Ádok Zoltán

Ádok Zoltán: legfrissebb hírek, képek, cikkek, információk gyűjteménye Ádok Zoltánról.

"Lenyűgöz ez a tempó" - Bodor Johanna lett az Operettszínház tánctársulatának vezetője
A 2016/17-es évadtól Bodor Johanna irányítja a Budapesti Operettszínház 54 tagú tánctársulatát. Az igen és nem közötti vívódásáról, balett igazgatói feladatairól, a jó színpadi koreográfiáról, a legendás Szegedi Balettről mesélt és szóba került az is, mit gondol az alkalmazott táncművészetről. A táncművész, koreográfus vendégként már évek óta dolgozik a teátrumban, az idei szezon két jelentős operett sikerének , a Sybillnek és A chicagói hercegnőnek koreográfiája fűződik a nevéhez. Feladva függetlenségét, szabad alkotói státuszát, mostantól elkötelezi magát az Operettszínházzal. A döntés nem volt könnyű.- Amikor az Operettszínház vezetése felkért, hogy legyél a balett igazgató, azonnal igent mondtál, vagy kértél gondolkodási időt? És végül miért vállaltad el a feladatot?- Nem mondtam rögtön igent, majdnem egy hónapot gondolkodtam. Ennek számos oka volt. Szabad alkotó vagyok. Csak akkor voltam társulati tag, amikor táncművészként a szegedi, illetve a győri balettnél dolgoztam, ezen kívül kétszer két évet tartoztam egy-egy színházhoz, de igazából sohasem ragaszkodtam a fix státuszhoz. Tudtam, hogy ez az első furcsaság, amit át kell gondolnom: képes vagyok-e lemondani arról a szabadságról és függetlenségről, ahogy szabadúszó koreográfusként léteztem. Át tudom-e állítani az agyamat arra, hogy egy ilyen őrületes tempóban dolgozó színházban folyamatosan jelen legyek és közben ne kelljen kompromisszumot hoznom sem emberileg sem szakmailag. Nagyon nagy felelősséget és kötöttséget jelent egy ilyen feladat, amivel persze az egyes munkáim során nap mint nap találkoztam, de teljesen más az, amikor ez az összetartozás nem egy próbafolyamat erejéig tart, hanem hosszútávra szól. Másrészt nagy megtiszteltetés, amikor azt gondolják rólad, hogy felnőtt művészként, önálló gondolkodóként megfelelsz annak az elvárásnak, hogy adott esetben 54 emberért felelősséget vállalj. E között a két erős igen és nem között lavíroztam lelkileg és pszichésen is. Van három olyan barátom, akiknek a véleményére nagyon adok. Őket is megkérdeztem. Meglepett, de ugyanakkor nagyon szimpatikus volt az is, hogy a színház vezetői őszintén elmondták, nem én vagyok az egyetlen, akit megkerestek. Nekem soha nem volt fontos a pozíció, nem vágytam arra, ami vele jár: a külcsínre, a státusz szimbólumokra, a hatalomra. Számomra az az érdekes, hogy az adott poszton mennyire vagy jó, meg tudod-e csinálni mindazt, amiért felelősséget vállaltál, amikor a tisztségre igent mondtál. Ráadásul aki pozícióban van, minden tettével és szavával, minden pillanatban képviseli is azt a nyilvánosság előtt, ezért egy ilyen döntés még súlyosabb. Úgy érzem, az a színház, amit Kerényi Miklós Gábor az elmúlt tizenöt évben felépített és most már Lőrinczy Györggyel közösen visznek tovább, nagyon magas szakmai és művészi színvonalon teljesít. Jónak, fontosnak és értékesnek tartom a zenés művészszínház iránti törekvésüket is. De sokat számított az is, hogy szeretem ezt a csapatot. Lenyűgöz, ahogy az itteniek bírják ezt az elképesztő tempót. Nagyon tisztelem és becsülöm ezt az alapmagatartást.- De fönntartottad magadnak azt a lehetőséget, hogy külsős munkákat is elvállalhass?- Mindenképpen. Sőt! Mindkét vezetőm azt kérte, ne szakítsam meg a kapcsolatomat a többi színházzal és rendezővel. Egyáltalán nem akarnak akadályokat állítani az utamba. De pontosan tudom, hogy jóval kevesebb lesz a szabadidőm, ezért súlyoznom kell, milyen megkeresést vállalhatok el és mit nem, és természetesen erről minden esetben egyeztetek majd az Operettszínházzal is. - Az Operettszínházban több fajta tánccsapat is dolgozik. Pontosan mi a balett igazgató dolga? Ki és mi tartozik hozzád?- Nem igazán szerencsés a balett igazgató kifejezés, mert nem csupán a balett társulat vezetője vagyok, hanem a színházban működő mindhárom tánctársulat művészeti vezetője. A vezetéssel megállapodtunk abban, hogy a három szekció vezetői megmaradnak. Ezt tartom helyesnek és nem mellesleg a leglogikusabb és legokosabb szakmai döntésnek. Olyan emberek dolgoznak itt, akik öt, tíz, harminc éve vannak ebben a színházban, tökéletesen tudják, hogy működik az intézmény. Azért is ragaszkodtam ehhez, mert valaki, aki most kerül egy társulatba, még akkor is, ha korábban vendégművészként dolgozott ott, nem ismerheti az intézmény belső működését, kell hozzá egy kis idő, hogy megtanulja. De vegyük sorra. A balett társulat – mint minden professzionális balett együttes – úgy működik, ahogy ezt a műfaj megköveteli, természetesen mindig van balett órájuk is. Nagyon-nagyon jó, hogy Metzger Márta a balettmester és hogy mellette ott van Szabó Erika. Ugyanakkor szeretném, ha a jövőben lennének olyan kurzusok, amiket külsős balettmesterek tartanak, erről már egyeztettem is Lőrinczy György főigazgatóval. Aztán ott a musical ensemble, akik énekelnek és táncolnak is. Az ő táncképzettségük nagyon hektikus, mindenki ért valamilyen táncstílushoz és mindenki tud énekelni. A tagok jelezték felém, hogy borzasztóan örülnének, ha heti rendszerességgel lennének olyan tréningjeik, amik egyrészt karban tartják őket, másrészt a tánctudásukat fejlesztik. Tehát pontosan érzik ők is, hogy abban a tempóban, amilyenben a színház dolgozik, szükséges valamiféle kondicionálás és az is fontos, hogy azokat, akik nem értenek elég sok fajta tánc stílushoz, felzárkóztassuk. A harmadik az úgynevezett évados csapat, itt olyan táncosok vannak, akiknek az adott évadra szóló szerződésük van, a feladatuk, hogy kisegítsék mindkét tánctársulatot a turnék, a beugrások, az előadás ütközések, vagy az esetleges balesetek esetén. Bizonyos szempontból nekik a legnehezebb, mert mindent meg kell tanulniuk, és folyton készen kell állniuk. Ez összesen ötvennégy ember, ami azt jelenti, hogy a Budapesti Operettszínház a második legnagyobb tánctársulat az országban.- Felmerült esetleg olyan elképzelés is, hogy olyan előadások jöjjenek létre, amire egyébként korábban már volt példa a színház életében, ahol a táncosoké a főszerep? - Ezt az évadot készen kaptam. Azt még nem tudjuk, hogy a 2017/18-as évadban hogy alakul a színház programja, de azért is szeretném, ha megvalósulnának a szakmai fejlesztések, mert akkor sokkal könnyebben tudom kérni azt, hogy a színház esetleg felmutasson egy olyan előadást, ami csak táncból áll, vagy amiben a táncosok a főszereplők és a színház művészei közreműködnek benne. Még nem látom pontosan ezt az irányt, de a fejemben ott motoszkál ez a gondolat. Fontosnak tartom, hogy azok a táncosok, akik a nagy művészek mögött tartják a frontot mind művészileg, mind emberileg, néha százszázalékosan szóhoz jussanak. És mivel ez egy nagyon összenőtt társulat, azt gondolom, a sztár művészek, akik tisztelik és értékelik azt a munkát, amit a táncosok végeznek a színházban előadásról előadásra, szívesen segítenének a tánctársulatnak abban, hogy legyen egy olyan produkció, amikor a hangsúly a táncon van.- Egyértelműen látszik a vezetés azon törekvése, hogy nyisson mind a nézők, mind a szakma irányába. Szélesebb közönségréteget szólít meg, a korábbiakhoz képest új, másfajta stílust és formanyelvet beszélő alkotókat hív meg a színház. Te mit gondolsz erről? Elképzelhető az is, hogy új koreográfusok tűnnek fel az Operettszínházban? - Mélyen egyetértek vele. Azzal mindenki nyer, ha több impulzus éri a színházat, a színészeket, a táncosokat – koreográfus szempontból nézve is. Azt gondolom, lehetőséget kell adni a fiatal koreográfusoknak, hogy megmutassák magukat olyan profi körülmények között, mint amilyen az Operettszínházban van. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy ezek az emberek behozzák azt a tudást, ami adott esetben itt nem igazán ismert. Nagyon jó, ha kimozdítjuk az embereket a művészi komfortzónájukból. Érdekes, mert sok mindenben ugyanazt gondoljuk a színházról Lőrinczy Györggyel, mintha sokszor látná, hogy mi van a fejemben. De ez talán nem is véletlen, hiszen neki is táncos múltja van, így pontosan ismeri és érti ezt a műfajt, és tisztában van vele, mennyire fontos szerepe van a táncnak a színházművészetben. - A színházi koreográfiát gyakran mondják alkalmazott táncművészetnek. Egyetértesz ezzel a kifejezéssel?- Gyűlölöm ezt a szót. Az „alkalmazott táncművészet” kifejezés nagyon sokat ártott a táncos és a színházi táncos szakmának. Nem tudom, Bob Fosse mit szólna hozzá, ha azt hallaná, hogy Magyarországon a színpadon látható összes mozdulatot kiszolgáló személyzetnek tekintik. Ezt felejtsük el. Hadd meséljek el egy történetet. Tompa Gáborral dolgoztam Kolozsváron, Az öreg hölgy látogatását rendezte. Volt egy jelenet az egyik próbán, amit három színésszel kellett megalkotnom. Azt mondtam Gábornak, nem kell, hogy a színpadon mindenki megvárja, amíg megleszünk, elvonulunk egy próbaterembe, és ha kész vagyunk, megmutatjuk, mire jutottunk. Mire ő azt válaszolta: Nem Johanna, ez a jelenet is az előadás része, azt gondolom, fontos, hogy mindenki lássa, ez nem pillanatok alatt jön létre, hanem komoly munkafolyamat eredménye. Ha kell, négy órát várunk rá, de nem megyünk tovább, amíg nincs meg. Együtt dolgozunk, csapatmunka van, és kész. Még most is ott állok döbbenten.- Igen, de a román színház teljesen másként gondolkodik, mint a magyar. Nálunk beszédközpontú a színjátszás, ott pedig egyformán fontos a látvány, a mozgás és a zene. - Így van. Érdemes konzerválni ezt a butaságot? Nem érdemes, mert lemaradunk emberek!- A nézőtéren ülve, mire mondod azt, hogy ez most egy jól elkészített színpadi koreográfia? - Aminek köze van a színdarabhoz, a szereplő karakteréhez, a korhoz, amiben játszódik a darab, ahhoz a gondolatmenethez és stílushoz, amit a rendező akar láttatni a színpadon. Amikor a koreográfia úgy van megszabva, hogy a színész vagy a táncos maximális teljesítményt képes nyújtani általa. Ha egy lépésanyag, egy koreográfia ne adj isten gondolatokat ébreszt vagy szellemileg is szórakoztatja a nézőt, nem csak azért mert tánc tűzijáték van, hanem értelmesen kitalált koreográfia, aminek jó a stílusa, akkor én boldog vagyok. Ezt keresem folyton. Ha a rendezőnek pontos a koncepciója, ha világosak az útvonalak, és tudjuk, mi a cél, akkor a koreográfusnak is az a célja, hogy a tánc szerves része legyen az előadásnak. És ha ez így van, az harmonikus, abban erő van és profizmus.- Ehhez fontos, hogy olyan rendezőkkel dolgozzon egy koreográfus, akiket jól ismer, akikkel ismerik egymás nyelvét? - A rendezők szeretik ugyanazt a csapatot összehozni, mert bizonyos fázisokon már túl vannak. Könnyebb alkotni, ha ismerjük egymás ízlését, nyelvezetét, színházi gondolkodását, munkastílusát, tudjuk, miben számíthatunk a másikra, miben kell, vagy nem kell segíteni, mibe kell beleszólni, mibe nem szabad. Én ettől függetlenül kedvelek új, vagy számomra ismeretlen rendezőkkel dolgozni, ez mindenképpen inspirál és megakadályozza, hogy ellustuljak, bár az igazán tehetséges rendezők mellett nem lehet ellustulni, mert folyton érdekes, ami a próbafolyamat alatt történik, csak figyelni és tudni kell észrevenni.- Nem merült fel benned, hogy önálló alkotóként, saját produkciót készíts? - Nem akarok. Sokszor kértek meg rá, több csapat is megkeresett. Nem szeretem ezt a bürokratikus rendszert, elment a kedvem attól, hogy a saját előadásomért harcoljak. Nincs erőm és energiám arra, hogy pályázatokon keresztül valahogy szóhoz jussak, azt érzem, ez megöl és elveszi a lelkemet meg a szívemet. Viszont bármit megtennék azért, hogy minél többen jussanak ilyen lehetőséghez és a lehető legkevesebb bürokratikus akadály gördüljön azoknak a tehetségeknek az útjába, akik most alkotnak. Ezért bármikor lázasan tudok harcolni.- Akkor te így vagy teljes alkotó, hogy csapatokhoz tartozva dolgozol egy közös produkcióért?- Igen. Nagyon nagy szerencsém volt, elképesztően erős koreográfusokkal dolgozhattam a táncos pályafutásom során. Imre Zoltán társulatából jövök. Annak az igazgatónak a társulatából, ahonnan Juronics Tamás indult, vagy Fekete Hédi, aki a Táncművészeti Főiskolán tanít és csodálatos pedagógus, Bozsik Yvette élete első koreográfiája, amit nem saját magára alkotott, Imre Zoltánnak köszönhetően nálunk született meg. A mi vezetőnk nagyon sokat dolgoztatott minket és rengeteg tehetséges alkotót hozott hozzánk Szegedre, mint Jorma Uotinen, Roberto Galvan, Matthew Hawkins, Lőrinc Katalin vagy Bertrand d’At, akiktől rengeteget tanultunk, a modern tánc sok stílusát ismertük meg és ezek mind-mind megtermékenyítettek bennünket, nyitották az agyunkat és a lelkünket, az önbizalmunkat és a kíváncsiságunkat. Ez fontosabb, mint az, hogy hány előadás koreográfiáját építettem meg. Sokan kérdezték tőlem: annyi előadást csináltál már, miért nem állsz neki, miért nem csinálod meg a sajátodat? Mert ezt nem akarom. Én azt akarom, hogy azt az utat, amit kijelöltem magamnak, mint koreográfus huszonkét évvel ezelőtt, nagyon profin csináljam meg. Az első pillanattól kezdve az volt a szempontrendszerem, hogy ha lehet, nem akarok bóvlit látni a színpadon. Sokat tanultam, sokat kaptam jó mesterektől, szerintem ebből sok mindent be tudok vinni a színpadra és a színházba. Akkoriban kezdett a táncszínház fogalma egyre szélesebb körben elterjedni itthon, amikor koreografálni kezdtem. Látható, hogy szükség van olyan koreográfusokra, akik értik, hogy lehet táncban gondolkodni, és hogy lehet elszakadni attól a kettőt jobbra - kettőt balra típusú színpadi tánctól, ami nélkül ma persze nem itt tartanánk, de amin már igencsak túl vagyunk. Ezért kell ma már alkotótársként részt venni a koreográfusnak komoly rendezők mellett komoly színházi előadásoknál.- Klasszikus balettet tanultál, Szegeden kortárs tánccal foglalkoztál. A színházban sokféle stílus és tánctudás találkozik. Amikor színpadi koreográfusként kezdtél dolgozni, kellett-e elsajátítanod másfajta tánctudást is? Mondjuk például az Össztánchoz, ami az első munkád volt Imre Zoltánnal közösen? - Nagyon örülök, hogy ezt kérdezed. Folyamatosan fejlesztem magam. Volt olyan pillanat, amikor arra kértek fel, hogy néptánc elemeket használjak egy előadásban. És bár néptáncoltam egy évet Novák Ferencnél, mégsem merném azt mondani magamról, hogy néptánc koreográfus vagyok, de legalább van fogalmam róla. Miután a rendező felkért erre a feladatra, mondván: nem baj Johanna, van neked elég eszed és fantáziád, hogy megcsináld ezt az előadást, elárulom neked, három hónapon keresztül kutattam az interneten és különböző archívumokban. Összeállítottam egy koreográfiát, megkerestem a néptáncos kollégáimat és ellenőriztettem velük, hogy amit kitaláltam, helyén való-e. Ez négyszeres munkát okozott nekem, de nincs pofám odaállni és azt mondani, értek hozzá és valami hazugságot teszek fel a színpadra. Az Össztáncnál két társastánctanár volt velünk, csomó mindent tanultam, sőt Imre Zoli is tanult. Nem probléma és nem szégyen ez, sőt szerintem ezt csak így lehet jól csinálni.- A jövő évadban milyen munkák várnak?- Október 21-én mutatjuk be a Budapesti Operettszínházban Kocsák Tibor és Miklós Tibor rockoperáját, Lady Budapest címen, ami Tábori György Utazás című regényéből született húsz évvel ezelőtt. Az évad második felében Pelsőczy Rékával Szabadkára megyek dolgozni. A többi munka egyelőre nem publikus. Forrás, fotók: Budapesti Operettszínház
2016.06.22. 05:00
Szinhaz.hu
"A színpadon a szerepnek van egója, nem a színésznek" - Interjú Cserhalmi Györggyel
Tizenkét dühös ember című rendezését beválogatták a POSZT versenyprogramjába, osztályfőnöke a Kaposvári Egyetem elsőéves színészhallgatóinak, számára az együttműködés a legfontosabb a színpadon – Cserhalmi György szakmáról, osztályfőnöki feladatairól és a színész egójáról mesélt.Milyen érzéseket, gondolatokat vált ki Önből a Tizenkét dühös ember versenyprogramba való beválogatása, és egyáltalán a színházi találkozó maga? Nem értek a POSZT-hoz, volt valamikor jó, volt jobb, az utóbbi időben nem a legjobb. Ennek ellenére jót tesz a Vörösmarty Színháznak, a társulatnak és az előadásban játszó színészeknek, hogy ha egy kicsit a színházon és Fehérváron kívül is megméretnek.Mit ért azalatt, hogy most nem a legjobb? Volt ennek a találkozónak egy édesapja, Jordán Tamás, az ő szellemisége működtette, persze akkor is merültek fel mindenféle kétségek, amelyeknek egy része jogos volt, másik része az önjelöltség bukásáról szólt. Azt gondolom, hogy az általam okkal vagy joggal feltételezett hiátusokat rendbe tudnák hozni, ha nemzetközi megmérettetéssé tudna bővülni. Ennek ellenére örülök, hogy megyünk, azt gondolom, a Tizenkét dühös ember egy sikeres előadás, és Fehérváron kívül is megállja a helyét.Fotó: vorosmartyszinhaz.huGondolom, nagyon büszke a csapatra. Nem csak büszke vagyok rájuk, ennél több: nagyon szeretem őket.Van még egy csapat itt, Fehérváron, akikkel egy éve együtt dolgozik, a kaposvári egyetemisták. Milyennek látja most őket, mi történt az elmúlt egy évben? Azt látom, hogy a tavalyi felvételi nagyon jól sikerült, olyan lányokat és fiúkat sikerült beválogatni ebbe az osztályba, akik teljesen beváltották a hozzájuk fűzött úgynevezett reményeket. Ez a vizsga meggyőzött engem arról, és nem csak engem, hanem mindenkit, aki látta, hogy terhelhetők, gondolkoznak, ezenkívül érezni is tudnak és megbolondulni is. Hogy ha ezek jelen vannak egy színészben, akkor bátran nézhet a jövő elé.Milyen szempontok voltak elsődlegesek a felvételin? Az alkalmasság. És persze volt egy másik is, hogy nagyon különböző emberek gyűljenek össze egy osztályba.Tizenkét dühös ember (fotó: vorosmartyszinhaz.hu)Tavaly ősszel azt mondta, hogy egy színész esetében az önismeret az egyik legfontosabb tényező. Milyen módszerekkel dolgoztak az elmúlt évben, hogy a hallgatók közelebb kerüljenek önmagukhoz? Elsősorban el kell tudniuk helyezni önmagukat az osztályukban, ez azt jelenti, hogy azokat az előjogokat, amelyeket esetleg vindikálnának maguknak a különbözőségükből adódóan, azokat a hátuk mögé kell hajítani, egyszóval itt nem tombolhat az egó. Egyelőre arról van szó, hogyan tudnak beilleszkedni egy közösségbe. Azt gondolom, hogy ez bravúrosan sikerült mindenkinek. Hogy az önismerettel éppen hol tartanak, azt hiszem, a következő évben fog kiderülni, abban biztos vagyok, hogy ehhez meg fogják kapni a kellő segítséget. Most nem mennék bele pszichologizáló részletekbe és analízisekbe, röviden: vannak módszerek, amelyeket úgy kell alkalmazni, hogy ők észre se vegyék.Egy elsőéves színészhallgatónak mit kell feltétlenül megtanulnia? Ez nagyon összetett, hiszen lényegében fel kell készítenünk őket a felnőtt életre. Le kell tenni a fundamentumot. Arra kell figyelnünk, hogy egy megfelelő kulturális tudással rendelkezzenek, hiszen ha ez nincs meg, akkor berogy az építmény. Minél inkább felkészült valaki, minél olvasottabb, nyitottabb és tájékozottabb, annál könnyebb lesz megállnia a színpadon.Nyilván a kötelező munkán kívül sokat beszélgetnek a szakmáról is. Milyen tanácsokat adhat Ön, hogy azokat a hibákat ne kövessék el, mint az előttük lévő generáció? Elsősorban a szakmán belüli széthúzásra gondolok. Nem adok senkinek tanácsot, nincs nálam a bölcsek köve, viszont minden esetben boldogan állok a rendelkezésükre, nyitott vagyok a párbeszédre – amire, hála Istennek, gyakran van példa. Nem tudok tanácsot adni arra nézvést, hogy kell elkerülni különböző csapdákat, amelyek megjelennek egy-egy szakmában, de egy beszélgetésben meg tudom érteni őket, és talán ők is engem. Ezt a kétféleséget, már a korkülönbségből adódóan is, ha valahogyan szintetizálni tudjuk, akkor nincsen olyan nagy baj.Fotó: fidelio.huHogy látja, leginkább milyen kétségeik vannak a szakmát illetően? Ez egy úgynevezett művészszakma. Szeretném leszögezni, hogy én nem művészeket nevelek, hanem színészeket. Azért az nagyjából definiálható, hogy körülbelül mi egy színész. A művészet tele van mindenfélével, és most nem a titkokra gondolok, hanem olyan tulajdonságokra, amik alkalmassá teszik őket, hogy esténként megálljanak egy térben vagy egy mozivásznon, és elgondolkoztassanak, szórakoztassanak, egyáltalán a jelenlétükkel jelentsenek valamit.Nemrég volt az év végi vizsgájuk, miről szólt ez a vizsga? Arról szólt, hogy vajon azok a módszerek, amelyekkel mi dolgozunk – nem egy megkövesedett tanítási metódusról beszélek, hanem jóval lazább, megengedem a szót, liberálisabb módszer – mennyire hatékonyak. És úgy látom, hogy nagyon.Milyen ez a módszer, miben más az eddig megszokotthoz képest? Csak annyiban, hogy nincs megkövesedett alapállás, minden belőlük indul ki, én nem oktrojálok, amit fölfedezek bennük, azt szeretném ápolni, fejleszteni, erősíteni. Itt természetesen a jóról van szó, és a rosszat sem szeretném feltétlenül másodpercek alatt legyűrni, hanem arra törekszem, hogy ők fedezzék fel önmagukban a tévutat. Ön szerint miben kell hinnie leginkább egy kezdő színésznek? A munkában kell hinni. És persze nem árt, ha az ember hisz Istenben is.Az idei POSZT-on (Hegyi Júlia Lily Photography)Ha már munka… Az utóbbi időben milyen produkciókban dolgozott? Mozizgattam egy kicsit. Most fejeztük be a teljesen váratlanul elhunyt Kamondi Zoltán filmjének utómunkáit Koltai Lajossal és Medvigy Gáborral. Egyébként meg forgatom Mundruczó Kornél új játékfilmjét Felesleges ember címmel. A részleteiről nem igazán beszélhetek, de annyit elmondhatok, hogy egy nagyon kemény három hónapos munkáról van szó. Merőben szokatlan egy játékfilmnél, legalábbis Magyarországon, hogy három hónapig forgatjuk, de annyi technikai újdonság van benne, hogy megköveteli a következetes próbákat. Úgy gondolom, nem egy mindennapos dolog, amit csinálunk.Egy picit visszatérnék Kamondi Zoltán filmjéhez: hogyan készült el az utómunka? Biztos nem volt egyszerű feladat. Alázattal és hozzáértéssel – mindkettő megvan az előbb említett két úrban. Persze a forgatás alatt ők nagyon pontosan átbeszéltek mindent, van egyfajta hűség ahhoz az eredeti elképzeléshez, amit Zoli képviselt a forgatás ideje alatt. De valóban nem egyszerű. Az egónkat félre kell tenni.Egy színésznek mennyire kell az egóját háttérbe szorítania munka közben? Egó lehet a büfében, az öltözőben, a folyóson – ezt szeretjük is. A színpadon a szerepnek van egója, nem a színésznek.Önnek mi a legfontosabb a színpadon? Képesség az együttműködésre, az együtt gondolkodásra, a közös ízlésre.Az évadzárón úgy tűnt, hogy jól érzi magát ebben a színházban, ezek között az emberek között. Jól láttam? Jól. Különben nem lennék fehérvári színész.Színház.hu / Vörösmarty Színház
2016.06.12. 05:00
Szinhaz.hu
Megfér-e együtt egy szappanopera, Shakespeare és a sírva vigadás?
Elmenni az országból vagy itt maradni? Kapaszkodni a tűnőben lévő hagyományokba vagy kiszakítani a gyökereket egy jobb élet reményében? Február 17-én mutatja be a Workhouse Terminál és a Manna legújabb közös előadását, a Szentandrásnapi mámort. Az előadásról, magyarságtudatról, sírva vigadásról a darab írója, dramaturgja, Dancsecs Ildikó mesélt. Mi lehet egy olyan 400 éves dráma aktualitása ma, mint a Szentivánéji álom? Miért épp erre a darabra született meg a Szentandrásnapi mámor mint parafrázis?Az igazság az, hogy nem azzal a céllal indult a munkafolyamat, hogy megírjuk a Szentivánéji álom parafrázisát. Az alapötlet az volt, hogy készítsünk egy olyan előadást, amely egy mámoros lakodalmi társaság tragikomikus kavarodásain és helyzetein alapszik. Aztán jött csak a felvetés, hogy a Szentivánéji álom négy fiatal szerelmesének helyzetét vehetnénk alapul. A munka során derült ki, mennyire érvényes most is a darab. Shakespeare örök aktualitása talán éppen abban rejlik, hogy olyan általános emberi kapcsolatokat, problémákat, élethelyzeteket tud teljességében ábrázolni, amelyek kortól függetlenül léteznek, akár a szerelem, a házasság és gyerekvállalás kérdése, a szülő-gyerek kapcsolat, vagy épp a generációk és társadalmi különbségek közti konfliktusok.A darab erősen magyarított - de milyen az a kis magyar valóság, amit bemutat?Pár éve dolgoztam dramaturgként egy darabon Mi és Miskolc címmel, amikor a miskolci társulat egy része legyalogolt Budapestről Miskolcra, és út közben anyagokat gyűjtöttek az érintett falukban a hagyományokról. Ez a munka nagyon sok nyitott kérdést hagyott maga után. Többek között ezért helyeztük abba a közegbe a Szentandrásnapi mámort. Az egyik legmeghatározóbb élmény volt egy férfi, aki órákat panaszkodott egy kocsmában arról, hogy milyen nehéz körülmények között él a családjával, miközben sorra hívott meg mindenkit, hogy igyanak vele. Valahogy ennek a világnak a kettőségét szeretnénk megmutatni. Azt a tipikus magyar falusi környezetet, amiről mindenkinek vannak élményei, ahol a kocsmában történnek meg a dolgok és mindenki tud mindenkiről mindent. Közben pedig azért bekúszik már a modern technika, a hagyományok kezdenek elhalványulni, új értékek nem teremtődnek, a fiatalok pedig menekülnének innen. Ha tudnának.Milyen rétegeit érinti a darab a magyarságtudatnak?Nehéz kérdés. Értelmezhető-e egyáltalán ez a fogalom manapság? Nem politizál a darab és nincsenek benne állásfoglalások vagy kijelentések, de talán felvetheti éppen ezt a kérdést. Egy unióban élünk, ami alapvetően a kevert egység eszméjét képviseli. Kérdés, hogy ez fenntartható-e. Másfelől ott egy másik vonulat, amely ebben az olvasztótégelyben a magyarságot vagy annak hagyományainak fenntartását sajátos eszközökkel gondolja el. Ebben a folyamatos kettősségében élünk. Az előadás egyfelől ennek mutatja meg bizonyos oldalait: a fiatalok külföldre szeretnének menni egy jobb jövő reményében, de nem tudják, igazán mire vállalkoznak; a falu idősebb lakói pedig tűzzel-vassal küzdenek saját ügyetlen eszközeikkel a hagyományok felélesztésében, és hogy ez által megmutathassák, ők is érnek valamit. Az előadás teljes világát átszövő népzenei stílus pedig egy olyan világba szippantja be a nézőt, ami azt hiszem, a zsigereinkben van és nem tudunk nem azonosulni vele.A Szentandrásnapi mámor színészei, Géczi Zoltán, Bakonyi Alexa, Gerlits Réka, Molnár GusztávNoha a témák, melyeket érint a darab komolyak, a forma mégis komédia - ez is egyfajta sajátunk - a sírva vigadás. Megpróbáltunk egy igazán mai vígjátékot összehozni. A komolyabb témák beszüremkedése viszont magával hozta a többi réteget is. Úgy érzem, az említett témák mindegyike olyan, hogy mindkét oldalának megvan a maga igazsága és a maga tragédiája vagy kicsinyessége is. A kicsinyesség pedig már magában hordozza a nevetést és a sírást is. Shakespeare mellett így került a darabba egy kis népszínmű érzet, az elvágyódás és komikus nihil csehovi hangulata, de napjaink szappanoperáinak vagy talk show-inak világa is. A műfaji megjelölésem ezért ilyen kicsavart, úgy gondoltam klasszikus módon meghatározom a műfajt, a klasszikus kategóriák azonban nem fedik a valóságot. Így lett a Szentandrásnapi mámor zenés vígnépszínművelet.Egyszer Ascher Tamás rendező mondta: "a dramaturg az, aki emlékezteti a rendezőt az evidenciákra" - számodra mit jelent dramaturgnak lenni?Kezdő dramaturg vagyok, és mivel nem egyetemen sajátítottam el a gyakorlati tudást, hanem az élet, a szerencse hozta, hogy dramaturgként kezdhettem dolgozni, ezért még tart az útkeresés. Sok olyan színházi embernek vagyok hálás, akik segítettek, hogy a magyar és színháztudomány meg kultúratudomány szakos bölcsészből dramaturg lehessen. Szőcs Artur adott először munkákat, amelyekben Deres Péter dramaturg mellett dolgozhattam, tőlük nagyon sokat tanulhattam. Miskolcon pedig Ari-Nagy Barbarát ismerhettem meg, akinek sokat adok a véleményére, és akinek máig sokat köszönhetek – ebben a munkában is segített az észrevételeivel. Szóval még alakulok, most éppen az írás kezdett el egyre inkább foglalkoztatni, pedig előtte nem voltak ilyen ambícióim. Mivel nem is dolgozom színháznál, hanem a Terminálban élem ki kreatív színház energiáimat, így nincs is igazán közvetlen hatás vagy elváráshalmaz, ami alakítson.A kezdetektől ott vagy a Terminál Workhouse csapatában. Miben látod a küldetéseteket? Miért jött létre a társulat? Mi a feladatotok a magyar színházi életben?Már két éve dolgozunk egy saját csapat létrehozásán, ami most végre meg is valósult. Jelenleg tizenhatan vagyunk, és még mindig alakulunk. Alapvetően olyan alkotók tömörültek össze a Terminál Workhouse alatt, akik tele vannak pangó kreatív energiával és ötletekkel. Támogatjuk egymást, mindenki azt tesz hozzá a másik produkciójához, amihez ért, vagy amire éppen kapacitása van. Tele vagyunk tervekkel, keressük a lehetőségeket és ebben nagy segítséget nyújt a Manna Kulturális Egyesület. Az ő segítségükkel négy hónapos „működés” után februárban már hat előadásunk van, számos megmozdulást csináltunk, kisfilmeket forgattunk és körvonalazódik még nyárig három bemutató. Megfontolva haladunk keressük az új utakat és célokat.Szerző: Csímár Kamilla
2016.02.13. 06:00
Szinhaz.hu
hirdetés
Mohácsi János: "Én a színpadon temetem az árkot"
A rendezőt a HVG kérdezte.A HVG cikkéből:Mohácsi János 1988 óta alkot elválaszthatatlan szerzői párost fivérével, Mohácsi Istvánnal. Az alkotói "négykezes" megoszlásáról elmondta, minden szöveg átmegy a kezén, és ő is szokott például párbeszédezni, de ha vannak is szakmai ellentétek, azt sosem veszekedéssel oldják meg. "Van úgy, hogy én adok igazat neki, vagy ő mondja azt: te fogod rendezni, legyen úgy, ahogy te szeretnéd" - tette hozzá.A felvetésre, nem unják-e egymást, Mohácsi János így felelt: "Nincs mit megunni. Ez nem az a fajta kapcsolat, ahol az ember kiszeret a másikból. Más rendezők is visznek magukkal társakat, csak nem feltétlenül ugyanazokat. Én nemcsak megbízom a munkatársaimban, de azt is szeretem bennük, hogy nem mindig ugyanazt gondolják a darabról, amit én. Őrült lennék, ha az ötleteikről hiúságból lemondanék."Fotó: Adrián Zoltán/vs.huA rendező elmondta, az öncélú provokálás a színpadon, például ha csak az a cél, hogy ne andalítsák el a nézőt, kifejezetten dühíti. Szerinte amúgy még konvencionálisabb is, mint András öccse (Mohácsi András szobrász), aki akár egy premier után is képes a másik szemébe mondani, ha valami nem tetszett neki.Mohácsi János szót ejtett operaházi vendégmunkájáról is. "Az operarendezésben az érdekelt, hogy mit tudok kezdeni egy olyan darabbal, ami ennyire nem az enyém, hiszen a kötött zenei tartalom miatt nem lehet belenyúlni a dramaturgiába. Az Aidában bőven vannak olyan méretes közhelyek, amelyeket szívesen váltanék le modernebb értelmezésre, de nem tehetem meg, mert - legalábbis Magyarországon - az operában nincs helye kísérletezésnek" - fogalmazott."Rendezni szeretek, nem szívesen igazgatnék. Az árkot nem én, hanem az ásta, aki létrehozta a második színházi társaságot - egy csomó teátrum élére tehetségtelen embereket ültetett, tönkretette a kaposvári színházat. Én a színpadon temetem az árkot azzal, hogy jó előadásokat próbálok csinálni" - hangsúlyozta Mohácsi János.A teljes interjú a HVG-ben olvasható.
2016.02.12. 07:06
Szinhaz.hu
"Mindig találok ellenállhatatlan inspirációt" - Interjú Bálint Andrással
Idén 4. alkalommal rendezik meg a Színházak Éjszakáját. Szeptember 19-én, a Radnóti Színházban ismét lehet verset rendelni. Ennek kapcsán Bálint Andrást faggattuk, aki 30 év után hamarosan átadja a vezetést valakinek. Arról is szó esett, mi az, ami végigkísérte a pályán és melyik erdőben lehet őt meglesni.Egyszer meséltél arról, mennyi minden szükséges ahhoz, hogy az ember tudja végezni a munkáját vezetőként: alkalmazkodás, lobbitevékenység, rugalmasság, a folyton alakuló körülmények figyelembevétele. Hogy látod, min múlt az, hogy harminc évig igazgató maradtál?Szerintem sokat számított, hogy lévén színész, kompromisszumkész és alkalmazkodó vagyok. Minden városvezetéssel együtt tudtam működni, ugyanakkor az ellenvéleményemet sem hallgattam el, igazgatóként megtaláltam a helyem. Az is fontos, hogy mindig kitűnő munkatársakat voltam képes választani - az igazgatás ugyanis csapatmunka. Amikor negyvenkét évesen elkezdtem, már nem voltam fiatal, addigra sokat játszottam, filmeztem, néha rendeztem és tanítottam is a főiskolán, tehát rengeteg tapasztalatot szereztem a szakmámról és magamról különféle helyzetekben. Lassan kiderült, hogy több ambíció mozog bennem, hogy közel állnak hozzám a produceri feladatok, hogy nagyon érdekel, miként kapcsolódnak össze az egyes munkafolyamatok. Emlékszem, forgatás közben Szabó Pista gyakran rám szólt, hogy ne azzal foglalkozzak, mikor jönnek a kellékesek, ideérnek-e a kollégák a próbáról, illik-e a kockás terítő a kockás zakóhoz vagy hogy honnan kéne felvenni a jelenetet... A részletek azóta is lekötnek. Ez tulajdonképpen azt is jelzi, hogy inkább menedzsertípusú színházvezető vagyok, tehát nem egy olyan figura, mint amilyen Várkonyi Zoltán, Major Tamás, akár Zsámbéki Gábor vagy Székely Gábor, akiknek a rendezői tevékenysége jelölte ki színházuk útját. Noha az én művészi koncepcióm szerint alakult a Radnóti pályája, mint alkotó nem determináltam a színház sorsát. Végül is nem lettem rendező. Ezt bánom... Bánom, hogy nem végeztem el a főiskolán azt a posztgraduális képzést, amit sokan mások abszolváltak, Iglóditól kezdve Mácsain át Hegedűs D. Gézáig.Rendeztél a Radnótiban, a Tháliában, Tatabányán, az egyetemen, közben játszottál és felelősséget vállaltál egy csapatért. Másként alakult volna a sorsod, ha ezt nem mulasztod el?Inkább úgy érzem, hogy a főiskolai rendezőképzés elmélyített volna ebben a szakmában, ami a rendezés. De könnyen lehet, hogy bizonyos képességek hiányoznak belőlem, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ne csak az ízlésem, hanem a művészi látomásaim is domináljanak.Milyen kvalitásokra gondolsz?Nem az intellektuális rátermettségemről vagy a műveltségemről van szó, hanem arról, hogy milyen erőt tudok képviselni rendezőként. Azt szoktam mondani, hogy egy valamirevaló rendező legyőzi a színészeket. Jó néhány kiválósággal dolgoztam -Valló Pétertől Alföldi Robiig, Szabó Pistától Jancsó Misklósig, Gothár Pétertől Zsótér Sándorig - és ilyen vagy olyan módon mindegyikük egyértelművé tette, hogy ő a főnök, a legjobb, a leghatalmasabb, akinek kilencvenkilencszer pontos válasza van a felmerülő kérdésekre, és csak egyszer mondja azt, hogy nem tudom. Talán ez a határozottság hiányzik belőlem. Nem vagyok nyámnyila fickó, de rendezőként nem előny, ha több kérdésem van, mint válaszom. (Nevet.)Egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy az igazgatásod alatt a színházeszményed nem változott akkorát, mint a világ körülötted, az álmod a színházról ugyanaz, mint régen. Milyen értékeket találtál fontosnak?Kíváncsi és befogadó vagyok, ezért a leglényegesebbnek mindig azt tartottam, hogy a színházam a nyitottságot tükrözze, különböző színeket -látszólag nagyon ellentétes színeket- vonultasson fel. A Radnótiban megfért egymás mellett a Bástyasétány 77 és Zsótér Médeiája. Akadt, akinek ez nem tetszett, bizonyára a kritikákban találni igazságot, de azt nem lehet elvitatni, hogy több siker születtett abból a megfontolásból, hogy legyen minél sokrétűbb a műsorkínálatunk, mint bukás. Visszatekintve úgy vélem, hogy kirajzolódik egy egységes kép, amit polgári művésszínháznak szoktak nevezni.Egy Színházi Világnap alkalmából azt mondtad nekem, igazgatóként mindig döntési helyzetbe kerülsz és ettől nem válik unalmassá a munkád. De hogy viselted ennek a felelősségét?Érdekes, de én mindig vígan lavíroztam a nehézségek között is. Az igazgatás végig örömet okozott minden kínjával, összes álmatlan éjszakájával együtt. Nem azért, mert könnyen vettem a kanyarokat, hanem azért, mert a megoldáskeresést találtam a legérdekesebbnek és a legszórakoztatóbbnak a munkámban, azt, hogy folyamatosan igeneket és nemeket kell mondanom. Kik a rendezők, mely darabok kerülnek színre, mi a szereposztás, milyen a díszlet, elfogadjuk-e a jelmezt – erről töprengeni végtelenül izgalmas. Időnként a plakátokba is beleszólok. Épp tegnap hosszan tárgyaltam a tervezővel a készülő estem plakátjáról. Mivel ennek én vagyok a szerkesztője és az előadója, érdemben hozzá tudok szólni. Persze marketing ügyekben nem szoktam egyedül dönteni.Az estjeid végigkísértek a pályán. Miért állt ilyen közel hozzád ez a vallomásos színpadi létezés?Nem is tudom… Valószínlűleg valami hiányérzetet akartam betölteni, amikor először belevágtam és megtanultam másfél órányi szöveget. Azóta pedig –úgy tűnik- nem bírok leállni, mindig találok új témát, ellenállhatatlan inspirációt. Szép Ernő, meg Kosztolányi, Babits, Radnóti, Márai, Arany és most Heltai… Mind olyan szerepek – mert végső soron ezek szerepek-, amelyekben ismerősnek tetsző világokat tárhatok fel, talán magamból is megoszthatok valamit - azt mindenképpen, hogy mennyire nagyra tartom az ő gondolati gazdagságukat.A legújabb ested Heltai Jenő író, költő, újságíró, dramaturg eddig kiadatlan ostromnaplója alapján készül…Fantasztikus ajándék, hogy a család jóvoltából hozzájuthattam a följegyzéseihez, amelyek különböző lakásokban, óvó- és illemhelyeken, börtönben, kórházban, bujkálás közben íródtak a második világháború idején, 1944. március 19-étől a felszabadulásig. Egyszer már készítettem egy Heltai-estet, ami helyes, bájos verseket, dalokat, sanzonokat vonultatott fel. Olyanokat, mint a Mert dalaimnak… (És belekezd: “Mert dalaimnak azt a részét, Mely túlnyomónak mondható, – Minek tagadjam gyöngeségem – Kegyedhez írtam, kis Kató. És dalaimnak az a része, Mely túlnyomónak mondható, Kegyednek semmiképp se tetszett, Sőt visszatetszett, kis Kató. Igaz, hogy önt tegezni mertem, Ami botránynak mondható, Mert önt csupán magáznom illik Vagy kegyedeznem, kis Kató…”) De most egy egészen más jellegű produkcióra készülök. Az ostromnapló olyan szemszögből mutatja be 44-et, ami szerintem teljesen ismeretlen számunkra. A zsidó származású Heltai az üldöztetés idején már 73 éves volt, a teste, a lelke, az agya mégis mindent kibírt és végig humorral szemlélte a saját kalandjait. Ez lenyűgözően groteszk írásokat eredményezett. A stílusát jól szemlélti az, amikor lejegyzi, hogy a rádióban a János vitéz daljátékot éneklik az ő szövegeivel és hozzáteszi: “Nekem nem szabadna hallgatnom, mert le kellett adnom a rádiómat”. Ez a helyzet is Örkény István tollára méltó, mint a legtöbb történet, ami Heltaival megesett.Mi történt vele a háború idején?A fia, aki hivatalosan is kereszténynek minősült, kérelmezte a hatóságoknál, hogy apját mentesítsék a zsidótörvények alól, ehhez azonban Heltainak személyesen kellett volna írnia a kormányzónak, ő azonban ezt a gesztust nem volt hajlandó megtenni. 1944-ben egy levélben úgy fogalmazott: „Sok jót kaptam attól az országtól, amelyben születtem, és amelynek a nyelvén írok, el kell fogadnom a rosszat is”. Így hát neki is csillagos házba kellett költöznie. Egy rövid ideig, a János Vitézre való tekintettel levehette a sárga csillagot, de a Szálasi puccs után újra köteles volt hordani. Akkor be is zárták a Gestapo börtönébe, a Majestic Hotelbe. Bár ott rendezkedett be a zsidók deportálását koordináló Adolf Eichmann irodája, Heltai megúszta. Nem vitték el, de ennek a veszélye mindig fönnállt, így a fia illetve egy ideig Slachta Margit szerzetesnő, az első magyar női országgyűlési képviselő bujtatta. Egyébként Heltai hozzáállását 1944-hez az is mutatja, hogy nem szűnt meg dolgozni, a háború idején folyamatosan fordított. Amikor annak idején unokabátyja, Herzl Tivadar cionista vezér rá akarta venni, hogy szervezze meg a magyar zsidóságot a cionista mozgalomnak, leszögezte: ő nem zsidó, hanem magyar.Több estednek -köztük a mostaninak - a feleséged, Deák Krisztina a rendezője.Igen, mert jól tudunk együttműködni, ő ismer engem a legjobban, viszont merészebb, mint én. Kifinomult ízlése van és kulcsfontosságú ötleteket ad minden darabomhoz. Neki jutott eszébe például, hogy az Úr és kutyában egy kutyával lépjek fel, vagy hogy a Radnóti-estemen körbeüljön a közönség és együtt mondjuk a ’Nem tudhatom’ című verset. Kriszta ragaszkodott ahhoz is, hogy a János vitéz visszatérő motívuma legyen a Heltai-darabnak, hiszen az író életét is jelentősen befolyásolta. A díszlet egy olyan szobát idéz majd, ahol költözés előtti állapotok uralkodnak, könyvkötegek, újságok állnak halomban egy régi karosszék körül és a háttérben a János vitéz már kissé megkopott, meggyűrődött plakátja lesz látható Fedák Sárival, aki az ősbemutatón bő gatyában és karikás ostorral lepte meg a közönséget a címszerepben. A dalműből is elhangzanak majd részletek, ezeket Darvas Feri fogja kísérni zongorán. Talán még énekelni is fogok... (Nevet.)Mi vár még a Radnótiban a jövő évadban?Az első premier Alföldi Róbert merész Lear királya, ami egy polgári ebédlőben, egy asztal körül fog játszódni. Benne lesz az egész társulat, kivéve engem, vendégként érkezik László Zsolt játssza a királyt. Utána következik a Heltai naplója, majd decemberben a horvát Miroslav Krleza ritkán játszott családi drámája, a Glembay-vér Valló Péter rendezésében, Pál Andrissal a főszerepben. Az évad második felében pedig Juronics Tamás és a Sziszkai Rémusz fog velünk dolgozni.Az évad nyitányaként pedig szeptember 19-én jön a Színházak Éjszakája...Mi készülünk, sokat próbálunk. Újra lehet tőlünk verset rendelni tetszés szerinti stílusban, a Vers á’la carte program keretében. A nézők megkérhetik Szávai Vikit, hogy mondja el a Négyökrös szekeret úgy, mintha a főiskolára felvételizne, Gazsó Gyurit, hogy a Levegőt! című verset másnaposan tálalja vagy akár Kováts Adélt, hogy az Anna örök című verset szavalja el úgy, mint aki megnyerte a lottó ötöst - a közönség instruálhat. Lesz egy másfél órás ’Radnóti Bár’ Dinnyés Dani vezetésével, az énekelni tudó kollégákkal, bemutatjuk a háttérszakmákat is, a kellékest, az öltöztetőt, a súgót az ügyelőt, én pedig a Heltai-estből adok elő részletet. Idén összefogunk a szemközti Lengyel Intézettel, ahol Spiró György beszélget Valló Péterrel. Tehát az igazgatótól kezdve a főrendezőn át a háttérkollégákig az egész társulat részt vesz a Színházak Éjszakáján, mert ez egy nagyon jó hecc, ugyanakkor színházbarát esemény, a nézők imádják, hogy egy kicsit a kulisszák mögé tekinthetnek.Legutóbbi nyilatkozatodban szót ejtettél a közelgő igazgatói pályázatról, arról, hogy szeretnéd, ha nem szűnne meg az, amit harminc év alatt létrehoztál.Azt hiszem, hogy a Radnóti Színháznak szüksége van a megújulásra, de valóban nehezen viselném, ha 180 fokos fordulatot venne, ha az értékrend gyökeresen megváltozna. Egy ideje érzem, nem baj, ha friss energiák veszik át az irányítást, mert ennyi év után bizonyos dolgokban rutinossá váltam, no meg – akárcsak Heltai az ostromnapló megírásakor – 73 éves leszek.Hogy fogod viselni, ha nincs annyi szervezés, ha kevesebb a feladat?Ahogy azt József Attila az Ódában írta: „Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz...„ A régi szerepeim megmaradnak a Radnótiban, ugye készül a Heltaim, a Krleza darabban az apát játszom, és azt remélem, hogy az utódom ezeket meghagyja nekem. Ha tanácsra lesz szüksége, akkor pedig szívesen adok neki, de csak akkor, ha kéri. Egy biztos: megszívlelem azt, amit elődöm, Keres Emil mondott nekem, amikor igazgató lettem: „Az ember nem vezet az anyósülésről”. Ő is ehhez tartotta magát, én is így teszek. Addig is járom az erdőt a kutyámmal, tanulom a szövegeim és élvezem a készülődést.Így memorizálsz?Így, hangosan, a természetben, kutyasétáltatás közben. Nekem reggel fog az agyam, meg akkor, amikor mozgásban vagyok és senkit nem zavarok. A kutya egyébként már tudja a szöveg felét. (Nevet.)Melyik erdőben lehet téged meglesni?A hármashatárhegyi vitorlázó reptér közelében. Ha valaki egy mormogó vagy kántáló alakot lát labrador kutyával, papírral a kézben, akkor az én vagyok.Tóth Berta / Színház.hu
2015.08.31. 05:03
Szinhaz.hu
Terhesség: Inkább egy pohár bor, mint egy szál cigi!
A terhesség előtt kialakult cukorbetegség és epilepszia esetén gyógyszeres átállás szükséges a várandósság alatt, az akne kezelésére használatos gyógyszerek alkalmazásakor nem javasolt teherbe esni, csak másfél hónappal a kezelés befejezése után. A terhesség alatt rendszeresen szedett altatók és nyugtatók a drogokhoz hasonlóan függőséget okoznak a babánál is, a cigaretta teljesen kiiktatandó, a rendszeres alkoholfogyasztás is kerülendő, ha várandós kismamáról van szó. Terhességet veszélyeztető szerek témakörében kérdeztük Dr. Kovács Zoltánt, aki tizenöt éve praktizál szülész-nőgyógyász szakorvosként és természetgyógyászként. Mi a teendő akkor, ha a babát tervező nőnek valamilyen alapbetegsége van? Biztonságos-e a teherbe esés akkor, ha valamilyen betegségre rendszeres gyógyszert kell szednie? Dr. Kovács Zoltán: Amikor várandósságra készül egy nő, érdemes előtte felmérést készíteni az egészségi állapotáról, kikérdezni, hogy van-e olyan betegsége, ami miatt rendszeresen gyógyszert kell szednie. Vannak olyan gyógyszerek, amelyeket már a várandósság előtt másik gyógyszerre kell cserélni. Erre jó példa a cukorbetegség. Ha a nőnek már a terhesség előtt is cukorbetegsége volt, diabetológus segítségével kell beállítani a vércukorszintjét, és ennek megfelelően adagolni a gyógyszert, úgy, hogy a fogamzás időpontjára már optimális legyen a vércukorszintje. Azoknak, akiknek a cukorbetegsége a várandósság előtt kezdődött, azoknak a megfelelő terápia a terhesség alatt az inzulin. Ha viszont a várandósság alatt kezdődik a cukorbetegség, akkor a diéta az elsődlegesen választandó módszer mind orvosi, mind természetgyógyászati szempontból. Mi a teendő, ha a várandós nőt pszichiátriai betegséggel kezelik? Dr. Kovács Zoltán: Egyes pszichiátriai betegségek kezelésére lítiumot szoktak alkalmazni. Várandósság alatt használt lítium esetében készültek már szakmai megfigyelések szívfejlődési, nagyérfejlődési rendellenességek előfordulásáról. Lítium tartalmú gyógyszert szedése esetén javasolt teherbeesés előtt egy pszichiátriai konzílium, egy eseteges gyógyszerváltás lehetőségéről. Van még olyan betegség, ami külön figyelmet igényel várandósság esetén? Dr. Kovács Zoltán: Az epilepszia az, amit meg kell említenem, ugyanis az epilepszia-gyógyszerek közül sem szedhető mindegyik terhesség alatt, tehát akinek igazolt epilepsziája van, és arra gyógyszert szed, mindenképp át kell állítani egy másik gyógyszerre. Szerencsére manapság már nagyon jó készítmények vannak. Az újabb, korszerű javaslat szerint az epilepsziás szerek mellett ajánlott a folsav szedése. Azt figyelték meg ugyanis, hogy a folsav szedése jótékonyan hat a baba fejlődésére és csökkenti az esetlegesen kialakuló fejlődési zavar esélyét. Folsavat egyébként is javasolnak szedni várandósság alatt. Miért? Dr. Kovács Zoltán: A folsav nem gyógyszer, de nagyon fontos vitamin, amire szükség van. Betegségtől függetlenül minden várandós nőnek javasolt a szedése, sőt, már a fogamzásra való felkészülésnél is. Nemcsak a gerincvelő és a központi idegrendszer megfelelő fejlődéséhez, vagy az egyéb gyógyszerek mellékhatásainak csökkentésére jó, hanem azért is fontos, mert az optimális vörösvérsejtszám eléréséhez is folsavra van szükség. A terhességi vérszegénység okainak egy részében vashiány van, de van, amikor nem is vashiány, hanem folsavhiány vagy B12 vitaminhiány az ok. A kismamák vitaminfogyasztása jár-e valamilyen veszéllyel? Dr. Kovács Zoltán: A vitaminok közül az A-vitaminról fontos beszélni, mely zsírban oldódik, és zsírban is raktározódik a szervezetben. A túladagolást minden esetben kerülni kell, függetlenül attól, hogy fennáll-e terhesség, vagy nem. Az A-vitamin túlzott bevitele a szervezetbe terhesség alatt tehát nem javasolt, zavarokat okozhat a baba fejlődésében. Az a mennyiség, ami egy terhesvitaminban megtalálható, az elegendő, ennél nagyobb dózisban nem szabad alkalmazni. Ezen kívül a túlzott vasszedés sem javasolt. A terhesség elején javasolt vérvétellel ellenőrizni a vasszintet, és ennek megfelelően felírni vasat, de az általános vaspótlásra az esetek döntő többségében nincs szükség. Erről egyébként megoszlik a vélemény a nőgyógyászok között. Mi a helyzet akkor, ha a kismama fogamzásgátló gyógyszer mellett esik teherbe? Dr. Kovács Zoltán: Ha valaki fogamzásgátló szedése mellett lesz várandós, akkor kivizsgálásra van szükség. Ebben az esetben külön genetikai ultrahang és magzati szívultrahang javasolt a várandósság alatt. Ugyanakkor a fogamzásgátló szedése mellett megfogant embriók kihordásának, a terhesség vállalásának nincs akadálya, a fogamzásgátlók nagyon ritkán okoznak gondot. Mindazonáltal fokozott óvatosság szükséges ezekben az esetekben. A fogamzásgátlónak akkor nincs negatív hatása, ha egy, esetleg két hónapig szedte valaki a gyógyszert, mire kiderül, hogy várandós. Az alkoholfogyasztás kapcsán megoszlanak a vélemények: van, aki szerint terhesség alatt egyetlen korty alkoholt sem szabad inni, mert nincs olyan biztonságos mennyiség, ami biztosan nem okoz problémát, de van, aki megengedőbb a témában. Ön melyik táborba tartozik? Dr. Kovács Zoltán: Az alkoholok már a fogantatást hátráltatják, vagy a megfogant baba fejlődését befolyásolhatják károsan, fejlődési rendellenességeket okozhatnak. Ismert tény, hogy a terhesség alatt rendszeresen, nagy mennyiségben alkoholt fogyasztó nők magzatainál arcfejlődési rendellenességek léphetnek fel. Ha kis mennyiségben fogyaszt valaki alkoholt, az önmagában nem jelent bajt. Nehéz azonban meghatározni a biztonságos mennyiséget. Véleményem szerint heti fél pohár vörösbor a huszadik héttől megengedett, főleg, ha utána olyan ételeket fogyaszt a kismama, amelyek megkötik az alkoholt (zsírt tartalmazó ételek, pl. tepertős pogácsa). A kis mennyiségű vörösbor méhlazító hatású lehet. Dohányzással kapcsolatban is megengedőbbek lehetünk? Dr. Kovács Zoltán: A dohányzás mind a terhesség előtt, mind a fogantatás után vagy a szülés előtti hónapokban szigorúan tilos. Ha már választani kell, azt mondanám, hogy borból egy picit lehet inni, cigarettát viszont egy szálat se fogyasszon a kismama. A dohányzás ugyanis a méhlepény működését csökkenti, és a szülést is megnehezíti. Aki pedig tartósan, nagy mennyiségben dohányzik, (naponta egy negyed doboz) a babájánál szív- és csontfejlődési rendellenességek léphetnek fel, és a baba kis súllyal jöhet a világra. A kábítószer-fogyasztásról is érdemes beszélni. Mi történik, ha a kismama a várandóssága alatt kábítószert fogyaszt? Van-e különbség a könnyűdrogok és a nehézdrogok fogyasztása között? Dr. Kovács Zoltán: Általánosságban elmondható, hogy semmilyen formában nem javasolt a drogfogyasztás a várandósság alatt. Ebbe nemcsak a nehézdrogok tartoznak bele, hanem a könnyűdrogok is. Ezek nemcsak fejlődési rendellenességet, hanem akár spontán vetélést, vagy méhen belüli elhalást okozhatnak. Ha ezeket meg is ússza a kismama, és a babája megszületik, a kicsi már drogfüggőként jön világra. Ezért fontos a drogoknál is a zéró tolerancia, ahogy a dohányzás esetében is. Mi a teendő, ha lázas egy kismama? Megengedett-e a gyógyszerhasználat? Dr. Kovács Zoltán: A lázcsillapítókkal kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy van olyan eset, amikor szükség van a használatukra. Tartós, 38 fok fölötti láz egy várandósnál nem szerencsés. Az anyai vérkeringést ugyanis megterheli a magas láz, és egy idő után a babára is negatív hatással lehet. Egy nem csillapított, tartós lázas állapot az első 12 hétben akár vetélést, a 12. hét után pedig akár méhen belüli elhalást okozhat. Ha 38 fok fölötti láza van egy várandósnak (mindegy, hány hetes), és ez néhány órán belül spontán nem csökken, akkor utána mindenképp szükséges a csillapítás. Erre a ma forgalomban lévő összes készítmény használható lehetne elvileg. De minden, terhesség alatti lázas állapotnál szükséges a szakorvos tanácsa! Jelent-e gondot, ha antibiotikumot kell szednie a kismamának? Dr. Kovács Zoltán: Vannak antibiotikumok, amelyek a fogak elszíneződését, esetleg csontfejlődési zavarokat vagy a magzati fülfejlődés károsodását okozhatják a babánál, ezért nem mindegy, milyen típusú antibiotikumot szed a kismama. Antibiotikumot én az első 12 hétben lehetőleg egyáltalán nem adok, a 12. hét után pedig penicillin vagy penicillin származékot tartalmazó gyógyszerek az orvosi protokoll szerint felírhatóak.  Mit tud csinálni a várandós, ha korábban rendszeresen szedett nyugtatókat vagy altatót? Dr. Kovács Zoltán: Nyugtatókat, alvást elősegítő szereket nem tanácsos használni sem az első 12 hétben, sem utána. Helyette homeopátiás szereket szoktam javasolni. Az orvosi esetleírások szerint a 12. hét után tartósan szedett nyugtató, altató hatására már a baba is úgy születhet, hogy hozzászokott ezekhez a szerekhez. Azt szoktam tanácsolni, hogy a gyógyszerek helyett a kismama kezdjen el jógázni, relaxálni, amely aktivitások jó esetben kiváltják a gyógyszert. Segítségre lehet a pszichoterapeuta is. Okozhatnak-e bajt a különböző vegyszerek? Dr. Kovács Zoltán: A baba egészséges fejlődése érdekében kerülni kell a növényvédő szereket. Ha például valaki olyan kertészetben dolgozik, ahol rendszeres permetezés van, akkor a legjobb, ha a terhesség idejére felfüggeszti a kertészet látogatását. Otthon is jobb természetes alapanyagú vegyszereket és kozmetikumokat használni. A szülés során és a szoptatási időszakban szabad-e gyógyszereket alkalmazni? Dr. Kovács Zoltán: Szülés közben kevés gyógyszert szoktunk használni. Az egyik ilyen gyógyszer, amelyet a baba védelmében, indokolt esetben adhatunk, az antibiotikum, melyet akkor alkalmazhatunk, ha beindult a szülés, elfolyt a magzatvíz – hiszen ilyenkor nagyobb a fertőzésveszély. Ugyanígy lehet antibiotikumot használni szoptatás alatt is. Szülés és szoptatási időszak alatt szintén a penicillin tartalmú antibiotikumokat alkalmazzuk leggyakrabban, bár szülés alatt van körülbelül ötféle, szoptatási időszak alatt háromféle gyógyszercsoport, amit adhatunk a kismamának. A lázcsillapítókat is használhatjuk szülés vagy gyermekágy alatt, szükség esetén. Van-e még olyan terület, ahol fokozott óvatosságra van szükség? Dr. Kovács Zoltán: Fontos tudni, hogy egyes bőrgyógyászati problémákra alkalmazott szerek (például az akne kezelésénél alkalmazandó szerek) károsak lehetnek terhesség alatt. Amíg tart a gyógyszeres kezelés, és utána másfél hónapig nem javasolt a teherbe esés. A különböző bőrgyógyászati szerekkel óvatosnak kell lenni kismamák esetében. Vannak egyes véralvadásgátló gyógyszerek is, melyeket szintén nem javasolt szedni a terhesség alatt, mivel ezek a babára is hatnak mind embrionális, mind magzati korban. Ezeket jobb kerülni. A szakorvos azonban mindig pontosan tudja mit szabad, mit nem, ennek megfelelően fogja a kismama kezét a terhesség alatt az orvosi protokoll szerint. Köszönjük a beszélgetést! Tünde
2015.05.05. 06:00
Bezzeganya.postr.hu
Paramorfózis – Fogyatékkal élők előadásai a Trafóban
Az ArtMan Mozgásterápiás Művészeti Közhasznú Egyesülethez tartozó Tánceánia Együttes március 11-én 3 előadást mutat be a Közös ügy! sorozat keretében a Trafóban. Az egyesületről:Az ArtMan Egyesület 15 éve dolgozik súlyosan fogyatékos emberekkel, akiket mozgás- és táncterápiás módszerekkel segítenek hozzá a teljesebb élethez. A Trafóban az egyesülethez tartozó Tánceánia Együttes nehezen vagy nem beszélő és mozgó tagjai három produkcióban bontakoztatják ki kreativitásukat táncosok segítségével. Látássérültek, értelmi akadályozottak, autizmussal élők is csatlakoztak hozzájuk, akik szintén kreatívan vettek részt az alkotásban. Improvizálnak, táncolnak, előadnak: megmutatják a közösség erejét és az akaraterő hatalmát.Az ArtMan Egyesület szakemberei egyedülálló eredményeket értek el abban, hogy a mozgás- és táncterápia, valamint az előadóművészet legmodernebb irányzatainak gyakorlatait fogyatékosok számára adaptálják. A közös munka során a sérült és nem sérült tagok egyenrangú partnerekként hoznak létre kortárs táncszínházi produkciókat.Mindezeken túl Magyarországon eddig ismeretlen mozgásfejlődési iskolák tapasztalatait is beépítik segítő eszköztárukba. A közönség a jegyvásárlással közvetlenül támogatja az egyesület munkáját, mivel a teljes jegybevételt ők kapják, sőt, támogatói jegy váltására is lehetőséget biztosít a Trafó.Bóta Ildikó egyesületvezető az előadásokról:„Az előadás és a próbafolyamat lehetőséget ad a szinte dogmává merevedett előítéletek, tévhitek és sztereotípiák megbontására. A testtudati technikákon és improvizáción alapuló kortárs táncszínház fogyatékos művészei jelenlétükkel újratanítják, hogyan használjuk elfelejtett képességünket, az önreflexión alapuló, belülről fakadó átalakulást.” (Bóta Ildikó)Tóth Károly és Gyulavári Ági (forrás Trafó) l. KÉTség (15’)Ha az egység felbomlik, kétségünk megmozdít. Egymás sérülékenységében tükröződve saját magunkat fogadjuk el. A harmonikus egység felbomlása után magányunk megélése megrázkódtató, de lehetőséget ad arra, hogy saját utunkat járva felemelkedjünk és fejlődjünk. Eközben minden új, változást rejtő kapcsolat újra és újra felfedi elemi mintázatainkat. Vajon sérülékenységünk megélése hogyan változik közben? Akadályoz, vagy támogat, szárnyat ad vagy megkötöz minket?A téma egy sérült és egy ép táncos kettős összehangolódásán keresztül bontakozik ki.Rendezés, koreográfia: Gyulavári Ági Előadók: Tóth Károly, Gyulavári Ági Zene: Sperling Andor Kosztüm: Csorba Kriszta Fény: Dézsi Katall. Begurul(ok), avagy... (20’)Táncunk közelséggel és távolsággal, pillanatnyi kapcsolódásainkkal, valamint megtalált belső rezdüléseink láthatóvá tételével foglalkozik. Felvetéseink az érzelmek, kapcsolatok szabad, “térbe szakadt” asszociációi: be-indulás, kinyílás, az érzelmek vezetése és kiadása, a visszafojtottság, és a testben gyülemlő feszültségek áramoltatása…Mindenkori testi és lelki állapotaink kifejeződése, táncban való megjelenése.Koreográfia, rendezés: Gál Eszter, Farkas Dorka Résztvevők: Ádok Marietta, Bruckner Csaba, Eötvös Judit, Eszes Dávid, Farkas Dorka, Fehér Richárd, Földvári Eszter, Gál Eszter, Gribunov Anton, Kalácska Levente, Kálmán Ferenc, Mészöly Andrea, Tóth Károly Zene: Rubik Ernő Zoltán Fény: Dézsi KataBegurul(ok), avagy.. (forrás: Trafó)lll. Mandala (30’)A színpad közepén nyugalmi, pihenő tér van. Innen kerülnek játékba a szereplők és ide vonulnak ki a következő jelenésig. A nyugalmi tér jelkép: megjeleníti egyéni és közösségi középpontunkat, mint egyensúlyozási lehetőséget. Minden ember alapvető joga, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, visszavonuljon a középpontba. A középpont körül zajlik az akció, a fő táncok itt történnek. Ez az Élet szimbóluma is, ahol a nehézségek hozta akadályokat le lehet győzni: itt bomlanak ki az élettémák.Kulturális és szociális közegtől, tehetségtől és készségtől függetlenül az emberi testbe költözött léleknek az életben való kibontakozáshoz kiindulási és visszatérési pontot jelent: a központja.A darab folyamán a szereplők megkísérlik átlátszóvá tenni ezt az intim területet. Eközben pedig megmutatják: lehetünk vakok, siketek, bénák és nyomorultak, a testbe születésünk elegendő és biztos alapot ad ahhoz, hogy kivirágoztassuk a lelkünket.Koreográfia, rendezés: Bóta lldikó Koncepció, ötlet: Csillagvirág: Lélekcsillámok című könyve felhasználásával: Bóta lldikó Előadók: Barkó Tamás, Farkas Dorka, Gál Eszter, Gyulavári Ági, Jez Mónika, Jobbágy Bernadett, Kovács Gergely, Kovács Margit, Lukácsy Zsófia, Mészöly Andrea, Molnár Ciprián, Moizes József, Potoczky Gábor, Regényi Enikő Zene: Rubik Ernő Zoltán Fény: Dézsi Kata
2015.03.01. 08:00
Szinhaz.hu
Kész Zoltán a veszprémi költségvetést követeli
Még a február 22-ei időközi választásokig meg kellene ismerni a város pénzügyi helyzetét, mert az baloldali ellenzék jelöltje szerint a fideszes vezetés eltitkolja az adók magas, valamint a szociális kiadások alacsony szintjét.
2015.02.05. 16:25
Hir24.hu
'Idegenben keserűbb a sírás...' - Karády-est a Bethlenben
A Magyarországi Szerb Színház Karády-estje január 19-én, hétfő este (19:30) látható a Bethlen Téri Színházban. Az Idegenben keserűbb a sírás... című zenés duett-dráma a nemzetiségi színházi sorozat újabb állomásaként érkezik a teátrumba. Az alkotók ajánlója:„Soha nem akartam elmenni innen. Ez a hazám. Szívet cseréljen ki hazát cserél. Bármi történjék is, itt szeretnek engem és rajonganak értem. Megismernek az utcán és autogramot kérnek. És én adok nekik. Az egyik koncert közben felmászott hozzám a színpadra Makk Joli, a harmadikos elemista kisasszony. Olyan akarok lenni mint te. Küldjél egy fényképet, hogy pontosan tudjam, milyennek kell lennem. El lehet onnan menni, ahol ennyire szeretik az embert, ahol ennyire szeret Makk Joli? És most itt vagyok a határ közelében Szombathely mellett valami bódéban és várom az embercsempészt, aki átvisz minket a határon.”Az egykori díva Szombathelyen várja az embercsempész autóját, hogy elhagyja az országot. Innen indul a Karády Katalin pályáját és személyes életét is bemutató előadás, amelyben a színésznő képzeletben újraéli az életét, annak legmeghatározóbb pillanatait. A szintén a Magyarországi Szerb Színházzal készített Edit Piaf-est után Varga Klárit ezúttal a Karády Katalin életéről szóló zenés drámában láthatja a közönség. A duettben a Katonatiszt szerepében az a Rusz Milán lesz a társa, tangóharmonikán a kísérője, aki öt éve kutatja Karády életét, naplójegyzeteit, s minden fellelhető dokumentumot felkutatva.Magyarországi Szerb Színház: Idegenben keserűbb a sírás...Katonatiszt: Rusz Márk MilánKarády Katalin: Varga Klári Jelmezterv: Kovács Yvette Alida Zenei vezető: Félix GyörgyiAsszisztens: Kabódi Szilvia, Prágai Tiborzeneszerzők: Fényes Szabolcs, deFries Károly, Hegedűs Tamás, Polgár Tibor, Pete Seeger, Blanter Matvej Isaakovichdalszövegírók: G.Dénes György , Kristóf Károly, Mihály István, Nadányi Zoltán, Pártos JenőÍró-rendező: Rusz Márk Milán2015. január 19. Bethlen Téri Színház
2015.01.18. 08:02
Szinhaz.hu
A közfelháborodás napja vidéki nagyvárosokban és külföldön (összefoglaló)
A korrupció és a kormány politikája ellen tüntettek hétfő este Budapesten, a Kossuth Lajos téren, ahol a felszólalók összefogásra, szerveződésre és új politikai rendszer létrehozására szólítottak fel. A Facebookon szervezett, A közfelháborodás napja elnevezésű rendezvénnyel egy időben több magyarországi és külföldi városban is hasonló demonstrációkat tartottak.     Békéscsabán, a Városháza előtti téren 100-120 ember tiltakozott, az „Orbán takarodj!”, „Többen leszünk!”, „Demokráciát!” és „Nem hagyjuk!” jelszavakat skandálva. A felszólalók kifogásolták az adótörvényeket, a magánnyugdíj-pénztári vagyon „lenyúlását”, a „földmutyit” és a devizahitelek piaci árfolyamú forintosítását.     Nyíregyházán mintegy ötszáz ember gyűlt össze a Kossuth téren. A szervező Szolidaritás által felállított ledfalnál gyülekezők transzparenseket emeltek a magasba, amelyeken "Demokráciát", "Csökkenő bérek, emelkedő árak=Fidesz", "Delete Viktor" szövegek voltak olvashatók. Felszólalt Helmeczy László, az Összefogás Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Felemelkedéséért Egyesület elnöke, megyei közgyűlési képviselő, valamint Aranyos Gábor, az MSZP városi elnökségi tagja is.     Szolnokon mintegy 300 ember előtt a szónokok visszatérően ostorozták az oktatáspolitikát. Mint megfogalmazták, a gimnáziumok számának csökkentésével tanárok veszíthetik el az állásukat, és gyermekeik számára az új pályamodell a közmunka vagy a segédmunka lesz. Szakmát tanulni, nyilvánvalóan nem rossz dolog, de ebből meg is kellene élni, és Magyarországon a szakmának nincs becsülete, virágzik a feketemunka - hangzott el a Tiszai hajósok terén tartott rendezvényen.       Dunaújvárosban mintegy kétszáz tüntető gyűlt össze a főiskola előtti téren. Varga Éva főszervező hangsúlyozta: itt az ideje, hogy az emberek békésen, egymást segítve kiálljanak az igazukért és megvédjék magukat, illetve a hazát a hazugoktól és a korrupciótól. Kijelentette, hogy kormányváltást szeretnének, a 2010 előtti alkotmány visszaállítását, valamint szakértőkből álló kormány felállítását.     Takács Gergely, a győri városháza előtt tartott megmozdulás szervezője arról beszélt 300-350 fős hallgatósága előtt, hogy ami az országban az elmúlt négy és fél évben történt, az "nekünk nem kell", legyen szó akár a politikusok aránytalan vagyoni gyarapodásáról, a magánnyugdíj-pénztárakban lévő összegek "köddé válásáról" vagy a szociális juttatások visszavágásáról.     A rendőrség tájékoztatása szerint Mosonmagyaróváron mintegy negyvenen, Sopronban körülbelül 250-en demonstráltak hétfő este.     A szegedi Klauzál tér felét megtöltötték A közfelháborodás napjaként meghirdetett tüntetés résztvevői. A demonstráció szónokai a kormány távozását, az oktatásban tapasztalható központosító törekvések és a forráskivonás leállítását, a szociális ágazatban dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülését követelték.     Nagykanizsa központjában 200-300 ember gyűlt össze. A résztvevők a budapesti demonstrációt követték nyomon egy kivetítőn. Néhányan molinót feszítettek ki "Nem adom fel!" és "Elég volt!" feliratokkal.    Az Erzsébet téren megjelent több korábbi és jelenlegi ellenzéki vagy független önkormányzati képviselő, illetve az MSZP, az Együtt és a DK helyi politikusai.     Tiszta kezeket és korrupciómentes országot sürgettek a debreceni városháza előtt mintegy száz demonstráló. A városháza előtti tüntetéssel egy időben, attól néhány száz méterre mintegy százötvenen tüntettek a Kossuth szobornál a devizahitelesek érdekében.     Miskolcon mintegy háromszázan demonstráltak a kormány intézkedései, a szabadság korlátozása, az adók emelése ellen a Hősök terén. A demonstrálók szerint a kormány az elmúlt négy évben semmi mást nem tett, mint, hogy a népet "sanyargatta".     "Legyen vége a hazugságnak, legyen vége a korrupciónak és legyen vége ennek a pártnak" - mondta az esztergomi Fidesz-irodánál tüntető mintegy 150 ember előtt Sáska János. A helyi piac egykori üzemeltetője szerint az ország jelenleg Keletre tart, olyan irányba, ahol lassan nem lehet demokráciáról beszélni.     Salgótarjánban mintegy háromszázan tüntettek az internetadó, az állami korrupció, a túladóztatás és a jelenlegi külpolitika ellen a város főterén. Sorra fütyülték ki a felsorolt különadókat. A tömegben mindössze két tábla látszott "Salgótarján sem kér a korrupt maffiakormányból!" és "Ne csalj, ne lopj, ne hazudj, mert a kormány nem tűri a konkurenciát!" feliratokkal.     A Tiszta Eger elnevezésű korrupcióellenes csoport felhívására mintegy háromszázan gyűltek össze a Dobó téren. Az egyik szervező, Csarnó Ákos úgy fogalmazott, az "intézményesített állami korrupció" nélkül sokkal jobb helyzetben lennek az emberek. A beszédek után a tüntetők átvonultak a NAV egri székháza elé, ahol a szervezők összegyűjtötték a NAV-nak szánt, söralátétekre írt üzeneteket, hogy azokat eljuttassák az adóhatóságnak.     Több mint háromszázan tüntettek Szombathelyen a városháza előtt demokráciát, korrupciómentes közéletet, sajtószabadságot és jobb megélhetést követelve. A szervezők többször is hangsúlyozták a rendezvény civil jellegét; a résztvevők egyaránt kifütyülték, amikor az elmúlt évtizedek kormánypárti és ellenzéki politikusainak nevét említették a szónokok.     A változás Veszprémben kezdődik el - jelentette ki a veszprémi Szabadság téren a kormány politikája és a korrupció ellen összegyűlt mintegy ötszáz tüntető előtt Kész Zoltán. A Polgári Platform civil szervezet vezetője azt mondta: állítsanak fel egy független ügyészséget, amely kivizsgálja a korrupciós ügyeket, legyen vége a kettős beszéd és kettős mérce politikájának, szüntessék meg az iskolák központosítását és hozzák nyilvánosságra a paksi szerződést.     Pécsen mintegy ezren, Komlón kétszázan demonstráltak demokráciát, jogállamot, szabad sajtót, a korrupció felszámolását, valamint Orbán Viktor és kormánya távozását követelve. A baranyai megyeszékhely főterén felszólalók nagy eredménynek nevezték, hogy az elmúlt hetek tiltakozásai révén sikerült elérni az internetadó tervének elvetését, ugyanakkor úgy látják: a kormány az információszabadság és más jogok folyamatos korlátozására törekszik. Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) pécsi ügyvivője a gimnáziumi férőhelyek számának csökkentése ellen érvelt, Böszörményi István szobrászművész korrupciógyanúsnak nevezte a Pécsen a napokban felavatott Weöres-szobor állításának körülményeit, Nagy Bandó András humorista, író pedig azt mondta: olyan országot szeretne, ahol mindenki értékes és jól érzi magát.     Berlinben, a magyar nagykövetség épülete előtt tartott demonstráción az egyik szervező, Venesz Roland szerint százan vettek részt. Többen táblákat tartottak a magasba, amelyeken a többi közt a "Sajtószabadságot!" és a "Le Orbánisztánnal!" felirat volt olvasható német nyelven. A tüntetők azért gyűltek össze, hogy kifejezzék szolidaritásukat a Magyarországon demonstráló "ezrekkel, tízezrekkel", akikben "a felháborodás elérte azt a szintet, hogy úgy érezték, az utcára kell menniük elmondani a véleményüket" - emelte ki Venesz Roland a demonstráción elmondott beszédében. Hozzátette: "másik célunk, hogy a minket befogadó Németországnak segítsünk reális képet kapni az Orbán-rezsimről".     Brüsszelben mintegy ötvenen vettek részt a "Stop ORBAN" címmel meghirdetett eseményen; az egyik közösségi oldalon körülbelül hatvanan jelezték előre részvételi szándékukat.     A XIX. századi belga miniszterelnökről, a belga Liberális Párt alapítójáról, Walthere Frere-Orbanról elnevezett térre meghirdetett tiltakozás szervezője, Ható Eszter Nóra arról beszélt, hogy Magyarországnak is egy hozzá hasonló liberális szellemiségű, az oktatást az egyháztól elválasztó "Orbánra" volna szüksége.     Tüntetést tartottak Londonban is a magyar kormány politikája, a korrupció és az internetadó ellen. A Facebook közösségi portálon szervezett megmozdulás a brit főváros központjában lévő Trafalgar téren, a Nemzeti Galéria épülete előtt volt. A rendezvényen felolvasott tiltakozó nyilatkozat szerint a demonstrálók nemet mondanak a túladóztatásra, az internetadóra, az "esztelen stadionépítésekre" és a jelenlegi magyar külpolitikára, igent mondanak ugyanakkor Európára, az átláthatóságra, a felelős kormányzásra és az oktatásra.     A tüntetők által magasba tartott transzparenseken a "Mi nem bűnözőknek adózunk", "Tolmácsot kér? Magyarország fordít!" feliratok voltak olvashatók. külföldtüntetésMegosztás:
2014.11.17. 22:23
Alon.hu
hirdetés
Szombathelyi polgármesterjelöltek vitája a Savaria moziban: a félig telt pohár
Nagy újdonságok nem hangzottak el, de kellemesesen demokratikus, kicsit csipkelődős hangulatban telt a kedd esti adok-kapok. A Fidesz távolt maradt, biztos tudják, mit csinálnak. Kedd délután 5 órára a Savaria mozi nagyterme úgy félig telik meg. Éppúgy, mint az a bizonyos pohár, amit a pesszimisták, félig üresnek, az optimisták félig telinek látnak. Nézhetjük úgy is, hogy a Fidesz hiánya miatt az egész olyan, mint amikor az amerikaiak nem mentek el a moszkvai olimpiára, de nézhetjük úgy is, hogy a népszerű filmeken – jó esetben - nagyjából ennyien ülnek a mozi nézőterén.A szombathelyi közélet jelen pillanatban pedig közel sem annyira szórakoztató, mint egy hollywoodi szuperprodukció. Igaz, ez is csak nézőpont kérdése. A Fidesz nem jött el „A Fidesz-KDNP szerint városunknak nincsen szüksége a felesleges vitákra” - többek között ezzel indokkal utasította el a szombathelyi Fidesz a szakpolitikai és a polgármester-jelölti vitákon való részvételt. Kicsit furcsállhatjuk ugyan az indokot egy képviselői demokráciában, de persze érthető is. Egy vita során ugyanis olyan kínos kérdések kérdések merülhetnének fel (Pl: Hova is tűntek a párt korábbi erős emberei?), melyekre nagyon nehéz lenne meggyőző válaszokat adni. A „felesleges viták” helyett a szombathelyi Fidesz inkább beköltözött a megyei napilap szerkesztőségébe, illetve – meglehetősen gusztustalan módon – kisajátította és pártos üzemi faliújsággá tette a közpénzből működő helyi médiát. Ez utóbbi egyébként nemcsak politikai, sajtóetikai, de súlyosabb kérdéseket is felvet. A szombathelyi Fidesz feltehetően úgy gondolja, hogy a barlangba húzódással és a kontrollált, masszív médiajelenléttel kihúzza a választásokig, és semmi szüksége az ilyen nagytermes, nyilvános, adok-kapok meccsekre. És még az is lehet, hogy jól kalkulál.  Mindenesetre a vászon elé kihelyezett asztaloknál ott ül a négy polgármesterjelölt, az időmérés Kupi Györgyi újságíró feladata. A szabályokat Molnár Miklós, a szervező Pro Savaria Egyesület jelöltje közli. Minden jelöltnek van 16 perc ideje, amit úgy oszt be, ahogy akar, illetve előzetesen mindegyikük megnevezett egy témát, melyről szívesen beszélne.A 16 perc szigorúan mérve is vagyon, a témák azonban összekeverednek, amit, bevallom, cseppet sem bánok. A vita csak távolról hasonlít mondjuk az amerikai elnökjelöltek televíziós összeakaszkodására, a körmeinket sem harapdáljuk, de helyi mércével mérve egész dinamikus: a jelöltek nem monológokat adnak elő, hanem gondolatokat, melyekre lehet reagálni, egyetérteni vagy éppen vitatni. A közönség olykor tapssal nyilvánít véleményt. Mivel a Fidesz nemcsak a mai estét, hanem a szakpolitikai vitákat is negligálta, azt hittem, a jelen levők masszív Fidesz-ekézésbe kezdenek mint fő műsorszám. Valójában nem ez történik, a jelen levők láthatóan egész jól elvannak magukban, és a leköszönő városvezetést nem éri sokkal több kritika, mint amennyit a jelen levők egymásnak szánnak. Igyekeztünk fogyasztható formába rendezni az elhangzottakat. Nézzük először a jelölteket: Balassa Péter (Jobbik) A Jobbik jelöltjének egyik központi gondolata, hogy az elmúlt egy évtizedben a szombathelyi politika elvesztette a hitelességét önmaga és az ország előtt is. 18 milliárdos hitelt halmozott fel, melynek máig nincsenek felelősei. Vagy nézzük meg a botrányokat: a nyelvvizsgaügyet, az adócsalásért elítélt alpolgármestert vagy éppen a közelmúlt drogbotrányát.A politikus szerint a pártok programjait meg lehet ugyan nézni, de azt is nézzük, mik valósultak meg a korábbiakból. És akkor kiderül, hogy azok inkább csak ígéretek voltak. Balassa – mondandója alátámasztására - hosszan sorolja az utolsó egy évtized kudarcait: többek között az említett adósságot, a befuccsolt 3 milliárdos Szova-kötvényt, a Kőszegi utcai parkolólemezt, a Magellán-telket, a Sportligetet, a buszpályaudvart, a 86-os út kudarcát, az oladi platót, a Savaria Szállót, a Cipőgyárat, Zanati kerékpárutat, a börtönt, a laktanyát, az uszodát. A politikus szerint a hitelesség ott kezdődik, ha a politikus először magán spórol, például úgy, hogy nem három alpolgármestert foglalkoztat. Ipkovich György (MSZP-DK-ÉSZE-Együtt) A korábbi polgármester azt veti a jelen nem levő városvezetés szemére, hogy rendkívül következetesen építette le a nyilvánosságot. Nem csak a mostani vitasorozat negligálásáról van szó, hiszen korábban már megszüntették a közgyűlések televíziós közvetítését is melyet azonnal vissza szeretnének állítani a szocialisták.Ipkovich szerint gond van a mostani városvezetés felelősségérzetével is. Ezt a feladatot a mostaniak mintha „jó bulinak” tartanák, márpedig - saját tapasztalatai szerint - ide teljes ember kell. „Nem sok szabadidő marad az embernek hajókázásra és egyéb dolgokra”- szúr oda az érzékeny pontra. „Nem négyévenként kell füvet nyírni, hölgyeim és uraim. Az egy rendszeres feladat. Ki kell menni, amikor nő” - ad tanácsot a mostani városvezetésnek, aztán közli: pedig jelenleg 100 millióval költ többet a Szombathely a parkfenntartásra, mint amikor megnyerte a „Virágos város” mozgalmat. Horváth Zoltán (LMP) Az LMP választott témája az állampolgári részvétel. Megtudjuk, Horváth Zoltán hiányolja az alulról jövő kezdeményezések fogadókészségét a politika részéről. Azt mondja, több olyan önkormányzati képviselő is van, akiben jó okkal csalódtak a választók. Egyesek nem tartanak fogadóórákat, semmibe veszik a körzetüket. Ezen enyhítene a részönkormányzatok bevezetése. Ennek lényege, hogy a lakótelepeken, illetve az egykor önálló városrészeken lennének olyan szombathelyi állampolgárok, akiket az önkormányzat megbíz, hogy az adott városrészek ügyeit a kezükben tartsák. Ehhez pénz is járna, mondjuk a város költségvetésének 10 százaléka. A polgármesterjelölt – akiről tudjuk, hogy biciklis - hosszabban érvel a kerékpáros közlekedés mellett, megemlítve néhány neuralgikus ügyet (Zanati út, Petőfi-telep stb.). Szerinte a bicikliutak építése és felújítása mellett megoldást jelenthet a meglévő utak átalakítása a biztonságos kerékpár-közlekedés számára. Molnár Miklós (Pro Savaria Egyesület) Molnár Miklós elöljáróban fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a 2002-ben létrejött egyesület célja ma is pontosan ugyanaz, mint akkor: a pártok közötti politikai vitákon felülemelkedve szakmai szemmel nézni a problémákat és azok megoldásait. A körülmények néha változnak, a pártok és azok érdekei változnak, de az egyesület küldetése és feladata nem változott – mondja, utalva talán arra, hogy az idén nem együtt indulnak a Fidesszel.A gazdaságfejlesztésért felelős alpolgármester gondolatainak központjában a szakmaiság áll. Iróniával fűszerezve megjegyzi, hogy a helyi sajtó most a hozzá köthető dolgoktól – kiegyensúlyozott költségvetés, helyi adók látványos emelkedése, gépészmérnökképzés, Szombathely visszavár program, Szent Márton kártya – hangos. Azt mondja, a siker titka a szakmaiság, illetve az alulról jövő kezdeményezések felkarolása, melyek mellé a kormány rendszerint odaáll. Ezt a szakmaiságot kell kiterjeszteni a sport, a kultúra és a városüzemeltetés területére. És ha sikerül, akkor talán sikerül lekaszálni a füvet a városban – reflektál Ipkovich korábbi megjegyzésére. Azt mondja, sok esetben nem is pénz, hanem a szakmai tudás hiánya miatt nem működnek jól a dolgok a városban. Kicsit azért ő is odapiszkál a Fidesznek, amikor azt mondja: a város olyan, mint egy szekér, amit húzni kell. „Kevesen vagyunk a szekér előtt, akik húzzuk,és nagyon sokan ülnek a szekéren, akik időnként a megállóknál leszállnak sajtótájékoztatót tartani, majd visszaszállnak a szekérre. A legfontosabb feladat a következő öt évben, hogy mindenki húzza a szekeret” - teszi hozzá. Néhány témakört közösen jártak körül. Gazdaság- és városfejlesztés, városüzemeltetés Ipkovich György aggodalmas, hogy a városnak nincs olyan területe, amely alkalmas lenne egy nagyobb cég letelepedésére. Elvileg van egy 600 hektáros terület, de az éppen pereskedés tárgya. A hitelállomány – amely kezelhető volt - elvitele jól hangzik, de azzal elvitték a forrást is, amivel finanszírozták. Hosszú távon így rosszabbul járt a város, miközben a város költségvetése a korábbi 32-34 milliárdról 12-13 milliárdra apadt.Ipkovich György szerint a gazdaságfejlesztést tekintve nagy gond, hogy füstbe ment a váti reptér, mert annak már csak a hírei is vonzotta a befektetőket. Molnár Miklós szerint nem a szocialisták által hangoztatott zöldmezős beruházásokban kell gondolkodni, hanem a meglevő ipari kapacitásokat kell fejleszteni. Ebben akkora potenciál van, hogy nem lesz könnyű a munkaerőigényt kielégíteni. Ehhez kb. 10 ezer fővel kell növelni Szombathely lakosságának számát. Ez a lehetőség sok mindent magában foglal. Hiszen ha plusz 10 ezer van a városban, akkor hasznosulnak a barnamezős területek, elindul a lakásépítés, az oktatás, a kereskedelem, a szolgáltatások, magához tér a fogyasztás és vele együtt a belváros. A Pro Savaria a mechatronikai központ mintájára egy könnyűipari központban is gondolkodik, a Styl bázisán, Vas és a Zala megyei cégek beszervezésével. Az alacsony képzettségűek foglalkoztatását a nem közfoglalkoztatással, hanem a sokkal hatékonyabb és jobb fizetéseket produkáló szociális gazdasággal kell megoldani – mondja. Az LMP viszont egy zöldebb, tisztább városban gondolkodik, és szerintük ebbe az irányba kell mozdítania a városfejlesztést. Különösen hátrányos helyzetben vannak a lakótelepek és a peremkerületek, amelyekről elfeledkezett a városvezetés. Erre a felvetésre úgy reagál Ipkovich György, hogy ez valóban igaz, a megoldás, hogy mini városközpontok jöjjenek létre.A Falco-gyár ügyét szinte mindenki felhozza, ugyan másként fogalmazva, de mindenki azt mondja, hogy a politikának segíteni kell a lakókat, illetve a megoldást. Molnár Miklós hozzáteszi, hogy korábban egy német településen ugyanilyen gyár és nagyon hasonló problémák voltak. A Pro Savaria megkereste az ottani polgármester, novemberben találkoznak vele, és megkérdezik, ott vajon hogyan sikerült megoldani a dolgot. Horváth Zoltán szerint Szombathelynek tudás alapú gazdaságra van szüksége, hogy arra, hogy egy nagy összeszerelő üzem legyen. Ezt a kijelentést viszont nem Molnár, hanem Ipkovich kontrázza, aki szívesen látna egy BMW-gyárat az említett 600 hektáros telken. Némi polémia kerekedik a két politikus között az ingyenes parkolás körül is. A szocialisták jelöltje szerint a parkolótárcsás megoldás megpörgetné a belvárost, az ottani szolgáltatásokat, az LMP szerint viszont nagyon megnehezítené a belvárosiak életét, másrészt ellentmond annak a nyugat-európai trendnek, amely inkább kiszorítani igyekszik az autókat a városközpontokból. Balassa szerint hitelességi problémák vannak Ipkovich felvetésével: korábban a szocialisták vezették be a fizető parkolást, megemelték a díjakat, kiterjesztették a körzeteket, és különben is lett volna nyolc évük eltörölni. Ipkovich szerint Balassának tárgyi tévedései vannak, de hát „sokat volt távol a várostól, nem emlékezhet mindenre.” A szocialisták egyébként kihoznák a járóbeteg ellátást a Markusovszky kórházból, hogy vagy a felújított SZTK-ba, vagy saját tulajdonba vigyék. A Jobbik szerint meg országos viszonylatban is nagyon magasak a szombathelyi társasházak üzemeltetési költségei. Ezeket felül kell vizsgálni, majd csökkenteni. Közbiztonság, közbiztonság A Jobbik által választott téma váratlanul a vita egyik egyik hangsúlyos pontjává válik. Balassa Péter szerint szkeptikusan kezeli a rendőrség ezzel kapcsolatos statisztikáit, nem ártana a témában egy közvélemény-kutatás. Két országos port felvert ügyet említ: a közelmúltban történt gyermekrablást és az általa nyilvánosságra hozott Ady téri ügyet. A Jobbik egyszerűen bezárná a közterület-felügyeletet, és egy olyan rendvédelmi szervet állítana fel, ami a problémás városrészekre vigyázna. Keményen lépnének fel hajléktalan és koldulás ügyekben is.A LMP szerint önkormányzati fenntartású, polgáribb közösségi rendőrség kellene, olyan, ami jó kapcsolatot tart a lakossággal, az újabban „seriff-csillaggal mászkáló” közterület-fenntartóknak pedig nem a büntetésben, hanem a segítésben kellene jeleskedniük. A városban erősíteni kell a polgárőr egyesületeket. A térfigyelő kamerák talán segítenek megtalálni az elkövetőt, de nagy visszatartó erejük nincs. A megelőzést jobban szolgálná, ha például mindenhol rendes közvilágítás lenne. A szocialisták a városőrséggel javítanák a város amúgy nem túl rossz közbiztonságán. Ez a városrészek alapítványain keresztül lenne finanszírozva. Ez a csapat jelezné a rendőrségre, ha gondot lát valahol. Molnár Miklós a Pro Savaria azon elképzelését ismerteti, mely szerint országos szinten kell törvénymódosítást kezdeményezni azért, hogy a rabok szabadulása ne a börtön színhelyén, hanem a lakóhelyükön legyen. Ez azért is fontos, mert a Szombathelyen fogvatartottak száma 800-ról 1600 főre növekszik. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez az 1600 potenciális munkavállaló nem jön rosszul a város gazdasága számára.Zárszavak Zárszavában Balassa azt hangsúlyozza, hogy az „igényes Szombathely” érdekében fog politizálni, ha szükséges, akár még Horváth Zoltán előterjesztését is megszavazza, ha az jó. Horváth Zoltán a 14 LMP-s jelöltet ajánlja a választók figyelmébe, felhívva a figyelmet, hogy a rájuk leadott szavazatok akkor sem vesznek el, ha a jelölt nem nyer, hiszen kompenzációs lista is van. Aztán egy szimbolikus zöld almát ad minden társjelöltnek. Ipkovich György nem milliárdos ígéreteket tesz, hanem azt ígéri, hogy megjavítják a Micimackó Óvoda gyermekszállító buszát. Ez egy 150 ezer forintos tétel, de valamiért hónapok óta nincs rá pénz. Azt mondja, megoldják a nyugdíjas ház betegszállítását és helyszíni orvosi vizsgálatát is. Ezzel a két tétellel azt jelképezik, hogy az igazi városvezetésnek foglalkoznia kell az emberek napi gondjaival is. „Ezzel kezdjük a jövő héten” - fejezi be. Molnár Miklós a hallgatóság figyelmébe ajánlja az egyesület választási kiadványát, amely holnap kerül a szombathelyi postaládákba, és amely tartalmazza a Pro Savaria választási programját. Ez tartalmazza az az öt okot is, ami miatt az ő jelöltjeikre kell szavazni. Annyit megtudtunk, hogy közte van, hogy a jelöltek – akik szakmailag már bizonyítottak - közöttünk élnek és dolgoznak. SzombathelyHelyi politikaönkormányzati választás
2014.10.07. 21:23
Alon.hu
7 év alatt 700 milliárd forint áramolhat a kutatás-fejlesztésbe
Cséfalvay Zoltán közölte: a kezdő vállalkozásokat a szabályok és az adók könnyítésével segítik majd.
2013.10.03. 21:38
Hirado.hu
'Élet nélkül nincsen színház' - Bálint András 70
Április 26-án ünnepli hetvenedik születésnapját Bálint András Kossuth-díjas színművész, a Radnóti Színház igazgatója. Ez alkalomból köszöntjük összeállításunkkal. Bálint András pályájáról: Bálint András Pécsett született. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1965-ben kapott diplomát, ezután szülővárosában, majd 1969-től a Madách Színházban játszott, 1980-tól a Mafilm társulatának tagja volt, de színházi feladatokat is vállalt. 1983 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1997 és 1999 között vezetőségi tagja volt a Magyar Színházi Társaságnak. 1985 óta a Radnóti Színház igazgatója, az intézmény vezetésére 2010-ben újabb öt évre kapott megbízást. 1997-ben ő nyerte meg az új Nemzeti Színház igazgatói tisztére kiírt pályázatot, de egy évvel később, amikor kiderült, hogy az Erzsébet téren nem épül meg a Nemzeti Színház, lemondott.Még főiskolás korában választotta ki Szabó István rendező az Álmodozások kora (1964) egyik főszerepére. A rendezővel hosszú időre szóló együttműködés alakult ki, a Szabó első korszakában született filmekben szinte mindegyikében feltűnt Bálint András alakja: 1966-ban az Apában, 1970-ben a Szerelmesfilmben, 1973-ban a Tűzoltó utca 25-ben, 1976-ban a Budapesti mesékben, majd 1984-ben a Redl ezredesben. Más filmrendezők is szívesen foglalkoztatták, így szerepelt egyebek között Jancsó Miklós Fényes szelek (1968), Máriássy Félix Imposztorok (1969), Kovács András Staféta (1970), Székely István Lila ákác (1972) című alkotásaiban. 1974-ben ő alakította Fábri Zoltán 141 perc a befejezetlen mondatból című, Déry-regény alapján készült filmjében a főszerepet, egy vívódó értelmiségit. Ezt követte a Sárika drágám (1970 - rendezte Sándor Pál), a Jézus Krisztus horoszkópja (1988 - Jancsó Miklós), az Eszterkönyv (1989 - Deák Krisztina), az Ébredés (1994 - Elek Judit). Legutóbb Deák Krisztina filmjében, az Aglajában (2012) láthatta a közönség egy cirkuszigazgató szerepében. Színpadon nagy sikereket aratott olyan Shakespeare-figurák megformálásával, mint VI. Henrik, Edgar (Lear király), Antonius (Julius Caesar), de volt Henry Higgins (Shaw: Pygmalion), Helmer (Ibsen: Nóra), Johannes Rosmer (Ibsen: Rosmersholm), George (Albee: Nem félünk a farkastól) Szerebrjakov (Csehov: Ványa bácsi).Rendezőként is kipróbálta magát, a Thália Színházban 2006-ban és 2009-ben Alan Bennett Beszélő fejek című monológdráma-sorozatából rendezett két összeállítást, idén a tatabányai Jászai Mari Színházban vitte színre az Acélmagnóliák című darabot. Előadóestjei közül kiemelkedik a Szép Ernő és a lányok, a Sem emlék, sem varázslat (Radnóti műveiből), a Jézus-történet színpadra viteléből készült INRI, rendezett irodalmi esteket Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Márai Sándor és Arany János műveiből. 2007-ben ismét Radnóti-estet állított össze feleségével, Radnóti történetén keresztül önmagáról is beszélt. Legutóbbi irodalmi összeállítása az ember és a kutya viszonyáról szóló Úr és kutya, amelyben "partnere" a színpadon Bajusz, egy sárga labrador. Felesége Deák Krisztina rendező, akivel gyakran dolgoznak együtt, két gyermekük szintén a filmes pályát választotta. Bálint András a Jászai Mari-díjat és a filmkritikusok díját 1977-ben, a színikritikusok díját 1986-ban kapta meg. Érdemes művész 1988-ban lett, egy évvel később a tv-kritikusok díjával tüntették ki. A Kossuth-díjat 2003-ban kapta színvonalas művészi tevékenységéért, színház- és társulatteremtő munkájáért. 2006 óta Terézváros Díszpolgára, 2008-ban lett örökös tag a Halhatatlanok Társulatában. A Hazám-díjat 2009-ben kapta meg, ugyanabban az évben Prima-díjas, majd 2012-ben Jubileumi Prima Primissima-díjas lett.Bálint Andrásról saját szavaival:Sport: Kövérkés kisfiú voltam, és súlylökőnek készültem. Edzettem is rendesen, de aztán hirtelen megnyúltam. Kellően rugalmas volt, jó volt a súlypontemelkedésem, így jött a magasugrás. De mellette hárompróbáztam is, ebben az összetett számban serdülő országos harmadik vagy negyedik voltam. Futás, ugrás és azt hiszem kislabdadobás számokból állt a hárompróba. Addigi szerelmem az atlétika volt, aztán a színészet lett. (…) A gimnáziumban előszeretettel szavaltam verseket, olykor Jordán Tamással versengve. A szavalás szeretete mellett valószínűleg a tetszeni vágyás, az exhibicionizmus is arra sarkalt, hogy a színészetet válasszam.Család: Egyrészt nagyon hiszek a családban, másrészt az autonómiában. Engem sem gátoltak. Amikor apámnak elmondtam, hogy színész akarok lenni, azt válaszolta, rendben, de gondold meg, hogy ha közepes orvos leszel, attól még lehetsz nagyon boldog ember. De a közepes vagy átlagos színész nem lehet boldog. A gyerekeimen is azt látom, hogy minél kevésbé szólok bele a dolgaikba, annál jobb. Sokszor kérdezem tőlük, hogy mikor fogtok már fellázadni ellenem? Ők meg nevetnek, amikor ezt mondom.Kezdet: Amikor én jelentkeztem a főiskolára, minden nagyon más volt. A színház és a színész szabadabb volt. Hamarabb kapott útlevelet és autókiutalást, protekciója volt a hivatalokban, ha igazoltatta a rendőr, művész úrnak szólította, pedig akkoriban az „urazás” nem volt divatban! Kivételezett helyzetben voltunk. Én akkor úgy fogalmaztam, hogy a színész az étteremben vendég, a boltban vevő, a hivatalban ügyfél, vagyis úgy bánnak vele, ahogy mindenkivel bánni kellene. Híresek voltunk. Amint szerepeltünk a televízióban, ismertek lettünk. Ma pedig mindent meg lehet kérdőjelezni. Ám valóban mindent meg lehet kérdőjelezni?Színész: Mivel magam is színész vagyok, az élet lényegét a mozgásban látom. Mindig érdekeltek az emberi kapcsolatok.Producer: Legyünk csak őszinték, volt a pályámnak egy olyan szakasza, amikor azt hittem, hogy okos vagyok, de csak okoskodtam. Rémes volt, mindent jobban tudtam. És aztán időnként rám szóltak. Szabó István első öt filmjének főhőse voltam, és az utolsóknál folyton belebeszéltem: miért hívták a kollégát tízre, amikor délig nincs is rá szükség, hol a kellék, miért késik a taxi, meg ilyenek. Pista csóválta a fejét, és mondta, hogy Andris, neked producernek kéne lenned! És tessék, az lettem, producer, vagyis igazgató.Igazgató: Negyvenkét éves voltam akkor. Elkezdtem unni önmagamat, és mindig volt bennem hajlam a rendteremtésre. (…) Nem mondom, hogy nagyon könnyű a helyzetem. A színészet érzéki dolog, indulat, túlzás. Az igazgatósághoz pedig türelem, higgadtság, megfontoltság kell. A megfelelő időben és helyen tudni kell váltani.Nem vagyok hajlandó: Nem vagyok hajlandó fásult és unott lenni, hájat növeszteni a derekamra. Fiatal munkatársakkal veszem körül magam, és mindig próbálunk valami újat kitalálni. Amikor két éve pályáztam, önvizsgálatot tartottam, és képesnek éreztem magamat a folytatásra. Ma sem gondolom másképp. Ugyanakkor szinte tűrhetetlen és kihívó, ha valaki ilyen hosszú időt tölt egy helyen. Van ebben némi fakírság. (…) Próbálok nem megöregedni.A legfontosabb: A legfontosabb, hogy az ember ne veszítse el önmagát. A család, a rokonok, a barátok nagyon fontosak ehhez. (…) Bárki, akit a sors magasabb pozícióba helyez, s azt hiszi, ettől jobb lett - téved. Erről szólnak a régi görög darabok. Aki a hübrisz, az elvakultság vétkébe esik nagy hülyeségeket csinál. Remélem ez velem nem esik meg.Polgár: Körülöttem sok minden megváltozott - például maga a rendszer -, nyilván én is változtam, de a Radnóti továbbra is minőségi kamaraszínházként kíván működni. (…) Nem hagyom elvenni magamtól a polgárt, ahogy a kokárdát sem, amit egy időben ugyancsak politikai célokra használtak föl. Én polgár vagyok, egyrészt a származásom okán - városi értelmiségi családból jövök -, másrészt színészi alkatomból fakadóan, ugyanis sohasem játszottam földművest vagy kohászt, hanem többnyire orvost, mérnököt, tanárt, nemest, magas rangú tisztet, néha királyt. Igenis polgári színházat csinálok.Intellektuális: Az intellektuális színészetről azt gondolom, amit egyszer Nemes Nagy Ágnestől hallottam: az intellektuális művészet nem hűvös, éppen ellenkezőleg, minél súlyosabb és bonyolultabb egy gondolat, annál magasabb hőfokon kell átadni. Az intellektualitás tehát képzőművészetben, irodalomban, zenében, filmben és színházban rendkívül szenvedélyes és forró.Biatlon: Minden szeptemberben úgy kezdünk neki az évadnak, hogy ígéretes, hogy értékes, hogy az idei lesz a legjobb. De divatos, az nem akarok lenni. Talán nem is tudnék. (…) Ez olyan, mint a biatlon, amelyben síznek és lőnek felváltva. Nem lehet mindig eltalálni a tízes kört.Borzolni: Kosztolányi a példaképem, aki részvéttel ábrázolja az embert, megérti és megmutatja minden oldaláról. Az én ízlésem nyilván „inkább elsimít, mint fölborzol", karakteremben, művészi gondolkodásomban van egyfajta kiegyensúlyozottság. Ez tíz-tizenöt éve is így volt. De mindig arra törekszem, hogy időnként hívjak olyan alkotókat, akik képesek „borzolni".Verses műfaj: Továbbra is kedvelem a verses műfajt, az utóbbi években volt egy-egy Babits-, Márai-, Arany János-összeállításom és két Radnóti-estem, s ha e műfajban színvonalas előadással jelentkezik valaki, helyet adok neki. De elmúltak azok az idők, amikor örömmel néztünk meg egy Goethe-Schilller- vagy Villon-estet, esetleg az akkori szovjet költők műveiből szerkesztett műsort. Az iránt van közönségigény, ha Jordán Tamás a József Attila-költeményeket a pszihoanalitikus naplóval ötvözve adja át nekünk. A legutóbbi Radnóti-estemet például monodrámaszerűen állítottam össze, naplók, levelek, újságcikkek, törvények sorakoznak benne, s még magamról is beszélek közben. Ezek bizonyos szempontból szerepek. Eljátszom Babitsot, de nem íratok róla darabot, hanem magam szerkesztem a műsort, és én vagyok Arany János, csak éppen nem ragasztok bajuszt és nem veszek csizmát a fellépéshez.Divat: Ez a város imádja a divatot, s bizonyos irányzatokat, törekvéseket hajlamos föl- és túldicsérni. A kilencvenes években mindig a dobogón voltunk, néha annak legfelső fokán, aztán lekerültünk a dobogóról, de azért az első hat között ma is ott vagyunk, pontszerző helyen, ahogy mondani szokták. Úgy érzem egyébként, hogy a kritika mostohán bánt velünk az elmúlt évtizedben - retrográdnak, fáradtnak, öregesnek, önismétlőnek nevezett bennünket -, de érdekes produkciók születtek ebben az időszakban isKultúra: Három veszély leselkedik a kultúrára. Egy: csökken a fontossága és az anyagi támogatottsága. Kettő: az ország kulturális közállapota miatt könnyebb eladni az egyszerűt, az olcsót - és ebben nagy felelőssége van a kereskedelmi televíziós kultúrának; az országos ízlés, amióta én az eszemet tudom - és régóta tudom -, nagyon sokat romlott. A harmadik: tényleg van egy politikai szándék, gyakran érzi az ember, hogy nem értékek, hanem politikai pártállás mentén döntenek. Ez a három veszély van, nagyjából ebben a sorrendben. A legfontosabb az első.Pici: Ez egy pici szakma, mindenki ismer mindenkit, és mindenki tudja a másikról, hogy mennyit ér. Együtt jártunk a Főiskolára, tanítványaink voltak, vagy tanítottak bennünket, együtt játszottunk, és rúgtuk a port a színpadon, rendeztük őket, vagy rendeztek minket. Együtt rágjuk a csepűt. 43-asok dala: Fontosságunk elillant, a pártok választási programjaiban nemhogy a színház, de még a kultúra sem nagyon szerepel. Társadalmi megbecsültségünk annyira lecsökkent, hogy már mi keressük a hitelesnek vélt, híres arcú politikusokat, akik amúgy igen hajlékonyak, szorgalmasak, és meglehetősen ravaszak, hiszen sikerül megosztaniuk bennünket, a kőszínházat az alternatívval, vidéket Pesttel, tárcaszínházat önkormányzatival, fiatalt az öreggel. És a politika meglódult: váratlan igazgatóleváltások, szakszerűtlen vezetői pályáztatás, meglepő kinevezések. Sok a keserűség: például idén több mint negyven színészhallgató végez a két egyetemen, sokat mondok, ha nyolcnak van szerződése, a színházfelújítások sorozata leállt, aligha rekonstruálják a közeljövőben milliárdokért épületeinket. Mintha vesztésre állnánk, lúzer a hangulat, lóg az orrunk, kedves kollégák, vesztesszagot árasztunk, mint egy elhagyott férfi (vagy nő), aki azt hiszi magáról, hogy már nem tud vonzó lenni. Itt tartottam e szöveg fogalmazásában, mikor odaadtam egy fiatal barátomnak, aki erősen kifogásolta a hangnemét: "egy sértett, idősödő színigazgató károgása" - valami ilyesmit mondott, persze finomabban. Hát ha valamit, ezt nem akartam. Úgy gondolom, hogy mi, 43-asok tettük a dolgunkat, egészen már társadalmi körülmények között igyekeztünk egybentartani a szakmát. (Bálint András teljes írását itt olvashatják.)Remény: Reménytelibb a kapcsolatunk az élő irodalommal, mint korábban – véli az igazgató –, hiszen szembetűnő, hogy a közönség szereti azt látni, ami körülötte történik, s nem feltétlenül a szappanopera szintjén igényli ezt, hanem egy bonyolultabb gondolkodásmód mentén. Ezért azt hiszem, lassan a visszájára fordul a kultúra fölhígulása, mind többen megcsömörlenek a bulvártól, a szakszerűtlenségtől, az odakent marháskodástól.Egy történet: A történet szerint egy fiatal magyar egyetemista valahol Dél- Franciaországban találkozik egy régivágású magyar úrral, akiről elég hamar kiderül, hogy a háború után nyugatra szökött nyilas. A darab az ő találkozásuk, némi emlékezéssel vegyítve, ahol megjelennek a történet 20 év előtti szereplői: katonák, áldozatok, szomszédok, rokonok. A színdarab gerince a két főszereplő párbeszéde, tehát döntően Mensáros és én próbáltunk. Illetve alig próbáltunk, beültünk az Andrássy úti Művész cukrászdába kávézni és beszélgetni. Pontosabban fogalmazva ők beszélgettek: Ádám Ottó és Mensáros Laci. Zenéről és irodalomról, színházról és politikáról, ismerősökről és ismeretlenekről, fontos és egyáltalán nem fontos dolgokról. Én ámulva hallgattam őket, időnként persze megkérdezték az én véleményemet is, bevontak a dialógusba. Ezek a parádés délelőttök a presszóban megértették velem, hogy az élet fontosabb, mint a színház. Pontosabban fogalmazva, nehogy túl primitív legyen ez a meghatározás, élet nélkül nincsen színház. Élni kell, bátran - "az élet értelmét nem szabad föláldozni magáért az életért." - idézték Thomas Mannt - szerelmesnek kell lenni, utazni kell, megismerni más életeket, tájakat, gondolatokat, nem szabad elhanyagolni a családot, barátokat, az úgynevezett civil életet, mert akkor nem lesz miről beszélni a színpadon. Görcsös, szomorú, szűk látókörű szakemberek leszünk, élmények híján rossz művészekké fáradunk.Folytatást itt talál.Forrás: OSZMI, Színház, Magyar Narancs, csaladilap.hu, szinhaziadattar.hu
2013.04.26. 06:06
Szinhaz.hu
A kormány nem hisz az áfa csökkentésében
A kormány a fogyasztási adók emelésének pártján áll. Ezt a nemzetgazdasági tárca államtitkára közölte, amikor Gőgös Zoltán (MSZP) napirend előtt az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését sürgette.
2013.03.04. 20:00
Fn24.hu
A kormány nem hisz az áfa csökkentésében
A kormány a fogyasztási adók emelésének pártján áll. Ezt a nemzetgazdasági tárca államtitkára közölte, amikor Gőgös Zoltán (MSZP) napirend előtt az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését sürgette.
2013.03.04. 17:35
Hir24.hu
Csillagszedő Márió - bemutató a Vaskakas Bábszínházban
Január 13-án tartja legújabb előadásának bemutatóját a Vaskakas Bábszínház. A Kiss Ottó három verseskötete alapján készült Csillagszedő Márió szövegkönyvét Pallai Mara készítette el, a produkció rendezője Tengely Gábor. Kiss Ottó 1963-ban született. A szegedi egyetemen diplomázott, 1990-től szabadúszó újságíró. 1992–1997 között a Gyulai Hírlap szerkesztője volt. 1997–2000 között a Békés Megyei Nap újságírója volt. 2000-től a békéscsabai Bárka című folyóirat munkatársa. Szépirodalmat 1996 óta publikál rendszeresen. Írásait minden jelentősebb hazai folyóirat közölte. Publikált többek között az Alföldben, a Jelenkorban, a Tiszatájban, a Forrásban, a Kortársban, a Holmiban. Több munkáját lefordították németre, angolra, franciára, japánra, szerbre, bolgárra, svédre, horvátra, szlovákra és beás nyelvre. Tizenhárom önálló kötete jelent meg, vers- és prózagyűjtemények egyaránt. A József Attila Kör tiszteletbeli tagja, munkásságát 2007-ben Artisjus Irodalmi Díjjal, 2009-ben József Attila-díjjal ismerték el. 2002-ben látott napvilágot először Kiss Ottó sokáig fiókban várakozó gyerekverskötete, a Csillagszedő Márió. Az első kiadást 2009-ben újabb követte: Paulovkin Boglárka azonos belső grafikáival, de új borítóval jelent meg a témafelvetésével és stílusával kellemes meglepetést okozó, „az év könyve” díjat is elnyert kötet. A népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a kötet verseit több magyar zenekar – köztük a Kaláka – is megzenésítette, 2009-ben Vizi Mária rendezésében kisjátékfilm forgott az anyagból (illetve részben annak ihletésére), valamint több idegen nyelvre (német, bolgár, szlovák, szerb, japán, svéd) is lefordították a könyvet. „Az első könyvet, a Csillagszedő Máriót valóban nem volt egyszerű keresztülvinni, elég, ha csak annyit mondok, hogy a versek a ’80-as évek közepén születtek, de valahogy senkinek sem kellettek, így aztán a teljes anyagnak 2002-ig kellett várakoznia a fiókban” – mondja a szerző, Kiss Ottó. És ez nem véletlen: a Csillagszedő 2002-ben újdonság volt a magyar gyerekirodalomban – olyan témát vetett föl, ami addig tabunak, illetve kerülendőnek számított: szomorúságról, elválásról (a főszereplő kislány és Márió szülei), halálról (két vers szól az imádott, mert mindig ráérő nagypapa haláláról) is szó van benne. A versek háttere tulajdonképpen egy családtörténet, egy válás története bontakozik ki a cím nélküli versekből egy óvodáskorú kislány elbeszélésével. A szerző azért nyúlt e témához, mert manapság majd’ minden második gyereket érint a szülők válása, s egy kislány hangján gondolta jónak, ha erről ír, talán érzékenyebb húrokat lehet pengetni egy kislány bőrébe bújva. A szomorúság és a vidám élethelyzetek összefonódnak, a kislány Márióval és más emberekkel való nem fehér és nem fekete kapcsolata egy sajátos Kiss Ottó-i stílusban oldódik fel. A szerző a kislány hangján nagyon szerethetően beszél azokról az érzésekről, amelyekről igen nehéz. Mindezt mégsem végig komolyan tálalja, megpróbálja humorral oldani a téma komolyságát („…egy kislányt csak akkor / lehet megszeretni, ha az / mindent kétszer mond. // Az én mamám viszont azt mondta, / hogy ezek gyerekes dolgok, / és a gyerekes dolgokat / egy magamfajta nagylány / már nem hiszi el. // És én a mamának adok igazat. / És én a mamának adok igazat.”). A gyereknézők első találkozása a kortárs gyerekversekkel kulcsfontosságú lehet későbbi életükre nézve. Ha megfelelő anyag kerül eléjük a megfelelő időben, az irodalom beléjük ivódhat; később nem lesz nehéz befogadni Vörösmartyt, Petőfit, Adyt, Weörest sem. A bábszínház stilizációja különösen alkalmas a líra megjelenítésére. Egy-egy költői kép absztrakciója a képzőművészeti megjelenítésben még inkább kiteljesedhet, gazdagodhat, ugyanakkor a bonyolultabb kompozíciók mélyén rejlő gondlati gazdagság érthetővé is válhat minden befogadó számára. A Vaskakas Bábszínház készülő produkciója nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megkísérelje bemutatni két mai, átlagos család hétköznapi életét Kiss Ottó három gyerekverskötete alapján (Csillagszedő Márió; Emese almája; A nagypapa távcsöve). Két furcsa, csonka család egyesül majd a történetben a gyerekek (egy kisfiú és egy kislány) barátsága (szerelme?) által, sok vicces és drámai epizód után. Nagy vállalkozás ez, hiszen az egyéni problémákat kell általános érvényűvé tenni, a tragédiákat átélhetővé konvertálni, majd feloldani, hogy a nézők ne keserű szájízzel távozzanak. Az előadás a gyerekverseket veszi alapul, azonban nem azok illusztrációját kívánja nyújtani. A bábok rögtön elrugaszkodnak a valóságtól: Sipos Katalin bábtervező gyerekrajzoktól inspirálva alkotta meg a szereplőket. Az így készült babaszerű háromdimenziós figurák egyrészt közel állnak a gyermeki fantáziához, így segítik a befogadást, másrészt a befogadó számára lehetővé tesznek egyfajta távolságtartást is: ha nem akarom, nem rólam szól a történet. A díszlet is absztrakt: a forgószínpadra épült játszótér bizonyos szögekből nézve városi panelrengeteg, bizonyos szögekből pedig a két család otthonának egy-egy szobája, máskor a csillagos égbolt. Az előadásnak fontos része a zene, mely dramaturgiai jelentőségű: sokszor aláhúzza, sokszor ellenpontozza a jelenetek drámai központozását. A dalok terveink szerint nem használnak szöveget. Így teremtjük meg a realitás látszatát egy olyan világban, ahol a szépirodalom leginkább a főhős gyerekek gondolatait hivatott kifejezni. Egyszerre vagyunk kint és bent: realizmus ütközik a költészettel egy sodró lendületű vízióban az abszurd, a nonszensz és a konyhai linóleum talaján („…a vízben megjelentek a csillagok. / Márió azt mondta, / meglátom, éjszaka mindet / kihalássza nekem onnan, / ha mégis maradna néhány / a rossz látási viszonyok miatt, / azokat majd reggel összeszedi.”). Csillagszedő MárióÍró: Kiss Ottó Dramaturg: Pallai Mara Díszlet-, jelmez- és bábtervező: Sipos Katalin, Sisak Péter (Tintaló Társulás) Zeneszerző: Kákonyi Árpád Mozgás: Benkő Ágnes Rendező: Tengely Gábor Játsszák: Csillag Botond Gergely Rozi e.h. György Zoltán Dávid e.h. Rácz Panni Somodi Réka Bemutató: 2013. január 13. 11 óra Vaskakas Bábszínház 9021 Győr, Aradi vértanúk útja 23
2013.01.06. 13:30
Szinhaz.hu
'Eléggé pörgeti a szívet a munka' - Interjú Böhm Györggyel
Dramaturg, rendező, művészeti tanácsadó, színházi narrátor és okleveles liftkezelő, aki -saját bevallása szerint- rettentően szeret élni. Böhm Györggyel beszélgettünk, aki elárulta, miért, hogy mindig jókedve van, miért vált meg 15 év után az Operettszínháztól és miért lett szakmahalmozó. Böhm Györggyel egy kávézóban találkozunk. Miután kávét rendel, beleszagol, nagyot kacag és azt mondja: ez jó lesz. Amikor azt kérdezem, mindenhez ilyen nagy kedvvel áll-e? Azt feleli: Persze. Szeretek, imádok élni. Ezért lettél szakmahalmozó? Igen. No meg azért, mert mindenevő vagyok, ráadásul elképesztően nem szeretek unatkozni, tehát amint elkezdődne az unatkozás, kitalálok valamit. Dramaturg voltam, vagyok, mostanában főleg rendezek, művészeti tanácsokat adok a MÜPÁ-ban, van egy bölcsész-, egy marketing- és reklámmenedzser diplomám, dolgoztam az Artisjusnál, okleveles liftkezelő vagyok, nyáron intenzíven nyelvet tanultam, szeptemberben pedig elmentem a színházi narrátorképzésre. Ez utóbbiba miért vágtál bele? Jó pár éve egy British Council ösztöndíjjal három hónapot voltam Londonban, ahol először találkoztam jelelt előadással és óriási élmény volt. Annyira elvarázsolt, hogy amikor itthon Eszenyi Enikővel írtuk/rendeztük/játszotta a „Ping-Szving” című, általam „extravaganza shownak” nevezett estjét, sikerült megvalósítani egy jeltolmácsolt előadást is. Tavaly pedig Pécsett rendeztem A dzsungel könyvét, aminek a főpróbáján szintén jeleltek és mivel egy szentimentális alak vagyok, ömlöttek a könnyeim, amikor a siket és nagyothalló közönség boldogan tapsolt, azaz rázta a kezét. Meghatódtam a dologtól. Ilyen élmények után nem volt kérdés számomra, hogy beiratkozzak a narrátor képzésre. Ugyan számomra ez a szakma fölösleges luxus, megélni nem lehet belőle, de lehet vele érdek nélkül segíteni, és ez jó. A dzsungel könyvéből lesz az első akadálymentesített előadás Magyarországon vakoknak és gyengénlátóknak. Azt hiszem a liftkezelő okleveled is magyarázatra szorul. Nem működött a lift a házban, ahova beköltöztem, ezért meg kellett csináltatni, de ehhez kellett egy „hivatásos” liftes. Kiderült, hogy a liftkezelő tanfolyam csak kétnapos, így elvégeztem. Az egyetlen dolog, amiről még nincs papírom, az a rendezés... Böhm György, fotó: Miklóska Zoltán Pedig, ha jól tudom, mindig is rendezni vágytál... Persze! 16 évesen rendeztem először Arrabal: Tábori piknik című darabját, amivel a Keszthelyi Helikon Diáknapokon még díjat is nyert a pécsi Leőwey Gimnázium, ahova jártam. Miért vonzódtál a színházhoz? Dunaföldváron születtem, itt éltem át az első és legmeghatározóbb színházi élményemet, ami végleg eldöntötte, hogy mi érdekel. Miután a helyi ÁFÉSZ színjátszói prezentálták a kultúrban a Marica grófnőt, minden élő színházi közvetítést megnéztem a tévében és színházasdit játszottam, sőt, játszattam a bérház udvarán, ahol laktunk. Aztán Pécsre kerültem, ami maga volt a varázslat! Akkor még kötelezően kellett bérletet venni a gimnazistáknak a színházba, találkozhattam a nagy rendezővel, Sík Ferenccel, nézhettem a Gentlemanek című musicalben Haumann Pétert, a Pécsi Balett darabjaiban Uhrik Dórát. Ott láttam életemben először olyat, hogy egy balettben megszólaltak. Vadállati volt, csodaszámba ment. Biztosan ezért írok ma baletteket... (Nevet.) A mai napig kívülről tudom Illyés Gyula: Bölcsek a fán című darabjának zárómonológját. A színházi tapasztalat az érettségin is kapóra jött, mert A mai magyar dráma című tételt húztam (a mai 1971 volt). Mondjuk nem sokra mentem vele, mert az egyetemre nem vettek fel. Így lettél segédmunkás a Vígszínházban. Mondtam a portásnak, hogy tulajdonképpen rendező szeretnék lenni, aki azt válaszolta, most éppen megüresedett egy hely a műszakban, menjek fel a szcenikushoz. Így vettek fel bútoros segédmunkásnak a Vígszínházba. Furcsa, de - ha lehet ilyet mondani - családias hierarchia működött akkor a Vígben. És a színészek pontosan tudtak mindent, rólam azt, hogy nem leszek életem végéig segédmunkás, ennek megfelelően viselkedtek velem. A Székely Gábor rendezte, Fegyverletétel című darabban, amiben Tordy Géza játszotta Görgeyt, bútoroztam és statisztáltam is, mint Görgey csicskása, én vittem be neki a jeges lábvizet. Az utolsó előadáson Darvas Iván azt mondta: „tegyünk bele”. És tettünk bele, tele lett a lábáztató dézsa vízzel és jégkockával. Géza teljesen kiborult, Várkonyi Zoltán igazgató pedig raportra hívatott, de mielőtt rám került volna a sor, Darvas bement hozzá és elmondta, hogy ő a „bűnös”. Nem én vittem el a balhét, nem is volt belőle gond. Jól éreztem magam a színházban. Közben rendszeresen felvételiztem és rendszeresen kirúgtak a rendezői felvételin, mindig a harmadik körben. Az ELTE-re vettek fel. Így keveredtem a magyar – népművelés szakra 1974-ben. Az ELTE-n fantasztikus tanárok tanítottak akkor. Többek között Bíró Yvette és Réz András filmet, Hankiss Elemér értékelméletet, Csepeli György szociálpszichológiát, Maróthy János zenét, Hont Ferenc színházat, Németh Lajos művtörit, Elbert János orosz drámát oktatott. Akkoriban azt tanították, hogy egy dramaturg akkor lesz igazán jó, ha minden nap elolvas egy színdarabot, egy bölcsész pedig órákat tud beszélni arról is, amit soha nem olvasott. Az összes görög drámán túl kellett esni, különben esélytelen volt, hogy levizsgázz. Gondold el, B. Mészáros Vilmánál azt is kellett tudni, ha a Háború és békét húztad a szigorlaton, hogy milyen ruhát viselt Natasa Rosztova a bálon! A három nővérben Mása mondja, hogy „ebben a városban három nyelvet tudni igazán fölösleges luxus”. Időnként én is úgy érzem, fölösleges luxus, ami a fejemben van. Néha persze nagyon jól jön. Miért tértél vissza az utolsó egyetemi évedben a Vígbe? Az egyetem utolsó egy évében színház- és filmesztétikai szakosítást szereztem, szakdolgoztam – én jegyzem a Fényes Samu és a népdráma lehetősége Magyarországon című korszakalkotó és hiánypótló művet – , és menekültem a kötelező tanítás elől. Ezért mentem vissza, immár rendezőasszisztensnek. És autodidakta módon megkezdtem „rendezői képzésemet” is, olyan „tanáraim” voltak, mint Kapás Dezső, Valló Péter, Horvai István, Várkonyi Zoltán, tőlük loptam a tudásom nagy részét. Aztán mire kitaláltam, hogy előbb inkább dramaturg leszek, az is kiderült számomra, hogy soha nem bíznának rám ilyen feladatot a Vígben, egyszerűen nem úgy osztották le a lapokat. Ekkor rendezte nálunk az Orfeusz alászáll-t Ruszt József, engem osztottak be hozzá asszisztensnek. Szerencsém volt, mert dramaturgi feladatokat is kaptam tőle. Ettől kezdve hosszú évekig – szinte a mai napig – meghatározza az életemet. Nem is értem, hogy lehetett ekkora mázlim! Vitt magával Szegedre, aztán Zalaegerszegre is. Rengeteget tanultam Ruszttól. Ő látott bennem először fantáziát, arra is megtanított, hogy mi a különbség aközött, ahogy Toscanini, Bernstein és Karajan vezényli Mahler V. Szimfóniáját. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy mindig őrizni kell magadat, mint egy titkot! És hogy tilos a munkát összekeverni a magánélettel. Mégsem követted őt a vezetői székben, pedig ez is felmerült... Talán ’86-ban volt, hogy Ruszt leültetett és azt mondta, ő szeretne továbblépni, ezért arra gondolt, hogy én kövessem az igazgatásban. Hát mit mondjak... Majdnem elájultam az ötlettől. Este már ment a klubélet, már nézegettem, kit fogok megtartani, kirúgni... De jött a reggel! Amikor felébredtem, azt mondtam magamban: „Te jószagú ég! Hogy tudtam én egy napig is komolyan venni magamat?” Úgy megijedtem magamtól, hogy még aznap elszerződtem a Rock Színházba dramaturgnak. Se előtte, se azóta nem akarok se igazgató, se főrendező lenni és hatalmat sem akarok. Aztán jött újból a Víg, 91-ben pedig a Budapesti Kamaraszínház egyik alapítója voltam, közben a győri színházban lettem vezető dramaturg és rendező, 1997-ben pedig kikötöttem az Operettszínházban. Időközben a Friderikusz Show gagman-jeként is dolgoztál. Bizony. Egy csapatban ötleteltünk Horváth Zoltánnal, aki akkor a HVG főszerkesztő-helyettese volt, Radnai Annamária dramaturggal, Ónodi Györggyel, az egyik legjobb televíziós szerkesztővel, Koós Györggyel, ő ma a legjobb tévé-show rendező, Fábri Sándorral, Boncz Gézával. Előfordult, hogy hajnali négyig gyötrődtünk, kipasszíroztuk magunkból a maximumot, pontosabban, Friderikusz kipasszírozta belőlünk. Mi volt a feltétele annak, hogy bekerülj a gag-csapatba? Ezt nem tudnám megmondani. Egy biztos, ha Friderikusz felhívott valakit, akkor ő már bekerült. Szerintem keményebben leinformált minket, mint egy átvilágítás. Hálás vagyok azért az időszakért, amit mellette töltöttem, mert maximalizmust, profizmust lehetett tőle tanulni, ami a mai napig visz előre. Nemrég új szakasz köszöntött be az életedben, hiszen távoztál az Operettszínházból, ahol irodalmi vezetőként és beosztott rendezőként dolgoztál. Tizenöt év után, 2011. december 22-én, a 2011/2012-es évad végével mondtam fel. „Böhm Gyuri valóban elszerződik, önálló rendezői karrierre vágyik” - mondta Kerényi Miklós Gábor főigazgató. Ezért mondtál fel? Ezt én is olvastam... Hát persze, most kerültem abba a korba, amikor végre önálló szeretnék lenni. (Nevet.) Az az igazság, hogy már korábban meg kellett volna tennem ezt a lépést, csak gyáva voltam hozzá. Lehet, hogy a gyávaság korosztályi kérdés is... Háborús szülők gyermeke vagyok, akik életükben egyetlen helyen dolgoztak és onnan mentek nyugdíjba is. 89 éves édesanyám nem tud erről a lépésemről, ő még most is azt mondja nekem, "kisfiam, csak biztos munkád legyen, fontos elfogadni a sorsot, nem szabad ellene menni annak, ami ér". Ez belém volt kódolva. A pályád során mégis sok állomáson jártál... Igen, hétévente váltottam, de most úgy látszik elszámoltam magam és az Operettben maradtam. Vagy egyszerűen csak jól éreztem magam? (Nevet.) Igen... Aztán már nem éreztem annyira jól magam, az utóbbi öt évben azokat a dolgokat, amiket szerettem volna nem az Operettben rendezhettem meg. A Vértestvérek, a Volt öt évünk, a Cigányprímás, a Nyolc nő, A dzsungel könyve, a Bernarda Alba, a Bernstein-mise csak néhány példa... Nem akartam tudomásul venni, hogy az Operettben már másnak „nyílik a virág”, nem nekem. Ragaszkodtam a megszokotthoz, a biztoshoz. Idézhetem Máté Péter egy dalát, kicsit torzítva: „Mondd, mért szeretsz te mást, / És én se téged.” (Nevet.) Aztán voltak nagyon konkrét okok is. De ezekről most nem akarok beszélni, hagyjuk. Úgy látszik, hogy bennem ebben a dologban „Minden Egész eltörött”. Ezért is furák a különféle elméletek, amit az Operettben és házatáján gyártottak arról, hogy miért mondtam fel: „a dramaturgi munka már nem kihívás neki”, „lehet, hogy két év múlva Darvasi Ilona lesz az igazgató, és akkor majd visszajöhet főrendezőnek”, „önálló rendezői karrierre vágyik”, „elszámította magát, mert arra apellált, hogy a Balázs Péter lesz az igazgató”! Aztán meg eljött a július 31.-e, én pedig felvettem minden papíromat a munkaügyön, összepakoltam a cuccaimat, és kioldalogtam a színházból. Arra gondoltam, amit Uhrik Dóra tanított nekem, hogy én leszek a világ legboldogabb embere, ha senkitől se várok hálát. Tulajdonképpen ezt nagyon szépen tudom gyakorolni... De annyi azért hozzátartozik, ez gyakran cudar nehéz. Mi történt, miután magad mögött hagytad az elmúlt 15 évet? Bemutattuk Pécsett A dzsungel könyvét, utána elmentem Ausztráliába, ahol napsütés volt és tenger, én pedig a harmadik napon hirtelen rosszul lettem, kórházba kerültem. Az orvos azt mondta, életében először lát tökéletes példát az egyetemen tanult, úgynevezett ellenreakcióra, ugyanis az elfojtott érzelmeim akkor törtek felszínre. Ahogy Andrej mondja a Három nővérben: „Apa halála után, mintha prés alól szabadultam volna, hízásnak indultam”. Velem is ugyanez történt, fellélegeztem. A cigit is le kellett tennem. A rossz élmények eléggé belemarhatnak az emberbe... Nagyon pontos, amit mondasz. De már túl vagyok rajta. Egyébként is csak előre szeretek nézni. A vigasztalódást megkezdtem akkor, amikor idén márciusban megkaptam a Nádasdy Kálmán-díjat. Irtó nagy bulit rendeztem abból a pénzből, ami járt vele, legalább százan voltunk. A Jászai-díjamat is elmulattam 1992-ben, mondván: a pénz elmegy, de az élmény megmarad. Úgy látszik, hogy én húszévente kapok díjat... Érzed az elismerés hiányát? Igen... Nem! Azt hiszem, nincs hiányom elismerésből, amennyiben a siker is elismerésnek számít, hiszen egyik kedvenc rendezésem, A Szépség és Szörnyeteg túl a 300. előadásán, továbbra is óriási sikerrel turnézik német nyelvterületen. Nemsokára pedig Helsinkiben fogok rendezni. És szerencsére azt sem mondhatom, hogy csak adok és nem kapok, mert imádom a színészeket és ők is bírnak engem. A műszakkal is remekül kijövök. Soha, sehol nem vagyok hajlandó senkit megalázni, nem vagyok hajlandó üvöltözni, még akkor sem, ha az adott pillanatban úgy tűnik, az illető nem végzi tökéletesen a munkáját. Én még soha nem láttam olyan színészt, aki meg akart bukni, vagy meg akarta buktatni az előadást! De ilyen műszaki sincs! El kell fogadni, hogy különbözünk vérmérséklet, attitűd, tempó, ízlés, szokás szempontjából, van aki lassabban, van aki gyorsabban készül el. Az ízlésedről szólva… Szörnyen szeretem a giccset, tudom... De ezt a vonzalmat igyekszem a magánéletemben megélni, igaz, néha önironikus gesztust teszek a színpadon is. Egyszer azt mondtad, hogy egy zenéset megrendezel Gucci-minőségűre, de egy prózát már nem biztos... Nem pontosan így. Prózát bármikor vállalnék, illetve vállalok, zenéset meg pláne – ez volt most a reklám. (Nevet.) Szóval, szerintem a rendezés alapvetően egy szakma, aminek szabályai, elsajátítható fortélyai vannak, olyan, mint a cipőfelsőrész készítés. Persze kell hozzá tehetség és néha zsenialitás is. A cipésznek olyan cipőt kell készíteni, amiben járni lehet, a rendezőnek meg olyan előadást kell rendezni, amit nézni lehet. Az már más kérdés, hogy a tervezés, az alapanyag, a mesterségbeli tudás és a szerszámok együttes hatására egy szimpla utcai cipő, vagy egy Gucci-cipő lesz-e a végeredmény. Aztán persze születnek olyan cipők is, amiket csak a kifutón lehet felvenni, hordani nem lehet őket – a színházban ezt blöffnek hívják. Az a véleményem, hogy egy rendezőnek mindenképpen meg kell tudni csinálni egy hordható csukát, bármilyen vacak is az alapanyag. Volt már rá példa, hogy a világ legrémesebb darabját kellett felöltöztetnem „menyasszonynak”, 5 forint 10 fillérből, és lett belőle egy fogyasztható előadás. Itt feltehetnéd a kérdést: lehet, hogy nem kéne elvállalnom ilyeneket? De ez csak akkor jogos kérdés, ha tudod, hogy inkább ilyet választottam egy Shakespeare helyett. Habár azt gondolom, nem tudnék egy Macbeth-tel jól elbánni és gondban lennék, ha holnap felkérnének a Hamlet-re. Valószínűleg nem is vállalnám. Miért? Talán azért, mert nem akarom, illetve hiába akarnám, mégsem tudnám vele megváltani a világot. Korrektül színrevinném, bejönnének, kimennének a szereplők, nem is ütköznének össze, lenne benne szellem, de szerintem dögvész-unalom volna. Korábban azt mondtad magadról, hogy élmény-designer vagy.... Ez a kifejezés most nincs használatban, ezt a Szombat esti láz miatt találta ki nekem a Réz. (A műsorban zsűritag volt Böhm György, a szerk.) Rendező vagyok. Értek a szakmámhoz, sőt még azzal a plusszal is rendelkezem, hogy tudom, mi lehet siker a zenés műfajban. Például „okozója” vagyok a Rómeó és Júlia bemutatásának. Siker... Ha a Hotel Menthol tuti minőségben készül el, művészet? Vagy nem az, mert az alapanyag nem arra predesztinálja? Én sem tudom egyértelműen a választ. Azt vallom, virágozzék minden virág, még ebben a szakmában is. És mindezek mellett, megpróbálok úgy élni, hogy ne legyek kirekesztő, hogy ne vegyek részt a sárdobálásban. Mára már mindenki harci díszbe öltözött a színházi világban, én nem is tudom, vagy inkább nem is akarom követni, mi zajlik nálunk. Gondolom az Új Színház-ügy mellett te sem mentél el szó nélkül, hiszen te rendezted a Karinthy Színházban Csurka István Eredeti helyszín című darabját. Én ezt másképpen éltem meg. Csurka darabja arról szólt, ami lejátszódott az életben. Döbbenetesen aktuális, a máról szól, a kontraszelekcióról. A drága imádott Barta Mária mondta mindig a nehéz helyzetekben: „Gyurikám, hagyja csak, ne törődjön vele, majd kiviselkedik magukat.” Életben akarok maradni, így is eléggé pörgeti az agyat és a szívet maga a munka. Most fejeztem be a Karinthy Színházban Vámos Miklós Marilyn Monroe csodálatos halála című tragikomédiáját, újra rendezek Pécsett, közben két előadás is „íródik”, és készül Egri Mártának egy önálló est, a Kalauz Jutka. Kérem szépen, tessék tudomásul venni, nem a „választópolgár” jön színházat nézni, hanem a közönség, a néző, és ő csak arra vágyik, hogy jó előadást lásson! A munkán kívül akad szabadidőd? Azért van szabadidőm, mert csinálok magamnak. Imádok utazni, ezért arra lopok az időmből a legtöbbet. Lehet, hogy Ausztráliában kellene élnem!? Miért nem mész? Maradok, még ha húz is valami elfelé. Pedig már annak is utánanéztem, hogy lehetne a Fügét kivinni. Ő a kutyád, akit te szelidítettél... Mint A kis hercegben a rókát... Miután hat éve karácsony szent estéjén meghalt Alma, a bearded collie-m, fél évig bírtam kutya nélkül. Utána beírtam a keresőbe, hogy „bearded collie” és a huncut gugli kidobta, hogy „egy bearded collie-szerű kan a menhelyen, nyolc napja nem eszik”. Délután már feltérképeztem az Illatos úti telep és a Gazdagréti állatorvosi rendelő tengelyt, és a kutya mellett ültem másfél órát, aki semmire nem reagált, mély depresszióba zuhant. Két napon keresztül ugyanennek voltam tanúja, utána hazavittem. Este el kellett mennem, de mire hazaértem, a kutya lebontotta a bejárati ajtót, a teraszajtót és eltűnt egy fél grillcsirke. Tehát élni akart. Évekig senkit nem fogadott el, csak engem, de most már tündér. Nagyon jó társ, sokat sétálunk és mindent megbeszélünk, mindig van egy jó szava hozzám, egy vidám dög. Azt szokás mondani, minden kutya olyan, mint a gazdája... Milyen igaz! Egy vidám dög...! Ezt mostantól viselem! Tóth Berta / Színház.hu
2012.11.12. 07:00
Szinhaz.hu
Jézus Krisztus Szupersztár századszor
100. előadásához érkezett a Madách Színházban a Jézus Krisztus Szupersztár című musical. A jubileumot az alkotók különleges előadással teszik emlékezetessé a nézők számára. Andrew Lloyd Webber és Tim Rice Jézus utolsó hét napját feldolgozó világhírű rockoperáját 2010. szeptember 17.-én, Miklós Tibor fordításában, nagyzenekar közreműködésével, non-replica változatban mutatta be a Madách. 2012. október 26-án este ünneplik a Madách Színházban a Jézus Krisztus szupersztár című musical 100. előadását, amely után a közönséget több meglepetés is várja. Október 26-án a Madách Színházban mindhárom Jézus, Csengeri Attila, Feke Pál és Tóth Attila is színpadra lép. Ugyancsak mindhárom szereposztásban látható lesz Mária Magdolna: Gallusz Nikolett, Balogh Anna és Polyák Lilla előadását is élvezhetik a nézők. Heródes dalát is hárman éneklik majd: Szerednyey Béla, Nagy Sándor és Ádok Zoltán. Az este egy egyedülálló „Szupersztárral” zárul majd, amelyet a két Júdás: Serbán Attila és Varga Lajos előadásában láthat és hallhat a közönség.Jézus Krisztus és a színház A Jézus Krisztus Szupersztár ősbemutatóját 1971-ben tartották a New York-i Mark Hellinger Theater-ben. A rockopera óriási sikert aratott, 720 alkalommal tűzték műsorra. Londonban 1972 augusztusában mutatták be, a premiert követő 8 év alatt az előadást 3358 alkalommal láthatta a közönség. A Jézus Krisztus Szupersztár hangfelvétele háromszor is az amerikai toplista élére került. A színpadi változat bemutatója előtt kiadott lemezen a Deep Purple frontembere – Ian Gillian (Jézus szerepében) is közreműködött. A rockopera első, Norman Jewison által jegyzett filmváltozata 1973-ban került a mozikba. A film 6 Golden Globe jelölést, valamint a Legjobb zene kategóriában egy Oscar-díj jelölést tudhat magáénak. 2000-ben megszületett a színpadi változat második film feldolgozása. A DVD-n megjelenő filmet 2001-ben a Performing Arts kategóriában nemzetközi Emmy- díjra jelölték. Andrew Lloyd Webber és a Madách Színház 1983-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretei között mutatta be a Madách Színház az első Webber-musicalt – a Macskákat, amelyet mindössze két évvel korábban mutattak be Londonban. Webber „non-replica” előadás létrejöttét szorgalmazta, így a Madách Színházban önálló produkció született, és nem az eredeti londoni változat másolatát láthatta a közönség. A magyarországi bemutatón Andrew Lloyd Webber is jelen volt. Az előadás minden eddigi rekordot megdöntött, ebben az évadban lesz 30 éve, hogy teltházzal fut a Madách Színházban. A Macskákat 1991-ben követte a József és a színes szélesvásznú álomkabát, amelyet a Madách Színház 2008-ban felújított. A musical a korábbi verzióhoz képest új részekkel gazdagodott, és túl van már a 100. előadáson. A Webber-musicalek sorában a következő a Szerelem arcai volt, amelyet a Madách Kamara tűzött műsorára 1996-ban nagy sikerrel. A rekordot rekordra halmozó Webber-művet, Az Operaház Fantomját az 1986-os világpremier után tizenhét évvel mutatta be a Madách Színház. A mai napig óriási sikerrel játszott musical hamarosan a 700. előadását éri el. 2005-ben egy kevésbé ismert Webber-musical következett. A Volt egyszer egy csapat az eredetihez képest átírt változatban került színre Budapesten. A munkálatokban maga Webber is aktívan részt vett, és a bemutatót is kitüntette jelenlétével. Fotók az előadásról: 1. 2. 3. 4. 5. 6 7. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. Jézus Krisztus Szupersztár Dalszöveg: TIM RICEZene: ANDREW LLOYD WEBBERFordította: Miklós Tibor Szereplők Jézus - Csengeri Attila, Feke Pál, Tóth Attila Judás - Serbán Attila, Száraz Tamás, Varga Lajos Mária Magdolna - Balogh Anna, Gallusz Nikolett, Polyák Lilla Pilátus - Posta Victor, Sasvári Sándor, Venyige Sándor Heródes - Ádok Zoltán, Nagy Sándor, Szerednyey Béla Kajafás - Csórics Balázs, Kőrösi András, Szvétek László Annás - Arany Tamás, Klinga Péter, Pankotay Péter Péter - Barát Attila, Merán Bálint, Nagy Balázs Simon - Németh Gábor, Sánta László, Szentirmai Zsolt 3 Démon - Ladinek Judit, Molnár Szilvia, Várady Viktória, Baranyai Annamária, Végvári Eszter, Wégner Judit 3 Pap/Apostolok - Bereczky G. Zoltán, Borbély Richárd, Ekanem Bálint, Miskovics Róbert, Mizsei Viktor, Sándor Dávid Feleségek - Nyári Darinka, Ress Hajnalka Díszlettervező: Rózsa István Jelmeztervező: Rományi Nóra Zenei vezető: Kocsák Tibor Koreográfus: Tihanyi Ákos Rendező: Szirtes Tamás
2012.10.21. 09:08
Szinhaz.hu
Keresztes Tamás: "A folyamatos kihívások mozgásban tartanak"
A Kaszás Attila-díjra jelölt Keresztes Tamással a Magyar Nemzet készített interjút. Lapszemle. A Magyar Nemzet cikkéből: Keresztes Tamás már tizenegy évesen a debreceni Csokonai Színházban játszott, majd drámatagozatos gimnazistaként is folyamatosan színpadon állt, az érettségi után pedig ott ragadt. "A gimnázium végén Lengyel György, a színház akkori igazgatója felajánlotta, hogy ha nem vesznek fel a színművészetire, akkor szívesen lát a színházban. Három évig maradtam, mert csak negyedszerre sikerült a felvételim. Visszanézve egyáltalán nem bánom, hogy így alakult: magamban hordozom a Csokonai Színház illatát, amiben benne van minden, amit ott a színházról, a szakmáról, a közösségről tapasztaltam és tanultam. A színházat szagostul szívtuk ott magunkba" - mesélte Keresztes. Elmondta, drámatagozatosként a főiskolára készültek. "Erre vágytam a legjobban, minden áron el akartam érni. Az első sikertelen próbálkozás nagy kudarc volt, legbelül fájdalmas nyomokat hagyott bennem. A következő két alkalommal, pont emiatt, görcsös voltam, nem tudtam felszabadulni. Választ akartam kapni arra, hogy tényleg alkalmatlan vagyok-e erre a pályára. Aztán elengedtem a félelmem, már nem érdekelt" - árulta el. A negyedik felvételire aztán már "könnyű szívvel" sétált be, talán ezért is sikerülhetett. "A reményeim válhattak ott valóra, persze kemény munka árán. Csodálatos, új világ volt, aztán persze idővel természetszerűleg komorabbá váltak a dolgok. A folyamatos bezártság mindenkit megviselt. Hegedűs D. Géza osztályvezetőnk által azonban nagyon sok, érdekes szellemiségű embert ismerhettünk meg. Az osztályfőnökünk mellett Karsai György, Benedek Miklós, Zsótér Sándor, Mundruczó Kornél, Zsámbéki Gábor, Bodó Viktor, Méhes László, Bálint András nagyon sok útravalót adott nekünk. Olyan világlátást, amely nélkül kevesebb lennék" - fogalmazott. Fotó: Kocsis Zoltán, mno.hu Pályakezdő színészként a Katona József Színházhoz szerződött, erről így mesélt: "Biztos, hogy máshogy alakul az életem, ha nem ide kerülök. Persze ezen kár is filozofálni. Nagyon jól érzem magam ebben a társulatban, ebben az élethelyzetben, amiben vagyok. A folyamatos kihívások mozgásban tartanak."A Katona társulatáról elmondta, kevésbé jellemző a színészekre az a "demoralizáló cinizmus, amellyel saját hiányosságaikat egy szellemesnek szánt mondattal valaki vagy valami más kritizálásával egyenlítenék ki. Ha feladat van, azt igyekszik mindenki megoldani" - szögezte le.A Városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott Szerencsés flótás című kortárs operettben Keresztes egy mellékszerepet alakított, emelett azonban a darab társrendezője is volt Vajdai Vilmos oldalán. Elárulta, a rendezés már régóta foglalkoztatja, ez a munkafolyamat pedig még inkább felpiszkálta a kíváncsiságát. "A próbákon is mindig azt tapasztalom, hogy rengeteg ötletem van, de nemcsak magammal, hanem a többiekkel, a térrel, a megközelítésekkel kapcsolatban. Ezeknek persze nem mindig adok hangot. Nagy vágyam, hogy egyszer én is rendezőként álmodhassak meg valamit, de most a színészet lefoglalja minden időmet" - mondta a színész, aki a Sadant nevű zenekarban is játszik. A kérdésre, hogy fér meg egymás mellett színészet és zenélés, így felelt: "Állandóan viaskodnak egymással. Egyre inkább teret követelne magának a zenélés is, de el kell csendesíteni. Mindkettő egész embert kíván, és ezt sajnos nem tudom megadni. Amikor tudok, szorítok időt a zenélésre, de pillanatnyilag most a zenekar is pihenőn van. Zeneszerzőként nagyon szeretek kísérletezni, a dzsessz, az elektronikus hangzásvilág nagyon érdekel. Írtam már zenét színdarabokhoz is, legelőször Ascher Tamás Bosszú című bemutatójához." Keresztes Tamás a következő évadbeli munkáiról is beszámolt: "Ascher Tamás rendezi Parti Nagy Lajos Pinokkióját, amiben a címszereplő fabábot alakítom. Ennek ősszel lesz a bemutatója. Ezt követően Bodzsár Márk első nagyjátékfilmjében, az Isteni műszakban fogok szerepelni Ötvös Andrással és Rába Rolanddal közösen." A színész Kaszás Attiláról is megemlékezett: "Főiskolásként láthattam először személyesen, amikor a Nemzeti Színházban a Györgyike, drága gyermekben szerepeltem. Az öltözőben találkoztunk néhányszor. Zárkózott, de szimpatikus embernek láttam. Aztán néhány évvel később egy rádiójátékban, Garaczi László Odüsszeuszában dolgoztunk együtt. Magával ragadó színész volt, csodálatos adottságai voltak." Az interjú az mno.hu-n olvasható.
2012.09.01. 07:03
Szinhaz.hu
Hobo a Völgyben: tíz nap, tízféle koncert
Harmadszor üléseznek Hobóék a Művészetek Völgyében; a Magyar Hobológiai Társaság Vándor-Ló-Gyűlésének tíznapos konferenciája már túl is van az emberiség jövője szempontjából kulcsfontosságú ünnepi kérdéskör megtárgyalásán: mi mindenre hatott 50 év alatt a Rolling Stones? A java azért még hátravan: Hobo élete legnagyobb vállalkozását vezényli végig a kapolcsi Malomparton összesen tíz nap alatt. - A Művészetek Völgyében múlt évben hét nap hétféle koncertet adtam, azok középpontjában a költészet állt: József Attila, Pilinszky János, Viszockij és Jim Morrison, volt Circus Hungaricus és Csavargók tízparancsolata is. Vagyok annyi éves, ahány vagyok, most idén életem legnagyobb vállalkozásába fogtam bele: tíz nap alatt tízféle koncertet adok. Délutánonként Sebők János zenetörténésszel beszélgetek, többek között a néger és a fehér bluesról vagy arról, miért szűnt meg a Hobo Blues Band, míg esténként zenélek. A Rolling Stones köszöntésén ugyan már túl vagyunk, de programon lesz még Jimi Hendrix, Tom Waits, a Doors, a Led Zeppelin és a Cream, lesz Viszockij, Vadászat-est, és sok Hobo Blues Band. Muzsikustársam lesz Póka Egon, Fekete-Kovács Kornél, Szakadáti Mátyás és Tornóczky Ferenc, továbbá Tátrai Tibor, Ferenczi György, Marosi Zoltán és Bűdy Szilárd, és még néhány meglepetésvendég. Majdnem mindent lejátszunk, amit a hetvenes évek vége óta játszottunk, legalább 170-180 számot - sorolja lelkesen Hobo. A szombati Rolling Stones-napon már a délutáni beszélgetésen is kisebb nyári egyetem verődött össze, hogy hallgassa a sztorikat a világ legjobb rock and roll csapatáról, és arról, hogyan hatott anno Mick Jaggerék zenéje ideát, a vasfüggöny mögött: - 1964-ben a honvédségnél, több heti latrinatakarítás után sikerült kikönyörögnöm, hogy őrségbe osszanak. A novemberi éjszakában egy tizennyolc méteres toronyban ültem - volt egy géppuska és egy hatalmas reflektor, amivel a mezőtúri hatalmas búzatáblát kellett pásztáznom, hogy az imperialista kémek nehogy bejussanak a lőszerraktárba -, tranzisztoros rádiót hallgattam, amit az usánka alá bújtattam, csak az antennája kandikált ki. Nem volt semmi az életemben a kosárlabdán kívül, s bár előfelvétellel bekerültem az egyetemre, nem tudtam, a leszerelés után mi lesz velem. Akkor, ott hallottam tizenkilenc évesen A kis vörös kakast a luxemburgi rádió adásában. Csak annyit értettem a műsorból, hogy blues - én akkor azt hittem, az a dzsessznek valamilyen válfaja -, ám olyan zene volt, amihez foghatót addig még sosem hallottam - mesélte Hobo. Elhangzott két korábban ebben a formában még soha nem énekelt dal is, magyarul: - Sosem szerettem angolul énekelni, az angollal amúgy is hadilábon állok, ezért fordítottam le ezt a két Rolling Stones számot is. Néha félresikerül a fordítás, de van, hogy pont így sül ki belőle valami jó. I'm watching my tv: őrzöm a tévémet - ebben a mai globalizálódott kultúrában például most kifejezetten találó ez a mondat. És hogy mi ez az egész konferenciázó „alakulat" Hobo körül? - Mózsi Ferenc költő barátom, aki sajnos már nem él, alapította meg Amerikában - természetesen viccből - a First Hungarian Hobological Societyt. Ezt magyarítottuk. A „lovak konferenciájára" szamarak is jöhetnek, az öszvérek részvételéről még egyeztetek a muzsikustársaimmal - ironizált Hobo. Azoknak, akik még csak ezután jutnak el Kapolcsra és Taliándörögdre, erős dupla is juthat Hobóból. Augusztus 1-én a Hangzó Helikon sorozatban este héttől Pilinszky-est lesz, este kilenctől pedig Vadászat. És lesz egy nap, augusztus 2. csütörtök, amikor Hobo a bandával csak a költészetnek él: József Attila, Allen Ginsberg, Jack Keruac, Faludy György és Pilinszky János verseit játssza. Bár sajnos nem tervezik a kiadását, Hobo és Bandája a tíz napos maratoni „lógyűlés" koncertjeit rögzíti is. (kr) Forrás: Művészetek Völgye
2012.07.31. 09:08
Szinhaz.hu
Hobo a Völgyben: tíz nap, tízféle koncert
Harmadszor üléseznek Hobóék a Művészetek Völgyében; a Magyar Hobológiai Társaság Vándor-Ló-Gyűlésének tíznapos konferenciája már túl is van az emberiség jövője szempontjából kulcsfontosságú ünnepi kérdéskör megtárgyalásán: mi mindenre hatott 50 év alatt a Rolling Stones? A java azért még hátravan: Hobo élete legnagyobb vállalkozását vezényli végig a kapolcsi Malomparton összesen tíz nap alatt. - A Művészetek Völgyében múlt évben hét nap hétféle koncertet adtam, azok középpontjában a költészet állt: József Attila, Pilinszky János, Viszockij és Jim Morrison, volt Circus Hungaricus és Csavargók tízparancsolata is. Vagyok annyi éves, ahány vagyok, most idén életem legnagyobb vállalkozásába fogtam bele: tíz nap alatt tízféle koncertet adok. Délutánonként Sebők János zenetörténésszel beszélgetek, többek között a néger és a fehér bluesról vagy arról, miért szűnt meg a Hobo Blues Band, míg esténként zenélek. A Rolling Stones köszöntésén ugyan már túl vagyunk, de programon lesz még Jimi Hendrix, Tom Waits, a Doors, a Led Zeppelin és a Cream, lesz Viszockij, Vadászat-est, és sok Hobo Blues Band. Muzsikustársam lesz Póka Egon, Fekete-Kovács Kornél, Szakadáti Mátyás és Tornóczky Ferenc, továbbá Tátrai Tibor, Ferenczi György, Marosi Zoltán és Bűdy Szilárd, és még néhány meglepetésvendég. Majdnem mindent lejátszunk, amit a hetvenes évek vége óta játszottunk, legalább 170-180 számot - sorolja lelkesen Hobo. A szombati Rolling Stones-napon már a délutáni beszélgetésen is kisebb nyári egyetem verődött össze, hogy hallgassa a sztorikat a világ legjobb rock and roll csapatáról, és arról, hogyan hatott anno Mick Jaggerék zenéje ideát, a vasfüggöny mögött: - 1964-ben a honvédségnél, több heti latrinatakarítás után sikerült kikönyörögnöm, hogy őrségbe osszanak. A novemberi éjszakában egy tizennyolc méteres toronyban ültem - volt egy géppuska és egy hatalmas reflektor, amivel a mezőtúri hatalmas búzatáblát kellett pásztáznom, hogy az imperialista kémek nehogy bejussanak a lőszerraktárba -, tranzisztoros rádiót hallgattam, amit az usánka alá bújtattam, csak az antennája kandikált ki. Nem volt semmi az életemben a kosárlabdán kívül, s bár előfelvétellel bekerültem az egyetemre, nem tudtam, a leszerelés után mi lesz velem. Akkor, ott hallottam tizenkilenc évesen A kis vörös kakast a luxemburgi rádió adásában. Csak annyit értettem a műsorból, hogy blues - én akkor azt hittem, az a dzsessznek valamilyen válfaja -, ám olyan zene volt, amihez foghatót addig még sosem hallottam - mesélte Hobo. Elhangzott két korábban ebben a formában még soha nem énekelt dal is, magyarul: - Sosem szerettem angolul énekelni, az angollal amúgy is hadilábon állok, ezért fordítottam le ezt a két Rolling Stones számot is. Néha félresikerül a fordítás, de van, hogy pont így sül ki belőle valami jó. I'm watching my tv: őrzöm a tévémet - ebben a mai globalizálódott kultúrában például most kifejezetten találó ez a mondat. És hogy mi ez az egész konferenciázó „alakulat" Hobo körül? - Mózsi Ferenc költő barátom, aki sajnos már nem él, alapította meg Amerikában - természetesen viccből - a First Hungarian Hobological Societyt. Ezt magyarítottuk. A „lovak konferenciájára" szamarak is jöhetnek, az öszvérek részvételéről még egyeztetek a muzsikustársaimmal - ironizált Hobo. Azoknak, akik még csak ezután jutnak el Kapolcsra és Taliándörögdre, erős dupla is juthat Hobóból. Augusztus 1-én a Hangzó Helikon sorozatban este héttől Pilinszky-est lesz, este kilenctől pedig Vadászat. És lesz egy nap, augusztus 2. csütörtök, amikor Hobo a bandával csak a költészetnek él: József Attila, Allen Ginsberg, Jack Keruac, Faludy György és Pilinszky János verseit játssza. Bár sajnos nem tervezik a kiadását, Hobo és Bandája a tíz napos maratoni „lógyűlés" koncertjeit rögzíti is. (kr) Forrás: Művészetek Völgye
2012.07.31. 09:08
Szinhaz.hu
Vissza a kezdetekhez - Közeleg a 22. Művészetek Völgye!
Hétfőn sajtótájékoztatót tartott a Művészetek Völgye stábja, és a fesztiváligazgató Márta István, ugyanis idén 22. alkalommal rendezik meg a fesztivált. A részletekről cikkünkben olvashatnak. A sajtótájékoztatót Galkó Balázs felszólalása nyitotta, melyet most közzéteszünk: Márta István felidézte, hogy 2011-ben kiváló művészeti fesztivál minősítést kaptak, akkor 120 ezer fellépővel, 1800 programmal várták a látogatókat. Csak Kapolcs 4,9 millió forint bevételre tett szert, a lakosságnak pedig 31 millió forint bevétele származott a fesztiválból. „A művészet a maga módján így segít a falunak” – jegyezte meg a fesztiváligazgató, aki az idei Művészetek Völgye anyagi helyzetét is ismertette. „Tavaly 190 millióból gazdálkodtunk, idén 76 millióra terveztük a fesztivált. Az NKA-nál, maximum 30 millió forintra lehetett pályáznunk, ennek az összegnek az egyharmadát kaptuk meg, tehát 10 milliót. Réthelyi Miklós nem találta érdemlegesnek a fesztivál támogatását, ezért egy fillér miniszteri keretet nem kaptunk tőle, de végül, az új nemzeti erőforrás miniszter, Balogh Zoltán a saját keretéből 20 milliót adott a Művészetek Völgyének. A tervezett bevételünk pedig 46 millió forint. Tehát idén drasztikusan csökkentett büdzsével dolgozunk, így csak két falu, Kapolcs és Taliándörögd lesz a helyszínünk” – számolt be Márta István, aki azt is hozzátette, a kisebb költségvetés ellenére színes programkínálattal vágnak neki a 22. Művészetek Völgyének, ami egyfajta visszatérés lesz a kezdetekhez. „Még családbarátabb és családiasabb fesztivált képzeltünk el. A költségvetésünk csökkenése ellenére a kulturális minőség, a völgyarculat és a tradíciók megőrzését tartjuk szem előtt. Idén egyfajta retrohagulat is jellemzi majd a fesztivált, visszatérünk az ősidőkbe, a nagy helyszíneket elhagyjuk, akárcsak a gigantikus eseményeket, egyrészt azért, mert nincs rá pénzünk és másrészt azért, mert a jövő a meghitt, portákon lévő eseményeké. Lesz átjárás az udvarok között, ami szerintem nagyon klassz dolog. Tehát az a fajta családias hangulat, ami az első éveket jellemezte talán visszatér, ettől lesz különleges az idei Művészetek Völgye” – közölte Márta István, aki arról is beszélt, hogy a Művészetek Hölgye ezúttal is a Palya Bea, azaz Pocak lesz, aki első gyermekét várja. Nyitott portát vezet majd Kapolcs főutcáján, ahol tíz napon keresztül vendégei életébe, előadásaiba és beszélgetéseibe nyerhetünk bepillantást. "Ilyen nyaram, ilyen Kapolcsom még nem volt… Így gondoltam az eddigi két Palya-udvarra is, de ez most az átváltozás nagy ünnepe lesz: nemcsak veletek mulatok, hanem a hasamban táncikáló kisbabámmal is. Örvendezem, nemsokára az ő születésével együtt magamat is anyává, magunkat családdá szülöm. Addig meg csak egyszerűen élem a jót, derűs hiperaktivitásban várakozom. Persze talán kevesebbet állok majd kézen a diófánál a reggeli táncok alatt, és egy nap csak három, nem öt koncertet adok” – fogalmaz Palya Bea a fesztivál beharangozó füzetében. Az előző évi sikerekre való tekintettel idén is lesz Kaláka Versudvar, ahol Gryllus Dánielék és Lackfi János lesz a házigazda. Vendégül látják többek közt a Szélkiáltó együttest, Kányádi Sándort, Boka Gábor vásári képmutogatót, Galkó Balázst, Szalóki Ágit, Tóth Krisztinát, Varró Dánielt, Berecz Andrást, Bognár Szilviát, Szirtes Edina Mókust, a Sebő Együttest, Malek Andreát, Rátóti Zoltánt, Müller Péter Sziámit, Dinnyés József daltulajdonost és Villon estjével érkezik Mácsai Pál és Huzella Péter. “Nagyon meghatóan tudok visszaemlékezni a tavalyi évre. Az, hogy ennek folytatása van valamennyiünk elhatározása volt” – mondta Gryllus Dániel a sajtótájékoztatón. Kapolcs Hobo Klub-bal várja az érdeklődőket a Malompart Színpadon, ahol Hobo és barátai, alkotótársai lesznek a vendégek 10 napon át, ráadásul sor kerül a Magyar Hobológiai Társaság III. Vándor-Ló-Gyűlésére Sebők János jelenlétében. A részletekről Hobo beszélt: „Tavaly minden este más-más előadóestet láthatott a közönség, volt, hogy kettőt is, mert az elsőre nem fért be mindenki. Patakokban folyt a víz, nagy viharok voltak, ezt azonban túléltük, így idén 10 napon keresztül tízféle koncerttel jelentkezünk. Póka Egon és én vagyunk a kemény mag, csatlakozik hozzánk például Ferenczi György, Fekete Kovács Kornél, Tátrai Tibor is. A magyar Hobológiai Társaság témája lesz a rock és a film, illetve a népzene, a Rolling Stones zenéje és jelentősége, Tom Waits, a rock és a színház, ez alkalomból vendégünk lesz Vidnyánszky Attila, a Doors és Jim Morrison, Jimi Hendrix élete és zenéje és így tovább. Szégyen és gyalázat, de szeretnék az emberiségre hakni.. Anno az igazgatótól kaptam ezt a filozófiát. Lesz „jó kövérek vagyunk metálzenekar”, hat mázsa lesz a zenekar súlya és lesznek mindenre elszánt ripacsok” – sorolta Hobo. Ahogy Márta István fogalmazott: „bluesban erős lesz a fesztivál”, ugyanis a kaplocsi Óvodakertből első alkalommal jelentkezik a Blue sPot Café, ahol a koncepció a közösségi zenélés, a könnyűzene eredeti forrásaiból, a bluesból, a rockból táplálkozó és építkező zenekarok, amatőr és kevésbé amatőr csapatok bemutatása. A völgyakók találkozhatnak majd Gál Csaba Boogie-val és a Soultramps-szel, a Keith Richards' Rock'n'Roll Cirkusszal, a Catsandox-szal, melyet Takáts Eszter és Müller Péter Sziámi alkotnak. A Művészetek Zöldje túrái, és a komolyzenei koncertek sem maradhatnak el, és Taliándörögdön újra jelentkezik az Ősök Háza osztályfőnöki órákkal, Szőke András és Illés István vezetésével. Údonság lesz Kapolcson a Hang és Humoroskola, a Magyar Írószövetség, továbbá a Muharay Színpad népművészeti programsorozata, melynek keretében különféle tradicionális együttesek lépnek fel, illetve a Kaposvári Egyetem művészeti karának programsorozata a dörögdi Új Iskolában, ahol pajtaszínházi előadások, nyílt tanórák, árverés, emberméretű kaleidoszkóp, fényfestés várja a kíváncsiakat. Márta István azt is elmondta, hogy a háromnapos hétvégi bérlet 7000 forintba, napijegy 3000 forintba, a diákjegy 2500 forintba fog kerülni, újonnan pedig bevezetik az esti-jegyet, ami 1300 forintért lesz elérhető. „A Művészetek Völgye alakul, kialakul, átalakul, de megszűnni semmiképpen nem fog” –összegzett a fesztiváligazgató. Színház.hu
2012.07.02. 14:22
Szinhaz.hu
Elképesztő a válasza!
Bana Tibor (Jobbik) azt tudakolta, hogy meddig folytatja a kormány a megszorító politikáját. A második Orbán-kormány az elhibázott döntések következményeit az emberekkel kívánja megfizettetni. A kormány újabb sarcot vetett ki, olyat, amely megfelel az IMF és az EU elvárásainak. A terheket ismét az állampolgárok fizetik majd meg, mint jelezte a Telenor, hogy az emberekre hárítja a rájuk kivetett adók terheit. Cséfalvay Zoltán államtitkár szerint a kormány képes tartani az adósság csökkentését, le tud zárni egy nehéz pénzügyi stabilizációs időszakot, most már a növekedés kérdéseivel foglalkozhat a kormány. A jövedelemadók aránya 20 százalékra csökkent 25 százalékról. Ez azt jelzi, hogy a dolgozóknál marad több forrás. A forgalmi típusú adóknál pedig növekedés tapasztalható. Elfogadhatatlan a válasza, elképesztő - felelte Bana Tibor. Az adószakértők is egyértelműen úgy vélik, hogy az adót a cégek ráterhelik a fogyasztókra. Nem fogják átvállalni a terheket, egy újabb sarcról van szó - hangsúlyozta a jobbikos politikus.
2012.05.21. 16:45
Cséfalvay megígérte: nem lesznek új adók
A ciklus felénél a kormány elmúlt kétéves teljesítményét értékelte Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára az MTI-nek adott interjújában. Megítélése szerint nehéz és küzdelmes...
2012.05.20. 14:20
Portfolio.hu
Cséfalvay: Új adók már nem lesznek
Túl gyors volt a kormány, és ezért néha elmaradtak a széles körű egyeztetések Cséfalvay Zoltán szerint. Viszont megoldottak két bónuszfeladatot, és befejezték a  reformok törvényhozási részét.
2012.05.20. 11:33
Origo.hu
Cséfalvay: Új adók már nem lesznek
Túl gyorsan volt a kormány és ezért néha elmaradt az egyeztetés Cséfalvay Zoltán szerint. Viszont megoldottak két bónuszfeladatot, és befejezték a  reformok törvénykezési részét.
2012.05.20. 10:45
Origo.hu
Amit a kormány ad, azt előbb el is veszi
Szekeres Imre szocialista képviselő szerint a konvergenciaprogram felér egy vallomással, azzal, hogy a két évvel ezelőtt kigondolt program sikertelen volt. Az újabb Széll Kálmán Terv azért kell, mert ki kell vezetni a telefontársaságok adóját. Groteszk helyzet alakult ki, amikor a kígyó a farkába harap. A helyzet annak belátását követeli, hogy Orbán Viktor ismerje be, hogy korábbi gazdaságpolitikája rossz volt. Ha ezt öt hónappal ezelőtt megteszi, akkor 104 milliárd forint hitelt hívhatott volna le, ettől azonban elesett. Már lenne védőhálónk - vetette fel az MSZP-s politikus. Egyébként, ha minden rendben lenne, akkor mi szükség lett volna a második Széll Kálmán tervre? Most csak az számít, hogy miből lesz pénz - mondta Szekeres Imre. Hozzátette: felhívja a politikusok figyelmét arra, hogy ne szavazzanak mindent, amit eléjük tesznek. Cséfalvai Zoltán államtitkár válaszában hangsúlyozta, hogy a Széll Kálmán Tervek biztosítják a hőn áhított államháztartási egyensúlyt, amire a szocialisták képtelenek voltak. Az MSZP által hátrahagyott örökség miatt kényszerült a kormány az adók kivetésére, hogy a reformokat végig tudják vinni és, hogy az adósság ne termelődjön újjá. Az igazi kérdés az, hogy Magyarország végrehajtotta-e a reformokat és a forrásokat jól használják-e fel. Én úgy gondolom, igen, a kormány megtette ezt - mondta az államtitkár.
2012.05.07. 14:06
Megszorítás az új adócsomag
A vállalkozások és a lakosság számára is megszorítást jelent a Széll Kálmán Terv 2.0, az új adók bevezetésével a kormány háttérbe szorítja a gazdaság dinamizálását a hiánycél elérésének érdekében - mondja Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára, aki szerint a telefonadó és a pénzügyi tranzakciós illeték visszalépés a mobilitásban, a modern technika használatában, a banki transzferek megadóztatása pedig arra ösztönzi a kisvállalkozókat, hogy „vegyék elő a készpénzt". Ugyanezekről Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége elnöke azt mondta: bevezetésükkel nő a közös teherviselés, s ha ez a feltétele az IMF-fel kötendő megállapodásnak, akkor ezek a lépések a vállalkozások számára is elfogadhatók.
2012.04.25. 13:03
Piacesprofit.hu
Megkerülhetőek-e az új adónemek?
A most bevezetésre kerülő öt adónem a teljes adórendszer átalakításának utolsó lépése, mely az egykulcsos személyi jövedelemadóval kezdődött és most zárul le, ezzel tartóssá válik az adórendszer - fejtette ki a Mokkában Cséfalvay Zoltán. A Nemzetgalzdasági Minisztérium stratégiai államtitkára elmondta, alacsony kulcsú, de széles bázisú adókról van szó, így az egyes embereket kevésbé terhelik majd plusz kiadások. Az adók kivetése mellett különböző ösztönzőkkel szeretnék például erősíten az elektronikus pénzforgalmat, hogy a többség ne próbálja készpénzes fizetéssel kikerülni a tranzakciós adót.
2012.04.24. 11:41
Nyílt héttel ünnepli 10. születésnapját a Hagyományok Háza
A Hagyományok Háza nyílt héttel, valamint fotó- és dokumentumkiállítással ünnepli alapításának 10. évfordulóját. Az intézmény történetét bemutató tárlatot Sebő Ferenc nyitja meg kedden délután a Budai Vigadóban, csütörtökön pedig bemutatják a Magyarországi Kallós Alapítvánnyal közös kiadásában megjelenő Adok néktek aranyvesszőt című kötetet, Kallós Zoltán és Korniss Péter könyvét.
2011.09.14. 04:04
Stop.hu
Ádok Zoltán görkoris Heródest játszik
Énekelni és görkorcsolyával táncolni persze nem olyan könnyű, elég lenne egyszerre az egyik is.
2010.03.09. 08:07
Velvet.hu
Meglepő képet találtunk Ádok Zoliról, rá sem ismertünk
Ha nem tudtuk volna, hogy ezen a képen Ádok Zoltán látható, fel sem ismertük volna a fiatal előadót. [Dátum: 2009.05.13. 20:43]
2009.05.13. 20:43
Zene.hu
Ádok Zoltán beszélgetett Putyinnal
A moszkvai Eurovíziós Dalversenyen hazánkat képviselő Ádok Zoltán egyik próbájára betoppant Vlagyimir Putyin
2009.05.11. 10:15
Velvet.hu
Ádok Zoli: ez csak doppingol
Ádok Zoltán a Madách Színház sokoldalú, népszerű művésze. Pszichológiát tanult és néhány nap múlva hazánkat képviseli az Eurovíziós Dalfesztiválon.
2009.05.06. 12:22
Stop.hu
Levetkőzött az Eurovíziós dalverseny magyar táncosa
Karsai Zita nagy erőkkel készül az Eurovíziós Dalfesztiválra, hiszen a magyar induló, Ádok Zoltán egyik táncosa lesz. A felkészülést azonban egy vetkőzés erejéig megszakította. [Dátum: 2009.04.15. 08:42]
2009.04.15. 08:42
Zene.hu
Ádok Zoli Szerbiában keres támogatókat
Az Eurovíziós Dalfesztivál magyar részvevője, a táncos-énekes Adok Zoltán Szegedről indult el Szerbiába, hogy turnéja keretén belül a határon túl élő testvéreinket is meggyőzze: érdemes rá szavazni. [Dátum: 2009.04.01. 13:59]
2009.04.01. 13:59
Zene.hu
Eurovízió: A gyors dalok látványosabbak Csézy szerint
A tavalyi nyertes, Csézy szerint fontos, hogy Ádok Zoltán Zoli stabilan jól énekeljen.
2009.03.03. 12:45
Velvet.hu
Ádok Zoltán ideges lett
Mint ahogy a zene.hu elsőként írta meg február 23-án eldőlt: miután Mark és Tompos Kátya visszaléptek a jelöléstől, Ádok Zoltán indul májusban az Eurovíziós Dalfesztiválon, Tánclépés című dalának angol verziójával, a Dance with me-vel. [Dátum: 2009.02.24. 09:27]
2009.02.24. 09:27
Zene.hu
Végül Ádok Zoltán indul az Eurovíziós Dalversenyen
Ádok Zoltán képviseli Magyarországot Tánclépés (Dance With Me) című dalával az Eurovíziós Dalversenyen májusban Moszkvában - jelentették be hétfőn Budapesten, a Magyar Televízió (MTV) sajtótájékoztatóján.
2009.02.23. 17:05
Hvg.hu
Ádok Zoli indul az Eurovízión
Ádok Zoltán Tánclépés című dala fogja képviseli Magyarországot a 2009-es moszkvai Eurovíziós Dalversenyen
2009.02.23. 15:30
Ismerd meg az Eurovíziós dalunkat
Február 23-án a Magyar Televízió bejelentette, hogy  Ádok Zoltán Dance with me című dal képviseli Magyarországot 2009-ben az Eurovíziós Dalversenyen Moszkvában. [Dátum: 2009.02.23. 14:29]
2009.02.23. 14:29
Zene.hu
Vége az Eurovíziós-cirkusznak! Végre megvan ki indul Moszkvában a dalversenyen
Február 23-án röviddel 14 óra után jelentette be a Magyar Televízió, hogy Ádok Zoltán képviseli Magyarországot 2009-ben az Eurovíziós Dalversenyen Moszkvában. [Dátum: 2009.02.23. 14:22]
2009.02.23. 14:22
Zene.hu
Pflum Orsi csak harmadik lett
Sztárok álltak a gyúródeszkához, majd lovagiasan csaptak össze egy budapesti étteremben. Pflum Orsi, Baby Gabi, és a Csillag születikből jól ismert Ádok Zoltán is részt vett a pizza sütő versenyen.
2009.01.30. 08:46
Stop.hu
Csoki-barnára sült Mauritiuson a magyar énekes
Ádok Zoltán, az ifjú tehetség lubickol örömében, egyrészt lemezének sikere miatt, másrészt azért, mert ezt a barátaival a csodás Mauritiuson teheti. Zoli szorgalmasan dolgozott az utóbbi időszakban, így nem csoda, ha egy kis téli nyaralásra vágyott.
2009.01.17. 20:41
Stop.hu