kerek arc

Frizurák és sminktippek kerek archoz egy helyen. Olvasd el a legfrissebb trendeket, ötleteket és javaslatokat az összegyűjtött cikkekből, képgalériákból és videókból!

Földangyal vagy? Lehetséges! Derítsd ki! - Angyalteszt képekkel!
Photo: Susan Carranza - DeviantartDoreen Virtue angyal-felismerő tesztjéből rájöhetsz, hogy testet öltött angyal, elementál vagy csillagember vagy akinek előző életei nem a földön telt. De lehet, hogy lélekváltó vagy bölcs lélek lakozik benned, aki nagy tudású varázsló, főpap, főpapnő vagy boszorkány, aki Isteni küldetéssel van a Földön! Használd a képeket a felismeréshez! Az Angyalok köztünk élnek, talán nem is tudod, de önkéntelenül mondod, ha valaki kedves hozzád:"Te egy angyal vagy"Vagy, ha nagyon furcsa: "Te honnan,melyik bolygóról pottyantál ide? "Vagy ha valami mély igazságot mondanak: "Te olyan bölcs vagy!" mert tőle valahogy hiteles, és egész nap hallgatnánk ősi igazságot hordó szavait. Akikhez ilyen módon viszonyulunk, lehetséges, hogy valójában "földre szállt angyalok" és éppen segítségünkre küldték őket az égi erők. Nem is gondolnád milyen közel állsz az igazsághoz!A földre született angyalok, Földangyalok és egyéb lények konkrét feladatokkal születnek emberi környezetbe, embertestben, fizikai lényük tompítja saját valójukat, még saját maguk számára is rejtély, de ez szükséges a beilleszkedéshez, és hogy elfogadható segítséget tudjon nyújtani az embereknek. Te melyik csoporthoz tartozol?Köztünk élnek és talán saját maguk sincsenek tisztába lelkünk származásával, de érzik, hogy valami nem kerek a sorsukban. Erős késztetést éreznek az emberek, vagy környezetük megsegítésére, pozitív változására. Az élet ebben a formában nem tud sokáig fennmaradni, hacsak a nagy néptömegek nem változtatnak a környezetükhöz és egymáshoz való hozzáállásukon. Elképzelhető, hogy Te is éltél már ilyen formában, vagy éppen most tartozol közéjük Isteni megbízásból jöttél a földre, felajánlva tanító és gyógyító energiádat. Doreen Virtue felismerő tesztjéből rájöhetsz, hogy testet öltött angyal, elementál vagy csillagember vagy akinek előző életei nem a földön telt. De lehet, hogy lélekváltó vagy bölcs lélek lakozik benned, aki nagy tudású varázsló, főpap, főpapnő vagy boszorkány. Doreen Virtue felosztása szerint 5 fő típusba sorolhatók a kiválasztott emberek: 1. Testet öltött, vagy Föld angyalok: Külsejük:- szív alakú kedves arc, ívelt ajkak,ártatlanságot tükröző szemek; - szőke vagy melírozott, szőkített haj; - gyakori a súlyfelesleg. - nehezen mondanak nemet kérésekre, nehezen kérnek; - nagy fényes, aurájuk van; - párkapcsolatban függőségi vagy szenvedélybeteg személyiségű társat választanak; - világmegváltók; - a szabályokat ritkán szegik meg; - magas empátia és szociális érzékenység; - az emberek ösztönösen is „angyaloknak” nevezik őket, az angyalos dolgokhoz vonzódás, angyalgyűjtemény; - evéskényszer, csokoládéfüggőség. Munkájukban is segítők. Pl.: pedagógus, ápoló, légi utaskísérő, szakács, családsegítő. Csillagjegyeik leggyakrabban: Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő lehetnekMottójuk, amire jó ha figyelnek: „Várj, mielőtt rögtön igent mondanál!” 2. Testet öltött elementálok: Külsejük:- ők a legfelismerhetőbbek, természeti lényekre hasonlítanak (manók, koboldok, tündérek,sellők); - nagy szemek, rövid, pisze orr,általában vörös haj; - előreugró álkapocs,nagyon magas vagy nagyon alacsony termet - játékosság, humorérzék, csintalanság; - kreatívak, művészek; - kelta beütés és érdeklődés; - mágikus képességeik vannak; - kerülik a nehéz munkát, szórakozni szeretnek, lelkesek; - állatbarátok, természethez közel élnek (vidék, zöldövezet); - a levegő lételemük (szenvedélyes természetvédők). Hivatásuk: pl.: média, művészet, tánc, jógatanár, túravezető, természetvédő, erdész, kertész. Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Sok időt tölts a természetben!” 3. Csillagemberek: Külsejük:- férfiak: magasak, vékonyak; - nők: alacsonyak és karcsúak; - szivárványszínű aura; - szemük szokatlan formájú, csillogó (csillagszemű); - öltözködésük visszafogott; - „hűvösséget” sugároznak; - intuitív szellemi tudás; - energiagyógyászat pl.: reiki érdekli, gyakorolja; - általában nem vállalnak, vagy csak egy gyereket; - érzékenyek az agresszióra; - sci-fi, UFO téma nagyon érdekes a számukra. Hivatásuk: pl.: természetgyógyászat, reiki mester, mérnök, postás, pénztáros, fodrász. Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Becsüld egyéniséged!” 4. Lélekváltók Külső jegyeik: - változó lehet. Jellemzőik: - a Földangyaloknak ez a képviselője nem vállalja a leszületés, a gyermekkor megpróbáltatásait, hanem egyből felnőtt testbe „költözik”. Legtalálóbb szó a „lélekcsere” arra, ami történik. Pl.: amikor egy ember öngyilkos akar lenni, a lélekváltó „megszállja” a testet. Ezzel magyarázható, amikor egy ilyen eset után az ember személyisége gyökeresen megváltozik;- úgy érzik, eddigi életük „rossz álom” volt; - gyermekkorukra nem emlékeznek; - nevüket idegenül „fogadják”; - magatartásuk megváltozik; - életmódjukat gyökeresen megváltoztatják; - „idegennek” érzik önmagukat. Hivatásuk: pl.:.zene, írás, tanítás. Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Változtass, ha szükségét érzed!” Ehhez a típushoz nem adunk képeket, mivel bármilyen külsővel előfordulhat. 5. Bölcs lelkek - átható tekintet, realizmus, sötét tónusú; hosszabb haj; - szellemi „sugárzásuk” látszik arcvonásaikon (pl.: magas homlok); - általában hosszúkás arcúak, lovagkori külső, szeretik az ősi jelképeket, hordani is. - egyfajta távolságtartás, elmélyült tekintet; - érzékenyek a holdfázisokra; - pszichikus képességük fejlett; - vonzza őket a mágia, asztrológia, tarot; - együtt érzők, türelmesek embertársaikkal; - energetikájuk „nehezebb”, mint a többi Földangyalé; - gyakran emlékeznek más életeikre, előző fogadalmaik nehezítheti mostani életüket. Hivatásuk: pl.: médium, asztrológus; szellemi tanító, filozófus, pszichológus,vállalkozó Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Ügyelj vérmérsékleted erejére!” A teszten kívül is tudni fogod, hogy hova tartozol, ha alaposan megfigyeled, milyen ügyek érdekelnek a legjobban, mi tüzeli fel, mi kelt benned aggódást, izgalmat, indulatot. Lehet a tanításod lényege az emberek anyagi szükségleteinek kielégítése úgy, hogy ne kelljen versengeni egymással, ne kelljen lopnunk, és ne indítsunk háborút, hogy elvegyük a részünket. A természet, levegő, víz védelmének tanítása. Esetleg arra szerződtél, hogy helyes gyereknevelési módszert mutass a többieknek. Megoldás erőszak és gyűlölet ellen. Manapság szinte végtelen a megoldásra váró feladatok sora. Minden segít, amit szívből jövő szeretetből csinálsz. És aki egyszerű ember, egy feladata van, tanulni a jót, a szeretetet a boldoggá válást. Írta: Berta Aranka Forrás: http://www.harmonet.hu/ezoteria/13673-foldangyal-vagy-lehetseges!-deritsd-ki!-ezoterikus-angyalteszt-kepekkel!.html Photo: Susan Carranza - DeviantartAktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html
2016.12.16. 10:44
Elozoeletek.hu
5 előnyös és divatos frizura kerek archoz
A kerek arc testsúlytól függetlenül az egyik leggyakoribb arcforma. Sokféle frizura előnyös hozzá, a rövidről a hosszúig. Forrás: Nők Lapja Café: 5 előnyös és divatos frizura kerek archoz
2016.11.19. 20:30
Nlcafe.hu
Apa vörös, anya barna, a gyerek meg szőke hajjal született
Késő este 11 óra van, lázasan pihegsz a karomban. Ovis nővéredtől elkapott futó nátha, én persze ettől is idegbetegre aggódom magam, 38,3, még csak most kezd hatni a lázcsillapító. Sehogy sem jó, ficeregsz rajtam, hintaszékbe helyezkedünk, már bújsz is a cicikhez a megnyugvásért. Letakart sólámpa és a konyhából beszűrődő kislámpa gyenge fényénél csak nézlek ringatózás közben. Gyönyörű vagy. Tökéletes. Rádöbbenek, milyen ritkán vagyunk kettesben, igazán kettesben. Simogatom a hátad, érzem az illatod,a tekintetem közben újra és újra az arcocskádra téved, icipici orrocskád, apró füleid, lehunyt szemeid, hosszú szempilláid, szőke alighajad… és a szívem túlcsordul. Maholnap egy éves leszel, és a születésedre emlékezem. Ctg-re voltam kiírva aznap. A 40. hétben jártunk, úgy tudtam, ez lesz az utolsó heti ctg, lassan közeleg a kiírt dátum, utána már kétnaponta megyek. Már ha eljutunk odáig. A reggeli öltözködés közben az éjszakai fura érzés jut eszembe. A nővéred mellé bújtam éjfél körül, hogy megnyugtassam, nincsenek rémek a szobában, épp kényelmesen elhelyezkedtem, mikor mintha valami nagyon halovány szorítást éreztem volna a hasam alján. Gyorsan elmúlt, így betudtam jóslónak, de a reggeli fényben mégis jelentőségteljesnek tűnt. Oké, ez még nem fájás volt, most különben sem érzek semmit, indulás ctg-re. Ha ott a lesz a doki, megkérem,hogy nézzen rá a méhszájra, biztos ami biztos. 9-re épp odaérek, rám csatolják az öveket, megint a hátamra akarnak fektetni, rettentő kényelmetlen, kikönyörgöm az oldalfekvést. Az előzőleg betolt két szelet almás pite hatása érvényesül, vígan ugrándozol, szép görbéket produkálunk. Reménykedve várom a 20 perc végét, csak mutasson méhtevékenységet a gép, kérlek, már nagyon szeretnék találkozni veled. És ne haragudj, de már nagyon kényelmetlen a bentléted. Aligalvás, sehogysejó, térdem-derekam-hátam fáj, nem beszélve a kétéves szélvész nővéredről, aki előszeretettel cipelteti magát a harmadik emeletre fel-le, lift hiányában őrült hisztiket produkálva a lépcsőház közepén. Szóval szuggeráltam a gépet, mutasson legalább aprócska fájásokat. Letelt a 20 perc, természetesen semmi, tehát te jól érzed magad ott bent, és a gép által kiköpött papírfecni alapján eszed ágában sincs kiköltözni. Az asszisztens hátraviszi aláíratni a dokival, utánaszólok, hogy szeretnék kérni egy vizsgálatot a dokitól. Támadómenyét fejjel visszakérdez, hogy mégis miért?! Öö… Éjjel fájdogáltam, hazudom (nem minden) szemrebbenés nélkül. Nem volt meggyőzve. Visszatér a dokival, na, ő aztán főleg nem érti, mit akarok. Emelt hangon magyarázza, hogy nem mutat fájástevékenységet a ctg, így semmi értelme a vizsgálatnak, nézzem csak meg. Én mégis kérném. Dühösen vakkant, kettő percem van levetkőzni, mennie kell értekezletre. Libbenek az öltözőbe, majd fel a vizsgálóra. A dokinak hatalmasra nyílik a szeme, akkor már én is tudom, ma találkozni fogok veled. A doki csak annyit mond, 5 cm-re ki van tágulva kismama… Öö, ha szeretné, hívunk mentőt, viccelődik. Biztatóan mosolyog, nyoma sincs a mogorvaságának, megírja a beutalót, kérdezi, melyik kórházba, majd sok sikert kíván. Az asszisztensnő nem nagyon érti, mi van, hiszen nincsenek fájások, hogy lehet mégis 5 cm a tágulás. A doki türelmesen elmagyarázza, hogy rejtett vajúdás lehet a dolog hátterében, viszonylag ritka, de ismert vajúdásforma. Gyakorlatilag nem éreztem a fájásokat. Hirtelen eszembe is jut a nővéred születése, mikor odaértünk a kórházba a 3 perces fájásokkal, amelyek bár szépen gúzsba kötöttek, de azért vártam a „még sokkal rosszabb” részt, de erre a szülésznőm közölte, hogy ennél nagyon nem lehet rosszabb, a fájásokat a gép sem tudta már mérni, meg is mutatta a papírt, a görbének nem volt csúcsa. Szóval a doki szerint, ha most burkot repesztenének, nagyjából két óra múlva láthatnálak is. Nagyon boldog voltam, vééégre! Hívtam apukád, épp a játszón volt a nővéreddel, odaautóztam, mire kiszálltam, odajöttek elém a parkolóba, fülig érő szájjal kérdeztem tőle, november kilencedikei gyerek jó lesz, apa? Néz elgondolkodóan… Hányadika van? Kilencedike. Óóóó!!! Hirtelen kapkod, hova menjünk, mit csináljunk, nővéred hova rakjuk. Nyugi drágám, vegyél nagy levegőt, visszamegyünk a játszóra, mert a leányzó még csúszdázna. Délelőtt 10.30 volt ekkor. Lassan elkezdtünk rákészülni a szülésre. Fájások még sehol, telefonon egyeztettem a szülésznővel, már meg sem lepődött az 5 cm-en, kérte, amint elrendeztük a nővéred, legkésőbb kora délután érjünk oda a kórházba (20 percre innen a szomszédos városban), megnéz és addig is javasolt egy kis sétát. Előre jelezte, hogy aznap 7-ig van műszakban, de ha szükséges, tud tovább maradni. Elmentünk hát sétálni a városba, még utoljára hármasban. Különleges érzés volt tudni, hogy még ma négyen leszünk. Ennek fényében még jobban ölelgettük a nővéred, készültem arra, hogy pár napig nem látom őt… Ezt el sem tudtam képzelni, hiszen egész addig maximum két óra volt, amit külön töltöttünk. Simogattam, puszilgattam, még egyszer elmagyaráztam neki, hogy most miért leszek távol egy ideig. Izgatottan várt téged, így ekkor még nem is igen foglalkozott azzal, hogy nem leszek majd mellette. Délben, amikor aludni ment, még apukáddal volt egy kis időnk kettesben. Beszélgettünk, összebújtunk, izgultunk, hogy mi lesz, hogy lesz, tervezgettünk.Emlékezetes órák voltak ezek. Négykor felébredt a nővéred, Mami átjött vigyázni rá, fél ötkor már a kórházban voltunk. Fájások még sehol. A szülésznőm már izgatottan várt minket. Csendes délután volt, senki nem volt se a vajúdóban, se a szülőszobán. Megvizsgált, leesett az álla. Szerinte 3 ujjnyi, itt nemsokára baba lesz, de a burok megint túl jól tart, pont, mint a nővérednél. Kérdezte, mi legyen. Ha burkot repeszt, még ma megszületsz, vagy ha meg akarom várni, míg magától reped, akkor valószínűleg az éjjel vagy holnap érkezel. Az első megoldás mellett döntöttem. Na, hát ez fájt. Kézzel csípte el, és közben szépen megrángatott belül. Tetemes mennyiségű magzatvíz folyt el. Ezután átmentünk a kismamarészlegre, kaptam egy ágyat, lepakoltam, majd ismét séta következett a külső folyosón apával, amíg előkészítették az adminisztrációt. A szülésznőm csak azért imádkozott, hogy induljanak meg a fájások. Nem kellett sokat várni, azonnal jött az első, majd 7 perc múlva a második, 3 perc múlva a harmadik, 2 perc múlva a negyedik. Amikor a papírokat írtam alá, akkor már nagyon nem volt őszinte a mosolyom. Előkerült az ügyeletes orvos(nő), ő is megvizsgált (azt hiszem, lélektanilag itt voltam úgy, hogy ez már nagyon kellemetlen, hogy ma ő a harmadik „vadidegen”, aki kvázi matat bennem, most már elég, hadd szülessen meg a kisfiam), és nagyon határozottan közölte a szülésznőmmel, „Kati, ti most azonnal mentek a szülőszobára. MOST.” Ami ugyebár egy emelettel feljebb van, és kb. 30 méter szinteltolásos séta a liftezés után. Ahogy végigmentem a kismamaosztályon, megállva a fájásnál, az anyukák kijöttek az ajtók elé, bíztatólag meg-megérintettek, mosolyogtak rám. Ekkor megláttam egy-két tekintetben a féltő sajnálkozást, hogy vajh tudom-e, mi vár rám, merthogy ők már „túlvannak rajta”, ők tudják… Na, ekkor nem kis félelem költözött belém, hiába második gyerek. Állj, vissza az egész, mégis inkább holnap, vagy éjjel, vagy akármikor máskor, de nem most! Elértük a liftet, ott apa is csatlakozott, Kati kérdi, el tudok-e majd menni a szülőszobáig.( Jesszus, hát honnan tudjam?!) Persze, el. Apa hősiesen kísért végig az üres folyosón, hihetetlenül kihalt volt ez az emelet. A következő fájásnál már nagy forróságot éreztem odabent, és eszembe jutottál te. Mindjárt meglátlak, ölelhetlek! Ez akkora erőt adott, elmúlt minden félelmem, kitisztult újra a fejem, és teljesen higgadtan kezeltem a továbbiakat. Beértünk a szülőszobába, itt apától elköszöntem. Ahogy a nővérednél, nálad is úgy beszéltük meg, hogy inkább kint megvárja a jöttödet. Fél 6 volt ekkor. Ahogy felfeküdtem a szülőágyra, megérkezett a fogadott orvosom, a folyamatban lévő magánrendelését hagyta ott miattam. Belobog, kesztyű, megvizsgál (még egy „vadidegen”, hát ezt nem hiszem el), bájcseveg, kesztyű le, mobiltelefon elő, hívja a titkárnőjét, hogy „Andikám, szólj a betegeimnek, aki tud, várjon meg, maximum egy óra múlva ott vagyok”. Mi?? Egy óra? Adná az ég… Ahogy visszateszem a fejem, iszonyú tolófájás járja át a testem, levegőt sem kapok tőle. Szürreális élmény volt, felnéztem, a szülésznőm, az ügyeletes orvosnő és a fogadott dokim egyeztettek, papírmunkáztak az asztalnál, én pedig ezt mintha egy másik dimenzióból néztem volna. Egy perc lehetett az egész, akkor végre meg bírtam szólalni, de csak annyit „Kati!! Jön!!” Szülésznő odarohan, micsoda, máris?! Megvizsgál (??), riadóztatja a dokit, egy csecsemőst, és az orvosnőt, szinte főnökként koreografálja a többieket, ki hova álljon, mit csináljon, és már jön is a következő toló. Basszus, nem tudok kapaszkodni, nem tudok ellentartani, gyorsan lemeózom az ágyat, hát sehol egy fogantyú, se lábtartó, semmi… Nézek a fejem fölé, amikor a kislányom született, itt legalább rács volt, abba tudtam kapaszkodni, és onnan támasztani kicsit, de itt ez sincs! Nézek kérdőn a Katira, baszki, most mibe kapaszkodjak?! A doki fogta a jobb lábam, orvosnő a balt, Kati középen velem szembe, jön a következő toló, hát nem tudtam jobbat, ágy szélébe… Műbőr, csúszik, nem hiszem el! Olyan szerencsétlennek éreztem magam, így nem is tudtam annyira fókuszálni. A szívhangod kicsit leesett, erre a doki pillanat alatt beköti az oxit a bal karomba, még ez is, komolyan, minek?! Kati már látja a fejét… Negédesen válaszol a doki, csak azért kell,nehogy hirtelen eltűnjenek a fájások. Egyem a szíved, egyszer te is kipróbálhatnád a cuccot, kíváncsi lennék akkor a mosolyodra. Következő fájás. Jössz, érezlek, a doki két levegővétel között bocsánatot kér, amiért gátmetszést csinál, de muszáj, túl gyorsan jössz. Mit bánom én, csak hagyjátok már békében kibújni a kisfiamat. Nagyon feszít, úgy érzem, szétszakadok… Nem fájdalom ez, hanem valami hihetetlen átváltozása ez a testnek, amikor már nem is én vagyok, nem is én „csinálom”, ez most megtörténik, megérkezel erre a világra. Még egy utolsó feszülés, éééés óriási megkönnyebbülést érzek, kint van a buksid! Még egy nyomásra kibújsz teljes egészében. Felnézek az órára. Kereken 6 órakor születtél. Megkaplak azonnal, nézem a kis fejed búbját, istenem, nincs hajad, pedig a nővérednek nagy sötétbarna lobonca volt. Kati kiigazít, van haja, nézd meg jobban! Nézem a mázat a fejed tetején, hát tényleg, szőke! Hihetetlen, édesapád vörös, én sebarna vagyok, te pedig majdnem fehérszőke hajjal jössz. Kicsit elvisznek, mérnek, fürdetnek, pólyáznak, visszakaplak, ezalatt a doki is végez a rendbetételemmel, és már el is köszön. Apát beengedjük, és kapunk egy kis időt csak hármasban, csodálatos. Sírni kezdesz, ekkor automatikusan énekelni kezdem a kis kétsorost, amit odabent milliószor hallhattál már, a nővérednek annyiszor énekeltem: „Kicsi orr, kicsi száj, keretezi kerek áll, kupolája homlok. Piros arc, piros nyár, áfonyakék szembogár, a pillái lombok” Megnyugszol, rátalálsz a cicire, lehunyod a szemed. Pont, mint most. Ugyanilyen szép voltál akkor is. Megsimogatlak, érzem, lement a lázad, édesen szuszogsz a karjaimban. Visszateszlek az ágyadba. Maholnap egyéves leszel, a szívem túlcsordul, ahogy a születésedre emlékezem. Giovanna További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
2016.11.06. 07:00
Bezzeganya.postr.hu
hirdetés
5 dolog, amitől vékonyabbnak tűnik az arc, és kisebbnek a toka - Így kilókat letagadhatsz
Optikailag nagyon előnyösek a kerek arc és a toka számára.
2016.06.11. 16:15
Femina.hu
Két szülésznő belém könyökölt, a doki vákuummal húzta a kisfiamat
Szeretném megosztani a kálváriámat, ami az egy szem kisfiam születéséhez kapcsolódik. Nem ritka eset, de hétköznapinak sem címkézném, viszont nekem hatalmas előrelépést jelentett, amikor az elejétől a végéig összeszedtem és le mertem írni. Terápiás céllal készült, illetve megosztanám okulás céljából is. Sokkal több erőnk van, nekünk, anyáknak, mint azt gondoljuk. A mi szüléstörténetünk visszanyúlik 2012 júniusába, és a megosztása majd’ 2 és fél évvel a nagy esemény után történik, mert most van értelme. Nagy szerelem és érett, felnőtt döntés eredménye lett az első alkalom, amikor megjelent a két csík azon a terhességi teszten, amit 2012 május elsején hajnal ötkor produkáltam. Én az a fajta ember vagyok, akinek azonnal el kell ezt mondani, így hát azonnal fel is keltettem a páromat, aki iszonyatosan jó arc volt, és tényleg együtt örvendeztünk a hitvesi ágyon ugrálva. A születés várható időpontja pedig az én születésnapom lett volna: 2013 január 6. Lett volna... A terhesség 9. hetében történt, amikor az ultrahangos doktornő mély hallgatásba burkolózva, kissé kapkodva mozgatta bennem össze-vissza a műszert, és jött egy hidegzuhany érzés. Hallgatott. Rákérdeztem. Nem mutat életjeleket. Meghalt a kicsi babám. Igazából hisztéria zajlott a fejemben, belül ordítottam, anyáztam, és rühelltem magam, hogy mekkora egy selejtes, haszontalan kudarcgép vagyok, és nem bírtam elfogadni, hogy nem tartozom a szép kerek pocakos, sugárzó arcú, ízlésesen öltözködő, intellektuel anyukák táborába, akik mindig egészségesek, és minden soron következő fontos dolog megtörténik velük az életben, csak azért, mert eljött az ideje. Szorítottam a számat. Nem, én azok közé tartozom, akik 38 éves korukig előre fizetnek az életben mindenért. Majd kimentem az SZTK épületéből, leültem a földre, és állítólag felhívtam anyukámat és a páromat. Többre nem emlékszem és nem is beszéltünk róla. Valahogy hazamentünk, a párom telefonált ezerfelé, én pedig sajnáltam azt a sok varázslatos élményt, ami előttünk állt volna, és amit egy szempillantás alatt vesztettünk el. Miattam. Az egész jövőnket sajnáltam. Másnap be a klinikára, megbeszélt találkozó egy valaki ismerősének az ismerőse doktornővel, aki mélyen együtt gyászolt velem, de sajnálja, ő most elutazik, de nézze, itt repül a szülészeti folyosón ez a műtősmaszkos pacák, jó 190 magas, ambiciózus, pezsdítően derűs doki, ő majd elintézi azt a gusztustalan latin nevű missed ab. beavatkozást. Kézfogás a dokival, levette a maszkot, rövid adatcsere, oké, menjen haza, pihenjen, reggel jöjjön, ó, ne sírjon már, itt keressen, a beavatkozás kicsit kellemetlen, és nem veszélyes, ha dől a vér, éjjel is hívhat. Állunk leesik, ilyen van?! Ilyen van. Éjjel nem alszom, bőgök, üres vagyok, nem tudom leállítani a rettegésből fakadó remegést, hasad a tudatom, aztán másnap megtörténik a missed ab., megkönnyebbülök. A Doki (későbbiekben A Doki) elképesztően emberséges, őszinte, szelíd, és van egy fanyar, de annál jobban célzott ironikus humora, ami segített elhinni, hogy én még tényleg leszek anya. Ó, ne sírjon már. Megvártuk az első ciklusom végét, már július közepe van, visszamentem A Dokihoz, aki fogadott, és nem akart lerázni, és tényleg meghallgatott, apám, ha egyszer szülök, biztos nála szülök! Elindított egy alapos nőgyógyászati kivizsgálást, melyet nem részletezek, elég durván sok dologra kiterjedő volt. A gyászidőt az internet kutatásával töltöttem és brutális módon kiműveltem magam, A Doki is látta, hogy nem lehet megvezetni egy-két közhelyes szakzsargonnal, így az első pillanattól kezdve komolyan vett. Mindezt ingyen. A vizsgálatok a női ciklust követve zajlottak a türelmemet próbára téve. Végeredmény, a kismedencém minden berendezése ép, koromat meghazudtolva 100 százalékon teljesít, nem lehet a következő babának akadálya, ó, ne sírjon már, várjunk még egy ciklust, és utána hajrá. Minden flottul ment, én viszont már a következő próbának egy belső szorongással ugrottam neki. Peteérés, szex, két hét múlva csíkos teszt. De halvány. Ötödik napon barnázás, hívom a dokit, azonnal fogad (ebédidőben, úristen, rendesen utálom magam, hogy szívom a vérét), megvizsgál, sejtéseink beigazolódnak, úgy tűnik, ez a baba is odavan, mint a virágos nyár. Szeptember. Ez tulajdonképpen meg sem viselt. Ez harc, na, nehogy már én ezt csak így hagyjam! Ha ez az ára, akkor, barátom, fizetek előre, mint mindenért. Ne húzzuk az időt, EL AZ UTAMBÓL! Irgalmatlan belső tűz hajt, és elhatároztam, hogy szisztematikusan építem fel a kivizsgálásokat. Hidegvérrel. Szerencsére a meddőségi intézetbe nem kell mennem. Nőgyógyászati szempontból minden oké, A Doki ismét beiktat már-már felesleges vizsgálatokat, de ki kell zárni mindent. Kizártuk, kismedence, női nemi hormonok 100 százalékok. A szülészeti klinikára ezek után be sem mentem hónapokig. Belgyógyászat – Immunológiai szakrendelés: Überstréber fiatal dokinő, aki 33 évesen egyetemi docens, meddőségi tudorka, kicsit technomán, a szteroid nála mehet egy derékfájásra is, kávé mellé, olyan, mint a C-vitamin (ezt A Doki mesélte, évfolyamtársak voltak, na, mondom ez jó jel), tőmondatokra szorítkozik, mert délután kettőig még kb. 40 autoimmun beteget kell megvizsgálni. Hamar szót értünk, azonnal vágja, mi a szitu, maga habituális vetélő, mondom az, és mellette lisztérzékeny, mondom, az, az is autoimmun nem, kérdem, de, akkor sanszos, hogy mellette van egyéb autoimmun folyamat is a szervezetemben, mondom, csak míg terhes nem leszek, nincs súlya, aham, mondja, megnézzük, vérvétel, eredmény öt hét múlva. ÖT HÉT?! Csalódottságom határtalan, de megint arra gondolok: előre kell fizetni, meg kell érte dolgozni. Na, jó, ez nem így volt, kurva lassan telt az az öt hét. Na, de ezt is ki lehet tölteni valamivel. ASZTROLÓGIA! Lássuk, hogy állnak a csillagaim. Internet: találtam blikkre egy asztrológus csajt, leírom neki a sztorimat, hamar jön a válasz, nem kér pénzt (ez sem?). Kéri viszont a születésem időpontját, jön hamar a válasz, napjegyem bak, aszcendens oroszlán, lobbanékony természet, gyermekvállalás nehezített, mert ötös házas Neptunuszom van, rossz fényszögekkel, de aggodalomra semmi ok, mert a Vénuszom házcsúcson áll a VII. házban együtt a Jupiterrel, tulajdonképpen az életfeladatom a családi harmónia megteremtése, ez meg gyerek nélkül nem megy, nincs ok aggodalomra, lesz gyerek, következő termékeny időszak 2012 december egész hónapban, akkor Hold időszakom lesz, vagy mi a szösz, de utána majd csak 42 éves koromban, Miii? Addig nem tudok várni! Még egy utolsó gondolat, vigyázzak az agresszióval, ne fordítsam önmagam ellen, mert az betegséghez vezet… Ööö… Jó…. Akkor kezdjünk valamit az agresszióval, mert egyre többször borulok ki, főleg attól, hogy ha a csillagokon múlik a babám, akkor most össze kell ám szednem magam, még ebben az évben. A lelkemre is figyelni kell, így elmentem családállításra. Le sem írom, meg kineziológushoz is, ááá, ennyit az életben nem bőgtem, de fel kell oldani a felgyűlt lelki szart, mert az gyűlt rendesen. Közben eltelt az öt hét, még mindig tele vagyok szorongással, mivel, ahogy öregszem, úgy romlanak az esélyeim, és mindig rossz matekos voltam, de azért most vágtam, mi a szitu. De végre meg van a várva várt diagnózis: Szisztémás Lupusz Erithematozus. Ez áll a vetélések hátterében, amúgy 15-20 éve, ha teherbe esett egy lupuszos nő, azt azonnal vitték abortuszra. No comment. Hirtelen beugrik egy Dr House epizód, de azonnal törlöm is a gondolatot, mert elég véres. Kaptam gyógyszert, szteroidot (megmondta A Doki), szedjem, majd három hónap múlva kontroll (három hónap, az január, ami december után van, az nem jó, akkor kicsúszok az asztrológiai termékeny időszakomból!) Addig ne essek már teherbe. Jó, mondom, szedem a szteroidot. Alacsony dózis, babatervezéskor mehet, ezt kapják a lombikos csajok is, nagyobb dózisban, sima ügy. Elindulunk Párommal hazafelé, összetörten. November van, esik a hó, sajnálom magam, kisbabát szeretnék. És miért vagyok lupuszos, honnan lett ez, és miért én, és hasonló önmarcangoló kérdések. Aztán elmentem még biorezonanciára, ott is biztattak, hogy biztosan lesz baba, de már elegem volt az egészből. Eközben már november végét írtunk, szedtem a gyógyszert, amitől rosszul voltam, majd később jobb lett, aztán mindig mentem biorezegni, attól is jól voltam, tisztító kúráztam kínai csodaszerekkel, attól is jobban voltam, mértem a reggeli ébredési hőmet, vártuk a peteérést, vártuk a decemberi asztrológiai szerencse időszakot. Aztán 2012 december 12-én a párom szülinapján megint megjött, időre, ahogy szokott, de nem is próbálkoztunk babával, akkor szexeltünk, amikor kedvünk volt, majd lesz valahogy, mértem a hőmet, aztán jött karácsony, peteérés, szex, szilveszteri pici pálinka, a buliban az öntelt ismerős csaj épp bejelentette, hogy 12 hetes terhes, hurrá b+, menjünk haza. Január 6, a szülinapom. Ma születne. Ugorgyunk! Január 10 meg kéne jönni. Juuj de izgi! Nem jött meg. Teszteljek, ó, majd reggeli pisiből, ó, de csináljam már meg most, kérlelt a párom. Kifakadt, ő 40 éves volt december 12-én, és még nincs gyereke. Jó, én meg 39 és nekem sincs. A kedvéért délután 6-kor pisiltem egy tesztet. Naná, hogy kétcsíkos lett! Ezzel egy időben bekapcsolódik a szorongás gombom, és képtelen vagyok rendet rakni a feltörő gondolataimban. Kristálytiszta ambivalens érzéseim vannak. De minden csodásan alakult, igaz, az első ultrahangra csak a 9. héten mertem elmenni, és közben négyszer hánytam aznap, eléggé valószínű volt, hogy megvan a babám, és a csodakanyarokkal ívelt hetek szépen elvezettek a 22. terhességi hétig. Amikor is bámészkodok a bevásárló központunkban, május van, fagyizgatok, szép ruhában, szép pocakkal, szép hajjal, szép sminkkel, odajön mellém egy 190 centis alak, aki egy ismerős kezét csókolommal rám köszönt, majd szó szerint a nyakába ugrottam A Dokinak! Nahát, Maga?! Igen én. És maga terhes?! Igen, képzelje, csak még nem akartam hívni, de maga lesz a szülész orvosom, jó? Jó, nagy mosolygás, mesélés, örvendezés. Ezután is mesebeli terhességem volt, gyönyörű laborértékekkel, és a kisbabám is tankönyvi adatokkal szolgált, az anyukája nagy megelégedésére, mert tudtam, hogy ő egy megbízható baba lesz, aki sosem hagy cserben. Tudatosan készültem a születésére, már csak azért is, mert hordozza a génjeimet és el szeretném kerülni, hogy önmaga ellen fordítsa valaha is az agresszióját, hogy önértékelési problémája legyen, hogy depressziós legyen, vagy, hogy a szeretet hiánya miatt kialakuljon nála is az alattomos autoimmun betegség, ami nálam, és annyi gyötrelmet okozott. Ez nem történhet meg vele. Mert elhatároztam. 39. terhességi hét. Csodálatos a mai nap is, kerek és nagy vagyok, mint egy betonkeverő autó, fiúgyermek bent szundikál, most nem ugrál, mint egy vízibolha, nem fúj a szél, anticiklon van, én meg várok ctg-re a felújítás alatt álló női klinikán. Kb. 5 millió decibellel fúrnak a lefóliázott folyosón, így mikor kiszólnak, nem hallom. A szülésznők és minden klinikai dolgozó hamar megtanult pantomimezni, ha azt akarták, hogy elfogyjanak a nyafogó kismamák a rendelés időn belül. És aki aznap szült? Vajon a jövő hétre kész lesz a hipermodern szülőszoba is? Bárcsak ott szülhetnék! Nem tudják. Beülök, hányadik hét, 39 mondom, csináljuk a ctg-t, tankönyvi értékek, megdicsérnek, ügyes baba, szép pocak, mitől nem csíkos, mondom learattam otthon az aloé növényt, már csak egy groteszk torzó maradt belőle, de szívesen áldoztam fel az anyámtól kapott virágot a terhességi csíkok ellen folytatott küzdelemben. A Doki benéz, menjünk majd egy ultrahangra, meg kéne az a vérvétel, hogy műthető vagyok-e, oké, megyünk, az ultrahangban a volt évfolyamtárs csaj, megint laza, háromgyerekes anya, apám, dzsedi szinten van, mert megint szuper a haja és hogy nem ráncosodik, közben tovább tart ez, mint szokott, húha van valami, kimegy, behívja A Dokit, nincs ok aggodalomra, de meg kell nézni a magzatvizet. Kicsit várunk, bemegyek valami vizsgálóba, egész hangulatos, van az öltözőben vatta, meg betét, meg papucs, felülök, megvizsgál, közben anyázok, de szórom a poénokat is, magzatvíz tiszta, bár fogyóban, szivároghat, de én nem érzem, nem baj, méhszáj nyitva egyujjnyira, ennek viszont örülünk, de benn kell maradni. Remek. Nem tudom, miért, de ennek iszonyatosan örülök, de kis szorongás is keveredik az örömömbe, a babával minden rendben? Persze, de mivel 39 éves vagyok és lupuszos, ne rizikózzunk. Lehet, holnap császár. Juhhhúúú!!! Hívom Páromat, eldob kapát-kaszát, felpattan a kismotorra, és hozza a gondosan összeállított kórházi csomagokat. Az enyémet és a babáét. A kisfiam csomagocskáját, amit, amikor Anyukám meglátott, elkezdett zokogni, hogy ő nagyon sokat imádkozott, és én is, és annyira ügyes vagyok, de én a kislánya vagyok (39 éves, ha nem írtam volna), és hogy ő büszke a kislányára, és bárcsak amikor én születtem lett vón ilyen szép kis kelengye, de hát nekünk babakocsi sem volt. Nos, beérkezett a cucc a Párommal, annyira aggódott, hogy letegezte A Dokit, de hát aznap minden meg volt engedve. Izgultunk, felmentünk szülőszobára, ami számomra maga a szentély volt, ahol a beavatás történik, és én semmi borzalmasat, vagy lehangolót nem láttam, csak az eszközt ahhoz, hogy kiteljesedjek, mint nő és anya és feleség. Sorban potyogtak a babák, és amikor végighallgattam egy asszony szülését, akkor elszorult a torkom. Ez itt most elkezdődött. Erre vártam. Beavatott leszek. ANYA LESZEK! Végre nem nekem kell majd mindig túlórázni, mert ugye családtalan vagyok. VOLTAM! Itt van a hasamban a kisfiam, és csak pár történés választ el tőle, hogy a karjaimba zárjam. És többé nem leszek haszontalan. A nap további része eseménytelenül zajlott, felhívtam még a kis- és nagycsaládot, belső, középső és külső körös barátnőimet, illetve a császározott ismerősöket, információgyűjtés miatt. A kollégákat is, akik kihangosították a telefonbeszélgetést, hogy mind a nyolcan dumálhassanak, visítoztak a kis tárgyalóban, és akik már anyák voltak, elküldték az Univerzum összes pozitív energiáját, hát nem mondom, meg voltam hatódva oda-vissza. A Párom is bejött és egész este 8-ig együtt töltöttük az időt, többnyire röhögcsélve. Aztán hazament aludni, sejtette, hogy másnap készenlétben kell lennie. Estére teljesen kiürült a szülőszoba, és egy darabig A Dokimmal beszélgettünk kettesben. Elmeséltem neki, hogy mennyire szeretnék rendesen szülni, aztán mondta, hogy erre kicsi az esély, tekintettel a koromra és a betegségemre, ami csoda folytán a terhesség alatt remisszióba került, ez nem ritka, de kell hozzá szerencse. Megígérte, hogy megbeszéli a felettesével, és másnap reggel meglátjuk mi lesz, mehet rendes szülés, vagy marad a császár. Elment, majd visszajött és bedugott egy méhszájpuhító tablettát. Ettől azt vártuk, hogy magától induljon be a szülés. És még melléfűzte, hogy minden fejben dől el, ó, ne sírjon már. Nem mondom, hogy nyugodtan aludtam, de azért pihenten ébredtem és készültem a nagy napra 2013 szeptember 11-én, a terrortámadás emléknapján és a Párom kedvenc nagyanyjának a születésnapján. Reggeli vizit, jött egyik doki, másik doki, szülésznők, A Doki is, aki aznap este ügyelni is fog és rengeteg idő lesz ma megszülni így vagy úgy, egyébként a műtőt is lefoglalta nekem délután 3-ra, biztos, ami biztos, mondom, szuper. Ma biztosan meglesz a kicsi fiam. De nézzük, mi újság benn, hát, mondom semmi, a baba jól van, semmi szokatlan, de közben a reggeli pisi alkalmával elment a nyákdugó, több részletben ürült, ez jó hír, hurrá, tágultam is kétujjnyit, Úristen, mondom, lehet, tudok szülni „rendesen”, és akkor nem kell a császár? Ejj, nem tudja, fut még egy kört, de előtte kapok még egy méhszájpuhító tablettát, majd ment dolgára. Közben elővettem a homeós bogyókat, amit a barátnőmtől kaptam, hogy beindítsa a szülést, szedtem is, ahogy le volt írva. Közben a szülőszobán és a vajúdóban iszonyat forgalom volt. 14 éves kislány, igen, szült, aztán egy 4. babát szülő csaj, 3 perc alatt 2 nyomásra végeztek is, meg szülésznők ki-be, és a legjobb, a kis orvostanonc csoportok, külföldiek, magyarok vegyesen, akik mindig mosolyogva kérdezték, hogy megvizsgálhatnak-e. Amikor a pocakomat tapogatták, mindig elmondtam nekik, hogy nem, az nem a keze, az a lába, és a feje az lenn van, már nemsokára szülök, igen, lupuszos vagyok, igen szerencsére remisszióban van, nem, nem félek. Semmitől. Délelőtt 11 körül a semmiből jött egy komolyabb fájás, aztán ez beállt 3 percesekre és egyre erősödött. A Doki jött, és láttam, hogy nagyon izgatott lett. Ettől a ponttól már az ösztöneim vették át az irányítást, így nem sok konkrét verbális kommunikációra emlékszem, csak olyanokra, amiket indulatból mondtunk. Végigcsináltuk a szülés előtti rutint. Borotva, beöntés, zuhany. Ezeket végigröhögtem, de komolyan, annyira vicces volt az egész. Nem nehéz szorítani az alvázadat, nem fosod össze magad, de szerencse, hogy a vizsgálóval szemben volt a vécé. Kiürültem, megtisztultam, jöttek a fájások, fogalmam sincs, milyen gyorsan, de ekkor már nem szedtem egy darab bogyót sem, hanem sétáltam a folyosón, nem kellett ráerősíteni, mert meg-megrogytam a fájások alatt. Hozzátenném, ezek még teljesen tűrhető fájások voltak, örültem is, hogy ennyi, és láss csodát, délután 2-kor teljesen ki voltam tágulva. Ekkor burkot repesztett A Doki. Na, ez apám, beégett, tuggya Isten, miért, de brutálisan fájt, azt hittem megverem, a Párom is megérkezett valamikor, hozott nekem gyrost, amit sajnáltam otthagyni, pedig iszonyat éhes voltam, de nem volt már idő enni, így ott bűzölgött az ágyam mellett a hagyma. A császár, mint lehetőség, azzal nem is tudom, mi lett. Mondjuk elég egyértelműen beindult a szülés. Közben beszélgettem a fiammal, aki nagyon édesen viselkedett, nem tiltakozott, szegény, pedig igencsak rá lett erőltetve a születés, azóta is furdal a lelkiismeret emiatt, de hát nem tehettünk mást. Szóval leengedtük a magzatvizet, ami tiszta volt, és ezzel beindult valami brutális dolog a hasam környékén. Gyorsan bekötöttek egy EDA-t, és azt mondták, hogy 45 perc múlva hat. 45 perc. Örökkévalóság, annyira fájt, azt hittem megdöglök, közben többször hánytam, de aztán egyszer csak elkezdett hatni az EDA. Hogy az milyen mennyei volt! Ámde a bal lábam meg kicsit zsibbadt és persze a nyomásokat sem éreztem olyan jól a későbbiekben. Párom végig ott volt állítólag a délután és este folyamán, még háromszor emlékszem, hogy elzavartam szegényt a picsába, de ott volt. Pedig nem apás szülésnek indult a Párom tiltakozása miatt, és mivel nem volt szülésfelkészítőn, be sem jöhetett volna. Na, de kit érdekelt ez akkor, mikor épp felújították az épületnek azt a szárnyát. Szóval jött A Doki és egy nagyon kedves szülésznő (csak kedves szülésznők vannak a debreceni klinikán) és elkezdtünk nyomni az ágyon, jó, szuper, megy ez, át tudok sétálni a szülőágyra? Igen. Párom tolja az infúziót, ja, mert közben bekötötték az oxitocint, hogy ha kell, nyomatnak kicsit. Felmásztam, jött a fájás, ekkor már összeértek, és rá is segítettek egy kis oxitocinnal, szóval ott nem volt mese, nyomni kellett, különben meghalok. Annyira élveztem az egészet, ahogy küzdök és nem fogyott el az erőm. Bevágott a karikagyűrűm, ahogy fogtam a majrévasat, azt levettem, odaadtam Páromnak, nyomtam, semmi, nyomtam, semmi, éreztem, hogy nem megy előre a baba. Nyomjak erősebben, de az EDA miatt nem éreztem, mennyire lehet nyomni. Szülés után a szemem piros volt, mint a nyúlé, annyira nyomtam, elég sokszor állítottak le a szülésznők, hogy most pihenjek, később, megértettem miért. Aztán kb. 30 percig ez ment. Eredmény nulla. Közben a baba szívhangja oké volt egy darabig, majd esni kezdett, ezen a ponton egy kis pánik suhant át a jelenlévőkön, a Páromon is, mert odajött és elkezdett buzdítani, hogy szedjem össze magam. Annyira rosszul esett, b+, fél órája összeszedettebb vagyok, mint maga a Jóisten az Univerzum teremtése pillanatában, minden erőmmel szülök, ha nem hallanád?! Na, akkor jött a két cuki szülésznő, akik bekönyököltek. ÚRISTEN!!! Az jobban fájt, mint maga a kitolás, és mivel összeértek a fájások, nem volt lehetőségem megkérni őket udvariasan, hogy lejjebb nyomjanak, mert eltörik a bordám, illetve a baba így sem megy előrébb, így csak egyszavas parancsokat adtam. Hagyd abba, Ne! Hozzám ne nyúlj! Stb. Ezen a ponton említeném, hogy aki büszke arra, hogy csendben szült, és nem nyögött, vagy sikoltott, az nem az önfegyelme miatt volt, hanem pusztán csak baromi szerencsés volt, vagy kicsi feje volt a gyerekének. Ekkor valahogy megvilágosodtam, hogy ide több kell. Mondom A Dokinak, mi lenne, ha vágna?! Én feltaláltam a spanyolviaszt, értitek?! Felnéz a doki, Zsuzsa, már rég túl vagyunk rajta. ÓÓÓÓÓ B+, AKKOR MIÉRT NEM MEGY? Újabb küzdelem. Nyomom, mint süket a csengőt, bezárták az ajtókat is, mert nyögtem szerintem, mint az állat, de nem emlékszem, mással voltam elfoglalva. Majd bejött egy doki, meg még egy, bejött kb. 6 darab valaki, köztük csecsemős nővérek, meg gyermekorvos, erre emlékszem, ápolók, a fél osztály, fura műszerek, és arra is határozottan emlékszem, hogy az én drága, laza, derűs, magabiztos dokim elkezdett aggódni. Megbeszéltük, hogy össze kell szednem magam, és hogy elő kell venni a vákuumot. Miiiii??? Úristen, fogyatékos gyerekem lesz, inkább tolom, gyertek, könyököljetek, szedjetek atomjaimra, csak a babám maradjon!! Nyugodjak meg, minden oké, csak el vagyok fáradva. Nem vagyok fáradt, csinálom, csinááááloooom!!!! Ekkor szegény Párom zokogva kivonult, ő eddig bírta a megpróbáltatásokat, tehát 53 percig. Nem tudom, meddig bír valaki kitolni. A Doki valahogy ráillesztette a baba fejére azt a gégecsöves porszívót, és mindenki egyszerre beleadott apait-anyait. A Doki húzta, a két szülésznő könyökölt én pedig kilőttem a babámat, szó szerint. Na, azt a megkönnyebbülést… Kisbabám azonnal nyekergett, nem sírt, el volt fáradva, lett egy kis huplika a fején a vákuumtól, belekakilt a doki ölébe. Sírtunk, mindenki, Párom is, aki bejött közben, amúgy fogalmam sincs, mikor, hogy, az egész ködös. Párocskám azonnal telefonálgatni kezdett, aztán jöttek a poénok, már csak egy kis pezsgő kellett volna, mindenki az én vendégem! Lekapcsolták kicsit a villanyt, hogy kettesben maradhassunk. Csak a folyosói fény szűrődött be. Kicsi babám nyitogatta a szemeit, nagy, fekete haja volt, és nem zajolt, ügyesen vette a levegőt, mocorgott a csupasz hasamon, nem volt rajta magzatmáz, nagy volt a körme, érett baba volt. És iszonyatosan hasonlított rám, az nagyon fura érzés volt. Pedig fiú. Meg is kapta a 10/10es APGART. Már akkor sejtettük, hogy életrevaló gyerek lesz. 3430 g, 50 centi kis egyéniség, aki úgy szopott első perctől 19 hónapos koráig, mint a gép. Este 18 óra 26 perckor született. Laza 7 óra alatt megvolt. A varrás nem fájt, de eltartott vagy fél órát, megnéztem a placentámat és a köldökzsinórt, apám, na, az hosszú volt, vicceltek is a szülésznők, hogy máris hosszú pórázon tartom, mi lesz, ha jön a dackorszak? A varrás alatt elvitte a Párom a kisfiunkat, kettesben voltak ők is kicsit. Aztán betoltak a szülőszobára, és azt hittem, meghalok, annyira fájt mindenem. Kipróbáltuk megy-e a pisilés, hát, felállni sem tudtam, mert ájultam azonnal, de amúgy jól voltam. Éjjelre elvitték a kisfiamat, Párom hazament, A Dokim, meg - mint másnap reggel megtudtam - belehomorított aznap éjjel, mert volt még másik kettő kacifántos szülése, csak úgy lazán, ügyeletben. Én erre nem lennék képes. Amikor eldöntöttem, hogy ő lesz a dokim, az első vetélés után, az is tetszett benne, hogy életerős, sugárzó férfi, szóval egy kis alváskimaradás mellett és stressz alatt is tud teljesíteni. Megfigyelés után levittek osztályra, és reggel 6-ig aludtam. Akkor hozták édes kicsiny töpörtyűmet, és meglepetten láttam, hogy lett még 2 szobatársam babástól, akik aznap éjjel A Dokimat dolgoztatták. Amikor kitisztult az agyam, megkérdeztem, mi történt, miért nem ment előrébb a baba. Hihetetlenül hangzott, de az történt, hogy szülés közben többet fordult a fiam, rossz pozícióba került a feje és elakadt a szeméremcsontomban (ami hónapokig fájt). Ilyen ritkán előfordul, de ez indított szülés volt, és sajnos több a rizikó, mint amikor a baba is és az anya is teljesen fel van készülve a szülésre. Ez engem nem nyomaszt már. Nagyon hálás és meghatott szívvel gondolok a DEOEC Női Klinika (Debrecen) összes dolgozójára, az immunológus doktornőre, akihez az óta is rendszeresen járok, és jól vagyok (immáron gyógyszerek nélkül is) és persze a családomra, akik a világon a legszeretőbb, legcukibb emberek, és akik a fiam legnagyobb rajongói. De csakis utánam! Zsuzsa
2016.04.24. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Kozmikus bölcső - A születés előtti élet spirituális dimenziói
Elizabeth M. Carman és Neil J. Carman egy érdekes könyvet írtak születések előtti spirituális emlékekről. Egy érdekes és informatív útmutató tele olyan emberek történeteivel, akiknek emlékeik vannak azelőtti életükről, mielőtt emberi testbe születtek volna. Egy olyan út, mely sok értékes válasszal szolgál a Földön lévő életünkkel kapcsolatban, hogy vajon honnan is jöttünk.1. Pontosan mi inspirálta és motiválta, hogy létrehozzák a Kozmikus bölcső - A születés előtti élet spirituális dimenziói című könyvet?Elizabeth: Mindig is érdekelt, hogy mi van az öt érzéken és a három hétköznapi tudatállapoton túl, azaz az ébrenléten, az alváson és az álmodáson kívül. Egy lehetőség adódott 1989-ben, hogy kutassam a magasabb tudatosságot önmegvalósított nőkkel az anyaságba vezető spirituális utazásuk tekintetében. Ez egy sok tabuval teli történet, mely arra várt, hogy elmondják. Megleptek az anyák beszámolói a születés előtti látogatásokról és kommunikációról a még meg nem született magzatukkal. Ez az, amikor a Lélek arra törekszik, hogy az álmok, látomások és telepatikus látogatások segítségével készítse fel választott szüleit a megszületésére. A születés előtti kommunkiáció előfordulhat évekkel a fogantatás előtt, és folytatódhat azután is, mután a lélek belépett a magzatba.Továbbá felfedeztem számos más lenyűgöző születés előtti tapasztalatot is: a születés előtti élet emlékeit. Ez magában foglalja a tiszta lélek emlékeit, emlékeket a mennyei világról, emlékeket a szülők választásáról, a fogantatásról, emlékeket az anyaméhből és a születésről.Végül izgatott voltam azon felfedezéstől, hogy a születés előtti tapasztalat fogalma nyomon követhető a nyugati klasszikus filozófusoktól egészen a görög és római filozófusokig. A születés előtti lét és születés előtti tanulási terv koncepcióját megerősítették a vallások, filozófusok és a kisebb méretű közösségek világszerte. A Kozmikus bölcső egy erős vallásközi üzenetet inspirált, mert ez egy jövőképet határoz meg a nagy vallások áthidalására és a gazdag lelki bölcsesség összekapcsolására kulturális szempontból. A Kozmikus bölcső egy egész fejezetet szentel a benszülött ausztrál népek születés előtti kommunikációjának. Ugyancsak egy fejezet foglalkozik az észak-amerikai benszülött népek születés előtti emlékeivel. A Kozmikus bölcsőben található elképzelések inkább egyesítőek, mint megosztóak. Mindannyian egy család vagyunkA Kozmikus bölcső a materialista elképzelésen túlra visz bennünket, miszerint az öröklődés és a társadalmi környezet határozza meg az életet. Életünk drámája jóval a születés előtt meg lett tervezve. A születés előtti tapasztalatok az emberi tudatosság új dimenzióit taníthatják az emberiségnek. Kiterjeszthetik annak határait, amit az emberek igaznak tekintenek, és megváltoztathatják az emberiség megközelítését a fogantatás, a terhesség, a szülés, az élet és halál tekintetében.2. El tudná magyarázni nekünk részletesen, hogy mit jelent a születés előtti emlékezet?Elizabeth: a születés előtti emlékek az első lélegzetvétel előtti események emlékeit jelentik. A kutatásban különválasztottuk a gyermekek és felnőttek eseteit, akik természetes módon emlékeznek lelki útjukra az emberi formába. Nem tartalmaz semmilyen olyan esetet, mely hipnózis, regresszió vagy médiumi közvetítés révén jött létre. Azokat az embereket néztük, akik átcsúsztak a feledés repedésein, és ezzel a magasabb tudatossággal születtek.Például Summer emlékszik egy nem fizikai szeretet, öröm és tudatossági állapotra: "Az én egyéniségem alig volt hallható. Minden érzékem egységes volt. Minden egy volt. Mégis, volt egy finom érzése az "én"-ségemnek, identitásomnak, egomnak vagy egyéniségemnek. Éreztem Isten jelenlétét, nem teljesen egyként Istennel, hanem mint Isten méhében, hogy úgy mondjam."Ebben a fogamzás előtti szakaszban az emberek emlékeznek a választott élettervükre. Teresa emlékezett az Isteni Tervezőre, aki segített neki kiválasztani az életét a Földön. Teresa eldöntötte családja típusát, férje tulajdonságait, nehézségeket, sérüléseket, és életének egyéb arcait. Rennie, egy nyugalmazott katonatiszt három szülőpárt is megnézett előtte. A vezetője elmondta neki, hogy az élete milyen volna mindegyik fajta szülővel és megengedte Rennie-nek, hogy eldöntse, hogy milyen szülőket szeretne.A születés előtti emlékekhez hozzátartoznak a méh-időben megélt emlékek, mint például Lorenzoé: "A velem való terhesség idején az anyám teljesen boldog volt. Annyira, hogy amikor negativitást éreztem, azt nem éreztem diszharmóniaként. Megtanultam, hogy ezt ellenőrizni tudom. Jöttem és mentem, ahogy tetszett. Ott játszottam, ahol csak akartam. Rengeteg időt töltöttem játékkal a Jupiteren, a növekedés bolygóján, a Szaturnuszon, a karmikus tanáron. A Jupiter és a Szaturnusz Jovián, nem földszerű bolygók. Ezek tűz és és jég, gáz és villámlás. És ez az én természetem, csendes, dübörgő és mennydörgő."A Kozmikus bölcsőbe belevettük a császármetszéses születéseket, a fogós születéseket, a farfekvéses, a nyak köré tekeredett köldökzsinóros születéseket, amelyeknél nem szívesen hagyták el a méh nyugalmát, hogy megszülessenek, és a halálközeli élményeket is.3. Miért felejtjük el, hogy honnan jöttünk, amint ebbe az életbe születünk?Elizabeth: Az emberek a 99 százalékát elfelejtik az életüknek, amikor megérkeznek a testükbe, nem annyira meglepő, hogy elfelejtik a születés előtti emlékeiket. A fizikai megtestesülés és társadalmi kondicionálás egy tompa tudatosság, ami azt a hitet okozza, hogy az érzékszervi észlelés az egyetlen valóság. Az emberi születés hasonló a filmnézéshez, melyben egy azonosított karakterré válunk. Elmerülünk a saját hollywoodi drámánkban, a földi illúzióban. A születés előtti amnézia ismert az ősi és a mai ember számára. A Kozmikus bölcsőben megosztjuk ezeket az elméleteket a Buddhizmus, Pythagoras, az ősi indiai orvosi értekezések, a Judaizmus, Gnoszticizmus és a Szufizmus tükrében.4. Kénytelenek vagyunk inkarnálódni a Földön mondjuk mint egy ebihal? Néha csodálkozom, hogy miért is jöttem ide. És ha én választottam, "Mire gondoltam a mennyekben?"Neil: Igen, mindenki maga választja a jó és a rossz dolgokat ebben az életben, mint ahogy az iskolában is vannak könnyű és nehéz osztályok. Amikor az álatlános iskolában vagyunk, a középiskolai algebra ijesztőnek tűnik, de amikor eljutunk a középiskolába, és algebrát tanulunk, már nem is olyan rossz. Az élet leckéi nehéznek tűnhetnek, sőt kegyetlennek amikor átmegyünk rajtuk, de tíz évvel később, megtalálhatjuk a kényelmét azoknak a tapasztalatoknak, melyekből tanultunk.5. Hogyan érez azokról a hajlamokról, melyekkel tragédiákra iratkozunk fel életünk folyamán? Úgy tűnik, hogy elég sokan vannak az önsegítő fronton. Én például egy rák túlélő vagyok, és az életem egy elég durva út volt. Úgy érzi, hogy minden amit választunk, amin átmegyünk, annak egy különleges oka van?Neil: Igen, néhány meginterjúvolt ember kifejezetten úgy döntött, hogy a kihívásokat választja. Az élet előjátéka az anyaméhben tele van rejtéllyel. Minden színész a legmegfelelőbb forgatókönyvvel érkezik az élet színpadára. Egyes filozófusok azt mondják, hogy ez egy szabad akaratú világegyetem, és minden egyes Lélek-színész betekint a következő életébe és azt a családot választja, mely leginkább tükrözi az igényét. Egy második perspektíva, ami a reinkarnációval kapcsolatos azt hangsúlyozza, hogy a Lélek képes befolyásolni a születés előtti választásokat, ami a lelki érettséggel változik. Minden színész a múltbéli életek során felhalmozódott tettek következményének fényében választ forgatókönyvet. Egy harmadik elmélet azt feltételezi, hogy a Kozmikus Tervező a színfalak mögött dolgozva írja a forgatókönyvet az élet nagy játékához, és határozza meg a színpadot. A Kozmikus Tervező vezényli a mintegy 130 millió gyermek nagy belépését a Földi születésbe minden egyes évben, ezen felül sok millió kilépését is. A Kozmikus bölcső bemutatja a megkérdezett emberek születés előtti emlékeit, valamint a vallási és filozófiai tanításokat, benszülöttek legendáit, és látnokokat, akik ezt a három különböző nézőponot képviselik.6. Megosztana velünk egy történetet, amiről úgy érzi, hogy segít az olvasónak megérteni, hogy pontosan mit testesít meg az önök könyve?Elizabeth: A Kozmikus bölcsőben több mint 100 születés előtti történetet osztunk meg mai embereket megkérdezve, valamint 108 kultúra beszámolóját. Mivel a születés előtti beszámolókat két kategóriába sorolhatjuk, hadd adjak egy rövid részletet minden egyes ilyen típusú születés előtti beszámolóból; az egyiket a születés előtti emlékezetről, a másodikat a születés előtti kommunikációról.Floyd például kiterjedt születés előtti emlékekkel rendelkezik Void-hoz történt utazásáról, amelyet egy Fehér Fényű Lény kezdeményezett, előző élet emlékéről tibeti lámaként, és elmúlt életének halál emlékeiről. Hadd osszam meg, mi történt azon a napon, amikor Floyd belépett az anyja méhébe: Repült a Föld felé, és látott egy űrkapszulát, majd benézett az ablakon. Egy férfi a vezérlőpultnál visszanézett rá. Floyd meg volt győződve arról, hogy John Glennt látta, aki 5 órán át keringett a Föld körül a Barátság 7 fedélzetén 1962 február 20-án. Ez hét és fél hónappal Floyd születése előtt történt. A repülési napló feljegyzi Glenn izgatottságát, amikor meglátta az apró, foszforeszkáló részecskék tömegét. Úgy nézett ki, mint egy ragyogóan kivilágított kavargó csillagzuhany a kapszula körül 28.000 kilométeres óránkénti sebességgel utazva.Hadd osszak meg egy részletet egy születés előtti kommunikációs tapasztalatról, ahol Elsának udvaroltak Lelkek, akik megszületni szerettek volna az ő harmadik gyermekeként, amit sem ő, sem a férje nem akartak. Elsa: "Kis Lelkek jelentek meg nekem, és a szobában körben lebegtek, hasonlóak voltak egy gyöngyházfényű szappanbuborékhoz, és folyékony arany színük volt. Több ezren voltak. A szoba tele volt velük. Minden buborék egy kis kerek rózsaszínű angyal arc halvány benyomását keltette, aranyszínű hajjal. Ezek a Lélek angyalok húzták-vonták a szívemet egy közös vággyal: "Milyen jó anya lennél. Legyen még egy gyereked; legyen valaki közülünk!"Miután öt nap egymás után folyt ez a találkozás, és elutasította a kérést, a Lelkek elkezdtek halványodni, majd azt mondták Elsának: "Jól van, elmegyünk. Nem leszünk a tiéd." Elsa azt gondolta, "Ó ne! Gyertek vissza. Egyikőtöké leszek." Ez egy jó értékesítő technika volt. Az imádnivaló buborékok végül megkapták Elsát. Csodálatos érzés fogta el, hogy kiválasztott lett. Micsoda megtiszteltetés. Ironikus, de mire a Lélek buborékok rábeszélték Elsát, a férje Jim, aki ellene volt még egy gyereknek azt mondta: "Lehetne még egy gyerekünk." Néhány hónappal később megfogant a harmadik gyermekük. Elsa: "A születése ót a harmadik fiunk úgy néz ki, mint azok az angyalok. Csak egy évet kellett ránk várnia, hogy a világra hozzuk őt."7. Milyen a lelkünk az önök szempontjából? Látom, hogy a könyvben fénygömbnek vagy egy kis utazó űrhajónak nevezik.Neil: Fénylények vagyunk. A Fény teremtett bennünket. A Fényből jövünk, és a Fénybe térünk vissza. Az emberi tapasztalat csak egy múló folyamat. Fény vagyunk. Mindig is Fények leszünk.8. Amikor meghalunk és elhagyjuk ezt a testet, akkor visszatérünk arra a helyre, ahol a születés előtti emlékeink szerint voltunk? Elizabeth: A Kozmosz hatalmas, sok réteggel és dimenzióval. A Föld egy közepes frekvencia. Minden lélek útja egyedülálló. Növekszünk és tanulunk a tapasztalatainkon keresztül a Föld síkján. A halál idejében visszatérünk arra a síkra, amellyel rezonálunk. Bizonyos mértékig ez a hitrendszerünkön alapul. Ha hiszünk Jézusban, akkor találkozunk Jézussal. Ha hiszünk Buddhában, akkor találkozunk Buddha birodalmában. Ha hiszünk a pokolban, végül a pokolban kötünk ki. Végül számos életidő után felismerjük, hogy örökkévaló lények és tapasztalat vagyunk, mindentudók, mindenhatók és mindenütt jelenvalók. Aztán visszatérünk a végső forráshoz, ahonnan eredetileg származunk. Fénytestben fogunk élni, és megnyilvánulunk egy fizikai testben a Föld síkján, ha úgy kívánjuk.9. Szeretne megosztani még egy történetet a könyvből az olvasókkal? Olyan sok szép történet van ebben a könyvben. Melyik az, amelyiket megosztaná velünk?Elizabeth: Az egyik spirituális mesterem egyszer azt mondta, hogy egy könyv nyolcadik fejezete, vagy bizonyos esetekben a nyolcadik lapja tartalmazza a tanításának a magját. Ebben az esetben a Kozmikus bölcső nyolcadik fejezetének a címe: "Láttam az összes jelmezem": Beverly evolúciós utazása. Beverly egy modern misztikus, tisztánhalló, tisztánlátó, és spirituális gyógyító, aki megosztotta tizenegy korábbi életét a Földön, és azt, hogyan és miért tervezte meg mindegyik életét. Hadd osszam meg az emlékeit a jelenlegi élete előtti időkből, amikor egy appalachei nő volt (1860-1902). Beverly: "Ítéletet viszünk magunkról ezen a dimenzionalitáson túl. Nem hagyjuk el azokat az érzéseket, mint a "lehetett volna", "lett volna", "kellett volna", amikor megérintjük önmagunk mindent átfogó szeretetének forrását és Istent. Vittem a tartozás, a szégyen és az önítélet felfogását, ahogy a következő életemet megelőzően a gondolataim által visszatükröződtek az életek közti időszakban: 'Nekem már könnyebb volt. Voltam kékvérű sok életen át. Feltételezéseimben arrogáns voltam, megértettem, ahonnan az emberek jöttek, nem kellett, hogy bőségbe szülessenek. Voltak már vonzó, erős, domináns, karizmatikus megtestesüléseim. Talán azt kellene mondanom, hogy "köszönöm", és értékelni, elismerni ahonnan jöttem ahelyett, hogy azt gondolnám, én vagyok a legnagyobb, a legrosszabb dolog, ami járkál."Szóval ezután gusztust kaptam. Kiválasztottam egy analfabéta asszonyt, aki a polgárháború idején született. Nyomorúságos szegénységben születtem. Egy földes padlójú kalyibában laktunk. A férjem egy csomó gyerekkel otthagyott engem. Meg voltam rémülve. Nem volt élelem és ruházat. Betegség volt mindenütt. A gyerekeim éhenhaltak a hideg télben. Törékeny testbe születtem. Negyvenkét évesen haltam meg. Nekem nem Istenért kellett ezt azt életet leélnem; ezt magamért kellett megtennem. Öregem, elismeréssel jöttem ki. Megtanultam, milyen értékes az életerő, melyet korábban nekem adtak. Nekem egyszer kellett ezt megtennem. Megkaptam a lényeget."A tizenegy korábbi élete és az életei közti tervezés mellett Beverly mgosztotta részletes emlékeit attól kezdve, mióta egy kezdeti Istentől származó szikra volt, és a Minden Ami Vanból, a Minden Ami Egyből jött. Beverly emlékezete képviseli a születés előtti emlékek távoli végét azáltal, hogy Lelkének a Forrásból való evolúciós utazásának a kezdetéig terjed.10. Van valami bölcsesség, amit szeretnének megosztani?Elizabeth: Szeretem a meditációs technikát, melyet már több mint húsz éve gyakorlok. Elkészítettem a saját CD-met erről a fajta meditációs technikáról, melyet Nindra Jógának neveznek. A Nindra Jóga tudatos alvást, a test ellazításának egy mély és könnyed tapasztalatát, valamint bővülő tudatot jelent.Neil és én is kutatásokon dolgozunk és könyveket írunk a fogantatás, a terhesség és születés lelki oldalára összpontosítva, például hogy hogyan hozzunk több felvilágosult gyermeket a világra. Szabadidőnkben én és Neil is szeretünk Szanszkritul énekelni, és harmóniumon játszani kisebb csoportokban. Tarthatják velünk a kapcsolatot, ha ellátogatnak hozzánk a www.CosmicCradle.comweboldalunkra.Forrás: http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2013/05/kozmikus-bolcso-szuletes-elotti-elet.htmlAktuális oldások és tanfolyamok programja az alábbi linken megtekinthető:http://elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html
2016.03.16. 08:04
Elozoeletek.hu
Új bemutatóra készül a Lilliput Társulat
A Négyszögletű Kerek Erdő című mesét február 26-án 17 órától mutatja be a társulat a nagyváradi Szigligeti Stúdióban. A készülő előadásról a darab rendezője és dramaturgja, Szabó Attila mesélt.Ajánló a darab elé:Erzár király kicsi sámlin kuksol, térdén jegyzettömb, körötte gyűrött papírhegyek. Ő maga is gyűrött, mint egy búval bélelt arc, amelyet elfelejtettek kivasalni. Pedig hajdan micsoda nagyhírű író volt! Fékezhetetlen agyvelejű, világvándor, szeretnivaló szeleburdi, és mégis nemesen egyszerű, mint az ég kékje. Ám mindennek ellenére sokszor csak a bolondját járatták vele. Bele is fáradt, hogy sehol sem értik meg. És ő sem érti az embereket. A szavaikat főleg nem, ha azok csak üres kilégzések – egy szavakkal dolgozónak pedig ez igazán szomorú dolog. És most egy sámlin ücsörög, kezében írószer és nem jön az ihlet. Egyszer csak bekopog egy furcsa, macskaformájú gyerek…Fotó: Ozsváth ZsuzsaVilláminterjú Szabó Attilával: Milyen lesz a Lilliput Társulat Négyszögletű Kerek Erdeje? Mire számíthatnak a nézők? Elég klasszikus mondat az, hogy: Lázár Ervint színpadra ültetni nem egyszerű feladat. Olyan egységes szövegben dolgozik ő, íróként, amit nehéz megbontani. A Négyszögletű Kerek Erdő egyáltalán nem egy boldog, furcsa lények társasága, hanem egy igen bonyolult és izgalmas, felnőttes fantáziavilág. Ebben az anyagban első sorban a szerzői ént kerestem azt, akit a könyvben narrátornak neveznek, jelen előadásban pedig Erzár királyként jelenik meg, ami egyébként Lázár Ervinnek egy anagrammája, melyet ő adott saját magának. Minden ilyen mitologikus történet egyszerre szól a gyerekeknek és a felnőtteknek is, hisz a jó mese nem függ korosztálytól. Lázár Ervin archetípusokkal dolgozik, csinálhat velük az ember, amit akar - amennyiben magát a mese alapszőnyegét tisztán tartja, fényesíti, rojtosítja, de megtartja olyannak, amilyen. Ezek az archetípusok a bohóctechnika elemeivel, bohóc-alaptípusaival is nagyon jól összehozhatóak. Szóval amire számíthat a néző, az az a fajta történet, ami rajtam keresztül Lázár Ervinről szól.Fotó: Ozsváth Zsuzsa Az előadásnak fontos eleme a zene, a látvány. Kikkel dolgoztál együtt?A zenéért Csernák Zoltán Samu, a látványért Kasza Julianna felel. Samuval már többször dolgoztam együtt. A kiindulási pont Nagyvárad századeleji virágkora volt, vagyis zeneileg a lokálos, tangós hangulat ihletett meg, valamint a zsidó népzene nagyváradi mestereinek motívumaiból merítettünk. Julival viszont ez a legelső munkám. Volt bennem egy kis félsz, egy jó adag kíváncsiság, és aztán jött az ismerkedés. A jelmezek a rokokó és a bohóc alapfigurák hagyományából születtek, méghozzá pont a barokk dekadenciája miatt. Maga a jelmez-stilizáció egyrészt az archaikus bohócfigurák jelmezvilágából indult ki, másrészt pedig adott a kicsit állatszerű karaktereknek egy „emberformájú” megjelenítést. Időközben pedig csatlakozott Györfi Csaba koreográfus. Meglepő találkozás volt, mert nem számítottam koreográfusra és nagyon örülök, hogy Csabát kaptam. Hamar sikerült szót értenünk, hasonló a színházi kultúránk, színházi igényünk. Komoly nyomot hagy az ő munkája az előadáson.Mennyire sikerült a társulatot betelepíteni a Négyszögletű Kerek Erdőbe? Ó, ők már eleve ott voltak! Csak nem mindenki tudta. Vagy akarta tudni. Amint a regényben, úgy a társulatban is megtaláltam azokat a karaktereket, alapmotivációkat, frusztrációkat, melyeket szépen ki lehet bontani és a mese karaktereihez illeszteni. Úgyhogy ebből a szempontból ez egy kicsit veszélyes helyzet, hiszen a bohóctechnika az őszinte játékon érhető tetten. Tehát a szerep közelebb van az emberhez, aki a szerepet játssza bohóctechnikával, mint a hagyományos színházban, hiszen az ő sérülékenységére vagyunk kíváncsiak. Hiszek abban, hogy az előadás humora, a szereplők megélt sorsa az őszinte színész hangján tud úgy megszólalni, hogy az gyereknek, felnőttnek egyaránt hiteles színházi élményt nyújtson.Liliput Társulat
2016.02.24. 17:50
Szinhaz.hu
Így vidd fel jól a pirosítót: 5 tipp
Ha ezeket megfogadod, soha többet nem lesz foltos, csíkos a pirosítód (és kínos a megjelenésed). A vársoban jártamban-keltemben mindig meglepődök, milyen sok nő használja rosszul a pirosítót. Vagy rossz helyen van, vagy foltos, nincs megfelelően eldolgozva, nem passzol az árnyalat a sminkhez és/vagy a bőrszínhez, stb. Én is a saját káromon tanultam meg, milyen fontos a megfelelő finish és az, hogy jó erős, lehetőleg természetes fényben végezzük a sminkelésnek ezt a fázisát. Máris írom, mire kell még odafigyelni a szép végeredményért!1. Találd meg a helyét! Nézz előre, szembe a tükörképeddel, majd az ujjaid segítségével találd meg azt a pontot, ami a pupilláddal és az orrod hegyével van egyvonalban. Innen induljon a pirosító, ennél a pontnál semmiképp se menjen közelebb az orrodhoz és ne nagyon menjen felfele a szemed felé se. L'Oréal Paris Le Blush, 4599 Ft2. A kevesebb termék több! Nem érdemes vastagon bealapozni az orcákat és az arccsont területét – itt amúgy is általában problémamentes a bőr. Inkább csak egy jó primert vagy highlightert vigyél fel a pirosító alá, mert ezen könnyebb lesz azt eldolgozni, és szép, ragyogó, egységes finisht kapsz.3. Két árnyalattal dolgozz! Remek kis kontúrt kap az arcod, ha két árnyalatot mixelsz össze: az első legyen egy nagyon természetes, a bőrszínedhez közelálló, visszafogottabb szín, amit az 1. lépésben megadott ponttól végigviszel az egész arccsontodon (de nem kened fel a halántékodra és nem is fut bele a hallójáratodba!); a második egy harsányabb, erősebb pink vagy narancsos árnyalat, amit csak az orcákra teszel fel, szépen elmosva a körvonalakat.YSL Blush Volupté (06), 13 490 Ft4. Figyelj az arcformádra! A megfelelő pontokon elhelyezett pirosítóval rengeteget tudsz csalni! Ha kerek arcod van, a pirosító induljon az orrodtól kissé távolabb és arc arccsontod legkiemelkedőbb részén legyen a legerősebb. Talán furán hangzik, de ha egy kevés pirosítót végighúzol az állkapcsod vonalád, ezzel lágyítani tudod a szögletes arcformád. Ha hosszúkás, ovális az arcod, akkor az almácskáidra kerüljön a hangsúlyos árnyalat.Catrice Multi Matt pirosító, 1399 Ft5. Egy picit máshova is! A pirosítódból tégy egy ici-picit az orrnyergedre, az álladra és a szemhéjad felső, külső részére is, majd dolgozd el. Ez segít abban, hogy a végső arcszíned természetesebbnek hasson. [cikk=47854]
2016.02.19. 12:23
Evamagazin.hu
5 előnyös és divatos frizura kerek archoz
A kerek arc testsúlytól függetlenül az egyik leggyakoribb arcforma. Sokféle frizura előnyös hozzá, a rövidről a hosszúig. Mutatjuk azokat, amelyek idén még divatosak is.Forrás: Nők Lapja Café: 5 előnyös és divatos frizura kerek archoz
2015.11.21. 11:15
Nlcafe.hu
Az ovális arc munkamániás, intelligens személyiségre utal – A szakértő szerint ezt árulja el rólad az arcformád
Nézted már valaha úgy magadat a tükörben, hogy közben azon morfondíroztál, vajon mit árul el rólad az arcod formája? Nem? Akkor a cikk elolvasása után biztosan meg fogod tenni: Jane Haner szakértő segítségével kiderül, a kerek, a szögletes vagy az ovális pofiból milyen személyiségjegyekre lehet következtetni!
2015.10.17. 20:49
Femcafe.hu
hirdetés
Kerek és pufók arc? 6 frizura, amivel vékonyabbnak mutathatod
A megfelelő frizura segíthet az arcodat vékonyabbnak láttatni.
2015.08.12. 08:15
Retikul.hu
Földangyal vagy? Lehetséges! Derítsd ki! - Angyalteszt képekkel!
Doreen Virtue angyal-felismerő tesztjéből rájöhetsz, hogy testet öltött angyal, elementál vagy csillagember vagy akinek előző életei nem a földön telt. De lehet, hogy lélekváltó vagy bölcs lélek lakozik benned, aki nagy tudású varázsló, főpap, főpapnő vagy boszorkány, aki Isteni küldetéssel van a Földön! Használd a képeket a felismeréshez!Az Angyalok köztünk élnek, talán nem is tudod, de önkéntelenül mondod, ha valaki kedves hozzád:"Te egy angyal vagy"Vagy, ha nagyon furcsa: "Te honnan,melyik bolygóról pottyantál ide? "Vagy ha valami mély igazságot mondanak: "Te olyan bölcs vagy!" mert tőle valahogy hiteles, és egész nap hallgatnánk ősi igazságot hordó szavait. Akikhez ilyen módon viszonyulunk, lehetséges, hogy valójában "földre szállt angyalok" és éppen segítségünkre küldték őket az égi erők.Nem is gondolnád milyen közel állsz az igazsághoz!A földre született angyalok, Földangyalok és egyéb lények konkrét feladatokkal születnek emberi környezetbe, embertestben, fizikai lényük tompítja saját valójukat, még saját maguk számára is rejtély, de ez szükséges a beilleszkedéshez, és hogy elfogadható segítséget tudjon nyújtani az embereknek. Te melyik csoporthoz tartozol?Köztünk élnek és talán saját maguk sincsenek tisztába lelkünk származásával, de érzik, hogy valami nem kerek a sorsukban. Erős késztetést éreznek az emberek, vagy környezetük megsegítésére, pozitív változására. Az élet ebben a formában nem tud sokáig fennmaradni, hacsak a nagy néptömegek nem változtatnak a környezetükhöz és egymáshoz való hozzáállásukon.Elképzelhető, hogy Te is éltél már ilyen formában, vagy éppen most tartozol közéjük Isteni megbízásból jöttél a földre, felajánlva tanító és gyógyító energiádat. Doreen Virtue felismerő tesztjéből rájöhetsz, hogy testet öltött angyal, elementál vagy csillagember vagy akinek előző életei nem a földön telt. De lehet, hogy lélekváltó vagy bölcs lélek lakozik benned, aki nagy tudású varázsló, főpap, főpapnő vagy boszorkány.Doreen Virtue felosztása szerint 5 fő típusba sorolhatók a kiválasztott emberek:1. Testet öltött, vagy Föld angyalok: Külsejük:- szív alakú kedves arc, ívelt ajkak,ártatlanságot tükröző szemek; - szőke vagy melírozott, szőkített haj; - gyakori a súlyfelesleg. - nehezen mondanak nemet kérésekre, nehezen kérnek; - nagy fényes, aurájuk van; - párkapcsolatban függőségi vagy szenvedélybeteg személyiségű társat választanak; - világmegváltók; - a szabályokat ritkán szegik meg; - magas empátia és szociális érzékenység; - az emberek ösztönösen is „angyaloknak” nevezik őket, az angyalos dolgokhoz vonzódás, angyalgyűjtemény; - evéskényszer, csokoládéfüggőség. Munkájukban is segítők. Pl.: pedagógus, ápoló, légi utaskísérő, szakács, családsegítő. Csillagjegyeik leggyakrabban: Bika, Oroszlán, Skorpió, Vízöntő lehetnekMottójuk, amire jó ha figyelnek: „Várj, mielőtt rögtön igent mondanál!” 2. Testet öltött elementálok: Külsejük:- ők a legfelismerhetőbbek, természeti lényekre hasonlítanak (manók, koboldok, tündérek,sellők); - nagy szemek, rövid, pisze orr,általában vörös haj; - előreugró álkapocs,nagyon magas vagy nagyon alacsony termet - játékosság, humorérzék, csintalanság; - kreatívak, művészek; - kelta beütés és érdeklődés; - mágikus képességeik vannak; - kerülik a nehéz munkát, szórakozni szeretnek, lelkesek; - állatbarátok, természethez közel élnek (vidék, zöldövezet); - a levegő lételemük (szenvedélyes természetvédők). Hivatásuk: pl.: média, művészet, tánc, jógatanár, túravezető, természetvédő, erdész, kertész. Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Sok időt tölts a természetben!”3. Csillagemberek: Külsejük:- férfiak: magasak, vékonyak; - nők: alacsonyak és karcsúak; - szivárványszínű aura; - szemük szokatlan formájú, csillogó (csillagszemű); - öltözködésük visszafogott; - „hűvösséget” sugároznak; - intuitív szellemi tudás; - energiagyógyászat pl.: reiki érdekli, gyakorolja; - általában nem vállalnak, vagy csak egy gyereket; - érzékenyek az agresszióra; - sci-fi, UFO téma nagyon érdekes a számukra. Hivatásuk: pl.: természetgyógyászat, reiki mester, mérnök, postás, pénztáros, fodrász. Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Becsüld egyéniséged!” 4. Lélekváltók Külső jegyeik: - változó lehet. Jellemzőik: - a Földangyaloknak ez a képviselője nem vállalja a leszületés, a gyermekkor megpróbáltatásait, hanem egyből felnőtt testbe „költözik”. Legtalálóbb szó a „lélekcsere” arra, ami történik. Pl.: amikor egy ember öngyilkos akar lenni, a lélekváltó „megszállja” a testet. Ezzel magyarázható, amikor egy ilyen eset után az ember személyisége gyökeresen megváltozik;- úgy érzik, eddigi életük „rossz álom” volt; - gyermekkorukra nem emlékeznek; - nevüket idegenül „fogadják”; - magatartásuk megváltozik; - életmódjukat gyökeresen megváltoztatják; - „idegennek” érzik önmagukat. Hivatásuk: pl.:.zene, írás, tanítás. Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Változtass, ha szükségét érzed!” Ehhez a típushoz nem adunk képeket, mivel bármilyen külsővel előfordulhat.5. Bölcs lelkek - átható tekintet, realizmus, sötét tónusú; hosszabb haj; - szellemi „sugárzásuk” látszik arcvonásaikon (pl.: magas homlok); - általában hosszúkás arcúak, lovagkori külső, szeretik az ősi jelképeket, hordani is. - egyfajta távolságtartás, elmélyült tekintet; - érzékenyek a holdfázisokra; - pszichikus képességük fejlett; - vonzza őket a mágia, asztrológia, tarot; - együtt érzők, türelmesek embertársaikkal; - energetikájuk „nehezebb”, mint a többi Földangyalé; - gyakran emlékeznek más életeikre, előző fogadalmaik nehezítheti mostani életüket. Hivatásuk: pl.: médium, asztrológus; szellemi tanító, filozófus, pszichológus,vállalkozó Mottójuk, amire jó ha figyelnek: „Ügyelj vérmérsékleted erejére!” A teszten kívül is tudni fogod, hogy hova tartozol, ha alaposan megfigyeled, milyen ügyek érdekelnek a legjobban, mi tüzeli fel, mi kelt benned aggódást, izgalmat, indulatot. Lehet a tanításod lényege az emberek anyagi szükségleteinek kielégítése úgy, hogy ne kelljen versengeni egymással, ne kelljen lopnunk, és ne indítsunk háborút, hogy elvegyük a részünket.A természet, levegő, víz védelmének tanítása. Esetleg arra szerződtél, hogy helyes gyereknevelési módszert mutass a többieknek. Megoldás erőszak és gyűlölet ellen. Manapság szinte végtelen a megoldásra váró feladatok sora. Minden segít, amit szívből jövő szeretetből csinálsz. És aki egyszerű ember, egy feladata van, tanulni a jót, a szeretetet a boldoggá válást.Forrás: Berta Aranka – harmonet.huPhoto: Susan Carranza - Deviantart
2015.08.05. 16:08
Elozoeletek.hu
„Maga terhes, kisasszony.”
Az abortuszról kevesen mernek őszintén írni. Szerzőnk megtette... „Most aludni fog” – közli az orvos hivatalos hangon. Ennyi. Nem mond semmi vigasztalót, legalább annyit: túl fogom élni? Történt másokkal is már hasonló? Nem szól, otthagy, hallom a fehér köpeny suhogását. Mereven nézem a piszkosfehér falat, a sürgő-forgó asszisztenseket, az egész steril, érzéketlen környezetet, aztán elsüllyedek a teljes sötétségben.Az ítélet Állok a vécé mellett meggörnyedve, mint akinek a vállára ólmos súlyt aggattak. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nem vagyok különleges, nem állok a biológia és a sors közönséges törvényszerűségei fölött. Esetlenül tartom a kezemben a corpus delictit, rajta vibrál a két csík. Kivánszorgok a zsibongó kávézóba. A barátom az egyik asztalnál ül, teát tölt két csészébe. „Terhes vagyok” – mondom sietősen. Megáll a kezében az olcsó teakiöntő, megrázza a fejét, mint a kutyák, ha a vizet akarják kilötykölni a fülükből. Jól hallottad, gondolom, nem öblíted ki olyan egyszerűen ezt a mondatot. Reménykedem, hogy az egész ostoba félreértés, a sors és a gyógyszertárban kapható filléres teszt apró tréfája, de az igazság könyörtelen. „Maga terhes, kisasszony” – mondja az orvos. Együtt bámulunk a monitorra, én keresek rajta valami felismerhetőt, de csak alaktalan foltok néznek vissza rám közömbösen. „Hány éves is maga?” – kérdezi az orvos. „Tizennyolc” – mondom halkan. „Tizennyolc” – ismétli meg, mintha fontos felfedezést tett volna. Dühös leszek. Mit játssza itt a megértőt, a mindentudót? Miért nem akar rábeszélni? Nem tudok dönteni, ne én legyek az, aki ítéletet hirdet, elvégre ő az idősebb, az okosabb, ő az orvos. De csak hallgat, majd fáradtan megmasszírozza a homlokát. „Tegyen belátása szerint.”A köd Csatangolunk a parkban. Késő tavaszi délután van, a levegő rezeg és ragyog az életre kelő naptól, madarak feleselnek a lágyan susogó faágakon, kisgyerekek lepik el a játszóteret. Nem lehet elviselni az életnek ezt a zsivaját, ezt a heves élni akarást, amikor legbelül minden konokul hallgat. A barátom csendben pöccintgeti a körmeit. Én sem akarok beszélgetni, szedem a lábam, mintha a sebesség gyógyír volna az ürességre. Leülünk egy söröző teraszán. Rágyújtok, a barátom szemrehányó pillantást vet rám, de csak egy pillanatig, aztán úgy néz, ahogy az orvos, ugyanolyan fáradtan. Megint dühös leszek, dacosan letüdőzöm a slukkot. „Egy sört kérek” – mondom a pincérnek, pedig a gyomrom ordítva tiltakozik. Hosszan bámulok a gyöngyöző pohárba, végül kiöntöm az egészet a fűre, de a cigit azért végigszívom. A villamoson pocakos férfi cibálja fontoskodva a karjára a szalagot. Jegyeket, bérleteket kér, nézek rá mereven, ráncos arc, táskás szemek: megkeseredett feleség, két kiskorú, hó végén veszekedés a befizetetlen számlák fölött, saccolom. Nincs nálam semmi, a bérletem napok óta az asztalomon hever. Megrázom a fejem, ő már húzza is elő a csekket. „Terhes vagyok, basszameg, de senki nem képes átadni a helyét, mindenki csak magával van elfoglalva, és maga képes lenne megbüntetni, mert véletlenül rossz táskát hoztam el?” Ömlik belőlem a sértettség, közben riadtan vizsgálom a lelkem: mit csinálok, kit akarok bántani, miért nem hagyom abba? Az ellenőr zavarba jön, szabadkozik, de hát maga olyan vékony, kedves kisasszony, nem látni semmit. Egy férfi sietősen átadja a helyét, az ellenőr az utasok lesújtó pillantásától kísérve távozik. Leülök, bámulom az eluralkodó nappali sötétséget, a hirtelen jött esőt, amint fokozatosan árasztja el a villamos ablakát. Sárral kevert víz csorog az üvegen, azt gondolom, a természet mégis sorsközösséget vállalt velem egy kicsit. Álomban telnek a hetek. Végigcsinálom a tortúrát, a barátom elkísér az orvoshoz, tanácsadásra, ahol elvileg lebeszélik az embert az ilyesmiről, a nő ehelyett kedélyesen cseveg velem, megkérdezi, melyik egyetemre járok, és mivel akarok foglalkozni, ha elvégeztem. Kurtán válaszolgatok, szabadulni akarok tőle. Nem értem, miért nem leckéztet senki, miért nem mondják: vállald el, ha már ilyen felelőtlen voltál! A szüleim helyeslik a döntést (ők annak hiszik, pedig csak sodródom), a barátaim támogatnak, az orvos együttműködő, bár részvétlen. Mintha az egész nem is történhetne másképp. Vagy csak úgy érezték, nem tartozik rájuk? Vastag ködben kóválygok, amiből képtelen vagyok kilátni, halasztok a bölcsészkaron, az ágyon fekszem naphosszat, nem mosok hajat hetekig, s faggatom a sorsot, hogy miért nincs haladék. Mert időt senki sem adhat. Bemegyek a kórházba, a tiszta ruhákkal teli hátizsákot szorongatom, s miközben bejelentkezem az abortuszra, tisztán érzem, a ködketrecnek nincs kulcsa.Ébredések Még kóvályog a fejem a gyógyszerektől, amikor az asszisztens nevetve meséli, hogy altatós kábulatomban egyetemi pletykákat meséltem neki perceken át. Gyerekkori barátom az ágy mellett ül, pedig neki aztán semmi köze az egészhez. Meg van rendülve. Jól látom, pedig nem akarja mutatni, mosolyog is. Egyelőre nem érzek semmit, zsibbadok, s a köd még nagyobbra nőtt, amióta rövid időre itt hagytam ezt az árnyékvilágot. – Kata hogy van? – kérdezem rekedten, mikor kezdek magamhoz térni. Nem tudom, miért ez az első kérdésem: talán az altató felszabadító hatása az oka. – Jól – válaszolja. A korábbi hetek üressége és céltalan dühe helyett most sisteregve elönt a lelkifurdalás. Ez az ember, akit kisgyerekkorom óta ismerek, most itt kuporog az ágyam szélén, ahelyett, hogy a barátnőjével és egy jó adag popcornnal ülne a moziban. És engem ajnároz. Engem, aki 12 hete egy alkoholban úszó házibuli után felment egy vadidegen férfihoz, s miután az óvszer elszakadt, úgy döntött, terhesség csak másokkal fordul elő. Heteken át kitartott, egy rossz szót sem szólt, pedig ez az egész nem az ő műfaja, el se jött a buliba. Kár: a harmadik sör táján biztos beszélt volna a fejemmel. Meg akarom neki köszönni, de úgy döntök, nincs szükség rá. Irtózik az érzelgős jelenetektől. – Vigyázz a csajra – mondom inkább. – És legyen végre gyereketek. Mihamarabb.Epilógus Az orvos lelkes, örökifjú ember. Rutinvizsgálatra jelentkeztem be hozzá. Hosszú évek óta ő az egyetlen nőgyógyász, akinek a közelségétől nem lúdbőrzik a karom. Évek óta együtt élek valakivel, és egy ideje nem szedek gyógyszert. Azóta jut eszembe újra és újra a 15 évvel ezelőtti rémálom. A műtét után – úgy tűnt – összeszedtem magam, folytattam az életemet, a mindennapok elmosták a múltat. Most újra meglátogattak az emlékek: nem járnak heves fájdalommal, könnyekkel, csak csendes bánatot érzek, mintha elmulasztottam volna valamit. S egyre inkább úgy gondolom, a felejtés látszólagos volt, a ketreckulcsot nem találtam meg, a regenerálódás csak a testemben ment végbe tökéletesen. Nem hiszek az égi büntetésben, önmagunk büntetésében annál inkább. Mostanában sokat beszélgettünk erről a gyerekkori barátommal, aki két lányt nevel, kiegyensúlyozott családapa. Úgy véli, a régi történetnek köze van ahhoz, hogy mindig meghátráltam a gyerekvállalás elől: a sokk keserű utóízét nem tudtam kitörölni, legfeljebb elfojtani, s a feldolgozatlan emlék belülről szennyezett annyi éven át. Vajon most sikerül? Kiléptem végre a homályzónából, átkeltem a lengő függőhídon? Nem vagyok biztos benne. Végigfekszem az ágyon. Az orvos a menstruációs ciklusomról kérdez, aztán előkészíti az ultrahangos készüléket, a hasamra teszi, összehúzott szemmel figyel. Hümmögni kezd. – Lát valamit? – kérdezem idegesen. – Igen – válaszolja kis idő múlva, majd hirtelen kacsint egyet. – Egy szép nagy tüszőt. Pénteken ne tervezzenek programot a barátjával, úgyis esik majd az eső!
2015.08.05. 10:11
Evamagazin.hu
Véget ért a Kultkikötő idei évada
Balatonföldváron, Balatonlellén és Balatonfenyvesen 2014. június 14. és szeptember 28. között összesen 150 program – színházi előadások, koncertek, kiállítások, családi programok, filmvetítések, közönségtalálkozók, borkóstoló – várta az érdeklődőket.A Kultkikötő beszámolója:A Balatonföldvári Szabadtéri Színház az Orlai Produkciós Irodával közösen két saját bemutatót tartott; a Bagoly és Cica, valamint A csemegepultos naplója zajos sikert aratott. Idén először a balatonföldvári nagyszínpadon határon túli előadások is helyet kaptak. A Szabadkai Népszínház a Szomorú vasárnap című zenés játékot mutatta be, az Újvidéki Színházból Krizsán Szilvia érkezett egy fergeteges monodrámával, a kassai TeatRovás Társulat a Hoppárézimivel lépett fel. Szintén újdonságul szolgáltak az előadások utáni közönségtalálkozók.A szervezők örömére a hazai – budapesti és vidéki – színházak vendégelőadásai szinte kivétel nélkül telt házzal mentek, különösen nagy sikert arattak a Játékszín és a kecskeméti Katona József Színház produkciói. Az ifjúsági és felnőtt Összpróba táborban Novák Eszter, Kárpáti Péter, Baranyai Balázs, Végh Zsolt, Nagy Viktor, Rozs Tamás, K. Kovács Ákos és Gubás Gabi irányította az alkotómunkát. A táborozók színházi, filmes, zenei és mozgásszínházi ismereteiket bővíthették, és az egy hetes folyamat eredményeként két fantasztikus hangulatú bemutatót tartottak. A zenei programok sorában már visszatérő vendég a Quimby, de idén nagy sikerrel debütált a Budapest Bár és a Group n’ Swing is. Ruttkai Bori gyerekeknek tartott koncertet, a United együttes pedig a strandolók délutáni programját színesítette. Újra vendégszerepelt a Kultkikötő színpadán Dés László, Udvaros Dorottya, Básti Juli és Kulka János a nagysikerű Férfi és Nő koncerttel. Az ART&ME Galéria és Élménytér szervezésében két fiatal képzőművész, Schnedarek Réka és Osgyányi Sára festményeit, majd a „No hattyú – Értelmezd újra a Balatont!” képzőművészeti pályázat díjazottjainak alkotásait tekinthették meg az érdeklődők. Szerdánként a PartMozié, csütörtökönként a kamaraszínházi produkcióké volt a terep. A szervezők egy percig sem tétlenkednek: a 2015. év programjának tervezése már elkezdődött.Nagy Viktor (fotó: kultkikoto.hu)'Otthon vagyunk Balatonföldváron' - Szezonzáró interjú Nagy Viktor ügyvezetővelHogyan indultatok neki a 2014-es, kilencedik szezonnak? Már tavaly ősszel elkezdődött a tervezés, a célunk az volt, hogy 2013 decemberére készen legyünk a nyári műsorral, ami nem is olyan egyszerű feladat, hiszen összesen 150 program egyeztetéséről beszélünk. Nagy lendülettel és munkakedvvel vágtunk bele, nagyon vártuk két saját bemutatónkat – a Bagoly és Cicát, és A csemegepultos naplóját. Mit jelent a saját bemutató? Az Orlai Produkciós Irodával közösen létrehozott előadások próbaidőszakának nagy része Budapesten zajlik, a főpróbahétre azonban Balatonföldvárra költözik a stáb. Ez a legizgalmasabb szakasza a munkának, ekkor áll össze a világítás, a zene, a kész díszlet és a jelmezek. Ez a végső simítások, a végleges forma kialakulásának ideje. A saját bemutatók előtti hét mindig izgalommal és várakozással teli időszak, hiszen mégiscsak a „mi gyerekeinkről” van szó! A Bagoly és Cicánál külön öröm volt, hogy két régi, főiskoláról ismert kollégámmal, Jordán Adéllal és Szabó Kimmel Tamással találkozhattam újra. A csemegepultos naplójának szereplője, Ötvös András a bemutató óta már díjat is nyert az alakításával. A saját bemutatók mellett milyen újdonságokkal várta idén a KULTKIKÖTŐ a közönséget? A határon túli előadások új színt hoztak az életünkbe. Izgultunk, hogyan fogadják majd a nézők ezt a kísérletet, és nagy öröm volt látni, hogy megtalálta a közönségét minden egyes előadás. A szervezés terén is bevezettünk egy újítást, az internetes jegyvásárlást, mely gyorsabbá és kényelmesebbé teszi a vásárlás folyamatát. Milyenek voltak a nézői visszajelzések? Nagy örömünkre abszolút pozitívak. A legnagyobb sikereket a nagyszínpadon a zenés produkciók mellett a vígjátékok aratták. Nagyon szerették a KULTKIKÖTŐ látogatói a csütörtöki kamara-jellegű előadásokat, ahol a közönség fent ül a színpadon, szinte részeseként a színpadi történéseknek. Idén kérdőívekkel is elkezdtük mérni a nézők visszajelzéseit. Az én „nézői elégedettség-mérőm” az, mikor előadás után elvegyülök a tömegben, és hallgatom, miről beszélgetnek az emberek hazafelé menet. Miket hallasz? Nagyon örülök, mikor tudom, hogy jó estéjük volt nálunk, élvezték az előadást. Persze, mindig van hova fejlődni, és törekszünk is erre. Jövőre lesz 10 éves a KULTKIKÖTŐ. Ennyi idő után már vissza lehet tekinteni, és levonni a tanulságokat. Már javában készülünk erre a kerek évfordulóra… De erről majd később!Játékszín: Nyolc nő (fotó: kultkikoto.hu)A színházi előadások és koncertek mellett milyen programok valósultak meg? A déli part a családosoké – szokták mondani. A szezont szinte rögtön a tanév-zárás után kezdtük. Egy fantasztikus hangulatú Halász Judit-koncerttel indítottuk, majd egészen szeptember végéig minden hétvégén gyereknek szóló előadásokkal és kézműves-foglalkozásokkal vártuk a kicsiket és nagyokat. Az ART&ME Galéria gondozásában fiatal képzőművészek balatoni témájú alkotásai kerültek a KultGalériába. A kiállítás darabjai azért izgalmasak, mert friss szemmel néznek a magyar tengerre, és izgalmas, új nézőpontokat adnak a témához. Hogyan befolyásolta az időjárás az idei szezont? Próbára tett minket, de összekovácsolta a KULTKIKÖTŐ kis közösségét: volt olyan délután, mikor a fedett színpadra oldalról bezuhogó esőt söpörte az egész csapat. Szerencsére egyetlen előadás maradt csak el. Talán furcsán hangzik, de ez a rapszodikus időjárás sok szép pillanatot hozott: mekkora öröm tud lenni, hogy az egész napos eső után hét óra körül kitisztul az ég, elkezd sütni a nap, és fellélegzünk, hogy meg tudjuk tartani az aznapi előadást! Szívet melengető emlék A csemegepultos naplójának bemutatója, amit fedett színpadon tartottunk: odakint esett az eső, és talán éppen ezért a színpadon bensőséges, meghitt hangulat kerekedett. A képzelt beteg előadásán a második felvonás közben kezdett el esni, mire a rendező, Novák Eszter megkérdezte a nézőket, folytassuk-e vagy tartsunk szünetet, és várjunk, hátha eláll. A nézők és a színészek azonnal megszavazták, hogy folytassuk. A férfiagy… című előadás huszadik percénél kezdett rá esni, a nézők viszont már rutinosak voltak, készültek: gyorsan mindenki magára kapta az esőkabátját, felnyitotta az esernyőjét, és élvezte tovább az előadást. Hogyan illeszkedik bele a KULTKIKÖTŐ Balatonföldvár városának mindennapi életébe és a Balaton kulturális terébe? A szállodáktól, éttermektől, a városvezetéstől számos pozitív visszajelzést kaptunk-kapunk. Már konkrétan mérhető a jelenlétünk okozta változás: sok nyaraló a KULTIKÖTŐ műsorához igazítja a szállásfoglalás időpontját. Ebben az évben munkánk elismeréseként kitüntetést kaptunk Balatonföldvár Város Önkormányzatától. A gyerekprogramokkal megjelentünk Balatonlelle és Balatonfenyves életében. Együttműködünk a Balatonföldvári Kistérségi Turisztikai Egyesülettel, hiszen fontosnak tartjuk, hogy a szűkebb és a tágabb környezetünkkel is kölcsönhatásba kerüljünk. Egyre gyakrabban előfordul, hogy az északi partról érkeznek hozzánk látogatók. Mára szerves részévé váltunk a város, a kistérség, a déli part, a Balaton életének: a helyiek és a nyaralók számítanak ránk –előre várják, mi lesz a műsor. A fellépő művészek szívesen járnak vissza ide; év közben, télen is kérdezik, hogy milyen most a Balaton, és mik a terveink jövő nyárra. Ebben az évben stratégiai megállapodást kötöttünk a Balatoni Hajózási Zrt-vel. A déli part színházi csomópontjaként egyéni színnel gazdagítjuk a programok palettáját, hozzájárulva a Balaton életének kulturális kínálatához; ennek egyik jele, hogy a KULTIKÖTŐ több előadása szerepelt a Nagyon Balaton idei programjai között. Híve vagyok az együttműködésnek, egymás erősítésének – ezt az utat látom járhatónak, ha a cél a Balatonról kialakult kép megújítása, felfrissítése. A KULTKIKÖTŐ a színházi előadások, koncertek, filmvetítések és kiállítások mellett fiatalok művészeti képzésével, közösségépítéssel, tehetséggondozással is foglalkozik. Nagyon fontos része a munkánknak az Összpróba tábor szervezése és lebonyolítása. Az ifjúsági és felnőtt összművészeti táborokban ismert és elismert művészek – színészek, táncosok, zenészek – a táborvezetők. A táborzáró est, mikor a táborozók megmutatják az egy hetes intenzív alkotómunka eredményét, mindig különleges alkalom a KULTIKÖTŐ életében. A résztvevőktől pozitív visszajelzéseket kapunk; a tábor sikerét mutatja, hogy sok visszatérőnk van, de minden évben rengeteg új arc bukkan fel. Arra törekszünk, hogy pályázatok segítségével olyan fiatalok is eljuthassanak a táborba, akiknek anyagi helyzete ezt nem tenné lehetővé. A régi összpróbások közül sokan már felnőttek, elkezdték pályájukat, és különböző területeken kamatoztatják tehetségüket. Öröm hírt kapni a sikereikről, és figyelni őket a távolból. Neked mi volt az idei „Balaton-élményed”? Aki azt gondolja, hogy jól ismeri a Balatont, annak is rengeteg újdonságot tartogat a tó és környéke. Mindig rá tudok csodálkozni egy-egy helyre: „nahát, ilyen is lehet a Balaton”. A kedvenc helyem a magaspart, fent az országzászlónál szívesen időzöm, ha tehetem. Nagyon kíváncsi vagyok, és már várom, hogy megnyíljon a kilátó. De talán a szívemnek legkedvesebb a piac a parkban. Reggelente ott veszek gyümölcsöt, sok termelő megismer már – és ez semmihez sem hasonlítható érzés. Forrás: kultkikoto.hu
2014.10.16. 10:03
Szinhaz.hu
Szörnyen elrontott mellek: 7 érv, hogy ne plasztikáztass
Ráncmentes arc, hatalmas és kerek keblek, lapos has, magasra emelt fenék és implantátumtól feszülő vádli... A magazinok címlapjairól ilyen csajok néznek vissza rád. Nem csoda hát, ha alkalomadtán úgy érzed, szívesen kés alá feküdnél a tökéletesebb test érdekében. Mutatunk hét okot, hogy miért ne tedd!
2014.09.12. 11:35
Bien.hu
5 frizura, ami egyáltalán nem áll jól, ha kerek az arcod
A kerek arc bájos, de sokan nem szeretnék még inkább kihangsúlyozni gömölydedségét.
2014.07.19. 12:05
Femina.hu
Mínusz egy kő.
Mínusz egy kő. Már itthon vagyok. Azazhogy Budán az Attila úton... Itthon, most itt vagyok itthon. Bennem egy kővel kevesebb, a hasamon négy lyukkal több van. Dede doki, a négy lyuk értelmi szerzője, csuda jó sebész.  És az Uzsoki kórház ? Tiszta szanatórium. Úgy érzem magam, mint aki két napos wellness hétvégén valahol elhagyta az epekövét, de még nem nevethet, mert a hasában nemrég apró robotok jártak. Ráadásul a hét közepén. Fél-autonóm hely ez a kórház. Reggel hétkor leparkolok az épület előtt, gyalogosan szembe kell mennem a forgalommal, mert az akadálymentes parkoló az útra köp ki és nincs feljáró. Nyolckor kórlapot íratok, kórtermet kérek. A nővértől kis pohárban kapok valami kulimászt, amivel jó alaposan lefertőtlenítem a hasam. Majd újrakezdtem, mert kiderült, hogy sterilizáló tusfürdő és a nővér a zuhany alatt értette. Víz is kell hozzá. Csak épp nem mondta. Az infúziót szerencsére nem én kötöm be. A nővér ugyan dicséri a vénámat, majd mégis egy nagy hematómát hagyva hátra eggyel lejjebb köti be. Kettes számú vénát még mindig dicsérve hozzáteszi, hogy szép ugyan, de nagyon göcsörtös. Kaptam karszalagot is, hogy nehogy a lépemet vegyék ki. A szalagon a többi között egy SEX:1734 bejegyzés is van, amin azóta is töröm a fejem. Levetkőzök, hátul nyitott kis kék tunikát öltök. Még el sem kezdek várakozni, mire egy tagbaszakadt, de jólelkű mameluk közli: megyünk a műtőbe!  Nagy az izgalom. Átmászok a műtőágyra. Jól lekötözik a lábaim, még a térdeim is, hogy ne rúgjak. A karomat is, hogy ne csápoljak. Ollóval vágják le rólam a kék tunikát. Egyre izgalmasabb, kár, hogy a többire nem emlékszem. Oldalra pillantok. Valaki épp teletömi altatóval a vérem. A következő pillanatban már az ágyamban, a kórteremben ébresztgetnek. Na, ne vicceljenek, miért nem műtöttek meg ? De lehet, hogy mégis, mert nem tudok nevetni. Négy leragasztott véres lyukat fedezek fel a hasamon. Hát mégis. Tizenegykor már teljesen éber vagyok. Egyik kedves szobatársam az élettant megcáfolva órák óta nyomatja a betegsége történetét. A nővérek tündérek, meleg szeretettel ápolnak.  Délután kiülök a székbe. Megdöbbenek, hogy mennyire nem voltam eddig tudatában, hogy hassal is dolgozom. A fájdalom figyelmeztet. Tompa kis lángnyelvek cikáznak a hasamban. Vécére megyek. Haspréssel pisilnék, de úgy, hogy közben ne feszüljön meg a hasam. Nonszensz. Másodszorra már ez is megy. Látogatóm jön. G., az új filmes jóbarátnőm, aki, úgy, hogy másba voltam szerelmes, tavaly kiérdemelte nálam az Év nője címet! Aggódik, nevet, már én is próbálkozom vele. Büszkélkedem a kővel. Pont olyan, mint egy kiwivel keresztezett zöld olajbogyó. Ezt egészen biztosan nem belőlem szedték ki. Én nem növeszthettem ilyen kis lito-szörnyecskét a hasamban. Estefelé iszonyatosan fáj a hasam. Megijedek, majd nevetnék, ha tudnék. Megkönnyebbülök, de nem nevetek. Mindössze éhes vagyok, három napja alig ettem. Olvasom az A.tól kapott könyvet. Újjászületés a címe. Bonyolult szerelmi és élettörténet. Egy olasz nő gyermeket akar mindenáron. Miközben néha belekeveredik a legutolsó balkáni háborúba.  Magamra nézek. Pipaszár lábak, rózsaszín póló, A. méhpempő illatú vérvörös sála a nyakam körül, ölemben frottir Tarzan kötényke, Predator haj, négy lyuk a hasamon és a hófehér drót-Jaguár alattam. Ellenállhatatlan vagyok... naná. Szembe egy kisöreget hoznak be. Egy orvos magyaráz. Azonnal meg kell műteni. A december 13-i műtéttel valami baj volt. A palaszürke arc fájdalmasan torz. Gyönyörű ugyanakkor. Szenved. Már nem akar élni. Görcsbe rándult poros aszott birsalmahéj az arca. Nem tudom levenni tekintetem róla. A könyv mögé bújva bénultan bámulom. Érzem a halál közelségét. Megcsap a dohos hideg. A nővér intubálja. Nem megy balról, jobbról sem. Vérzik az orra. Pálcika karjában nincs véna. Ha mégis, halkan pukkan. Viszik a műtőbe. Éjjel három körül a nővér összeszedi a szegényes holmiját, lehúzza az ágyneműt, fertőtleníti az ágyat, a szekrényt. A bácsika az égbe ment. Láttam az arcán. Hallottam az orvos hangján. Megpróbálták. Szegény. Mi szerencsések vagyunk. Élünk és szeretünk. Szeretve vagyunk. Alszom. Reggel Dede doki ül az ágy szélén. Nem kérdezi, hogy vagyok. Látja. Fülig ér a szám. Ellát egy pár tanáccsal. Kezet fogunk. Viszlát csütörtökön. Komótosan összepakolok. Néha átsandítok a szemközti ágyra. Nincs ott senki. Csak a patyolattiszta ágynemű tüntet makacsul. Mégis a vézna kis embert látom. Elbúcsúzom tőle. Megsimogatom a lelkét. Megcsókolom aszott, penge ajkát. Már az autóban ülök. Fáj a hasam. Nem baj. Hadd fájjon. Cinikus a testem. A felét nem érzem, a másik fele fáj. Nem érdekel. A testem a rabszolgám, a szabad lelkem lakhelye, sutja, kemencéje. Felveszem I. bátyámat. István ideges, káromkodik. Baj van a beosztottjaival. Próbálom nyugtatni. Édestestvérem, barátom egyben, szeretem. Megyünk rögbizni az OORI-ba. Én néző leszek. Ő játszik. I. zárkózott, nehezen oldódik. Nagyon tetszik neki. Majd felnyaláboljuk Cedricet, kameruni menekült barátomat. Itthon bögrés levest és kottbullart sütünk. Penne tészta, barnamártás, vörösáfonyalekvár. Ribizlibor. Három fiú matat a konyhában. Igaz, I. szakács is. Bár ritkán főz. Magamnak keveset, Istvánnak többet, Cedricnek rengeteget szedek. Cedric is megnyugszik. Izgatottan beszél a Közép-Afrikai konfliktusról. Adok neki pénzt vonatra és miegymásra. Cedric magyar akar lenni. Ez biztató jel ránk nézve. A Déli előtt elválunk. Sokáig állok még a süllyesztett tér közepén. Mosolygok. Esik. Az ég felé nézek. Kinyitom a szám. A szemem. A szívem. Tisztára mosom. Jól esik a hideg eső és levegő. Ez az év remekül kezdődött. Egyszerűen nem lehetne jobb. Soha ne legyen rosszabb évem. De jobb sem. Szép az élet!   NBL, 2014. február 2. Képgaléria:
2014.05.09. 14:22
Mipszi.hu
Örök pillanatok - Versnapot ünneplünk
Hagyományunkhoz híven, a Színház.hu szerkesztőségében is megemlékezünk a Költészet Napjáról. Ez alkalomból ismét összegyűjtöttük kedvenc verseinket. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!MATSUO BASO - HaikuHogy mi fán termett? Titok. Ám, mi illatát illeti: tudom.PILINSZKY JÁNOS - BalesetMadarak vérzik be a mennyet, cigányok és gyerekek léptei lyuggatják át a szerenádnál szűzibb kemény havat. De ez a szép, ez a gyönyörűségen ejtett örökös baleset.NEMES NAGY ÁGNES - Mindent tudunkMindent tudunk. Csak titkolózunk, akár a találós mesék. Ki ne derüljön, jól vigyázunk, amit félünk, s amire várunk, az iszonyú együgyüség. Jövendőnk: akárcsak a gyász, amely már régen megesett, ismerjük s helyrehozhatatlan. Mint levelét az ág a fagyban, számlálgatjuk a perceket.KISS ANNA - Hogyan képzeljem el a világot?Alattunk is laknak, felettünk is laknak, az angyalok s az ördögök, kérdezd csak meg bármelyik öreget, erősködik Rebeka néni. Úgy képzeljem el a világot, mint a stelázsit itt ni: alul a kormosak, felül a fényesek, közbül meg hát a magunkfélék. Szép egy mese, csakhogy a tudomány leszámolt a stelázsival, inti le Kristóf bácsi. Mert a világ az kerek, mint az alma. Itt vagyunk mi, itt meg Amerika, mi fejjel felfelé, ők fejjel lefelé.RAINER MARIA RILKE - Csak száj vagyunkCsak száj vagyunk. Ki zeng a messze szívvel,mely ott dereng minden dolgok közén?Nagy lüktetése bennünk hull szerényütésekre. Fájdalma túl nagy ívvelhajol felénk, az ujjongása szintúgy. Ezért, hogy mindig újra eltaszítjuk,s csak száj vagyunk.De a nagy dobbanástitkon betör, s ott van egyszerre nálunk,és felkiáltunk -és lét vagyunk és arc és változás.Tandori Dezső fordításaWEÖRES SÁNDOR - Örök pillanatMit málló kõre nem bízol:mintázd meg levegõbõl. Van néha olyan pillanatmely kilóg az idõbõl, mit kõ nem óv, megõrzi õ,bezárva kincses öklét, jövõje nincs és multja sincs,õ maga az öröklét. Mint fürdõzõ combját ha halsúrolta s tovalibbent -- így néha megérezhetedönnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is,és késõbb, mint az álom. S az öröklétet ízleledmég innen a halálon.KORÁBBI ÜNNEPI GYŰJTÉSEINK Tettenért szavak - Versnapot ünneplünk 2013 Nekünk most elég... - Versnapot ünneplünk 2012 Átvinnénk a versnapot a túlsó partra 2011
2014.04.11. 06:00
Szinhaz.hu
"A színház jó röppályán van" - Interjú Jordán Tamással
Új bemutatójáról, Szombathelyről és egy misszionáriusról beszélgettünk Jordán Tamással.Jordán Tamás harmadik alkalommal dolgozik a Rózsavölgyi Szalonban. Itt mutatta be Széllel szemben című stand up estjét, amivel azóta nagy sikerrel járja az országot, és amelyben arra tesz kísérletet, hogy a magyar irodalom legnagyobb költőinek verseiről bebizonyítsa, a ma oly divatos műfajban is megállják a helyüket. Az utolsó óra unikális proudkció, hiszen szereplői: Jordán Tamás és Alföldi Róbert is a Nemzeti Színház direktora volt. December 10-én kerül sor a harmadik Jordán premierre, a Tisztelt hazudozó ezúttal Molnár Piroskával, Valló Péter irányításával kerül színre. Gerome Kilty darabja G. B. Shaw és Mrs. Campbell több mint negyven éves levelezéséből született, a világhírű író és a kor nagy színésznőjének szerelmét meséli el. Miért esett a választás épp erre a műre? Jordán Tamás: Elöljáróban el kell mondanom, hogy én rettenetesen imádom a Rózsavölgyi Szalont. Egyike azoknak a helyeknek, ahol fenntartás nélkül otthon érzem magam. Minden zugát ismerem, mindenkit szeretek, aki ott dolgozik. Nagyon jó ott lenni... Gerome Kilty darabját Kedves hazug címen nagy sikerrel játszotta annak idején Mensáros László és Tolnay Klári. Arra gondoltunk Valló Péterrel, hogy ez épp a Rózsavölgyibe való anyag. Nádasdy Ádámmal rögtön le is fordíttatta Péter. Eredetileg kollégámmal, Kiss Marival játszottuk volna, akivel remekül tudunk együtt dolgoz ni,de épp egy szombathelyi munka, a Máli néni miatt kénytelen volt ezt lemondani. Akkor leültünk a Vallóval, és törtük a fejünket, ki legyen. Hamar fölmerült Molnár Piroska neve, akivel -nyilván sokan tudják- én több mint egy évtizeden keresztül játszottam együtt Kaposváron, és most az Örkény Színházban, a Macskajátékban is együtt játszunk. Rengetegszer volt partnerem, szeretőm, feleségem, jó vele együtt lenni, próbálni, tehát számomra, a helyszínen túl, a rendező Valló Péter személye mellett a Piroskával való játék lehetőség ennek a produkciónak a vonzereje. Szerinted ebben a darabban ki hazudik kinek? Ki a főszereplő? Jordán Tamás: Mind a ketten egyformán főszereplők, és egyformán hazudnak. De itt nem nagyszabású hazugságról van szó, hanem inkább a teljes igazság be nem vallásáról, olyasmiről, amivel az ember az egyik napját átmenti a másikba. Tehát ez a hazudozó inkább kedves jelző, mint elmarasztaló. Miben hazudik Shaw? Jordán Tamás: Hiába szerelmes, nem tudja felvállalni az új kapcsolatot, mert felesége van. Rendkívül szereti magát elkényeztetni, de a bankban nem sokat tesz félre. Lehet, hogy valaki utána tud nyomozni, mennyiben volt igénye Shaw-nak a testi szerelemre, szerintem nem nagyon. Viszont azt megkívánta, hogy nagyon tiszteljék, szeressék, és ha ezt megkapta, akkor ő cserébe tudott arra érdemes alanyokat tisztelni és imádni. Az ő viszonyulását a szerelmével való lelki kapocs határozta meg, és persze az önimádat, a permanens visszaigazolás, az elsimerés iránti vágya. Mi az, ami téged a leginkább izgat ebben a darabban? Jordán Tamás: Amikor a szerelme végül megunja Shaw-t és az egyedüllétet és másodszor férjhez megy, elutazik, és akkor Shaw szívet tépő leveleket ír, amelyek tele vannak indulattal és emócióval. Arra vagyok a leginkább kíváncsi, hogy ezt hogy tudom úgy megmutatni, hogy se szenvelgő, se panaszkodó ne legyek. Szeretném, ha az a férfi fájdalom úgy tudjna megszólalni, ahogy néha bennem is jelentkezik. Színészként rengeteg felkérést kapsz, járod az országot az estjeiddel. Amikor a Nemzetitől elköszöntél, hátradőlhettél volna és azt mondhattad volna, hogy köszönöm szépen, elég volt. Az ország első színházából „mehettél volna nyugdíjba”, és a továbbiakban színészként, rendezőként dolgozhattál volna. Ehhez képest feladtad az addigi életed, leköltöztél vidékre, és elkezdtél a nulláról felépíteni egy színházat. Miért? Mit akartál még elérni? Jordán Tamás: A Nemzeti Színházi pályázatomban azt írtam, hogy mindennek az Egyetemi Színpad az oka, én ugyanis ott tanultam meg azt, hogy egy hely, ami egyébként színház, nem csak az előadásokról szól. A színészeknek és a színháznak presztízse van, ami nagy potenciát jelent, vonzza az embereket, így más, színházhoz kapcsolódó eseményekre is nyitottak. Az Egyetemi Színpad a hatvanas években megismételhetetlenül fontos, nyüzsgő hely volt, ahol megfordult az egész értelmiség. Nekem ott a sejtjeimbe ivódott az a tétel, hogy a színháznak nem csak előadásokat kell létrehoznia. Ezt képviseltem tíz évig a Merlinben, ami nagyon kevés anyagi támogatással működött, mégis jó fórummá tudott válni a maga idejében. A Nemzeti is közösségi tereppé válhatott volna, ha sikerül beépíttetni a szabadtéri színpadot. Öt év alatt létrehozhattunk volna legalább 300 plusz programot: beszélgetéseket, összejöveteleket, az égvilágon bármi belefért volna és akkor más lett volna a Nemzeti Színház arculata. A pályázatom döntő része erről szólt. Miután éppen ezt nem sikerült megvalósítani, számomra tulajdonképpen okafogyottá vált a Nemzeti Színház igazgatása. Most úgy tűnik, mintha lebecsülném a színházcsinálást, de nem. Szakadatlanul hangoztatom, hogy nem szabad engem félreérteni akkor, amikor a színház másfajta működtetéséről beszélek, hiszen evidenciának tartom, hogy a középpontban az előadások, az alkotók állnak. Nehogy azt higgye bárki, hogy őket háttérbe tolom, de a produkciók mellett szeretnék olyasmit is nyújtani, ami tovább gazdagítja a színházat. Mondhatom, hogy sok mindent megkaptam ettől a pályától: lehetőségeket, szerepeket, jó kritikákat, kitüntetéseket, díjakat, elismeréseket. Már nincs bennem bizonyítási vágy, nem keresek önigazolást, elismerést, sikert, ezeken túl vagyok. Ha azon tűnődöm, hogy vajon mi az igazi feladatom, aminek még eleget tudok tenni ennyi idős koromban is, arra kell rájönnöm: az, hogy misszionárius legyek, minél több embert megnyerjek a színház számára, akik eddig távol maradtak. Nem is olyan régen, amikor az első öt év után ismét kineveztek a szombathelyi Weöres Sándor Színház élére, azt mondtad, pontosan tudod, minden korábbi munkádnak, feladatodnak és pozíciódnak az volt az értelme és a célja, hogy majd a szombathelyi színházat vezethesd. Ezt most is így gondolod? Jordán Tamás: Szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy Szombathelyen mégsem úgy működnek a dolgok, ahogy azt a színházalapításnál naivan hittem. Nagyon nagy feladat egy olyan várost színházi kultúrára nevelni, ahol korábban nem működött színház. Rettenetesen sok munkát kell végeznünk, lehet, hogy egy évtized is szükséges ahhoz, hogy az embereket rászoktassuk a színházba járásra. Persze ez teljesen érthető, hiszen ők nem ismerték azt az élményt, amit a színház adhat, ezért iránta való igény sem ébredhetett fel bennük. Öröm vagy teher az igazgatás? Esetleg mindkettő? Jordán Tamás: A kihívás változatlanul izgat, csak talán egy picit másképp kell alakítgatni a dolgokat, mint ahogy azt elképzeltem. Meg kell találni azokat a formákat és eszközöket, valamint azokat az előadásokat, amelyek nagyobb erővel tudják bevonzani a közönséget. Most azért vagyok viszonylag jókedvű és derűs, mert néhány nagyon jó produkción vagyunk túl. A Szent György és a Sárkány, amit nyáron mutattunk be Valló Péter rendezésében Weöres Sándor századik születésnapja alkalmából, nagyon szép előadás lett. Nagyon jól sikerült az Ivo Krobot rendezte Tóték. Múlt héten tartottuk a Koltai Róbert féle Máli néni premierjét, amin -ahogy szokták mondani- szétverték a házat. Czukor Balázs pedig egy nagyon érdekes és értékes produkciót hozott létre a stúdióban, Schimmelpfennig Az arab éjszaka című drámájából. Most tehát úgy néz ki, hogy a színház jó röppályán van.Szombathelyi misszionáriusként mit tudsz tenni a színház ügyéért? Jordán Tamás: Mivel a periférián vagyunk, néhány dolog csak akkor keltene országos feltűnést, ha Budapesten csinálnánk... Például van nálunk egy olyan program, amit úgy nevezünk, hogy Szakmák Színháza. 2010 óta csináljuk, nagyon sikeres, de a megyén kívül nem nagyon hallottak róla. Én azt mondom nagyképűen, hogy a színháznak az a dolga, hogy minden társadalmi jelenséghez hozzászóljon. Egyszercsak jelezte a helyi Kereskedelmi és Iparkamara, hogy nagyon nagy gondot okoz, hogy bizonyos szakmákra nem jelentkeznek a fiatalok, mint a lakatos, az esztergályos, a férfi-nőiszabó, az asztalos, vagy az ápolónő. Kérték, hogy segítsünk. Mi pedig csináltunk egy előadást, egy mesét, ami ezekről a szakmákról szólt. A szöveget Sultz Sándor írta, és talán azzal tudom a legjobban kifejezni ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét, hogy a legnehezebb korosztály, a nyolcadikosok beülnek, zsibongva, lármázva, mindenféle rebellióra készen és öt perc után -ahogy szoktuk mondani- már meg vannak véve. Most éppen a Kőszívű ember fiait mutattuk be ötven percben, ugyanis segítséget kért tőlünk egy tanárnő, mondván, hogy a gyerekek nem olvassák el a Kőszívű ember fiait. A regényt sokak szerint ki kellene venni a kötelező irodalomból, mert bármilyen ragyogó, tele van francia, német, latin kifejezéssel, régies nyelven íródott, hatalmas körmondatokban. Ezért csináltunk egy kis keresztmetszetet a regényből, amit interaktív beavató színháznak nevezünk. Nem azzal az igénnyel készült, hogy pontosan elmeséljük a történetet, csak az a cél, hogy kedvet csináljunk hozzá. Olyan nyelvet, olyan formát használunk, ami a gyerekekhez közel áll, mint a különféle televíziós műfajok. Például egy kerekasztal beszélgetésben, hadipszichológus jelenlétében mondjuk el Baradlay Richard huszárkapitány és a nyolcvan huszár útját Bécsből haza, Magyarországra. Tallérossy Zebulon menekülésének történetét a császári katonák elől egy betelefonálós műsorban ismerjük meg. Három témához szólhat hozzá a telefonáló vagyis Zebi: hol sebezhető a császári hadsereg, mennyire nehéz a szabadságharcosok helyzete, és mikor lesz szabad Magyarország. Ő a szabadságharcosok nehéz helyzetéhez szeretne hozzászólni, és akkor elmondja a saját sorsát. Borzasztóan érdekes az egész. Sikongatva reagálnak rá a gyerekek. Arra nem gondoltál, hogy a Szakmák Színházát, vagy ezt a fajta kötelező irodalom feldolgozást, franchise-ként működtesd? Jordán Tamás: Nem zárom ki az esélyét annak, hogy máshol is csináljanak hasonlót, de a kitalálóban nem csak az ötlet működik, hanem az a hihetetlen vágy is, hogy szeretné megölelni ezeket a piciket, akiket mindjárt elront az élet. Aki ugyanezt szeretné, annak menni fog. Én a 'Nagy versmondással' rendszeresen járok osztályokba - olyan felüdülést jelent, mint másoknak a jakuzzi vagy egy jó erdei futás. Pénzt természetesen nem kérek érte. A saját szakállamra megyek el háromnegyed nyolckor valamelyik iskolába és közösen mondatok az osztállyal olyan verseket, amiket abban az évben tanulnak, majd beszélgetek velük. Összesen ötven osztályban jártam már. Hihetetlen örömöt jelent az, ahogy a gyerekeket meg lehet fogni, hogy beszélgetni lehet velük. Rögtön érzik, hogy én nem tanító bácsi, nem egy felettük álló valaki vagyok. Bármilyen öreg is vagyok, jóban tudok lenni velük és tudunk együtt hancúrozni, hülyéskedni. Ez is fontos... Sose értettem, hogyhogy ennyi év után is ilyen hihetetlen lelkesedéssel tudod csinálni mindezt. Hogy-hogy nem fáradtál el, nem adtad fel? Nyilván vannak sikerek, de biztos, hogy rengeteg a kudarc is, mert a mai fiatalokat nem könnyű megnyerni. Jordán Tamás: Ebbe bele kell törődni. Nem olvasnak és nem is fognak olvasni. És a műveltség fogalma is átalakul. Minden átértékelődik. Ezzel mi nem tudunk mit kezdeni.... Nem is biztos, hogy azért harcolok, hogy műveltebbek, vagy okosabbak legyenek. Én az ellen harcolok, amit a legnagyobb veszélynek látok, hogy megszűnik a nyitottság, a kíváncsiság. Nem az irodalomra és a versekre akarom rászoktatni őket, hanem arra, hogy érdekelje őket az, ami körülöttük zajlik. Legyenek kíváncsiak egymásra, legyen szociális érzékenységük. Kimondva ezek a célok persze nagyon közhelyesnek hatnak. Ha azt akarnám megfogalmazni, hogy engem mi motivál, akkor azt mondanám: szeretném kinyitni a szemüket, hogy ne csukódjon le - fizikálisan is. A csillogást szeretném föléleszteni a szemekben, mert az hihetetlen öröm, amikor egyszer csak kinyílik egy arc. Nem gondolom, hogy a gyerekek a Nagy versmondás hatására verseket fognak olvasni szabadidejükben, de hiszem, hogy közösségi élményt kapnak és fölfedeznek valamit, amit addig nem ismertek, hiszen együtt mondanak verset, nyitnak egymás felé. Ahogy említettem, a legnagyobb veszélyt abban látom, hogy az emberek egyre inkább bezárkóznak. Keveset olvasnak, nem mennek színházba, a kultúra sem érdekli őket, de ami még nagyobb baj, hogy a szociális érzékenység, a társadalom iránt érzett felelősség szűnik meg, hiszen egyre kevésbé vágynak tartozni egy közösséghez. Azt tapasztalom, hogy már 4-5 éves korban elcsodálkoznak azon, hogy szóba állok velük, és amikor egy felnőtt ember szemében kíváncsiságot és mosolyt látnak, az elkezdi őket érdekelni. Ebből szűröm le azt, hogy nem nagyon találkoznak ilyesmivel.Szerző: Spilák Klára
2013.12.09. 06:02
Szinhaz.hu
"Sose lehet eleget lőni" - A Bolha a fülbe szakmai beszélgetéséről
A 13. POSZT versenyprogramjába a debreceni színház előadása, a Vidnyánszky Attila rendezte Bolha a fülbe is bekerült. A darab kapcsán rendezett szakmai beszélgetés rendhagyó módon zajlott. Bodolay Géza rendező, felkért hozzászóló felolvasott, Katona Imre rendező, szintén felkért hozzászóló tisztázni akart bizonyos fogalmakat. Akadt, aki pedig megköszönte, hogy a bohózat méltó folytatásának bizonyult a beszélgetés. Georges Feydeau: Bolha a fülbe Csokonai Színház, Debrecen Lévai Balázs: A debreceni Csokonai Színház Bolha a fülbe című előadásáról beszélünk most, melyet Vidnyánszky Attila rendezett. De előbb nézzük meg a spontán nézői reakciókat. Mondjuk én nem tudtam leszűrni belőle, hogy a nők komplikálnak túl mindent, vagy a férfiak. Mindenki mindent túlkomplikál, ugye? A vendégeink, akikkel megbeszéljük a debreceniek előadását, Bodolay Géza rendező és Katona Imre rendező. Vidnyánszky Attila nincs a körünkben, de láttam körünkben színészeket az előadásból, mindenképpen szeretnénk azért megszólítani őket, ha úgy adódik a helyzet. Ezt a széket a Vidnyánszkynak üresen hagyjuk? Jó. Géza azt mondta, hogy ő szeretne egy expozéval nyitni. Nem vagyok semminek az elrontója, tehát, hogyha hangulatcsinálásból az elejét vállalod, megköszönjük.Fotók: Simara LászlóBodolay Géza: Alapvetően azért arról egy pár szót, hogy hogy kerülök én, mint Pilatus a krédóba, ezen a szép vasárnap hajnalon ebbe a helyzetbe. Amikor felhívott Kulcsár Edit, hogy jönnék-e egy ilyen szakmai beszélgetésre – három éve nem voltam a POSZTon sem jelen, nemhogy „szakmai” beszélgetésen – úgy gondoltam, hogy na ne hülyéskedjen, láttam ilyet eleget, sőt, részt vettem benne többször. De mondta, hogy ez nem olyan, itt már nem baszogatni fogjuk egymást, hanem simogatni. Jó hát, és mégis mi módon? Mert, hogy itt lesz Vidnyánszky is – rendben, az jó ürügy, mondtam, ha itt van Attila, akkor ezen ne múljon, beszélgessünk akármilyen előadása ürügyén, magáról az életről, a színházról, a 21-ik század elejéről, meg hasonlókról. Ugyanis, azt lássuk be, hogy nekünk, vagy ha itt hárman ülnénk, az még bájosabb lenne, nekem legalábbis, de szerintem ezzel Imre is így van, az előadás, vagy hogy mi a darab, az csak ürügy, hogy valamiről beszéljünk a világban. És szerintem ebben az egy pontban, még Vidnyánszkyval is nagyszerűen egyetértenénk, közben, hogy egy másik híres rendezőt idézzek, abban is igaza van Zsámbéki Gábornak, mostanában nyilatkozott arról, hogy a rendezők jobban utálják egymást, mint a primadonnák. Ebben sok igazság van. Pont itt hármunkra ez nem lenne feltétlenül érvényes, mert nem kereszteztük sehol egymás pályáit, és akkor innen a végső lökést maga Katona Imre személye adta meg. Vallomással tartozom, a legelején voltam még pályámnak, mikor ő csinált egy nekem nagyon tetsző Hamletet a régi Egyetemi színpadon a Pesti Barnabás utcában, amit az akkori kritika, kegyetlenül ledorongolt, kő kövön nem maradt abban az előadásban Nagy Feró maga volt Hamlet és Kaszás Attila volt Claudius. És rá pár évre csináltam egy előadást Szegeden, ahol valóban elhangzott többször, hogy erre ez hatással lehetett, és nyilván volt is, hiszen legalábbis a zenék egy részét, feltétlenül átvettük, illetve azokat a dallamokat használtuk egy egész másféle előadásban. És akkor úgy gondoltam, hogy ennek kapcsán érdekes lehet beszélni arról, hogy hova jutott az a színház, a lázadás színháza, amelyiknek az egyik élő főszereplője itt ül mellettem. Ha már itt vagyunk Pál István városában. Akkor ezt különösen megtehetjük, annak a Pál Istvánnak a városában, akiért én még egyetemista koromban lestoppoltam Budapestről, hogy az Übü király előadását megnézzem a Pécsi Nemzeti Színházban. Voltam mindössze húsz éves és csak reményeim szerint akartam majd egykor színház csinálóvá válni. Szóval, hogy mindez hová lett az elmúlt három évtizedben, miközben most nálam sokkal avatottabb kritikusok ülnek a nézőtéren, abból az alkalomból köszöntöm a közönséget, hogy mindezt kibírja, hogy beszélünk előadásokról, mint „műfaj” ez engem elképeszt, de tegyük. Itt van legalább három profi, kitűnő elemző kolléga, akikkel együtt jártunk az egyetemre, és akiknek esetleg majd itt át is kell adni ez ügyben a mikrofont, hogy ha van náluk elem, akkor elemezzék Feydeaut. Én még egy rövid textussal akartam kedveskedni, túl azon, hogy tényleg örülök, hogy láttam az előadást, hosszú, nagyon hosszú idő után Ráckevei Annát láthattam színpadon és ez tényleg öröm volt, vagy a mellette ott ülő Olt Tamást, akivel pókereztem utoljára Nyíregyházán, tehát hogy mondjam, volt értelme színházba menni. Itt van nálam egy könyv, amit annak idején nem olvastam el, bár szerintem Vidnyánszkyéknál kötelező irodalom lehetett, ez az Anatolij Efrosznak a „Mestersége: rendező” című opusza, a „Professzija rezsiszor” A „Korszerű színház” sorozatból, hogy mi a KORszerű és kik mondják meg, hogy mi lenne épp a korszerű, az is nagyon érdekes kérdés ennek az elmúlt 30 évnek a tükrében. Én nagyon remélem, hogy Imre majd ezekről is beszél, mindenesetre most kihasználva azt, hogy egy ilyen megbeszélés is használható tökéletesen arra, hogy prédikáljunk, most felolvasnék egy textust. Különös tekintettel arra, hogy ez akkor jelent meg ’79-ben, amikor rá egy évre fölvettek engem a főiskolára, majd magyarra ’84-ben, tehát mire befejeztem, fordították le. Tehát eddig nem is olvastam, meg kell mondjam, túl sokról nem maradtam le, de lehet, hogy az egész pályánk másképp alakult volna, ha időben elolvassuk, hogy, mi a „Mestersége: rendező” című mű üzenete. Efrosz tehát egy tv-felvételéről ír, ahol inkognitóban volt ott, mint most Vidnyánszky, nevezetesen nem tudták, hogy ő ott ül – és beszélgettek egy művéről, és kő kövön nem maradt ennek kapcsán. Innen kezdve jöjjön maga Efrosz: „De volt valami, amit nem értettem: Miért dühösek ennyire? Miért ilyen gyűlölködők? Miért ítélkeznek ilyen vadul? Ilyen sértőn? Végül megegyeztek abban, hogy a rendező csak a pénzért csinálta meg a filmet, ez esetben meg lehet érteni őt is. - Hát ha csak a pénzért, az más! Ezzel a megvető, lenéző megállapítással ért véget a vita. Ott ültünk, teáztunk, s újra megkezdődött a meghitt, békés beszélgetés, s megint oly csöndes, békés embernek tűnt mindenki. A művészet szemmel láthatólag olyan téma, amely minden másnál tágabb teret nyújt a nyílt kirohanások számára. Próbálja csak meg valaki, hogy vadul nekitámadjon egy matematikai képletnek, amelyet az asztalon heverő papírszeleten futólag látott. Először is az ember nem is konyít a matematikához, másodszor pedig, ha ért is valamit hozzá, rendkívül összpontosítania kell, hogy véleményét kifejthesse. De a művészethez mindenki ért, s mivel a kibicnek semmi sem drága, el lehet utasítani vagy el lehet fogadni. Mert hiszen a művészet nem kémia, nem fizika, nem orvostudomány és nem mechanika, hanem művészet. A mechanikusok a mechanikához értenek, az orvosok az orvostudományhoz, a japánok a japán nyelvhez, a művészethez viszont mindenki ért. Mi abban az érthetetlen? Ha lefestenek egy nőt, az egy nőt ábrázoló festmény. De miért olyan hosszú az ujja? Az életben nem ilyen. De a művész azt akarta ezzel mondani … Fütyülök rá, mit akart mondani … Fütyülök rá, mit akart vele mondani, amióta csak élünk, tudjuk, milyen egy női arc és milyen egy női ujj. Festeni nem tudunk ugyan, de az nem kötelező. Nemrég az Othello bemutatója után felhívott A. A. Anyikszt Shakespeare-kutató és azt mondta, hogy az egész előadásból kizárólag Desdemona tetszett neki. Rendszerint szelíd galambnak játsszák, itt pedig egy korában sose látott, önálló természetű nő állt előttünk. Aztán az utcán összetalálkoztam Jevgenyij Jevtusenkóval, aki azt mondta, hogy az egész előadás nemigen tetszett neki, legkevésbé pedig Desdemona. - Mert kicsoda Desdemona? – mondta Jevtusenko – Ophelia, aki a nyílt színen megőrül. Nem, abba kell hagyni az egészet, gondoltam magamban, vagy legalábbis hallgatni kell azokra, akik szerint nem lehet mindenkinek tetszeni. De be kell vallanom, (bár lehet, hogy ez szégyellnivaló), én mindig mindenkinek – vagy legalábbis nagyon sokaknak – tetszeni akartam, és hihetetlenül lehangol, ha szidnak. De egy idő múltán magam is nyugodtan és kritikus szemmel tekintek vissza a munkámra.” Erre a nyugodt visszapillantásra bíztattam volna Vidnyánszky Attilát, aki most nincs jelen. Úgy hogy akkor átadom Balázsnak, mint fő moderátornak a szót. És hajrá! Lévai Balázs: Igazából az jutott eszembe, hogy egy író barátom mesélte, hogy felkérték, nyisson meg egy kiállítást. Nem nézte meg a festményeket mielőtt elvállalta a felkérést, majd utána szembesült vele, hogy a képek nem annyira tetszenek neki, így a következőt csinálta a kiállítás megnyitásán. Kiállt, köszöntötte a vendégeket: „akkor most szeretnék Tolsztoj Háború és békéjéből felolvasni egy kicsit”. Felolvasott 20 oldalt, és azt mondta, hogy neki erről a kiállításról ez jutott eszébe. Köszöni szépen, és megnyitotta. Azt próbálnám megkérdezni, hogy te most ezzel… Bodolay Géza: Jó vicc természetesen, de nem… Lévai Balázs: Hogy te most ezzel az intermezzoval azt próbáltad elkerülni, hogy véleményt alkoss? Bodolay Géza: Nem, véleményünk mindenről van. Azt gondolom, hogy ahogy ezt elmondtam ennek a felkérésnek a kapcsán még Spilák Klárinak is, aki utóbb telefonált, hogy ne őrüljek meg, miért nem beszélgetünk, és mit hülyéskedjek itt ezzel, hogy nem akarok, hogy azért Klárikám, mert rettentően egyszerű ez a dolog. Ha két színházi ember egymás művét megnézi, akkor annyi történik, ez nagyon tetszett, tényleg nagyon örülök. Ahogy ez az előbb elhangzott, a 30 évvel ezelőtti előadásról, és itt vége van a szakmai megbeszélésnek. Ha nem tetszett annyira, akkor az ember azt mondja, háát neharagudj, nekem ez nem tetszett annyira. Azzal sem lehet nagyon mit kezdeni, hogy szervusz kedves barátom, legközelebb remélem, hogy jobban fog. Ugyanakkor ez a beszélgetés szerintem nem tartozik nyílvánosságra. Majdnem olyan intim ebben az esetben, mint a szerelem. Neme gondolom azt, hogy, nyílván hosszú részletesen lehetne apró hülyeségekbe vájkálni, szerencsére én ezt 30 éve abba hagyhattam, jól lehet, így kezdtema pályám a z Új tükör című frenetikus lapnál, nevezetesen kritikákat írtam. Rendkívül szomorú lennék, ha a mai napig ezt kellene csinálnom, és csak reméltem, hogy azok a kedves évfolyamtársak akik máig ezt csinálják, azzok jobban élvezik, mint ahogy én élvezném a helyükben. Lévai Balázs: Nagyon hangsúlyoznám, hogy egyáltalán nem ennek az előadás kapcsán, de elmesélem, hogy a barátaimmal még régen kidolgoztunk egy technikát arra, ha festmények, színház, vagy mozi kapcsán az alkotóval találkozunk, mit lehet mondani neki. Vicces. Három variációt dolgoztunk ki, hogy hogy lehet egy ilyen helyzetből menekülni. Odamegyünk és gratulálunk, és azt mondjuk, hogy „ez minden idők egyik előadása volt!”. Ez az A variáció, a B variáció az, hogy hátba veregetjük, és azt mondjuk, hogy „Öregem, te nem tudod, hogy mit csináltál!”. És a harmadik, egyébként ez visz mindent és ezt ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki! Oda kell menni, mélyen a szemébe kell nézni, kivárni és csak annyit kell mondani, „szeretlek”. Ez mindent visz, mert erre nem kérdez vissza, hogy miért, mert egyszerűen .. No, Imre! Debreceniek, Bolha a fülbe. Katona Imre: Most miről van szó? Van itt egy probléma. A probléma az tulajdonképpen én vagyok személy szerint, ugyanis mindaz, ami nem akusztikusan hangzik, tehát valaki mikrofonba beszél, mint én most ebben a pillanatban, és hangszóró szólaltatja meg, vagy erősíti fel a hangot, akkor én csődöt mondok. Az ember ugye kemény munkákat tudhat a háta mögött, nekem 10 esztendőm telt el a Rock Színháznál, főrendezőként dolgoztam ott és előfordult, hogy napi kétszer négy órában, a hangmérnök velem nem foglalkozott ott a nézőtéren, egyszerűen felhúzták a hangot, egy mozdulat, és döngött. Hátul a kontroll hangszórókat beszabályozták, mert a színész az ember, és ember számba is kell venni. A rendezőnek mindegy, és éveken keresztül és folyamatosan, és a fülem immunissá vált. Tehát kiiktatja azt, ami nem akusztikus hangzás. Tehát én az akusztikus hangzást szeretem. Nem tudom, hogy az, amit én mondok szóról szóra, az hallatszik-e, értelmes-e? Ezt hallja mindenki? Nem egészen? Akkor tegyük le, mert ez egy természetes állapot és természetes helyzet az én számomra. Bodolay Géza: Én itt fogom. Katona Imre: Ja, hogy te itt fogod. Bodolay Géza: Csak, hogy föl tudjanak venni, azért. …. Az utókornak Katona Imre: Ja, hogy föl tudjanak venni. Igen. Jó tehát drágáim, a következő a helyzet. Mostantól, ha lehet, én megpróbálnék így beszélni. És ugye a Bolha a fülben előadással kapcsolatban kérdeztél engem? Na, akkor helyben vagyunk! Nos, mit is volna érdemes tennünk? Legelőször is azt, hogy bizonyos fajta fogalmakat, kategóriákat megpróbálnánk tisztázni, definiálni, bizonyos megállapításokat tenni a látott előadás kapcsán, vagy a látott előadás tulajdonságai kapcsán szűrhetnénk le bizonyos absztrakciókat. Hát melyiket válasszuk? Van az induktív, meg a deduktív. De ez hasznos volna. Nos, ugye, volna egy formai kiindulás, mégpedig az, hogy látunk egy bohózatot, a szerző Georges Feydeau, aki úgymond az abszurdok előfutára. Van egy ilyen közhelyes ítélet Feydeau bohózati munkásságáról. Én ezzel most ebben a pillanatban alaposan szembeszegülnék, mert Feydeau komédiái éppenséggel egy ellenkező tulajdonságot hordoznak, mint amit az abszurd színház terepén értelmezhetnénk. Feydeau-nál képtelen bonyodalmak állnak elő, de az hogy működik egy helyzetben a dolgok kettős logikája, valakik valakit nem annak érzékelnek, mint aki tulajdonképpen, ennek mindnek logikus indoka van. Logikus indoka van. Feydeau nagyon is ügyel arra, hogy mindenre logikus indokokat szolgáltasson. Precízen, a legaprólékosabban, amikor ő azt mondja, hogy ott van egy ajtó, az így nyílik, ott van egy ajtó, az befelé nyílik, az ő káprázatos matematikai logikája szerint a félreértések, kombinációk, valamilyen fajta látszat - kettős valóság az úgy történjék meg, hogy az fizikailag igazolt legyen. Nos, mi az abszurdum tulajdonsága, szemben a tapasztalati valósággal? A tapasztalati valóság terepén azt látjuk, és a realista ábrázoló művészet aspektusa innen ered, hogy a valóság a maga jelenségeivel összességében logikus és koherens, ugye? Egy oknak okozata van. Egy cselekvési szándéknak indítéka van logikus irányban, és az eredmény logikusan köthető az előzményekhez, tehát a realista szemléletű ábrázoló művészet nem tagadja meg a formális logikát. Na most, Georges Feydeau megtagadja a formális logikát? Hát koránt sem. Csak káprázatosan tud bánni látszat kettősségekkel. Lévai Balázs: Imre várj egy kicsit, megakasztalak a történeti fejtegetésedben.. Katona Imre: De itt egy nagyon fontos dologhoz jutunk el. Lévai Balázs: De a szakmai beszélgetés elsősorban az előadás kitárgyalásáról szól. Nagyon sok művész itt ül, aki játszott az előadásban, az összes néző látta… én értem, hogy mi ez az expozé, de ha lehet, akkor az előadásról … Katona Imre: Rövidre zárom, rövidre zárom. Tehát térjünk a lényegre. Az abszurd színház helyzeteiben nem találunk logikai koherenciát, illetve azt látjuk, hogy egy adott jelenségnek, egy helyzetnek több, egymással ellenkező, egymástól eltérő különböző logikája lehet és –bocsánatot kérek - nincs magyarázat. Két külön fajta akció és reakció két különböző természetű logikát hordozhat. Szöveg és cselekvés hordozhat egymástól két eltérő előzményt és következményt. És sorolhatnám. Nem az abszurdum irányába bontakozott ki ez az előadás sem. Nem, a cselekményt, amit felkínál az előadás számára Feydeau, azt a cselekményt a maga koherens rendszerében használja. Ez a színrevitel. Egy másfajta irány. És bocsánat, de ha már „szakmai beszélgetésről” lenne szó, a fogalmi tisztánlátás irányába tett törekvés hihetetlen fontos kellene, hogy legyen, mert ez hiányzik. Tehát ez az előadás elemelkedik a realista látásmód talajáról, de hova? Nem az abszurdum irányába, hanem a szürreális, az álomszerű, a delíriumos, a képzeleti, az imaginatív látásmód felé. És bocsánatot kérek, ez nem ugyanaz, mint az abszurdum. Elnézést, hogy ezt nagy plénum előtt tisztázni kell, de nincsen tisztánlátás, elnézést. Tehát most már kiderül, miért beszélek ilyen sokat. Mert próbálnék valami fontosat, érthetően kifejteni. Tehát itt elszárnyal az előadás a szöveg eredeti indítékaihoz képest valahova, elemelkedik a szürreális, a képzeleti, a vizionált és az álomszerű irányába. Igen ezt látjuk, és az előadás ilyen tekintetben, már nem Feydeauhoz igazodik, hanem megszabja a saját törvényszerűségeit. Tehát másról van szó, mint interpretáló szándékú előadásról. Most megint, mint egy értelmező szótár, megpróbálnám értelmezni, hogy mi a különbség az interpretáló színház és egy vele nem szemben álló, de különböző alkotói módszer között, akkor bocs, ugyanígy a kályhától indulnék, mert… de lehet, hogy még megteszem, mert most tisztáztuk, a képzeletiség az előadás egyik alaptulajdonsága. Ezt most tisztáztuk, ugye? Ennyit legalább megállapítottunk.És nem az abszurdum. Ennyit legalább. Ez már eredmény. Lévai Balázs: Én azt javaslom, ha lehet, hogy a bohózatról, mint műfajról beszéljünk, és azt nézzük meg, hogy… Bodolay Géza: Igyekszünk mind a ketten .. Lévai Balázs: Igen, csak most picit visszakanyarítanám erre, hogy szerinted a debreceniek, a Vidnyánszky Attila milyen irányból közelítette meg Feydeaut? Szerinted Géza, te rendezőként egy bohózatban, jelen esetben ebben a rendkívül népszerű bohózatban, ami 1907-ben íródott, ha jól emlékszem, milyen kihívásokat látsz? Mi nézőként, ha bemegyünk, Bodolay Géza: Kihívják egymást a szereplők a szálloda különböző szobáiból a második felvonásban, vagy nem erre a „kihívásra” gondolsz? Lévai Balázs: Ilyen van. Bodolay Géza: Tehát folyamatos kihívás van tulajdonképpen. A darabot azért ismerem viszonylag jól, mert Csiszár Imre elkövette nálunk két éve Szegeden. Teljesen másféle előadás volt, nagy öröm számomra, hogy ilyen két kihívásos verzióban láthattam. Trill Zsoltot kihagytam az előbb, pedig őt igazán, pályája elejétől nagy lelkesedéssel nézem mindig. Nem biztos, hogy megértettem volna, ha először látom a darabot. Tegnap egy kedves valódi néző rákérdezett, hogy csak azt nem érti, hogy ott azzal a csengetéssel mi történik oda-vissza. Végül is Feydeau-t nem biztos, hogy mint klasszikust fel kell tenni az irodalmárok polcára és onnan le kell venni adott esetben, hogy megtekinthessük, hogy miről is van szó az alapműben, amit bizonyos műveknél feltételezhetünk, hogy mindenki ismer, és ahhoz képest nézi az új interpretációt. Lévai Balázs: Pont erre akarok rákérdezni, hogy… Bodolay Géza: Én mondom, hozzátartozik. Na és? Ezen a ponton kellett volna Attilának jönnie, lássuk be, hogy kiteljesedjen az általunk celebrált, úgynevezett szakmai beszélgetés. Mert én azért még mondtam volna másikat is, ha már így az orosz-németnél tartunk, csak attól félek, hogy belejövök a végén, és itt elkezdek kritikusként működni, és azt nagyon nem szeretnék. Nem elvből, hanem gyakorlatból nem. De azért az, hogy elhangzik háromszor, hogy „meine Frau”, az ugyanaz, mintha oroszul azt mondanánk, hogy „mojá zsenscsina”, ez semmiképp sem jelenti a madame-ot vagy a hölgyemet, ez konkrétan a „feleségem”-et, vagy a „nőmet” B esetben jelentheti. De kit érdekel ez ebben az esetben – láttuk a nézői reakciókat, hála Istennek. Feydeau épp úgy túl fogja élni, mint az előadás a mi elemzésünket. Lévai Balázs: Kísérletet teszek egy konkrét kérdés feltételére, hogy.. Van egy nagyon erőteljes értelmezési keret, amit a Vidnyánszky rendezés sugall és ez egy nagyon egyszerű mondatban összefoglalható: az Európai Unió egy kupleráj. Ez szó szerint el is hangzik. Bodolay Géza: Ez így. Így? Ez lett volna az üzenet? Lévai Balázs: Nem üzenet. Én azt mondom, hogy… Bodolay Géza: Olyan színész neveket hallottam emlegetni, akinek az egyharmadát ismertem. Katona Imre: Tulajdonképpen itt jutunk el a lényeghez, hogy mit mond, mit üzen. Akkor foglaljunk össze egy szentenciát: az Európai Unió egy kusza összevisszaság, egy szisztematikusan rendszerbe helyezett totális káosz. Ez kimondhatnánk, hogy ez az előadás üzenete, de kérem szépen, nem igen mondhatjuk ki. Nem igen mondhatjuk ki, mert van egy tulajdonsága az előadásnak, bomlik szét, szétbontja önmagát és felduzzad, egy delíriumos, látomásos irányba, amit vagy komolyan veszünk, vagy nem, de tanulságot nem vonhatunk le belőle. Már bocsánat, egy realista színműtől, egy realista tendenciájú előadástól elvárható, hogy bizonyos gondolatokat stabilan leszögezzen, itt ez lebeg, kérem szépen, mert ez tulajdonképpen a szürrealizmus egy tulajdonsága sajnos. Vonjunk le egy hihetetlen, épkézláb, tömör következtetést arról, kérem, áttéve egy más rendszerbe a szürrealizmus kérdéseit, hogy látunk egy zsebórát az asztal szélén. Ott látjuk. Majd az a zsebóra, mint egy lepény, elkezd az asztal szélén lecsorogni. Valós és valótlan keveredik egymással. Látjuk ezt, plusz a háttérben egy mezőn egy zsiráf áll nyugalmi állapotban. Van nyugalmi állapotban álló zsiráf? Van. Van. Plusz annak a zsiráfnak lángol a háta, ezt mind látjuk együtt. Na kérem szépen, vonjuk le a tanulságot. Hát nem lehet, mert ilyen a rendszere, bocsánat. Tehát, aki azt mondja… Bodolay Géza: Isten szerencsejátékos. Katona Imre: … hogy ennek az előadásnak van egy ilyen tételes mondanivalója, hát nem. Tehát, önmagát sem veszi komolyan ez a feltételezés, hanem eljátszik vele. Kérem szépen, ez a szürreális látásmódnak egyfajta tulajdonsága, úgyhogy… Lévai Balázs: Egyébként én nem azt mondtam, hogy ez az üzenete, hanem, hogy van egy ilyen keretjáték, vagy egy egészen egyértelmű értelmezési lehetőség, ami korábbi színpadra vitelektől különbözik. Teszek egy kísérletet a színészek megszólítására. Olt Tamás, Ráckevei Anna, ti hogy érzitek belülről? Görcsösen próbálok valami kérdést kitalálni. Ráckevei Anna: Jó napot kívánok. Nekem nagyon tetszett Katona úr elemzése. Szerintem nagyon pontos. Eljátszik, az előadás eljátszik Feydeau szövegével, Feydeau helyzetével, továbbviszi, errefele bontja, arrafele bontja. Élvezi ezt a játékot. Nem akarok a rendező nevében beszélni, mert hiszen nem képviselem őt, de ez az értelmezés, ez az elemzés szerintem nagyon pontos és biztos, hogy neki is tetszene. Lévai Balázs: Tamás, mindenki kapott egy erős nemzeti karaktert, egy-két szereplő az eredetiben is megvan, de ez ki lett bővítve. Te egy spanyol torreádor lettél, aki ugyan olaszul énekel egy oktávval lejjebb, de annyi baj legyen. Egy szűkített kvarttal, bocsánat, az én fülem is tévedhet. Hogyan próbáltátok meg ezeket a karaktereket, vagy Vidnyánszky hogyan próbálta ezeket a karaktereket meghatározni? Tulajdonképpen milyen másodlagos feladatotok is volt a konkrét szerepen túl? Olt Tamás: A spanyol volt az egyetlen más nemzetiségű, aki bele volt eleve írva. Lévai Balázs: Meg az angol. Olt Tamás: Ja meg az angol igen, igen. Nem volt nagy feladatom abban, hogy én milyen legyek, mert le volt írva, hogy spanyol. Lévai Balázs: Köszönjük szépen, jó kérdésre kitűnő válasz. Van-e esetleg valakinek hozzászólása? Bodolay Géza: Én rendkívül boldog lennék, ha mindazon kaján barátaink, akik itt ülnek a nézőtéren kaján kritikáikat megtennék. Lévai Balázs: Tóth Auguszta hozzá fog szólni. Bodolay Géza: Szórakoztatna egyszerűen. Tóth Auguszta: Ülök itt és nagyon jó, hogy szórakozol, mert mindig példát kapok arra, hogy tudunk-e objektívek lenni, vagy sem. És hogy félre tudjuk-e tenni a vélt, valós érzéseinket egymással kapcsolatban és én esküszöm, hogy mindig hiszem azt, remélem a jó Isten ad nekem még egy pár évet, hogy egyszer be fog következni, hogy így fogjuk egymást meg közelíteni, hogy: szeretlek barátom, tisztellek és örülök, hogy másképp gondolkodsz és örülök, hogy önök másképp gondolkodnak. Nekem más volt a benyomásom az előadásról, de engem nem kérdeztek. Én csak ezt a fajta hozzáállást szeretném hirdetni, amikor örülök, hogy önök másképp gondolkodnak. Majd esetleg megkérdezem, hogy sikerült fölkelni ma reggel? Milyen érzésekkel? Vagy, hogy milyen érzésekkel közelítünk egymáshoz? Vagy, ha nem vagyok elég világos, akkor, nagyon világossá teszem a mondatomat. Félretenni, hogy most valakit szeretek, vagy nem szeretek, ez egy nagyon jóleső érzés. Ez a továbbiakban nagyon hasznos lenne köszönöm. Lévai Balázs: Köszönjük szépen. Bevallom őszintén, én arra számítottam, hogy megbeszéljük a bohózatnak, mint műfajnak a színpadra állítási nehézségeit, a különböző szcenikai és egyéb megoldásokat az előadásban, de én abszolút nem ragaszkodom ehhez. És most nem rád reagáltam egyáltalán. Valakinek van-e még kérdése, hozzászólása? Puskás Panni: Igen, Puskás Panni vagyok. Az a kérdésem, hogy vajon milyen szempontok alapján válogatták be ezt az előadást erre a fesztiválra? Hogyha erre valaki relevánsan tudna válaszolni, azt megköszönném. Lévai Balázs: Válogatót én nem látok itt. Nem, nem, nem, bocsánat. Volt egy ilyen felvetés, hogy milyen szempontok alapján került a versenybe ez az előadás. Nyilván Szigethy Gábor és Solténszky Tibor válogatta. Solténszky Tibor most épp a Nyílt Fórumot nyitja meg, igazoltan van távol. Elhangzott az előző beszélgetésen, hogy a tizenkettőből nyolc darab az teljesen egyértelmű volt számukra. Nem tudom, hogy ez benne volt-e abban a nyolcban, ezzel az információval nem rendelkezem. No, hát akkor a felvetést hallottuk. Akar- e valaki mellette vagy ellene kardoskodni? Kezd egy picit ilyen pszicho-dráma feelingem van… Bodolay Géza: Mi ártatlanok vagyunk Katona Imrével, bocsánat. Lévai Balázs: Mit szóltok hozzá, ha váratlanul berekesztem ezt a beszélgetést? Az megoldás? Vagy ne kerüljem meg a problémát? Na, akkor van-e valakinek még hozzászólása? Bodolay Géza: Én nagyon várnám. Itt építő jellegű kritikusok hada van körülöttünk. Engem kifejezetten szórakoztatna, ha ők verbálisan is megnyilvánulnának. Én magam erre törekedtem, hogy szórakoztassam őket idáig. Várnám, már csak hogy mondjam, a beszélgetés örömére, ezt az oda-vissza játékot, ez engem mindig is szórakoztatott a színházban. Lévai Balázs: Érzi-e jelenlévő kritikus megszólítva magát? Katona Imre: A lényegről beszélnék. Nem formáról, nem felszínről, nem arról, hogy a bent lévők hangulatát hogyan idézi meg az első panoptikumszerű jelenet. Aztán hogy ez a fülledt kávéházi hely milyen látványvilág, milyen fajta elegancia. Nem erről beszélnék, hanem az előadás tulajdonságai kapcsán két fajta alkotói módszerről, amely ötvöződik ebben a produkcióban, olykor kicsit ellentmondásosan. Ez megint egy érdekes kérdés: a színpadra állítás módszereinek, a színházi alkotó munkának van egy olyan fő tevékenységi köre, amire azt mondjuk, hogy interpretáló színház. Tehát a kiindulás a szöveg, a dráma. Egyértelmű, hogy a színházi produkciók 95 százaléka Magyarországon az interpretáló színház módszereivel és eszközeivel jön létre. Van a másik az ún. autonóm színház, alkotók vannak, nagy alkotók, akiknek az egész munkássága erre épül, például Tadeusz Kantor mester. Nem szövegből indul ki, vagy a szöveg csak valami előre mozdító, valami enyhe kis okozat. Nem tudom, mért ment ki az a hölgy, valaki kiment, amikor… Hát nem kellett volna. Bodolay Géza: Pofozzuk meg. Katona Imre: Na, nem. Mert közös problémánk ám az, hogy bizonyos gondolatokat tisztázzunk. Nos, van a másik, az ún. autonóm színházi alkotói módszer, ahol a színház a maga belső alkotói folyamatában, maga a színház, maga a színházi alkotói szándék a színház kizárólagos eszközeivel hoz létre előadást és drámai művet egyszersmind. Itt ebben az előadásban ez kicsit imbolyog, úgyhogy amikor indul az első felvonás, akkor az ember úgy értelmezi, hogy egy elegáns, pontos, precíz, interpretáló típusú színházi előadást fog látni. Tehát a Bolha a fülbe szilveszterét fogjuk látni, erről meg vagyunk győződve, ahogy elkezdődik az előadás. Néha kicsit már elbizonytalanodunk, mert elemelkedik kicsit a talajról, és a második felvonásban, amikor az a nagyon hatékony jelenet van, a nadrágszíjjal való játék - ami egy briliáns gag sorozat egyben -, valahol ott szakad el a cérna, és kezd valami kibomlani egy olyan irányba, amire már koránt sem mondhatnánk azt, hogy a Feydeau komédia interpretatív módszerekkel színre vitt kidolgozása, hanem kezd előtolakodni a színház a maga sajátos eszközeivel. Egy autonóm színházi tevékenység és forma, és ez elborítja utána a további játék szakaszokat. Ez a furcsasága az előadásnak. Ez nem tudom, hogy erény vagy hiba. Ez tulajdonság. Ez egy tulajdonság és ez a fajta alkotói potenciál, ami itt éppen a Feydeau szövegeken túlemelkedő autonóm színházi megvalósulásokban teret nyer, ez lehetne talán egy olyan irány, hogy el lehetne kezdeni egy olyan fajta munkát, ahol a szöveg csak valóban indíték, mert ez így fából vaskarika. A néző Feydeau darabját szeretné nézni. Ez egy problematika. Elnézést. Lévai Balázs: Géza, reakció? Bodolay Géza: Hát én kérdeztem már az előbb tőled, hogy nem akarod-e provokálni a hivatásos véleménymondókat, de mondtad, hogy nincs kedved. Lévai Balázs: Nem. Én azt mondtam, hogy megkérdezzük, hogy valaki érzi-e megszólítva magát. Bodolay Géza: Hát, ne játsszuk a hülyét, itt vagyunk magunk között. Névtelen: Nagyon szeretném megköszönni a mai szakmai beszélgetés szervezőinek, hogy folytatták pontosan azt az előadást, amit tegnap este láttunk. Bodolay Géza: Ez volt a szándék. Lévai Balázs: Hozzászólás? Kovács Bálint: Kovács Bálint vagyok, kritikus és megszólított. Azért nem érzem magam mégsem megszólítva, mert nincs itt egyetlen válogató sem, nincs itt az előadás rendezője, nem kapunk választ egy komoly feltett kérdésre. Akkor minek? Én megírtam a véleményem. Akit érdekel, olvassa el. Nem hiszem, hogy így van értelme, hogy még egyszer kifejtsem. Bodolay Géza: Ezt örömmel, csak hol olvassuk el? Kovács Bálint: Az Origónak a színház blogja: egyfelvonás.poszter.hu, ha valakit érdekel. Bodolay Géza: Péter olvasta hál’ Istennek. Tóth Berta: Én nem vagyok kritikus, csak azt szeretném mondani, hogy azt éreztem, az első felvonásban működött az a világ, amit létrehoztatok, és hogy ez egyszerűen nem élt meg annyi időn keresztül, engem nem ragadott annyi ideig magával, mint amennyi ideig tartott az előadás. A végén már azt éreztem, főleg ott a kánkán környékén, hogy ez már szinte nekem kínos, nem tudom, hogy ti hogyan érezhettétek magatokat... Ez nyilván ízlés kérdése, meg állapot kérdése is, hogy magával ragad-e valakit egy előadás, de szerintem a közönség egy része hozzám hasonlóan érzett. Nemrég Zsótér Sándor mesélt arról, hogy anno rendezett egy előadást Zalaegerszegen, a Zalaszentivánéji álmot, amelyben összekötözte az egyik párt, mondván, nem szereti, ha össze-vissza rohangálnak a nézőtéren. Amikor ezt elmesélte, akkor ezen röhögtem, és nem értettem miért lehet az ilyesmi zavaró. És valahogy az előadás kapcsán ez gondolat értelmet nyert, és ne haragudjatok, szerintem még sokan voltak, akik nem szórakoztak jól. Hogy ennek mik az okai, azt valószínűleg mások jobban tudnák megfejteni, mint én. Lévai Balázs: Köszönjük szépen. Nyilván, ugye, amiről Berta beszél, az az egész díszlettel is összefügg, ezzel a megteremtett világgal. Feydeau-nál alapvetően rengeteg ajtócsapkodás van. Ugye nálatok ez a körszínpad, ahol minden átlátható. Az egész egy kicsit egy ilyen illuzionista játék. De csak lábjegyzet volt. Más észrevétel, vagy reakció az eddigiekre? Balogh Tibor: Balogh Tibor vagyok. Idézni szeretnék 1910-ből. Tóth Árpád írt egy kritikát egy Feydeau előadásról. A következő szöveg benne: „A csak azért is való bonyolítása, annyira túlságba vitt, hogy a közönség az egymásba zsúfolt mulatságos jelenetekbe végre is belefárad és az újabb helyzetkombinációkra már nem képes reagálni. Ám mindezt nem a darab rovására mondjuk el, hiszen ha van műfaj, melyet semmiféle nagyképű és komolykodó követelmény se befolyásolhat, hát éppen a bohózat lehet ilyen, melynek egyedüli célja és szabálya a közönség mulattatása.” Ez Tóth Árpád volt. Nagyon érdekes, hogy ebben az időszakban, 1907-1910 között meglehetőst hamar bekerültek Magyarországra Feydeau darabok és az is tanulságos, hogy ennek a kornak a nagy író, költő nemzedékéből ki hogyan reagált rá. Tóth Árpád, a depressziós Tóth Árpád és Ady Endre például elragadtatással. Ugyanakkor meg sem említi Szerb Antal, vagy Staud Géza, vagy Babits Mihály a színháztörténetében. Tehát, én azt gondolom, hogy attól még lehet érvényes egy rendezés is, és lehet érvényes egy kritika is, hogy nem ugyanazt látjuk benne. Lévai Balázs: Nyilván ahányan vagyunk, annyi félét láttunk, mert épp azt, amit Berta a mondott, én másképp éreztem. Nekem meg pont inkább a kánkánig teljesen rendben volt az egész és vitt engem. Az egy olyan Baz Luhrmann-es jelenet volt szinte, meg nyilván Vidnyánszkys. Én utána éreztem inkább azt, hogy a rendezők nem szeretnek húzni. De ott is csak egy nagyon picit. Nyilván ez az én szubjektív megítélésem volt. Bodolay Géza: Ha már itt tartunk, nekem legjobban a lövöldözés tetszett. Abból lehetett volna több és intenzívebb. Lévai Balázs: Pedig lőttek elé sokat. Bodolay Géza: Hát ezt mondom, sose lehet eleget lőni. Lévai Balázs: No, más valaki? Dr. Máthé László: Egyszerű nézőként azt mondom, hogy egy bohózatnál az ember nevetni szeretne. Ez a nevetés én nálam fokozódott körülbelül a kétharmad részéig a darabnak és ott elfáradt. Körül is néztem, ott nem volt nevetés. Pedig nevetségesek voltak a jelenségek. Egy csomó zagyvaság volt, úgyhogy elvileg lehetett volna. És erre azt mondom, ez megint csak az én szubjektív gondolkodásom, hogy ezt Hofi Géza jobban csinálta, mert ő valahogy úgy építette fel az előadását, azt az egyszemélyest persze, hogy végig a poénok emelkedtek és végig lehetett nevetni. Lévai Balázs: És ne felejtsük el, hogy Hofi Géza is a debreceni színháznak volt egyébként a jeles művésze, onnan nőtte ki magát. Más valaki? Akkor nagyon szépen köszönjük a figyelmüket. Fotók: Simara László
2013.06.12. 12:32
Szinhaz.hu
Így szép a halál
Attól, hogy valaki tapasztalt színésznő, nyilván nem feltétlenül lesz rögtön magabiztos rendező, de a mintegy harminc éve a pályán levő Valeria Golino (Esőember, Grazia szigete) első filmje egy határozott elképzelésekkel rendelkező, biztos ízlésű filmest sejtet. A cannes-i Un Certain Regard-szekcióban bemutatott Miele (Méz) egy Miele álnéven dolgozó, harmincéves nőről szól, aki abból él, hogy a kutyák elaltatására való szerrel, amit Mexikóból hoz be, gyógyíthatatlan betegeknek segít meghalni. Először csak egy üvegajtó mögött jövő-menő foltként látjuk meg Mielét, nem adja magát könnyen ez a figura. Mindig szól a zene a fülében korlátot húzva önmaga és a többi ember közé, amikor bulizik, akkor is egy üvegfalon keresztül flörtöl csak, egyedül, nagy elszántsággal úszik a tengerben, olyankor a víz zárja ki a külvilágot.Jasmine Trinca a Miele című filmbenNem csoda, hiszen hivatása illegális, még a szeretőjének sem beszél róla, olyan, mintha az egész élete titokban zajlana. Ezzel éles ellentétben az arca és tekintete, amit Pohárnok Gergely operatőr (interjúnk) sokszor egészen közelről fürkész, bizalomgerjesztő és nyílt, igazi segítő szakmára termett arc. Ahogy apránként egyre többet megtudunk erről a magányos lányról, kiderül, hogy eredetileg egy másik segítő pályán indult el, de valószínűleg egy fájdalmas, személyes élmény letérítette róla. Golino nem rágja a szánkba ezeket a részleteket, és nem is kell, a Mielét alakító, bámulatosan szép Jasmine Trinca arca elég a történet elmeséléséhez. Meg az erős képek: a kamera szinte sosem vándorol túl messze ettől a folyton mozgásban levő, saját maga elől menekülő figurától, és közben mégis beszívjuk a sós levegő illatát a napszítta tengerparti házban, ahol lakik, kicsit belekóstolunk Mexikóba, álmodunk az Alpokról, utazunk vele együtt.Miele egyik új kuncsaftja egy Grimaldi nevű, idősödő férfi (Carlo Cecchi), aki szemben a többséggel, nem kéri a lány asszisztenciáját, csak a szert, hogy így kényelmes magányban követhessen el öngyilkosságot, és ne kelljen megalázó módon kiugrania az ablakon. Miele eladja neki a labradorrajzzal ékesített dobozba csomagolt mérget - a komor téma ellenére csomó humoros kis elem is van a filmben -, de aztán véletlenül megtudja, hogy Grimaldi nem gyógyíthatatlan beteg, egyszerűen csak nincs már kedve élni. A lány kiborul, ő nem azért űzi ezt a foglalkozást, hogy bárkit átsegítsen a túlvilágra, csakis gyógyíthatatlan betegekkel hajlandó foglalkozni.Jasmine Trinca a Miele című filmbenElkezd Grimaldi nyakára járni, hogy visszacsinálja az üzletet, de a férfi erről hallani sem akar. A tomboló Miele először vitapartnerré szelídül (szerencsére nem csúszunk bele túlságosan a szájbarágós moralizálásba), és miután egyik sem győzte meg a másikat az igazáról, elkezdenek megismerkedni egymással. Találkozásaik alapvetően megváltoztatják mindkettőjük életét, de ezt Golino olyan hétköznapi módon tálalja, hogy akár hiányolhatjuk is a súlyosabb, húsba vágó drámaiságot. A lezárás talán már kicsit túlságosan is kerek, az utolsó jelenetet elhagyhatta volna (sokatmondó, hogy a cannes-i sajtóvetítésen kit
2013.05.19. 02:15
Origo.hu
Így szép a halál
Attól, hogy valaki tapasztalt színésznő, nyilván nem feltétlenül lesz rögtön magabiztos rendező, de a mintegy harminc éve a pályán levő Valeria Golino (Esőember, Grazia szigete) első filmje egy határozott elképzelésekkel rendelkező, biztos ízlésű filmest sejtet. A cannes-i Un Certain Regard-szekcióban bemutatott Miele (Méz) egy Miele álnéven dolgozó, harmincéves nőről szól, aki abból él, hogy a kutyák elaltatására való szerrel, amit Mexikóból hoz be, gyógyíthatatlan betegeknek segít meghalni. Először csak egy üvegajtó mögött jövő-menő foltként látjuk meg Mielét, nem adja magát könnyen ez a figura. Mindig szól a zene a fülében korlátot húzva önmaga és a többi ember közé, amikor bulizik, akkor is egy üvegfalon keresztül flörtöl csak, egyedül, nagy elszántsággal úszik a tengerben, olyankor a víz zárja ki a külvilágot.Jasmine Trinca a Miele című filmbenNem csoda, hiszen hivatása illegális, még a szeretőjének sem beszél róla, olyan, mintha az egész élete titokban zajlana. Ezzel éles ellentétben az arca és tekintete, amit Pohárnok Gergely operatőr (interjúnk) sokszor egészen közelről fürkész, bizalomgerjesztő és nyílt, igazi segítő szakmára termett arc. Ahogy apránként egyre többet megtudunk erről a magányos lányról, kiderül, hogy eredetileg egy másik segítő pályán indult el, de valószínűleg egy fájdalmas, személyes élmény letérítette róla. Golino nem rágja a szánkba ezeket a részleteket, és nem is kell, a Mielét alakító, bámulatosan szép Jasmine Trinca arca elég a történet elmeséléséhez. Meg az erős képek: a kamera szinte sosem vándorol túl messze ettől a folyton mozgásban levő, saját maga elől menekülő figurától, és közben mégis beszívjuk a sós levegő illatát a napszítta tengerparti házban, ahol lakik, kicsit belekóstolunk Mexikóba, álmodunk az Alpokról, utazunk vele együtt.Miele egyik új kuncsaftja egy Grimaldi nevű, idősödő férfi (Carlo Cecchi), aki szemben a többséggel, nem kéri a lány asszisztenciáját, csak a szert, hogy így kényelmes magányban követhessen el öngyilkosságot, és ne kelljen megalázó módon kiugrania az ablakon. Miele eladja neki a labradorrajzzal ékesített dobozba csomagolt mérget - a komor téma ellenére csomó humoros kis elem is van a filmben -, de aztán véletlenül megtudja, hogy Grimaldi nem gyógyíthatatlan beteg, egyszerűen csak nincs már kedve élni. A lány kiborul, ő nem azért űzi ezt a foglalkozást, hogy bárkit átsegítsen a túlvilágra, csakis gyógyíthatatlan betegekkel hajlandó foglalkozni.Jasmine Trinca a Miele című filmbenElkezd Grimaldi nyakára járni, hogy visszacsinálja az üzletet, de a férfi erről hallani sem akar. A tomboló Miele először vitapartnerré szelídül (szerencsére nem csúszunk bele túlságosan a szájbarágós moralizálásba), és miután egyik sem győzte meg a másikat az igazáról, elkezdenek megismerkedni egymással. Találkozásaik alapvetően megváltoztatják mindkettőjük életét, de ezt Golino olyan hétköznapi módon tálalja, hogy akár hiányolhatjuk is a súlyosabb, húsba vágó drámaiságot. A lezárás talán már kicsit túlságosan is kerek, az utolsó jelenetet elhagyhatta volna (sokatmondó, hogy a cannes-i sajtóvetítésen kit
2013.05.18. 23:09
Origo.hu
Blogolnak a szombathelyi színészek
Szeptember óta blogolnak a Weöres Sándor Színház színészei a szombathelyi teátrum weboldalán. A Weöres Sándor Színház weboldalán szeptemberben elindult sorozat keretében blogolt már többek között Nagy Cili, Csonka Szilvia, Kiss Mari, Trokán Péter és Mercz Tibor is. Legutóbb Fekete Lindán volt a sor. Linda bejegyzéséből: Megyek a próbára! Beérek a színházba. Megcsapja az orromat a frissen sült hús szaga. Az aulában állófogadás. Merev arcú, jól öltözött, fess úriemberek hada. A próbateremben, ahova a "család" jelenet ki van írva, egy asztal fehér abrosszal, rajta pezsgő, vizespohár. Kint a folyosón szendvicsek garmada vár. A pontos idő: 09.45. Pedig rekordot döntöttem, 23 perc alatt beértem. Ha lehet, mindig gyalog jövök. Picit változtatom az útvonalam............de ma tanultam pár nőies trükköt. Holnap lábujjhegyen jövök. Szóval a kollégák szintén kikérték a kávét. A ruhatárban kupaktanács: - Hol próbáljunk???????????.............a Mester őrjöng. Nincs asztal. Már látom magam előtt a szalag címet: A mai próba asztal hiányában elmaradt. Poór Évi bezzeg bevásárolt. Friss kalács, teavaj, pirítós, dió, aszalt szilva, eperdzsem...........a többit már ne is említsem. Az a baj, hogy a kerek asztal nem elég ovális - hangzik szájából a mai frázis. Nem baj. Négyszögletes asztal vigasztal. Majd kérünk Kornéltól smirglit és a sarkokat így simítjuk ki. Már éppen készültem kiégni Nagy Cilivel, amikor szól a hívó: kész a reggeli! Imádom az olyan próbát, ahova éhgyomorral kell jönni. És kezdődik a zenei betét. Ahogy az ezüst kanál a csészében kavarog, ahogy serceg a vajas kés a pirítóson, ahogy pattan a szájban a fogak közt a falat. Ahogy Kiss Mari töri a diót, ahogy Csonka Szilvi sértetten bontja ki a zörgő papírból a selyemcukrot. Ahogy mindnyájan majszolunk és közben szállnak, csapódnak a mondatok. Mind ezt a zöld teremben, amit mi csak magunk között úgy hívunk, Alberti Zsófi után szabadon, hogy: - Na itt legyél tehetséges, "te barom!" (ez csak a rím végett) Eleinte befújatjuk a meleg levegőt, ami felfelé száll, de most a fizikába ne menjünk bele. Elméletben orroknak sapkát kötök...............Czukor Bazsi, hol az asztal sarkánál áll, bíbelődik, hol az asztal alá szökik megcsiklandozva a tétova lábakat és remélve, hogy e kísérlet ez esetben benne marad....... Kis szünet után már okosabb a csapat. Nagykabát, sapka, sál..........a síléc kint marad!Kettőig kitart a próba. Velünk együtt az úri nép is távozik. Marad utánuk egy kis zserbó, pogácsa de a próba után már nem megy le több falat. Inkább döngessünk falat. Remélem a popsi trenya el nem marad. Sőt! Kiegészítve: nőnek lenni fájdalmas, de látványos. De Alberti Zsófi 15 cm magas sarkú cipőben először tipeg, aztán szökell! De semmi estre sem vágódik el! Van itt csel. A felső rész nem mozdulhat el. Ostyi szól: a lábfejek egymás elé, a fenék szorít, még egy aszpirint sem ejtünk ki. Arc sugárzó. Kéz a test mellett lágyan ringatózó............ Ég a talpad. Sebaj. Csak maradj vonzó! Az elefántdübörgés majd a Karthago emlékkoncertjén...................................... Nőnek lenni jó! Nőnek lenni jó! Nőnek lenni jó! Megtanultam a leckét! Jut eszembe, ma Top Dogs előadás van! Azt nézzék! Egészségügyi tanács, az 5. Egy hatalmas pattanás, este randi. Elő a fokhagymát. Leszelni egy vékony karikát. A nedves fele a sajgó piros részre, és már szívja is ki a mérget, csípi. De estére hűlt helyét tapinthatod ki :) Szép Napot! Forrás: wssz.hu
2013.02.02. 12:37
Szinhaz.hu
Teljesen szétroncsolta egy férfi arcát a felrobbanó gumi
A férfi épp a munkahelyén pumpált levegőt a traktor kerekébe, amikor a gumi felrobbant és teljesen összezúzta a traktoros arcát és agyát.
2012.08.16. 07:20
Hirado.hu
Visszafordítani az idő kerekét? Arcfiatalítás műtét nélkül
Soha nem látott még a világ ilyen fiatalos negyvenes-ötvenes korosztályt! A közel ötven éves Madonna legújabb klipjében kirobbanó formában van: sehol egy fölös deka, hajlékony, ruganyos test, fiatal, üde arc, akár 15 évet is letagadhatna. Persze gyanakodhatunk az ügyes kezű számítógépguruk valóságszépítő trükkjeire is, de nem fizikai lehetetlenség csúcsformában maradni – sőt, kerülni – ennyi idősen sem. Legalábbis annak, aki ezt fontosnak tartja, és a pénztárcája is megengedni.
2012.07.21. 09:15
Vital.hu
Egyél a csillagjegyed alapján és nem fogsz elhízni!
Ha Kos jegyű vagy: -Test: szép, arányos testalkat (kerek formák), jó felépítés (vastag csontozat). Kockázati zónák: mindenütt (nyak és arc elhízása), főleg a has, a gyomor és a csípő...
2012.05.31. 17:42
Kate Moss húgát kiszúrták nővére esküvőjén
Rózsás kerek arc, jellemző arccsontok, hullámos szőke haj és egy kis családi hasonlóság, ennyi kell ahhoz, hogy valaki szupermodell nővére nyomdokaiba lépjen.
2011.07.12. 08:28
Velvet.hu