétben jártunk már, mikor ctg után mentem az orvosomhoz aláíratni a papírt. Mindent rendben talált, de ha már ott voltam, akkor meg is vizsgált. Nem kis meglepetésemre közölte, hogy kétujjnyira nyitva a méhszáj, és ha az utolsó héten lennénk, akkor haza se engedne. Szerencsére hazamehettem, de azért megjósolta, hogy a héten szülni fogunk. Ez volt szerdán. Péntek este megérkeztek hozzánk a férjem szülei, hogy ha hétvégén indul meg a szülés, akkor tudjanak vigyázni a kisfiunkra, amíg a párommal a kórházban vagyunk. Szombat hajnalban elkezdődött az ismerős folyamat. Fájdogált a hasam, ki kellett mennem mosdóba többször is. Aludni már nem tudtam, csak vártam, hogy erősödnek-e a fájások. Nem lettek nagyon erősek, de egyre sűrűbben jelentkeztek. Így 5 óra körül beértünk a kórházba. Néma csend volt mindenhol, a szülészet csengője csak úgy hasított bele a csendbe. A szülésznő kissé morcosan nyitott nekünk ajtót, és furcsán nézett rám, hogy miből gondolom, hogy szülni fogok. De azért beengedett (a férjem a folyosón maradt), mondta, hogy öltözzek át, és hívta az ügyeletes dokit. Hát mondani se kell, hogy ő is akkor lett ébresztve, így neki se a mosoly volt az első reakciója, mikor meglátott. Megvizsgált, és megállapította, hogy kétujjnyira vagyok kitágulva,így elkezdtük kitölteni a papírokat. Nagyjából egy órát ültem hálóingben a széken, mire végeztünk minden adminisztrációval. Erre azért volt szükség, mert a fiunk születése után költöztünk ide, és a kötelező ultrahang vizsgálatokon kívül nem volt sok közöm a kórházhoz. (Valószínűleg gyorsabban ment volna a dolog, ha egyszer nem száll el minden bevitt adat a gépből. ) Felrakták rám a szívhangfigyelőt. Kimutatta a rendszeres fájásokat, de nem volt elég erős. Ekkor jött a nappalos szülésznő. Már jóban lettünk az éjszakással is, de a nappalos egy tünemény volt. 7-kor felkelhettem, és élveztem a majdnem balatoni kilátást az esőben. A szülésznő furán nézett rám, mikor közöltem hogy unatkozom, mert ilyet (nem is tudom miért…) a kismamák nem szoktak mondani egy szülőszobán. Már megnéztem minden apró részletét a szülőszobának, az orvosok ügyeletes beosztását, írogattam a családnak, barátnőmnek. Közben megérkezett a nappalos doki, aki szintén megvizsgált, és megállapította, hogy még mindig csak kétujjnyira vagyok kitágulva, így lehet, hogy jobban járnánk, ha áttenne a terhespatológiára. Ez az ötlet annyira nem tetszett, főleg hogy a kisfiam se volt még nélkülem fél napnál többet, így gondoltam, elég lesz a kötelező három nap a kórházban nekem. Ekkor az orvos tudomására jutott, hogy ez már a második szülésem lesz. Megnyugodott, és közölte, hogy felhívja a saját orvosomat, utána pedig megkapom az oxitocint. Fél 9-kor kötöttek infúzióra. Ekkor megkaptam az ügyeletes orvostól, hogy a dokim lemondhatja így az egész szombat délelőttre tervezett programját. Jah, és 9-re jönnek a saját kismamái szülőszoba-látogatásra. Ha lehet, akkor hozzám is benéznének, mert ez az egyetlen egyágyas szülőszoba, és általában mindenki oda kerül. Meg ha lehet, akkor mosolyogjak, nehogy megijedjenek a kismamák. Utána pedig eltűnt. Elkezdett hatni az oxitocin, erősödtek a fájások. 9-kor megérkezett az orvosom, ő is megvizsgált. Már 3 ujjnyinál jártunk, amin kissé meglepődött, hogy milyen gyorsan haladnak a dolgok. Így csinált egy gyors burokrepesztést és el is ment beöltözni a szép zöld ruhájába. Itt már azért elkezdtem szorítani a férjem kezét elég rendesen. Majd egyszer csak meghallottuk a közeledő látogatókat (majdnem fél 10 volt). Persze, hogy nem bírták ki, hogy ne kukucskáljanak be, de szerencsém volt, pont két fájás között jöttek, így volt erőm egy fél mosolyt dobni feléjük. De arra azóta is emlékszem, hogy milyen fejet vágtak. ( Lehet, én sem voltam a legszebb látvány.) Abban a pillanatban, hogy a látogatók eltűntek, a szülésznőre néztem, és megkérdeztem, hogy létezik-e, hogy érzem a baba fejét. Ekkor ért vissza a dokim. Egyből elkezdték szétszedni az ágyat, és felrakni a lábtartókat, ami persze nem akart a helyére menni, így még a férjemnek is be kellett segítenie a szerelésbe. Én ott tartottam, hogy rohadtul nem érdekelt a lábtartó, csak nyomnom kellett. A második nyomásra már kinn is volt a kislányunk, miután egy kis gátmetszés teljes utat engedett neki. Így 9.43-kor már hallottuk a sírását a 3090 grammos, 53 cm-es Csöppségünknek. A varrás részét most se élveztem, de azért kibírtam. Volt mit fércelni, mert a gyors szülés hátulütője a sok kis horzsolás és seb lett. A dokim pedig 10.15-kor folytathatta a hétvégére tervezett programját. A gyerekágyat utólag visszagondolva élveztem. Szülés után hagyták, hogy egyedül pihenjek (a szülőszobás két órát kihasználtuk hármasban), és csak délután hozták be a Picit. A kislányunk pedig a három nap alatt szinte csak evett és aludt. A benn töltött időszak egyik fura élménye az volt, mikor sorra jöttek az ügyeletes orvosok, és mindenki gratulált a gyors szüléshez (nagyon gyorsan híre ment az osztályon), majd gyorsan hozzátették, hogy akkor jöhet is a harmadik. Már bocsánat mindenkitől, nem vagyok harmadik gyerek ellenes (főleg, hogy már a pocakban növekszik), de valahogy pár órával/nappal a szülés után, valahogy nem azon pörgött az agyam, hogy mikor állunk neki a következő babaprojektnek. STM További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
07.09. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Fogamzásgátlás terhesség után
Szülés után egy bizonyos idő elteltével ismét fogamzásgátlásra van szükség a nem kívánt terhesség ellen. Hogy mégis mikor érdemes újra védekezni, és hogy milyen lehetőségek közül lehet választani, arról dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa beszélt. Mikor kell újra védekezni szülés után? A szülés utáni 6 hét a regenerációról szól, ezért ekkor a legtöbb […]
07.08. 06:14
Babafalva.hu
Amikor anyának van szeparációs szorongása
9 hónapig együtt vagytok és a baba még utána nagyjából 6 hónapig úgy gondolja, anya mindig vele van. A leválás még csak ekkor kezdődik, még jó sokáig tart. Néha a kicsi szorong, fél, nem akar anya nélkül létezni, de a szorongás bizony nálad is felléphet néha. Miért és hogyan? 1. A testi szimbiózis a szülés […]
07.07. 07:09
Kismamablog.hu
Műtét után egy nappal hazatérhetnek a betegek?
Szülés, epehólyag-, vagy gerincműtét, összesen mintegy 200 sebészeti beavatkozás után egy nappal már hazamehetnek a betegek az egészségügyi kormányzat tervei szerint - írja a Népszava. Az egészségügyi ... ...
07.06. 11:06
Napi.hu
A kismamák egyik legnagyobb félelme: mit tegyünk, hogy ne kerüljön széklet a szülőágyra?
Az, hogy szülés közben a béltartalom egy része a nagy erőlködéstől a szülőágyra kerülhet (magyarul az anya odakakil) tabu témának számít a kismamák között. Többségük hallott már róla ezt-azt, de érthető módon nem kérdezi körbe erről a már szült ismerőseit. Hogy minden kismamában felmerül a gondolat várandóssága során, az viszont biztos. Következzen néhány tanács azoknak, akik szeretnék elkerülni ezt a kellemetlen - de egyébként teljesen természetes - esetet.
07.06. 10:10
Csaladinet.hu
AZ ANYASÁGOT SEHOL SEM TANÍTJÁK
Az anyaság teljes embert, maximális odafigyelést kíván. Sőt, gyakran egy ember kevés ahhoz, hogy a gyerek körül minden zökkenőmentesen menjen. És nem is beszéltünk arról, hogy mi van akkor, amikor egy anyára kettő, három vagy több gyerek is jut. Meg a háztartás és a bevásárlás, a gyerektaxizás és a programszervezés. És ennek semmi köze a szülés előtti élethez...vagy mégis?
07.06. 00:00
Babanet.hu
A szülés láttán sokkot kapott férfin röhög az internet
Futótűzként terjed a férfi reakciója.
07.05. 21:11
Ma.hu
A pénz miatt tartják bent a szülő nőket napokig
Nem lehet általános gyakorlat rögtön hazatérni a problémamentes szülés után. Az Abcúg cikke bemutatja az új kórházi szabályozás hátterét.
07.03. 10:32
Index.hu
A pénz miatt tartják bent a szülő nőket napokig
A pénz miatt tartják bent a szülő nőket napokig
Könnyen konfliktusba keveredett az orvosával és az ellátó kórházzal az, aki már a szülés utáni napon haza szeretett volna menni újszülöttével a kórházból.
07.03. 10:21
Nyugat.hu
Csak ennyit kell tenned, és hamar formába jössz <strong>szülés</strong> után
Csak ennyit kell tenned, és hamar formába jössz szülés után
Szerintem sokunkat érdekel, hogyan fogunk a szülés után visszatérni a „régi“ testünkbe, amit azért valahogy tudunk, hogy sosem lesz ugyanaz. De ebbe nem lehet beletörődni, és nem is kell! Hogyan érheted el, hogy közel olyan formád legyen, mint előtte, vagy akár jobb? Mennyit tehetsz érte megelőzőleg?
07.02. 08:26
Femcafe.hu
El kellett altatni a sürgősségi császárhoz
Imádtam a terhességem, sosem gondoltam, hogy ez ennyire jó dolog lehet. Nem voltam kívánós, sokat mozogtam, távmunkában dolgoztam otthonról, jutott időm a kutyámra, akivel minden nap órákat sétáltam, és közben újra és újra elképzeltem azt a percet, mikor majd a vajúdás után magamhoz ölelem a fiamat. Az a perc lesz majd a MINDEN, ahonnan elindulunk együtt!  Sokat olvastam a természetes szülés témával kapcsolatosan, hogy milyen nagyszerű érzés, mikor kezedbe adják a babát, és hogy ez mennyire fontos a korai kötődés miatt. Eleinte tartottam attól, hogy egy fiúval nem fog annyira szoros kapcsolat kialakulni, mint egy kislánnyal. Mert ugye a fiú majd az apját fogja követni, az ő hobbiját fogja előnyben részesíteni, vele fog elmenni bandázni, és nagy valószínűséggel az apjára fog hasonlítani, nem rám. Így hát mindenképp törekedtem arra, hogy kialakuljon már az elején az a „híres nagy kötődés”. Rettentően készültem a szülésre: könyveket, fórumokat bújtam, jegyzeteltem. Masszázsolajokat és illóolajokat szereztem be a szülés idejére. Szülésfelkészítőre jártam. Külföldi oldalakról videókat nézegettem a légzéstechnikákról és a vajúdás alatt végzendő mozdulatokról. Szóval mondhatom azt, hogy szinte úgy készültem, mint az államvizsgámra.  Mindenki furán nézett rám, mikor megkérdezték, hogy félek-e a szüléstől. Én pedig nemes egyszerűséggel kapásból vágtam rá: Dehogyis, nem félek, abszolút felkészültem és várom. Mantrám lett, amit az egyik könyvben olvastam: „Ha nincs félelem, nincs fájdalom.”  Eljött a 19. heti ultrahang ideje, amikor a vizsgálaton az orvos szűkszavúan csak annyit mondott, hogy a placenta mélyen tapad és a belső méhszájat eléri. Fogalmam sem volt mit jelent ez az egész. Ő igazából rám sem nézett, nem kezdte el magyarázni, hogy ez mit takar. Azt viszont érzékeltem, hogy ez nem jelent túl sok jót. Csak annyit mondott, majd a fogadott orvosommal megbeszéljük. Ahogy kiléptem, egyből hívtam az orvosomat. Ő azt mondta, hogy semmi pánik, simán feljebb mehet még, van idő. Majd innentől kezdve jobban figyeli ő is az ultrahangvizsgálaton a helyzetét. Aztán teltek a hetek, dokim azt mondta szerinte feljebb ment egy picit, semmi probléma. Egyre jobban közeledett a vége, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar és így lesz vége.  Vasárnap délután szokásos kis utamat jártam a kutyámmal, bár kicsit hűvös volt, így két nadrágot vettem fel. Fél óra múlva valami furcsát éreztem, olyan volt, mintha valami rosszat ettem volna, mintha azonnal vécére kellett volna mennem. De aztán egy perc múlva abba is maradt. Ahogy sétáltam tovább, hirtelen lökésszerűen megindult valami belőlem. Mivel első terhességem volt, nem tudtam, hogy ez vajon a magzatvíz vagy sem, de azt sejtettem, hogy valami nincs rendben, azonnal haza kell mennem. Szerencsére csak pár percre voltam otthonról. Ahogy léptem, egyre jobban és jobban éreztem, hogy valami ömlik ki belőlem, ráadásul darabokban. Hiába volt rajtam két nadrág, úgy tapadtak rám, mintha egy tóból léptem volna ki. 37 hetes voltam ekkor. Otthon szembesültem azzal, hogy ez tényleg nem, vagy nem csak magzatvíz. Térdem aljáig vörös voltam a vértől. Hívtam az orvosomat, azt mondta azonnal kórház, ne is zuhanyozzak, ő is nemsokára bent lesz a kórházban. Fogalmam sem volt mi történik, nem voltam ijedt, mivel abszolút jól éreztem magam fizikailag. Sőt, kifejezetten jól bírtam a vér látványát. Öt perc múlva, 18 órakor már a kórházban voltam párommal a szülészeten. Ott megkérdezték, miért jöttem, mondtam szerintem valami nem oké, mert nagyon vérzek. Azt mondtak, előbb néznek egy vérnyomást. Közben kérdésekkel bombáztak: hol van a terhes kiskönyvem, mik lettek az utolsó labor eredményeim, mi a vércsoportom, blablabla. Ne, most tényleg? 2017-ben ezeket nem tudják megnézni a rendszerben? Nincs nálam semmi papír, siettem és persze minden otthon maradt. Páromnak intettek, gyorsan menjen haza érte.  Szóval míg ők teljes nyugalomban a vérnyomásomat akarták ellenőrizni, én közbeszóltam, hogy tényleg nagyon vérzek, érdemes lenne megnézniük! „Na, jó, akkor vetkőzzön le, hadd lássuk!”  Csak félig húztam le a nadrágomat, mikor a szemben levők arcán rémületet láttam. Na, mondom most megint mi van, senki nem szól hozzám, mintha nem is rólam lenne szó. Aztán egyszer csak elkezdődött a rémálom. Szülni kell... Azonnal vegyem fel az idióta kórházi hálóinget, fogjam a lábam közé a kb. 40 cm-es betétet, nyitott hálóinggel vonuljak végig a folyosón, ott vár rám egy ágy, feküdjek rá és majd tovább tolnak... Mi van??? Miért??? Valaki mondja már meg mi fog történni! Felfeküdtem az ágyra, egyre több ember csatlakozott a kísérethez. Fölém hajolt egy nő: „Én vagyok az altatóorvos, nem lesz semmi baj...” Most már tényleg nem értem... Nem, nem, rosszul tudják. Császárnál nem altatni kell, hanem csak érzésteleníteni. Meg egyébként is, láttam egy filmet, amiben elaltatnak egy srácot szívműtét előtt, azonban az altatás nem sikerül, így mindent érez a fickó, de nem tudja ezt kifelé kommunikálni. Na, szóval ezek után engem senki ne akarjon elaltatni.  És ekkor megjött a válasz a miértjeimre: a méhlepényemről darabok váltak le, erősen vérzek, a baba nem biztos, hogy kap oxigént és lehet, hogy velem is gondok lesznek, ezért kell altatni. Nincs időnk várni, míg hatni tudna az érzéstelenítő. Kitolják a műtőből az éppen császározni készülő anyukát, aki már megkapta gerincbe az érzéstelenítőt, és én megyek be SOS a helyére. Na neeee, ettől az infótól úgy éreztem, hogy ez nem az én történetem. Már bent is voltam a műtőben, megláttam a beöltözött dokimat, miközben valami rettentő csípős szerrel kentek be melltől csípőig. Alkudozni próbáltam, hogy hagyjak abba, mert rettentően csíp, de nem üzleteltek. Majd  jött a következő mondat, amit soha senki nem akarna hallani. „Ez most nagyon rossz lesz, nyugodtan ordítson, ahogy csak tud, senki nem fog haragudni.” Miért?????? „Most tesszük be a katétert.”  Istenem, én már semmit nem értek… Akkor jöjjön az iszonyú fájdalom, ahogy beharangozták. De szerencsére nem volt fájdalmas, valószínű az adrenalin keményen dolgozott bennem. Mindeközben az altatóorvos a fejem mellett állt és utasított, hogy csak akkor szippantsak a maszkba, ha szól, véletlenül se hamarabb. Aztán miután betették a katétert, zöld utat adott. Most mehet a légzés... Oké, gondoltam, kezdődjék az utazás.... Szemem újra nyílik, csempéket és ágyakat látok, miközben rettentően fázom és mérhetetlen nagy fájdalom van az egész testemben. Majd észreveszem páromat, aki mellettem ül. Ő fogta meg műtét után a babát, a mellkasára helyezték. Majd megláttam a csöveket, infúziót, katétert. Dühösen sírok, és reménykedem, hogy ez nem igaz, én nem így akartam szülni. Aztán megtudom, hogy a babámat még jó pár óráig nem láthatom. Helyette próbálják meg aludni. Majd ha lezuhanyoztam hajnalban, akkor később átvisznek egy másik szobába, ahol majd láthatom a babát.  Aztán eljött a zuhanyzás ideje, féltávig sikerült eljutnom, elájultam. Így megint nem kerültem közelebb a babámhoz. Délelőtt elérkezett a pillanat, átkerültem a másik szobába. Rettentő fájdalmam volt, soha nem gondoltam, hogy a császár és az altatás kombinációja ennyire tud fájni. Azt mondták, próbálják megerősödni, mert ha nem muszáj, akkor nem adnának vért... Ettől meg dühösebb lettem. Majd behozták a fiamat. Olyan pici és sérülésmentes volt.  Furcsa érzések voltak bennem, valami nagyon hiányzott. Az a bizonyos aranyóra. Ott feküdt tisztán, felöltöztetve, hang nélkül. Csalódottságom az egekig szökött, amiért ez lett a gondosan eltervezett szülésemből. Nem helyezték rám egyből a babámat, nem tudtam magzatmázas testét megfogni, nem érezhettük egymást, elmaradt a kötődés kezdete. Őszintén szólva mai napig irigykedem páromra. Hiszen 9 hónap után nem én voltam az első, aki kezében tarthatta, akinek illatát érezhette, akihez teste tapadt, akin megpihenhetett. És bízom abban, hogy ezek ellenére kialakul köztünk egy erős és életre szóló kötödés, ahogy elképzeltem. Most már csak esténként fáj az emléke, mikor elcsendesedik minden, amikor ránézek a jegyzetfüzetemre. Kicsit már könnyebb, mert tudom, hogy a műtét elkerülhetetlen volt, hiszen bármelyikünk meghalhatott volna. A sors (vagy nevezzük bárminek) akarta, hogy így találkozzunk, hogy így induljunk el együtt ketten... R. További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
07.02. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Nem ajánlott túl hamar hazamenni
Ha az édesanya úgy kívánja, akár már szülés után egy nappal hazamehetne a csecsemőjével a kórházból - áll egy rendelet módosításában. Ez azonban a ­Heves megyei nőgyógyászok szerint korai időpont.
06.30. 18:55
Heol.hu
Felháborítóan jól néz ki Horváth Éva - Fotó!
Felháborítóan jól néz ki Horváth Éva - Fotó!
Mindössze nyolc héttel a szülés után.
06.30. 12:32
Hir24.hu
Sétálnak a szülés, a születés minőségéért
Ezúttal is van egri résztvevője az immár negyedik alkalommal megrendezett sétának, mely az Úton… Séta a SzüléSzületéS minőségéért címet viseli.
06.29. 16:30
Heol.hu
Kik mehetnének haza egy nappal a szülés után?
Szigorúan szabályoznák, mikor mehet haza az anya egy nappal a szülés után.
06.27. 13:57
Csaladinet.hu
Aggódnak a gyerekorvosok a kormány ötlete miatt
Aggódnak a gyerekorvosok a kormány ötlete miatt
Előremutatónak tartják az elképzelést, hogy az anyákat már 24 órával a szülés után hazaengedjék a kórházból, de figyelmeztetnek, ennek komoly veszélyei lehetnek.
06.27. 13:19
Hir24.hu
Szülés: veszélyes egy nap után hazamenni
Néhány nyugati országban már bevett gyakorlat, hogy a szülést követő 24 órában hazaengedik az anyukát és a csecsemőt. Egy tervezet szerint ezt Magyarországon is meghonosítanák. Szülész-nőgyógyászt és egy édesanyát is megkérdeztünk, mi a véleménye... ...
06.27. 09:00
Hazipatika.com
Nem mehet haza bárki a szülés után 24 órával
Rendkívül szigorú feltételekhez kötnék, mely esetekben mehet haza 24 órával a szülés után az anya és az újszülött a kórházból - mondta a Jahn Ferenc kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa hétfőn az M1 aktuális csatornán.
06.26. 13:50
Profitline.hu
Kiderült, kiket engednének ki hamar a <strong>szülés</strong>zetről
Kiderült, kiket engednének ki hamar a szülészetről
Rendkívül szigorú feltételekhez kötnék, mely esetekben mehet haza 24 órával a szülés után az anya és az újszülött a kórházból.
06.26. 09:50
Hir24.hu
Szigorúan szabályoznák, mikor mehet haza az anya egy nappal a <strong>szülés</strong> után
Szigorúan szabályoznák, mikor mehet haza az anya egy nappal a szülés után
Nagy port kavart annak a rendeletmódosításnak a tervezete, amely szerint már a szülés után egy nappal elbocsáthatják a kórházból az anyát és gyermekét. Most a Jahn Ferenc kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa elmondta, hogy melyek azok a szigorú feltételek, amelyek esetén a hazaengedés ilyen hamar megtörténhet.Forrás: Nők Lapja Café: Szigorúan szabályoznák, mikor mehet haza az anya egy nappal a szülés után
06.26. 09:42
Nlcafe.hu
Mikor nem mehet haza a kórházból az anyuka és kisbabája 24 órával a szülés után? Szakorvos nyilatkozott
Rendkívül szigorú feltételekhez kötnék, mely esetekben mehet haza 24 órával a szülés után az anya és az újszülött a kórházból, nyilatkozta egy szülész-nőgyógyász szakorvos.
06.26. 09:39
Szuloklapja.hu
Szigorúan szabályoznák, kit engednek haza már egy nappal szülés után
Egy szülész-nőgyógyász szerint eddig se szakmai okai voltak a három napos bennmaradásnak.
06.26. 08:43
Index.hu
A <strong>szülés</strong> nem betegség - anyákat kérdeztünk, milyen külföldön szülni
A szülés nem betegség - anyákat kérdeztünk, milyen külföldön szülni
Nyugaton sem az a bevett gyakorlat, hogy egy nap után otthagyják a kórházi szülőszobát az anyukák. Nem véletlenül. Szakembereket és külföldi tapasztalatokkal rendelkező anyákat kérdeztünk.
06.26. 07:00
Hir24.hu
Máig nem tudom, miért császároztak meg
Máig nem tudom, miért császároztak meg
Nem tudom, milyen egy fájás. Nem tudom, milyen vajúdni. Nem tudom, milyen, ha a párod kezét szorongathatod kitolás közben. Nem volt rá lehetőségem, hogy átéljem. Hogy ennek orvosi vagy kényelmi okai vannak, azt nem tudom már meg soha. Azt tudom viszont, hogy a műtéttel kapcsolatban az orvosom emberileg semmibe sem vett, és hogy azóta sem tudom ezen túltenni magam. Csupán azért okolom magam, hogy rosszul választottam orvost. 39 hetes és 3 napos terhes voltam, mikor a szokásos ctg vizsgálatra kellett mennem. Előtte már voltam párszor, sosem sikerült rendesen, Luca lánykám mindig elmocorgott, a ctg-s lányok csak sóhajtoztak meg igazgatták mindig a tappancsokat, de nem mondták, hogy probléma van a szívhangjával. A dokim minden alkalommal megnézte az eredményt, ő is rendben találta. Aznap elküldött ultrahangra is, amit azonnal megcsináltak, 3600 grammosnak saccolták a kisasszonyt. Megnézte a leletemet, ránézett a hasamra, és azt mondta: „Az nem lehet, ez a gyerek sokkal nagyobb!” Már pár héttel előtte is sopánkodott, hogy hatalmas a hasam, és ebből lehet, hogy császár lesz. Akkor elengedtem a fülem mellett a dolgot. Erről csak annyit, hogy nem kevés túlsúllyal kezdtem a terhességet, 92 kiló voltam, a szülés napján 100. Szóval azért nem volt olyan nagyon nagy a változás szerintem. Mikor megnézte az aznapi ctg leletet, csóválta a fejét és azt mondta, felvenne az osztályra. Mondtam, hogy ha lehet, ezt nem szeretném, mert otthon el kell látni a családot, „csak úgy biztonságból” nem feküdnék be. Addigra megtudtam a többi kismamától, hogy szereti akár két héttel a kiírt időpont előtt is befektetni a betegeit. Azt mondta, akkor legyen úgy, hogy felvesznek a szülőszobára egy hosszabb ctg megfigyelésre, és utána meglátjuk, mi lesz. Mondtam, hogy legyen úgy, de szóltam a páromnak, hogy hozza be a cuccomat, mert úgy éreztem, hogy ebből már nem lesz hazamenetel mégsem. Öt órán át voltam a ctg-re kötve tök egyedül. Nem éreztem valami jól magam, fáztam, egyedül voltam. Volt egy nagyon kedves szülésznő, aki időnként rám nézett, megigazgatta a ctg-s papírt, aztán ment. Iszonyú hosszú órák voltak. Közben a kislányom a szokásos esti táncát járta, nagyon is jól érezte magát, én úgy gondoltam. 9 körül bejött a szülésznő és egy kedves fiatal orvos. A doki bemutatkozott, és azt mondta, beszéljük meg az érzéstelenítést. Kérdeztem, hogy miről beszél? Azt mondta, a császármetszésről, a professzor azt üzeni, hogy megcsászároznak. A szülésznő közben mondta, hogy leborotvál. Iszonyú ideges lettem. Kérdeztem, hogy miért kell császározni. Azt mondták, nekik csak annyit mondtak, hogy készítsenek elő. Addigra már be volt kötve valami infúzió is, nem tudom attól remegtem-e vagy az idegtől, de iszonyúan éreztem magam. Kérdeztem, hogy megjött-e már a férjem, és hogy megvárhatjuk-e. Azt mondták, hogy még egy kicsit lehet várni. Volt vagy negyed órám. A ztán át kellett sétálnom a műtőbe, ahol felültem az asztalra. Jött egy beteghordó, aki a lábamra húzott valami buggyos cuccot, egészen combközépig. Innentől homályosan emlékszem a dolgokra. Domborítani kellett, az anesztes doki iszonyú kedves volt, az ő kedvességébe kapaszkodtam, senkit nem ismertem, nem tudtam, miért történik az egész, a férjemet sem láthattam. Előre mondta, mit fog csinálni, nem fájt a gerincérzéstelenítő egyáltalán, pedig féltem tőle. Lefeküdtem, aztán valami hideg pamaccsal nézte, hogy hat-e az érzéstelenítő. Mozgatták az ágyat is azt hiszem, azt mondta, ez azért van, hogy mindenhova eljusson az anyag. Aztán jött a paraván, odaült az anesztes a fejemhez, meg még egy nő, fogalmam sincs ki az. Kérdezték, hogy jön-e be hozzám valaki a műtéthez. Mondtam, hogy nem. (A férjemmel úgy állapodtunk meg, hogy nem szeretne a császárhoz bejönni, és én ezt így elfogadtam.) Azt mondták, akkor ők fognak velem addig beszélgetni, és majd mindig mondják, mi történik. Iszonyúan remegtem, nagyon zavart, hogy nem vagyok ura a testemnek. Aztán megláttam a dokimat is, aki még csak nem is köszönt. (Legközelebb a hazamenetelem napján láttam őt.) A nő a fejemnél tényleg mondta, mikor mi történik. Maga a műtét amúgy érdekelt volna, érdekesnek találom a műtéteket (a saját mandulaműtétemet a lehetőségekhez képest vigyorogva asszisztáltam végig). De csak azon kattogtam, hogy erre miért van szükség, és hogy mikor múlik már el ez a remegés. Meg is kérdeztem, hogy ez a remegés normális-e. Azt mondta, hogy igen, de ha kérem, akkor tud adni valamit, hogy jobb legyen (?!). Mondtam, hogy nem kérek. Már csak azért is úgy gondoltam, hogy majd én magamtól le tudom állítani a remegést. Később aztán mégis kértem. Nem tudom mi volt az, amit beadott az infúzióba, de jó anyag volt, elmúlt a remegés, és iszonyú kellemesen éreztem magam, majdhogynem boldog voltam, a körülményeket meg pont letojtam. Nagyon hosszúnak tűnt a műtét, az idő alig akart menni. Aztán mondták, hogy mindjárt kiveszik. Ekkor tudatosult bennem, hogy te jó ég, mindjárt találkozunk. Ettől nagyon feldobódtam. Addigra elmúlt a cucc hatása, és megint remegni kezdtem. Egy fél pillanatra megmutatták, ordított, ahogy kellett. Aztán elrohantak vele. Engem stoppoltak, aztán jött megint a beteghordó. Megkérdezte, hogy hány kiló vagyok. Mondtam, hogy 100. Erre azt mondta: „hát ez marhajó”... Legszívesebben leüvöltöttem volna, de csak mondtam, hogy „bocsi, ez van”. Persze eszembe sem jutott, hogy már nem vagyok terhes. Éppen 88 kilót nyomtam amúgy. Szóval át tett egy másik ágyra, le voltam takarva, és kitoltak a műtőből. Most volt az első megdöbbentő élményem. Ahogy toltak félkómásan a folyosón, álltak kétoldalt emberek, férfiak, nők fogalmam sincs kik, talán tanulók is lehettek (oktatókórház). Mindenki mosolygott, és mondták „gratulálunk, anyuka”. Annyira jólesett, hogy el sem tudom mondani. Egyszer csak megláttam a férjemet zöld köpenyben egy hófehér pólyával a kezében. Onnantól már minden rendben volt. Kezembe adta, illetve rám fektette. Megkérdeztem, hogy meg lehetne-e szoptatni a lányomat. Azt mondták, a császár miatt nem lehet. Egy bő fél órát ott lehettünk együtt még a folyosón. Nagyon jó érzés volt. Arra emlékszem, hogy nézett rám a férjem. Mintha egy kapcsolat elején levő szerelmes tini lett volna. Olyan érzelmeket láttam a szemében, hogy feledtette velem akkor az egész kellemetlenséget. Onnantól külön kerültünk a lánykámmal, a férjem hazament, én az őrzőbe. Ott szintén nagyon kedves volt mindenki, jöttek, nyomkodták a hasam, cserélték a betéteket, itattak, amikor már lehetett. Nem fájt semmi, ki volt ürülve a fejem, nem agyaltam semmin. Alig aludtam valamit, úgy vártam a találkozást a kislányommal. Luca 2012. október 16-án 21:45 perckor született meg a maga „hatalmas” 3360 grammjával és 54 centijével. Napokkal később, ahogy újra és újra lejátszottam a fejemben a történteket (és azóta már sok százszor), akkor jöttem rá, hiba volt ezt az orvost választani. Én azt hittem jó, ha egy professzor az orvosom. Azt hittem, jó kezekben vagyok, és akkor minden rendben lesz. Csak kihagytam az emberség faktort a dologból. Nem ajnározásra és pátyolgatásra vágytam. Csak annyira, hogy álljon oda elém és mondja azt: ezért és ezért meg kell császározni. Utólag már látom, hogy mit rontottam el. Persze ez nem befolyásol semmit. A lányom gyönyörű és egészséges. A szoptatással nem volt semmi gondom, én meg valahogy majd feldolgozom ezt az élményt. Talán külső szemmel olvasva nem is tűnik ijesztőnek. Csak nekem néha azokon az estéken, amikor nem tudok aludni, és újra és újra lejátszom a fejemben az egészet. Zs. További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
06.25. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Sztárok őszintén a <strong>szülés</strong>ről
Sztárok őszintén a szülésről
A hírnév és gazdagság rengeteg mindent megkönnyít, de a szülés nehéz perceit azért a hírességek sem ússzák meg. Páran a sztárok közül most megpróbálták elmondani, mit éreztek a szülőszobában…
06.24. 11:02
Cosmopolitan.hu
Rendben lezajlott a szülés? Mehet haza
Az Egészségügyi Szakmai Kollégium szülészeti tagozatának vezetője szerint a kollégium már húsz éve valamennyi kormánynál megpróbálta elérni, hogy a kötelezően előírtnál hamarabb is hazamehessenek a kórházból az anyák az újszülöttjeikkel, ám nem jártak eredménnyel.
06.23. 15:41
Webbeteg.hu
Viták a kismamák szülés utáni hazaengedéséről - "A javaslatunkat támadó kritika ...
Az Egészségügyi Szakmai Kollégium szülészeti tagozatának vezetője szerint a kollégium már húsz éve valamennyi kormánynál megpróbálta elérni, hogy a kötelezően előírtnál hamarabb is hazamehessenek a kórházból az anyák az újszülöttjeikkel, ám nem jártak eredménnyel.
06.23. 10:28
Csaladinet.hu
Szülés után egyből haza?
A kormány szülői és egészségügyi szakmai szervezetek kérésére társadalmi egyeztetésre bocsátotta azt a javaslatot, amely szerint a szülő nők saját kérésükre, komplikációmentes szülés és az orvos jóváhagyása esetén már 24 óra után újszülöttjükkel együtt elhagyhatnák a kórházat - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára csütörtökön Budapesten, sajtótájékoztatón.
06.23. 01:40
Profitline.hu
Társadalmi egyeztetést tartanak a szülés utáni kórházi tartózkodásról
Hamarabb hazamehetnek az anyukák és újszülöttjeik.
06.22. 17:10
Origo.hu
Rétvári: társadalmi egyeztetés lesz
A kormány szülői és egészségügyi szakmai szervezetek kérésére bocsátotta társadalmi egyeztetésre azt a javaslatot, amely szerint a szülő nők saját kérésükre, komplikációmentes szülés és az orvos jóváhagyása esetén már 24 óra után újszülöttjükkel együtt elhagyhatnák a kórházat - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára csütörtökön Budapesten, sajtótájékoztatón
06.22. 15:23
Gondola.hu
Szülészet: a hazabocsátás nem kapacitásfüggő
Társadalmi egyeztetésre bocsátották a szülés utáni kórházi tartózkodásról szóló javaslatot.
06.22. 15:20
Weborvos.hu
Horváth Éva munkába állt másfél hónappal a <strong>szülés</strong> után
Horváth Éva munkába állt másfél hónappal a szülés után
Az újdonsült édesanya másfél hónappal a szülés után újra dolgozik. Horváth Éva a Miss Balaton szépségversenyen segíti az idei jelentkezőket. Forrás: Nők Lapja Café: Horváth Éva munkába állt másfél hónappal a szülés után
06.22. 13:45
Nlcafe.hu
Szülés után egy nappal kiengednék az anyát és a babát
Csak optimális szülések után kérhetné az anya a távozást.
06.22. 12:25
Origo.hu
Egy nappal a szülés után küldenék haza a kismamákat
Az intézmények leterheltségét csökkentené az új rendelet. A tervezet szerint akár 24 órával szülés után hazamehetnének a kórházból az újdonsült anyukák és babáik.
06.22. 11:50
Csaladinet.hu
Szülés után 24 órával hazaküldenék a kórházból a frissen szült mamát és a kisbabáját - Ezt fogják bevezetni a magyar szülészeteken?
Egy új kormányrendelet-módosítási tervezet értelmében a szülés után 24 órával már haza is engednék a frissen szült kismamákat és a babájukat. Vajon mennyiben fogja ez a kismamák , babák, védőnők, gyerekorvosok helyzetét változtatni?
06.22. 11:34
Szuloklapja.hu
Aggasztó módosítás: Csak szülsz és indulhatsz is haza a kórházból
Aggasztó módosítás: Csak szülsz és indulhatsz is haza a kórházból
Egy új rendeletmódosítás tervezet szerint már a szülés utáni 24 órában elbocsátanák az anyukát és kisbabáját.
06.22. 11:05
Femcafe.hu
 Jöhet az ambuláns <strong>szülés</strong>
Jöhet az ambuláns szülés
Ha minden rendben, szülés után 24 órával hazavihetnék az újszülöttet.
06.22. 09:50
Hvg.hu
24 órával a <strong>szülés</strong> után kiengednék az anyát és az újszülöttet
24 órával a szülés után kiengednék az anyát és az újszülöttet
Egy nappal a szülést követően elbocsáthatják a kórházból az anyát és az újszülött gyermekét egy új rendeletmódosítás tervezete szerint, amennyiben problémamentes volt a terhesség és a szülés. Noha ez az édesanya kérésére történhet, elképzelhető, hogy a szakember- és helyhiány miatt a kórházak a nőknek javasolják majd, hogy menjenek haza.
06.22. 09:35
Élőben.hu
Szülés után 24 órával hazaengedhetik a kismamákat
Akár már a szülést követően 24 órával elbocsáthatják a kórházból az anyát az újszülött babával egy friss rendeletmódosítás tervezete szerint – adta hírül a csütörtöki Magyar Nemzet. Csak problémamentes terhesség és szülés után, az édesanya kérésére történhet meg a 24 órás elbocsátás, de félő, hogy a szakember- és helyhiány miatt a kórházak javasolják majd a […]
06.22. 07:55
Babafalva.hu
<strong>Szülés</strong> után egy nappal kiengednék az anyát és a babát
Szülés után egy nappal kiengednék az anyát és a babát
A szakember szerint az állami szektorban az a cél, hogy minél hamarabb felszabaduljanak az ágyak.
06.22. 07:44
Mno.hu
Szülés után egy nappal kiengednék az anyát és a babát
Bár csak az anya kérésére, de félő, hogy helyhiány miatt a kórházak élnének ezzel a lehetőséggel.
06.22. 05:10
Index.hu
Elképesztő rendeletmódosítás: már a szülés után 24 órával elbocsáthatják a kórházból az anyákat
Akár már a szülést követően 24 órával elbocsáthatják a kórházból az anyát az újszülött babával egy friss rendeletmódosítás tervezete szerint - ismerteti a csütörtöki Magyar Nemzet.
06.22. 00:00
Babanet.hu
Elképesztő rendeletmódosítás: már a szülés után 24 órával elbocsáthatják a kórházból az anyákat
Akár már a szülést követően 24 órával elbocsáthatják a kórházból az anyát az újszülött babával egy friss rendeletmódosítás tervezete szerint - ismerteti a csütörtöki Magyar Nemzet.
06.22. 00:00
Babanet.hu
Így készülhetsz homeopátiával a <strong>szülés</strong>re
Így készülhetsz homeopátiával a szülésre
Ugyan a rokonságunkon belül is többen vannak, akik megszállottan hisznek a gyógynövényekben és az öngyógyításban, én mégsem vagyok mindenáron ennek a két módszernek a híve. Mégis, azt kell mondjam, többször gyógyultunk már ilyen praktikákkal, és a szülésben is segített a homeopátia. Legalábbis elméletben, hiszen pont ez vele a baj: senki nem tudja, mi lett volna, ha nem szedek semmit. A 36. héten abbahagytam a magnézium szedését védőnőm és szülésznőm tanácsára. Bár rendszeresen keményedtem odáig, és azután is, azt mondták, nehezebben fogok tágulni, ha továbbra is szedem. Szóval, bár voltak kifejezetten rossz napok, magnéziumot ezután már nem vettem be. Aztán, amikor bementem a szülészetre „felmérni a terepet”, megkérdeztem a szülésznőmet, van-e bármi értelme ezeknek a szereknek. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy „igen”. Kénytelen voltam hinni neki, ugyanis 30 éve segít nap, mint nap világra gyermekeket. Azt mondta, a homeopátia általában gyorsítani szokott a folyamaton, és gördülékenyebbé teszi az egyes szakaszokat. Természetesen nem tesz fájdalommentessé semmit, de nem hátráltat, az biztos. Márpedig a szülés előtt néhány héttel az ember lánya mindent megtenne és mindent bevetne, csak hogy könnyebben túlessen az utolsó napokon és magán a szülésen. Én is úgy voltam vele, hogy különösebb vesztenivalóm nincs, szóval alaposan feltankoltam a patikában, és málnalevél teát is vettem. Fotó: Pinterest.com Az én tapasztalatom Nos, azt kell mondanom, a szülésem valóban olyan volt, amilyennek a nagykönyvben megírták. Szépen, elkülöníthetően követték egymást a fázisok, összehúzódások, és éppen annyi idő jutott mindegyikre, amennyinek kellett. A teljes szülés 12 óra volt, megindulása után 5 órával mentünk kórházba, amikor már 5 centit letudhattam. Egyedül a kitolási szakasz húzódott el, de mint utólag kiderült, csodájára jártak feltűnően rövid köldökzsinórunknak. Ennek méretét azonban aligha befolyásolhatta volna bármilyen homeopátiás készítmény (vagy bármi más). Egy szó, mint száz, nem tudom, hogy a málnalevél tea, a homeopátia segített, vagy csupán a tudat, hogy én mindent tőlem telhetőt megtettem. A lényeg, hogy zökkenőmentes szülésem és felgyógyulásom volt. Na de mit is szedtem? A 34. héttől ittam a málnalevél teát, napi egy-két csészével. A 36. héttől hetente egyszer vettem be ARNICA C30-at, a többi napon naponta egyszer 5 db CAULOPHYLLUM C12-t egy hétig, majd a másik héten naponta egyszer 5 db CIMICIFUGA C12-t. Ezt a szülésig folytattam, ami szerencsére a 38. hét végén meg is indult. Mindezt úgy, hogy nekem semmilyen különösebb panaszom, betegségem nem volt, mert azokra természetesen külön is lehet homeopátiás termékeket vásárolni. {adselite} Mire hatnak ezek a készítmények? Az ARNICA C30 csillapítja a vérzést és a fájdalmat, továbbá fokozza a sebgyógyulást. A CAULOPHYLLUM C12 a tágulás elősegítéséért felel, puhítja a méhszájat és a túlhordás esélyét csökkenti. A CIMICIFUGA C12 is méhnyak tágító. Ti szedtetek bármilyen homeopátiás szert? Működött?homeopátiaszülésélményszülésszületésfelkészülés a szülésre
06.21. 21:06
Cukimamik.hu
Elég sokba fog kerülni Kim Kardashian harmadik gyereke
Elég sokba fog kerülni Kim Kardashian harmadik gyereke
Viszont a szülés veszélyeitől eltekinthetnek a szülők, ami nem egy elhanyagolható tényező.
06.21. 14:25
Velvet.hu
Ez is megtörténhet szülés közben! Nem mindennapi fotók készültek egy kisfiú születéséről
Csúcsfejű, deformálódott fejű újszülött egyáltalán nem szokatlan, számos baba születik megnyúlt formájú koponyával vagy másféle deformációval - általában azoknál fordul elő, akik több időt töltenek a szülőcsatornában.
06.21. 11:28
Szuloklapja.hu
Olvasói levél- Én ilyen anya vagyok, bűntudat  nélkül
Olvasói levél- Én ilyen anya vagyok, bűntudat nélkül
Mikor a legjobb visszamenni dolgozni? Ki határozza meg azt a legmegfelelőbb pillanatot, amikor szülés után újra munkába lehet állni? Melyek ennek a döntésnek a paraméterei? Milyen külső és belső hatásokat veszünk figyelembe, amikor kijelentünk olyan dolgokat, hogy a gyereknek 1-2-3 évig az anyja mellett a helye? Amikor ilyen mondatok elhagyják a szánkat, vagy egyáltalán csak gondolunk rá, mi alapján hisszük, hogy jogunk van megmondani bárkinek, főleg annak, akit nem is ismerünk, hogy mikor mehet, vagy inkább még nem mehet dolgozni? 25 éves voltam, amikor megszületett a kisfiúnk. Nagyon vártuk, izgatottak voltunk, és nem csak mi, férjem és én, hanem az egész család. Mindenki örült. Ez a boldogság még a mai napig is tart, most készülünk a második szülinapjára. Azonban a kapcsolatom a kisfiammal, és az anyasághoz való viszonyom néha szembe ütközik a mások által elvártakkal. Szeretném megosztani a történetemet veled, mivel úgy gondolom az anyaság nem abból áll, hogy mások megmondják mi az, amit neked szabad/kell/nem illik, hanem abból, hogy te magad alakítod ki a szabályokat, teremted meg magadnak a lehetőségeket, és csak akkor alkalmazkodsz azokhoz a külső tényezőkhöz, amikor te szeretnél. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Én egy olyan anyuka vagyok, aki imádja a gyermekét, mégis a függetlenség iránti igényem elég magas.[/quote] Ugyan nem süllyedtem depresszióba a forró nyári napokon a szülés után, valahogy mégsem éreztem teljesen komfortosan magam otthon. Fáradtság és kimerültség közepette valami másra is vágytam. Szerettem volna egy rugalmas anyuka lenni, mégis féltettem a fiamat, és nem szívesen bíztam sok mindenkire az elején. Teltek a hetek, hónapok, a huszonéves barátnőim a munkájukról, randizással töltött estékről, utazásokról meséltek. Úgy éreztem, ők nem készek arra, hogy megosszam velük az anyasággal kapcsolatos minden percemet. Fiatal anyukát pedig nem nagyon ismertem, a környékünkön is csak más korosztálybeliek voltak. Ekkor még nem volt meg a kapocs a korábbi és az új életem között. Forrás: pinterest.com [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Azonban ahhoz, hogy megértsd, miért nem volt nekem elég ez a csodálatos kis tünemény, azt is meg kell értened, hogy egy olyan röghöz kötésbe csöppentem bele, amire lelkileg nem voltam felkészülve.[/quote] A szülést megelőző években Dániában tanultunk férjemmel, onnan mentünk tovább külföldre cserefélévre, és semmi nem volt számunkra akadály. Kisfiúnk érkeztével pedig jött a nyári forróság, amikor legkorábban este 8-9 volt, amikor kimehettünk kicsit levegőzni, a légkondi nélküli kánikula a nappaliban, és a folyamatos függőségi viszony fiam és köztem, amihez nem voltam hozzászokva, és még inkább nem voltam felkészülve. Fotó: pinterest.com Az első nagy lélegzetvétel akkor történt, mikor a hasfájós kisfiam elmúlt három hónapos, és a szélcső használatát elhagyhattuk. Aki nem tudja mi a szélcső, nagyon vicces történetek elmeséléséből maradt ki… A második nagy lélegzetvétel hat hónapos korában történt, amikor már nem az az ösztönlény volt, aki korábban, és többre is képes volt, mint a fekszik, sír, eszik, alszik sorozatra. Ne értsetek félre, a kisfiam egy tünemény, 6 hónapos korában már végigaludta az éjszakát, nagyon könnyen alkalmazkodik minden újhoz az életében, sokat nevet, már most, két évesen is hihetetlen humora van, nem tapad hozzám 99%-ban, tudok egyedül zuhanyozni, nem válogatós, és már 7.30 körül le tudjuk fektetni (és végig alussza az éjszakát). Az egyik kedvenc történetem a közös kirándulásainkból, amikor kisfiam 4 hónapos volt, és én elvittem egy több, mint másfél órás Business Brunchra (üzleti reggelire) az Uránia Filmszínházba. Nagyon büszke voltam rá, hogy képes volt kibírni, sőt még jól is érezte magát, mindenki körülrajongta, és még emellett én is élveztem a délelőttöt. Az a pár óra számomra maga volt a megtestesült tökély. Elhatároztam hát, hogy elkezdek állásokra jelentkezgetni. Igen, jól olvastad, amikor a kisfiam éppen csak betöltötte az 5 hónapos kort, én elkezdtem állásokra jelentkezni. Fotó: pinterest.com Természetesen a mai magyar munkaerő piacon a 4-6 órás munkalehetőséget nem kínáltak fel egy pályakezdőnek, így az kevésbé volt opció. Hónapokig mentem folyamatosan interjúkra, kezdetben az volt a stratégiám, hogy csak a végén, az utolsó körnél mondtam meg, hogy van kisfiam. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Mint később kiderült, ez egy hibás elképzelés volt. Felépítettem bennük egy olyan képet magamról, hogy bármit megteszek értük, majd ezt leromboltam amikor megosztottam velük, hogy van egy pár hónapos kisbabám. Így váltottam.[/quote] Már az első megkeresésnél elmondtam mindenkinek, hogy anya vagyok. Nem hazudok, nagyon nehezemre estek ezek az interjúk. Előadni, meggyőzni a HR-eseket, hogy annak ellenére, hogy van egy kisfiam, van egy férjem is, egy fiatal nagymama is, aki majd otthon tud lenni a gyerekkel, ha beteg, nem fogok minden második héten betegszabadságra elmenni. És ezt végtelenszer el kellett mondanom, minden egyes interjú körön. Azonban nem “csak” egy feltörekvő karrierista fiatal voltam, aki bármi áron el akart helyezkedni, én is felépítettem magam köré egy feltételrendszert. Nem lehet messzebb a munkahely, mint 25 percnyi utazás. Rugalmasság a munkaidővel, otthonról dolgozással kapcsolatban. Top cégnek kellett lenni a saját iparágán belül, versenyképes fizetéssel. És még erre jöttek rá a munkával kapcsolatos elvárásaim, amik szinte a lehetetlenség határait súrolták. Így aztán azok a cégek, akik elvárták volna, hogy késő estig dolgozzak, utazzak egy órát, vagy másfél! évet várjak, hogy megengedjék nekem az otthonról dolgozás lehetőségét, kiestek az első körök után. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]A magyar átlagot nekem nem sikerült hoznom a pályakezdőként való elhelyezkedéssel, nekem 5 hónapba került munkát találnom egy olyan cégnél, akinél a feltételek megvalósultak, és nem érdekelte őket, hogy van-e gyerekem, vagy nincs, csupán az elvégzett munka számított.[/quote] {adselite} Hálás voltam nekik, hogy meglátták bennem azt a lehetőséget, amit más cégek a kisgyermekes anyukákkal kapcsolatban meghozott előítéleteik alapján nem voltak képesek felismerni. Természetesen tudom, hogy nem lettem volna mindenhol befutó. Egy minta mindenesetre megfigyelhető volt. Elkezdtem tehát dolgozni, amikor kisfiam (csupán) 10 hónapos volt. Amikor már egy önmagában oly magabiztos nő is, mint én, elkezdtem elbizonytalanodni, hogy vajon a helyes döntést hoztam-e meg, rádöbbentem, hogy valami nincsen rendben a magyar társadalom által képviselt elvekkel. Dániában pár hetesen már bölcsődébe íratják a gyerekeket, Svájcban négy hónapig tart a szülési szabadság. A rendszer ki van építve, ott ez a megszokott. Idehaza viszont még a családi napközi és bölcsőde vezetőknek is tágra nyílt a szemük, amikor be akartam íratni a 10 hónapos kisfiamat. Négy pesti kerület bölcsődéjéből és családi napközik sokaságából utasítottak vissza minket (bár soknál már egyszerűen nem volt hely). Megkaptam, hogy igenis maradjak otthon a gyerekkel legalább másfél éves koráig, hogy ne legyek önző, és hogy miattam lelki károsodást fog szenvedni a fiam. Meg különben is mit képzelek én?     giphy.com Az első pár hónap átmeneti megoldást nyújtott. Jött hozzánk egy dada, és amíg nem voltunk itthon, vigyázott a kisfiamra. Utána pedig családi napközibe ment, ahova másfél perc alatt beszokott, és azóta is imádja. Rengeteg mindent megtanult ott, és néha csak ámulunk a férjemmel, hogy már megint milyen ügyes, milyen gyorsan fejlődik. Kisfiam egészséges, nem több, mint három nap betegszabadágon voltam a tavalyi évben miatta, szereti a kis barátait, és képes mindig valami újdonsággal meglepni minket. A dadák kedvesek, odafigyelnek rá, és tudjuk, hogy jó helyen van kisfiúnk. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Én pedig boldog vagyok. Azzal, ha engedek a társadalmi nyomásnak, a sok ismerős és ismeretlen véleménynyilvánításának, és “igazi” anyukaként otthon maradok a kisfiammal, a lelki törésének megakadályozására koncentrálva, én roskadtam volna bele. [/quote] Egy olyan szerepbe lettem volna belekényszerítve, amit nem akartam. Ehelyett most képes vagyok kiteljesedni, azt csinálni amit igazán szeretek. Az otthonlét viszont nem töltött el megelégedéssel, és nem akartam szépen lassan egyre nagyobb depresszióba süllyedni. Kisfiamat pedig nem szerettem volna kitenni egy olyan anya-fia kapcsolatnak, melyben őt okolom a saját döntéseim miatt. Most pedig, amikor reggel elmegyünk a bölcsődébe, végig nevetgélünk, délután négykor hazafele pedig kiélvezek minden egyes percet, amikor motorozás közben megállunk a parkoló autók előtt és megállapítjuk, hogy kinek az autójára hasonlít a családban, milyen a színe és a rendszáma. Remélem az én történetem olvasása közben erőt gyűjtöttél, hogy merj lépni, azt csinálni, amit szeretnél, ami igazán boldogsággal és megelégedéssel tölt el, vagy pedig legközelebb nem ítéled el azokat az anyukákat, akik dolgoznak, nem szoptatnak, elviszik a nagyszülőkhöz egy hétre gyermeküket, vagy bármi olyat tesznek, ami meglepő első hallásra számodra.:)anyaanyai bűntudat
06.20. 10:21
Cukimamik.hu
A 29. héten született meg a kisfiam
A 29. héten született meg a kisfiam
Hajnalban, négy óra körül éreztem az első fájást. Jött egy megérzés, hogy ma szülni fogok, de ez teljesen lehetetlennek tűnt számomra, hiszen még csak a 29. héten voltam. Ezt aztán el is felejtettem, csak hónapokkal később tudatosult bennem, hogy ez egy intuíció volt, megéreztem. Aludtam tovább. 7-8 óra körül már egyre erőteljesebbek voltak a fájások. Hívtam az orvost, de nem értem el telefonon. Ekkor felhívtam Ilikét (Csattos Ilona), aki megnyugtatott, és kérte, hogy akkor is induljak el a kórházba (SOTE I. sz. Szülészeti Klinika), ha nem tudok beszélni az orvossal. Felöltöztem, és újabb két fájás között bepakoltam egy hátizsákba, éppen, ami eszembe jutott. Férjemmel elindultunk. Elkezdtem figyelni, hogy hány percesek a fájások, de olyan sűrűn követték egymást, hogy úgy éreztem, most csak az számít, hogy beérjünk a kórházba minél előbb. A várandós ambulanciáról a szülőszobára küldtek, ahol azelőtt soha nem jártam, a 29. héten ugyanis még nem mutogatják a szülőszobát. Rátettek a hasamra valami kék izét, (akkor még nem tudtam, hogy ez a ctg) és hallgattam a hangos kattogást, amiről csak később derült ki számomra, hogy a kisfiam szívverése. Megállapították, hogy a méhszáj négyujjnyira nyitva. Időközben megjött az orvosom is, aki előző este állapította meg ultrahang alapján, hogy a baba 1280 gramm és minden rendben van vele. Felhívtam a férjemet, aki közben leparkolta az autót. Közöltem vele, hogy szülök, és megkérdeztem, hogy bejön-e. Természetesen jött. Kaptam tüdőérlelőt, de olyan gyorsan megindult a szülés, hogy nem kapta meg a baba teljes mértékben. Burkot repesztettek, mert nem folyt el a magzatvíz. Az orvos mondta, hogy használjam ki a tolófájásokat, de egyre fáradtabb lettem, és úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Ekkor, az Ilikétől hallottak alapján, élesen láttam kisfiam születése közben, hogy az életben mindent így csinálok, inkább feladom, mintsem végigvigyem, ha szenvedek benne. A félelmem attól, hogy nem sikerül, mindig erősebb volt. Tudtam, hogy itt most másra van szükség. Megéreztem az erőt magamban, és tudtam, hogy végig tudom csinálni, hiszen ha már elindult a gyermekem kifelé a nagyvilágba, akkor nekem segítenem kell őt ebben. Rövid időn belül az orvos segítségével, egy gátmetszés közben a bennem lévő soha nem ismert erő által világra jött első kisfiam. Nem láthattam őt, elszaladtak vele az intenzív osztályra. A férjemet kérdeztem, milyen színű a haja, hogy néz ki, ő erre azt mondta, hogy fekete a haja és azt mondta az orvos, hogy felsírt, és ez jó jel. Ott ültünk a férjemmel döbbent csendben, és csak annyit mondtam, nem vettünk még kiságyat, nincs hordozónk, aztán elhallgattam. A terveim, hogy vidéken megünneplem a közelgő szülinapomat, hogy elmegyek tgyás-ra és ezt meg azt fogok még csinálni kismamaként, és majd élvezem a kismamalétet, meghiúsultak. Már nem volt fontos, hogy mikor hol leszek majd a jövőben. Már tudtam, hogy csak az a fontos, ami mindig éppen most történik, csak arra kell figyelnem. Nyugodtak maradtunk, hatalmas bizalom volt bennünk, hogy kisfiunkkal minden rendben van és csak szeretet volt bennünk, amely erősebb volt a régi szokásos félelmünknél, hogy jaj, most mi lesz? A pihenőben töltött idő után saját lábamon mentem fel az első emeletre, persze azért lifttel, ahol kismamák között kaptam szállást az intenzív osztályon. Amikor lepihentem, megkérdezte az egyik nővér, hogy bemegyek-e megnézni Balázskát, mert látogatási idő volt. Ahogy beléptem oda és megláttam a 35 centis, 1280 grammos babát, gyönyörűnek láttam, a világ legcsodálatosabb babájának. Minden nap bejártunk hozzá látogatási időben. Ez idő alatt gyönyörködtünk ebben a pici testben, dalokat dúdoltam az inkubátor mellett, mély szeretettel mormoltam egy imát, és legbelül mélyen tudtam és bíztam, hogy a kisfiam napról napra erősödik, növekszik. Naponta tájékoztattak az orvosok minket Balázska állapotáról, cseppnyi súlygyarapodásokról, gyógyszerekről. Napközben ugyan nem volt velünk és nem tudtuk, hogy mi történik, de a látogatási időt, a napi egy órácskát szeretetben töltöttük el együtt. Mindvégig hálás voltam az orvosoknak is, akik minden tőlük telhetőt megtesznek a babákért. Öt hetet töltött Balázska az intenzív osztályon, három hetet a Péterfy kórházban. Most egészséges, szép kisfiú. Balázska születése után sokáig nem is beszélgettünk a férjemmel második gyerekről, de mivel mindketten nagy családban nőttünk fel, úgy döntöttünk, hogy szeretnénk még egy babát. Az orvos azt mondta, hogy a 28. hét körül befeküdhetek a kórházba az első koraszülésre való tekintettel. Én csak legyintettem; mondván, „ugyan már, attól, hogy az első koraszülött lett, még nem biztos, hogy a második is az lesz”. Heni (Folyt. köv.) További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
06.18. 11:15
Bezzeganya.postr.hu
Terhesnapló10 - Liza: Az utolsó kettesben eltöltött romantikus hétvége (34. hét)
Kaptunk egy mátrai luxus szállodába szóló ajándékkupont 2 éjjelre félpanzióval. Úgy gondoltuk, inkább most használjuk fel, még a szülés előtt, mert utána bizonyára egy jó ideig nem lesz ilyesmire időnk.
06.18. 00:00
Babanet.hu
Terhesnapló10 - Liza: Látogatás a kórházban (33. hét)
A héten voltunk kórházlátogatáson a férjemmel. Nagyon izgalmas és érdekes volt, végre teljesen végig beszélhettük valakivel a szülés folyamatát onnan kezdve, hogy miből jövök rá, hogy beindult a szülés, odáig, hogy milyen ruhában kell hazavinni a babát. Kedvelem a szülésznőmet, mert mindent elmond, türelmes, ugyanakkor határozott és nem pánikoló típus. 
06.18. 00:00
Babanet.hu
Papp Réka Kinga (Kettős Mérce): Puncipolitika IV.: A szülőcsatorna körülszövegezése
A szülés tehát egyszer csak véget ér, így vagy úgy, és ott állunk egy tökéletesen végleges, jóvátehetetlen, soha többé meg nem másítható eredménnyel. [...] Bővebben!
06.16. 09:20
Mandiner.hu
Katartikus közös élmény: szülni, megszületni. A nehezen feldolgozható traumákról, ahogy a dúla látja
A várandósság és a szülés életre szóló élmény. Rendkívül erőteljes, szinte katartikus erejű, igazi csúcsélmény, mely lehet gyógyulást, kiteljesedést hozó, de lehet letaglózó, traumatikus hatású is. A szülőszobák otthonossá tétele, a szülő nő szükségleteinek és igényeinek figyelembe vétele, érzelmi biztonságot adó személyek jelenlétének támogatása és az esetleges döntések meghozatalához szükséges tájékoztatás nagyban hozzájárul a pozitív…
06.15. 22:00
Eletszepitok.hu
Katartikus közös élmény: szülni, megszületni. A nehezen feldolgozható traumákról, ahogy a dúla látja
A várandósság és a szülés életre szóló élmény. Rendkívül erőteljes, szinte katartikus erejű, igazi csúcsélmény, mely lehet gyógyulást, kiteljesedést hozó, de lehet letaglózó, traumatikus hatású is. A szülőszobák otthonossá tétele, a szülő nő szükségleteinek és igényeinek figyelembe vétele, érzelmi biztonságot adó személyek jelenlétének támogatása és az esetleges döntések meghozatalához szükséges tájékoztatás nagyban hozzájárul a pozitív…
06.15. 22:00
Eletszepitok.hu
Beyoncé nagy pocakkal ugrott el vásárolgatni
A szülés előtt még shoppingolt egy kicsit.
06.15. 10:41
Glamouronline.hu
Szülésfotók: 13 gyönyörű és különleges fotó a születés csodájáról - Ahogy talán még sosem láttad
A gyönyörű szülésfotók megmutatják, hogy bár minden vajúdás és szülés hasonlóan zajlik, mégis, megismételhetetlenül egyedi és különleges.
06.14. 14:09
Szuloklapja.hu
<strong>Szülés</strong> után hagyjon mindenki békén!
Szülés után hagyjon mindenki békén!
26. hét A beígért gyümölcsszezon tovább folytatódott a héten, így ismét egy sűrű heten vagyok túl. Hétfő este eperlekvárt főztem be, aztán csütörtökön a cseresznyét, pénteken meg a meggyet kellett leszednünk, hogy szombat és vasárnap elkészíthessem a kedvenc levendulás cseresznyelekváromat, férjem pedig a maga meggylekvár-adagját. Vasárnap aztán egy kicsit pihenésé lett (értsd: csak mostam, főztem, keveset takarítottam, boltban bevásároltunk), még egy másfél órás délutáni szundira is jutott időm. Baba a pocakban már kellően hozzászokott és alkalmazkodott a ritmusomhoz, így nagyon jó párost alkotunk. Ő főleg reggel és délelőtt aktív, amikor általában ülőmunkát végzek a melóhelyen, aztán délután, mikor mindenfelé járkálok, meg a tennivalók vannak, békésen szundít, meg se moccan, hogy este, mikor ismét lenyugszom és leülök, újra felélénküljön pár órára. Kíváncsi leszek, ezt az utóbbi pár hétben állandósult ritmust megtartja-e születése után is. A héten végre sikerült összejönnünk egyik jó barátnőmnél a gyerkőcökkel. Ő három hónappal utánam szült, együtt csináltuk végig a terhességet, aztán a csecsemőkort és kisgyerekkort egészen a bölcsiig, de most is igyekszünk sűrűn beiktatni látogatásokat. Vele szoktam kibeszélni a saját problémáimat, meg az övét is, és jól meg szoktuk tárgyalni a gyereknevelés minden csínját-bínját. Épp megint elmélyülten beszélgettünk, amikor egyszer csak felkiáltott, hogy „De hát meg se kérdeztem, hogy vagy és minden rendben van-e a babával!” Én csak mosolyogtam, hogy minden rendben van, nincs semmi lényeges, és akkor felelevenítettük, hogy az előző alkalommal órákon át tudtunk csak és kizárólag a terhességeinkről beszélgetni. Nem túlzok, tényleg órákon át beszéltünk a különböző nyavalyáinkról, vizsgálatainkról, eredményeinkről, alig vártuk a hetek múlását, izgatottak voltunk és csacsogók. Most meg eszembe se jut a terhességemről beszélni hosszú időn át, de lehet, hogy ez csak azért van, mert pillanatnyilag én vagyok az egyetlen terhes a környezetemben, míg első alkalommal szűkebb ismerősi körben rajtam kívül kb. öten vártak még babát. De első alkalommal a terhességgel, szüléssel, csecsemőgondozással kapcsolatos könyveket is faltam, folyamatosan azokat kölcsönöztem ki a könyvtárban. Voltak köztük jók, kevésbé jók és kifejezetten tőlem távol álló könyvek is. Érdekelt a téma és úgy éreztem, azzal segíthetek a legtöbbet magamnak a szüléssel és az első időkkel kapcsolatban, ha felkészülök rájuk, ahogyan tudok. Félek az ismeretlentől, ezért a szülés nekem kezdetben egy rémisztő dolog volt, amin így vagy úgy túl kell esnem, és csak reménykedhetek abban, hogy minden rendben lesz. Ezért aztán rengeteg mindent elolvastam róla, ami sokat segített abban, hogy ne egy ismeretlen dolognak tartsam. Még szülésvideókat is néztem az interneten, hogy legyen valami konkrét elképzelésem arról, hogy a hollywoodi filmeken kívül a valóságban hogyan is zajlik a dolog. De amit leginkább nem bántam meg és legjobb dolog volt, az a szülésznő-választás volt. Nem is azért, amit a szülés során tett, hanem amit előtte. Ő volt az, aki leült velem és férjemmel beszélgetni, és hosszan és részletesen elmagyarázta, hogy mi és hogyan fog történni, mire lehet számítani, minden felmerülő kérdésemre választ adott. Ráadásul őszinte is volt, felkészített arra, hogy milyen beavatkozások várhatók, mi az, ami megúszható, mi az, amire inkább úgy készüljek, hogy nem. Még a császárt is részletesen elmondta, pedig akkor még csak eshetőség volt. Nekem ez segített a legjobban abban, hogy felkészültnek érezzem magam a szülésre, persze már amennyire felkészültnek érezheti magát az ember. De úgy éreztem, hogy bár még nem éltem át, pontosan tudom, hogy mi fog velem történni, és így kevésbé féltem tőle. Nekem ez segített a legjobban, és hiszem, hogy ezért is maradt meg jó élményként a szülés, mert pontosan tudtam, hogy mit miért tesznek velem a szülőszobán, aztán pedig a műtőben. Egy dologra azonban nem készített fel senki: ez pedig az, hogy a császár másnapja életem legszarabb napja lesz. Legalábbis én életemben nem éreztem magam olyan rossz és ramaty állapotban, mint akkor. Hogy most hogyan várom a szülést? Elvileg programcsászár lesz, hogy előtte lesz-e indított vajúdás, ha kell, vagy rögtön a műtőben kezdünk, ezt még egyelőre nem tudom, talán (remélem) korai még erről beszélni. Azt már elhatároztam, hogy amennyiben lehet, ezúttal az alapítványi, egyszemélyes szobát igénybe veszem, és igyekszem minél többet pihenni bent. Ennek érdekében pedig előre le fogom szögezni, hogy a legszűkebb családomon (férjem, lányom, szülők) kívül senki más ne jöjjön látogatóba. Sajnos előző alkalommal szülés után szóltam, amikor már rosszul éreztem magam, hogy nem szeretnék senkit látni, ennek ellenére több családtag is váratlanul beállított, mert muszáj megnézni a picurkát. Nekem viszont baromi nehezemre esett a felkelés, ráadásul nem is örültem, hogy engem olyan elesett állapotban látnak, meg persze a legtöbbször épp lefeküdtem volna pihenni, vagy éppen pihentem is, amikor megzavartak. Ez alkalommal megpróbálom már előre elmondani, hogy ez a kívánságom, tartsák tiszteletben, ha hazajövünk, otthon, nyugis környezetben szívesebben látom őket, mint ott bent egy köntösben és egy hálóingben. Hogy mennyire lesznek megértőek, az majd kiderül, egyelőre arrébb van. Időnként még soknak tűnik a hátralévő bő három hónap, ha viszont arra gondolok, hogy akkor vége lesz a nyárnak és már az őszben leszünk benne, akkor meg még szívesen elodáznám a dolgot. Gitta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
06.14. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Rablás, baleset, szülés a benzinkúton
Látványos, nem mindennapi gyakorlatot tartottak a hatóságok Egerben kedden délelőtt egy benzinkúton.
06.13. 16:20
Heol.hu
Természetes szülés kontra kórházi szülés
Mennyiben befolyásolják a későbbi életünket a születésünk körülményei?
06.12. 09:45
Csaladinet.hu
Természetes szülés kontra kórházi szülés
Mennyiben befolyásolják a későbbi életünket a születésünk körülményei?
06.12. 09:45
Csaladinet.hu
Unod az „életképtelen mamikról” szóló cikkeket? Mi is!
Igenis van élet a szülés után, igenis lehet jól, kiegyensúlyozottan, és boldogan élni egy pár hónapos gyerkőc mellett is! 
06.11. 00:00
Babanet.hu
Egy anyuka őszinte vallomása: a futás húzott ki a <strong>szülés</strong> utáni depresszióból
Egy anyuka őszinte vallomása: a futás húzott ki a szülés utáni depresszióból
„A futás volt a legjobb választás, amit csak tehettem magamért, és a családomért” – vallja egy kétgyermekes anyuka, Michelle. Egy nőn nagyon könnyen, szinte észrevétlenül úrrá lehet a szülés utáni depresszió. Egy anyuka közösségi oldalán mesélt nehézségeiről, és arról, hogy a sport, a futás mentette meg. Forrás: Nők Lapja Café: Egy anyuka őszinte vallomása: a futás húzott ki a szülés utáni depresszióból
2017.06.09. 07:15
Nlcafe.hu
Egy hónapja szült, máris csúcsformában van Horváth Éva
Egy hónapja szült, máris csúcsformában van Horváth Éva
A 38 éves kismama bikiniben mutatta meg, milyen jól összeszedte magát a szülés után.
2017.06.08. 19:45
Starity.hu
Intim fotókon örökítette meg első gyereke születését
Intim fotókon örökítette meg első gyereke születését
Semmihez nem fogható atmoszférájú képeken láthatjuk, hogyan néz ki a szülés az édesapa szemével.Forrás: Nők Lapja Café: Intim fotókon örökítette meg első gyereke születését
2017.06.08. 13:20
Nlcafe.hu
Bizarr trendek a méhlepény körül - Veszélyes lehet a lótusz szülés?
A természetes, mindenfajta beavatkozástól mentes szülés reneszánszát éli. Amerikában egyre több anya fejlesztette ezt olyan szintre, hogy még a köldökzsinórt sem engedi elvágni gyermekén. A témát a Cafemom vette górcső alá.
2017.06.08. 10:00
Csaladinet.hu
Egy hónappal a <strong>szülés</strong> után bikinit húzott Horváth Éva
Egy hónappal a szülés után bikinit húzott Horváth Éva
Bombaformában van Horváth Éva. A modell-műsorvezető egy hónapja adott életet első gyermekének, és most bikinit húzott.Forrás: Nők Lapja Café: Egy hónappal a szülés után bikinit húzott Horváth Éva
2017.06.08. 09:30
Nlcafe.hu
Instahíradó: Horváth Éva bikiniben demonstrálta <strong>szülés</strong> utáni alakját
Instahíradó: Horváth Éva bikiniben demonstrálta szülés utáni alakját
Szülése óta alig egy hónap telt el, de a modellből lett műsorvezető szinte teljesen visszanyerte régi alakját.
2017.06.07. 21:17
Velvet.hu
Nem vagyok babonás, de... –  célkeresztben a <strong>szülés</strong> előtti vásárlás
Nem vagyok babonás, de... – célkeresztben a szülés előtti vásárlás
A legtöbb kismama szülés előtt találkozik azzal a hiedelemmel, hogy nem szerencsés a gyerekszobát teljesen berendezni, mielőtt világra jön a baba. Anna is ismerte ezt a babonát.Forrás: Nők Lapja Café: Nem vagyok babonás, de... – célkeresztben a szülés előtti vásárlás
2017.06.07. 15:00
Nlcafe.hu
Mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó – Betti a <strong>szülés</strong> előtti vásárlásról
Mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó – Betti a szülés előtti vásárlásról
Vannak, akik a babona miatt nem rendezik be a babaszobát a kicsi világra jövetele előtt, míg mások csak azért döntenek így, hogy nyugodtak maradjanak a terhesség végéig.Forrás: Nők Lapja Café: Mindenki csinálja úgy, ahogy neki jó – Betti a szülés előtti vásárlásról
2017.06.07. 15:00
Nlcafe.hu
Az apaság a műtőben kezdődött
Az apaság a műtőben kezdődött
25. hét „Nyár van, nyár! Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár.” Bizony, beköszöntött a nyár, nekem pedig egész héten ez a kis kánon járt az eszemben. Már nagyon vártam, hogy eljöjjön az igazi jó idő, amikor már kardigánon sem kell gondolkodnom. Hogy ne kelljen annyi réteg ruhát adni a lányomra, és ne kelljen magammal cipelnem a játszótérre minden rétegből még plusz egyet, hogyha gyorsan át kell cserélni bármit, akkor se kelljen felcaplatnunk a 4. emeletre. Végre a gyümölcsszezon is beköszöntött, bár az már apukám eprével múlt héten elkezdődött. Imádom, amikor végre érnek a gyümölcsök, leszedhetjük őket, eltehetjük őket lekvárnak, szörpnek, gyümölcslének, befőttnek, (a férfiak cefrének), vagy süteményt készítünk belőlük, vagy egyszerűen csak jól belakmározunk. Sikerült is a hétvégén elraknom egy adag eperlekvárt három kiló eperből, jövő héten pedig a cigánymeggy, illetve a cseresznye egy része vár ránk. Csakhogy mivel jár még a nyár? Ha nem figyelek oda, akkor enyhe boka-megdagadással. Mivel az első terhességem vége télre esett, ott tényleg csak az utolsó hetekben kellett erre figyelnem. Most viszont megdöbbenve tapasztaltam egyik nap munka után a játszón, hogy hát, ezt bizony karcsú bokának nem nagyon lehet nevezni. Azóta igyekszem figyelni rá, amint lehet, kicsit felrakom a lábam (most épp a munkahelyen is próbálom kitalálni, hogyan lenne jó), így sikerült elkerülnöm a további dagadást. A héten megvolt az első ovis szülői értekezlet is, Hajni abba az oviba és abba a csoportba került, ahova szerettük volna. Ez a csoport már tavaly indult „mini-csoportként”, olyan gyerekekkel, akik akkor még nem töltötték be, vagy éppen csak betöltötték a 3. évet. Hozzájuk kerülünk be 7 másik gyerekkel együtt, akik szintén azonos korosztály, így elvileg mindenki egyszerre fogja majd 3 év múlva elkezdeni a sulit (nyilván abban az esetben, ha mindenkit 6 évesen elküldenek). Három kispajtása is lesz Hajninak, úgyhogy nem féltem a beszoktatástól, de elővigyázatosságból kértem, hogy az első körben kezdhessük meg, így augusztus 28-án reggel 9-re megyünk először. Ennek most örülök, mert egy kicsit aggódtam, hogy mi van, ha később kezd, és esetleg a beszoktatás belecsúszik a kistesó születésébe. Talán négy héttel a szülés előtt (úgy, hogy az elsőt a 42. héten szültem) még belefér a dolog. Voltam nőgyógyásznál is a szokásos ellenőrző körön, továbbra is minden rendben, teljesen zárt vagyok, vérkép, cukor teljesen rendben van (éhgyomri cukor bőven alsó tartományban), és mivel kérdésem se volt, elég hamar végeztem nála. Jövő héten lesz a védőnői köröm, 16-ára pedig bejelentkeztünk 4D-s babamozira, remélem, akkor végre kiderül, hogy a kistesó fiú-e vagy lány, és akkor végre ráállunk a nevekre. Merthogy az még nincs. Bár a lányom kijelentette, ha fiú lesz, Gergőnek fogják hívni, ha lány, Sárinak, de azért még mi is meghányjuk-vetjük a kérdést. A háromnapos hétvége egyébként kifejezetten jól jött nekünk, férjemmel együtt kicsit zombi-üzemmódba váltottunk, a lányomat meg egy éjszakára lepasszoltuk anyósomnak, legalább volt egy nyugis reggelünk. Hétfőn elmentünk strandolni egy közeli tópartra, az árnyékban nagyon kellemes volt a levegő, a sekély vizet pedig az elmúlt hét elég jól felmelegítette (én hidegebbre számítottam), lányunk pedig nagyon-nagyon élvezte a vízben való lubickolást. Jól ki is fáradt benne, így este lefekvésnél sem húzta nagyon az időt. Éppen az esti mesét mondtam neki, amikor belépett a férjem is a szobába, és én megjegyeztem neki, hogy most éppen nagyon rúgja a kicsi a húgyhólyagomat, ügyes, hogy megtalálta. Erre ő rám nézett, és mosolyogva megjegyezte: „Te már kétgyerekes anyuka vagy, nem igaz?” Ezen elgondolkodtam. És rájöttem, hogy igen, szép lassan kétgyerekes anyának is érzem magam. Tudom, hogy még nagyon sok kimenetele lehet a dolognak, de ahogy telnek a napok-hetek, ahogy egyre jobban érzem a mocorgást, sőt, lassan a ritmusát is megismerem, illetve néhány szokását (kifejezetten utálja, ha a bal oldalamon fekszem), ezt a hasamban lakó kis magzatot is egyre inkább a sajátomnak érzem. Mármint úgy, hogy igen, ő is a gyerekem, és lassan ugyanolyan gyerekem lesz, mint a körülöttem ugráló és hozzám bújó lányom. Én már itt tartok. De tudom, hogy a férjem még nem. Az első terhességnél még nagyon furcsa volt számomra, hogy ő nem képes azt az eufóriát érezni, amit én időnként, hogy az a pár alkalom, amikor érezte a gyerek rúgását, neki nem jelentett akkora extázist, mint azt én vártam volna. Ez nem azt jelenti, hogy ő ne várta volna, ne akarta volna, de nála akkor kezdődött el a folyamat, az apaság, amikor a műtő előterében az ő kezébe adták oda a csecsemősök először a lányunkat. És most is így van. Talán kicsit több türelme van hozzám, mert egyszer már látta, hogy milyen nehéz lesz a vége nekem, igyekszik segíteni, amikor látja, hogy elfáradok, és nagyon örül, hogy érkezik az újabb gyerkőc, de amíg meg nem születik, addig ő nem tudja azt érezni, hogy az apja lenne neki. Ellentétben velem, aki a nap 24 órájában hordozza magában a gyermeket, és minden órában, amikor éppen nem érzi a mocorgást, azonnal aggódni kezd, hogy valami gond van esetleg. És tudom, hogy sok van még vissza, de már várom, hogy végre kezembe foghassam és magam is megláthassam, ki is az a jövevény, aki egyelőre a húgyhólyagomon tapos. Gitta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.06.07. 13:00
Bezzeganya.postr.hu
Anyunapló – egy könnyekben gazdag első nap otthon az újszülött kisfiammal
Anyunapló – egy könnyekben gazdag első nap otthon az újszülött kisfiammal
Egy elsőgyerekes anyukának a szülés után a második legnagyobb kaland az első nap, amikor a kórházi napok után hazatér a picivel. Eszterre könnyekben, kakiban és sírásban gazdag első nap várt, amikor hazavitte a kis Boldizsárt. Forrás: Nők Lapja Café: Anyunapló – egy könnyekben gazdag első nap otthon az újszülött kisfiammal
2017.06.07. 10:03
Nlcafe.hu
<strong>Szülés</strong>e napján tudta meg, hogy terhes
Szülése napján tudta meg, hogy terhes
Nem, ez nem vicc, a sztori pontosan olyan sokkoló, mint ahogy elsőre hangzik! Hiába kopogtatott be a gólya egy ausztrál nőhöz, a terhességét egészen a szülés napjáig nem vette észre!
2017.06.06. 16:37
Cosmopolitan.hu
<strong>Szülés</strong> után is lehet gyönyörű hajad
Szülés után is lehet gyönyörű hajad
A hajunk, a bőrünk nemcsak ápoltságunk, hanem belső, egészségi állapotunk tükrei is.  Ha szép, sima, csillogó, akkor aki ránk néz, azt gondolja: kirobbanóan egészségesek és energikusak vagyunk.
2017.06.06. 12:00
Bezzeganya.postr.hu
5 ok, ami miatt nem akarsz anya lenni
Persze, nem szó szerint. Csak amikor úgy érzed, nem bírod tovább az anyaság kevésbé napos oldalát. Öt ok, ami miatt szülés után úgy érezheted, inkább nem akarsz anya lenni
2017.06.05. 00:45
Babanet.hu
Az utolsó pillanatban passzolt le a fogadott orvosom
Az utolsó pillanatban passzolt le a fogadott orvosom
Történetem valahol ott kezdődik, hogy a terhességem 15. hetétől a fogadott orvosom császárt tervezett, mert az első három hónapban rengetegszer szenvedtem a számon herpesszel. Amiről kevesen tudják, hogy akár császárhoz is vezethet. A 35. héten herpesz-tesztet csináltatott velem, aminek nagyon vártuk az eredményét.  38. héten reggel ctg-re igyekeztünk a férjemmel, amikor behívott az orvosom a vizsgáló melletti szobájába, amit már akkor furcsállottam,  hogy közölje, negatív lett a teszt, szülhetek természetes úton. ( Szuupeeer!!! Tudjátok, fejben megtervezve a „tökéletes hangulatos, nyomok egyet, kint a gyerek” filmes szülés.) Majd ezután jött a hidegzuhany. Hozzátette, hogy ő a hónap végén nyugdíjba megy, és nem vállalja a szülésemet, csak akkor, ha épp dolgozik, és persze ha a hónap végéig meg is szülök. Abban a pillanatban egy világ omlott össze bennem. Nem tudtam, kiabáljak, vagy csendben tűrjek. Persze mondanom sem kell, a kilenc hónap alatt egyszer nem említette, hogy felhagy orvosi karrierjével. Még szerencse, hogy a biztonság kedvéért egy-két nappal a „nagy” bejelentése előtt lebeszéltem egy szülésznőt. Aki egyébként már akkor furcsállotta, hogy alapból is vállalt az orvos, mivel császárt szokott csak. Ekkor kezdett összeállni a kép. Csalódottan sétáltunk férjemmel a hatodik emeleten lévő szülőszobára, ahol már vártak ctg vizsgálatra.  Leírhatatlan, amit akkor éreztem. Olyan volt, mintha elvesztettem volna egy biztos pontot. Tudtam, ha a választott orvosom ott lesz velem, minden rendben lesz. Életem egyik legmeghatározóbb eseménye előtt álltam, amitől persze nagyon be voltam tojva, ő meg csak így lelép?! Na neeeee..   Hát akkor én meg nem fogok szülni! Persze ezt elég késő lett volna a 38. héten eldönteni.. Ott feküdtem a szülőszobán és próbáltam nyugtatni magam. Ekkor belépett a szülésznőm, akinek ekkor kb. úgy örültem, mintha lottóötöst nyertem volna meg. Gyorsan elmeséltem neki a történteket, de gyanítom, őt nem érte váratlanul. Megbeszéltünk mindent, megnyugtatott, és újra azt éreztem, készen álok a szülésre, amit a ctg rögtön igazolt is, viszont fájások híján jöhettem haza. Egy nappal a kiírt előtt be kellett feküdnöm, mert estére ötperces fájásokat mértem, és a kicsit sem éreztem aktívnak. Teltek a napok a kórházban és semmi. Oxitocin-terhelés, méhnyaktágító gél, ctg hegyek… Fájdalmas méhszájvizsgálatok és egyre erősödő keményedések, de semmi. Öt orvos vizsgált, de a vélemények nem egyeztek. De nekem csak annak az orvosnak a véleménye járt a fejemben, aki közölte, nem fog kiférni a baba a medencém téraránytalansága miatt. A 41. hét közepén jártam, amikor betelt az a bizonyos pohár. (Mi vagyok én, valami tesztalany? Nézzük meg, kifér-e a dinnye a kulcslyukon? Jaaa, nem. Bocsi.) Reggel azonnal megkerestem a még épphogy dolgozó „orvosomat”, és kétségbeesetten panaszoltam, hogy már nagyon rosszul vagyok, de a többi orvos továbbra is csak a csodára vár. Még aznap megvizsgált, és jött az újabb adag gél, mert ez még kell. (Hát nekem ugyan nem… Nevetséges!) Hozzáteszem, ezen a hétfői reggelen már éreztem, hogy ez valami más. Persze a közelgő frontra is foghattam volna. De teljesen biztos voltam, itt valami kezdődik. Megbeszéltük, ha ettől az adag géltől sem bújik ki, másnap reggel műtő.  Megkaptam a gélt, de az ebédet persze már nem. (Hátha jön a gyerek alapon.) Délutánra már minden fájásnál kapaszkodnom kellett valamibe. Az éjszakát sírással és nyögdécseléssel töltöttem a szobámban. Éjfélkor a szülésznőm közölte, nagyon feszül a magzatburok, de nem tágulok. Aznap már semmit nem tudtam aludni. Reggel 8-kor megérkezett a doki, aki burkot repesztett, merthogy nyílok és a baba is beilleszkedett. (Mi van? Most akkor mégis kifér?)                                       Apa is megérkezett, aki innentől kezdve hallgathatta a nyüszítésemet. Ezután öt óra telt el, és hullafáradtan három ujjnyinál megálltunk. Sosem próbáltam narkotikumokat, de az ekkor kapott fájdalomcsillapító hatása alatt értettem meg a drogot használókat. A fájdalmam ugyanolyan erős volt, de büdös fogalmam sem volt róla, mi van körülöttem, olyan bódult állapotban voltam. Majd a 26 óra fájdalmas vajúdás után jött a megváltás. Leállították a fájásokat, és már nyomták is a gerincembe az érzéstelenítőt. Sajnos romlott a babám szívhangja, és a tágulás is kevés volt. Így egy gyönyörű keddi délután, 13 óra 42 perckor emelték ki belőlem a kisfiamat, mint kiderült, nyakán volt a köldökzsinór, és persze a medencém téraránytalansága lehetetlenné tette volna alapból is a szülést. A kisfiam apa mellkasán pihent, míg engem befoltoztak és átvittek a szobámba. Viszont itt engedjetek meg nekem egy megjegyzést. Baromi nagy  tévhit, hogy a császár miatt később lesz tej, mert én 20 perc múlva már szoptattam, és azóta is. (Gyanítom, ezzel a mondattal megint lavinát indítok…) Természetes szülést terveztem, erre lett egy 14,5 cm-es vágás a hasamon, ami már sosem lesz a régi. De ennek a vágásnak köszönhetem a kisfiam életét. És csak ez számít! Nem olvastam eddig, csak rosszat a salgótarjáni kórházról, ezért is tartottam fontosnak, hogy megosszam a saját véleményem, mert eltekintve a leírt sokktól, csak jót tudok róla mondani. És egyben innen szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik 2016 nyarán dolgoztak a Szent Lázár Megyei Kórház szülészetén. A szülésznők végtelenül kedvesek, az osztályon dolgozó nővérek pedig nagyon közvetlenek voltak. A műtőben hihetetlenül barátságos volt mindenki, a csecsemős nővérek pedig nagyon segítőkészen álltak hozzám. Hatalmas pacsi mindenkinek! KisBlankus További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.06.04. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
<strong>Szülés</strong> előtti cukiskodás: Beyoncé és a kislánya irtó aranyos
Szülés előtti cukiskodás: Beyoncé és a kislánya irtó aranyos
Hamarosan életét ad ikreinek Beyoncé, de addig sem hagy minket cuki fotó nélkül. És milyen nagyra nőtt a lánya!Forrás: Nők Lapja Café: Szülés előtti cukiskodás: Beyoncé és a kislánya irtó aranyos
2017.05.31. 15:00
Nlcafe.hu
Terhesség -  a harmadik trimeszter
Terhesség -  a harmadik trimeszter
Ez a szakasz a 28. héttől a gyereked megszületéséig tart. Ha a harmad elején jön a világra, már 95% esélye van az életben maradásra. Itt az idő, hogy összeállítsd a kórházi csomagot és kialakítsd azt a helyet vagy szobát, ahová az új családtagot haza fogod hozni. Nem kell aggódni, ha nem a kiírt napon születik meg, hiszen csak minden huszadik újszülött „pontos”. A legtöbb szülés a terhesség 38–42. hete között történik.
2017.05.30. 10:40
Bezzeganya.postr.hu
Horváth Éva a szülés után is remek formában van
Még egy hónapos sincs a kisfia.
2017.05.30. 05:30
Origo.hu
Sarah Michelle Gellar <strong>szülés</strong> utáni depressziójáról beszélt
Sarah Michelle Gellar szülés utáni depressziójáról beszélt
Buffy, a vámpírok réme így győzte le saját démonjait.
2017.05.30. 02:00
Wellnesscafe.hu
<strong>Szülés</strong> után lett bikinifitnesz-versenyző Aliz
Szülés után lett bikinifitnesz-versenyző Aliz
Amikor kislánya egyéves volt, akkor kezdett Kovács-Achatz Aliz bikinifitnesz-versenyeken indulni, mára profi IFBB Bikini Fitness versenyző lett. Szerinte az anyaság nem akadálya a sportolásnak, kislánya rendszeresen elkíséri edzésre és előszeretettel utánozza édesanyja mozdulatait. Forrás: Nők Lapja Café: Szülés után lett bikinifitnesz-versenyző Aliz
2017.05.29. 14:00
Nlcafe.hu
BACH-VIRÁGOK ÉS A SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓ
AZ ENYHE GYERMEKÁGYI LEHANGOLTSÁGTÓL (BABY BLUES) KEZDVE A SZÜLÉS UTÁNI DEPRESSZIÓN ÁT, A KÓRHÁZI KEZELÉST IGÉNYLŐ SZÜLÉS UTÁNI PSZICHÓZISIG KÜLÖNBÖZŐ MÉLYSÉGŰ REAKCIÓKAT VÁLTHAT KI.  SZERENCSÉRE AZONBAN,  KEVÉS KISMAMÁT ÉRINTENEK A SÚLYOSABB ÁLLAPOTOK, A ROSSZKEDV ÉS A SZOMORÚSÁG 1 HÉT ALATT ELMÚLIK. ENNEK ELLENÉRE NEM SZABAD FÉLVÁLLRÓL VENNI A SZÜLÉS UTÁN JELENTKEZŐ LEHANGOLTSÁGOT, MERT ADOTT ESETBEN HOSSZABB TÁVON DEPRESSZIÓ KIALAKULÁSÁHOZ VEZETHET. DE MI ÁLL A HÁTTÉRBEN?
2017.05.29. 00:00
Babanet.hu
Ha újra kezdhetném nem erőltetném a szoptatást, és nem lenne bűntudatom
Ha újra kezdhetném nem erőltetném a szoptatást, és nem lenne bűntudatom
Különösebben nem foglalkoztatott kismamaként a szoptatás gondolata, egyszerűen tudtam, hogy menni fog. Miért ne menne? Előre nem vásároltam játszócumit, cumisüveget, sterilizálót, csak egy kézi mellszívót szereztem be. Szülés után gyönyörű aranyóráink voltak, úgy tűnt minden rendben lesz. Másnap persze elkezdődött a kálvária, amit szinte minden anya megél. Még nem volt tej, a kórházban folyamatosan ordított a babám, 2 óránként jártam a szoptatós nővérhez, mert egyszerűen nem ment mellretétel. Állandóan összebújva szopiztunk, legalábbis próbálkoztunk. A mellbimbóm 1 nap után vörös, és fájdalmas lett. Innentől már küzdöttünk. Az osztályon én lettem a bizonytalan anyuka, ezzel persze hatalmas bélyeget kaptam, és azzá is váltam pillanatok alatt. De minimális súlynövekedés után immár magabiztosan indultunk haza. Teljesen visszatért az önbizalmam. Az állandó sírás otthon is körülvett minket. Rémes volt. Szoptattam egész álló nap, a mellbimbóm szétnyílt, de továbbra sem érzékeltem tejbelövellést. Iszonyatosan fájt. Fekve nekem nem ment a mellre helyezés, így rengeteget ültem. Ennek köszönhetően a gátsebem is megnyílt. Ráadául képes voltam abban a furcsa tudatban élni, hogy biztos rendben van a baba, hiszen állandóan cicin van. Ugyan, hangosan kortyolni sohasem hallottam, de láttam, hogy mozog a fülecskéje, az ajkai, tulajdonképpen minden megfelelőnek látszott. A mérleggel nem foglalkoztam, direkt nem akartam ráparázni, gondoltam heti egyszer bőven elég rátenni. Eltelt a kínkeserves első hét otthon, az első súlymérésnél pedig hidegzuhanykét ért, hogy  baba súlya meglehetősen sokat esett. Innen indult a totális pánik. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Az én hülyeségem, és lazaságom miatt éhezett a gyerekem. Uramisten, el sem hittem. [/quote] A gyerekorvosunk nem tojt be ennyire, felírta a tápszert, és azt mondta csak a legvégső esetben adjak a kicsinek. Hát jó. Innentől a csecsemőmérleg a babalakosztály állandó használati tárgya lett. Sajnos szoptatásonként csak kb 10-20 ml-t mértem, ráadásul annyira borzalmasan fájt a mellbimbóm, hogy elkezdtünk bimbóvédővel próbálkozni. Egy nap után a kicsi teljesen rossz technikára váltott, és a tejem mennyisége is lecsökkent a kevesebb inger hatására. Elkezdtem őrült módjára fejni, és állandóan szoptatni. A baba minden mozdulata hatalmas fájdalommal járt, lassan elkezdtem rettegni a szoptatástól. Már előre potyogtak a könnyeim. Viszont amint pihentetni próbáltam a fájós mellbimbómat azonnal újra megcsappant a tejem. Jelzem még mindig 10-20 ml-ről beszélünk, időközönként 10 miliket sikerült kézzel kifejnem, mellszívóval viszont egy cseppet se tudtam kivarázsolni. Pótlásnak véletlenül sem volt elég, amit lefejtem. Jött a tápszer. Kiskanállal, pohárból. Éjjel is. Minden egyes szoptatást mértem, majd sírtam. Közben a mellbimbóm ultrasebes lett. A 2. héten viszont éreztem, hogy telítődnek a melleim. Gyógyulgatott a mellbimbóm is, amivel már sajnos a háziorvost jártam. Hurrá! Néha 40 mili is összejött. Szuper, mintha elkezdtünk volna felfelé ívelni. Pótoltunk továbbra is, lefejt tejcsivel, meg tápszerrel is, de tényleg örültem. És ekkor megérkezett az újabb probléma. Elkezdődtek a mellgyulladások. Néhány óra alvás után lázasan, a mellemben vörösen, sajgó csomókra ébredtem. Újra lecsökkent a tej. Ez néhányszor megtörtént. Ekkor már kezdtem nagyon elveszíteni a türelmemet, és kimerültem. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Másról sem szólt az életem csak a szoptatásról, fejésről, és a folyamatos gyötrődésről, lelkiismeretfurdalásról. Nem adtam fel. A kicsi súlya is megindult, ami meglehetősen megnyugtatott, viszont hasfájós lett… A plusz pokolfaktor. [/quote] Nem kell bemutatnom, megállás nélkül sírt. Vagy éhes volt, vagy fájt a hasa. Más opció nem volt. Ez jó darabig így ment, de ha véletlenül nem a kicsi sírt, akkor én zendítettem rá, csak hogy nehogy könny nélkül maradjon az a pár nyugodt óra. A tejem a 2. hónap végére is csak a felét fedezte a szükséges mennyiségnek. Ekkorra már akkora mennyiségeket kellett adnom pótlásként, hogy nem ment tovább kanállal. A pohárral meg bénáztam, és a nagy nehezen lefejt tejem folyton kifolyt a baba szájából. Vettem hát egy cumisüveget. A kicsinek iszonyúan tetszett a dolog, rácuppant. De közben elfelejtett szopizni, és a tejem mennyisége újra csökkent. Ismét előröl kezdtünk mindent. Kínlódás a mellre tételnél, újra sebek. Beszereztem egy szoptanít készüléket, és felvettem a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval is. Működött is a dolog. Végre egyenesbe kerültünk. Fejtem is, a pótlást már nagyrészt sikerült fedezni. A hasfájás, bukással vegyítve ugyan megmaradt, a sírással együtt, a mellbimbómat meg továbbsebezte a szoptanít csövecskéje. De mégis boldog voltam, köztes megoldást találtunk. Egy alkalommal pedig sikerült kizárólag szoptatással jól lakatni a babámat. Ezután mély álomba szenderült. Egyetlen egy alkalommal. Ezer fotót készítettem erről a csodálatos eseményről, büszke voltam. Talán mégis sikerülhet... {adselite} Aztán megint megtorpantunk, egyszerűen valamiért rájött a kicsi, hogy turpisság történik, és kiköpte a csövecskét. A szoptaníttal elváltak útjaink, többé nem tudtuk használni. Utolsó erőmmel, még kísérleteztünk. Egy mellből, kettőből, szoptatáson belül állandóan váltogatva, órákig, ezerféle pózban ment a huza-vona. Sajnos ez az volt, örömfaktor nulla. 3 hónapos növekedési ugrásnál jött a fejforgatás, vergődés, türelmetlenség a baba részéről. Ezután még 1 hétig próbálkoztunk. Totál kikészültem. Teljesen beszűkült a tudatom. Életemben soha nem akartam még ennyire semmit.  Annyira akartam szoptatni a gyermekemet, hogy  belebetegedtem. Minden percem erről szólt, erről és semmi másról. A családom próbált segíteni, biztattak amíg tudtak, de amikor már nagyon nem tudtak kirángatni a letargiából, akkor kértek, hogy ne erőltessem a végsőkig ezt a kínlódást. Nagyon dühös voltam rájuk. Miért nem bíznak bennünk? Minden nő képes anyatejjel táplálni a gyermekét! Tudtommal nő vagyok! Nem így van? Még az örökbefogadó anyák is képesek beindítani a tejüket, kizárt, hogy én ne tudjam ellátni a babámat! Szörnyű érzések ezek, ráadásul mindenhol boldog szoptató anyák fotóiba botlottam. Az ismerős anyukák 2-3 hét kitartó munka után sikeresen szoptattak. Mi a baj velünk? Aztán egy nap mérlegeltem: vagy befejezzük, vagy tulajdonképpen meg fogok bolondulni. Se éjjelem, se nappalom nem volt már. Nem volt időm, és energiám semmire. Ja de:  bőgni. Döntöttem hát, vége. Az utolsó szoptatásba minden fájdalmam benne volt. Zokogtam, átadtam magam a “gyásznak”, potyogtak a kicsire a könnyeim, és csókolgattam, ahol csak értem, közben megállás nélkül mondogattam, hogy szeretem, és ne haragudjon rám. Ebben a pár percben minden eltúlzott félelmem, és bánatom belezúdult a lelkembe, és én hagytam, képes voltam teljesen átadni magam az érzésnek. Szinte felszabadultam a fájdalomban. Vége. Elengedtem. Hetekig a fellegekben jártam ezután. Sőt képes lettem sokkal jobban odafigyelni a babám rezdüléseire, hiszen már nem kellett a saját nyomoromban tobzódnom. Ő is boldog volt, imádott enni. A hasfájás úgy hiszem, hogy a 3 hónapos korából fakadóan enyhülni kezdett, már csak ez estéinket keserítette meg. Az eddigiekhez képest ez is csodálatos volt.    {adselite} Továbbra is fejtem naponta 8 alkalommal. Ez semmilyen problémát nem okozott egy darabig, szívesen tettem. Nyilván nem ment túl sokáig, nagyjából még 3-4 hónappal tudtam meghosszabbítani fejéssel az anyatejes táplálást. Végsősoron büszke voltam magamra így is. A szoptatás élményét nem lehet pótolni, de igyekeztem mindent megadni a babámnak. Állandó testkontaktusban voltunk, hordoztam, imádtam, hatalmasakat nevettünk, és mindig együtt voltunk. Csodálatos volt a szoptatás utáni időszak. Ő is kinyílt, és én is. Egymásra találtunk. Felejthetetlen közös pillanatokat éltünk meg végre! Egyszerűen csak nem borított be a szoptatás sikertelensége, és a bűntudat miatt érzett hideg köd, és elkezdtem felfedezni, és élvezni az anyaság minden örömét. Egy pillanatig sem a szoptatás ellen beszélek, a végsőkig akartam én is, hiszen ez a legjobb a babának. De! Ha újrakezdhetném, már másképp csinálnám, és nem “halnék bele”. Minden apró ráncocskát, minden mosolyt, minden érintést teljes egészében megélnék, és nem pocsékolnám el ezt az időszakot a saját alkalmatlanságom miatt érzett eltorzult tudatállapotom oltárán! Soha nem kaphatom már vissza a gyermekem első hónapjait, és ezt örökké bánni fogom.szoptatás
2017.05.26. 09:35
Cukimamik.hu
<strong>Szülés</strong>élmény- Rettegtem még a természetes <strong>szülés</strong> gondolatától is
Szülésélmény- Rettegtem még a természetes szülés gondolatától is
Nem vagyok az az igazi ősanya típus, de végülis ez egyátalán nem bánt.Megmondom őszintén, én nem érzékeltem a legkevésbé sem, hogy áldott állapotban lennék a várandóságom idején. A kismanót viszont már a pocakban is nagyon bírtam, álmodtam vele, még talán beszélgettünk is. A kismamaságban ennek ellenére bőven vannak kellemetlenségek is, amiket nem mindig tudtam könnyen viselni. Ahogy telt az idő egyre jobban elkezdtem parázni a szüléstől is. Konkrétan halálfélelemig gyötörtem magam, mind a baba, mind a magam részéről. Egyébként sem akartam soha természetes szülést. Vessetek meg érte, de nem. Műtétem már volt, így el tudtam képzelni a császár kínját, ennek ellenére sem vágytam a spontán szülésre. Egyezkedtem végig a babával, hogy kicsit forduljon már máshogy, legalább ennyit… légyszi…. Hát nem jött be, ez nem rólam szólt, ő a természetes utat szerette volna végigjárni, és megküzdeni az életért. Megértettem. A nagy napon, - nyílván éjjel- kis pukkanó hangot hallva a pocakom irányából kitotyogtam a fürdőszobába. És mint a filmeken, ipari mennyiségűnek látszó magzatvíz loccsant ki a kőre. Majd jött is azonnal első fájás, az a beszaratós fajta. Feltöröltük a trutyit, de ciklikusan kifolyt egy-egy adag, amin végsősoron szuperül tudtunk csúszkálni a férjemmel. Akkor lássuk azt az órát is! 5 percesek, hohóó, doki bácsi azt mondta 5 percesekkel amúgy is indulni kell befelé. Eltelt néhány perc, mire már 2-3 percenkénti terrorizálásban volt részem, és olyan fájdalmasak lettek, hogy még pislogni se bírtam.   5 perc alatt odaértünk a kórházba, kiszálltunk az autóból, de csessze meg, nem találtuk meg a szülészet éjszakai bejáratát -  2 diplomával, a hátunk mögött egy helyi szülés felkészítő tanfolyammal. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Az összes villanyoszlopra feltekeredtem, mire a férjem 10 perc rohangálás, és telefonálgatás után rájött, hogy tulajdonképpen az ajtó előtt állunk. [/quote] Beengedtek minket, felsétáltam a lépcsőn, viszonylag tartottam magam, a 12 órás vajúdás lehetősége lebegett a szemem előtt. Majdnem pánikrohamot kaptam a gondolattól. Már a felvételnél berendeltem a max dózisú az epidurált. Egyébként a gép szépen mutatta közben a fájásokat, az ügyeletes doki pedig nagy ásítozások közepette kivánszorgott a kuckójából, hogy szemrevételezze a tényállást. Csak hogy felébredjen rögtön toltunk is a képébe egy adag magzatvizet, megnyugtatott, hogy részéről béke van, nem az első eset. Azt mondta, majdnem 4 ujjnyira sikerült tágulni, szóval ő akkor most felhívná az orvosomat. Azért rákérdeztem nála is, hogy lehetne-e még fájdalomcsillapítást kérni… esetleg. Csak kuncogott. Felvázolta, hogy már késő, beöntésre sincs idő, továbbá megdícsérte az altáji közreműködésemet, így a borotválásra sem kellett időt pazarolni, legyek szíves, és fáradjak át a szülőszobára. Megérkeztünk hát az esemény színhelyére. A férjem kérdezte, hogy adjon-e vizet, vagy segíthet-e valamiben, de a tekintetem elég volt számára, hogy megértse jobb ha hozzám se szól. Még egy próbálkozása volt, mikor meg akarta fogni a kezemet. Egy udvarias, halk, ámde roppant kiábrándító “ne érj hozzám” hagyta el a számat. Ettől a ponttól valahogy a lepedő markolászása lett a támaszom. Miután a szerelmem vigyázó karja helyett egy csücsökre volt szükségem, talán nem mennék párkapcsolati analízisre ebben az életben... Egyszer csak begurítottak mellém egy hatalmas gázpalackot, azt mondták szívjam. Naná, bármit! Soha senkitől nem hallottam még jót a gázról, de nekem a megváltás volt, a fájások csúcsán úgy szívtam, mintha az életem múlna rajta. Talán úgy is volt, legalábbis néhány pillanatban közel álltam az inkább azonnal lőjjetek le érzéshez. Szegény, drága kisbabám sajnos egy másodpercig sem jutott eszembe. Nem tudom kinél, hogy van, de még csak egy villanásra sem emlékeztem, mikor aggódtam volna érte, vagy valamiféle érzést közvetítettem volna felé. Megszűnt a közösségem vele, ezt külön-külön csináltuk végig. Talán cserben hagytam? Nem tudom. {adselite} A vége felé megkértek, hogy tegyem bele- erre a fantasztikus alkalomra gondosan pedikűröztetett- lábaimat a kengyelbe. Hogy mit? Mozogjak? Képtelenség. Nem tudtam pózt váltani, suttogva könyörögtem nekik, hogy ne tegyék ezt velem... Talán ez volt a legfájdalmasabb az addig történtekben. És persze a szemetek elvitték a gázocskámat is, istenem, pedig a mindenem lett, az a gyönyörűszép, ezüstösen csillogó palack... Lényeg a lényeg, finishbe értünk. Pontosan tudtam, hogy akkor jó ha fáj. De tényleg! Hirtelen kitisztult a fejem, és elkezdtem figyelni a testemre, és a szülésznőre. Az orvosomat, és a férjemet nem hallottam, nem láttam, pedig tutira ott voltak. Lehet, hogy csak egy emberre voltam képes fókuszálni. Ez a része zsigerből jött, jó helyre nyomtam, színtiszta kozmikus energiák érkeztek felénk, jól lélegeztem, jól irányítottam a kitolást. Talán 3 nyomásból meg is lett is a baba. Innentől jött némi pofára esés, én azt hittem, hogy azért csináljuk ezt az egészet, mert jön majd a hatalmas katarzis, meg az örömkönnyek, meg az egymás nyakába borulás. Én nem éreztem semmi mást, csak azt hogy hálistennek vége van. Azt is elárulom, hogy nem is nagyon néztem meg rögtön a kicsit. Tőlem lehetett volna az ördög maga, az sem érdekelt volna. Nekem az volt a fontos, hogy végre nincs fájdalom. Pár perc után viszont, mikor a férjem a karjában hozta vissza hozzám az újszülött gyermekünket, akkor iszonyú büszkeséget éreztem. Ők az enyémek, immár mindketten. Rögtön össze is számoltam magunkat, és érzékeltem, hogy tényleg hárman vagyunk. Jött némi intermezzó, mert bővebb vérzés tapasztalt az orvosom, emiatt csinált egy küretet, illetve hatalmas gátsebem lett, amit véget nem érően foldozgatott, és persze visszatért a más jellegű, gyűlöletes fájdalom is. Viszont mikor lecsengett az egész, hirtelen feldobódtam, nem fájt semmim, abszolút nem. Simán felálltam, sétálgattam, beért az adneralin is. Kép forrása: Pinterest ... és végre megérkezett a lelkem is, a nagy rohanásban ő valahol lemaradt. Itt szuszogott Ő, akire már nagyon vártunk. Finom, kis puha gyönyörűség, szinte tapintható volt az égiektől érkezett, tiszta kis lénye. Órákat nézegettük őt a párommal, néha egymást is. Zavartalan félhomály, és csend volt körülöttünk. Közben ránk hajnalodott. Addigi életem legszebb pillanatai voltak ezek. Nehéz helyzetben előveszem ezt az emléket, és erőt merítek belőle. Kis utózöngét is mesélnék még, ugyanis nagyon hosszú ideig nem tudtam feldolgozni a szülésélményemet. Feljöttek pillanatképek álmomban, amiből rémálmok rajzolódtak ki. Nem hibáztatom magam, már kislányként is borsódzott a hátam a természetes szülés gondolatától is. Érdekes fordulat változtatta meg a negatív élményeket bennem. Lehet, hogy belül pasi vagyok, de nekem nem annyira ment ez a feltétel nélküli anyai szeretet dolog. Egy éves volt a kicsi, mikor azt éreztem, hogy véresen komolyan, hihetetlenül szerelmes vagyok belé. Kedves volt, édes, okos, gyönyörű, játékos, mosolygós. Hirtelen meghálált mindent, amit addig adtunk neki. Szinte nevetségesnek tűnt a szülés körüli macera, hiszen ezért a kisemberért, nemhogy egy flottul lezajló 3 órás szülést, hanem a világ összes fájdalmát bevállalnám. Hát ez van :) Azon viszont még most sem tudom magam túltenni, hogy mennyire kevés időt kaptunk megélni a történéseket, és ráhangolódni a folyamatra. Iszonyatos volt a saját tudatom keresése. Ez az egész csak a túlélésre ment. Nem érzékeltem sem a babát, sem a testemet, sem a külvilágot. Egy összefüggő fájdalommassza maradt az emlékeimben a szülés. Nem volt időm harcolni önmagammal, nem volt “ El Camino”-m, nem volt mennyei boldogság az első találkozás. A párom is hiányzik a sztoriból. Együtt szülés volt betervezve, de még csak szemkontaktust sem igazán voltam képes felvenni vele. Már más érzésekkel, más irányú lelki felkészüléssel vágnék neki az egésznek. Remélem lesz még alkalmam újra megélni az anyává válás csodáját, és sokkal tudatosabban életet adni. Ez volt a mi történetünk! Meséljetek Ti is!szülésélmény
2017.05.25. 06:06
Cukimamik.hu
Nyolc hónapig éltem sztómazsákkal a hasamon
Nyolc hónapig éltem sztómazsákkal a hasamon
Mint előző történetemben megírtam, szülés után közvetlenül tehermentesítő műtéten kellett átesnem, ami azt jelentette, hogy sztómát kaptam, kivezették a vastagbelemet a hasfalamra. Az indok IV. fokú gátrepedés volt, ami a „ volt orvosom” szerint kb. az én testi adottságom miatt történt, tehát a gátmetszés után szétrepedt odalent minden. Egybeszakadt a hüvely a végbéllel. Ezt így kimondani és leírni is elég szörnyű, míg átélni megfogalmazhatatlan érzésekkel, lelki fájdalommal bír.  Akkor azt mondogatta a nőgyógyász, hogy szerető családom van, túl fogom élni az egészet, és három hónap múlva vissza lehet rakni, ő nemzetközi szinten utánaolvasott. Reménykedtem benne, hogy így lesz, bár a sebész, aki a nőgyógyászati részt is varrta össze és a sztómát is, minimum hat hónap-egy évet mondott. Ez akkor még az egész lelkivilágomra rányomta a bélyeget. De talán az még jobban, amikor is ezt a helyzetet meg kellett tanulnom kezelni, együtt élni vele, megpróbálni „elfogadni”. Az elfogadás szinte lehetetlen volt. Hiszen ott lógott egy zacskó a mellkasom és a köldököm között, ami teljesen új és ijesztő, eleinte fájdalommal járó volt. Minden egyes napom azzal végződött, hogy bevonultam a fürdőszobába lecserélni a sztómazsákot és újat felragasztani. Mindig akkora lyukat vágni, hogy ne legyen nagyobb, mint amekkora kell, mert különben kimarta a bőrömet, ami abba belekerült. Ezek után pedig azon izgultam, hogy le ne essen a zacsi, vagy ne legyen rajta olyan rész, ahol elengedné a ragasztás a bőrömet, mert az akkor elég kényelmetlen volt, a szagokkal küzdöttem. Ha ilyen megtörtént, napközben is kénytelen voltam kicserélni.  A vége felé egyre ügyesebb voltam. Természetesen hallatszott minden, ahogy működött (ez miatt is kerülendő volt a puffasztó és egyéb ételek fogyasztása) és mellé még a zacsi is „csörgött”. Közben persze élni kellett az életet, ott volt a kisfiam, akire ugyanúgy oda kellett figyelni, mintha semmi történt volna. Igyekeztem nem érezteti vele, hogy baj van, a külvilág felé azt mutatni, minden oké, rendben vagyok. Közben az első három hónapban jártam vissza kontrollra sebészhez, amikor ránézett a sztómára, illetve a záróizom erősségére. Decemberben azzal köszöntünk el, hogy januárban kérhetem az időpontot gasztroenterológushoz, aki majd megcsinálja a vizsgálatokat, amik szükségesek lesznek, ahhoz, hogy a helyreállító műtét megtörténhessen. Olyan vizsgálatok, amelyek megmutatják, tudom-e majd újra használni a záróizmot (tükrözés, anorectalis manometria-zárózom erőssége, ultrahang). Kértem időpontot, január közepén mentem, teljesen jó érzésekkel, hiszen ott már csak elindul valami, gondoltam. Nem teljesen így történt, az orvos gyorsan elvette a kedvem (de megjegyzem: rendes volt és látszódott rajta, hogy együttérez velem), mert szerinte „sanszos” volt, hogy egy ilyen mértékű sérülésnél vissza lehet ezt tenni. Ekkor elkezdte mondani, hogy mindig jobb együtt élni egy jól működő sztómával, mint egy rossz záróizommal, és hogy nyáron legfeljebb egyrészes fürdőruhát veszek fel… (Nekem nem a fürdőruha jutott eszembe először…) Ennek ellenére azért megbeszéltük az időpontokat. Február közepe, három nap vizsgálatokból állt. Első nap csak rutinvizsgálatok, vérvétel, stb. Második nap kezdődött egy beöntéssel, utána a végbél-, vastagbéltükrözés. Hát az elég durva volt, iszonyatosan fájt, kényelmetlen volt. Harmadnap jött a nyomásvizsgálat, záróizom milyen erős. Itt jó eredmény lett, örültem nagyon. Utána mentem közvetlen a végbél-ultrahangra, ami szintén rendben volt. Megkaptam a papírt, amelyen az állt, hogy nincs akadálya a műtétnek. Annyira boldog voltam és megkönnyebbültem. Ezzel a papírral mentem vissza a sebészhez február végén, bízva abban, hogy mihamarabb sor kerül a műtétre. Két lehetőség volt: vagy megműt márciusban (de áprilisban ki kell mennie külföldre, és ha bármi baj lenne, nem lesz itthon) vagy május elején. Nyilván a májust választottam, hiába szerettem volna hamarabb. Inkább a biztos, ha már ennyit kibírtam, ezt is ki fogom. Így is lett, pontosan egy éve ennek, május 3-án megtörtént a műtét, NYOLC hónap után! Először el se hittem, csak mikor felhúztam a ruhámat, és egy kötést láttam a sztóma helyén. Az első hét borzasztó fájdalommal járt, mintha kitépték volna a hasfalamat. Egy hét után hazamehettem, négy hétig nem emelhettem semmit, utána pedig csak fokozatosan. Nem emelhettem fel a kisfiamat, aki mindig csak nézett, miért nem veszem ki a kiságyból… Lassan elteltek a hetek, addig párom volt itthon velem. Aztán szépen helyreálltak a dolgok az eredeti kerékvágásba. Most már csak egy heg emlékeztet a testemen, mi is volt ott. Fizikailag úgy érzem, rendben vagyok, de a lelkem még nem dolgozta fel a történteket. Nagyon sok gondolat és érzés nincs megfogalmazva itt, nem is lehetne mindent leírni, de azt gondolom, nem is kell, hiszen ha belegondol az ember egy ilyen „traumába”,  talán ha nem is tudja elképzelni, de sejtheti, milyen lehetett. Igyekszem minél hamarabb túllépni ezen, pszichológus segítségét kérve. Kékmadár06 További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.05.25. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
<strong>Szülés</strong> utáni hajápolás
Szülés utáni hajápolás
A várandós kismamák gyakran csillogó, dús, remek tartású hajjal rendelkeznek, ez azonban alaposan megváltozhat a szülés után. Nem kell azonban kétségbeesni!
2017.05.24. 15:09
Élőben.hu
8 hónappal a <strong>szülés</strong> után Blake Lively dögös ruhában parádézott
8 hónappal a szülés után Blake Lively dögös ruhában parádézott
Ejha! Ez aztán a villantós, rikító szerelés. Blake Lively megüzente, hogy itt a nyár, ha valakinek nem lenne ez teljesen világos.Forrás: Nők Lapja Café: 8 hónappal a szülés után Blake Lively dögös ruhában parádézott
2017.05.24. 14:45
Nlcafe.hu
Gyereket szültem, és egy roncs lett a hajam – mit csináljak?
Gyereket szültem, és egy roncs lett a hajam – mit csináljak?
Sok kismama panaszkodik rá, hogy a terhesség alatt erősnek és fényesnek tűnő hajuk a szülés után fakó, fénytelen és elvékonyodott lesz. Van megoldás a kellemetlen problémára!Forrás: Nők Lapja Café: Gyereket szültem, és egy roncs lett a hajam – mit csináljak?
2017.05.23. 20:37
Nlcafe.hu
Lótusz <strong>szülés</strong>: amikor az újszülött a méhlepénnyel alszik
Lótusz szülés: amikor az újszülött a méhlepénnyel alszik
A lótusz szülés egyszerűen azt jelenti, hogy nem vágják el a köldökzsinórt, hanem hagyják, hogy magától leváljon a méhlepényről. Erős képek következnek.Forrás: Nők Lapja Café: Lótusz szülés: amikor az újszülött a méhlepénnyel alszik
2017.05.22. 10:20
Nlcafe.hu
Miért nem tudok lefogyni szülés után, ha alig eszem?
Szülés után a legtöbb nő nagy félelme, hogy képtelen lesz visszanyerni a teherbe esés előtti súlyát.
2017.05.21. 10:00
Vital.hu
Miért gondolkodunk ennyire hamisan az anyaságról?
Miért gondolkodunk ennyire hamisan az anyaságról?
A minap azon agyaltam, vajon miért van szükség arra, hogy az anyaságról egy teljesen valótlan, álomszerű képet vetítsenek elénk. Ezt a (hamis) tökéletességet látjuk a reklámokban, a magazinokban, a boltokban, a közösségi oldalakon… Talán ezzel akarnak további kedvet csinálni a családalapításhoz? Vagy még mindig ciki kimondani, hogy az anyaság legalább akkora szívás, amekkora öröm is egyben? Annyira naivan vágtam bele az anyaságba, amennyire azt csak elképzelni lehet. Ezt már írtam nektek, de ki kell hangsúlyoznom: nálam talán csak azok felkészületlenebbek, akik a fájások indulásakor jönnek rá, hogy terhesek. Én vagyok a nagymamám legkisebb, későn jövő leánykájának a kisebbik gyermeke, szóval a rokonságban nincs nálam fiatalabb. Ez még előny is lehetne, hiszen az unokatesóknál időközben sok apróság született – ők azonban vagy külföldön, vagy az ország másik felében élnek. Jómagam pedig aránylag fiatalon vágtam bele a családalapításba, legalábbis ami a korosztályomat illeti, a többség inkább azon töri a fejét, hogyan tegyen félre a következő fesztiválra. Egyszóval nem volt körülöttem gyerek. Emiatt aztán lövésem sem volt, hogyan kell pelenkázni, egy csecsemőt ellátni, és úgy általában mivel jár az anyaság. Fotó: giphy.com Természetesen nem mondom, hogy nem jártam semminek utána, de nem akartam túlságosan ráparázni a dolgokra. Úgy voltam vele, hogy mindezt több milliárdan végigcsinálták már előttem, nekem is mennie kell. Szóval az első néhány horrorisztikus szüléstörténetet követően döntöttem: lesz, ami lesz. Mit tudtam akkor még a babakori hasfájásról, a mellgyulladásról, a mérhetetlen fáradtságról, a vészesen sajgó altestről, arról az iszonyatosan kimerítő, testi, lelki, párkapcsolati libikókáról, ami ránk várt... Úgy gondoltam, mivel vágyott, villámgyorsan fogant gyermekről van szó, és mivel minden vizsgálat rendben volt, baj nem adódhat. Hát ehhez képest adódott bőven. Ma már persze tudom, hogy minden nehézség csak viszonyítás kérdése, elvégre egészséges, gyönyörűséges kisbabám született, és én is jól megúsztam a szülést. De a kis ordibáló tüneményem elég alaposan tönkre vágta azt, amit az anyaságról és a babázásról elképzeltem. Tudom, akik nem élték ezt meg (azon felül, hogy iszonyat mázlisták és őszintén irigylem őket), most biztos azt gondolják, ilyet senki sem írhat a saját gyerekéről. Pedig ezt éreztem. Sőt, ennél sokkal rosszabbat is. Ráadásul mindeközben a sokat megélt és mély kapcsolatom ugyancsak hullámvölgybe került. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Úgy éreztem, mindennek okozóját legszívesebben visszaraknám a pocakomba, csak hogy kicsit végre nyugtom legyen. Vagy még inkább: meg nem történtté kívántam tenni az egész terhességet és a szülést. [/quote] Fotó: giphy.com Aztán arra gondoltam, hogy semmilyen szinten nem álltunk készen arra, hogy gyerekünk legyen, közös otthon, rendezett anyagi háttér és hétéves kapcsolat ide, vagy oda. Mi alaphangon sosem veszekszünk egymással, és bár nézeteltéréseink akadtak, mindig gyorsan rendeztük őket. Ehhez képest most hónapokig egy helyben toporogtunk. Én minden nap bőgtem a zuhany alatt. Miatta, miattunk, a gyerek miatt. Miért kell egész nap sírnia? Miért nem tudom megvigasztalni? Miért nem tudunk pihenni, élni? Miért nem kapok annyi segítséget, amennyire szükségem lenne? Nekem miért kellett minden változtatnom, mikor neki ugyanúgy megy tovább az élete? Egy idő után úgy éreztem, nem bírom, muszáj végre valakinek elmondanom, mit érzek. Iszonyú nagy mázlimra a legjobb barátnőm két hónappal előttem szült – neki nem féltem elmesélni a véleményemet. Szerencsére mindenben megértett, és ő is kitálalt: bizonyos esetekben még sokkal mélyebb hullámvölgyeket megéltek, mint mi.  {adselite} Aztán elgondolkoztam. Miért éltem ilyen álomvilágban? Miért gondoltam, hogy majd minden simán megy? Honnan szedtem, hogy az én kislányom majd eszik, alszik, édesen mosolyog, mi pedig ugyanúgy folytatjuk az életünket, mintha ott se lenne? Arra jutottam, nem vagyok hibás. Egyrészt azt gondoltam, amit mindenki más szokott a rossz dolgokról: „velem ezek úgysem történnek meg”. Másrészt pedig én is elfogadtam, ami a médiából árad, és amit – akárcsak tudat alatt, de – sok esetben készpénznek veszünk. Most álljon itt feketén-fehéren: az anyaság nem olyan, mint a plakátokon. Rohadtul nem olyan. Biztos, hogy van néhány százaléknyi mázlista, aki fantasztikus géneket örökölt, és dögösebben jön ki a kórházból, mint ahogy teherbe esett. Simán hív akár minden nap bébiszittert, hogy edzhessen, aludhasson, a párjával nyaralhasson, vagy nemes egyszerűséggel azt csinálhassa, ami korábban magától értetődő volt. A valóság és az átlag azonban nem ilyen. Nekem pl. szerfelett jól esett volna, ha nem visel meg minket az első néhány hónap ilyen kegyetlenül. Jó lett volna őszintén kiélvezni, ahogy a gyermekem rácsodálkozik a kinti világra, sokat mosolyog, alszik, vagy csak egyszerűen békésen eszik. Jó lett volna, ha többet hordozhatom, mert az olyan közeli. Ha nem lettem volna kvázi bezárva csaknem 7 hónapig otthonra. Jó lett volna, ha többet lehetek felnőttek között, esetleg lazíthatok kicsit szülés után. Csak egy fél napot. Jó lett volna, ha 3 óránál többet aludhattam volna egyben. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]De akkor nem lenne most ez. [/quote] Fotó: giphy.com Nem tudnám ennyire lazán venni az anyaságot. Megijednék, amikor felszökik a láza, ha úgy tűnik, ok nélkül sírni kezd. Nem lenne még erősebb és edzettebb a kapcsolatom, és nem lenne akkora önbizalmam, amekkora korábban sose volt. Anyaként sokkal jobban hiszek magamban, hiszem, hogy jó, amit csinálok, akkor is, ha mindenki máshoz hasonlóan időnként én is kételkedem egy kicsit. És tudjátok mit? Az én kislányomra rá sem lehet ismerni. Az első 5 hónapja véget nem érő hasfájással, kínszenvedéssel járó evéssekkel, embert próbáló altatásokkal járt. Manapság azonban egyre többször átalussza az éjszakát, keveset, de általában válogatás nélkül eszik, mosolygós, barátságos és önálló, a betegségeknek, fájdalmaknak pedig nyoma sincs. Nem mondom, hogy nincsenek rossz napjai, vagy, hogy nem sír, és nem veri földhöz magát, ha nem az van, amit kitalált. De a korábbi idők nehézségei az első szülinapja derekán már elhalványultak. Örülök, hogy itt tartunk, hogy bátran ki merek vele mozdulni, sőt igényli is, hogy menjünk, emberek között legyünk. Hogy babaklubba, könyvtárba járunk, a játszótéren tízóraizunk és sétálgatunk az udvaron. Tudom, ez minden kezdő és kínlódó anyuka számára elképzelhetetlen, ahogy anno nekem is az volt, de tényleg igaz: eljön ez az idő. A nehézségekre nem készít fel senki és semmi, de bizakodóan tekintek a jövőbe, és alig várom a közös kalandokat. Amik, bizonyára abszolút mások lesznek, mint amiket most elképzelek, de csakis a mieink lesznek, és ezt semmilyen profi reklám sem tudja überelni.anyaságanyának lenniszülés után
2017.05.18. 15:48
Cukimamik.hu
Apás <strong>szülés</strong>
Apás szülés
Rengeteg tisztázni valótok van a szülés előtt, az egyik nagy dilemma, hogy a párod végigkísérje-e a baba érkezését, vagy sem. Összeszedtünk néhány gondolatébresztő kérdést. Mit vártok az apás szüléstől? Az első érv mellette, hogy rengeteg kutatás bizonyítja, hogy a vajúdás időszakát sok esetben lerövidíti, és kissé elviselhetőbbé teszi az apa jelenléte a szülőszobán. Amiért viszont tényleg érdemes bevállalni, hogy életetek egyik legnagyobb eseményéhez érkezve, végre együtt láthatjátok meg a csöppséget, akit ezerszer elképzeltetek, és annyira vártatok. Együtt örülhettek, büszkék lehettek egymásra, és minden mozzanatot közösen megélve veheti kezdetét az ismerkedés. Az első pillanatok fantasztikusan felemelőek. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] A valóságban pedig mindenre fel kell a kispapákat készíteni mielőtt belevágtok, mert nem lesz fáklyásmenet. Beszélgessetek rengeteget, járjatok szülés felkészítőre, tudjon a legtöbb várható gikszerről, és hidd el így is akadhat meglepetés! Ne tápláljatok mindenféle filmeken látott csodás illuziókat, ez kőkemény, de csodálatos küzdelem lesz, teljesen emberi, annak minden szépségével, és kínjával. [/quote] Mi az apa feladata? Az apa feladata a szülésnél, hogy támaszként segítséget nyújtson a vajúdó párjának a hosszú órák alatt. Ő ismer téged a legjobban, így arra számítasz, hogy megérzi mire van szükséged. Ha akarod szoríthatod a kezét, masszázs, egy korty víz, vagy homloktörlés is jól eshet. A gyakorlatban viszont csak tehetetlenül szemlélődik majd, mert esetleg nem tudja alkalmazni a betanult masszázst, mert neked nem esik jól, és nem bírsz inni, enni, utálod ha hozzád érnek. Maga a jelenléte viszont hatalmas erőt ad majd neked. Valószínű eljön az a pont, amikor kissé ködössé válik a tudatod, és csak a babára, és önmagadra tudsz figyelni. Nem tudsz válaszolni a kérdésekre, bár hallod azokat, és nem is érdekel, hogy ki mit csinál körülötted. De mégis pontosan tudod, hogy van valaki, aki vigyáz rád/rátok ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Fontos, hogy szülni neked kell, bármit tesz a párod maximum a biztonságérzeted növelésére képes, amivel enyhíti kicsit a fájdalmadat, ami persze hatalmas dolog, de a te erőd, kitartásod nélkül nem fog megszületni a baba. Az apák többsége ráérez a párjuk igényére, és nem akar többet, mint az utolsó nehéz órákban csendesen üldögélni, figyelni, és így válni részesévé a folyamatnak. Nagyon fontos, hogy ne sajnáljon téged, tudatában legyen annak, hogy ez a dolgok menete, így kell lennie. Minden fájással közelebb kerültök a csodás pillanathoz. Ha bepánikol, megijed, és rettenetes aggódásba kezd, azzal megnehezíti mindenki dolgát. Erről is beszélgessetek! Neked stabil partner kell, nem lesz energiád őt is nyugtatni, és vajúdni is. Az apa feladata kiemelkedővé válik, ha császármetszésre kerül a sor, hiszen ebben az esetben a megszületés után rögtön ő kapja meg a babát, akit a mellkasára fektetnek a korai bőr (viccesen szőr) kontaktus előnyei miatt. Az újszülött pedig még a megnyugtató papa szívdobogást is hallja. Csodás élmény ez az apának, és neked is megnyugtató, hogy ebben a helyzetben, kicsit mégis megkapja a baba a neki járó melegséget. A szuperapák sztereotípiája - avagy tényleg ő a legjobb választás? A mai világban lassan elvárássá fajul az édesapák jelenléte a szülőszobán. Nekem ugyan ez nagyon is helyénvaló gondolatnak tűnik, mégis sokszor látom a felesleges túlzást az egészben. A lényeg, hogy közös döntés legyen az apás szülés, nem a te, vagy az apa, netán a világ elvárása miatt történjen. Nem kell magyarázkodni semmi miatt, ez nem az a téma. Egy rövid példa: Vannak szuperül működő párkapcsolatok, ahol nem preferálják például a fürdőszoba titkokat. Nem kíváncsiak nyíltan a másik fél minden tevékenységére. Ha nem látott még a párod fogat mosni, vagy pisilni, és nem is beszélgettek testi folyamatokról, vagy egyszerűen nem tudod elképzelni, hogy ebben a nehéz helyzetben lásson téged, akkor lehet, hogy az apás szülés nem a ti utatok lesz. Néhány esetben az apa jelenléte negatív hatást vált ki a vajúdás folyamatában, szinte zavaró tényezővé válik, és nem tud miatta ellazulni a szülő nő, hiszen próbál megfelelni a párjának, egy vélt képnek önmagáról, és nem figyel igazán befelé. Ez nem biztos, hogy kiderül előre, de hallgass az ösztöneidre! Vannak olyan esetek, mikor a férfi úgy érzi, hogy ő ezt nem akarja látni, mert nem, és kész. Gondolhatja úgy is, hogy a szülés a nő feladata, és ő nem “odavaló”. Őt kár mindenáron beráncigálni a szülésre. A lényeg, hogy kicsit vonatkoztass el az apás szüléstől, és gondold át, hogy ki az a számodra megbízható ember a környezetedben, aki segítségedre lehet ezekben az órákban. Lehet ez szülésznő, dúla, az édesanyád, egy imádnivaló barátnő. Ha nem ragadsz bele az apa személyébe, akkor lehet hogy mindketten jobban jártok. Illetve itt említem meg, hogy a szülőszobából igény szerint az apa kimehet, nem kell A-tól Z-ig mindent látnia. Megbeszélhetitek, hogy a vajúdásnál veled van, de a kitolásnál távozik. Sőt egyes intézmények engedélyezik, hogy a szülő nővel 2 felnőtt legyen bent. Mondjuk az apa, és a dúla, a lehetőségek utánajárással kihasználhatók.   Milyen általános félelmek vannak? Nem akarja látni, hogy szenvedsz! A magam részéről úgy gondolom, hogy jöhet még betegség, fájdalom az életemben, és bizony elvárnám, hogy mellettem legyen a férjem. Nem 8-12 órán át, hanem akár éveken keresztül. Az, hogy nem akar szenvedni látni számomra nem lehet kifogás. Nem bírja a tű, és a vér látványát! Ha nem pánikbetegségről beszélünk, akkor talán ez sem lehet magyarázat. Annyi szurkálás azért nincs, ha minden jól megy, illetve ki lehet menni, el lehet fordulni, ha valami már sok. A vér pedig nagyrészt a végén érkezik, abban a pillanatban, amikor az apa is olyan felfokozott állapotban van, hogy igazából észre sem veszi. Veletek fog foglalkozni, a boldogságával, nem a többivel. Továbbá a lepényi szakban az apák általában nincsenek a helységben, mert kísérik a babát az első vizsgálatokra, mérésre. Mire felöltözve, csinosan visszajönnek hozzád, te már túl vagy a lepény megszülésén is. Sokszor viszont ilyenkor jön a gátseb rendezése. Intézményfüggő, de nem árt tudni, hogy amíg téged “összeraknak”, addig apa ott gyönyörködik a babában melletted. Szexuális zavarok apás szülés után? Nem találkoztam még ilyennel, de természetesen ez nem zárja ki a probléma létezését. Mégis úgy hiszem, hogy egy szeretetteljes kapcsolatban ez egyszerűen nem történhet meg. Ha megbeszéltek mindent, elfogadjátok a helyzetet, és nem kényszerből megy be az apa, illetve bármelyikőtök kérésére azonnal kimegy, akkor kizárt, hogy probléma legyen a későbbiekben az intimitással. Viszont nem árt, ha a párod végig a fejednél tartózkodik. Általában le vagy takarva egy vékony takaróval, ami csak a kitolásnál kerül le. Akkor már kicsit  jobban kell helyezkednie, ha nem akar látni semmit, de meg tudja oldani. Néhány orvos felteszi a kérdést, hogy apuka nem szeretné-e megnézni a kidomborodó bababuksit… Jó, ha ekkor sem zökken ki az előre megbeszélt irányotokból a párod! Bizony lesz azért bőven testnedv, és miegyéb a javából. Készítsd fel, hogy kifordulhatsz önmagadból, nem biztos, hogy úrinő leszel. Ordíthatsz, nyöghetsz, ami esetleg a személyiségeddel nem egyenesen arányos. Tévedés, hogy a nők csodás amazonként tűrik a fájdalmat, és minden nőiességüket megőrizve két elhaló szusszanással az illóolajos mécsesek között megejtik a szülést, majd ezután a babával a karjukban hirtelen amnéziát kapnak, és soha nem is emlékeznek többé a fájdalomra. Nem kell a fals kép, tudatni kell előre a férfival, hogy mit vállal! A félelmekről pedig őszintén is lehet beszélni, tényszerűen is, és rögtön kiderül mi az ellenállás oka. Sokszor jön a mellébeszélés, közben pedig egyszerűen csak félnek, hogy képesek lesznek-e férfiként megállni a helyüket ebben a számukra szokatlan történésben. A lényeg, hogy nem kell a végtelenségig erőszakoskodni, általában a várandóság időszaka alatt a férfiak is megérnek az apaságra, és a végére lelkesen, önszántukból kísérik végig a szülést is. Ha mégsem így alakul, akkor se felejtsd el, hogy a párodból remek apa lesz enélkül is! Ha pedig túl vagytok a megpróbáltatásokon, és ott pihen veletek a pici tünemény, akkor csak élvezzétek a bársonyos kis bőrét, az szívjátok magatokba az illatát, hogy soha ne felejtsétek el milyen volt együtt szülni, és a világra segíteni közösen egy életet.apaságszülésélmény
2017.05.15. 11:16
Cukimamik.hu
Apás szülés: a varázslatos pillanat, amikor egy férfiból hirtelen apa lesz - 10 lenyűgöző fotó a születés csodájáról
Apák a szülőszobán, apás szülés: Manapság már egyre több apuka választja azt a lehetőséget, hogy bent marad a szülőszobán a gyermeke születésénél. Így támogathatják párjukat a vajúdás közben, és vele együtt érhetik meg azt a csodát, hogy világra jön a kisbabájuk.
2017.05.11. 15:15
Szuloklapja.hu
Lila érdaganat van kisbabámon!
Ha lila színű, kissé kiemelkedő foltok jelennek meg az újszülöttön szülés után néhány nappal, és a gyermek úgy néz ki, mintha málna lenne a bőrén, akkor nagy valószínűséggel haemangiomája, azaz érdaganata van. Mi a teendő és hogyan gyógyítják ezt a betegséget? Nemrég az anyajegyekről beszélgettünk Dr. Asbóth Dorottya bőrgyógyász főorvossal, most a haemangiomáról kérdeztük. Mi az a haemangioma és hogyan lehet felismerni? Dr. Asbóth Dorottya: A születéskor még nem észlelt, de az első napokban megjelenő lila színű, kissé kiemelkedő, később egyre kiemelkedőbbé váló, úgynevezett ér eredetű anyajegyek olyanok, mintha egy málna rá lenne ragasztva a bőrre (ezért is hívják málna-névusznak). Ez az úgynevezett infantilis haemangioma, melynek lényege, hogy a bőrben olyan, a magzati életben feleslegesen keletkezett erek vannak, amelyek akkor válnak láthatóvá, amikor születés után a magzat vérkeringése és a vérnyomás-viszonyok a méhen kívüli léthez alkalmazkodnak. Ekkor kezdődik el a növekedési fázis, amely körülbelül nyolc hónapos korig tart. Hol jelennek meg ezek az érdaganatok? Dr. Asbóth Dorottya: Ezek lehetnek egyszeresek vagy többszörösek, lehetnek akármelyik testtájékon és lehetnek a belső szervekben is. Ezért ha egy ilyen jelenséget látnak az első napokban a szülők, akkor szükséges egy koponya- és egy hasi ultrahangot készíttetni, hogy az agyban vagy a hasi szervekben is látnak-e hasonlót. Ennek megfelelően állítjuk be a kezelést. Hogyan kezelik a haemangiómát? Dr. Asbóth Dorottya: A kezelés arra irányul, hogy minél hamarabb visszaforduljon ennek a jóindulatú daganatnak a fejlődése, és minél hamarabb elzáródjanak benne az erek. Ha anatómiailag zavaró helyen van, vagy olyan nagy méretű, esetleg kifekélyesedésre hajlamos infantilis haemangiomáról van szó, akkor szóba jön a belsőleges kezelés gyógyszerrel, illetve ha ennél egyszerűbb, kisebb és nem túl zavaró, egyszeres haemangiomáról van szó, akkor szoktuk javasolni ugyanennek a szernek a külsőleges alkalmazását kenőcsben. A kezelést 3-6 hónapra tervezzük. Mi ez a szer? Dr. Asbóth Dorottya: Ez egy, olyan gyógyszer, amely a tágult, haemangiomát alkotó ereket elzárja, így a daganat visszafejlődik. Egyébként a daganat magától is visszafejlődik, de az lényegesen lassúbb folyamat. Ha belsőleges kezelés beállításra kerül, akkor háromnapos kórházi megfigyelés szükséges annak elindításához. Ha külsőleg alkalmazzuk, akkor erre sincs szükség. Ha magától is visszafejlődik a haemangioma, miért van szükség a gyógyszerre? Dr. Asbóth Dorottya: Ha a daganat nagyon nagyra nő meg a fejlődési növekedési szakaszban, akkor sokkal nagyobb méretből kell majd visszafejlődnie. Vagy például az érzékszervek működését zavaró (pl. szemüreg melletti, az orron vagy az arcon lévő) daganat növekedését mindenképpen igyekeznünk kell meggátolni. Az anatómiailag zavaró helyen lévők akadályozhatják is a gyermeket, pl. az ajkakon lévők nem teszik lehetővé, hogy a csecsemő anyatejjel táplálható legyen, vagy az egész nagy, akár egy testtájat is beborító, kifekélyesedő haemangioma potenciálisan veszélyes is lehet (vérzés, fertőződés). Milyen nyomot hagy maga után egy visszafejlődött érdaganat? Dr. Asbóth Dorottya: Szerencsére elég szépen gyógyul: kicsit sorvadt, értágulatokkal tarkított foltot hagy maga után. Nagyon fontos, hogy az időben felfedezett és a kezelést elkezdett gyerekeknél sokkal szebb lesz a végleges kozmetikai eredmény. Más, ér eredetű jelenségre is hatással van a haemangiománál sikerrel alkalmazott gyógyszer? Dr. Asbóth Dorottya: Ez a kezelés csak a haemangiomára hatékony. Vannak az úgynevezett tűzfoltok vagy más érfejlődési hibák, amelyekre ez a kezelés általában hatástalan. Ez utóbbi jelenségek egész életre szólnak. Ezért is érdemes már a születés utáni első hetekben meghatározni és elkülöníteni a bőrjelenségeket, hogy a szülő lássa, tudja, hogy az éreredetű bőrelváltozásoknak mi a prognózisa. Köszönjük a válaszokat! Tünde További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.05.11. 10:00
Bezzeganya.postr.hu
Családbarát munkahelyek pedig léteznek....
Családbarát munkahelyek pedig léteznek....
Szülés után az embernek több szempontból átértékelődik az értékrendje. Míg szülés előtt főként magadra koncentrálsz, dolgozol, randizol, utazol, ismerkedsz… tied a világ – de a gyerek megérkezésével, lássuk be, megváltozik az élet. Prioritását veszti egy halom dolog, ami eddig fontos volt és előtérbe kerül egy sor szempont, ami eddig nem. Ilyen például a munkahely kérdése. Gyerek nélkül még kezelhető, ha néha bent kell maradni túlórázni, ha csak 2-3 átszállással tudsz eljutni a munkahelyedre, és egy fárasztó nap után simán ledobhatsz egy pálinkát, ha végre hazaérsz. Gyerekkel már nem. Nem tudsz hirtelen bent maradni, mert az ovi bezár ötkor, nem tudsz órákat áldozni az idődből utazásra és a pálinkát is csak akkor vetheted be, ha lefeküdtek a gyerekek. {adselite} Nem véletlen, hogy szülés után a legtöbb nő gyerekbarát munkahelyre vágyik –no de mit jelent az, hogy családbarát munkahely? Alapvetően a családbarát munkahelyi környezet megteremtése nem annyira pénzt, mint inkább munkáltatói és munkavállalói hozzáállást jelent. Ezek lehetnek munkaidővel kapcsolatos intézkedések, pl. részmunkaidő, rugalmas beosztás, csökkentett munkaidő részarányos bérezéssel; vagy szabadságolással kapcsolatos engedmények, mint például hosszabb szülési szabadság, rugalmasan kezelt szabadságkiosztás, vagy egyszerűen csak annyi, hogy a főnök elengedi a beosztottat, ha szólnak a suliból, hogy beteg a gyerek. Ne adj’ isten, a munkáltató azt is vállalja, hogy alkalmanként, ha nem tudjuk megoldani máshogy, bevihessük a gyerekünket a munkahelyünkre (ez egyébként minden kissrácnak hatalmas élmény). Sajnos, jelenleg Magyarországon nem ez az általános hozzáállás. Csak elvétve hallhatunk városi legendákat azokról, akik ilyen helyeken dolgoznak, de a legtöbb esetben inkább a munkavállaló teljes kapacitásának kihasználása (kizsigerelése) a jellemző. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] " Családbarát munkahely? Az meg mi? 4 gyereket nevelek a férjemmel, vidéken élünk. Érettségi és kereskedelmi végzettségem van. Napi 8 órát dolgozom, heti 6 napban. Reggel 4-kor kelek, és indulok dolgozni. Az óvodás korú gyermekemet próbálom vagy a szomszédra bízni hajnalban, vagy a nagyobb testvérek viszik oviba. Havi 100.000 Ft-ért dolgozom, de muszáj, mert nincs más."   [/quote] [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] „Egy vidéki varrodában dolgozom, napi 10 órát, ha nem lenne a nagymama, fogalmam sincs, hogy juttatnám be a gyerekemet az iskolába. Folyamatosan túlórázunk, a körülmények középkoriak, fizetést két-három részletben kapunk. És jelenleg esély sincs a váltásra, maximum, ha elkötözünk, mert itt nincs más munkahely, a „közeli” nagyváros meg kétszer másfél óra utazást jelentene. „ [/quote] Pedig egy anya számtalan olyan kompetenciával rendelkezik, amely bármely munkahelynek értékes és értékelendő lenne. Néhány tulajdonságot kiemelve: - Motiváltak - lelkesek - nyitottak - kitartóak - tudnak helyesen gazdálkodni az idejükkel - megtanultak feladatokat priorizálni (gyerek mellett a multitasking automatikusan elsajátított készség). Ezek valahogy mégis háttérbe szorulnak, mikor mérlegre kerül azzal szemben, hogy, igen, egy anyának vannak előre nem látható kötelezettségei a családjával kapcsolatban, igen, a gyerek néha beteg, és igen, néha előfordul, hogy el kell rohanni érte a suliba. Cserébe viszont a toleráns és rugalmas munkáltatói hozzáállásért képesek dupla annyit és akár erőn felül teljesíteni, hiszen anyaként kevés annál megnyugtatóbb érzést tudunk elképzelni, minthogy nem kell rettegnünk az állásunkért, csak mert van gyerekünk, akivel néha munkaidőben is foglalkozni kell. Közben a világ számos országában már rég felismerték, hogy milyen értékes munkaerőt képviselnek az édesanyák, és hogy alkalmazásuk, foglalkoztatásuk mennyi pozitív hatással van a társadalom összességére. "3 évvel ezelőtt költöztünk Svájcba, ahol PR-osként dolgozom egy nagy cégénél. Van viszonyítási alapom az otthoni helyzettel kapcsolatban. Tavaly született meg a 3. gyermekem, a szülési szabadságommal együtt 6 hónapig maradtam otthon a kislányommal, utána nem is volt kérdés, hogy részmunkaidőben visszamegyek dolgozni." Persze, tudunk olyanról is, ahol egy teljesen ideális munkahelyen az anya esett át a ló túloldalára, ahhoz sem véve a fáradtságot, hogy reggel betelefonáljon, mikor nem ment be dolgozni. Anyaként is tudomásul kell venni, hogy a munkahelyünk nem körülöttünk forog, vegyük észre és értékeljük azokat a juttatásokat és kedvezményeket, amit a cég hivatalosan, vagy nem hivatalosan nyújt, ne legyenek irreális elvárásaink és főként ne éljünk vissza semmilyen helyzettel a gyerekre való hivatkozással. Most pedig lássunk két olyan munkahelyet (egy multi vállalatot és egy magánvállalkozást) pozitív példaként, akik elhivatottan küzdenek és tesznek azért, hogy alkalmazottaik anyaként is megtalálják a helyüket náluk. Colling – A „Családbarát könyvelőiroda” - Nálatok mit takar az, hogy „Anyabarát munkahely”? Anyabarát munkahely? Hisszük, hogy minden munkahelynek emberbarátnak kell lennie, ha a munkatársainktól kiemelkedő teljesítményt várunk. Mivel a szakmánkban nagyon sok nő dolgozik, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nekünk is anyabaráttá kell válnunk. - Ez mit jelent a gyakorlatban? Nálunk adott a lehetőség az otthoni munkavégzésre, valamint a rugalmas munkakezdésre-végzésre. Tapasztaljuk, mekkora segítség ez akkor, amikor mondjuk egy influenzás időszakban nincs kényszer az irodai munkavégzésre. A lábadozó gyermekek is hamarabb gyógyulnak anyai gondoskodás mellett és mi többiek is egészségesebben maradunk, nem beszélve a táppénz és a fizetés közötti 45 % különbségről. - A legtöbb cég "STOP"-ot kiált, ha megtudja, hogy a leendő munkaerő egy anya. Ti miért teszitek le a voksotokat az anyák mellett? Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szenior kollégáink a cégekkel együtt éljenek, nagyon lényeges egy-egy vállalkozás számára hogy folyamatos és bizalmas kapcsolatban álljon a könyvelőjével. Ebben a kapcsolattartásban a nők általában jobbak, gondoskodóbbak. Persze van olyan cég is, ahol a férfias keménység a célravezető, de mindkét esetben a fontos az állandóság. Mi megteremtjük a megfelelő munkakörülményeket, az anyák maradnak, a partnereink biztonságban érezhetik magukat. Fiatalabb, még nem anya korú, vagy épp gyermekvállalás előtt álló munkatársaink számára is marasztaló, ha biztosítva látják, lesz hova visszajönni, úgy hogy a gyermekük nem látja kárát. Fontos körülmény, hogy a nők így anyák is maradhatnak és a szakmából sem esnek ki olyan hosszú időre. - Milyen speciális, kézzel fogható jelei vannak a cég családbarát mentalitásának? Idén év elején költöztünk új irodába. Ezt a helyet már úgy kerestük, hogy legyen „gyerekszobánk” arra az esetre, ha mégsem megoldható az otthonról dolgozás. Erre pályáztunk tavaly és nyertünk nem csak „Családbarát munkahely” címet, de támogatást is a szoba felszerelésére. Persze előtte már elkezdtük saját magunk is összeadni a szükséges eszközöket: az otthon már megunt játékokat, felszereléseket mind nagyon jól tudtuk hasznosítani. Hoztunk be könyveket, kifestőket és egy ülőgarnitúrát is. A szobát használhatja valamennyi kollégánk, pihenésre, rövid elvonulásra bárkinek lehetősége van benne. Nagyon várjuk a támogatást, a következő nagy beruházásunk ugyanis egy csocsóasztal lenne. - Hány százalék családos a munkavállalóitok közül? 17 munkavállalóból 7 édesanya van a cégnél. Összesen 12 gyermekünk van, a pocaklakótól a felnőttig, széles választékban az évek tekintetében. 10 gyermekünk van, aki rendszeresen használni is szokta a játékszobát, ők 2-13 évesek. - Mit gondoltok, mi az az idő, amikor ideális visszatérnie egy Anyának a munkába? (munkaadói és anya szempontból is) [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Munkaadói szempontból a minél rövidebb kiesés a legjobb. Ugyanakkor gyakorló anyukákként tudjuk, hogy ez minden gyermeknél, és édesanyánál is más-más idő. Van, aki szereti kitölteni a 2-3 évet és van, akinek a bezártságot jelenti ez az első időszak. A gyermekek szempontjából a legfontosabb az állandóság biztosítása. Ha visszatérő ritmusok mentén alakul a napja, azt minden baba meghálálja. Nem elhanyagolható, hogy mennyire hajlamos megbetegedni, mennyire van kitéve a kicsi a gyerekbetegségeknek, például egy nagytesó okán. Jó tanácsot adni nehéz. Egy biztos a kommunikáció itt is sokat segít. A munkáltató és a kismama közötti folyamatos kapcsolat sokat javíthat a helyzet megítélésében. [/quote] - Tapasztalataitok szerint milyen szuperereje van az anya/apa munkavállalóknak a gyermektelen énjükkel szemben? Vagy ha drasztikusabb akarok lenni, az anyák/apák milyen pozitív tulajdonságokkal bírnak a gyermektelenekhez képest? Azt gondolom, a tolerancia küszöb kitolásában és a kommunikációnk árnyaltabbá tételében a kreativitásban sokat lendítenek rajtunk a gyermekeink. Az időbeosztásban is hatékonyabbak leszünk, ha nem csak a saját életünket kell kordában tartani. Az önismeretben is sugárhajtómű erejével tolnak bennünket a srácok. Mi itt a Collingnál ebben is szerencsések vagyunk. Nem csak a gyermekekkel rendelkezők kreatívak, és bírnak jó beleérző képességgel. A gyermek-pihenő szoba például egy gyermektelen, férfi kollégánk ötlete volt. - Jár-e támogatás, kedvezmény az anyák foglalkoztatása után? GYED EXTRA néven bevezetett kedvezménycsomag komoly megtakarítást jelent a munkáltatók számára. Az első két évben a teljes Szociális Hozzájárulás megfizetését elengedi a munkáltató részére, ami idéntől 23 % fizetendő járulékkedvezményt jelent (tavaly még 27 % volt). Könnyen lebonyolítható az igénylése és csökkenő mértékben még a 3. évben is jár támogatás. - A többi munkatárssal szemben élveznek-e plusz előnyt a családos munkavállalók? Természetesen. A gyerekek körüli teendők egészen másfajta logisztikát követelnek, mint amilyen a gyermektelen kollégáké. Elfogadjuk, hogy akinek gyermeke van, annak az időbeosztását ehhez kell alakítani. Egyetlen elvárás van, a munka a megfelelő színvonalon, határidőre legyen kész. - Itthoni tapasztalatotok szerint mennyire elterjedt az anyabarát munkahely? A „Családbarát munkahely” pályázat adataiból kiindulva sok vállalkozás ismerte fel, hogy a munkavállalók lojalitásának már nem elég hatékony eszköze a fizetés. Akit béremeléssel lehet elcsábítani, az egy jobb ajánlat esetén tovább is áll. Nagyon sok jó ötlet és gondolat fogalmazódott meg ebben a kérdésben. Valószínűleg azért is, mert nekünk ez intenzív fókuszunk, futunk bele sok hozzánk hasonlóan gondolkodó cégbe.  DM- drogerie markt Magyarország Megkerestük multi oldalról a  dm HR munkatársát, Medgyesi Rékát, aki  a kisgyermekes munkavállalók pozitív értékeiről számolt be nekünk, illetve megosztotta, hogy miben rejlik a dm családbarát szerepe.  A DM évről-évre bizonyítja családbarát működését. Mit jelent ez a gyakorlatban? A DM igyekszik maximálisan megfelelni a család és anyabarát munkahelyekkel szemben támasztott elvárásoknak. Női alkalmazottaink aránya 92%, ahol a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya 70%! Ez minden viszonylatban kiemelkedően magas érték. Nagy figyelmet fordítotok a GYES/GYED-ről visszatérő munkatársakra. Igen, a cég filozófiájának és emberközpontú szemléletének köszönhetően az a célunk, hogy minél több babázás után visszatérő munkatársat újra foglalkoztassunk. Ezen cél elérését számos cégen belül működő lehetőség és folyamat segíti elő. Mit jelent ez a gyakorlatban? A GYES/GYED-ről visszatérő munkatársaink integrálását egy jól szervezett mentori program segíti elő. Minden munkatárs számára, így a visszatérő kollegáknak is elérhetőek ezek belső képzések, amelyek mind szakmai ismereteiket, mind pedig azon készségeiket fejlesztik, amik ahhoz szükségesek, hogy még inkább megállják helyüket a saját munkakörükben, ezáltal a munkaerőpiacon is. A cégen belül működő cafetéria keretből pedig lehetőség van akár bölcsődei ellátás finanszírozására is. Mennyire kötött az alkalmazottak időbeli beosztása? A dm-nél azon munkatársaknak, ahol a munkakörük jellege megengedi lehetőségük van rugalmas munkaidőben dolgozni. Nehéz helyzetben lévő munkatársaink problémáira pedig egy telefonon elérhető szolgáltatással nyújtunk segítséget. Ha ismertek olyan vállalatot vagy vállalkozást, amely hasonlóan családbarát szemlélettel rendelkezik, írjátok meg nekünk.anyabarát munkahelyekcsaládbarát munkahelyek
2017.05.11. 09:47
Cukimamik.hu
40 felett: megéri-e gyereket vállalni?
A gyerekvállalás ideje egyre jobban kitolódik: ma már nem megy csodaszámba, ha valaki negyven év felett esik teherbe. Van azonban néhány tévhit, amivel jó tisztában lenni, ha valaki csak azért dönt a késői szülés mellett, mert azt hallotta, "még... ...
2017.05.11. 09:00
Hazipatika.com
„A jó szex még a tejet is beindítja” – a párkapcsolat újraépítése <strong>szülés</strong> után
„A jó szex még a tejet is beindítja” – a párkapcsolat újraépítése szülés után
Első gyereket szülni a világ legnehezebb dolga. És nemcsak a szülés, hanem még inkább a gyermekágyas időszak túlélése miatt. Amikor újdonsült szülőként kell megóvnunk a párkapcsolatunkat. Két rutinos anyuka blogger mesélt nekünk arról, hogyan sikerült egyben tartani a családot a legnehezebb időszakban is.Forrás: Nők Lapja Café: „A jó szex még a tejet is beindítja” – a párkapcsolat újraépítése szülés után
2017.05.09. 18:00
Nlcafe.hu
Judy a formás alakra gyúr
Judy a szülés óta elégedetlen az alakjával, ezért most úgy döntött, a diéta mellett egy kemény edzésbe is belevág. A formás alak elérésében Czanik Balázs segítségét kérte. A Groovehouse énekesnője számára mindig fontos volt, hogy tökéletesen nézzen ki a színpadon, ezért a szülés után megmaradt plusz kilóktól mindenképpen meg akart szabadulni. Bár a diéta rengeteget […] The post Judy a formás alakra gyúr appeared first on BellaCafe.hu.
2017.05.09. 07:20
Bellacafe.hu
7 dolog, amiért utálok terhes lenni
7 dolog, amiért utálok terhes lenni
A terhességel kapcsolatos kiindulási alapokat mindenki tudja, a gólyákat sem nézzük már hülyének, és az is tiszta, hogy a várandósság nem kilenc, hanem kilenc és fél hónapig tart. Arról is sokat hallunk, hogy van, aki könnyebben, van, aki nehezebben viseli. Ezekről nem is kívánok külön értekezni, mert lerágott csont. Hallottunk már olyanról is, hogy terhességi rosszullét, meg vizesedés, meg álmatlanság, de sajnos nagyon sok az általánosítás. Márpedig ahány nő és ahány baba, annyi egyedi eset, hisz a várandósság gyerekenként és nem anyánként változik. De ezt is tudjuk. Én most fogom megszülni a harmadik csemetémet és teljesen más volt mindegyik terhességem. Egy közös pontot találtam csak: utálok állapotos lenni. Igen, kimondom és nem szégyellem. Imádom a gyerekeket, nagyon szeretek babázni, csak ne lenne ez a hosszú kihordási idő. Mert bár igyekszem elfogadni a szaporodásunk eme velejáróját, attól még megszeretni nagyon nem tudtam. És nem a rosszullétek miatt, mert arra ennyi idő alatt már megtaláltam az ellenszert. Számos más okom van rá. De nézzük előbb a kezelhetőeket: Az első időszak reggeli hányingerei, amelyek nálam az egész terhesség alatt bármikor, de biztos, hogy nem csak az első három hónapban és tuti nem reggel, előfordulhatnak, homeopátiás cuccossal mindig orvosolhatóak voltak. Egy hét bogyó, és volt rosszullét, nincs rosszullét. (Itt most az sem érdekel, hogy ezek placebók-e vagy sem. A lényeg, hogy nálam működött.) A váratlan görcsökkel, nyilallásokkal azonban alig lehet valamit kezdeni, de ilyenkor nekiállok lassan lélegezni, behunyom a szemem és várok. Aztán vagy elmúlik, vagy nem. Mostani rekordom két és fél óra szünet nélküli hastájéki fájás, amikor se mozdulni, se beszélni nincs az ember lányának ereje. De, mint írtam, valamelyest kezelhető. (A bordáim speciel két napja fájnak szünet nélkül, végtagi kisugárzással, lassan már észre sem veszem, pedig igen vacak érzés.) Mert az tiszta ugye, hogy gyógyszereket nem igazán vehet be a kismama, éppen ezért jó, ha óvatosak vagyunk, nehogy összeszedjünk valamilyen nyavalyát. Nem mintha háromnegyed évig el lehetne kerülni a mai világban a vírusokat. De még mindig nem is ezekkel van igazán gondom. Aki ismer, tudja, hogy a hízás az egyik legfőbb problémám. Mindegyik gyermekemmel rengeteget szedtem fel és mindegyik gyermekem születése után minimum egy év kellett ahhoz, hogy valamelyest visszafogyjak. (Az ideális hízás mértéke 9-12 kg. Menjetek a fenébe! Nálam 22.) Önmagában tehát már az a tény is, hogy dagadt leszek, elborzaszt, mert a nő hiú és tetszeni akar. Aki nem így gondolja, hazudik. Mégis a legnagyobb gondom a hízásból egyenesen következő mozgáskorlátozottság. És most érkeztem el a lényeghez. Kedves és nagyon szeretett férfiak, szerintem ezt a részt nektek már nem kellene elolvasni, mert inkább azokhoz a leendő anyukákhoz szól, akiknek azt mondták, ennél szebb időszak nincs is. Én sem elijesztetni akarom őket, mert anyának lenni a világ legcsodálatosabb „dolga”, hanem előre felkészíteni. Éppen ezért a következő sorok nagyon nem lesznek nőiesek. Nos tehát, mozgásomban akadályozott vagyok, mert egy elsős gyermek súlyával gyarapodtam, ami nem könnyű helyzet. Muszáj kihangsúlyoznom, hogy ez a súlytöbblet nemcsak a pocakból adódik – ahogy a fiúk hiszik –, hiszen még a legvékonyabb anyukákra is rakódik minimum védőháj. Ebből kifolyólag tehát minden testrészünk érintett a projektben. Kezdjük felülről: 1. A fejünk hamarabb megfájdul, ha érzékenyek vagyunk a frontokra. Ha eddig nem voltunk azok, most leszünk. Az arcunk a szülés előtti egy héten eltorzul, kissé felfúvódik, úgyhogy sehogy sem leszünk szépek a szülőágyon. Érdemes már most kitanulni a Photoshopot, ha nem merjük felvállalni magunkat. Nekem pl. mindig bevéreztek és besárgultak a szemeim, valamint ideiglenesen sötétbarna foltokkal (legalább ezer) lett tele az arcom a szülések miatt. 2. A melleink megnőnek és rohadt nehezek lesznek (átlagban kétszerese), amiből következik, hogy szinte havonta kellene új melltartó, és még akkor sem fogod eltalálni azt a méretet, ami közvetlenül a tejed beindulásakor kellene. Állítólag további egy méret pluszt jelent ugyanis a szoptatás az elején. (Esküszöm, nem emlékszem, hogy mekkorák voltak a korábbi terhességeim alatt, csak azt tudom, hogy már most hatalmasak és leszakad a hátam tőlük.) Ráadásul jól meg is nyúlnak, ha éppen nem vagy szilikonos, és igen, a mellek is tudnak csíkosak lenni. 3. A belső szerveinkről tudjuk, hogy bezsúfolódnak egy minimális helyre valahová a bordáink közé, ami miatt állandóan jön fel a sav, szünet nélkül és nagyon kellemetlenül nyilall a mellkasunk elől és hátul (ezt az első két babámnál nem tapasztaltam, de most annál inkább) és nagyon nehezen kapunk levegőt.  Ezt csökkentendő, akkor is nagyon mélyeket kell lélegezni, amikor nem tudunk. Ja. 4. A hasunk talán a legegyértelműbb pontunk ebben az állapotban: egyre nagyobb, és amikor már azt hisszük, szétreped a bőrünk, még mindig tud tovább nőni. A baba benne 3-4 kiló (az enyém várhatóan több lesz), a méh közel 1, a placenta 0,7 és a magzatvíz, meg a burok még további 0,8 kg. Ehhez jön még a vérmennyiség növekedése (több mint 1 kg), a vízvisszatartásból eredő súlymennyiség (kb.1,5 kg) és ahogy említettem, a szoptatáshoz szükséges zsír lerakódása (3 kg, hahaha).  Aztán bizony ez a has még mozog is. Nagyon. Nagyon-nagyon. Kedvencem, amikor a pici minden végtagjával dörömböl és csuklik egyszerre. Néha kaparászni is szokott a kezecskéivel, vagy csontra kinyomja a könyökét, ami kifejezetten hülye és időnként nagyon feszítő érzés. Drága születendő gyermekem persze akkor a legaktívabb, amikor végre leteszem magam. És nem, nem lehet tőle se pihenni, se aludni. Már most sem és az elkövetkezendő pár évben sem. Akinek a gyereke átalussza már egyéves kora előtt az éjszakákat, az tuti pálinkán él. Az enyémek még ötévesen sem voltak hajlandók megszakítás nélkül durmolni. (Most meg akkorákat sunynak, hogy csak na, én pedig irigykedem.) 5. De menjünk lejjebb. Mert a has alatt is van élet. Néha azt mondom, sajnos. Mert nincs az a mennyiségű tisztasági betét, ami ilyenkor elegendő lenne. Ráadásul tényleg mindig pisilni kell, és már az utcára is csak úgy lehet kimerészkedni, ha feltérképezed az öt percenként elérhető vécéket, és aszerint tervezed be az útvonaladat. Nekem ez itt viszonylag jól megoldott, mert a közeli nagy boltban van nyilvános vécé, és ha eljutok a gyerekeim iskolájába, oda is be tudok kéredzkedni. Pesten már nehezebb a helyzet, mondhatni, lehetetlen, de ekkora hassal (meg pofával) már nem mernek nekem sehol ellentmondani. (Voltam én már kisbolt vagy pékség személyzeti mellékhelyiségében is.) A legkézenfekvőbbek persze a bevásárlóközpontok, ha van nálad éppen egy 100-as ajtónyitónak, vagy rohadt sokat akarsz kiadni egy kávéért a Mekiben, hogy megkapd azt az átkozott kódot a budihoz. De ne reménykedj abban, hogy ellenkező esetben nem fogsz becsurgatni, mert bizony be fogsz. Ja, és ha olyan szerencsés voltál, hogy mégsem, és időben eljutottál a vécére, akkor jön csak a neheze. Merthogy a hasadtól nemhogy nem látsz semmit, de el sem éred magad a „törölközéshez”. Csak úgy lehetsz újra tiszta, ha a nadrágodat és a bugyidat a földig letolod, és teljesen kitárulkozol a világnak, ami egy nyilvános vécében igen kellemetlen tud lenni (és nemcsak az elméletben létező tisztaság miatt). De túl sok választásod nincs, el kell fogadni, hogy oda a nőiességed. (A sűrű bélmozgásokról és lenti izzadásokról nem is beszélve.) 6. Már csak azért is, mert búcsút inthetünk a szép cipőknek, a miniknek, és a szűk nadrágoknak  - ez utóbbi még a végén trombózist okozna – is. Aki olyan szerencsés, hogy tényleg marha csinos marad végig, annak is nehezére fog esni 10 centis sarkakban flangálni, mert a hasa súlya belefúrná cipőstől a földbe. És ahogy korábban említettem, semmit nem látunk állva lefelé, tehát villámgyorsan be tudunk szorulni a járdamélyedésekbe, a szellőzőnyílásokba, vagy a mozgólépcsők rései közé. Már ha még tényleg tudunk sétálni és nem vagyunk állandó fuvarozáshoz kötve. (Télen talán könnyebb a helyzet, mert a terhesség alatt állandóan melegünk van, így legalább nem fázunk annyira, de én az első kettőmet a legnagyobb kánikulában szültem és addig bizony belepusztultam az állandó izzadásba. Most csak az a gondom, hogy sok réteget kell felvenni a megfázás elkerülése érdekében, így tényleg olyan vagyok az utcán, mint egy keljfeljancsi. Most már járásra is.) 7. Ráadásul nagyon kell vigyázni a lábaimra még otthon is, mert ha ülök és lógatom, kétszeresére dagad egy óra alatt. Ha felteszem, de félülő helyzetben vagyok, a hasamat nyomom. Ha felteszem és vízszintesbe le tudok feküdni, a hátam iszonyúan elkezd fájni, de ha oldalra fordulva ideiglenesen jó minden, tutira el kell menni pisilni, mert a baba éppen a hólyagokat nyomja. Szóval kedves anyajelöltek, ez az igazság.  Még ha van is rengeteg pénzed arra, hogy az összes lehetséges luxus segédeszközt megvedd a terhességed idejére (hasfogó, kompresszoros harisnya, havonta új fehérneműk, masszírozó gépek, anyámkínja), akkor sem lesz könnyű. De ha elfogadod, hogy ezek várnak rád, kellemes csalódásként fog érni, ha némelyik „nyavalya” elkerül. Mert tényleg minden terhesség más, és az is lehet, hogy a tiéd pont ideális lesz. Csak a vízszámlád fog megnőni, mert állandóan a fürdőkádban leszel, hogy könnyítsd a terhedet. davida További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.05.09. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Judy a formás alakra gyúr
Judy a szülés óta elégedetlen az alakjával, ezért most úgy döntött, a diéta mellett egy kemény edzésbe is belevág. A formás alak elérésében Czanik Balázs segítségét kérte. A Groovehouse énekesnője számára mindig fontos volt, hogy tökéletesen nézzen ki a színpadon, ezért a szülés után megmaradt plusz kilóktól mindenképpen meg akart szabadulni. Bár a diéta rengeteget segített neki, érezte, hogy az álomalakot csakis mozgással tudja elérni. „Másfél éve elkezdtem dietetikushoz járni, mivel 10 kiló plusz maradt rajtam a szülés után: volt, hogy sikerült leadnom és elérni az áhított súlyt, de néhány hónap után ismét felszaladt a felesleg. Ő tökéletesen beállította az étrendem, végre visszanyertem a szülés előtti súlyomat, csakhogy a fogyástól a bőröm megereszkedett, és az izmaim sem erősödtek. Teljesen véletlenül futottam össze Czanik Balázzsal, akivel egyébként régóta ismertük egymást, és elmondtam neki a problémám. Megígérte, hogy egy igazi izomkolosszust csinál belőlem” – mondta nevetve Judy. – „Nagyjából két hónapja kezdtük a közös munkát, a cél pedig, hogy finoman izmos, nőies alakot varázsoljunk. Szerintem a lábaim a legerősebbek, de a karizom gyakorlatokkal sincs nagy problémám – ezzel szemben a hasizom erősítés egy rémálom számomra, de nincs mese, erre kell a legjobban gyúrni. A Nagy Duett miatt most egy kicsit kevesebbet tudok […] The post Judy a formás alakra gyúr appeared first on Life magazin.
2017.05.08. 11:51
Lifemagazin.hu
Irina Shayk újra bikiniben, 1 hónappal <strong>szülés</strong> után
Irina Shayk újra bikiniben, 1 hónappal szülés után
Kevesebb, mint egy hónappal kislánya születése után már ilyen szexi bikinis fotót posztolt. 
2017.05.08. 02:00
Wellnesscafe.hu
<strong>Szülés</strong> közben felálltam, hogy akkor én most hazamegyek
Szülés közben felálltam, hogy akkor én most hazamegyek
Hogy honnan indultam? Nem voltam biztos a párkapcsolatomban, nem tudtam, hogy akarom-e őt. Eszembe sem jutott, hogy akarok-e egyáltalán valaha is gyermeket, pedig ebben a korban a nők már bizony sokan túl is vannak a szüléseiken. Kapkodó, bizonytalan életet éltem. Akkoriban hallgattam meg Csattos Ilona (Ilike) előadásait, és megláttam, megtapasztaltam, hogy hogyan lehet valóban másként élni az életet mindenféle misztikumok nélkül harmóniában és szeretetben. Különösen érdekes ez az én életemre vonatkoztatva, hiszen pszichológiai tanulmányaimat is felülmúlta ez a mindennapokban és mindenre kiterjedő, azonnal megélhető új, de mindenkiben benne rejlő tudás. És csak egy pillanat volt, hogy biztos lettem magamban, ahogyan rájöttem, hogy szeretem őt, és alig várom, hogy megszülessenek, és nevelhessük közös gyermekeinket. Az első kisfiam fogantatására tökéletesen emlékszem. Pontosan tudtam a pillanatot, amikor a csoda megtörtént. És az egész kilenc hónap gyönyörűségesen, problémamentesen, boldogságban, már-már eufóriában telt. Minden pillanatát élveztem. Imádtam, ahogy a testem átalakul, ahogyan növekszik bennem a bébi. És képzelegtem, milyen lesz, amikor megszületik. Hogyan alakul majd át a párkapcsolatunk igazi családdá. És persze képzelegtem a szülésről is. Elolvastam néhány könyvet, sokat beszélgettem a barátnőmmel, aki orvos és három gyermek édesanyja. Alaposan végigvettük a szülési fázisokat, mi után mi fog következni. Amikor a fájásokhoz értünk, a barátnőm igyekezett érzékeltetni, hogy milyenek is lehetnek, így hát én elképzeltem az életemben tapasztalt legnagyobb fizikai fájdalmat és igyekeztem arra gondolni, hogy ennél azért egy kicsit erősebb lesz. A szülésem napján minden „tervszerűen” történt, ahogyan a nagykönyvekben megírják: napra pontosan a kiírást betartva, reggel, majdnem ébredéskor egy jó nagy rúgással jelzett a kisfiam, hogy itt az idő, ő felkészült a kinti életre. Nem sokkal később elfolyt a magzatvíz is és megérkeztek az első 10 percenkénti fájások. „Hm - gondoltam - ez egészen elviselhető.” Igaz, meg-megálltam, amikor erősödtek, de a nagy szünetek alatt bőven regenerálódtam. Szépen elkészültünk, és bementünk a kórházba, ahol a doktor úr már várt és megjegyezte, hogy egy ilyen szép terhesség után csakis könnyű szülés jöhet. Reggel 7 óra volt és 10 óráig szépen erősödtek a fájások. Az orvosok lelkendeztek, hogy milyen szépen megy a folyamat, szépen tágulok, minden a legnagyobb rendben, itt már hamarosan kisbaba lesz. 10 óra tájban viszont a fájások elkezdtek összeérni, úgy éreztem, nincs már szünet közöttük. Hiába ültem a gumilabdára, vagy fordultam jobbra és balra, nem enyhültek, nem tudtam pihenni, valahogy nem olyanok voltak, mint ahogyan korábban elképzeltem őket. Sokkal jobban fájtak! Majd egyik pillanatról a másikra egyszer csak megszűnt a külvilág, az emberek szava nem ért el hozzám, a barátnőm és az orvosi team jelenlétét már nem is érzékeltem, semmi más nem volt csak én és a fájdalom, és nemsokára már én sem voltam csak az az iszonyatos érzés, hogy mindjárt meghalok, annyira fáj. Úgy telt el másfél óra, hogy azt sem tudtam, mi történik, „én” nem voltam ott, csak fájtam. Egy tiszta pillanatomban hallottam, amint az orvosom próbál velem kapcsolatba lépni: „Anyuka, ebből hamarosan császármetszés lesz, nem tud kijönni a baba, a méhszáj bár tág, nem akarja kiengedni magzatát…” Olyan iszonyatos ellenállást éreztem magamban, úgy éreztem, hogy ezt én nem akartam, nem így akartam. Hogy mi? Császár? Szó sem lehet róla! Ezt én nem így terveztem! És ebben az elmeállapotomban pontosan és tisztán megfogalmazódott bennem, hogy mit kell tennem. Így hát felálltam és közöltem mindenkivel, hogy köszönöm szépen, ebből én nem kérek, nekem ennyi volt a szülés és én most hazamegyek. Majd, mint aki jól végezte a dolgát, elindultam kifelé a szülőszobáról. Akkor bejött a párom – aki csak fültanúja volt az elmúlt másfél óra szörnyűségeinek – és megkérdezte: „Drágám, te nem akarod megszülni a kisbabánkat? Mert ha igen, akkor szüld meg!” Nem értettem, hogy miről beszél, én csak haza akartam menni. Akkor a párom végső kétségbeesésében felhívta Ilikét (Csattos Ilona), aki rögtön engem kért a telefonhoz és a következőket mondta: „Ez a szülés olyan, mint az életed. Emlékezz csak rá, hogy mindig mindent abbahagytál, amikor nehézségbe ütköztél, ugyanúgy, ahogyan ezt a szülést is abba akarod most hagyni. A babának világra kell jönnie, a szülést nem lehet abbahagyni.” És akkor egyszerre letisztult minden. Ahogy megláttam, hogy mit is csinálok, ahogyan megértettem, hogy a szülésem folyamata sem más, mint bármilyen „tevékenység” az életemben, hogy ebben is csak azt tudom megélni, amit a mindennapjaimban, ahol jellemzően félbehagyom a dolgokat, felállva, elmenekülve a helyzetből és elfelejtve, hogy tulajdonképpen mit is akartam eredetileg, mi volt a célom. Így fosztva meg magamat nagyon sok mindentől, amit szerettem volna elérni. És ebben a tökéletesen tiszta pillanatomban végre újból tudtam, hogy nagyon szeretném megszülni a kisfiamat. És ugyanebben a pillanatban egy szemvillanás alatt szűnt meg minden ellenállásom. A testemet is elöntő meleg szeretet által alig 15 perc elteltével a karjaimban tarthattam a gyermekemet és végre beleveszhettem a mindent tudó, gyönyörű, végtelen mélységű szemeibe. Kriszta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.05.07. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Mióta gyerekünk született, a feleségem nem törődik velem
Mióta gyerekünk született, a feleségem nem törődik velem
Szerintem a történetem nem egyedi, de mivel egy kényes témáról van szó, így ezt mással nem beszélhetem meg. Egy átlagos 29 éves, elsőgyermekes apuka vagyok. Nagy boldogság a kisfiam, aki most 8 hónapos. Másfél éve vagyok házas, a feleségemmel négy és fél éve ismerjük egymást. Mindent megosztunk egymással, titkaink nincsenek. A külvilág úgy látja, gyerekem van, boldog apuka vagyok és férj, minden tökéletes. És mégsem. A mi problémáink, az, hogy most válaszút előtt állok, már régebbről ered. Minden párnak vannak problémái, vitái, de amíg megbeszélik, teret engednek egymásnak, nincsenek problémák. Nem volt ez nálunk sem másképp. Ha gondunk volt, megbeszéltük, ha nagyobb volt a gond, hevesebben vitáztunk, előbb-utóbb lenyugodtunk, és vagy egymás karjaiban, vagy az ágyban kötöttünk ki. Az érzéseinket sem féltünk kimutatni, szerettünk egymásnak írni. Üzeneteket hagyni vagy egy hosszabb vallomást írni. Ápoltuk egymás lelkét és a szerelmünket, szerettük egymást. Figyeltünk egymásra. Ami fontos volt nagyon, mivel mind a ketten erős harcos személyiségek vagyunk, akik olykor-olykor szerettünk csatázni, s úgy általában szerettük volna egymást behódoltatni, egy kicsit uralkodni a másikon. De ez soha nem sikerült. Soha sem tudta egyikünk sem a másikat megszelidíteni. Nem is volt igazából semmi gondunk addig, amíg ki nem derült, hogy gyerekünk lesz. Nagy öröm volt, mikor megtudtuk. Szerettük, vártuk, akartuk. Én türelmes voltam, elnéző az elkövetkezendő kilenc hónapban. Még a szexszel kapcsolatban is, mivel már egyszer volt egy terhességünk, ami kaparással végződött, így veszélyeztetett terhesként teljes megtartóztatás volt a kicsi miatt. Eljött a kilenc hónap vége, jött a szülés. Tökéletes volt minden. Türelmesen kivártam a szülés utáni hat hetet is, mivel a feleségemet császározták, így nem szerettem volna, hogy valamilyen gondja legyen. Az elején minden szépen ment. Kivettem és kiveszem most is a részem a kisfiam neveléséből és a vele kapcsolatos teendőkből is. Ahol tudok, segítek. Szerencsére a hónap nagy részében otthon vagyok, így többet tudok segíteni, mint egy átlag apuka. Pár hónapja megfigyeltem azt, hogy a feleségem szépen lassan megváltozott. Nyilván normális is, és elvárható, hogy most az ideje jó részét, a gondolatait a kisfiunk tölti ki, így nem lepődök meg rajta, hogy most nem mi vagyunk a középpont, vagy én vagy az igényeim. Hiába, változik az életünk, s ahogy máshol is olvastam, a gyerek megváltoztatja a párok életét. Vagy megerősíti őket, vagy taszítja. Én az utóbbit tapasztalom. Sajnos a feleségem hónapok óta fáradt, feszült. Egyre gyakrabban vitázunk a legtriviálisabb dolgokon. Nagyon úgy érzem, hogy most egy olyan hullámvölgyben vagyunk, mint még soha. Úgy érzem, elhanyagol, nem becsül meg. Nem becsüli meg eléggé azt, amit értük teszek. Kezdem azt érezni, hogy elmúlt az a régi tűz. Hiányzik az, ami régen volt, az, hogy odabújt mellém és beszélgettük, vagy csak élveztük egymást. Hiányzik a szex, és zavaró számomra, hogy a feleségem nem igazán kívánja. Tudtam, mikor elvettem, hogy határozott személyiség, számítottam rá, hogy lesznek később is vitáink. De most érzem azt először, hogy nem tudjuk a gondjainkat megbeszélni. Mert én bármikor felhozom a saját problémáimat, az vitává fajul, amiben a feleségem azt szűri le és vágja a fejemhez, hogy önző vagyok, nem vagyok képes megérteni a problémáit. Sokszor már úgy járok haza, hogy tudom, otthon leszek 2-3 napot a családommal. De valamiből úgyis csak vita és veszekedés lesz. Így nem vagyok boldog, ha otthon vagyok. Pedig próbálok mintaapa és férj lenni, nem járok kocsmázni, a családomnak élek, és minden mégis kevés lenne. Vajon mi lenne megoldás, merre induljak tovább? Egy apuka További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.05.06. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Czanik Balázzsal edz az énekesnő
Judy a szülés óta elégedetlen az alakjával, ezért most úgy döntött, a diéta mellett egy kemény edzésbe is belevág. A formás alak elérésében Czanik Balázs segítségét kérte.
2017.05.05. 16:20
Stylemagazin.hu
A nagy dilemma: Mikor menjünk vissza dolgozni <strong>szülés</strong> után?
A nagy dilemma: Mikor menjünk vissza dolgozni szülés után?
 Amikor anyává válsz, és ezerrel beleteszed szívedet, lelkedet ebbe a szerepbe, még nagyon távolinak tűnik, hogy valamikor újra munkába kell majd állnod. Legelőször a kicsi fél éves kora felé kezd el fel-feltörni a gondolat, aztán egyre inkább hallod a vészcsengőt a fejedben. Főleg azoknak az anyáknak jelent problémát a visszatérés, akik teljes bizonytalanságban maradtak a szülés után. Például nincs hová visszamenni, vagy esetleg már nem akarják a régi munkakörüket, és váltanának. Netán önmegvalósításra vágynak. Sok anyukát ismerek, akiket viszont a cégük hív vissza, mert egyszerűen számítanak a munkájukra, fenntartják nekik a helyet, de azért finoman hozzáteszik, hogy nem a “végtelenségig”. A saját vállalkozásnak, vagy a vezető beosztásnak is az a hátulütője, hogy egyszerűen nem tehetik meg a nők, hogy évekre megszűnjön a jelenlétük a munkaerőpiacon. A legnehezebbnek az tűnik, mikor anyagi okok miatt rákényszerül az anya, hogy visszamenjen dolgozni egy számára nem megfelelő, kifejezetten nem vágyott munkakörbe. Szerencsés az a helyzet, amikor Te dönthetsz- a gyermeked igényeit, tulajdonságait szem előtt tartva, bár ekkor is erős az őrlődés a munkavágy, és babázás között. Az ideális időpont: Ha lehetséges tervezz nagyjából előre! Ha nem reszketve, hanem átgondoltan, tudatosan vágsz neki, akkor a kicsi is érzi ezt, és Te is nagyobb önbizalommal indulsz. {adselite} Amit jó tudni: a gyerekek nagyrésze 3 éves korban érik meg a közösségre, tehát óvodában. A bölcsit is szuperül megszokják, de számolnunk kell nehézségekkel. Kb 8 hónapos korban és 18 hónapos-2 éves kor körül a szeparációs szorongás eléggé megnehezíti a leválást. Ez bölcsizés nélkül is egy érzékeny időszak. 2 évesen pedig hatalmába keríti az addig édes kis gyönyörűségedet a dackorszak “tébolya”, aminek a helyén kezelése nap, mint nap időt és türelmet igényel. Talán luxusnak hangzik, de ha lehet, ne a tél közepén kezdjétek a közösségbe szokást, mert rengeteg agresszív kórokozó kering ilyenkor a gyerekek között. Hetekre kieshetsz a munkából, arról nem is beszélve, hogy a derekát éppen beadó kisgyermeked újra otthon ragad 1-1 hétre, ami miatt a beszoktatás szinte elölről kezdődik. Nem rábeszélve, de megemlíteném a bárányhimlő elleni védőoltást. Többek között abban látom értelmét, hogy ugyan így is úgy is átesik a betegségen a kicsi, de nem mindegy a lefolyása. Láz, köhögés, torokfájás, rossz közérzet kíséri a pöttyöket, esetleges szövődményekkel. Ezek átvészeléséhez anyai, vagy apai gondoskodás kell. Enyhébb lefolyásnál megkérheted a nagyikat, hogy segítsenek be, és nyugodt szívvel el tudsz menni dolgozni. Anyagilag is át kell gondolnod az egészet. Az ideális eset az a gyermek szempontjából, hogy otthon vagy vele 3 éves koráig. De ilyenkor sajnos 2 éves kora után a gyes minimális összegére (25 650 ft)  számíthatsz csupán. Az is meglehet, hogy előbb vágysz a visszatérésre, a kihívásokra, és alapból imádod a munkádat. Egyrészt semmi gond nincs ezzel, másrészt számolhatsz a gyed extra lehetőségével. (A GYED folyósítása mellett korlátlan időtartamban végezhetsz munkát, legkorábban a babád 6 hónapos kora után. Összege a figyelembe vehető jövedelmed naptári napi átlagának 70 százaléka, de maximum 178500- Ft. Ergo a fizetésed mellé megkapod a gyedet is, ha munkába állsz a gyermek 2 éves kora előtt. Ha megszületik a tesó 2 éven belül, a GYED-et akkor is folyósítják a nagyobb gyerkőc után, az ő 2 éves koráig.) A felkészülés: [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Elsősorban a saját lelkedben kell rendet tenni. Rá kell jönnöd, hogy mi a jó döntés, kitartani mellette, és nem állandóan ostorozni magad miatta! Minden rendben lesz![/quote] A következő lépés az, hogy megkeresd álmaid “gyermekmegőrző” intézményét, és a gondozó/óvó néniket, akikbe majdhogynem beleszeretsz, hiszen általuk leszel képes a lehető legnagyobb nyugalommal órákra elválni a szemed fényétől. Ha ezekkel megvagy, akkor jön a neheze, a kicsikédet felkészíteni, ahogy csak lehetséges. Mindig csupa jó dolgot mesélj a gyereknek a bölcsiről/oviról. Soha ne lássa az aggodalmadat, inkább bíztasd őt! [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Sokat segíthet, ha megérdeklődöd az intézményi szokásokat, naprirendet. Beszoktatás előtt elkezdhettek ehhez igazodni. Az elalváshoz szoptatást igénylő kicsikkel is érdemes foglalkozni. Nekik a déli alvás nehézkesebb anya nélkül. Érdemes még az otthon nyugalmában megpróbálni leszoktatni őket a déli cicizésről. Ovisoknál pedig sok olyan íratlan elvárás is van, amit jó tudni. A szobatisztaság, az önálló étkezés, a viszonylag önálló öltözés, az idegenek számra is érthető beszéd, a szabálykövetésre való képesség.[/quote] A párunknak is kicsit megváltozik ettől kezdve a szerepe, nagyrészt nehezebbé válik. Az új felállást, és feladatmegosztást muszáj vele előre tisztázni. Már nem leszel otthon egész nap. A háztartásban, és a gyereknevelésben is teljesen egyelővé válik a helyzet, ami részedről is egyenjogúságot feltételez. Legyen mindkettőtöknek lehetősége az énidőre! Ha te azt szeretnéd,  hogy besegítsen a férjed a házimunkába, vagy vigye el a gyereket oviba, akkor alkalomadtán tedd meg, hogy beadod helyette az autót szervízbe, vagy megtanulod használni  a csavarhúzót. Az a tapasztalatom, hogy nagyrészt teljesen vevők az apák mindenre, a többség iszonyatos tenni akarással tartja stabilan a családját, de az új helyzet mégis sok konfliktust generálhat. Mindent alaposan gondoljatok át, mert segítség nélkül hamar elfogyhatnak a tartalék energiák, és a női kimerültség következményeit az egész család megérzi. A beszoktatás: A bent maradt szabadságokat, a munkába állás pontos időpontját jó letisztázni, ennek függvényében ki lehet tűzni a beszoktatás kezdetének időpontját. Óvodai beszoktatást nem érdemes hetekig húzni, de azért ott is jó, ha van 1-2 hetünk erre. Így már minden eshetőségre fel vagyunk készülve. A bölcsiben általában 2 hét, de sokszor több idő kell. A kicsiknek nagyon fontos a fokozatosság, sürgetni ebben a korban még nem lehet őket. Pláne az ott alvás elfogadása lehet problémás. Ha van lehetőséged, és elszántságod, akkor a munkába állás előtt hetekkel kezd meg a beszoktatást. Neked sem árthat, ha van néhány “üres” nap, amikor frissíted a tudásodat. Útórengések: A párkapcsolat kicsit mindig megsínyli a gyerkőcök érkezését, ezen nincs is mit szépíteni. A munkakezdéssel viszont újra jön egy döccenő. A párod miatt próbálj meg nem minden este 9-kor csorgó nyállal a kanapén kiterülve horkolni! A családod minden tagjának szüksége van Rád. Veled ellentétben, a gyerekeknél sokszor nem az első időszak jelenti a nagy nehézséget, hanem az amikor hetekkel, hónapokkal később rájönnek, hogy ez bizony nem vicc. Ide minden nap jönni kell! Akkor legyél nagyon erős, ezt végig kell vele csinálni. Jönnek a nehéz ébredések, a “nem akarok menni” időszaka, a 20 perces időhúzós felöltözések. Annak érdekében, hogy ne feszültséggel induljon a reggel ébredj picit korábban, hogy legyen időd elkészülni, közben pedig gondold ki a reggelek új haditervét! Igyál amennyi kávét csak bírsz, mert neked, ha hazaértél a munka után még jön a 2. műszak otthon. Be kell pótolnod a gyerkőc anyahiányát, és ebben a pár órában kell megmutatnod neki, hogy mennyire szereted! Nem ritka, hogy éjjel átoson közétek, hogy ezzel is kiharcolja a testközelséget, próbálj toleráns lenni!  Lélekben készülj fel mindenre, és meglátod, hogy nem lesz annyira szörnyű, mint ahogy hangzik. :) Tegye mindenki a maga dolgát, és neked is könnyebb lesz! Élvezd, hogy újra dolgozó nő lettél, és az élet minden területén két lábbal a földön jársz! Ui: Még mindig szuper Anya vagy!anya
2017.05.05. 12:19
Cukimamik.hu
Irodalmi est a szülés szabadságáról
A Magyar Színház ingyenesen látogatható felolvasó estet tart szülésről, anyaságról és szabadságról.
2017.05.05. 11:00
Marieclaire.hu
Nem sok jót ígér a <strong>szülés</strong>re a fájdalmas menstruáció
Nem sok jót ígér a szülésre a fájdalmas menstruáció
Állítólag ha alapvetően fájdalmas menstruációtól szenvedünk, valószínűleg a szülés sem lesz majd leányálom.Forrás: Nők Lapja Café: Nem sok jót ígér a szülésre a fájdalmas menstruáció
2017.05.04. 23:45
Nlcafe.hu
A megtűrt kategóriában az otthon szülés
A legtöbb nő nem vészhelyzet, hanem kimerültség miatt kerül végül kórházba. Az ikerterhesség kizáró ok.
2017.05.02. 20:40
Mno.hu
Harmadával csökkenthető a szülés utáni anyai halálozás
Egy olcsó, régóta ismert gyógyszer egyharmadával csökkentheti a szülés utáni vérzés miatti halálozást - állapította meg a London School of Hygiene and Tropical Medicine vezetésével 139 nagyrészt afrikai és ázsiai kórházakban elindított vizsgálat, melynek eredményeit a The La...
2017.04.30. 23:23
Informed.hu
A harmadik <strong>szülés</strong> jobban fájt, de rövidebb volt
A harmadik szülés jobban fájt, de rövidebb volt
Mindig meg akarom írni, az elsőt meg a másodikat. Hát akkor megírom a harmadikat! A terhességem nagyjából problémamentes volt. A végén, mint többen tudjátok is, rettenetesen türelmetlen voltam már, nagy is volt a hasam, nehezen mozogtam, szülni akartam, de jóslókon kívül semmi jel nem volt. Március 25-én, szombaton este, miután hazajött a férjem, mondtam neki, hogy hétfőn be kéne vinnie ctg-re a kórházba. (Oda kellett mennem, akkor töltöttem papíron a terminust.) Erre közölte velem, hogy az nem fog menni, hétfőn dolgozik. Nem tudom, mi jött rám, de elkezdtem sírni, hogy bocs, hogy nem tudok egy valamirevaló görcsöt felmutatni, és nem tehetek róla, de ez a gyerek nem akar megszületni, és már elegem van hogy ctg-zni is kell mennem. Szegény csak ült, nyugtatgatott, hogy kitalálunk valamit akkor. Na, pár perc múlva mondta, hogy akkor holnap bevisz. Oké. Másnap, tehát vasárnap nem mondom, hogy ujjongva fogadtak, nem is értette az ügyeletes szülésznő, hogy én mit is akarok ott? (Én se értettem, hogy mit nem ért, annál is inkább, mert nem a szülészetre mentünk, külön van a ctg.) Várni kellett. Közben folyamatosan jóslóztam, hol erősebben, hol gyengébben, de még mindig nem vajúdásszerűen. Na, végre sorra kerültem. Nem lepődtem meg, amikor „mutatta” a gép, hogy vannak már fájások. (Örültem is, hogy végre nem kis púpok vannak a papíron, hanem „hegyek”.) Viszont nem igazán éreztem, hogy görcsölök, csak a jóslók folyamatosak voltak. Ügyeletes doki persze „csak” aláfirkantotta, jöhettünk haza. Ez volt úgy délután kettő felé. Na, itthon a férjem nekiállt főzni, legyen kaja itthonra hétfőre is. Én kiültem hozzá beszélgetni, mert akkor már valamelyest erősebbek lettek a görcsök és folyamatosan jöttek. Mondtam, hogy várjunk 2-3 órát, ha maradnak, visszamegyünk a kórházba. Közben fürödtem is egyet, jó meleg vízben, hogy múlnak-e vajon? Nem múltak, csak jöttek, jöttek. Kiszálltam, megtörülköztem és akkor egy halk pukk kíséretében elkezdett folydogálni a vizem, szakaszosan. Na, és onnantól durvultak be a fájások. Ötpercenként jöttek, és akkor már meg kellett állnom görnyedve. Férjem közben telefonált apósomnak, hogy jöjjön, helyzet van. (Én kis butus, még nem akartam, hogy szóljon, de kívülről jobban látta, hogy már szenvedek.) Apósom érkezett is hamarosan, elindulhattunk. Az én rutinos, normálisan vezető férjem kb. 110-zel repesztett délután 3 után, forgalomban. Gondolom, úgy volt vele, ha most megállítják, faarccal előveszi a „szül az asszony” dumát. Bent a szülőszobán fiatal ügyeletes doktornő és fiatal szülésznők fogadtak, meg is szeppentem kicsit, hogy te jó ég, ezek olyan fiatalkák még, mi lesz ebből?! Kikérdeztek, felvették az adataimat, megvizsgált a doktor (bő kétujjnyi voltam akkor, nem kimozdítható koponyával). Rátettek ctg-re (hihihi), de pár fájás után mondta az egyik fiatalka szülésznő, hogy menjünk át a szülőágyra, jobb lesz. Akkor már nagyon fájt. Kérdezte, kérek-e edát, mondtam, egyelőre nem. A fájások meg csak jöttek, erősödtek szépen. Közben elmondta, hogy próbálkoznak gátvédelemmel, aztán vagy sikerül, vagy vágnak. (A baba nagy méretei miatt bizonytalankodtak.)  Ami rossz volt, hogy kb. 20 percenként, fájás alatt nézték a méhszájamat. Ebből max. három alkalom is sok lett volna, de az ötödik után nem számoltam, hogy felnyúlkálnak, csak nyögtem, sziszegtem. (Viszont végre megtudtam, hogy miért fájás alatt. Mert akkor húzódik szét a méhszáj, és a peremét akkor lehet ténylegesen érezni. Tudom, ez senkit nem vigasztal, de ez a háttere.) Amikor már nagyon-nagyon fájt, tudtam, hogy itt a finis hamarosan, de csak kicsúszott a számon egy „nem bírom már tovább”. Akkor éreztem is, és a szülésznő is mondta, hogy tényleg a vége felé járunk. Félig kétségbeesve, félig viccesen megkérdeztem, hogy kérhetek-e még eda-t? Értette, rám mosolygott, hogy: „most már arról lecsúsztunk”.  A fájások közben, szépen 2-3 percenként jöttek, úgy szorongattam közben a férjem kezét, meg az ágy támláját, hogy ihaj. A szülésznő egyszer csak odaállt a doktornővel, várták a tolónyomást. Kérdezgették, hogy mikor érzem a lenti nyomást, csak fájások alatt? Még akkor igen, úgy éreztem. Rá öt perc múlva meg azt, hogy úúúúristen, MOST bekakilok (bocsánat, nem akarok vulgáris lenni, de aki szült már, tudja, hogy ez milyen). Na, akkor odapattantak gyorsan, és elindulhatott a nyomás. Nagyon fájt a toló is.  (Ketteskével komolyan nem fájt ennyire, és most semennyire nem tudtam uralni, csak jöttek, és én tettem, amit a testem akart.) Kb. három nyomás után egyszer csak kicuppant a baba, két és fél órával azután, hogy bementünk. (Végül is lett gátvédelem, talán ezért is volt nehezebb a kitolás.) Utána lepényszülesztés meg méhfertőtlenítés ment, a szokásos. Természetesen odajött a „kötelező” társaság: szülésznők még, ügyeletes vezető orvos. Viszont a babát nem vitték fürdetni, úgy, ahogy volt, pucéran egy vastag rétegű törülközővel rám tették, majd ciciztettem is. Két óra volt ugyanúgy, míg együtt lehetett a kiscsalád: kellemes félhomályban, apával. Utána vitték csak mosdatni, öltöztetni, mérni. Összességében ez volt a legrövidebb szülésem, de ugyanakkor baromira fájt. Ez a baba a legnagyobb méretű mind közül. (4300 g és 60 cm.) És tényleg nincs két egyforma szülés. Grátisz írok még a gyerekágyas osztályról, mert megérdemlik. Honvéd- EK (Budapest) most a hivatalos neve a kórháznak. Kétszer szültem ugyanitt, ez volt a harmadik. Annyi negatívumot tudok leírni, hogy már ruhát is nekünk kellett bevinni, ott már nem adnak automatikusan szinte semmit a babára/nak. Pelenka, popsitörlő, takaró... ez mind otthoni kell legyen. De itt véget is ér a dolog. Amint én láttam, megcserélődött szinte az egész csapat: teli van fiatal vagy középkorú csecsemősökkel, gyerekorvosokkal. Mind mosolyog, kedves, bármiben segítenek, és ezt hangoztatják is; szóval nem „retteg” az elsőgyerekes se, ha segítségre van szüksége. A kaja ugyanolyan kevés, de – nekem – finom volt, azért kell, hogy a család feltankoljon egy kis hazait. Vicuss További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.04.30. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Mariah Careyt csak a saját, bársonyos hangja tudta megnyugtatni szülés közben
Elrendelte. Ennyi. A volt férje viszont nem csinál titkot az intim titkaikból.
2017.04.29. 12:18
Velvet.hu
Anyák, akik táncot űznek a terhességükből
Anyák, akik táncot űznek a terhességükből
Manapság már bizonyított tény, hogy egészséges várandósság esetén egyáltalán nem tiltott a testmozgás. Sőt! Jót tesz a babának és a mamának. Az egyik legkedveltebb mozgásforma manapság is a tánc, amit terhesen ugyancsak sokan űznek. Íme, a mi kedvenceink! Nem tudom, te hogy voltál vele, nekem speciel egyáltalán nem volt kedvem táncolni vajúdás közben. Leginkább meg sem mozdultam volna, és azt sem díjaztam túlságosan, ha hozzám értek, vagy egyáltalán rám néztek. Ehhez képest ezen a videón, Yuki Nishizawa komplett táncot lejt és énekel, pedig néhány perc múlva megszületett a második gyermeke. Szóval pont a legfájdalmasabb összehúzódásokat próbálta így átvészelni. Nem semmi! És én még azt hittem, nekem volt hatalmas pocakom! Ezen a videón Starrkeisha-t láthatjátok és a születendő gyermek édesapját. Eléggé egyértelmű, hogy Starrkeisha az utolsó napokban jár, és hát mi mással üthetné el az idejét, mint egy közös tánccal? Ugyan ők nem fejlesztették profira a koreográfiát, és nem is vették igazán komolyan a tánc művészetét, az biztos, hogy kellően emlékezetes marad számukra ez a felvétel.   {adselite} Bonnie alakját elnézve magától értetődőnek tűnik, hogy ez az anyuka nem hanyagolta a sportot a várandóssága idején. Most mégis annak reményében vág neki a táncnak, hogy hatására talán megindul a szülés - ugyanis ezt a tippet kapta ismerősöktől. A videó készültekor Bonnie már a 40. héten járt, második gyermeke megszületésére még így is nyolc napot kellett várnia. Mindenesetre ezt a fittséget nagyon irigylem! Én megmoccani is nehezen tudtam az utolsó napokban, pedig korábban sokat sétáltam és sportoltam. Ha már a fittség szóba került, mit szóltok Beyonce videójához? A jelenleg ikrekkel várandós énekesnő itt még első gyermekét várta. Bizonyára ő is könnyebben viselte a testmozgást, amikor a kliphez forgatták ezt a koreográfiát, de nincs miért szégyenkeznie ezen a felvételen se. Végül, de nem utolsó sorban mi is lehet édesebb egy táncoló kismamánál? Hát egy csöppnyi leányzó, aki a pocakban lakó testvérével ropja! Íme a várandós Nikky Taylor, és képernyőre született kislánya!  táncvideómozgás terhesensport terhesség alatt
2017.04.29. 10:12
Cukimamik.hu
Fájdalmas szex szülés után – van a megoldás?
Az esetek többségében nem okoznak fájdalmat a szexuális együttlétek az esetek többségében, ám olykor megeshet, hogy a nő a nemi izgalom ellenére is kisebb-nagyobb kellemetlenséget tapasztal közösüléskor. Dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa szerint szülés után még 3-6 hónapig, esetleg a szoptatás végéig igen gyakori a probléma, ám ha hosszabb ideig nem élvezi az együttléteket, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
2017.04.29. 08:00
Eletforma.hu
Jaksa Petra (Babaszoba): 10 dolog, amit az anyák többsége sajnál, hogy nem tudott szülés előtt
Édesanyák vallanak azokról a dolgokról, amikre senki sem figyelmeztette őket. Te azonban tanulhatsz belőlük! [...] Bővebben!
2017.04.27. 13:28
Mandiner.hu
Fájdalmas szex szülés után -mi a megoldás?
A szexuális együttlétek az esetek többségében nem okoznak fájdalmat, ám olykor megeshet, hogy a nő a nemi izgalom ellenére is kisebb-nagyobb kellemetlenséget tapasztal közösülés során.
2017.04.26. 09:30
Vital.hu
Még mindig azt képzelem, hogy mehetek szüléshez
Geréb Ágnes 3500 illegális otthon szülésnél volt jelen, amíg 2010-ben le nem tartóztatták. Még mindig több büntetőügye van folyamatban, az egyik meghalt újszülött szülei kártérítési pert is indítottak ellene. A szülés szeretete viszont nem apad benne.
2017.04.25. 17:45
Index.hu
A paramami, a tökéletes, az online és a többiek - anyukák a játszótéren.
Mikor a (főként városi) anya (főként városi) gyereke eléri AZT a bizonyos kritikus kort, óhatatlanul eljön a játszóterezés ideje. Nekem, vidéki lányként, (ráadásul majd 40 évvel ezelőtt), egészen más gyerekkor jutott, mint most a lányomnak. Ott volt az udvar, a hatalmas kert, az utca, ahol három óránként jött egy autó, bármikor lehetett focizni, fogócskázni, bringázni, ökörködni – és ehhez minden szomszédban volt gyerek. Megcsináltuk a leckét és mehettünk, amerre akartunk, elég volt vacsorára hazaérni. Mindig volt egy haver, ahol lehetett bandázni, játszani, nem kellett hozzánk éjjel-nappal felügyelet, anyu addig vacsit készített, tett-vett, intézte a dolgát, anélkül, hogy aggódnia kellett volna értünk. A született városi lányom ma már egész más életet él. Az 50 nm-es lakást és a pici erkélyét nem igazán lehet térnek nevezni, és az egész társasházban nincs másik gyerek, rajta kívül. Neki nincs más suli után, csak a játszótér – az egész napos kötöttség után itt tud megőrülni, fára mászni, hintázni, bújócskázni, a barátaival iskolapadon kívül találkozni, itt van lehetősége fizikailag is elfáradni az egész napos szellemi terhelés után. Ennek mindösszesen egy pici buktatója van – hogy vele már nekem is ott kell lennem. Felnőtt fejjel a játszóterezés ugyanis egészen más élmény. Mondhatni tanulmány. Mikor a gyereked már nagyobbacska, és nem igényli, hogy folyamatosan a nyomában legyél (pedig nagyon igyekszel, hogy ne kelljen ismerkedned), van időd és lehetőséged tanulmányozni a többi anyukát. Figyelni – és néha megdöbbenni. Következzen pár jellemző játszótéri anyatípus, akivel az idők folyamán összefutottam. Vigyázat! Az írás sok-sok sztereotípiát és nyomokban iróniát tartalmaz, azzal a tudattal, hogy biztosan van olyan anya, akinek én vagyok a mumusa. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]A paramami, a tökéletes, az online és a többiek - anyukák a játszótéren[/quote] A TÖKÉLETES Na, nála nincsenek megválaszolatlan kérdések. Pontosan és megingathatatlanul tudja, hogy melyik szakirodalom milyen megoldást kínál a TE gyereked problémájára és ezt kérdés nélkül el is mondja. Mindenhez van hozzáfűznivalója, mindig tudja, TE mit és hol rontottál el, és mit kellet volna tenned. Vele már minden megtörtént, ami ebben az életben megtörténhet – sőt, vele kétszer. Legalább. Mindig az övé az utolsó szó, ha nem, megsértődik, amiért nem fogadod meg a tanácsát. A dolgok csak úgy működhetnek, ahogy ő csinálja, minden ettől elütő módszer árt a TE gyerekednek. Mindenkit ismer és mindenkiről, mindent tud – akkor is, ha te semmit nem meséltél magadról. Az ő gyereke tökéletesen fejlődik, fél évesen átalussza az éjszakát, 1 évesen szobatiszta, négy évesen Thomas Mann-t olvas és az összes gyerekdalt öt nyelven, fejjel lefelé el tudja énekelni. A PARAMAMI Őt arról lehet megismerni, hogy megállás nélkül szorong valamiért. Amint belép a játszótérre, összeráncolódik a homloka és kritikus szemmel kategorizálja a játékokat: erre felmehet a gyerek, arra nem. Egy pillanatra nem mozdul el mellőle, fogja a mászókán, tartja a hintán, a homokozót pedig szemenként vizslatja át, mielőtt beengedi. Kismotort csak teljes motorversenyzői ruhában használhat a gyerek, szigorúan a tűzálló verzióból – és akkor is fut utána, megállás nélkül. Ha egy másodpercre véletlenül elveszti szem elől, azonnal tárcsázza az eltűnt gyerekek segélyvonalát. Amúgy a telefonja gyorshívójában a gyerekorvos van az első helyen, és gond nélkül tárcsázza is, akár az éjszaka közepén, ha a gyerek köhint egyet. A FITNESZMAMI A fittneszmami 7 hónapos terhesen még naponta 4 órát sportol, 8 hónaposan még kockahasa van. A terhessége alatt csak zöldséget és gyümölcslevet fogyaszt, amihez nagykanállal eszi a biomagokat. A szülés után azonnal lepattan az ágyról, még szülőszobában megcsinál 25 felülést és a babakocsival futva megy haza a kórházból. Természetesen a hasa azonnal feszes és kockás, és ezt minden alkalommal meg is mutatja a játszótéren. Megjelenése mindig tökéletes, a legdrágább sportcipőben és a legtrendibb melegítőben érkezik, hogy aztán messze elkerülje benne a homokozót, a benne ülő csemetével együtt. 8 féle fitnesz órára jár, négyet követ a neten, szabadidejében jógázik. A világ összes diétáját megismerheted mellette, és ha egy pici érdeklődést mutatsz az egyik iránt, másnap biztosan kapsz egy gondosan összeállított fogyókúrás programot és elcipel egy edzésre. A MENEDZSER-MAMI Ő többnyire az utolsó pillanatban, valamilyen nagyon fontos tárgyalásról esik be a gyerekért, hogy utána átvonuljon vele a második irodájába, a játszótérre. Megállás nélkül telefonál, szervez és intézkedik. Egyszerre hallgat, beszél és jegyzetel, a hangja belengi az egész játszóteret. Roppant fontos dolgai közben néha jut ideje gyereket nevelni is, ilyenkor az üzleti partnerek általában infarktusközeli állapotba kerülnek a hirtelen „– Teszed le azt azonnal!” - üvöltéstől.  Az otthon töltött időt nagyon nehezen viseli, alig várja, hogy visszamehessen dolgozni. Öltözéke minden időben játszótérnek megfelelő: kiskosztüm és 10 centis tűsarok. AZ ONLINE MAMI Az online anyu legfontosabb testrésze a mobiltelefon. Állandóan a kezében van, folyamatosan fotózik, videót készít, posztol és tartalmat menedzsel. A gyerek életének összes momentuma visszakövethető a Facebookon, a születése pillanatáig… sőt, még azelőtt is. Ami nincs megosztva, az meg sem történt - Pistike fut, Pistike mászik, Pistike csúszik, minden azonnal megjelenik a neten. Ezt utána persze percenként ellenőrzi, lájkokra várva. Állandóan dokumentál, így hatalmas adatbázissal rendelkezik, és meg is mutatja minden lehetséges alkalommal. Úgyhogy ha nem vagytok kapcsolatban „a fészen” (ami kizárt, mert ismeretségetek 3. percében bejelöl), akkor is megnézheted Pistikét evés, alvás és bilizés közben, minden oldalról.   AZ ŐSANYA Ő az, aki soha nem volt terhes, vagy várandós – ő szent állapotban volt, 9 hónapon keresztül. Rá végig sütött az áldott fény, neki soha, egy pillanatig nem volt „terhes” a babavárás. Otthon szül, mert csak az a természetes, hiszen a kórházban világra jött babák köztudomásúlag egy életre szóló sérülést szenvednek, míg a nappaliban felállított gyerekmedence biztosan nem okoz károsodást. De a szülés amúgy sem azért van, hogy a gyerek világra jöjjön, hanem hogy ő átélje a háborítatlan szülésélményt, sőt! –szülésorgazmust! Kizárólag ősmagyar nevet választ, lehetőség szerint még István király előttről, hiszen a gyerek csak akkor lehet magyar, ha ez a nevében is látszik. Szoptatni kizárólag nyilvános helyen tud, úgy viszont bárhol, bármikor, mert „- Az én gyermekem MOST éhes!” - akkor is, ha 5 perce indult el otthonról, vagy, ha 5 perc múlva ér haza. A szoptatás teljesen igény szerinti – ami ez esetben azt jelenti, hogy Ő igényli, és akár 8 évesen is megszoptatja a gyereket. Csak öko- és bio dolgokat eszik, amihez a zöldséget az erkélyen termeszti – amúgy a szmogos, koszos belváros közepén, de bármikor képes akadémiai székfoglalót tartani neked arról, hogy miért fogsz fiatalon meghalni a szervezetedbe vitt kemikáliáktól.  A természet gyermeke, tévét nem néz, számítógépet nem használ, inkább postagalambokat tenyészt az erkélyen.   AZ ÚJGAZDAG Újgazdagék csemetéjét arról lehet megismerni, hogy a játszóteres szerelése többe kerül, mint a te éves fizetésed. Prada gatya, Gucci cipő, designer póló, high-tech kulacs. Shoppingolni Párizsba járnak, nyaralni Hawaiira. Télen Aspen, ősszel a Karib-tenger, és minden útról órákon át tartó élménybeszámolót tartanak - már amikor lehet látni őket, mert többnyire a bébiszitter érkezik a gyerekekért. Mivel általában apu hozza a pénzt, anyának elég szépnek lennie és az egekbe dicsérni az ő sikeres és menő férjecskéjét. Mindig van lehetősége megvillantani a legújabb csúcsmodell telefonját, ami az épp három hónapos, elavult készülékét váltotta.  De az autója is havonta új, némi zavart okozva néha az erőben a gyerekeknél is, akik nem tudják, éppen milyen kocsihoz kell futniuk. Stílusa arrogáns és lekezelő, neki mindenki proli, akinek nincs minimum három medencéje a nyaralóban, teljesen elfelejtve, hogy egy másfél szobás panelban nőtt fel Mátészalkán. AZ ANTISZOC Az antiszoc anyuka többnyire a nyájtól leszakadva, egy magányos sarokban bujkál. Ő az, aki még véletlenül sem csapódik senkihez, inkább megy a gyerekkel folyamatosan: hintázik, csúszdázik, homokot lapátol, kizárólag 6 évesnél fiatalabb gyerekekkel látod beszélgetni. Ha a saját gyereke már elég önálló, mindig van nála egy könyv, amit az arcába húzva rejtőzködik egy padon, hogy ne kelljen senkivel szóba elegyednie. Kommunikációja minimális, felel szépen, ha kérdezik, de ő maga soha nem kezdeményez társalgást. Kerüli a szemkontaktust, többnyire napszemüveget hord, hogy minél megközelíthetetlenebb legyen.  játszótérjátszótéri anyukákanyatípushumor
2017.04.24. 07:01
Cukimamik.hu
Az ötödik szülésem tökéletes volt
2014 májusában született a 4. gyermekünk. Nem mondom, hogy könnyű volt az elején:  három – viszonylag – nagy gyerek mellett vissza kellett rázódnunk az újszülöttek zavaros, össze-vissza, megerőltető, ámde csodálatos világába. Túléltük a forró nyarat, egy részét Anyunál, Balcsin, ahol Anyu segítségével néha a három naggyal le tudtam jutni a partra strandolni. Anyu élvezte, hogy megint baba van a háznál, bár szerintem őt is megviselte, hogy fél éjszakákat sírt végig a picur. Azért szép időszak volt, feltöltődve vágtunk bele az iskolai tanévbe. A két sulis, egy ovis, plusz a baba logisztikája heroisztikus küzdelem volt minden nap, de a napközbenek kárpótoltak mindenért. A törpe egészen fantasztikus kisbaba volt, szuper napirenddel, alig sírással. Élveztem, hogy otthon lehetek vele. Ebben nyilván az is benne volt, hogy már igazán rutinos anyukának számítottam. Mégis nagyon vártuk már az őszi szünetet, hogy Anyuhoz menjünk, nagyokat sétálni az őszi Balatonnál, pihenni, társasozni és figyelni az öt hónapos aktuális tudományait. Én is úgy éreztem, hogy rám fér némi pihenés, segítség, mert addigra már elég fáradt voltam. A szünet elejét picit elrontotta, hogy a gyerekek náthásak voltak, nyűglődtek. A tündérbogárnál épp elkezdtem bevezetni a gyümölcsöket a tápszer mellé, ez sem volt egyszerű feladat. Egyik nap éppen őt etettem, amikor a pempő szagától felfordult a gyomrom. Á, sebaj. Este megint éreztem, hogy hányingerem van. Bakker, elkaptam a srácoktól és most itt leszek betegen, ahelyett, hogy élvezném a szünetet. És akkor, az esti film reklámblokkja alatt, mint egy villámcsapás, belém hasított a gondolat: késik a havi már két hete. Rossz a gyomrom. Fáradt vagyok. NAAAAA NEEEEEEEE!!! Namost: ősszel, vidéken nem botlasz ám minden bokor mögött drogériába, vagy estig nyitva tartó gyógyszertárba. Úgyhogy várnom kellett másnapig. Mivel a náthás babát amúgy is vissza kellett vinnem az orvoshoz, menet közben vettem egy terhességi tesztet. Alig tudtam hazatolni a babakocsit, úgy remegett mindenem, és olyan hangosan vert a szívem, azt hittem, kiugrik. Otthon gyorsan megcsináltam a tesztet. Nem mertem ránézni… Már előre elképzeltem a megkönnyebbülést, amikor meglátom, hogy negatív… Hát, inkább nátha legyen, nem? J Mint amikor horrorfilmet nézek: csukott szemmel fordultam a teszt felé, és csak apránként, hunyorítva mertem ránézni. BAZMEG. Ez pozitív. Terhes vagyok. Annyira megijedtem, olyan sokkot kaptam, hogy be kellett mennem Anyu szobájába leülni. Az is kiment a fejemből, hogy hogyan fogom eljátszani előtte, hogy semmi bajom. (Amúgy nem is értem: hogy képzelhettem, hogy átverem Anyámat??). Egyből kérdezte, hogy mi történt. Meg sem bírtam szólalni, csak folytak a könnyeim és elé tettem a tesztet. És akkor az én úrinő, összeszedett, finom hangú Édesanyám megeresztett egy kocsis-káromkodást. Valahogy a gyerekek érezték, hogy nem stimmel valami, mert a következő két órában hangjuk se volt, szépen elfoglalták magukat, a baba aludt. Így át tudtam beszélni Anyuval ezt az egészet. Felbiztatott, hogy hívjam az Embert és mondjam meg neki. Telefonban? Persze, ilyen állapotban nem maradhatok még három napig, mire jön, és úgyis megérzi a hangomon. Hát felhívtam. Vidáman hallózott, én csöndben voltam. Füvet nyírok, rosszul hallak, de csak mondd. Csönd. Mi a baj? Csönd. Mondj már valamit, beteg valamelyik gyerek? Anyáddal történt valami? Terhes vagyok – cincogtam (pedig nem vagyok az a cincogós fajta). Egy elhaló nyikkanást hallottam, utána heveny káromkodást, aztán nagy csendet. Áttolta a lábán a fűnyírót. Nem lett semmi baja, de le kellett ülnie a hír hallatán. Jöttek a szokásos kérdések: hol, mikor, miért, stb. Sok értelmeset nem beszéltünk, inkább csak nagyokat hallgattunk a telefonba. Ez egy olyan helyzet volt, hogy még nekünk is leblokkolt a beszélőkénk. Este hívott, hogy ott áll a gyerekszobában és szerinte nem gyárt a lapraszerelt-áruház emeletes babaágyat, de ha én is beleegyezek, akkor majd ő kitalálja, hogy hogyan férünk el. És mivel én is szerettem volna megtartani a babát, az örömtől, hogy ő is, elsírtam magam. Khm. Ő is… A többi gyereknek Szenteste mondtuk el a hírt. Addigra már elmúlt a vetélés kockázata és megtudtuk, hogy ő is kislány (az orvos csúnyán röhögött, mikor kiderült). A srácok örültek, bár a nagylányom három percig ült szótlanul a kanapén, meredten nézett rám és ostobán vigyorgott. Mondanom se kell, hogy a környezetünkben mindenki kiakadt. Az utcánkban lakik egy fiatal ismerős házaspár, ahol a feleséget ugyanúgy hívják, mint engem, és szintén négy gyerekük van. Állították, hogy ezt csak felvágásból csinálom, hogy ne keverjenek minket össze. Rajtuk kívül senki sem találta a dolgot viccesnek… De mi nem vettük magunkra, örültünk a jövevénynek. A szokásos, gond nélküli terhesség volt. Végighakniztam az egész környéket, mindenkinek leesett az álla, rémisztgettek, hogy milyen nehéz lesz a két picivel, furán néztek rám, hogy ezt vállalom. Igazából köptem az egészre, büszkén nyomultam a pocakommal, karomban a babával. EZ királyság! Aztán egyszer csak kiderült, hogy nem jó a cukrom. Diéta, inzulin, fokozott orvosi ellenőrzés. Azt nem mondanám, hogy meg voltam ijedve, de azért a vége felé már aggódtam. Az orvos kijelentette, hogy ha előbb meg nem indul a szülés, akkor a betöltött 38. hét első napján megindítják a szülést, nem várnak tovább, mert a vége felé a cukor már totál ellenőrizhetetlenül mászkál. Azért még gyorsan felvilágosítottak, hogy ha sürgősségi császár lesz, akkor mire számítsak. Kösz. Az egyik utolsó ctg-nél nem mocorgott a baba, így javasolták, hogy igyak meg egy doboz kólát, a cukortól majd felébred. Megmutattam az inzulinos naplómat, mire majdnem elájultak, hogy a cukros kismamának kínálgatják a kólát. Szerencsére nem történt semmi váratlan, így egy kellemesen meleg júniusi napon bejelentkeztem a kórházba felvételre. Mit ád isten, hétfő volt… A felvétel után volt egy egész napom pihenni: a négy meglévő gyerekem otthon, az ötödik még a hasamban. Egyedül lehettem. Ki is élveztem alaposan, kibóklásztam egy drogériába és vettem néhány totál felesleges kozmetikai terméket. A férjemtől ajándékba azt kaptam, hogy egyágyas kórterembe lettem elhelyezve, így igazán luxus dolgom volt. Azért a ballonos szülésindítástól féltem, mert persze előtte minden létező fórumon utána olvastam és kialakult bennem a kép, hogy ez borzasztó lesz. Próbáltam a nyuszikával megbeszélni, hogy magától induljon el, de az csak lapított odabenn. Gondolom, az éjfélt várta… Na, este 9-kor az ügyeletes doki felrakta a ballont, bár morgott, hogy ötödik gyereknél minek ez a felhajtás… Még egy gyors ctg, voltak fájások, de még nem elég erősek. A felhelyezés nem fájt, a legrosszabb az volt, hogy a kivezető csövet a combomra ragasztották és tudtam, hogy fájni fog, ha letépik. Feküdtem a szobámban és a telefonomon játszottam. Jövögettek a fájások, de nem mértem az időt, mert a játékban volt egy nehéz pálya, azt akartam legyőzni. Aztán már olyan rendes fájások voltak, hogy gondoltam, szólok az ügyeletes nővérnek. Biztos, ami biztos, még vártam negyed órát, nehogy tévesen riasszak, mit fognak rólam gondolni, ötödjére szülök, oszt itt vaklármázok. Mire elszántam magam, már egyértelmű volt, hogy itten elindult a dolog. Persze addigra kedd lett. A nővér megvizsgált és közölte, hogy a ballon már a hüvelyben van, irány a szülőszoba. Beballagtunk, elmondtam, hogy miújs. Megkérdezték, hányadik baba. Mondtam, hogy az ötödik. A ctg-t nézegető ügyeletes eldobott kapát-kaszát erre, és mint az amerikai filmekben, hirtelen mindenki telefonálni kezdett: behívták az orvosomat, behívták a szülésznőmet, behívták a férjemet. Csak Ross dokit nem hívták… A szülésznőm futva jött, taxizott a kórházig, attól félt, hogy lemarad… Elhelyezkedtem a szülőszobában, jött az anesztes, bekötötték a gerincest. Miután ez megvolt, tudtam, hogy ez lesz a tökéletes szülés. Biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz és csodálatos élményben lesz részem. Így is történt. Fantasztikus volt! Az érzéstelenítő jól hatott, éreztem a fájásokat, de nem megsemmisítő erővel.  Apa is megérkezett, bár miközben ő vígan csevegett a folyosón a dokival én már éreztem, hogy közel a vége. Hihetetlen érzés volt megtapasztalni centiről-centire, hogy hol jár a baba. Az előző szüléseknél ezt mind elnyomta a fájdalom, a legyen-már-vége érzés. Most nem. Pontosan éreztem, ahogy a kis fejével halad lejjebb, azonnal tudtam, hogy most már nyomni kell. Most tényleg csak a babára koncentráltam, nem volt lihegés, ordibálás, fejvesztettség. Szépen, türelmesen, kíméletesen a világra segítettem a kislányomat. Még most is libabőrös leszek, ha rágondolok, mennyire tökéletes élmény volt. A szülés-születés csodáját élhettem át és ezért örökre hálás leszek az orvosoknak, a szülésznőmnek, a férjemnek, de leginkább annak a pöttöm kis lénynek, aki olyan ügyesen jött a világra. Namost. Emlékeztek ugye, hogy öntőformám van? Hát, ez a törpe már a maradék anyagból készülhetett, mert mindössze 2.790 gramm volt. Utólag kiderült, hogy az utolsó két hétben már nem igazán fejlődött odabent, a biometriai értékei alapján egy 35 hetes babának felelt meg. Tehát időre született ugyan, mégis koraszülött státuszba került. De egészséges volt és gyönyörű. A férjem hümmögött, a doki kérdezte, hogy mi a baj. Férj jelezte, hogy a ded 3 kiló alatt van, ami nálunk nem szokás, és bár hazavisszük, de a fogási naplóba nem írjuk be. Nem sárgult be, nem történt semmi baja, így pár órát melegítették, és utána végig velem volt. Tökéletes, gyönyörű, megható, semmihez sem fogható élmény volt. Hajnali háromnegyed 4-kor született, aznap reggel 9-kor a kórházi gyógytornász nem akarta elhinni, hogy nemrég szültem. Fantasztikusan éreztem magam, teli energiával, boldogsággal. Sugároztam. Hazajöttünk, és onnantól ez már történelem. Nem mindig volt könnyű a két picivel, de nagyon-nagyon sok örömöt adtak. Most már a legkisebb is majd’ két éves és a bölcsiben randalírozik. Mivel végére értünk a szültörijeimnek (egyelőre), ezért engedjetek meg néhány summázatot. Nem bántam meg soha egy percig sem, hogy öt gyerekem van. Sokszor nehéz velük/miattuk: anyagilag, érzelmileg, fizikailag. De ez egy csoda. Nagyon szeretem őket, a legjobb, ami történhetett velem az életben. És mindehhez van egy – szinte – tökéletes társam, akivel ugyan nem mindig könnyű (nyilván velem sem), de az öt gyerek rugalmassá, vidámmá, lazává tette. Soha nem beszélnék rá senkit a sok gyerekre. Ez nem való mindenkinek. De nekünk igen. Így szeretjük az életünket, kihívásokkal, szerveznivalóval, örömökkel együtt. Mi így vagyunk kerek egész, a 7 mesterlövész, 7-en, mint a gonoszok. Hamarosan csapatpólót csináltatok, ennyi embernek már lehet. Köszönöm szépen, hogy olvastátok a történeteimet, remélem, hogy mindenki talált benne szórakoztató, elgondolkodtató dolgot. Semmi mást nem kívánok Nektek, csak azt, hogy mindannyian így emlékezzetek vissza a szüléseitekre: szépen, humorosan, elérzékenyülve. Zsé További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.04.23. 09:50
Bezzeganya.postr.hu
Blake Lively beszólása felrobbantotta a netet
Őszintén beszél a szülés utáni súlyproblémáiról, és ha kell, Blake Lively kőkeményen kioszt egy riportert a kamerák előtt. Olvass tovább, és kiderül, mivel húzták fel a színésznőt.
2017.04.22. 14:47
Cosmopolitan.hu
"A testem már sosem lesz olyan, mint a szülés előtt - de többé nem szégyenkezem emiatt" - Fotóval vállalta fel önmagát az anyuka
Egy anya kendőzetlen vallomása a testét ért változásokról – megosztotta a világgal a szülés után bekövetkezett változásokról készült fényképeket, maga is megdöbbent, milyen sokan egyetértenek vele és megbánta, hogy szégyenkezéssel, rejtőzködéssel töltött éveket.
2017.04.21. 13:36
Szuloklapja.hu
Amanda Seyfried szülés után először a vörös szőnyegen új férjével
Amanda Seyfried és Thomas Sadovski babája márciusban született.
2017.04.21. 12:05
Glamouronline.hu
Élet az intenzíven – egy koraszülött első hónapjai
Ugyan mindenki fejében megfordul, senki sem készül úgy a gyermekáldásra, hogy az érkező csöppség beteg lesz, vagy jóval előbb jön a világra. Nem gondolt erre Anita sem, akinek második kisfia koraszülöttként látta meg a napvilágot. Hányadik héten érkezett Zoli? Volt bármilyen előjele, pl. a vizsgálatok során, hogy előbb fog megszületni? A 32. héten született meg, de semmilyen jele nem volt annak, hogy korábban fog érkezni. Nem szóltak az orvosok, és én sem éreztem semmit, ami erre utalt volna. Emiatt nagyon váratlanul ért a dolog, igazából addig el sem hittem, hogy szülni fogok, amíg az orvos azt nem mondta, hogy azonnal menjek a szülőszobára. Még ekkor sem tudtam teljesen felfogni, mi történik. Talán akkor kezdtem igazán megijedni, amikor azzal nyugtattak, hogy „semmi gond nem lesz, a mai orvostudomány mellett…” Fotó: sxc.hu Milyen volt ezzel a tudattal a szülés? Az első szülésem rettentően nehéz volt, mert meglehetősen nagy méretekkel, ráadásul villámgyorsan érkezett a babám, és ezt sajnos a csontjaim nem igazán tudták tolerálni. Emiatt nagyon féltem a második szüléstől. Aztán talán a riadalom végett, talán azért, mert neki nem volt ugyanannyi ideje megnőni, a második szülésemet némileg könnyebbnek mondhatom. Persze meghittnek a legkevésbé sem tartanám, hiszen tele volt orvosokkal, nővérekkel a szoba, és szülés után éppen csak felmutatták Zolit, azonnal vitték a PIC-re inkubátorban. {adselite} Milyen babának tűnt Zoli? Ugyan kis légzéstámogatást igényelt, de koraszülöttsége ellenére kiváló súllyal született, és erős gyerek lett. Nagyon formásnak tűnt, egyáltalán nem nézett ki úgy, mint aki korán született, vagy beteg. Egyszerűen csak vékonykák voltak a végtagjai, pedig ő volt a legnagyobb baba az osztályon, a többiek átlag 1,5 kg-ot nyomtak. Mi történt a szülés után? Sajnos nem értek véget ennyivel a megpróbáltatásaitok. Valóban további komplikációk léptek fel, mert bár evett, folyton kihányta a tápszert, és kakilni sem tudott. Csak felpuffadt és sírt, láthatóan szenvedett. Ez nekem természetesen borzasztó látvány volt, ráadásul nem foghattam meg, így nem tudtam segíteni neki sehogy.A vizsgálatok során aztán kiderült, hogy mekónium dugó okozta bélperforáció áll a problémák hátterében, úgyhogy 5 naposan azonnal átszállítottak minket Budapestre, ahol rögtön meg is műtötték. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Emlékszem, az ezt megelőző napon foghattam először a kezembe a picike testét. Akkor már csak 2 kg volt, rohamosan fogyott, csak lógott rajtam, mint egy rongybaba, semmi tartása nem volt. Én mégis úgy éreztem, örökké tudnám így fogni.[/quote] Aki nem esett ezen át, elképzelni sem tudja, mit éltetek meg ezekben a napokban. De mégis, mit tudnál mondani a kórházi életről? Az orvosok, nővérek nagyon segítőkészek voltak, hihetetlennek tűnt számomra az a munka, ami az intenzíven folyik. Olyan biztos kézzel fogták azokat a falatnyi gyerekeket… Látszott rajtuk, hogy hatalmas szeretettel és rutinnal bánnak velük. Fotó: sxc.hu A legrosszabb az egészben az volt, hogy mivel nem maradhattam benn nála egész nap, soha nem tudtam, mivel fogadnak, amikor bemegyek a kórházba. Idegőrlő volt az is, amíg az eredményekre vártunk, ugyanis ezt a problémát két betegség szokta előidézni, a cisztás fibrózis, illetve a hirschprung. Mondanom sem kell, mindegyiknek utánajártam és mindegyiktől rettegtem… Szerencsére nálunk egyik sem igazolódott be – ez egyrészről megnyugtató, másrészről viszont aggasztó, hiszen ma sem tudjuk, mi volt a probléma, vagy ismét jelentkezni fog-e. Ez sajnos a közelmúltban meg is történt. A helyreállító műtétet követően úgy éreztük, végre minden rendben van, de nem sokkal hazaérkezésünk után újból szükség volt egy életmentő beavatkozásra. Ezt már Zoli is sokkal nehezebben viselte a korábbiakhoz képest. Mit változtatott ez meg bennetek? Hogyan hat a közeljövőtökre a koraszülöttsége, betegsége? Amit az első 3 hónapban mi ketten átéltünk, azt senkinek nem kívánom. Látni a szenvedését, fájdalmát, a szúrásokat, amiknek a nyomai a mai napig látszódnak a nyakán… Ez mindenkit teljesen kikészítene. Ahhoz képest, amit szegénykém átélt, számomra hihetetlen, mennyire boldog, vidám és türelmes baba lett. Most 6 hónapos, és behozta a lemaradását. Pörög, átfordul, kúszik, és közel 8 kg. Ami a közeljövőt illeti, koraszülöttként vinnem kell neonatális rendelésekre, ahol figyelemmel kísérik a fejlődését, mind fizikailag, mind mentálisan. És persze a hozzátáplálással óvatosnak kell lennünk. Hogy érzed, a második kisfiaddal a történtek miatt óhatatlanul is máshogy bánsz? Próbálok úgy viselkedni vele, mintha teljesen egészségesen született volna, de nagyon nehéz félretenni a rossz emlékeket és gondolatokat. A legrosszabb, hogy egy erőteljesebb sírás után már jön is a párbeszéd magammal: csak nyűgős? A hasa fáj? Vagy a műtét helye? Esetleg ennél sokkal rosszabb? Egy anya élete állandó aggodalom, de ez a mi esetünkben még sokkal nyomasztóbb.Úgy érzem, érzelmileg is egy nagyon erős kapocs van köztünk, rettentően kötődöm hozzá, és az egyetlen kívánságom, hogy soha többet ne kerüljön, kerüljünk ilyen helyzetbe.koraszülöttekszülészetszülés utánszüléstörténetújszülött érkezéseújszülöttintenzív
2017.04.20. 16:47
Cukimamik.hu
Irina Shayk elképesztően néz ki 3 héttel a szülés után
A modell még csak három hete hozta világra első babáját, a legfrissebb Insta fotója alapján azonban már most bombaformában van. Leesik majd az állad, ha meglátod a képet!
2017.04.20. 12:21
Cosmopolitan.hu
Horváth Éva már most gondol kisfia jövőjére
Horváth Évának minden gondolata a kisfia érkezése körül forog. A csinos kismama várandóssága utolsó időszakában jár, így már a babaszoba is mindennel felszerelve várja ifjú lakóját. Éva annak ellenére, hogy első gyermekes anyuka, cseppet sem izgul a szülés miatt. Biztos benne, hogy ha eljön az idő, jó kezekben lesz. Addig pedig továbbra is mindent megtesz a saját, és a baba egészségének érdekében is.
2017.04.20. 00:00
Babanet.hu
Irina Shayk egy hónappal szülés után mutatta meg elképesztő bikinis alakját
Nehéz elhinni, hogy a modell tényleg nemrég hozta világra Bradley Cooperrel közös gyerekét. Fotó.
2017.04.19. 15:30
Hir24.hu
Így néz ki egy egészséges nő: Katherine Heigl négy hónappal a szülés után a vörös szőnyegen
Az Öldöklő szerelem premierjén hófehér ruhában Katherine Heigl.
2017.04.19. 11:39
Glamouronline.hu
Irina Shayk szülés utáni teste a szülés előtti is lehetne
Vagy valakié, aki sose volt terhes, de még csak terhes nőt se látott közelről. Hallatlan!
2017.04.19. 10:28
Velvet.hu
A bűntudat senkit sem kímél: én ezekkel kínzom magam anyaként
Amikor régen olvasgattam erről, mindig arra gondoltam, hogy ez az egész hülyeség. Miért lenne valakinek folyton bűntudata? Miért kételkedne állandóan magában, ha korábban volt önbizalma? Aztán rájöttem, az anyaság egy meg nem szűnő lelkiismeret-furdalás. Persze mindez azért van, mert a gyerekednek mindenből a legjobbat akarod. Viszont sok idő rájönni, hogy igazából te vagy a legjobb neki. Főleg akkor, ha ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal gyötröd magadat. Fotó: giphy.com Minden a szülőszobán kezdődött Biztos voltam benne, hogy patakokban ömlik majd a könnyem, amikor megszületik a gyermekem. Boldogan magamhoz ölelem, együtt sírunk és minden tökéletes lesz, mint a filmekben. Ehhez képest egyáltalán nem sírtam. Sem a fájdalomtól, sem az örömtől, sem a meghatottságtól. Egy dolgot éreztem: megkönnyebbülést.Kezdjük ott, hogy annyira rövid volt a köldökzsinór, hogy miután megnehezítette a világrajövetelt, egyszerűen nem tudták azonnal a kezembe adni a kislányomat. Először a szülésznő, aztán a nővér, majd az apuka foghatta meg, utána jöttem csak én. Minderre rátett egy lapáttal, hogy iszonyúan fáradt voltam, mert másfél napja nem aludtam semmit, és vajúdással együtt bő 12 óra volt a szülés.Arra azonban álmomban sem gondoltam, hogy (én, aki képes a meséken sírni és meghatódik a leggagyibb reklámokon), egyszerűen semmit sem fogok érezni, amikor megszületik a gyerekem. Bűntudat number one: Hát milyen anya az ilyen?! {adselite} Lemondtam a szoptatásról Nem voltak kétségeim afelől, hogy tudok majd szoptatni. Azt gondoltam, ez egy teljesen magától értetődő dolog, úgyhogy aggodalmaim túlnyomó részét inkább a szülésre koncentráltam. Bár én is megküzdöttem a kisebesedett mellbimbókkal, volt elég tejem, a babám pedig ügyesen szopizott. Pontosan úgy történt minden, ahogy meg van írva: a kislányom boldogan evett, villámgyorsan gyarapodott.Aztán beköszöntött a hasfájós időszak, és elkezdtünk szenvedni az evésekkel. Kaptuk sorban a tanácsokat: sok a tej, kevés a tej, túl gyorsan jön, túl lassan jön, cumizavar, szopási sztrájk, növekedési ugrás. Én mindent kipróbáltam, becsszó. Etettem kádban, háton, négykézláb, fekve, ölben, mindenhogy. Összekarmolt, ütött, egész végig sírt, jól láthatóan minden erejével tiltakozott. Mindeközben úgy tűnt, mégis éhes. Hogy lehet, hogy egy csecsemő felülírja az evés alapösztönét? Tovább bonyolította a dolgokat, hogy a problémák kizárólag nappalra koncentrálódtak. Éjszaka úgy evett, mint régen, ezért senki, még a szoptatási tanácsadók sem tudták, mi lehet a gond. A gyerekorvosunk is csak széttárta a karját.Aztán először az egyik, majd a másik cicimből sem volt hajlandó enni, már éjjel sem. Volt tejem, de totálisan elegem lett a bő három hónapnyi szenvedésből, ezért úgy döntöttem, próbáljuk meg a tápszert. Bűntudat number two: Mások minden cseppért megszenvednek, hiszen az a legjobb a gyereküknek, én meg fejni sem voltam hajlandó. Fotó: giphy.com Nem mindig vagyok a türelem mintaképe Őszinte leszek, jelenleg elég nehéz eset a gyerekem. És hangos is. Nagyon. Sok más anyukához hasonlóan egész nap egyedül vagyok, viszont sajnos esténként és éjszaka is az esetek túlnyomó többségében, mert a párom külföldön dolgozik. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Tudom, ez manapság nem egyedi eset. De aki nincs hosszú napokon, heteken át édes kettesben a gyerekével – gyakorlatilag szünet nélkül –, az nem tudja elképzelni, mindez mennyire feszélyező tud lenni.  [/quote] Igen, vannak rossz napok: fáj a hasa, jön a foga, megint front van, vagy éppen fúj a szél. De én hiába lesem az órát, hogy „hatkor úgyis beesik apa”, és beállhatok végre a zuhany alá, hogy legalább 5 percre nyugtom legyen.Szóval telnek, múlnak a napok, és amikor az én leánykámnak száz közül egy játék sem jó, az ötödik kaja is hányingerkeltő, a pelenkázás és az öltözés forró parázsban hempergetés, az alvás pedig mindössze 20 perc, akkor könnyen kiborulok. Persze ettől nem változik semmi, én ugyanúgy ideges vagyok, ő pedig ugyanúgy hisztizik tovább. Bűntudat number three: Egészséges, gyönyörű, huncut és csodálatos gyerekem van, és iszonyúan szar anyának érzem magam attól, hogy pillanatok alatt ki tud hozni a sodromból. Őszintén irigylem azokat, akik csak mondjuk, naponta egyszer borulnak ki a gyerekükre!bűntudatanyaságanyaság megéléseanyának lenniszülésélményszülés utánkötődésszoptatási nehézség
2017.04.18. 15:03
Cukimamik.hu
Megmondjuk a tutit?- Anyák harca
A szülő legfontosabb feladata, hogy a gyermekeinek biztosítsa a szeretetteljes gondoskodást, a táplálékot, az útmutatást, az önfeledt játék és pihenés lehetőségét. Mi, édesanyák ehhez a hatalmas feladathoz megkaptuk azt a különleges képességet, hogy feltétel nélkül tudjuk szeretni már az újszülött babánkat is. Ez az adottság, és némi hormonbumm segíti a ráhangolódást a kicsire, és az új életünkre. A szokások, az életritmus kialakítása tele van kreatív ötletekkel, és hajlandósággal a változásra, viszont szükséges megtalálnunk mindebben az állandóságot, és a következetességet. Ugye, hogy nem könnyű? Számtalanszor belátjuk, hogy újra kell gondolnunk az elképzeléseinket, csiszolnunk kell az elveinken, elengedni a görcsösséget, vagy éppen szigorúbban hozzáállni bizonyos helyzetekhez. Ennek a sok elvárásnak a következménye az időközönként törékennyé váló lelki békénk. Ugyanakkor tudjuk, hogy a saját belső harmóniánk nélkül nagyon nehéz a gyermeknek megadni mindazt, amire szüksége van. Néhány rosszalló megjegyzés is elég hozzá, hogy ezekben az időszakokban komolyan elgondolkodjunk rajta, hogy nem vagyunk elég jó anyák. Már a babavárás időszakában is kaphatunk furcsa megjegyzéseket, de talán az első igazán komoly nekifutás a szülésünk kéretlen véleményezése lesz. Én személy szerint lényegtelennek tartom, hogy milyen módon érkezik egy kis lélek erre a világra. Rengeteg körülmény határozza meg a megszületés módját. Nagyon kevés olyan nővel találkoztam, aki nem akarta természetes úton világra hozni a gyermekét. Sőt, a többségnek komoly lelki sérüléseket okoz a műtéti szülés. Önmagukban, és a nőiességükben való csalódás megélése veszélyes mértékű lehet, holott az ő kitartásuk, és éppenséggel a fájdalmuk is éppen olyan figyelemre méltó, mint a spontán szült anyáké. Soha ne tegyünk ostoba megjegyzéseket, nem tudhatjuk mekkora sebeket tépünk fel! Ugyanezt gondolom a szoptatásról is. Szintén kevés anyát láttam, aki ne szeretett volna szoptatni. Akinek szoptatási gondja van, az általában küzd, és a végsőkig próbálkozik. Hónapokig görcsöl rajta, méreget, mindent megtesz a siker reményében, minden szakembert meghallgat, állandóan szoptat, fej, néha pityeregve is. Igazán dolgozik a kitűzött célért, és nagyrészt a munkájának meglesz a gyümölcse. Viszont van az a kis réteg, akiknek mégsem jön össze, illetve nem lesz 100%-ban  anyatejes a baba. Ők azok, akiket igazán meg lehet bántani egy félvállról elejtett mondattal. Ráadásul nap, mint nap találkozhatnak a csodamamikkal, akik az orra alá dörgölik, hogy milyen csodálatos az igény szerinti szoptatás, olyan meg egyébként sincs, hogy nincs elég tej, ha eleget tesz érte az ember lánya. Mellékesen hozzáteszik, hogy ők bizony sosem adnák oda azt a mű trutyit a gyereküknek, amit tápszernek nevezünk. Katasztrófa. Legyünk tekintettel a másik anya érzéseire! Nem lesz kevesebb a nem szoptató anya-baba páros kapcsolata, mint a többieké. A testközelség sem csak a szoptatás dimenziójában létezik. Tehát mindenkinek maximálisan adott a lehetősége a kötődés kialakítására. Ne riogassuk az ellenkezőjével se magunkat, se egymást! A legkedveltebb kritizálandó pont talán az alvás körül forog. Együtt vagy külön? Mindkét tábornak megvannak a képviselői, illetve érvei, és ellenérvei. Mindkettő elfogadható, jó megoldás lehet. Az együtt alvásnak számos előnye ismert, nem is taglalnám. Ráadásul az igény szerint szoptató mamiknak ez hatalmas könnyebbség. Nem gondolnám azt sem, hogy egy pár életében az együttlétek számát csökkenti ez a helyzet, ettől azért leleményesebbek szerencsére. Nem kell szégyellni az együtt alvást, nincs ebben semmi furcsa. Viszont fogadjuk el a külön alvást is. Az anyák úgy működnek, hogy a legkisebb rezdülésre is felébrednek. A szomszéd szobából is hallják a kicsi minden mozdulatát, és azonnal tettre készen ott teremnek. Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a mély, szeretetteljes kötődésre nem jelent biztosítékot a természetes szülés, vagy a szoptatás, együttalvás, hordozás “szentháromsága”. Bár így lenne, de sajnos, vagy inkább szerencsénkre erre nincs meg a tuti recept. Ha túl vagyunk ez első időszakon, akkor már minden bokor mögül veszély leselkedik ránk, hiszem minden családban akadnak furcsaságok, amik rögtön szemet szúrnak másoknak. Az autóban, járó motor zajánál elalvó babák, a csak tésztát evők, a kedvenc ruhadarabot örökké hordók, a harapósok, a sosem fogat mosók, a sikítva hisztizők, az este 11-kor elalvók, az állandóan cicin lévők, a soványak, a teltek, a későn beszélők, a harsányak, a visszahúzódok…Mindenki megkapja a magáét! Emberek vagyunk, különbözünk ( a gyerekek is), és néha hibázunk is. Nincs ebben semmi rossz, ha képesek vagyunk újratervezni. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Pont ezért mindenkinek joga van a saját útját járni. Ezt kellene megérteni azoknak, akik óvatlanul állást foglalnak, anélkül, hogy rálátásuk lenne a másik család, vagy anya élethelyzetére. Mindig van ok, mindig találunk mögöttes érzéseket, félelemeket, amikbe idegen, rideg kézzel nem szabad belenyúlni! [/quote] Mi, kisgyerekes anyák, a jelenben írjuk a játékszabályokat, és bizony tudjuk, hogy nagyon könnyen megbillen az egyensúly. Véleményem szerint ezért számít nagyon jogtalannak egy hasonló élethelyzetben lévő anya leminősítése. Mindenki képes eldönteni, hogy mi fér bele az életébe, és milyen meggyőződések mentén halad a gyermeknevelésben. Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor nagyjából megérthetjük a saját magunkétól eltérő elveket is. Mivel intelligens nők vagyunk, nem szükséges senkit a végletekig győzködni a magunk igazáról, kritizálni pedig egyenesen tilos! De soha ne is magyarázkodjunk senkinek, pláne ha érezzük, hogy jól működnek a dolgaink. Néha viszont kerülhetünk bajba, ami nálam azt jelenti, hogy szélsőséges irányba haladunk. Jó tudatosítani, hogy nem kell belehelyezkednünk egy rossz megoldásba, vagy szokásba. Mindig lehet változtatni. Ha esetleg egyedül nem jövünk rá saját szélsőségeinkre, akkor majd jeleznek azok az emberek, akik számunkra mérvadóak. De nem az utca embere, vagy egy facebook csoport unatkozó tagjai hivatottak erre, sőt néha a saját családtagjaink sem alkalmasak a feladatra. Keressük meg az igazi, őszinte támaszainkat! Drága Barátaim, ha viszont azt érezzük, hogy boldog a családunk, és mi is, akkor nincs miről beszélni! Engedjük el a lelkiismeretfurdalást, az önmarcangolást, a kételyeket, és főleg a kéretlen megjegyzéseket. Bármilyen úton el lehet jutni a számtalanszor emlegetett biztonságos kötődéshez, nem létezik egyetlen jó megoldás. Jöhet bármi, ami nektek jó! E tudás birtokában, pedig kéretik nem letargiába taszítani a másképp gondolkozó, mást megélt, más élethelyzetben lévő anyatársakat! Mamik! Peace, love rock&roll! :)anya
2017.04.18. 13:20
Cukimamik.hu
„A szerelem hozott Párizsba, itt kellett megvalósítanom az álmomat”
Guerrot Nóra kecskeméti lány. Párizsba a szerelem vitte, követte azt a férfit, aki budapesti tanulmányai alatt rabolta el a szívét. Nehéz volt a kezdet – a nyelvvel is alig boldogult, és két diplomával sem talált állást. De nem adta fel. Szép lassan ráébredt, hogy a maga ura szeretne lenni. A végső lökést ehhez kislánya születése jelentette, ugyanis a franciáknál mindössze tíz héttel a szülés után már újra munkába állnak az anyák, és Nóra tudta jól, hogy ő ennél sokkal tovább szeretne a babája mellett maradni.Forrás: Nők Lapja Café: „A szerelem hozott Párizsba, itt kellett megvalósítanom az álmomat”
2017.04.17. 13:00
Nlcafe.hu
Apás szülés? Pfff! Ez a zsiráf 5 millió ember szeme láttára adott életet egy kis zsiráfborjúnak
Ennyien követték live streamen, hogy April, a 15 éves zsiráf, a New York-i állat- kalandpark lakója megszül.
2017.04.16. 16:28
Velvet.hu
Miért olyan nehéz lefogyni szülés után?
Szülés után a legtöbb nő nagy félelme, hogy képtelen lesz visszanyerni a teherbe esés előtti súlyát. Természetes, hogy egy kis idő kell ahhoz, hogy újra elérhessék a versenysúlyukat, ám ha hosszas diéta árán sem tud megszabadulni a feleslegtől, érdemes utánajárni annak, mi is okozhatja a túlsúlyt. Dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa elmondta, milyen zavarok vezethetnek a sokakat érintő panaszhoz.
2017.04.16. 15:00
Eletforma.hu
Valaki fogja meg a lábam! Nyomnom kell!
2013-ban járunk. A família szép nagy, okos, ügyes, tündéri mind a három gyerkőc. 5, 7, 11 évesek. Éppen elkezdtük élvezni az életet, amiben többé nem szerepel a pelenkázás, éjszakai etetés, sírás, érthetetlen bababeszéd, pempőgyártás, stb. Persze, cserében volt helyette iskolai-óvodai megfelelési kényszer, kiskamaszság, ovis gúnyolódás ésatöbbi. De – mondom – kezdtük úgy érezni, hogy lazul a béklyó. Néha-néha (évente 1-2-szer) már rá tudtuk őket bízni a nagyszülőkre, egészben, vagy részletekben. Apróságok könnyítették az életünket: az ekkora gyerekek már tudnak várni, lehet velük vásárolni menni, nem esnek le a lépcsőn. Úgy emlékszem, hogy az a nyár nehezen kezdődött. Egy kiadós hullámvölgyben volt a házasságunk éppen, aminek szerintem az ágyazott meg, hogy én akkor már nagyon régóta voltam otthon a gyerekekkel, férj pedig már nagyon régóta robotolt a munkahelyén. Szóval nem volt könnyű, ezért úgy döntöttünk, hogy én az iskolai szünet nagy részét Anyunál töltöm a gyerekekkel Balatonon. Ember pedig jő hétvégenként. Ez mindannyiunknak kikapcsolódást jelentett, így végül kellemesen telt a szünet. Utolsó hétvége következett, a lányok nagyon készültek a búcsúestre, volt előadás, táncolás, mindenféle. Mi is borozgattunk férjjel este picit, félig örültünk, hogy vége a nyárnak, félig sajnáltuk, örültünk, hogy együtt lehetünk, megbeszéltük néhány problémánkat. A borozgatás, nyárbúcsúzás, párterápia, valamint az ezt megkoronázandó gyors, halk, ám kielégítő események olybá jól sikerültek, hogy csak na. De ezt akkor még nem sejtettük. Néhány héttel később férj szülinapjára készülődtünk. Péntekre esett, és amíg a srácok suliban voltak, barátnőmmel elszaladtunk vásárolni a bulihoz, plusz beugrottunk a drogériába. Ahol eszembe ötlött néhány vásárolni való. így esett, hogy a pénztáros hölgy nagyot nézett, mikor meglátta a kosaramban a tampont és a terhességi tesztet. Somolygott és megállapította, hogy bárhogy is alakul, a mai napom biztosan érdekes lesz. Hazaértünk és a barátnőm addig nyaggatott, míg megcsináltam a tesztet. Hiába ágáltam, hogy azt jobb lenne reggel, első vizeletből, stb., kíváncsi volt és erőszakos. Namost. Zsé rápisilt a teszre (vagy belemártottam, hát ki emlékszik) és igazából arra sem volt időm, hogy izgulni kezdjek, mert ahogy elérte a matéria a tesztzónát, szinte felvillant a két csík, olyan erősen piros lett. A barátnőm röhögött, gratulált, és megjegyezte, hogy én most NAGYON terhes vagyok. Felhívtam uramat és megkérdeztem, hogy mit szeretne szülinapjára. Viccesen közölte, hogy piros Ferrarit. Mire én lehűtöttem azzal, hogy azt ugyan nem tudok adni neki, de hogy az ÁRÁT mire fogja költeni, arra van egy tippem. Kis csend. „Terhes vagy?” „Aham.” Nagyobb csend után elhangzottak a kötelező praktikus kérdések (gyanítom ezeknek az a célja, hogy a férfiember megnyugodjék s összveszedje magát): Biztos? Igen. De mikor…? Anyámnál Balatonon. De hogy? Ember, nemááá…. Hazajött, megünnepeltük a szülinapot, aztán mi kettesben a négyeskét is. Merthogy igazából örültünk. Fel sem merült, hogy nem tartjuk meg. Így aztán ismét kikötöttem tündérbogár nőgyógyászomnál, akiről sajnos kiderült, hogy nem vállal már szüléslevezetést, csak magánkórházban. Megállapodtunk, hogy a terhesgondozást – ha problémamentes – a 32. hétig csinálja, aztán átad másik orvosnak. Erre volt is javaslata, ami szerencsésen jött ki, ugyanis szintén a Péterfyben dolgozó orvost javasolt, ráadásul így az előző körben megismert nagyon szimpatikus szülésznőt is meg tudtam tartani. Egy újabb egészséges, problémamentes terhesség volt ez is. A három nagy örült a hírnek, büszkén mesélték széle-hossza mindenhol. Az összes óvó néni, tanár néni gratulált, szóval sztároltak rendesen, én meg híztam fizikailag és lelkileg is. A 38. hétre már kezdett elegem lenni. Meleg volt (május), nagy volt a hasam, folyton fájt a derekam. Elfáradtam abban is, hogy tanév végéhez közeledtünk, és a gyerekek már eléggé nyűgösek voltak, folyton segíteni, noszogatni kellett őket. Meg hát már szerettem volna találkozni a babával (akiről a 32. héten derült ki, hogy lány). Azon a héten elmentünk játszótérre, ahol férj focizott a srácokkal. Egy Ronaldót megszégyenítő ugrásos csele olyan jól sikerült, hogy földet éréskor kiugrott a térde, ami menet közben eltépte a lábfej mozgató ideget. Ó, nem is hiszitek, milyen pompás két hét következett! Ember otthon feküdt a kanapén, szúrta magába a szert trombózis ellen, néha elvánszorgott vizsgálatokra, hogy lássuk, összenő-e az ideg a lábában. Közben én logisztikáztam a három gyereket, intéztem a vásárlásokat, stb. Mert bár Anyu végig itt volt abban a pár hétben, 70 évesen nem vezet autót (sosem tudott) és nem cígöli a szatyrokat gyalog… És szorgosan jártam ctg-re, ahol minden rendben volt. Arra gondoltam, hogy más a doki, így biztos nem kedden fogok szülni, ezért nyeglén elfogadtam egy időpontot hétfő estére az újabb ctg-re. Hehehe… Sógorom vitt be kocsival, végig azon rettegett, nehogy meginduljon a szülés. Én is. Bár azzal nyugtattam, hogy a 4negyediket már megoldjuk simán, én mondom, mit csináljon, ő meg intézi. Totál rosszul lett, úgyhogy amíg én ctg-ztem a szülőszobán, ő fel-alá mászkált, így többször azt hitték, tán a felesége szül odabent… Az lett az eredmény, hogy ne menjek sehova, mert klassz kis fájásokat produkálok és tágulni is elkezdtem. Kérdezte a szülésznő, hogy nem voltak-e napközben fájásaim. Énnekem fájdogált a hasam meg a derekam, de hát kinek volt ideje ezt figyelni? Megegyeztünk abban, hogy ha gyorsan megjárjuk az utat, akkor még hazamehetek a cuccomért meg Apáért, meg elköszönni a gyerekektől, de siessünk vissza. Nem tudjátok elképzelni sógort, amikor ezt elregéltem neki. De hősiesen hazafuvarozott. Kiszálltam a kocsiból a kapunk előtt és ott elfolyt a magzatvíz. Ahá, most már legalább tudom, az milyen. Mondtam a rokonnak, hogy elfolyt a víz… Aszongya, akkor siessünk (kint álltunk a kapuban még mindig). Mondom neki, hogy én most bemegyek és kicsit lefekszem. Itt viszonylag durva szavakkal illette a mentális állapotomat, de én elmagyaráztam, hogy le kell feküdnöm, mert ha előreesik a köldökzsinór és csak utána jön a gyerek feje, akkor oxigénhiányos lesz. Sógor majdnem elájult. Azt mondta, szarik ő mindenre, azt csinálja, amit mondok, csak valami legyen már, mert ő szívrohamot kap. Bementünk, összeszedtük a cuccot, feküdtem pár percet, Apa is kisántikált a kocsihoz és elvonultunk szülni. Este fél tízre értünk be a kórházba, na addigra már nem volt őszinte a mosolyom. Rohadtul fájt. Csak azért tartottam ki, mert tudtam, hogy mindjárt kapom a gerincest, ami most biztos használni is fog. Fenti igényemet a szülésznő hangosan kiröhögte, és értésemre adta, hogy elfolyt a magzatvíz, 4 ujjnyira tágultam, negyedik gyerek… Nemhogy gerincesre, hanem még egy jó kis beöntésre se lesz itt idő. Hát, totál kiakadtam, hogy nekem megint meg kell szülnöm egy gyereket csak így, minden csillapítás nélkül. Felajánlotta a kéjgázt. Mikor megláttam, hogy miről van szó, közöltem, nincs az a pénz, hogy hülyét csináljak magamból és azt a vackot az arcomra szorítsam. A szülésznő somolygott és mondta, hogy nemsokára meggondolom magam úgyis. Igaza lett. 10 perc múlva úgy szorítottam a maszkot az arcomra, mintha az életem múlt volna rajta. És mivel Apát a harmadik szülés nem hozta nagy izgalomba, volt képe fényképet csinálni rólam. Ezen utólag jót vihogtunk. Megérkezett a doki is, épp időben. Még okoskodtak ott valamit, hogy szétszedik az ágyat, meg tegyem fel a lábam, de hát ki a franc tud ilyesmivel foglalkozni ilyenkor? Ordítottam egy nagyot, hogy ne barkácsoljon itt alattam, valaki fogja meg a lábam, mert én most nyomni fogok. És lőn. A doki szót fogadott, így sikerült elkapni a lányomat, aki a második nyomásra meg is született. Ha még ácsolgatnak ott az ágyon, akkor nem is tudom, hova pottyant volna. Elvitték, lemérték: 56 cm, 3650 gr. Öntőforma. Most már biztos. Megtudakoltam, hogy milyen nap van. Kedd. 0 óra 02-kor született. Amíg őt rendbe tették, addig engem is, ami nem volt egy leányálom, úgyhogy ismét a maszkba kapaszkodtam. Jó cucc az, néha most is eszembe jut egy-egy húzósabb nap végén, hogy szívesen szívogatnám… És végre teljesült az álmom: együtt voltam három napig a babával. Isteni jó volt. Nem sárgult be, nem lett sűrű a vére. Velem volt végig, csak a születése után melegítették a csecsemőosztályon néhány órát. Életem legszebb emlékeinek egyike. Kétágyas kórteremben voltam, de szerencsére két napig egyedül, úgyhogy teljesen kiélveztem, hogy kettesben lehetünk. A 4-es számú versenyző ma már egy cserfes hároméves. Énekel, tapsol, gyönyörű a szókincse, éli a bölcsisek izgalmas életét. Még jövök egy szültörivel, úgyhogy ne menjetek sehova! Abban a részben derül ki, hogy fáj-e, ha áttoljuk a lábunkon a fűnyírót… Zsé További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.04.16. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Ladybird vagyok, 30 éves, és talán sosem lehetek édesanya
Reggel 6 óra 30. A napom szinte még el sem kezdődött, de már tiszta ideg vagyok. Gépies mozdulatokkal indulok a fürdőszoba felé abban bízva, hogy egy hidegebb zuhany emberibbé tesz. Nem jött be. A reggeli készülődést már rutinból nyomom. Fogmosás, gyors öltözés. Utolsó simítások a frizurámon és a sminkemen. No, igen… ha már így alakult, legalább jól nézzek ki. Gúnyos torokhangon felnevetek erre a gondolatra. Kocsiba ülök, a párom visz el a munkahelyemre. Próbálja beszélgetéssel oldani a feszültséget. Nem tudok rá figyelni, így a hangja viszonylag gyorsan olvad bele a város reggeli zajába. Zúg a fejem, a gondolatok gyorsan váltják egymást, észre sem veszem, hogy megérkeztünk. Laza homlokpuszi és pár biztató szó után elindulok az iroda felé. A folyosó igazi kihívás, még sosem volt ilyen hosszú, ráadásul elszórtan kollégák kis csoportjai szegélyezik a helyemhez vezető utat. Mosolyt erőltetek az arcomra. Nem túl őszinte, de megteszi. Az irodába belépve leveszem az álarcot. A kolléganőm tudja, hogy mi a mai program, előtte nem kell színészkednem. Lehuppanok a székbe, bekapcsolom a számítógépet. Megbeszéljük a napi teendőket. Ebből engem nem sok érint, két órával később már indulnom kell a kórházba. Addig is figyelemelterelés céljából igyekszem elintézni mindent, amit csak lehet. Iratok sokasága fut át a kezem alatt, telefonokat intézek, teszem a dolgom. Nem tud lekötni, az agyam folyamatosan azon kattog, hogy pár órával később mi fog történni. Végül eljön az idő. A párom hív, lent vár a parkolóban. Görcsbe rándul a gyomrom. Elindulok. Minden lépésem ólomsúlyúnak érzem, de csak eljutok az autóig. A gyér forgalomban viszonylag hamar odaérünk. Nem szállok ki rögtön. Nagy levegőt veszek, próbálok bátorságot meríteni valahonnan… akárhonnan, de nem járok sikerrel. Viszont elindulni sajnos muszáj. A kórház szokás szerint tele van. A kartonozónál három hosszú sor kígyózik. Türelmetlen emberek mindenhol. Irány a lépcső. A nőgyógyászati szakrendelés az első emeleten van. Habár nem járok sűrűn ide, mégis könnyen megtalálom a keresett szobát. Sokan várnak. Az egyik hölgy megszólít. Elmondja, hogy a doktor úr 15 perccel korábban elment műteni, 10:30-ra ígérte magát. Semmi baj. „Mosolyogva” megköszöntem az információt. Ezt már tudtam. Két nappal ezelőtt a magánrendelésen megbeszéltük, a 10:30 pedig az én időpontom volt, de hamarabb érkeztem.  Várok… várok… A párom próbál szóval tartani. Most sem tudok rendesen figyelni, leköt a saját nyomorom. Eszembe jut, hogy milyen önző dolog ez, de a gondolat a pillanattal együtt tovalibbent. Aztán egyszerre csak izgatott sutyorgás üti meg a fülem. A doktor úr megérkezett, nyüzsög a hangyaboly. Látom rajta, hogy keresgél a tömegben, majd pár pillanat múlva kiszúrja a célszemélyt: engem. Odajön, biztatóan rám kacsint és mondja, hogy pár perc és behív. Ennek most örülnöm kéne, de nem teszem. Lemondóan felsóhajtok, sodródok az árral. Összeszedem a papírjaim és a harci szerszámot. Abban a pillanatban szólít az ápolónő. A vizsgáló előterében megállít, elmondja, hol tudok levetkőzni. Átadom neki a pakkot, majd belépek a szűk öltözőbe. Leveszem a nadrágom és a bugyim, csendben átmegyek a vizsgálóba. A doktor úr a vizsgálóágy felé mutat, kéri, feküdjek rá, tegyem fel a lábam. Parázok… nem kicsit… Az ápolónő közben kérdezget: szültem-e, voltam-e már terhes. Nem, nem. Egyszerű válaszok. Hallom, hogy pötyög a billentyűzeten, megbeszélik, hogy milyen műszert kell behozni. A doktor úr a fejem mellé áll, azt mondja, ne féljek. Hatalmas mosolyt küld felém. A gesztus jólesik, de ennek ellenére félek. Behozzák a kellékeket, még pár dolgot egyeztetnek, majd kezdetét veszi a móka. Folyamatosan beszél hozzám, miközben előkészít. Kedvelem az orvosomat. Nemcsak azért, mert kiváló szakember, hanem azért is, mert orvos létére mégis ember tudott maradni. Ez a gondolat egy kicsit megnyugtatott, de ez az állapot nem túl maradandó. Éles fájdalom hasít a méhembe. Alig kezdődött el, de máris várom a végét. A magánrendelésen megbeszéltük, hogy nem lesz egy leányálom. Tényleg nem az. Mintha tűkkel böködnének odabent. Végül előkerül a motyóm is: a felhelyezendő spirált kiveszik a dobozból. Tényleg elég kicsi a csomagolásához képest. Ezen még nevetnék is, ha épp nem kínlódnék a fájdalomtól. Pár pillanat múlva már kész is vagyok. Hurrá! Lekászálódok az ágyról. A doktor úr ellát pár infóval, megjegyzi, hogy a spirál el is kezdi leadni a hatóanyagot, így a PCOS és egyéb rendellenességeim (ösztrogén dominancia, hyperplasia és következményei) javulni fognak. Kis öröm az ürömben, de ez is valami. Szédülni kezdek. Kérdezik is, hogy jól vagyok-e. Bólintok, átlépek az öltözőbe. Itt már le kell ülnöm, mert a remegős lábaim nem bírnak el. Sötétedik és tompul a világ körülöttem, a nyelvem sem mozog, nem bírok beszélni. A vérnyomásom valahol a bokám magasságában lehet, vagy még alatta. Nos, igen, sosem bírtam a fájdalmat. Nagy nehezen mégis sikerül felöltözni, átkecmergek a vizsgálóba. Érzékelik a problémám, és padlóra küldenek, szó szerint. Lepedőre fektetnek, lábam a magasban, egyből erőre kapok. Így fekszem még egy pár percet, közben megbeszéljük a továbbiakat: egy hónap múlva ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a spirálom és a méhnyálkahártyám állapotát, majd onnantól évente egy alkalommal. Ám legyen. Jól vagyok. Nem ez lett a kedvenc kórházi élményem. Aláírom a papírokat, bezsebelek még pár mosolygós tekintetet, majd kilépek az ajtón. A doktor úr utánam siet, leellenőrzi, hogy biztos itt van-e a párom, majd a lelkemre köti, hogy azonnal egyek-igyak. A hazaút nagyon hosszúnak tűnik. Fáj… Merő fájdalom vagyok kívül-belül. Otthon elnyúlok a kanapén. Nem tudok elaludni, jobb dolgom nem lévén jár az agyam. Túl vagyok rajta. Végre. Végre? Minden olyan véglegesnek tűnik. Kérdések ezrei tolonganak bennem, főleg a gyermekvállalással kapcsolatban. Mindig is szerettem volna gyerekeket. A problémáim miatt viszont nagyon pici esélyem lett volna rá, a spirál azt is elvette egyelőre. De kellett… Ilyen az élet. Órákkal később még mindig a kanapén fekszek, nem tudom mióta, de ömlenek a könnyeim. A beismerés még a beavatkozásnál is jobban fáj: Ladybird vagyok, 30 éves és talán sosem lehetek édesanya… Viszont nem szomorkodhatok sokáig. Megcsörren a telefonom, az öcsém hív: a sógornőmnél beindult a szülés, a keresztfiam hamarosan megérkezik. A mosolyom most már őszinte.  Felkapom a kabátom, fogom a kulcsom és kilépek az ajtón. Milyen furcsa az élet… Ezzel a gondolattal suhanok a kórház felé… Ladybird További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.04.15. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Anyukák szülés után megmutatják a testüket
Nem modellek, nem fitneszguruk, anyukák szülés után mutatják meg a testüket.Forrás: Nők Lapja Café: Anyukák szülés után megmutatják a testüket
2017.04.14. 17:30
Nlcafe.hu
Nem hiszi el, hogy miért nagyobbíttatja meg melleit a Destiny's Childos Kelly Rowland!
A szülés utáni testképéről elég nyíltan beszél új, Whoa, Baby! című könyvében.
2017.04.14. 17:25
Velvet.hu
A család melege – legújabb számunk
A család melege Legújabb számunkban utánaeredünk a boldogságnak, belecsöppenünk egy jól működő családba –  anyalelkű apák és apalelkű anyák közé, szexelünk szülés után, megnézzük, mitől nehéz az iskolatáska, zugtanulunk, egyetértünk értelmetlenül, sírunk, és alszunk.
2017.04.13. 20:21
Mipszi.hu
2017-02 április
3 A cipőpertli – A főszerkesztő előszava 5 A pszichológia világa – Hírek 8 „Hol a boldogság mostanában?” – Kollár János 12 Milyen a jól működő család? – Kozma-Vízkeleti Dániel 16 Egy kis „családi statisztika” 18 Anyalelkű apák – és apalelkű anyák – Kapusi Gyula 22 Családi „tartozások” – A kínai családmodell változásának dilemmái – Papp Richárd 26 Rendhagyó riport a pszichiátriáról – Beszélgetés dr. Purebl Györggyel – Bódy Gergő 32 Szexualitás a szülés után – Vizi János 37 Az Apokalipszis négy lovasa a párkapcsolatokban – Hammer Zsuzsanna 40 Miért nehéz az iskolatáska? – Az iskolai élet és az iskolai eredményesség problémái a diákok és szülők szemszögéből – Szabó Éva 45 A „zugtanuló” – Török Lilla 48 Egyszer volt, hol nem volt... – Campos J. Anna 54 Az értelmetlen egyetértés – Mannhardt András 58 Utazás az alvás barlangjába – Simor Péter 64 A kényszersírás és az emocionális sírás – Oláh Adrienn – Szabó Pál 68 Első fecskének lenni nehéz – Szvetelszky Zsuzsanna 72 Konferenciák  74 A pszichológus válaszol Ajánló: „Hol a boldogság mostanában?”Az értelmetlen egyetértésMiért nehéz az iskolatáska?
2017.04.13. 18:13
Mipszi.hu
Kórházi csomag- Ezeket ne felejtesd otthon!
A kórházi csomagot a 36. hét környékén már érdemes összekészíteni. Intézményenként eltérőek a szokások, ezért jó, ha a párok tájékozódnak az adott kórház ajánlásairól. A szakorvosok, szülésznők szívesen segítenek, de a szülés felkészítő tanfolyamokon is rendre szóba kerül a téma. Az egészségügy szomorú helyzete miatt olyan dolgokat is kérhet egy-egy intézmény, amikre nem is gondolnánk. Fontos a tájékozódás! Ha megindul a szülés, akkor nem biztos, hogy zökkenőmentes tud maradni a folyamatirányítás. Legyen egy táska csak a szülésre összeállítva, és legyen még egy, ami a kórházi benti léthez szükséges. Nem árthat egy-egy cetlit rájuk tenni, hogy ne keveredjenek össze. Illetve a hazahozós csomagot is pakoljuk össze, ne bízzuk apára! :) Kórházi csomag Kép forrása: jenniferleephotographee.com IRATOK - személyi igazolvány - lakcímkártya - TAJ kártya - várandós anya gondozási könyve + leletek (minden lelet szükséges, de kiemelten az ultrahang leletek, Hepatitis B, és Wassermann szűrések eredménye, vércsoport, ellenanyag meghatározás, utolsó vérkép, 36. heti hüvelyváladék tenyésztés eredménye)         - házassági anyakönyvi kivonat (már ritkán kéri az intézmény, hogy friss legyen) vagy   apasági nyilatkozat - apa személyi igazolványának, lakcímkártyájának másolata SZÜLŐSZOBÁRA - 2-3 fél literes szénsavmentes ásványvíz, szívószál - szőlőcukor, csoki (ha az intézmény engedi) - hálóing (általában ezt biztosítják) - köntös - papucs (1 db zuhanyzáshoz, 1 db szobai) - zokni - 2 kis törölköző (arctörléshez, borogatáshoz) - törölköző - WC papír, papírzsebkendő - tusfürdő - pár db nagy, szülés utáni betét - eldobható bugyi - egyéni gondolatok mentén: gátmasszázsolaj, illóolaj, zene cd - hajgumi, hajpánt - feltöltött fényképezőgép - telefon töltővel - apának: enni-és innivaló, papucs, kórházi védőruha/műtősruha (ha nem  biztosítanak - babának vékony takaró, sapi (ha az intézmény nem biztosítja) GYERMEKÁGYAS OSZTÁLYRA ANYÁNAK - szülőszobáról átkerül a köntös, a tusfürdő, a papucsok, és a wc papír - szénsavmentes ásványvíz - 2-3 nagy törölköző, illetve egy kisebb méretű - legalább 3-4 db szoptatós hálóing (néhány intézmény nem szereti a  pizsamát, de tény, hogy ilyenkor valóban célravezetőbb a hálóing  viselése) - szoptatós melltartók - melltartóbetétek - bugyik (eldobható is, illetve jó pár darab nagy, magas derekú pamut     bugyi - esetleges császármetszésnél jól jöhet, mert nem nyomja a friss sebet) - zoknik - egészségügyi betétek (a lehető legnagyobb nedvszívó képességgel,   pl Tena Lady extra) - evőeszközök, tányér, pohár - szalvéta - papírzsebkendő - sampon, esetleg hajszárító is - papír wc ülőke - fertőtlenítő spray - körömvágó olló - opcionális:           - mellszívó + fertőtlenítő folyadék (nem mindenhol bevihető)           - aranyérre kúp/krém           - bimbóvédő krém           - bimbókiemelő (szükség esetén)           - tejtermelést fokozó “szerek”           - haskötő/hasleszorító/hasleszorító bugyi/elasztikus hosszabb top           (általában császáros anyukáknak ajánlott, fontos, hogy kényelmes legyen)             - szülés utáni ülőpárna/gyógypárna             A BABÁNAK - eldobható pelusok (newborn méret is, napi 6-8 db, nagyrészt biztosítják, de nem mókás egy-egy baleset után könyörögni pelusért a nővérkéknél:)) - 5-6 db textilpelus - 1 db takaró (nem mindenhol kérik) - 1 db sapka (nem mindenhol kérik) - babaruha, rugik, bodyk (általában biztosítanak, de mégis szebb, jobb a      sajátja, pláne, ha rögtön újszülőtt fotózáson is részt vesz a baba;  érdemes lehet 1-2 db 50-es méretetű rucit is beszerezni) - karmolás elleni kesztyű (általában teljesen felesleges, ráadásul a babának szüksége van az érintés élményére, mindenével érezni szeretné a mamáját!) VÉGRE INDULÁS HAZA... - kényelmes ruha anyának, persze az is tökéletes, amiben bementél - évszaknak megfelelő ruházat a babának - autósülés/hordozókórházi listakismama
2017.04.13. 10:48
Cukimamik.hu
„Csináld azt, amit örömmel tudsz csinálni!” – Geszler Dorottya
Geszler Dorottya volt már szépségkirálynő, és sikeres TV-műsorok háziasszonya is. Az RTL Klub Stíluskalauz című műsorában most kétszeresen is testhezálló szerepben láthatjuk viszont a mindig mosolygós Dorottyát, aki elárulja nekünk, hogy minek köszönheti tökéletes alakját. Sokan tudják, hogy a munka, a rendszeres médiaszereplések mellett Pilates edzőként is tevékenykedik. De mi is a Pilates? A Pilates egy ízületkímélő, lassabb mozgásforma, aminek fontos része a befelé figyelés; hasznos a mai embernek, ha szerinte tudatosabb lenni, jobban figyelni magára. Gerincproblémákra, megelőzésre, hosszabb kihagyás utáni felépítésre kiválóan alkalmas; nyújtja az izmokat, szálkásít, így egyéb sport mellé kiegészítő mozgásnak is kifejezetten jó. Ülőmunkát végzőknek és szülés után is nagyon jó választás és az is mellette szól, hogy sportmúlt nélkül is bele lehet vágni – kezdőknek ideális! Ha valaki szeretné, annak nagyon jó lehetőség először a TV előtt kipróbálni; ez a speciális mozgásforma otthon, egyedül is jól alkalmazható, de személyi edzővel hatékony igazán, mert nagyon fontos a helyes testtartás – emiatt a műsor háziasszonya is mindenképp azt javasolja, hogy az első pár alkalommal kövessük nálunk tapasztaltabb útmutatásait!  Itt nincs elvesztegetett idő, mindenki a saját ütemében halad, de a Pilates gyorsan ad sikerélményt is, a változás 2-3 hét, de már pár alkalom után is érzékelhető. Dorottya abban hisz, […] The post „Csináld azt, amit örömmel tudsz csinálni!” – Geszler Dorottya appeared first on Life magazin.
2017.04.13. 10:16
Lifemagazin.hu
Fogyás szülés után: ezért nem megy
Szülés után a legtöbb nő nagy félelme, hogy képtelen lesz visszanyerni a teherbe esés előtti súlyát. Természetes, hogy egy kis idő kell ahhoz, hogy újra elérhessék a versenysúlyukat, ám ha hosszas diéta árán sem tudnak megszabadulni a feleslegtől,... ...
2017.04.12. 12:00
Hazipatika.com
Ezért hízol könnyen terhesen
Senkinek sem újdonság, hogy a várandósság bizony pluszkilókkal jár. De azt is tudod, miért szedünk fel olykor jóval többet, mint amennyit a baba, és a kihordásához szükséges átalakulás indokol? Nehezen követed a súlyodat – Míg a várandósság előtt azonnali intő jel, ha nehezen jön rád a gatyád, addig a terhesség alatt természetes, hogy feszülnek, kicsik lesznek a ruháid, tehát jóval nehezebb követni, mi miatt híztál. Talán puffadsz? Esetleg máshogy helyezkedik a babád? Vagy már megint felszedtél pár kilót?Ha kicsit utána olvasol, könnyen kiderítheted, esetedben mennyi gyarapodás mondható ideálisnak, tehát mennyit tesz ki a méhlepény, a kisbabád, a megnövekedett vérmennyiség stb. De azt jó, ha tudod, hogy senkire sem húzható rá az irányadó sablon, ugyanis mindenkinél más a gyarapodás üteme. A hízás mértéke éppúgy egyénfüggő, mint az, hogy mikor szeded fel az extra pluszkilókat. Van, aki a második trimeszter végéig alig hízik, és olyan is akad, aki mindent felszed addigra. Nem diétázol – Ez természetes, miért is tennéd? Várandósság során szigorúan tilos a fogyókúra, valamint az egyoldalú táplálkozás. Viszont a gyors és könnyű hízás egyik leggyakoribb oka az, hogy sokan teljesen elengedik magukat, tehát átesnek a ló túloldalára.Minderre rátesz egy lapáttal a gyakran jelentkező kívánósság, és a többség sajnos nem savanyú káposztát és kovászos uborkát, hanem tortát, csokit, fagyit kíván.Azonban nem szabad ész nélkül mindent befalnod, ami csak eléd kerül, hiszen ez egyrészt veszélyezteti a gondtalan terhességedet, másrészt az így felszedett pluszkilók könyörtelenül megmaradnak a szülés után is. Tartalékolsz – Ha egyébként is könnyen hízol, akkor a várandósságod alatt ez a hajlam fokozottan érvényesülhet. Mindennek fontos oka van: a terhesség során az izmok ellazulnak, pont azért, hogy a méhed (és benne a kisbabád) gond nélkül növekedhessen.Ám e változás végett a beleid is lanyhábbak, az emésztésed lassul, kialakul a székrekedés. Ennek köszönhető az is, hogy a bevitt táplálék több időt tölt a szervezetedben, így könnyebben felszívódnak a vitaminok, ásványi anyagok.A folyamat tehát nélkülözhetetlen, de könnyen hízást eredményez, még akkor is, ha korábban sosem ettél ennyi rostot, vagy ittál naponta több liter folyadékot. Alacsonyabb kezdősúllyal indítottál – Manapság már nem általánosságban határozzák meg, hogy mekkora az ideális súlynövekedés a várandósság során, hanem szerencsére figyelembe veszik a kezdősúlyodat. Amennyiben vékonyabb voltál az átlagnál, úgy te jóval többet hízhatsz (illetve nagyobb súlygyarapodással kalkulálhatsz), mint az, aki felesleggel indult. Természetesen ez sem aranyérvényű állítás, hiszen a genetika ebben az esetben is beleszólhat az előírásokba. Azonban mégsem vigasztalhatod magadat mindezzel: a legújabb kutatások szerint sokkal, de sokkal többet számít az életmódod, mint az, hogy alkatilag vékonyabb, vagy teltebb vagy.kismamaterhességhízás
2017.04.12. 09:30
Cukimamik.hu
A doki azt mondta, császárra készüljek
17. hét Az elmúlt héten voltam a nőgyógyászomnál és a védőnőnél is. Bár ultrahang most nem volt, úgy tűnik, egyelőre minden rendben, szépen fejlődik, aminek fejlődnie kell, a vérnyomásom rendben van, a súlyom szerencsére továbbra sem gyarapodott (ez az én esetemben nem hiba). Igyekszem is odafigyelni még jobban az étkezésekre, meg az étvágyam továbbra is fele annak, ami volt. Ezenk ívül még egy fontos dolgot beszéltünk meg az orvosommal: azt, hogy ezúttal tuti császárra készüljek. Ennek a döntésnek persze vannak előzményei.  Akit érdekel a hosszú verzió, annak ajánlom az előző szülésem történetének elolvasását itt a Bezzeganyán. Akiket a rövidebb verzió érdekel: kifejezetten rossz szemem van, -10-es dioptriás, ezért bár az első szülésemnél nem volt kizárt a természetes szülés, az csak kíméletes szülésvezetés mellett valósulhatott volna meg. Hogy mi számított volna annak? Mondjuk egy kisebb súlyú baba egy gyors, magától meginduló szüléssel. Ehelyett az én lányom a 42. héten indított szülésnél, nagy súllyal sem volt hajlandó magától kibújni (konkrétan háromszor elaludt), így végül a műtőben látta meg a napvilágot. Ilyen előzmények után pedig azt mondta az orvosom, hogy ez alkalommal ne kockáztassunk és próbálkozzunk semmit, legyen fixen császár, és én nem tiltakoztam, inkább megjegyeztem, hogy azt már legalább ismerem. Persze olvastam és hallottam történeteket olyan nőkről, akik gyenge szem mellett is szültek természetesen következmények nélkül, és arról is olvastam, hogy egyes orvosi vélemények szerint egyáltalán nincs is összefüggés a kettő között. De őszinte leszek: nem én akarok a tesztalany lenni ehhez. Ha mégoly pici is az esély arra, hogy komolyabb baja legyen a szememnek a szülés alatt, akkor sem szeretném ezt a kockázatot vállalni csak azért, hogy természetesen szülhessek. Nekem a császáros szülésem egy jó élmény, egy szép élmény volt, így nincsenek bennem rossz érzések ezzel kapcsolatban. Egy dolgot kértem csak: ha már fixen császár lesz, akkor ne kelljen ez alkalommal túlhordanom. Utáltam annak minden pillanatát, már nagyon terhes volt, és bár tudom, hogy célszerűbb kivárni, míg a baba maga úgy dönt, hogy kijön, de talán egy 40 hetes magzat már elég fejlett a külvilághoz. Viszont a 40. hétnél se nagyon szeretném előbb az indítást, ennek viszont teljesen más jellegű oka van: a lányom szeptemberben kezdi az oviba beszoktatást, én pedig szeptember közepére vagyok kiírva. Jó lenne, ha a beszoktatás még a kistesó születése előtt rendben lezajlana. Extrák az igényeim, nem igaz? Majd meglátjuk, mit hoz az élet, pontos időpontról még nem beszéltünk, ahogy arról sem, hogy ezúttal lesz-e vajúdás a császár előtt. Persze, kicsit sajnálom, hogy kimaradok a természetes szülés élményéből (bár első alkalommal az egyperces fájásokig eljutottam), de hát az élet ilyen. Hallva és olvasva sok olyan természetes szülés élményét, amely nemhogy szép élmény, hanem egyenesen horror volt az anya számára, igazából nem is cserélném el senkivel az én első szülésemet. Nekem az úgy volt kerek és teljes. Nagyon remélem, hogy a második szülésemet is ugyanígy fogom megélni. És hogy ne csak a szülésről beszéljek, hanem aktuális dologról is: orvosi engedéllyel ismét elmentem spinningezni, és nagyon-nagyon jó volt! Igazából ez spin-racing, vannak benne karhajlítós feladatok, ülve és állva végzett gyakorlatok zenére. Én egy alapvetően közepes tempóban csináltam végig, a sprinteket kihagytam, illetve az erősséget is óvatosan állítottam. A lényeg az volt, hogy a pulzusom ne menjen egy bizonyos tartomány felé és egyenletes legyen. Ezt sikerült is elérnem, az edzés végére pedig így is kicsit megizzadtam. Igazából azért mentem, mert a hátamnak és a derekamnak nagyon jót tett az elmúlt évben a spinning, ezt szeretném fenntartani, illetve gyerek mellett igazán csak egy ilyen rendszeres órát – igaz, csak heti egyet – tudok beiktatni, mert egyébként egy lusta dög vagyok. Ez legalább felfrissített, és segített kicsit kikapcsolni a hétköznapok nyűgjei között. Valószínű a második trimesztert igyekszem végigtekerni, de amint fájdalmat fogok érezni, leszállok róla és nem ülök vissza többet. Szép hetet és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindannyiótoknak! Gitta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.04.12. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Így csillapíthatod az aranyeret – 6 módszer
Az aranyér sokakat érintő kellemetlenség, terhesség és szülés miatt szinte minden nő megtapasztalja, legalább átmenetileg, de a férfiakat sem kíméli. Sajnos még mindig nem beszélünk róla eleget, az emberek pedig nem tudják, hogy mit kockáztatnak azzal, ha nem törődnek a betegségükkel!Forrás: Nők Lapja Café: Így csillapíthatod az aranyeret – 6 módszer
2017.04.11. 15:10
Nlcafe.hu
Érkeztek, mint a királynők: egy-két számmal kisebb nadrágban
Egy módszer, amivel elmúlik a derékfájás, rendbe rakja a szülés után a hasat, segít a mindenféle sérvek esetén és még a tudomány is igazolta.
2017.04.10. 19:33
Divany.hu
Három hónappal a szülés után válik Janet Jackson
Azután, hogy januárban megszületett első közös gyermekük, Janet Jackson bejelentette, hogy különválik katari férjétől. Forrás: Nők Lapja Café: Három hónappal a szülés után válik Janet Jackson
2017.04.09. 19:55
Nlcafe.hu
A repülőn indult meg a szülés, a babát az utasok és a személyzet segítette világra
A hírek szerint a baba és az anya is jól van, bár landolás után mindkettejüket kórházba szállították megfigyelésre.
2017.04.09. 10:47
Kisalfold.hu
A repülőn indult meg a szülés, a babát az utasok és a személyzet segítette világra
A hírek szerint a baba és az anya is jól van, bár landolás után mindkettejüket kórházba szállították megfigyelésre.
2017.04.09. 10:47
Delmagyar.hu
Négykilós koraszülöttet hoztam a világra
Elmesélem, hogy lettünk hivatalosan is nagycsalád. 2007-ben megszületett a fiam, és még abban az évben el is költöztünk, társasházból a kertvárosba egy családi házba. Karácsony előtt pár héttel költöztünk be, és úgy éreztem, hogy minden álmom valóra vált. Olyanok voltunk, mint a tévéreklámokban az ideális család: anya-apa-egyfiú-egylány.  Autó, ház, csicsergő madarak… A fiam már majdnem egyéves volt, és nekem éppen ajánlottak egy olyan munkalehetőséget, amivel a következő néhány hónapban csak minimálisat kell foglalkozni, viszont ha a pici elmegy bölcsibe, utána teljes állást jelent. Éppen ezt a lehetőséget fontolgattuk és készültünk a trónörökös első születésnapjára, amikor kiderült, hogy újabb mű készül a beépített öntőformában (bővebb magyarázatért légyszi olvassátok el az előző szültörit). Szaladtunk az orvoshoz, aki gratulált a babához, akinek erős, határozott szívhangja volt és a maga néhány milliméterével a legszebb emberkezdemény volt a nagyfelbontású ultrahang történetében. Egyszerre voltunk ijedtek, boldogok, meglepettek és büszkék. A család inkább meglepett volt és ijedt. Elhangzott néhány „nemvagytoknormálisak” és „felelőtlenség” is a környékünkön, de nem törődtünk velük. A nagylány örült, a fiam még fel sem fogott semmit. A kiskezemen kiszámoltam, hogy 21 hónap lesz köztük és ekkor esett le a kétfilléres, hogy most itthon kell majd lennem egy kicsivel meg egy picivel. És valószínűleg bele fogok gebedni. Ez a félelem végigkísérte a terhességet, nagyon aggódtam, hogy hogyan fogok megbirkózni a helyzettel. Azzal nyugtattam magam, hogy megoldom majd, jó a környék, majd sokat sétálunk, stb. Persze később a valóság köszönőviszonyban sem állt az elképzeléseimmel, de az egy másik történet lenne. Szóval: készülődtünk a babára, most már némileg több rutinnal, mint eddig. A terhességgel semmi gond nem volt, bár szednem kellett izomlazítót, mert a külső méhszáj egy kicsit nyitva volt. Egyébként fantasztikus volt a nyár, Anyunál voltunk Balatonon. Nem mindig volt könnyű a két gyerekkel meg a növekvő pocakkal a partra menni, de nyár végére jó kis rutinom lett benne. Nagyon élveztem, különösen szép időszakként maradt meg bennem. Szeptemberben a nagylány iskolás lett, úgyhogy ezzel voltunk elfoglalva. Valamikor menet közben elugrottunk egy 4D-s ultrahangra, ahol eltéveszthetetlenül kiderült, hogy a legújabb fejlesztésünk lány típusú. Ennek megfelelően varrtam az újabb baldachint, ágyneműt. És most kitomboltam magam babaruha-ügyben: habos-babos, rózsaszín, csillámos csodákat vásároltam, mondván mikor, ha nem most. December végére voltam kiírva, meg is szerveztük, hogy hogyan lesznek az Ünnepek, ha közben szülök. December 8-án hétfőn (!) vizsgálatra voltam hivatalos a dokihoz, aki mindent rendben talált, megdicsért, hogy milyen jól bírom a véghajrát, lelkemre kötötte, hogy most már ne emelgessem a fiamat és ne süssek-főzzek órákig.  Rákövetkező szerdára adott időpontot, mire viccesen említettem, hogy én eddig kedden szültem, érdekes lenne, ha ez holnap is így lenne. Morgott, hogy az még korai (nem volt betöltve a 37. hét) és érti, hogy én már szívesen találkoznék személyesen is a babával, de neki holnap spec. garázskaput jönnek szerelni, úgyhogy inkább ne. Másnap reggel – kedden – szép, kitartó, mérhető, szabályos és rendszeres fájásokra ébredtem, úgy fél 6 tájban. Mondtam a Zembernek, hogy inkább ne menjen dolgozni. Elmagyarázta, hogy ma nem szülhetek, hiszen 1. még korai, 2. a doki sem ér rá. Én két határozott fájás közben értésére adtam keresetlen egyszerűséggel, hogy sem engem, sem a születendő lányát nem érdekli ez az egész, irány a kórház, az a biztos. A 3. gyereket ugyebár észrevétlen szüljük meg, futtunkban. Szóval még azon is aggódtam, hogy beérünk-e a kórházba időben. Nagylányt azért még elvittük a suliba, szóltam az ofőnek, hogy szülni megyek, ma más jön a gyerekért. Akkora lett a szeme, mint a levesestányér, de mire kettőt szólhatott volna, már ott sem voltunk. 9 körül értünk be a Péterfy-be, ahol gyorsan sorra kerültem (3. gyerek? fájások? jesszus, azonnal nézzen rá valaki!). Megállapították, hogy vannak rendszeres fájások, de ez még nem szülés. Viszont szerintük 24 órán belül meglesz a baba. Sétálgassak. Hát, gondoltam magamban, ez nem igaz: nekem a szülés egy maratonnyi sétával kell, hogy kezdődjön mindig? Untam már a kórházi folyosókon grasszálást és hiába volt a Péterfy padlója más mintájú, így sem vonzott a dolog. Így – külön engedéllyel – elhagytuk a kórházat és a Keletinél lévő gyorsétteremben kb. halálra zabáltam magam. Ha jól emlékszem, két menüt ettem meg. Szerintem ma belehalnék a mennyiségbe. Vissza a kórházba, ahol kora délután elkezdtük a szülés-előkészítő procedúrát: öreg barátommal, a beöntéssel kezdtünk. Ez életem egyik legviccesebb szituja volt: aznap ott volt a szülészeten egy gyakornok lány. A beleegyezésemmel részt vett az előkészítésben: borotvált, ctg-re kötött, stb. A beöntést is ő csinálta, de szegény nagyon rutintalan volt (valszeg én több beöntést csináltam végig, mint ő), és sokáig pepecselt a csövekkel, meg a vízzel. Én meg ott feküdtem kiterítve, várva a végzetet. Egyszer csak felharsan egy határozott hang: „Akárkicsodácska, kész a beöntés a kettesnek?”  „Még nem” – hangzik az elhaló válasz és némi kapkodás figyelhető meg. „Hát akkor igyekezz, mert elhűl a víz, anyukának meg megfázik a bele!” – mindezt ordítva. Jót kuncogtam a dolgon, közben valaki behívta a dokimat, aki csoda boldog volt, hogy legalább a garázskapuját megszerelték délelőtt, így pont ráér egy szülésre. Azért nem aggódtam, mert megbeszéltük, hogy kapok gerinces érzéstelenítést, így egy cseppet sem foglalkoztam a dologgal, úgy voltam vele, hogy majd felfekszem a szülőágyra, kicsit beszélgetünk, aztán majd érzek némi halvány nyomási ingert, és mire háromig számolok, már foghatom is a kislányomat. Majdnem így is történt, azzal a kis különbséggel, hogy az érzéstelenítő valamiért egy kb. 4 cm széles sávban a hasam alsó részén egyáltalán nem hatott. Úgyhogy a kéjutazás helyett egy faramuci és fájdalmas helyzetben találtam magam. Nem úgy és nem ott fájt, ahol megszoktam az előző két szülés alatt, viszont abban a 4 cm-ben mintha tüzes kampókkal hasogattak volna. Úgyhogy elég sokat óbégattam, fájdalmamban és sértettségemben (nem ezt ígérték…). Szóval nem volt őszinte a mosolyom, ráadásul most a kitolás is lassabban ment, plusz a szülésznő is erőszakoskodott, hogy figyeljek rá, és lassítsak, ha nem akarok gátmetszést. Valahogy sikerült koncentrálnom a dologra, de arra nem emlékszem, hogy hányadik nyomásra született meg a lányom. Azt tudom, hogy nem felsírt, hanem felvisított, mint egy kis malac. Mire megtörölgették és ellátták, addigra már jól hatott nálam az érzéstelenítő és a doki meg a szülésznő vígan hímezgettek valamit ott belül, de ebből én semmit sem éreztem. Viszont majdnem lefordultam az ágyról, mikor behozták a babát, és közölték, hogy 57 cm és 4000 gramm. Ráadásul hivatalosan koraszülött, mert a 37. hétben voltunk. Szóval lett egy süldő méretű koraszülöttem, aki addigra megbékélt a dolgokkal és nyugodtan pislogott a büszke apa karjában. Rutinos szülészet-járóként egy kétágyas kórtermet kértünk, szerencsére az egyik alapítványi fizetős szoba pont szabad volt. Berendezkedtem a háromnapos együttlétre. Amiből persze nem lett semmi – szokás szerint – mert a babának besűrűsödött a vére, amit 9 napon keresztül hígítottak vissza a koraszülött intenzíven. Ahol grátisz még súlyosan be is sárgult. Úgyhogy a kétágyas kórteremben azzal múlattam az időt, hogy a szobatárs ikreit nézegettem, olvastam, és amikor csörgött a mobil, hogy mehetek szoptatni, akkor szaladtam. Az intenzív osztályon első nap jelezték, hogy vigyek be saját ruhát, mert ők nincsenek felkészülve 62-es méretre. Végül minden rendben lett, karácsony előtt néhány nappal haza is mehettünk. Valóban nem volt könnyű a két picivel, de azért valahogy túléltem. Bár néhány hónap elég homályos. Mindenki nagyon büszke volt ránk a családból, hogy milyen szépek vagyunk így öten. Senki sem sejtette, hogy erre azért még egy ÁFÁ-nyi létszámot simán rádobunk. A lyány azóta már 8 éves elmúlt, szőke, kékszemű, és valami elképesztő önbizalma van. Úgy él, ahogy született: sietve, visítva, utat törve, elégedetten, gyönyörűen… Zsé További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.04.09. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Előre megjósolható a szülés utáni depresszió
A korábban klinikai depresszióval küzdő, de jelenleg nem depressziós terhes nők esetében a megelőzési céllal szedett antidepresszáns-kezelés nem számít hatékonynak a szülés utáni depresszió elkerülése érdekében. Ugyanakkor a probléma korai azonosítása sokat segíthet – állítja a Kaliforniai Egyetem friss kutatása.
2017.04.07. 12:30
Otvenentul.hu
Szülés után az intenzíven 2. rész
Miután császáros doki közölte, hogy fel kell újra nyitni, csak leültem, és zokogtam. A nagyszájú énem eltűnt aznap. Két szót nem tudtam mondani. Semmi verbális reakció. Csak ültem ott, a könnyeim folytak, és féltem az előttem álló reoperációtól. A cikk olvasása
2017.04.07. 11:16
Hoxa.hu
Miért nem tudok lefogyni szülés után?
Szülés után a legtöbb nő nagy félelme, hogy képtelen lesz visszanyerni a teherbeesés előtti súlyát. Természetes, hogy egy kis idő kell ahhoz, hogy újra elérhessék a versenysúlyukat, ám ha hosszas diéta árán sem tud megszabadulni a feleslegtől, érdemes utánajárni annak, mi is okozhatja a túlsúlyt.
2017.04.06. 08:40
Webbeteg.hu
Két gyerek halálát okozhatta Geréb Ágnes
Geréb Ágnes szülésznőt, az otthon szülés hazai képviselőjét két gyermek halála miatt vonták felelősségre, az orvost öt évvel ezelőtt jogerősen két év fogházbüntetésre ítélték. Ezt az ügyet tárgyalja ismét a Fővárosi Törvényszék. Az ügyészség azt szeretné, ha maradna a jogerős ítélet. Geréb Ágnes azonban azt állítja, hogy a kiérkező mentőorvos is okozhatta az egyik gyerek sérülését.
2017.04.05. 14:20
Origo.hu
Konta Barbara szülés miatt mondta le a Mokkás szereplését
A héten megszületett második kislánya, Fanni.
2017.04.05. 11:37
Velvet.hu
Az egykori gyereksztár szülés után is igen dögös
Alexa PenaVegát (született Alexa Vega) a 2001-es Kémkölykök-ben, 12 évesen szerette meg a világ. Azóta a színésznő már 28 éves, decemberben született meg a kisfia, de három-négy hónappal szülés után ismét csúcsformában van. Nézze meg a képeket!
2017.04.04. 13:10
Origo.hu
Horváth Éva a szülés előtt csak úgy ragyog
Nem kell sokat várni arra, hogy megjelenjenek az első közös képek Horváth Éváról és a kisfiáról. A modell már most alig várja ezt a pillanatot, ez a szülés előtt készült képeken is látszik. Forrás: Nők Lapja Café: Horváth Éva a szülés előtt csak úgy ragyog
2017.04.04. 10:45
Nlcafe.hu
Többgyerekes anyaként is újra nő vagyok
Azert írom meg ezt, hogy bátorítsak más anyukákat: van remény! Tudom, szülés után sokan elégedetlenek az új testükkel, de én hiszem, ha boldogok vagyunk a testünkben, akkor anyukaként, feleségként is jobban teljesítünk! A cikk olvasása
2017.04.04. 09:08
Hoxa.hu
Hálapénz: átlag 52 ezer forintba kerülhet egy szülés
Sokan azért fizetnek, mert úgy gondolják, így nagyobb biztonságban lehetnek és minőségibb ellátást kaphatnak. De ez nem feltétlenül van így.
2017.04.03. 12:18
Hir24.hu
Megjósolható a szülés után depresszió
A korábban klinikai depresszióval küzdő, de jelenleg nem depressziós terhes nők esetében a megelőzési céllal szedett antidepresszáns-kezelés nem számít hatékonynak a szülés utáni depresszió elkerülése érdekében.
2017.04.03. 10:00
Vital.hu
Néhány őszinte vallomás a császárról
Az Egyesült Államokban a kismamák több mint 30%-a császárral hozza világra gyermekét, ezért egyre nagyobb nyilvánosságot kap a dolog. Azonban sajnos olyan nézeteket is közvetít a média, melyek szerint a császározás „nem igazi” szülés; egyesek könnyebbik útként degradálják. Ennek ellenkezőjét demonstrálandó, most bemutatjuk 3 New York-i császáros nő történetét.
2017.04.01. 19:10
Babanet.hu
Kerry Washington szerint attól még, hogy egy nő híres, hülyeség rögtön szülés után visszamennie dolgozni
Hat hónapig a családja volt a legfontosabb, és most is a fokozatosság elvét vallja. Be van rágva attól, ha mások nem így csinálják.
2017.04.01. 10:05
Velvet.hu
Három hónappal a szülés után visszatért a stúdióba Pink
A Family Portrait énekesnő ismét stúdióba vonult, hogy folytassa a munkát legújabb nagylemezén.
2017.03.31. 07:48
Starity.hu
GYED, GYES, CSED, családi pótlék - Családtámogatási juttatások 2017-ben
Minden családnak fontos, hogy a lehető legtöbb pénzügyi támogatást kapja a gyerekvállalás idején, ezért összeállítottunk nektek egy komplex táblázatot a 2017-ben elérhető juttatásokról. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]GYED, GYES, GYET, CSED, anyasági támogatás, családi pótlék - minden, amit a családtámogatásról 2017-ben tudni kell[/quote] Az utóbbi évek során sok minden átalakult az anyasági és családtámogatások rendszerében, változott a GYED, a GYES, a TGYÁS-t felváltotta a CSED.  Az alábbiakban minden fontos információt megtaláltok arra vonatkozólag, hogy mely családtámogatási juttatást, milyen feltételekkel és hol tudjátok igényelni.  [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Anyasági támogatás Jogosultak: Azok az édesanyák, akik a terhesség folyamán legalább négyszer, koraszülés esetén egyszer, megjelentek terhes-gondozáson. Összege: Az öregségi nyugdíjminimum 225%-a - max. 64.125. Ft.; Ikrek esetén 300% - max. 88.500 Ft Meddig jár?: A szülést követően egyszeri alkalommal igényelhető. Hol kell igényelni:  - Kormányablak - Magyar Államkincstár - azon a munkahelyen, ahol társadalombiztosítási kifizetőhely működik Szükséges dokumentumok: Az ONYF honlapjáról letölthető, "kérelem anyasági támogatás megállapítására" nyomtatvány, személyazonosításhoz szükséges irat, Taj kártya; a gyermek születési anyakönyvi kivonata,eredeti orvosi vagy védőnői igazolás, lakcímkártya, TAJ kártya További információk: ONYF  [/quote] [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] CSED (csecsemő gondozási díj, a TGYÁS utódja) Jogosultak: Azok az édesanyák, akik a szülést megelőző 2 évben legalább 365 napnyi munkaviszonnyal rendelkeznek.  Összege: A naptári napi átlagkereset 70%-a. Meddig jár?: A szülési szabadság 168 napjára jár (24 hét), folyósítása a szülés előtt 28 nappal kezdhető meg. Hol kell igényelni?: A kérelmet a biztosított foglalkoztatójánál kell benyújtani. Szükséges dokumentumok az igényléshez: Az OEP honlapjáról letölthető "nyilatkozat csecsemőgondozási díj megállapításához" nyomtatványon. Fontos tudni! A GYED a CSED folyósításának lejárta után igényelhető, ha az újszülött betöltötte a 169. napot. A 365 napi biztosítási időnek nem kell folyamatosnak lennie. További információk: NEAK [/quote] [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] GYET (gyermeknevelési támogatás) Jogosultak: A GYET (főállású anyaság) nem biztosítási jogviszonyhoz kötött támogatás. Az a szülő vagy gyám igényelheti, aki saját háztartásában legalább 3 kiskorú gyereket nevel. Összege: Megegyezik a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegével, ami jelenleg 28.500 Ft. Meddig jár?: A legfiatalabb gyermek 3. életévétől 8. évének betöltéséig jár. Hol kell igényelni? - Kormányablak - Magyar Államkincstár - azon a munkahelyen, ahol társadalombiztosítási kifizetőhely működik. Szükséges dokumentumok: Az Államkincstár honlapjáról letölthető „Kérelem gyermekgondozási támogatás megállapítására” nyomtatvány, személy azonosításához szükséges irat, Taj kártya, adókártya; a gyermek születési anyakönyvi kivonata, lakcímkártya, Taj kártya Fontos tudni!: A GYET melletti keresőtevékenység maximum heti 30 óra lehet, otthoni munkavégzés esetén korlátlan; A GYET összegéből nyugdíj járulékot vonnak. További információk: ONYF  [/quote] [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] GYED (gyermekgondozási díj) Jogosultak: Azok az édesanyák, akik a szülést megelőző 2 évben legalább 365 napnyi munkaviszonnyal rendelkeznek. Összege: A jövedelem naptári napi átlagának 70 százaléka, de max. a mindenkori minimálbér (2017. évben 127.500,-Ft) kétszeresének 70 százaléka lehet. Jelenleg havi bruttó 178.500 Ft. Meddig jár? Legkorábban a CSED, illetőleg az annak megfelelő időtartam (168 nap) lejártát követő naptól a gyermek 2. életévének betöltéséig jár. Hol kell igényelni? A gyermekgondozási díj iránti kérelmet írásban, két példányban a foglalkoztatónál kell benyújtani. Szükséges dokumentumok: A NEAK honlapjáról letölthető, az "Igénybejelentés gyermekgondozási díjra " nyomtatvány, gyermek születési anyakönyvi kivonatának másolata Fontos tudni! A 365 napi biztosítási időnek nem kell folyamatosnak lennie. A szülő 2016. január 1-jétől a gyermekgondozási díj folyósítása mellett korlátlan időtartamban végezhet munkát. További információk: NEAK [/quote] [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Diplomás GYED Jogosultak: Az a 2013. december 31-ét követően született gyermek édesanyja, aki GYED-re nem jogosult, a gyermeke születését megelőző két éven belül államilag elismert felsőoktatási intézményben magyar nyelvű nappali képzésben legalább két félév aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, és a gyermeket a saját háztartásában neveli. Összege: A felsőfokú alapképzésben, felsőfokú szakképzésben vagy felsőoktatási szakképzésben, valamint a szakirányú továbbképzésben részt vevő hallgató esetén a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér (2017. évben: 127.500,-Ft) 70 %-a,A mesterképzésben, egységes, osztatlan képzésben vagy doktori képzésben részt vevő hallgató esetén a jogosultság kezdő napján érvényes garantált bérminimum (2017-ben: 161.000,-Ft) 70 %-a. Meddig jár? A gyermek születésének napjától a gyermek 1 éves koráig jár. Hol kell igényelni? A gyermekgondozási díj iránti kérelmet a foglalkoztatónál kell benyújtani. Abban az esetben ha nem volt/nincs munkaviszonya, akkor a Kormányablaknál. Szükséges dokumentum: "Igénybejelentés hallgatói jogviszony alapján igényelt gyermekgondozási díjra" nyomtatvány a NEAK honlapjáról , a gyermek születési anyakönyvi kivonatának másolata, a felsőoktatási intézmény által kiállított „Igazolás aktív hallgatói jogviszonyról gyermekgondozási díj igényléséhez” elnevezésű nyomtatvány. Fontos tudni! 2016. január 1-jétől az úgynevezett diplomás gyed folyósítása mellett, az ellátás folyósításának 169. napjától lehet korlátlan időtartamban keresőtevékenységet folytatni. További információk: NEAK [/quote] [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] GYES Jogosultak: vér szerinti szülő, nevelőszülő (hivatásos nevelőszülő nem); gyám; örökbefogadó szülő; nagyszülő   Összege: Megegyezik a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegével, ami jelenleg 28.500 Ft.   Meddig jár? A gyermek születésétől kezdve a gyermek 3 életévének betöltéséig, ikrek esetén tankötelesség válás évének végéig, tartósan beteg vagy súlyosan beteg gyermek esetén 10 éves koráig folyósítható. Nagyszülői GYES a gyermek 1 éves kora után igényelhető.   Hol kell igényelni?  - Kormányablak - Magyar Államkincstár - azon a munkahelyen, ahol társadalombiztosítási kifizetőhely működik Szükséges dokumentumok: Az Államkincstár honlapjáról letölthető „Kérelem gyermekgondozási segély megállapítására” nyomtatvány, személy azonosításához szükséges irat Taj kártya, adókártyaa gyermek születési anyakönyvi kivonata, lakcímkártya, Taj kártya    Fontos tudni! GYES melletti keresőtevékenység a gyermek 1 éves koráig nem lehetséges, utána maximum heti 30 óra, otthoni munkavégzés esetén korlátlan; a gyes összegéből nyugdíj járulékot vonnak.   További információk:  ONYF  [/quote] [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "] Családi pótlék (nevelési ellátás, iskoláztatási támogatás) Jogosultak: Minden magyar állampolgárságú szülőnek alanyi jogon jár, nevelési támogatás címen, ha a gyerek még nem jár iskolába, illetve beiskolázási támogatás címen, ha már iskolás.   Összege:  1 gyermek esetén -12.200 Ft, 1 gyermek esetén egyedülállóként - 13.700 Ft; 2 gyermek esetén - 13.300 Ft; 2 gyermek esetén egyedülállóként - 14.800 Ft; 3 gyermek esetén - 16.000 Ft; 3 gyermek esetén egyedülállóként - 17.000 Ft; Tartósan beteg és fogyatékos esetén - 23.300 Ft; Tartósan beteg és fogyatékos egyedülállóként - 25.900 Ft; Meddig jár? Iskoláztatási támogatás annak a tanítási évnek a végéig jár, amelyben a gyermek betölti a tankötelezettségre vonatkozó életkort. Amennyiben középfokú intézménybenfolytatja a tanulmányait, az ellátás annak a tanévnek a végéig járhat, amelyben a gyermek betölti a 20. életévét. Hol kell igényelni?  - Kormányablak - Magyar Államkincstár Szükséges dokumentumok: Az Államkincstár honlapjáról letölthető „Kérelem családi pótlék megállapítására” nyomtatvány, személy azonosításához szükséges irat, Taj kártya, adókártya a gyermek születési anyakönyvi kivonata, lakcímkártya, Taj kártya Fontos tudni! Ha óvodában 20, iskolában pedig 50 óránál többet nem tud igazolni a gyermek, a nevelési és iskolázási támogatás felfüggesztésre kerül. További információk: ONYF  [/quote]  gyedgyescsaládi pótlékcsaládtámogatáscsedanyasági támogatás
2017.03.30. 21:03
Cukimamik.hu
A Dévény-tornáról
A Dévény technikáról szinte mindenki hallott már valamilyen fórumon, de a lényegét főleg azok a családok értik meg igazán, akiknek a gyermeke már részt vett a kezelésen. A módszer Dévény Anna gyógytornász, művészi torna szakedző 1976-tól kezdődően, kettős képzettségét felhasználva, saját gyakorlati tapasztalatai, megfigyelései alapján dolgozta ki. A Dévény-torna egy igen sikeres módszer, 100-ból 80 sérült baba teljesen egészségesen fejezi be a terápiát, de létezik olyan statisztikai adat, amely szerint 92.7 %-os ez az arány. A világon egyedülálló megközelítéssel dolgozik, igazi kuriózumnak számít, hiszen nem azt erőlteti, ami nem megy, hanem speciális manuális technikával képessé teszi az izmokat a helyes működésre, tehát visszaállítja az izom-ín- és kötőszövet normál állapotát. A mozgássérülések, és a mozgásfejlődésben való lemaradás minden területén alkalmazható, illetve még az egészséges babáknak is ajánlható. Mi most elsősorban a csecsemőkkel foglalkozunk, hiszen a Dévény módszer a szülési sérülések esetében kiemelten hatékony. Ennek az az oka, hogy a pici babák agyában van egy olyan tartalékállomány, amely körülbelül  5 hónapos korig aktív, azután ha nincs kihasználva, akkor bizony egyszerűen “eltűnik”. A kezelés ezt a területet direkt módon stimulálja, és beindítja az agyban a mozgásért felelős központot, az agy pedig cserébe beindítja az izmok működését. Ez a technika ezt úgy éri el, hogy a legnagyobb odafigyelés mellett a teljes test idegvégződéseit a bőrön keresztül ingerli. Ennek az egésznek van egy fantasztikus pozitív hozadéka is. A visszajelzések alapján a kezelt gyerekek az átlagtól  ügyesebbek, okosabbak lesznek. Nagyon fontos, hogy az anyuka ne hagyja magát elbizonytalanítani. Ő van minden percben a kicsivel, az ő megfigyelései, megérzései nagyon fontosak, bármennyire is legyint rá egyet a család. Lusta baba nincs. Ez általában csak látszat. Sokszor egy szülés körül keletkezett idegrendszeri probléma vált ki izomtónus-eloszlási zavarokat. Ha a szülő úgy érzi, hogy valami nincs rendben a babával, és ez valami nem hagyja nyugodni, akkor menjen utána. Ennyit megér a dolog. Sok esetben viszont szakember veszi észre a problémát, ilyenkor is mindenképpen megoldást kell keresni. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Az időfaktor sokat számít. Egy feszes izmot például fél éves kor alatt hatékonyan helyre lehet hozni, de ez később már bizony nehezebb. A laza izom viszont jól kezelhető még 1 éves korban is.[/quote] A sérült korababák, és a sérült újszülött babák esetében is érdemes mielőbb elkezdeni a terápiát. Nagyon hatékonynak bizonyul. Néhány kórházban van is rá példa, hogy akár már az inkubátorban megkezdődik a kezelés. Ebből is látszik, hogy ez egy biztos alapokon nyugvó, jól kitalált, bizonyított módszer (állatkísérlettel, kontrollcsoporttal, sejtszintű vizsgálattal alátámasztva). A módszert, végzett, gyakorlattal rendelkező gyógytornászok 4 féléves akkreditált képzés keretein belül sajátítják el. Ezeket a szakembereket sokrétűen felkészítik a rájuk váró feladatokra. A technikai, és funkcionális anatómiai ismereteken kívül, rendelkezniük kell egyfajta komplex belső látásmóddal, hogy a rejtett jeleket felismerve megtalálják a sérült gócokat, és kidolgozzák a terápia menetét. Itt ki is térnék a Dévény-torna hírhedt részére, a fájdalomra. A kezelés általában nem szokott fájdalmat okozni, inkább a gyermek komfortérzete sérül, és zokon veszi, hogy a mozgásban korlátozzák. Viszont az is tény, hogy a letapadt, zsugorodott, feszes izom oldása okozhat kellemetlenséget, netán fájdalmat is. A gyógytornászoknak alázattal, óvatossággal kell bánniuk a babával, a durvaságot messzemenőkig elkerülve. Lényeges lehet szülőként megérteni azt is, hogy a Dévény terápia elköteleződéssel jár. Nem érdemes keverni a módszereket, pláne nem orvosi javaslat nélkül. Hatékonyságát vesztheti az egész, ha erre nem figyelünk oda, és meggondolatlanul mindenfelé hordjuk a gyermeket. A Dévény kezelés nem masszázs, de a mozdulatok hasonlóak. A szülő által nem végezhető, viszont szükséges esetben otthon is történhet a foglalkozás. A hosszútávú kezeléseknél szakgyógytornász általában heti 1-szer 1 órás kezelést ajánl fel, de vannak ettől eltérő esetek. Mindig szükség szerint alakítják a terápiát, ami addig tart, amíg a gyermek élettani mozgást nem produkál. Ez esetenként már 10 alkalom után elérkezik, súlyos esetekben viszont 100 kezelésen túl jön a siker. A kezelés költségeinek egy részét már finanszírozza az egészségbiztosító is, de magánúton is megtalálhatjuk a “dévényeseket”. Mikor ajánlott a Dévény-torna? Létezik egy közérthetően összeállított tájékoztató füzet a Dévény Alapítvány honlapján, amit semmiképpen nem árthat átfutni, mert tartalmazza a lehetséges eltérések gyanújeleit, és az élettani fejlődésmenetet is. {adselite} Érdemes lehet szakgyógytornászt felkeresni, ha ezeket tapasztaljuk (a teljesség igénye nélkül): - “rizikó” babák esetén: koraszülés, perinatális sérülés, túlhordás, ikrek, pocakban rendellenes  fekvésben, tartásban volt a baba stb. - nem simul a karunkba, hátra feszíti a testét - letapadt izmok által okozott mély behúzódások esetén - nagyon puha, tésztaszerű a teste, “kifolyik” a kezünkből - izületek szinte ellenállás nélkül mozdíthatók - oldalkülönbségek (valamelyik végtag “gyengébb” mint a másik ) - nagyon tiltakozik hasra fektetéskor - kóros, furcsa mozgásformák - fejtartás gyengesége - 3 hónapos kor után az ujjak görcsös ökölbe szorítása, - asszimetria ( ferde fejtartás vagy testtartás, mindig egyirányba fekvés) - szinte állandóan észlelhető “kifli” tartás (törzs, a fej és a csípő kóros, C alakú tartása) -bárhol kialakuló kényszertartás, - túlságosan motiválatlan, “lusta” baba, - szoptatási, nyelési,rágási, légzési nehézség - túlzott nyálzás a fogzási időszakot megelőzően - leeresztett állkapocs, folyton nyitott ajkak, esetleg sokszor kilógó nyelvecske - lelassult mozgásfejlődés, - kifelé, vagy befelé fordult lábtartás - deformitások - ortopédiai problémák (pl dongaláb, csípőficam) -“repülőzés”   A bejegyzés alatt lévő hozzászólásban feltehetitek kérdéseiteket a témával kapcsolatban, Szabó Kitti védőnő örömmel válaszol kérdéseitekre.dévény torna
2017.03.30. 12:14
Cukimamik.hu
Púderillatú első hónapok helyett: egy mimóza hasfájása
Nagy szerencsémre teljesen naivan vágtam bele a terhességbe és a szülőségbe egyaránt. Előbbivel mázlim volt, és természetesen nem fájdalommentes, de egész tűrhető szülésem volt. Az anyaság már más tészta! Utólag jókat nevetek magamon, hiszen olyasmiken aggódtam, hogyan fogom pelenkázni és vállficamítás nélkül öltöztetni a kislányomat. Nem is sejtettem, egy sokkal komolyabb nehézség vár rám, amit úgy hívnak: hasfájás. Már az elején gondolhattam volna, hogy valami nem az igazi. Amikor a szülés utáni pihenőt követően először megkaptam a gyermeket, már úgy hozta a nővér, hogy „itt van a nagyhangú angyalka”. Persze akkor jót mosolyogtam a dolgon, titkon még büszke is voltam, hogy az én kislányom ennyire hiányolt. Aztán belecsöppentem a közepébe, és már a kórházban töltött napok alatt rá kellett jönnöm, hogy az én drágám bizony túlordítja az összes környékbeli gyereket. Nyugtattak, biztos csak az a baj, hogy éhes, tegyem minél többször cicire. Én szót fogadtam, és a második napon meg is érkezett a várva várt tej. Oh, méghogy megérkezett!.... Én már a kórházban fejni kényszerültem, annyira sok lett. Ennek örülnöm kellett volna, de nem töltött el őszinte boldogság, hogy jó pár hónapig a hasam, most pedig a forró és lüktető melleim miatt nem tudok pihenni. A fájdalomról nem is beszélve. A bőséges tejáradat ellenére is besárgult a leánykám, így élvezhettem az aluszékony gyermek jótékony hatásait. Az első két hét lényegében tényleg maga volt a mennyország, sok-sok megkönnyebbüléssel, hálával. Gyorsan túltettem magam a lecsökkent alvásmennyiségen, és mivel fekve szoptattam, többször együtt bóbiskoltunk bele az éjszakába. Szóval a kislányom a megtestesült álombaba képét mutatta: evett, aludt, álmában pedig rengeteget mosolygott. Aztán a második héttől nem szűnő sírásba kezdett. Mi kipróbálunk mindent: felvettük, öleltük, cipeltük, altattuk, ringattuk, etettük, itattuk… és gazdagítottuk a gyógyszertárat. Volt, aki tanácsolta, próbáljam ritkábban etetni, mert az emésztés miatt fáj a hasa. Ez éppúgy hatástalan tipp volt, mint az összes többi, az én leánykámat egyedül a hordozókendő vigasztalta meg, de csak néhány hétig, mert ahogy felemelte a fejét, már nem volt hajlandó megmaradni benne. {adselite} Sajnos a helyzet nem akart javulni, volt, aki már szakemberhez akart küldeni minket, a doktornőnk is házhoz jött felmérni a terepet, a környéken lakók pedig csak ingatták a fejüket. Szerintem azt hitték, minimum nyúzom a gyereket, de hogy kézbe nem veszem egész nap, az tuti. Pedig mást sem csináltam, mint szeretgettem, hordoztam, tápláltam, ezért főleg elkeserített a reménytelennek tűnő helyzet. Annyi mélypontom volt, hogy ha mindezt előre tudom, nem biztos, hogy belevágok a családalapításba. Legalábbis akkor őszintén így gondoltam, sőt szívem szerint az idő kerekét is visszaforgattam volna a gyerek nélküli, boldog napokba. Nem volt kedvem sem enni, sem akár kicsit kimozdulni, csak el akartam tűnni a föld színéről. A hormonok játéka miatt mindenkit megvisel a baby blues, és bár depresszióba nem estem, szerintem közel álltam hozzá. A védőnőm aggódott is értem, amikor rám szólt, hogy legközelebb engem is mázsára kényszerít, akkor tényleg ráálltam mérlegre. Hetente két kilót fogytam, úgyhogy mikor a nyolcadik hét-fordulót ünnepeltük, már leadtam mindent, ami a huszonhárom felszedett kilóból megmaradt… Szóval ennyire tehetetlennek éreztem magamat. Három és fél hónapos korától hirtelen elkezdte elutasítani a szopizást. Először csak az egyik cicimet nem fogadta el, majd a másikból sem volt hajlandó enni. Mondták, hogy biztos kevés a tejem, vagy lassan folyik. Én ezt kizártnak tartottam, de addig sulykolták belém, hogy kipróbáltuk a tápszert. A kislányom ebből is pont úgy 20-40 grammot evett alkalmanként, mint korábban a szopizás során, pedig már majdnem négyhónapos volt! Mivel elfogadta a tápszert, elengedtem a szoptatással járó küzdelmet – bár nem is nagyon volt más választásom, hiszen valamit kellett neki adnom. Próbáltam fejni, és üvegből adni neki, de miután néhány nap eltelt úgy, hogy lábbal ringattam a babakocsit, és közben fejtem a tejet, erről is letettem. Ettől szintén bűntudatom volt, hiszen mások minden csepp tejért küzdenek, de nekem csak anyukám tudott segíteni, amikor a munkája engedte, a párom külföldön dolgozik. Kimerültem, és feladtam. Sajnos a hasfájás ezután sem szűnt meg, de legalább enyhült. Végül egy nagyon érzékeny gyomrú babáknak való tápszer hozta meg a könnyebbséget, mikor a lányom már közel öthónapos volt.  {adselite} Mindeközben az is kiderült az én kis tündérkémről, hogy távol áll a könnyű esettől. Mindent, amit lehetett, fordítva és nagyon későn csinált, és ami a szakkönyvek szerint tuti bejön, ő attól csak felhúzta magát. A mai napig ki nem állhatja az ölelgetést, és a puszilgatást, a legkönnyebben akkor nyugszik meg, ha hasra fektetem, és simogatom a hátát. Azóta az is világossá vált számomra, hogy az összes nehéz tulajdonsága csak nekem, szülőnek nehéz. Neki az életben hatalmas segítség lesz, hogy makacs, kitartó, hogy ennyire talpraesett és bátran kifejezi nemtetszését. De ha mégse, úgyis mindenkit elvarázsol a világ leghuncutabb pillantásával.csecsemőkhasfájós baba
2017.03.29. 13:49
Cukimamik.hu
Bébiboom Izlandon kilenc hónappal Anglia legyőzése után
Rekordmennyiségű szülés történt egy reykjavíki kórházban az egyik aneszteziológus bejegyzése szerint.
2017.03.29. 09:51
Mno.hu
A második gyerek már nem akkora szenzáció?
5-12. hét Először is, köszönöm szépen mindenkinek a gratulációt és a biztatást a terhesnaplóhoz, igyekszem majd meghálálni. Mivel szeretném minél előbb utolérni a posztokkal a valós terhességi koromat, ezért az első trimeszterről összefoglalóan írnék nektek, a jövő heti poszt végén pedig utolérném magamat. Szóval az első trimeszter: hát, nem volt egy leányálom. Ahogyan általában az első trimeszterek nem szoktak azok lenni. Az előző terhességből kiindulva most is fel voltam készülve a fáradékonyságra, az émelygésre, a mellfájásra. De ez most keményebb menet volt, mint első alkalommal. Mondjuk a körülmények is nehezedtek: akkor még volt egy kollégám, aki naponta hozott-vitt a munkahelyemre a kocsijával, most egymagamnak kell a napi 1-1 órát, durván 130 km-t levezetnem. Akkor munka után eldőlhettem itthon, pihenhettem, élvezhettem a semmittevést, ha úgy akartam. Most, ha hazaérek, kezdődik a „második műszak”, hiszen itt van örökmozgó hároméves lányom, aki gondoskodik arról, hogy ne unatkozhassak egészen addig, amíg le nem teszem őt aludni. Ez a nehezített pálya pedig igencsak megviselt. A folyamatos fáradtság, amikor még gondolkodni és a szememet nyitva tartani sem volt erőm, gyakran annyira legyőzött, hogy este 7-kor eldőltem a kanapén és közöltem férjemmel, hogy mostantól azt csinálnak a lánnyal, amit akarnak, de engem hagyjanak aludni. Becsületükre legyen mondva (főleg a lányomnak), hogy mindketten elfogadták ezt, és tényleg alhattam, ha már nem bírtam tovább. Bár ez alkalommal is megúsztam a hányást, sőt, még az émelygés is elkerült, ezeket szörnyű gyomorfájás és étvágytalanság váltotta fel. Ha pedig olyasmit ettem, amit a hasam jelen állapotában nem akart elfogadni, az egy órán belül hasmenés formájában távozott belőlem. Kellett pár kellemetlen tapasztalat, mire rájöttem, hogy a tejes és tejföllel készült ételeket, valamint a paprikás ételeket mind mellőzzem az étrendemből, ha jót akarok magamnak. Aztán volt egy-két hét teljes étvágytalanság, amikor szinte egész nap sós ropin éltem. Két dolog volt viszont, ami nagyon jólesett és igyekeztem is enni belőlük: a narancs és a kivi. De ezek az étvágytalan napok szörnyűek voltak, mivel ha nem ettem 3-4 óránként egy pici valamit, akkor meg azért éreztem rosszul magam. Mondjuk ennek a nemevésnek meglett az a jótékony hatása, hogy a teherbe eséskori súlyomhoz képest ismét -3 kilóval vághattam neki a második trimeszternek. Ami még nagyon eltért az előző terhességemtől: a mostaninál hiányzott az az eufória és az a vágy, hogy mindenkinek eldicsekedhessek a terhességemmel, ami az elsőnél annyira megvolt. Pedig erre a babára sokkal többet vártunk, mint a lányomra. Még a szülőknek is csak azután mondtuk el, hogy a nőgyógyász megerősítette a terhességet, holott első alkalommal rögtön a kétcsíkos teszt után bejelentettük a nagy hírt. Vajon egy második gyerek már nem jelent számomra akkora szenzációt? Vajon az, hogy pontosan tudom, mi vár rám, elvette a varázsát? Lehet, hogy emiatt a mondat miatt majd kapok hideget-meleget és néhányan félre fogják értelmezni, de elhatároztam, hogy őszinte leszek veletek a saját érzéseimmel kapcsolatban. Szóval első terhességem alkalmával baromi büszke voltam magamra, hogy igen, én képes vagyok teherbe esni, képes vagyok egy gyermeket kihordani. Most talán ez az érzés hiányzik belőlem, hogy nem kell bizonygatnom magamnak (és a külvilágnak), hogy képes vagyok rá, mert tudom, hogy képes vagyok rá. Végigcsináltam én és a testem már egyszer, végig tudjuk csinálni másodszor is. Ismerem a tüneteket, még ha kicsit megváltoztak is, tudom nagyjából, hogy mi várható a következő hónapokban. És ez most kicsit elvette tőlem azt az eufóriát, azt a varázslatos emelkedettséget, amit az első alkalommal éreztem. Így a szűkebb környezetemen kívül, akikkel nap mint nap találkoztam, ezért a rosszulléteimet se tudtam eltitkolni előttük, másnak nem is mondtuk el az első trimeszter alatt, hogy ismét babát várunk. A hangulatomhoz ezért pontosan illett az idei zord, csípősen hideg és számomra túlságosan szürke január és február. A két hónapból három hetet végül otthon töltöttem, két hetet a lányom betegsége miatt (akivel egy időben a férjemnek is volt egy nagyon csúnya vírusos megbetegedése), egy hetet pedig én feküdtem, amikor fejfájós-torokfájós betegként gyógynövényteákkal igyekeztem kikúrálni magam, a háziorvos ugyanis inkább nem akart semmilyen gyógyszert felírni és javasolni. De hogy pozitív dologgal zárjam ezt a beszámolót: azért végigvigyorogtam mind a 9. heti, mind a 12. heti ultrahangot, amikor már tisztán látszódott a csöppség, sőt, a 12. heti ultrahangot konkrétan végiglubickolta, és alig lehetett követni és mérni őt. Ezekben a pillanatokban tudatosult igazán bennem, hogy egy újabb kisbaba van úton hozzánk. És még egy dolog kiderült róla: teljesen szabályos 28-29 napos ciklusaim mellett, miközben félidőben mindig éreztem egy kis szurkálást, amit én peteérésként azonosítottam, ez a kisbaba mégis egy héttel később fogant az ideálisnál. Így az utolsó menstruáció időpontját az orvosom nemes egyszerűséggel áthúzta, és a későbbi félreértések elkerülése végett egy héttel későbbi dátumra írta át. A szülés várható időpontja így most apukám születésnapjával esik egybe. Ezt jó előjelnek veszem. Gitta További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.29. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Aktívmami-Közösség anyáknak, ahol fókuszban a mozgás!
Féltem a szüléstől, és a gyermekvállalástól. Borzalmasan féltem attól, hogy mi lesz a szabadságommal, és az örökmozgó életemmel. Munka mellett is sokszor kihívást jelentett eljutni mozogni, hogy kiizzadjam a sok feszültséget, ami rám telepedett...mi lesz velem szülés után?! Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Számtalan gyerekprogram helyszín, közösségi tér nyitotta meg kapuit az elmúlt években, ami segíti az édesanyákat, hogy otthon ne golyózzanak be a négy fal között, annál inkább társas életet éljenek, mozogjanak, és sok-sok pozitív energiával töltsék fel magukat. Ebből pedig ugyebár tudjuk, hogy nagyon sokra lesz szükségünk.:) Volt szerencsém megismerni az Aktívmami alapítóját, aki szentül hiszi,hogy a mozgás szülés után nemcsak, hogy formába hozza a testet, hanem összekovácsolja  az édesanyákat, akik hasonló cipőben járnak, ugyanazon problémákkal küzdenek. Igen korán elkezdtem jógázni, és emlékszem annó 15 évvel ezelőtt, amikor egy édesanya be akarta hozni gyermekét az órára, felháborodott jógázó felnőttek leszavazták az ötletet. "Egy gyereket órára behozni...na, de má'...egy 2 hónapos baba mellett nem lehet kikapcsolódni, jógázni!". Nagyot fordult a világ- Hála...-  Az Akítvmami órák a babáról és mamáról szólnak. Nincs mindenki olyan helyzetben, hogy a babát nagyira bízza, illetve sok édesanyában lelkiismeret- furdalást okoz, ha a gyermekét 1-2 órára otthon hagyja, és a feltöltődés helyett, egy görcsösen a gyermekére gondolkodó édesanya jön ki az óráról.  Az Aktívmami programja egy kidolgozott rendszer szerint működik, melynek oktatója sikeres vizsgát követően lehet bárki. Az órák általában 1-1,5 óra hosszúak. A program alapvetően fitness vonalon mozog, de az egyes óratípusok eltérnek egymástól. Tetszik, hogy külön óratípusok közül lehet választani, hiszen ami nekem bejön az nem biztos, hogy a "te mozgásod", és ami neked bejön, nem biztos, hogy én rajongok érte. Épp ezért a baba-mama tornák különbözőek, így Te döntöd el, hogy melyikre szeretnél járni. Jövőbeni tervek között szerepel, hogy minden helyszínen az összes aktívmami óra elérhető legyen. Úgy képzeld el, mint egy olyan helyet, ahova édesanyák járnak a babákkal mozogni, egészségesen élni, és egy jót csacsogni! A várandóság alatt és szülés után is nagyon fontos, hogy megerősítsük az elgyengült törzsizmokat, melyek a gerincet stabilan tartják, és mozgatják. Sok édesanyában felmerül az a kérdés, hogy a "sporttal szülés után nem ártok a babának, vagyis lesz elég tejem?" Mindenek előtt érdemes szakemberrel beszélni az adott témában. Az Aktívmami programját gyógytornászok, hordozási tanácsadók, védőnők és szoptatási tanácsadók is megismerték, véleményezték, és segítettek a biztonságossá tételében. Milyen óratípusok találhatók az Aktívmami programjában? Komplex szolgáltatást nyújtanak, olyan ez akár egy fitness program, ahol kismamák fordulnak meg.:) Várandós Fitness- A mozgásos rész mellett, kiemelkedő szerepet kap azon technikák elsajátítása, melyek hozzásegítenek a "szép szülésélményhez". Kisbabás Fitness- Fókuszban a mozgás! Elsődleges cél, a mama átmozgatása, mindezt úgy, hogy a baba is részese a szórakozásnak. A kisbabás fitness óra között megtalálható a Hordozós Fitness és a Babás Fitness is, valamint az egyedülálló Aktívmami Power Walking, az Aktívmami szabadtéri edzése. Itt már csak azt kell eldöntened, hogy hozzád melyik óratípus áll a legközelebb.:) Az Aktívmami jelenleg 5 helyszínen tart órát, hamarosan Érden indul a következő csoportos foglalkozás. A Fitness óra után, lehetőség van beszélgetni, közös programot szervezni, kicsit kimozdulni a mókuskerékből...erre pedig nagy szükség van! Az Aktívmami hivatalos oldal: www.aktivmami.huközösségi téraktívmami
2017.03.28. 11:02
Cukimamik.hu
Anyaság a negyedik X után: Üdv Világ, megérkeztem! - avagy születésem és a szülés története anyukám szemével
Ahogy már említettem sűrű látogató voltam a dokimnál, és szinte már baráti viszony alakult ki közöttünk, oly annyira, hogy egy mondaton belül tegezett és magázott egyszerre. /Imádom és csókoltatom innen is / 
2017.03.28. 00:00
Babanet.hu
Jön a gyerek – segítség, mindenből nagyobb kell!
Nagyobb lakás, nagyobb kocsi, rengeteg cucc… Hogyan csinálnak helyet a szülők, amikor érkezik a baba? A szülés előtt kell költözni, vagy érdemes megvárni, amíg a gyerek pár hónapos lesz? És mi van, ha nem tudunk költözni, és hosszabb távon maradnunk kell a nem túl nagy lakásban? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a kisfiam érkezése előtt.Forrás: Nők Lapja Café: Jön a gyerek – segítség, mindenből nagyobb kell!
2017.03.27. 12:00
Nlcafe.hu
Így állnak a mai apukák a szüléshez és a gyermekgondozáshoz! - Tapasztalt védőnő osztotta meg gondolatait
Mi az oka annak, hogy az apás szülés ennyire népszerű a kismamák körében? Mást kérdeznek-e a kispapák a várandósgondozáson, mint a kismamák? Önként vagy kényszerből vállalják az apukák az apás szülést? Van-e különbség falusi és városi kispapa között? Szűts Szabolcsné védőnőt kérdeztük az apák megváltozott szerepéről, aki lassan 25 éve van a pályán.
2017.03.27. 11:44
Szuloklapja.hu
Így néz ki egy anya szülés után - a blogger most megmutatja, hogy nincs mit szégyelnünk
Alexandra nyíltan mesél a testén történt változásokról és a szülés utáni depresszióról.
2017.03.27. 10:30
Glamouronline.hu
A szülésznő keze négy nap múlva is kék volt a szorításomtól
Ismét itt vagyok, van még sztori, ez az ötből még csak a második ☺ Az előző szülés óta hipp-hopp eltelt öt és fél év. Némileg változott a stáblista: új baba, új apa… Igen, elváltam és jelen történet ideje alatt épp a második férjemet „fogyasztom”. Azóta is ő van soron ☺ Szóval: 2016-ban beköltöztünk vadiúj társasházi lakásunkba. A költözés előtt már egyértelmű volt, hogy szeretnénk közös gyereket, ezt az akkor már óvodás nagylányom is izgatottan várta. A költözés napjára rendeltük házhoz a hitvesi ágyat, amit rendesen fel is avattunk, és bár még nem sejtettük, de egyben el is készítettük a kisfiamat. Két héttel később hivatalosak voltunk egy esküvőre, de gondoltam, hogy mielőtt alkoholos mámorba bulizom magam, ellátogatok a nőgyógyászhoz. Aki széles mosollyal gratulált. Élő terhesség, szívhang, paca az ultrahangon. Madárfogó hangulatunkra csak kissé vetett árnyékot, hogy a lagziban almalén éltünk és mivel rámtört a koraterhességi fáradtság, elég korán aludni tértem. Húúú, nagyon büszke voltam! Két gyerek! Na, az már valami! (Ha sejtettem volna, hogy még három lesz, kicsit kevésbé lett volna nagy az arcom). Az utcán járva enyhe lenézéssel tekintettem az egy gyermeküket sétáltatókra, hiszen én már másik kaszthoz tartoztam. Mit tudhatnak ők, ugyanmár. Bezzeg én ☺ Úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk tudni a baba nemét, hadd legyen meglepetés. Igen ám, de az egyik UH-n kiszúrtam egy rendelésen felüli alkatrészt. Igen-igen. Egy fütyi. Totális boldogsággal szaladtam ki a váróba, az UH képet lobogtatva, és vihogva közöltem a „Mi az a folt?” kérdésre, hogy egy FÜTYI ☺ A jelen lévő asszonyok nevetve gratuláltak. Mintha bizony valami nagy egyéni teljesítmény lett volna…. Vígan telt a terhesség, problémamentesen, ahogy a nagykönyvben meg volt írva. A doki most is tündérbűbáj volt, én meg mindig elbizakodottan mentem a következő vizsgálatokra, hiszen tudtam, miről szól a nóta. Kicsit elméláztunk a terhesvitamin-szoptatás-együttalvás kérdésein, de nem igazán komolyan. Majd lesz valahogy. A nagylány is örült, bár néha mérges volt a picire, mert sokat voltam fáradt, ilyenkor kevesebbet játszottunk csillámpónist (hála Istennek). Dolgoztam még, egészen a 8. hónapig, utána a „szokásos” babaruha beszerzés, baldachin varrás következett. Ja, meg némi firlifrász a szülés miatt. Mivel emlékeztem az előző bulira, most már óvatosabban álltam a kérdéshez. Voltak dolgok, amik csökkentették a félelmeimet, mert pl. tudtam, hogy milyen egy jóízű beöntés, meg hogy a gátmetszésnél nem a csontot vágják, illetve emlékeztem még a tejbelövellés megmosolyogtató kálváriájára. Viszont pont ezért, ahogy telt az idő és közeledett a kiírás napja, egyre jobban pánikoltam a dolog miatt. Próbáltam elterelni a figyelmemet, ezért nekiálltam a diplomamunkám megírásának, de –óh, mily érdekes- ez kevésnek bizonyult. Végül nagy levegőt vettem és elregéltem a dokinak, hogy én bizony összefosom a bokám, ha eszembe jut a szülés. Jó fej volt, nem hessegetett el, hanem komolyan leült velem, kikérdezett, megnyugtatott, mindent elmesélt. És adott egy meditációs CD-t, hogy azzal készüljek. Annyi bátorságot öntött belém, hogy az utolsó hónapban már egész magabiztos voltam: óóó, hát a szülés? Ugyanmár. Majd koncentrálok a babára, csak neki segítek. Légzés, pocaksimi, koncentrálás… minden rendben lesz. A 38. héten hétfőn (emlékszünk ugye, hogy minden gyerekem kedden született…) este hétre voltam hivatalos vizsgálatra. Készülődtem délután, letusoltam. Megtörölköztem, de valahogy még mindig vizes volt a lábam. Törölközés. Még mindig vizes. Bazé, azt hittem, hogy a nagy hasamtól már törölközni se tudok…. Aztán elgondolkodtam, hogy ez nem a magzatvíz-e. Áááá, hiszen ez csak néhány csepp. Akkor esetleg vizelet visszatartási probléma? Ááá, dehogy. Majd az orvos megmondja. Vártunk a rendelőben egy órácskát, ez meg csak szivárog. Baba rendben, mama rendben, mondja a doki, menjek haza, élvezzem a hátralévő pár napot. De hát – mondom – szivárgok. Csurog-csepeg, mint egy rossz vízcsap. Még egy vizsgálat, alaposan, fenékig ☺ Semmi. Ez nem magzatvíz. De mivel második gyermek, akit ugye a rutinos mamák már a boltba menet szülnek meg a buszmegállóban észrevétlen, hát inkább ugorjunk be a kórházba, megnéznek ott is. Nagylány haza, anyós riaszt, kórházba be. Férjet hazaküldtem, mondván, vacsorázzon, nem olyan gyors itt a dolog, majd visszajön, ha szólok. A kórházban egyből közölték, hogy a magzatvíz szivárog, sőt folydogál, valószínűleg valahol fent repedt a burok, a baba feje meg mint kádban a dugó, csak ennyit engedett kifolyni. De itt ma szülés lesz. Téééényleg? Hopp, eljött Zsé ideje: most majd megmutatom, hogy szülnek a rutinos, felkészült, meditált anyukák. Ilyet itt még nem pipáltak usse ☺ Ennek megfelelően hívtam férjet, hogy ha nem gond, esetleg fáradjon errefelé, mert világra hozom a trón örökösét és óhajtásom, hogy jelen legyen. Persze-persze, még egyen egy második tányérral nyugodtan, nem sietünk.  A folyosón sétálgattam, hogy erősödjenek a fájások. Ahá, ezt ismerem. Semmi barackos jegestea, semmi hiszti, csak nyugodtan, meditatíve. A szülészeti osztályon lebzselők így megtekinthették Zsét, amint öntelt mosollyal az arcán sétálgat egy fehér köntösben, néha megpihen, ekkor a bazi nagy hasán egyensúlyozott Rejtő Jenő könyvön hangosan felkuncog. Néhányan kifejtették, hogy pár óra múlva már nem lesz ilyen felhőtlen a mosolyom, de csak legyintettem: én TUDOM, hogy mit fogok csinálni és hogyan. Megvolt a rutin: borotválás, beöntés. Megjött apa, irány a szülőszoba. Most egyedül voltunk. Befutott az orvosom is, örült, hogy nekikezdünk. Én is örültem. Elmondta, hogy hamarosan burkot repeszt, lassan, de biztosan tágulok, rendben lesz itt minden kéremszépen. Ebben biztos voltam, mert a történelemben ennyire még nem készült fel senki. Csak a babának segítek, csak rá koncentrálok…. Aham. Ugorjunk előre az időben másfél órácskát és hagyjuk magunk mögött a mézesmázos molyost és a tudálékos arckifejezést. Elképesztően erős fájásaim voltak, asse tudtam, hol vagyok. Valaki javasolta, hogy vehetnék levegőt, mert ennek hiánya hosszútávon káros hatással van. Meg forduljak oldalra. Meg kérdezgettek. Meg tanácsoltak. Komolyan: miből gondolják, hogy az éppen szülő nő amolyan interjúadási hangulatában van? ☺ Egy adott pillanatban úgy döntöttem, hogy én ezt nem csinálom tovább. Eszembe jutott minden az előző szülésből, egyben kiment minden más a fejemből meditációstul, babasegítőstül. Közöltem, hogy elég, hazamegyek. Az orvos szelíden állította, hogy az itt nem lesz megoldás. Erre kifejtettem, hogy itt én vagyok a beteg, saját felelősségemre most távozom az intézményből, majd ha összeszedtem magam, visszajövök, osztán szülészkedhetünk napestig. Ekkor a fejem mellett álló hétpróbás szülésznő rámmorgott, hogyha annyi erőm / eszem van, hogy itt prédikáljak, akkor esetleg fogjam meg a kezét, férj tartja a lábamat, és pofázás helyett nyomjam világra a fiamat. Úgy meglepődtem, hogy szót fogadtam. Cserébe úgy szorítottam a kezét, hogy négy nap múlva is látszott a helye, tudom, mert jött és megmutatta. Arra gondoltam, hogy ha az előző gyereket megszültem három nyomásra, akkor az most is menni fog. Ment is. Kedden éjjel, 02.36-kor felsírt a fiam, aki – mint utóbb már látom – csodálatosan könnyen és ügyesen született meg, a létező legkevesebb helyreállítani valót hagyva hátra. 3600 gr és 56 cm. Igen, a nagylányom is pont ilyen paraméterekkel született és a további sztorikban fogjátok látni, hogy még két hasonló méretet produkáltam. Valószínűleg nem méhem van, hanem öntőformám ☺ A férjem elsírta magát, én elsírtam magam, a gyerek elsírta magát. Az egészségügyi személyzet tartózkodott a vehemens érzelemnyilvánítástól: a doki mosolyogva gratulált, a nővér vitte a babát, a szülésznő a megnyomorított kezét dajkálgatta a sarokban. Ekkor már itt is szokás volt együtt hagyni az új családot, úgyhogy az őrzőben kaptunk két órát, megpróbálkoztunk a mellre tevéssel is. Nagyon szép és megható élmény volt, bár a sok zöld miatt úgy éreztem magam, mint a filmforgatáson a blue box előtt… 5 napot voltunk bent, mert a fiam besárgult, így hiába volt a perfekt rooming in, sajnos nem lehetett velem. Cserébe én jó sok időt töltöttem az újszülött szobában, ahol egy elképesztően profi csecsemős segített a tejbelövellést túlélni. Hihetetlen emlék, hogy vasárnap engedtek haza minket, másnap mentünk vissza a zárójelentésért, és addigra a Schöpf-Mérei kórházat teljesen kiürítették (akkor zárták be az intézményt). A kórterem, ahol előző nap még feküdtem és a lányokkal röhögtünk, teljesen üres volt, az egész épületben alig lézengett pár ember. Kísérteties szitu volt. A fiam ma már 10 éves, nyurga, mint a seprűnyél. Imádnivaló, tiszta apja. Csecsemőnek is jó baba volt és mi nagyon büszkék voltunk a négyesfogatunkra. Akkor még nem sejtettük, hogy a jövőben egy fél kézilabdacsapat büszke szülei leszünk ☺ Zsé
2017.03.26. 11:00
Bezzeganya.postr.hu
Így kell helyesen pelenkázni
Amikor a kórházban kezedbe kapod a kisbabádat a szülés után, mindamellett, hogy az egyik legnagyobb csodát élheted át, ami egy nőnek adatik élete során, sok-sok újdonsággal is kell szembesülnöd.
2017.03.24. 08:00
Noinetcafe.hu
Császármetszés: kinek nincs választása?
Amennyiben a szülés az anyára, a magzatra vagy mindkettejükre veszélyes, műtétre kerülhet sor, amelynek szükségességéről minden esetben a szülész-nőgyógyász szakorvos dönt. ...
2017.03.23. 12:00
Hazipatika.com
Fájdalmas szex szülés után
A szexuális együttlétek az esetek többségében nem okoznak fájdalmat, ám olykor megeshet, hogy a nő a nemi izgalom ellenére is kisebb-nagyobb kellemetlenséget tapasztal közösülés során. Dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-endokrinológusa szerint szülés után még 3-6 hónapig, esetleg a szoptatás végéig igen gyakori a probléma, ám ha hosszabb ideig nem élvezi az együttléteket, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
2017.03.23. 11:25
Webbeteg.hu
Magyar színezőkönyv a szexről 6 éveseknek: "apa beteszi anya puncijába a fütyijét és nagyon boldogok"
Furcsa dolgokkal találkozhat mostanság az a szülő, aki rendszeresen vásárol kisiskolás gyermekének gyakorló füzeteket. Egy friss kiadvány ugyanis felvilágosítja a kicsiket arról, hogyan lesz a baba, milyen a meztelen férfi és női test, milyen a szeretkezés vagy éppen a szülés...
2017.03.23. 10:23
Szuloklapja.hu
Radnics Adrienn (Babafalva): Vízben vajúdás és szülés
A víz olyan közeg, mely visszavisz minket abba a korba, mikor még édesanyánk méhének „magzatvíz tengerében” lebegtünk, a békés és szeretetteli védelem állapotába. Körbesimogatja a testünket, a bőrben található milliónyi mechanoreceptor gyengéd ingerlése által, oldja a testben, lélekben felhalmozott feszültségeket. A vízben könnyebben mozog a testünk, testünk súlya csupán 4%-a a szárazföldön mért súlynak, hullámok közt ellazulva a test és lélek felszabadul. [...] Bővebben!
2017.03.22. 18:44
Mandiner.hu
Fotók! Így változik meg a női test szülés után - Anyukák, akik nem féltek megmutatni a valóságot
Szülés utáni testek: van, akin semmi sem látszik, míg másnál striák keletkeznek, megnyúlik a bőr és a súlytöbblet is megmarad. Hogyan néz ki egy anyuka teste a szülés után? Miért fogadd el magad édesanyaként is? Fotósorozat.
2017.03.21. 13:22
Szuloklapja.hu
Hogyan lépjünk túl a szülési trauma problémakörén?
Sokan még nem is hallottak a szülési trauma fogalmáról. Néhány esetben azonban a nehéz szülés poszttraumás stresszbetegséget is okozhat.
2017.03.20. 21:50
Hajraegeszseg.hu
Két hét alatt mínusz 5 - 7 kiló!
Nicole Kidman a Hideghegy forgatása alatt csak főtt tojást evett. Egy tojás volt a reggelije és két tojás a vacsorája, három, ha nagyon éhes volt. Heidi Klum a szülés után reggelire tojásfehérje omlettet zöldséggel, ebédre brokkolit és csirkesalátát evett. Más főétkezése nem is volt, nyers mandulát vagy fehérjeitalt fogyasztott a nap végén.
2017.03.20. 21:21
Harmonet.hu
Talán mégsem a terhesség, hanem az anyaság hízlal
Bár a nők már régóta a várandósságot hibáztatják a plusz kilóikért, amik a baba születése után maradnak, egy új tanulmány szerint azonban inkább az anyaság lehet a felelős értük. A kutatók szerint a súlygyarapodás egy évvel a szülés után gyorsul fel.
2017.03.20. 04:00
Noinetcafe.hu
Szex a szülés után: 4 fontos dolog, amire figyeljetek a szülész-nőgyógyász szerint
Mikor lehet újra szeretkezni, és mi befolyásolja ezt?
2017.03.19. 15:05
Femina.hu
Elaludtam az egyperces fájások között
A történet a régi szép időkben játszódik, 16 évvel ezelőtt. Figyelem: dinók grasszáltak az utcán, nem volt mobiltelefon, az igény szerinti szoptatás csak vad idea volt elfajzott védőnők szűk körében, hordozás alatt pedig a sérült autók trélerezését értette mindenki. Szóval tessék visszamenni a sötét 2000-es évekbe. Mindig is szerettem volna gyereket. És mindig is tudtam, hogy jó anya leszek, efelől sosem volt kétségem. Így aztán két év együttélés után úgy döntöttünk a vőlegényemmel, hogyha jönni szeretne a baba, hát jöjjön. Nem zavart, hogy éppen csak 21 éves múltam, úgy éreztem, tökéletes az időzítés. Lakás, munka volt, tudtuk, hogy az anyagiak nem jelentenek majd gondot. Néhány hónap múlva úgy gondoltam, hogy terhes lehetek. A nőgyógyász szerint a kézi vizsgálat alapján ez nem volt igazolható, viszont mivel késett a havim, gyógyszert írt fel. Arra azonban figyelmeztetett, hogy a gyógyszer végzetes következményekkel járhat, ha mégis terhes vagyok, így abban alkudtunk meg, hogy egy hétig még várok, csinálok még egy tesztet, és ha az negatív, elkezdem a gyógyszert (Btw: milyen nőgyógyászati betegség az, amit ráér egy hét múlva elkezdeni kezelni??). Vártam, megcsináltam. Pozitív lett. Nagyon örültük, és egy kicsit meg is ijedtünk. Arra ma már nem igazán emlékszem, hogy anyóséknak hogyan mondtuk el, azt tudom, hogy Anyu tudta meg nálunk először és elsőre aggódott, hogy túl fiatal vagyok. Aztán látva a körülményeket, és ismerve engem, mégis inkább örült a dolognak. Mivel nem volt Internet meg fészbuk, így viszonylag kevés rémhírrel és horrorsztorival gazdagítottam magam menet közben. Nőgyógyászt váltottam, a testvérem dokijához kezdtem járni, aki aztán még három esetben „bevált”, szóval így utólag is jó döntés volt. Szimpatikus, kedves, magabiztos orvos. Bármikor rábíztam a magam és a gyerekem életét is, soha egy pillanatig nem ingott meg bennem az ősbizalom iránta. Egyértelmű volt, hogy ahol ő dolgozik, ott szülök, mindegy, hol. Ez végül a jóemlékezetű Schöpf-Mérei Kórház lett. Szóval éltem vígan, mint hal a vízben, lestem a növekvő pocakomat, mit se tudva rettentő magzati elváltozásokról, cukorbetegségről, vetélésről. Egyszerűen meg sem fordult a fejemben, hogy bármi baj lehet. Jól voltam, az értékeim is jók voltak, az orvos is mindig jót mondott; semmi okát nem láttam az aggódásnak, így elképesztően vidáman telt a terhesség, és szerencsére problémamentesen is. Megejtettük az esküvőt menet közben, úgy a 6. hónap táján. Mókás volt, mert a gyerkőc aznap végig rugdalt és könyökölt mindenemen, az estét pedig azzal töltötte, hogy a húgyhólyagomon ugrált. Így szereztem komoly tapasztalatot a terhesen-abroncsos-menyasszonyi-ruhában-pisilés műfajában. Hála a csodálatos orvosi készülékeknek, a gyerek az ultrahangon egy fekete-fehér paca volt, a mai napig nem tudom, hogy vajákolta ki a képből az orvos, hogy minden rendben vele. Azt viszont nem sikerült kifigyelni, hogy milyen nemű. Úgyhogy úgy éreztem magam, mint a két lábon járó Kinder-tojás, és nagyjából mások is úgy bántak velem, főleg a férjem szülei, ahol a miénk volt az első unoka. November nememlékszem hanyadikára voltam kiírva. Októberben már nem dolgoztam, készülődtem. Varrtam a baldachint és ágyneműt, vasaltam a számomra teljesen érthetetlenül összeállított kisingeket, réklit, és el nem hittem, hogy hamarosan olyan valaki lesz itt velünk, aki ennyire pici. November 6-án eljött a születésnapom. Hogy ne legyek otthon egyedül, a férjem elvitt a testvéremhez, ott volt Anyu is. Előző nap már nagyon fájt a derekam és a keresztcsontom, de mivel addigra már bálnaméretű voltam (pedig csak 10 kg jött rám) és napok óta nem aludtam, ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, gondoltam, ez is csak egy a szaporodó kínok közül. Ámde aznap reggel 9-kor elkezdődtek a fájások. Nekem csak azon járt az eszem, hogy milyen ajándékokat fogok kapni, de a többiek noszogattak, hogy tán írni kéne a fájásokat, meg a köztük lévő időt is. Hát, ha ettől boldogok lesznek – gondoltam –, akkor írjuk. Egy óra után érdekes eredmények láttak napvilágot: hosszabb fájások, rövidebb szünetek. Elhangzott a kórház, szülészet, orvos és gyerek szavak kombója… Kb. itt esett le, hogy én ma valószínűleg szülni fogok. Abban a pillanatban értettem meg, hogy véglegesen megváltozik az életem, hogy már sosem lesz olyan, mint régen és valakiért most már a halálom napjáig felelős leszek. Elég rémes volt, de szerencsére a következő fájás eltörölt mindent. Délre értünk a kórházba, ahol megvizsgáltak, és megnyugtattak, hogy időben itt lesz az orvosom is. Gondoltam, hogy az jó, mert ezt úgyse bírom sokáig (azóta rájöttem, hogy a baba születése nem áll összefüggésben az orvos megérkezésének sebességével…). Látták, hogy szenvedek, ezért a két szülésznő kedvesen elmagyarázta, hogy amit most érzek, az hozzávetőleg lóf*sz, a java ezután jön, és mivel ezek még nem elég jó fájások, tán sétálgathatnék kicsinyég a folyosón. Ja, meg nyíghatnék ott, hogy ne itt kelljen ezt hallgatni. No, jó, ezt nem mondták, de szerintem gondolták. Kb. délután 1-től este 7-ig mászkáltam. Rettenetesen el voltam fáradva. Egész délután szomjas voltam, de a büfében már csak barackos jeges tea volt, azt vásárolta fel a férjem. A megivott mennyiséget este 8-kor hánytam ki, azóta se ittam egy korty barackos jeges teát sem. Ellenben mindenki nagyon megörült a hányásnak (mér?), vittek is vizsgálatra, összenevettek, hogy már 3 ujjnyi (akkoriban még nem tudtam, mit jelent), és közölték, hogy akkor egy jó kis beöntésre-borotválásra a vendégük vagyok. Túlestem rajta, de a beöntés után megfogadtam, hogy ez volt ma a legrosszabb. He-he-he. Este 11-re már nem igazán tudtam, hogy merre hány méter. A szülőszobán voltam, ami akkor 6 személyes volt, de szerencsére csak ketten voltunk bent, paravánnal leválasztva. A másik lány egy órával hátrébb volt, de paralellben szenvedtünk. Hát, mit mondja, nem motiválja az embert a másik szenvedése… Kicsit kusza a következő idő, burkot repesztettek, akkor kicsit eldurvult a fájdalom és arra emlékszem, hogy könyörögtem az orvosnak, adjon valamit. Kedves volt, adott. Utólag tudtam meg, hogy vitamin volt, mert addigra már késő volt minden egyébhez. És ne felejtsük el, a középkorban járunk, amikor a szülési fájdalmak természetesek voltak, és egyáltalán nem gondolta senki, hogy azokat csillapítani jó volna. Pláne nem alanyi jogon, evidenciaként… A vége felé annyira elfáradtam, hogy az egyperces fájások között elaludtam. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges. Tudom, megkértek, hogy forduljak az oldalamról a hátamra és lehetetlennek éreztem, hogy megcsináljam. Csak azon járt az eszem, hogy legyen már vége, szedjék ki a gyereket, hazamegyek, sohatöbbet. Valaki megkérdezte, hogy nem érzem-e, hogy nyomnom kéne. Nem éreztem, de arra gondoltam, ha igent mondok, talán történik valami. Mire a terv kiforrott a fejemben, már tényleg nyomnom kellett, de szerintem itt már nem voltam beszámítható állapotban. Nyomtam, mint a marha. Szóltak, hogy ne lihegjek, mert a baba nem kap oxigént. És??? Hát ki tud ilyen helyzetben másokkal foglalkozni… Aztán a második nyomás után szóltak, hogy kint a feje. Felfogtam, hogy ennek a borzalomnak mindjárt vége, úgyhogy nyomtam egy harmadikat és megszületett Petra lányom, 3600 grammal és 56 centivel, épen, egészségesen, saját szülinappal, november 7-én 01.18-kor. Kedden. Ez fontos, ugyanis minden gyerekem kedden született (emiatt hétfőnként kicsit félve alszom el…). Elképesztő tapasztalat volt, ahogy a fájdalom azonnal abbamaradt. A mai napig ezt tartom a szülés egyik legnagyobb csodájának. Hihetetlen. Nohát, akkortájban, amikor még karddal vívták a csatákat, nem igazán volt divat a szülőszobai családszületik story, meg mellretevés, szoptatás… Úgy elvitték a kölköt, mint a szél. Kb. 5 percet láttam. Valamit matattak rajtam, megszületett a lepény is, minden rendben volt, kaptam néhány érzéstelenítőt, aztán jött a szabász-varrász szakkör. Gátmetszés volt, de nem vészes, bár én négy napig nem tudtam ülni. Nagy szerencsémre az akkoriban extra újdonságnak számító rooming-in szobában voltam elhelyezve, ahol együtt lehettem Petrával, igény szerint etethettem és gondozhattam. Volna. Merthogy ugyanúgy 3 óránként hozták ki, mint a többiekét, éjszakára elvitték, amikor hozták, dugig volt etetve, és nem tehettem a saját ágyamba, nehogy agyonnyomjam. De ez már egy másik történet. Nem volt könnyű és nem voltak túl segítőkészek sem, de valahogy az idő már megszépített mindent. Utólag visszagondolva azt kell mondanom, problémamentes, szép szülés volt. És képzeljétek, annyira régen történt, hogy még az volt a szokás, hogy az újszülöttet csak a kórházi fotós fotózhatta, a képeket a hazamenetelkor kaptuk meg, és egy vagyont fizettünk értük. Most már 15 és fél éves, itt sertepertél körülöttem, miközben ezt írom. Nem akarok hátra nézni, nehogy lássa a könnyes szememet. Még félreértené, hiszen szünet nélkül a szerelemi-baráti életéről dumál, mint a vízfolyás. Nehogy azt higgye már, hogy a „pasija” miatt sírdogálok. Mindent összevetve, elnézve az eddigi eredményeket, úgy látom, megérte az a 17 óra. Zsé További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.19. 08:30
Bezzeganya.postr.hu
10 elképesztő fotó a szülésről, ami azt bizonyítja, hogy az anyák hősök
A következő fotókat, amelyek az élet legcsodálatosabb pillanatait, a születést örökítik meg a Hivatásos Szülés Fotósok Nemzetközi Egyesülete tette közzé.  A 2017-es évi verseny győztesei által készített fotók, amiket kiválasztottak, megmutatják az anyák óriási küzdelmét, amin keresztülmennek, hogy új életet hozzanak a világra, de láthatjuk az azt követő tiszta örömöt.
2017.03.19. 00:00
Babanet.hu
„Nem szültem, csak életet adtam” – A császármetszés nem is igazi szülés?
Június volt, fojtó, nehéz, édeskés orgonaillat. A nyár kezdete úgy nehezedett a mellkasomra, mintha figyelmeztetne, sürgetne, nemsokára itt az idő. Nem éreztem félelmet, harmadjára történik mindez és most már utoljára, ezért megélni akartam. Már nem olvastam szakirodalmat, mindent tudtam. Semmi mást nem akartam, csak megélni ezt világoskék selyem masnival gondosan átkötött, utolsó kilenc hónapot.
2017.03.17. 14:38
Stylemagazin.hu
Liptai Claudia fontosnak tartja, hogy ne csak "anya üzemmódban" létezzen
A műsorvezető baba-mama blogjában bevallja: hiú és igényes, így már a szülés után is fontos volt neki, hogy legalább ápoltnak lássa és érezze magát.
2017.03.17. 10:14
Hir24.hu
Liptai szuper formában tért vissza szülés után - de ő volt a legszebb a Kincsem premierjén?
Megint tele volt a vörös szőnyeg szebbnél szebb magyar párokkal.
2017.03.16. 14:42
Velvet.hu
Egy grammot sem fogytam két hónap alatt, viszont...
Az előző posztban az edzés pszichéjéről írtam nektek, most a fizikai dolgokat szeretném előtérbe helyezni. Ehhez hoztam szemléltetésnek a napló kezdésekori képet, és egy egészen frisset. Simán látszik, hogy Photoshoppal többre mentem volna, de nekem azért így is jelentős a változás. Bár azt talán túlzás lenne állítani, hogy óriási tapasztalattal rendelkezem, azért azt merem állítani, hogy az én edzéseim jól fel vannak építve. Ezt értem az egyes edzésekre, és általában a haladásra is. Mindjárt megmagyarázom. Azt tudjuk, hogy én a totális 0-ról indultam, mindenféle sportos előtörténet nélkül. Nehezítésnek itt van még az 5 terhesség + 5 hüvelyi szülés, ezek nem voltak éppen kegyesek a belső szerveimhez és a felfüggesztésekhez, így bizonyos mozgásformák kiesnek. Nem tudok ugrálni, futni, illetve különösen kellett figyelni az alhasi izmaimra, hogy ne fokozzuk az amúgy sem kellemes stressz inkontinenciámat, valamint óvatosan kellett mozgatni a hasizmaimat is, hiszen az öt terhesség rendesen szétszedte az izmok közti kötőszövetet… Tehát innen kezdtük és szuper jól haladok. Fokozatos volt a terhelés, egyszer sem sérültem meg, a kezdeti durva izomlázat („Hé, baszki, itt meg mi van? Megőrült a csaj?!” – kérdezték használaton kívüli izmaim) elhagyva semmiféle kellemetlen érzésem nincs. Most már inkább csak enyhe izomláz van, és az is inkább jól esik. Néhány tényszerű adat a fejlődésről, hátha kedvet csinálok másoknak is, mert ezt mindössze 2 hónap alatt értem el! (Ez most kicsit olyan, mintha egy teleshop hirdetés szövegét írnám, bocs…). Szóval: 0 db helyett megy 42 fekvőtámasz, hála a komoly felkar-tréningnek. 5 db helyett 90 felülés megy, úgy, hogy kíméljük a hasamat-derekamat. Fekvenyomás 10 kg helyett 30 kg. Az elején egyáltalán nem tudtam magam lógásból felhúzni, hiszen nem volt semmi karizmom, most már annyira fel bírom húzni, hogy a karom derékszögben van. Az első alkalommal az elliptikus tréneren 3 perc volt a teljesítményem, most a bemelegítő hossz 5 perc, és általában még van 2x5 perc és a végén 8. Elképesztő mértékben nőtt az állóképességem. A kardiót szuper jól bírom, bár szakad rólam a víz és remeg mindenem. Viszont a leghúzósabb percekben sem megy a pulzusom 120 fölé. Namost ha ez nekem sikerült 0 előélettel, 5 szüléssel, 38 évesen… akkor bárkinek megy. Az utolsó mérés szerint (szombat) az első alkalom óta 11 cm ment le a derekamról. Érzem is: nem szorítanak a nadrágok. A combom is 2 cm-el kisebb, viszont sokkal feszesebb. Popsiról lement szintén 4-5 cm, ott inkább az a durva, hogy mennyivel feljebb húzódott az egész. Komoly a látvány a karomon, ahol az „integetőizom” lassan eltűnik, reális lehetőségét hagyva az ujjatlan ruhák hordásának. A hasam tök lapos. Lenne. De sajnos ott van rajta a terhességek során megnyúlt bőr, és bár az is javult valamennyit, szerintem műtét nélkül sosem lesz jó. Viszont nem fogytam egy grammot se. És speciel nem is bánom, mert szuper átalakuláson megyek keresztül. Visszatérve az edzésre: egy-egy alkalommal minden izomcsoportot átmozgatunk, és van kiemelt cél, pl. has, kar, láb. A bemelegítés felülésből, lábemelésből, lépcsőzésből, és elliptikus trénerből ál. Utána általában fekvőtámasz és valamilyen gyakorlat + elliptikus tréner jön. Ez kb. 25 perc, de tutira bemelegszik az ember. Ezt követi a célzott izomcsoport edzése, de úgy, hogy közben is van más gyakorlat. Például: ha karra edzünk, akkor minden kar-széria után van lépcsőzés. Így a karom pihen, de közben meglódul a pulzus és átmozgatjuk a lábat. Nekem ez a tempó és módszer nagyon beválik, mostanra már nagyjából bele is tanultam az edzés ívébe. Persze másoknak más lehet a kedvére való és nyilván egy fitnesz óra sem így épül fel… Szeretnék még pár szót szólni az egyéb pozitív fizikai változásokról, mert engem ezek is nagyon motiválnak a folytatásra. Rövidebb, könnyebb menstruáció. Ehhez sokat nem kell fűzni, de akit esetleg megkínoz a havi ciklusa, az tudjon róla, hogy a mozgással ez is könnyebbé tehető (gondolom összefüggésben van az erősebb belső izmokkal). Javuló inkontinencia. A minap tűnt fel, hogy hirtelen tüsszentettem egyet, és nem lett belőle gond. Eddig mindig az volt, hogy ha tüsszenteni, köhögni, röhögni kell, akkor Zsé keresztbe teszi a lábát, és feszíti a combját, különben ciki van. Ez most határozottan javul, és bár nem hiszem, hogy 100 százalékban rendeződni fog a helyzet (ahhoz szintén műtét kell), azért nagy lelkierőt ad. Jobb és minőségibb alvás. Hamar elalszom és nyugodtan pihenek. A napi gondok nem zsezsegnek a fejemben, nem hánykolódom elalvás előtt. Sokkal kipihentebben ébredek, még akkor is, ha keveset tudtam éppen aludni. Általános jó közérzet. A faszacsajság és az önmagunkba vetett hit azt eredményezi, hogy az ember klasszul érzi magát. Jó tudni és tapasztalni, hogy közel a 40-hez nem leírni kell magunkat, hanem most lehet az ember igazán NŐ, és simán lehet életmódot váltani és igazán jól kinézni. Igen, megtettem! – mondom magamnak minden nap. Jobb stressztűrés. Az edzések során most már nagyon tudatosan figyelek a légzésre. Plusz elkezdtem heti 1-2 szer pilates edzést csinálni itthon, nagyon tetszik. És persze itt is fontos a légzés. Úgy tapasztalom, hogy ezt a mély, nyugodt légzést alkalmazva kevésbé érint a stressz. Akár a kölkök ordítanak, akár a férjem csesztet, akár az ügyfél hülye: könnyebben uralkodom a helyzeten, kevésbé veszem magamra. Többet nevetek, jobb a kedélyem. Ezt azért fontos írnom, mert a humoros megfogalmazás, az önirónia nem feltétlenül jelenti a delikvens jó alaphangulatát. Nekem ebben is változást hozott a mozgás: nem látom olyan depresszíven a dolgokat, és nem olyan erősen hatnak rám a konfliktusok sem. Nincs zabirtyolás. Attól féltem az elején, hogy ha mozogni fogok, akkor majd többet eszem. Hát nem. Hogy miért, azt nem tudom, de így van. Persze azért belefér 1-1 kocka csoki vagy egy vékony szelet házi süti, de semmivel sem eszem többet, mint azelőtt. Nagyon örülnék neki, ha Ti is leírnátok, hogy milyen pozitív változást hozott nektek a mozgás, mert egyrészt kíváncsi vagyok, hogy még milyen jó dolgok fognak velem történni, másrészt a többi olvasónak még több motiváció lehet. Zsé További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.16. 08:40
Bezzeganya.postr.hu
A test vallomásai képekben – tanuld meg Te is szeretni a szülés utáni külsőd!
A harmadik terhességem után szembe kellett néznem azzal, hogy a testem változásait nem olyan egyszerű elfogadni. Olykor azt kívántam, bárcsak (sokkal) kevésbé lenne vizes a hasam, bárcsak eltűnnének a striák a mellemről, és olyan feszes lenne mindenem, mint a húszas éveimben (ami akkor olyan természetesnek tűnt…) – meséli Mikaela Bodkin, fotós.https://blogs.babycenter.com/pregnancy/postpartum/
2017.03.16. 00:00
Babanet.hu
A mentőállomás udvarán szült egy nő Pécsett
A pécsi mentőállomás udvarán szülte meg gyerekét egy nő egy mentőautóban. A mentő otthonról szállította a kismamát a kórház felé, amikor megindult a szülés, és mivel a mentőállomás közelebb volt, és ott is volt orvosi segítség, ott álltak meg.
2017.03.15. 14:50
Origo.hu
Kalandos szülés: nem várta meg a baba, hogy beérjenek a kórházba
Nagy kalandban volt része az Országos Mentőszolgálat pécsváradi mentőseinek: autójukat egy pécsi kismamához riasztották, akinél megindult a szülés. A kórházba menet útközben elfolyt a magzatvíz, így az útba eső Pécsi Mentőállomáson vezényelték le a szülést.
2017.03.15. 11:52
Ma.hu
Kalandos szülés: nem várt meg a baba, hogy beérjenek a kórházba
Nagy kalandban volt része az Országos Mentőszolgálat pécsváradi mentőseinek: autójukat egy pécsi kismamához riasztották, akinél megindult a szülés. A kórházba menet útközben elfolyt a magzatvíz, így az útba eső Pécsi Mentőállomáson vezényelték le a szülést.
2017.03.15. 11:52
Ma.hu
7 hónappal a szülés után fehérneműt reklámoz Megan Fox
A 30 éves színésznő alakja három gyermek után is lélegzetelállító, amit egy szexi fotósorozat keretein belül tett most közszemlére.
2017.03.15. 08:26
Starity.hu
Nem kéne horrorsztorikat olvasni terhesen
22. hét 2016.08.06.-2016.08.12. Gizi egyre aktívabb, ezzel egyenesen arányosan én egyre fáradtabb vagyok, mintha leszívná minden energiámat. A terhesség eleje óta tartó klasszikus tünetekből csak a fáradtság maradt meg, de szerintem az sose fog elmúlni. Ahhoz képest, hogy a nagy népi legendáriumok szerint a második trimeszterben a kismama kivirul és ereje teljébe kerül, hát én csak lefelé csúszok a lejtőn. Néha elgondolkozom, hogy mi lesz velem, hogyan fogjuk túlélni az elkövetkező 1-2 évet ezzel a folyamatos fáradtsággal, levertséggel és alhatnékkal. Van, hogy jót mosolygok rajta, de sokszor azért elfog a kétségbeesés. Pláne úgy, hogy az alvással jelenleg hadilábon állok. Mire megtalálom az ideális pozíciót, amiben épp nem nyom sehol, nem fáj vagy zsibbad semmim, addigra általában pisilnem kell, egy éjszaka simán 3-5 alkalommal is. És ha már felkelek, akkor általában az éhség is megkörnyékez. Persze próbálok éjszaka nem zugenni, de van, hogy nem tudom megállni. Áthidaló megoldásként kitaláltam a tutit, később vacsorázom, hátha az kitart reggelig. Gondoltam én. A késői vacsitól Gizi felpörög, tolja a bugit, felemészti a tartaléknak eltett vacsorámat, így aztán ez a terv megbukott. Már most ellenáll a kölök, mi lesz, ha pocakon kívül lesz? Hét vége felé volt egy kis izgalom, egyik reggel igyekeztünk le a városba ügyintézni, siettem az öltözéssel, már a reggeli ébredés sem volt a megszokott, nyugodt tempójú. Mikor leértünk és leparkoltunk egy helyen, akkor tűnt fel, hogy az örökmozgó gyerekem aznap még meg sem moccant. Kicsit hátradöntöttem az ülést, piszkáltam jobbról-balról, de semmi. Felálltam, leültem, tornáztam, semmi. Mondtam, ha ez így marad még 1-2 órát, akkor azért benézünk a dokihoz, de aztán ebéd közben, mikor leért a kaja, végre rákezdett. Nem gondoltam, hogy ennyire meg fogok ijedni, ha lesz egy-egy nagyobb szünet a mocorgásba, főleg, hogy néha örülök, ha nem rúgja ki az oldalam, mikor a bordáimon trambulinozik. Ugyan megfogadtam, hogy a lehető legkevesebbet olvasok terhesek által írt (főleg horror) sztorikat, de egy valahogy az utamba került. Borzasztó, velem közel egyidős terhes kismamánál minden előjel nélkül beindult a szülés, s a baba persze éretlen volt a túléléshez. Azon kívül, hogy elbőgtem magam, komolyan elgondolkoztam, hogy kevesebbet kéne dolgoznom vagy inkább teljesen abbahagyni a munkát. Aztán amikor kicsit „kijózanodtam”, rájöttem, hogy nekem az úgysem menne, egyébként meg jól érzem magam, s vélhetően akkor a gyerek is. absz További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.15. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Szülés utáni felépülés
A várandósság kilenc hónapja alatt a női szervezet grandiózus változásokon megy keresztül, melyek célja az egészséges utód kihordása, biztonságban tartása. Megkoronázván ezt a relatíve hosszú időtartamot érkezik el a szülés folyamata, mely gyakorlatilag emberfeletti erőt, energiát, és a biológiai folyamatok tökéletes szinkronját megkövetelve teszi lehetővé, hogy az addig az anyaméh által óvott és nevelt magzat világra jöhessen.
2017.03.14. 18:56
Webbeteg.hu
Sosem fogod kitalálni, hány nap telt el a két kép között!
Oké, már sokszor láthattál fitness-mániás anyukákat, akik hihetetlen gyorsan formába jöttek szülés után, azonban ez a nő mindenkinél kevesebb idő alatt nyerte vissza szuper alakját!
2017.03.14. 09:03
Cosmopolitan.hu
Testileg-lelkileg megnyomorítottak a Kórházban
Én egy 2007-es történetet írok le pár mondatban, ami azóta is kísért, csak épp eddig nem mondtam el senkinek, bár akkor gondolkoztam a betegjogi képviselőhöz forduláson, de tudtam, hogy úgysem érnék el vele semmit, túl kisember vagyok én ahhoz, ügyvédre pedig nem volt pénzünk. Elnézést kérek azért, hogy nem szakszavakkal, hanem laikusként, saját szavaimmal írom le történetemet. 2007 júliusában szültem a budapesti Szent Imre kórházban, nem volt fogadott orvosom, mivel több XI. kerületi orvost felkerestünk férjemmel, de mindegyik csupán horribilis összegért vállalta volna el a szülés levezetését, ezt előre minden udvariaskodás nélkül meg is mondták. A szülés beindult, nehezen értünk be a kórházba, jöttek a tolófájások, amikor az ügyeletes orvos még leültetett a váróban, azzal az indokkal, hogy nincsen szabad szülőszoba. Végül addig reklamáltunk, amíg nehezen, de bekísértek egy szülőszobába, ahol magunkra hagytak minket a férjemmel. A második gyermekemmel voltam várandós, szültem már előtte egyszer érzéstelenítés nélkül, ezért éreztem, hogy valami nincsen rendben. Amikor végre megjelent a szülésznő és az ügyeletes orvos és még egy hölgy, akit azóta sem tudok, kicsoda volt (valószínűleg ő is egy orvos, a másik talán csak rezidens volt), mondtam nekik, hogy valami nincs rendben és bár császármetszés-ellenes voltam addig, de kértem nézzék meg, nincsen-e szükség a beavatkozásra. Ám ők erre egyszerűen, s lekezelően azt mondták, ne hisztizzek. Jelzem, egyik szülésemnél sem hagyta el sikítás vagy kiabálás a számat, pedig ott a szülőszobából is hallottam, hogy van, aki még sír vagy ordít is szülés közben. Én nem tettem. Nem hisztiztem, csak szépen próbáltam őket kérni. Később többször félig kijött a gyerek feje, de visszament, megint kértem őket, de ők, csak úgy, mintha én nem léteznék, a fejem felett valami ilyesmit közöltek egymással, hogy „nincs magánál, ez pszichés gond.” Érzéstelenítést nem kaptam. Nagyon nehezen ment a szülés (az első gyermekemmel is nagyon fájt, de ez másfajta fájdalom volt, mint ekkor), amikor végre megszületett a gyermekem, pontosabban mindenféle módszerrel kihúzták-nyomták(!) belőlem, kiderült, hogy csaknem négy kilós. Ekkor a számomra ismeretlen hölgy a másiknak megjegyezte, hogy „lehet, hogy mégis császározni kellett volna.” Természetesen az apuka a köldökzsinórt sem vághatta el. Ekkor én már tényleg sírtam. Ezek után kiszedték a méhlepényt és szinte kidobtak a szülőszobából. Később tudtam csak meg, hogy a leletemre súlyos pszichés epizód került fel, és gyermekemet sem vihettem haza a többi velem hasonló időpontban szült anyukával ellentétben két nap után, öt napig ott kellett hagynom egyedül a kórházban, mivel a másik lányomhoz haza kellett mennem. Pár hónap múlva egy másik kórházban (ezt abban a kórházban észre sem vették) altatásban végzett helyreállító műtétet hajtottak végre rajtam, mert szétszakadt ott belül minden, többek között a méhszájam, méhszájsebem lett, és ki is kellett kaparni a méhemet is. Tavaly olvastam, hogy szülés közben a szabálytalanságok miatt meg is halt egy szülő nő szülés közben ugyanebben az intézményben ahol engem testileg és lelkileg is megnyomorítottak. Borzasztó lehetett, amit át kellett élnie. Én nem haltam meg, de a mai napig kísért az a pár óra. Az átélt orvosok általi cserbenhagyás és megaláztatás hatására nem tudom, hogy lehetne-e még, de soha többé nem szülök már gyereket. Egy anya További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.14. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
"Ti tanítottatok meg arra, mit jelent anyának lenni a mindennapokban"
Megható sorokkal ünnepelte ikerlányai első szülinapját az amerikai anyuka, aki első gyermekét, Lincolnt szülés közben veszítette el. Forrás: Nők Lapja Café: "Ti tanítottatok meg arra, mit jelent anyának lenni a mindennapokban"
2017.03.13. 15:45
Nlcafe.hu
Nem rossz anya, csak olyan, mint a többség - Így kezelhető jól a szülés utáni depresszió
Két szakértőt kérdeztünk a szülés utáni depresszióról.
2017.03.12. 14:35
Femina.hu
Hiába kértem, nem adtak fájdalomcsillapítót a szülés alatt
A harmadik babával nem cicóztunk, négy hónapos volt a Tokióban született lányom, amikor elkezdtem a gyógyszeres kúrákat, és hat hónapos, mikor az együtt fogant, de lefagyasztott öccsét beültették. Ebben is a négygyermekes barátnőm biztatott és mentorált, akinek a sikertelen beültetések miatt nagy korkülönbség lett a gyerekek között. Szerencsénk volt a fiunkkal, rögtön megtapadt, és 14 hónappal a nővére születése után, állampolgársága szerinti országban, egyedüliként a gyermekeim közül, meg is látta a napvilágot. Ekkor hallottam először a gátvédelem kifejezést. Először azt gondoltam, hogy ez a gátmetszés egy alfaja, de kiderült, hogy a gátmetszés nélküli szülésbarát technikát nevezik így. Japánban ismeretlen, rutinból metszenek, mert így a repedés és azzal járó komplikációk azonnal kivédhetőek. Japán barátnőimnek kuriózumként mesélek mindig a szülés érzéstelenítéséről vagy a gátvédelemről. Japán mondás szerint csak az szeretheti a gyerekét igazán, aki kínok kínjai közepette szülte meg. Tuti, hogy ezt férfi találta ki. Az érzéstelenítés ezért Japánban nem divat, de jó anaszteziológusuk sincs nagyon. Nálam három különböző orvos, mind többszöri próbálkozás után tudta csak beadni az érzéstelenítést Tokióban. Ráadásul egy kis kapillárist helyeztek fel az epidurális térbe a magzatvíz elfolyása és a kórházba érkezésem után rögtön, ami két napig, a szülés befejezéséig végig bennem volt, megakadályozva bárminemű fekvő pozíciót, és aminek következtében a szülés után fél évig még fájdalmas maradt az ülés. Az érzéstelenítést persze csak az oxitocin adagolása után kezdték meg. A tokiói kiábrándító kaland után kifejezetten lelkesen néztem elébe a magyar szülésnek. Még azon is elgondolkoztam, hogy elmegyek végre egy szülésfelkészítő tanfolyamra, amit a János kórház is ingyenesen szervezett, de bébiszitter hiányában sajnos ez nem sikerült. Első terhességem alatt még vizsgázni visszajártam a Tokiói Egyetemre, majd a Zürichi Egyetemen voltam PhD-s hallgató, kb. 3 barátnőt is inspirálva, hogy terhesség mellett is lehet tanulni. A szülés napján is még voltam előadáson. A második lányomnál végigdolgoztam 9 hónapot, úgy ebrudaltak ki a munkahelyemről, hogy most már adjam át a munkákat és menjek haza. Japánban nincs gyes, gyed, védelmi idő, még betegszabadság sincs! - a betegségben eltöltött napokat a kivehető szabadnapokból vonják le, ha az nincs, akkor fizetéslevonás jár - ezért próbáltam az utolsó pillanatig anyagilag hozzájárulni a családi költségvetéshez. Ez nem egyedi, volt olyan egyedülálló (szabadalmi ügyvivő) anyuka barátnőm, aki 9 hónap végigdolgozott terhesség után kért 6 hónap nem fizetett szabadságot az irodától, hitelt vett fel, hogy meg tudja szülni a babát és fél évig fizetés nélkül el tudja tartani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az államtól vagy az irodától valamennyi kevéske pénzt kapott, de az nem volt elég, hogy fél évig megéljen belőle és a szülést fedezze. Apuka nem vállalta a gyereket, ami azért elég nagy ritkaság és magas fokú linkségre utal itt is. A jó hír az, hogy Japánban 2-3 hónapos kortól lehet intézménybe adni a csecsemőket, és sokan, főleg a magas fokú végzettségű nők, élnek is ezzel. Vissza a magyar szülésre: választott orvosom itt se volt, most már elárulom, hogy elvből nem. Felesleges pénzkidobásnak tartom, irritál, ha kiszolgáltatott helyzetben ismerőssel találkozom, pl. ha a kórházban praktizáló volt gimnazista osztálytársam matatna bennem, illetve asszisztálná végig a szenvedésemet, sikolyaimat. Jobban érzem magam, ha a szülészt soha többé nem kell látnom. Harmadrészt, nem tudnám magamnak megbocsátani, ha a gyerekem egészségügyi károsodást szenved azért, mert kedves, de nem jó orvost választottam. Kivert a víz az egyik magyar nőgyógyásztól, aki a TB keretein belül vizsgált a terhesség alatt, és agitált, hogy válasszak szülészorvost, mert akkor majd azt történik, amit én szeretnék. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy mit lehetne szeretni egy szülésen, én csak úgy meg akartam szülni, a legkevesebb fájdalom és minimalizált beavatkozás mellett. Arról legyen szíves az orvos döntsön, hogy mi hogyan történjen. Ha ő borotválás vagy/és vágás esetén jobban tudja végezni a munkáját, és ezáltal egészséges gyerekem lesz, tegye. Amit ne tegyen, az az, hogy a józan eszét is félretéve, az anyuka kérésére tesz vagy nem tesz dolgokat, és ezáltal egészségkárosodásnak teszi ki a gyereket. Három közeli ismerősömnél is az öntudatos anyuka nem akart semmiképpen császárt, illetve az ikreket is otthon akarta szülni. Persze, lehet, hogy a gyerekek akkor is betegen születtek volna, ha az orvos döntése szerint haladnak a dolgok, de ezt már soha nem lehet megtudni. Szóval a Szent János kórház mellett döntöttem a felszereltség és a közelség miatt, illetve praktikus okokból kifolyólag is, legalább ötünk közül kettőnél legyen azonos az illetékes anyakönyvi hivatal. A közelség relatív, Hokkaidóról repültem haza 7 hónapos terhesen a 12 hónapos kicsivel és a nagylánnyal, akit otthon rögtön be is írattam a helyi általános iskola 5. osztályába. Nagyon élvezte, szerinte a magyar iskola szórakoztatóbb, mint a cirkusz. Férjem nem vehetett ki tetszés szerint szabadságot, ezért nem jött velünk, és tudtuk, hogy a szülésnél is egyedül leszek. Magától a szüléstől nem féltem, állítólag Magyarországon mindig adnak epidurált, ha az ember kér, inkább izgultam, hogy ne legyen komplikáció, mert a férjem repülőjegyét már előre megvettük, és ha több ideig kellett volna a kórházban tartózkodni, akkor egyedül kellett volna az újszülöttel, a 14 hónapossal és a 9 évessel hazarepülni körbeutazva a fél világot. A nagylány is sokat mulasztott volna a japán iskolából. Annak ellenére, hogy a férjem nem vehetett volna ki szabadságot, a cége nagylelkűen megengedte, hogy három napra hazajöjjön, és az útlevelet elintézzük. Akkor még szükség volt mindkét szülő személyes ügyintézésére. Állítólag most már elég egy hozzájáruló nyilatkozat. Vannak pozitív változások... A fiam születése napján még gyerekszínházba vittem a 14 hónapost, de már hetek óta jöttek a jóslófájások. Délutánra már annyira rosszul voltam, hogy nem tudtam felemelni a picit a pelenkázóra, a 9 éves nagylány segített végig, majd lefektettem a gyerekeket, összepakoltam, és kissé türelmetlenül vártam az éjszakában bridzselő anyámat, hogy bevigyen a kórházba, ahova szerencsére most nem kellett telefonálni, rögtön fogadtak és viszonylag gyorsan lezavarták a szülést. Epidurális érzéstelenítés nélkül! Hiába mondogattam fűnek-fának, hogy nekem bármit csinálhatnak, de érzéstelenítést azt kérek, nem adtak. Utólag nagyon hálás vagyok érte, tényleg ki lehetett bírni, gátvédelem miatt nem vágtak, nem repedtem, szülés után azonnal le tudtam szállni a szülőszékről, ki tudtam kotorni a fájdalomcsillapítót a táskámból, amit előrelátóan, jó nagy kiszerelésben be is vásároltam magamnak, és utána vígan tudtam le-föl futkosni a reggel érkező 14 hónapos kisebbik lányom után, akit anyám szabadon eresztett a kórházban, hogy kedvére telefonálgathassa az ismerősöknek a nagy hírt. Csak a szülésznő jegyezte meg a végén, hogy ha tudja, hogy ennyire nem bírom a fájdalmat, akkor talán másképp dolgoznak. Figyelembe véve, hogy az epidurális érzéstelenítés miatt akartam hazamenni szülni, jól hoppon maradtam. De végeredményben rájöttem, hogy így is meg lehet szülni, és nagy pozitívuma volt, hogy gátseb nélkül, szinte fájdalom nélkül tudtam visszautazni Japánba 10 nappal a szülés után. Más élmény volt a tokiói szülés után 3 héttel, hatalmas gátsebbel hazarepülni Magyarországra, mivel a férjem munkaszerződése a szülés hónapjának végén lejárt, és el kellett költöznünk Tokióból. Először Magyarországra mentünk együtt, majd mikor a férjem véglegesítette az új munkaszerződését, én a 2 hónapos csecsemővel és a 8 éves lányommal követtem Hokkaidóra. A tokiói átszállásnál már olyan állapotban voltam, hogy a reptér közepén állva szoptattam az üvöltő csecsemőt. Lehetett volna keresni valamilyen erre alkalmas helységet, és én igazából a diszkrét szoptatás mellett vagyok, de ott akkor nekem az egynapos utazás, reptérváltás és átszállásra várás közben már nem jutott erőm keresgélni. A János Kórházban az étel kifejezetten finom volt, kellemes óvodai emlékeket idézett, semmi egészséges japán alga vagy szója. A zuhanyzó és mellékhelyiség tényleg nem higiénikus, de közel van a kórtermekhez, és nem kell – már akinek van – széles gátsebbel ide-oda sokat vánszorogni miatta. Magánszobát is lehet kérni, ha van üresedés. Alapjában véve, nagyon örülök, hogy otthon is szülhettem, örülök, hogy az orvos, szülésznő nem vette figyelembe a kérésemet, hanem tudta, hogy nekem/nekünk a babával mi lesz a legjobb. Örülök, hogy rákényszerítettek arra, hogy győzzem le önmagam. Hálás vagyok érte. Miyake További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.12. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Ősi babás babonák - mit hoznak magukkal az újvilágra?
Nyitott kézzel született? Volt foga? Látni a Holdat szülés közben? Mit nem szabad megmosni az első évben? Hogyan lesz önző helyett nagyvonalú? Most eláruljuk!
2017.03.12. 05:00
Ezoterikus.hu
Torna szülés után- 4 nagyszerű lehetőséget mutatunk Neked!
Már terhesen is érdeklődve nézegettem a neten azokat a videókat, ahol az anyukák a gyerekükkel együtt tornáztak. Nagyon tetszett az ötlet, de akkor még úgy tekintettem rá, mint valami távoli érdekességre, amire rácsodálkozom, de soha az életben nem lesz benne részem – elképzelni sem tudtam, hogy egyszer én is belevágok majd. A szülés és a gyermekágyas időszak alatt az ember lánya többnyire a túléléssel van elfoglalva, és a legkevésbé sem azzal, hogy sportolni, mozogni kezdjen. De ahogy telnek a napok, beáll a rutin, egyre inkább felmerül az igény valamilyen mozgásformára. Mindegy is, hogy az alakunkat szeretnénk visszanyerni, vagy a kondíciónkat, a mozgás mindenképpen egészséges a mamának és jót tesz a babának is. Együtt tornázni a gyerekkel már egészen apró kortól hatalmas élmény. Ez nyilván nem egy teljesítményorientált mozgásforma, nem fogunk elindulni tőle az olimpián, de tökéletes arra, hogy a terhesség alatt ellustuló izmainkat, és szervezetünket újra formába hozzuk és arra is, hogy könnyen és szórakoztató módon erősítsük a kapcsolatunkat a picivel. Hiszen torna közben folyamatos az érintés, a fizikai és a szemkontaktust, lehet bohóckodni, nevetni, és ami a legjobb: szerteszét puszilgatni egymást. A zene, a ringató, himbálózó, hintázó mozdulatok fejlesztik a gyerek mozgáskoordinációját, ritmusérzékét, erősödik a szem-kéz koordináció – te pedig életed legértékesebb és legjobb súlyzójához juthatsz hozzá, ingyen és bérmentve. Most négy népszerű és bevált gyerekkel végezhető tornát ajánlunk nektek, amelyeket kipróbáltunk, és pozitív tapasztalatokat szereztünk. 4 nagyszerű baba-mama torna Kanga-tréning [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]A Kanga-tréning egy olyan rekreációs torna, ahol az edzés nagy részében a gyerek babahordozóban van az édesanyján – innen is az elnevezés: Milne híres kengurumamája, Kanga ihlette.[/quote] A Kanga-tréningek egyik feltétele, hogy a hüvelyi szülés után 6 héttel, a császár után pedig 10 héttel megjelenjünk a nőgyógyászati kontrollvizsgálaton, amúgy semmiféle előképzettségre vagy tornász múltra nincs szükség, csak egy törölköző, némi víz, sok-sok jókedv és optimizmus, no meg a baba és az ő felszerelése szükséges. A torna elkezdése előtt érdemes megetetni piciket, így ők is nyugodtabbak és a szoptatós anyukák melle sem fog feszülni az óra végére. Lehetőség van részt venni bemutató órán is, ilyenkor hordozási tanácsadó segítségével mutatják meg a helyes mozdulatokat, akitől kérdezni is lehet mindenféle hordozással kapcsolatos témában. A Kanga –tréning egyik legnagyobb előnye, hogy nem függ a gyerek aktuális hangulatától: ha nyűgös, ha fáradt, akkor is bátran bevethető, sőt!  A hintázó, ringatózó mozgásnak hála pillanatok alatt megnyugszanak és akár el is alszanak. Márpedig mozgás az van, nehogy azt higgyük, hogy a hátunkra kötött gyerekek megakadályozzák a trénereket abban, hogy jól megdolgoztassanak minket, az edzés végre garantált az izzadás. Az edzések ideje másfél óra, ebből a torna 45 perces. Az órák bemelegítéssel kezdődnek, majd talajgyakorlatokkal folytatódnak, ahol a haránt hasizom és a mélyhátizom erősítésére koncentrálunk. A szülés után és a terhesség alatt elgyengült vagy megrövidült izomcsoportokat erősíti vagy épp nyújtja, attól függően, mire van szükség. Aztán ennél a pontnál kerülnek föl a babák az anyukákra. Ha hordozó nélkül érkezünk az sem akadály: a helyszínen ingyenesen használhatóak a legjobb minőségű eszközök (Manduca, Magyarinda és DidyTai). Egy rövid, de annál hatékonyabb kardió program után jönnek az ínyencségek: guggolás, kar és vállerősítés, comb és popsi formálás, gátizom gyakorlatok, medencealapi izmok erősítése, majd a végén egy relaxáló, levezető nyújtás zárja az órákat. A maradék időben lehetőség van ismerkedni, beszélgetni, tanácsot kérni, tapasztalatokat cserélni. Jó időben lehetőség van babakocsis, vagy Nordic Kangára is, ami a szabad levegő jótékony hatásával egészíti ki a Kanga-téning jótékony hatását. Egy évvel a szülés után pedig belevághatunk a Kangaburn programba, ami egy testformáló intervall edzés, tele olyan funkcionális mozgáselemmel, ami a gyermek(ek) mellett megváltozott mozgásformákra készíti fel a szülőket. Na, és persze, hogy a prenatális edzés se maradjon ki, PreKanga várja a babájukat váró kismamákat. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Érdemes betartani a szülést követően pár szabályt: például a gátvédelem és a hasizom regenerálásának komolyan vételét, amelyek más típusú gyakorlatokat igényelnek, mint a várandósság előtt. Viseljünk sportmelltartót, a mell szalagjainak megnyúlása ellen. A regenerálódás időszaka alatt ne a nagymozgásos gyakorlatokra koncentráljunk, előbb jöjjön rendbe a szervezetünk, ráérünk utána is ugrálós sportot választani. Sokan félnek, hogy a sportolás miatt megváltozik az anyatej mennyisége és minősége, ami befolyásolja majd a szoptatást, de a tévhittel ellentétben a normál mennyiségű és intenzitású edzés nincs erre hatással, nyugodtan belevághatunk.[/quote] Ahogy cseperednek a csemeték, egyre nő a terhelés is, ugyanakkor az anyukák erőnléte is folyamatosan fejlődik. Lehetőség van egy 8 hetes kurzus elvégzésre, ahol az otthon elvégezhető gyakorlatokat tehetjük hatékonnyá és biztonságossá. Ezt is meg kell tanulni ugyanis, hiszen szülés után nem lehet ugyan úgy sportolni, mint előtte. Egy nem megfelelő edzésprogram maradandó és hosszan gyógyuló sérüléseket okozhat. A szülést segítő és megkönnyítő relaxin és oxitocin hormonok kilazítják a szalagokat és ízületeket, és a terhességet követően még 5-6 hónapig fellelhetőek a a szervezetben. A női test ilyenkor sokkal sérülékenyebb, nagyon fontos a megfelelő módszer elsajátítása. Kiemelt szerepet kap a medence- és gátizomzat, valamint a hasi- és mélyhátizmok védelme és megfelelő megerősítése. Elérhetőség és további információk a honlapon, a facebookon és a blogon.  Aktívmami Az Aktívmami csapata kismamáknak és kisbabás anyukáknak kínál különböző, babával is végezhető mozgásformákat, valamint alakformáló edzéseket. Bár mindegyik edzéstípus különbözik, az adott célcsoportnak megfelelően, de egyaránt közös vonásuk, hogy egy nagyon aktív, fittneses, mozgásos vonalat képvisel, aki ide betér, az nem fog ülni a babérjain, valóban átmozgatják minden porcikáját. A mozgások alapját a core-stabiliziáció és a gerinctréning képezik, kiegészítve funkcionális mozgásformákkal, és babával együtt végezhető alakformáló elemekkel. Az Aktívmami nem egyféle edzést jelent, hiszen a kínálatban megtalálható: - Várandós Fitness - Hordozós Fitness - Babás Fitness valamint az egyedülálló Aktívmami Power Walking, az Aktívmami szabadtéri edzése. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]A terhesség után meggyengült törzsizmok megerősítése nagyon fontos, hiszen ezek tartják és mozgatják a gerincet és a törzset. Az Aktívmami tornák főként erre fókuszálnak, speciális erősítő gyakorlatokkal, nyújtásokkal, a terület mobilizálásával, Az évek során gyógytornászok, hordozási tanácsadók, védőnők és szoptatási tanácsadók segítettek a gyakorlatok biztonságossá tételében. Mindegyik mozgásforma a sport, az alakformálás, a jó erőnlét iránti igényre épül, de ezzel együtt maximálisan igénybe veszi a speciális, egyéni állapotokat, és ehhez alkalmazkodik. Együttműködnek táplálkozási tanácsadóval, gyógytornásszal és szoptatási tanácsadóval, így szakszerű segítséget tudnak nyújtani a legkényesebb témában is.[/quote] Ugyanakkor az Aktívmami csapata nem éri be ennyivel. Nem titkolt céljuk, hogy közösséget kovácsoljanak a hozzájuk járó anyukákból, kismamákból. Aki betér hozzájuk, az általában szeret mozogni, vagy megvan benne a vágy rá. Szeretjük érezni az izmainkat, szeretünk tornázni és szeretünk a mozgásban kellemesen elfáradni. Ezen a helyen, amellett, hogy professzionális edzésekben lehet részünk, rengeteg tapasztalatot szerezhetünk, tanácsot és segítséget kaphatunk és élvezhetjük a velünk egy cipőben járó anyukák támogatását.  Aktívmami Várandós Fitness – AVF Az egyik fő szempont a helyes testtartás tudatosítása, hiszen a pocak növekedésével, ezáltal test súlypontjának változásával a tartásunk is átalakul. Ez hosszú távú változásokat és fájdalmat okozhat, fontos tehát, hogy megfelelő mozgásformával tudatosan megelőzzük a problémát. De a torna nagyon jó hatással van a vérnyomásra, a vérkeringésre, a hát és derékfájásra és a visszerekre is. Megtanítja a helyes légzéstechnikát, ami majd a szülés során nagyon hasznos lesz, hiszen ezzel csökkenthető szülési komplikációk esélye és akár az idejét is lerövidítheti. A családias, jó hangulatú órák előtt és után van lehetőség megbeszélni a felmerülő problémákat, félelmeket, könnyebbé téve ezt az érzelmileg túlfűtött, bizonytalan és meglehetősen zaklatott időszakot. [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Különösen szimpatikus, hogy a terhestorna bérletek a szülés idejére felfüggesztésre kerülnek és átvihetőek a babás tornákra, továbbá van lehetőség próbaórára is, ha nem szeretnétek rögtön elköteleződni.  A várandós órákon nagy hangsúlyt fektetnek a testi-lelki felkészítésére is, így a foglalkozás másfél órás, és a mozgásos részt követően nagyon fontos technikákat tanulhatunk a szülésre vonatkozólag is.[/quote] Aktívmami hordozós Fitness  Kifejezetten a babával végezhető tornagyakorlatokra fókuszál. Nem ugrálós, de nem is valami bágyadt lötyögés, itt a hordozó mellett a gatyát is fel kell kötni, hiszen a cél az alakformálás, ennek megfelelően pontról-pontra átmozgat és erősít minden izomcsoportot, ami a terhesség során ellustult. A bemelegítés már a baba részvételével zajlik, és a továbbiakban is így végezzük a különböző feladatokat. Többnyire állva, ahol a kisbaba súlya jelenti a terhelést, így ahogy a gyerek nő, úgy fokozódik a feladatok nehézsége is. A gyakorlatok elöl vagy hátul hordozott babával is végezhetőek, a pici súlya határozza meg, hogy hova kötjük a hordozót. A különböző erőnléti állapotnak megfelelően különböző óratípusokból válogathatunk, attól függően, hogy erősebb vagy könnyebb edzésre vágyunk, és ha nincs saját hordozód, akkor sem kell megijedni, az óra idejére díjmentesen kölcsönöznek neked. Ha pedig már nehezedre esik a gyerek hordozása, választhatod az AktívMami Babás Fitnesst, ami egy regeneráló, erősítő, alakformáló baba-mama torna, ahol úgy lendülhetsz formába, hogy nem kell magára hagynod a gyereket, hanem az edzés ideje alatt végig melletted lehet. Aktívmami Babás Fitness Baba-mama torna, melyen pont azt kapod, amire szükséged van, és még többet, hatékony alakformálást, és egy igazán jó társaságot, klubszerű hangulatot, amit a babád is élvezni fog. További információkat a facebookon, a blogon és a honlapon találhattok.  Maminbaba A Maminbaba – Hordozós latin fitness egy latin tánc alapú, szórakoztató, mégis alakformáló, nőies mozgásforma. A Maminbaba hitvallása, hogy kisbabás édesanyáknak a szülés után van igényük a kimozdulásra, a sportolásra, arra, hogy egy kicsit magukkal foglalkozzanak anélkül, hogy másra kellene bízni a babájukat. Fontos a közösségi élmény, hogy megtaláljuk azt a hiteles csoportot, ahol biztonságban érezzük magunkat, más anyukákkal találkozhatunk, barátságokat köthetünk, információkat és tapasztalatot cserélhetünk, ugyanakkor nem kell lemondani a mozgás nyújtotta örömökről sem. Itt nem az a cél és az elvárás, hogy azonnal topformába lendüljünk a szülés után, sokkal inkább az, hogy jól érezzük magunkat és hasznosan töltsük el az időnket. A Maminbaba órák alatt a babák a hordozóba kötve, vagy a pocakban ringatóznak a kellemes latin zenére. A gyakorlatok elől és hátul hordozott babáknál is végezhetőek, biztonságukról pedig gyógytornász, hordozási- és szoptatási tanácsadó közreműködése gondoskodik. Az órák lendületesek, táncosak, átmozgatnak és felfrissítenek, a ritmusos, néha andalító zene pedig jótékony hatással van a gyerekekre. A tánc közben jelentős mennyiségű boldogsághormon szabadul fel, így javítja a közérzetet, elűzi a szülés utáni depressziót, feldob, inspirál, elvarázsol, mi még órákkal később is tánclépésekkel közlekedtünk. Mindenképp a szülés utáni nőgyógyászati kontroll után kezdjük el az órákat, miután a szervezetünk kellőképpen regenerálódott ahhoz, hogy elboldoguljunk a helyenként nem is olyan egyszerű tánclépésekkel. De ahogy elkezdünk rendszeresen járni az órákra, már ezek sem lesznek nehezek vagy ismeretlenek és egyre inkább át tudjuk adni magunkat a latin zene élvezetének. Az órák már a baba felkötésével elkezdődnek, ezután következik egy táncos bemelegítés, amit különféle latin táncok alaplépéseiből és gimnasztikai elemekből összeállított koreográfia vált fel. Az óra végén nyújtás, lazítás zárja a gyakorlatokat, hogy elkerüljük az izomlázat és az esetleges húzódásokat, sérülést. A lépések segítenek formába lendülni, feszesítik az izmokat, fejlesztik a kondíciót, javítják a közérzetet. A mozdulatsorok úgy van kialakítva, hogy a baba közben nem rázkódik, nem csapódik ide-oda a fejecskéje, hanem ringatózik és ellazul, míg az anyukája élvezi a táncot. Az Maminbabánál az édesanyák biztonsága és kényelme érdekében  képzési rendszer része a kendőkötés elmélete és gyakorlata, a magasan kvalifikált és felkészült oktatók pillanatok alatt segítenek felcsatolni a hordozókat és kendőket, megtanítják az alapvető fortélyokat és szívesen válaszolnak bármilyen hordozással kapcsolatos kérdésre. Kedvesek, figyelmesek, az órákon az egyéni igényeket is szem előtt tartva próbálnak a leghatékonyabban segíteni. A Maminbaba órákról és a legfrissebb információkról a honlapon és a facebookon tájékozódhatsz.  Gyerünk, Anyukám! Az összeállítás kakukktojása a Gyerünk, Anyukám! online tornaprogramja. Ehhez nem is kell kimozdulni otthonról, csak egy számítógép és internet kell hozzá. Kádár-Papp Nóri, az oldal alapítója 3 gyerekes anyaként kínál a nappaliban is elvégezhető edzésprogramot minden olyan anyukának, aki nem tud, vagy nem akar konditerembe járni. A mindig vidám, pörgős, minden manír nélküli Nórival tornázni olyan, mintha egy barátnőddel sportolnál együtt otthon, természetes és közvetlen személyisége magával ragadja az embert. Az oldalt egy regisztráció után lehet igénybe venni, az első 2 hétben ingyen kipróbálható. Utána egy konditermi bérelt töredékéért juthatsz hozzá a többféle program bármelyikéhez, többek között preventív gerinctréning, pilates, jóga, latin fitnesz és formatorna, hordozós torna várja a tornázni vágyó anyukákat. A mozgások különböző nehézségi fokozatúak, mindenki megtalálja a neki megfelelő edzést. Az órák élőben zajlanak, amitől az egész közösségi élménnyé válik, ugyanakkor megőrzi az otthonosság hangulatát. Az edzések nem kívánnak semmilyen előképzettséget, a 6 vagy 10 hetes kontroll után bátran belevághatunk bármelyikbe. Nem kell attól félni, hogy nem kapunk megfelelő kondicionálást, Nóri és csapata nem kíméli majd az ellustult izmaidat, bármelyik konditermi órával felveszi a versenyt a professzionizmusa. Három idősávban zajlanak az órák, délelőtt, délután és este is lehetőség van bekapcsolódni. Az órák többféle hosszúságban is elérhetőek, akkor is találunk magunknak alakformáló órát, ha csak harminc percünk van mozogni. Az órákba bekapcsolódni, illetve előfizetni a honlapon van lehetőség, a facebook oldalon pedig folyamatosan tájékozódhattok az aktualitásokról.  A legfontosabb, hogy legyünk magunkkal türelmesek: a testünk 9 hónapon át hatalmas változásokon ment keresztül, ne akarjuk ezt 2 hét alatt visszaszerezni. Lépésről – lépesre haladva a kitűzött cél felé biztosan eredményt fogunk érni, akár a jó közérzet, akár a formás test a cél.babamama tornatorna gyerekkelkangafitnesmaminbabaaktívmamigyerünkanyukám
2017.03.11. 13:45
Cukimamik.hu
Így szerezz barátnőt, ha otthon vagy babával
A szülés után te is be vagy zárva otthon a babáddal, és magányosnak érzed magad? Te is vágysz egy barátnőre, akivel jókat tudnál beszélgetni? Akkor a következő tanácsok abban segítenek neked, hogy hogyan szerezz barátnőt, ha otthon vagy babával:
2017.03.10. 19:00
Noinetcafe.hu
Gyorsabb a szülés, ha lehet közben enni
Azok a nők, akik ehetnek vajúdás közben, hamarabb megszülnek, mint azok, akik csak pár korty vizet kapnak. Magyar szülészetek, jó reggelt!
2017.03.10. 11:13
Divany.hu
Sírva posztolta képét szülés után pár nappal az édesanya: nők ezreihez szólt
Lefotózta a hasát, és posztolta egy fontos üzenet kíséretében.
2017.03.10. 08:50
Femina.hu
Parlament nők nélkül: mintha csupa dunántúli képviselné az országot
A szülés, a politika és a prostitúció is előkerült a nők helyzetéről szóló nőnapi beszélgetésen.
2017.03.09. 09:33
Hir24.hu
Nők tiltakoznak a hálapénz ellen a Magyar Orvosi Kamaránál
A nőnapra szervezett tiltakozó flashmob egyik előzménye, hogy nemrég kiderült, a Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján egy szülész-nőgyógyász 160 ezer forintot kért egy nőtől a szülés levezetésének másnapján. Az akció szervezői azt kérik a kamarától, hogy a hasonló esetekben az Etikai kódexnek megfelelően járjon el.
2017.03.06. 18:45
Hvg.hu
Chrissy Teigen az utcára se bírt kimenni szülés utáni depressziója miatt
De a betegség nem vette el a kedvét attól, hogy újra anya legyen.
2017.03.06. 15:55
Velvet.hu
Felfüggesztették a császározásért pénzt kérő szülészt
160 ezer forintot kért az anyától a szülés másnapján.
2017.03.06. 15:12
Index.hu
A mai napig látszik a lányom arcán a szülész fogójának a nyoma
Az első gyermekem után a második kissé hosszasabb unszolásra fogant meg, lombik program keretében, Japánban, japán orvosok által, de már magyar édesapától.  Előszóban annyit, hogy ez volt a legrosszabb és legdrágább szülésem. A kórházat most is az alapján választottam, mint az előző esetben, legyen epidurális érzéstelenítés és gépileg jól felszerelt csecsemőosztály, ha baj történne.  Ez Zürichben az Unispital, Tokióban a Juntendo egyetemi kórház volt. Az első gyermekemnél már több hónapos terhes voltam, mikor Svájcba költöztem, ezért az orvos választása nélküli legolcsóbb születési kategória járt csak. Japánban pedig nem ismerek senkit, aki szülész orvost választott volna, ez a szolgáltatás olyan szinten megdrágítja az amúgy is csak félig térítésmentes szülést. Japánban csak a fővárosban és egyes nagyobb megyeszékhelyeken van bármifajta érzéstelenítésre lehetőség, meggyőződésük, hogy a természetes, háborítatlan szülés a legjobb. Ezt oly tökélyre viszik, hogy a magzatvíz elfolyása után kétnapos rendszertelen fájások mellett se csinálnak semmit. Igaz a lányom szívhangja többször is leállt, de állítólag visszajött, és ezért ez nem adott okot bármifajta beavatkozásra. Két nap után aztán hirtelen pánikhangulat lett úrrá az orvosokon, közölték, hogy császározni fognak, de amíg előkészítik a műtőt, ami pár emelettel lejjebb van a felhőkarcolós kórházban, addig adnak egy kis oxitocint, hátha alapon. Erre végre megjöttek az erős fájások, és másfél órára rá meg is született természetes úton a második lányom, akit rögtön röntgenezni vittek, majd oxigénhiány fellépése miatt inkubátorba raktak három napra. Az arcán a mai napig enyhén piros foltként díszeleg a japán orvos fogója, amivel a vészhelyzet miatt kirántották. Jogos, ha valaki úgy gondolja, hogy ez háborítatlan szülés helyett inkább pancserség. A Jundtendo-ban szülőszobák nem voltak, függönnyel választották több részre a helyiséget, ezért végig lehetett követni, hogy az azonos időpontban szülő hölgy éppen melyik stádiumban tart. Egyetemi kórház lévén a rezidensek – ahogy a svájci szülésem alatt is – szabadon bejöhettek nézni a szülést. Én a szakorvosképzést kifejezetten támogatom, de csak bizonyos határokon belül. A japán szülésemet, vészhelyzet lévén, mint érdekes tanulmányi eset, húsz-huszonöt fős orvosi stáb élvezhette premier plánban, a függöny mögött magába fulladva vajúdó nő mellett, csak a férjem lett kötelezően kizárva. Cirka négy orvostanhallgató ment rajtam végig, hogy a főorvos után ők is kitapinthassák, hogy milyen a nyitott méhszáj. A negyediket talán meg is rúgtam kicsit, mert a legkevésbé se zavarta őket, hogy ezzel nekem fájdalmat okoznak, és ez ellen én hangosan is szót emelek. Konklúzió: valószínűleg a betegjog Japánban elég gyereklábon jár még. A kórházi ellátás katasztrófa volt, algás miso leves, erjesztett-rohadt babbal (nattoval) és rizzsel reggelire. Férjemnek könyörögve telefonáltam hajnali 6-kor, hogy gyorsan hozza nekem a kávémat, fahéjas tekerccsel a kórház alagsorában található Starbucks-ból, mert éhen halok. Na, jó, lehet, hogy a Starbucks is szempont volt a kórház kiválasztásában… A kórház elhagyása után a lakásunk kész wellnessnek tűnt, a vécé rögtön a háló mellett, a hatalmas vágás után nem kellett folyósokon átsétálva, először kötelezően leadva a recepción a csecsemőt, majd vissza egy másik folyosón, az ötven kórházi ágyra és látogatóik számára fenntartott három darab vécére várva könnyíteni magamon. A kórházi szobában négyen voltunk, de soha nem láttam a szobatársaimat, mert az ágyam köré kötelező függöny volt felhúzva, és a látogatók is a függöny mögé sereglettek be japán diszkrétséggel. Vannak kellemesebb hangulatú szülőházak egy-egy orvos által üzemeltetve, de vészhelyzet esetén úgyis át kell menni egy nagyobb kórházba. Állítólag ilyen helyen a barátnőmnek zongorakíséret mellett szolgálták fel a több fogásos vacsorákat, volt aromaterápia és más izgalmas érdekességek. Egy másik barátnőmnél viszont nem volt alvadásgátló a szülőházban, és mire rájöttek mentőt hívva, hogy nagy a gond, a barátnőm kómába került, majd négy hónap múlva ébredt fel a megyei kórházban, méh nélkül. Örök fájdalma, hogy nem lehet több gyermeke. Miyake További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.05. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Szülés után mutatják meg hasukat a bevállalós kismamák
Szülés után – akár csak 24 óra vagy éppen több hét elteltével – mutatják meg ezek a kismamák feszes vagy éppen ráncos hasukat.Forrás: Nők Lapja Café: Szülés után mutatják meg hasukat a bevállalós kismamák
2017.03.04. 09:02
Nlcafe.hu
Talán mégsem a terhesség, hanem az anyaság hizlal
Bár a nők már régóta a várandósságot hibáztatják a plusz kilóikért, amik a baba születése után maradnak, egy új tanulmány szerint azonban inkább az anyaság lehet a felelős értük. A kutatók szerint a súlygyarapodás egy évvel a szülés után gyorsul fel.
2017.03.04. 09:00
Vital.hu
Márciusban is Bezzeganya Klub!
Márciusi klub programok A Bezzeganya klub második hónapja üzemel. Jó beszélgetések között új ismeretekre tettünk szert, barátkoztunk, és a gyerekek mindeközben vígan játszottak. Márciusban is folytatjuk a programot. Március 6-án A családi viszonyok változása a gyermek születése után lesz a témánk. Arra keressük a választ, hogy miért olyan rázós az első év, hogy miért megy ekkor annyi házasság tönkre, hogy fel lehet-e erre is készülni, hogy hogyan kerülhetjük el a mély gödröket. Kicsit az anyós-kérdés is szóba fog kerülni, meg a szülés utáni rokonok-barátok segítsége. A fiatal szülők mellett anyósokat is várok. Március 13-án A kamaszkorról beszélgessünk! Erről a cseppnyit sem könnyű, néha talán félelmetes időszakról. Jó lenne, ha rutinos anyák is jönnének, akik már felnevelték gyermekeiket. Emellett várok mindenkit, aki előre felkészülne, vagy épp most ért a kamaszkor küszöbére a gyermekével. Március 20-án Beszélgessünk az elveinkről! Akik szülés előtt állnak, milyen elvekkel készülnek a szülésre, babázásra, kisgyerekezésre? Aki már gyermeket nevel, mik voltak az elvei, megvalósította-e őket, van-e ami ment a levesbe, vagy mi volt, ami megmaradt? Van-e kőbe vésett, megváltoztathatatlan elvetek? Március 27-én vendéget hívunk ismét. Erről később lesz bővebb információ. Várok sok szeretettel minden érdeklődőt Budapesten a Corvin negyed mellett, a Práter utca 12-ben. A program 17-19 óráig tart, ára: 1500 Ft. Bátran hozz csemetét, sok játék, pelenkázó, ennivaló melegítésére szolgáló eszközök segítenek, hogy az apróságok is jól érezzék magukat. A szülőket finom teával várom. nagycsaládos További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.03.02. 13:00
Bezzeganya.postr.hu
Ne hagyd el magad, Anya! - 9 arckrémet ajánlunk a fáradtság eltüntetésére!
A terhességgel járó változások, a felszedett kilók, és a szülés utáni fárasztó, kialvatlan, lestrapált napok és hónapok fokozottabban veszik igénybe a szervezetünket, beleértve természetesen az arcbőrt is. Az állandó éjszakázás, a fáradtság és a kimerültség megteszik a hatásukat: fakó bőr, beesett szemek, nyúzott arc az eredménye. Ilyenkor rémülten szembesülünk a tükörből visszanéző Keleti Boszorkánnyal, és az amúgy is bizonytalan, a tomboló hormonok miatt az átlagnál labilisabb lelkű friss kismama úgy érezheti, hogy a vonzereje a béka feneke alá zuhant. Ennek ellenére – vagy épp ezért - nagyon fontos, hogy időt és energiát fordítsunk magunkra, hiszen egy önmagával elégedetlen, frusztrált anyuka nehezen áll helyt a mindennapokban, keserűsége pedig a gyerekre is hatással lesz, hiszen a picik mindig megérzik, ha az édesanyjuk nem boldog. Az, hogy gyerekünk születik, nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk a szépségápolásról, hogy bele kell törődni a szem alatti karikákba, nem kell kompromisszumot kötnünk, az anyaság nem veszi el annak a vágyát és lehetőségét, hogy vonzóak legyünk – sőt! Anyává válni a nőiesség egy nagyon fontos eleme. Ebben kell megtalálnunk igazi kiteljesedést és boldog, kiegyensúlyozott nőként elfogadni, hogy sok változás megy végbe a testünkben, amivel nem tudunk mihez kezdeni - ugyanakkor fel lehet, fel kell venni a kesztyűt azokon a pontokon, ahol tudunk tenni az idő és a gravitáció ereje ellen.  Az élet és a genetika igazságtalan, hiszen vannak olyan szerencsések, akik a terhesség alatt kivirulnak és a csecsemős időszak sem hagy nyomot rajtuk, de a nők nagy része sajnos küzd ezzel az korszakkal: a hulló, töredezett hajjal, a mitesszeres, pattanásos bőrrel, a fakó, fénytelen arccal. Hiába tudjuk, hogy a hormonháztartás rendeződésével nagyrészt visszaáll majd az élet a rendes kerékvágásba, ez nem vigasztal meg minket, mikor az ominózus tükörbe nézünk.  Szerencsére rengeteg készítmény áll rendelkezésünkre, hogy visszanyerjük a régi önmagunkat: hidratálók, anti-stressz és öregedés gátló krémek, szérumok tömkelege segíthet abban, hogy ismét a régi fényünkben tündököljünk.  Ezekből szedtük össze a kedvenceinket, amelyek nekünk már beváltak, így szívesen ajánljuk őket nektek is.  A számunkra legjobb arckrémek Aqua Mundi Hidratáló Nappali Krém  A növényi olajakban található természetes vitaminokkal gazdagított, telítetlen zsírsavakat magas százalékban tartalmazó, shea vajas, mandulaolajos Aqua Mundi Hidratáló Nappali Krém elegáns illata, gondosan válogatott természetes hatóanyagai segítik a bőr hidratálását, megkönnyítik a mindennapi bőrápolást. Fő alkotóeleme a B-1, B-2, B-6 és E-vitaminban gazdag, magas Omega-9 telítetlen zsírsav tartalmú mandulaolaj, valamint a shea-vaj. Bár tartalmas, viszonylag nehéz krémről van szó, nem kell tőle megijedni: könnyen felvihető és nem hagyott zsíros, ragacsos érzetet a bőrünkön. Mindennapos használatra is ajánljuk, nem okozott semmilyen allergiás reakciót és nem tömítette el a pólusainkat nap végére. Sajnos egyelőre kevés helyen kapható, cserébe viszont hihetetlen módon, a gyártó honlapjáról megrendelve ingyenes a kiszállítás és a második terméktől kezdve az összes fél áron vásárolható meg. Ára: 50 ml, 2240 Ft [quote width="auto" align="none" border="#b94783" color="#444" title=" "]Az Aqua Mundi termékek kizárólag természetes anyagokat tartalmaznak. Nincsenek bennük  parabének, szulfátok, petrokémiai összetevők, mesterséges színezékek, illatanyagok és tartósítószer, a gyártási eljárásuk és csomagolásuk pedig a legszigorúbb Európai uniós szabványoknak is megfelel. Nevük jelentése és egyben a filozófiájuk is: Aqua: víz, Mundi: tiszta – és ebben a két szóban benne van minden, amit az Aqua Mundi manufaktúra a bőrápolásról gondol.[/quote] VeraNatura Hársfavirág & szőlőmag Q10 bőrkisimító arckrém  Ára: 50 ml, 3620 Ft A könnyű, finom textúrájú, egyszerűen használható, ugyanakkor összetevőit illetően teljesen természetes és magas minőségű  összetevőkből áll. Hársfavirág & szőlőmag Q10 bőrkisimító arckrém tökéletes választás a normál és zsírosodásra hajlamos bőrtípusra. Különleges és speciális összetevői, mint a nyomelemekben gazdag uborka kivonat, a Q10 vagy a szalmagyopár víz frissitő hidratálást adnak a megfáradt bőrnek, antioxidáns hatásúak és felveszik a harcot az öregedést okozó szabadgyökök ellen. A finom aragánolaj, a magas antioxidáns tartalmú szőlőmag, rizskorpa és szezámolaj, valamint a gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő feketekömény olaj a luxuskezelések élményét adja, minden krémezés alkalmával. Könnyen beszívódik, ragyogóvá teszi és kisimítja az arcot, a változás tényleg napok alatt látható. Uniszex illata miatt férfiak is bátran használhatják, nálunk a férjeknek is bevált borotválkozás utáni hidratáláshoz. 50 és 30 ml-es kiszerelésben kapható, mindennapos használatra ajánlott.  Magister Products - Méhpempős arckrém Ára: 50 ml, 2590 Ft Ezt az allergénektől mentes, megbízható szaktudással, gyógyszerész által fejlesztett nappali Méhpempős arckrémet kifejezetten az érzékeny bőr hidratálására ajánljuk. A bio méhpempő és a bio hársfavirág bőrregeneráló, bőrnyugtató, bőrtisztító hatású, serkentik a kollagén képződést és a sejtek regenerálódását, a méz kivonat pedig bársonyossá teszik a száraz, vízhiányos, élettelen és tónusát vesztett arcbőrt. A-vitamin mentes, tehát szoptatós és várandós kismamáknak is ajánlott. Ideális választás a legérzékenyebb bőrűek számára is, a legproblémásabb arccal rendelkező kolléganőnk is bátran használhatta, nem okozott viszketést, száradást, piros foltokat, kellemetlen, feszülő érezést. Állaga elsőre kissé tömör, de gyorsan felszívódik, nem hagy zsíros érzetet maga után állandó használata érezhetően feltölti a megfáradt, tartását vesztett bőrt. Nem tartalmaz semmilyen illatanyagot vagy mesterséges összetevőt.  Avon Nutra Effects Radiance ragyogást kölcsönző nappali arckrém SP20 Ára: 50 ml, 1290 Ft   Az Avon Nutra effect bőrápoló, hidratáló krém a különböző aktív hatóanyagok, magkivonatok révén segít, hogy a bőr ápolt, hidratált és élettel teli legyen. A papagájvirág-mag kiegyensúlyozza a tónustalan, fakó és sápadt bőrt, feltölti energiával és ragyogóvá varázsolja. Rendszeres használatával 1-2 hét alatt érezhetően simábbá és puhábbá vált az arcunk, eltűntek a száraz, piros foltok. Feltölt, kiegyensúlyozza az arc kontúrjait, regenerál és segít a bőr öregedésének lelassításában, fényvédő tartalma ellenáll a napsugárzás káros hatásainak. Természetes anyagokat tartalmaz, parabén, színezék és ftalátmentes, allergológiailag tesztelt, nem okoz kellemetlen bőrpírt, vagy más elváltozást, érzékeny bőrre is bátran ajánlott. Gyorsan beszívódik, nem zsírosodik, az illata kellemes, nagyon könnyű volt vele dolgozni. Sminkalapnak is tökéletes, hiszen pillanatok alatt felszívódik és nagyon könnyű, természetes érzetet ad, egyszerűen felvihető volt utána az alapozó is. Body shop Oils of Life™ intenzíven revitalizáló nappali géles arckrém Ára: 50 ml, 9900 Ft A hidegen préselt fekete köménymag- kaméliamag-és és csipkebogyómag-olajak táplálják és óvják, a micro-gyöngyök pedig életre keltik a fáradt bőrt. A géles állagú krém könnyen felszívódik, nem hagy zsíros érzetet, felfrissíti, és selymes tapintásúvá teszi az arcot, illata kellemes és friss. Nagyon gazdaságos, egész kevés mennyiség is elég belőle ahhoz, hogy egész napra ragyogóvá varázsolja az arcot. Viszont mi kifejezetten fáradt, száraz, dehidratált bőrre ajánljuk, egy zsírosabb arcon könnyen pattanásokat okozhat.   Yves Rocher Hydra Vegetal 24 órás hidratáló Ára: 50ml, 3700 Ft   A kizárólag növényi összetevőket tartalmazó Yves Rocher 24 órás hidratáló, tápláló arckrém normál és száraz bőrön tesz jó szolgálatot. Textúrája krémes és nagyon könnyű, pillanatok alatt felszívódik és egész napra feltölti a bőrt. Állandó használata puha, élettel teli és ragyogó arcbőrt eredményez. Bőrgyógyászatilag tesztelt, hipoallergén, az összetevői között pedig semmilyen kemikáliát nem találunk, juharfa nedv és bio agávé kivonat, növényi betain és karitévaj alkotják. Ebből a krémből is nagyon kevés elég a hidratáltsághoz, ha túl sokat használunk belőle, könnyen zsírosodhat a bőr.  Vichy Idéalia Bőrkisimító és ragyogást adó arckrém  Ára: 50ml, 7000 Ft   Az IDÉALIA Bőrkisimító és ragyogást adó arckrém, rendszeres használatot követően energizál, egységessé varázsolja az arcot, természetes ragyogást kölcsönöz a bőrnek. Megbirkózik a kisebb szarkalábakkal és feltölti az apróbb ráncokat, eltünteti a kitágult pórusokat.  Fermentált feketetea-kivonatot, ami az AHA-sav, vitaminok, probiotikumok, polifenolok nagyon hatékony kombinációja, antioxidáns áfonyakivonatot és Vichy Termálvizet tartalmaz, bőrgyógyászati ellenőrzés mellett tesztelt. Eredményes a fáradtság összes tünete ellen, beleértve a karikás szemeket, a fakó bőrt és a mimikai ráncokat és kifejezetten finom illatú.  Alverde Vitamin Bőrfeszesítő Nappali Arckrém Q10 és Goji Bogyó Kivonattal  Ára: 50 ml, 1299 Ft   A Dm sajátmárkás terméke nagyon kellemes meglepetés. Ár-érték arányban nagyon hatékony és kellemes krémet kapunk, ami sikeresen alkalmazható a bőröregedés ellen. Glicerin és búza alapú, vitaminokkal, antioxidánsokkal és ásványi anyagokkal dúsítva. Nagyon szépen és tartósan hidratál, könnyű felvinni, bár kissé nehezen szívódik fel. Kizárólag természetes összetevőkből készült, nem allergizál, nem hagy piros foltokat.  Estee Lauder Nutritious Vitality8 Ára: 50 ml, 19 250 Ft Az Estee Lauder Nutritious Vitality8 Nappali Arckrém kissé kakukktojás, hiszen, ez már egy csúcskategóriás, ennek megfelelően az árát tekintve is magasabb kategóriás termék. Gazdag, finom textúrájú, könnyen felvihető mélyhidratáló krém, gránátalma kivonata segít aktiválni a bőr regeneráló képességét, táplálja és helyreállítja az egyensúlyát, feltölti az apró mimikai ráncokat. Állandó használata mellett rugalmas, mélyen táplált, kiegyensúlyozott, ragyogó bőrt eredményez. arcápolásbőrápolásbőrápolás terhesség utánaqua mundimagisteravonvera natura
2017.03.02. 07:44
Cukimamik.hu
Így néz ki Carolina Dementiev két hónappal szülés után
A panamai modell és műsorvezető karácsonykor hozta világra kisfiát, mostanra viszont már szinte olyan karcsú, mint terhessége előtt volt.
2017.03.01. 11:24
Starity.hu
Szerinted hány hónap telt el a két kép között?
Egy fitness mániás csaj nemrég előtte-utána fotót posztolt az Instájára, ami teljesen felrobbantotta a netet. Sosem fogod kitalálni mennyivel a szülés után készült ez a kép!
2017.02.28. 14:04
Cosmopolitan.hu
Szülés után az intenzíven 1. rész
Első babámat vártam. Teljesen gördülékeny terhességem volt, semmi hányinger, hányás, rosszullét, igazi álomterhesség volt. Csak a vége nem volt túl álomszerű.Szerettünk volna a kedvesemmel orvost fogadni, de amikor meghallottam mennyi a "tiszteletdíja", felháborodva úgy döntöttem, azt a 6 számjegyű összeget inkább a kelengyékre fordítom. Akkor még nem tudtam, ezzel mekkorát hibáztam. Szülésznőt fogadtunk csak, mivel a kórházban a szülést elejétől a végéig ők vezetik le, ha épp nincs komplikáció. És azért mégis csak negyed annyiba kerül, mint az orvos, és van egy állandó ember mellettem. A cikk olvasása
2017.02.28. 09:08
Hoxa.hu
Sztárok, akiknek a szülés után elképesztően jó alakjuk van
Jennifer Lopez, Kate Winslet, Halley Berry – mind csinos és fitt édesanyák. Tökéletes vonalaikat azonban nem plasztikai sebészeknek, hanem az edzésnek köszönhetik. Tudd meg te is a titkukat!Forrás: Nők Lapja Café: Sztárok, akiknek a szülés után elképesztően jó alakjuk van
2017.02.27. 15:44
Nlcafe.hu
Lendülj formába szülés után! – Ezért kezdj el mozogni!
Bármit teszel, makacsul ragaszkodnak hozzád a kilók?  Gyerekvállalás után nehezebben megy a fogyás, de megkönnyítheted, ha nemcsak az étkezésedre figyelsz oda, hanem mozogsz is! Íme, 3 ok, amiért csak rendszeres mozgással érheted el a célod!Forrás: Nők Lapja Café: Lendülj formába szülés után! – Ezért kezdj el mozogni!
2017.02.27. 09:20
Nlcafe.hu
Svájcban nem illik a kórházban vajúdni
Első gyermekemet 13 éve szültem, akkor az internettel járó információáradat még nem robbant be, az ember ismerősökön keresztül szerezte be a szükséges információkat. A szülésről, nálam hét évvel idősebb, négy lombikgyermekes barátnőmtől tájékozódtam, aki szerint a szülés lényege az epidurális érzéstelenítés. Ha az van, minden jó! Zürichben - ott élő barátnőim elbeszélése alapján – a kórházi személyzet elég szűkmarkú az epidurálist érintően, ha nincs előre kérvényezve, akkor nagyon nem is adnak, ezért hatalmas betűkkel, a szülés előtt hónapokkal, a kórházfelvételi dokumentumom minden oldalára jól láthatóan felírtam, hogy EPIDURÁLT KÉREK! Ezt biztos ami biztos alapon tettem csak, ugyanis akkor még nehezen hittem, hogy egy szülés fájhat: hisz annyi embert megszültek már… A végén persze áldottam a barátnőmet. A szüléssel kapcsolatban csak annyi, hogy a svájciak (a japánok mellett) szabályszerető nép, ezért az egész napos otthoni vajúdásom után, mikor telefonos egyeztetés nélkül érkeztünk az egyébként hónapokkal előtte regisztráltan kiválasztott kórházba, hazaküldtek minket. Azért egész napos, mert Zürichben nem illik a kórházban vajúdni. Azt tessék szépen otthon a családdal együtt csinálni, és majd csak a szülésre befáradni.  Ezt nagyon alaposan belénk vésték az orvosi vizsgálatok során. Egyik zürichi magyar anyukánál a férj segített a szülést levezényelni, mert a szülésznő magukra hagyta őket, hogy szerinte itt még nincs szülés. A kórházból hazafelé vezető úton viszont már levegőt alig kapva ordítoztam, a japán férjemet ezzel annyira kiborítva, hogy hazaérkezésünk második pillanatában már fogta is a telefont és rendkívül rossz svájci németséggel hívta a kórházat, hogy megyünk vissza. Ekkor már lelkesebben fogadtak, hat cm-re ki is voltam nyílva, epidurált talán megkésve, de kaptam, és azt leszámítva, hogy a férjemnek folyamatosan tolmácsolnom kellett az eseményeket németről japánra, nagyobb erőfeszítés nélkül megszületett a nagylányom. A kórházi ellátás szuper volt, de Svájcban minden szuper, ezzel nem árulok el nagy titkot. Mai napig nosztalgikusan gondolok az ott kapott kakaókra és csokoládékra, a mosott és vasalt kórházi hálóruhákra, amiket tetszőleges mennyiségben lehetett összevérezni vagy tejezni… Ráadásul a Krankenkasse mindent fizetett, a szülés száz százalékban ingyenes volt. Miyake További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2017.02.26. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
Ha a házi kedvenc kiesik a pixisből… - 2. rész
„Nem elég, hogy a gazdi szaga (hormonháztartása) megváltozott, még ingerültebben is beszél velem! Ráadásul múltkor itthon hagytak egy csomó időre és mióta visszajöttek egy furcsa, hangos csomaggal vannak állandóan elfoglalva” – gondolhatja kutyusunk, mikor szülés után hazatérünk a kórházból. Hogyan bánjunk hát vele?
2017.02.26. 00:00
Babanet.hu
Sok kismama szédül a szülés utáni időszakban
Szülés után az új élethelyzet és az alváshiány miatt sokan küzdenek rossz közérzettel, kimerültséggel, szédüléssel.
2017.02.25. 15:12
Weborvos.hu
Előzetesben az újszülött gyilkossággal gyanúsított anya
Pénteken előzetes letartóztatásba került az a 27 éves mihálygergei nő, akit azzal gyanúsítanak, hogy körülbelül egy hete, közvetlenül a szülés után megölte kislányát.Forrás: Nők Lapja Café: Előzetesben az újszülött gyilkossággal gyanúsított anya
2017.02.24. 20:15
Nlcafe.hu
Megpróbálta elégetni, elásni, végül egy kartondobozba rejtette kislányát
Előzetes letartóztatásba került az a 27 éves mihálygergei asszony, akit azzal gyanúsítanak, hogy körülbelül egy hete, közvetlenül a szülés után megölte kislányát, majd a holttestet előbb megpróbálta elégetni, elásni, végül egy kartondobozba rejtette. A döntést a Salgótarjáni Járásbíróság közölte az Origóval.
2017.02.24. 19:15
Origo.hu
Szűk latexruhában mutatta meg szülés utáni alakját Blac Chyna
A 28 éves tévésztár három hónappal ezelőtt hozta világra lányát, Dream Kardashiant.
2017.02.23. 16:05
Starity.hu
„A családok nem szembesülnek majd a kórházakat átszövő abortuszkultúrával”
A reformátusok Bethesda Gyermekkórháza a természetes szülés fellegvára lesz. Felhördülés követte a hírt, pedig ennél jobb régóta nem történt a magyar szülészetben. A csütörtöki Heti Válaszban Velkey György főigazgató beszél a részletekről.
2017.02.22. 19:10
Hetivalasz.hu
Őszinte képet posztolt a fitneszguru - Így néz ki szülés után 4 héttel egy valódi női test
Alexa Brown pozitív testképről szóló üzenete egyre többekhez ér el.
2017.02.22. 18:20
Femina.hu
Szülés után megölte a csecsemőjét egy 27 éves nő Mihálygergén
A rendőrök házkutatás során találták meg a kisbabát, egy melléképületben.
2017.02.22. 09:32
Velvet.hu
Vissza a munkába szülés után – de mikor és hogyan?
Vannak, akik terhesség alatt alig várják, hogy végre abbahagyhassák a munkát, vannak, akik az utolsó percig dolgoznak, de az biztos, hogy szülés után mindenkinek hosszabb-rövidebb időre nem a munka, munkahely, hanem a gyerek lesz feladatai középpontjában. Természetesen ez csak egy átmeneti idő. A munkába állással kapcsolatban két kardinális kérdés merül fel, ami aztán még több kisebb-nagyobb kérdést generál. Az egyik, hogy mikor kezdjek újra dolgozni, a másik, hogy mit és hol. Nos, a mikor kérdés bármikor felmerül, indulatok és érvek sokaságát hozza magával. Pro és kontra lehet érvelni, vitatkozni rajta, mert erre kategorikus választ adni lehetetlen. Felic